BORVÉTEL ÉS KOCKÁZAT

BORVÉTEL ÉS KOCKÁZAT

ÉRTEKEZÉSEK A JOGTUDOMÁNY KÖRÉBŐL

Jakab Éva

BORVÉTEL ÉS KOCKÁZAT Jogtudomány és jogélet a Római Birodalomban

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Megjelent a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának támogatásával

ISBN 978 963 05 9059 4

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2011 © Jakab Éva, 2011

A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója Szerkesztette: Földes Zsuzsa Felelős szerkesztő: Vajda Lőrinc Termékmenedzser: Egri Róbert Nyomdai előkészítés: Inic Kft. A nyomdai munkálatokat a PXP Első Magyar Digitális Nyomda Zrt.végezte Felelős vezető: Szekeresné kereszturi Krisztina Budapest, 2011 Kiadványszám: TK110015 Megjelent 19,66 (A/5) ív terjedelemben Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

TARTALOM

ELŐSZÓ.........................................................................................................................9 PROLEGOMENA........................................................................................................11 ELSŐ RÉSZ: Jogtudomány és jogélet, jogegységesítés és partikularizmus...............17 I.

Birodalmi jog és helyi népjog.............................................................................19 1. Mitteis kutatásai és az új eredmények...........................................................20 2. Mitteis jelentősége.........................................................................................22 3. Új források és új utak az ókori jogtörténetben...............................................23 4. Reichsrecht, Volksrecht, Provinzialrecht?.....................................................25

II.

A gazdasági kontextus: kockázati tényezők a bortermelésben...........................29 1. Szüreti előkészületek.....................................................................................30 2. A szüret lebonyolítása....................................................................................33 3. A présházban (torcularium és cella vinaria).................................................36 4. A bor tárolása.................................................................................................41 5. Forrás, erjedés................................................................................................43 6. Héliasztérion..................................................................................................45 7. Minőség és tartósság......................................................................................47

III. Könyvvitel és számadások az ókorban...............................................................51 1. Rationes vinariae...........................................................................................53 2. Adóslisták......................................................................................................55 3. Ad personam számadások................................................................................. 56 4. Az ókori menedzserek számadási könyveiből........................................... 57 5. A könyvelési listák jellege és jelentősége..............................................60 6. Összefoglalás.................................................................................................61 MÁSODIK RÉSZ: Szerződési modellek a jogéletben.................................................63 IV.

Cato a bor eladásáról...........................................................................................65 1. Az eddigi kutatások eredményei....................................................................66

6

TARTALOM

2. Cato és az árverés..........................................................................................69 3. Az eladási formula egyes kikötései...............................................................71 4. Összefoglalás.................................................................................................77

V.

Szállítási szerződések a papiruszokban...............................................................78 1. A papiruszok tipikus formulái.......................................................................80 2. A lehetséges interpretációk és a szakirodalom..............................................84 3. A javasolt új interpretáció..............................................................................89 4. A hordók problémája.....................................................................................91 5. A garancia jogi minősítése.............................................................................94

VI.

Szállítási szerződések Rómában.........................................................................97 1. Gaius és a jogélet (D. 18,6,16).......................................................................97 2. Provinciai praxis? (C. 4,2,10 és C. 4,49,12)................................................104 3. Összefoglalás...............................................................................................107

VII.

Borvétel és hitelezői késedelem........................................................................109 1. Vinum effundere a dogmatika útvesztőiben.................................................109 2. Tényállási és interpretációs problémák........................................................ 111 3. Munkahipotézis: must eladása.....................................................................114 4. Ulpianus és a rekonstruált szerződési gyakorlat..........................................116 5. Kitekintés: D. 18,6,5 Paulus........................................................................119 6. Összefoglalás...............................................................................................121

VIII. Készvétel és foglaló a papiruszokban...............................................................123 1. Nomos a foglalóról?.....................................................................................126 2. Az arrabón anaporiphos jelentése..............................................................130 3. Összefoglalás...............................................................................................132 IX.

Foglaló és borvétel egy öröklési jogvitában......................................................133 1. Cervidius Scaevola tényállása.....................................................................135 2. Fundus cum instrumento..............................................................................137 3. Az örökhagyó borügylete.............................................................................143 4. Összefoglalás...............................................................................................148

HARMADIK RÉSZ: Kockázattelepítési modellek a bor adásvételénél.....................153 X.

Periculum emptionis..........................................................................................155 1. A periculum est emptoris elvének recepciójáról..........................................155 2. A periculum palingenesiája.........................................................................161 3. D. 18,6 és az adásvételi jog belső szerkezete..............................................163

TARTALOM

7

4. Kockázati tényezők a borvételnél................................................................168 5. Periculum és vis maior................................................................................170

XI. Degustatio és periculum qualitatis....................................................................177 1. Borkóstolás a papirusz okiratokban.............................................................177 2. Degustatio a római jogászok írásaiban........................................................179 2.1. Ulpianus D. 18,6,1 pr...........................................................................180 2.2. A degustatio D. 18,6,4 pr. esetében......................................................184 2.3. Exceptis acidis et mucidis....................................................................186 3. Összefoglalás...............................................................................................188 XII.

Mensura és periculum quantitatis.....................................................................189 1. A pretium, az adásvétel fogalmi eleme........................................................190 2. A vételár meghatározásának két modellje Gaiusnál....................................191 3. Varro a vételárról.........................................................................................194 4. A vételár két modellje más szerződési típusoknál.......................................195 5. Boreladás per aversionem............................................................................199 6. Pretium és periculum...................................................................................201

EPILEGOMENA – Kockázattelepítés a borvételnél..................................................205 BIBLIOGRÁFIA........................................................................................................213 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE.....................................................................................233 APPENDIX . ............................................................................................................235 FORRÁSMUTATÓ.....................................................................................................237

ELŐSZÓ

Az Alexander-von-Humboldt-Stiftung ösztöndíjasaként 2001-ben két szemesztert töltöttem Münchenben, a Leopold-Wenger-Institut für Rechtsgeschichte und Papyrusforschung könyvtárának meghitt dolgozószobájában. Dieter Nörr és Alfons Bürge professzorokkal együttműködve közös szemináriumot hirdettünk „Risikomanagement beim Weinkauf” címmel, ami igen népszerűnek bizonyult a hallgatók körében. Ekkor nyílt alkalmam arra, hogy elmélyüljek a veszélyviselés témakörében, és feltérképezzem a gazdag ókori forrásanyagot – közte az egyiptomi papiruszok tömegét is. A források alapján nyert benyomások és a szakirodalom szembesítése meggyőzött, hogy érdemes több időt szentelni ennek a kérdéskörnek, mert vannak még megoldatlan problémák, ellentmondások. A kutatás részeredményeit először több német nyelvű tanulmányban publikáltam. 2002-ben előadónak hívtak a 34. Deutscher Rechtshistorikertag neves szakmai konferenciára Würzburgba az eredmények bemutatására. A munkát magyar nyelven 2004-ben értekezés formájában összegeztem, és benyújtottam az MTA doktora cím elnyerésére (2005). A kutatások befejezését és a monográfia elkészítését az OTKA (48395 és IN 71375) nagylelkűen támogatta. Szeged, 2010

A szerző

PROLEGOMENA

Az utóbbi évtizedek szakirodalmában sokat vitatott probléma a jogszabály és a jogélet, a „law in book” vagy „law in codex” és a „law in action” viszonya. Hazai jogtudományunkban Harmathy Attila már az 1960-as években úttörő kutatásokat végzett ezen a téren, felhívta a magyar jogásztársadalom figyelmét a kódex, a társadalom és a jogalkalmazás közti feszültségekre.1 A modern jog-összehasonlítás már régen felismerte, hogy a kodifikált jogi norma csak részlegesen informál az adott állam jogrendszeréről. A konzervatív jog-összehasonlítás még megelégedhetett a különböző államok polgári törvénykönyveinek puszta összevetésével, de az újabb kutatások már abból indulnak ki, hogy a kodifikált jogon kívüli elemek is fontos befolyással bírhatnak a mindenkori hatályos jogrendszerre, és módosíthatják a jellegét.2 Az új kutatásokban tehát már nem a magánjogi kodifikációk állnak a középpontban. A szerzők sokkal inkább „jogi kultúrák”-ról beszélnek, a jogszabályokat társadalmi-gazdasági összefüggéseikben és a jogélettel konfrontálva vizsgálják.3 A jogéletben a kodifikált norma alkalmazását számos faktor modifikálhatja: a jogalkalmazás stílusa, a jogászképzés színvonala, az általános kulturális környezet, a társadalom fejlettségi szintje, a „legal transfer” esetei vagy az üzleti gyakorlat. A törvénykönyv és a mindennapos jogélet viszonyát Friedman találóan a szótárak absztrakt nyelvezete és a beszélt nyelv viszonyának hasonlatával érzékelteti: „A dictionary is full of obsolete, archaic words, alternative forms, unused and common words, all jumbled together. Only the person who actually speaks the language is a sage guide to usage... The dictionary gives some hints, but not enough... Similarly, for legal systems: they are very different in real life, from the way they appear in formal texts. Study of legal culture must begin with the living law.”4 A jogtörténet eddig alig figyelt fel a modern jog-összehasonlítás ezen felismeréseire. Ehhez járul az a speciális római jogi probléma, hogy a klasszikus római jogtudósok írásait a modern szerzők kvázi törvénykönyvnek tekintik. Sokszor elsikkad az a tény, hogy kazuisztikus döntések tömegével, nem pedig zárt rendszerű, belső logikára épülő normákkal van dolgunk. A jogélet, a mindennapok joggyakorlatát tükröző okiratok kutatásának fontosságát a legnagyobb hatással talán Ludwig Mitteis kezdeményezte az ókori jogtörténetben. Harmathy, Szerződés, közigazgatás 170 skk.; Harmathy, Kódex és társadalom 207. Zweigert–Kötz, Rechtsvergleichung 10 skk. 3 Legrand, Fragments 5 skk. 4 Friedman, Legal Culture 53. 1 2

12

PROLEGOMENA

Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a Római Birodalom joganyaga nem homogén, hanem többféle rétegződést mutat. Az általa empirikusan diagnosztizált „jogi partikularizmus” a személyi elv és a területi elv kombinációját mutatja.5 Kérdés, hogy Mitteis triásza, amely a „Reichsrecht, Volksrecht” és a „Provinzialrecht” kategóriái mentén látta a hasadást, megállja-e helyét az újabb kutatások és az újabb forrásanyag tükrében. Jelen tanulmány célja az adásvétel történetéből egy centrális probléma, a veszélyviselés kiragadása és e jogintézménynek a jogélet aspektusából való ábrázolása. A veszélyviselés (periculum) szabályai a szerződési jogban azt rendezik, hogy a vétlenül bekövetkezett kárt (vis maior) melyik szerződő partner viselje. Az adásvételnél elsősorban az „árveszélyről” van szó: köteles-e a vevő kifizetni a vételárat, ha az adásvétel megkötése után, de még a dolog átadása előtt az adásvétel tárgya megsemmisül, vagy úgy rongálódik meg, hogy az egyik félnek sem róható fel. A modern európai magánjogok különböző megoldásokat kodifikálnak ún. diszpozitív jogként erre az esetre. Ernst Rabel már 1921-ben azt javasolta, hogy a veszélyviselés szabályait csak kazuisztikusan lehet értelmezni (554): „wir müssen... annehmen, daß die Klassiker keine breitere Lehre entwickelt haben, die sachlich die Gefahrtragung beim Kauf zusammenfaßte”. A klasszikus római jogászok döntéseiből legfeljebb vételi típusok szerint csoportosítva lehet közös irányelveket kiszűrni; így például a rabszolgavételre, a borvételre lehet a jogászok által kimunkált közös rendezőelveket, viszonylag homogén kategóriákat diagnosztizálni. E csoportok egyikét képezi – amint azt már Rabel is felismerte – a bor adásvétele, amelynél a kockázati tényezők szerződéses szabályozása, különösen a degustatio klauzulája bír döntő jelentőséggel. Rabel szerint azonban nem létezett általánosan érvényes, diszpozitív jogi norma a veszély viselésére az adásvételnél. Wolfgang Kunkel kicsit óvatosabban fogalmaz (Jörs–Kunkel–Wenger, RR 230): „unter den Quellenbeispielen spielt der Weinkauf die Hauptrolle, bei dem das Kaufobjekt besonders leicht verderblich ist. Gerade hierbei aber gab es frühzeitig Vertragsklauseln, die eine abweichende Gestaltung der Gefahrtragung bezweckten oder doch mittelbar zur Folge hatten.” Ő is hangsúlyozza a kazuisztika determináló szerepét, de nem száll szembe az általánosan kötelező diszpozitív norma uralkodó nézetével. A legtöbb monográfia viszont, amely ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, még mindig osztatlanul hisz abban, hogy a klasszikus korban általános és egyeduralkodó volt a periculum emptoris elve: a vevő perfecta emptione, az adásvétel befejezetté válásától mindig és következetesen viselte a veszélyt. Uralkodó az a törekvés, hogy a római jogászok döntéseit kivétel nélkül a kötelező főszabályból kell levezetni. Ez a felfogás azonban sokszor ellentmondásokhoz vezet a források interpretációjánál. Néhány szerző ezért inkább az ókori szövegeket illeti interpolációs vádakkal, és igyekszik őket úgy átdolgozni, hogy beleilleszthetők legyenek egy szisztematikusan kimunkált, zárt fogalmakban gondolkozó rendszerbe (Haymann, Seckel és Levy, Meylan, Kaser, Betti, Harder, Wolf).

A kérdéskört elemzi Kecskés, A polgári jog fejlődése 38 skk.

5

PROLEGOMENA

13

Más szerzők azonban már eddig is alternatív utakat választottak. Például Bruce Frier a tévedés tanából kiindulva tárgyalja a problémát, és nagy súlyt fektet a gazdasági háttér szerepére. Munkája középpontjában azonban az error in substantia áll, ezért az itt releváns szerződési klauzulák közül csak a degustatióval foglalkozik. Ezáltal cikke nem nyújt kielégítő magyarázatot a periculum bonyolult szabályrendszerére. Geoffrey MacCormack a periculum szó jelentését vizsgálja, és felhívja a figyelmet a fogalom összetettségére; ezek értékes gondolatok, amelyek új utakat nyitottak a kérdéskör tárgyalásában. Olszak a degustatio mellékegyezményére korlátozza munkáját, és figyelmen kívül hagyja a többi klauzulát; célja elsősorban a jog-összehasonlítás, azaz a római jogi források összevetése a Code civil vonatkozó szabályaival. Az uralkodó nézettel szemben foglal állást Wolfgang Ernst: megkísérli a periculum emptoris szabályát kivételek nélkül, azaz egy rendezőelvre visszavezetve megmagyarázni. Martin Pennitz próbálja a problémát – Seckel, Levy és Rabel nyomdokán haladva – először a borvételből kiindulva megoldani; módszerének hiányossága, hogy pusztán a klasszikus római jogászok írásait elemzi, azaz figyelmen kívül hagyja a nem jogászi irodalmat és az okiratokat. Forrásanyagának szűk keresztmetszete eleve kizárja, hogy jelentős új eredményeket mutathasson fel. Későbbi művében Pennitz megkísérli a periculum szabályait a római perjog sajátosságaiból levezetni; tézisei azonban eddig nem találtak követőkre. Mario Talamanca átfogó dogmatikus tanulmányt szentel a témának, amely kiválóan összefoglalja az eddigi tudományos eredményeket, de lényegében nem hoz újat. A jogi papirológiában is komoly elmaradások állapíthatók meg a vizsgált témakörben. A borról szóló adásvételeket az editorok többnyire Pringsheim 1950-ben megjelent monográfiája alapján értelmezik; hiányzik tehát fél évszázad tudományos eredményeinek átfogó értékelése. Az utóbbi évtizedekben megjelent néhány tanulmány, amelyek formai, külső jellemzők szerint elemzik az idevágó papiruszanyagot (Harrauer, Jördens). Ezek kétségtelenül sokat segítenek az editorok munkájában, de a jogi vonatkozásokra nem vagy alig fordítanak figyelmet. A Digesztában a 18,6 címben (De periculo et commodo rei venditae) találhatók a római jogászok kazuisztikus döntései a veszélyviselés témakörében. A fragmentumok átolvasása után szembetűnik, hogy a kompilátorok által csokorba szedett szövegeknek mintegy kétharmada a bor adásvételével foglalkozik; a bor tehát központi szerepet játszott a veszélyviselés szabályainak kialakításában. A borról szóló források centrális jellege és a szerződési klauzulák kiemelkedő jelentősége vezetett jelen tanulmány kérdésfeltevéséhez, a veszélyviselés problematikájának a szerződési gyakorlat, a szokásos mellékegyezmények aspektusából való feldolgozásához. Fontos az egyes szerződési modellek történeti hűséggel, gazdasági-társadalmi kontextusban való rekonstruálása, hogy az ellentmondásos forráshelyeket anakronizmusoktól mentesen lehessen értelmezni.6

A borra vonatkozó jogszabályok a modern jogokban is sajátos jellemzőket mutatnak, vö. Szilágyi, Borjog 20 skk.

6

14

PROLEGOMENA

A szerződési gyakorlat széles körű vizsgálatát a római jogban többnyire a forrásanyag szegényessége gátolja. Alig állnak rendelkezésünkre közvetlenül dokumentált megállapodások, okiratok vagy szerződési minták. Mivel azonban a Földközi-tenger medencéje az ókorban gazdaságilag egységes övezetet képezett, olyan dokumentumok is felhasználhatók a kutatási cél elérésére, amelyek az Imperium Romanum más területeiről származnak. Egyiptomból például a Kr. e. III. századtól maradtak ránk borvételek; a legtöbb éppen a Kr. u. I–IV. századból, tehát Egyiptom római periódusából származik. Ez a gazdag forrásanyag kiválóan alkalmas az összehasonlító elemzésre. A Digesztában összegyűjtött jogtudósi vélemények értelmezésénél fokozott figyelmet kell fordítani a kommentár alapját képező konkrét szerződésre, amelyet a tényállás szűkszavú ábrázolásából és kisegítő forrásokból lehet rekonstruálni. A jogász elvi fejtegetéseit ugyanis csak akkor érthetjük meg teljes mélységében, ha a felek közti megállapodást is ismerjük. A perben is a bizonyítási eszközöktől, az okiratoktól függött a bírói döntés. Kézenfekvő az a feltevés, hogy a reszpondeáló római jogász is az okirat tartalmából indult ki. A tanulmány a veszélyviselés témakörét a fentiek értelmében dolgozza fel. Nem a dogmatikailag absztrahált eredményből, a perfecta emptione tanából indul ki, hanem először a periculum átszállása szempontjából lényeges szerződési kikötéseket tekinti át, azok joghatásait elemzi. A szerződési gyakorlat ismeretében lehet csak újragondolni, hogy milyen elméleti-dogmatikai magyarázatokkal próbálták a klasszikus jogászok a kauteláris praxis jelenségeinek jogi lényegét megragadni, és indokolást keresni arra, hogy miért éppen a választott megoldások mellett döntöttek. A szerződési gyakorlat mélyreható rekonstrukciója érdekében szerintem elengedhetetlen a görög-egyiptomi papiruszok gazdag anyagának a vizsgálata. Ezt az okirati gyakorlatot – kellő óvatossággal – össze lehet vetni a római jogászok elméleti döntéseivel. Ezáltal két ellentétes nézőpontból – a mindennapok jogélete és ennek jogászi reflexiója – közelítjük meg a problémát. Az ellentétes aspektusokat tükröző források csak együttesen alkotnak teljes képet, komplexen értékelhető információt az antik jogéletről, a (diszpozitív vagy kogens) jogi normák és a privátautonómia (szerződési szabadság) viszonyáról. Az egyiptomi papiruszok jogát és a római jogot a jogtörténeti kutatások generációkon át mereven elkülönítették. Kétségtelen, hogy léteznek olyan jogintézmények, amelyeknél szinte csak az eltéréseket lehetne sorolni, alig találnánk átfedéseket a két jogkör között (pl. családi jog, öröklési jog). A gazdasággal, a kereskedelemmel összefonódó jogviszonyok esetén azonban más a helyzet. A Földközi-tenger medencéjében, az Imperium Romanum területén nagyfokú gazdasági és társadalmi integráció figyelhető meg a vizsgált időszakban, amely egymástól távol fekvő provinciákban is hasonló jogi megoldásokhoz vezetett. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy a Rómából és Egyiptomból származó források két igen különböző nézőpontot képviselnek. A római jogot túlnyomóan a jogászi kommentárokból ismerjük, amelyek a filozófián iskolázott, kiválóan képzett iurisperitusok legmagasabb szellemi színvonalát tükrözik. Egyiptomból ellenben sematikusan megfogalmazott okiratok maradtak ránk, amelyek a mindennapos jogéletet

PROLEGOMENA

15

mutatják be. Izgalmas feladat a római jogászok kommentárjainak a rekonstruált szerződési modellek alapján való értelmezése. Ez a kutatási módszer újszerűségének köszönhetően új tudományos eredményekkel biztat. Elengedhetetlen kellék a jogászi és nem jogászi források, mindenekelőtt az okirati anyag (a papiruszokat is beleértve) minél szélesebb körű feldolgozása. Wolfgang Kunkel már 1972-ben így fogalmazott: „Juristenschriften und Kaiserkonstitutionen zeigen uns die Rechtspraxis im allgemeinen nur in der Brechung juristischer Abstraktion und Reflexion”; azaz a jogászi kommentárok és a császári rendeletek az Imperium Romanum jogéletét többnyire a jogászi absztrakció és reflexió „prizmáján” keresztül, ezáltal „megtörve” mutatják. A szerződési szokások, az uralkodó formulák leírását, amelyek a korabeli jogász számára magától értetődőek voltak, aligha találjuk meg ezekben a forrásokban. Már az eladói kellékszavatosságról írt monográfiámban (1997) megkíséreltem a rejtett hibákért való helytállást a jogélet aspektusából bemutatni; ennek értelmében nagy teret kapott a szerződési kikötések vizsgálata. Ez a kutatási módszer új felismerésekhez vezetett, és lehetővé tette a különböző antik jogkörök összehasonlító elemzésének bázisán a szerződési modellek újszerű rekonstrukcióját. Ezt a módszert használom fel, illetve fejlesztem tovább ebben a munkában. A papirológiai forrásanyag bevonása a kutatásba új utakat nyitott a római jog modern kori tudományában is. Mitteis már 1891-ben hangsúlyozta az akkor még forradalmian új materia feldolgozásának szükségességét és jelentőségét az Imperium Romanum jogtörténetében. A XX. századi kutatásokban mégis inkább az a nézet vált uralkodóvá, hogy a hellenisztikus jogkört nem szabad a római jogból kiindulva, a római jogi (vagy sokszor inkább pandektista) terminológiát és fogalomrendszert használva kutatni. Ez a graecisztika önállóságáért és történeti hűségéért folytatott, akkoriban kétségtelenül fontos „küzdelem” a két tudományág merev elkülönüléséhez vezetett: minden római jogász tudatosan kerülte az eltérő alapelvekből építkező görög jogintézmények tanulmányozását, és a graecisztika képviselői is többnyire figyelmen kívül hagyták a római jogot. Ez a merev szeparáció azonban helytelen, és mindkét diszciplína fejlődése szempontjából hátrányos. A gazdaságtörténeti kutatások kimutatták, hogy a Földközi-tenger medencéje az Imperium Romanumban gazdasági egységet képezett.7 A prozopográfiai munkákból látjuk, hogy egyes népcsoportok is erős mobilitást mutatnak. Az epigráfiai források meggyőznek róla, hogy a görög és a latin nyelvű elem a Birodalom legkülönbözőbb részein felbukkanhat. Az üzletemberek, a gazdasági élet szereplői nem ismertek földrajzi „határokat”. Hasonló sokszínűség figyelhető meg az okirati gyakorlatban is: a szerződés nyelvét (görög vagy latin), az alkalmazott szerződési formula kiválasztását, a felelősségre és a veszélyviselésre vonatkozó mellékegyezményeket a szerződő partner személye, az üzletkötés helye vagy a fél nyelvismerete alapján döntötték el.8

Bang, Roman Bazaar 59 skk. Oudshoorn, Relationship 59 skk.

7 8

16

PROLEGOMENA

A papiruszok izgalmas, sokrétű forrásanyaga kiválóan kiegészíti a római jog hagyományos forrásait, a klasszikus jogászok kommentárjait. Számos Digeszta-fragmentum új megvilágításban jelenik meg az ókori jogász számára evidens korabeli szerződési gyakorlat rekonstrukciója révén. Ez a módszer forradalmasíthatja a római jog kutatását: a XIX. század a modern magánjogi nemzeti kodifikációk számára keresett nyersanyagot a római jogban, ezért a rendszeralkotásra, a feszes dogmatika létrehozására koncentrált, ami sokszor anakronisztikus interpretációkhoz vezetett. Korunk számára ez a kutatási módszer – és ez a kérdésfeltevés – elavult, hisz a nemzeti jogok zsákutcájából éppen kifelé tapogatózva az európai magánjog kontúrjait keressük. A közismert mondás, hogy a múlt (a történelem) ismerete nélkül semmilyen jövőkép sem képzelhető el, a jog művelőire is igaz. Bízzunk benne, hogy a Római Birodalom jogegységesítő törekvései és partikularizmusa – kellő absztrakció után – hasznos modellként szolgálhatnak az európai magánjog fejlődéséhez. Talán e tanulmány is hozzájárulhat szerény eredményeivel ehhez az építő munkához.

II. A GAZDASÁGI KONTEXTUS: KOCKÁZATI TÉNYEZŐK A BORTERMELÉSBEN A veszélyviselés jogi szabályozásának részletes tárgyalása előtt elengedhetetlen a gazdasági-társadalmi háttér rövid vázolása. A klasszikus római jogászok többnyire a vagyonos, birtokos réteg tagjai közül kerültek ki. Jó gazdaként ismerték a szőlő- és bortermelés korabeli technológiáját és a termelési folyamat immanens kockázatait is. Komprimált tényállási tudósításaikban természetesen abból indultak ki, hogy az olvasó is rendelkezik e háttérismeretekkel. A korabeli olvasórétegnél és vitapartnereknél ez a tudásanyag kétségkívül adott volt. A modern jogtörténész azonban csak fáradságos munkával tud betekintést nyerni e technológiai folyamatba, pedig a gazdasági kontextus ismerete elengedhetetlenül szükséges a jogi források történeti hűséggel való elemzéséhez. A szőlőművelés és a bortermelés az ókorban mindig az érdeklődés középpontjában állt. Vergilius vidáman hívja Bacchust, amint a szüret örömteli, izgatott hangulatát idézi:1 Nunc te, Bacche, canam, nec non silvestria tecum virgulta et prolem tarde crescentis olivae. Huc, pater o Lenaee: tuis hic omnia plena muneribus, tibi pampineo gravidus autumno floret ager, spumat plenis vindemia labris; huc, pater o Lenaee, veni, nudataque musto tinge novo mecum dereptis crura coturnis.

Az őszbe forduló táj színpompájában érett szőlőfürtök csillognak a levelek között. A prések ura,2 Bacchus mindent megtölt bőkezű adományával. Az emberi lélek is túlcsordul az örömtől e bőség láttán; ígéretesen habzik a frissen préselt must a teli kádakban. A szüret izgalmas sodrásának a költő sem tud ellenállni: türelmetlenül ledobja a szandálját, és részt kér a fürtök taposásából. A friss, édes must a meztelen combig spriccel az erőteljes léptek alatt. Vergilius élvezetes szüreti mulatságát azonban gondos munka előzte meg, amelynek színtere az ókori gazdaság tipikus egysége, a villa rustica volt.

Verg. Georg. 2,4-8. A lenaee szót a görög lénos szóból lehet levezetni, Mynors, Georgics 101.

1 2

30

A GAZDASÁGI KONTEXTUS: KOCKÁZATI TÉNYEZŐK A BORTERMELÉSBEN

1. Szüreti előkészületek A villa rustica3 berendezése optimális munkafeltételeket biztosított a szürethez is. Az épületek szakszerű megépítésére vonatkozó útmutatásainál még Cato is eltekint szokásos takarékosságától,4 és hangsúlyozza, hogy a jó gazda számára nélkülözhetetlen a jól megépített pince (cella vinaria), amelyben gondosan karbantartott kádak (torcularium)5 várják a termést. A borospincék tartozéka számos felszerelési tárgyból áll: dolia, vasa vinaria, amphorae, cuppae, cuppulae és cullei.6 A római jog szabályai szerint a pince és felszerelése az instrumentum fundi fogalmába tartozik.7 Ez azt jelenti, hogy a telek bérbeadása, eladása vagy hagyományozása esetén mindent hiánytalanul át kell adni a jogutódnak. A nagyméretű égetett cseréphordókat (dolia) az ókorban beásták a pince földjébe,8 ezért ezek elválaszthatatlanul egyesültek a telekkel9 (az aedificium solo cedit elve alapján). A jó gazda (dominus), illetve a vilicus minden szüret előtt gondoskodik róla, hogy elegendő hordó, préskád, kosár várja a munka megkezdését. Cato száz iugerum nagyságú szőlőre a következő felszerelés beszerzését javasolja: három tökéletes préskád (vasa torcularia) és annyi hordó (dolia), amennyiben öt év termése elfér. Ez számításai szerint nagyjából nyolcszáz cullei10 – és ezenkívül még húsz dolia az éppen aktuális szüretre.11 A római jogászok kommentárjaiban hasonló mennyiségekről olvashatunk, amikor az instrumentum fundi, az átlagos nagyságú mezőgazdasági birtok felszerelésének definícióját latolgatják: Labeo12 negyven hordót említ egy adásvétel kapcsán, Alfenus13 százról beszél, Marcellus14 pedig hatvanról. Rostovzeff, Economic History 64 a római villák három fajtájáról beszél: „Gut ausgestatteter wohlhabender Sommersitz der Mitglieder der höheren Gesellschaft, der mit landwirtschaftlichem Betrieb und mit den entsprechenden Gebäuden verbunden ist; echter Gutshof, der für Wohnen etwas bescheiden aber für die Landwirtschaft praktisch ausgestattet ist; schmuckloses Wirtschaftsgebäude, was kleine Wohnzimmer aber große Wirtschaftsräume enthält.” 4 Cato agr. 3,2.; Maróti, Itáliai mezőgazdaság 140 skk. 5 Torculariummal felszerelt villákról tudósít Carrington, Studies 123. 6 D. 33,6,3,1 Ulp.; hasonlóan D. 32,93,4 Scaev.; Cato agr. 1,5,10,1-2. 7 Különösen D. 33,7,8 pr. Ulp.; D. 19,2,19,2 Ulp.; D. 21,1,33 pr. Ulp.; D. 19,1,54,1 Lab.; D. 18,1,40,5 Paul.; D. 19,1,27 Paul. adásvétel esetén is; D. 32,1,93,4 Scaev. és D. 18,1,76 pr. Paul.: Dolia in horreis defossa si non sint nominatim in venditione excepta, horreorum venditione cessisse videri; ususfructus D. 7,1,15,6 Ulp.; Steinwenter, Fundus 25 skk. 8 D. 18,1,76 pr. Paul. dolia in horreis defossa; D. 21,1,33 pr. Ulp. nam iure civili, ut integra sint quae accessura dictum fuerit, ex empto actio est, veluti si dolia accessura fundo dicta sunt. Hasonlóan D. 19,1,54,1 Lab.; D. 18,1,40,5 Paul. dolia, quae in fundo domini essent, accessura dixit; D. 19,1,27 Paul.; D. 19,1,26 Alf. 9 D. 33,7,21 Pomp.: Cum fundus sine instrumento legatus sit, dolia, molae, olivariae et praelum et quaecumque infixa inaedificataqua sunt fundo legato continentur. 10 800 cullei kereken 4200 hl; 1 urna = 13 l; 1 amphora = 26 l; 1 culleus = 5,25 l. 11 Cato agr. 11,1. 12 D. 19,1,54,1 Lab. 13 D. 19,1,26 Alf. 14 D. 18,1,60 Marc. 3

Szüreti előkészületek

31

A szüret kezdete előtt gondosan elő kell készíteni a hordókat. Az Egyiptomból származó papiruszok számos adalékkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy ez nem mindig könnyű feladat. Például Alypios, a nagybirtokos Meszore hónap 18. napján, tehát a szüret szokásos havában, oikonomosát (intézőjét) küldi Hérónhoz a távoli szőlőbirtokra, hogy arra kérje, várjon még néhány napot a szüret megkezdésével, amíg minden hordót összegyűjtenek. Szerinte a későbbi kezdés a szőlőnek sem árt, mert „az idén minden késik”.15 Apianos aggódva kérdi Héróninost,16 hogy a cseréphordók, amiket a készülő szüretre szamárkaravánnal küldött, megérkeztek-e.17 Már javában folyik a szüret, amikor egy másik intéző kétségbeesett levelet ír elöljárójának: „Nincs hordónk, elfolyik a bor.”18 Az előrelátó birtokosok és intézők kellő időben megrendelték a várható termés tárolására szükséges hordókat a fazekasoknál: Pamuthios arra kötelezi magát Mecheir havában, hogy ezer új hordót szállít Meszore hónapban, a szüret idején az új bor tárolására.19 Másutt a fazekasműhely bérleti jogviszonyának megszűnése kapcsán a bérbeadó szerződésben kötelezi a bérlőt, hogy hátralékos tartozását in natura, cseréphordók formájában egyenlítse ki. Általában az volt a szokás, hogy azok a fazekasok, akik valamelyik nagybirtokon fazekasműhelyt béreltek, a bérleti díjat új hordókkal (in natura) fizették. Így például P.Oxy. L 3595-ben arra kötelezi magát a kézműves, hogy évente tizenötezer oxyrhynchosi 4-chus nagyságú20 cseréphordót fog szállítani.21 A Kallonikosz nevére kiállított elszámolásban, amely Meszore 10-én kelt, azt olvassuk, hogy a nevezett személy mennyi hátralékos vételárral tartozik régi (használt) hordók vételéből.22 A dátumból arra lehet következtetni, hogy Kallonikosnak sürgősen szüksége volt a hordókra a szüret előtt, az új bor tárolására. De a rövid feljegyzés nem informál arról, hogy maga a szőlősgazda vagy esetleg valamelyik ügyfele (a must vevője) kényszerült hordóit a sebtében lebonyolított beszerzéssel kiegészíteni. P.Princ. II. 106 (VI. sz.) egy vevő levelét tartalmazza, aki arra kéri a szőlősgazdát, hogy 45 sékóma bort biztosítson számára két aranysolidus értékben. A levél kitér a hordók kérdésére is: vagy küldjön az eladó egy hajót a városba, és hozassa el a vevőtől a régi (üresen álló, használt) hordókat, vagy az eladó gondoskodjon új hordók beszerzéséről. A szüreti munkák gondos előkészítését P.Iand. VII. 155 (Ars., VI–VII. sz.) is tükrözi, amely boroshordók listáját tartalmazza: falvak és szőlőbirtokok szerint veszi számba az ismeretlen írnok, hogy melyik raktárházban mennyi hordó található, és mennyi az összesített űrtartalmuk. A kimutatás minden bizonnyal a szüret előtt készült, hogy áttekintést nyújtson a rendelkezésre álló tárolási kapacitásról.

P.Flor. II 134 (= P.Fay. 133), Fayum, Kr. u. IV. sz.; Schnebel, Landwirtschaft 278, 284. P.Flor. II. 175, 26–32. sor. Az egyes személyeket bemutatja Rathbone, Economic Rationalism 44 skk. 17 Rathbone, Economic Rationalism 254. 18 CPR XIV 52 A. 11 (Memphis, VII. sz.). 19 P.Oxy. LVIII 3942. A szerződési típusról részletesen tudósít Jördens, Vertragliche Regelungen 296 skk. 20 Casson, Wine Measures 5 skk. 21 Hasonlóan P.Oxy. L 3596 (255); 3597 (260). 22 P.Tebt. I 241, Kr. e. 74. 15 16

32


P.Oslo II 146 Col. II (Ox., IV. sz.), egy fizetési meghagyás szerint Thonios 60 üres hordóért (keramion és kuphon) összesen 12 talentumot köteles vételár fejében kifizetni. Az írás azonban úgy rendelkezik, hogy a hátralékos vételárat készpénz helyett 4 keramion borral egyenlítsék ki. A véletlenül ránk maradt adatok – az üres hordók ára és ennek átszámítása a bor aktuális piaci árára – jól tükrözik, hogy a bor értékéhez viszonyítva milyen komoly anyagi tételt jelentett a hordók beszerzése. Ha Thonios az ellenértéket, a 4 vagy 5 keramion23 bort hordó nélkül kapja, akkor kb. a bor árának 6–7%-át teszi ki a hordó ára egy keramionra számítva. Ha Thonios a 4 vagy 5 keramion bort a hordókkal együtt kapja meg, akkor 8% körüli értéket kapunk. A keramion viszonylagosan magas ára a boréhoz képest jól mutatja a hordókra vonatkozó szerződési kikötések gazdasági jelentőségét, amelyre később még visszatérünk. Ez a gazdaságossági szempont magyarázza, hogy a hordók kérdését még a haszonbérleti szerződések is aprólékosan rendezik, ha a bérlő a bérleti díjat terményben (borban) köteles megfizetni.24 Az ókori szüret alkalmával persze nemcsak új hordókat használtak, hanem a régieket is újratöltötték – habár ez mindig kockázatos volt a higiéniai problémák miatt. Például az SB VI 9569 (91) szerint eladott 82 darab 4-chus keramion mennyiségű friss bort is régi hordókban adják át a szüret idején.25 Más adásvételi szerződésekben viszont kifejezetten kikötik, hogy a készülő bort új hordókban kell tárolni. Az új hordók alkalmazásának technológiai okai is lehettek, így például Columella (12,29) szerint az édes bor előállításához feltétlenül új amphorákra van szükség. A hordókat és préskádakat a szüret előtt gondosan elő kell készíteni. A jó minőségű bor előállításának egyik legfontosabb záloga a tisztaság. Az eszközöket és edényeket, amelyek a szőlővel érintkezésbe kerülnek, alaposan el kell mosni, amihez az ókori mezőgazdasági szerzők tengervíz, sóoldat26 vagy friss édesvíz27 használatát ajánlják. A kimosás után jól ki kell szárítani az edényeket.28 Ezt követi a pince alapos kitakarítása, rendbetétele: a helyiségeket minden szennyeződéstől óvni kell, és illatos fűszernövényekkel kifüstölni.29 Columella kifejezetten ajánlja, hogy a vilicus vagy a birtokos rendszeresen és szigorúan ellenőrizze a tisztasági rendszabályok betartását.30 A szőlőben végzendő munkák bérbeadásakor a papiruszokban többnyire rögzítik a bérlő azon kötelességét, hogy a hordók (kuphon) épségét ellenőrizze a szüret előtt, kopogtassa végig, hogy a cserépedények nem repedtek-e meg.31 A gazdasági feljegyzések is rendre tanúsítják a szüreti előkészületek gondosságát. Például Héphaistosban a negyedik napon kifőzték az első lénost (cserépből készült préskádat), azaz valószínűleg

A hordók száma javított a szövegben, a 11. sorban. Így például SB XVIII 13998 (Ars., VI–VII. sz.); SB XVIII 13997 (Ars., VII. sz.); P.Mich. XIII 667 (VI. sz.); SB VI 9294 (Fayum, VI. sz.); SB VI 9587 (Fayum, VI–VII. sz.). 25 Eitrem–Amundsen, Sale of Wine 79. 26 Colum. 11,2,70; 12,18,1-8. 27 Colum. 12,18,3. 28 Colum. 11,2,70; 12,18,3. 29 Colum. 12,18,3. 30 Colum. 12,18,4. 31 P.Oxy. XIV 1631, 16. sor; P.Oxy. XLVII 3354, 16–17. sor; Schnebel, Landwirtschaft 289. 23 24

33

A szüret lebonyolítása

forró vízzel mosták ki. Az ötödik és a tizenegyedik napon Philadelphiában két további lénost tisztogattak meg és meszeltek újra.32 BGU VII 1550 is hosszú listát tartalmaz a kimosott és előkészített préskádakról. PSI IV 1441 (egy könyvelési kivonat) arról tudósít, hogy fenyőszurkot vásároltak a lénoi impregnálására. BGU VII 1547 precízen rögzíti, hogy mennyi fenyőszurkot használtak fel a préskád és a hordók tömítésére. Minden hordót, edényt, szerszámot és berendezést, amire szükség lehet a szüretkor, előzetesen ellenőrizni és szükség esetén javítani kell.33 A szüret idején a leszedett fürtök összegyűjtésére, szállítására vesszőkosarakat használtak. A mezőgazdasági munkák gondos előkészítése érdekében már Cato ajánlja, hogy rossz idő esetén a háznép (házi rabszolgák) a kosarak fonásával és javításával foglalkozzon.34 A kosarakat, préskádakat és hordókat Cato szerint is fenyőszurokkal kenték ki; ez az eljárás egyaránt szolgált fertőtlenítésre és impregnálásra.35 A szüretelők számára is gondoskodni kellett a megfelelő szerszámokról: az ókori szerzők hangsúlyozzák, hogy a fürtöket nem szabad letépni a tőkéről, hanem kis éles késsel (falculae vineaticae) vagy vaskampóval (ungues ferrei) kell óvatosan levágni. Ha puszta kézzel szüretelnek, sok szőlőszem lepotyog, a földre hullik, és így éppen az értékes, érett szemek vesznek kárba.36

2. A szüret lebonyolítása A szüret mindig fontos esemény volt az ókori ember életében. Rómában augusztus 19-én áldozattal nyitották meg a szüreti szezont, és a feriae vindemiales egészen október 15-ig tartott.37 Az előkelő birtokosok szívesen látogatták vidéki szőlőiket vidám kíséretükkel. Ellenőrizték a munkákat, és részt vettek a falusi élet rusztikus örömeiben.38 Az ifjabb Plinius például arról tudósít egyik levelében, hogy éppen a birtokán tartózkodik, hogy személyesen irányítsa a szüreti munkálatokat.39 Közreműködése ugyan nem egészen Vergilius vad stílusában zajlik, sokkal inkább a következőkre korlátozódik: decerpere uvam, torculam invisere, gustare de lacu mustum, a szőlőszemeket szemelgetni, a préskádakat ellenőrizni, és a frissen csurgó mustot kóstolgatni. Mindez éppolyan fontos, mint bizalmas emberei, a familia urbana közreműködése, akik a mezei munkásokat ellenőrizték és kommandírozták. A forróbb éghajlatú vidékeken, például Egyiptomban, a szüret már júliusban vagy augusztus elején megkezdődött,40 míg Itáliában sokszor szeptemberig vártak vele. De

BGU VII 1549; valószínűleg P.Oxy. XLVII 3354, 15–16. sorát is úgy kell értelmeznünk, hogy a préskád szigeteléséről és meszeléséről szól. 33 Cato agr. 23,1; hasonlóan Colum. 12,18,3. 34 White, Roman Farming 240 skk. 35 Lásd Prickett, Study 48. 36 A szerszámokról részletesen ír White, Farm Equipments 112. 37 E. Koestermann, Cornelius Tacitus Annalen III, Heidelberg 1967, 96. 38 Mynors, P. Vergili Maronis Opera 101. A vidéki birtokon időzés tartamához lásd Mielsch, Villa 134 skk. 39 Plin. ep. 9,20. Hagenow, Weingarten 210. 40 Colum. 11,2,60. 32

34


Itália területén belül is nagy különbségek lehettek az éghajlati viszonyoktól függően. A tengerpart közelében és a déli vidékeken korábban, körülbelül szeptember 1–11. táján kezdték el a szüreti munkát. Varro ezzel szemben inkább a szeptember 26. és november 10. közötti heteket ajánlja a jó gazdák figyelmébe.41 A legdolgosabb szüreti időpont talán szeptember 13. és 28. közé tehető,42 a legtöbb borvidéken ekkor zajlottak a munkálatok. A Geoponica a legkorábbi időpontként augusztust említi.43 A hűvösebb éghajlatú vidékeken viszont az ókorban is csak október első két hetében kezdték meg a szüretet.44 Az ókori szerzők és az okirati források alapján fent összeállított szüreti naptár jól tükrözi, hogy a szüreti munkák megkezdésének optimális időpontja számos tényezőtől függött. Tulajdonképpen minden villa rustica (szőlőültetvény) esetén egyéni döntésre volt szükség az adott birtok fekvése, éghajlata, aktuális időjárása, valamint a termelt fajták függvényében. A fürtök teljes beérését az ókorban sem volt könnyű megállapítani. A szakértők különböző módszereket ajánlottak annak megállapítására, hogy mikor tekinthető teljesen érettnek a szőlő: ha a bogyók puhává és átlátszóvá válnak, ha a szőlőlevelek már lehullottak, vagy ha a szemek már nagyon édesek. Columella azt hangsúlyozza, hogy a magok sötét elszíneződése a legbiztosabb jele az optimális érettségnek.45 Az egyiptomi görög nyelvű papiruszok is számos utalást tartalmaznak a szüret időpontjára vonatkozóan. A Fayumban a szőlőt július közepe46 és szeptember eleje47 között szedték.48 Néhány ostrakon Alsó-Egyiptomból az V–VI. századból a szüretelők (trygóntes, trygitai és patétai) számára kifizetett bérek listáját közli, és az augusztus 21. (Meszore 28.) és szeptember 28. (Phaophi 1.) közötti hetekből származik.49 A szüret kezdetének megválasztása erősen kihat a bor minőségére. Nem minden ok nélkül kéri az egyik dokumentumban Alypios az intézőjét, hogy várjon még két-három napot a szüreti munkák megkezdésével:50 a levél ugyan Meszore 18-án kelt, de „az idén minden késik”, jegyzi meg a szerző. Az érett és éretlen fürtök keveredése esetén a bor Columella szerint könnyen megsavanyodhat, acorrá válhat. Csak egészséges, érett fürtök szüretelése garantálja a bor jó minőségét, amit a kalloné szóval fejez ki Alypios a fent idézett levélben. A túlérett szőlő is kedvezőtlenül befolyásolja a minőséget. Ha sokáig várnak a szürettel, egyrészt sok szőlőszem kárba veszhet, mert a madarak megeszik, vagy a szél leveri őket.

Varro rust. 1,27 és 34. Colum. 11,2,64.; Suet. Aug. 35 szerint Augustus nevéhez fűződik ez a változtatás. 43 Geop. 33,11-13. 44 Colum. 11,2,74. 45 Colum. 11,2,67-69. 46 PSI IV 345, 2: szüret Pachon 26-án (július 18-án), Fayum, Kr. e. 255. 47 P.Flor. II 240: szüret Thoth 9-én (szeptember 7-én), Fayum, Kr. u. 263. 48 Hasonlóan például PSI IV 434, 15: szüret Pachon 28-án (július 22-én), Fayum, Kr. e. 261; P.Tebt. I 120, 8: szüret Epeiph 28-án (augusztus 9-én), Kr. e. 97 vagy (augusztus 1-jén), Kr. e. 64, Fayum; P.Flor. II 269: szüret az epagomenai 3. napján (augusztus 26-án), Kr. u. 257, Fayum; Schnebel, Landwirtschaft 275. 49 Így például SB 4643, Fayum; SB 4640 Fayum; Schnebel, Landwirtschaft 276. 50 P.Flor. II 134 (= P.Fay. 133), Fayum, IV. sz. 41 42

A szüret lebonyolítása

35

Másrészt a túlérett szemek az erjedés kémiai folyamatát is megváltoztatják: a must túlzottan magas cukorfoka ugyan optimális esetben magasabb alkoholfokot eredményezhet a kész bornál, de több a visszamaradt cukor is a borban. A túlérés azonban sokszor már a szemekben kémiai reakciót vált ki, amely a must erjedését lassítja, és veszélyezteti a forrást.51 A túlérett szemek ráadásul kirepedeznek, és ezáltal a fertőzésekre fokozottan fogékonnyá válnak. Mindez rontja a készülő bor minőségét. Columella szerint a szedők gondatlansága sok kárt okozhat, ha a szőlőültetvényen vegyesen különböző fajtákat telepítettek. A különböző fajtáknak eltérő az érési ideje, és nem lehet minden szedő mellé egy ellenőrt állítani, hogy megakadályozza az éretlen fürtök levágását. Azonos fajtájú, nagyobb területű szőlőültetvény esetén viszont az okoz problémát, hogy a szüreti munka viszonylag rövid időszakra korlátozódik az egész birtokon. Emiatt lehetetlen a feladatot52 pusztán a saját rabszolgák munkaerejével megoldani, idegen napszámosokat is fel kell fogadni. A nagybirtokos ezért sokszor eladja az egész termést még a tőkén (függő gyümölcs eladása53), hogy elkerülje a szürettel kapcsolatos szervezési és értékesítési problémákat. Ezért érthető, hogy Columella inkább a különböző fajták vegyes telepítését54 ajánlja a nagybirtokokon. A szüret idején nagy a sürgés-forgás a szőlőben, a pincében és a présház körül. A saját rabszolgák reggeltől estig dolgoznak, de mellettük idegen munkások, napszámosok is szorgoskodnak.55 Jó munkaszervezésre, gyors és ügyes munkára, pontosságra van szükség. A szüretelő munkások sok kárt okozhatnak, ha a földre szórják, a tőkén hagyják vagy széttapossák a fürtöket, ezért a mezei munkásokat pontosan kell irányítani és ellenőrizni. Sokszor hivatásos őrökre is szükség van, főleg a lopás állandó veszélye miatt.56 Az ifjabb Plinius bevallja, hogy a szüret idejére sokszor még állami rabszolgákat is magával vitt a birtokára.57 Hasonló gyakorlatot figyelhetünk meg Egyiptomban is. Egy bérleti szerződésben arra kötelezi magát Sarapion, a bérbeadó, hogy a szőlő érésének idejére saját költségén őrt állít.58 Egy másik papirusz, egy számadás, a szőlőben alkalmazott őrök bérének a fizetési listáját őrzi.59 Pachon 23-án (kb. május közepén), Kr. e. 255-ben Kritias Zénónhoz fordult: a közeledő szüretre tekintettel arra kérte, hogy legalább tíz őrt bocsásson rendelkezésére, hogy megelőzzék az erőszakos cselekményeket.60 P.Gurob. 8 (Fayum, Kr. e. 210) mutatja, hogy Kritias aggodalma nem volt alaptalan: a papirusz bizonyos Amoszisz, Apollónios

Prickett, Study 45 skk. Cato agr. 147, lex vini pendentis, a tőkén lévő szőlő eladásáról. 53 Vö. D. 19,1,25 Iul.; Spruit, Traubenkauf 157 skk.; Ernst, Exceptio non adimpleti contractus 5 skk. 54 Colum. 3,21,5. 55 Colum. 3,21,5. 56 Hasonló esetek gyakoriságára következtethetünk Cato agr. 144 esküformulájából. Konkrét esetekről tudósítanak a papiruszok, különösen gyakori az olajbogyók ellopása a fáról, amiről Drexhage, Eigentumsdelikte 965 skk. részletesen ír. A már kiforrt bor lopásáról szól D. 47,2,52,25 Ulp. 57 Plin. epist. 9,20,2. Flach, Agrargeschichte 168. 58 P.Oxy. IV 729, 11. sor (Kr. u. 137); Schnebel, Landwirtschaft 278. 59 BGU I 14 recto V 20 (Memphis, 255). 60 PSI IV 345 (Philadelphia, Kr. e. 255). 51 52

36


falu elöljárójának panaszát tartalmazza szőlőlopás ügyében. Hérakón, a birtok intézője három Kerkeosziriszből származó zsidó személyt vádol azzal, hogy Epeiph havában (június/július), tehát közvetlenül a szüret előtt szőlőt loptak, és ráadásul az őket felfedező és üldöző őrt is durván bántalmazták. Herakon a lopott szőlő értékét hat mérő borban határozza meg, és ennek megtérítését kéri.61 A szüreti munkások a leszedett szőlőfürtöket kosarakba helyezték.62 Ha a kosarak megteltek, akkor általában nagyobb gyűjtőkosárba (qualus exceptorius) öntötték át a tartalmukat, majd szamárháton vagy kocsin vitték a – többnyire távolabb fekvő – gazdasági épületbe.63 Milyen kockázati tényezők diagnosztizálhatók a bortermelés e fázisában? Már a szüret előtt bizonyos jelek arra utalhatnak, hogy a bor minősége kívánnivalót hagy maga után. Cato (agr. 23) azt ajánlja, hogy a szüret megkezdése előtt ellenőrizzük a szőlőt, és a túlérett fürtöket szedjük le előre (nem fajta szerint elkülönítve, hanem keverve, uvae miscellae). Ebből „előbort” (vinum praeliganeum) lehet készíteni, amit Cato szerint (nyilván a gyengébb minőség miatt) a munkásoknak tanácsos felszolgálni. Az előszüretet azért célszerű beiktatni, mert a túlérett fürtök többnyire már a tőkén romlásnak indulnak; ezért több bennük a káros baktérium, ami ecetessé teheti a bort.64 Az éretlen fürtök persze szintén ártalmasak a bor minőségére. Egy papirusz arról tudósít, hogy éretlen fürtöket kevertek az érettekhez, ennek következtében ún. omphakinos oinos, azaz „éretlen bor” keletkezett.65 Ha a szüret idején sokat esik az eső, hasonlóan rossz minőségű bor jövendölhető.66 Columella arra figyelmeztet, hogy az esős szüretből keletkezett gyenge borokat alig lehet eltartani; pesszimista nézete szerint ezek legfeljebb 30 napig maradnak „egészségesek”.67 Varro (rust. 1,65) azt állítja, hogy bizonyos fajták eleve hajlanak a megsavanyodásra; az ezekből készült borokat minél hamarabb el kell fogyasztani a szüret után.

3. A présházban (torcularium és cella vinaria) A leszüretelt szőlőfürtöket Itáliában a villa rusticához, a gazdasági épületekhez szállították; Egyiptomban hasonló infrastruktúrát tételezhetünk fel. Érdemes egy Boscoreale melletti, Pompeji közelében fekvő villa rustica alaprajzát részletesebben megismerni.68

Több okirat tudósít őrök alkalmazásáról a szőlő érése idején, így például PSI IV 345, Fayum, Kr. e. 256–255; P.Oxy. IV 729, 11, Kr. u. 137; Schnebel, Landwirtschaft 278. 62 Corbula, qualus vindematorius, lásd Cato agr. 23,1; Varro rust. 1,15; D. 33,7,8 pr. Ulp. Egyiptomban kophinos, sargané a nevük; P.Flor. II 269, Thead., 257. 63 White, Farm Equipments 112. 64 Prickett, Study 54. 65 P.Flor. II 140 recto (7. sor). 66 Geoponica 5,43. 67 Colum. 12,20,7. 68 A leírás Carrington, Studies 110–130 alatt olvasható; továbbá Mau, Pompeji 382 skk.; Mielsch, Villa 12 skk.; Rossiter, Farm Buildings 10 skk.; Rossiter, Wine and Oil Processing 346 skk.; White, Roman Farming 422 skk.; Percival, Villa 54 skk. további alaprajzokkal. 61

A présházban

37

Jelmagyarázat: A – udvar, B – konyha, C – fűtőkamra, D – fürdő-öltöző, E – fürdő-tepidarium, F – fürdő-calidarium, G – WC, H – istálló, J – szerszámoskamra, K–L – hálókamrák, M–N – ebédlő előtérrel, O – sütöde, P – borospince, Q – folyosó, R – nyitott udvar a boroshordók számára, S – ismeretlen rendeltetésű helyiség, T – csűr, U – ciszterna, V – hálókamrák, W – kamra, ahol a prést a földbe erősítették, X – kamra kézimalommal, Y – olajpince, Z – kamra olajpréssel

1. ábra. Villa rustica Boscoreale mellett. Forrás: A. Mau, Pompeji in Leben und Kunst, faksz. repr., Leipzig 1908, 136, V. ábra

38


A présház itt a főbejárattal szemben fekszik. A kapu olyan széles, hogy lovaskocsival is kényelmesen be lehet hajtani rajta. Figyelemre méltó, hogy a feltárt présház északi tájolású; ez pontosan megegyezik a mezőgazdasági írók tanácsaival. Már Xenophón azt ajánlja, hogy a bor raktározására a leghűvösebb helyiségeket válasszuk ki.69 Varro és Columella is hangsúlyozza, hogy a bort lehetőleg a földszinti termekben tároljuk, hogy az optimális hűvösség biztosítva legyen.70 Másutt Columella azt ajánlja, hogy a cella vinariát feltétlenül a gazdasági épület északi oldalára építsük. A hűvös tárolás már a préselés idején is fontos, különben túl gyorsan kezd el forrni a must. A fenti alaprajzon feltűnő a présház nagy mérete, 6 × 16 m. A két rövidebb fal mentén két megemelt szintű taposókádat látunk, amelyek 6 × 4 m-es mérete szintén tekintélyes. A taposókádak mellett mindkét oldalon egy-egy mechanikus prés található. A taposókádak előtt földbe süllyesztett cserépedényeket (dolia) látunk; a jobb oldali taposókád mellett ciszternaszerű tartály is áll, amelynek falait víztaszító vakolattal fedték. A taposókádakból beépített lefolyócső vezeti a frissen préselt szőlőlét az előtte álló edényekbe. De a lefolyókra vékony ólomcsöveket is lehetett csatlakoztatni, amelyek a jobb oldalon fekvő lacusszal kötötték össze a taposókádakat. A présházzal szemben fekszik a cella vinaria, ami ebben a villa rusticában 15 × 13 m nagyságú, fedetlen udvar. Itt helyezték el a nagyméretű cseréphordókat (dolia), amelyekben a must erjedt.71 A legtöbb ásatáson azt láthatjuk, hogy a hordókat a pince talajába süllyesztették; a nyakrész kb. 20–30 centiméterrel volt a földfelszín fölött.72 Ebben a villában a cella vinaria magasabban fekszik, mint a környező helyiségek: valószínűleg először a hordókat állították fel, és csak utána töltötték fel a köztük levő helyet földdel.73 A présház és a cella vinaria falát a földtől kb. egy méter magasan átfúrták; a szüret idején ólomcsöveket vezettek itt keresztül, amelyeken át a mustot közvetlenül a hordókba vezették.74 Ez a megoldás egyrészt sok munkát takarított meg, nem kellett a mustot fáradságos kézi munkával átmérni és áthordani. Másrészt a bor minősége szempontjából is fontos, hogy minél kevesebbet érintkezzen a levegővel (oxidálódási veszély); a modern nagyüzemekben is zárt rendszerben vezetik a présből a hordókba a mustot. A cella vinaria sarkában látható még egy nagyméretű üst tűzrakó hellyel és egy ciszterna is;75 ezek funkciójára később még visszatérünk. Kisebb gazdaságok persze nem rendelkeztek ilyen jól felszerelt pincével és présházzal. Egyesek csak egy könnyű torculariával, taposókáddal dolgoztak, amit a szüret előtt egy hűvösebb helyiségben állítottak fel. Ebben az esetben különösen arra kellett ügyelni, hogy ne keveredjen idegen illat vagy alapanyag a szőlőléhez. Semmiképpen Xen. Oik. 9,3. Varro rust. 1,13; Colum. 1,6,9. 71 Mau, Pompeji 386 megjegyzi, hogy nem minden hordóban bort tartottak, hanem esetleg egyéb élelmiszert, főleg gabonát is tárolhattak bennük. 72 Például Boscoreale faluban a villa rustica Nr. 13, Carrington, Studies. 73 Mau, Pompeji 386. 74 Plin. nat. 14,132: „Enyhébb éghajlaton (a bort) égetett cseréphordókban (dolia) tárolják; ezeket egészen vagy részben – a hely fekvésétől függően – beássák a földbe.” 75 A must kifőzése, besűrítése szokásos volt: Plin. nat. 14,80; Colum. 12,20,7. 69 70

A présházban

39

sem szabad a bort például ugyanabban a helyiségben készíteni, ahol egyébként az olajbogyót dolgozzák fel.76 A kisebb gazdaságokban sokszor egyáltalán nem is használtak mechanikus prést, hanem a szőlőlét csak taposással nyerték. Egyiptomban kezdetben egyszerű „zsákprés” volt szokásban: a taposás után visszamaradt törkölyt egy zsákba töltötték, és rudak segítségével csavarták-préselték.77 A leszüretelt szőlőt a taposókádba (forus, linter78) töltötték.79 Ez a taposókád, calcatorium, fából készült dézsa vagy falazott kád volt, ami mindig magaslaton állt.80 Hozzá csatlakozott a lacus, amely a kifolyó szőlőlé összegyűjtésére szolgált. Néha két lacust is építettek, a torcularium mindkét oldalára egyet.81 A taposókád középen többnyire kimélyült, és a szélek irányában emelkedett. Ez a forma biztosította, hogy a must gyorsan lecsorogjon a lefolyó végén felállított cseréphordóba vagy a lacusba.82 Az egyiptomi papiruszokban többnyire lénosnak nevezik a hasonló zárt préstereket.83 A borászati munka a torculariumban kezdődött, és nagyrészt a szőlő taposásából állt. A taposó emberek, a calcatores, mezítláb dolgoztak,84 és gerendákba vagy a mennyezetről lelógó bőrszíjakba kapaszkodtak.85 Az élénkebb munkatempó érdekében a munkát sokszor zenével kísérték.86 Vergilius túlcsorduló munkakedvét fent már idéztük. A principátus korából más források is arról tudósítanak, hogy a bukolikus örömök igen népszerűek voltak. Messalináról, Claudius császár feleségéről mesélik, hogy sokszor politikailag válságos időkben sem tudott lemondani a szüreti mulatság örömeiről: a palotában taposókádakat állítottak fel, folyt a must a dézsákba, és Messalina részeg, állatbőrökbe burkolt nők között, vad bacchánsnőnek öltözve táncolt.87 De térjünk vissza a borászat objektívebb hangvételű leírásához. A szőlőlé a taposókádból tehát közvetlenül a melléje állított cseréphordóba vagy a lacusba (préskádba) folyt. A taposás által nyert első lé neve defrutum (esetleg protropum vagy mustum lixivum); ezt sokszor elkülönítve tárolták,88 hogy később még a bor feljaví-

Rossiter, Wine and Oil Processing 360. Schnebel, Landwirtschaft 282. 78 White, Farm Equipments 112, 147 további forrásokkal. 79 Rossiter, Wine and Oil Processing 346; Flach, Agrargeschichte 282 skk. Antik források azt a módszert is ajánlják, hogy a szőlőszemeket a taposás előtt 2–10 napig aszaljuk, Hésiod. 609; Cato 113; Colum. 12,27; Plin. nat. 14,10. Az aszalás során a nedvesség elpárolog, a szemek édesebbé válnak. Ugyanakkor bizonyos kémiai folyamatok is megindulnak, ami viszont kedvezőtlenül hat a bor minőségére. 80 Pallad. 1,18,1; ezt tanúsítják az ásatások Boscoreale faluban, villa rustica Nr. 13, Carringtonnál; Flach, Agrargeschichte 223; Rossiter, Farm Buildings 52. 81 Pallad. 1,20; Flach, Agrargeschichte 206. 82 Például a villa rustica Nr. 29, Carrington, Studies Nr. 13 és 29; Flach, Agrargeschichte 221. 83 Például P.Lond. II 401, Thebais, Kr. e. 116–111; P.Flor. I 50, Herm. III. sz. 84 A hellenisztikus Egyiptomban patétés, oinu patétés, lénobatés a nevük; Schnebel, Landwirtschaft 282. 85 White, Farm Equipments 113; Schnebel, Landwirtschaft 281. 86 White, Farm Equipments 113; SB I 5810 (Herm. Magna, 322) arról tudósít, hogy fuvolást alkalmaztak a szüreti munkások, különösen a taposók szórakoztatására. 87 Tac. ann. 11,31,2. 88 Colum. 12,19,3; 12,41,1; 12,27,1; Plin. nat. 14,85. 76 77

40


tásához használhassák. A friss mustot sokszor már ebben a stádiumban, tehát közvetlenül a taposókádból eladták; erre később még szintén visszatérünk. A taposás által nyert must a közelben fekvő lacusba folyt.89 A latin lacus szónak több jelentése is ismert: a bor- és olajkészítés technológiájában olyan edényt értettek rajta, ahová a taposóból, illetve a présből vezették a mustot.90 A görög terminológiában a lénos a lacus megfelelője.91 A lénos szakszót egyébként kétféle jelentésben figyelhetjük meg a papiruszokban: taposókád vagy hordó, amelyben a must forr. Csak kevés forrásban dönthető el egyértelműen, hogy pontosan melyik jelentésről van szó.92 A taposás után visszamaradt törköly a colum vinariumba került,93 és utána zsákokban vagy kosarakban a présbe, a prelumba, illetve cochleába hordták. A taposókád és a prés ugyanabban a helyiségben állt, hogy az egyes munkafázisok elvégzését megkönnyítsék.94 A prelum felépítését és működését Cato (agr. 18) részletesen vázolja. A tartószerkezetre függesztett gerendákból álló bonyolult gépezet ugyan nagy helyet foglalt el, de megbízhatóan működött.95 A modernebb cochlea Plinius korában került forgalomba; lényegesen kisebb helyen elfért, és technikailag is jobb volt.96 Az első préselés után lecsorgó mustot ugyanabba a lacusba vezették, amelybe már a taposás után is folyt a szőlőlé.97 Cato (agr. 23) azt tanácsolja, hogy a naponta nyert mustot egyenletesen osszuk el a hordókban – nyilvánvalóan az azonos minőség biztosítása érdekében. A fent bemutatott villa rustica földbe süllyesztett hordói egyszerre kb. 90 000 litert tudtak befogadni. Kézenfekvő, hogy a frissen préselt mustot igyekeztek egyenletesen elosztani a hordókban, hogy a taposásból nyert és a préselt szőlőlé arányosan keveredjen.98 Némely borkészítési eljárás azonban a kétféle must elkülönítését ajánlja: a taposás utáni első must értékesebb, nemesebb, ezért különleges borokhoz néha csak ezt használták. A kétféle must minősége a mai borszakértők szerint is eltérő. A szabadon lecsorgó szőlőlé édesebb, és kevesebb savat tartalmaz, míg a savak és a cukor viszonya minden préselés után egyre kedvezőtlenebbé válik.99 Az ismételt préselés ráadásul viszonylag kis mennyiségű mustot biztosít: modern vizsgálatok kimutatták, hogy a must 60–70%-a Varro rust. 1,54,2; Plin. nat. 14,59,83. Rossiter, Wine and Oil Processing 346; Rossiter, Farm Buildings 52 leírja, hogy a szőlőlét vagy ólomcsövön vezették el, vagy pedig „körcsatornába” (canalis rotunda) folyt, ahonnan az elosztócsövekbe csorgott. Irodalmi forrásokat ismertet a lacushoz White, Farm Equipments 157 skk., és felhívja a figyelmet a terminológiai következetlenségekre. 90 Isid. Etym. 15,6,8 (De operariis): lacus dictus quia ibi decurrit frugum liquor; hasonlóan Isid. Etym. 20,14,12; Varro rust. 1,54,2. White, Farm Equipments 157 skk. 91 Erről írt már Schnebel, Landwirtschaft 283 skk. Kruit, Meaning 268 skk. analizálja a lénos jelentésárnyalatait, és Schnebel kifejezéseit a „wine press”, illetve „fermentation vat” szavakkal fordítja angolra. Úgy tűnik, hogy Ruffing, Weinbau 117 skk. és Ruffing, Herstellung, Sorten 13 ebből indul ki, mert a „Weinpresse”, „Kelter” szavakat használja és „lábprést” („Fußpresse”) ért rajtuk. 92 Kruit, Meaning 268. 93 Egyiptomban évszázadokig szokásos volt a vászonban kicsavarás: Schnebel, Landwirtschaft 282. 94 Vitruv. 6,6,2; White, Farm Equipments 112. 95 Rossiter, Farm Buildings 49 skk.; White, Farm Equipments 230 skk. 96 Plin. nat. 18,317; részletesen White, Farm Equipments 230 skk. 97 Varro rust. 1,54,2. 98 Mielsch, Villa 13. 99 Prickett, Study 51; a szerző hangsúlyozza, hogy a túlérett szemeknél fordított a helyzet. 89

41

A bor tárolása

már a bogyózás vagy a taposókádba öntés alkalmával lecsorog. Az első préselés további 25–35%-ot biztosít, míg a másodikból legfeljebb már csak 5–10% nyerhető. Ráadásul a cukortartalom minden préselés után kisebb lesz, és egyre több nemkívánatos anyag (fémek, tanin) vegyül a musthoz.100 A préselés e kedvezőtlen mellékhatásai már az ókorban is ismeretesek voltak: Varro hangsúlyozza, hogy a must a második préselés után erősen vasas ízű, ezért célszerű a korábban nyert szőlőlétől elkülönítve tárolni.101 A préselés után visszamaradt törkölyt vízzel felöntötték, és a következő napon legalább még egyszer kipréselték. Az így nyert ital, a vinum deuterium többnyire csak a rabszolgák és a bérmunkások élelmezésére szolgált.102

4. A bor tárolása A dolium a források szerint nagyméretű cseréphordó,103 a dolium vinarium ezek közül is a legnagyobb. A fazekasok az ókorban csak kisebb cserépedényeket tudtak korongon előállítani, a nagyobb méretűeket a műhely földjén alapozták, és rétegenként építették fel.104 Ez a munka közmondásosan nehéz volt. Még problémásabb volt a nagyméretű hordók szállítása a gyakori törés miatt. Gaius a fuvarozási szerződés immanens kockázatát latolgatva két iskolapéldát említ: az épületekbe szánt monolit oszlopok és a boroshordók szállítását. A magas gazdasági rizikó miatt a fuvarozó mindkét esetben csak vétkességért felelt.105 A fuvarozás kiugróan magas kockázata miatt a hordókat többnyire a helyszínen, a villa rustica területén készítették, ha a telken a megfelelő minőségű agyag rendelkezésre állt. Plinius hangsúlyozza, hogy a dolia formája is fontos: nagy átmérőjű vagy széles nyílású cserépedények nem alkalmasak a forrásban lévő must vagy a kiforrott bor tárolására.106 A jó hordók egyenes falúak (nem hasasak), és viszonylag szűk nyakkal készülnek. A hellenisztikus Egyiptomban pithos, lénopithos, lénos a cseréphordók neve. A pithos és a lénopithos földbe süllyesztett, nem mozdítható edény, amit egyes leltárlistákban az ingatlan részeként tüntetnek fel.107 A lénos is nagyméretű cseréphordó,108 amely űrtartalma miatt aligha szállítható. P.Flor. II 139 (Fayum, III. sz.) Alypios utasítását tartalmazza Phaophi 14-én (október 11.), hogy a tizedik lénos tartalmát szállítsák Maximosnak. A 12. sorban egy 3. kéz (egy másik írnok) hozzáfűzi: 100 dichóron és 849 monochóron, tehát kb. 91,5 hektoliter. Schnebel úgy véli, hogy ez az adat a lénos

Prickett, Study 51 skk. Varro rust. 1,54,3. 102 Cato agr. 23,4; Plin. nat. 14,86; Varro rust. 1,54,2–3. 103 Cato agr. 11,3; Varro ling. 5,5; Colum. 12,4,5; 12,18,5; 12,56,3; Plin. nat. 14,133 skk.; White, Farm Equipments 144 skk. további forrásokkal. 104 Geop. 6,3,4; White, Farm Equipments 145. 105 D. 19,2,25,7 Gai.: qui columnam transportandam conduxit... 106 Plin. nat. 14,134. A borosamphorákról részletesen ír Tschernia, Le vin 240 skk., 277 skk. 107 Például P.Hamb. 23; P.Cair. Masp. I 67097 R2; P.Flor. I 50. 108 Schnebel, Landwirtschaft 287 hangsúlyozza, hogy a lénos szó jelentése taposókád vagy erjesztőhordó, de semmiképpen sem prés. Erről tanúskodik P.Rein. 54,15 is. 100 101

42


űrtartalmát jelenti.109 Ennek ellentmond az a régészeti megfigyelés, mely szerint ilyen nagy űrtartalmú cserépedények nem létezhettek. Valószínűbb, hogy a lénos ebben az esetben az azonos préskádból származó összmennyiséget jelöli. A borospincében a hordók felállításánál ügyelni kellett arra, hogy megfelelő távolság maradjon az egyes hordók között. Ha túl közel álltak egymáshoz, fennállt a veszélye, hogy az esetlegesen fellépő hibák (kellemetlen szag, penészedés) rövid időn belül az egész raktározott mennyiségre átterjedhet.110 Az ókori szakértők hangsúlyozzák, hogy „semmilyen más anyag nem vesz át olyan gyorsan idegen szagokat, mint a bor”.111 A hordókat, amint azt már említettem, a cella vinaria földjébe süllyesztették;112 a mélység az éghajlati viszonyoktól és a bor minőségtől függött.113 Plinius szerint erős borokat kivételesen föld fölött, szabadon állva is lehetett tárolni, a gyengébbeket viszont feltétlenül csak a földbe süllyesztett dolia hűvösének védelmében.114 Az alpesi vidékeken azonban már az ókorban is alkalmaztak fahordókat; már Plinius is ismeri és leírja ezt a tárolási módot.115 A fedetlen, az ég felé nyitott cella vinaria a melegebb éghajlatú vidékeken a jó szellőzést biztosította. A túlzott meleg és napsugárzás ellen a nyári hónapokban szalmatetővel vagy ponyvatetővel védték a helyiséget; a tartóoszlopok helye még mindig látható némely villa rustica falában.116 A megfelelő szellőzést azonban a nyári tető alatt is biztosítani kellett; erre kis ablakok vagy szellőztetőnyílások szolgáltak, amelyek még mindig jól láthatók a falakon.117 Már a must lecsapolása és hordókba töltése is olyan munkafolyamat, amelynek szakszerű elvégzése tapasztalatot igényel. Az erjesztőhordókat sohasem szabad egészen teletölteni, mert a forrásban lévő must habzik, és könnyen kifut. Plinius ismer egy különleges receptet, amely alapján friss mustból (defrutum, az első szőlőlé a taposás után) vagy érett mazsolaborból fűszerek hozzáadásával kiváló keveréket lehet előállítani a hordók belső szélének a kenegetésére.118 A hordók fedelét ugyanezzel a folyadékkal kell kezelni. A forrás idejére csak lazán szabad lefedni a hordókat: a szabadon hagyott nyílások és a hordó nyakába fúrt lyukak gondoskodnak a keletkező gázok elvezetéséről. Tectorium vagy gyakrabban operculum a fedél neve, amit a hordókra (dolia) tesznek.119 Cato (agr. 11,2) hangsúlyozza, hogy a szőlősbirtok felszereléséhez opercula dolorum et tectoria prima, alkalmas fedelek és tetők is szükségesek. A források alapján úgy tűnik,

Schnebel, Landwirtschaft 286; őt követi Ruffing, Weinbau 117. Plin. nat. 14,34: „A hordók között elegendő távolságot kell hagyni, hogy a hibák ne terjedjenek tovább, mert a bor fertőzése nagyon gyorsan bekövetkezik.” Archeológiai leletek igazolják Plinius leírásának helytállóságát, Rossiter, Farm Buildings 18 skk. 111 Colum. 12,28,4: nulla res alienum odorem celerius ad se ducit quam vinum. 112 Rossiter, Farm Buildings 52; Mielsch, Villa 13. 113 Plin. nat. 14,132 és 134; Colum. 12,18,5. 114 Plin. nat. 14,134: inbecilla vina demissis in terram doliis servanda, valida expositis. 115 Plin. nat. 14,132. Strabón 1,5,8 arról tudósít, hogy Aquileiába fahordókban szállították a bort. 116 A Boscoreale faluban végzett ásatások eredményeit foglalja össze Flach, Agrargeschichte 224. 117 A villa rustica Nr. 13, Carrington; Flach, Agrargeschichte 224, 230. 118 Plin. nat. 14,135. 119 Például Macrob. sat. 7,12,15.; White, Farm Equipments 179 skk. 109 110

43

Forrás, erjedés

hogy a tector önálló foglalkozásnak számított a pincészetben. A présházakban a tectores biztosan nem stukkókészítőként és freskófestőként,120 hanem „kádárként” dolgoztak. Ulpianus egyik döntésében tudósít e munka sajátos kockázatáról:121 a szőlősgazda (birtokos) vállalkozási szerződésben bízott meg egy tectort a hordók karbantartásával. A tector a cserépedények javítása (tapasztása, tömítése) során ügyetlenül járt el, megrepedt az egyik lacus, és elfolyt az értékes bor.

5. Forrás, erjedés A szüret befejezése után gondosan elmosták a taposókádat, a prést, a kosarakat és egyéb edényeket.122 Minden visszakerült a helyére, ahol a következő évig várakozott. A musttal töltött hordók (dolia) azonban a forrás ideje alatt is állandó felügyeletet és gondozást igényeltek. Mivel az erjedés alatt a must habzik, kifut, a hordók felső részét Cato szerint naponta kétszer erős kefével meg kell tisztítani.123 Az első gyors erjedés egyébként néhány napon belül lezajlott – Plinius legfeljebb kilenc napra becsüli az időtartamát.124 In primo fevore, már az első forrás idején gondos felügyelet szükséges a bor megfelelő fejlődése érdekében. A túl gyors erjedés is rontja a bor minőségét; ez a veszély Egyiptomban és Itáliában is reális volt, amint erről Columella tudósít.125 Ha a bort mindjárt a kipréselés után (a présből) el akarták adni, akkor a forrást késleltetni kellett a jó minőség érdekében. A frissen préselt must, expressum mustum, esetében többféle eljárást ismertek az erjedés megállítására, hogy a mustot további feldolgozásra alkalmas állapotban tarthassák. Ha valakinek nem volt saját szőlőültetvénye, de elég hordó és raktározásra alkalmas helyiség volt a birtokán, akkor szívesen vásárolt már az ókorban is friss mustot a szüret idején. Az üzlet előnyei kézenfekvőek: a vevő pénzt takarít meg, hiszen a must piaci ára lényegesen alacsonyabb a kész borénál. Ugyanakkor a vevőnek lehetősége van rá, hogy a forrás-erjedés folyamatát saját maga irányítsa, maga fűszerezze a bort, és így egyéni aromát alakítson ki. Ha szem előtt tartjuk, hogy az ókori mezőgazdasági írók milyen sok módszert ismertek a bor ízesítésére, érthetővé válik, hogy ez is vonzotta a vevőket. Jelen tanulmány szempontjából fontos az a tény, hogy a frissen préselt must is adásvétel tárgya lehetett; erre később még visszatérünk. Az erjedés megállítása néha azt a célt szolgálta, hogy a mustból szőlőlét, tehát alkoholmentes italt állítsanak elő. Az ókori szakértők erre azt a módszert ajánlják, hogy a mustot

Tector a neve általában a stukkókészítő vagy falfestő munkásnak: CIL 1,1734; Varro rust. 3,2,9; Vitruvius 7,3,5; Plin. nat. 36,176; így foglal állást K. Ebert, RE VA 1, 104 is. A tectus jelentése „fedett”; a borászattal összefüggésben nem találkozunk egyébként a szóval. A szövegösszefüggés alapján arról lehet szó, hogy a tector a lacust javítani (újravakolni, impregnálni) vagy lefedni akarhatta. 121 D. 9,2,27,35. 122 Cato agr. 26,1. 123 Cato agr. 26,2. 124 Plin. nat. 14,124. 125 Colum. 12,19,1: Cura quoque adhibenda est, ut expressum mustum perenne sit aut certe usque ad venditionem durabile. quod quemmodum fieri debeat et quibus conditurius adiuvari, deinceps subiciemus. 120

44


mindjárt a lacusból, a taposókádból töltsük amphorákba és légmentesen zárjuk le; majd az így „palackozott” mustot harminc vagy negyven napig süllyesszük egy hűvös vizű tóba.126 A friss mustot tehát azonnal amphorákba kellett tölteni, és a levegőtől elzárni; a harminc nap a hagyományos borkészítésben a forrás-erjedés szokásos időtartama. Ha a mustot ezen időszak alatt lehűtve, víz alatt tároljuk, akkor megakadályozzuk a forrás beindulását. Az így kezelt must sohasem forr ki, hanem édes, alkoholmentes szőlőlé marad, amely egész évben iható és eltartható lesz. De térjünk vissza a pincékhez. Cato agr. 26,3 szerint a bor127 általában harminc nap alatt forr ki; a harminc nap eltelte után Cato már késznek tekinti az új bort. Ha a borász amphorákban szeretné tárolni és tovább érlelni a bort, akkor a harminc nap elteltével azonnal sor kerülhet a lefejtésre. A harmincnapos határidő Catónál egyébként több borkészítési eljárásban is megtalálható. A hamisított görög („kósi”) bor előállításánál Cato azt tanácsolja, hogy a mustot forraljuk fel, keverjük össze sós vízzel, majd hagyjuk harminc napig erjedni.128 Ezután zárjuk le a hordókat, és csak tavasszal töltsük amphorákba a bort.129 Ezzel szemben a Geoponika (3,15) azt javasolja, hogy a bort még decemberben, a forráserjedés befejeztével fejtsük le. A bor lefejtése egyébként az ókori borászatban általában nem volt szokásos; az olcsó asztali borokat egészen a fogyasztásig a doliumban vagy lénosban hagyták.130 A jogászi irodalom kétfajta bort különböztet meg: vinum in doliis és vinum cum vasis (amphoris, cadis), amit a mai szóhasználattal folyó bornak és palackozott bornak nevezhetnénk. A differenciálás alapja ugyan a raktározás módja, de a megjelölés minőségi különbséget is takar. Az átlagos minőségű, olcsó bort a pincékben in doliis, hordókban raktározták, és legfeljebb egy évig tartották el.131 Ha egy évjárat különösen jól sikerült, akkor esetleg kísérleteztek az eltartással is – gondoljunk csak arra, hogy Cato a jó gazda pincéjének a berendezését bizakodóan öt évjáratra tervezi.132 Ha a bortermelő folyó borként kívánta értékesíteni a termését, akkor is szükség volt a kiforrás után a borospince állandó gondos ápolására. A hordókat a kiforrás után légmentesen le kellett zárni. A szellőzőnyílásokat betapasztották, a hordók fedelét fenyőszurokkal légmentesen leragasztották.133 A vinum in doliis, a hordós bor (folyó bor) mindjárt az erjesztőhordóból fogyasztható vagy eladható volt. Columella azt ajánlja, hogy a feljavított bort hosszabb ideig tartsuk hordókban. A lefejtésre szerinte csak tavasszal, a rózsa virágzása idején kerüljön sor.134

Cato agr. 120; Plin. nat. 14,83; Colum. 12,29 javaslata 40, Cato javaslata 30 nap. Cato agr, 26,3. 128 A görög borokat gyakran kezelték tengervízzel; ezt utánozza itt Cato. 129 Cato agr. 105,1–4; 112,2. 130 Schnebel, Landwirtschaft 287. 131 A kiöntésről beszél Cato; hasonlóan D. 33,6,8 Pomp. 132 Cato agr. 3,2. 133 Colum. 12,28,3. 134 Colum. 12,28,3. Flach, Agrargeschichte 282 ezzel szemben azt tételezi fel, hogy a hordókból a bort csak 8–10 hónap múlva töltötték át amphorákba; illetve „manche Weine brauchten 10–15 Jahre, um zu reifen, die meisten aber wurden nach 3–4 Jahren getrunken”. Igaz, hogy néhány különleges bort évekig érleltek a napon, amint erre alább még visszatérünk. Ezek a borok azonban mindjárt az első forrás után amphorákba kerültek: Cato agr. 105,3; 113,1–2. 126 127

45

Héliastérion

Ha a bort a kiforrás után amphorákba töltik, a minőségi besorolása is megváltozik: a bor a második kategóriába kerül, azaz vinum cum vasisnak (palackozott bornak) minősül. A cum vasis kifejezés gyűjtőfogalom, mindenféle bortároló edényt érthettek rajta: vasa, cadus, amphora.135 Fent láttuk, hogy a borospince talajába süllyesztett cseréphordók (dolia) a telek alkatrészének számítottak, annak jogi sorsát mindig osztották. Ezzel szemben a vasa vinaria nem tartoztak a mezőgazdasági telek állandó felszereléséhez: Ulpianusnak az a véleménye, hogy inkább egy mesterség (és nem a telek) instrumentumát, felszerelését képezik.136 Az amphorákba töltés azonban csak a minőségi borok vagy a különlegesen kezelt borok esetében lehetett rentábilis, olcsó asztali boroknál a raktározásnak ez a módja túlságosan költséges lett volna. Az amphorákba töltött bort a horreum vinarium vagy apotheca nevű raktárhelyiségben tárolták. Columella (1,6,20) azt javasolja, hogy a már letöltött bort füstöljük tartósítás céljából. A borraktár valószínűleg ezért épült sokszor a konyha mellé, amint ezt számos villa rustica-ásatás tanúsítja.137 A hordós bort a doliából többnyire csak fogyasztás vagy értékesítés esetén, az elszállítás időpontjában töltötték át bőrtömlőkbe, amphorákba vagy cserépedényekbe. A görög-egyiptomi papiruszokban a következő dátumok találhatók a bor lefejtésére: Koiak 24. (december 20.), Kr. u. 257-ben (P.Flor. I 253, 6), Tybi 12. (január 7.), Kr. u. 258-ban (P.Flor. II 246, 9), Phamenoth havának 9. napja (március 5.), Kr. u. 258-ban (P.Rein. 54 = P.Flor. II 227, 15)138.

6. Héliastérion Az ókori mezőgazdasági írók többször is említést tesznek arról a mai olvasó számára valószínűtlenül hangzó módszerről, hogy a bort hosszabb ideig napon érlelték, illetve tartósították. Már Cato (agr. 113,2) szerint így kell előállítani a „kósi” bort: a fűszerekkel kezelt és tengervízzel összekevert bort az erjedés után, kb. két hónap múlva töltsük amphorákba, és rakjuk ki lefedve a napra.139 Cato szerint kb. négy évig érleljük így a nap melegén a bort, és csak ezután tegyük az amphorákat hűvös helyre. Plinius is ismeri a napon érlelés módszerét. Egyrészt arról tudósít, hogy a görögök az ún. életbort (bios) aszalt szőlőszemek préselésével szokták előállítani, majd az ebből nyert mustot cserépedényekbe töltik, és a napon érlelik.140 Másrészt egy speciális édes bor (protropos) előállítása Plinius idején valószínűleg Itáliában is igen elterjedt volt: a szőlő taposása után a kifolyó szőlőlét azonnal amphorákba töltötték, bennük erjesztették, és az erjedés után negyven napig napon érlelték.141

D. 33,6,15 Proc; D. 50,16,206 Iul. D. 19,1,17 pr. Ulp. 137 Például a villa rustica Stabiában, Nr. 10 Carringtonnál. Tulajdonképpen falusi taverna az épület, amely borkiméréssel is foglalkozott, és ehhez tartozik a nagyméretű cella vinaria, amely raktározási célokat szolgált. Az elülső részben nagy boroshordók, hátul borosedények cserepeire bukkantak; Flach, Agrargeschichte 234. 138 Schnebel, Landwirtschaft 287. 139 Plin. nat. 14,79 átveszi Cato receptjét. 140 Plin. nat. 14,77. 141 Plin. nat. 14,85. 135 136

46


A héliastérionban való érlelés még jobban elterjedt Egyiptomban. BGU VII 1551 egy pincemester feljegyzéseit tartalmazza,142 ami a héliazetai szóval kezdődik (1. és 10. sor). A bejegyzést Epeiph havának 20-án keltezték, a pincemester valószínűleg a maradék óbort írta össze az új szüret megkezdése előtt. SB VI 9132 (Herm., III–IV. sz.) szintén borlistát tartalmaz, valószínűleg az intéző tollából: a 11–12. sorban olvashatjuk, hogy több keramiont (bortároló edényt) a héliastérionba hordtak. A 15. sorban arról van szó, hogy a héliastérionból a házba szállítják át a borokat. A rövid lista azonban azt is mutatja, hogy a héliastérionban nemcsak borokat érleltek, hanem sokszor gyümölcsöket is aszaltak. P.Oxy. VI 985 egy borkereskedő pénztárkönyvéből tartalmaz kivonatokat. Először a bor eladásából származó hasznot jegyezte be, majd az aktuális kiadásokat sorolta fel. Ezek között olvasható: „a munkás számára, aki Mouchinorban, a héliastérionban őrizte a bort, 4 drachma”. A borkereskedő – nyilván későbbi eladás céljával – nagyobb mennyiségű bort tárolt a héliastérionban, és annak őrzésére alkalmazott valakit.143 Több dokumentum is megemlékezik a héliastérionról mint helyiségről vagy épületegyüttesről:144 a Kr. u. 334/335. évben valaki bérleti szerződést kötött egy héliastérion 1/6 részére két évre Hermupoliszban a határos raktárépületekkel, istállókkal együtt (4–5. sor). A szövegösszefüggésből nem lehet világosan megállapítani, hogy a szóban forgó héliastériont használták-e még bor érlelésére, vagy már csak az épületet jelölte a szó.145 Sok dokumentumban a héliastérion ugyanis már pusztán valamilyen épületegyüttest jelöl;146 ilyenkor nem mindig állapítható meg, hogy összefüggésben volt-e még a borkészítési folyamattal. Az is elképzelhető, hogy régi gazdasági egységek, amelyek már új funkciót kaptak, még mindig héliastérion néven szerepeltek az okiratokban. Ha a papirusz a lénos, pithos szavakat (a bortermelés tipikus eszközeit) is említi, akkor valószínűbb, hogy a szóban forgó héliastérion még mindig borkészítésre szolgált.147 P.Oxy. VI 985 (I. sz.) például kifejezetten olyan bort említ, amit a héliastérionban tárolnak. Néhány munkabérszerződés közelebbről informál a héliastérion funkciójáról: a szerződésben részletesen felsorolják a felek a bérlő által elvégzendő munkákat, például a borral töltött hordókat a héliastérionba kell vinni, fedelüket rendszeresen olajjal átkenni,148 az edényeket időről időre megforgatni, esetleg áttölteni.149 A munkások arra is kötelezettséget

Ostraka Philadelphiából, Kr. e. III. sz. Az editorok lénoson csak „prést” értenek; holott a „hordó, cserépedény” ebben az esetben szerencsésebb jelentésváltozat lenne. 143 Hasonlóan P.Lond. I 131, p. 166 (Herm., 78/79) hosszú elszámolás a birtokos, Epimakhosz számára, amelyben többször is előfordul a héliastérion. P.Ryl. II 206, 48. sor, Herm., III. sz., elszámolás, amelyben szőlő és héliastérion szerepel. 144 P.Vindob. Sal. 12, Herm., 334/335. 145 Eltérően Salomons, P.Vindob. Sal. 12, kommentár a 138. és 142. oldalon. 146 Például P.Oxy. XLIX 3491, 16. sor (157/8); CPR I 5, 1. sor (168); SPP XX 10, 1. sor (Ars., 168); P.Oxy. VII 1014 (3. Jh.); P.Strasb. VI 539, 3. sor (290–1); az utóbbi töredékes. 147 PSI VIII 918, 4. sor (Tebt., 38/9); PSI XIII 1328; P.Oxy. LI 3638, 8–10. sor (220); P.Flor. I 50, 17. sor (Herm., 268); P.Oxy. XX 2269 (269). 148 P.Oxy. XLVII 3354, 17–19. sor (257); P.Oxy. XIV 1631, 16–18. sor (280). 149 P.Oxy. XIV 1631. Ruffing, Weinbau 115. 142

47

Minőség és tartósság

vállalnak, hogy őrzik az amphorákat. A P.Oxy. XLI 2970 (Kr. e. 62) bérleti szerződést tartalmaz: a levelet Ischyrion egyik bérlőjének, egy szőlősgazdának címezi, és a bérleti szerződés kikötését idézi: „hogy nem szenvedek kárt a hetedik év borát illetően, ami a héliastérionban áll”. A Phaophi havának 16-án keltezett iratban a birtokos elismeri, hogy hiánytalanul átadták neki az említett bormennyiséget. Kézenfekvő a feltevés, hogy új bérlő vette át az előző évitől a héliastérionban raktározott bormennyiséget, és kötelezte magát a gondozására és őrzésére. Phaophi havában befejeződött a bor kiforrása, ezért a birtokos elhatározta, hogy fogyasztás vagy eladás céljából magához veszi. A ránk maradt nyugtában azt igazolja, hogy a bérlő hiánytalanul átadta neki a nevezett mennyiséget. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a borkészítés ókori technológiája sok olyan receptet ismert, amelyek a mai olvasó számára egzotikusnak számítanak. A héliastérion, amelynek alkalmazását számos forrás dokumentálja, jó példa rá, hogy a különleges technológia befolyásolhatja a borról szóló adásvételi ügyletek jogi szerkezetét is. A jogilag releváns cselekmények, például a teljesítés módja és időpontja, a megvizsgálási kötelezettség, a minőségi ellenőrzés lehetősége vagy az átadás-átvétel a felek által választott technológia függvénye. Ezért az ókori forrásokat akkor tudjuk helyesen értelmezni, ha a gazdasági kontextust a lehető legjobban megismerjük.

7. Minőség és tartósság Sarapion és Apollonidés (talán két borkereskedő?) mérges levelet írt szerződő partnerének, Philammónnak:150 „Gyere és vedd vissza az oinariát151 (hitvány bort), amit nekünk küldtél. Úgy látszik, hogy nem értettük meg egymást, ha ugyanis olcsó asztali bort akartunk volna venni, ami kóstolásra sem érdemes, akkor nem zaklattunk volna téged. Tudd meg, hogy a bor vár rád.” A rövid iromány keveset árul el az eset gazdasági és jogi hátteréről. Nem tudjuk például, hogy Philammon, az eladó szőlősgazda vagy kereskedő volt-e. A levélírók szándéka azonban világos: két vevő kifogásolja az éppen átvett áru rossz minőségét. Úgy látszik, hogy a bor szállítása előtt a felek hosszan alkudoztak, és a vevők minőségi követelményeket támasztottak. A szemrehányás, hogy a leszállított bor hitvány, gyenge minőségű lőre (oinaria), ami még kóstolásra sem érdemes, arra enged következtetni, hogy a vevők az adásvételi szerződés megkötése előtt megjelentek az eladó pincéjében, és megvizsgálták az árut.152 Úgy látszik, a kereskedők hosszabb utazásra is készek voltak, azaz időt és pénzt fektettek az üzletbe. Ennek tükrében érthető a dühös hangnem, ha a szolgáltatott bor minősége messze elmarad az elvárttól. A levélben a vevők reklamálnak, és követelik, hogy az eladó a saját költségére vegye vissza a bort. Hagyjuk nyitva azt a kérdést, hogy ez az adásvételi szerződés készvétel volt-e, azaz a vevők a már kiforrt, kész bort kóstolhatták-e meg.

P.Heid. III 230 (Kr. e. III. sz.). Éppen még iható, gyenge bor, mondja Ruffing, Herstellung, Sorten 11 skk. 152 A megrendelés készvételhez kapcsolódik, az átvétel pedig szállítási vételhez. Az V. és a VIII. fejezet foglalkozik részletesen a témával. 150 151

48


A vevők magabiztos fellépése mindenesetre arra utal, hogy reklamációs igényüket valamilyen garanciaígéretre alapozták. Ha Philammon szőlősgazda volt, akkor nem lehetett egészen gyanútlan a rossz minőséget illetően. Fent láttuk, hogy már a szőlőszemek állapotából következtetni lehet a leendő bor minőségére. A forrás-erjedés ideje alatt a bortermelő állandóan gondozza és ellenőrzi a hordókat, illetve a bort, és többnyire előre látja (vagy látnia kellene), hogy bizonyos jelek gyenge minőségre utalnak; például ha a forrásban lévő bor habja az első harminc nap alatt nem fehér, hanem színes. Amint fent már láttuk, a bor a forrás fázisában is mindennapos gondozást igényel. A hordók pereméről le kell törölni a kicsorgó habot, a hordót rendszeresen tisztogatni kell. Ha vörös habbal forr a must, akkor valószínűsíthető a rossz minőség. Hasonlóan rossz jel a dolia melegedése és a fedelek izzadása.153 A jó gazda már az erjedés alatt észreveszi ezeket a veszélyeket, és megpróbálja menteni a bort. A veszélyeztetett hordókat például azonnal ki kell üríteni, a megtört mustot felfőzni, fűszerekkel, márványliszttel kikeverni, tanácsolja Columella.154 Más aggasztó jelek, amelyeket a gondos vincellér szintén észlel, már a forrás-erjedés ideje alatt a rövid eltarthatóságra utalnak: ha a bor túl gyorsan habzik, kellemetlen szagot áraszt, stb. Ha a kiforrás harminc napja sikeresen telt el, még mindig nem lehet biztos a gazda a jó minőségben. Néha – Plinius szerint főleg melegebb éghajlaton – a bor másodszor is forrásnak indul, ami a bor aromáját teljesen és visszavonhatatlanul tönkreteszi.155 A kétszer kiforrt bor Plinius szerint a gyengeelméjű emberre emlékeztet, és még a megsavanyodott bornál (acor) is élvezhetetlenebb. A romlás veszélye az amphorákba fejtéssel sem hárul el. Plinius figyelmeztet rá, hogy a használt hordók alkalmazása is növeli a romlás kockázatát. Ha a hordót nem elég gondosan impregnálják, könnyen viaszossá válik, és a bor megsavanyodik.156 Olyan edényt sem tanácsos Plinius szerint alkalmazni, amelyben korábban mustot vagy édes bort tartottak; náluk még az ecet tárolására használt edény is alkalmasabb lenne.157 A bor a raktározás ideje alatt a legnagyobb higiénia és óvatosság ellenére is megtörhet, elsősorban klimatikus változások hatására, állítja Plinius;158 például a nyári hőség beköszöntével a bor hirtelen zavarossá válhat. Hasonlóan kedvezőtlenül hat ki néha a nagy távolságra szállítás is a minőségre, főleg a tengeri hajóút.159 A bor rendszeres kezelését és ellenőrzését tanúsítja Hermés levele Oxyrhynchosból.160 Tybi havában, kb. fél évvel a szüret után küldte ezt a jelentést Sarapiakosnak, aki a birtok epitroposa („menedzsere” vagy intézője161) volt, az általa felügyelt pincében lévő borok Plin. nat. 14,136. Colum. 3,4,5. 155 Plin. nat. 14,125. 156 Plin. nat. 14,128. 157 Plin. nat. 14,128. 158 Plin. nat. 14,118. 159 Plin. nat. 14,118. 160 P.Oxy. XIV 1673, II. sz. 161 A foglalkozás részleteiről és a nagybirtokok igazgatásáról részletesen ír Rathbone, Economic Rationalism 71 skk. 153 154

Minőség és tartósság

49

minőségéről. Az első hordóból oinariát, gyenge minőségű bort fejtett le; úgy tűnik, hogy ennek a hordónak a tartalma rosszul sikerült. A második hordóból harminc korsó „jó illatú” bort fejtett le (5–6. sor). Hermés több hordót már korábban ellenőrzött, ezeket most újra megvizsgálta. Néhány hordónál szomorú változásról tudósít: „az első hordóból egy iható... (a többi) oxos (megsavanyodott bor), a harmadik hordóból hasonlóan, kettő iható... a negyedik...” (11–15. sor). Hermés leveléből látszik, hogy több hordó tartalma is megsavanyodott. Hermés figyelmezteti az epitropost a veszélyre, és arra biztatja, hogy gyorsan kellene cselekedni: „Annak érdekében, hogy ne veszítsük el ezeket, mondd, hogy el akarod-e adni őket. Ugyanis nem lehet őket hosszú ideig tárolni, ha nem adjuk el őket azonnal” (16–19. sor). Az oxos megjelölés minőségi hibát jelez: olyan bor, amely a savanyodás, ecetesedés jeleit mutatja. Az ilyen bor ugyan még éppen fogyasztható, de gyenge minőségű, és ennek megfelelően olcsó árfekvésű. Az ecet és a bor kémiai szempontból közeli rokonságban áll egymással. Két olyan produktumról van szó, amelyeket ugyanabból a nyersanyagból, a mustból (mustum) állítanak elő. Cato hangsúlyozza, hogy a familia, azaz a rabszolgák számára a bort mustumból és acetumból kell előállítani (némi borszirup és víz hozzáadásával). Ha a vilicus túlbecsülte a háznép szükségletét, akkor a maradék a következő nyáron, az újra beinduló erjedési folyamatban ecetté válik.162 Plinius azt tanácsolja, hogy az ecetet mézzel és vízzel keverjük össze: állítólag kellemes üdítőital állítható elő ezen a módon.163 Bár a szerző szkeptikusan hozzáteszi: adeo nihil intemptatum vitae fuit, azaz „egyesek mindent kipróbálnak”. A fenti jó tanácsok mutatják, hogy a must, bor, ecet mutáció akár állandó körforgás is lehet. A savanyú, a rabszolgák számára készített bort a források is sokszor acetumnak nevezik. Ulpianus egy örökösödési vitában azzal érvel, hogy az acetum, amit a pater familias olcsó asztali borként tárol, nem tartozik a vinum legatum fogalma alá.164 A megsavanyodás veszélyét a szakszerű borkóstolás már a forrás ideje alatt kiszűrheti. A fent idézett levél mindkét vevője (P.Heid. III 230) arra hivatkozott, hogy megkóstolta a bort, ami szerinte csak minőségi boroknál szokásos. Hermés a levelében (P.Oxy. XIV 1673) szintén azt írja, hogy több hordót érintetlenül hagyott, mert az ügynökök Tybi havának 5-én akarják ellenőrizni őket, azaz valószínűleg megkóstolni.165 Hermés közlése mutatja, hogy szokás szerint Tybi havában folyt a bor kóstolása, mivel a bor erre az időpontra érte el a teljes kiforrás stádiumát. A jó illatú rész leülepszik, elválik a seprűtől, és lefejthető.166 A jó bort a színe, a szaga és az íze alapján lehet felismerni. A szín feljavítására már Plinius is különböző színezőfestékek alkalmazását javasolja;167 a szövegösszefüggés alapján erre a kezelésre a teljes kiforrás után került sor. Másutt arról panaszkodik éppen

Cato agr. 104,2. Plin. nat. 14,114. 164 D. 33,6,1 Ulp.: Vino legato acetum quoque continetur, quod pater familias vino numero habuit. 165 Az iratot Tybi havának 1-jén dátumozták; Hermés néhány napon belül várta a kereskedőket. 166 P.Oxy. XIV 1673, 9–10. sor. 167 Plin. nat. 14,130. 162 163

50


Plinius, hogy a kereskedők a bor ízét és színét füstöléssel, fűszernövényekkel vagy aloéval hamisítják.168 A hamisított „kósi” bor előállításánál Cato azt tanácsolja, hogy már az erjesztőhordóba keverjünk bizonyos fűszereket a musthoz, hogy a bor jó illatú legyen (ut odoratum siet).169 A hordó peremét ugyanezzel az anyaggal kenegessük, hogy jól illatozzon.170 Másutt leír egy bonyolult eljárást, amellyel száraz, savanykás borból édes bort lehet előállítani.171 A minőségi borok jellemzője tehát a szép szín és a jó illat. Ha spontán módon nem fejlődnek ki ezek a tulajdonságok, akkor a gazda megpróbál a természetnek segíteni. Cato szerint már a hordót illatosítani kell, mielőtt a mustot a lacusból beletöltenék.172 Majd negyvennapos erjedés után töltsük a bort amphorákba, erősítsük egy fél liter borsziruppal, és rakjuk négy évre a napra.173 A rossz illat és íz oka számos tényező lehet. Ha például a szőlőtőkéhez túl közel káros gyökerek, növények nőnek, akkor ezek a szőlő ízét és szagát már a talajból eredően megváltoztatják.174 Iszapos, mocsaras vidéken a bornak mindig kellemetlen íze lesz;175 ennek korrigálására ajánlja Cato a következő kezelést:176 forrósítsunk fel egy tiszta tetőcserepet vagy annak egy darabkáját, és tegyük a hordóba, majd zárjuk le két napra légmentesen a tetejét. A fent röviden bemutatott források tanúsítják, hogy a bor erjedése és későbbi raktározása folyamán számos faktor veszélyeztethette a végtermék minőségét. A bor kezelése körüli hibák többnyire a szaktudás hiányára vezethetők vissza (culpa), de az éghajlat, időjárás vagy a kémiai folyamatok számtalan esetben vétlenül bekövetkezett kárnak minősülnek. Tipikusan a vétlenség területére tartoznak tehát a szerződésspecifikus kockázati tényezők, amelyek a bor nagykereskedelmi forgalmában jogszabályi vagy szerződési szabályozást igényelnek. A modern magánjogban ezeket a kockázati tényezőket az „internal risk”, a vállalkozás és a technológia belső kockázatai közé sorolják. A modern „risk management” ugyanis tudatosan differenciál a belső és a külső kockázat között. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy hasonló differenciálás a római jogban is következetesebb dogmatikai eredményekhez vezet.

Plin. nat. 14, 68. Cato agr. 105,2. 170 Cato agr. 107,1: Quo labra doliorum circumlinas ut bene odorata sit et nequid viti in vinum accedat. 171 Cato agr. 109,2. 172 Cato agr. 113,1. 173 Édes borokat elsősorban az első présből készítettek; Colum. 12,29; Geoponica 6,16,1–2. 174 Plin. nat. 14,110. 175 Plin. nat. 14,110. 176 Cato agr. 110,1–2. 168 169

BIBLIOGRÁFIA

Ankum, Acceptilatio = Ankum, H., Was Acceptilatio an Informal Act in Classical Roman Law?, in: Critical Studies in Ancient Law, Comparative Law and Legal History. Essays in honour of Alan Watson, ed. John W. Cairns – Olivia F. Robinson, Oxford 2001, 3–13. Ankum, Remissio mercedis = Ankum, H., Remissio mercedis, RIDA 19 (1972) 219–238. Apathy, Animus novandi = Apathy, P., Animus novandi. Das Willensmoment beim römischen Schulderneuerungsvertrag, Wien – New York 1975. Apathy, Mora accipiendi = Apathy, P., Mora accipiendi und Schadenersatz, SZ 101 (1984) 190–205. Appleton, Les risques = Appleton, Ch., Les risques dans la vente et les fausses interpolations, RH 4. ser. 5 (1926) 375–417. Appleton, Vente = Appleton, Ch., Les risques dans la vente et les fausses interpolations, RH 4. ser. 6 (1927) 195–253. Arangio-Ruiz, Compravendita = Arangio-Ruiz, V., La compravendita in diritto romano I–II, Napoli 1951–1953. Arnò, Periculum = Arnò, C., La teoria del „periculum rei venditae” nel diritto romano classico, Giurisprudenza Italiana 49 (1897) parte IV, 209–236. Astolfi, Legati = Astolfi, R., Studi sull’oggetto dei legati in diritto romano II, Padova 1969. Babusiaux, Id quod actum est = Babusiaux, U., Id quod actum est. Zur Ermittlung des Parteiwillens im klassischen römischen Zivilprozeß, München 2006. Bagnall, KAB = Bagnall R. S., The Kellis Agricultural Account Book (P. Kell. IV Gr. 96), Oxford 1997. Bagnall, Sales on Delivery = Bagnall, R. S., Price in ‚Sales on Delivery‘, GRBS 18 (1977) 85–96. Bang, Roman Bazaar = Bang, P. F., The Roman Bazaar. A Comparative Study of Trade and Markets in a Tributary Empire, Cambridge 2008. Bassermann-Jordan, Weinbau = Bassermann-Jordan, F., Geschichte des Weinbaus I, 1907. Bauer, Periculum = Bauer, M., Periculum emptoris. Eine dogmengeschichtliche Untersuchung zur Gefahrtragung beim Kauf (Diss. Regensburg), Berlin 1998. Bechmann, Kauf = Bechmann, A., Der Kauf nach gemeinem Recht I–III, Erlangen 1876–1908. Behrends–Knütel–Kupisch–Seiler, CIC = Behrends, O. – Knütel, R. – Kupisch, B. – Seiler, H. H., Corpus Iuris Civilis (Text und Übersetzung) II–IV, Heidelberg 1995–2005. Behrends–Knütel–Kupisch–Seiler, Institutionen = Behrends, O. – Knütel, R. – Kupisch, B. – Seiler, H. H., Corpus Iuris Civilis. Die Institutionen, Heidelberg 20073. Benedek, Eigentumserwerb = Benedek F., Eigentumserwerb an Früchten im römischen Recht, Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 92, Pécs 1979.

214

BIBLIOGRÁFIA

Benedek, Jóhiszemű tulajdonszerzés = Benedek F., Jóhiszemű tulajdonszerzés ingó dolgok felett és a „nemo plus iuris” elve, in: Kauser Lipót emlékkönyv, szerk. Ádám Antal – Benedek Ferenc – Farkas József, Pécs 1982, 30–57. Benedek, Tartozatlan fizetés = Benedek F., Tartozatlan fizetés a római jogban, in: Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből XVIII, Pécs 1987, 40–68. Benítez López, La venta de vino = Benítez López, M. M., La venta de vino y otras mercancias en la jurisprudencia romana, Madrid 1994. Benke, Pomponius-töredék = Benke J., Egy Pomponius-töredék a vevő késedelméről, Jogtörténeti Tanulmányok IX (2008) 37–63. Beseler, Gefahrtragung = Beseler, G., Die Gefahrtragung beim Kaufe im klassischen römischen Rechte (Romanistische Studien), TR 8 (1928) 279–313. Bessenyő, Entscheidung = Bessenyő, A., Eine auffallende paulinische Entscheidung (D. 18,1,34,6) und die alternative Obligation, OIR 1 (1995) 54–77. Bessenyő, Római magánjog = Bessenyő A., Római magánjog I–II, Pécs 1998. Betti, Gefahrtragung = Betti, E., Zum Problem der Gefahrtragung bei zweiseitig verpflichtenden Verträgen, SZ 82 (1965) 1–23. Betti, Periculum = Betti, E., “Periculum”. Problema del rischio contrattuale in diritto romano classico e giustinianeo, in: Studi in onore di Pietro De Francisci I, Milano 1956, 131–197. Bíró, Kötelmi jog = Bíró Gy., A kötelmi jog és a szerződéstan közös szabályai, Miskolc 1999. Bíró, Szerződéstípusok = Bíró Gy., Szerződéstípusok – a dare alaptípus az új Ptk-ban, Acta Jur. et Pol., Szeged 2000. Biscardi, Diritto greco = Biscardi, A., Profilo di diritto greco antico, Siena 1961. Bleicken, Schriften = Bleicken, J., Gesammelte Schriften I, Stuttgart 1998. Brósz, Nem teljes jogú polgárok = Brósz R., A nem teljes jogú polgárok a római jogforrásokban, Budapest 1964. Brunner–Flessel–Hiller, Lexikon Alter Kulturen = Brunner, H. – Flessel, K. – Hiller, F. hg., Lexikon Alter Kulturen, Mannheim 1993. Bruns–Sachau, Syrisch-Römisches Rechtsbuch = Bruns, K. G. – Sachau, E., Syrisch– Römisches Rechtsbuch aus dem 5. Jahrhundert, Leipzig 1880, N. Aalen 1963. Bücheler–Zitelmann, Gortyn = Bücheler, F. – Zitelmann, E., Das Recht von Gortyn, Rhein. Mus. f. Phil. 40 Ergänzungsheft, Frankfurt a. M. 1885. Buraselis, Theia Doreia = Buraselis, K., Theia Doreia. Das göttlich-kaiserliche Geschenk. Studien zur Politik der Severer und zur Constitutio Antoniniana, Wien 2007. Bürge, Geld- und Naturalwirtschaft = Bürge, A., Geld- und Naturalwirtschaft im vorklassischen und klassischen römischen Recht, SZ 99 (1982) 128–157. Bürge, Retentio = Bürge, A., Retentio im römischen Sachen- und Obligationenrecht, Zürich 1979. Bürge, Seefrachtvertrag = Bürge, A., Der Witz im antiken Seefrachtvertrag. Beobachtungen zur Vertragspraxis im antiken Mittelmeerraum, Index 22 (1994) 389–407. Caligorou, Arrha = Caligorou, G., Die Arrha im Vermögensrecht, Leipzig 1911.

BIBLIOGRÁFIA

215

Camodeca, Tabulae Pompeianae = Camodeca, G., Tabulae Pompeianae Sulpiciorum. Edizione critica dell’ archivio puteolano dei Sulpicii I–II, Roma 1999. Cancelli, Censores = Cancelli, F., Studi sui censores e sull’arbitratus della lex contractus, Milano 1960. Cannata, Responsabilità contrattuale = Cannata, C. A., Ricerche sulla responsabilità contrattuale nel diritto romano I, Milano 1966. Cannata, Responsabilità per colpa = Cannata, C. A., Per lo studio della responsabilità per colpa nel diritto romano classico, Corso (Cagliari 1967/68), Milano 1969. Carandini, Columella’s vineyard = Carandini, A., Columella’s vineyard and the rationality of the Roman economy, Opus 2 (1983) 177–204. Cardilli, L’obbligazione di “praestare” = Cardilli, R., L’obbligazione di “praestare” e la responsabilità contrattuale in diritto romano (II sec. a.C. – II sec. d.C.), Milano 1995. Carrington, Studies = Carrington, R. C., Studies in the Campanian Villae Rusticae, JRS 21 (1931) 110–130. Casavola, Emptio pondere numero mensura = Casavola, F., Emptio pondere numero mensura, in: Scritti giuridici raccolti per il centenario della Casa Editrice Jovene, Napoli 1954, 551–580. Casson, Wine Measures = Casson, L., Wine Measures and Prices in Byzantine Egypt, TAPA 70 (1939) 1–16. Champlin, Final Judgments = Champlin, E., Final Judgments. Duty and Emotion in Roman Wills 200 B.C. – A.D. 250, Oxford 1991. Coing, Clausula doli = Coing, H., Die clausula doli im klassischen Recht, in: Festschrift Fritz Schulz I, Weimar 1951, 97–123. Coing, Privatrecht = Coing, H., Europäisches Privatrecht I, München 1985. Coing, Roman Law of Sales = Coing, H., A Typical Development in the Roman Law of Sales, Sem. 8 (1950) 6–22. Daube, Damnum = Daube, D., On the Use of the Term damnum, in: Studi in onore di Siro Solazzi nel cinquantesimo anniversario del suo insegnamento universitario, 1899-1948, Napoli 1948, 93–156. Daube, Price = Daube, D., Certainty of Price, in: Studies in the Roman Law of Sale Dedicated to the Memory of Francis de Zulueta, ed. David Daube, Oxford 1959, 9–45. De Robertis, Responsabilità = De Robertis, F., La responsabilità contrattuale nel sistema dello grande compilazione, 1994. Dilcher, Leistungsstörungen = Dilcher, H., Die Theorie der Leistungsstörungen bei Glossatoren, Kommentatoren und Kanonisten, Frankfurt a. M. 1960. D’Ors, Epigrafia = D’Ors, A., Epigrafia iuridica de la España Romana, Madrid 1953. Drewes, Bankdiagraphe = Drewes, P., Die Bankdiagraphe in den gräko-ägyptischen Papyri, JJP 18 (1974) 137. Drexhage, Eigentumsdelikte = Drexhage, H.-J., Eigentumsdelikte im römischen Ägypten (1–3. Jh. n. Chr.). Ein Beitrag zur Wirtschaftsgeschichte, in: ANRW II/10, Berlin 1988, 952–1004. Drexhage, Preise = Drexhage, H.-J., Preise, Mieten/Pachten, Kosten und Löhne im römischen Ägypten bis zum Regierungsantritt Diokletians, St. Katharinen 1991.

216

BIBLIOGRÁFIA

Duncan-Jones, Economy = Duncan-Jones, R., The Economy of the Roman Empire, Cambridge 1994. Eck, Prosopographia = Eck, W., Prosopographia Imperii Romani, in: Akten des XI. Internationalen Kongresses der Griechischen und römischen Epigraphik II, Roma 1997. Eitrem–Amundsen, Sale of Wine = Eitrem, S. – Amundsen, L., Sale of Wine on Delivery (P.Osl. inv. No. 1440), EOS 48 (1957) 2 (= Symbolae Raphaeli Taubenschlag dedicatae II), 77–81. Éles, Lex commissoria = Éles Gy., Lex commissoria a római jogban, in: Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből IX, Pécs 1978, 129–156. Ernst, Einrede = Ernst, W., Die Einrede des nichterfüllten Vertrages, Berlin 2000. Ernst, Exceptio non adimpleti contractus = Ernst, W., Die Vorgeschichte der exceptio non adimpleti contractus im römischen Recht bis Justinian, in: Festgabe für Werner Flume zum 90. Geburtstag, hg. Horst Heinrich Jakobs, Berlin 1998, 1–57. Ernst, Gaius = Ernst, W., Das Kaufrecht in den Institutionen des Gaius, in: Iurisprudentia universalis. Festschrift für Theo Mayer-Maly zum 70. Geburtstag, hg. Martin J. Schermaier, Köln–Weimar–Wien 2002, 159–173. Ernst, Gattungskauf = Ernst, W., Gattungskauf und Lieferungskauf im römischen Recht, SZ 114 (1997) 272–344. Ernst, Gefahrtragung = Ernst, W., Das klassische römische Recht der Gefahrtragung beim Kauf. Periculum est emptoris (Diss. Bonn), Bonn 1981. Ernst, Konkretisierung = Ernst, W., Die Konkretisierung in der Lehre vom Gattungskauf, in: Gedächtnisschrift für Brigitte Knobbe-Keuk, hg. Wolfgang Schön, Köln 1997, 49–110. Ernst, Neues zur Gefahrtragung = Ernst, W., Neues zur Gefahrtragung bei emptio venditio und locatio conductio, SZ 121 (2004) 361–378. Ernst, Periculum emptoris = Ernst, W., Periculum est emptoris, SZ 99 (1982) 216–248. Ernst, Vis maior = Ernst, W., Wandlungen des „vis maior“-Begriffes in der Entwicklung der römischen Rechtswissenschaft, Index 22 (1994) (= Omaggio P. Stein, Napoli 1994) 293–321. Exner, Höhere Gewalt = Exner, A., Der Begriff der höheren Gewalt, Wien 1883. Finley, Ancient Economy = Finley, M. I., The Ancient Economy, Oxford 19852. Flach, Agrargeschichte = Flach, D., Römische Agrargeschichte, München 1990. Fleischer, Measures = Fleischer, R. M., Measures and Containers in Greek and Roman Egypt (Diss.), New York 1956. Flume, Aufhebungsabreden = Flume, W., Die Aufhebungsabreden beim Kauf – lex commissoria, in diem addictio und sogenanntes pactum displicentiae – und die Bedingung nach der Lehre der römischen Klassiker, in: Festschrift für Max Kaser zum 70. Geburtstag, hg. Dieter Medicus – Hans Hermann Seiler, München 1976, 309–327. Flume, Rechtsakt = Flume, W., Der bedingte Rechtsakt nach den Vorstellungen der römischen Klassiker, SZ 92 (1975) 69–129. Flume, Rechtsakt und Rechtsverhältnis = Flume, W., Rechtsakt und Rechtsverhältnis. Römische Jurisprudenz und modernrechtliches Denken, München u.a. 1990.

BIBLIOGRÁFIA

217

Földi, Kereskedelmi jogintézmények = Földi A., Kereskedelmi jogintézmények a római jogban, Budapest 1997. Földi, Másért való felelősség = Földi A., A másért való felelősség a római jogban, Budapest 2004. Földi, Responsabilità = Földi, A., Sulla responsabilità per fatto altrui in diritto romano, Publicationes Universitatis Rerum Polytechnicarum Miskolciensis 1988, 3–63. Földi–Hamza, Római jog = Földi A. – Hamza G., A római jog története és institúciói, Budapest 2010. Friedman, Legal Culture = Friedman, L. M., Some Thoughts on Comparative Legal Culture, in: Comparative Law and Private International Law, ed. D. S. Clark, Berlin 1990, 49–57. Frier, Wine Trade = Frier, B. W., Roman Law and the Wine Trade: The Problem of ,Vinegar Sold as Wine’, SZ 100 (1983) 257–295. Gedeon, Sportjog = Gedeon M., Az antik Róma „sportjoga”, Miskolc 2005. Geiger, Depositum irregulare = Geiger, K., Das depositum irregulare als Kreditgeschäft (Diss.), Freiburg 1962. Giliberti, Legatum kalendarii = Giliberti, G., Legatum kalendarii, Napoli 1984. Girard, Manuel = Girard, P. Fr., Manuel élémentaire de droit romain, Paris 19298. Glück, Ausf. Erläuterungen = Glück, C. F., Ausführliche Erläuterung der Pandekten nach Hellfeld, Erlangen 1790–1896. Goldschmidt, Receptum = Goldschmidt, L., Das receptum nautarum, cauponum, stabulariorum, ZHR 3 (1860) 58–119. Gordon, Risk in Sale = Gordon, W., Risk in Sale in Roman Law, in: Collatio Iuris Romani. Études dédiées à Hans Ankum à l’occasion de son 65e anniversaire I, éd. R. Feenstra, Amsterdam 1995, 123–130. Gradenwitz, Ausgießen des Weines = Gradenwitz, O., Das Ausgießen des Weines und L. §3 de periculo et commodo, BIDR 37 (1929) 51–72. Gradenwitz, Einführung = Gradenwitz, O., Einführung in die Papyruskunde, Leipzig 1900. Gröschler, Die tabellae-Urkunden = Gröschler, P., Die tabellae-Urkunden aus den pompeianischen und herkulanensischen Urkundenfunden, Berlin 1997. Haensch, Statthalterarchiv = Haensch, R., Das Statthalterarchiv, SZ 109 (1992) 209–317. Häge, Ehegüterrechtliche Verhältnisse = Häge, G., Ehegüterrechtliche Verhältnisse in den Griechischen Papyri Ägyptens bis Diokletian, Köln–Graz 1968. Hagenow, Weingarten = Hagenow, G., Aus dem Weingarten der Antike, Mainz 1982. Hamza, Comparative Law = Hamza, G., Comparative Law and Antiquity, Budapest 1991. Hamza, Rechtsvergleichende Methode = Hamza, G., Fragen der rechtsvergleichenden Methode des römischen Rechts und der anderen antiken Rechte, in: Aktuelle Fragen der Methodologie in den Altertumswissenschaften, red. Bruno Schrage, Rostock 1979, 43–51. Hamza, Vergleichende Rechtsgeschichte = Hamza, G., Zur Frage des Verhältnisses der vergleichenden Rechtsgeschichte zum römischen Recht, in: Studi in onore di Arnaldo Biscardi II, Milano 1982, 1–23.

218

BIBLIOGRÁFIA

Harder, Commodum = Harder, M., Commodum eius esse debet, cuius periculum est. Über die actio furti als stellvertretendes commodum beim Kauf, in: Festschrift für Max Kaser zum 70. Geburtstag, hg. Dieter Medicus – Hans Hermann Seiler, München 1976, 351–372. Harder, Weinkauf = Harder, M., Weinkauf und Weinprobe im römischen Recht, in: Recht und Wirtschaft in Geschichte und Gegenwart. Festschrift f. Johannes Bärmann z. 70. Geburtstag, hg. Marcus Lutter et al., München 1975, 17–30. Harke, Irrtum = Harke, J. D., Irrtum über wesentliche Eigenschaften. Dogmatische und dogmengeschichtliche Untersuchung, Berlin 2003. Harmathy, Enciklopédia = Harmathy A., Állam- és Jogtudományi Enciklopédia, Budapest 1981, 1589–1602. Harmathy, Kódex és társadalom = Harmathy A., Kódex és társadalom, Acta Jur. et Pol., Szeged 2000. Harmathy, Szerződés, közigazgatás = Harmathy A., Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás, Budapest 1983. Harrauer, Weinkäufe = Harrauer, H., Sechs byzantinische Weinkäufe, in: P. Flor. VII, ed. R. Pintaudi, Firenze 1980, 109–126. Harrauer–Sijpesteijn, Zwei ptolemäische Papyri = Harrauer, H. – Sijpesteijn, P. J., Zwei ptolemäische Papyri, Chr. d’Ég. 57 (1982) 294–299. Haymann, Custodia = Haymann, F., Über Haftung für custodia (Textkritische Studien zum römischen Obligationenrecht I.), SZ 40 (1919) 167–350. Haymann, Haftung = Haymann, F., Die Haftung des Verkäufers für die Beschaffenheit der Kaufsache I, Studien zum klassischen römischen Recht, Berlin 1912. Haymann, Klassizität = Haymann, F., Zur Klassizität des periculum emptoris, SZ 48 (1928) 314–418. Haymann, Periculum = Haymann, F., Periculum est emptoris (Textkritische Studien zum römischen Obligationenrecht II.), SZ 41 (1920) 44–185. Hoetnik, Periculum = Hoetnik, H. R., Periculum est emptoris. Beschouwingen over de gegrondheid van den aanval op de classiciteit van dezen romeinsch-rechtelijken regel, Haarlem 1928. Homoki-Nagy, Bérleti szerződés = Homoki-Nagy M., Bérleti szerződés a 19. század bírói joggyakorlatában, Acta Jur. et Pol., Szeged 2007. Homoki-Nagy, Magánjogi tervezetek = Homoki-Nagy M., Az 1795. évi magánjogi tervezetek, Szeged 2004. Homoki-Nagy, Optk hatása = Homoki-Nagy M., Az Osztrák Polgári Törvénykönyv hatása a magyar magánjogra, in: Kormányzás és kodifikáció. Tanulmányok az Újkori Európa jogfejlődéséről, Budapest 2006, 227–247. Homoki-Nagy, Pfand = Homoki-Nagy, M., Das Pfand als Vertragssicherung und als selbständiger Vertragstyp, in: Einige Abschnitte aus einem Lehrbuch der ungarischen Staats- und Rechtsgeschichte, hg. G. Máthé – B. Mezey, Halle–Budapest 2006, 11–25. Honoré, Julian = Honoré, A. M., Julians Circle, TR 32 (1964) 1–44. Honoré, Severian Lawyers = Honoré, A. M., The Severian Lawyers. A preliminary survey, SDHI 28 (1962) 162–232.

BIBLIOGRÁFIA

219

Honoré, Emperors and Lawyers = Honoré, T., Emperors and Lawyers, with a Palingenesia of Third-Century Imperial Rescripts 193–305 AD, Oxford 19942. Honsell, Quod interest = Honsell, H., Quod interest im bonae-fidei-iudicium. Studien zum römischen Schadensersatzrecht, München 1969. Honsell–Mayer-Maly–Selb, RR = Honsell, H. – Mayer-Maly, Th. – Selb, W., Römisches Recht, Berlin 1987. Horak, Rationes decidendi = Horak, F., Rationes decidendi. Entscheidungsbegründungen bei den älteren römischen Juristen bis Labeo I, Aalen 1969. Jakab, Earnest Money = Jakab, É., Sale with Earnest Money in the Papyri, Symposion 2001, hg. Michael Gagarin – Robert Wallace, Wien 2005, 199–218. Jakab, Fundus = Jakab, É., Ein fundus cum instrumento legatus und der ‚verbliebene Wein’: Scaevola D. 33,7,27,3 zum Kauf mit Anzahlung, SZ 119 (2002) 177–211. Jakab, Gaius kommentiert = Jakab, É., Gaius kommentiert die Papyri? Vertragsklauseln im Weinkauf, Symposion 1995 (= Akten der Gesellschaft für Griechische und Hellenistische Rechtsgeschichte), hg. G. Thür – J. Vélissaropouos-Karakostas, Köln 1997, 313–324. Jakab, Gedanken zur Gefahrtragung = Jakab, É., Gedanken zur Gefahrtragung beim Kauf, in: A bonis bona discere. Festgabe für János Zlinszky zum 70 Geburtstag, red. Szabó Béla – Péter Orsolya, Miskolc 1998, 161–169. Jakab, Per eum stare = Jakab É., Per eum stare és breach of contract, Acta Jur. et Pol., Szeged 2000, 233–248. Jakab, Periculum und Praxis = Jakab, É., Periculum und Praxis. Vertragliche Abreden beim Verkauf von Wein, SZ 121 (2004) 189–232. Jakab, Praedicere = Jakab, É., Praedicere und cavere beim Marktkauf. Sachmängel im griechischen und römischen Recht, München 1997. Jakab, Rechtsleben = Jakab, É., Rechtsleben in Imperium Romanum, in: Antike Rechtskulturen, hg. U. Manthe, München 2003, 283–317. Jakab, Risikomanagement = Jakab, É., Risikomanagement beim Weinkauf. Periculum und Praxis im Imperium Romanum, München 2009. Jakab, Stipulationes aediliciae = Jakab É., Stipulationes aediliciae, Acta Jur. et Pol., Szeged 1993. Jakab, Vinum effundere = Jakab, É., Vinum effundere in Ulp. D. 18,6,1,3, SZ 116 (1999) 71–111. Jakab, Wo gärt der Wein = Jakab, É., Wo gärt der verkaufte Wein? Zur Deutung der Weinlieferungskäufe in den graeco-ägyptischen Papyri, Symposion 1997, 295–318. Jakobs–Schubert, Beratung = Jakobs, H. H. – Schubert, W., Die Beratung des BGB in systematischer Zusammenstellung der unveröffentlichten Quellen. Recht der Schuldverhältnisse I, Berlin 1978. Jhering, Geist des römischen Rechts = Jhering, R. von, Geist des römischen Rechts auf den verschiedenen Stufen seiner Entwicklung I–III, Leipzig 1852–1865. John, Auslegung = John, U., Die Auslegung des Legats von Sachgesamtheiten im römischen Recht bis Labeo, Karlsruhe 1970. Jones, Legal Theory = Jones, J. W., The Law and Legal Theory of the Greeks, Oxford 1956.

220

BIBLIOGRÁFIA

Jördens, Vertragliche Regelungen = Jördens, A., Vertragliche Regelungen von Arbeiten im späten griechischsprachigen Ägypten (P. Heid. V), Heidelberg 1990. Jörs–Kunkel–Wenger, RR = Jörs, P. – Kunkel, W. – Wenger, L., Römisches Recht, Berlin 19493. Jusztinger, Ármeghatározás = Jusztinger J., Ármeghatározás a római adásvételnél, PhD Tanulmányok 7 (2008) 135–152. Jusztinger, Emptio venditio = Jusztinger J., Az emptio venditio és a locatio conductio határain: vételár vagy bérleti díj?, Jogtörténeti Tanulmányok 9 (2008) 229–252. Kalter, Dicta et promissa = Kalter, A. L. O., Dicta et promissa. Die Haftung des Verkäufers wegen Zusicherungen für die Beschaffenheit der Kaufsache im klassischen römischen Recht, Utrecht 1963. Karlowa, Rechtsgeschichte = Karlowa, O., Römische Rechtsgeschichte I–II, Leipzig 1885. Kaser, Actio furti = Kaser, M., Die actio furti des Verkäufers, SZ 96 (1979) 89–128. Kaser, Altrömisches Ius = Kaser, M., Altrömisches Ius, Göttingen 1949. Kaser, Methodologie = Kaser, M., Zur Methodologie der römischen Rechtsquellenforschung, Wien 1972. Kaser, RPR = Kaser, M., Das Römische Privatrecht I–II, München 19752. Kaser–Hackl, RZ = Kaser, M. – Hackl, K., Das Römische Zivilprozeßrecht, München 19962. Kaser–Knütel, RP = Kaser, M. – Knütel, R., Römisches Privatrecht, München 200819. Kastner, Verwahrung = Kastner, K., Die zivilrechtliche Verwahrung des gräko-ägyptischen Obligationenrechts im Lichte der Papyri (Diss.), Nürnberg 1962. Kecskés, A polgári jog fejlődése = Kecskés L., A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa nagy jogrendszereiben, Budapest 2009. Kehoe, Management = Kehoe, D. P., Management and Investment on Estates in Roman Egypt during the Early Empire, Bonn 1992. Kiss, Veszély = Kiss B., A veszély kérdése adásvételnél a római jogban, Kecskemét 1943. Klami, Depositum = Klami, H. T., Depositum und Parakatatheke, in: Iuris professio. Festgabe für Max Kaser zum 80. Geburtstag, hg. Hans-Peter Benöhr, Wien 1986, 89–100. Klingenberg, Reformedikt = Klingenberg, G., Das abgabenrechtliche Reformedikt des Jahres 58 n. Chr., in: Reformen des Rechts, hg. B. Sutter, Graz 1979, 57–74. Knellwolf, Zur Konstruktion = Knellwolf, M., Zur Konstruktion des Kaufes auf Probe. Die Gefallensbedingung und ihr Verhältnis zu Wollensbedingung, Resolutivbedingung und Rücktrittsrecht dargestellt nach pandektistischen Grundsätzen (Diss. Zürich), Zürich 1987. Kniep, Societas = Kniep, F., Societas publicanorum I, Jena 1896. Knütel, Beziehungsprobleme = Knütel, R., Beziehungsprobleme: Betrachtungen zu D. 23,2,58, D. 23,3,18 und D. 19,2,36, in: Viva vox iuris Romani. Essays in Honour of Johannes Emil Spruit, ed. L. de Ligt et al., Amsterdam 2002, 243–250. Knütel, Contrarius Consensus = Knütel, R., Contrarius Consensus. Studien zur Vertragsaufhebung im römischen Recht, Köln–Graz 1968.

BIBLIOGRÁFIA

221

Knütel, Haftung = Knütel, R., Die Haftung für Hilfspersonen im römischen Recht, SZ 100 (1983) 340–443. Knütel, Stipulatio = Knütel, R., Stipulatio und poena, in: Festschrift für Max Kaser zum 70. Geburtstag, hg. Dieter Medicus – Hans Hermann Seiler, München 1976, 201–228. Knütel, Stipulatio poenae = Knütel, R., Stipulatio poenae, Köln–Wien 1976. Koschaker, Europa = Koschaker, P., Europa und das Römische Recht, München–Berlin 1966. Koschaker, L’alienazione = Koschaker, P., L’alienazione della cosa legata, in: Conferenze romanistiche tenute nella R. Università di Pavia nell’anno 1939 a ricordo di Guglielmo Castelli, Milano 1940, 90–183. Kreller, Erbrechtliche Untersuchungen = Kreller, H., Erbrechtliche Untersuchungen aufgrund der graeco-ägyptischen Papyrusurkunden, Leipzig–Berlin 1919. Krückmann, Periculum = Krückmann, P., Periculum emptoris, SZ 60 (1940) 1–79. Krückmann, Randfragen = Krückmann, P., Einige Randfragen zum periculum emptoris, SZ 59 (1939) 1–30. Kruit, Local Customs = Kruit, N., Local Customs in the Formulas of Sales of Wine for Future Delivery, ZPE 94 (1992) 167–184. Kruit, Meaning = Kruit, N., The Meaning of Various Words Related to Wine, ZPE 90 (1992) 265–276. Kruit, Sales = Kruit, N., Three Byzantine Sales for Future Delivery, Tyche 9 (1994) 67–88. Kunkel, Fides = Kunkel, W., Fides als schöpferisches Element im römischen Schuldrecht, in: Festschrift Paul Koschaker II. Mit Unterstützung d. Rechts- u. staatswiss. Fakultät d. Friedrich-Wilhelms-Univ. Berlin u. d. Leipziger Juristenfakultät zum 60. Geburtstag überreicht v. s. Fachgenossen, Weimar 1939, 1–15. Kunkel, Staatsordnung = Kunkel, W., Staatsordnung und Staatspraxis der römischen Republik II, Die Magistratur, München 1995. Kunkel–Liebs, Juristen = Kunkel, W. – Liebs, D., Die römischen Juristen. Herkunft und soziale Stellung, Köln 20012. Larenz, Allgemeiner Teil = Larenz, K., Allgemeiner Teil des bürgerlichen Rechts, München 19973. Larenz, Schuldrecht = Larenz, K., Lehrbuch des Schuldrechts I. Allgemeiner Teil, München 198714. Larenz, Schuldrecht = Larenz, K., Lehrbuch des Schuldrechts II/1. Besonderer Teil, München 198613. Legrand, Fragments = Legrand, P., Fragments on law-as-culture, Deventer 1999. Lenel, Edictum Perpetuum = Lenel, O., Das Edictum Perpetuum. Ein Versuch zu seiner Wiederherstellung, Leipzig 19273. Lenel, Palingenesia = Lenel, O., Palingenesia Iuris Civilis I–II, Leipzig 1889. Levy, Vulgarrecht = Levy, E., Zum Wesen des weströmischen Vulgarrechts, in: Gesammelte Schriften I, Köln 1963, 180–219. Lewis–Yadin, P. Yadin = Lewis, N. – Yadin, Y., The Documents from the Bar Kokhba Period in the Cave of Letters, Jerusalem 1989.

222

BIBLIOGRÁFIA

Liebs, Hermogenian = Liebs, D., Hermogenians iuris epitomae. Zum Stand der römischen Jurisprudenz im Zeitalter Diokletians, Göttingen 1964. Liebs, Jurisprudenz = Liebs, D., Die Jurisprudenz im spätantiken Italien (260–640 n. Chr.), Berlin 1987. Liebs, Jurisprudenz in Afrika = Liebs, D., Die Jurisprudenz in Afrika, Berlin 1993. Ligios, Instrumentum fundi = Ligios, M. A., Interpretazione giuridica e realtà economica dell‘ tra il I sec. A.C. e il III sec. D.C., Napoli 1996. Lübtow, Catos leges = Lübtow, U. von, Catos leges venditioni et locationi dictae, EOS 48 (1957) 3 (= Symbolae Raphaeli Taubenschlag dedicatae III) 227–441. MacCormack, Alfenus Varus = MacCormack, G., Alfenus Varus and the Law of Risk in Sale, LQR 101 (1985) 573–586. MacCormack, Custodia = MacCormack, G., Custodia and culpa, SZ 89 (1972) 149–219. MacCormack, Further on Periculum = MacCormack, G., Further on Periculum, BIDR 82 (1979) 11–37. MacCormack, Liability = MacCormack, G., “Dolus”, “Culpa”, “Custodia” and “Diligentia”. Criteria of Liability for Content of Obligation, Index 22 (1994) 189–209. MacCormack, Periculum = MacCormack, G., Periculum, SZ 96 (1979) 129–172. MacDowell, Law = MacDowell, D. M., The Law in Classical Athens, London 1978. Manthe, Iavolenus Priscus = Manthe, U., Die libri ex Cassio des Iavolenus Priscus, Berlin 1982. Maróti, Cato = Maróti E., Cato és a ‘De agri cultura’, Budapest 1966. Maróti, Itáliai mezőgazdaság = Maróti E., Az itáliai mezőgazdasági árutermelés kibontakozása, Budapest 1981. Maróti, Varro = Maróti E., Varro és a Rerum rusticarum libri tres, Budapest 1971. Martini, Naturrecht = Martini, C., Lehrbegriff des Naturrechts, Wien 1799. Martini, Recherches = Martini, R., Recherches sur les agronomes Latins et leurs conceptions économiques et sociales, Paris 1971. Marton, Felelősség = Marton G., A polgári jogi felelősség, Budapest 1992. Mateo, Manceps = Mateo, A., Manceps, redemptor, publicanus. Contribución al estudio de los contratistas públicos en Roma, Cantabria 1999. Mau, Pompeji = Mau, A., Pompeji im Leben und Kunst, Leipzig 1908. Mayer-Maly, Arra = Mayer-Maly, Th., Arra, in: Der Kleine Pauly I, Stuttgart 1964, 603. Mayer-Maly, Haftung = Mayer-Maly, Th., Haftung aus Miete nach Staatsunrecht, SZ 74 (1957) 363–373. Mayer-Maly, Höhere Gewalt = Mayer-Maly, Th., Höhere Gewalt: Falltypen und Begriffsbildung, in: Festschrift Artur Steinwenter zum 70. Geburtstag, Graz–Köln 1958, 58–77. Mayer-Maly, Locatio conductio = Mayer-Maly, Th., Locatio conductio. Eine Untersuchung zum klassischen römischen Recht, Wien 1956. Mayer-Maly, Rutilia’s Lake = Mayer-Maly, Th., Rutilia’s Lake, ILR 29 (1995) 151–160. Medicus, Id quod interest = Medicus, D., Id quod interest. Studien zum römischen Recht des Schadensersatzes, Köln–Graz 1962. Medicus, Schuldrecht = Medicus, D., Schuldrecht II, Besonderer Teil, München 19978.

BIBLIOGRÁFIA

223

Meincke, Studien = Meincke, J. P., Studien im Römischen Recht, Berlin 1973. Michel, Lex venditionis = Michel, J.-H., L’ influence de la lex venditionis sur les regles du contrat de vente, RIDA 3. ser. 13 (1966) 325–340. Mielsch, Villa = Mielsch, P., Die römische Villa. Architektur und Lebensform, München 1987. Millett, Sale = Millett, P., Sale, credit and exchange in Athenian law and society, in: Nomos. Essays in Athenian Law, Politics and Society, ed. P. Cartledge – P. Millett – St. Todd, Cambridge 2002, 167–214. Miquel, Periculum = Miquel, J., Periculum locatoris. Ricerche in tema di responsabilità contrattuale, SZ 81 (1964) 134–190. Misera, Kauf auf Probe = Misera, K., Der Kauf auf Probe im klassischen römischen Recht, in: ANRW II/14, Berlin 1982, 524–582. Mitteis, Reichsrecht und Volksrecht = Mitteis, L., Reichsrecht und Volksrecht in den östlichen Provinzen des römischen Kaiserreichs, Leipzig 1891. Mitteis, Römisches Privatrecht = Mitteis, L., Römisches Privatrecht bis auf die Zeit Diokletians I, Leipzig 1908. Mitteis, Stellvertretung = Mitteis, L., Die Lehre von der Stellvertretung, Wien 1885. Mitteis–Wilcken, Grundzüge und Chrestomathie = Mitteis, L. – Wilcken, U., Grundzüge und Chrestomathie der Papyruskunde I–II, Leipzig u. a. 1912. Modrezejewski, La règle de droit = Modrezejewski, J., La règle de droit dans l’Égypte Ptolemaique, in: Essays in honour of C. Bradford Welles I, New Haven 1966, 125–174. Modrezejewski, Law = Modrezejewski, J., Law and Justice in Ptolemaic Egypt, in: Legal Documents of the Hellenistic World, ed. M. J. Geller – H. Maehler – A. D. E. Lewis, London 1995, 1–11. Molnár, Felelősség = Molnár I., A római magánjog felelősségi rendje, Szeged 1993. Molnár, Gefahrtragung = Molnár, I., Die Frage der Gefahrtragung und des Eigentumsüberganges beim Kauf, Index 16 (1988) 25–29. Molnár, Gefahrtragung bei der locatio conductio = Molnár, I., Verantwortung und Gefahrtragung bei der locatio conductio zur Zeit des Prinzipats, in: ANRW II/14, Berlin 1982, 583–680. Molnár, Haftungsordnung = Molnár, I., Die Haftungsordnung des römischen Privatrechts, Szeged 1998. Molnár, Periculum emptoris = Molnár, I., „Periculum emptoris” im römischen Recht der klassischen Periode, in: Sodalitas. Scritti in onore di Antonio Guarino V. Napoli 1984, 2227–2255. Molnár, Vis maior = Molnár, I., Die Ausgestaltung des Begriffes der vis maior im römischen Recht, Iura 32 (1981) 73–105. Molnár–Jakab, Római jog = Molnár I. – Jakab É., Római jog, Szeged 2010. Mommsen, Juristische Schriften = Mommsen, Th., Juristische Schriften, Berlin 1905. Mommsen, Quittungstafeln = Mommsen, Th., Die pompejanischen Quittungstafeln des L. Caecilius Jucundus, Berlin 1907. Mommsen, Staatsrecht = Mommsen, Th., Römisches Staatsrecht I–III, Leipzig 1887.

224

BIBLIOGRÁFIA

Mommsen, Stadtrechte = Mommsen, Th., Die Stadtrechte der lateinischen Gemeinden Salpensa und Malaca in der Provinz Baetica, Abhandl. d. Sächs. Ges. der Wiss. 3 (1855) 361–507. Mynors, Georgics = Mynors, R. A. B., Vergil Georics, Oxford 1990. Mynors, Vergili Opera = Mynors, R. A. B., P. Vergili Maronis opera, Oxford 1969. Nelson, Überlieferung = Nelson, H. L. W., Überlieferung, Aufbau und Stil von Gai Institutiones, Leiden 1980. Nelson–Manthe, Institutiones = Nelson, H. L. W. – Manthe, U., Gai Institutiones III. Text und Kommentar, Studia Gaiana 8, Berlin 1999. Nicholas, Dicta promissave = Nicholas, B., Dicta promissave, in: Studies in the Roman Law of Sale Dedicated to the Memory of Francis de Zulueta, ed. David Daube, Oxford 1959, 91–101. Nörr, Kausalitätsprobleme = Nörr, D., Kausalitätsprobleme im klassischen römischen Recht: Ein theoretischer Versuch Labeos, in: Festschrift für Franz Wieacker zum 70. Geburtstag, hg. Okko Behrends, Göttingen 1978, 115–144. Nörr, Babatha-Archiv = Nörr, D., Prozessuales aus dem Babatha-Archiv, in: Mélanges de droit romain et d’histoire ancienne. Hommage à la mémoire de André Magdelain, éd. Michel Humbert – Yan Thomas, Paris 1998, 317–341. Nörr, Condemnatio = Nörr, D., Zur condemnatio cum taxatione im römischen Zivilprozess, SZ 112 (1995) 51–90. Nörr, Freilassung = Nörr, D., Bemerkungen zur sakralen Freilassung in der späten Prinzipatszeit, in: Studi in onore di Edoardo Volterra II, Milano 1969, 619–645. Nörr, Imperium und Polis = Nörr, D., Imperium und Polis in der hohen Prinzipatszeit, München 1966. Nörr, Prozessrecht und Prozesspraxis = Nörr, D., Römisches Zivilprozessrecht nach Max Kaser: Prozessrecht und Prozesspraxis in der Provinz Arabia, SZ 115 (1998) 80–98. Olszak, Emptio = Olszak, N., Emptio ad gustum: La vente à la dégustation de l’antiquité a Particle 1587 du Code civil, TR 58 (1990) 361–387. Oudshoorn, Relationship = Oudshoorn, J. G., The Relationship between Roman and Local Law in the Babatha and Salome Komaise Archives, Leiden 2007. Pappoulias, Arrabón = Pappoulias, D., Die Geschichte des arrabón, Leipzig 1904. Partsch, Nekrolog = Partsch, J., Ludwig Mitteis. Nekrolog, SZ 43 (1922) V–XXXI. Partsch, Schriften = Partsch, J., Rezension: D. P. Pappulias, Geschichtliche Entwicklung der Arrha im Obligationenrecht, in: Aus nachgelassenen und kleineren verstreuten Schriften, Berlin 1931, 262–280. Pennitz, Einteignungsfall = Pennitz, M., Der Einteignungsfall im römischen Recht der Republik und des Prinzipats. Eine funktional-rechtsvergleichende Problemstellung, Wien 1991. Pennitz, Gefahrtragung = Pennitz, M., Die Gefahrtragung beim Weinverkauf im klassischen römischen Recht, TR 62 (1994) 251–296. Pennitz, Periculum = Pennitz, M., Das Periculum rei venditae. Ein Beitrag zum „aktionenrechtlichen Denken” im römischen Privatrecht, Wien u. a. 2000. Percival, Villa = Percival, J., The Roman Villa, London 1976.

BIBLIOGRÁFIA

225

Peters, Periculum = Peters, F., Periculum est emptoris, in: Iuris professio. Festgabe für Max Kaser zum 80. Geburtstag, hg. Hans-Peter Benöhr, Wien 1986, 221–232. Peters, Rücktrittsvorbehalte = Peters, F., Die Rücktrittsvorbehalte des römischen Kaufrechts, Köln–Wien 1973. Pichonnaz, Periculum = Pichonnaz, P., Periculum emptoris und das schweizerische Recht, in: Kaufen nach römischem Recht, hg. É. Jakab – W. Ernst, Berlin 2008, 183–201. Pókecz Kovács, Building contracts = Pókecz Kovács, A., Building contracts and corruption in Cicero’s works, in: Selected Essays of Faculty of Law University of Pécs, ed. Balogh Zsolt György, Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs 144, Pécs 2009, 267–281. Pókecz Kovács, Ingyenes és visszterhes letét = Pókecz Kovács A., Ingyenes és visszterhes letét a római klasszikus jogban, in: Tanulmányok Molnár Imre születésnapjára, szerk. Jakab É., Szeged 2004, 293–306. Pókecz Kovács, Locatio conductio operis = Pókecz Kovács A., A locatio conductio operis eredete, Iura 14 (2008) 2, 183–196. Pókecz Kovács, Merces und pretium depositionis = Pókecz Kovács, A., Merces und pretium depositionis. Bemerkungen zur Auslegung von D. 47,8,2,23, in: Festschrift für Rolf Knütel zum 70. Geburtstag, hg. Holger Altmeppen, Heidelberg 2009, 873–886. Pókecz Kovács, Quelques observations = Pókecz Kovács, A., Quelques observations sur la division de la locatio conductio, in: Iura antiqua – iura moderna. Festschrift für Ferenc Benedek zum 75. Geburtstag, hg. Gábor Hamza et al., Pécs 2001, 217–230. Polanyi, Transformation = Polanyi, K., The Great Transformation, Frankfurt 1978. Pólay, A római jogászok gondolkodásmódja = Pólay E., A római jogászok gondolkodásmódja, Budapest 1988. Pólay, Pandektisztika = Pólay E., A pandektisztika hatása a magyar magánjog tudományára, Acta Jur. et Pol., Szeged 1976. Pólay, Viaszostáblák = Pólay E., A dáciai viaszostáblák szerződései, Budapest 1964. Preisigke, Girowesen = Preisigke, P., Girowesen im griechischen Ägypten, Strassbourg 1910. Prickett, Study = Prickett, J. L., A Scientific and Technological Study of Topics Associated with the Grape in Greek and Roman Antiquity, Lexington, Texas 1980. Pringsheim, Eigentumsübergang = Pringsheim, F., Eigentumsübergang beim Kauf, SZ 50 (1930) 333–438. Pringsheim, Sale = Pringsheim, F., The Greek Law of Sale, Weimar 1950. Puchta, Vorlesungen = Puchta, G. F., Vorlesungen über das heutige römische Recht, Leipzig 1847. Rabel, Gefahrtragung = Rabel, E., Gefahrtragung beim Kauf, SZ 42 (1921) 543–564. Rabel, Warenkauf = Rabel, E., Das Recht des Warenkaufs. Eine rechtsvergleichende Darstellung II, Berlin–Tübingen 1958. Rainer, Bau = Rainer, J. M., Bau- und nachbarrechtliche Bestimmungen im klassischen römischen Recht, Graz 1987. Rathbone, Economic Rationalism = Rathbone, D., Economic Rationalism and Rural Society in Third-Century AD. Egypt, Cambridge 1986.

226

BIBLIOGRÁFIA

Reichard, Drittschadenersatz = Reichard, I., Die Frage des Drittschadenersatzes im klassischen römischen Recht, Köln–Weimar–Wien 1993. Robinson, Ancient Rome = Robinson, O., Ancient Rome. City Planning and Administration, London–NewYork 1992. Robinson–Fergus–Gordon, European Legal History = Robinson, O. F. – Fergus, T. D. – Gordon, W. M., European Legal History, London 19942. Rodger, Emptio perfecta = Rodger, A., Emptio perfecta revisited: A Study of Digest 18,6,8,1, TR 50 (1982) 337–350. Rodriguez Somolinos, Pech Maho = Rodriguez Somolinos, H., The Commercial Transaction of the Pech Maho Led. A New Interpretation, ZPE 111 (1996) 74–78. Röhle, Gefahrtragung = Röhle, R., Das Problem der Gefahrtragung im Bereich des römischen Dienst- und Werkvertrages, SDHI 34 (1968) 183–222. Rossiter, Farm Buildings = Rossiter, J. J., Roman Farm Buildings in Italy, Oxford 1978. Rossiter, Wine and Oil Processing = Rossiter, J. J., Wine and Oil Processing at Roman Farms in Italy, Phoenix 35 (1981) 346–361. Rostovzeff, Economic History = Rostovzeff, M., The Social and Economic History of the Roman Empire II, Oxford 19572. Roth, Paratheke = Roth, D. W., Untersuchungen zur Kredit-paratheke im römischen Ägypten (Diss.), Marburg 1970. Ruffing, Herstellung, Sorten = Ruffing, K., Herstellung, Sorten, Qualitätsbezeichnungen von Wein im römischen Ägypten (1–3. Jh. n. Chr.), MBAH 17,1 (1998) 1, 11–31. Ruffing, Weinbau = Ruffing, K., Weinbau im römischen Ägypten, St. Katharinen 1999. Rüfner, Vertretbare Sachen = Rüfner, Th., Vertretbare Sachen? Die Geschichte der res, quae pondere numero mensura constant, Berlin 2000. Rupprecht, Einführung = Rupprecht, H.-A., Kleine Einführung in die Papyruskunde, Darmstadt 1994. Rupprecht, Rechtsübertragung = Rupprecht, H.-A., Rechtsübertragung in den Papyri, in: Gedächtnisschrift für Wolfgang Kunkel, hg. Dieter Nörr – Dieter Simon, München 1984, 365–390. Rupprecht, Vertragliche Mischtypen = Rupprecht, H.-A., Vertragliche Mischtypen in den Papyri, in: G. A. Mneme Petropoulos II, Athen 1984, 273–283. Sargenti, Rischio contrattuale = Sargenti, M., Rischio contrattuale (Diritto romano), ED 40 (1989) 1126–1133. Savigny, Vom Beruf = Savigny, F. C. von, Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft, Heidelberg 1814. Schermaier, Materia = Schermaier, M. J., Materia. Beiträge zur Frage der Naturphilosophie im klassischen römischen Recht, Köln u.a. 1992. Schiemann, Pendenz und Rückwirkung = Schiemann, G., Pendenz und Rückwirkung der Bedingung. Eine dogmengeschichtliche Untersuchung, Köln–Wien 1973. Schnebel, Landwirtschaft = Schnebel, M., Die Landwirtschaft im hellenistischen Ägypten, München 1925. Schönberger, Cato = Schönberger, O., M. Porcius Cato, Darmstadt 1980.

BIBLIOGRÁFIA

227

Schulz, Rechtswissenschaft = Schulz, F., Geschichte der römischen Rechtswissenschaft, Weimar 1961. Schwarz, Urkunde = Schwarz, A., Die öffentliche und private Urkunde im römischen Ägypten, Leipzig 1920. Seckel–Levy, Gefahrtragung = Seckel, E. – Levy, E., Die Gefahrtragung beim Kauf im klassischen römischen Recht, SZ 47 (1927) 117–263. Selb, Antike Rechte = Selb, W., Antike Rechte im Mittelmeerraum, Wien 1993 Selb, SRR = Selb, W., Zur Bedeutung des Syrisch-Römischen Rechtsbuches, München 1964. Selb–Kaufhold, Rechtsbuch = Selb, W. – Kaufhold, H., Das Syrisch-Römische Rechtsbuch I–III, Wien 2002. Siber, Römisches Recht = Siber, H., Römisches Recht in Grundzügen für die Vorlesung II. Römisches Privatrecht, Berlin 1928. Siems, Handel = Siems, H., Handel und Wucher im Spiegel frühmittelalterlicher Rechtsquellen, Hannover 1992. Sijpesteijn, Einige Papyri = Sijpesteijn, P. J., Einige Papyri aus der Giessener Papyrussammlung, Aegyptus 45 (1965) 3–15. Sijpesteijn, Heroneinospapyri = Sijpesteijn, P. J., Neue Heroneinospapyri. Mit Bemerkungen zum Archiv, Chr. d’Ég. 55 (1980) 175–210. Sijpesteijn, SPP XX 136 Reconsidered = Sijpesteijn, P. J., SPP XX 136 Reconsidered, ZPE 37 (1980) 281–283. Simon, Parakatatheke = Simon, D., Quasi-parakatatheke. Zugleich ein Beitrag zur Morphologie griechisch-hellenistischer Schuldrechtstatbestände, SZ 82 (1965) 39–66. Sólyom, A polgári jogi felelősség = Sólyom L., A polgári jogi felelősség, Budapest 1977. Spitzl, Lex Malacitani = Spitzl, Th., Lex municipii Malacitani, München 1984. Spruit, Traubenkauf = Spruit, J. E., Schikanen anläßlich eines Traubenkaufes, in: Satura Roberto Feenstra sexagesimum quintum annum aetatis complenti ab alumnis collegis amicis oblata, ed. J. A. Ankum, Fribourg 1985, 157–171. Ste Croix, Accounting = Ste Croix, G. E. M., Greek and Roman Accounting, in: Studies in the History of Accounting, ed. A. C. Littleton – B. S. Yamey, Homewood 1956, 14–74. Steinwenter, Fundus = Steinwenter, A., Fundus cum instrumento, Leipzig 1942. Stone, Legal System = Stone, J., Legal System and Lawyers’ Reasonings, London 1964. Sturm, Stipulatio Aquiliana = Sturm, F., Stipulatio Aquiliana, München 1972. Szabó, Előadások = Szabó B., Előadások a római állam- és jogtörténet köréből, Miskolc 1999. Szilágyi, Borjog = Szilágyi J. E., Eredetvédelmi kérdések a borjogban, Miskolc 2008. Szladits, Kötelmi jog = Szladits K., A kötelem lebonyolítása. Magyar magánjog. Kötelmi jog I–III, Budapest 1942–1944. Talamanca, Considerazioni = Talamanca, M., Considerazioni sul “periculum rei venditae”, SC 7 (1995) 217–296. Talamanca, Contributi = Talamanca, M., Contributi allo studio delle vendite all’asta nel mondo classico, Roma 1954.

228

BIBLIOGRÁFIA

Talamanca, L’arra = Talamanca, M., L’arra della compravendita in diritto greco e in diritto romano, Milano 1953. Talamanca, Vendita = Talamanca, M., Vendita in generale (Diritto romano), ED 46 (1993) 303–475. Taubenschlag, Law = Taubenschlag, R., The Law of Graeco-Roman Egypt in the Light of the Papyri, Warszawa 1955. Taubenschlag, Nomos = Taubenschlag, R., Nomos in the Papyri, JJP 2 (1948) 67–73. Thielmann, Gefahrübergang = Thielmann, G., Traditio und Gefahrübergang, SZ 106 (1989), 292–326. Thielmann, Privatauktion = Thielmann, G., Die römische Privatauktion, Berlin 1961. Thielscher, Cato = Thielscher, P., Des Marcus Cato Belehrung über die Landwirtschaft, Berlin 1963. Thilo, Codex = Thilo, R. M., Der codex accepti et expensi im römischen Recht, Göttingen 1980. Thomas, Arra = Thomas, J. A. C., Arra in Sale in Justinian’s Law, TR 24 (1956) 253–278. Thomas, Marginalia = Thomas, J. A. C., Marginalia on certum pretium, TR 35 (1967) 77–89. Thomas, Sale Actions = Thomas, J. A. C., Sale Actions and other Actions, RIDA 3. ser. 26 (1979) 417–435. Thür, Diebstahl = Thür, G., Sachverfolgung und Diebstahl in den griechischen Poleis, in: Symposion 1979 hg. E. Cantarella – G. Thür, Köln 2003, 57–96. Thür, Institutiones = Thür, G., Die Antezessoren-Vorlesung: Iustiniani Institutiones, in: A bonis bona discere. Festgabe für János Zlinszky zum 70 Geburtstag, hg. Szabó Béla – Péter Orsolya, Miskolc 1998, 587–595. Thür, Rechtsfragen des Weinkaufs = Thür, G., Rechtsfragen des Weinkaufs, in: Akten des 21. Internationalen Papyrologenkongresses, Berlin, 13. – 19.8.1995 II, hg. Bärbel Kramer, Stuttgart–Leipzig 1997, 967–975. Thür, Stipulation und Bauvertrag = Thür, G., Stipulation und Bauvertrag, in: Mélanges Fritz Sturm, hg. J. F. Gerkens – H. Peter – P. Trenk-Hinterberger – R. Vigneron, Liège 1999, 477–492. Törő, Veszélyviselés = Törő K., A polgári jogi veszélyviselés elvi alapja és néhány sajátossága, Jogtudományi Közlöny 5 (1964) 287–294. Tschernia, Le vin = Tschernia, A., Le vin de l’Italie Romaine, Rome 1986. Turner, Abinnaeus Archive = Turner, E. G., The Abinnaeus Archive, Oxford 1962. Tury, Veszély = Tury S. K., A veszély és a felelősség viszonya Grosschmid Béni tanításában, Budapest 1939. Van Effenterre – Vélissaropoulos-Karakostas, Pech Maho = Van Effenterre, H. – Vélissaropoulos-Karakostas, J., Une affaire d’affrètement. À propos du ‚plomb de Pech Maho’, RHDE 69 (1991) 217–226. Vangerow, Pandekten = Vangerow, K. A. von, Lehrbuch der Pandekten, Marburg 1851–1856. Villers, Droit privé = Villers, R., Rome et le droit privé, Paris 1977.

BIBLIOGRÁFIA

229

Visky, Proportionalität = Visky, K., Die Proportionalität von Wert und Preis in den römischen Rechtsquellen des III. Jahrhunderts, RIDA 3. ser. 16 (1969) 355–388. Visky, Vis maior = Visky K., A vis maior a római jog forrásaiban, Budapest 1949. Visky, Wirtschaftskrise = Visky, K., Spuren der Wirtschaftskrise der Kaiserzeit in den römischen Quellen, Budapest 1983. Voci, Diritto ereditario = Voci, P., Diritto ereditario romano, Milano 1967. Voci, Proprietà = Voci, P., Modi di acquisto della proprietà, Milano 1952. Voigt, Bankiers = Voigt, M., Über die Bankiers, die Buchführung und die Litteralobligation der Römer, Leipzig 1887. Voss, Rhetorik = Voss, W. E., Recht und Rhetorik in den Kaisergesetzen der Spätantike. Eine Untersuchung zum nachklassischen Kauf- und Übereignungsrecht, Frankfurt a. M. 1982. Wacke, Höhere Gewalt = Wacke, A., Dig. 19,2,33: Afrikans Verhältnis zu Julian und die Haftung für höhere Gewalt, in: ANRW II/15, Berlin 1976, 455–496. Wacke, Siegespreis = Wacke, A., Dig. 19. 5. 20 pr.: Ein Siegespreis auf fremden Pferden – Zur Gewinn-Ablieferungspflicht beim Kauf auf Probe, SZ 119 (2002) 359–379. Watson, Obligations = Watson, A., The Law of Obligations in the Later Roman Republic, Oxford 1965. Watson, Succession = Watson, A., The Law of Succession in the Later Roman Republic, Oxford 1971. Wenger, Mitteis = Wenger, L., Ludwig Mitteis und sein Werk, Wien–Leipzig 1923. Wenger, Quellen = Wenger, L., Die Quellen des römischen Rechts, Wien 1953. Wesel, Rücktrittsvorbehalte = Wesel, U., Zur dinglichen Wirkung der Rücktrittsvorbehalte des römischen Kaufs, SZ 85 (1968) 94–172. Wesenberg–Wesener, Privatrechtsgeschichte = Wesenberg, G. – Wesener, G., Neuere deutsche Privatrechtsgeschichte im Rahmen der europäischen Rechtsentwicklung, Lahr–Schwarzwald 19763. Wesener, Bedingung = Wesener, G., Pendenz, Vorwirkungen und Rückwirkung der aufschiebenden Bedingung im römischen Recht, in: Festgabe für Arnold Herdlitczka zu seinem 75. Geburtstag dargebracht von seinen Schülern u. Freunden, hg. Franz Horak – Wolfgang Waldstein, München–Salzburg 1972, 265–293. Wesener, Denkform = Wesener, G., Zur Denkform des „quasi“ in der römischen Jurisprudenz, in: Studi in memoria di Guido Donatuti III, Milano 1973, 1387–1414. Wesener, Einflüsse = Wesener, G., Einflüsse und Geltung des römisch-gemeinen Rechts in den altösterreichischen Ländern in der Neuzeit (16. bis 18. Jahhundert), Wien– Köln 1989. Wesener, Kauf = Wesener, G., Der Kauf nach österreichischem Privatrecht des 16. und 17. Jahrhunderts, in: Festschrift für Hermann Hämmerle, hg. Horst Wünsch, Graz 1972. Wesener, Naturrechtliche Elemente = Wesener, G., Naturrechtliche und römischgemeinrechtliche Elemente im Vertragsrecht des ABGB, Zeitschrift für Neuere Rechtsgeschichte 6 (1984) 113–131. White, Farm Equipments = White, K. D., Farm Equipments of the Roman World, Cambridge 1975.

230

BIBLIOGRÁFIA

White, Roman Farming = White, K. D., Roman Farming, London 1970. Wieacker, Lex commissoria = Wieacker, F., Lex commissoria. Erfüllungszwang und Widerruf im römischen Recht, Berlin 1932. Wieacker, Textstufen = Wieacker, F., Textstufen klassischer Juristen, Göttingen 1960. Wieling, Rezension = Wieling, H. J., Rezension: U. John, Auslegung des Legats von Sachgesamtheiten im römischen Recht bis Labeo, SZ 89 (1972) 446–454. Wieling, Testamentsauslegung = Wieling, H. J., Testamentsauslegung im römischen Recht, München 1972. Windscheid–Kipp, Pandektenrecht = Windscheid, B. – Kipp, Th., Lehrbuch des Pandektenrechts II, Frankfurt a. M. 19008. Wolf, Barkauf = Wolf, J. G., Barkauf und Haftung. D. 19,1,23, Iul. 13. dig., TR 45 (1977) 1–25. Wolf, Error = Wolf, J. G., Error im römischen Vertragsrecht, Köln 1961. Wolff, Papyri = Wolff, H. J., Das Recht der Griechischen Papyri Ägyptens in der Zeit der Ptolemäer und des Prinzipats II, München 1978. Wolff, Praxis-Klausel = Wolff, H. J., Praxis-Klausel und Kyria-Klausel (zu P.Univ.Mil. 25), EOS 48 (1956) 1 (= Symbolae Raphaeli Taubenschlag dedicatae), 355–367. Wolff, Rechtsbildung = Wolff, H. J., Faktoren der Rechtsbildung im hellenistischrömischen Ägypten, SZ 70 (1953) 20–57. Wolff, Rechtsgeschichte = Wolff, H. J., Beiträge zur Rechtsgeschichte Altgriechenlands und des hellenistisch-römischen Ägyptens, Weimar 1961. Wolff, Vertragsrecht = Wolff, H. J., Die Grundlagen des griechischen Vertragsrechts, SZ 74 (1957) 26–72. Wolff, Vorlesungen = Wolff, H. J., Vorlesungen über Juristische Papyruskunde, Berlin 1998. Wolff, Written and Unwritten Marriages = Wolff, H. J., Written and Unwritten Marriages in Hellenistic and Postclassical Roman Law, Pennsylvania 1939. Wolff–Rupprecht, Papyri = Wolff, H. J. – Rupprecht, H.-A., Das Recht der Griechischen Papyri Ägyptens in der Zeit der Ptolemäer und des Prinzipats I, München 2002. Wubbe, Vi tempestatis = Wubbe, F., Vi tempestatis, in: Mélanges Fritz Sturm, hg. J. F. Gerkens – H. Peter – P. Trenk-Hinterberger – R. Vigneron, Liège 1999, 579–593. Yamey, Accounting = Yamey, B. S., Accounting and the rise of capitalism: Further notes on a theme by Sombart, J. Account. Res. 2 (1964) 117–136. Yaron, Sale of Wine = Yaron, R., Sale of Wine, in: Studies in the Roman Law of Sale Dedicated to the Memory of Francis de Zulueta, ed. David Daube, Oxford 1959, 71–77. Zimmermann, Obligations = Zimmermann, R., The Law of Obligations. Roman Foundations of the Civilian Tradition, Cape Town 1992. Zlinszky, Institutionen = Zlinszky, J., Die Institutionen Justinians, Ann. Univ. Scient. Bud. de Rol. Eötvös, Sectio Jur. 32 (1992) 255–257. Zlinszky, Kontrakte = Zlinszky, J., Kontrakte des ius publicum, in: Collatio Iuris Romani. Études dédiées à Hans Ankum à l’occasion de son 65e anniversaire II, éd. R. Feenstra, Gieben 1995, 677–684.

BIBLIOGRÁFIA

231

Zlinszky, Meum est = Zlinszky J., Meum est ex iure Quiritium, Publ. Univ. Miskolc, Ser. Jur. et Pol. 4 (1990) 6, 183–216. Zlinszky, Wissenschaft und Gerichtsbarkeit = Zlinszky, J., Wissenschaft und Gerichtsbarkeit. Quellen und Literatur der Privatrechtsgeschichte Ungarns im 19. Jahrhundert, Frankfurt a. M. 1997. Zulueta, Sale = Zulueta, F. de, The Roman Law of Sale. Introduction and Select Texts, Oxford 1945. Zweigert–Kötz, Rechtsvergleichung = Zweigert, K. – Kötz, H., Einführung in die Rechtsvergleichung auf dem Gebiete des Privatrechts, Tübingen 1996.

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

Abhandl. d. Sächs. Ges. der Wiss. = Abhandlungen bei der Begründung der königlich sächsischen Gesellschaft der Wissenschaften Acta Jur. et Pol. Szeged = Acta Universitatis Szegedinensis, Acta Juridica et Politica Ann. Univ. Scient. Bud. de Rol. Eötvös, Sectio Jur. = Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Iuridica ANRW II = Aufstieg und Niedergang der Römischen Welt, hg. Hildegard Temporini BIDR = Bulletino dell’Istituto di diritto romano ’Vittorio Scialoja’ Chr. d’Ég. = Chronique d’Égypte ED = Enciclopedia del diritto, Milano Gött. Gel. Anz. = Göttingische Gelehrte Anzeigen GRBS = Greek, Roman and Byzantine Studies ILR = Irish Law Review J. Account. Res. = Journal of Accounting Research JJP = Journal of Juristic Papyrology JRS = Journal of Roman Studies LQR = Law Quarterly Review MBAH = Münsterische Beiträge für Antike Handelsgeschichte OIR = Orbis Iuris Romani Publ. Univ. Miskolc, Ser. Jur. et Pol. = Publicationes Universitatis Miskolciensis, Seria Juridica et Politica RE = Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft (neue Bearb. von G. Wissowa – W. Kroll – K. Mittelhaus – K. Ziegler) RH = Revue historique de droit français et étranger (4. serie, 1954 óta) RHDE = Revue historique de droit français et étranger (1954 előtt) Rhein. Mus. f. Phil. = Rheinisches Museum für Philologie RIDA = Revue internationale des droits de l’antiquité (3. serie 1954 óta) SC = Seminarios Complutenses de Derecho Romano SDHI = Studia et Documenta Historiae et Iuris SZ = Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Romanistische Abteilung TAPA = Transactions of the American Philosophical Society TR = Tijdschrift voor rechtsgeschiedenes = Revue d’histoire du droit = The Legal History Review ZHR = Zeitschrift für das gesamte Handelsrecht und Wirtschaftsrecht ZPE = Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik

APPENDIX Szállítási szerződések (a VIII. fejezet törzsanyaga) P.Athen. 23 (Ars., 82); P.Rein. II 101 (?, 198–202); PSI XII 1249 (Ox., 265); PSI XII 1250 (Ox., 265); BGU XIII 2332 (Ars., 374); P.Strasb. I 1 (Herm., 435); SB XVI 12486 (Herm., 470); P.Oxy. XLIX 3512 (Ox., 492); CPR XIX 31 (Herm., V. sz.); SB XVI 13037 (Herm., 523); SB V 8264 (Ox., 524); Bodl.MS.Gr. class.f.34 (P) (Herakl., 528–9?); SB XVI 12488 (Herm., 538); P.Lond. III 1001 (Herm., 539); SB XVI 12639 (= SPP XX 136, Herakl., 541); P.Ant. I 42 (= CPJ III 508, Antin., 557); P.Vindob.G 15162+207320 (Herakl., 561); P.Flor. I 65 (Iustin., 570–1); SB XVI 12489 (Herm., V–VI. sz.); P.Amst. I 48 (Herm., VI. sz.); P.Col. VIII 245 (Ox., VI. sz.); P.Coll.Youtie II 93 (Herakl., VI. sz.); P.Lond. V 1764 (?, VI. sz.); P.Mich. XI 608 (Ox., VI. sz.); PSI X 1122 (?, VI. sz.); SB XVI 12490 (Herm., VI. sz.); SB XVIII 13124 (?, VI. sz.); SB XXVI 16517 (= P.Heinrich Krämer, Herm., VI. sz.); SPP III2 163 (Ars., VI. sz.); P.Strasb. VII 696 (Herm., VI. sz.); P.Rein. II 102 (?, VI. sz.); P.Ross.Georg. V 39 (Ars., VI. sz.); P.Xyla 6 (Herm., VI. sz.); SB XXVI 16830 (= P.Bad. IV 55, Herakl., VI. sz.); P.Select 2 (Herakl., VI. sz.); SPP III2 135 (Ars., VI. sz.); SB VI 9593 (Herakl., VI–VII. sz.); SB XVI 12491 (Herm., VI–VII. sz.); SB XXII 15595 (= SB XVI 12401, Herm., VI–VII. sz.); SPP III2 141 (Ars., VI–VII. sz.); SPP III2 205 (+363, Ars., VI–VII. sz.); Tab.cer. 11 (Ox., VI–VII. sz.); P.Lond. II 390 (Ars., VI–VII. sz.); SPP III2 125 (Ars., VI–VII. sz.); BGU XII 2207 (Herm., 606); SB I 4505 (Thin., 606); BGU XVII 2695 (Herm., 608); SB I 4504 (Thin., 613); BGU XII 2209 (Herm., 614); P.Eirene II 7 (Herm., 615); P.Edfu I 3 (Apoll., 619); P.Oxy. LXI 4132 (Ox., 619); SB XVI 12492 (Herm., 638); Tab.cer. 8 (Ox., 669); P.Mich. XV 748 (Ox., VII.sz.); SPP III2 200 (Herakl., VII. sz.); P.Wisc. I 11 (Ox., VII. sz.)

A leggyakoribb űrmértékek Amphora = 26,26 l = 2 urnae Angeion = 8 vagy 5 sextarii Chus = 3,28 l Culleus = 525,26 l = 20 amphorae Dichóron = 30 xestai Kados = 4 sextarii Keramion = 20 xestai Diplokeramion = 40 xestai Knidion = 4 ½, 6 vagy 8 sextarii Kotylai = 273,6 ml Metretés = 12 choes = (39,40 l)

236

APPENDIX

Monochóron = 15 xestai (8 l) Oxyrhynchition dichoun = 10 sextarii Oxyrhynchition tetrachoun = 20 sextarii Quadrantal = 26,26 l = 2 urnae Sextarius = 547,2 ml Urna = 13,13 l Xestés = 547,2 ml

A görög hónapok a papiruszokban Thoth: augusztus 29. – szeptember 27. Phaophi: szeptember 28. – október 27. Hathyr: október 28. – november 26. Choiak: november 27. – december 26. Tybi: december 27. – január 25. Mecheir: január 26. – február 24. Phamenoth: február 25. – március 26. Pharmouthi: március 27. – április 25. Pachon: április 26. – május 25. Pauni: május 26. – június 24. Epeiph: június 25. – július 24. Meszore: július 25. – augusztus 28.

FORRÁSMUTATÓ

A dőlttel jelzett oldalakon a forráshely jegyzetben jegyzetben fordul elő. I. Latin feliratok CIL I 1734: 43 VI 9181: 71 VI 9189: 71 XI 3156: 71 ILS 7502 (= CIL VI 9182): 71 7504 (= CIL XI 3156): 71 7929 (= CIL VI 9189): 71 II. Iustinianus előtti jogi források Gai Institutiones 1,1–7: 26 1,55: 20 2,198: 137, 140 2,216: 137 2,220: 137 3,92: 120 3,93: 120 3,97–100: 203 3,135: 161 3,139: 134, 150, 190 3,139–141: 161, 190 3,168: 76 Fragmenta Vaticana 16: 190 III. Corpus Iuris Civilis Institutiones Iustiniani 2,20,1: 141 3,15,2–6: 203

3,23 pr.: 134, 150, 162 3,23,2: 190 3,23,3: 159, 162, 164 3,23,4: 74 Digesta Iustiniani 1,6,8 pr.: 148 2,14,35: 147 4,4,38 pr.: 143, 144, 144 7,1,15,6: 30 9,2,27,35: 43, 169 14,1,1,15: 198 14,2,10 pr.:198 14,2,10,2: 198, 199 14,3,5,15: 146, 146, 151 18,1,1 pr.–1: 190 18,1,1,1: 190 18,1,7 pr.: 75 18,1,8 pr.: 79 18,1,20: 79 18,1,31 pr.: 134 18,1,34 pr.–7: 189 18,1,34,5: 74, 112, 175, 175, 184, 189 18,1,35 pr.: 150 18,1,35,5: 143, 165, 189, 191, 192, 199, 199, 202, 203, 209 18,1,35,6: 143, 189, 192, 202, 203, 209 18,1,35,7: 143, 189, 192, 202, 203, 209 18,1,40 : 189 18,1,40,2: 189, 196 18,1,40,5: 30 18,1,44: 195, 198, 201 18,1,60: 30 18,1,62,2: 198, 199, 199, 202

238

FORRÁSMUTATÓ

18,1,65: 196 18,1,76 pr.: 30, 143 18,2,11,1 : 196 18,2,12 : 196 18,2,13 pr.: 196, 202, 202 18,2,36 : 189 18,3,4 pr.–1: 144 18,3,4,1: 143, 183 18,3,6 pr.: 136, 145,146,148 18,3,6,2: 136, 143, 144 18,3,8: 136, 145, 146 18,5,10 pr.: 143, 143, 146, 148 18,6,1 pr.: 67, 74, 95, 103, 113, 166, 173, 175, 180, 183, 184 18,6,1,1: 75, 166, 175, 200, 204 18,6,1,2 : 166, 183 18,6,1,3: 75, 109, 110, 112, 112, 113, 113, 114, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 166, 175 18,6,1,4: 77, 112, 113, 114, 117, 166 18,6,2 pr.: 100, 117, 166 18,6,2,1: 100, 112, 166, 175 18,6,3: 166, 175, 181 18,6,4 pr.: 102, 165, 166, 175, 181, 184, 200 18,6,4,1: 74, 102, 166, 175, 181 199, 202 18,6,4,2: 166, 175, 181, 186, 199, 202 18,6,5: 75, 118, 119, 120, 121, 166, 175, 181, 189 18,6,6: 102, 167, 174, 181, 186 18,6,7 pr.–1: 181 18,6,8 pr.: 164, 166, 171, 181, 189, 203 18,6,16: 65, 74, 97, 100, 101, 107, 166, 167, 175, 181, 208 18,6,17: 101 18,6,18: 118 19,1,3,4: 117 19,1,11,6: 146, 146, 150 19,1,17 pr.: 30, 45 19,1,21,3: 186

19,1,25: 35 19,1,26: 30 19,1,27: 30 19,1,32: 196 19,1,33: 196, 198, 202 19,1,42: 196, 198 19,1,54: 143 19,1,54,1: 30 19,2,13,11: 148 19,2,19,2: 30 19,2,24 pr.: 75 19,2,25,7: 41 19,2,36: 197 19,2,51,1: 197, 198 19,4,1 pr.: 190 19,5,20 pr.: 74 19,5,20,1: 74 19,6,1,1: 189 21,1,14,9: 187 21,1,33 pr.: 30, 143, 202 21,1,34 pr.: 195, 198, 202, 202 21,1,34,1: 195, 202, 202 21,1,36: 195, 198, 202, 202 21,1,59,1: 195, 202 21,1,64 pr.–1: 195, 198, 199, 202 21,2,11 pr.: 143, 144 28,7,2 pr.: 147 31,1,1: 75 31,34,3: 147 32,86 pr.: 141 32,93,4: 30, 143 32,99 pr.: 54, 140 32,102 pr.: 55 33,6,1: 49 33,6,3,1: 30, 143 33,6,8: 44 33,6,15: 45 33,7,7: 141 33,7,8 pr.: 30, 36, 138 33,7,12 pr.: 138 33,7,12,28: 138 33,7,12,29: 138 33,7,12,34: 138

239

FORRÁSMUTATÓ

33,7,12,35: 138 33,7,12,37: 138 33,7,12,39: 138 33,7,12,45: 149 33,7,18,9: 138, 139 33,7,18,13: 139, 140, 142 33,7,20,3: 142 33,7,20,6: 140, 142 33,7,21: 30 33,7,23: 148 33,7,25 pr.–1: 141 33,7,27 pr.: 139 33,7,27,1: 138, 139 33,7,27,2: 138 33,7,27,3: 135, 140, 141, 143, 148, 149 33,7,27,4: 142 33,7,28: 139, 140, 142 33,10,7,2: 54 34,2,34 pr. : 137 34,2,34,1–2 : 141 34,2,34,1: 141 34,2,39,1: 139, 141 34,3,31,2: 147 34,4,31 pr.: 52 35,33,6: 75 44,7,1,2 : 182 44,7,1,4 : 170 45,1,122,1 : 27 46,3,54: 76 47,2,21,5 : 169 47,2,52,25: 35 50,8,11 pr. : 148 50,16,166 pr.: 52 50,16,206: 45 50,16,240: 148 Codex Iustinianus 2,4,41 : 21 2,57,1 : 23 4,2,5,1: 21 4,2,10: 104, 108, 208 4,38,15,2: 75 4,45,2: 143, 145, 146

4,48,2 pr.–2: 201 4,48,12: 145 4,49,3: 146 4,49,12: 104, 108, 208 4,54,1: 145 4,54,3: 146

IV. Bizánci és keleti források Basilica 53,7,15: 101 Talmud Babathra VI,2,97b: 183 V. Görög papiruszok P.Aberd. 66: 54 P.Abinn. 75: 56 P.Amh. II 48: 88 P.Amst. I 47: 81, 83, 177 I 48: 82, 83, 84, 85, 91, 93 I 78: 55 P.Ant. I 42: 82, 83, 83, 84, 92 P.Athen. 23: 82, 83, 85, 92 28: 129 P.Bad. I 53: 54 IV 55: 81, 92 BGU I 14 recto: 35 I 240: 125, 127, 127, 129, 130, 132 I 301: 128 II 446: 125, 126, 127, 129, 129, 132 II 601: 125 III 741: 128 III 947: 125 VII 1516: 56 VII 1544: 56

240 VII 1547: 33 VII 1549: 33, 169 VII 1550: 33 VII 1551: 46 VII 1624: 125 XI 2111: 125, 132 XII 2161: 125 XII 2176: 81, 87 XII 2207: 82, 83, 83, 85,87, 92 XII 2209: 81, 82, 83, 83, 85, 87, 92 XIII 2332: 82, 83, 83, 85, 92, 92 XIII 2343: 125, 127, 132 XIII 2356: 57 XVII 2695: 83, 85 Bodl.MS. Gr. class.f. 34: 84 P.Cair. Goods. 30: 55 Masp. I 67097: 41 Zen. III 30744: 88 Zen. III 59446: 123 P.Col. VIII 222: 125, 125 VIII 239: 54 VIII 245: 83, 85, 93 inv. 551: 125 P.Coll.Youtie II 93: 82, 83, 84, 87, 91, 92 CPR I 5: 46 I 19: 125 V Skaar: 55 VII 60: 86 VIII 50: 91 VIII 60: 82, 83, 87 X 31: 81 XIV 52: 31 XIX 31: 85 P.Edfu I 3: 83, 83, 84, 92 P.Eirene II 7: 83, 85 P.Ent. 34: 123

FORRÁSMUTATÓ

P.Fay. 91: 130, 132 133: 31 P.Flor. I 24: 125, 132 I 50: 39, 41, 46 I 65: 82, 85, 88, 91, 93 II 134: 31, 34 II 139: 41 II 140 recto: 36, 168 II 148 verso: 58 II 175: 31 II 227: 45 II 240: 34 II 246: 45, 54 II 253: 45 II 269: 34, 36 III 303: 125 III 321: 55, 59 III 322: 59, 61 III 388: 53, 55 P.Grenf. II 24: 88 P.Gurob. 8: 35 P.Hamb. I 23: 41 I 90: 178 III 221: 81, 83 P.Harr. I 100: 59 P.Heid. III 230: 47, 49, 170, 179 V 356: 81 V 358: 81 V 359: 81 VI 376: 124, 177 inv. G 1898: 81 P.Heid.dem 29: 88 P.Iand. IV 61: 53 VII 155: 31 P.Kell. IV Gr. 96: 57

241

FORRÁSMUTATÓ

P.Köln IV 192: 81, 88 P.Laur. III 98A: 58 III 99: 58 P.L.Bat. XIII 2: 81 XX 58: 126 P.Lond. I 113: 59, 169, 170, 179 I 131: 46 II 143: 125 II 239: 125 II 334: 125, 129, 131 II 390: 82, 83, 85, 86, 91 II 401: 39 III 1001: 82, 83, 83, 85, 86, 91 III 1229: 125 V 1764: 83, 85, 88, 92 V 1881: 81 P.Marm. V 7: 125 P.Mich. II 121 recto: 125, 126, 130 III 173: 177 XI 608: 82, 85, 88 XI 620: 58 XIII 667: 32 XIII 674: 55 XV 734: 81, 83 XV 741: 54 XV 743: 81 XV 748: 81, 82, 83, 83, 85, 93 inv. 3318: 125, 178 Zen. 30a: 54 P.Mil.Vogl. II 52: 125 III 154: 125 P.Münch. 119: 125 P.Nepheros 34: 81 P.Oslo II 43: 81, 90 II 146: 32

P.Oxy. I 140: 130, 132 III 653: 128 IV 729: 35, 36 VI 920: 125 VI 985: 46 VII 1014: 46 XII 1576: 178 XIV 1631: 32, 46, 149 XIV 1673: 48, 49, 49, 53, 95, 95, 104, 125, 178, 187 XIV 1735: 54 XIV 1763: 54 XIV 1720: 81 XXVII 2480: 59 XXXIII 2677: 129 XLI 2970: 47 XLVII 3354: 32, 33, 46 XLIX 3491: 46 XLIX 3512: 82, 83, 85, 91 L 3595: 31 L 3596: 31 L 3597: 31 LI 3638: 46 LVIII 3942: 31 LVIII 3960: 59 LXI 4132: 83, 85 P.Polit.Iud. 15: 124 P.Prag. I 45: 81 P.Prag.Varcl. II 3: 59 II10: 59 II 21: 58 P.Princ. II 106: 31 P.Rein. I 54: 41, 45 II 101: 83, 83, 85, 91 II 102: 81, 83, 85, 93 P.Ross. Georg. V 39: 84, 92

242 P.Ryl. II 164: 130 II 206: 46 II 224: 125 IV 640: 59 IV 641: 59 P.Select 2: 85 PSI IV 307: 54 IV 345: 34, 35, 36 IV 434: 34 VIII 918: 46 X 1122: 82, 83, 85, 93 X 1153: 125 XII 1249: 81, 82, 83, 83, 91, 91 XII 1250: 83, 85, 91, 91 XII 1252: 81 XIII 1328: 46 XIV 1441: 33 PUG I 30: 81 SB I 4425m: 55 I 4434: 128 I 4504: 83, 85, 86, 91, 91 I 4505: 85, 86, 91, 91 I 4640: 34 I 4643: 34 I 4676: 81, 83 I 4822: 81 I 5315: 125 I 5810: 39 V 8262: 125 V 8264: 82, 83, 85, 88, 93 VI 8975: 54, 57 VI 9080: 57 VI 9132: 46 VI 9294: 32 VI 9408: 59 VI 9409: 59 VI 9587: 32 VI 9569: 32 VI 9593: 82, 83, 83, 84, 91, 92

FORRÁSMUTATÓ

VIII 9825: 81 X 10211: 124, 125 X 10285: 179 X 10491: 54 XII 10797: 128 XII 10918: 178 XII 10989: 128 XII 11004: 55 XII 11155: 125 XII 11179: 56 XII 11220: 128 XIV 11346: 128 XIV 11386: 128 XIII 11490: 125 XIV 11617: 81 XIV 11707: 128 XIV 12046: 56 XIV 12105: 128 XIV 12176: 124, 125 XIV 12180: 129 XVI 12380: 58 XVI 12401: 82, 83, 92 XVI 12486: 82, 82, 83, 83, 85, 91, 177 XVI 12488: 82, 83, 83, 85, 91, 92 XVI 12489: 82, 83, 85, 91, 93, 177 XVI 12490: 83, 85, 92 XVI 12491: 82, 83, 85, 92 XVI 12492: 82, 83, 83, 85, 92 XVI 12639: 82, 83, 83, 84, 91, 92, 93 XVI 13037: 82, 83, 83, 85, 91, 177 XVIII 13124: 85 XVIII 13766: 55 XVIII 13997: 32 XVIII 13998: 32 XXII 15595 (= SB XVI 12401): 83, 85 XXVI 16517: 85 XXVI 16830: 83, 85 P.Strasb. I 1: 81, 82, 83, 83, 85, 91, 177 I 34: 125 VI 539: 46

243

FORRÁSMUTATÓ

VII 696: 85, 89, 90, 93 IX 894: 125 SPP XX 10: 46 XX 136: 84 XX 162: 81 XXII 42: 125, 127, 132 SPP III2 125: 81, 85 III2 135: 83, 85 III2 141: 84 III2 151: 81 III2 163: 83, 84 III2 193: 81 III2 200: 81, 85 III2 205 (+363): 84 III2 357: 81 III2 363: 81 III2 432: 81 P.Tebt. I 120: 34 I 241: 31 III/1 780: 128 P.Vindob. Sal. 4: 125, 126, 127, 129, 130, 147 Sal. 12: 46 G. 15162+207320: 84 Gr. 32.018 recto: 58 P.Wash. (Univ.) II 98: 59 P.Wisc. I 11: 82, 83, 83, 85, 92 P.Xyla 6: 83, 84, 85, 88, 91, 93 Tab.cer. 8: 82, 83, 83, 85 11: 83, 85, 93 UPZ I 67: 126 P.Yadin 18: 129 25: 121

VI. Ókori nem jogi irodalom Cato, M. Porcius De agri cultura 1,5,10,1–2: 30, 143 2,1: 51 2,2: 51 2,5: 51, 51, 53 3,2: 30, 44, 143 5,4: 54 10,1: 137 11,1: 30 11,2: 42 11,3: 41 18: 40 23: 36, 40, 168 23,1: 33, 36, 43 23,4: 41, 82 26: 116 26,2: 43, 95 26,3: 44, 44 104: 115 104,1: 116 104,2: 49 105,1–4: 44, 95, 95 105: 71 105,2: 50, 116 105,3: 44 107,1: 50 109: 116 109,2: 50 110,1–2: 50 112,2: 44 113: 39 113,1–2: 44, 90 113,1: 50 113,2: 45 120: 44 144: 35 146: 70 147: 35, 70 148: 65, 66, 87, 95, 103, 112, 112, 185, 186, 187 154: 71, 72

244 Cicero, M. Tullius att. 7,3,7: 55 de orat. 1,58,249: 52 Top. 3,16: 149 Columella De re rustica 1,5,6: 137 1,6,9: 38 1,6,20: 45 3,4,5: 48 3,21,5: 35 7,3,3: 194 7,5,1: 195 11,2,60: 33 11,2,64: 34 11,2,67–69: 34 11,2,70: 32, 115 11,2,74: 34 12,4,5: 41 12,18,1–8: 32 12,18,1: 115 12,18,3: 32, 33 12,18,4: 32 12,18,5: 41 12,19,1: 43, 89, 115 12,19,3: 39 12,20,7: 36, 38, 168 12,27: 39 12,27,1: 39 12,28,3: 44, 95, 95 12,28,4: 42 12,29: 32, 44, 50, 93 12,41,1: 39 12,56,3: 41 Geoponika 2,1: 51 3,15: 44 5,43: 36 6,3,4: 41 6,16,1–2: 50 33,11–13: 34 Hésiodos 609: 39

FORRÁSMUTATÓ

Isidorus Origines sive etymologiae 15,6,8: 40 20,14,12: 40 T. Livius Ab urbe condita 35,49,10: 72 Macrobius Saturnalia 7,12,15: 42 Nonius Marcellus De compendiosa doctrina 464: 72 Palladius De agricultura 1,18,1: 39 1,20: 39 Plinius sen. Naturalis historia 14,10: 39 14,34: 42, 168 14,49: 45 14,52: 71 14,59,83: 40 14,68: 50 14,77: 45 14,80: 38 14,83: 44, 116 14,85: 39, 45 14,86: 41 14,110: 50 14,114: 49 14,118: 48 14,124: 43, 95, 115 14,125: 48, 115 14,128: 48 14,130: 49 14,131: 115 14,132: 38, 42 14,133: 41 14,134: 41, 42, 94, 95, 116 14,135: 42, 95, 116, 169 14,136: 48

245

FORRÁSMUTATÓ

18,317: 40 24,128: 169 33,11: 137 36,176: 43 Plinius jun. Epistulae 3,19: 52 9,20: 33 9,20,2: 35 Strabón Geógraphika 1,5,8: 42 C. Suetonius Tranquillus Divus Augustus 35: 34 41: 72 Cornelius Tacitus Annales 11,31,2: 39 Xenophón Oikonomikos 9,3: 38 Valerius Maximus 7,8,4 : 137 Varro, M. Terentius De lingua Latina 5,5: 41 5,177: 72, 72

Res rustica 1,13: 38 1,15: 36 1,17,1: 137 1,22,4: 71 1,22,6: 54 1,27: 34 1,34: 34 1,54: 82 1,54,2–3: 41 1,54,2: 40 1,54,3: 41 1,65: 36 2,2,5: 194, 194 2,2,6: 194 2,9,7: 195 3,2,9: 43 P. Vergilius Maro Georgica 2,4–8: 29 Vitruvius De architectura 6,6,2: 40 6,6,3: 71 7,3,5: 43

BORVÉTEL ÉS KOCKÁZAT

Recommend Documents