Bolyai János nyomdokain

Bolyai János nyomdokain Érdi Bolyai János Általános Iskola Érd 2014.május 05-09. Projektnapló

„A semmiből egy új, más világot teremtettem” Bolyai János

Előkészítő tevékenység Vetélkedő A vetélkedő 2014. április 11-én 14-kor kezdődött. A felkészüléshez kaptunk egy anyagot Bolyai Farkasról és Bolyai Jánosról. Át kellett néznünk, amit 6-7. osztályban tanultunk Erdéllyel kapcsolatban. Erdélyhez köthető írok, költők életrajzát is át kellett néznünk. Földrajz órán tanultakat is tudni kellett. Előzetesen gyűjteni kellett Erdélyhez köthető emléktárgyakat, képeket és egy frappáns csapat nevet kellett választanunk. Mi a Erdélyi farkasok nevet választottuk.

A vetélkedő azzal kezdődött, hogy el kellett mondani, hogy miért azt a tárgyat hoztuk és mit kell róla tudni. Pontozták és azt is, hogy milyen csapatnevet választottunk. Ezután Erdély szétvágott címerét kellet kirakóként összerakni. Ezután három apróhirdetést hallgattunk meg, arról a korról amikor a Bolyai fivérek éltek. Ki kellett találnunk, ki adhatta volna fel a hirdetést. Ez a feladat többször is előkerült, nagy örömünkre. Igaz, nem mindegyiket tudtuk kitalálni.

Ezután ötletes geometriai feladatok jöttek, majd a két Bolyairól egy totó. Ezután erdélyi hírességeket kellett párosítanunk helyekkel és képekkel. Ez kicsit nehéz volt, de érdekes volt mert irodalmi, történelmi és matematikai személyekről is szólt.

Mivel Bolyai matematikus volt, ezért megint gondolkodtató feladatok következtek. Ezek nem voltak nagyon nehezek, csak okosan kellett gondolkozni hozzá. Az utolsó feladat egy kincskereső játék volt, ahol a megoldás adta a következő helyszínt a következő feladattal. Ez nagyon ötletesen ki lett találva. A mi csapatunknak először egy labirintus vezetett a kezdőponthoz, majd egy székely kaput kellett összerakni. Ezután a Bolyaikról kellett egy keresztrejtvényt összerakni, egy betűnégyzetes feladat megoldása pedig eljuttatott minket a célhoz, ahol mindenki megkapta a jutalmát. Én nagyon jól éreztem magam legjobban a kincskereső tetszett.

Előkészítők Az osztályfőnöki órákon beszéltünk a pályázattal kapcsolatos feladatokról. Megbeszéltük a szabályokat a kirándulással kapcsolatban és az útitervet. Felosztottuk a feladatokat és csapatnevet választottunk. Minden csapat választott négy helyszínt amiről részletesen írnia kellett. Osztályfőnökünk nagyon részletesen elmondta, mit ne felejtsünk otthon.

Ezután az összes utazó hetedikessel beültünk a könyvtárba, hogy megismerkedjünk ennek a programnak a céljával és hogy a mai 13-14 éveseknek miért is kell megismerkedni a régi, erdélyi magyarsággal. Utána

elkezdődött az ismerkedés az Erdéllyel kapcsolatos utazásunkkal kapcsolatban. Sándor bácsi a történelem tanárunk, az előadását azzal kezdte, hogy ismertette velünk a nevezetes helyeket, amiket megfogunk látogatni, meg persze a látványosságokkal is megismerkedtünk. Utána elmondta az útitervvel kapcsolatos tudnivalókat. Később megbeszéltük az utazás menetét is.

Egy power point segítségével beszélt Erdély vízjárásáról, népszokásairól, vallásáról, varottasairól, szőtteseiről, táncáról, (legényes)templomokról, Erdély egyes részeiről és a magyarság százalékban mérhető nagyságáról az erdélyi területeken. Egy videót is megmutatott nekünk amin egy nagyon idős bácsi csárdást táncolt.

Nagyon tetszett nekem ez a délután sok érdekes dolgot tudtam meg amiről eddig fogalmam se volt, mint például, hogy nem számít a kor, csárdást mindenhogy lehet táncolni.

1. nap délelőtt Nagykároly Már mindenki nagyon izgatott volt, mikor felszálltunk a buszra és végre elindultunk Erdélybe. A szülők hevesen integettek nekünk, mikor a busz kigördült a Művelődési ház parkolójából. Először Vállaj felé vettük az irányt.

Majd következő megállóhelyünk Nagykároly volt. Itt megtekintettük azt az épületet, ahol Petőfi Sándor megszállt és találkozott szerelmével, Szendrey Júliával. Azt az ablakot is megmutatták, ahol a mondák szerint elsőként megpillantotta Júliát. Ennek a szállónak a neve Arany Szarvas. Majd körbejártuk a nagykárolyi Károlyi kastélyt. . A kastély 1482-ben Károlyi Láncz László kezdte el építeni amit később utódai formáltak.

A kastély mellett álló, Károlyi Sándort ábrázoló szobrot is megcsodáltuk. Károlyi Sándor szobrát a Rákóczi féle szabadságharc emlékére emelték.

Tamás bácsi sok érdekes dolgot mesélt még a séta közben. Sőt, hogy a buszút is élvezetesebben teljen, a mikrofonon keresztül bemutatta nekünk a gyönyörű tájat és a különféle nevezetességeket, mint például az egyik görögkeleti templomot. Ezeket sajnos csak a buszból csodálhattuk meg, de így is nagyon élvezetesen telt az első délelőttünk, itt Erdélyben.

1. délután Érmindszent

Ady Endre múzeumát tekintettük itt meg - kívülről, ugyanis a felújítások miatt nem tudtuk belülről megtekinteni. Láttuk Ady Endre szülőházát és az emlékszobrát is megcsodálhattuk, ezáltal megtudhattuk, hogy 1877-ben született ezen a településen, és 1919-ben hunyt el Budapesten – tüdőgyulladásban szenvedett.

Az egyik osztálytársunk a szobor mellett, gyönyörűen elszavalta Ady Endre egyik leghíresebbnek mondható és leggyönyörűbb versét, az Értől az Oceánigot.

Amely így szól: „Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Oceánig hordják a habját. S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Oceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Oceánba.”

Ady Endre életéről is sok mindent megtudhattunk, mint például, hogy Ady András Endre volt a teljes neve és Nagyváradon újságíróként dolgozott. A felesége Boncza Berta volt, akit csak Csinszkának ismertek, ugyanis műveiben ezt az álnevet használta.

2. nap délelőtt Kolozsvár Reggel elhagytuk a szállásunkat és az Apáczai Csere János Általános és Középiskola felé vettük az irányt. Ott először rövid ismertetőt kaptunk az iskoláról, majd csapatonként két-két helyi diák vezetésével megoldottuk a feladatokat. A feladat az volt, hogy keressünk meg helyeket és ott találjunk meg egy-egy évszámot ami ahhoz a helyszínhez kötődik .

A következő feladatunk pedig az volt, hogy számítsuk ki euklideszi geometriával a nem euklideszi geometria feltalálójának emléktáblájának a magasságát. Ehhez csak egy derékszögű vonalzót használhattunk. Innen az utunk a Tordai-sóbányához vezetett. A meleg ellenére kabátot is kellett felvennünk, mivel ott jóval hűvösebb volt, mint a szabadban. Ahogy lefele haladtunk egyre hűvösebb lett az idő. Hosszú folyosókon haladtunk végig, melyeknek az oldalai tömény sóból voltak. Az idegenvezetőnk elmagyarázta, hogy a folyosók mennyezetén a só miért fekete. Ellenben azzal, hogy a falak fehérek. Egy üregnél kipróbáltuk, hogy a kiáltásunkat hányszor halljuk viszont, 23-at számoltunk. Megnéztünk egy kiemelő szerkezetet amit már évek óta nem használnak, csak a turisták számára van kiállítva. Elmesélték, hogy ezt a hatalmas szerkezetet lovakkal hajtották körbe.

Ezután leereszkedtünk a bánya legmélyébe, egy 90 méter mély tárnába. Ott nagyon sok turisták szórakoztatására kitalált dolgot láttunk, többek között volt ott óriáskerék, bowling pálya és csónakázó- tó várta az ide látogatókat. Itt lent kaptunk egy fél óra szabadfoglalkozást. Visszafele választhattunk a 11 emeletes lépcső vagy a kényelmesebb lift között, viszont a liftnél állandóan kígyózott a sor.

Gyönyörű volt a látogatásunk a sóbányában.

2. nap délután Tordai hasadék A Sóbánya után a Tordai-Hasadékot tűztük ki úti célnak. Útközben sok szép földrajzi helyet láttunk, mint például az Aranyos-folyó. A monda szerint azért „aranyos” a folyó neve, mert aranyat találtak benne. Áthaladtunk még a Mészkő falun, ahonnan már messziről megcsodálhattuk a Hasadékot.

Mikor megérkeztünk, megkóstolhattuk Erdély jellegzetes ételét, a Mics-et melyet mustárral és kechup-pal fogyasztotunk. Mindenkinek nagyon ízlett, de sajnos mégis volt olyan aki rosszul lett tőle. Majd egy kis pihenés után neki indultunk a 2 órás túrának a Tordai-Hasadékon keresztül. A terep nagyon változatos volt. Eleinte még könnyedén mentünk az erdei földúton, de később a keskeny és csúszós sziklafalon kellett átküzdenünk magunkat. Végig egy kis patak mellett haladtunk, volt aki még bele is esett.

A hasadék túloldalára kissé imbolygó hidak vezettek át. Nagyon élveztük a friss levegőt és szép tájak látványát is.

Visszafelé már nagyon elfáradt mindenki, néha el is tévedtünk, de végül mindenki egyben és együtt visszaért a buszhoz. Mivel a szállásunk Gernyeszegen volt aznap, ezért még át kellett mennünk pár falun és városon is, mint például Marosvásárhelyen is. Az út egy kicsit hosszú volt, de mikor megérkeztünk nagyon-nagyon örültünk. A szállás szép és ennek napnak is vége.

3. nap délelőtt Marosvásárhely Először utunk a Kultúr Palotába vezetett ahol megnéztük a tükörtermet, a csodálatos falfreskókat, és a ház kamaratermét ahol éppen próbáltak a zenészek. Utána megcsodáltuk a város egyetlen szobrát amit matematikus tervezett.

Ezután elindultunk a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba és Református Kollégiumba. Ott először a iskola dísztermében kaptunk egy rövid tájékoztatást az iskola életéről. Ezt követően a csoportokra osztva mindenkit az iskola 2-2 diákja vezetett körbe az épületben. Megnéztük a tanári szobát,a kémialabort,a fizika termet és a tornatermet is. Így megláthattuk, hogy az életünk sokban különbözik az ottani tanúlókétól. Kicsit beszélgetünk a diákokkal is.

Miután ott végeztünk ellátogatunk a Teleki Tékába.Ott elmesélték nekünk ,hogy ki volt Teleki Sámuel és hogyan gyűjtötte össze a könyvtár tartalmát. Ami mint kiderült különbözik a többi régi könyvtártól mert ez egy közkönyvtár,vagyis mindenki szabadon kölcsönözhet könyveket.

3. nap délután Temető, Foci Harmadik nap. Szép napra virradtunk. Először volt másfél óránk szabadon sétálni Marosvásárhelyen. Nagyon szép volt a város és ettünk egy finom fagyit. Megnéztük az emlékműveket és szobrokat.

Majd útnak indultunk a református temető felé, hogy megtekintsük Bolyai János és Bolyai Farkas sírját. A temető egy domb tetején volt, Tamás bácsi vezetett minket, olyan meleg volt, hogy ő se bírta már az időt így a temető túloldalán lyukadtunk ki. Ez megnevettette az egész csoportot, hogy a temető túloldalán kötöttünk ki. Így hát megfordultunk és rá 2 percre ott találtuk magunk a temető túloldalán. Bementünk a temetőbe, a Bolyaiak sírja felé vettük az irányt.

A történelem tanárunk Sándor bácsi beszédet tartott a Bolyaiakról a sírjuk előtt és elmondta, hogy miért jó és mit jelent bolyaisnak lenni ott. Ezután elénekeltük a Himnuszt. Utána kettő osztálytársunk koszorút helyezett a sírok közé. Még kicsit csodálkoztunk a sírokon milyen gyönyörűek voltak és aztán elmentünk a focipályára ahol várt minket a nagy meccs.

Mindenki nagy izgalomban volt, már nagyon vártuk, hogy leverhessük az ottaniakat. Gyorsan átöltöztünk sportruhába és elkezdtünk bemelegíteni amit mindenki komolyan vett. Körülbelül 10 perc után elkezdett a „Magyar-Román” meccs. 40 perces volt a mérkőzés. Az első 15 percben nagyon szoros volt a küzdelem. Az első 20 percben megszületett az első gól amit az Erdélyi Bolyaiak löttek. Ezután 5 perces szünet, félidő következett. Mindenki fáradtan de eltökélten folytatta a mérkőzést. Elkezdődött a második félidő. Mi taktikát váltottunk, ami viszonylag be is jött mert a 26. perc környékén 3 helyzetünk is volt, amiből 2 kapufa volt. 30 perc tájékán egy rossz hiba miatt megkaptuk a második gólt. Az utolsó 10 percben keményen belehúztunk és szoros lett a mérkőzés, helyzeteket alakítottunk. A lányok is gőzerővel szurkoltak. A meccsnek vége lett, mindenki kezet fogott becsületesen és gratulált a másiknak. Utána egy kis fotózkodás következett, nagyon jól éreztük magunkat. Az eredmény végül 2-0 lett de hát nem baj hisz valakinek veszítenie is kell. Ettől függetlenül élveztük nagyon a játékot. Aztán egy kis séta következett a buszig. Felszálltunk a buszra és nem megszokott módon olyan csönd volt mint ha mindenki aludt volna. Mindenkit nagyon kimerítette a foci, a lányok olyan szinten szurkoltak, hogy elment a hangjuk. Szinte mindenki aludt a buszon vagy félálomba volt. Mindenki számára jó volt ez a mai nap. Örülünk, hogy ezt is átélhettük.

4. nap délelőtt Parajd, Korond

Parajdon egy gyönyörű szép kirándulás keretében jártunk, pontosabban inkább a Parajdi-sószorosban. Hisz ez a leghíresebb benne! Német neve is így szól, Salzberg, azaz „sóhegy”. A Kárpát-medence legfontosabb sóbányászati helye ez, nem mellesleg természetesen csodálatos egy hely sétára, kikapcsolódásra. Továbbá, itt a levegő magas sótartalma miatt a betegek is meglátogatják a Parajdi-Sószorost. A sétánk folyamán mindenhol sót láttunk, szagoltunk, azon jártunk, egész végig, fényképeztük, csodáltuk a különféle képződményeket, a bátrabban még meg is kóstolták. Az eredmény : „Hm! Ennek olyan finom só íze van!” Hát igen, megtudtuk, hogy ez valóban jó, nem holmi fehér homok. Ami egyébként nem volt titok, de azért biztos, ami biztos. Miután egyre közelebb értünk a túra végéhez, egy kis sós víz forrásokkal teli helyre értünk. Tanáraink és vezetőnk talán ezt várták a legjobban, jó néhányan belelógatták a gyógyvízbe a hosszú úttól fájó lábaikat. Közülünk senkinek sem volt nagy kedve kipróbálni, de a felnőtteknek nagyon jól eshetett.

Még szuvenírt is tudtunk szedni, ittott találtunk tobozokat, köveket, más egyéb kisebb tárgyakat, amikre a só kristályosan lerakodott. Volt egy nagy, meredek úgymond hegymászásunk is, aminek a célja a sókristályok sokaságának megtekintése volt a meredek sziklafalon. Lefelé könnyebb volt, mint felfelé. De, ha úgy vesszük, megérte. Azok a sókristályok olyan gyönyörűen álltak ki a földből, mintha legalábbis a plafon mennyezetéről lógó csillárok lennének, csak itt megfordult volna a világ.

Ez után nem sokkal, fáradtan, de fényképekkel, szuvenírekkel és élményekkel telve felültünk a buszra, amivel Korondra is eljutottunk. Mire odaértünk, szerencsére sikerült kipihenni a nagy hegymászás fáradságait, és újult erővel fogadtuk a népművészeti kiállítások sorozatát. Mindenhol bolt, minden boltban szebbnél szebb, ékesebbnél ékesebb és persze drágábbnál drágább korondi kerámiákat lehetett találni, különféle csecsebecsék mellett. Egy órás szabadidőnk volt, azalatt vásárolt be szinte mindenki a legtöbb szuvenírt. Ezek a gyönyörű mintázatú kerámiák, jellegzetes korondi mintázattal mindenkit magukhoz viszottak. Korond ezekről a kerámiákról és a fazekasai tudományáról híres.

4. nap délután Farkaslaka, Szováta A délelőtti túra és a korondi vásár után, elmentünk Farkaslakára Tamási Áron sírjához és a Trianon emlékműhöz. Az író a halála előtt megmondta a végrendeletében, hogy mikor meghal, a szülőföldjén, azaz Farkaslakán temessék el, két cserefa közé. Még az is benne volt a rendeletben, hogy ne emeljenek neki se emlékművet, se kopjafát a sírja elé. Kérését teljesítették, mert ott temették el, és nem tettek a sír elé semmit, csak a sír mögé az emlékművet és egy kopjafát.

Itt ezen a helyen Tamási Áron sírja mellett egy kicsivel emelték a Trianon emlékművet.

Farkaslaka után következett Szováta, ahol a Medve-tó körül sétáltunk. A Medve-tó neve azért lett medve, mert a tó felülről úgy néz ki, mint egy kiterített medve szőre. A tó azért érdekes még, mert összegyűjti a Nap melegét és ezt a természeti jelenséget heliotermiának nevezzük. A heliotermia az a természeti jelenség, mikor éjszaka lehűl a víz felszíne és nem áramlik le a tó feneke felé, hanem fennmarad a tetején, mert akármilyen nagy a sűrűsége a fent lévő víznek, az mindig fennmarad, mivel még mindig kisebb a sűrűsége, mint a lent levő meleg sós víznek.

5. nap délelőtt Körösfő Mikor utunk ide vezetett minket, utolsó előtti célállomásunkra Erdélyben, egy gyönyörű református templomot, a Körösfői templomot tekintettük meg. Nem csak kívülről, de belüől is megszemléltük, felfedeztük a jellegzetességeit. Négy főbb jellemzőről ismerhetjük meg : először is, már ha csak ránézünk, a négy fiatornya árulkodik. Aztán, beljebb lépve a kazettás mennyezetre nézhetünk fel, amin különféle hímzett, motívumokkal díszített szőttes szolgál plafonként. Továbbá, a legszebb és leglátványosabb jelzője a különféle mintázatú, női kéz által elkészített varrottasok. Az egész templom belseje tele van velük, piros színű, - amely, tudniillik Kalotaszeg jellemzője - vonalak játéka ez! Továbbá hallhattunk Bálint Katáról, kinek neve a legtöbb díszen ott virított. Végül, amikor indulni készültünk, jó néhányan hagytunk egy kis pénzt a templom javára.

De ezen az asszonyok varrotasairól, a férfiak fafaragásáról híres kalotaszegi

településen nem csak ezen a helyen jártunk. Hisz, ha már itt voltunk, mindenképp tiszteletünket kellett tennünk Vasvári Pál emlékművénél, amelyhez a templomtól sétálva értünk oda.

Meghallgattuk, ki is ő, mit is tett. Ő egy hősi halált halt ember!

Vasvári Pál képes volt, gyenge harcképességével ellenben kitartani, harcolni a hazájáért, mint hű magyar Erdélyben. Életét a gyalui havason vesztette el, pontos időt nem tudunk róla, csak azt, hogy mindezt azért tette, hogy az ellenséget minél messzebb vezesse körösfőtől. Képes volt e miatt meghalni. Ilyen emberekkel nagyon szerencsésnek érezhettük magunkat, még ha mára nem is találni, vagy csak nagyon elszórtan. A múlt hősei nem haltak meg hiába, az utókor mindig is fel fog tekinteni rájuk.

Továbbá persze, nem hagyhattuk ki a Kalotaszegi megcsodálását, illetve szuvenírként megvásárlását.

kézműves

árúk

Szerencsések voltunk, amiért ennyi mindent láthattunk, hallhattunk, átélhettünk itt. Még ha az utolsó nap is, de remek programokkal tarkított volt.

5. nap délután Nagyvárad, Sonkoly A mai nap délutánján a Királyhágón áthaladva, ahol nem mellesleg szemet gyönyörködtető volt a kilátás, következő megállónk a Sonkolyosi szoros volt. A buszból való leszállás után Tamás bácsi elmondta Bolyai János és a GPS közötti kapcsolatot, és hogy Bolyai nélkül a GPS egyszerűen nem működne. A tájékoztatás után egy diáktársunk kapott egy túra GPS-t azzal a céllal, hogy vezessen minket végig utunkon.

A túra legelején átmentünk egy ijesztő és elég rozoga hídon egy tisztásra, amit sziklafalak vettek körül, még néhány hegymászót is lehetett látni. Egy kis pihenés után elindultunk az erdő felé, majd megálltunk a Szelek Barlangjának bejáratánál- a Kárpát-medence leghosszabb, még felfedezetlen barlangja, ahol még ma is rendeznek barlangász táborokat, van, hogy a barlangászok akár heteket is töltenek a barlangrendszerben. A túra ezután következő része igen fárasztó és nehéz volt- egy meredek domboldalon kellett felküzdenünk magunkat, viszont teljesen megérte- a kilátás gyönyörű volt. Visszafelé az út már sokkal könnyebb volt, mert tettünk egy kisebb kerülőt és sokkal inkább a vízszinteshez hasonlító terepen kellett sétálnunk (persze itt is volt néhány esés). Visszaérvén a tisztásra pihentünk egy kicsit, gyönyörködtünk a tájban, majd indultunk vissza a busz irányába.

A szoros után egy jó hosszú buszút következett egészen Nagyváradig, ahol sajnos nem álltunk meg, viszont áthaladtunk a főterén, így legalább a buszból megtekinthettem a város legszebb épületeit. Nagyváradon elbúcsúztunk Tamás bácsitól, szerintem nála jobb vezetőt Erdélyben nemigen lehet találni. Szinte mindenről tudott valami érdekességet mondani. A búcsúzás után folytattuk utazásunkat hazafelé. A következő megállónk a határ volt. Az átkelés sokkal gyorsabban ment, mint amire számítottam- körülbelül egy perc alatt átengedtek minket. Érdekes volt Erdély dimbes-dombos tájai után átbuszozni az Alföld pusztáin. Mindenesetre este kilenc óra körül értünk haza.

„Mindenütt jó, de a legjobb otthon”- én a mondás ellenére egy kis bánatot is éreztem, mivel el kellett hagynunk Erdély csodálatos és magával ragadó tájait. Remélem, a jövőben még sikerülni fog egyszer visszajutnom számomra a Kárpát-medence egyik- mind néprajzilag és tájilag is leggyönyörűbb területére.

Értékelő óra A kirándulás utáni egy összefoglaló és értékelő órát tartott a két Aranka néni a megszokott helyen a könyvtárban. A kirándulás során készült képek segítségével felidéztük az újonnan szerzett ismereteinket és élményeinket. Nagyon jó volt újra átélni a sok kép segítségével az élményeket. Volt néhány vicces kép is, amin sokat nevettünk.

Ábrahám Aranka néni Erdélyből származik, így ő a kirándulás során, de most is nagyon sok személyes élményt osztott meg velünk. Megható volt hallani, hogy mit jelentett neki, amikor először énekelhették a magyar Himnuszt.

Egymás után elmondtuk, hogy kinek mi tetszett a legjobban, mi volt a kedvenc helyszíne. Sokunknak a sárkányok kertje, a Tordai hasadék és a sóbánya tetszett legjobban. Nagyon jó érzéssel jöttünk ki az óráról, mindenki nagyon szívesen visszamenne bármikor.

Beszámoló Beszámoló a hatodikosoknak

Egy csütörtöki napon beszámolót tartottunk a 7.c és 7.d osztály közösen. A képeket a 7.d válogatta össze, a bemutatót két 7.c-s lány tartotta. A bemutató célja az volt, hogy a 6-osok megismerjék azt a helyet, ahova jövőre fognak utazni, ha megnyerik a pályázatot. Ez az program sokat segített nekünk abban, hogy még többet tudjunk hazánk történelméről és Erdély nevezettességeiről. Ezt szerettük volna bemutatni a 6-osoknak. Először felelevenítettük közös élményeinket egy power pointos bemutatóval. Szerintem nagyon jól el tudták mondani a képek segítségével, mi mindent láttunk.

Bemutatták például a Tordai hasadékot és sóbányát, Parajdi sószorost, korondi népművészeti vásárt, Farkaslakát. Látták azt a csapatképet is ahol kiálltunk a Bolyai Líceum diákjaival focizni, ahol ismét vereséget szenvedtünk. Láthatták azt a képet is, ahol egyik társunk beleesett a patakba. Elmesélhettük nekik, hogy hogyan fűződik Bolyai munkássága a GPS-hez. Meséltünk arról, hogy nem csak földrajzi és történelmi tudásunk bővült, hanem az irodalom, matematika, fizika és kémia is előkerült.

Mi nagyon jól éreztük magunkat Erdélyben, remélem ők is jól fogják magukat érezni. Reméljük tetszett nekik a bemutatónk, hisz elláttuk őket tökéletes tanácsokkal (Például ne essenek patakba!).

PROJEKTNAP Nemzeti összetartozás napja A nemzeti összetartozás napján az iskola termeiben különböző játékok és programok várták a tanulókat. Aki volt az erdélyi kiránduláson az besegíthetett a különböző állomásokon, de mielőtt elkezdődtek volna a programok azelőtt megnézhettünk egy műsort, amit a diáktársaink adtak elő a trianoni békeszerződésről. Majd két tanárunk néptánc bemutatót tartott, ami nagyon tetszett nekünk. Majd elénekeltük közösen a Himnuszt.

A műsor után elmentünk abba a terembe, ahol segíteni szerettünk volna. A többiek színes programok közül válogathattak. Egyik teremben, ahol én is segítettem, a székely-magyar rovásírás népszerűsítéséről szólt. Azért jelentkeztem erre a programra, mert tudok rovásírással írni és olvasni. Nagyon örülök, hogy ezzel tovább öregíthetek egy írásmódot amit a honfoglaló magyar őseink hagytak ránk. Sokan voltak azon az állomáson, ahol sudoku feladatokat oldhattak meg. Nagyon népszerű volt a néptánc-népdal tanulás, ahol moldvai táncokat is táncolhattak. Sokaknak tetszett a Magyarország szeretlek műsorra épülő játék, ahol csapatok versenyezhettek egymás ellen. Érdekes volt az az állomás, ahol Budapest térképen kellett megkeresni az olyan elnevezésű utcákat, tereket, amelyek egy elcsatolt területhez köthetőek. Tanulságos volt a különböző nagy magyarországi tájegységekhez köthető ételek neveihez fűződő játékos feladatok.

Volt még állomás gyufarejtvényekkel, játékos matematika feladatokkal, fejtörőfeladatokkal, társasjátékokkal, totóval Bolyai Jánosról iskolánk névadójáról, összeollózott közmondásokkal melyet helyesen kellett összepárosítani... Összességében ez a nap ahogy volt úgy jó volt, csak azt sajnáltuk, hogy nem tudtunk minden programon résztvenni.

Név: ……………………………… MENETLEVÉL 8 db aláírást kell gyűjtened! ÁLLOMÁS 1. Anagrammák (201) 2. Sudoku (102) 3. Gyufarejtvények (211) 4. Bolyai totó (202) 5. Tudod-e? (M.o.) (101) 6. Rakd össze! (Közm.) (111) 7. Bolyai mondta – rovásírással (203) 8. Növények, ételek nevei ((112) 9. Magyarország szeretlek! (210) 10. Nálunk is van! (213) 11. Keresd a párját! (110) 12. A matek humora titkosírással (113) 13. Társasjáték I. (103) 14. Társasjáték II. (104) 15. Népdal és néptánc tanulás (13) 16. Törd a fejed! (14) 17. Szókereső (204) 18. Magyarországi legek – totó (115) 19. Filmvetítés (könyvtár)

ALÁÍRÁS