Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar
BRIC ORSZÁGOK A XXI. SZÁZAD ELEJÉN
Konzulens: dr. Novák Tamás
Készítette: Szilágyi Tamás Nemzetközi Gazdálkodás szak Nappali tagozat Szállítmányozás Logisztika
Budapest, 2012.
2
„A Csendes-óceán peremvidéke dinamikus ifjú Amerikaként lép színre, de sokkal nagyobb mértékben.” Naisbitt, J.-Aburdene, P.
1
Tartalomjegyzék Bevezetés ............................................................................................................................... 2 1.
Globalizáció a világgazdaságban ............................................................................... 5
2.
A régiók, ezen belül a BRIC országok ...................................................................... 9
3.
Kína .............................................................................................................................. 12 3.1. Kína története, földrajzi adottságai............................................................. 12 3.2. Gazdasági fejlődés ...................................................................................... 14 3.3. Fejlődés fő tényezői .................................................................................... 23
4.
India.............................................................................................................................. 28 4.1. India története, földrajzi adottságai .................................................................. 28 4.2. Gazdasági fejlődés.............................................................................................. 30 4.3. Fejlődés fő tényezői ........................................................................................... 34
5.
Oroszország ................................................................................................................. 38 5.1. Története, földrajzi adottságai .......................................................................... 38 5.2. Gazdasági fejlődés.............................................................................................. 40 5.3. Fejlődés fő tényezői ........................................................................................... 42
6.
Brazília ......................................................................................................................... 46 6.1. Brazília története, földrajzi adottságai ............................................................. 46 6.2. Gazdasági fejlődés.............................................................................................. 48 6.3. A fejlődés fő tényezői ................................................................................. 49
7.
Dél-Afrika ................................................................................................................... 51 7.1. Története, földrajzi adottságai .......................................................................... 51 7.2. Gazdasági fejlődés.............................................................................................. 52 7.3. Fejlődés fő tényezői ........................................................................................... 54
8.
Összefoglalás, hipotézisek teljesülése ..................................................................... 57
Irodalomjegyzék ................................................................................................................. 59 Nyilatkozat .......................................................................................................................... 62
2
Bevezetés
A BRIC kifejezést a Goldman Sachs elemzői alkották ezen országok: Brazília, Oroszország, India és Kína angol nyelvű kezdőbetűiből, az ott élők alkotják a világ lakosságának 43 százalékát. A Goldmann Sachs 2003. október hónapban megjelent beszámolójában Brazília, Oroszország, India és Kína (a továbbiakban: BRIC országok) a demográfiai tényezőkön, valamint a tőkefelhalmozás-, a termelékenység-, GDP-, egy főre jutó jövedelem növekedésén és valuták értékének változásán alapuló 2050-ig szóló prognózist mutatott be. A számos feltételezésen alapuló előrejelzés szerint ezek az országok, melyek jelenleg kevesebb, mint 15 százalékát érik el a világ hat legfejlettebb országa (G6) gazdasági eredménymutatóinak 2025-re már több mint felét. Számos ehhez szükséges feltétel elérésére természetesen nincs biztosíték, fejleszteni kell az oktatás színvonalát, pénzügyi intézményrendszert, csökkenteni a „fekete gazdaságot”, protekciómentessé tenni a kereskedelmet és a működő tőke befektetéseket. Az országok fejlődését az is mutatja, hogy amíg 2006-ban még csak 2 % százalékos súllyal rendelkeztek a legnagyobb márkák listáján, addig 2010-re már elérték a 19 százalékot. Az ezredforduló gazdasági fejlődése Kínára és Indiára irányította a figyelmet, Oroszország és Brazília is jelentős gazdasági potenciállal rendelkező országok. A BRIC országai nemcsak gazdasági-, de igen jelentős politikai súllyal is bírnak. Az államok közül kiemelkednek a több mint egymilliárd lakosú Kína és India, az előbbi elsősorban az ipar az utóbbi a szolgáltatások terén ért el kiemelkedő eredményt. Politikai rendszerét tekintve Kína a Kommunista Párt irányítása alatt álló pártállam, mely alkotmánya szerint népi demokratikus ország gazdasága jelentős részben piacgazdasági jeleket mutat. A kínai alkotmány kimondja, hogy a népi demokratikus ország szocializmust építi a Marxizmus-Leninizmus, Mao-Ce-tung tanításai és Teng Hsziao-ping által meghirdetett elvek alapján, fő cél az egész ország modernizációja. Az ország vezető ereje a Kínai Kommunista Párt, amely képviseli a termelőerők fejlesztésének igényét, a haladó kultúra irányát, és a néptömegek alapvető érdekeit.
3
Kína a „világ műhelyévé” vált, ahol az olcsó munkaerőn alapuló munka intenzív ágazatokat például cipő, textilgyártás, stb. felváltják a tudás intenzív ágazatok számítástechnika, távközlés, stb. A kínai Lenovo cég átvette az IBM személyi számítógépgyártását. Kína már felküldte első űrhajósát is a világűrbe. India parlamenti demokrácia, Indiával kapcsolatban John Kenneth Galbraith amerikai közgazdász, író úgy fogalmazott, egy „működőképes anarchia”. (Kotosz B.-Pál T. szerk.[2008]: p.56). India évi 7-8 százalékkal növeli a GDP-jét, tudásalapú szolgáltató, IT szolgáltató iparágak települtek ide az alacsony költségekre, és az angolul jól beszélő képzett munkaerőre alapozva. Oroszország látszólag a politikai pluralizmus útjára lépett, azonban a V. Putyin, és D. Medvegyev, tandem „helycserés irányításával” tarkított, döntően az Egységes Oroszország Pártra (JeR) támaszkodó autokratikus rendszer jött létre. Oroszország a világ olajkínálatának 13 százalékát, földgáz felhasználásának 23 százalékát biztosítja. 2010-ben 5 százalékkal nőtt a GDP, az előző időszaki 7,9 százalékos csökkenés után. Brazília viszont stabil demokráciának tekinthető, 26 szövetségi államból álló prezidenciális köztársaság. Brazília ipari középhatalommá vált, s megfordult a tendencia ma már nem a brazil fiatalok mennek az anyaországba „szerencsét próbálni”, hanem fordítva a munkanélküliség sújtotta Portugáliából Brazíliába. Engem azért „fogott meg” a téma, mivel ezekről az országokról évszázadokon keresztül az a kép élt az emberekben, hogy az ültetvényeken dolgozó „színes bőrű” brazil napszámos, az orosz „muzsik”, az „érinthetetlenek kasztjába” tartozó indiai-, valamint a kínai paraszt sohasem lesz képes kivergődni a nyomorból. A BRIC országok elfogadták a számukra megtisztelő minősítést, 2006. június 16-án megtartották első az oroszországi Jekatyerinburgban, ahol nyilatkozatot fogadtak el a multipoláris világrendről. 2010. április 16-án Brazíliában megtartott találkozójukon megállapodtak, hogy együttműködnek a nukleáris energetikában és a repülőgépgyártás terén, valamint bővítik egymás valutáinak elfogadási lehetőségét a kereskedelmi tranzakcióikban. Az együttműködő országok közös ENSZ határozatot terjesztettek elő a fegyverek világűrben történő elhelyezése ellen. 2011. április 11-én a dél kínai Szanja városában megtartott értekezletükre már a DélAfrikai Köztársaságot is meghívták, és felvették soraikba. Ettől a pillanattól kezdve
4
beszélhetünk a BRICS-ről. A Dél-Afrikai Köztársaság GDP-je csupán negyede Oroszországénak, és Kína hatodik legnagyobb tartományával egyenlő. A felvételében az is szerepet játszott, hogy az ásványi kincsekben gazdag ország és Kínával 2010-ben már 25,7 milliárd USD kereskedelmi forgalmat bonyolított le.
Szakdolgozatomban azt a felépítést követtem, hogy kiemeltem néhány jellemző momentumot az adott ország történetéből, földrajzi adottságaiból, melyek hozzájárultak a lakosság mentalitásának, a gazdaság helyzetének, és a fejlődés fő tényezőinek kialakulásához. Legrészletesebben világgazdasági súlyánál fogva Kínát a “világ műhelyét” kívántam bemutatni, míg az utólag csatlakozott DélAfrikai Köztársaság kisebb súllyal szerepelt az elemzésben. Az egyes szektorok munkaerő felhasználásának elemzésére egy általam kidolgozott újszerű hatékonysági “H.” mutatót használom az adott ágazat GDP részesedését osztom a munkaerő felhasználás arányával. Ha a mutató egy feletti akkor a munkaerő hatékonyan járul hozzá a GDP létrehozásához, ez alatt kevésbé. A fejlődő országok mezőgazdasága esetében ez azt mutatja, hogy mennyire kevéssé hatékony a munkaerő felhasználás, míg az iparban és a szolgáltatási szektorban a mutató értéke egy felett van. ABRIC országokról készített szakdolgozatomban három hipotézis teljesülését vizsgáltam meg. Felállított hipotéziseim a következők: 1.
BRIC országok társadalmi szerepvállalása, politikai és gazdasági súlya az elmúlt évtizedben jelentősen megnövekedett.
2.
A BRIC országok fejlődésében az export és a külföldi befektetések játszanak kiemelt szerepet.
3.
Napjainkban a BRIC országaiban a munkanélküliség, a korrupció és a szegénység jelentik a legnagyobb problémákat.
5
1. Globalizáció a világgazdaságban A világ lakosságának növekedése régiónként egyenlőtlenül megy végbe, az emberiség lélekszáma napjainkra meghaladta a hétmilliárd főt. A fejlett országokban döntően a bevándorlások folytán kisebb növekedés várható. A fejlődő országokban nagymértékű az emelkedés, 2025-ben Kínának-a népesség növekedés ütemének csökkentésére tett intézkedések, ösztönzések ellenére a lakosság száma elérheti a másfélmilliárd főt, Indiának kétmilliárd lakosa lehet, míg más régiókban csak minimális növekedés várható. 1.sz. ábra
Forrás: Kennedy [ 1997]:p.3.
A BRICS országok a világgazdaságot meghatározó globalizáció körülményei között tevékenykednek. A globalizáció fogalmának többféle meghatározása közül az alábbi áll hozzám legközelebb. „Közgazdasági és társadalom földrajzi értelemben is a kapitalista gazdálkodásnak a tőke által vezérelt világméretű kiteljesedése, a világgazdasági egységbe szerveződése. Nem egyszerűen a termelési tényezők (áruk, tőke, munkaerő) országok és térségek közötti áramlása, hanem a gazdasági viszonyok (tulajdon, termelés, pénzügyi folyamatok) megerősödő nemzetköziesedése, egységesülése.(Bernek Á. szerk. [2002]: p. 135) 1970-es évektől megkezdett fejlődésre jellemző, hogy a transznacionális (nemzetek feletti) vállalkozások (TNC) világméretben szervezik tevékenységeiket. A globalizáció
6
jelenségét egyértelműen jelzi, hogy a nemzetközi kereskedelem GDP-hez viszonyított aránya már 2000-re elérte a 25 százalékot. 2. sz. ábra A világkereskedelem növekedése és aránya a GDP-hez 18202000 között 4500
30
4000
milliárd dollár
3000
20
2500
15
2000 1500
10
1000
százalék
25
3500
5
500
milliárd dollár
2000
1980
1960
1940
1920
1900
1880
1860
1840
0
1820
0
százalék
Forrás: Farkas [2002] p. 39
Simai Mihály a globális világtársadalomban három nagy csoportot különböztet meg: „Az egyik a >globalizáltak< csoportja. Idetartoznak a csaknem 70.000 transznacionális társaság több, mint 800.000 vállalatának tulajdonosai, részvényesei, dolgozói, a velük kapcsolatban álló sok millió beszállító vállalkozó, és a különböző elosztóhálózatok emberei, a politikai, gazdasági és katonai elitek, a társadalmak olyan képzettséggel rendelkező tagjai, akik ennek alapján nemzetközi szempontból is mobilak. A globalizáltak a nemzetközi rendszer sajátos új kategóriáját alkotják, akik ennek alapján nemzetközi szempontból is mobilak. A másik végletet azok alkotják, akik a globalizációból, annak kedvező hatásaiból gyakorlatilag tartósan, vagy végérvényesen kirekednek, a parasztság széles rétegei, a szakképzetlenek, a mezítlábas kapitalisták és a mezítlábas értelmiségiek. A kettő között alakult ki az ún. közbenső réteg, amely mindkét irányban mozoghat: globalizálódhat, vagy a kint rekedtek közé kerülhet.” (Magas I.-Kutasi G. szerk. [2010]:p.29). A világ népességének 20 százaléka rendelkezik a javak és lehetőségek 80 % százalékával. A globalizáció fő szereplői a transznacionális társaságok, melyeket anyavállalatuk irányít, s a különböző országokban leányvállalatok célja nem a maximális profit elérése, hanem az összvállalati érdek érvényre juttatása. A globalizáció körülményei között a
7
piaci verseny résztvevőit megítélésem szerint a Porteri modell mutatja be legszélesebb körűen. 3.sz. ábra Az iparág öt versenytényezője
Új belépők fenyegetése
Szállítók alkupozíciója
Versenytársak Versenytársak fenyegetése fenyegetése
Vevők alkupozíciója
Helyettesítő termékek fenyegetése Forrás: Porter, M. [1993] p.26
Különleges szerepe van a globalizáción belül a külföldi működő tőke beruházásoknak: Foreign Direct Investment (FDI). már 2000-ben a transznacionális cégek leányvállalatai a termékek, szolgáltatások egynegyedét külföldön állították elő. Kihasználják az olcsó munkaerő, a nyersanyagok, közeli piac, a beruházási kedvezmények, stb. adta lehetőségeket.
8
4.sz. ábra Az ipari export és a külföldre telepített termelés aránya az ipari termeléshez 1970-2000 (százalékban) 30 25 20 15 10 1973
1980 Export (%)
1988
2000
Külföldi termelés (%)
Forrás: Farkas [2002]: p. 40
A
globalizáció
egyik
alapproblémája
a
globálissá
vált
világgazdaság
egyensúlytalanságainak kezelése, mely olyan mély válságokban jelentkezhet, mint a 2008. évi pénzügyi gazdasági világválság. Soros György megállapítása szerint: „Ahhoz, hogy a világgazdaságot megbízhatóan stabilizáljuk, a döntési folyamatokban bizonyos fokú globalizálásra van szükség. Egyszóval a globális gazdaság mögött globális társadalomnak kell lennie – ami természetesen nem világállamot jelent. (Magas I.-Kutas G. szerk.[2010]:p. 69)
9
2. A régiók, ezen belül a BRIC országok A gazdálkodás elemzését az egyes tudományágak különböző szempontok alapján végzik el. „A regionális gazdaságtan a gazdasági szervezés téri viszonyai alapján közelít: az időben kialakult gazdasági modellek, társadalmi struktúrák milyen térbeli elrendeződésben valósulnak meg.” (Majoros P. szerk. [2011]: p. 14). A fejlettségbeli különbségek alapján beszélhetünk fejlett, felzárkózó, feltörekvő, újonnan iparosodó, fejlődő, lemaradó, stb. régiókról, többek között az alábbi tényezők figyelembevételével: -
Fejlettségi szint – milyen lakosság képzettsége, nemzeti vagyon összetétele, műszaki színvonala?
-
Fejlődési modell – mely történelmi adottságok, viszonyok alakították ki a jelenlegi helyzetet?
-
A társadalom és gazdaság differenciáltsága és integráltsága – mennyire jellemző a monokultúra, milyen az egyes szektorok színvonala, milyen mértékben és módon szervezett a gazdaság?
-
A társadalom és a gazdaság stabilitása – milyen mértékben prognosztizálható a jövőbeni életszínvonal?
-
Nemzetközi tényező kapcsolatok – milyen mértékű áru-és szolgáltatás, tőkeáramlás valósul meg?
-
Szimmetriaviszonyok – a cserearány- és jövedelmezőségi viszonyok mennyire kiegyensúlyozottak?
-
Domináns pozíció, fejlődési feltételek – mennyire képes saját és környezete újratermelési viszonyait kézben tartani a jelenben és a jövőre nézve is? A centrum-periféria hatalmi viszony átalakulását jellemzik, a lehetséges feltörekvő centrumokat képező BRIC országok. (Majoros P. szerk. [2011]: p. 26)
A világgazdaság fő centrumai: Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia, melyeken belül az egyes országok és a centrumok is egymással konkurenciaviszonyban állnak. Az Amerikai Egyesült Államok tudományos eredményei és katonai ereje folytán változatlanul a világ legerősebb hatalma, előnyei azonban csökkentek. Nyugat-Európai térség országai az elöregedő népesség, a magas munkanélküliség, költségvetési-, eladósodási problémák, pénzügyi válság hatásaként egymástól eltérő perspektívákat
10
képeznek. (Lásd például Németország, vagy Görögország helyzetét.)
Kelet-Ázsia:
Japán, Dél-Korea-Tajvan és kis tigrisek mellé felzárkózott Kína, India. Az utóbbi két évtizedben a fejlett OECD országok szerepe csökkent világgazdaságban,
döntően
a
BRIC
országok,
ezen
belül
az
ázsiai
a
régió
világkereskedelemben betöltött növekvő szerepe kapcsán. 2010. második félévére már Kína vált az Amerikai Egyesült Államok után a világgazdaság második legnagyobb gazdaságává.
Oroszország
jelentős
katonai,gazdasági
tudományos
potenciállal
rendelkezik. Gazdaságának fejlesztési lehetőségeit nagymértében befolyásolják a világgazdasági tendenciák, olaj-földgáz és egyéb nyersanyagok iránti kereslet, árak alakulása. A fejlődő világ két kiemelkedő hatalma Kína és India, mindkét ország fejlődésében a technológiai és a piaci alapú tényezők is szerepet játszanak. Brazília „középhatalmi
központtá”
vált,
nemzetközi
nagyvállalatok
hálózatával,
új
kőolajtartalékok feltárásával, agrárexportja jelentős része Kínába irányul. (P. ArestisL.F. de Paula edited (szerk. [2008]: p. 53-91), (Nagy T. A BRIC országok népességének arányát, valamint részarányukat a világ GDP kibocsátásából és áru- és szolgáltatás exportjából a következő táblázat tartalmazza.
1. sz. táblázat BRIC országok részaránya 2009. évben a világ népességéből, GDP-jéből áru- és szolgáltatás exportjából Országok
Népesség
GDP
Áru-és szolgáltatás export
Oroszország
2,1
3,0
2,2
Kína
19,8
12,5
8,5
India
17,8
5,1
1,6
Brazília
2,8
2,9
1,2
Forrás: Majoros P. szerk. [2011] p. ,42. saját szerkesztésű táblázat
11
A BRIC országok a világ GDP-jéből 2009-ben már 23,5 százalékkal részesedtek, vagyis a négy ország állította elő a GDP csaknem egynegyedét, az áru- és szolgáltatás exportjának 13,5 százalékát, a népességből 42,5 százalékkal részesedett. A táblázatból kitűnik, hogy népességét tekintve „két kisebb” ország Oroszország és Brazília a lakosság arányát meghaladó mérvű GDP-t hozott létre, míg Kína 7,3 százalékkal, India 12,7 százalékkal kisebb arányban részesedett a világ GDP-jéből, mint lakosság számából. A létrehozott GDP-nek Oroszország 73 százalékát, Kína 68 százalékát (erősen nyitott export függő gazdaságok), míg India 30 százalékát, Brazília pedig 40 százalékát realizálta exportként.
12
3. Kína 3.1. Kína története, földrajzi adottságai A „Mennyei Birodalom”, más néven „Középső Birodalom” kínai nyelven „Csungkuo” története az időszámítás előtti 3. évezredig nyúlik vissza. Az Időszámítás előtt 200 évvel a betolakodók ellen megkezdték a négyezer kilométer hosszú „Nagy fal” építését, mely a 15. században nyerte el végső formáját. A Nagy fal” megépítésével egyidejűleg létrehozták a „Nagy-csatornát”, mely a Huanghót és a Jangcét Észak- és Dél Kínát kötötte össze. A kínai csillagászok már az időszámítás előtti időszakban csillagtérképet állítottak össze és földrengésjelző készülékeket készítettek. Az orvosok ismerték a pulzusmérést és az akupunktúrás gyógyítást. Kínai emberek kreativitását jelzi, hogy itt fedezték fel egyebek mellett a selyemgyártást, porcelánkészítést és a puskaporgyártást is. Kína 18 évszázadon keresztül a világ GDP-jének egynegyedét-egyharmadát állította elő, versengve Indiával. A XIX. században ez a fejlődés megtört és csak a XX. század utolsó évtizedeiben vált újra jellemzővé. Az ország területe 9,6 millió négyzetméter, a világ negyedik legnagyobb területű országa (Oroszország, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok után), népessége jelenleg 1,3 milliárd fő, az emberek egyötöde Kínában él. Az ország keleti-délkeleti része kedvező éghajlatú, a folyóvölgyek öntözéses földművelést tesznek lehetővé, ez az „ázsiai közösségi termelési módot” folytató magas népességkoncentráció létrejöttét eredményezte. Az ország nyugati részét sivatagok, magas hegységek alkotják, itt csak kisebb létszámú pásztornépek tudnak megélni. Az országban az átlagos népsűrűség 135 fő/négyzetkilométer, de az eloszlás nem egyenletes, a tengerparti tartományok, gigavárosok a legzsúfoltabbak. Kína a II. Világháború előtt elmaradott agrár ország volt, iparának teljesítménye döntően textil- és élelmiszer termékek előállításából állt. Az 1949-ben hatalomra került Kínai Kommunista Párt a szovjet modellt követte. Az éhínség felszámolását és a gazdaság talpra állítását tartotta elsődlegesnek. Exportjából a Szovjetunió és a szocialista országok közel 75 százalékkal részesedtek. Fölreformot hajtottak végre, de a szocialista termelőszövetkezetesítés nem bizonyult sikeresnek.
13
A Mao Ce-tung „Nagy Ugrás Előre” címmel meghirdette – a fejlődés felgyorsítását, a feudalizmusból a kommunizmusba való ígéretét, az ipari teljesítményt 6,4 szeresére, a mezőgazdaságit pedig, 2,5 szeresére akarták növelni. A program négy alapelvre épített: -
mindenre kiterjedő fejlődés, mely szerint minden szektorban gyorsítani kell a növekedést,
-
tömegmozgósítás, az emberi erőforrások jobb kihasználásával,
-
politikáé a vezető szerep,
-
decentralizáció, alacsonyabb szintű közigazgatási egységek kezdeményezése.
(Majoros P.szerk. [2011]:p.176) A „Nagy Ugrás” nem valósult meg, 1960-ra az ipari termelés visszaesett a katasztrofálisan rossz a mezőgazdasági termés következtében, becslések szerint húszharmincmillió ember halt éhen 1959-1961 között. 1965-ben Mao Ce-tung megindította a „Nagy Proletár Kultúrforradalmat”, melynek során a „Vörösgárdisták” szétzilálták a termelést és a kereskedelmet, egyetemistákat, tudósokat falusi átnevelő munkára küldték. A gazdaságpolitikai tévedések ellenére 1952-l978 között a GDP évi 6,7 százalékkal nőtt, azonban az életszínvonal alig emelkedett és a kínai gazdaság a világon a legzártabbak közé tartozott. Két évvel a „Nagy Kormányos” Mao Ce-tung halála után, a Teng Hsziao-ping reformista csoportja került hatalomra. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága 1978. decemberi ülésén fogadta el a „kulturális forradalom” korszakának lezárásaként, az életszínvonal javítása érdekében az alkalmazkodás és a reform, valamint a „Nyitott Kapu” politikáját. A reformok kezdetben döntően a mezőgazdaságra irányultak, visszatértek az érdekeltséget növelő egyéni gazdálkodás feltételeihez, ami azt jelentette, hogy a kommunák a rendelkezésére álló földet családoknak adták át művelésre, a termények egy részét felvásárlási árakon beszolgáltatták a kommunáknak, a többivel szabadon rendelkezhettek. Az ipar modernizálásához szükséges tőkebehozatal biztosítása érdekében „nyílt városokat” és „Különleges Gazdasági Körzeteket” hoztak létre, közlekedési infrastruktúrát biztosítottak, adókedvezményeket nyújtottak a betelepülő külföldi vállalkozásoknak.
14
„Az eredmények igen látványosak voltak: 1989-ben már 225.000 magán vállalat volt csak a partvidéki tartományokban és ezek több millió embert foglalkoztattak, a gyáripar kivitele 1980-ban még csak kilencmilliárd dollár értékű volt, 1989-re elérte a 37 milliárd dollárt. (Kennedy P. 1997,167 p.) Az 1989. évi „Tienanmen téri események” nyomán kialakult helyzetben a Kínai Kommunista Párt óvatosabb előrehaladást hirdetett meg a reform és nyitás politikájában, a gazdaságban mindez kisebb megtorpanáshoz vezetett a gazdaságban. 1994-től viszont már megkezdődött a monetáris és fiskális rendszerek reformja, melynek során létrejött a kétszintű bankrendszer. 1992-1995 között a GDP évi 12,7 százalékkal növekedett, ami a legmagasabb növekedési ráta volt a kínai reform folyamat során. A külkereskedelmi forgalom értéke négy év alatt megkétszereződött, 1995-re a kínai exportban a gépipari és elektronikai termékek részaránya elérte a 29,4 százalékot. (Majoros P. szerk. [2011]:p. 186-187) A reform és nyitás, - külföldi tőke bevonásával, növekvő exporton alapuló - politikája folytatódott 1996-2001. között, az időszak fontos eseménye volt, hogy Hongkong 1997. július 1-én az Egyesült Királyság fennhatósága után visszakerült a Kínai Népköztársasághoz. (1999-ben Makaó is visszakerült.) Kína az „egy ország – két rendszer” még Teng Hsziao-ping által meghirdetett elv alapján fogadta be Hongkongot a Távol-Kelet nemzetközi gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi központját.
3.2. Gazdasági fejlődés Kína 1986-ban jelezte csatlakozási szándékát a GATT-hoz (General Agreement on Tariffs and Trade), mely szerződés 1948-és 1994 között szabályozta a nemzetközi kereskedelmet. A GATT helyébe 1995.-től a WTO (World Trade Organisation) a Kereskedelmi Világszervezet lépett. A tárgyalások a fent álló jogi, szabályozási hiányosságok miatt 16 évig elhúzódtak a nemzetközi szervezettel Kína felvételéről 2001. novemberben határoztak a tagországok. Az export offenzíva fent tartása érdekében rendkívül fontos esemény volt a tagság elérése és az ezzel járó legnagyobb kedvezménnyel járó státusz. A tagsággal járó kötelezettség folytán, azonban lehetővé vált más országok számára is, könnyebben
15
bejussanak a hatalmas kínai piacra. Kína a belépés kapcsán csökkentette vámtarifáit és a mezőgazdasági támogatásokat. Kína a világpiacba történő integrálásával fejlesztette tovább gazdaságát. Az Amerikai Egyesült Államok ingatlan és bankszektorából kiindult 2008-ban kezdődött világválság kihatott Kína gazdaságára. A gazdasági krízis átvészelését segítette a szufficites költségvetés, a tradicionálisan nagymérvű lakossági megtakarítás és a felhalmozott óriási valutatartalék. Kínai gazdaság fejlődésének fontosabb mutatóit 2005-2008 között a következő táblázat tartalmazza.
Kínai gazdaság egyes makrogazdasági adatai 2005-2008 között 2.sz. táblázat Megnevezés GDP folyóáron
2005
2006
2007
2008
2.235,7
2.657,8
3.382,4
4.401,6
1.709,9
2.021,9
2.560,4
3.315,3
106,9
108,5
113,7
120,3
73,9
73,8
762,0
969,0
1.216,1
660,1
791,6
953,9
160,8
253,3
371,8
440,0
60,3
63,0
74,8
107,0
12,3
16,1
22,0
818,9
1066,3
1528,2
0,754
0,762
-1,2
-1,0
milliárd USD GDP/fö folyóáron USD Árindex % Foglalkoztatottsági index Az export értéke milliárd USD Az import értéke milliárd USD Külső egyensúly milliárd USD FDI befektetések (milliárd USD) FDI kihelyezések külföldre milliárd USD Valutatartalék milliárd USD HDI értéke* Államháztartási mérleg alakulása a GDP %-ában
0,7
16 Foglalkoztatottak száma
758,2
764,0
769,9
1.312.978
1.320.864
1.328.630
millió fő Népesség (1000 fő)
1.336.311
*HDI a mutatót az alábbiakban részletesen ismertetem. Forrás: IMF, OECD, UNDP, (Blahó-Kutasi [2010]: p. 201), saját szerkesztésű táblázat Milyen következtetéseket vonhatunk, le a táblázat adataiból? Először is azt, hogy évente csaknem tíz százalékkal növekvő kínai gazdaság 2000. évhez viszonyítva csaknem négyszeresére növelte GDP-jét. Ilyen mérvű növekedés rövidebb távon csak úgynevezett „helyreállítási periódusokban” fordult elő más országokban. Kína vásárlóerő paritáson számolva a második legnagyobb GDP-vel rendelkező ország a földön, az Amerikai Egyesült Államok után, 2010-ben vásárlóerő paritáson (PPP) számított GDP értéke 10,09 ezerbillió USD. A 2008-as gazdasági válságra reagálva az éves GDP 13 százalékának megfelelő 586 milliárd dollár összegű pénzügyi ösztönző csomagot jelentett be, melynek 80 százalékát infrastrukturális beruházásokra fordították. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a válság ellenére Kína gazdasága 2008-ban 9,6 százalékkal, 2009-ben 9,2 százalékkal, 2010-ben 10,3 százalékkal bővült. A „túlfűtött” gazdasági növekedés visszafogása érdekében 2010. novemberétől a kínai jegybank több alkalommal emelt alapkamatot 5,31 százalékról – 6,56 százalékig, a bankok tartalékolási előírásait 21,5 százalékra növelte. A visszafogás hatására azonban tovább éleződött a társadalmi feszültség 2010-ben 180 ezer sztrájk, demonstráció, tűntetés volt. 2011-ben a növekedés üteme 8,9 százalékra csökkent a világgazdasági válság hatására. 2012. január hónapban tovább csökkent az export és az import is, amiből messzemenő következtetéseket a jövőre nézve azonban még korai lenne levonni (hiszen erre az időszakra esett a Hold Új Év is). (Természetesen az Európai Unió kormányai nagyon örülnének a kínai 7-8 százalékos növekedésnek is, a várható stagnálás, vagy minimális GDP emelkedés helyett.) A Csendes-óceán mellett fekvő ország az olcsó munkaerőn alapuló exporttal, működő tőke bevonással négy-ötször gyorsabban növekszik, mint a világgazdaság többi országa. „Kína a világ második legerősebb gazdasága” hirdeti a kínai kormány (Iványi Gy.
17
[2011]: p.8), ami ugyan erős túlzás, 2010-es teljesítménye az Európai Uniónak egyharmadát, az Amerikai Egyesült Államoknak 40 százalékát érte el. Kedvezőtlenebb az arány az egy főre jutó GDP alapján, 2008.-ban 3.315 USD volt eszerint a fejlődő országok közép mezőnyébe tartozott. Az egy főre jutó mutató egytizede az Uniónak és az Amerikai Egyesült Államoknak. 2010. évben PPP paritáson azonban már elérte 7.600 USD/fő GDP-t, ami 230 %-os növekedést jelent három év alatt és rendkívül figyelemreméltó, különösen, ha arra gondolunk, hogy 1,3 milliárd fő van a számításnál a mutató nevezőjében. (https://www.cia.gov.library/publications/the.world/factbook/geos ec.html [2011] )
A GDP és az alkalmazott munkaerő ágazatok szerinti megoszlása 2010-ben 3.sz. táblázat Megnevezés
Mezőgazdaság
Ipar
Szolgáltatás
Összesen
1.GDP megoszlás %
10,0
47,0
43,0
100,0
2.Munkaerő megoszlás %
38,1
27,8
43,1
100,0
3.1/2 H. mutató
0,26
1,69
1,26
Forrás: CIA, saját szerkesztésű táblázat A mezőgazdaság, amely az alkalmazott munkaerő csaknem 40 százalékával a GDP mindössze 10 százalékát állítja elő, vagy másképpen fogalmazva csekély ellenérték fejében alacsony hatékonysággal foglalkoztatják az embereket, akik e nélkül éhen halnának. Ezt támasztja alá az általam alkalmazott H. hatékonysági mutató alacsony 0,26-os
értéke.
A
„világ
műhelyében”
az
ipari
munkaerő
hatékonysága,
termelékenysége kiemelkedő mértékű a H. mutató értéke 1,69. A munkaigényes szolgáltatások mutatójának értéke 1,26 az iparénál alacsonyabb, de egy feletti szám és ebben az ágazatban igen kedvező hatékonyságról tesz tanúbizonyságot. Az Institute for Management Development ( IMD) svájci tanácsadó 2006. évi adatok alapján Kínát 60 közül ország közül az egy főre jutó GDP alapján az 56., életminőség terén az 53. és a versenyképesség alapján a 31. helyre sorolta be. A termelői árak 2008. évre összességében 20 százalékkal növekedtek 2000. évhez viszonyítva, ami nem mutat magas inflációt, azonban ezen belül a egyes élelmiszerek
18
árai lényegesen nagyobb mértékben nőttek, mint az ipari termékeké. Az export és import különbözetét mutató külső egyensúly 21,5 szeresére javult 2000-hoz képest! A szinte hihetetlen mértékű export növekedés ellenére a foglalkoztatottsági indexe 2005. és 2006. évben gyakorlatilag változatlan maradt. Az emberi fejlődés indexe HDI (Human Development Index) egy olyan mutató, amely a világ országainak összehasonlítását teszi lehetővé. A mutatót Mahbub ul Haq pakisztáni közgazdász dolgozta ki és 1993. óta használja az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UDNP) az emberi fejlődés jelentésében. „A HDI egy ország eredményeit mutatja az emberi fejlődés három alapvető területén: -
hosszú és egészséges élet, amelyet a születéskor várható élettartam értékén keresztül ragad meg;
-
tudás, amelyet a felnőtt írástudás (kétharmados súllyal), valamint a kombinált alap, közép- és felsőoktatás beiskolázási arány (egyharmados súllyal) segítségével mér;
-
tisztességes életszínvonal, amelyet vásárlóerő paritáson (PPP) dollárban számított bruttó hazai termékkel (GDP) mér.
Létezik egy alternatív mutató is, amely az egyes országokban levő szegénység mértékére koncentrál, az emberi szegénység indexe (HPI)”. http://hu.wikipedia.org/wiki/Emberi_fejletts%C3%A9gi_index
Kína HDI értéke 0,762 volt 2006. évben, összehasonlításként közlöm, hogy a legjobb értéket 0,968 Izland és Norvégia produkálta, 0,8 érték felett a fejlett- és néhány fejlődő ország szerepelt, 0,5 alatti alacsony fejlettségi szint 22 afrikai országot jellemezte. Kína 2030-ra szóló előrejelzések szerint sem kerül az élvonalba tartozó első 30 ország közé, a kutatók erre az időpontra Japánt, Ausztráliát várják az első két helyre. Az olcsó munkaerő mellett a beáramló tőke tette lehetővé, hogy Kína sok területen a világgazdaság vezető exportőrévé váljon, többek között a textiltermékek, műanyag gyermekjátékok,
különböző
műszaki
cikkek
összeszerelése
terén.
„Abszolút
számokban: Kínában az átlagos órabér 70 cent, az Egyesült Államokban 19,10 dollár, Németországban 28,80 dollár.” (Hirn, W. [2006]:p. 67) A bérek azonban azóta Kínában is jelentős mértékben növekedtek, 2012-tőla világ egyik legnagyobb elektronikai gyártójánál a Foxconn kínai üzemeiben a kezdő
19
dolgozók bére havi 1800 jüan (egy jüan=35 forint). Becslések szerint a bérek 2015-re elérik az amerikainak 70 százalékát, ezért a termelés egy részét már kihelyezik például Vietnamba, afrikai országokba. (Tamás P. [2011/a]:p. 1-2) A vizsgált időszakban Kína exportja évente egynegyedével nőtt a vizsgált időszakban. A kivitel 40 százaléka csúcstechnológiai termék. Az elektromos berendezések alkotják az export egynegyedét, laptopok, félvezetők, chipek gyártása döntően ebben az országban történik. Az energiatermelő berendezések 20 százalékot tettek ki az exportból, a ruházati termékek pedig 10 százalékot. Kína vezet a világ személygépkocsi gyártásában és kereskedelmében is. Az import egyharmadát elektromos gépek és berendezések alkotják, az energiatermelő berendezések, valamint a kőolaj termékek egyaránt 12-15 százalékát teszik ki az importnak. (Majoros P. szerk. [2011]:p.203) Kína fő kereskedelmi partnerei 2008-ban 4.sz. táblázat Fő partnerek
Arány a kínai exportból %
Arány a kínai importból %
Európai Unió
21,0
11,8
Amerikai Egyesült Államok
19,0
7,3
Hongkong
13,0
5,4
Japán
8,4
13,5
Dél-Korea
5,2
11,1
Forrás: Majoros P. szerk. [2011]:p.206), saját szerkesztésű táblázat
A kínai export legnagyobb felvevője az Európai Unió, megelőzve az Amerikai Egyesült Államokat. Az importban gép és elektromos alkatrész szállításaival Japán az első, Dél-Korea Kína „alvállalkozójaként” jelenik meg. A kínai export aránya kétszer több mint az Európai Unióé és két és félszer magasabb, mint az Amerikai Egyesült Államoké az importban. Ezeket a relációkat hatalmas kínai többlet jellemzi, a gazdasági válság növeli az olcsó (amelyek minősége gyakran kifogásolható) kínai termékek iránti keresletet. (Aczél E. [2011/a]:p.11) Bárhol a világon, többek között Magyarország városaiban, de nagyobb falujában is járunk, tapasztalhatjuk, hogy van egy „kínai üzlet”. A boltok nem az áruik kiváló minőségével tűnnek ki, hanem „verhetetlenül” olcsó áraikkal, melyet szorgalmas,
20
készséges a nyelvet kissé törő kínaiak kínálnak. Vannak kínai áruházak, mint például a Corvin, bezárhatatlan Józsefvárosi piacok. A világgazdasági válságok, recesszió idején a lakosság még inkább az olcsó „kínai” árut keresi (Made in China), amit már nem is Kínában, hanem Vietnámban, vagy valahol Afrikában gyártanak. „Sehol sem olyan látványos a Kínai expanzió, mint Afrikában. A Kína és Afrika közötti kereskedelem 2006-ban már elérte az 55 milliárd dollárt és folyamatosan bővül.” (Kotosz B.-Pál T. [2008]:p.63.)Kínai gazdaság Afrikából szerzi be növekvő nyersanyag, energiahordozó szükségletének nagy részét kőolajat, mangánt, urániumot, kobaltot, stb. A kínaiak nem állnak meg az egyszerű vásárló szerepkörénél, tudják, hogy befektetésekkel növelhetik ellátásuk biztonságát.„ Malawiban a bevándorló kínaiak kisebb gyárakat, kereskedelmi cégeket és egészségközpontokat működtetnek. Angolában és Nigériában vasutat építenek és javítanak, Elefántcsontparton új fővárost építenek”. (Kotosz B.-Pál T. szerk. 2008):p.63.) Kínai kereskedelem fő területei: Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Dél-Kelet Ázsia, melyek kiegészülnek az anyag- és energiabiztonság érdekében afrikai és latin-amerikai fejlődő országokkal. A BRICS körből a nyersanyagban gazdag Dél-afrikai Köztársaság vált fontos partnerré. Jelentősen bővült Kína kereskedelmi kapcsolata Brazíliával és Indiával, valamint a nyersanyag- és energiabiztosítás céljából Oroszországgal. A kínaiak nem álltak meg a betanított munkák szintjén, a nagyszámok törvénye alapján sok ember között sok a tehetséges. Jól példázza a műszaki fejlődést, hogy Yang Liwei kínai űrhajós 2003. október 16-án már tizennégyszer megkerülte a földet. A külföldi működő tőke (FDI) értéke elérte a 2002-ben 50 milliárd USD-t 2008-ra már megduplázódott, 2010-re elérte a 106 milliárd USD-t. Kína is beruház külföldön 2009. évvégéig tízezer kínai vállalat 200 milliárd USD közvetlen beruházást hajtott végre, ezzel Kína a világ 5.-6. tőke exportőre. (Majoros P. szerk. [2011]:p.220), (Artner A. 2011/b). Kína devizatartalékai 2010 végén 2.400 milliárd dollárt tettek ki, melynek forrásai az exporttöbblet, a beáramló külföldi befektetések, s a külföldön dolgozó nagyszámú kínai (nagyobb részt kisvállalkozó) átutalásai. Az összeg megegyezik az Európai Unió, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok központi bankjainak devizatartalékával.
21
USA kereskedelmi hiánya Kínával szemben 2010-ben 273 milliárd dollárra nőtt és ebben az amerikai politikusok szerint a kínai valuta 30-40 százalékkal túlértékelt, a kínaiak viszont arra hivatkoznak, hogy a jüan 2008. óta már 30 százalékot erősödött a dollárhoz képest. (Kotosz B.-Pál T. szerk. [2008]:p.56-57 ) „Kína voltaképpen soha nem Amerikát, hanem a saját tengerentúli exportját finanszírozta. Ha ez zsugorodik tucatjával zárhatnak be a kínai cégek.” (Aczél E. [2011/a]: p. 11), (Aczél E. [2011/c]:p. 11.) Kína GDP arányos adósságállománya mindössze 27 százalékos. Kína finanszírozza az Amerikai
Egyesült
Államok
államadósságát,
export
többletéből
amerikai
állampapírokat vásárol. 2010 őszétől már európai államkötvényeket is vásárol. Tárgyalások folynak arról is, hogy a kínai fél részt vállalna az Európai Unió pénzügyi válságának csökkentése érdekében, megfelelő kötvény konstrukció kidolgozása esetén. Kína deviza tartalékának háromnegyede USD-ben, egynegyede euróban van. Kínában az összes jövedelem egynegyede megtakarításra kerül, ami figyelemreméltó arány, viszont Kínában alapvetően hiányoznak, illetve igen csekély mértékűek a szociális ellátások, társadalombiztosítás, nyugdíj (különösen a mezőgazdaság területén), ezért a megtakarítások egyben felkészülést jelentenek a betegségekre és az öregkorra. Kínában hivatalosan három-négy százalék közötti az évi infláció. Valójában azonban az élelmiszerek ára 2011 májusára előző évhez viszonyítva 14,4 százalékkal nőtt, a kínai táplálkozásban alapvető szereppel bíró sertéshúsé egy év alatt 57 százalékkal. Magas a munkanélküliség, rendkívül nagy az eltérés a tengerparti tartományok és a nem iparosított területek között, a kínai állam az elmaradott területeken történő fejlesztésre különböző támogatásokat, kedvezményeket nyújt az ott fejlesztéseket megvalósító hazai és külföldi vállalkozásoknak. Sanghajban és Pekingben az ingatlan árak 200 százalékkal nőttek. (Iványi Gy. [2011]:p.8.). Veszélyt jelent az ingatlanboom, az ingatlan árak az „egekben járnak”, amely ha megtörik, akkor az olyan hatással járhat, mint amilyen 2008-ban az Amerikai Egyesült Államokban történt. Ha az ingatlan boom „buborékja” kipukkan, s az árak visszaesnek, akkor ez magával ránthat más ágazatokat is. A bankok portfóliójában is magas döntően az állami vállalatok hitelezéséből eredő rossz hitelek aránya. Nem véletlenül jelentette ki Ven Csia-pao miniszterelnök 2010 márciusában:
„A kínai
gazdaság kiegyensúlyozatlan, koordinálatlan és törékeny.” (Iványi Gy. [2011]: p.8.)
22
Érdekesség, hogy a kínaiak, akik gyakran álltak más népek elnyomása alatt, hogyan viselkednek befektetőként, például az afrikai Zambiában. A bányákat üzemeltető kínai cégek nem tartják be sem a munkajogi, sem a környezetvédelmi törvényeket. Mindezt jól tükrözi Michael Sata, Zambia jelenlegi elnökének nyilatkozata, amelyet még az elnökválasztás során tett: „Azt akarjuk, hogy a kínaiak távozzanak és a régi gyarmatosítók térjenek vissza. Ők is kihasználtak minket, de legalább törődtek velünk, elhozták a brit civilizációt. A kínaiak csak kizsákmányolók.” (Fiúk a bányában [2011]:19) A kínai gazdasági változással nem járt együtt a politikai rendszer változásával. Megmaradt a kommunista egy pártrendszer, a monopolhelyzetben lévő média sokat eltakar a gazdasági és társadalmi konfliktusokból, valamint a korrupcióból. Jellegzetes példája ennek a legalább 200 kilométer/óra sebességgel haladó vonatok szuperexpresz hálózata, mely a 2008. évi 650 kilométerről 2010 végére 8.358 kilométerre nőtt. A 2011. július 23-án bekövetkezett vasúti baleset során azonban 39 ember vesztette életét. Ven Csia-pao miniszterelnök két hónapos biztonsági felülvizsgálatot rendelt el a 2,5 millió embert foglalkoztató kínai államvasutaknál. „Attól félnek, hogy a korrupcióval megrendeléshez
jutott
vállalkozók
„spóroltak”
berendezéseken.” (Nagy G. [2011]: p. 60-61)
a
beépített
anyagokon
és
23
3.3. Fejlődés fő tényezői Kína 2008. évben 9,8 százalékos GDP növekedést produkált, ezzel az egyik leggyorsabban növekvő ország, ezt a pozícióját a világgazdasági pénzügyi gazdasági válság ellenére meg tudta őrizni. 2008-ban az Európai Unió gazdasága 1,5 százalékkal, az Amerikai Egyesült Államoké 1,4 százalékkal, Japáné mindössze 0,7 százalékkal nőtt. Kína a WTO tagjaként a világkereskedelemben meghatározó szerepet játszik, a világ második legnagyobb exportőre, harmadik legnagyobb importőre volt 2010-ban. Fő kereskedelmi partnerei az exportban Amerikai Egyesült Államok 18 százalék, Hongkong 13,8 százalék. 2010. évi export értéke 1,581 ezerbillió USD, az importé pedig 1,327 ezerbillió USD. Fő import partnerek Japán 12,6 százalék, Dél-Korea 9,9 százalék.
(https://www.cia.gov.library/publications/the.world/factbook/geos
ec.html
[2011]) A külföldi tőkebefektetések meghatározó szerepet játszanak a feltörekvő kínai gazdaságban, a beruházás modern technológiával, menedzsment módszerekkel párosul. 2007-ben Kína fogadta be a legtöbb működő tőkét (FDI) 83,5 milliárd USD-t, 2008-tól már a 100 milliárd USD-t is meghaladta. 2011-ben Kína 68 milliárd értékben bonyolított tőkeexportot, ebből 10,4 milliárdot Európába. Ebből magyar vonatkozású vásárlás, miszerint a Wanhua vegyipari konszern 1,7 milliárd dollárért további 58 százalék részesedést vásárolt a kazincbarcikai Borsodchem-ben, ezzel a vállalkozás 96 %-os tulajdonossá vált. A kínai gazdaság nagymértékben „túlfűtött”, amelyet a kormány igyekszik csökkenteni, például a banki tartalékok növelésének előírásával, ennek ellenére rekordnak számít, hogy 2010-ben a beruházások aránya a GDP-hez viszonyítva. 45,8 százalékot tett ki, mely a világon egyedül álló adat. Az építőipar például az állam által támogatott lakásépítkezések, valamint irodaépítések, zöldmezős beruházások folytán évente 25 százalékkal növelte a vizsgált időszakban kibocsátását. Az ipart változatlanul a nehézipar túlsúlya dominálja a könnyűiparral szemben, viszont a kisvállalkozások hozzák létre a termelési érték csaknem felét. A feldolgozóiparon belül gépgyártás, petrolkémia, építőanyag gyártás az elmúlt években az információs technológia az elektronika és a gépjárműgyártás fejlődött a leggyorsabb ütemben. A gépgyártó
iparon
belül
legjobban
kombájnok,
traktorok,
számjegyvezérlésű
szerszámgépek előállítása és a személygépkocsi gyártás nőtt a gyorsan emelkedő
24
kereslet folytán. A gépkocsi eladások növekedési perspektívájára alapozva már ma is 120 gépkocsi és alkatrészgyártó cég működik Kínában, többek között a General Motors, Honda, Daihatsu, Nissan, Toyota, Volkswagen, Citroen, stb. A kínai távközlési iparban további befektetési lehetőségek adódnának a hazai és külföldi cégek előtt tekintve, hogy a vonalas telefonellátás 28 százalékos, a mobil készüléké 46 százalékos, 100 lakosra 15 internet felhasználó jut. Az iparosítás, a hatalmas meglévő munkaerő állomány mellett, a kutatás és fejlesztésnek is a GDP 2 %át fordítják erre a célra. Jellemző az oktatás sikerére, hogy a világ első kétszáz egyetemében hat kínai található. A műszaki fejlődésben nagy szerepet játszanak a vegyes vállalatokat működtető külföldi multinacionális cégek, többek között az Ericsonnak, a Motorolának, a Siemensnek, a Microsoftnak és az Alcatelnek is vannak Kutatási Fejlesztési (K+F) centrumai. 2003-ban indult a „Go global” (Válj globálissá) kampány, mely a jelentős kínai cégek világcéggé válására irányult. 30-50 nemzetközi piacon szereplő szerzői jogokkal, márkanévvel rendelkező cégeket kívántak kialakítani. A fejlesztéshez állami támogatást nyújtottak számukra, információk biztosítása, adókedvezmények, olcsó, alacsony kamatozású hitelek formájában. (Majoros P. szerk. [2011]: p.219). Ilyen például a kínai Lenovo, amely vállalkozás átvette az IBM-től a személyi számítógépek gyártását. A cég mintegy 13.000 munkatársát a legjobb egyetemekről válogatja ki, az alkalmazottak jelentős része kutatással foglalkozik. Forgalmuk eléri az évi 250 millió dollárt, MP3 lejátszókat, digitális kamerákat is előállítanak. A Huawei a kínai csúcstechnika vállalkozása, mely a világpiacon a Ciscoval a Nortel-lel és Siemensszel áll versenyben, 22.000 alkalmazottjának fele 30 éven aluli fiatal. Az alkalmazottak körülbelül fele kutatással foglalkozik, ha kell folyamatosan dolgoznak. A jól képzett kutatók bére egy negyede a fejlett országok szakértőinek, ezért tudják termékeiket
-
adatirányítókat,
szervereket,
kapcsolódó
berendezéseket,
mobiltelefonokat, stb. - a nyugati fejlett országokénál 10-30 százalékkal olcsóbban kínálni. A könnyűiparon belül meghatározó jelentőséggel bír Kína némi túlzással már az egész világot termékeivel ellátó textilruházati és cipőipara. Kínában kétféle vállalat van állami és nem állami, még mindig az állami cégek foglalkoztatják a dolgozók egynegyedét. Az állami vállalatok hatékonyságra és gazdasági eredményességükre való tekintet nélkül kapnak bankkölcsönöket. Ezzel függ
25
össze, hogy a bankok portfoliójában legkevesebb 15 százalékos mértékű „bedöglött hitelek” aránya. A gyors fejlesztés „hátul ütőkkel” jár együtt, például környezeti károsodás, az energia szektor fejlesztésének elmaradása miatt gyakori az áramkimaradás, az út-vasút hálózat terén a közlekedési gondok, stb. Kína fejlődésének az energiaellátás az egyik legkritikusabb pontja, bár a világ második legnagyobb energiatermelője és fogyasztója, ezzel együtt sincs szinkronban az energiaszolgáltatás az ipar 11 százalék körüli éves növekedési ütemével. Kína energiaellátása szénbázison alapul. Az energiaszükséglet döntően a tengerpart menti tartományokban jelentkezik, míg a szén kitermelése főként Észak- és Észak-nyugat Kínában folyik. A vasúti kapacitás körülbelül 40 százalékát leköti a szénszállítás. A szén erőltetett gyors ütemű kitermelése korszerűtlen berendezésekkel
üzemelő
bányákban
folyik,
ezért
gyakoriak
a
bányaszerencsétlenségek. A Világbank adatai 1981-ben 835 millió szegény ember élt Kínában, míg 2005-re negyedannyi, viszont a jövedelemkülönbségek nőttek, jelentős ebben a régiók közti különbségek
szerepe
is.
A
Gini-index-et
(együtthatót)
főként
a
jövedelmi
egyenlőtlenségek mérésére használják, mivel az index az eloszlás teljes terjedelmét figyelembe veszi. Értéke nulla és egy közé esik, teljes jövedelem egyenlőség esetén az értéke nulla, ha egy személy birtokolja az összes jövedelmet akkor az értéke egy. Általában 0,4-es feletti index már jelentős eltérést jelez. „A Gini-index a reformok indulásakor 0,31-es értéket mutatott, 2004-ben már 0,469, ami jelentős romlás, vagyis tovább nyílt az olló a szegények és gazdagok között. Ezt mutatja az is, hogy 2004-ben a leggazdagabb tíz százalék, jövedelme 21,6-szorosa volt a legszegényebb tizednek, a leggazdagabb húsz százalék jövedelme ugyanakkor 12,2szerese volt a legszegényebb ötödnek.” (Blahó A.-Kutasi G. szerk. [2010] p. 185). A nehézségeket fokozza, hogy Kínában nincs minden lakosra kiterjedő egészségügyi biztosítási rendszer. A tartósan évi 9-10-százalékkal növekvő kínai gazdaság, évente tízmillió embert szívott fel, a munkanélküliség viszont magas, 2010-ben hivatalosan 6,1 százalék ténylegesen a teljes munkaerőpiacra vonatkozóan 20 százalékra becsülhető. Jól jellemzi a helyzetet az idézet: „Guggolnak, ülnek, vagy állnak Kína virágzó keleti városainak Pekingnek, Kantonnak, vagy Sanghajnak pályaudvarain. Magasra tartott papíros táblán szerény
26
képességeiket hirdetik. Nem tudja senki – még a kínai államhivatalok sem - mekkora pontosan a nagy országon keresztül bolyongó vándormunkások száma 80, 100, vagy esetleg 150 millió?” (Hirn,W. [2006]:p.67) A káros környezetszennyezés Kína állandó problémája. Mindez légszennyezéssel, savas esővel, vízminőség romlásával és a talaj lepusztulásával jár együtt. A nagyarányú szén felhasználás megnöveli az üvegházhatást, részecske fertőzések és kéndioxid kibocsátás magas
szintje
miatt
évente
több
százezren
halnak
meg
krónikus
légúti
megbetegedésekben. Kína vízhiányban szenved, s egyes területei már elsivatagosodnak. A különböző területeken a környezetszennyezés (lég-, vízszennyezés, kéndioxid kibocsátás) – a megtett intézkedések ellenére – 21,2 százaléktól 67,2 százalékig terjedő intervallumban növekedett. A gyors gazdaságfejlesztés a környezet károsodásával jár együtt, különösen Kína esetében, ahol az energiatermelés 64 százalékát széntüzelésű üzemek biztosítják. Kína 1998-ban aláírta a kiotói protokollt és 2002-ben ratifikálta. Kína a „világ műhelyeként” 2008-ban széndioxid kibocsátás tekintetében világ elsővé vált megelőzte az Amerikai Egyesült Államokat is. A kedvezőtlen egészségkárosító hatások csökkentésére 2007-ben elfogadta a klímaváltozással kapcsolatos tervét, ebben a megújítható energiaforrások arányának növelését tűzte ki célul. Kína a napelem gyártásban Japán mellett az egyik világhatalommá vált. A tervek szerint Magyarországon is létrehoznak egy napelem gyárat. A regionális integrációk is hozzájárultak Kína „békés felemelkedéséhez”. A DélkeletÁzsia nemzetei hozták létre az ASEAN szervezetet. 1997. óta létezik az ASEA N+3 integráció Kína, Japán és Dél-Korea részvételével. Az integráció a politikai és védelmi megállapodások mellett, a kereskedelem bővítését is szolgálja. ASEAN és Kína között 2002-ben aláírták a szabad kereskedelem (ASEAN-CHINA Free Trade Area) megvalósításáról szóló nyilatkozatot. Az Ázsiai és Csendes Óceáni Gazdasági Együttműködés (Asia-Pacific Economic Cooperation, APEC) 1989. óta létezik, s Kína számára lehetőséget teremt, hogy megmutathassa elkötelezettségét a nyitás irányába. A fejlődés fő társadalmi, gazdasági problémái: - nagyok a tartományok közötti fejlettségbeli különbségek a fejlettebb tengerparti és a fejletlenebb belső kantonok között, gazdagok és szegények közötti növekvő különbségek, nagymértékű munkanélküliség, amit tetéz a szociális háló hiánya, ebből adódóan nagy a társadalmi feszültség,
27
- kínai bankrendszer döntően állami tulajdonban van, jelentős a „bedöglött” hitelek állománya, jelentős a veszteséges állami nagyvállalatok aránya, a racionalizálás viszont tovább növelné a munkanélküliséget, - nagymérvű korrupció, - ingatlan forgalmazásban a jelenlegi boom-ot visszaesés követi, jelenleg 64 millió ingatlan áll országszerte üresen, - magas a termékegységre jutó anyag-energia felhasználás, nő a környezetszennyezés, - csökken a mezőgazdaság által felhasználható terület (beruházások, talajszennyezés, stb.), -- elszabaduló infláció az élelmiszereknél. (Majoros P. szerk. [2011]:p.226-227) Prognosztizálható, hogy Kína fejlődése, ha csökkenő mértékben is (körülbelül 7-8 százalék), de fent marad. Kiegyensúlyozottabb növekedés, a túlfűtöttség csökkenése biztosíthatja a gazdasági stabilitás fenntartását. A társadalmi stabilitás fenntartása az egyik legfontosabb probléma, a gazdasági növekedés eredményeinek és a devizatartalék egy részének szociális célú, feszültséget csökkentő felhasználásával erre lehetőség nyílik. (Tálas B. [2011]:p.12) Kína politikai és gazdasági nagyhatalom, mely katonai nagyhatalommá is válhat. Kína devizatartalékaival segítheti Európát, ha „beszáll” az euróövezet mentőalapjába, melyre úgy tűnik a kínai vezetőkben meg van a szándék.
28
4. India 4.1. India története, földrajzi adottságai
India területe: 3,3 millió négyzetkilométer, Kínához viszonyítva területe annak csak egyharmada, földje viszont sokkal termékenyebb. A Gangesz és más folyóik hordaléka és a monszun éghajlat tette lehetővé évezredek óta a mezőgazdasági termelést. A régészeti feltárások szerint időszámítás előtti 2. évezred óta laknak itt emberek. Róluk már a Mahábhárata ősi indiai eposz is említést tesz. Számos hódító csapatai foglalták el a történelme során, leghosszabb ideig a muzulmán szultánok uralkodtak felette. Azonban többek között a Magyarországot felégető Timur Lenk 1398-ban, Záhríruddin Bábár 1526-ban foglalta el a területet és létrehozta a mogul birodalmat, mely több mint kétszáz évig uralkodott India felett. Nadir sah perzsa uralkodó 1739-ben szállta meg Indiát, 1803-ban a britek elfoglalták Delhit és megtették India fővárosává. Az angol hódítás csaknem 150 évre a brit korona gyémántjává tette a mesés Indiát. A brit uralom minden tekintetben rányomta bélyegét Indiára. A fővárosban például brit építész tervei alapján hatalmas kormányzati negyedet alakítottak ki. A brit gyarmati státusból a ma 1,1 milliárd főt számláló országnak több, a későbbiekben hasznosítható előnye származott; az iskoláztatási rendszer, ezen belül az angol nyelvismerete, a jogi rendszer (kereskedelmi-, tulajdon jog) kialakulása. Mahatma Gandhi vezette erőszakmentességen alapuló függetlenségi küzdelem 1947-ben hozta meg eredményét, az ország elnyerte önállóságát. Ebben az évben a volt angol gyarmat kettévált a hindu többségű Indiára és a muzulmán lakosságú Pakisztánra. Mahatma Gandhi 1948-ban gyilkosság áldozata lett. Az ország vezetője 1948-1964 között D. Nehru volt. Nehru gazdaságpolitikai elvei, intézményei több mint 40 éven át kihatottak India gazdálkodására. Többek között ilyenek voltak az önerőre támaszkodás elve, és a szovjet mintára kiépült ötéves tervezés rendszere. Az új állam fő célkitűzése az éhínség leküzdése az infláció visszaszorítása és a gazdasági függetlenség megteremtése volt. Indiában a magántőkére és az erős állami szektorra támaszkodó gazdaság jött létre. 1950-ben hozták létre a Tervezési Bizottságot (Planning Comission), mely szervezet
29
készítette a gazdaság fejlesztés öt évre szóló terveit. Az l948-as Iparpolitikai Határozat (Industrial Policy Resolution) alapján a stratégiai ágazatok nagy részét (bányászat, energiaszolgáltatás, nehézipari vállalatok, közlekedés, távközlés) államosították, más ágazatokban a cégek magán-, vagy vegyes vállalkozás (magán-állami) formában üzemeltek. Az állam a magánszféra tevékenységét különféle engedélyeztetési eljárásokkal befolyásolta, az engedélyekhez csak kevesen juthattak hozzá (az ilyen eljárás a korrupció
“meleg
ágya”).
Ezen
túlmenően
magas
importvámokkal,
szigorú
valutakorlátozásokkal, és egyéb eszközökkel korlátozta a behozatalt. India ennek következtében a világpiactól elszigetelt gazdasággá vált, 1951/52 és 1979/80 közötti időszakban a GDP évi 3,5 százalékkal, az egy főre jutó GDP pedig 1,3 százalékkal növekedett. (Indiában a makrogazdasági adatokat üzleti évek szerint gyűjtik április 1-től a következő év március 31-ig) (Majoros P. szerk. [2011]:p. 237-239) Kínához hasonló elzárkózásra, importpótlásra alapuló rendszerét India a világgazdasági kapcsolatainak bővítésével, liberalizálási lépésekkel a 1980-as években kezdte meg. India Gandhi miniszterelnök kormánya (1980-1984) IMF-től (International Monetary Fond, Nemzetközi Valuta Alap) készenléti hitel felvételére kényszerült. Az IMF az ipari és kereskedelmi szabályozások liberalizálását követelte Indiától. Radzsiv Gandhi kormánya (l984-1989) alatt kezdődtek meg az óvatos reformok, melynek lépései az alábbiak voltak: - az importengedélyezési rendszer fokozatos liberalizációja, - exportösztönző intézkedések bevezetése, - ipari engedélyeztetés rendszerének enyhítése. Az 1980/81-től 1991/92-ig tartó időszakban az intézkedések eredményeként a GDP éves átlagban 5,5 százalékkal, az egy főre jutó GDP 3,2 százalékkal nőtt. (Majoros P. szerk [2011]: p. 243-244) Naraszimha
Rao
miniszterelnök
(1991-1996)
1991-ben
Manmohan
Szingh
pénzügyminisztert (későbbi miniszterelnök) bízta meg a gazdasági növekedés újra indításának feladatával. Az ő irányításával csökkentették a vámtételeket, a különböző behozatali-, kiviteli mennyiségi korlátozásokat, az ipar ellenőrzésének addig alkalmazott rendszerét. Elfogadták azt a tényt, hogy külföldi működő tőke nélkül nem tudják a gazdaságot fejleszteni. Az 1990-es években Kína és az Amerikai Egyesült Államok után India vált a külföldi befektetések célpontjává.
30
4.2. Gazdasági fejlődés Az éves külföldi működő tőke (FDI) behozatala tíz év alatt, az 1996-1997. évi 2,7 milliárd USD-ről, 2007-2008-ra már 34 milliárd USD-re növekedett. Fő korlátozó tényezők az infrastruktúra, utak-, villamosenergia hálózat elmaradottsága, és a rugalmatlan munkaügyi szabályozás. Kína mintájára 2000-ben India is bejelentette, hogy különleges ipari övezeteket (Special Economic Zones, SEZ) hoz létre a külföldi befektetések fogadása és az export növelése érdekében. A GDP 2010-ben a fentiek hatására elérte vásárlóerő paritáson a 4,06 ezer milliárd USD-t, ez a kínai értéknek 40,2 százaléka. Az egy főre jutó GDP (vásárlóerő paritáson) 2010.-ben 3.586 USD, mely a kínainak körülbelül a fele (47,2 százalék).
A szektorok GDP előállításának és munkaerő felhasználásának megoszlását a következő táblázat tartalmazza.
GDP és az alkalmazott munkaerő ágazatok szerinti megoszlása 2010-ben 5.sz. táblázat Megnevezés 1.GDP megoszlás % 2.Munkaerő
Mezőgazdaság
Ipar
Szolgáltatás
Összesen
19,0
26,3
54,7
100,0
14,0
34,0
100,0
1,88
1,61
52,0
megoszlás % 3.1/2 H. mutató
0,37
Forrás: CIA, saját szerkesztésű táblázat A H. mutató adatai jellegüket tekintve megegyeznek Kínáéval, alacsony hatékonyságú mezőgazdaság, s termelékeny, bár kisebb ipar, s magasabb a szolgáltatások aránya. A mezőgazdaság számára Indiában a talaj- és éghajlati viszonyai kedvezőbbek, mint Kínában, de az egy főre jutó agrárterület mindössze 650 négyzetméter ez például az Amerikai Egyesült Államokban 1900 négyzetméter. Használaton kívüli föld nincs, a
31
talajerózió és az urbanizáció feszültségekkel terheli a szektort. A javuló életszínvonal magasabb és jobb minőségű élelmiszer ellátást követel meg. Az urbanizáció folytán Mumbay és Delhi együttes lakossága eléri a 60 millió főt, akiknek élelmiszer szükségletéről gondoskodni kell. Az ország lakosságának körülbelül 60 százaléka szegénységi küszöb alatt él, s a mezőgazdaságban talál többnyire illegális munkát. A mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása a függetlenség elnyerése óta eltelt időszakban csökkent, ennek ellenére az ágazat nem hanyagolható el, mivel a foglalkoztatottak 52 százalékának ad munkát (valamelyes megélhetést). 2003/04 és 2008/09 között a mezőgazdasági termelés évi 4,8 százalékkal nőtt, azonban az ágazat termelékenysége és tőkevonzó képessége alacsony. A mezőgazdaság kulcsfontosságú ágazat maradt, mivel a munkaerő körülbelül felének formális, illetve informális alkalmazásával 1,1 milliárd ember élelmiszer ellátását kell biztosítania. Informális foglalkoztatás alatt azt értem, amely munkaviszony hivatalosan nincs bejelentve, s utána nem fizetnek társadalombiztosítási hozzájárulást. 2007-2008-as évben a kedvezőtlen feltételek ellenére sikerült rekordtermést betakarítani a mezőgazdaságban. Az egész gazdaságot érintő reformmal kapcsolatos kormányzati intézkedések és a jó időjárási viszonyok játszottak szerepet a kedvező eredményekben. India a világ legnagyobb tej-, banán és fűszertermelője, második a cukornád, a búza, a tea és a földimogyoró termelésben. Az export mintegy tíz százalékát alkotják a mezőgazdaságból származó termények, termékek (Majoros P. szerk. [2011]:249). 2008. esztendő az Amerikai Egyesült Államokban történt ingatlan hitelek bedőlése következtében, a bankrendszeren keresztül az egész világra kiterjedő pénzügyi válság éve volt, amely kihatott a mezőgazdaságra is. A mezőgazdasági árak hirtelen magasba szöktek, majd a korábbi szint fölé estek vissza. Ebben több tényező játszott szerepet, többek között, hogy a „forró tőke” spekulációs célzattal az ingatlanpiacról az élelmiszerpiacra tette át működését, a fejlődő országok növekvő kereslete, valamint a magas 100 dollár/hordó körüli kőolajárak, melyek vonzóvá tették a növényalapú termékek feldolgozásával történő helyettesítésüket. A világpiaci mezőgazdasági árak növekedése javította az ágazat helyzetét. Az ipar a GDP egynegyedét állítja elő, súlya lényegesen kisebb, mint Kína esetében. A 2002/03 és 2006/07 között jelentős ütemben évi nyolc százalékkal nőtt, ebben a gépek berendezések gyártása és a vegyipar fejlődése volt a meghatározó. India a világ ötödik
32
legnagyobb acéltermelő országa. (Jelentős nemzetközi vállalkozása a Tata konszern.) Gyógyszeripara a világ gyógyszertermelésének tíz százalékát adja. Gépkocsigyártásban az energiatakarékos, olcsó kisautók, valamint kétkerekű motorok gyártására szakosodott. A Suzuki, Maruti, Hyundai és Toyota is rendelkezik Indiában, termelő, összeszerelő egységekkel. A világgazdasági válság hatása 2008. II. félévétől már az indiai gazdaságban is jelentkezett. Az ipari termelés a megrendelések csökkenése, a kőolaj és az ércek árának emelkedése folytán visszaesett. Nőtt az infláció és a munkanélküliség, a tőzsde pangani kezdett. Mindez egy olyan országban történt, ahol a népesség mintegy 40 százaléka mély szegénységben él, s ahol 60 millió gyermek alultáplált! . (Kotosz B.-Pál T. szerk. [2008]:p.58-59) A szolgáltató szektor nagyobb mértékben járul hozza a GDP-hez, mint a mezőgazdaság és az ipar együttesen. India gyors növekedésében a szolgáltatás játssza a fő szerepet. Jól képzett indiai informatikusok, akik többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban dolgoztak a reformokat követően egyre inkább otthon is találtak munkát, döntően a távmunka keretében, az info-kommunikációs szolgáltatási rendszerekben. India (ezen belül Bangalore) lett az ilyen jellegű szolgáltatás kihelyezés egyik központja. Jellegzetes tevékenységek: programok készítése, karbantartása, mérnöki tevékenység, távközlési szolgáltatások (indiai műholdak is keringenek a világűrben), könyvelés, stb. Érdekességként jegyzem meg, ha valaki például angol nyelvterületen imát rendel meg szerettei lelki üdvéért, akkor valószínűleg egy kissé éneklő angolsággal beszélő indiai hang fog jelentkezni a megrendelésért a vonal túlsó végén. A
szolgáltatásokon
belül
a
számítástechnikai
és
szoftverágazat
fejlődik
legdinamikusabban, az angolul beszélő magasan kvalifikált, olcsó munkaerőre alapozva. Amerikai vállalatok ennek alapján Indiába szervezik ki különböző tevékenységeket például: vevőszolgálat, könyvelés, telemarketing, adatbázis-kezelés, szoftverfejlesztés, adó-és személyzeti nyilvántartás, stb. A cégeknek az időeltolódás is előnyöket biztosít, míg Amerikában éjszaka van, addig Indiában nappal, s így időben el tudják végezni a kért adatfeldolgozási adatszolgáltatási stb. műveleteket. A két ázsiai ország termelési profilját a megoszlási viszonyszámok és a hatékonyságot mérő H. mutatók alapján összevetve az alábbi kép bontakozik ki:
33
Kína és India ágazati struktúrájának és hatékonyságának összehasonlítása 2010. év adatai alapján 6.sz. táblázat Mezőgazdaság
Ipar
Szolgáltatás
K:arány nagyobb, H. mutató
K: arány kisebb, H. mutató
kisebb
kisebb
kisebb
I.: arány nagyobb H. mutató
I: arány kisebb, H. mutató
I: arány nagyobb, H. mutató
nagyobb
nagyobb
nagyobb
K.:arány
kisebb,
H.
mutató
K.=Kína, I.= India Saját szerkesztésű táblázat A táblázatban s számomra meglepő, hogy a munkaerő hatékonyságát kifejező H. mutató szerint minden esetben India eredménye mutatkozik jobbnak. Ezt a mezőgazdaságnál magyarázhatjuk a kedvezőbb körülményekkel, szolgáltatásoknál India kiváló IT-jével. Az iparban viszont azt feltételezem, hogy az indiai nagyipar összetétele (acélipar, gyógyszeripar, autóipar), koncentráltabb jellege okozza a versenyelőnyt. Kínában a “világ műhelyében” az ipar jelentős része is kis vállalkozásokból áll, ezek adják a teljesítmény felét. Bár az angol mondás szerint: The small is beauty! (A kicsi szép!), azonban az automatizált nagy vállalatok, amelyek Indiára jellemzők termelékenyebbek, kevesebb munkaerőt alkalmaznak és magasabb hatékonyságot érnek el. A nehézségeket jelzi viszont, hogy Indiában csak mintegy 35 millió lakosnak van munkahelye, ezek nagy része állami alkalmazott, a lakosság háromnegyede nélkülözésben él vidéken, ahol a kasztrendszer maradványai is feltalálhatók. Az IT szektoron túlmenően elég nagy az elmaradás, a lakosság kb. egyharmada az analfabéta, Kínában ez az arány jóval kisebb, tíz százalék. Érdekességként említem meg, hogy Bernie Ecclestone is felfedezte Forma-1 versenyzés és marketing céljára az 1,1 milliárd lakosú országot. Karun Chandhok a „Lotus-istálló” tartalék versenyzője úgy jellemezte a hazáját: „Nálunk az élet része a káosz, Indiában bármi megtörténhet.”(Boda A. [2011]: p.19). „Indiát sokan a világ legnagyobb demokráciájaként emlegetik, ami igaz abban az értelemben, hogy rendszeresen tartanak
34
többpárti választásokat általános és titkos választójog alapján. Ez azonban nem jár együtt az emberi jogok általános érvényesülésével,” (Kotosz B.-Pál T. szerk. [2008] p. 59). Az írás az Indiában feltalálható szex-rabszolgaságra, a gyermekmunkára, testi fenyítésekre utal.
4.3. Fejlődés fő tényezői India a föld legnépesebb állama, lakossága 2050-re eléri a 1,5 milliárd főt, ezért van rendkívüli jelentősége a megfelelő élelmiszerellátásnak. Gondot okoz, hogy a mezőgazdasági termőterület csökken, a talajvízszint a túlzott igénybevétele miatt állandóan süllyed, a talajerő romlik. Indiában együtt létezik a hagyományos, ősi módszerekkel végzett mezőgazdasági termelés, a modern mezőgazdaság, a hagyományokon számítástechnikai
alapuló
kézműipar,
szolgáltatóipar.
A
korszerű magasan
ipar
és
képzett,
a
rendkívül
de
alacsony
fejlett bérű
számítástechnikai szakemberekre épülő szolgáltatás húzó ágazattá vált. A gyorsabb gazdasági fejlődés kiélezte a falu és városok, valamint a fejlett és lassabban fejlődő államok lakosainak jövedelmi különbségét. A hét legszegényebb államban él az indiai szegények mintegy fele. A jövedelem különbségeket számszerűsítő GINI-index 2006. évi adata 36,8 százalék volt. Az 1991-től kezdődött nyitás és reform a hatékonyság javítását és a világgazdasági exportorientációt vette célba. A GDP növekedési üteme 2007-ben 9,4 százalék volt, 2008-2009-ben a világgazdasági válság hatására 7,3, illetve 5,4 százalék, majd 2010ben újra növekedett 7,2 százalékra. 2010-ben az export értéke 225,6 milliárd USD, fontosabb vevői Amerikai Egyesült Államok 12,6 százalék, Egyesült Arab Emirátus 12,2 százalék, Kína 8,1 százalék. India exportja Kínáénak alig egy hetede. 2010-ben is az import értéke nagyobb volt, mint az exporté 357,7 milliárd USD, a legfontosabb szállító országok Kína 12,4 százalék, Egyesült Arab Emirátus 6,5, SzaudArábia 5,8 %. Már az országok felsorolásából is kitűnik, hogy az arab régióból biztosította a kőolaj importját. (https://www.cia.gov.library/publications/the.world/factbook/geos ec.html [2011])
35
Az indiai termék export és import szerkezetét a következő táblázat mutatja be 2008/09 időszakra. Termék export és import szerkezeti arányai 2008/09 időszakban 7.sz. táblázat Megnevezés
Export (%)
Import %
Kőolaj és kőolaj származékok
14,5
30,8
Gépipari termékek (beruházási
25,5
23,6
Vegyipari termékek
12,3
12,6
Mezőgazdasági termékek
9,5
1,6
19,7
13,2
15,1
10,5
3,4
7,7
100,0
100,0
javak)
Egyéb tömegáru (műtrágya, ércek, nyersgumi, vas és acél) Drágakövek,
ékszerek
és
az
előállításukhoz szükséges alap és segédanyagok Egyéb Összesen
Forrás: Majoros P. szerk. [2011]: p.255-256, saját szerkesztésű táblázat
A táblázat adatai szerint az importot a kőolajtermékek és kőolajszázalékok behozatala dominálja, az exportban a gépipari termékek és az egyéb tömegáruk aránya a legmagasabb. A két csoportot összevetve India exporttöbblete a mezőgazdasági termékeknél, egyéb tömegáruknál, drágaköveknél és ékszereknél mutatkozik. Természetesen az összevetés torzít, hiszen India termék importja több, mint 100 milliárd USD-vel meghaladja az exportját. India áruexportjában a nyersanyag és munkaerőigényes ágazatok dominálnak, szolgáltatásexportjában a tudásintenzív szolgáltatások dominálnak. 2001/02 és 2008/09 közötti időszakban a szolgáltatásexportból származó bevétel megötszöröződött elérte a 100 milliárd USD-t. Ezen belül a szoftverexport, a pénzügyi- és üzleti szolgáltatások tették ki a bevétel háromnegyedét, az utazási és szállítási szolgáltatások pedig az
36
egynegyedét. A válság következtében 2009/10 üzleti évben 7,7 %-kal csökkent a szolgáltatásexport, döntően az üzleti és kommunikációs terület visszaesése miatt. (Majoros P. szerk. [2011]: p. 257-258) 2009-ben India a világ kilencedik legjelentősebb tőke befogadó országa volt, 2000 áprilisa és 2010 márciusa között 164,5 milliárd USD érkezett az országba. Fontosabb tőke befektető országok Mauritius (44 százalék), Szingapúr (9 százalék), Amerikai Egyesült Államok (8 százalék). A működőtőke-befektetések 21 százaléka a szolgáltató szektorba irányult, a számítógépes szoftver és hardvergyártásra, telekommunikációs ágazatra együttesen 17 százalék, az ingatlanszektorra és az építőiparra hét-hét százalék jutott. A befektetések 35 százaléka Mumbai régióban, 21 százaléka Új-Delhi régióban valósult meg. (Majoros P. szerk. [2011]:p.259-261) A gazdaság gyors fejlődése sem képes azonban felszívni évente a 14 millió újonnan munkába lépő dolgozót. A népszaporodás ütemét sem sikerült számottevően csökkenteni, mint Kínában. Bár Indira Gandhi miniszterelnöksége alatt, nem egyszer törvénytelen eszközökkel is próbálták csökkenteni az ütemet. Az utóbbi években mindössze azt tudták elérni, hogy a népszaporodás aránya évi két százalék alá csökkent. A gyors gazdasági növekedés javítja az elhelyezkedési lehetőségeket, azonban a foglalkoztatottak zöme a rosszul fizetett munkakörökben dolgozik az informális módon a különböző szektorokban. A munkanélküliség döntően a fiatal korosztályokat érinti, márpedig Indiában a 25 év alatti fiatalok alkotják a lakosság felét. A megfelelő oktatás, szakképzés hiánya nehezíti munkába állásukat. A munkajogi és földjogi szabályok változtatásával könnyebbé tehetné a kormány a külföldi befektetéseket, s ez által csökkenthető lenne a munkanélküliség. Az ország büdzséjét terhelik az iparnak nyújtott állami támogatások, melyek összességében a GDP három százalékát teszik ki, ilyen például a nitrogén műtrágya gyártásához nyújtott, vagy a benzinhez adott támogatás. A petróleumhoz adott támogatás aligha csökkenthető, hiszen a szegények általában ezzel világítanak a XXI. században! Az indiai infrastruktúra, közegészségügy állapota rendkívül elmaradott, a szennyvíz 13 százalékát kezelik, a lakosság 70 százalékának nincs folyóvizes toalett lehetősége! HDI (Human Development Index) rangsorában az ország a kedvezőtlen 139. helyet foglalta Gazdasági fejlődés miatt égető szükség lenne a kikötők, repülőterek, utak, vasutak
37
felújítására és korszerűsítésére is. A Tata konszern egy millió szuper olcsó (kétezer dolláros) autót dob a piacra, de a Toyota is jelentős eladást tervez. Közben az úthálózat 90 százaléka egysávos, rengeteg a közúti baleset, melyek gyakran halállal végződnek. Az infrastruktúra egyik legnagyobb gondja – Kínához hasonlóan – a gyakori áramhiány. A komputereket generátorokkal üzemeltetik, a gyárak viszont leállnak. Két új repülőtér épült Haidarabádban és a számítástechnikai ipar központjában Bangalorban 2008-ban. 1500 kilométer új út, vasút épült, de ezek sem orvosolják az infrastruktúra hiányosságait. Indiai városi lakosság száma nő, Dél-Ázsia legnagyobb városában Mumbayban 17 millió ember él, ezek fele nyomornegyedekben él. A lakosság mindössze 65 százaléka írástudó jelenleg azonban már majdnem minden iskoláskorú gyermek jár iskolába még falun is. „A felsőfokú oktatásban a beiskolázás terén az elmúlt öt évben óriási előrelépés történt. Az egyetemre-főiskolára felvettek aránya 7 százalékra nőtt a fiatalok körében. India ma működő 348 egyetemén és 18 ezer college-ében az oktatás színvonala nem megfelelő. (Blahó A.-Kutasi G. [2010]:p.237 A fenti megállapítást támasztja alá, hogy a világ 500 legjobb egyeteme közül mindössze három indiai. India adósságállománya nőtt a válság időszakában, „a teljes külföldi adósságállomány 221,2 milliárd dollárral a GDP 18,8 %-át teszi ki. Az indiai gazdaság méretéhez viszonyítva ez kezelhető.” (Blahó A.-Kutasi G. [2010]:p.244) India parlamentjében két vezető párt foglal helyet, a Kongresszus Párt és a Bharatija Dzsanatija Párt gyakran egymás váltó pártjaiként illetve koalícióban kormányoznak. Az indiai viszonyokat jelzi, hogy képviselőik egy része korrupciós, vagy más köztörvényes cselekmények miatt vád alatt áll. India közép hatalom, gazdasági eredményei a hasonló népességű Kínának 40-50 százalékát érik el. India atomarzenállal is rendelkezik Pakisztánnal a katonai szempontból kölcsönösen „sakkban tartják” egymást. India úgy tűnik számomra valóban az ellentmondások országa a milliomosok luxus lakásai, autói, jachtjai, Mumbay felhőkarcolói mellett ott vannak a szegénynegyedek, éhező-, elhanyagolt gyermekekkel, a minimális tisztálkodási lehetősége nélkül.
38
5. Oroszország 5.1. Története, földrajzi adottságai Oroszország a legnagyobb európai állam, ásványi anyagokban gazdag, jelentős részét azonban az örök fagy uralja, főként itt folyik a kőolaj- és földgáz kitermelés. Éghajlatát az Atlanti-óceántól való távolsága és a domborzati viszonyok alakítják. Éghajlata hideg, zord, mivel a mérsékelt égöv északi részén fekszik. Az időszámítás előtti első évezred első felében jöttek létre a törzsszövetségek, illetve az első kezdetleges államok. Az időszámítás szerinti első században ment végbe a szláv népcsoport kialakulása. A keleti szlávok szállásai az Oka és a Volga, valamint a Dnyeper és a Gyeszna folyók mellékein terültek el. A 9. század második felében alakult meg a Kijevi Nagyfejedelemség az első orosz feudális állam. Vlagyimir fejedelem 988ban felvette a kereszténységet. 1240-es években mongol hódítók Batu kán vezetésével leigázták az orosz fejedelemségeket, ezzel egyidejűleg a német lovagrend és a svédek megtámadták az észak-nyugati orosz területeket. Támadásuk azonban megtört az Alekszander Nyevszkíj novgorodi fejedelem és seregei ellenállásán. A mongolok elleni eredményes háborúkat követően III. Iván (1462-1505) megalapította a soknemzetiségű feudális államot. Az államalapítás munkáját IV. Rettenetes Iván fejezte be. Oroszország a fejlődésben a XVII. század végére messze elmaradt az európai államoktól. I. Nagy Péter cár reformjai és a tengeri kikötők megszerzésére indított sikeres északi hadjáratai tették lehetővé, hogy a 18. század elejére a nagyhatalmak közé került. Az I. világháborúban Oroszország az antant hatalmak oldalán vett részt. A sorozatos katonai vereségek és a tömegnyomor miatt 1917. februárjában polgári demokratikus forradalom tört ki, Ideiglenes Kormány alakult melyet a bolsevik párt által irányított fegyveres
erő
V.I.
Lenin
vezetésével
megdöntött.
A
proletárforradalommal
megkezdődött a több, mint hetven évig tartó szocialista kísérlet Szovjetunióban. Lenin halála után J.V. Sztálin szerezte meg a hatalmat, megvalósították az erőltetetett szocialista iparosítást, amely döntően a nehézipar fejlesztését tűzte ki célul, a mezőgazdaságot kollektivizálták, amivel csökkentették a parasztok érdekeltségét. Sztálin körül kialakult személyi kultusznak milliók estek áldozatul ennek bemutatását lásd például Szolzsenyicin műveiben.
39
A II. világháborúban a fasizmus elleni harc terheinek jelentős részét a Szovjetunió viselte, az általa elfoglalt szovjet befolyás alá került területeken szocialista modellt követő országok jöttek létre. Ezeket az országokat a későbbiekben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, mint gazdasági-, és a Varsói Szerződés, mint katonai kapcsolat kötötte össze. A hidegháború évtizedeinek végére a piacgazdálkodást folytató országok gazdasági fölénye, hatékonysága egyre nyilvánvalóbbá vált. M. Gorbacsov a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkára. „peresztrojkával” (átalakítás) „glaznoszty” (nyilvánosság)
jelszavainak
segítségével
kívánta
a
szükséges
korszerűsítést
végrehajtani. Azonban ezek a jelszavakkal megfelelő intézkedésekkel nem párosultak s így hatékonyság növekedést nem eredményeztek, a birodalom minden „eresztékében recsegett szét kívánt esni”, a népek önállósodni akartak. A szocialista országok önállósodása kevésbé váltott ki fájdalmas hatást, sokkal nehezebben élték meg a korábbi szovjetunióbeli „testvérnépek” kiválását. Az együttműködés már Független Államok (FÁK) rendszerében kívánták elérni, viszont ez a szervezeti forma nem tudta betölteni a neki szánt funkciókat. Oroszország nagyhatalmi pozíciója ugyan megmaradt, de már nem világhatalomként. Az országban „spontán” privatizáció történt Jelcin elnök idején, melynek eredményeként kevesen az „oligarchák” rendkívüli mértékben meggazdagodtak. Azt a változást is nehezen tudta elviselni az orosz nép, hogy a szerény, de biztos keresetet nyújtó szocialista elosztást sok esetben a teljes létbizonytalanság váltotta fel. Az országban jelenleg több párt rendszer van, de ez valójában V. Putyin miniszterelnök, köztársasági elnök jelölt egyszemélyi hatalmát takarja. Legjelentősebb párt az Egységes Oroszország (JER), mely V. Putyint támogatja. (Tamás P. [2011/b]: p.1)
40
5.2. Gazdasági fejlődés
Oroszország területe 17.098 ezer négyzetkilométer, a lakosság száma 143 millió. Oroszország területét tekintve a világ, lakossága alapján, pedig Európa legnagyobb állama. „ A jelenlegi Orosz Föderáció a Szovjetunió nemzeti termékének 61 százalékát állította elő. A Szovjetunió becsült „nemzeti vagyonának 75 százaléka volt a jelenlegi Orosz Föderáció területén.” (Blahó A.-Kutasi G. [2010]: p.209) 2004-től kezdődően az export, a reálbérek és reáljövedelmek, valamint a beruházások növekedni kezdtek. A beruházások egynegyedét a szállításba és a kommunikációba fektették. „Jelentős mértékben javult a makrogazdasági egyensúly is. Az infláció mértéke a 2001-es 18,6 százalékról 2007-re 9,3 százalékra csökkent”. (Blahó A.-Kutasi G. [2010]: p.214) Az Orosz Föderáció a magas kőolaj és földgáz áraknak köszönhetően a világ pénzügyileg egyik legstabilabb országa lett. 2008-as pénzügyi és gazdasági világválság kihatott az Orosz Föderációra is, a csökkent kereslet lenyomta az energiahordozók árát. A munkanélküliség hivatalosan 7,5 százalék, a valósághoz közelebb álló becsült érték ennek a másfélszerese. Oroszország 2011-ben a Világkereskedelmi Szervezet, World Trade Organisation (WTO) tagja lett, ennek feltétele volt, a magas, szelektív vámok, kvóták, diszkriminációs és tiltó adók, engedélyezési eljárások csökkentése is. Korábban gyengék voltak a szellemi tulajdont védő jogszabályok, nem volt kielégítő a jogrend, hiányzott az alkalmazáshoz szükséges megfelelő intézményrendszer, rendkívül nagy a „brezsnyevi, jelcini időket idéző” a korrupció aránya. 2010 évben az Oroszország vásárlóerő paritáson számított GDP-je 2.319 milliárd USD, ennek 40 %-át a kőolaj és a földgáz tette ki. Az orosz gazdaság az elmúlt évtizedben jelentősen nyitottabbá vált. 2010-ben a GDP 8,4 százalékkal növekedett szemben az előző évi - világgazdasági válsággal összefüggő – 4 %-os csökkenésével. Az egy főre jutó GDP 15.900 USD, ezzel a kelet-, közép-európai országok szintjén áll. (https://www.cia.gov.library/publications/the.world/factbook/geos
ec.html
[2011]A
szektorok GDP előállításanak és munkaerőfelhasználásának megoszlását a következő táblázat tartalmazza.
41
GDP és az alkalmazott munkaerő ágazatok szerinti megoszlása 2010-ben 8. sz. táblázat Megnevezés
Mezőgazdaság
Ipar
Szolgáltatás
Összesen
1.GDP
4,0
36,8
59,2
100,0
10,0
31,9
58,1
100,0
0,4
1,15
1,02
megoszlása % 2.Munkaerő megoszlása % 3.1/2H. mutató
Forrás: CIA, saját szerkesztésű táblázat A H. mutató alapján látjuk, hogy szektorok aránya jelentősen eltér attól, amit Kína és India esetében láttunk ott a sok szegény ember a mezőgazdaságban keresi meg a minimális megélhetéséhez szükséges „pár marok rizst”. Oroszország esetében a H. mutató „európai” jellegű. A mezőgazdaság hatékonysága a legrosszabb a szektorok között, de az ország területének nagy részén kedvezőtlenek a termelési feltételek: hideg, fagyott a talaj. Az ipar munkaerő foglalkoztatásának hatékonysága H. mutató szerint 1,15 a többi szektorhoz viszonyítva lényegesen jobb, az alkalmazott munkaerő 31,9 százalékával a GDP 36,8 százalékát hozták létre. A munkaigényes szolgáltatás színvonala azt jelzi, hogy a szektor munkaerőhányada gyakorlatilag megegyezik, a létrehozott GDP arányával. Elemezzük az orosz modell és az ázsiai (indiai, kínai) modell azonosságait és eltéréseit a H. mutató alapján.
42
Orosz és az ázsiai (kínai+indiai) modell összevetése 2010. évi adatok alapján 9.sz. táblázat Mezőgazdaság
Ipar
Szolgáltatás
O. nem hatékony (de jobb, mint
O. átlag feletti hatékonyság
O. átlagos hatékonyság
Á. kiemelkedő hatékonyság
Á. átlag feletti és kiemelkedő
az kínai és az indiai) Á. nem hatékony
hatékonyság
O.= orosz modell, Á.= ázsiai modell (Kína+India), saját szerkesztésű táblázat Orosz és az ázsiai modellben közös, hogy a mezőgazdaság nem tekinthető hatékonynak, ennek fő oka Oroszországban a kedvezőtlen éghajlati viszonyok, a két ázsiai országban pedig az a tény, hogy a mezőgazdaságnak sok százmillió ember részére kell valamilyen szintű megélhetést biztosítani. Ipar vonatkozásában Oroszország H. mutatója 1,15 önmagában nem tekinthető rossznak, azonban összevetve India 1,88-as és Kína 1.69-es mutatóival látható, hogy az ázsiai országok iparának hatékonysága 150-160 százalékkal nagyobb. Az Orosz Föderációban arányaiban annyi ember dolgozik a szolgáltatásokban, mint amennyivel a szektor hozzájárul az ország GDP-jéhez, míg Indiában ennél csaknem 60 %-kal többel (IT), Kínában is megközelítőleg negyedével többel növeli a GDP-t.
5.3. Fejlődés fő tényezői
Az Orosz Föderáció exportjának és importjának volumene egyaránt négyszeresére nőtt az elmúlt tíz év során. A kőolaj és földgáz exportjából származott export bevételeinek közel 60 százaléka. A második legnagyobb tétel a hadiipar cikkeinek eladása. Hadiipari termékek egy része új termék például rakétarendszerek értékesítése, más része a korábbi eladásokhoz kapcsolódó alkatrész, lőszer, stb., ezeken kívül a hadrendből kivont, de még használható haditechnikai berendezések, például a T-95, T-99-es tankok beállítása miatt feleslegessé váló korábbi típusok, ugyanez vonatkozik a harci repülőgépekre is. A hadieszközök vásárlói a volt szocialista államok, amelyek hadrendjében ezek az
43
eszköztípusok voltak rendszeresítve még a szovjet időkben, a kőolajban gazdag arab államok a modern berendezések vevői, (például M. Kadhafi Líbiája, vagy B. Asszad elnök Szíriája a rendszeres vásárlók közé tartozott), míg a szegényebb afrikai országok általában a hadrendből kivont felszerelések vevői. Oroszország versenyképessége javult, de nem kielégítő, az új, vagy minőségileg javított gyártmányok aránya mindössze két százalék, ezzel szemben például Kína folyamatosan nagy erőfeszítéseket tesz különböző termékeinek szolgáltatásainak megújítására. „Az orosz importban a tőke javak aránya 43-45 százalék, az élelmiszereké 13-15 százalék és a vegyi anyagoké 13-14 százalékot tett ki az elmúlt 10 év során. (Blahó A.-Kutasi G. [2010]: p.217). Fentiekből látszik, hogy megmaradt az a még szovjet időkből ismert tendencia, hogy energiahordozók ellenében modern technikát, vegyi anyagokat és a lakosság ellátásához szükséges élelmiszereket szerez be az Orosz Föderáció. Oroszország fontosabb külkereskedelmi partnereinek aránya az exportban és importban (%) 2009. évben 10. sz. táblázat Megnevezés
Export
Import
Európai Unió
53,3
45,0
Amerikai Egyesült Államok
3,1
5,5
Kína
5,5
13,6
Törökország
5,4
1,9
FÁK országok
15,5
l3,3
Egyéb országok
17,2
20,7
Összesen
100,0
100,0
Forrás: Majoros P. [2011]:p. 144, saját
Oroszország legfontosabb gazdasági partnerei az Európai Unió országai, melyekkel a külkereskedelmének több mint fele bonyolódik. Az európai térség nyersolaj importjának egyharmadát orosz import biztosítja. Földgáz tekintetében még nagyobb a függőség a francia fogyasztás 24 százaléka, az olasz fogyasztás 31 százaléka, a német fogyasztás 43 százaléka az Orosz Föderációból származik. A kelet-, közép európai országok átlagosan földgáz szükségletük 50-60 százalékát szerzik be Oroszországból.
44
A fentiekből következik, ha Oroszország, vagy ami már többször előfordult a tranzit ország Ukrajna a két ország közötti elszámolási vita miatt „elzárja az energia csapot, akkor Európa „fázik”, viszont Oroszország sem tud mit kezdeni az energiahordozóival. Ezért tett erőfeszítéseket a közvetlen értékesítésre fő európai partnerei felé tenger alatti vezetékeken
Déli-Áramlat,
Északi-Áramlat)
.
Ezen
túlmenően
diverzifikálja
értékesítését elsősorban a másik BRICS ország az „örökös energia éhségű” Kína felé, amely két és félszer nagyobb súllyal bírt az ország importjában, mint exportjában. Oroszország
külkereskedelmében
továbbra
is
jelentős
az
önállósodott
volt
szovjetköztársaságok aránya. Különleges jelentősége van az Orosz Föderáció, Ukrajna, Belorusz, Kazahsztán közötti gazdasági kapcsolatoknak. Például az ukrán export 30 százaléka Oroszországba irányul és onnan származik az import 40 százaléka. Az Orosz Föderáció számára az export mellett a XXI. századi világpiaci folyamatokba történő bekapcsolódásban fontos szerepük van a transznacionális vállalkozások külföldi befektetőinek. Oroszországban a befektetett külföldi tőke a 2000. évi 32 milliárdról hét év alatt több mint 200 milliárd dollárra nőtt, az éves befektetésértéke pedig elérte a 24 milliárd dollárt. 2007-ben a külföldi befektetések több mint fele irányult a kitermelő ágazatokba, 15 százaléka a gyáriparba. 2008-ban az oroszországi közvetlen tőkebefektetések értéke elérte a 75,5 milliárd USD-t, amellyel az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Kína, és az Egyesült Királyság után az ötödik helyet érte el. 2009ben a válság évében visszaesés következett be, de az közvetlen befektetések terén így is a világon a hatodik volt. Az FDI legjelentősebb forrás országai Ciprus, Luxemburg, Egyesült Királyság, Hollandia, Németország, Franciaország, Írország, Kína, Japán és a Brit Virgin szigetek. (Majoros P. [2011]:p.155) Az orosz nagyvállalatok 156 milliárd dollárt fektettek be külföldön 2006-ig, ez döntően az olaj-, földgáz- és fémiparba, valamint a pénzügyi szektorba irányult. A befektetések célja piacszerzés, új technika és erőforrások, egyes esetekben pedig az ellenőrzés megszerzése volt. Legjelentősebb külföldön befektető orosz vállalkozás a a Gazprom energetikai óriáscég volt, több, mint 10 milliárd USD befektetéssel. A Szovjetunió egyik tagállama a piacgazdaságra történt áttérés után is globális hatalmi tényezővé vált, ebben Ázsia, Európa kőolaj és földgáz ellátásában betöltött szerepe, valamint megmaradt a rendkívül jelentős katonai potenciálja, nukleáris arzenálja is. (Kotosz B.-Pál T. szerk. [2008]:p.61-62).
45
46
6. Brazília 6.1. Brazília története, földrajzi adottságai
Brazília Dél-Amerika legnagyobb állama, területe 8.514.000 négyzetkilométer, a lakosainak száma 190 millió a földrész keleti felén az Atlanti Óceán mellett fekszik. Az ország éghajlata trópusi, egyes területein szubtrópusi, a világ legnagyobb kávé termelője. Területének egyharmadát az Amazonas trópusi őserdői borítják. Az ország nagyobbik részét a 2000 méter magas hegyekből és fennsíkokból álló Brazil-felföld alkotja. P.A. Cabral fedezte fel Brazíliát 1500-ban, a portugálok 1530-tól gyarmatosították. Az itt élő indiánokat megtizedelték, illetve az Amazonas medencéjébe szorították vissza. A mezőgazdasági munkák elvégzésére Nyugat-Afrikából szállítottak rabszolgákat, akiket főként a gyapot-, és kávéültetvényeken és a bányákban dolgoztattak. A XVIII. században először alkirályság lett Brazíliából, majd 1822-ben elszakadt Brazíliától, I. Pedro volt az első császára. Brazil alkotmányos monarchia 1882-1889 között tartott. l889-ben
kikiáltották
a
köztársaságot,
megszűntették
a
rabszolgaság
intézményrendszerét. 1889-1929 között a népességnövekedés és a gazdaságbővülés üteme egyaránt 3-3 százalék volt évente. Brazília I. világháborúban 1917-ben csatlakozott az Antanthoz. Az 1930-tól puccsal hatalomra került G. Vargas elnöksége idején protekcionista tendenciák váltak uralkodóvá a kávéexportőrök és a hazai iparágak védelmében. A II. világháborúban a fasisztaellenes szövetség oldalán harcoltak katonái az olasz fronton. 1951-ben Vargas újra visszakerült a hatalomba és folytatta importhelyettesítő politikáját. Kubichek elnöksége alatt ugyanez a tendencia maradt, azonban a fejlődés üteme kedvező volt, elérte az évi 7 %-ot 1951-1964 között, melyben a nehézipar játszotta a fő szerepet. 1990-es évektől F.H. Cardoso elnöksége alatt került sor a gazdasági nyitásra és piacorientált gazdasági reformokra, az Brazília tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a Nemzetközi Valutalapnak és a Világbanknak is. Brazíliában az 1990es
évek
végbement
állami
szerepvállalás
csökkentése,
az
árfolyam-politika
liberalizálása, a privatizáció, sor került a piac konform intézményrendszer kialakítására
47
is, importvámokat 68 százalékról az évtized végéig 20 százalékra csökkentették. Bevezették a versenytörvényt és megszűntették a működő tőke beáramlását akadályozó korlátokat. A szociális helyzet javítására Luiz Ignacio Lula da Silva baloldali elnök 2002 októberében történt megválasztása után került sor. Az adórendszert egyszerűsítették, a terheket csökkentették 2005-ben. Egyidejűleg Lula di Silva elnök meghirdette a Fome Zero (Nulla Éhezés) programot, melynek keretében a legszegényebb családoknak is biztosítani kívánták az alapvető élelmiszerekkel való ellátást. Támogatást adtak, annak érdekében is, hogy a szülők gyermekeiket elvigyék az iskolába. Földreform programot hajtottak végre, melynek során további egy millió családot juttattak földhöz. Csökkent a munkanélküliség, tekintve, hogy a lakosság egyharmada fiatal ez növelte az aktivitási rátát, viszont az oktatás gyenge színvonala miatt a termelékenység csökkent. 2006. októberében ismét Lula da Silva került hatalomra az elnök választáson, újraválasztását követően gazdasági növekedés programját hirdette meg (Programa de Aceleracao do Crescimento), melyben az út-vasút építést, adóterhek csökkentését, és az energiatermelés modernizálását tűzte ki célul, melyre négy év alatt 250 milliárd USD-t szántak. Utódja D. Rousseff folytatja elődje politikáját, további infrastrukturális beruházásokra van szükség, amiatt, hogy ország 2014-ben labdarúgóvilágbajnokságot, 2016-ban pedig nyári olimpiát rendez. (Majoros P. [2011]:p. 266270) (Gál K. [2011]:p. 22-23.)
48
6.2. Gazdasági fejlődés A Brazil GDP 2007-ben 5,4 százalékkal nőtt, az egy főre jutó GDP pedig négy százalékkal, jelentős mértékben a belső fogyasztás emelkedése folytán. Brazília gazdaságára is kihatott a 2008. évi pénzügyi-, gazdasági világválság. Fontos piacán-, az Amerikai Egyesült Államokba irányuló exportja kereslethiány miatt lecsökkent, a nyersanyag árak meredeken zuhantak lefelé. Az export 20 százalékkal, az import 35 százalékkal esett vissza. A kormány a válság csökkentése, a munkahelyek megtartása érdekében leredukálta munkaadói és munkavállalói járadékokat, konjunktúra élénkítése céljából egymillió új lakás építését társ finanszírozza. A bankrendszer „bedőlésének” elkerülése érdekében 100 milliárd dollár összegű segítséget nyújtott a kormány. A dinamikusan fejlődő ország GDP-je 2010-ben 2.073 milliárd dollárt tett ki, a növekedés 7,5 százalék az egy főre jutó GDP 10.911 USD volt. GDP és az alkalmazott munkaerő ágazatok szerinti megoszlása 2010-ben 11.sz. táblázat Megnevezés
Mezőgazdaság
Ipar
Szolgáltatás
Összesen
1.GDP
5,8
26,8
67,9
100,0
20,0
14,0
66,0
100,0
0,29
1,91
1,03
megoszlása % 2.Munkaerő megoszlása % 3.1/2H. mutate
Forrás: CIA, saját szerkesztésű táblázat
A H. mutató a mezőgazdaságra vonatkozóan jelzi, hogy az ültetvényeken erősen munkaigényes tevékenység folyik (például kávé-, cukornád, stb.), amivel az alkalmazottak egyötöde állítja elő a GDP kevesebb, mint hat százalékát. Nagyobb mezőgazdasági gépesítettség növelné a munkanélküliséget. Az ipar munkaerő felhasználása a leghatékonyabb a BRIC országok közül, nagyfokú gépesítettség, automatizálás tette lehetővé, hogy az alkalmazottak 14 százalékával a GDP több mint egy negyedét állította elő. Az élő munkaigényes szolgáltatások részaránya Brazíliában a legmagasabb a BRIC országok közül. Most már három modellt hasonlíthatunk össze az európait, ázsiait, és a dél-amerikait.
49
Az európai (orosz), ázsiai (kínai, indiai és a dél-amerikai (brazil) modell összehasonlítása 2010. évi adatok lapján
12. sz. táblázat Mezőgazdaság
Szolgáltatás
Ipar
E. kevésbé hatékony
E. átlag feletti hatékonyság
E. átlagos hatékonyság
Á. nem hatékony
Á. kiemelkedő hatékonyság
Á. átlag feletti és kiemelkedő hatékonyság
D.A. kevésbé hatékony
D.A. legjobb hatékonyság
D.A. átlagos hatékonyság
E.= Európa, Á.=Ázsia, D.A.= Dél-Amerika saját szerkesztésű táblázat A mezőgazdasággal kapcsolatban mindenütt a nem hatékony jelzőt alkalmaztam, ez nem feltétlenül igaz, India és Kína esetén ez nyilvánvaló, Oroszország esetén is vélelmezhető (jelentős importra is szorul). Brazíliáról inkább csak annyit állíthatok, hogy a munkaigényes ágazatban a dolgozók 20 százalékával, a GDP 5,8 százalékát állítják elő. A brazil mezőgazdaság jelentős mértékben exportra termel, többek között Kínának. Brazíliában a dolgozók kétharmadát a szolgáltatásban alkalmazzák, ezzel gyakorlatilag azonos arányban járul hozzá a gazdaság GDP-jéhez. Brazília fő iparágai a hajógyártás, gépipar, repülőgépipar, élelmiszeripar, textilipar és vegyipar. Az ipari termelés központja Sao Paulo állam a dél-amerikai térség legnagyobb bázisa. Fontosabb élelmiszer termékei: marhahús, csirkehús, kávébab, szója, kakaóvaj, nyerscukor, narancslé, stb. (Blahó A.-Kutasi G. [2010]:p. 268-269)
6.3. A fejlődés fő tényezői
2010-ben Brazília exportja 201,9 milliárd USD volt, az export 15,2 százaléka Kínába, 9,6 százaléka az Amerikai Egyesült Államokba, 7,9 százaléka Argentínába irányult. Brazília 2010. évi importja 181,7 milliárd USD volt, ennek 15 százaléka az Amerikai Egyesült Államokból, 14,1 százaléka Kínából származott. A brazil gazdaság a latinamerikai termelés 40 százalékát teszi ki, a külföldi tőkeberuházások 2010-ben 48,5
50
milliárd USD-t tettek ki, míg az ország a szomszédos országokba irányuló tőke beruházásainak értéke 26,8 milliárd volt. (https://www.cia.gov.library/publications/the.world/factbook/geos ec.html [2011]) A fejlődést a lakosság vásárlóerejének növekedése is segítette, mivel csökkent az infláció, a reálbérek növekedtek, hitelezések felfutottak, ez elérte a GDP 60 százalékát. Az életminőséget jelző Human Development Index (HDI) az 1980. évi 0,627 érték 2006.-ra 0,808 értékre javult, ami már magas fejlettségi szintet tükrözött. A jövedelemegyenlőtlenséget kifejező Gini együttható az 1990. évi 0,627-ről 2008-ra 0,57-re csökkent a növekedés és az életszínvonal javító intézkedés A válság újraélesztette a cukorból történő bioüzemanyag gyártási iparágat, az autóipar átállt az etanollal működő gépkocsik gyártására. A válságból való kilábalást segítheti a Sao Paulo közelében felfedezett mélytengeri olajmezők feltárása is. (Blahó A.-Kutasi G. [2010]: p.270-282), (Kotosz B.-Pál T. szerk. [2008]:p.59-60 ) A munkanélküliség hivatalos adata 6,7 százalék a valóságban ennél lényegesen több. A lakosság életkörülményeinek javítására tett intézkedések csökkentették ugyan a jövedelem egyenlőtlenségeket, az ezt kifejező Gini-index értéke 1990. évi 0,627-ről 0,57-re csökkent 2008.-évre, ami még ennek ellenére is rendkívül magasnak ítélte (Blahó A.-Kutasi G. [2010]: p.282). A válságból való kilábalást jelzi, hogy 2010-ben a GDP már 7,5 százalékkal növekedett, s a beruházások értéke elérte a GDP 18,4 százalékát. (https://www.cia.gov.library/publications/the.world/factbook/geos ec.html [2011]) Brazília, Argentína, Uruguay, Paraguay államfői által 1994. december 17-én aláírt Ouro Pretói jegyzőkönyv, jogi személyiséggel és állandó szervezettel látta el a gazdaságpolitikák összehangolásra, a belső kereskedelem szabaddá tételére létrehozott Mercosurt. A korlátozásoktól mentes kereskedelem dinamikusan fejlődött az elmúlt 17 év során a résztvevő országok között. Részt vett a Dél-amerikai Nemzetek Uniójának létrehozásában (UNASUL), mely lehetővé teszi Dél-Amerika önálló integrációként való megjelenését a globális világban. (Majoros P. szerk. [2011]:p.281] (Artner A. 2011/a).
51
7. Dél-Afrika 7.1. Története, földrajzi adottságai
A Dél-Afrika területe: 1.219.912 négyzetkilométer, népessége 48.782.756 fő (2008. évi adat), ennek 80 százaléka színes bőrű afrikai, 10 százalék fehér, 10 százalék ázsiai volt 2008-ban.Éghajlatában a szubtrópusi, a mérsékelt és a félsivatagi egyaránt megtalálható. Partvidékei éghajlatát az Atlanti-és az Indiai Óceán közelsége határozza meg, az ország belső területein gyakori a szárazság. Az ország fontosabb ásványkincsei arany, gyémánt, réz, vasérc, szén. (Blahó A.-Kutasi G. szerk. [2010]:p.353-357)
Területének őslakói busman, hottentotta és bantu négerek voltak. 1652-ben a Holland Kelet-Indiai Társaság megalapította Cape Townt. A város körüli Fok-gyarmaton európai eredetű lakosság a búrok települtek meg. 1806-ban angolok hódították meg a Fokföldet. A néger őslakossággal szemben a búrok és az angolok egyaránt kegyetlen gyarmatosító politikát folytattak. A Brit Birodalom 1807-ben törvényen kívül helyezte a rabszolgaságot, majd ezt követően1833-ban teljesen eltörölték a Birodalom határain belül. A gyémántban és aranyban gazdag terület birtoklásáért 1899-1902 közötti úgynevezett „búr háborúban” az angolok szerezték meg a győzelmet. Az ország az I. világháború után brit mandátum volt, Dél-Afrika Nagy Britannia oldalán vett részt az I. és II. világháborúban egyaránt. l948-tól-1994-ig fokozatosan egyre kiterjedtebb apartheid rendszert vezettek be ez kezdetben kisebb mérvű elkülönítést jelentett később a fehér kormány már 10 régióba kísérelte telepíteni a fekete bőrű embereket. Dél-Afrikai apartheid rendszer csak a fehér bőrű állampolgárainak biztosított választási jogokat az őslakosok fekete bőrű leszármazottai és a betelepedett hinduk szinte semmilyen joggal nem rendelkeztek. Ez a rendszer sem gazdaságilag sem politikailag nem volt fenntartható. Az afrikai szervezetek, köztük az Afrikai Nemzeti Kongresszus, Dél-Afrikai Hindu Kongresszus küzdött a színes bőrűek jogaiért. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) több határozatban elítélte a szégyenletes faji megkülönböztetést. Ennek
52
megszűntetése érdekében olaj-, fegyver-, nukleáris embargót, pénzügyi bojkottot hirdettek meg Dél-Afrikával szemben. Az apartheid rendszer hosszú tárgyalásokon keresztül történt felszámolását követően, 1994-ben megtörtént a kiegyezés Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus Párt, vezetője, lett az ország első fekete bőrű köztárssági elnöke 1996-ban. Jelenlegi utóda az államelnöki poszton a szintén fekete bőrű Jacob Zuma.
7.2. Gazdasági fejlődés Dél-Afrika főbb gazdasági mutatói 2006-2008. években 13.sz. táblázat Megnevezés
2006
2007
2008
Milliárd USD
250
275
300
%
5,5
5,0
3,8
USD/fő
5 000
5 200
5 700
Infláció
%
4,0
6,4
11,3
Munkanélküliségi ráta
%
25,6
24,2
24,4
Milliárd USD
-12,7
-20,1
-20,7
A GDP értéke folyó áron A GDP növekedése változatlan áron Egy főre jutó GDP folyó áron
Folyó fizetési mérleg egyenlege
Forrás: CIA
Az ország GDP-je lényegesen kisebb, mint az előzőekben vizsgált országoké, Kínával fenntartott kereskedelmi gazdasági kapcsolatai volt annak a fő oka, hogy bekerült a BRIC országok közé, így lett belőlük BRICS. A táblázatban szereplő adatok szerint 2006-2008. évben az ország GDP értéke minden évben növekedett. Az egy főre jutó GDP 2008. évi 5.700 USD/fő értékével a fejlődő országok közé tartozik. Az infláció évente növekvő mérvű 2008-ban már 11,3 százalékot ért el. Munkanélküli az ország munkavállalóinak egynegyede, megfelelő oktatás és szakképzettség hiányában. A gazdaság 80 százaléka továbbra is a fehér kisebbség irányítása alatt áll. Az utóbbi évek gazdasági fejlődése a fekete lakosságon belüli egyenlőtlenségek növekedésével járt. A dél-afrikai gazdaságpolitika meghatározó eleme
53
a fekete lakosság gazdasági szerepének, befolyásának növelését célzó Fekete Gazdasági Felemelkedés (Black Economic Empowerment, BEE) program, amely kedvezmények biztosításával segíti a feketék kvalifikált munkahelyhez és vezető pozícióhoz jutását, tulajdoni hányad szerzését gazdasági társaságokban. A folyó fizetési mérleg egyenlege évente növekvő mértékű deficitet mutatott. A Dél-Afrikai Köztársaság ipari hatalommá vált, eredményeket ért el a távközlésben, a repülőgépgyártásban, a rakétatechnikában, a nukleáris energetikában, a bányászatban és az orvostudományban. A mezőgazdaság fontosabb terményei: kukorica, cukornád, trópusi gyümölcs, marhahús, tejtermékek, fa, bor (ez utóbbi esetében a világ 8. legnagyobb termelője). Az ipar fontosabb termékei: bányászat (világelső a platina, az arany és a króm kitermelésben), személyautó-összeszerelés, fémmegmunkálás, textilipar, vas- és acéláruk, vegyi anyagok, műtrágya, hajó-javítás. Gazdaságpolitikájának fő célja a fenntartható növekedés és a foglalkoztatottság bővítésének biztosítása. A mezőgazdasági termelés adja a GDP 3,4 százalékát, az ipar 30,3 százalékát, a szolgáltatás szektor 65,3 százalékát. Az aktív keresőképesek 9 százalékát a mezőgazdaság, 26 százalékát az ipar, 65 százalékát a szolgáltatások foglalkoztatják. Az évek óta rendkívül magas inflációt 2006-ban 4 százalékra sikerült leszorítani, de utána ismét emelkedett (2008-ban 11,3 százalékra). Problémát jelent a munkanélküliség magas szintje. Az államháztartás hiánya a GDP 30 százaléka, a nemzetközi tartalékai meghaladják a 33 milliárd USD-t, a külső adóssága 45 milliárd USD-re tehető. 2008-ban a bruttó állóeszköz-felhalmozás a GDP 20 százalékát érte el.
54
GDP és az alkalmazott munkaerő ágazatok szerinti megoszlása 2008-ban 14.sz. táblázat Megnevezés 1.GDP
Mezőgazdaság
Ipar
Szolgáltatás
Összesen
3,4
30,3
65,3
100,0
9,0
26,0
65,0
100,0
0,38
1,165
1,03
megoszlása % 2.Munkaerő megoszlása % 3.1/2H. mutató
Forrás: CIA, saját szerkesztésű táblázat Mezőgazdaságban a dolgozók kilenc százalékával a GDP 3,4 százalékát állították elő, a H. mutató 0,38-as értéke a többi BRIC országokéhoz közelít (Kínáé rosszabb). Az ipar mutatójának az Oroszországéhoz közeli a H. mutató értéke, miszerint a foglalkoztatottak egy negyedével a GDP csaknem egyharmadát állítják elő. A szolgáltatások foglalkoztatták a dolgozók kétharmadát, átlagos hatékonysággal és előállították a GDP mintegy kétharmadát.
7.3. Fejlődés fő tényezői
A gazdasági válság mérséklése érdekében az infrastrukturális beruházások fő területeire a GDP 25 százalékát fordítják: közúthálózat bővítése, az ivóvízhálózat bővítése, a villamos energia ellátás biztosítása, szociális lakások építése, oktatási és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése. Jelentős forrásokat fordítottak a 2010-es labdarúgó világbajnoksághoz kapcsolódó projektekre (stadionok-, repülőterek-, utak építése stb.). Mezőgazdaságban a dolgozók kilenc százalékával a GDP 3,4 százalékát állították elő, a H. mutató 0,38-as értéke a többi BRIC országokéhoz közelít (Kínáé rosszabb). Az ipar mutatójának
az
Oroszországéhoz
közeli
a
H.
mutató
értéke,
miszerint
foglalkoztatottak egy negyedével a GDP csaknem egyharmadát állítják elő.
a A
szolgáltatások foglalkoztatták a dolgozók kétharmadát, átlagos hatékonysággal és előállították a GDP mintegy kétharmadát.
55
Dél-Afrikai Köztársaság külkereskedelmi forgalma 2006-2008. időszakban 14. sz. táblázat Megnevezés
2006
2007
2008
Export
Milliárd USD
25,6
71,5
81,4
Import
Milliárd USD
59,1
76,6
87,3
Forrás: CIA The World Factbook Fontosabb exportcikkek: arany, gyémánt, platina, egyéb ásványkincsek, gépek és berendezések. Az export főbb irányai: Amerikai Egyesült Államok 11 százalék, Németország 8 százalék, Kína hét százalék, Hollandia öt százalék. Fontosabb importcikkek: gépek és berendezések, vegyi anyagok, kőolajtermékek, tudományos műszerek, élelmiszer. Lényeges importőrök: Németország tizenegy százalék, Kína tíz százalék, Spanyolország nyolc százalék, Amerikai Egyesült Államok hét százalék, Japán hat százalék. Dél-Afrika négyéves tárgyalássorozat után, 1999-ben aláírta az Európai Unióval a Szabad Kereskedelemről, a Fejlesztésről és az Együttműködésről – (Trade, Development and Cooperation Agreement, TDCA) - szóló megállapodást. A dokumentum a szabad kereskedelem megteremtéséhez 12 éves átmeneti időszakot, valamint a dél-afrikai fél javára aszimmetrikus rendelkezéseket fogalmaz meg, amely a kétoldalú áruforgalomban részt vevő termékek mintegy 90 százalékára vonatkozik. A TDCA-t 2000-től alkalmazták, de teljes érvényűvé csak 2004. évben lett. Jelenleg folyik a TDCA átdolgozása újabb kereskedelmi liberalizáció, majd szabad kereskedelem, a szolgáltatási szektorban és a pénzügyek terén történő együttműködés céljából. 2007-ben Dél-Afrika teljes külkereskedelmi forgalmából az Európai Unió közel 40 százalékkal részesedett. Az Európai Unió évi 125 millió eurós támogatásban részesíti a Dél-Afrikai Köztársaságot demokratikus intézményrendszer erősítése,
56
valamint fejlesztése és a nagymérvű szegénység radikális csökkentése, enyhítése érdekében. A Dél-Afrikai Köztársaság diverzifikálni kívánja kereskedelmi kapcsolatait elsősorban
a
feltörekvő
BRIC
gazdaságokkal
(Kína,India,Brazília).
Dél-Afrika tagja a WTO-nak, aktív résztvevője a Kelet- és Dél Afrikai Közös Piacnak (Common Market for Eastern and Southern Africa, COMESA) és a DélAfrikai Fejlesztési Közösségnek SADC (South African Development Community), valamint a Dél-Afrikai Vámuniónak (South African Customs Union, SACU) regionális gazdasági tömörülésekben Dél-Afrikába évente 0,5-1,0 milliárd USD működő tőke áramlik. A legfontosabb befektetők az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok. A beérkezett működő-tőke állománya közel 100 milliárd USD, míg a külföldre irányuló 57 milliárd USD. Az Európai Unió működő tőkebefektetéseinek állománya meghaladta a 44 milliárd eurót. Dél-afrikai cégek (SAB, Miller, AngloGold Ashanti, Anglo American) jelentős tőkét fektettek be Kínában, de a Dél-Afrikai Köztársaságban is megnövekedett a kínai, indiai és brazil érdekeltségek száma. Kína 20 százalékos részesedést vásárolt a legnagyobb dél-afrikai bankban; termékeivel elárasztják az országot veszélybe sodorva a Dél-Afrikai Köztársaság bizonyos iparágait (pl. textil- és ruhaipar). Az indiai Mittal csoport is jelentős acél- és szénipari érdekeltséggel rendelkezik. (Blahó A.-Kutasi G. szerk. [2010]:p.358-364)
57
8. Összefoglalás, hipotézisek teljesülése A BRIC országok Kína, India, Brazília (valamelyest igaz ez Oroszországra is a múlt század 80-90-es éveiig bezárkózó gazdaságpolitikát folytattak. Fő törekvésük az import helyettesítésére, magas vámokkal védték a hazai ipart és a mezőgazdaságot. Majd áttértek a reform és nyitás politikájára, vámok, egyedi engedélyezési eljárások csökkentésére. Megkezdték a felkészülést a WTO-hoz való csatlakozásra, illetve a tagsággal járó követelmények teljesítésére. A meglévő óriási munkaerő felesleg lekötésére speciális övezetekbe, az olcsó munkaerőre alapozva, kedvezményekkel vonzották a külföldi működő tőkét. A fejlődés olyan üteművé vált, hogy Kína a „világ gyára” 2010-re az Amerikai Egyesült Államok után a második legnagyobb GDP-vel rendelkező országgá vált, exportjának 40 százaléka korszerű termék. India számítástechnikai nagyhatalommá vált, az Orosz Föderáció gazdasági helyzetét kőolaj- és gáz exportjánál a növekvő világpiaci árak javították (összefüggésben az arab országok piacainak problémáival). Brazília termelése elérte Dél-Amerika 40 százalékát, a világ hatodik legnagyobb gazdaságává vált az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Japán, Németország és Franciaország után. A hihetetlen fejlődés ellenére emberek százmilliói élnek ezekben az országokban megfelelő létfeltételek, szociális ellátás híján. Szakdolgozatomban vázlatosan áttekintettem az öt BRICS ország történetét, gazdasági fejlődésének fő folyamatait, ennek alapján megállapítottam, hogy a felvetett hipotézisekben foglaltak teljesültek. 1. A BRIC országok társadalmi szerepvállalása, politikai és gazdasági súlya az elmúlt évtizedben jelentősen megnövekedett. 2009-ben a BRIC országokban él a földünk lakosainak 42,5 százaléka, itt állítják elő a GDP egynegyedét, ezen belül a korszerű termékek egyötödét. A 2008-as gazdasági válság minden BRIC országban visszavetette a fejlődés ütemét, de nem okozott akkora visszaesést, recesszióba fordulást, mint az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió esetében. Politikai súlyukat jelzi, hogy Kína és az Orosz Föderáció “megtorpedózta” a Szíriát szankciókkal sújtó ENSZ Bt határozatot 2011. októberben
58
2. A BRIC országok fejlődésében az export és a külföldi befektetések játszanak kiemelt szerepet. A BRIC országok 2009-ben a világ exportjának 13,5 százalékát állították elő, ehhez Kína a “világ műhelye” döntően ipari termékeivel, India főként IT szolgáltatásaival, Oroszország kőolaj- és gázszállításaival, Brazília ipari- és mezőgazdasági termékeivel járult hozzá. A BRICS országok között növekvő gazdasági kapcsolatok alakultak ki (például Orosz Föderáció-Kína, India-Kína, Kína-Brazília, Kína-Dél-Afrika) Mind az öt ország fejlődéséhez alapvetően hozzájárultak a külföldi befektetések. 3. Napjainkban a BRIC országaiban a munkanélküliség, a korrupció és a szegénység jelentik a legnagyobb problémákat. Mind a négy országban jelentős a munkanélküliség, mégha nem is kerül ténylegesen
kimutatásra
(döntően
az
alacsony
hatékonyságú
mezőgazdaságban “kerül elrejtésre”) az alacsony képzettségi színvonal is konzerválja a helyzetet. A munkanélküliség döntően a fiatal generációt sújtja. A korrupció oly mérvű, hogy Kínában az egész vasúthálózatot felül kellett vizsgáltatni, Indiában a képviselők egy része börtönben ül emiatt, Oroszországban és Brazíliában sem jobb a helyzet. Kína, India, Oroszország és Brazília esetében a fejlődés gazdag rétegeket hozott létre, másfelől milliók bádogviskókban laknak, minden szociális ellátottságot nélkülözően nyomorban, a “kitörés reménye nélkül”, s ez hatalmas társadalmi feszültséget jelent. " Az általam alkalmazott H. mutató az egyes szektorok élő munkafelhasználása hatékonyságának vizsgálatára igen használható eszköznek bizonyult elsősorban az országok ipar és a szolgáltatás adatainak összehasonlítására.
59
Irodalomjegyzék
[1] Artner A. (2011/a): Új regionalizmus és válságmenedzsment, Fejlesztés és Finanszírozás 2011/1. [2] Aczél E. (2011/a): Mitől ideges Kína? in: Népszabadság LXIX. évf. 2011. augusztus 10. 11. p. [3] Aczél E. (2011/b): Mit tegyünk Kínával? in: Népszabadság LXIX. évf. 2011.augusztus 26. 11. p. [4] Blahó A.-Kutasi G. (2010): Erőközpontok és régiók, Akadémia Kiadó, Budapest [5] Boda A. (2011): Megtalálta Indiát in: Népszabadság LCIX. évf. 2011. október 28. 19. p. [6] China Statisticaal Yearbook (2006) Kína, Beijing [5] Fiúk a bányákban, Zambia és a kínai terjeszkedés, in: HVG XXXIII. évf. 2011. október 8. 25-27. p. [7] Arestis P.- de Paula L.F. F (2008): Financial Liberalization and Economic. Performance in Emerging Countries, Palgrave Macmillan Kiadó [8] Bernek Á. (szerk. 2002:) A globális világ politikai földrajza, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest [9] Farkas P. (2002): A globalizáció és fenyegetései, Aula Kiadó, Budapest [10] Farkas Z. (2011): Nyugatra tart, in: HVG XXXIX. évf. 2011. július 30. 78-79. p. [11] Gál K. (2011): Déli szamba, in: HVG XXXIX. évf. 2011. július 16. 22-23. p. a, [12] Gál K. (2011/b): Sok kicsi sokra ment, in: HVG XXXIII. évf. 2011. augusztus 13. 62-63. p. [13] Indiába tart a Honda in: Népszabadság LXIX. 2011. augusztus 13. 10. p. [14] Institut for Management Development (2005): World Competitiveness Yearbook, IMD, Svájc Lausanne
60
[15] Iványi Gy.(2011): Az igazi Kína, in: Élet és Irodalom, 2011. július 29. 8. p. [16] Kennedy P. (1997): A huszonegyedik század küszöbén, Napvilág Kiadó, Budapest [17] Kotosz B.-Pál T. (szerk. 2008): Jubileumi Tudományos Konferencia alkalmából készült tanulmányok, Közgazdaságtudományi Kar, Aula, 2008, [18] Kutasi G. (2010): Erőközpontok és régiók, Akadémiai Kiadó, Budapest [19] Majoros P. (szerk. 2011): Régiók a világgazdaságban, Perfekt Zrt., Budapest [20] Magas I.-Kutasi G. (szerk. 2010): Változó világgazdaság, Budapesti Corvinus Egyetem [21] Nagy G. (2011a): Pályazár in: HVG XXXIII. évf. 2011. augusztus 6. 60-61. p. [22] Németh A. (2011): Interjú: M. Andrew KPMG vezérigazgatóval in: HVG XXXIII. 2011. október 29. [23] Ortutay L. Gy. (2011): Egy kínai Pekingben, in. Népszabadság LXIX. évf. 2011. október 12. 20. p. [24] Pap N. (szerk. 2005) Ázsia politikai földrajza, Alexandra Könyvkiadó, Pécs [25] Porter, M. (1993): Versenystratégia. Akadémiai Kiadó, Budapest
[26] Sistema de contas nacionais Brasil (2008): 2002-2006. Rio de Janeiro, IBGE [27] Statistical Yearbook for Asia and the Pacific (2009) [28] Tamás P. (2011/a): Kapcsolati illemtan, in: Népszava, Szép Szó melléklet 2011. július 16. 1-2. p. [29] Tamás P. (2011/b): A Pinocchio-hatás in: Népszava, Szép Szó melléklet 2011. október 29. 1.p. [30] Tálas B. (2011): A kínai kapcsolat jelentősége, in: Népszabadság LXIX. évf. 2011. októbery 12. 12. p. [31] Vita a jüan árfolyamáról in: HVG XXIII. évf. 2011. október 22. 93. p.
61
Internet dokumentumok: [32] Artner A. (2011/b): Kína mint globális tőkeexportőr, www.china network…/hu letöltés ideje: 2011.10.09. [33]
Emberi
fejlettségi
index
http://hu.wikipedia.org/wiki/Emberi_fejletts%C3%A9gi_index
(2011), letöltés
ideje:
2011.10.09. [34]OECD.StatExtracts,http://translate.google.hu/translate?hl=hu&lagpair=en%7Chu& u=http://stats.oecd.org./index.aspx%3Fqueryid%3D23117 letöltés ideje: 2011.10.09. [35]
UNICEF-India-Statisztika
http://www.unicef.org./infobycountry/india_statistics.html letöltés ideje: 2011.10.09. [36] https://www.cia.gov.library/publications/the.world/factbook/geos ec.html letöltés ideje: 2011.10.09.
62
Nyilatkozat Nemzetközi Gazdálkodás szak
A szakdolgozat szerzője büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti, hogy a BGF KKFK SZAK képzésén, a 2011/2012 képzési évben készített szakdolgozata saját, önálló munkája eredménye, a szakdolgozatban felhasznált adatokat a szerzői jogvédelem figyelembevételével alkalmazta. Ezen szakdolgozat semmilyen része nem került felhasználásra a főiskola vagy más oktatási intézmény más képzésén diplomaszerzés során.
