Breitner Igor
Az energia ára A gazdasági fejlődés receptjének egyik legfontosabb hozzávalója a megfelelő mennyiségű energia. Energia nélkül nincs termelés, nincs kutatás, s ami sokakat ennél is közvetlenebbül érint: nincs kényelem. A fejlődő országok hirtelen jött és ugrásszerű gazdasági növekedésével az emberiség energiaigénye rohamosan növekszik, míg a fosszilis hordozók mennyisége természetesen véges. A lehetséges megoldások keresése így hát természetszerűleg vált kormányzatok, NGO-k és nemzetközi szervezetek elsőrangú prioritásává. A nem lebecsülendő üzleti érdekek mellett azonban számos egyéb vonzata van a különböző alternatíváknak – gondoljunk a környezeti hatásokra, geostratégiai érdekekre vagy biztonsági kihívásokra,
hogy
csak
a
legfontosabbakat
említsük.
Miként
a
választási
kampányokban, úgy a think tank-ek napirendjén is a legfontosabb kérdések közé került hát a megoldás keresése, az MPK elemzése ezek közül kíván néhány jelentősebb munkát bemutatni. A Hudson Institute egy vezető munkatársa, Irwin Stelzer által írt tanulmánynak már címéből is pesszimizmus sugárzik: „Energiapolitika: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” 1 . Ahogy a tanulmány bevezetőjében írja Stelzer, nem energiaproblémáról van szó, hanem energiaállapotról. „A problémákat megoldhatjuk, az energiaállapottal csak együtt lehet élni”. Stelzer szerint le kell számolnunk az olyan mítoszokkal, minthogy az olaj egyéb energiaforrásokkal helyettesíthető lenne, hiszen az Egyesült Államokban annak 70%-át a közlekedésben és szállításban használják fel, helyettesítésére pedig korántsem áll rendelkezésre megfelelő technológia. Stelzer ráadásul egyéb negatív tényezőkre is felhívja a figyelmet: a növekvő energiaigényre; az olajellátás nem úgy reagál a magasabb árakra, mint a szabad piacon; a forrásokat birtokló országok nagy része nem demokratikus állam; az alternatív, megújuló 1
Stelzer, Irwin: Energy Policy: Abandon all hope ye who enter here [Hudson Institute White Paper, 2008]
-1-
energiaforrások egyelőre nem képesek csökkenteni az olajtól való függőséget. Az együtt élésre kilenc szakpolitika javaslatot tesz, a feltárás növelésétől, a források diverzifikációján át egészen a szén hasznosításának feltárásáig. A szénerőművek szerepe talán meglepőnek tűnhet, hiszen az ’50-es és ’60-as évek óta a szén energiatermelésre való felhasználása jelentősen csökkent. Az új technológiáknak köszönhetően azonban ismét felmerült az üzemek létesítésének lehetősége – igaz ezen eljárások tökéletesítése még a legoptimistábbak szerint is 5-10 évbe fog telni. Az Egyesült Királyság egy
agytrösztje,
az
Institute
for
Public
Policy
Research
tanulmányában a szén felhasználásának lehetőségeit és következményeit vizsgálja meg 2 . A dokumentum két fő tényező következményének tekinti a szén újbóli „népszerűségét”: egyrészt a szén alacsony ára, másrészt pedig az úgynevezett CCS (carbon capture and storage) eljárás vezetett ide. Míg előbbi a befektetési kedvet növeli, utóbbi a károsanyag-kibocsátás következményeitől mentesíthet. A CCS technológia kiforratlansága azonban számos kérdést nyitva hagyott, legfőképpen a károsanyag-kibocsátás
csökkenésének
pontos
mértékét,
valamint
az
árhatékonyságot. A dokumentum javaslatokat is megfogalmaz a jövőre nézve: -
A CCS technológia további kutatása
-
A CCS technológiát használó erőművek létesítése a valódi potenciál feltérképezése érdekében
-
A megújuló energiaforrások fejlesztése, árhatékonyságuk növelése
-
A kereslet csökkentése új technológiák által
-
Mindeközben a gázellátottság biztosítása tározókon, valamint nemzetközi együttműködésen (különösen az EU és Oroszország közötti tárgyalásokon) keresztül
2
Lockwood, Matthew: After the coal rush: assessing policy options for a coal-fired electricity generation [IPPR, 2008. június]
-2-
Miként a szénerőművek újbóli telepítése, úgy a nukleáris energia felhasználása is éles vitákat vált ki szakmai körökben. Bár a nukleáris energiát sokan „majdnem” tökéletes megoldásként értékelik, hiszen karbon-kibocsátása nullával egyenlő, a közvélemény
jelentős
része
ellenzi
új
atomerőművek építését. A szkeptikusok táborát gazdagítja
a
Rocky
Mountain
Institute
tanulmánya is 3 . Az RMI kritikájának egyik legfőbb iránya az atomerőművek építésének költségvonzata: a tanulmány állítása szerint ugyanis a nukleáris energia a legdrágább a rendelkezésre álló alternatívák közül. Emellett a megbízhatóság is kérdéseket vet fel, hiszen az Egyesült Államokban megépített 132 erőmű közül 21-et zártak
be
megbízhatósági
vagy
árproblémák
miatt.
Ráadásul
a
működő
erőműveknek is le kell állniuk átlagosan 39 napra minden 17 hónap után feltöltésre és karbantartásra. Ezt csak tetézi, hogy bármilyen kis meghibásodás esetén az erőműveknek biztonsági okból le kell állniuk, s újraindításuk rendkívül nehézkes, valamint időigényes. Az RMI-vel szemben a Heritage Foundation egyértelműen az atomenergia pártján áll. Egy cikkükben éppen a magas árvonzatot vizsgálják meg, mely szerintük nem csak a nukleáris energiára igaz 4 . Kérdésük teljesen jogos: ha valóban olyan olcsóak lennének
a
megújuló
energiaforrások,
akkor
miért
merül
fel
egyáltalán
atomerőművek létesítésének a gondolata, valamint miért van szüksége a megújuló energiára alapuló technológiáknak jelentős állami támogatásra? Érdekes módon a cikk hasonlóan érvel a nukleáris energia mellett, miként azt a megújuló energia hívei teszik: minél több épül majd belőlük, annál olcsóbbá válik új üzemek létesítése. A tanulmányban az atomerőművek két fontos előnyére is felhívják a figyelmet a nap-, illetve szélenergiával szemben: egyrészt a majd négyszeres élettartam, másrészt pedig a folyamatos termelés. Meglepő állítást tesz azonban a Heritage, hiszen
3 4
Lovins, Sheikh, Markevich: Forget Nuclear Spencer, Loris: Critics of nuclear power’s costs miss the point [Heritage Foundation, 2008. júnuis 19.]
-3-
jelentős szerepet tulajdonít a megújuló forrásoknak az energiakérdés megoldásában. Érvelése szerint azonban egy irányba koncentrálni a kormányzati támogatásokat hibás döntés. A piacra kell bízni, hogy eldöntse mire is van szüksége. A nagyteljesítményű erőműveket ugyanis nem lehet megújuló forrásokból pótolni, lakások, házak ellátásában azonban nagy szerepe lehet e technológiáknak is. A Center for American Progress egyike azon agytrösztöknek, melyek a megújuló erőforrásokra helyezik a fő hangsúlyt. Tanulmányukban 5 kifejtik, hogy a globális felmelegedés elleni küzdelemben létfontosságú az energiaellátás átalakítása, hiszen azért nagymértékben a termelés és felhasználás során kibocsátott károsanyagok felelősek. A CAP szerint át kell értékelni az energiabiztonság fogalmát, hiszen már nem pusztán az ellátás biztonsága kérdés, hanem a kibocsátott károsanyag is. Tíz szakpolitikai
lépést
javasolnak
egy
alacsony
karbon-kibocsátású
gazdaság
megteremtésére, melynek három fő iránya a megújuló-energia arányának növelése, a hatékonyságnövelés, valamint a közlekedési és szállítási rendszer átalakítása. A tanulmány szerint a megújuló energiának számos előnye lenne. Miként a Union of Concerned Scientists tanulmányát idézik, egy 20%-os megújuló energia részesedés 2020-ig 185 ezer munkahelyet teremtene az Egyesült Államokban, 10,5 milliárd dollár megtakarítást eredményezne a fogyasztóknak, s jelentősen csökkentené a széndioxid kibocsátást is. Míg az eddigi tanulmányok a fosszilis hordozók helyettesítésére koncentráltak, nem mehetünk el szú nélkül az olaj szerepe mellett sem. A Chatham House publikációjában 6 arra figyelmeztet, hogy amennyiben
nem
történnek
érdemi
lépések, 5-10 éven belül az olajellátás megroppanása várható. E megroppanás okaként azonban nem a véges tartalékokat nevezi meg a tanulmány, hanem az 5
Podesta, Stern, Batten: Capturing the energy oppotunity – creating a low-carbon economy [Center for American Progress, 2007. november] 6 Stevens, Paul: The coming oil supply crunch [Royal Institute of International Affairs, 2008]
-4-
olajtársaságok elégtelen befektetéseit. A megroppanás definícióját úgy határozza meg, mint az állapot, amikor a többletkapacitás olyan alacsony szintre esik, ami hosszabb leálláshoz, s ezáltal hiányhoz vezet. A megroppanás elkerülése érdekében három tényező kombinációjára lenne szükség: a folyékony üzemanyagok iránti kereslet csökkentésére, a hagyományos folyadékok kitermelésének növelésére, valamint a nem-hagyományos folyadékok arányának növelésére. A tanulmány szerint a folyékony üzemanyag iránti keresletcsökkentés túl hosszú időt venne igénybe, így nem jelent gyors megoldást. Az új források, különösen a bioüzemanyag körül kialakult viták miatt e megoldás sem tűnik problémamentesnek. Így leginkább a termelés
növelése,
s
a
termelőországok,
valamint
vállalatok
befektetési
gyakorlatának növelése tűnik járható útnak. A tanulmány szerzője azonban úgy véli, hogy az idő túl rövid arra, hogy e három lépés sikerre vezessen, s valószínűleg csak egy hosszabb gazdasági válság lenne képes a keresletet oly mértékben lecsökkenteni, hogy a megroppanást elkerüljük – vagy legalább elnapoljuk. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az energia kérdése jelenleg negatív összegű játszmának tűnik, melyben a világ népességének nagyobb része vesztessé válik. Az olaj növekvő felhasználása további áremelkedéshez, s ezáltal nem-demokratikus államok megerősödéséhez vezet (ahogy az Oroszország esetében történt), a nukleáris energia súlyos biztonsági kérdéseket vet fel – különösen a terrorizmus veszélyének árnyékában – míg a szénerőművek újbóli létesítése az új technológiák mellett is csak ideiglenes megoldást jelenthetne. Mindent egybevetve leginkább a megújuló
energia
megnövelt
aránya
tűnik
a
leginkább
járható
útnak,
a
megnövekedett költségeket azonban az egyszerű fogyasztók kénytelenek viselni. Arra pedig, hogy a kereslet akár rövid-, akár hosszú távon csökkenne nincs esély. A kérdés tehát nyitva marad: milyen árat fizetünk majd az alternatívák közötti választásért?
-5-
