FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.4
BSE (kergemarhakór) fertőzés elleni munkavédelmi rendszabályok Ausztriában Tárgyszavak: kergemarhakór; fertőzésveszély; munkavédelem; törvényi szabályozás.
A betegség kórokozója, eredete A juhok 18. század óta ismert kergekórjának („kergebirka”) kórokozója az elhalt beteg állatokból nem kellő hevítéssel készült liszt takarmányozásával tudta átlépni a fertőzés ún. fajtahatárát a szarvasmarha irányában. Az első megbetegedést tehénen 1984-ben észlelték, s ezt hamarosan több követte. A szövettani vizsgálatok az agysejtek tömeges pusztulását mutatták ki. A szivacsra emlékeztető mikroszkópos kép adta a betegség nevét: szarvasmarhák szivacsos agysorvadása, bovine spongiform encephalopathy, BSE. A ma általánosan elfogadott tudományos felfogás szerint a BSE kórokozói rendellenesen felcsavarodott molekulájú fehérjék, a prionok, amelyek egyaránt ellenállnak fehérjebontó enzimeknek és a szokásos kémiai vagy fizikai inaktiváló szereknek. Egyes szakemberek azonban fenntartják a vírusokra vagy baktériumokra mint kórokozókra (de legalább a betegség kialakulásában részt vevő ágensekre) vonatkozó elméletüket. A prionhipotézis szerint egy normálisan is jelenlevő, ún. sejt-prionfehérje molekulaszerkezete átrendeződik, és ebben a betegségkeltő formájában a megtámadott szövetben kimutatható módon felhalmozódik. A folyamat lavinaszerűen dagad és terjed át normális helyett ártó fehérje képződésére. A betegség terjedése, emberek fertőződése A szarvasmarhákat követően Nagy-Britanniában – bár ismeretlen számban – emberek is megfertőződtek. 1996-ban meghalt az első beteg a Creutzfeldt-Jacob-kórnak ebben az új változatában (new variant CreuztfeldtJacob-disease, nv CJD), vagyis megtörtént a betegség fajtakorlátjának újabb átlépése. Ezért használatos ma az „átvihető szivacsos agysorvadás” (transmissible spongiform encephalopathy, TSE) kifejezés. 2000 novemberéig Nagy-Britanniában 88, Franciaországban 5 ember halt meg nv CJD-ben. A fertőzés tekintetében nem ismeretes az ember és a szarvasmarha közötti ún. fajtakorlát (species-barrier) „magassága”. Egyes számítások a fajták közötti átfertőzésre a fajtán belüli átadáshoz képest 103–105-szörös titert (fer-
tőzőegység-számot) adnak meg. Az EU szakbizottság javaslata szerint a legkedvezőtlenebb forgatókönyvből, vagyis abból kell kiindulni, hogy 1 g marhavelő 10 és 1000 közötti számban tartalmaz olyan, ún. fertőző dózist, amely kísérleti állatok 50%-ában megbetegedést idéz elő (ID50). A betegség kialakulásának útjáról feltételezik, hogy az orálisan felvett kórokozót a bélepitélium ún. M-sejtjei a nyirokszövetekbe és a lépbe közvetítik, onnan pedig az agyvelőbe. A folyamat évekig eltarthat. Modelljét juhok kergekórjára dolgozták ki, más fajokra nem alkalmazható feltétlenül. A BSE az esetek túlnyomó részében – szájon át, állatokra takarmányként adott fertőzött állati liszttel, – emberre (az ellésben segédkezőkre) és az újszülött borjúra a tehén szülőútjain át, esetleg – kísérleti vagy gyógyászati eszközökkel terjed. Németországban a Biológiai Munkaanyagok Bizottsága nem zárja ki a betegség terjedését a száj-, orr- és szemnyálkahártyán, továbbá a bőr szúrt és vágott sérülésein át. A ma érvényes tudományos ismeretek szerint az állatokkal való puszta érintkezéssel – bármilyen intenzív is – nem vihető át a betegség. Kivételt képezhet az ellést levezető állatorvos munkája. (Megjegyzendő, hogy a betegségben elhaltak közt nem volt sem állatorvos, sem vágóhídi munkás, a fertőzés csak szájon, azaz elfogyasztott ételen át következhetett be.) Törvényi szabályozás Ausztriában A szarvasmarhák szivacsos agysorvadása, azaz kergekórja Ausztriában a munkavédelmi törvényhez csatlakozó, biológiai munkaanyagokra vonatkozó rendelet hatálya alá tartozik, amely a betegség kórokozóját a „nem hagyományos, átvihető kórokozók” közt sorolja fel. Az idézett rendelet megkülönbözteti a biológiai munkaanyagok – szándékolt és – nem szándékolt alkalmazását. „Szándékolt” használatnak tekinthető a kórokozóval kutatólaboratóriumban „nem szándékoltnak” a klinikai, állatorvosi és általános diagnosztikai laborokban végzett munka. Az utóbbi definíció alá tartozna a fertőzött állatok körüli bármilyen tevékenység, az állattartástól a vágóhídi munkán át az állati liszt gyártásáig. Az osztrák munkavédelmi törvény szerinti 4 veszélyességi osztály közül az említett vizsgálólaboratóriumok munkája a 2, a kórokozóval közvetlenül érintkezőké a 3** osztályba tartozik. A két csillag azt jelenti, hogy a fertőzés a légutakon át kizárható. Ez a szabályozás a néhány évvel ezelőtt elfogadott tudományos ismereteknek felel meg, de elképzelhetők újabb felismerések is,
különösen amelyek az igen hosszúnak (évtizedesnek?!) feltételezett lappangási időkkel függnek össze. Mezőgazdaság, állatorvosok A legfontosabb a szarvasmarhák szakszerű, tisztán növényi takarmányozása. Ezenkívül a brit egészségügyi és biztonsági ellenőrző hatóság (Health and Safety Executive) a marhákkal végzett munkához az alábbiakat ajánlja: – szúró- és vágóeszközök kerülendők, vérvétel vákuumos mintavevővel, – ellési segítség, továbbá száj- és végbélvizsgálatok alkalmával személyi védőfelszerelés viselése, – várható aeroszol-képződés, fröcskölés esetén arc- és szemvédelem, – új és régi sebek vízálló lefedése, – gondos személyi higiéné és a védőfelszerelésé is! Vágóhidak A házi vágásokra ugyanaz érvényes, mint a vágóhidakra. A levágott, esetleg fertőzött állatok – de csak a 12 hónaposnál idősebbek – veszélyes, azaz a BSE-kórokozót nagy koncentrációban tartalmazó testrészei, ill. szövetei az Európai Bizottság 2000. december 27-én kiadott, 2001/2/EC jelű határozata alapján: – agyvelő, tobozmirigy, – szemek, – mandulák,
– gerincvelő, – lép, nyirokcsomók, – egyes bélszakaszok.
Ezeket az osztrák vágóhidakról 2000 októbere óta kötelezően el kell távolítani megsemmisítés céljából. Mivel felvetődött a szájon, a nyálkahártyákon és a sérüléseken át történő fertőzés lehetősége, az alábbi védekezés ajánlott: – egészségügyi alapszabályok betartása, azaz veszélyeztetett területeken az evés, ivás, dohányzás tilalma és kézmosás, – kerülendő a közvetlen érintkezés a veszélyes anyagokkal, – vízhatlan ruházat és kesztyű, – arcvédelem, különösen a belövés, a félbevágás és a gerincvelő-kivétel helyén, – új és régi sebek vízmentes lefedése, – óvatosság lehetséges aeroszol-képződéskor – a dolgozók alapos tájékoztatása és utasítása. A vágóhidak a tisztítás munkáját rendszerint kiadják takarítóvállalatnak. Ezek gyakran használnak nagynyomású vízsugarat. Ez a módszer nagy haté-
konyságot sugall, viszont együtt jár aeroszol-képződéssel, vagyis esetleges fertőző anyagok szóródásával a légkörbe. Sokkal biztonságosabb és eredményesebb is az állandó, lassú vízfolyás. A tisztítással kapcsolatban különösen fontosak a közérthető utasítások és figyelmeztetések. Laboratóriumok A biológiai munkaanyagokra vonatkozó általános rendeletben és függelékben felsorolt rendszabályok a tudomány mai állása szerint átfogó védelmet nyújtanak BSE-fertőzés ellen. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) speciális laboratóriumi előírásai BSE-vel való fertőzésveszély esetére: – tilos az evés, ivás, dohányzás és kozmetikumok használata, – szemvédelem és – védőkesztyű, – hegyes és éles eszközök kerülendők, előnyben részesítendők az egyszeri használatúak, – minimálisra csökkentendők az aeroszol-képződéssel járó műveletek, – a munkafelületek veszélyes anyagok kiömlése után és a napi munka végeztével gondosan fertőtlenítendők, – a fertőzött anyagok szakszerű kezelése és eltávolítása, – jelenteni kell minden fertőzésveszélyre utaló szokatlan jelenséget, – a laboratórium vezetőjének gondoskodnia kell a személyzet szakoktatásáról és továbbképzéséről. Állati liszt termelése, hulladékkezelés Az EU tudományos tanácsadó testületének indítványa alapján a fertőzött állati liszttel foglalkozóknak, az általános higiéniai rendszabályok betartása mellett, az alábbiak javasolhatók: – lehetőleg zárt rendszerek, betokolások, – aeroszol-képződés megelőzése elszívással, – a munka megszervezése úgy, hogy minél kevesebb dolgozó kerüljön érintkezésbe a liszttel, – vízhatlan védőruházat, kesztyű, arcvédő viselése olyan munkákhoz, amelyeknél mégis érintkezésbe lehet vele kerülni, – munka után kézmosás folyóvízben, – új és régi sebek vízhatlan lefedése, – a kritikus munkahelyeken foglalkoztatottak intenzív tájékoztatása és utasítása. Állati liszt előállítása 133 °C-os hőmérsékleten és 3 bar nyomáson gyakorlatilag szintén csíramentesít, de óvatosságra int egy angol kutató 1999. évi közlése, aki bizonyos körülmények közt – bár csak erősen fertőzött anyagban – még 138 °C-on is talált életképes kórokozókat.
Az ausztriai állati tetemeket hasznosító intézmények járványegészségügyi szempontból kifogástalanul működnek. Végtermékeikből, köztük állati lisztből nem származik semmilyen fertőzésveszély. Ezzel szemben a tetemek és testrészek kiadásában, rakodásában résztvevők számára nem nélkülözhető egész testük szakszerű védelme. Kockázatbecslés Ausztriában ez ideig nem lépett fel bizonyított BSE. Nagy-Britanniában 900 000-re becsülik a megbetegedett szarvasmarhák számát, és 180 000-re azokét, amelyeken a betegség még levágásuk előtt kitörhetett. E nagy számok ellenére egyetlen személy BSE-kórját sem lehetett munkahelyi expozíciónak tulajdonítani. Tekintettel mégis a még nem teljesen tisztázott fertőzési lehetőségekre és a hosszú lappangási időre, a munkavállalók maximális biztonsága érdekében Ausztria illetékes szerve (AUVA) részéről munkahelyi megelőző intézkedések meghozatalát és betartásuk rendszeres ellenőrzését javasolják. Ausztriában ma hivatalosan minimálisnak tartják a fertőzés kockázatát. A veszély ugyanis egyrészt a felsorolt, a kórokozókat nagy számban tartalmazó testrészekre korlátozódik, amelyek semmilyen forgalomba nem kerülnek, másrészt a fennálló munkafeltételekre és munkavégzési gyakorlatra való tekintettel is kizárható. Egy szakértői vélemény szerint viszont kétségtelen BSE-mentességet az sem jelent, ha egy országban ez ideig gondos és módszeres vizsgálódás ellenére sem diagnosztizálták a betegséget, vagy mutatták ki kórokozóját. Ha ugyanis ma felfedeznek egy beteg tehenet, az a kb. öt évvel ezelőtti helyzetet tükrözi, amikor még nem voltak érvényben olyan intézkedések, mint az állati liszt takarmánykénti használatának teljes tilalma. Németországban nyilvánosan és hivatalosan éveken át tagadták a kergemarhakór jelenlétét, amíg az országos vizsgálat eredményei ezt már kétségbe vonhatatlanul cáfolják. Előrejelzésektől éppúgy, mint a mentesség szavatolásától mindenképpen óvakodni kell. (Dr. Boros Tiborné) Hinker, M.: BSE–eine Gefahr für Beschäftigte in Österreich? = Sichere Arbeit, 2001. 2. sz. p. 41–44. Antes, A.: Arbeitsmedizinische Aspekte bei BSE. = Sichere Arbeit, 2001. 2. sz. p. 45–47. Ender, R.; Hinker, M.: BSE – Das sagt der Wissenschafter. = Sichere Arbeit, 2001. 2. sz. p. 48–50.
