BOROMISZA TIBOR EMLÉKKIÁLLÍTÁS MŰVÉSZETMALOM, SZENTENDRE 2012. október 18. – 2013. február 6. Boromisza Tibor a 20. századi magyar festészet egyik jelentős alakja, bár teljes életműve mind a mai napig nem nyert tudományos feldolgozást. A PMMI - Ferenczy Múzeum rendezésében a Magyar Festészet Napján a szentendrei MűvészetMalomban megnyíló Boromisza kiállításon több mint százötven műalkotást láthat a közönség magán és közgyűjteményekből, közöttük számos olyat is, amelyek több évtizedes rejtőzködés után most kerülnek először nyilvánosság elé. Az évek óta folyó kutatómunka egyik célja éppen az, hogy az életmű fehér foltjait ne csak informálisan, hanema felkutatott műtárgyak segítségével is csökkenteni lehessen. Az életmű rekonstruálását nagyban segíti az a tetemes mennyiségű dokumentációs anyag, amelyet a festő maga után hagyott. Írásai, tanulmányai, feljegyzései, naplói, levelezése, az évtizedeken keresztül összegyűjtött és rendszerezett, tőle és másoktól származó újságcikkek olyan mélységig adnak betekintést nemcsak az alkotásainak sorába, hanem a korszak művészeti közéletébe is, aminek köszönhetően értékes és új összefüggések kerülnek felszínre. A kiállítás ezért nagy teret szentel az időrendbe állított festői korszakok szokásosnál gazdagabb dokumentálásának, írott források, archív fotográfiák felhasználásával. A kiállítás mind a festészeti, mind a dokumentációs anyaggal végigköveti az összes élethelyszínt, bemutatva a művész jelentős írói munkásságát is.
Gottharné Boromisza Katalin és Boromisza Piroska
Jel-Tranzit Bartl József Munkácsy-díjas festőművész kiállítása MűvészetMalom, 2012. november 23 – 2013. január 27 Bartl József 1972-től a Szentendrei Régi Művésztelep megválasztott tagjaként kapcsolódott be Szentendre sokrétű művészeti életébe, olyan mesterek támogatásával, mint Kmetty János és Ilosvai Varga István. Nagy hatást azonban mégsem a posztnagybányai törekvések gyakoroltak rá, hanem a Korniss Dezső és Bálint Endre által képviselt képépítő módszer. Bartl a népművészeti gyűjtő utakon megismert népi tárgyak díszítőmotívumait (tímárjel, szív, tulipán, kereszt, baba) jeleníti meg festményein, az autentikus közegükből kiszakított jelképeket sajátos geometrikus rendszerbe helyezi, s ezáltal egyfajta szimbólumtárat vagy „jelképkatasztert” hoz létre belőlük. Az egész életművön végigvonuló jelek-szimbólumok egyetemes nyelven kommunikálnak, eredetük mégis a magyar népművészethez kapcsolható. A kiállítás címéül választott Jel-Tranzit kifejezés a mozgó, örökösen haladó, dinamikusan változó jelkapcsolatokra és szimbólumasszociációkra utal, melyek megértése vezethet a Bartl művek kognitív befogadásához. A kiállítás az életmű főbb periódusainak bemutatásán túl felvázolja azt a következetesen épülő, töretlen gondolati ívet is, mely az egyes korszakokat összeköti és egységbe foglalja. A tárlat megrendezésével ismét a szentendrei művészet egyik karakteres arcélét rajzoljuk meg, olyasvalakiét, aki folytatója és megújítója a szentendrei festészeti hagyományoknak. A kiállítás a Ferenczy Múzeumból, valamint más közgyűjteményekből kölcsönzött festmények, magángyűjteményekben őrzött művek, továbbá a művész birtokában lévő alkotások bemutatását tűzi ki célul. Az életművet a műfaji sokszínűség jellemzi, a festmények mellett, szitanyomatok, falikárpitok, szobrok, üvegmozaikok is helyet kapnak a kiállításon. Az életút megismerését segíti egy 2012-ben készült riportfilm is. A tárlat katalógusa egy átfogó, elemző tanulmányt, a művész részletes életrajzát és kiállításjegyzékét, valamint valamennyi korszakából a legjelentősebb műveket tartalmazza. A kiállítás kurátora: Kopin Katalin művészettörténész
Budapest Főváros XVII. kerületének Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata 1173 Budapest, Pesti út 165.
