Bodrogi József – Kaló Zoltán Innováció a gyógyszeriparban
1. Innováció fogalma A fejlett és fejlődni szándékozó országok taktikája és stratégiája viszonylag egyszerű modellel leírható. Olyan tőke és munkaerő kombinációt kell megvalósítani, amely komparatív előnyt biztosít az adott országnak. Ennek kulcseleme a munkaerő összetétele, képzettsége és minősége, hiszen ezen termelési tényező biztosítja a szellemi hozzáadott érték azon kritikus tömegét, amely lehetővé teszi a fentebb említett előnyök realizálását. A gazdasági fejlődésben kiemelkedő szerepe van az innovációnak, amelynek fontossága és jelentősége a múltban, a jelenben és a jövőben is megkerülhetetlen. Az innováció fogalmát először Schumpeter 1939-ben publikált könyvében (1) definiálta tudományos alapossággal. Az innováció felfogása szerint egy új termelési forma kialakítását jelenti, ami magában foglalja: a. új termék létrehozását, ami a fogyasztó előtt eddig még ismeretlen volt. b. új, az adott területen ismeretlen eljárás bevezetését. c. új piac létrehozását, amelyen az adott ország még nem volt jelen. d. nyersanyagok, félkész termékek új beszerzési forrásainak megteremtését. e. új szervezet létrehozását. Tehát innovációról akkor beszélhetünk, ha a jelzett feltételek fennállása mellett magas szintű stratégiai újdonsággal állunk szemben. Rendkívül fontos aspektus azonban, a fogyasztó, a piac értékítélete meghatározó, hiszen a keresletet megtestesítő piacnak illetve annak konkrét megtestesítőjének, a fogyasztónak olyat kell nyújtani, amit jobban értékel a réginél. Az innováció az OECD értelmezésében a piaci keresletre és egyéb társadalmi szükségletekre adott válasz a különféle ismeretek kreatív alkalmazásával.(2) Mérési célokra az Oslo-i Kézikönyv ad definíciót: “új vagy lényegesen továbbfejlesztett termék (jószág vagy szolgáltatás) létrehozása, vagy új folyamat, új marketing eszköz, új szervezeti megoldás megvalósítása az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben vagy külkapcsolatokban”.(3) A fenti módokon értelmezett innováció a gyakorlatban eltérő sajátosságú innovációs stratégiákban valósul meg a különböző gazdasági szektorokban, iparágakban. 1. Kínálatvezérelt iparágak Tipikus területe a bőr- és cipőipar, a textil- és faipar, valamint a mezőgazdaság, ahol az innováció döntően a termelés technikai hátterének biztosításában jelentkezik. Legfőbb sajátossága, hogy az innováció különböző formái az iparágakon kívülről származnak, jellemzően a beszállítóktól. 2. Méretgazdaságosságon alapuló területek Tipikus megjelenési formája a gépgyártás és a feldolgozóipar, ahol az eljárás- és termék innováció párhuzamosan megfigyelhető, a termelési rendszerek és a termékek összetettek. A
méretgazdaságossághoz kötődő kritikus tömeg alapvetően határozza meg termelés volumenét és sokszor a jövedelmezőségét is. Az innováció jellemzően saját pénzügyi forrásokra támaszkodik, erőteljes a belső K+F, amelynek eredményei nemcsak az adott területen, hanem a beszállítóknál is jelentkeznek. 3. Specializált iparágak Tipikus területe a műszeripar és az informatika, ahol más ágazatok igényeit igyekszenek kielégíteni. A potenciális felhasználókkal együttműködve valósul meg az innováció tehát ebben az ágazatban döntően külső innovációs ötletek és források jelennek meg, a fejlesztés célirányos, a kereslet pedig erősen korlátozott. 4. K+F intenzív ágazatok A világgazdaságban innováció igényesség szempontjából az űrkutatást, az energetikát, a távközlést és az egészségipart, amelynek legfontosabb része a gyógyszeripar, sorolják a vezető ágazatok közé. Közös jellemzőjük, hogy nagy társadalmi fontosságú tudományos eredményekhez kötődik az innováció, amely óriási tőkeerejű szereplőket igényel. További sajátosságuk, hogy intenzív alap- és alkalmazott kutatási hátteret igényelnek, a K+F átfutási ideje- a bevezetéshez hasonlóan- nagyon hosszú. Az innováció tőkeigénye magas, megtérülése nagyon kockázatos, amelyek csökkentését monopóliumok biztosítják döntően szabadalmi védettség formájában. Ezeken a területeken a kutatási, termelési és értékesítési kapacitások magas fokú koncentrációja nélkül az innováció sikeressége nehezen valósítható meg.
2. A gyógyszeripari innováció jelentősége A gyógyszeripari innováció feltételei jelentősen megváltoztak, nehezedett az innováció külső és belső feltételrendszere. A kutatás-fejlesztés hatékonysága csökkenő tendenciát mutat, egy új technológia fejlesztésének költsége jelentősen emelkedett, a piacra jutás feltételei a közfinanszírozáshoz kötelező költség-hatékonysági bizonyítékok és költségvetési hatás elemzés általánossá válásával megnehezedtek, az új technológiák árképzése és indokolhatósága komoly stratégiai döntésekre kényszeríti a fejlesztőket, a differenciált árképzés megszűnése és a terápiás referencia ártámogatási rendszer széleskörű alkalmazása csökkenti a kutatás-fejlesztés megtérülését. Ennek ellenére az egészségipari innovációnak olyan komoly hozadékai vannak, melyek miatt a terület folyamatos fejlődése társadalmi szinten kívánatos. Természetesen ezek között első helyen kell megemlíteni a kielégítetlen egészségügyi szükségletek csökkenését, a lakosság egészségi állapotának javulását. Könnyű lenne azt mondani, hogy az új technológiák hasznát igazolja a várható élettartam folyamatos növekedése. Ugyanakkor a lakosság várható élettartamának növekedésében az általános jólét növekedése és az ehhez kapcsolódó életmód változás döntő szerepet játszik, ezért az egészségi állapot javulását nem írhatjuk kizárólag az egészségügyi technológiák fejlődésének a javára. Mindazonáltal elsősorban a korszerű terápiás lehetőségeknek fejlődésének köszönhető, hogy a korábban halálos betegségekben (pl. cukorbetegség, emlőrák, leukémia, végstádiumú vesebetegség, malária) szenvedők mára meggyógyulhatnak a betegségből, vagy sok-sok életévet nyerhetnek az optimálishoz közeli életminőségben. Számos krónikus betegségben (pl. asztma, depresszió, migrén) az egyre eredményesebb kezelésnek köszönhetően látványosan és mérhetően javult a betegek életminősége. Az elkerülhető betegségteher még mindig jelentős nemcsak a fejlődő országokban, de a közepesen fejlett és fejlett gazdaságú országokban is. Ezért fontos az egészségügyi technológiák innovációs ciklusának a fenntarthatósága.
A gyógyszeripar gazdasági jelentősége Európában Az elkerülhető betegségteher csökkentésén túl az egészségipari innováció gazdasági hozadéka is számottevő. Az ágazat jelentős foglalkoztató, a kutatás-fejlesztésben dolgozók döntően magas kvalifikáltak, és ebből következően a jövedelmük is meghaladja az átlagos jövedelmeket egy adott országban. A terület komoly mértékben járulhat hozzá a GDP növekedéséhez. Ráadásul geopolitikai célok miatt a gyógyszeripari innováció az Európai Unió számára kiemelt fontossággal bír. Az OECD adatai alapján az Európai Unióban 2000-ben a GDP 1,74%-át költötték kutatás-fejlesztésre. 2000-ben a liszaboni egyezmény azt tűzte ki céljául, hogy az EU 2010-re 3%-ra növelje a bruttó jövedelem K+F-re fordított részarányát annak érdekében, hogy a régió gazdaságilag versenyképes maradjon Észak-Amerikával és Ázsiával szemben. Mivel 2007-ben az EU-ban a bruttó hazai össztermék 1,77%-át költötték kutatás-fejlesztésre, elmondható, hogy a célokat nemhogy elérni, de még közelíteni sem sikerült. Referenciaként érdemes megemlíteni, hogy 2007-ban Japán a GDP 3,44%-át, az Egyesült Államok 2,66%-át költötte K+F-re, mely arány messze meghaladja az unió K+F kiadások arányát (ld. 1. ábra).
1. ábra – A kutatás-fejlesztési kiadások alakulása(4)
Ahhoz, hogy az Európai Unió sikeres legyen más régiókkal szemben, és növelni tudja a kutatásfejlesztésre költött forrásokat, elsősorban olyan iparágakat kellene támogatni Európában, amelyek az eladásaikból 3% felett forgatnak vissza kutatásba. A gyógyszeripar ezen ágazatok között is kiemelkedő, 16,5%-os kutatási ráfordítás / eladás rátával bír (5). Bár az európai gyógyszeripari kutatás-fejlesztési kiadások az 1980-as 2,33 milliárd € szintről 2008-ra 26,55 milliárd €-ra nőttek, a gyógyszeripari kutatás-fejlesztés európai szerepe csökken nemcsak az Egyesült Államokkal, de Ázsiával szemben is.
A gyógyszeripari innováció gazdasági jelentősége Magyarországon Magyarország jövőjét részben az határozza meg, hogy a folytonosan változó világpiaci helyzetben milyen stratégiailag és gazdaságilag is fontos ágazatokban képes sikeres lenni. Ehhez természetesen átgondolt ágazati politika szükséges a kiválasztott területeken. Az egészségipar jelentősége túlmutathat a mostani szerepén. Egyes vélemények szerint az ágazat jelentheti a világgazdaság Kondratyev által leírt 50-70 éves időtávú ciklusaiban a soron következő konjunkturális időszak hajtóerejét. Ennek egyrészt az az alapja, hogy az egészségügyi szolgáltatásokban az élőmunkát nem lehet kiváltani, azaz a szektor döntő szerepet játszik a foglalkoztatottság fenntartásában, ugyanakkor az ágazatban az innováció hasznosulása rendekívül magas mértékű. Közismert tény, hogy a gyógyszeripar más szektorokhoz képest a forgalmának kiemelkedő hányadát forgatja vissza kutatás-fejlesztésbe(6). Az innovatív gyógyszeripar jelentősen növelheti egy ország vagy régió versenyképességét, emiatt az ágazat támogatása az Európai Unió kiemelt céljai között szerepel. A gyógyszeripar kis nyersanyag igényű, nagy hozzáadott értékű ágazat, mely jelentős szürkeállományt és tudást igényel. Magyarország adottságai miatt pontosan ilyen tulajdonságokkal bíró ágazatban veheti fel versenyt más országokkal. Ezen a területen a magyar egyetemi szakemberképzés tradicionálisan magas színvonalú volt, azonban a természettudományi egyetemi képzés prioritása és ezzel párhuzamosan a képzésre fordított források nagysága az utóbbi időben jelentősen csökkent. A hazai gyógyszerágazat relatív versenyelőnyt élvez a nyugat-európai országokkal szemben abban a tekintetben is, hogy az ágazatra egyelőre nem jellemzőek a sztrájkok, és a kutatás-fejlesztés lehetőségeit nehezítő civil mozgalmak (pl. állatkísérletek betiltása érdekében tüntetők) hazánkban még nem erősek. Sajnálatos módon azonban Magyarországot is érinti az a nemzetközi trend, mely szerint a gyógyszeripari befektetések az alacsony humán erőforrás költségek miatt áthúzódnak Ázsiába (pl. India, Kína). Ráadásul a hazai kutatás-fejlesztés színvonala kormányzati és kockázati tőke, valamint egyéb magán erőforrások hiányában erősen visszaesett, többnyire csak generikus termékek technológiai fejlesztésében tudjuk felvenni a versenyt a világ többi régiójával. A hazai gyógyszeripari kutatás-fejlesztés szabadalmak hasznosulása csekély mértékű. Még így is Magyarországon a hazai gyártóhellyel rendelkező gyógyszergyárak éves mérlegadatainak összegzése alapján a gyógyszeripari K+F kiadások 54 milliárd Ft-ot tettek ki 2008-ban. Ez azt jelenti, hogy a versenyszféra hazai K+F ráfordításainak 60%-át a gyógyszeripar adta(7). A gyógyszeripari K+F fontos eleme a nemzetközi klinikai vizsgálatokban való részvétel. Összességében körülbelül 50 milliárd forintra becsülhetjük azt a teljes összeget, amit a nemzetközi klinikai vizsgálatok érdekében a megbízók elköltenek Magyarországon a magyar szakemberek aktív bevonásával. Ez az összeg a magyar bruttó hazai össztermék 0,2%-ára tehető(8). Sajnálatos módon az innováció szerepe a hazai gyógyszeriparon belül csökkenni látszik, a gyógyszeripari és biotechnológiai szabadalmak száma negatív tendenciát mutat, amely aggasztó jelenség. Igazán nagy nemzetközi piaci eladásokat produkáló, döntően hazai fejlesztésű originális gyógyszert az utóbbi időben nem tudott produkálni az ágazat. Természetesen ez részben következménye annak az erkölcsileg pozitív, de gazdasági szempontból negatív ténynek, hogy a tehetséges magyar gyógyszeripari kutatás-fejlesztéssel foglalkozó szakemberek egyre jelentősebb nemzetközi karriert futnak be a világ számos, jól felszerelt és kiemelt megélhetési lehetőséget biztosító kutatóközpontjában. Fontos volna tehát, hogy a hazai gyógyszeripari központok is komoly lehetőséget biztosítsanak a jól képzett magyar szakemberek számára. Ehhez mindenképpen beruházásokra és ágazati fejlesztésre volna szükség. A gyógyszeripari beruházások vonzása számos hozadékkal bírna. A magasan kvalifikált, jól fizetett szakemberek itthon tartása mellett javulhatna a hazai külkereskedelmi egyenleg és nőhetne a GDP. A gyógyszeripari beruházások eredményezhetnek új K+F egységeket és
gyártóhelyeket. Amennyiben új gyógyszeripari központ olyan régióban keletkezik, mely gazdasági szempontból hátrányos helyzetű (pl. Kelet-Magyarország, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl orvosegyetemi háttérrel is bíró központjaiban), a beruházások a gazdasági multiplikátor hatásaik révén csökkenthetnék ezen régiók lemaradását. A gyógyszeripari beruházások növekedését, a gyógyszeripar fokozottabb jelenlétet számos kormányzat által befolyásolható tényező segítheti elő: a partneri viszony, a kiszámítható gazdasági környezet, az állami támogatások és szubvenciók rendszere valamint különféle egészségpolitikai eszközök(6). Ennek érdekében kulcsfontosságú a Magyar Gyógyszeripari és Biotechnológiai Akcióterv(9), melynek politikai ciklusokon túlnyúló implementálása a magyar gazdaság és egészségügyi rendszer fejlődésének szempontjából is kívánatos volna.
3. Gyógyszeripari innováció dilemmája A fejlett országokban hatalmas nyomás nehezedik a társadalompolitikára, az egészségpolitikára és a gyógyszergyárakra a betegek részéről, hogy a megoldatlan és alacsony gyógyulást biztosító betegségben szenvedők hatásos és eredményes ellátást kaphassanak. Ezen betegségek döntően a virológia, az onkológia, a központi idegrendszer (ezen belül elsősorban a demencia) területeihez köthetők, így ezeken a területeken csodavárásszerű áttöréseket szeretnének az érintettek. A jelzett gondok megoldására hatásos, tartós és biztonságos megoldás csak K+F tevékenység sikeres megvalósításával biztosítható, amely azonban nagy tőkeigényű, kockázatos és hosszú átfutási idejű, tehát a K+F eredményes megszervezése és megvalósítása előfeltétele a társadalmi igény kielégítésének. Nagyon sok tényező eredőjeként-kockázat, óriási tőkeigény, véges pénzügyi eszközök stb.- azonban a végeredmény, az új gyógyszer rendkívül drága lesz, amelyek mindegyikét még a leggazdagabb országok sem tudnak bevonni a gyógyításba. Egyre növekvő gondot jelent az új gyógyszeres technológiák finanszírozása, támogatási rendszerekbe való bevonása, amely nélkül a betegek többsége számára nem lesz hozzáférhető a gyógyulás esélye.
Óriási társadalmi elvárás a kielégítetlen egészségügyi szükségletek tekintetében
Hogyan tudják a társadalmak és a betegek finanszírozni az innovatív technológiákat?
Egészségügyi kutatás-fejlesztés
Drága innovatív egészségügyi technológiák (pl. gyógyszerek)
• magas fejlesztési költségek • jelentős kockázatok • kiemelkedő befektetői hozamelvárások
2. ábra – Az egészségügyi innováció társadalmi és befektetői dilemmája
4. Hagyományos gyógyszerfejlesztés egységes modelljének kiterjesztése A gyógyszerek kutatása-fejlesztése korábban a hagyományos, kis molekulasúlyú hatóanyagok fejlesztésére fókuszált, és számos, népbetegség kezelésére alkalmas, az alapellátásban is alkalmazható területen gyakorlatilag minimálisra csökkentették az új gyógyszerek iránti kielégítetlen
egészségügyi szükségletet. A magas vérnyomás kezelésében például a jelenleg már generikus szakaszban levő olcsó gyógyszeres terápiák mellett innovatív gyógyszerre minimális igény van, mely az új gyógyszer kifejlesztésének fedezetét már nehezen biztosítja. Az utóbbi időben a kutatás-fejlesztés központjában a biológiai gyógyszerek állnak, melyek alkalmazását egyre specializáltabb betegcsoportokra igyekeznek kifejleszteni. A gyógyszeripari K+F szintén jelentős iránya a különböző technológiák kombinálása, mely nemcsak gyógyszer-gyógyszer kombinációra vonatkozik, hanem bizonyos hatóanyagok és egyéb hi-tech eszközök együttes alkalmazására. Ennek sikeres példája a gyógyszerkibocsátó stentek elterjedése a keringési betegségek kezelésében, melynek következtében megszűnt a határa a klasszikus gyógyszergyártó kategóriának, és a gyógyszeripari vállalatok egészségipari technológiák gyártóivá minősültek át. A folyamatot tovább erősíti a genomikai gyógyszerfejlesztés és a személyre szabott orvoslás, melynek során egy molekuláris diagnosztikai eszköz és egy új, célzott gyógyszeres terápia együttes fejlesztése a kezelés eredményességét jelentősen növeli. A világ legjelentősebb gyógyszeripari vállalatai megnyitották a diagnosztikai üzletágukat a szinergizmusok kiaknázása érdekében. A gyógyszerek életciklus menedzsmentjéhez kapcsolódó fejlesztések is komoly lehetőséget biztosítanak az ipari szereplők számára. Az életciklus menedzsment fókuszában hosszú ideig a szabadalom lejárta előtti szakaszban a technológiai fejlesztés állt. A nyújtott hatású gyógyszerek (pl. heti egyszeri tabletta) illetve eltérő gyógyszerbeviteli formák (pl. mátrixtapasz) piaci bevezetése a technológiákra vonatkozó szabadalmi védettségen keresztül biztosította a hatóanyag szabadalmának lejárta után a termék exkluzivitásának fenntartását bizonyos ideig. Az utóbbi időben a már bevezetett hatóanyagok esetében új indikációs lehetőségek kutatása, különösen a genotipizálás általánossá válása kapcsán, is hajtóereje az új humán gyógyszerek fejlesztésének. Természetesen egy adott hatóanyagot nemcsak humán gyógyszerként regisztrálhatnak, így a fejlesztés megtérülését az állatgyógyászati alkalmazások is elősegíthetik. A gyógyszeriparban azonban számos olyan szereplő is jelen van, amelyeknek nem célja késztermék fejlesztése, hanem a gyógyszeripari kutatás-fejlesztéshez és gyártáshoz szükséges kiegészítő termékek (pl. reagens, esszé, transzporter) létrehozása.
5. Új kihívások A 90-es évek eleje óta a gyógyszerek piaci bevezetéséhez szükséges tudományos bizonyítékok szerepe jelentősen átértékelődött. A regisztrációhoz bizonyítani kell, hogy a készítmény hatásossága klinikai vizsgálatokban megfelelő, a relatív biztonságossága elfogadható, és a termék minősége állandó. A finanszírozói befogadás elnyeréséhez ezen felül bizonyítandó, hogy a gyógyszer a valós életben is számottevő egészségnyereséggel bír, a költség-hatékonysági rátája nem haladja meg a társadalom számára elfogadott küszöbértéket, és finanszírozása nem teszi lehetetlenné az adott évben rendelkezésre álló büdzsé betartását. 1. táblázat - A gyógyszeripari kutatás-fejlesztés stratégiai kényszere (10) Követelmények
regisztráció követelményei
közfinanszírozói
Végpont kontrollált körülmények között mért egészségnyereség, azaz hatásosság
Hatás a kutatás-fejlesztés folyamatára
minőség
vállalati belső kényszer, hogy egészségpolitikai szempontból kevésbé releváns, bizonyítékokat állítsanak elő gyorsabban és olcsóbban
valós életben elért egészségnyereség,
külső nyomás, hogy egészségpolitikai
biztonságosság & tolerabilitás
támogatás követelményei
azaz eredményesség költség-hatékonyság
szempontból relevánsabb bizonyítékokat állítsanak elő pl. standard komparátor, több végpont
költségvetési hatás
A gyógyszeripari kutatás-fejlesztés egy újfajta stratégiai kényszerrel áll szemben: a regisztrációhoz és a finanszírozói befogadáshoz szükséges bizonyítékokat is magas tudományos standardok szerint kell előállítani. Ez azért nehéz feladat, mert más-más megközelítést igényel a kétfajta követelmény teljesítése. A regisztrációhoz szükséges bizonyítékok esetében a fő cél az, hogy minél olcsóbb és gyorsabb legyen a kutatás-fejlesztés időtávja, mert egyrészt a K+F-re jutó források is végesek, másrészt a szabadalomvédettség időbeni korlátja miatt a rövidebb klinikai fejlesztési fázis hosszabb megtérülési időszakot biztosíthat. Ezért e cél teljesítéséhez a legegyszerűbb klinikai vizsgálatokban a sikeres regisztrációhoz legnagyobb esélyt biztosító komparátort érdemes kiválasztani. A finanszírozói támogatáshoz szükséges bizonyítékok ezzel ellentétes irányban hatnak: a leggyakrabban alkalmazott alternatív eljárásokkal szemben kellene bizonyítani kevésbé kontrollált, azaz életszerűbb körülmények között, hogy érdemes az új gyógyszerekre közpénzeket elkülöníteni. Az egészségügyi technológiák K+F programjai jelentősen módosultak azóta, mióta a finanszírozói támogatáshoz bizonyítani kell a terápia értékét. A klinikai fejlesztés szakaszában új típusú adatokat kell gyűjteni, többféle döntéshozók elvárásainak kell megfelelni, ami jelentősen növeli a kutatásfejlesztés kockázatait és várható költségét.
6. Új szervezeti modell A méret-és választékgazdaságosság elvének megfelelően a gyógyszeripari innováció klasszikusan nagy mammutcégek kutatólaborjaiban valósul meg. Ezekben a központokban van megfelelő nagyságú és minőségű technológiai platform, valamint elegendő számú kutatási projekt és ahhoz, hogy a sikertelen fejlesztések költségeit is fedezzék a sikerrel bevezetett termékekből származó jövedelemből. Ezek a nagy vállalatok alkalmasak arra, hogy az átlagosan 1,3 milliárd dollár fejlesztési költséget (11) biztosítani tudják a kezdetektől a gyógyszer piacra kerüléséig. Ez a tényező jelentette az innovatív gyógyszeripari vállalatok fúziós és felvásárlási trendjének egyik fő hajtóerejét. Hasonló elvek mentén számos példát láttunk az utóbbi időben arra, hogy egy hatóanyagot különböző indikációkban több nagy cég fejleszt, az adott piacnak megfelelő tapasztalatuk alapján. A magyarországi gyógyszer kutatás-fejlesztés relatív eredménytelensége az utóbbi 20 évben részben abból fakad, hiszen a hazai vállalatok a méret- és választékgazdaságosság elvének megfelelő üzemméret hátterét nem képesek saját forrásból biztosítani. Sajnálatosan az egyre kevesebb vállalatnál koncentrálódó kutatás-fejlesztési tevékenység globálisan nem eredményezte a gyógyszerfejlesztés hatékonyságának növekedését. Az utóbbi 10 évben egyre több erőforrás felhasználásával egyre kevesebb új hatóanyagot vezetnek be. Részben ezért a fejlesztés motorját az elkövetkezendő években a kisebb, nagyobb kockázatvállalási hajlandósággal bíró, sokszor kockázati tőkéből finanszírozott vállalatok jelenthetik. Ezek ugyan nem alkalmasak arra, hogy az általuk kifejlesztett hatóanyagokat eljuttassák a regisztrációig, de a korai fejlesztés sikeres befejezése után a nagyobb vállalatok felvásárolhatják a fejlesztési projektet vagy magát a céget, és a tőkeerejük révén biztosítják a fejlesztés késői fázisának anyagi és szervezeti hátterét. Az egyetemi és a gyógyszeripari vállalatok együttműködésének szerepe is felértékelődött az utóbbi időben. Ebben a folyamatban az egyetemi központokhoz kacsolódó spin-off cégek is jelentős katalizáló erőt képviselnek. Az akadémiai és ipari szféra szinergizmusát a 2. táblázat mutatja be.
Ebből kitűnik, hogy amennyiben mindkét szereplő a hagyományosan erős területeire koncentrál, akkor a másik fél által képviselt előnyök az együttműködés keretében jelentősen növelhetik a saját területeken végzett tevékenységek eredményességét. 2. táblázat - Az egyetemi és ipari szféra szinergizmusa a gyógyszerek kutatás-fejlesztésében hozzáférés magán kutatási forrásokhoz és kockázati tőkéhez
kereskedelmi alkalmazás
oktatás
alapkutatás
alkalmazott kutatás
tudásbázis
hozzáférés közösségi kutatási forrásokhoz
egyetemi központok
***
*
***
***
*
*
***
ipari vállalatok
*
***
***
*
***
***
*
7. Új üzleti modell Az ezredfordulóig az iparágban általános volt az úgynevezett blockbuster termékek fejlesztésére irányuló K+F stratégia. Blockbusternek azokat a gyógyszereket nevezzük, melyeknek az éves forgalma meghaladja az 1 milliárd US$-t. Minden innovatív gyártó ilyen termékeket szeretett volna kifejleszteni, és emiatt a fejlesztési beruházásaik elsősorban a nagy előfordulási gyakoriságú betegségek gyógyítására és megelőzésére irányultak. Egy ilyen területen (pl. a koleszterinszint csökkentők piacán) pár százalékos piaci részesedés elérése már blockbuster státusznyi eladást jelentett, azaz a K+F befektetések biztos megtérülését, valamint elegendő forrást a következő termékek fejlesztésére. A generikus portfolió javulása miatt a tömegpiaci gyógyszerek fejlesztésének kockázatai jelentősen nőttek, a blockbuster fejlesztésen alapuló üzleti modell az utóbbi években alacsony megtérülési rátát hoz az innovatív cégeknek. Egyre több új gyógyszer bizonyul veszteséges beruházásnak, ahol a fejlesztési és forgalmazási ráfordítások sem térülnek meg bevételekből, ami azért jelent gondot, mert a befektetési költségek igen jelentősek (12). Ennek megfelelően napjainkban a gyógyszeripari cégek új K+F stratégia mentén működnek, és a nichebuster gyógyszerek fejlesztésére koncentrálnak. Ezekre a gyógyszerekre az jellemző, hogy nem tömegpiaci igényeket elégítenek ki, hanem csak olyan szűk betegcsoportok kezelésére alkalmasak, amelyeknek nagy a kielégítetlen egészségügyi szükséglete, és ahol nem áll rendelkezésre megbízható, eredményes és biztonságos terápiás megoldás. A nichebuster K+F stratégia fókuszában a célzott, főként biológiai terápiák illetve a személyre szabott kezelések állnak. Habár ebben a piaci szegmensben az elérhető árbevétel várhatóan alacsonyabb, mint a blockbuster stratégia esetében (azaz termékenként kisebb, mint évi 1 milliárd US$), azonban a fejlesztési költségek is kisebbek, főként a Fázis II-III klinikai vizsgálatok alacsonyabb költségeinek köszönhetően. A blockbuster termékek alacsony sikerességi hányadosával szemben a nichebuster fejlesztéseket nagyobb sikerráta jellemzi, mert a betegség megjelenése (fenotípusa) helyett a kutatások a betegség mechanizmusának genotipizálásán alapulnak. Ennek másik következménye, hogy a jelenlegi gyógyszeripari szűk portfólió növekedik, hiszen a vállalatok több terápiás területen is meg tudnak jelenni termékeikkel a különböző fenotípusú, de hasonló vagy azonos genotípusú betegségek esetén. A betegek genotípusának meghatározásával a még ki nem alakult betegség is felismerhető és kezelhetővé válik ezekkel a gyógyszerekkel, vagyis a hagyományos betegség állapot menedzsmenttel szemben a betegség teljes életútja menedzselhető. Ennek eredménye az, hogy a betegek potenciálisan hosszabb ideig szedik a számukra megfelelő gyógyszert.
Mivel a nichebuster termékek esetében nem elégséges a rendelkezésre álló terápiás paletta, valamint a kielégítetlen egészségügyi szükséglet a betegek szemszögéből jelentős, a finanszírozók magasabb árat is hajlandóak fizetni egységnyi minőségi életév, azaz QALY nyereségért a tömegpiaci termékekhez képest. A nichebuster termékek jelentős része onkológiai gyógyszer. Az onkológia a betegségek súlyossága és magas halálozási rátája miatt még hosszú ideig a népegészségügyi programok fókuszában marad, ezért az ilyen termékek forgalmazóinak az egészségpolitikai döntéshozókkal a partneri viszony könnyebben kiépíthető, mint más gyógyszerek esetében. A nichebuster gyógyszerek a gyógyszergyárakon belül is változásokat idéznek elő, hiszen például a hagyományos gyártási-előállítási modell nem alkalmazható. Ebben az esetben nem egy hatóanyagból kell nagy mennyiséget gazdaságosan gyártani, hanem többféle, kis mennyiségű biológiai hatóanyagot. Ezeknek a hatóanyagoknak a fajlagos gyártási költségei magasabbak, a rossz forgalmi előrejelzésből eredő kár sokkal magasabb, hiszen nincsenek helyettesítő termékek. A gyógyszeripari marketinget is megváltoztatják a nichebuster-ek. Az ilyen termékek esetén jól körülírható a betegcsoportot diagnosztizáló vagy kezelő orvospopuláció, ezért az orvosok és betegcentrumok specializált, kisebb létszámú orvoslátogatói csapattal is elérhetőek. A magas betegorvos arány illetve a betegcsoportra jellemző magas válaszadási arány miatt az új gyógyszerek esetében gyors piaci penetráció érhető el. A gyors piaci penetrációt elősegítheti a molekuláris genetikai vizsgálatok rutinszerű alkalmazása, mely automatikusan, szinte marketing eszközök alkalmazása nélkül is kijelöli az adott gyógyszerre megfelelő betegeket. Ezen okok miatt a piaci niche-t elsőként betöltő szereplő aratja le a piaci sikert. Ez ellentétes tapasztalat az alapellátás gyógyszereivel, hiszen például a statinok esetében a csak ötödikként piacra lépő atorvastatin lett a világ eddig legsikeresebb gyógyszere. Ezzel szemben a ritka betegségek kezelésére kifejlesztett ún. árva (orphan) gyógyszer státuszt megkapó gyógyszerek esetében az valószínűsíthető, hogy a hasonló terápiás területre érkező gyógyszerek már csak az elsőként regisztrált gyógyszerre rezisztens betegeket tudják megszerezni, legalábbis gyors penetrációval, hiszen a teljes betegkörre ezen kísérleti készítmények már nem kaphatnak orphan státuszt. Ezért az első termék sikeressége igaz lehet a követő gyógyszerek piacára is. Mivel a nichebuster termékek zömében biológia hatóanyagok, ezért mind az originális mind a követő biológiailag hasonló gyógyszerek esetében döntően jellemző, hogy a már terápiában részesülő betegek a terápia befejezéséig az először alkalmazott szert kapják. Emiatt a generikus árerózió szerepe is kisebb jelentőségű, mint a hagyományos gyógyszerek esetében, amely előnyt jelenthet az innovatív és a márkázott (branded) generikus gyógyszereket gyártó vállalatok számára. Általánosan elfogadott állítás, hogy az gyógyszerfejlesztés egyik kitörési pontja a biotechnológia és a személyre szabott gyógyszerelés, mert egyrészt ezek a technológiák nagyarányú áttörést ígérnek a hatásosságban, másrészt a biológiailag hasonló gyógyszerek piaci bevezetése a generikus gyógyszerekhez képest nehezített, ezzel egy termék piaci életciklusa meghosszabbítható a hagyományos gyógyszerekéhez képest. A nichebuster K+F stratégián belül az innovatív gyártók törekednek a ritka betegségek „orphan” státuszú gyógyszereinek fejlesztésére. A ritka betegségek gyógyszerei esetében rövidebb a piacra kerülési idő a fázis II-III vizsgálatok és a törzskönyvezés könnyítettsége miatt, és ezért a fejlesztési költségek is alacsonyabbak. Az orphan gyógyszerek esetében a költség-hatékonysági kritériumok is enyhébbek. Nehezen volna ugyanis indokolható, hogy a ritka betegségben szenvedő, hátrányos helyzetű betegek érdekében a regisztrációs hatóságok könnyítik a regisztráció feltételeit, ugyanakkor a finanszírozók az elégtelen klinikai és költség-hatékonysági bizonyítékokra hivatkozva elutasítják a gyógyszer támogatási kérelmét. Ebből adódóan az orphan gyógyszerek esetében a terápia költséghatékonysági számításokkal alátámasztható és igazolható értékénél is magasabb piaci ár érhető el, ami végsősoron magasabb profitrátát eredményez.
8. Generikus és originális gyógyszerek kapcsolata Az originális gyógyszerek szabadalmi védelmének lejárta után az adott hatóanyagot generikus gyártók kezdik el forgalmazni. Napjainkban az egyre korszerűbb, a jó minőségű generikus gyógyszerek a gyors ütemben csökkenő áraikkal jelentős megtakarításokat generálnak a finanszírozók számára, mely társadalmi perspektívából jóléti nyereséget eredményez. A termelési határköltséghez közeli árakon a generikus gyógyszerek alkalmazásából származó megtakarításokból ugyanis forrásokat szabadíthatunk fel az új, és az esetek többségében többletkiadásokat igénylő innovatív technológiák megvásárlására. Amennyiben közpénzekből az új technológiák alkalmazását támogatni tudjuk, úgy elősegítjük az egészségügyi kutatás-fejlesztés megtérülését és az innovációs ciklus folytonosságát. Fontos azt látnunk, hogy a generikus gyógyszeripar működésének eredményessége és fenntarthatósága is az innovációs ciklus folytonosságától, azaz az innovatív gyógyszergyártók sikerességétől függ, hiszen csak akkor lehet újabb és újabb generikus termékeket bevezetni, ha jó pár évvel azelőtt valamelyik innovatív gyártó sikerrel vezette be az adott gyógyszert. Vagyis ha az innovációs ciklus lelassul, akkor a generikus termékek gyártására szakosodott gyógyszeripar jövője is veszélybe kerülhet (3. ábra).(6) Új innovatív gyógyszerek
Az innováció továbbfejlesztett kezelési lehetőségeket kínál, amelyek elavulttá teszik a generikus gyógyszereket
Szabadalom lejár Kiváló minőségű generikus gyógyszerek
A generikus gyógyszerek pénzeszközöket szabadítanak fel az innovatív gyógyszerek számára
Generikus gyógyszerek elavulása
3. ábra - Innovatív gyógyszerek és generikus gyógyszerek körforgása Irodalom 1. Schumpeter JA. BUSINESS CYCLES. A Theoretical, Historical and Statistical Analysis of the Capitalist Process. New York Toronto London : McGraw-Hill Book Company, 1939 2. OECD (1999), Managing National Innovation Systems, OECD, Paris. 3. OECD & European Communities (2005), Oslo Manual: Guidelines for collecting and interpreting innovation data, 3rd edition, Joint Publication of the OECD and the Statistical Office of the European Communities. 4. OECD Factbook 2010: Economic, Environmental and Social Statistics; (http://www.oecdilibrary.org/economics/oecd-factbook-2010/gross-domestic-expenditure-on-r-dtable_factbook-2010-table162-en) 5. The Pharmaceutical Industry in Figures, EFPIA (The European Federation of Pharmaceutical Industries and Associations), 2010 Edition 6. Kaló Z: Versenyképes gyógyszerpolitika, IME, 2007.6. 10.25-31
7. Nikodémus A, Kissné Marjay M. Gyógyszeripar: gyógyír a magyar innovációs rendszernek. IME, 2010. 9. 1. 34-38. 8. Antal J, Szepezdi Zs, Nagyjánosi L, Kaló Z. A nemzetközi klinikai vizsgálatok helyzete és hozadéka Magyarországon. IME, 2010. 10. 1. 5-10. 9. http://www.nfgm.gov.hu/data/cms2013362/gyogyszer_akcioterv.pdf (letöltve: 2010 március 14.). 10. Kaló Z. Beavatkozással nem járó vizsgálatok (3. fejezet) in Lakner G, Renczes G, Antal J: Klinikai vizsgálatok kézikönyve, SpringMed Kiadó, 2009. 11. DiMasi JA, Grabowski HG. The Cost of Biopharmaceutical R&D: Is Biotech Different?’, Managerial and Decision Economics 2007. 28. 469-479.
