Budapest, 1881. október 15-én. Előfizetési ár : Egész évre . . . . . 3 frt Félévre . . . . . . . . 1 frt 50 kr. Hirdetések soronként 10 kr.
Megjelen minden hó 15-én.
1 0 . s z. IV. ÉFVFOLYAM.
Mindennemü közlemények a szerkesztőhöz intézendők.
Megrendelhető minden póstahivatalnál és a szer kesztőségnél Budapesten az állatorvosi tanintézetben.
VETERINARIUS állatgyógyászati, állategészségügyi, tenyésztési s állattartási szakközlöny,
a magyarországi állatorvosegylet tulajdon közlönye. Ez idei szerkesztő : Nádaskay Béla, tr. Tartalom: Az Influenza. — Kisebb közlemények. — Különfélék.
Az Influenza. Az Influenza nevezetü kór azon állatbetegségek közé tartozván, melyek lényege felől a nézetek még nincsenek teljesen tisztázva, nem tartjuk fölöslegesnek, megragadva az alkalmat, melyet egyrészt a bécsi állatorvos egylet közlönyében, nemkülönben a Deutsche Z. schrift f. Thiermedicin. VII. k. 2 f.-ben megjelent értekezések nyujtanak, arra, hogy az ezekben feljegyzett észleleteket főbb vonásokban ismertessük. A bécsi szakegyesület közlönyében K o n h ä u s e r F. magántanár foglalkozik a fent nevezett betegséggel. Visszatekint ő a baj történetére is, idézvén, hogy már a 17. század végével s a 18. elején találkozni az Influenza első jelzéseivel, felemlitvén egyszersmind S p i n o 1 a amaz állitását, melyszerént csak sejtelem V i b o r g feltevése, hogy a görögök M a l i s nevezete, a rómaiak pedig Malis Arthriticá-ja alatt a szóban lévő kór értendő. Az első biztos tudósitások e betegségről, irja K. — 1786, 1792, 1805—6-ba esnek; továbbá fel van jegyezve, hogy 1820-ban az Berlinben mutatkozott s a következő év őszén Poroszországban járványszerüen terjedt volt el, s különösen Trakehnen ménes lovait támadta meg, a honnan két kancza által a graditzi ménesbe 10
— 146 — elhurczoltatva, ott is grassált; 1825-ben Schwejcz- és Francziaországban uralgott. A mult század elején Angolországban is, — nevezetesen 1714-ben járványszerű, elterjedéssel lépett fel az Influenza ; mi által Spino1a amaz állitása, hogy e betegség a nemesités gyarapodásával idéztetett fel, szinte megerősitést nyer, a mennyiben Angolország csakugyan már korán kezdte lovainak nemesitését és Németországban is az Influenza legzelőbb azon tartományokban észleltetett, melyek Angolországgal legközelebbi összeköttetésben állottak lovaik által. Konhäuser régibb kórleiratokat is idéz, a melyekből a szóban levő betegség régente divott sokféle elneveztetését következteti. Érdekes e tekintetben Heusingernek az 1760. évről szólló közleménye, a mely azt mondja, hogy a betegség, — a lovak járványos hurutja, heves köhögéssel kezdődött, mire nem sokára az orrnyilasokból bő nyákos kifolyás állott be, a mely a betegség tetőpontján genyes kinézésű volt; átalában erősebb vagy csekélyebb láz kisérte s némely esetben kisebb foku peripneumonia vagy pedig nehány tüdői mirigy lobosodása is járult hozzá s ha ezek elgenyedtek, akkor a betegség forróságos aszkór alakot öltött. De Cleveland herczegségben ritkán vala az igen lobos jellegü; legalább a bérlők lovai között nem, a melyek napközben kibocsáttatva, s náluk a fű enyhe ürülést okozván, ily módon a lobos jellegtől megóvattak; alig is hullott el e lovak közöl 400-ból egy, noha tőlük vér nem vétetett s csak kevés kapott gyógyszert; kevesebbet mozgó, többet istállóban maradó lovaknál azonban csekély vérbocsátás átalában jó hatású volt. Havemann hannoveri igazgató azt irja, hogy az ezen betegség által megtámadott lovak, melyeknél az étvágy megszünt s bágyadt tekintettel leverten állanak, a mint a baj tetemesebb lesz, folyvást állanak s bágyadtan mozognak; már kezdettől lázasak, 60—70 érlökéssel, s a mellkas elejére gyakorolt nyomásra fájdalmasan nyögnek. Szemeik erősen könnyeznek, a belső szemzugban nyálka gyűlemlik s nem ritkán meg is duzzadnak a szemek. A felső szemhéj kötőhártyája is többékevésbbé duzzadt és vörös. Az áll alatti mirigyek rendesen, kivált fiatal lovaknál kissé dagadtak. Havemann szerént ritkán áll be nyákos orrfolyás. Némely állat a betegség folyamában
— 147 — vizenyős, büzös hasmenést kap, mások sok világos tiszta hugyot bocsátanak. Gyakori, mondja H. hogy a végtagok s a vaszora puffadtak, a száj- és orr duzzadása ritkábban jön elő. Némely állatok néhány nap alatt átesnek a bajon, mig másoknál az 8—14 napig sőt tovább is eltart. Ezen fentebb közölt s egyéb kóriratokból Konhäuser azon eredményre vezet, hogy ezen kór sokféle elnevezésénél egyes kiváló kórmozzanatokból indultak ki. Leggyakrabban a j á r v á n y o s fellépése van kiemelve. Az „Influenza" és „Grippe" nevezet pedig az ember-gyógyászatból van átvéve. Áttérve az ujabb állatorvosi irodalomra, K. legelői Spinola nézetét idézi, a ki szerént az Influenza csúzos alapjellegü baj volna; a melynek Sp. főképen három alakját különbözteté meg u. m. a t i s z t á n c s ú z o s u. n. alapformáját, midőn a bántalom csak a mellkas savós hártyáira szoritkozik, — továbbá a c s ú z o s hurutos formáját, melyben a nyákhártyák (kivált a légutaké) szenvedése mellett, nyirkamirigyek betegedése is mutatkozik és végre a gastricus c s ú z o s vagy epés csúzos formáját, a midőn az utóhasi szervek szenvednek. Az aetilogiát illetve Sp. bizonyos d i s p o z i t i ó t feltételezett mindenekelőtt, de az Influenzát különben r a g á l y o s kórnak állitá. Gerlach is, ki a szóban levő kórt a ló fajlagos betegedésének lenni állitja, ennek három formáját különbözteti meg, és pedig az egyszerű tiszta influenzát hurutos alapjelleggel, a lobos. inflammatorikus formát egy vagy több szerv lobosodásával, és a typhosus formát, melyben az influenza tünetek mellett hagymáztünetek is mutatkoznak. Röll, nagyhirü bécsi tanár elejénte nem tekinté az influenzát önálló betegségnek s azért arról tankönyvének több különböző helyén szóll. Kórodai működésének utolsó éveiben azonban az influenzát már mint önálló betegséget hozta fel s kórodai előadásain annak három-féleségét különböztette meg, u. m. hurutos, a pneumonikus és orbánczos-féleségét, kiemelve a szövődmények fellépését is. Ujabban megjelent művében (Roll Thierseuchen) ő az influenzát az állatjárványok közé sorolta, melynek előidéző oka a helyiségben, az istállóban, melyben a lovak tartózkodnak keresendő. Hogy a ragálykeltő milyen
— 148 — természetű, az még eddig nem ösmeretes; valószinűnek hiszi, hogy a betegitő hatány valamely parányélő, mikrophyt, élődi gomba. R. nem osztja a véleményt, hogy a baj lóról lóra átszármazhatnék; az incubátio tartamát pedig 3—14 napra s átlag 5—8 napra teszi. Szerénte az olyan ló, mely már egyszer a betegségen átesett, legalább némi időre az iránt immunis. Jelenleg azonban R. csak két formáját e betegségnek különbözteti meg u. m. a hurutost és tüdőlobost s azt mondja, hogy vizenyős daganatok fellépését ritkán lehet észlelni. K o n h a u s e r is ezen véláményben van. A prophylaxisra nézve R ö l l mindenekelőtt valamennyi lónak a fertőzött helyiségből való eltávolitását ajánlja, a mi néha elegendő is ujabb betegedések s a tovaterjedés megakadályozására; ha ez nem lehetséges, akkor kellő és hathatós szellőztetésről kell gondoskodni s a még egészséges lovakat elegendő szabadon mozgásban kell részesiteni. A gyógyeljárást R. symptomaticusnak mondja ; az állatorvos rendészetre vonatkozva : a beteg állatok elkülönitését, a járvány megszünte után a járvány helyiségeknek s a betegeknél használatban volt istállószerek s egyéb dolgok gyökeres megtisztogatását s fertőztelenitését mondja szükségesnek. A hol pedig a betegség majd minden évben felszokott lépni, ott az istálló földjének megujitása, a csatornák, a szellőzők, a kutak, a trágya gödrök tisztitása és módositása is teljesitendő. F r i e d b e r g er müncheni tanárnak az influenzát tárgyaló dolgozatából K. kiemeli, hogy nevezett tanár fősulyt fektet arra, hogy az influenza á l t a l á n o s f e r t ő z é s i kórnak tartandó, melynél a nyákhártyák, kivált a légzőszerviek, melyekre a fertőző anyag legegyenesebben látszik behatni, helyileg leginkább betegednek meg. A kóroktanban pedig főtényezőnek tartja a h e l y i s é g n e k t a g a d h a t l a n v i s z o n y á t , — egyen e s ö s s z e f ü g g é s é t az i n f l u e n z a f e l l é p é s é v e l . A betegség főokozójának helyhez kötött általános hatányt miasmát, i s t á l l ó-gerjet, — mint r a g á l y z ó anyagot állit lenni, és szerénte is a betegitő hatány valamely mikroorganismus. E mellett figyelembe venni ajánlja az istálló esetleg rosz alkotását, szokatlan magas légmérsékletét, annak megállapodott
— 149 — levegőjét s az egyéni alkalmatosságot, helyesebben ellenálló képességet a kártékony behatás irányában. A berlini H a a s e W. is fertőzési kórnak mondja az influenzát, melynél specificus ártalmak kivülről hatnak a testre, megbetegitve azt, a melyek a betegség folyamában reprodukáltatnak s más egyéneket is fertőztetnek s azokban ugyanazon betegséget idézik elő. Haase is 3 formáját állitá fel, u. m. az egyszerü influenza formát a légző- és emésztőszervi nyákhártya helyi korlátoltsága betegedésével; a mely 7—14 napig tart s ritkán halálos kimenetelü; másodszor a lobos formát, melynél a helyi megbetegedés mellett a nyák- és savós hártyák külön vagy egyidejűleg kiterjedten megbetegednek s a terimbeles szervek is részt vesznek a szenvedésben ; — harmadszor azon formáját, melynél az influenza tünetein kivül még más fertőzési kór folyamat (septikaemia, rothasztó láz, typhus) tünetei is lépnek fel, s a melynél a halálozási % 50-ről 80-ra emelkedik. Konhäuser ezzel szemben határozottan kiemeli, hogy utóbb emlitett betegségek tüneteit influenza uralkodása alatt ő nem észlelt soha, s azon állatorvosok sem, kik ismételten s nagy kiterjedésü influenza járványokkal foglalkoztak volt. Neidhart főállatorvos, kinek többször nagyobb lóállományban volt alkalma az influenzát észlelni, ezt h e v e n y lefol y á s ú f e r t ő z é s i kórnak mondja, melynek egyik alakjánál kiválóan a légzési szervek, más alakjánál az emésztő készülék, egy harmadik alakjánál egyaránt mind a kettő szenved. Kivált a fiatalabb állatokat s azokat a melyek idegen légköri viszonyokba helyeztettek át, lepi meg s gyakrabban télen, legritkábban nyáron észlelhető. Főokának ő is a rósz, gőzös istállót, a kevés szabadon mozgást tartja. A bonczleletből pedig kiemeli, hogy a vér sötét vagy fekete, sürün folyó; a máj porhanyó, nagyobb, sárgabarna mintha főtt volna; néha tűdővizenyő, beszüremkedés, genyedés, sőt mellhártyalob is találhetó. P a r z e r (Bécsben) fősulyt helyez a hőmérésekre s kiemeli, hogy mindjárt a betegség kezdetén a test belső melege 39 -40°-ot tesz, mielőtt még nagyobb foku tünetek mutatkoznak. Miután
— 150 — K o n h ä u s e r még K l e m m n e k ez irányú tapasztalatait ismerteti, az általa idézett irodalom adataiból azon következtetést vonja, hogy a ló influenzájáról iró szerzők mindannyian heveny fertőzési kórnak állitják azt. Saját tapasztalatai alapján K. is olyannak tekinti, figyelembe vevén azt, hogy az ugyanazon kedvezőtlen helyi viszonyokban tartózkodó lovak legnagyobb része megkaphatja azt. A betegség gerjesztője tehát a helyhez van kötve nem pedig a beteg állati testhez, tehát ismeretlen természetü miasma (istálló gerj) s enélfogva az influenza miasmás b e t e g s é g . Ezen állitása bizonyitására K. azt hozza fel, hogy ha még n a g y f o k b a n i g y m e g b e t e g e d e t t l o v a k k á ros helyi körülményeikből eltávolittatnak s jó vagy jobb istállóba helyeztetnek, gyakran már a következő 48 óra alatt feltűnő javulást mutatnak, kivált az ideges tünetekben és hogy ha az influenza beteg állatokat egyéb betegségben szenvedő sőt egészséges lovak közé állitják is, ezek nem kapják meg az influenzát; valamint az influenzás istálló közvetlen közelében álló de jó istállókan lévő lovak, a gondozó egyének élénk közlekedése daczára sem betegednek meg. A legtöbben az észlelők közől az influenzánál p r o d r o m a l szakot vesznek fel, a mely 3—5 sőt 5—14 nap tartamu; K, ezt változónak állitja az állat egyéni és fajta-tulajdonságai szerént, s azt legfölebb 5 napi tartamra teszi, a mely idő alatt az illető állatok vidorsága, figyelme sőt étvágya is zavart, de még érlökés szaporodás nincsen, hanem l e g t ö b b n y i r e b e l s ő h ő e m e l k e d é s észlelhető, a mely 39 sőt 39.5°-ot is tesz. Erre nemsokára beáll az érlökés szaporodása is 50—70-ig. A legtöbb észlelet szerént az Influenzának 3 formája vétetik fel u. m. a h u r u t o s , a m e l y e t m a j d m i n d e n nyákhártya kiterjedt hurutja jellegez; továbbá a pneumonikus alak a tűdőnek és mellhártyának kimutatható különösen kifejezett helyi
— 151 — m e g b e t e g e d é s é v e l ; v é g r e az orbánczos-alak, melyet typhusosnak is neveznek. Az állat ha már nem eszik, csakhamar feltünően bágyadt? szomorú, részvétlen sőt kábult, ilyenkor a testhő 41 — 42° sőt még ezen felül van, az érlökés szaporulat azonban nem mindig arányos, 54—60, de némelykor 70—80 is, a testbőr melege változó, nem egyenlőn eloszlott, a légzés mérsékelten szaporább, a hugy világos sárga, tiszta, higan folyó, ritkán fehérnye tartalmu. Ezen tünetek mellett az egyes kórformákhoz képest más és más kép nyilvánul. A hurutos formánál egyszer a légző szervi nyákhártya szenvedése nyilvánul, a mely hurutus tüdőlobig fokozódhat; másszor a gyomor és bélhuzam nyákhártyája szenved tulnyomólag, a midőn aztán ezen nyákhártyák látható részletei többnyire erősen veresek, vagy sárgás veresek, sőt feltünően ikterikus szinezetüek ís lehetnek. Gyakran a szemköthártya is együtt szenved, duzzadt és szintén sárgásvörös vagy egészen ikterikus szinü. Konhäuser némely esetben szaruhártya lobosodást is észlelt, annak felületes állomány veszteségeivel, s nem ritkán a mellső szemcsarnokban kiizzadást. Az influenza második alakjánál a heves láz mellett a mellkas physikalis vizsgálata által kitünő kiterjedt beszüremkedések a tűdőben akár pedig kiizzadás a mellürbe tapasztalható. A 3-ik formánál kisebb-nagyobb terjedelmű duzzadás lép föl a fejen, a törzsön, a végtagokon. Ezen alak azonban ritkán észlelhető. A k ó r-o k r a későbben visszatérvén, itt áttérünk a jóslatra, a mi a kór különféle formájához képest változhat. A hurutos formánál még magas foku láz mellett is k e d v e z ő prognosist lehet állitani, ha csak a hygienikus körülmények okszerüen javittatnak vagy megváltoztatnak. Azonban k é t e s sőt k e d v e z ő t l e n is lehet a jóslat a második formánál, melyben magas foku láz mellett többnyire tetemes tüdőbeszüremkedés sőt üszkösödés és másodlagos mellhártyalob is áll be. Az orbánczos formánál ép oly kétséges a prognosis. A kór lefolyása könnyebb esetekben egy-két hét, sulyosabbakban 4—6 hét. A folytonos lázzal fellépett tüdő és mell-
— 152 — hártyalobos és többnyire halálos esetek gyors lefolyásuak szoktak lenni. A lábbadozás azonban gyakran aránytalanul hosszasan tart, mi által sok ló heteken sőt hónapokon át nehezebb szolgálatra alkalmatlan marad. A g y ó g y k e z e l é s r e vonatkozólag K o n h ä u s e r is mindenek előtt szükségesnek tartja az olyan istállóból, melyben az influenza feltünt, ha csak lehet valamennyi, de mindenesetre a beteg állatokat eltávolitani, elháritandó a betegitő oknak további kártékony behatását. Maga a g y ó g y k e z e l é s föképen symptomatikus. Igy a láz ellen Digitalis, Aconit, Salicylsav, Salicylsavas nátron, Salétrom s különösen Chinin készitmények adhatók ; ajánlja a láz csökkentésére a hidegviz csőréket s a szájnak gyakori kimosását vagy kifecskendezését hideg vizzel. Tunya üritésre középsók, hasmenés összehuzok s kólika tünetek mellett bóditók vannak javalva. El nem mulasztandó a törzsnek naponkint való lefecskendezése illó izgató szerekkel s aztán ledörzsölése. Sokan a Carbolsav belsőleg adagolását, 5—10 gramot egy dézsa vizbe, vagy 2% oldatnak bőralá alkalmazását ajánlják. Erősebb oldatok erős böralatti kötőszövet lobot okoznak, melyek többnyire genyednek, s a bőr nem ritkán nagyobb darabokon üszkös lesz. A légző szervek bántalmazásánál szalamia- és dárdany készitményeket lehet adni. Káros azonban a vérbocsátás és az u. n. elvezető csipős bedörzsölések, bőrdugás és genyszalag húzás. Ó v r e n d s z a b á l y o k gyanánt a következők teljesitendők: czélszerü csatornázás és hatályos ventilatio nappal és éjjel; a csatornák desinficiálása naponta, s gyakori megvizsgálása s tisztittatása ; a trágya eltávolitása az istálló ablakok alól; a kövezett istálló folyosók beöntözése nyers carbolsavval, s a ló állások mögött a kövezett elvezető vályúk behintése carbolos mészszel; végre a a lovaknak bőséges jártatása őszszel és télen de kiizzasztás nélkül, s gyakorta ledörzsölésök a bőr működés emelésére. Konhäuser, tekintve a betegség természetét, nem taitja szükségesnek orvosrendőri intézkedéseket felállitani, mert e czél az ovrendszabályok pontos teljesitésével is eléretik.
— 153 — A kór-okra vonatkozólag azt K o n h ä u s e r nem tárgyalja oly behatóan, mint G u t e n ä c k e r , a ki a „Deutsche Zeitschr. für Thiermed." VII. k. 2 füzetében megkisérli, — mint ő maga mondja, — a betegség aethiologiájának nagy fontosságát s vonatkozását a járvány megszüntetésére és prophylaxisára kimutatni; ő képes volt minden általa észlelt influenza fellépésében állandó és typikus járványmenetet kimutatni. Ez nagyobb lóállományban ugy nyilvánul, hogy az első s később következő megbetegedések között 14—21 napi közök állanak be. Mig a közök előtt csak nehány állat, kisebb 5—8—10 napi szünetekben betegszik meg, — a köz után sokkal rövidebb időben és gyorsan egymás után következnek a betegedések, s legtöbbnyire naponta több állaton. G u t e n ä c k e r azért tulajdonit legnagyobb fontosságot ezen intervallumoknak, mert azok szerénte a fertőző anyag fejlődésével, szaporodásával s kiterjedésével benső vonatkozással vannak s igy legjobb ujmutatást képeznek a járvány megszüntetésére, illetve elvágására. Az influenza eredetére nézve azt véli, hogy sokkal gyakrabban lép fel autochton, semmint az felvétetik; s gyanitja, hogy minden spontán fellépő influenza esetben a fertőző anyag csirjában minden ganajlével beivódott istálló talajban valamint minden rosszul kezelt állandó alom mellett jelen van; a hol aztán rá kedvező feltételek bekövetkeztével (rosz szellőzés, sok nedvesség) fejlődés képessé lesz s minő- és mennyisége szerint fertőző anyagként hathat. Annak tanúságára, hogy a ganajlével impregnált talaj egyenes összefüggésben van a fertőző anyaggal, felhozza G. az 1876/77-ik év telén Freysingben uralgott volt járványt, melyben csak a kaszárnya nyugati szárnyának istállókban volt lovai betegedtek meg, mig a keleti szárnybeli állatok egészen megkimélve maradtak azért, mert annak talaja nehány év előtt több lábnyi mélyen kiemeltetett volt. Az ily talajjal egyező természetünek állitja az állandó almot s kivált az ujonnan beteritettet tartja kedvezőnek a fertőző anyag fejlődésére. Ez utóbbira kedvező alkalmi feltételként legelső sorban a rosz szellőzést idézi, s minden influen za járványban a legelső, legtöbb s leghevesebb megbetegedések a legrosszabban szellőztetett istállókból kerültek.
— 154 — Ő a más szerzők által felhozott tulteli állitását az istállóknak szintén a rosz ventilátióhoz sorolja; mert nem a lovak sokasága az ártalmas, hanem az egy-egy lóra eső csekély levegő és a fris élenytartalmu levegő hiánya. Ily esetekben helyes mesterséges ventilátióról kell gondoskodni. Ezen ventilatió nagy fontosságát Senft1eben dr. orvosi leveleiből vett azon adattal bizonyitja, melyszerint az istállók nagyobbitása és jobb ventilálása következtében Angolországban a katonalovak elhullása 20 az 1000-re; Francziaországban pedig ugyanazokból a 180-ról 60-ra (1000-ből) csökkent. Gutenäcker kiemeli, hogy az istálló ventilátiónak, az emberi lakokéval szemben, egygyel több feladatot kell teljesitenie u. m. az ürülékekből kelő ammoniakális gázok eltávolitását is. Szerénte minden népesebb istállóban két levegő réteg van, u. m. a kileheltet és a bőrkigőzölgést tartalmazó felsőbb s egy alsóbb, az ürülékekből származó ammoniák gázokkal; ez utóbbi még rothadási termékekkel is van keverve s sulyosabb voltánál fogva egészen a padlón csendesen fekve marad. Ezen levegőréteget csak a padlóhoz igen közel alkalmazott nyilasok mellett ventilatio által lehet eltávolitani. Ezek mellett biztosan felvehetőnek állitja azon tényt, mely szerént az istálló talajban feltételezett fertőzési csirnak a pangó ammoniakális gázokon kivül még egyéb mozzanatra is van szüksége, hogy kifejlődhessék és mint ártalom hathasson, s sejti, hogy ilyen inditóok a csir kifejlődésére valószinüleg a bizonyos nedvességi fok s talán a talajviz által is közvetittetik. A fentebb emlitett közökből, intervallumokból látható, hogy meglehetősen hosszú idő szükséges, mig a fertőző csir mennyiség- és minőségileg annyira fejlődik, hogy ártalomképen tömeges betegedést okozhasson. G. átalában azon nézetben van, hogy a fertőzés legtöbb esetben nem egyenesen lóról-lóra, hanem közvetett uton az istálló talaj által történik. Ezt bizonyitja az is, hogy ha bár az influenza beteg állatok azonnal eltávolittatnak, ennek daczára azon istállóban a többi állat is megetegszik ; s ha olyan istállóba, hol influenza betegek állottak volt, egészen egészen egészséges lovak
— 155 — állittatnak be, ezek is megkapják a járványos bajt. De egészen más az eset, ha influenzás ló más istállóba, egészséges lovak közé állittatik ; ez esetben ha a fertőző anyag nem talál kedvező fejlődési körülményekre, — betegedés nem fog történni. Hogy a betegség terjedése és intensitása egyenesen a fejlődési feltételektők függ, azt bizonyosnak állitja ; valamint teljes meggyőződése az, hogy az egyes influenza felléptek oly igen különböző képe főleg a feltételek inkább vagy kevésbbé kedvező voltára s s a fertőző anyagnak abból következő minősére vezetendő vissza. G u t e n ä c k e r is felvesz e betegségnek egy előző (lappangó) prodromál szakát; s erről oly módon győződött meg, hogy mindennap, az etetések alkalmával észlelvén az állatokat, a mint a legkisebb változást észlelte (az étvágy megszünése egyik evésidőtől a másikig) hőmérést is tett s rendszerént 40—50 C hőemelkedést talált. Ezután mindennap valamennyi egészségesnek látszó állatnál is tevén hőmérést, csodálkozására már 3—4 nappal az első változások feltünése előtt höemelkedést tapasztalt; sőt 1880. évben 15 lónál már 5 nappal előbb tetemesebb höemelkedést észlelt, még mielőtt a legcsekélyebb egyéb jel észrevehető lett volna. Ezen körülményre szerénte id. Peters figyelmeztetett először. Ezen prodromál stadium,—melyet G. ugy mint Friedberger, infectio láznak nevez, — emínens fontosságu a betegség legyőzésére; mert általa nehány nappal előbb állapitható meg a betegedés, a mely időnyereség által kellő kezelés (a betegek eltávolitása) mellett valószinü, hogy enyhülne a lefolyás. Ez okból a hőmérésekre nagyobb lóállományoknál sokkal nagyobb sulyt kellene fektetni semmint az történik. Az eddigiek szerént tehát a prophylaxisnak főfeladataj hogy eltávolitsa az infectio anyag fejlődésére kedvező feltételeket és pedig az által, hogy 1. az átbocsátó istállótalaj legalább is 4 évenként 50 centiméternyire kiásandó s uj földdel ellátandó volna; 2. az át nem bocsátó talaj (pl. cement padló) minden évben az állandó alom ujitásakor tisztogattassék meg jól s forró viz és carbolsavval alaposan desinficiáltassék;
— 156 — 3. az állandó alom minden évben csak egyszer volna ujitandó; annak leteritésénél az állás hátsó fele föld és gyps keverékkel 5 ctméternyire feltöltendő s a leterités után minden 3 napban gypszszel addig beszórandó, mig szoros réteg képződött ; 4. a ventilatió angol mintára javitandó és pedig ugy, hogy egy lóra egy ڤméternyi szellőzési nyilás jusson. G.-nek szilárd meggyőződése hogy ilyen rendszabályok mellett az influenza inváziók száma minimumra apadna. Ha pedig az influenza nagyobb lóállományban feltünt, akkor megszűntetésére főfeladat hogy valamennyi ló kihelyeztessék s az istálló talaj fertőztelenittessék. Mind a két pont erélyesen és szakismerettel teljesitendő és semmi szin alatt sem szabad időt mulasztani. A mint nehány ló jelenik meg katárrhalis lázzal, tüdőlobbal, pleuritissel: szükséges lenne 1. azonnal valamennyi lovat, ha lehet más helyiségbe áthelyezni ; s ha ez helyiséghiányában s rosz idő miatt nem volna lehetséges, — akkor mindenesetre az összes alom eltávolitandó s alapos fertőztelenités teendő ; 2. a lovak kihelyezése után az egész alom kihordandó azonnal a földekre vagy egyéb alkalmas helyre; de ne halmoztassék az udvarra, hogy ott állandó raktára legyen a fertőző anyagnak; 3. a talajjal ugy kell cselekedni, mint fölebb már emlitve volt; 4. hacsak lehetséges desinficiáltassék az istálló levegője is s utána még nehány napig szellőztessék. Továbbá valamennyi egészséges ló egészsége megvizsgálandó mindennap s valamennyinél hőmérés teendő. A mint egy lónál hyperphysiologikus hőmérsék mutatkozik, azt az egészségesektől azonnal el kell különiteni s gyógykezelés alá venni. —y.
— 157 —
Kisebb közlemények. Kisérleti ojtások Anthraxra. Megelőzött számunkban adott közleményből világosan érthető volt a nagyhirü Pasteurnek eljárása, mely által az antraxragály ölőkepessegét enyhiteni képes még pedig tetszése szerint bármily fokban. Ilyen módositott anyaggal és pedig oly enyhével, mely állatba ojtva, egyet sem öl meg, történt a m. kir. állatorvosi tanintézeten, az első ojtás szeptember 7-én a nagyméltóságu ministerium által különösen e czélra vásárolt 50 drb juh közől 25-be, 6 drb szarvasmarha és ugyannyi borjú közől 3—3 drbba. A beojtottak semmi változást sem mutattak volt. Ugyanaz hó 23-án tétetett egy második ojtás ugyanazon állatokba, de már kevésbé enyhe vagyis oly anyaggal, mely 100 közől 50-et öl; az illető állatok erre sem mutattak valami feltünő változást, némi hőemelkedésen kivül. E f. hó 17-én végre az utólsó foku anyaggal azaz olyannal ojtottak, mely nagy fokú ölőhatálylyal bir; ezzel azonban már nemcsak az előbbi két izben beojtottak, hanem még eddig be nem ojtottak is be lettek ojtva. E szerint tehát ez utolsó alkalom fogná a döntő eredményt hozni. Eddig is már észlelhető, hogy az előbb menten hagyottaknál a beállot hőemelkedés sokkal tetemesebb, semmint a már előbb két izben ojtottaknál. Az ojtás utánni két nap alatt pedig már 14 darab juh (a control állatok közől) hullott el. Ezen T u i l l i e r dr. Pasteur segéde által végzett ojtásokat nagy érdeklődéssel kisérték a szakkörök ; s jelen voltak a m. kir. tudomány egyetemről Korányi Fr. dr. és Fodor József doktor tanárok; a ministerium részéről két izben megjelent M a t l e k o v i c s h. államtitkár, Máday és Liptay osztálytanácsosok, az intézetbeli tanszemélyzet s még vidékről érkezett állatorvosok is. Mint halljuk Kapuváron még nagyobb mérvű ojtások tétettek; (mintegy 200 drb juhon).
— 158 —
Idegnyujtás. A m. kir. állatorvosi tanintézeten már hosszabb időn át hat állami mén észlelhető; a melyek tenyészbénaságban szenvednek; ezen mének kettejénél Azary dr. gyógykisérletképen idegnyujtást végzett. Ledöntve ugyanis az állatot, a jobb alczombon kikészité az ülideg azon ágát, mely az alczomb hátsó felszinén halad a lábikra izom külső szélén; ezen ideget mármost felemelvén felfelé tompa horoggal rögzité s lefelé (a központtól el) 3—4-szer húzva megsimitá. A mütéti seb a kellő kezelés mellett rendesen begyógyult. Az eredményt annak idején közölni fogjuk; itt még megemlitjük, hogy hasonló mütétet állaton még nem végezett senki; embereken két esetre emlékezünk az orvosi irodalomból hogy gerinczvelő bántalom gyógyitásából tétetett és pedig jó sikerrel.
A curare derménél. Ugyancsak a fentebb irt intézeten A z a r y dr. a derme (tetanus) egy esetében a curárét próbálta meg de sikertelenül, a mennyiben az állat másnapra már elhullott. Tudtunkkal már Varga dr. tanár is tett a nevezett szerrel próbát, de szintén nem látta annak jó sikerét.
Veszettség egy esete lónál. Merkt F. kerületi állatorvos (Kemptenben) észlelte az esetet s arról azt irja, hogy a ló 3 napon át időnkint befogva ugy, mint istállóban is vadon, nyugtalanul, izgatottan sőt dühösködve viselte magát. A 4-ik napon a rohamok hevesebbé s tartósabbá váltak; az állat ide s tova tipegett, gyakrabban ijjedve összerezzent s e mellett a pupilla igen tágult vala. Erős izomrángások közben nagy mérvű izzadás állott be s egyidejüleg nyelés nehézség volt észre vehető. A csöndes időközökben még kevés eledelt vett magához. Az 5-ik napon az étvágy egészen megszűnt, a szomj igen élénk volt; a viz azonban nyelési görcsök következtében mind az alsó orrnyilásokon jött vissza. A roham szakadatlanul tartott; az izzadás igen nagy mérvű; a test különböző táján a bőr lehorzsolt vala, a rohamok alatt a harapási vágy igen élénk volt még ember iránt is. Az izgalom a 6-ik napon tetőpontját érte
— 159 — el s nemsokára gyengeségnek, hullatagságnak engedett; a hátsó végtagok bénulása bekövetkezett s az állat elesett, ez által kötőfékében felakadva megfojtá magát. (Wochensehr. f. Th. 32.) Különfélék. Külföldi tenyészállatok behozatalára vonatkozólag azt közli az „M. F." hogy f. h. 14-én megérkeztek a Budapest ferenczvárosi vasuti állomáson a Bernből rendelt svájczi ökrök és tehenek, valamint az Angliából megrendelt húsjuhok; ez utóbbiakat Tormay Béla, a marhákat pedig Rosenthal importeur közvetité. Az állatokat Kemény Gábor báró és Ordódy miniszterek is megtekinték. A jelen voltak majdnem mind vettek az állatokból s ezekről elragadtatással nyilatkoztak. A huskivitel tőlünk Francziaországba, a melyről már gyakrabban volt alkalmunk szóllani, s a melyre szolgáló próbavágások alkalmával a nálunk szokásostól eltérő vágási módot is leirtuk, szépen megindult. A hust külön szerkezetű jégtartóval ellátott kocsikon szállitja a társaság Olaszországon és Mont-Cenisen át s jelenleg már 18 vaggonnal bir. Az amerikai sertéshusra vonatkozva, melynek behozatala tiltva van, a„M. F." arra figyelmeztet, hogy az amerikaból bádog szelenczékben behozott hus is, a melyeknek tartalma felől eddig nincs biztosságunk, — vizsgálat alá vétessenek s aztán, ha kell, ennek behozatala is betiltassék. Feltétlenül osztjuk mi is e nézetet. Gazdák által husvágó társulat alakitását ajánlja az „E . . . tés," kifolyólag azon közleményéből, hogy München mellett Schwabingban alakult ily társulat F e s e r dr. ajánlatára, — a mely a tehenészeteikben elzülött és felhizlalt teheneiket az általuk állitott székben 30—60 márkával magasabban értékesitik, mint ha azokat mészárosoknak adták el. Bizony követni lehetne a példát. Angolországba már Ausztráliából viszik be a hust, még egy társulat közvetiti azt, mely az ausrtráliai farmernek fontonkint 15—20 krnyi nyereséget nyujt. E társulat itt reményli, hogy
— 160 — jövő januártól kezdve, hetenkint 2000 drb juhot és 200 drb szarvasmarhát vihet a londoni piaczra. Tehát ismét egy uj konkurrens, irja az „E . . . tés" még pedig veszélyes, annál veszélyesebb, mert mi még csak összetett kézzel várjuk az áramlatot. A marhavész. Pozsonymegye Hidegkut községében 3 sz.marha lebunkóztatván, ez időszerint beteg marha nincs. Mosonmegyében október 7-én H o r v á t - J á r f a l u községben a keleti marhavész kiütött és az eddigi megbetegedett 3 szarvasmarha és az ezekkel érintkezésben volt 12 juh lebunkóztatott. HorvátSzlavonország és Fiume, valamint kerülete vészmentes. Alsó-Ausztriában a marhavész Kritzendorf (Hernals kerület) Prősing és Hohenauban (Mistelbach ker.), Nagy Enzersdorfban, Mareh melletti Hofban, Loimersdorfban (Nagy Enzersdorfi kerület), Meidlingban (Sechshaus ker.), s a III. kerületben (Bécs) uralg. G a l i c z i á b a n Zawale- és Boryszkowcéban a Borczczovi kerületben. A lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság sorsjátékának húzása 20-án ejtetett meg déli 12 órakor Steinbach István kir. közjegyző ellenőrzése és nagy számu közenség jelenléte mellett. Főnyeremények a következő számokra estek: a 16762. számu nyert egy teljesen felszert igen szép négyes fogatot, a 85737. szám egy jukker négyes fogatot, a 43270. szám egy kettős fogatot (batárral), a 40842. szám egy kettős jukkor fogatot, a 15583. szám egy kettős fiakker fogatot, a 98459. szám egy egyes fogatot, a 90497. szám egy egyes fogatot, a 19675. szám egy egy egyes fogatot (kétkerekü kosárral), a 65428. szám egy kettős igás fogatot, a 95036. szám egy felszerelt vadászparipát, a 21217. szám egy felszerelt hátas lovat, a 3871. szám egy felszerelt hátas lovat, a 96025. szám egy felszerelt hátas lovat, az 1772. szám egy felszerelt vadász lovat (ponnyt). A többi kihúzott 485. szám különféle kisebb-nagyobb és értékes tárgyakat nyert. Személyi hirek. A bécsi cs. k. állatorvosi tanintézeten Schindelka dr tanársegéddé lett kinevezne. — C o 1 i n tanár Alfortban (Paris mellett) a septikaemia és anthrax körül tett nagybecsű vizsgálataiért a (Bréant dijat 5000 frankot) nyerte. Budapest 1881. KOCSI SÁNDOR könyvnyomdája, muzeumkörut 10. sz.
