Büntetőjogi felelősség a sportjogban

Büntetőjogi felelősség a sportjogban Szerkesztette: Dr. Madai Sándor

Szerző: Dr. Madai Sándor

Lektorálta: Dr. Sántha Ferenc

Felelős Kiadó: Campus Kiadó, Debrecen Kézirat lezárva: 2015. november 20.

ISBN 978-963-9822-56-6

A tananyag elkészítését a ''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért KeletMagyarországon TÁMOP-4.1.2.E-15/1/Konv-2015-0001 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

TARTALOMJEGYZÉK

I. A BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉG TERMÉSZETE, JELLEMZŐI, KAPCSOLATA A SPORTJOGGAL ........................................................................................................................ 7 1.1. A felelősségről általában ................................................................................................. 7 1.2. A büntetőjogi felelősség .................................................................................................. 8 1.2.1. A büntetőjogi felelősség elválása a polgári jogi felelősségtől ................................. 8 1.2.2. A büntetőjogi felelősség ......................................................................................... 11 1.3. A büntetőjog helye a jogrendszerben ............................................................................ 12 1.4. A büntetőjog fogalma, feladata, funkciói ...................................................................... 12 1.5. A büntetőjog alapelvei .................................................................................................. 14 1.5.1. Törvényesség elve .................................................................................................. 14 1.5.2. Humanizmus elve ................................................................................................... 15 1.5.3. Tettfelelősség elve .................................................................................................. 15 1.5.4. A bűnösség elve ..................................................................................................... 15 1.5.5. Arányosság elve ..................................................................................................... 16 1.5.6. Kétszeres értékelés tilalma ..................................................................................... 16 1.5.7. A büntetőjog szubszidiaritása................................................................................. 16 1.6. A Büntető Törvénykönyv hatálya ................................................................................. 17 1.7. Bűncselekménytan ........................................................................................................ 18 1.7.1. A bűncselekmény fogalma ..................................................................................... 18 1.7.2. A bűncselekmények súly szerinti felosztása .......................................................... 19 1.7.3.1. Objektív tényállási elemek .............................................................................. 20 1.7.3.2. A bűncselekmény elkövetője, alanyai ............................................................. 22 1.7.3.3. Szubjektív tényállási elemek ........................................................................... 24 7.3.4. Jogellenesség .......................................................................................................... 26 1.8. A bűncselekmény megvalósulási szakaszai .................................................................. 26 1.9. A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai .................................................................. 27 1.10. A sport kapcsolata a büntetőjoggal ............................................................................. 34 4

II. EURÓPAI UNIÓS KITEKINTÉS ...................................................................................... 36 2.1. Bevezetés ....................................................................................................................... 36 2.1.1. Uniós szintű nyilvános konzultáció........................................................................ 37 2.1.2. Az EU által nyújtott hozzáadott érték a sport terén ............................................... 38 2.1.3. A sport gazdasági vetülete...................................................................................... 39 2.1.3.1. Tapasztalaton alapuló szakpolitikai döntéshozatal a sport terén ..................... 39 2.1.3.2. A sport fenntartható finanszírozása ................................................................. 40 2.1.3.3. Az állami támogatásokkal kapcsolatos uniós szabályok alkalmazása a sportra ...................................................................................................................................... 41 2.1.3.4. Regionális fejlesztés és foglalkoztathatóság ................................................... 42 2.1.4. A sport szervezése .................................................................................................. 42 2.1.4.1. A jó irányítás ösztönzése a sportban ............................................................... 42 2.1.4.2. A sport sajátos jellege ..................................................................................... 42 2.1.4.3. A sportolók szabad mozgása és állampolgársága ........................................... 43 2.1.4.4. Átigazolási szabályok és a sportügynökök tevékenységei .............................. 44 2.1.4.5. A sportversenyek integritása ........................................................................... 45 2.1.4.6. Európai szociális párbeszéd a sportágazatban ................................................. 46 2.1.5. Együttműködés harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel .................. 46 2.2. A sport társadalmi szerepe – büntetőjogi aspektusok ................................................... 46 2.2.1. Oktatás, képzés és képesítések a sportban ............................................................. 47 2.2.2. Az erőszak és az intolerancia megelőzése és az ellenük folytatott küzdelem ........ 48 2.2.3. Egészségvédelem a sport révén .............................................................................. 48 2.2.4. Társadalmi befogadás a sportban és a sport által ................................................... 49 2.2.5. A dopping elleni küzdelem .................................................................................... 50 2.3. Az Európai Unió Bíróságának esetjoga ........................................................................ 51 2.4. Az online szerencsejátékok szabályozása az EU-ban és kapcsolata a sporttal ............. 62 2.4.1. Online szerencsejátékok a Szerződés szabályai szerint ............................................. 64 2.4.2. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés ..................................................... 64 2.4.3. Az online szerencsejátékokkal kapcsolatos másodlagos uniós jogszabályok ........ 67 2.4.4. A konzultációval összefüggő alapvető szakpolitikai kérdések .............................. 67 5

2.4.4.1. Az online szerencsejáték-szolgáltatások meghatározása és felépítése ............ 68 2.4.4.2. Az online szerencsejáték-szolgáltatók által nyújtott és/vagy használt kapcsolódó szolgáltatások ............................................................................................ 69 2.4.4.3. Közérdekű célkitűzések................................................................................... 72 2.4.4.4. Fogyasztóvédelem ........................................................................................... 73 2.4.4.5.

A

jótékonysági

célú

és

közérdekű

tevékenységek

és

események

finanszírozása, amelyektől az online sportfogadás függ .............................................. 84 2.4.5. A jogérvényesítés és az ezzel kapcsolatos kérdések .............................................. 88 III. SPORTOLÓK BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE ............................................................ 92 3.1. Személy elleni bűncselekmények .................................................................................. 92 3.2. Korrupciós bűncselekmények ..................................................................................... 102 3.3. Sporteseményekhez kapcsolódó csalás-jellegű magatartások („bunda”).................... 106 3.4. Teljesítményfokozó szerek használata ........................................................................ 119 IV. SPORTVEZETŐK BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE .................................................. 123 4.1. Gazdasági bűncselekmények ....................................................................................... 123 4.2. Korrupciós bűncselekmények ..................................................................................... 136 4.3. Vagyon elleni bűncselekmények ................................................................................. 146 V. A SZURKOLÓK MAGATARTÁSÁNAK BÜNTETŐJOGI MEGÍTÉLÉSE................. 168 5.1. Garázdaság .................................................................................................................. 168 5.2. Rendbontás .................................................................................................................. 180 VI. ALKALMAZHATÓ SZANKCIÓK – BÜNTETŐJOGI JOGKÖVETKEZMÉNYEK .. 188 6.1. A büntetések ................................................................................................................ 188 6.1.1. A szabadságvesztés .............................................................................................. 189 6.2. Az elzárás .................................................................................................................... 198 6.3. A közérdekű munka .................................................................................................... 198 6.4. A pénzbüntetés ............................................................................................................ 199 6.5. A foglalkozástól eltiltás ............................................................................................... 201 6.6. A sportrendezvények látogatásától való eltiltás .......................................................... 203

6

I. A BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉG TERMÉSZETE, JELLEMZŐI, KAPCSOLATA A SPORTJOGGAL

1.1. A felelősségről általában

A felelősség kifejezés egy olyan elvont és elméleti fogalmat takar, amely politikai fogalomként született meg a XVIII. századi Franciaországban. Híres jogtudósok, jogbölcsészek későbbi kutatásai azonban rámutattak arra, hogy a felelősség, mint főnév az olasz és az angol politikai nyelvezetben már a XVIII. század derekán megjelent. Az azonban nem vitatható el a franciáktól, hogy a Code civilben – amely Napóleon uralkodása alatt készült el – szerepelt először jogi fogalomként a felelősség kifejezés. A Code Civil hatására pedig más nyelvekben és jogi kultúrákban is viszonylag gyorsan elterjedt. Évszázadok alatt a felelősség kifejezés hosszú fejlődésen esett át, melynek következményeképpen egy sokrétű, több értelemben is használt, bizonyos szempontból parttalan fogalommá vált. A felelősség jogi értelemben valamely jogszabályban rögzített norma megszegését jelenti. Általános értelemben egy, a társadalom tagjai által követendőnek tartott magatartás szabályaival való szembeszegülést, a társadalmi normáknak való állandóan fennálló alávetettséget jelenti. A felelősség alapja ezért egy cselekvéssel vagy mulasztással megvalósított normaszegés, kötelezettségszegés. Ezen túl jelentéstartalmához hozzátartozik az is, hogy amennyiben valaki megszegi a társadalmi normákban rögzített magatartási szabályokat, úgy vele szemben a norma megszegése esetére előírt szankciók alkalmazhatók. A társadalmi értelemben vett felelősségen túl azonban a felelősség fogalomnak más aspektusai, dimenziói is léteznek, amelyek témánk kiindulópontját adják. Így a társadalmi felelősségtől meg kell különböztetnünk a jogi felelősséget és a nem jogi felelősségeket. Utóbbira példák a politikai és erkölcsi felelősség. Jogi felelősség alatt pedig azt értjük, amikor nem társadalmi normáknak vagyunk alávetve, hanem a jogalkotó által elfogadott jogi

7

normáknak. A jogi felelősség célját az határozza meg, hogy mely jogág körében alkalmazzuk szabályait. A felelősség a társadalom nevelő funkciójának az a része, amely represszióval és/vagy prevencióval reagál a különböző társadalomra veszélyes magatartásokra. A társadalomra veszélyes magatartásokat az állam jogellenessé nyilvánítja, és kikényszeríthető szankciókkal sújtja azokat, ezáltal védekezve a veszélyes magatartásokkal szemben a jog eszközeinek segítségével, kialakítva a jogi felelősség szabályait. A jogi felelősség differenciálható aszerint, hogy büntetőjogi vagy polgári jogi felelősségről beszélünk. A büntetőjogi felelősséget valamely társadalomra veszélyes és büntetni rendelt bűncselekmény szándékos vagy ha a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli, gondatlanul elkövetett cselekmény váltja ki. Lényeges, hogy konkrét bűncselekmény elkövetésének hiányában nem lehet senkit büntetőjogilag felelősség tenni, vagyis a büntetőjog meghatározza azokat a magatartásokat és cselekményeket, melyek bűncselekménynek minősülnek, és amely cselekmények elkövetőivel szemben a büntetőjogi jogszabályokban előírt szankciók alkalmazhatók lesznek.

1.2. A büntetőjogi felelősség

1.2.1. A büntetőjogi felelősség elválása a polgári jogi felelősségtől A bűncselekmények áldozatainak helyzetének megítélése, illetőleg az elszenvedett sérelmekért való kárpótlása hosszú fejlődési folyamaton esett át a kezdetektől egészen napjainkig. Évezredekkel korábban nem vagy nem kizárólag az állam gyakorolta a büntetőhatalmat,

vagyis

nyilvánított

üldözendőnek

bizonyos

cselekményeket

és

szervezetrendszere révén felderítette a bűncselekményeket és büntette azok elkövetőit. A magán- és vérbosszú idején a sértettnek, illetve családjának, nemzetségének volt meg erre a hatalma. A magán- és vérbosszúban testet öltő büntetőhatalom fizikai erőszak alkalmazását, és azon túlmenően egyben vagyoni váltságot is jelentett. Az államok kialakulásával, politikai hatalmuk megerősödésével azonban igyekeztek az államok vezetői hatáskörükbe vonni és ott összpontosítani a korábban tradíciókon nyugvó igazságszolgáltatást, és átalakítani azt az 8

állam igényeinek alapulvételével. A hagyományokon alapján kialakult nemzetségi igazságszolgáltatás visszaszorult, majd teljesen meg is szűnt. Az állam büntetőhatalmának képviseletére létrejött a bírói szervezetrendszer, amelynek szerepe és hatalma fokozatosan megerősödött. A magán- és vérbosszú intézménye már az állam büntetőhatalmának megerősödése előtt visszaszorult, és felváltotta azt a sértett félnek vagy családjának, közösségének vagyoni kompenzálása mindazokért az sérelmekért, fájdalmakért, amit el kellett szenvednie a jogsértés következtében. Az anyagi ellentételezés, vagyis a kompozíció vagy megváltás alapvetően magánjogi jellegű szankció, melynek megjelenése és megerősödése szintén hozzájárult az állam büntetőjogi hatalmának és az állami normák által szabályozott büntetőjog kialakulásában. A megváltás intézményének alkalmazására általában a magánszemély élete és testi épsége elleni bűncselekmények esetén került sor. A vagyoni elégtételt, kompozíciót a jogsértő fél és a sértett, illetve a közössége közötti alku alakította ki. A magánjogi jellegű vagyoni kompozíció kialakulása és megszilárdulása lényegében egy lehetőséget jelentett az olyan bűncselekmények esetében, amelyeknél a jogsértés az élet, testi épség és egészség jogi tárgyak ellen irányult, hogy békés eszközökkel állítsák helyre a társadalom, családok, nemzetségek megbomlott egyensúlyát. Kijelenthetjük ezt annak az ismeretében, hogy az ilyen esetek döntő többségében a cselekmény bosszú formájában való megtorlása az elkövető életének elvételével végződött. A megváltás ebben a diszkriminatív formájában is képes volt egy valós alternatívát jelenteni a legsúlyosabb büntetés kiváltására az okozott sérelem következményeinek enyhítését szolgáló pénzösszeg megfizetésével. A vagyoni elégtétel, a kompozíció elterjedésével a büntetőjog a közjogiasodás szakaszába lépett, ami egyet jelentett a sértett szerepkörének meggyengülésével. A folyamat eredményeképpen fokozatosan kiteljesedett azon bűncselekmények száma, melyeket hivatalból

üldöztek

az

állam

arra

hivatott

és

felhatalmazott

szervei,

míg

a

magánbűncselekmények száma, amelyeknek nem volt olyan súlya, hogy az állam beavatkozzon, hanem meghagyta annak rendezését a magánfeleknél, visszaszorult. Végeredményben az állam saját magának követelve a büntetőhatalom érvényesítését, monopolizálta azt. A büntetőjogi hatalom közjogi jellegű válása immár egyértelműen 9

elválasztotta egymástól a büntetőjogot és a magánjogi jellegű polgári jogot. Az állam és közösségek érdekeinek kiszolgálójává vált a büntetőjog, megteremtve a bűncselekményekkel szembeni hatékony védekezést, és azt, hogy az állam maga határozhatja meg, milyen cselekményeket tekint üldözendőnek. A kompozícióból, a vagyoni elégtételadásból pedig kialakult a polgári jogi felelősség. Egy társadalom veszélynek nyilvánított cselekmény elkövetése innentől kezdve egyszerre alapozza meg az elkövető büntetőjogi és polgári jogi felelősségét, melyek ellentétes irányba hatnak. A büntetőjogi felelősség célja az lesz, hogy megbüntesse az elkövetőt és ezáltal elrettentse őt és a társadalom többi tagját is hasonló cselekmények elkövetésétől. A polgári jogi felelősség érvényesítése pedig a sértettre koncentrál, őt igyekszik a kártérítés intézményén keresztül olyan helyzetbe hozni, minta nem történt volna károkozás. A sértett akaratának jelentősége, hogy hogyan lehet őt kompenzálni azért a cselekményért, elszenvedett sérelemért, amit vele szemben az elkövető kifejtett a büntetőjog köréből fokozatosan kikopott, és a polgári jogi kártérítés keretei közé vándorolt át. A folyamatok ismertetése jól mutatja, hogy a polgári jogi és a büntetőjogi felelősség fogalmai között, szankcióikban és egyéb jogkövetkezményeiben egyaránt éles különbség van a két terület között. Mind a büntető, mind a polgári jogban a társadalomra veszélyes és ezért jogellenesnek nyilvánított cselekmények és magatartások megvalósítják a nemzeti alkotmányokban, alaptörvényekben és a nemzetközi egyezményekben foglalt valamely alapjog vagy a közbiztonság sérelmét, megsértését. A jogsértésekre adott válaszok és reakciók irányultsága azonban más funkcionális tartalommal bír a büntetőjog és a polgári jog körében. A büntetőjog központi elemét a speciális és generális prevenció jelenti, míg néhány jogrendszerben megjelenik a retorzió is. A polgári jog szintén magán viseli a prevenció jegyeit, azonban a személyi és vagyoni sérelmek körében általános szankcióként a kártérítés helyezkedik el, ami pedig a reparációt, illetve erkölcsi és más sérelmek bekövetkezése esetén a kompenzációt juttatja érvényre. A két jogterület együttes hatását vizsgálva azonban megállapítható az, hogy azok egymást kiegészítő jellegűek, mely által komplex védelmet képesek nyújtani a társadalom tagjai

10

számára. A területek komplementer jellege az Alaptörvényben deklarált jogok garanciáit hivatott teljes egészében megvalósítani. 1.2.2. A büntetőjogi felelősség A büntetőjogi felelősség kérdésében csak a bíróság jogosult dönteni, kizárólag a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben (Be.) szabályozott büntetőeljárás keretei között. A büntetőjogi felelősség önálló elbírálása azt jelenti, hogy még ha ugyanabból a ténybeli alapból, ugyanazon személlyel szemben más – jellemzően polgári peres eljárás vagy közigazgatási eljárás – is folyamatban volt, az ott hozott határozatok, illetve okfejtések nem kötik a büntetőbíróságot. Ennek alapját a büntetőjogi felelősség sajátos jellege adja. Bár számos esetben előfordul, hogy a bűncselekménynek minősülő cselekmény egyben alapot ad kártérítési per vagy személyiségvédelmi per indítására is, ahol a felelősség kérdése szintén kulcsfontosságú, a büntetőjogi felelősség vétkességi alapú természete merőben más megközelítést és értékelést kíván meg, mint a polgári jog elsősorban felróhatóságon alapuló felelősségi rendje. Míg a vétkesség egy tőle elvárhatóságot, az egyén szubjektumát központi tényezővé emelő felelősségi rendet alapít, addig a polgári jogban egy idealizált és némiképpen objektivizált, a konkrét károkozótól elvonatkoztatott magatartási mércéhez való viszonyítás történik. A büntetőjogi felelősség elbírálásának önállósága azonban nem jelenti, hogy a polgári per, fegyelmi eljárás, szabálysértési eljárás során feltárt bizonyítékok ne lennének felhasználhatók a büntetőeljárásban is. A felelősség elbírálása során a törvény nem kötelezi a hatóságokat arra, hogy a már más eljárás folytán rendelkezésre álló bizonyítékokat újra beszerezzék. Éppen ezért van lehetőség akár arra is, hogy a folyamatban lévő más eljárás (pl. adóigazgatási eljárás) eredményét bevárja a büntetőeljárás, és ilyenkor például az ügyész felfüggessze a nyomozást. A Be.-ben rögzített önálló elbírálás a felelősséggel kapcsolatos jogi kérdésekre vonatozik elsősorban. A büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának elve alól kivételt képez, ha a szabálysértést szabálysértési határozattal bíróság állapította meg. Ebben az esetben csak a szabálysértési perújítási eljárás lefolytatása és ennek eredményeként a szabálysértési határozat hatályon kívül helyezése után indulhat büntetőeljárás. Ha a szabálysértést büntetőeljárásban bírálták el, 11

a bíróság a büntetőügyben hozott ügydöntő határozatához az általános szabályok szerint fűződik a többszöri eljárás tilalma.

1.3. A büntetőjog helye a jogrendszerben

A klasszikus jogági felosztás alapján a büntetőjog a közjoghoz tartozik, annak egyik meghatározó területe. A büntetőjog az állam büntetőhatalmát hivatott érvényre juttatni, ezért szabályai kötelező (kógens) tartalmú normákból állnak. Az alanyok alá-fölé rendeltségi viszonyban állnak egymással, hiszen az államot többletjogok illetik meg, mely többek között abban is tetten érhető, hogy az állam jogosult eldönteni, hogy mely cselekmények veszélyesek a társadalomra, ezáltal mely cselekmények büntetendők és üldözendők. Az állami büntetőhatalom azonban nem korlátok nélküli. Egyrészt az alaptörvény, másrészt a konkrét büntetőjogi jogszabályok is behatárolják az állam büntetőhatalmának érvényesítését. Mivel a büntetőjogi hatalom gyakorlása a társadalmi viszonyokba való súlyos beavatkozást jelent, ezért az alaptörvény szabályai, az abban foglalt valamennyi állampolgárt megillető alapjogok határolják be az állam mozgásterét a különböző magatartások bűncselekménnyé nyilvánításakor. A büntetőjogi jogszabályok pedig annyiban korlátozzák be az állam hatalmát, hogy csak azon cselekmények elkövetéséért lehet felelősségre vonni az egyéneket, amelyet a jogszabályok büntetni rendelnek, és ebben az esetben is kizárólag akkor, ha a büntetőjogi felelősségre vonás feltételei fennállnak.

1.4. A büntetőjog fogalma, feladata, funkciói

A büntetőjog fogalmát tágabb és szűkebb értelemben tárgyalhatjuk. Szűkebb értelemben véve a büntető anyagi jogot értjük alatta, vagyis annak meghatározását, hogy mely társadalomra vagy egyénre veszélyes magatartások minősülnek bűncselekménynek, milyen feltételek mellett lehet az elkövetőt felelősségre vonni, milyen körülmények képeznek akadályt az adott elkövető felelősségre vonása során, továbbá, hogy milyen büntetéseket és intézkedéseket lehet és kell alkalmazni az elkövetőkkel szemben. Az anyagi szabályokról a 2012. évi C. törvény a 12

Büntető Törvénykönyvről rendelkezik. Tágabb értelemben ide vehetjük azt is, hogy milyen szervek fognak eljárni a bűncselekmények elbírálása során, ők milyen eljárásrendben végzik tevékenységüket, illetve hogyan fogják az alkalmazott jogkövetkezményeket alkalmazni és érvényre juttatni, vagyis a végrehajtás mozzanata is ide sorolható. A társadalmi együttélés során szükségszerűen alakulnak ki súrlódások, jogviták, feszültségek a társadalom tagjai között. A büntetőjognak az elsődleges feladata a társadalmi rend fenntartása, a közösség tagjainak védelemben részesítése. Ezen túl feladata azonban a nevelő és büntető funkciói alkalmazásával az egyének tudati befolyásolása. Az egyes cselekmények bűncselekménnyé nyilvánításával meghatározza azokat a magatartásokat, amelyeket veszélyesnek, helytelennek tart, ezzel pedig képes befolyásolni a társadalom tagjait is. Végül meg kell említenünk a szankciók alkalmazását, vagyis a bűnelkövetés megtorlását, mint feladatot. A három feladat szorosan fonódik össze. A társadalom védelmemben részesítéséből ugyanis egyenesen következik vagy a megtorlás, amennyiben már elkövettek egy bűncselekményt, vagy a társadalom tagjainak befolyásolása, lényegében a bűncselekmény elkövetésétől való visszatartás. A büntetőjog ennek érdekében tilalmakat és parancsokat fogalmaz meg, amelyek megszegése esetén állami kényszerrel érvényesíti a jogrend védelméhez szükséges intézkedéseket. A büntetőjog a kényszer alkalmazása során és azáltal behatárolja ugyan az emberek szabadságát, azonban csak olyan mértékben, ami a többi személy szabadságának védelme érdekében szükséges, tehát a társadalom valamennyi tagját korlátozza személyes szabadságának élvezetében, de egyúttal ezzel a korlátozással védelemben is részesíti e személyek jogait és törvényes érdekeit. A büntetőjogi felelősség egyik funkciója a prevenció, vagyis az elkövető (speciális prevenció) és a társadalom más tagjainak (generális prevenció) visszatartása bűncselekmények elkövetésétől, ezáltal a megelőzés, valamint emellett represszív, izoláló funkciókat is megtestesít. A két funkció együtt képes valódi hatást elérni, megelőzni a jövőbeli jogsértések bekövetkezését. A polgári jogi felelősséget ezzel szemben valamely társadalomra veszélyes, felróhatóan elkövetett magatartás keletkezteti. Utóbbinak két fajtáját különböztetjük meg, a szerződés

13

megszegéséért való felelősséget (kontraktuális) és szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősséget (deliktuális).

1.5. A büntetőjog alapelvei

Az alapelvek szerepe valamennyi jogterületen kiemelkedő jelentőséggel bír. Funkciójukat tekintve segítségül szolgálnak a normaszövegek értelmezése során, másrészt hézagpótló szerepük is van akkor, amikor a jogszabály nem rendelkezik kimerítően egy jogintézmény elemeiről. Mindezek mellett a bíróságokat is orientálják a büntető törvénykönyv által a büntetés kiszabása vonatkozásában biztosított diszkrecionális jogkör gyakorlása során. Ezért a következőkben a büntetőjog speciális alapelveit mutatjuk be. 1.5.1. Törvényesség elve A törvényesség elve, vagy más néven az anyagi jogi legalitás elvében a jogbiztonság követelménye nyer elismerést. Az elv két követelményt testesít meg. Az első nullum crimen sine lege követelmény érvényesülése, vagyis, hogy az elkövető bűnösségét, büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet a törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. A társadalom tagjai ugyanis csak akkor tudnak a jogszabályoknak megfelelően cselekedni, ha ismerik azok tartalmát. Éppen ezért egy magatartás kifejtése a személyeknek tudniuk kell, hogy bűncselekményt fognak elkövetni a magatartás kifejtése által, ugyanis ekkor valósul meg akarati szabadságuk, vagyis tudnak dönteni arról, hogy kifejtik-e a magatartást és kívánják annak következményeinek bekövetkezését vagy sem. Az elv másik része a nulla poena sine lege követelmény teljesülése. Ennek értelmében egy bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni vagy intézkedést alkalmazni, amelyről törvény az elkövetés idején nem rendelkezett. Másrészről ezen elv kifejtése azért is fontos, mert kifejezésre juttatja azt a követelményt, hogy tilos visszaható hatállyal alkalmazni a hatályban lévő törvénynél súlyosabb szabályokat tartalmazó és hatályon kívül helyezett jogszabályt. Ezen túl a törvényhozónak pontosan és egzaktan kell meghatároznia a törvényben szereplő magatartásokat és jogkövetkezményeiket. A 14

büntetőhatalom érvényesítésénél kiemelt annak is a lehetősége, hogy írott formában kerüljenek rögzítésre a szabályok, és ne érvényesüljön az írott jogot szigorító vagy szankciót megalapozó szokásjog vagy bírói jog. Végül említést érdemel az is, hogy a bíró maga is kötve van a jogszabályokhoz. 1.5.2. Humanizmus elve A bűnelkövetővel szembeni szankciók érvényesítése és ezáltal a bűnelkövetőnek hátrány okozása a büntetőjog egyik célja és feladata, ugyanakkor figyelemmel kell lenni a büntetések kiszabásánál arra a tényezőre, hogy az elkövető is ember. Minden embernek joga van méltóságához, ahhoz, hogy emberi mivoltának megfelelően bánjanak vele a teljes eljárás alatt és a büntetés végrehajtása során is. A humanizmus elve tehát áthatja az igazságszolgáltatás egész folyamatát, különösen a büntetés kiszabásánál, a büntetéskiszabás elveinél, az arányos szankciók megtalálásánál és a végrehajtásnál van kiemelkedő szerepe. 1.5.3. Tettfelelősség elve Az elkövető felelősségre vonásánál nem személyiségének, veszélyességének van jelentősége a modern büntetőjogban, hanem annak, hogy milyen bűncselekményt követett el. A tett az, ami megalapozza a felelősséget, és az ahhoz tapadó szankciók alkalmazását. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell az elkövető személyiségét figyelembe venni az eljárás alatt, azonban annak a büntetéskiszabás és végrehajtás területén lesz döntő súlya, nem pedig akkor, amikor a bíróság a bűncselekmény elkövetésének kérdésében határoz. 1.5.4. A bűnösség elve A büntetőjogi felelősség megállapításának előfeltétele és a bűncselekmény fogalom ismérve is a bűnösség megléte. A bűnösség azt jelenti, hogy az elkövető tudata átfogja cselekedeteinek következményét, vagyis az elkövető szándékosan vagy legalább gondatlanul cselekszik. Hiába következik be valamely káros esemény, ha az illető vétlenül cselekedett, nem büntethető. Bűnösség nélkül tehát nem valósul meg bűncselekmény, így nem lehet a büntetőjog eszközeivel fellépni az elkövetővel szemben. A bűnösségi elv megjelenik a 15

büntetés kiszabásánál is. A szándékosság - gondatlanság fogalompár különböző fokozatai súlyosíthatják vagy enyhíthetik az elkövetővel szemben kiszabott büntetést. 1.5.5. Arányosság elve Az alaptörvényből és az alapjogokból fakad az arányosság elvének érvényesülése a büntetőjogban. Az állami beavatkozás elé állít korlátokat az elv a büntetőjogban. Egyrészről vizsgálnunk kell, hogy szükséges-e bizonyos magatartás büntetendővé nyilvánítása a társadalom védelme érdekében vagy sem, és az alkalmazni tervezett jogkövetkezmény arányban

áll-e

a

védendő

társadalmi

érdekkel,

a

bűncselekmény

társadalomra

veszélyességével. Ezen az elvont szinten túl az arányosság elvének kérdése a jogalkalmazás szintjén is megjelenik, méghozzá abban a kontextusban, hogy az alkalmazott és kiszabott büntetésnek az elkövetett bűncselekmény súlyával kell arányban állnia. Elvárjuk azt is a bírói gyakorlattól, hogy a hasonló bűncselekmények elkövetése okán az elkövetőkkel szemben alkalmazott jogkövetkezmények hasonlóak legyenek, ne legyen köztük kirívó eltérés. 1.5.6. Kétszeres értékelés tilalma A kétszeres értékelés tilalma nemzetközileg is ismert és elismert alapelve a büntetőjognak. Jelentése kettős. Egyrészt kifejeződik benne az, hogy senkit sem lehet kétszer ugyanazon bűncselekmény elkövetéséért felelősségre vonni, büntetőjogi hátránnyal sújtani. Másrészt az elv a bíróságok számára azt a követelményt is megfogalmazza, hogy egyetlen tényt, körülményt sem lehet kétszeresen értékelni a büntetés kiszabása során. 1.5.7. A büntetőjog szubszidiaritása A büntetőjog a társadalmi rendet hivatott fenntartani, az egyének együttélésének kereteit szabályozza. Az állam a büntetőhatalma által ezt a rendet igyekszik fenntartani. Ennek a célnak az eléréséhez azonban az államnak olyan eszközei is léteznek, melyek nem avatkoznak bele ilyen radikálisan a társadalom tagjainak életébe. Az államnak figyelemmel kell lennie arra, hogy mindig az cselekmény társadalomra veszélyességének függvényében azt a rendelkezésre álló eszközt alkalmazza, amely a veszélyességgel arányban áll, és nem eltúlzott. 16

A büntetőjognak tehát van egy ultima ratio, végső eszköz jellege, vagy mondhatjuk azt is, hogy kisegítő, szubszidiárius jellege, ami annyi tesz, hogy csak akkor alkalmazható, ha már nincs más rendelkezésre álló enyhébb eszköz a célok eléréséhez.

1.6. A Büntető Törvénykönyv hatálya

Érvényes az a jogszabály, amit a törvény által előírt eljárási rendben az arra felhatalmazott és jogosult szerv fogad el, és nyilvánosságra hoz. A hatályosság már azt az időpontot jelöli, amikortól ténylegesen alkalmazandók az érvényes jogszabály szabályai. Azzal ugyanis, hogy egy jogszabály érvényes, még nem hatályos is egyben. Hatály szempontjából beszélhetünk területi, személyi, tárgyi és időbeli hatályról. A területi hatály határozza azt meg, hogy adott jogszabályt milyen földrajzi területen kell alkalmazni, míg a személyi hatály arra vonatkozik, hogy ki vagy kik által elkövetett cselekményekre alkalmazandók a törvény szabályai. A Btk. a kettőt együtt tárgyalja, mivel az szorosan összefügg. A magyar Büntető Törvénykönyvet kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre, a Magyarország területén kívül tartózkodó magyar felségjelű úszólétesítményen vagy magyar felségjelű légi járművön elkövetett bűncselekményre, valamint a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény. Ezen túl is a magyar Btk. az alkalmazandó jogszabály - azon nem magyar állampolgárok által külföldön elkövetett cselekményekre, amelyek o a magyar törvény szerint bűncselekménynek minősülnek, és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő, o állam elleni bűncselekményeknek minősülnek, tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helye szerint is büntetendők-e. Kivételt képez a szabály alól a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés és a kémkedés az Európai Unió intézményei ellen, valamint

17

o emberiség elleni vagy háborús bűncselekmények, vagy egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő. - a magyar állampolgár, a magyar jog alapján létrejött jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany sérelmére nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre is, amely a magyar törvény szerint büntetendő. A Büntető Törvénykönyv tárgyi hatálya alatt azokat a viszonyokat értjük, amelyeket a törvény szabályoz, vagyis a büntetni rendelt cselekményeket. Az időbeli hatály pedig azt az időtartamot jelöli, amelynek során a törvény szabályait alkalmazni kell. A magyar büntetőjog alapján a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni. Kivételt jelent ez alól, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, ugyanis ebben az esetben az új büntető törvényt kell alkalmazni. Szintén kivételt jelent az az eset, és az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha a cselekmény az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.

1.7. Bűncselekménytan

1.7.1. A bűncselekmény fogalma Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Ahhoz tehát, hogy megállapítható legyen, valaki bűncselekményt követett el, az alábbi feltételeknek kell megvalósulnia. Egyrészt a fogalom központi eleme a cselekmény, ami mindenképpen emberi cselekmény kell, hogy legyen. Ezen túl e cselekmény által a Büntető Törvénykönyvben nevesített és büntetni rendelt tényállást 18

kell megvalósítania az elkövetőnek, ezáltal kimerítve a tényállásszerűség követelményét. A kifejtett cselekménynek, amellyel kimerítette az elkövető a törvényi tényállást társadalomra veszélyesnek kell lennie, azaz jogellenesnek. A Btk. alapján társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti. Harmadik feltételként szükség van a bűnösségre, vagyis arra, hogy az elkövető tudata felfogja cselekményének vagy mulasztásának következményeit. Alapja tehát a pszichés viszony, ami a társadalmilag veszélyes cselekményben és annak következményeiben ölt testet. 1.7.2. A bűncselekmények súly szerinti felosztása A bűncselekmények jellegüknél, társadalomra veszélyességüknél, jogi megítélésüknél fogva különbözőek. A törvénynek tudnia kell valamilyen módon különbséget tenni a hasonló jellegű elkövetett bűncselekmények között. Az európai jogalkotók a bűncselekmény fogalmának a bűncselekmény súlya szerinti felosztása mellett kötelezték el magukat a társadalmi és kulturális hagyományokat is mérlegelve, és figyelembe véve. A bűncselekményeket így bűntettekre és vétségekre lehet felosztani, a bűncselekmény tárgyi súlya, vagyis kiszabható büntetési tétele felső határa alapján. Bűntettnek minősülnek azok a szándékosan elkövetett bűncselekmények, amelyekre e törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli. Minden más bűncselekmény vétségnek minősül. A megkülönböztetésnek komoly jelentősége van, hiszen eltérő szabályok vonatkoznak a bűntettekre és vétségekre a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata tekintetében (fegyház, börtön, fogház), a feltételes szabadságra bocsátás és a büntetés végrehajtásának felfüggesztése kérdésében, valamint a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés terén.

19

1.7.3. Tényállási elemek 1.7.3.1. Objektív tényállási elemek

Elkövetési tárgy A bűncselekmény törvényi tényállásában megjelölt az a dolog vagy személy, ami vagy aki ellen az elkövetési magatartás irányul. Nem minden bűncselekménynek van elkövetési tárgya. Amennyiben van, úgy kifejezetten nevesítve van a bűncselekmény törvényi tényállásában. Abban az esetben, ha személy az elkövetési tárgy, őt passzív alanynak is nevezzük. Általában bárki lehet, azonban vannak olyan bűncselekmények, amelyek kizárólag meghatározott személyi körrel szemben követhetők el (pl. hivatalos személy elleni erőszak). Fontos, hogy a passzív alany nem feltétlenül azonos a bűncselekmény sértettjével. A passzív alany büntető anyagi jogi fogalom, míg a sértett eljárásjogi kategória és azt a személyt jelöli, akinek a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette jogait, jogos érdekeit.

Elkövetési magatartás Két formáját különböztethetjük meg az elkövetési magatartásoknak. Az egyik esetben kifejezetten megköveteli a törvény az aktív, tevőleges magatartás kifejtését a bűncselekmény megvalósításához. Ezt nevezzük tevékenységnek. Kiemelendő azonban, hogy nem csak a test mozgásával közvetlenül előidézett hatásokat értjük alatta (valakit megütök, meglököm, stb.), hanem azokat a tényezőket is, amelyekkel képes vagyok eszközöket felhasználni (pl. kerítésbe áram vezetése). A második esetben az elkövető passzív magatartásával valósítja meg a bűncselekményt, amit mulasztásnak hívunk. Elmulaszt megtenni egy cselekményt, ami valamely kötelezettségének megszegését jelenti. A cselekvési lehetősége vagy képessége meglenne az elkövetőnek, viszont ezt elmulasztja kifejteni, nemtevésével pedig megvalósítja a bűncselekményt (például segítségnyújtás elmulasztása). Ezekben a formákban közös, hogy kifejtésük megvalósítása a szubjektív viszonyt, ami a bűnösséghez szükséges (akarati viszony) feltételez. A bűncselekményeket csoportosíthatjuk abból a szempontból, hogy milyen

elkövetési

magatartással

lehet

őket 20

megvalósítani.

Így

vannak

kizárólag

tevékenységgel elkövethető bűncselekmények, mint például a rablás. Léteznek olyan bűncselekmények, melyek csak mulasztással követhetőek el, mint az előbb említett segítségnyújtás elmulasztása. Végül szólnunk kell azokról a bűncselekményekről, melyek akár tevékenységgel, akár mulasztással elkövethetőek, például a magánlaksértés, a kiskorú veszélyeztetése, vagy az emberölés.

Szituációs elemek A bűncselekmények elkövetéséhez nem feltétlen társul szituációs elem, sőt igazából az esetek kisebb részében beszélhetünk róluk. Olyan körülmények tartoznak ebbe a körbe, mint az elkövetés helye, ideje, módja, eszköze, stb. Ezek a körülmények azért érdemelnek kiemelést, mert bár minden bűncselekményt elkövetnek valahol és valamikor, azonban ezen jellemzőknek a külön kiemelése a minősítő körülmények közé tartozik. Így például az idő tekintetében az éjjel elkövetés minősülhet ilyennek, helyszín tekintetében a közveszély helyszínén való elkövetés, míg a mód vonatkozásában minősítő körülménynek minősül, ha a lopás dolog elleni erőszak kifejtésével hajtják végre.

Eredmény Az eredmény egy külvilági változás, mely az elkövetési magatartás következtében alakul ki. Fontos azonban megjegyezni, hogy egy bűncselekmény nem minden következményét tekintjük eredménynek, csupán azokat, melyek a bűncselekmény törvényi tényállásában tényállási elemként rögzítésre került. Amennyiben a törvényi tényállásban nincs szabályozva a bekövetkező eredmény, akkor immateriális vagy alaki bűncselekményről beszélünk. Ennek párja a materiális vagy anyagi bűncselekmény, amely lehet sértő vagy veszélyeztető bűncselekmény, a tényállásban rögzített eredmény alapján. A törvény alapján az eredményhez,

mint

a

bűncselekmény

minősítő

körülményéhez

fűzött

súlyosabb

jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.

21

Okozati összefüggés Okozati összefüggés alatt az ok és okozat közötti összefüggést vizsgáljuk. A büntetőjog világában ez annak vizsgálatát jelenti, hogy az elkövetési magatartás és az eredmény között van-e kapcsolat, egyik a másiknak a következtében állott-e elő. A közöttük lévő közeli vagy távoli kapcsolat megállapításához több okozatossági elméletet ismerünk, jelen fejezetben azonban az három legfontosabbnak vélt okozatossági elvet említjük meg.

A feltételek

egyenértékűségének tana szerint minden olyan ok, amely nélkül az eredmény nem következett volna be, figyelembe vehető. Az elmélet szerint ezek az okok ráadásul azonos súllyal értékelhetők, függetlenül attól, hogy milyen távoli a kapcsolat az eredménnyel. Egy másik megközelítést adnak az okkiválasztó elméletek, ahol az adekvát kauzalitás tana érdemel kiemelést. Ezen elméletek különbséget tesznek az okok között, és nem abból indulnak ki, hogy több ok esetén, ami az eredményhez vezetett azok egyenértékűek. Az adekvát okozatosság tana oknak tekinti az eredmény azon előzményét, amelynek tipikus következménye az eredmény bekövetkezése. A relevanciaelméletek abból indulnak ki, hogy különbség van az okozati összefüggés és annak büntetőjogi értékelhetősége között. Az előző két elmélet kombinációjával próbálja beazonosítani az eredmény bekövetkezéséhez vezető okokat. 1.7.3.2. A bűncselekmény elkövetője, alanyai A bűncselekmények elkövetése mindenképpen feltételez egy alanyt, aki az elkövetési magatartást kifejti. A bűncselekmény alanyává az a természetes személy válhat, aki a 14. életévét betöltötte /kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a testi sértés [164. § (8) bekezdés], a rablás [365. § (1)-(4) bekezdés] és a kifosztás [366. § (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással/ és az elkövetéskor legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik, vagyis képes arra, hogy felismerje magatartása, cselekménye következményeit, és hogy ennek megfelelően cselekedjen.

22

A bűncselekmény elkövetői a tettesek és a részesek. A tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. A tettes kategórián belül megkülönböztetjük a tettest, a közvetett tettest és a társtettest. Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg. Társtetteseknek pedig azok minősülnek, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. A tetteseken túl a bűncselekménynek alanyai még a felbujtó és a bűnsegéd, akiket együtt a részes kategóriával illetünk. Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, míg az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt a bűnsegéd. A bűncselekmények elbírálása során a részesekre a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. Egy bűncselekménynek bárki lehet részese - aki megfelel az alannyá válás feltételeinek -, nincs megkötés személyük vonatkozásában. Más a helyzet viszont a tettesek vonatkozásában. Attól függően, hogy adott bűncselekmény törvényi tényállását bárki képes megvalósítani vagy csak bizony személyi kör, közönséges és különös bűncselekményekről beszélünk. Különös bűncselekmények azok, amelyeknél tettes csak az lehet, aki a törvényi tényállásban meghatározott tulajdonságokkal, kvalifikáltsággal rendelkezik. Például a hivatali visszaélés bűncselekményét csak hivatalos személy tudja megvalósítani. A különös bűncselekményeken belül annak két fajtáját tudjuk megkülönböztetni. Az első a sajátképi bűncselekmények köre, ahol a büntethetőséghez szükséges, hogy a cselekményt a tényállásban rögzített személyes kvalifikáltsággal rendelkező személy kövesse el. Más tettes ezt a bűncselekményt nem tudja megvalósítani, ilyen esetben nem jön létre bűncselekmény. A másik fajta a nem sajátképi bűncselekmények csoportja, ahol a tényállási elemek kifejtésével létrejön a bűncselekmény, függetlenül attól, hogy ki szerepel a tettesi pozícióban. Viszont ha a tényállásban meghatározott kvalifikáltsággal rendelkező személy követi el, akkor az a cselekmény minősítését befolyásolja. Utóbbira példa a közokirat-hamisítás, amit bárki elkövethet, viszont ha hivatalos személy a tettes, a cselekmény büntetési tétele magasabb, ezáltal megítélése súlyosabb. 23

1.7.3.3. Szubjektív tényállási elemek A bűncselekmény fogalmának ismérve volt a bűnösség, ami az elkövetőnek a bűncselekmény elkövetésekor a tudati viszonyulását jelentette a cselekményéhez, vagyis hogy felfogja cselekményének következményeit, és ahhoz a Btk. által megkövetelt pszichés módon viszonyuljon. A Btk. két fajtáját különbözteti meg a bűnösségnek, a szándékosságot és gondatlanságot, és ezeket definiálja. Ezen túl a szubjektív tényállási elemekhez tartozik még a motívum és célzat, mint a bűncselekmény eshetőleges tényállási elemei.

Szándékosság: A szándékosság a bűnösség súlyosabb alakja. Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. A szándékosságnak tehát két fajtája van: az egyenes és az eshetőleges szándék. A szándékosságnak két összetevője van, mert egyrészt lényeges az akarati-érzelmi oldal, amit a szándékosság fogalma mutat. Ugyanakkor fontos a tudati vagy értelmi oldala is a fogalomnak. Ez azt jelenti, hogy az elkövető tudatának át kell fognia magatartásának következményeit, előre kell azokat látnia. Csak ezt követően beszélhetünk az akarati-érzelmi oldalról, ha már tudatában van annak az elkövető, hogy minek a bekövetkezésével számolhat, és ahhoz hogyan viszonyul. A tudati oldal így magában foglalja egyrészt a tények tudását, másrészt pedig a cselekmény társadalomra veszélyességét. Az eshetőleges szándék enyhébb megítélésű az egyenes szándékhoz képest. Az egyenes szándéknál előre tudva a következményeket fejti ki a magatartást az elkövető, és kifejezetten annak érdekében, hogy az eredmény bekövetkezzen. Ezzel szemben eshetőleges szándéknál az elkövető tudata átfogja magatartásának következményeit, bár nem kifejezetten kívánja azok bekövetkezését, viszont abba belenyugszik.

Gondatlanság A szándékosságtól jóval enyhébb formája a bűnösségnek a gondatlanság. Ez megmutatkozik a bűncselekmény fogalmánál is, amikor arról rendelkezik, hogy a gondatlan elkövetés csak 24

akkor büntethető, ha a törvény azt külön előírja. Szintén a gondatlanság fokmérője, hogy valamennyi gondatlanul elkövetett bűncselekmény vétségnek minősül. A trövény definíciója alapján gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. A definícióból látható, hogy a gondatlanságnak is két fajtája van. A súlyosabb a tudatos gondatlanság, amikor magatartása következményeit előre látja az elkövető, azonban könnyelműen bízik azok elmaradásában saját képességei, ügyessége vagy más alaposnak gondolt ok miatt. A másik fajtája a gondatlanságnak a hanyagság. Hanyagság esetén az elkövetőnél hiányzik az akarati-érzelmi és tudati-értelmi oldala is a bűnösségnek. A hanyagul cselekvő személy azért nem látja előre magatartásának következményeit, mert még a tőle elvárható körültekintést is elmulasztja. A tőle elvárhatóság fogalmának van egy objektív ismérve, a gondossági kötelesség, az a minimum szint, amelynek tanúsítását a társadalom tagjaitól elvárjuk. Az átlagember mindennapi cselekvéseivel szembeni alapvető elvárásokat értjük alatta. Van viszont egy szubjektív oldala is a tőle elvárhatóságnak, ami azt a képességet jelöli, hogy képes-e az adott személy a gondossági kötelességnek megfelelően cselekedni. Ez pedig több tényező együtthatásától függ, így az elkövető személyiségétől, iskolázottságától, értelmi színvonalától, gyakorlati ismeretitől, személyes életkörülményeitől, pillanatnyi állapotától, stb. függ.

Motívum és célzat A motívum és a célzat az elkövető pszichéjében megjelenő, őt cselekvésre indító okok. Ezek a tényállási elemek éppen ezért kerülnek a szubjektív tényállási elemek között tárgyalásra, mert az elkövető tudatával állnak kapcsolatban, attól függenek. A bűncselekmény értékelése során minősítő vagy privilegizáló körülményként jelennek meg. A motívum valamilyen belső szükséglet, vágy, ami kiváltja az elkövetőből a cselekvést. A pszichés folyamat másik oldalán a cél, célzat áll, aminek elérésére törekszik az elkövető.

25

7.3.4. Jogellenesség A bűncselekmény fogalmi eleme a jogellenesség. A kifejtett cselekménynek, amellyel kimerítette az elkövető a törvényi tényállást társadalomra veszélyesnek kell lennie, azaz jogellenesnek. A Btk. alapján társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.

1.8. A bűncselekmény megvalósulási szakaszai

A bűncselekmények elkövetése és létrejötte egy folyamat eredménye, amely lehet rövidebb vagy hosszabb. A bűncselekményeknek ezért van kezdetük és végük, a z eközötti folyamatot pedig

több

szakaszra,

stádiumokra

tudjuk

bontani.

Nevezetesen

beszélhetünk

a

bűncselekmény elkövetésének elhatározásáról, az előkészületről, a kísérletről, és végül a bűncselekmény

foganatosításáról.

Ezek

a

stádiumok

a

szándékosan

elkövetett

bűncselekmények esetén valósulnak meg. Az elkövetés elhatározása az a pont, amikor az elkövető tudatában kialakul az elkövetési szándék, ami egy konkrét bűncselekmény elkövetésére vonatkozik. Ez nem büntetendő egészen addig, míg megmarad gondolati síkon. Ez következik a gondolati szabadságból is. A gondolat megvalósulásának, így a bűncselekmény külvilágban való megjelenésének első állomása az előkészület szakasz. Ha a Btk. külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. Nem büntethető előkészület miatt, az, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének megkezdése; aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad, vagy aki az előkészületet a hatóságnál a bűncselekmény elkövetésének megkezdése előtt feljelenti. Ha e magatartások kifejtése az előkészület 26

jegyében már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető. A kísérlet a következő szakasza a bűncselekmény megvalósításának, amikor az elkövető megkezdi a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek kifejtéséhez szükséges magatartást. Kísérlet miatt büntetendő ezért, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el. Nem büntethető kísérlet miatt az, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, vagy aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. Ha utóbbi magatartással a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető. Végül az objektív és szubjektív tényállási elemek megvalósulásával megvalósul a bűncselekmény, befejezetté válik az elkövető cselekménye.

1.9. A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai

Bűncselekmény fogalmánál láttuk, hogy a bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Ahhoz tehát, hogy megállapítható legyen, valaki bűncselekményt követett el, az alábbi feltételeknek kell megvalósulnia. Cselekmény által a Büntető Törvénykönyvben nevesített és büntetni rendelt tényállást kell megvalósítania az elkövetőnek, ezáltal kimerítve a tényállásszerűség követelményét. A kifejtett cselekménynek, amellyel kimerítette az elkövető a törvényi tényállást társadalomra veszélyesnek kell lennie és az elkövetőnek bűnösnek kell lennie. Az önmagában tehát nem elég a büntetőjogi felelősségre vonáshoz, hogy egy személy a Btk. valamely nevesített törvényi tényállását megvalósítja. Léteznek ugyanis a büntethetőséget kizáró okok, az azt megszüntető okok, illetőleg a büntetőjogi felelősségre vonásnak lehetnek egyéb akadályai, amelyek fennállása esetén nem vonható felelősségre az elkövető. A büntethetőséget kizáró okok a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét zárják ki, míg a 27

büntethetőséget korlátozó okok fennállása esetén a büntetőjogi felelősségre vonás megtörténik, azonban büntetés korlátlan enyhítésére adnak jogalapot. Az okok között különbséget kell tennünk az alapján, hogy az elkövető büntethetőségét érintik (pl.: gyermekkor, kóros elmeállapot), vagy a cselekmény büntethetőségét (pl.: végszükség). Ezek az okok a következők:

a gyermekkor Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés, a rablás és a kifosztás elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte,

és

az

elkövetéskor

rendelkezett

a

bűncselekmény

következményeinek

felismeréséhez szükséges belátással. Azon életkor meghatározása, amikortól már nem tekintjük gyermeknek az elkövetőt, egy jogpolitikai kérdés, ezért országonként eltérő. Lényegében a jogalkotó által alkalmazott vélelem arról, hogy mi az az életkor, amikor egy gyermek már rendelkezik olyan belátási képességgel, ami alapján képes felfogni cselekedeteinek következményeit, és ez alapján a felismerés alapján cselekedni. Ez a vélelem egyes esetekben megdönthető, és ahogy a fogalom mutatja, bizonyos bűncselekményi körnél már 12 éves elkövetőt is büntetőjogi felelősségre lehet vonni.

a kóros elmeállapot Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. A büntetés pedig korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. Léteznek olyan elmeműködési zavarok, amelyek befolyásolják azt, hogy az elkövetőt képes legyen előre látni magatartásainak következményeit, és annak megfelelően cselekedni. A biológiai ok fennállása

28

önmagában azonban nem elég, ezért ilyenkor mindig vizsgálni kell az elkövető elkövetéskori tudatállapotát.

a kényszer és a fenyegetés Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés a bűncselekmény elkövetőjét korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban. A kényszer és fenyegetés egy olyan külső ok, mely megakadályozza abban az elkövetőt, hogy akaratának megfelelően cselekedjen, tehát korlátozza a beszámítási képességét. A kényszer következtében valamilyen fizikai ráhatást gyakorolnak az elkövetőre, míg a fenyegetésnél valamilyen pszichikai hatást fejtenek ki az elkövetőre.

a tévedés Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. Nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli. A tévedés tehát az, amikor valósnak gondoljuk a valótlan. Tévedni lehet a tények vonatkozásában, vagy a cselekmény társadalomra veszélyességében.

a jogos védelem Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások 29

személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha azt személy ellen és vagylagosan éjjel, fegyveresen vagy felfegyverkezve vagy csoportosan követik el. Ugyanilyen elbírálás alá esik, ha azt a lakásba történő jogtalan behatolás útján vagylagosan éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el. Végül idetartozik az is, ha azt a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolással követik el. Aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl, nem büntethető, és neki, mint megtámadottnak nem kötelessége kitérni a jogtalan támadás elől.

a végszükség Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett. A végszükség ezen esete a cselekmény társadalomra veszélyességét zárja ki. Abban az esetben sem büntethető az elkövető, amikor a végszükség cselekedve azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát. Ilyenkor viszont a beszámítási képessége hiányzik, és emiatt nem lehet felelősségre vonni. Nem állapítható meg azonban a végszükség annak javára, akinek a veszély előidézése felróható, vagy akinek a veszély vállalása foglalkozásánál fogva kötelessége. Utóbbi körbe azok tartoznak, akiknek hivatásuknál fogva kötelező a veszély elhárítása, így a például a tűzoltók.

30

a jogszabály engedélye Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek nyilvánít. Ilyen esetben a jogszabály a cselekmény társadalmi veszélyességét zárja ki akkor, ha a cselekmény a jogszabályban foglalt valamennyi feltételnek megfelel.

a törvényben meghatározott egyéb ok A Btk. a Különös részében az egyes tényállásoknál külön is meghatároz olyan okokat, amelyeknek fennállása esetén nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni az elkövetőt, vagy ha igen, akkor büntetése korlátlanul enyhíthető. Amíg büntethetőséget kizáró okoknál nem valósul meg bűncselekmény azon az alapon, hogy hiányzik annak egyik ismérve, addig a büntethetőséget megszüntető okoknál megvalósul a bűncselekmény, azonban az elkövetés után olyan körülmény következik be, ami miatt az elkövető nem lesz büntethető. A büntethetőséget megszüntetik így az alábbi okok:

az elkövető halála A halál tényével megszűnik az ember jogképessége, így büntetőjogi felelősséget sem lehet vele szemben érvényesítni.

az elévülés Az idő múlásához, mint jogi tényhez jogkövetkezmények társulnak. Ezért meghatározott idő eltelte után már nem lehet az állami kényszereszközök igénybevételével büntetőjogi felelősségre vonni az elkövetőt. A büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével. Ha a bűncselekmény elkövetésétől, vagy arra irányuló kísérlet, előkészület befejezésétől; valamely kötelezettség elmulasztásától; vagy amikortól a jogellenes állapot megszűnt, eltelt az elévülési idő, az elkövető nem vonható felelősségre. Vannak azonban olyan bűncselekmények, melyek olyan súlyosan veszélyeztetik 31

a társadalmi rendet, hogy soha nem évülnek el, mint például az emberiség elleni bűncselekmények. a kegyelem A kegyelmi jogkör gyakorlója, az államfő kegyelem gyakorlásával lemond az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséről valamely méltányolható ok fennállása miatt.

a tevékeny megbánás A tevékeny megbánás a kisebb súlyú bűncselekményeknél büntethetőséget megszüntető ok, súlyosabb bűncselekmények esetén büntetés korlátlan enyhítését alapozzák meg. Nem büntethető, aki az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is irányadó, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény a meghatározó. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető a fent meghatározott bűncselekmények esetében az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is irányadó, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény a meghatározó.

32

a törvényben meghatározott egyéb ok. A Btk. Általános és Különös részében meghatározott olyan okokat, körülményeket, melyek bekövetkezése esetén az elkövető büntethetősége megszűnik. Így például akinek önkéntes visszalépése miatt elmarad a bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósítása, nem büntethető. A büntetőjogi felelősségre vonást megakadályozó okok harmadik csoportját alkotják a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai. Ebben az esetben megvalósul a bűncselekmény törvényi tényállása, annak valamennyi feltételével együtt. Ami miatt viszont nem lehet felelősségre vonni az illetőt, az az, hogy hiányzik a büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges magánindítvány, a feljelentés hiánya, a legfőbb ügyész döntésének hiánya, a mentelmi jog felfüggesztésének hiánya, valamint a diplomáciai és nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség.

a magánindítvány Vannak olyan bűncselekmények, amelyek esteében az eljárás lefolytatása a sértettet súlyosabban érinti, mint az elkövetőt. Ezért a sértett védelme azt kívánja, hogy a Btk.-ban meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak magánindítványra legyen büntethető. Ilyen bűncselekménynek minősül például a szexuális erőszak, a könnyű testi sértés, a becsületsértés. A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult. Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, akkor a hozzátartozója lesz jogosult az indítvány előterjesztésére. A magánindítványt a korlátozottan cselekvőképes kiskorú sértett önállóan is előterjesztheti, és erre törvényes képviselője is jogosult. Ha a sértett a személyes ügyei

vitelében

vagy

a

bírósághoz,

hatósághoz

fordulás

joga

tekintetében

cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, a magán indítvány előterjesztéséhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.

33

a feljelentés Az államnak hivatalból kötelezettsége a bűncselekmények üldözése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden egyes bűncselekmény elkövetése az államnak vagy szerveinek tudomására jut. Feljelentést ezért főszabályként bárki tehet. A törvényben meghatározott esetekben azonban a bűncselekmény elkövetője csak az arra jogosult által tett feljelentésre büntethető.

1.10. A sport kapcsolata a büntetőjoggal

A jogi normák életünk minden területét áthatják és irányítják, és a sport, mint tevékenység sem képezhet ez alól kivételt. Az amatőr és profi sport létezése és a társadalmakban, nemzetgazdaságokban betöltött egyre növekvő szerepe a XX. században létrehozta az sportjogot, mint vegyes szakjogot. A sportjog több jogterület vonatkozó szabályait tartalmazza, így alkotmányjogi, polgári jogi, büntetőjogi, pénzügyi jogi, nemzetközi közjogi és közigazgatási kérdéseket foglal magában. Megfigyelhető a profi sportban résztvevő azon személyek arányának növekedése, akik a sportból kívánnak megélni, éppen ezért a büntetőjogoknak reagálnia kell ezekre a társadalmi és gazdasági folyamatokra. A különféle visszaélések és a másik félnek való szándékos sérelemokozás lehetősége szükségszerűen vezetett el az egyes visszaélésszerű magatartások büntetőjogi kriminalizálásához. Ebből kiindulva jelen könyv a sport világát érintő azon bűncselekményeket kívánja részletesen bemutatni, amelyeket a sportolók, sportvezetők vagy szurkolók követtek el, illetve az ő sérelmükre követték el azokat. Mielőtt a sporttal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények tárgyalására rátérnénk, nézzük meg, hogy kikre fognak vonatkozni megállapításaink, kiket tekintünk a sportjog szempontjából alanyoknak. Kiindulópontként rögzíthetjük, hogy sportolónak minősül az a természetes személy, aki sporttevékenységet végez. Sportolók között van azonban különbség, hogy milyen körben végzi valaki ezt a tevékenységet. Ezért megkülönböztetünk amatőr sportolót, hivatásos sportolót, valamint versenyzőt. Amatőr sportoló az a természetes személy, aki sportegyesület tagjaként, illetve sportszerződés alapján, sportvállalkozás és az utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítvány keretében pedig kizárólag sportszerződés alapján sportol. Hivatásos 34

sportolónak minősül az a versenyző, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet, míg minden más versenyző amatőr sportolónak minősül. Végül versenyzőnek nevezzük azt a versenyszerűen sportoló természetes személy, aki a sportszövetség

által

kiírt,

szervezett

vagy

engedélyezett

versenyeken,

vagy

versenyrendszerben vesz részt. A versenyző lehet amatőr vagy hivatásos sportoló is. A sportolókon túl fontos tisztázni azt is, hogy ki minősül edzőnek, sportszakembernek. Sportszakembernek tekintjük azt a természetes személyt, aki a sportoló felkészítésével és versenyeztetésével,

vagy

egyébként

a

sportoló

sporttevékenysége

gyakorlásának

biztosításával kapcsolatban - közvetlenül vagy közvetett módon - munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján sportszakmai tevékenységet végez. Más szempontból megközelítve a sportszakember a KSH elnökének a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről (FEOR) szóló 7/2010. (IV. 23.) KSH közleménye szerinti sportfoglalkozást folytat, vagy a sportszervezettel, sportszövetséggel munkaviszonyban vagy polgári jogi jogviszonyban sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el, sportszakembernek minősül továbbá a sportszervezet és a sportszövetség ügyintéző és képviseleti szervének vezetője. Sportszakember különösen a versenyző felkészítését végző vagy azzal kapcsolatba hozható edző, a csapatvezető, a mérkőzésvezető, a versenybíró, a sportegészségügyi szakember (pl. sportorvos, sportpszichológus, gyúró, masszőr). A sportszövetség szabályzatában határozza meg, hogy az adott sportágban kik minősülnek további sportszakembernek. A sportszakemberek közül kiemelt az edző szerepe, aki a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkező természetes személy, aki a sportolónak a sporttevékenységre való felkészítését végzi.

35

II. EURÓPAI UNIÓS KITEKINTÉS

2.1. Bevezetés

A sportról szóló 2007. évi Fehér Könyvnek köszönhetően nagymértékben fokozódott a sporttal kapcsolatos uniós szintű együttműködés és párbeszéd. A fehér könyvhöz csatolt, Pierre de Coubertinről elnevezett cselekvési terv szinte összes fellépését már lezárták, vagy jelenleg folyik a végrehajtása. A fehér könyv tartalmazza a sport sajátosságainak és az uniós jog sportágazatra történő, olyan területeken való alkalmazásának bemutatását, mint például a belső piac és a versenypolitika. A Bizottság a sportról szóló fehér könyv végrehajtása révén hasznos tapasztalatokat gyűjtött olyan témákat illetően, amelyekkel a jövőben foglalkozni kell. Ez a közlemény nem váltja fel a fehér könyvet, hanem annak eredményeire épít. A sport terén továbbra is a fehér könyv lesz az uniós szintű tevékenység megfelelő alapja számos területen, amelyek felölelik például a sport terén végzett önkéntes tevékenység előmozdítását, a kiskorúak védelmét és a környezetvédelmet. A fehér könyv továbbá egy évente megrendezett uniós sportfórumot is magában foglaló, strukturált párbeszédet alakított ki a sportban érdekelt felekkel, és alapként szolgált a sporttal kapcsolatos tevékenységek általános

érvényesítésére

a

vonatkozó

uniós

alapokban,

programokban

és

kezdeményezésekben. Bizonyos témákat e közleményben nem dolgozunk ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottság e témákat többé nem kezeli prioritásként, hanem inkább arra utal, hogy a fehér könyv elegendő alapot biztosít az e témákkal való foglalkozásra az elkövetkezendő években. A sportágazat különböző szempontjait a Szerződés különböző rendelkezései szabályozzák, amint azt a fehér könyvben kifejtettük. Ezenfelül a Lisszaboni Szerződés a sport vonatkozásában támogató, összehangoló és kiegészítő hatáskört biztosít az Európai Uniónak, és a sport európai dimenziójának fejlesztésére szólít fel (az EUMSZ 165. cikke). 36

Mivel a három nagy tematikus fejezetre (a sport társadalmi szerepe, a sport gazdasági vetülete és a sport szervezése) épülő fehér könyv szerkezete tükrözi a Szerződés sporttal kapcsolatos rendelkezéseit, és a sportban érdekelt felek azt hasznosnak találták, valamint az uniós tevékenységek és viták keretének széles körben elfogadott eszközévé vált, e közlemény megtartja ezt a szerkezetet. Az egyes fejezetek a lehetséges kérdések szemléltető, nem kimerítő felsorolásával zárulnak, amelyekkel a Bizottságnak és a tagállamoknak saját hatáskörükön belül foglalkozniuk kell. 2.1.1. Uniós szintű nyilvános konzultáció E közlemény elkészítése során a Bizottság az uniós szinten megoldandó kulcsfontosságú témák azonosítása érdekében széles körű konzultációkat folytatott az érdekeltekkel, ideértve a tagállamokkal és a sportban érdekelt legfontosabb felekkel folytatott konzultációkat (uniós sportfórum, kétoldalú konzultációk), egy online konzultációt és egy független szakértői csoporttal folytatott konzultációt is. Figyelembe vette továbbá az Európai Parlament megbízásából készült, „The Lisbon Treaty and EU Sports Policy” (A Lisszaboni Szerződés és az uniós sportpolitika) című tanulmány eredményeit. A tagállamokkal folytatott konzultációk alapján nagyfokú egyetértés alakult ki arról, hogy a sporttal kapcsolatos uniós napirenden a következő témák szerepeljenek prioritásként: egészségvédő testmozgás; a dopping elleni küzdelem; oktatás és képzés; önkéntes tevékenység és nonprofit sportszervezetek; társadalmi befogadás a sportban és a sport által, ideértve a fogyatékos személyek számára biztosított sportolást és a nemek közötti egyenlőséget a sportban; az alulról szerveződő sport fenntartható finanszírozása; valamint jó irányítás. E témákon felül a nem kormányzati sportágazat a következőket javasolta még: részvételi szintek a sportban; a sport és a fizikai tevékenység rendelkezésre állása az oktatás valamennyi szintjén; az önkéntes tevékenység elismerése; az erőszak és a megkülönböztetés elleni küzdelem; stabil támogatás; valamint az uniós szintű hálózatépítés és a bevált gyakorlatok cseréjének támogatása iránti igény.

37

2.1.2. Az EU által nyújtott hozzáadott érték a sport terén A Bizottság a sport szervezéséhez kapcsolódó alapelvként tiszteletben tartja a sportirányítási struktúrák autonómiáját. A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok e téren gyakorolt hatásköreit is tiszteletben tartja. Mindazonáltal a fehér könyv végrehajtása megerősítette, hogy az uniós szintű fellépés számos területen jelentős hozzáadott értéket tud nyújtani. Az uniós fellépés arra irányul, hogy támogassa és adott esetben kiegészítse a tagállami fellépéseket az olyan kihívások kezelése érdekében, mint a sporteseményekhez kapcsolódó erőszak és intolerancia, illetve a szakpolitikai döntéshozatal alapjául szolgáló, az uniós sportágazatra vonatkozó összehasonlító adatok hiánya. Az uniós fellépés ugyanakkor az Európában a sporttal kapcsolatban tapasztalt transznacionális kihívások kezelését is elősegítheti, így például a dopping, a csalás és „bundázás”, illetve a sportügynökök tevékenysége miatt felmerült problémákra vonatkozó összehangolt megközelítés révén. Az uniós fellépés a foglalkoztathatóság és a mobilitás javítása révén az Európa 2020 stratégia átfogó céljaihoz is hozzájárul, például olyan fellépéseken keresztül, amelyek előmozdítják a társadalmi befogadást a sportban és a sport által, az oktatást és képzést (ideértve az európai képesítési

keretrendszert

is),

valamint

a

fizikai

aktivitásra

vonatkozó

európai

iránymutatásokat. Az uniós fellépés az e közleményben részletesen tárgyalt valamennyi területen arra szolgálhat, hogy a sport terén platformot biztosítson a sportban érdekelt felek közötti eszmecserére és párbeszédre, terjessze a bevált gyakorlatot, és előmozdítsa az európai hálózatok fejlesztését. Ezzel párhuzamosan az uniós fellépés hozzájárul az uniós joggal kapcsolatos tudás terjesztéséhez a sportágazatban, így fokozottabb jogbiztonságot nyújt az európai sport számára. A Bizottság a sport terén működő projektek és hálózatok számára jelenleg vagy sportspecifikus ösztönző intézkedések – például a sport terén végrehajtandó előkészítő intézkedések –, vagy pedig különböző kapcsolódó területeken meglévő programok révén nyújt támogatást. Ezek magukban foglalják az egész életen át tartó tanulást, a

38

közegészségügyet, az ifjúságot, az állampolgárságot, a kutatást és technológiafejlesztést, a társadalmi befogadást, a rasszizmus elleni küzdelmet, a környezetvédelmet és más területeket. Míg az e közleményben azonosított fellépéseket támogató, ösztönző intézkedések folytatása a következő többéves pénzügyi keret előkészítését kísérő megbeszélések részét képezi majd, az e dokumentumban foglalt javaslatokat rövid távon a sport terén folyamatban lévő és jövőbeli előkészítő intézkedések és különleges események támogatják majd. 2.1.3. A sport gazdasági vetülete A sport a gazdaság egyik nagy és gyorsan növekvő ágazata, amely jelentős mértékben hozzájárul a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, az átlagos növekedési rátákat meghaladó hozzáadott értékkel és foglalkoztatási hatásokkal együtt. A globális GDP körülbelül 2 %-át a sportágazat termeli. A nagy sportesemények és versenyek jelentős potenciált nyújtanak a turizmus fokozott fejlődéséhez Európában. A sport így az Európa 2020 stratégiához is hozzájárul. A tapasztalaton alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz összehasonlító adatokra van szükség. A sport átfogó gazdasági jelentőségétől függetlenül a sporttevékenységek legnagyobb részére önkéntes tevékenységen alapuló nonprofit struktúrák keretében kerül sor. Az ilyen struktúrák finanszírozásának fenntarthatósága aggodalomra adhat okot, és erősíteni kell a hivatásos és alulról szerveződő sport közötti pénzügyi szolidaritást. 2.1.3.1. Tapasztalaton alapuló szakpolitikai döntéshozatal a sport terén A Lisszaboni Szerződésben foglalt, sporttal kapcsolatos rendelkezések végrehajtását szolgáló szakpolitikai döntéshozatalhoz szilárd tapasztalatokra van szükség, ideértve a sport szociális és gazdasági vetületére vonatkozó, uniós szintű összehasonlító adatokat is. A Bizottság a sportágazati szatellitszámlák révén elősegíti az uniós szintű együttműködést a sport gazdasági jelentőségének

felmérése

érdekében.

A

sport

jobb

ismeretét

szolgáló

fokozott

együttműködésbe be kell vonni az egyetemi oktatókat, a sportipart, a sportmozgalmat, valamint a tagállami és európai hatóságokat.

39

2.1.3.2. A sport fenntartható finanszírozása A hivatásos sport fontos bevételi forrása a sporttal kapcsolatos szellemi tulajdonjogok kiaknázása, így például a sportesemények továbbközvetítésének engedélyezése, illetve az ajándéktárgyak értékesítése. Az e forrásokból származó bevételt gyakran részben visszajuttatják a sportláncolat alsóbb szintjeire. A Bizottság úgy véli, hogy – amennyiben teljes mértékben megfelelnek az uniós versenyjognak és a belső piaci szabályoknak – e bevételi források hatékony védelme jelentős szerepet játszik az európai sportesemények független finanszírozásának biztosításában. A sportközvetítési jogok engedélyezésének különféle piaci igényekhez és kulturális preferenciákhoz kell alkalmazkodnia, ugyanakkor a belső piaci szabályok és a versenyjog tiszteletben tartását is biztosítania kell. A közvetítési jogok együttes értékesítése jó példája a pénzügyi szolidaritásnak és a sporton belüli újraelosztási mechanizmusoknak. A közvetítési jogok együttes értékesítése az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdése értelmében eredendően korlátozza a versenyt. Az együttes értékesítés azonban olyan előnyökkel is járhat, amelyek ellensúlyozhatják a negatív hatásokat. Bizonyos feltételek teljesülése esetén ezért az együttes értékesítés megfelelhet az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt mentesítési kritériumoknak. A Bizottság azt ajánlja a sportszervezeteknek, hogy a bevételek megfelelő újraelosztásának biztosítása érdekében a közvetítési jogok együttes értékesítésének mechanizmusait az uniós versenyjognak teljesen megfelelően alakítsák ki, ugyanakkor tartsák fenn a nyilvánosság információhoz való jogát. A magánüzemeltetők vagy az állam által működtetett szerencsejátékok (a sportfogadást és a lottójátékot is ideértve) valamennyi uniós tagállamban közvetlenül vagy közvetetten hozzájárulnak a sport finanszírozásához. A hozzájárulások magukban foglalják az államilag működtetett lottójátékok és a sportmozgalom közötti pénzügyi kapcsolatokat, a sporthoz finanszírozást nyújtó adókat, az egyedi jogok kiaknázását, valamint a szponzorálási megállapodásokat. A sportban érdekelt felek kihívásokat tapasztalnak a szerencsejátékok felől a sportba áramló folyamatos bevételek tekintetében. A belső piacon a szerencsejáték-szolgáltatások nyújtásának további szabályozásakor figyelembe kell venni azokat a felhívásokat, amelyek a sport magán- és állami forrásokból érkező fenntartható finanszírozásának és a sportágazat 40

pénzügyi stabilitásának biztosítására irányulnak. Az egyes tagállamok eltérően közelítik meg a szabályozás kérdését a szellemi tulajdonjogokhoz és a szerencsejátékokhoz kapcsolódó területeken, különösen a sportversenyek szervezői számára biztosított tulajdonjogoknak az általuk szervezett eseményekhez kapcsolódó mértékét illetően, valamint a sportban az imázsjogok kérdése tekintetében. E kérdések jobb megértése érdekében a Bizottság az alulról szerveződő sport finanszírozásáról szóló uniós tanulmányt készíttet, amelynek be kell mutatnia az alulról szerveződő sport különböző finanszírozási forrásai – így például az állami támogatások (állami, regionális és helyi hatóságok), a háztartásokból érkező és az önkéntes tevékenységből származó hozzájárulások, a szponzorálás, a médiabevételek, valamint a szerencsejáték-szolgáltatások szervezéséből származó jövedelem – valódi jelentőségét. A tanulmány következtetései alapján döntést lehet majd hozni arról, hogy szükség van-e bármilyen fellépésre ezen a területen, és ha igen, milyen jellegűre. 2.1.3.3. Az állami támogatásokkal kapcsolatos uniós szabályok alkalmazása a sportra A tagállamokban az állami hatóságok különféle módokon finanszírozzák a sportot. Néhány intézkedés – így például a de minimis rendelet hatálya alá tartozó nagyon kis összegű támogatások – az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatályán kívül maradhat. Amennyiben teljesülnek az ebben a cikkben meghatározott feltételek, az állami támogatás elvileg összeegyeztethetetlen az uniós joggal, hacsak az EUMSZ 107. cikkében foglalt eltérések egyike nem alkalmazandó. Jóllehet a sporttal kapcsolatban nyújtott állami támogatás mint olyan nem tartozik az általános csoportmentességi rendelet hatálya alá, a rendelet bizonyos rendelkezései vonatkozhatnak rá, ebben az esetben pedig összeegyeztethetőnek tekinthető azokkal, és nem kell előzetesen bejelenteni a Bizottságnak. Máskülönben az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése értelmében minden új támogatást előre be kell jelenteni a Bizottságnak, és a támogatás csak a Bizottság kedvező határozatának kibocsátása után nyújtható. A sporttal kapcsolatban nyújtott állami támogatást illetően eddig kevés határozat született, és – mint ahogy más, hasonló helyzetben lévő ágazatokban – az érdekelt felek többször is további pontosításra szólítottak fel az infrastruktúra és a sportszervezetek finanszírozásának tekintetében.

41

2.1.3.4. Regionális fejlesztés és foglalkoztathatóság Az uniós forrásokat fel lehetne használni a fenntartható sportstruktúrákat támogató projektekre és fellépésekre. A strukturális alapokból például – annak érdekében, hogy teljes mértékben kihasználják a sport mint a helyi és regionális fejlesztés, a városrehabilitáció, a vidékfejlesztés, a foglalkoztathatóság, a munkahelyteremtés és a munkaerő-piaci integráció eszközének értékét – az operatív programokban meghatározott prioritásokkal összhangban beruházások támogathatók. A regionális érdekelt felek (önkormányzatok és régiók) lényeges szerepet játszanak a sport finanszírozása és a sporthoz való hozzáférés tekintetében, ezért őket fokozottabban be kell vonni a kapcsolódó uniós szintű megbeszélésekbe. 2.1.4. A sport szervezése 2.1.4.1. A jó irányítás ösztönzése a sportban A sport terén a jó irányítás a sportszervezetek önállóságának és önszabályozásának feltétele. Noha nem lehet egyetlen irányítási modellt meghatározni a különböző európai sportágak vonatkozásában, valamint tekintettel a különféle tagállami eltérésekre, a Bizottság úgy véli, hogy léteznek az európai szintű sportirányítást alátámasztó, egymással összefüggő alapelvek, így például a jog határain belüli önállóság, a demokrácia, az átláthatóság és elszámoltathatóság a döntéshozatalban, valamint az érdekelt felek képviseletében gyakorolt befogadás. A sportban érvényesülő jó irányítás a sportot és az uniós jogi keretet érintő kihívások kezelésének feltétele. 2.1.4.2. A sport sajátos jellege A sport sajátos jellegét – az Európai Unió Bírósága által létrehozott jogi koncepciót, amelyet különféle körülmények esetén az uniós intézmények már figyelembe vettek, és amellyel részletesen foglalkozott a sportról szóló fehér könyv és az azt kísérő szolgálati munkadokumentum – az EUMSZ 165. cikke elismeri. Ez a sajátos jelleg magában foglal minden olyan jellemzőt, amely egyedivé teszi a sportot, így például az egymással versengő ellenfelek egymásra utaltságát, illetve a nyílt versenyek piramisszerű felépítését. Annak értékelésekor, hogy a sporttal kapcsolatos szabályok megfelelnek-e az uniós jog 42

követelményeinek (alapvető jogok, szabad mozgás, a megkülönböztetés tilalma, verseny stb.), figyelembe veszik a sport sajátos jellegének koncepcióját. A sporttal kapcsolatos szabályok általában a versenysport szervezését és megfelelő lefolytatását érintik. Ezek a szabályok a sportszervezetek felelőssége alá tartoznak, és az uniós joggal összeegyeztethetőnek kell lenniük. A Bizottság – annak érdekében, hogy értékelje a sporttal kapcsolatos szabályok uniós joggal való összeegyeztethetőségét – megvizsgálja az e szabályok által megvalósítani kívánt célok legitimitását, azt, hogy a célkitűzések megvalósítása érdekében e szabályok járnak-e eredendően korlátozó hatással, valamint azt, hogy e hatások arányban állnak-e a szabályok célkitűzéseivel. A sportszervezetek által megvalósítani kívánt legitim célkitűzések kapcsolódhatnak például a sportversenyek tisztaságához, a szabályok bizonytalanságához, a sportolók egészségének védelméhez, a fiatal sportolók kiválogatásának és képzésének előmozdításához, a sportklubok/csapatok pénzügyi stabilitásához, illetve egy adott sportág egységes és következetes gyakorlásához („a játék szabályai”). A Bizottság a sportban érdekelt felekkel folytatott párbeszéd révén tovább folytatja arra irányuló erőfeszítéseit, hogy témák szerint kifejtse az uniós jog, valamint a hivatásos és amatőr sport szabályai közötti kapcsolatot. Ahogyan azt a tagállamok és a sportmozgalom a konzultáció során kérték, a Bizottság elkötelezett amellett, hogy támogassa a sport sajátos jellege koncepciójának megfelelő értelmezését, és e tekintetben továbbra is iránymutatást fog nyújtani. Az uniós versenypolitikai jogszabályok alkalmazása tekintetében a Bizottság továbbra is alkalmazni fogja az 1/2003/EK rendeletben előirányzott eljárást. 2.1.4.3. A sportolók szabad mozgása és állampolgársága A sport nemzeti alapon történő szervezése a sport hagyományos európai megközelítésének részét képezi. Míg a Szerződés tiltja az állampolgárság alapján történő megkülönböztetést, és tartalmazza a munkavállalók szabad mozgásának elvét, a Bíróság a nemzeti csapatok összetételével, illetve a csapatsport-versenyekben a játékosokra vonatkozó átigazolási szabályokkal kapcsolatos határidőkkel foglalkozó korábbi döntéseiben figyelembe vette a sport bizonyos sajátos jellemzőinek megőrzése iránti igényt. 43

A hivatásos sport terén a közvetlen megkülönböztetést eredményező szabályok (mint például a játékosok állampolgárság alapján való kvótájának meghatározása) nem egyeztethetőek össze az uniós joggal. Másrészt azok a szabályok, amelyek közvetett módon különböztetnek meg (mint például a helyileg képzett játékosokra vonatkozó kvóták), illetve amelyek akadályozzák a munkavállalók szabad mozgását (fiatal játékosok kiválogatására és képzésére vonatkozó kompenzáció), összeegyeztethetőnek tekinthetőek, amennyiben legitim célkitűzést kívánnak megvalósítani, és amennyiben az ilyen célkitűzés megvalósításához szükségesek és arányosak. Az EUMSZ 45. cikke alapján a szabad mozgásra vonatkozó szabály csak gazdasági tevékenység keretében munkát vállalókra és hivatásos játékosokra alkalmazandó. A szabad mozgásra vonatkozó szabály azonban az amatőr sportra is alkalmazandó, mivel a Bizottság úgy véli, hogy az EUMSZ 18., 21. és 165. cikkének együttes értelmezését követően az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés tilalmának általános uniós alapelve valamennyi olyan uniós polgár tekintetében alkalmazandó a sportra, akik éltek a szabad mozgáshoz való jogukkal, ideértve azokat is, akik valamilyen amatőrsport-tevékenységet gyakorolnak. A Bizottság tanulmányt készíttet, hogy felmérje a Szerződés azon rendelkezéseinek vonzatait, amelyek az egyéni sportokban az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmáról szólnak. A szabad mozgásról szóló iránymutatást az e közleményt kísérő szolgálati munkadokumentum

tartalmazza.

További

iránymutatás

„A

munkavállalók

szabad

mozgásának megerősítése: jogok és jelentősebb fejlemények” című, 2010. július 13-án elfogadott bizottsági közleményben található. 2.1.4.4. Átigazolási szabályok és a sportügynökök tevékenységei A Bizottsággal egy trösztellenes ügy kapcsán 2001-ben folytatott megbeszélést követően számos új szabályt foglaltak bele a játékosok helyzetéről és átigazolásáról szóló FIFAszabályzatba. A játékosok átigazolása általában azért kerül reflektorfénybe, mert kételyek merülnek fel a tevékenységek jogszerűségével és a hozzájuk kapcsolódó pénzmozgások

44

átláthatóságával kapcsolatban. A Bizottság úgy véli: elérkezett az idő arra, hogy átfogóan értékelje az európai hivatásos sportban alkalmazott átigazolási szabályokat. A sportügynökökről szóló, a Bizottság megbízásából 2009-ben készített független tanulmány áttekintést nyújt a sportügynökök tevékenységéről az EU-ban. A főbb azonosított problémák etikai jellegűek, mint például a pénzügyi bűncselekmények és a fiatal játékosok kizsigerelése, amelyek veszélyeztetik a sportversenyek tisztaságát és a sportolók integritását. A tanulmány ellentmondásokat is feltár az ügynöki tevékenység európai közhatóságok és magántestületek általi szabályozásának módjában. 2.1.4.5. A sportversenyek integritása A csapatsportokban a klubengedélyezési rendszerek értékes eszközt jelentenek a versenyek integritásának biztosításához. Ugyancsak hatékony módjai a jó irányítás és a pénzügyi stabilitás előmozdításának. A Bizottság üdvözli az európai labdarúgásban a pénzügyi fair play fokozására irányuló intézkedések elfogadását, egyúttal emlékeztet arra, hogy az ilyen intézkedéseknek be kell tartaniuk a belső piaci és versenyjogi szabályokat. A „bundázás” veszélyezteti a sportetikát és -integritást. Akár a fogadás befolyásolására, akár sportcélkitűzésekhez kötődik, a korrupció egy formáját jelenti, és mint ilyet a nemzetközi büntetőjog szankcionálja. A nemzetközi bűnszervezetek szerepet játszanak a tiltott fogadáshoz kapcsolódó „bundázásban”. A sport világszerte érvényesülő népszerűsége és a fogadási tevékenységek határokat átlépő jellege miatt ez a probléma gyakran túlmegy a nemzeti hatóságok hatáskörén. A korai előrejelző rendszerek és oktatási programok fejlesztése

érdekében

a

sportban

érdekelt

felek

együttműködnek

az

állami

és

magántulajdonban lévő fogadásszervező vállalatokkal, az eredmények azonban vegyesek. A Bizottság együtt fog működni az Európa Tanáccsal azon tényezők elemzésében, amelyek hozzájárulhatnak a „bundázás” problémájának hatékonyabb kezeléséhez nemzeti, európai és nemzetközi szinten. A sport integritása ugyancsak azon kérdések egyike, amelyekkel az online szerencsejáték-szolgáltatások EU-ban történő nyújtásáról szóló jövőbeli bizottsági konzultáció során foglalkoznak majd.

45

2.1.4.6. Európai szociális párbeszéd a sportágazatban A szociális párbeszéd az európai szociális modell egyik sarokköve, és lehetőséget nyújt a munkaadóknak, a sportolóknak és a sportágazatban dolgozóknak arra, hogy az általános uniós jogalkotási és intézményi keretek között folytatott önálló párbeszéd révén alakítsák a munkaügyi viszonyokat a sportágazatban. 2008-ban európai szociális párbeszéddel foglalkozó bizottságot hoztak létre a hivatásos labdarúgás terén. Az ebben a bizottságban folyó munka a labdarúgókra vonatkozó minimális szerződéses követelmények kialakításának irányába halad. Ezenfelül számos potenciális európai szociális partnerszervezet fejezte ki érdeklődését a sport és az aktív szabadidő ágazatának egészével foglalkozó szociális párbeszéd bizottság létrehozása iránt. A Bizottság ösztönzi ezt a fejlődést, és felkéri a szociális partnereket az uniós szintű képviselet további megszilárdítására. A Bizottság az ilyen párbeszéd bevezetésének megkönnyítésére tesztfázist fog javasolni. 2.1.5. Együttműködés harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel A Lisszaboni Szerződés felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy segítsék elő az együttműködést harmadik országokkal és a sport területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Tekintettel a sport kontinentális szervezetére és a bővítéssel kapcsolatos megújult konszenzusra, kiemelten kell kezelni az EU-n kívüli európai – különösen a tagjelölt és a potenciális tagjelölt – országokkal, valamint az Európa Tanáccsal folytatott együttműködést.

2.2. A sport társadalmi szerepe – büntetőjogi aspektusok

A sport a társadalmi befogadásra, az oktatásra és képzésre, valamint a közegészségügyre gyakorolt kedvező hatásai révén jelentős potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy hozzájáruljon az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez és az új munkahelyekhez. Elősegíti a társadalombiztosítási és egészségügyi kiadások emelkedésének visszafogását azáltal, hogy javítja a lakosság egészségét és termelékenységét, valamint magasabb életminőséget biztosít időskorban. A társadalmi korlátok lebontásával hozzájárul a szociális kohézióhoz, az 46

oktatásra és képzésre gyakorolt hatása révén pedig javítja a lakosság foglalkoztathatóságát. A sport terén végzett önkéntes tevékenység hozzájárulhat a foglalkoztathatósághoz, a társadalmi befogadáshoz, valamint a polgárok nagyobb részvételéhez, különösen a fiatalok körében. Másrészt a sport számos olyan fenyegetéssel szembesül, például a dopping, az erőszak és az intolerancia formájában, amelytől a – különösen a fiatal – sportolókat és a polgárokat meg kell védeni. 2.2.1. Oktatás, képzés és képesítések a sportban Az oktatásban sporttal és fizikai aktivitással töltött idő kevés ráfordítással növelhető az iskolai tanterven belül és azon kívül egyaránt. A testnevelési programok minősége és az abban érintett tanárok képesítése több tagállamban továbbra is aggodalomra ad okot. A sportszervezetek és az oktatási intézmények közötti együttműködés mindkét ágazat számára előnyös, és ezt az egyetemek is támogathatják. Az Európai Tanács 2008-as felhívását követően, amely a kettős karrier kérdésének kezelésére irányult, a Bizottság hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiatal élsportolók számára sportképzésükkel párhuzamosan minőségi oktatást biztosítsanak. Sebezhetőségük miatt a fiatal sportolók – különösen azok, akik harmadik országokból érkeznek, hogy Európában eddzenek és versenyezzenek – több kockázattal is szembesülnek. A sportképzési központok és személyzetük minőségének elegendően magasnak kell lenni ahhoz, hogy megvédjék a sportolók erkölcsi és oktatási fejlődését, valamint szakmai érdekeit. A tagállamok és a sportmozgalmak elismerik, hogy magasabb képzettségű személyzetre van szükség a sportágazatban. A sportban a magas szintű szakmaiság és a szakmák változatossága – az EU-n belüli növekvő mobilitással együtt – kiemeli annak fontosságát, hogy a sporttal kapcsolatos képesítéseket belefoglalják a nemzeti képesítési rendszerekbe, hogy azok előnyre tehessenek szert az európai képesítési keretrendszerre (EKKR) való hivatkozás révén. Nagyobb átláthatóságra van szükség az önkéntesek által szerzett képesítések hitelesítése és elismerése, valamint a sporttal kapcsolatos szabályozott szakmákhoz szükséges képesítések tekintetében.

47

2.2.2. Az erőszak és az intolerancia megelőzése és az ellenük folytatott küzdelem A nézők által elkövetett erőszakos cselekmények és rendbontások továbbra is Európa szerte megnyilvánuló jelenségnek tekinthetők, ezért olyan európai megközelítésre van szükség, amely a kapcsolódó kockázatok csökkentésére irányuló intézkedéseket foglal magában. Az Európa Tanáccsal együttműködve az uniós fellépés eddig arra összpontosult, hogy a nemzetközi futballesemények rendőri biztosítása révén fokozott biztonságot nyújtson a polgárok számára. Egy szélesebb, más sportágakat is lefedő, a megelőzésre és a jogérvényesítésre összpontosító megközelítés fokozottabb együttműködést igényel az érdekelt felek, így a rendőrségi szolgálatok, az igazságügyi hatóságok, a sport- és szurkolói szervezetek, valamint az állami hatóságok között. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által nemrégiben készített jelentés szerint a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb formái továbbra is problémát jelentenek az európai sportban, amatőr szinten is. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008/913/IB tanácsi kerethatározat teljes körű és hatékony átültetését, valamint támogassák az e jelenségek elleni küzdelmet célzó tevékenységeket. 2.2.3. Egészségvédelem a sport révén A fizikai aktivitás a modern társadalom egyik legfontosabb, egészséget meghatározó tényezője, amely nagymértékben hozzájárulhat a túlsúly és az elhízás csökkentéséhez, valamint számos súlyos betegség megelőzéséhez. A sport minden olyan közpolitikai megközelítés alapvető részét képezi, amely a fizikai aktivitás javítására irányul. Az EU sportminiszterei 2008-ban nem hivatalosan elfogadták az EU fizikai aktivitásra vonatkozó iránymutatását, amely ajánlásokat tartalmaz arra nézve, hogy milyen módon lehet felhasználni a szakpolitikákat és gyakorlatokat uniós, tagállami és helyi szinten annak elősegítése érdekében, hogy a polgárok a fizikai aktivitást mindennapjaik részévé tegyék. Számos tagállam használta ezt az iránymutatást nemzeti szakpolitikai kezdeményezés alapjául. Az egészség és a fizikai aktivitás olyannyira szorosan összefonódik, hogy a fizikai aktivitás növelése „A táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre 48

vonatkozó európai stratégiáról” című 2007. évi fehér könyv kulcsfontosságú részét képezi. E stratégia végrehajtása érdekében számos tagállam mutatott hajlandóságot arra, hogy beruházzon a fizikai aktivitásba mint az egészség javításának eszközébe, és különböző szervezetek kötelezték el magukat a jobb egészség érdekében végzett testmozgás előmozdítását szolgáló projektek mellett. A tagállamok között nagy különbségek tapasztalhatók a fizikai aktivitási szintek és megközelítések szempontjából, és jelentős kihívásokat támaszt az egészségvédő testmozgás koncepciója, amely olyan változatos ágazatokat fog át, mint a sport, az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a várostervezés, a közvédelem és a munkakörnyezet. A tagállami oktatási rendszerekben már gyermekkortól kezdve tovább lehetne erősíteni a fizikai aktivitást. A nemzeti fizikai aktivitási iránymutatások tervezésének és végrehajtásának támogatására irányuló bevált gyakorlat nemzetek közötti cseréje magas uniós hozzáadott értékkel bír, és tovább kell fejleszteni. 2.2.4. Társadalmi befogadás a sportban és a sport által A fogyatékos személynek ugyanolyan joguk van arra, hogy sporttevékenységekben részt vegyenek, mint mindenki másnak. Az EU és tagállamai aláírták a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amely arra kötelezi őket, hogy e jogok hatékony érvényesítése érdekében meghozzák a szükséges intézkedéseket. Fontos, hogy biztosítsák ezen egyezmény rendelkezéseinek teljes körű végrehajtását. A sport számos területén a nők nem rendelkeznek megfelelő képviselettel. A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015 közötti stratégiának megfelelően a Bizottság ösztönzi a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését minden, sporttal kapcsolatos tevékenységben. A sport segítségével a bevándorlók és a befogadó társadalom pozitív módon tudnak egymással kapcsolatba kerülni, így erősítve az integrációt és a kultúrák közti párbeszédet. A sport egyre nagyobb szerepet játszik a bevándorlóknak szóló egyedi programokban, a tagállami megközelítések azonban nagymértékben eltérnek egymástól. A sport a kisebbségek, valamint más veszélyeztetett vagy hátrányos helyzetben lévő csoportok társadalmi befogadását támogató eszköz is lehet, és hozzájárulhat a közösségek közötti jobb megértéshez az olyan régiókban is, amelyekben korábban konfliktusokra került sor. 49

2.2.5. A dopping elleni küzdelem A dopping továbbra is nagy veszélyt jelent a sportra. A doppingszerek amatőr sportolók általi használata súlyos közegészségügyi veszélyeket hordoz magában, és megelőző tevékenységet igényel a fitneszközpontokban is. A doppinggal kapcsolatos megelőzés és szankciók a sportszervezetek és a tagállamok hatáskörében maradnak. A Bizottság támogatja a dopping elleni küzdelmet, valamint a Doppingellenes Világszervezet (WADA), a nemzeti doppingellenes szervezetek, az akkreditált laboratóriumok, az Európa Tanács és az UNESCO e téren betöltött jelentős szerepét. A Bizottság üdvözli azt a tényt, hogy a nemzeti doppingellenes szervezetek egyre inkább független szervezetekként működnek. A tagállamokat is arra ösztönzi, hogy olyan nemzeti doppingellenes cselekvési terveket fogadjanak el és osszanak meg, amelyek az összes érintett közötti koordináció biztosítására irányulnak. Sok érdekelt fél aktívabb uniós megközelítésre szólít fel a dopping elleni küzdelem terén, például – olyan mértékben, amennyiben e téren a hatáskörök erre felhatalmazzák az Uniót – az Európa Tanács doppingellenes egyezményéhez való csatlakozás révén. A WADA irányítási struktúrájában gyakorolt uniós képviselettel kapcsolatban meg kell vizsgálni az Unióra az EUMSZ 165. cikkében ruházott hatáskörök vonatkozásait. A Bizottság hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a doppingellenes szabályok és gyakorlatok megfeleljenek az uniós jognak az olyan alapvető jogok és elvek tiszteletben tartása tekintetében, mint a magán- és a családi élet tiszteletben tartása, a személyes adatok védelme, a tisztességes eljáráshoz való jog és az ártatlanság vélelme. E jogok és szabadságok gyakorlásának bármilyen korlátozásáról jogszabályban kell rendelkezni, valamint be kell tartani e jogok lényegét és az arányosság elvét. A Bizottság támogatja az uniós tagállamokban érvényesülő azon tendenciát, amely a szervezett hálózatok doppingszer-kereskedelme elleni büntetőjogi rendelkezések bevezetésére, illetve a meglévő rendelkezések megerősítésére irányul.

50

2.3. Az Európai Unió Bíróságának esetjoga

A C 519/04. P. sz. David Meca Medina és Igor Majcen kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben D. Meca Medina és I. Majcen fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T 313/02. sz. Meca Medina és Majcen kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 30-án hozott ítéletének hatályon kívül helyezését kérve. Az eljárás folyamán az Elsőfokú Bíróság elutasította a felpereseknek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ellen előterjesztett keresetét, mely arra irányult, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a NOB által elfogadott és a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) által végrehajtott egyes szabályzati rendelkezésekről, valamint a doppingvizsgálatra vonatkozó egyes gyakorlatokról szóló határozat összeegyeztethetetlen a versenyre és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó közösségi szabályokkal. A felperesek a megállapításon túl kérték a határozat megsemmisítését is.

A jogvita alapja A jogvita alapját az Elsőfokú Bíróság ítéletében is szereplő doppingellenes szabályozás képezte. „A NOB az Olimpiai mozgalom legfelsőbb hatósága, amely átfogja a különböző nemzetközi sportszövetségeket, köztük a FINA-t is. A FINA az úszósport tekintetében a Doping Control Rules (doppingvizsgálati szabályok) megalkotásával ültette át az Olimpiai mozgalom doppingellenes szabályzatát. A doppingvizsgálati szabályok alapján a doppingolás „olyan vétség, amelynek során a sportoló testének szöveteiben vagy testnedveiben tiltott anyag található”. Ez a fogalom-meghatározás megfelel NOB doppingellenes szabályzatának is, amelynek meghatározása szerint a doppingolás „tiltott anyag jelenléte a sportoló szervezetében,

ilyen

anyag

használatának

vagy

tiltott

módszer

alkalmazásának

megállapítása”. A nandrolon és annak származékai, a norandrosteron és a noretiocholanolon (a továbbiakban együtt: nandrolon) tiltott anabolikus anyagok. Mindenesetre a NOB és a FINA által akkreditált 27 laboratórium gyakorlata szerint, valamint figyelembe véve a nandrolon 51

szervezeten belüli termelődésének, azaz nem vétkes bevitelének lehetőségét, a férfi sportolók testében ezen anyag jelenléte csak a vizelet milliliterjében 2 nanogrammban meghatározott tűréshatár felett minősül doppingolásnak. Valamely anabolikummal történt első doppingolás esetén a doppingvizsgálati szabályok alapján a sportolónak legalább négy évre történő eltiltását írja elő, ugyanakkor a doppingvizsgálati szabályok egyes szakaszai lehetővé teszik e szankció enyhítését, ha a sportoló bizonyítja, hogy nem szándékosan alkalmazta a tiltott anyagot, vagy az adott anyag az ő gondatlanságának hiányában is jelen lehetett a szervezetében. A FINA Dopping Bizottsága rendelkezik hatáskörrel arra, hogy határozzon a szankciókról. A Dopping Bizottság határozatát doppingvizsgálati szabályok szerint meg lehet támadni a Sport Választottbíróság előtt. A lausanne-i székhelyű Sport Választottbírósággal kapcsolatos finanszírozási és igazgatási feladatokat a NOB-tól független szervezet, a Nemzetközi Sport Választottbírósági Tanács végzi. A Sport Választottbíróság döntéseivel szemben a Svájci Szövetségi Bírósághoz lehet jogorvoslatért fordulni, amelynek hatáskörébe tartozik a Svájc területén hozott nemzetközi választottbírósági határozatok felülvizsgálata.” A felperesek, D. Meca Medina és I. Majcen hosszútávúszó sportolók, amely sport a vízi maratonnak felel meg. A Salvador de Bahiában (Brazília) megrendezett hosszútávúszó világbajnokságon a felperesek az első, illetve a második helyet szerezték meg. A doppingellenőrzésen azonban mindkettejük tesztje pozitív lett. A FINA Dopping Bizottsága ezért 1999. augusztusában hozott határozatával a két felperest négy évre eltiltotta a versenyzéstől. A felperesek fellebbezését követően a Sport Választottbíróság 2000 februári határozatával jóváhagyta az eltiltásról rendelkező döntést. Tudományos eredmények azonban 2000 januárjában igazolták, hogy bizonyos élelmiszerek, így például a nem herélt kan disznó húsának elfogyasztása esetén az emberi szervezet belső kiválasztással is termelhet nandrolonszármazékokat, amelynek mértéke így meghaladhatja az elfogadott tűréshatárt. Figyelemmel erre a tudományos előrelépésre, a FINA és a felperesek 2000 áprilisi választottbírósági egyezséggel megállapodtak abban, hogy az ügyet újból a Sport Választottbíróság elé terjesztik felülvizsgálatra. A Sport Választottbíróság 2001 májusi választottbírósági határozatával két évre mérsékelte a felperesek eltiltását. A felperesek nem 52

éltek jogorvoslattal e választottbírósági határozattal szemben a Svájci Szövetségi Bíróság előtt, azonban a döntést követően panaszt terjesztettek elő a Bizottságnál az EK Sz. és végrehajtási rendelete megsértése miatt. Panaszukban a felperesek felvetették a NOB által elfogadott, és a FINA által átültetett szabályzat egyes rendelkezéseinek, valamint a doppingvizsgálat során követett egyes gyakorlatoknak a közösségi versenyszabályokkal és a szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét. Mindenekelőtt a tűréshatárnak 2ng/ml-ben történt meghatározása minősülhet a NOB és az általa akkreditált 27 laboratórium közötti

összehangolt

magatartásnak.

Ez

a

küszöbérték

tudományos

szempontból

megalapozatlan, és az ártatlan vagy csak egyszerűen gondatlan sportolók eltiltásához vezethet. A felperesek esetében a tűréshatár megállapított túllépése származhatott a nem herélt kan disznó húsát tartalmazó étel fogyasztásából is. Továbbá a NOB által elfogadott objektív felelősségi alakzat, valamint a sport területén a jogviták választottbírósági úton történő eldöntésére felállított intézményeknek (Sport Választottbíróság és Nemzetközi Sport Választottbírósági Tanács) a NOB-tól való nem kellő mértékű függetlensége mind e küszöbérték versenyellenes jellegét erősíti. Érvelésük alapján a szabályok alkalmazása a sportolókkal szemben az EK Szerződésben foglalt jogaik megsértésére vezetne. A Bizottság nem adott helyt a két sportolók panaszainak. A felperesek ezt követően a Bizottság elé terjesztették a Bizottság álláspontjával kapcsolatos észrevételeiket. Ezt követően a Bizottság ismét elutasította a panaszukat.

Az Elsőfokú Bíróság eljárása A felperesek ezután 2002 októberében az Elsőfokú Bírósághoz terjesztették elő keresetüket, kérve a megtámadott határoztat megsemmisítését. Kereseti kérelmükben három jogalapot jelöltek meg. Először, a Bizottság mind ténybeli, mind jogi szempontból nyilvánvaló értékelési hibát követett el azzal, hogy a NOB-ot nem tekintette a közösségi joggyakorlat szerinti vállalkozásnak. Továbbá a Bizottság helytelenül alkalmazta a Bíróság C‑309/99. sz. Wouters és társai ügyben hozott ítéletében megállapított szempontokat, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott doppingellenes szabályozás nem minősül az EK Szerződés értelmében 53

vett versenykorlátozásnak. Végül a Bizottság mind ténybeli, mind jogi szempontból nyilvánvaló értékelési hibát követett el azzal, hogy a megtámadott határozat indokolásának elutasította a felpereseknek az EK Szerződésre alapított, a doppingellenes szabályozással szembeni kifogásait. A Finn Köztársaság a Bizottság támogatása érdekében beavatkozás iránti kérelmet terjesztett elő, amit az Elsőfokú Bíróság engedélyezett. Az Elsőfokú Bíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítélkezési gyakorlata alapján úgy ítélte meg, hogy bár az EK Szerződés vonatkozó rendelkezéseiben előírt tilalmakat alkalmazni kell a sport területén meghozott azon szabályokra, amelyek a sporttevékenység gazdasági oldalára vonatkoznak, ellenben azon tilalmak, amelyeket a Szerződés e rendelkezései előírnak, nem vonatkoznak a tisztán sportszabályokra, azaz azon szabályokra, amelyek csupán a sportot érintő kérdésekre vonatkoznak, és így a gazdasági tevékenységhez nincs közük. Kifejtette, hogy a doppingolás tilalma tisztán sportmegfontolásokon alapul, és idegen bármilyen gazdasági megfontolástól. Arra a megállapításra jutott, hogy a doppingellenes küzdelem szabályai nem tartoznak a Szerződés gazdasági szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá. Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a vitatott doppingellenes szabályozás, nem irányul hátrányos megkülönböztetésre, és szorosan kapcsolódik a sporthoz. Az a tény, hogy a NOB-ot az

eljárás

tárgyát

képező

doppingellenes

szabályozás

kialakítása

során

esetleg

foglalkoztathatta az, a felperesek által is jogszerűnek tartott törekvés, hogy megóvja az Olimpiai játékok gazdasági potenciálját, ez önmagában nem jár azzal a következménnyel, hogy e szabályozást megfosztja tisztán sport jellegétől. Az Elsőfokú Bíróság kifejtette továbbá ítéletében, hogy a fent hivatkozott Wouters-ítéletben alkalmazott elemzési módszerre való hivatkozás a vitatott határozatban semmi esetre sem teszi kérdésessé a Bizottság által a határozatban elfogadott következtetést, amely szerint az eljárás tárgyát képező doppingellenes szabályozás tisztán sportjellege miatt nem tartozik az

54

EK Szerződés citált cikkei hatálya alá. Kitért arra is, hogy a doppingellenes szabályozás megtámadásának elbírálása a sportjogi vitákat elbíráló szervek hatáskörébe tartozik.

Fellebbezés az Európai Unió Bíróságához A felperes sportolók fellebbezést nyújtottak be az Elsőfokú Bíróság ítéletével szemben. A fellebbezés alátámasztásához négy jogalapot hoznak fel. A sportolók megjelölték fellebbezésükben jogalapként azt, hogy a megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott doppingellenes szabályozás nem tartozik az EK Szerződés hivatkozott cikkei hatálya alá. A másodszor előadták azt, hogy a Bíróság ítélete elferdíti a megtámadott határozat tartalmát. A harmadik jogalap, amire hivatkoztak, hogy az említett ítélet alaki hibában szenved, mivel az indokolása ellentmondásos és elégtelen. Végül fellebbezésükben hivatkoznak arra is, hogy a megtámadott ítélet szabálytalan eljárás eredménye, mert az Elsőfokú Bíróság megsértette a védelemhez való jogot. Az első érvük jogalapja a téves jogalkalmazás volt. Álláspontjuk szerint az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a sporttevékenység gyakorlása csak annyiban tartozik a közösségi jog területére, amennyiben gazdasági tevékenységnek minősül. Az Elsőfokú Bíróság álláspontjával ellentétben a Bíróság többek között egyáltalán nem zárta ki általános jelleggel a tisztán sport jellegű szabályozásokat a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alól. Jóllehet a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a nemzeti csapatok felkészítése kizárólag sportot érintő kérdés, és mint ilyennek, nincsen köze a gazdasági tevékenységhez, ám ebből nem vonhatja le az Elsőfokú Bíróság azt a következtetést, hogy egyetlen olyan szabálynak sem, amely csupán a sportot érintő kérdésekre vonatkozik, eleve nincsen köze a gazdasági tevékenységhez, és így nem vonatkozik rá az EK Szerződésben meghatározott tilalom. A tisztán sport jellegű szabályozás fogalmát ezért kizárólag a nemzeti csapatok összeállítására és felkészítésére vonatkozó szabályokra kell korlátozni.

55

A fellebbezők azt is előadták, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen ítélte meg úgy, hogy a kizárólag a sportot érintő szabályozások szükségszerűen a versenyzés megszervezéséhez és szabályos lefolyásához kötődnek, pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a sportesemények sajátos jellegét és körülményeit is figyelembe kell venni. Arra is hivatkoznak, hogy mivel a hivatásos sporttevékenységet nem lehet tárgya szerint felosztani, ezért teljesen mesterkélt az, ahogyan az Elsőfokú Bíróság ugyanazon sporttevékenységnek szétválasztja a gazdasági és a nem gazdasági vetületét. A Bíróság érvelésében emlékeztetett arra, hogy a Közösség célkitűzéseire tekintettel a sport a közösségi jog hatálya alá tartozik, amennyiben a Szerződés 2. cikkének értelmében gazdasági tevékenységnek minősül. Ez a helyzet a hivatásos vagy félhivatásos sportolók tevékenysége esetében is, hiszen munkaviszonyban állnak, illetve díjazás ellenében nyújtanak szolgáltatásokat, és így különösen az EK Szerződés hivatkozott cikkei hatálya alá tartoznak. A személyek szabad mozgására és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó e rendelkezések nem csupán a hatóságok cselekményeit szabályozzák, hanem kiterjednek olyan, más természetű szabályozásokra is, amelyek kollektív jelleggel szabályozzák a munkaviszonyt és a szolgáltatásnyújtást. A Bíróság azonban kimondta, hogy a tilalmak, amelyeket a Szerződés e rendelkezései előírnak, nem vonatkoznak a kizárólag a sportkérdéseket érintő szabályokra, amelyeknek így eleve nincsen közük a gazdasági tevékenységhez. A sporttevékenységek gazdasági és sport-vonatkozásainak szétválasztásával kapcsolatos nehézségeket illetően a Bíróság, hivatkozva egy korábbi ítéletére elismerte, hogy a személyek szabad mozgására és szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó közösségi rendelkezésekkel nem összeegyeztethetetlenek azok a szabályok vagy az a gyakorlat, amelyeket olyan, nem gazdasági jellegű indokok igazolnak, amelyek bizonyos sportesemények sajátos jellegéhez és körülményeihez kapcsolódnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a szóban forgó rendelkezések hatályára vonatkozó ilyen korlátozásnak az általa elérni kívánt célra kell szorítkoznia. Ezért nem hivatkozhatnak rá abból a célból, hogy valamennyi sporttevékenységet kivonják a Szerződés hatálya alól. 56

Mindezekből a megállapításokból kitűnik, hogy pusztán abból a körülményből, hogy valamely szabály tisztán sport jellegű, még nem következik, hogy az ezzel szabályozott tevékenységet gyakorló személy vagy a szabályt meghozó szervezet nem tartozik a Szerződés hatálya alá. Ha a szóban forgó sporttevékenység a Szerződés hatálya alá tartozik, akkor gyakorlásának feltételeire a Szerződés egyes rendelkezéseiből eredő valamennyi kötelezettség vonatkozik. Ebből következik, hogy az említett tevékenységre vonatkozó szabályoknak eleget kell tenniük ezeknek a – különösen a munkavállalók szabad mozgását, a letelepedés szabadságát, a szolgáltatásnyújtás szabadságát vagy a versenyt biztosító – rendelkezések alkalmazási feltételeinek. Ha tehát ezt a sporttevékenységet a Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseire tekintettel kell értékelni, akkor azt kell vizsgálni, hogy az említett tevékenységre vonatkozó szabályok eleget tesznek-e az EK Szerződés vonatkozó cikkei alkalmazási feltételeinek, azaz hogy az e cikkekkel tiltott korlátozásnak minősülnek-e. Ugyanígy amikor a sporttevékenység gyakorlását a Szerződés versenyszabályaira tekintettel kell értékelni, akkor azt kell vizsgálni, hogy az EK Szerződés alkalmazási feltételeire figyelemmel a sporttevékenységre vonatkozó szabályokat egy vállalkozás hozta-e, hogy az korlátozza-e a versenyt vagy visszaél-e az erőfölényével, és hogy ez a korlátozás vagy erőfölénnyel visszaélés érinti-e a tagállamok közötti kereskedelmet. Így még ha feltételezzük is, hogy ezek a szabályok nem minősülnek a szabad mozgás akadályának, mivel kizárólag sportot érintő kérdésekre vonatkoznak, és így eleve nincsen közük a gazdasági tevékenységhez, ez nem jelenti sem azt, hogy az érintett sporttevékenység szükségszerűen kívül esik az EK Szerződés hatályán, sem pedig azt, hogy az említett szabályok nem tesznek eleget e cikkek alkalmazási feltételeinek. Az Elsőfokú Bíróság tehát tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy valamely szabályozás már eleve csak amiatt kivonható az említett cikkek hatálya alól, mert az EK Szerződés szabályainak alkalmazására tekintettel tisztán sport jellegűnek minősül. 57

Ezért a fellebbezők megalapozottan állították, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben tévesen utasította el kérelmüket azzal az indokolással, hogy a vitatott doppingellenes szabályozás nem tartozik sem az EK Szerződés hatálya alá. Következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

Az Európai Unió Bíróságának ítélete A Bíróság a fellebbezés érdemében való döntésről határozott, az alapokmányában biztosított jogánál fogva. A fellebbező sportolók több indokot is felhoztak kérelmükben. Így kifogásolták azt, hogy a Bizottság egyrészt nem tekintette a NOB-ot a közösségi joggyakorlat szerinti vállalkozásnak, másrészt úgy ítélte meg, hogy a vitatott doppingellenes szabályozás nem minősül az EK Szerződés értelmében vett versenykorlátozásnak, végül úgy vélte, hogy panaszuk nem tartalmaz olyan tényeket, amelyekből arra a következtetésre lehetne jutni, hogy fennáll az EK Szerződés megsértése. Megállapítható azonban, hogy a Bizottság a fellebbezők által az elé terjesztett panasz eldöntésénél abból indult ki, hogy a NOB-ot vállalkozásnak, és az olimpiai mozgalmon belül nemzeti és nemzetközi egyesületek szövetségének kell minősíteni. Mivel ez a jogalap a vitatott határozat téves értelmezésén alapul, hatástalan, és ezért el kell utasítani. A fellebbezők előadták, hogy panaszuk elutasításakor a Bizottság tévesen ítélte meg úgy, hogy a vitatott doppingellenes szabályozás nem minősül versenykorlátozásnak az EK Szerződés értelmében. Arra hivatkoznak, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta a Bíróság által a fent hivatkozott Wouters és társai ügyben megállapított szempontokat annak igazolására, hogy a vitatott doppingellenes szabályozás korlátozza a fellebbezők cselekvési szabadságát. Ez utóbbiak szerint egyrészt a Bizottság álláspontjával szemben az említett szabályozás ugyanis semmiképpen nem a verseny tisztaságának és a sportolók egészségének megőrzésére irányuló kizárólagos célkitűzéshez kapcsolódik elválaszthatatlanul, hanem a NOB saját gazdasági érdekeit szolgálja. Másrészt a szabályozás azzal, hogy 2ng/ml‑ben határozza meg a tűréshatárt, egyáltalán nem felel meg a tudományos bizonyosság 58

követelményeinek, túlzó jellegű és így meghaladja azt a mértéket, amely a doppingellenes küzdelem hatékonyságához szükséges. A Bíróság rámutatott, hogy bár a fellebbezők szerint a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el azzal, hogy azt az általános közeget, amelyben a NOB a szóban forgó szabályozást elfogadta, azzal hasonlította össze, amelyben a holland ügyvédi kamara elfogadta azt a szabályozást, amelyről a Bíróság a Wouters és társai ügyben határozott, azonban nem fűznek hozzá ehhez olyan pontosításokat, amelyekből meg lehetne állapítani ennek a jogalapnak a megalapozottságát. Meg kell továbbá jegyezni, hogy nem lehet absztrakt módon értékelni azt, hogy egy szabályozás

összeegyeztethető-e

a

közösségi

versenyszabályokkal.

Nem

tartozik

automatikusan az EK Szerződésben tilalom hatálya alá valamennyi olyan vállalkozások közötti megállapodás vagy vállalkozások társulásának határozata, amely korlátozza a felek vagy az egyik fél cselekvési szabadságát. Ennek a rendelkezésnek egyedi esetben történő alkalmazásakor ugyanis mindenekelőtt azt az általános közeget kell figyelembe venni, amelyben a vállalkozások szóban forgó társulása meghozta a határozatot vagy amelyben az kifejti a hatását, és különösen a célkitűzéseit kell megvizsgálni. Azt is meg kell továbbá vizsgálni, hogy a határozatból eredő

versenykorlátozó hatások

elválaszthatatlanul

kapcsolódnak-e az említett célkitűzések eléréséhez, és arányosak-e azokkal. Azzal az általános közeggel kapcsolatban, amelyben a vitatott határozatot hozták, a Bizottság jogosan ítélhette meg úgy, hogy a szabályozás általános célkitűzése a sportversenyek tisztességes lefolyására tekintettel a doppingellenes küzdelem, és idetartozik a sportolók esélyegyenlőségének, egészségének, a verseny tisztaságának és elfogulatlanságának biztosítása, valamint az erkölcsi értékek érvényesítése a sportban. Másfelől mivel a doppingtilalom végrehajtása érdekében szükség van szankciókra, a sportolók cselekvési szabadságára gyakorolt hatásuk elvben a doppingellenes szabályok lényegéhez tartoznak hozzá. Még ha feltételezzük is, hogy a vitatott doppingellenes szabályozást vállalkozások társulása olyan határozatának kell tekinteni, amely korlátozza a fellebbezők cselekvési szabadságát, 59

nem

minősülne

emiatt

szükségszerűen

a

közös

piaccal

összeegyeztethetetlen

versenykorlátozásnak az EK Szerződés értelmében, mivel jogos célkitűzése igazolja. Az ilyen korlátozás ugyanis elválaszthatatlanul hozzátartozik a sportversenyek szervezéséhez és szabályos lefolytatásához, és éppen a sportolók közötti egészséges versengés biztosítására irányul. Jóllehet a fellebbezők nem vitaták, hogy valóban erről a célkitűzésről van szó, mégis előadják, hogy a vitatott doppingellenes szabályozás a NOB saját gazdasági érdekeinek biztosítására is irányul, és erre a célra tekintettel fogadtak el olyan túlzó szabályokat, mint amilyenről a jelen esetben szó van. Ez utóbbiak tehát a fellebbezők szerint nem tartoznak hozzá elválaszthatatlanul a verseny szabályos lefolytatásához, és az EK Szerződésben foglalt tilalom hatálya alá tartoznak. E tekintetben el kell ismerni, hogy a vitatott doppingellenes szabályozás megtorló jellege és a megsértése esetén alkalmazandó szankciók jelentősége kedvezőtlen hatással lehet a versenyre, mivel ha ezek a szankciók végső soron alaptalannak bizonyulnak, akkor a versenyben részt vevő sportoló indokolatlan kizárását és ezért a szóban forgó tevékenység gyakorlására vonatkozó feltételek torzítását eredményezhetik. Ebből következően az ezzel a szabályozással megállapított korlátozások csak akkor nem esnek az EK Szerződésben foglalt tilalom hatálya alá, ha arra a mértékre korlátozódnak, amely a sportversenyek szabályos lefolytatásához szükségesek. Az ilyen szabályozás ugyanis valóban túlzó lehet, egyrészt a szankcióval sújtható és a nem büntethető doppingolás elhatárolási feltételeinek megállapítását, másrészt az említett szankciók súlyát illetően. A jelen esetben ezt az elhatárolást a vitatott doppingellenes szabályozás 2ng/ml-es tűréshatárral határozza meg; ha a sportoló szervezetében a nandrolon meghaladja ezt a mértéket, akkor ez doppingolásnak minősül. A fellebbezők azzal támadják ezt a szabályt, hogy ezt a tűréshatárt rendkívül alacsony szinten húzták meg, amely egyáltalán nem felel meg a tudományos bizonyosságnak.

60

A fellebbezők azonban nem bizonyították, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el azzal, hogy ezt a szabályt igazoltnak tekintette. Megállapítható ugyanis, hogy a nandrolon anabolikus anyag, amely ha jelen van a sportolók szervezetében, javíthatja teljesítményüket és torzíthatja a sportverseny szabályos lefolytatását. Az is megállapítható, hogy ez az anyag belső kiválasztással is termelődhet, és erre a jelenségre tekintettel a sporthatóságok, különösen a NOB a vitatott doppingellenes szabályozással kapcsolatban elismerték, hogy csak akkor áll fenn a doppingolás esete, ha az említett anyag egy adott tűréshatárt meghaladóan van jelen. A vitatott doppingellenes szabályozást ezért csak akkor nem lehetne igazoltnak tekinteni a kitűzött célkitűzésre figyelemmel, ha az említett szabályozás meghozatala időpontjában vagy akár a szabályozásnak a fellebbezőket szankcionáló alkalmazásának 1999-es időpontjában rendelkezésre álló tudományos ismeretek állása szerint olyan alacsony értékben határozták meg a tűréshatárt, amely nem vette kellően figyelembe ezt a jelenséget. Az iratok tanúsága szerint azonban a releváns időpontban az addig megjelent valamennyi tanulmány szerint a vizeletben az átlagosan megfigyelt kiválasztás 2ng/ml‑nél hússzor kevesebb volt, és a kiválasztott anyag legmagasabb megállapított értéke közel harmadával kevesebb volt. Jóllehet a fellebbezők előadták, hogy a NOB-nak 1993 óta ismernie kellett a szakértő által jelzett veszélyt, miszerint a nem herélt kan disznó húsának korlátozott mértékű fogyasztása esetén a teljesen ártatlan sportolók is túlléphetik a szóban forgó tűréshatárt, azt azonban nem bizonyították, hogy a releváns időpontban a tudományos közösség nagyobb része megerősítette ezt a veszélyt. Azonkívül azok a tanulmányok és kísérletek, amelyek a vitatott határozatot követően jutottak erre az eredményre, semmi esetre sem hatnak ki a határozat jogszerűségére. Ilyen feltételek mellett és mivel a fellebbezők nem határozták meg pontosan, hogy milyen szinten kellett volna megállapítani a tűréshatárt a releváns időpontban, nem tűnik úgy, hogy a hivatásos sportolókra vonatkozó tűréshatár olyan korlátozás lenne, amely túlmegy azon a mértéken, amely a sportversenyek lefolytatásához és szabályos menetéhez szükséges.

61

Mivel a fellebbezők egyebekben nem hivatkoztak arra, hogy a jelen ügyben alkalmazandó és kiszabott szankciók túlzó jellegűek, ezért nem nyert bizonyítást, hogy a szóban forgó doppingellenes szabályozás aránytalan. Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani. A fellebbezők előadták, hogy a vitatott határozat téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben elutasította arra vonatkozó érvüket, hogy a NOB szabályai az EK Szerződésbe ütköznek. A Bíróság emlékeztetett azonban arra, hogy a kérelem, amellyel a felperesek az Elsőfokú Bírósághoz fordultak, olyan határozat jogszerűségére vonatkozott, amelyet a Bizottság a benyújtott panasz alapján kezdeményezett eljárás befejezésekor hozott. Ebből következően a határozat bírósági felülvizsgálatának feltétlenül az EK Szerződés versenyszabályaira kell korlátozódnia, és így nem terjedhet ki a Szerződés más rendelkezéseinek betartására. Ezért függetlenül attól, milyen indokból utasította el a Bizottság a fellebbezők EK Szerződésre vonatkozó érvelését, az előterjesztett jogalap hatástalan, és következésképpen ezt is el kell utasítani. Mindezekre tekintettel a Bíróság elutasította a fellebbezők által a vitatott határozattal szemben benyújtott keresetet.

2.4. Az online szerencsejátékok szabályozása az EU-ban és kapcsolata a sporttal

Az Európai Unió Zöld Könyvének az online szerencsejátékokról a belső piacon célja, hogy széles körű nyilvános konzultáció induljon a nyilvános szakpolitikai kihívásról és a belső piacot érintő lehetséges kérdésről, amelyek az EU-ban élő polgároknak szánt engedéllyel és az engedély nélkül folytatott online szerencsejáték-ajánlatok gyors fejlődéséből erednek. Szélesebb értelemben véve jelenleg két nemzeti szabályozási keretmodell létezik, amelyet a szerencsejátékok terén alkalmaznak: az egyik a szigorúan szabályozott kereten belül szolgáltatásokat nyújtó engedéllyel rendelkező üzemeltetőkre alapul, a másik pedig egy szigorúan ellenőrzött (állami vagy más tulajdonban lévő) monopóliumra. E két modell a belső

62

piacon eddig egymás mellett működött, mivel a szerencsejátékok határokon átnyúló értékesítése a múltban viszonylag korlátolt lehetőségekkel rendelkezett. Az online szerencsejáték-piac a teljes szerencsejáték-piac leggyorsabban növekvő szegmense, amely 2008-ban 6,16 milliárd EUR éves bevételre tett szert. Ezért a monopóliumok számára számos

esetben

engedélyezték

online

tevékenységek

folytatását,

és

bizonyos,

monopóliumrendszerű tagállamok fokozatosan nyitották meg online szerencsejáték- és fogadási piacukat. Fontos megjegyezni, hogy a sportfogadásra – szemben a szerencsejátékok más formáival bizonyos nemzeti szabályozási rendszerekben – viszonylag könnyebb engedélyezési rendszerek vonatkoznak. Összefoglalva az internet létrejötte és az online szerencsejáték-szolgáltatások megnövekedett kínálata megnehezítette a különböző nemzeti szabályozási modellek együttes alkalmazását. A különböző szabályozási modellek együttes alkalmazása által előidézett kihívásokat érzékelteti az e területen született számos előzetes döntés, valamint a jelentős méretű ún. szürke és illegális online piacok megjelenése a tagállamokban. A nemzeti szabályok érvényesítése számos akadályba ütközik, mindenekelőtt az illetékes nemzeti hatóságok közötti eredményesebb igazgatási együttműködés vagy egyéb lehetséges tevékenység terén. Ezenfelül a 14.823 aktív európai szerencsejáték-oldal több mint 85%-a engedély nélkül működik. Az engedélyezett és illegális online szerencsejáték-szolgáltatások bővülésének határokon átnyúló egyértelmű hatása fényében, valamint az uniós jogszabályok által már érintett számos kérdéssel összefüggő kapcsolatát figyelembe véve a Bizottság szeretné részletesen megvizsgálni az online szerencsejáték-tevékenységek bővülésének hatásaival kapcsolatban felmerülő számos kérdést és az azokra adható lehetséges közjogi válaszokat, hogy teljes képet kapjon a fennálló helyzetről, elősegítse a tagállamok közötti bevált gyakorlatok cseréjét és meghatározza, hogy a szerencsejátékok különböző nemzeti szabályozási modelljei továbbra is létezhetnek-e egymás mellett, illetve, hogy szükséges-e konkrét uniós fellépés ebből a célból. Az Európai Unió sportjogában azért bír kiemelt jelentőséggel az online szerencsejátékok szabályozása, mert a fogadások döntő része sporteseményhez kapcsolódik.

63

2.4.1. Online szerencsejátékok a Szerződés szabályai szerint

Az online szerencsejátékokra vonatkozó szabályozási helyzetet jól jellemzi, hogy 2006-ban a Tanács és az Európai Parlament első olvasatban elfogadott egyhangú követelését követően a Bizottság kizárta a szerencsejáték-szolgáltatásokat a szolgáltatási irányelvre vonatkozó módosított javaslatának hatálya alól. Annak következtében, hogy nincs politikai akarat a másodlagos jogszabályok elfogadására ebben az ágazatban, a figyelem az elsődleges jogszabályok alkalmazása felé fordult. Az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó határokon átnyúló korlátozásokkal szemben számos jogsértési eljárást folytattak le a Szerződés állítólagos megsértése miatt a Bizottsághoz beérkezett sok panasz eredményeként. Mivel az Európai Bíróság már számos iránymutatást meghatározott, a tagállamok jelentős része, amelyekkel szemben a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett, azóta szerencsejátékokkal kapcsolatos nemzeti szabályozási reformot indítványozott, és több mint 150 jogszabálytervezetről és rendeletről értesítették a Bizottságot. Egy 2006-os bizottsági tanulmány, amely az online és offline szerencsejáték-szolgáltatásokat szabályozó különböző jogszabályokat és azoknak a belső piacnak a szerencsejátékok és a kapcsolódó szolgáltatások tekintetében zökkenőmentes működésére kifejtett hatását vizsgálta meg, nagyon széttagolt belső piacról adott képet, amelyben a tagállamok gyakran korlátozásokat vezettek be a határokon átnyúló szerencsejáték-szolgáltatásokra vonatkozóan. A nemzeti szabályok értelmezése nem volt mindig egyértelmű; a tanulmányban felsorolt mintegy 600, a nemzeti bíróságok elé kerülő eset jelentős mértékű jogi bizonytalanságról tanúskodott, ami az ilyen szolgáltatások uniós piacára is kihat. 2.4.2. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés Az EUMSZ tiltja a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden olyan korlátozást a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. A Európai Bíróság elsőként a Schindler-ügyben erősítette meg, hogy a szerencsejátékok országhatárokon keresztül történő nyújtása és igénybe vétele a Szerződés hatálya alá tartozó gazdasági tevékenységnek számít. A Bíróság a 64

Gambelli-ügyben fenntartotta továbbá, hogy a vonatkozó rendelkezések az elektronikus eszközökkel nyújtott szolgáltatásokra is kiterjednek és azok a nemzeti jogszabályok, amelyek megtiltják,

hogy

az

egy

tagállamban

letelepedett

üzemeltetők

más

tagállamban

forgalmazzanak online szerencsejáték-szolgáltatást, illetve akadályozza a szolgáltatást használó azon szabadságát, hogy igénybe vegye egy másik tagállamban letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltatásokat vagy kihasználja azok előnyeit, korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát. A korlátozások csak kivételes intézkedésként fogadhatóak el, amelyekre kifejezetten kitér az EUMSz, vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a közérdeken alapuló nyomós indokkal igazolhatóak. A közérdeken alapuló nyomós indokok bizonyos számát elismerte a Bíróság, mint a fogyasztóvédelem célkitűzéseit vagy a csalás és a mértéktelen szerencsejátékra való buzdítás megakadályozását, valamint a közrend fenntartásának általános szükségességét. Az adóbevétel csökkenése azonban nem szerepel az EUMSz-ben felsorolt indokok között és nem tartozik a közérdeken alapuló nyomós indokok közé sem. Az elismert társadalmi kérdések mind arra szolgálnak, hogy igazolják a nemzeti hatóságok azon szükségletét, hogy elegendő mozgásteret kapjanak annak meghatározásához, hogy mit igényel a fogyasztóvédelem és a közrend fenntartása az e területen nyújtott szolgáltatások típusa tekintetében. A joggyakorlat azt is megkívánja, hogy az ilyen szolgáltatások nyújtása és a szabályozási megközelítésből eredő határokon átnyúló korlátozások a szerencsejátékok igénybevételi lehetőségeinek tényleges csökkenését eredményezzék, valamint, hogy azokat következetes és szisztematikus

módon

az

érintett

terület

valamennyi

szolgáltatására

alkalmazzák.

Amennyiben valamely tagállam hatóságai a közösségi költségvetéshez való hozzájárulás érdekében lottójátékban, szerencsejátékokban és fogadójátékokban való részvételre buzdítják és ösztönzik a fogyasztókat, ennek az államnak a hatóságai nem hivatkozhatnak – e korlátozások indoklásaképpen – a közrenddel kapcsolatos aggályokra a fogadójátékok korlátozásával kapcsolatosan. A korlátozásokat megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni és azoknak arányosnak kell lenniük, azaz megfelelőnek kell lenniük ahhoz, hogy az általuk kitűzött célokat elérjék és ne lépjék túl a célok megvalósulásához szükséges határt. Az 65

engedélyezési

eljárásnak

meg

kell

felelnie

az

egyenlő

bánásmód

elveinek,

a

megkülönböztetésmentességnek és az átláthatósági kötelezettségnek. E konzultáció szempontjából különösen érdekes a Bíróság véleménye, miszerint az interneten kínált szerencsejáték-szolgáltatások számos egyedi jellemvonással rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára az ilyen szolgáltatások nyújtásának korlátozását annak érdekében, hogy leküzdhető legyen a játékszenvedély és meg lehessen védeni az ügyfeleket a csalás és bűnözés veszélyétől. E jellemvonások az alábbiak: - az online szerencsejátékok terén a letelepedési tagállam hatósága konkrét nehézségekbe

ütközik

az

üzemeltetők

szakmai

felkészültségének

és

feddhetetlenségének értékelése tekintetében. E nehézségek indokolják egyes tagállamok azon álláspontját, hogy önmagában az a tény, hogy egy üzemeltető törvényesen kínál online szerencsejáték-szolgáltatásokat egy, a letelepedése szerinti tagállamon – amely hatóságainak ellenőrzése és jogszabályi előírásai alatt áll elvileg – kívüli másik tagállamban, még nem tekinthető úgy, hogy elegendő biztosíték van arra, hogy saját ügyfelei a csalás és bűnözés kockázatával szemben kellő védelemben részesülnek; - az ügyfél és az online szerencsejáték-üzemeltető közötti közvetlen kapcsolat hiánya a csalás különböző és jelentősebb mértékű kockázatait idézi elő az üzemeltetők részéről az ügyfelek felé a hagyományos szerencsejáték-piaccal összehasonlítva; és - online szerencsejáték-szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférés és egy nemzetközi kínálat potenciálisan magas volumene és gyakorisága egy olyan környezetben, amelyet a játékos elszigeteltsége, a névtelenség és a társadalmi ellenőrzés hiánya jellemez; ezek olyan tényezők, amelyek valószínűsíthetően a játékszenvedély kialakulásához és egyéb negatív következményekhez vezetnek (A Bíróság azt is állítja, hogy az internet másfajta kockázati forrás és nagyobb rend a fogyasztóvédelem területén, különösen a fiatalokkal és azon személyekkel kapcsolatban, akik hajlamosak a szerencsejátékokra vagy valószínű, hogy kialakul náluk egy ilyen hajlam, összehasonlítva az ilyen játékok hagyományos piacaival). 66

A Bíróság ítélkezési gyakorlatát elsősorban a nemzeti bíróságok előzetes döntéseire való hivatkozásokra alapozta. Ezzel egy időben a Bizottság azonban egy sor jogsértési eljárást kezdeményezett a tagállamokkal szemben, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján ellenőrizze a tagállamokban végrehajtott korlátozások arányosságát. A tagállami reformokat követően a Bizottság már lezárt ezen ügyek közül néhányat. Ezenfelül az Európai Bizottság az uniós támogatási szabályok értelmében hivatalos vizsgálati eljárást kezdett, hogy megvizsgálja, vajon a Dániában az online kaszinókra kivetett, a hagyományos kaszinókhoz képest alacsonyabb adók megfelelnek-e a Szerződés szabályainak. 2.4.3. Az online szerencsejátékokkal kapcsolatos másodlagos uniós jogszabályok Ami a másodlagos európai jogszabályokat illeti, a szerencsejáték-szolgáltatásokat nem szabályozzák uniós szintű ágazatspecifikus szabályok, de számos uniós jogszabály vonatkozik rájuk. Ezzel kapcsolatban a következő szövegek érdemelnek említést: az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó irányelv, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, a távértékesítési irányelv, a pénzmosás elleni irányelv, az adatvédelmi irányelv, az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv és a hozzáadottérték-adó közös rendszeréről szóló irányelv. Más esetekben a szerencsejáték-szolgáltatásokat kifejezetten kizárták az uniós jogszabályok hatálya alól. Ez történt az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvvel és a szolgáltatási irányelvvel is. 2.4.4. A konzultációval összefüggő alapvető szakpolitikai kérdések E zöld könyv következő szakaszai azokat az alapvető kérdéseket vizsgálják meg, amelyek az online szerencsejáték-szolgáltatások eredményes és tisztességes szabályozásával vannak összefüggésben. E kérdések, amelyek meglehet, hogy nem teljes körűek, négy fő kategóriára bonthatók: fogalmi/szervezeti, társadalmi, közrendi és gazdasági/közhasznú célok. Az alábbiakban kifejtett és az online szerencsejátékok ágazatának felépítésével vagy szabályozásával kapcsolatos nézetek és kérdések nem sértik a tagállamoknak ezen tevékenység szabályozási megközelítése terén biztosított nagyfokú mérlegelési szabadságát, 67

többek között a szerencsejáték-tevékenységekből származó bevételek felhasználása tekintetében. Az olyan kérdések megvitatása, mint az engedélyezés, nem alapszik azon a feltevésen,

hogy

a

tagállamok

de

jure

kötelezettsége

engedélyezni

az

online

szerencsejátékokat vagy megnyitni piacukat a magánüzemeltetők előtt. A tagállamok szabadon határozhatnak arról, hogy az Európai Bíróság joggyakorlata során meghatározott elvek határain belül milyen megközelítést alkalmaznak ezen ágazattal szemben. 2.4.4.1. Az online szerencsejáték-szolgáltatások meghatározása és felépítése Fogalommeghatározások Az „online szerencsejátékok” fogalma alá számos különböző szerencsejáték-szolgáltatás tartozik. Ezek között szerepelnek a sportfogadási szolgáltatások (beleértve a lóversenyt is), kaszinójátékok,

különbözeti

spekuláció,

médiajátékok,

promóciós

játékok,

elismert

jótékonysági szervezetek és a nem profitorientált szervezetek által nyújtott és azok javát szolgáló szerencsejáték-szolgáltatások, valamint a lottójátékok. Az internetet (és egyéb interaktív technológiai platformokat, mint az m-kereskedelmet vagy az IPTV-t) az alábbi célokra használják: a) a fogyasztóknak szerencsejáték-szolgáltatások nyújtása, b) lehetővé tenni a fogyasztók számára, hogy fogadásokat tegyenek vagy játszhassanak egymással (pl. fogadáscsere vagy online póker) vagy c) terjesztési csatornaként (pl. lottószelvények online vásárlása). A szerencsejáték-tevékenységekre általában vonatkozó, a másodlagos uniós jogszabályokban hosszú ideje meglévő meghatározásra támaszkodva zárták ki az ilyen jellegű szolgáltatásokat az

e-kereskedelemről

szóló

irányelvből:

„azokra

a

szerencsejátékkal

kapcsolatos

tevékenységekre, amelyek a szerencsejáték során pénzértékkel rendelkező tétekben való fogadást foglalnak magukban, ideértve a sorsolásos játékokat és a fogadási ügyleteket.” A későbbi szövegekben, mint a szolgáltatási irányelvben és a legfrissebb szövegben, az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó irányelvben egy kicsit eltér a meghatározás, amely így szól: „a pénzbeli tétre játszott szerencsejátékok, beleértve a lottót, a fogadást, a szerencsejáték-szolgáltatások egyéb formáit”. A „kaszinó” kifejezésre a pénzmosás elleni irányelv nem ad meghatározást. 68

A Bizottság előzetes véleménye szerint a szerencsejátékokra az e-kereskedelemről szóló irányelvben szereplő meghatározásnál szélesebb körű definíciót kell alkalmazni, és ezt oly módon kell összekapcsolni a 98/34/EK irányelvben meghatározott, az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó meghatározással, hogy e konzultáció alkalmazásában az alábbi közös fogalommeghatározást kell alkalmazni az online szerencsejáték-szolgáltatásokra: Online szerencsejáték-szolgáltatások mindazok a szolgáltatások, amelyek a szerencsejáték során pénzértékkel rendelkező tétekben való fogadást foglalnak magukban, ideértve a sorsolásos játékokat és a fogadási ügyleteket, amelyeket távolról, elektronikus eszközökkel és a szolgáltatásokat igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtanak. 2.4.4.2. Az online szerencsejáték-szolgáltatók által nyújtott és/vagy használt kapcsolódó szolgáltatások A szerencsejáték-üzemeltetők számos szolgáltatást, többek között marketing- és fizetési szolgáltatásokat használnak az online szerencsejátékok ösztönzésére és előmozdítására. E szolgáltatások közül néhányra másodlagos jogszabályok vonatkoznak. Az online szerencsejátékok promóciója – kereskedelmi tájékoztatás Az online szolgáltatók kereskedelmi tájékoztatás útján reklámozzák szolgáltatásaikat, a kapcsolódó termékeiket és imázsukat a végső fogyasztók és/vagy elosztók felé. A Bizottság szerint a következő kereskedelmi tájékoztatási eszközöket alkalmazzák a leggyakrabban: - Televíziós reklámozás; - Nyomtatott sajtóban történő reklámozás; - Online kereskedelmi tájékoztatás; - Eladásösztönzés; - Direkt marketing (amely magában foglalja a regisztrált vevőknek címzett reklámküldeményt, elsősorban e-maileket, sms-eket, például utólagos személyes kapcsolattartás révén); és - Szponzori megállapodások.

69

A Bizottságnak tudomása van arról, hogy sok tagállamban korlátozzák az ilyen jellegű kereskedelmi tájékoztatást, amely korlátozás a tiltástól az online szerencsejáték-szolgáltatások médián keresztüli reklámozásának tartalmi követelményeiig terjed. Bár a Bizottság üdvözli az ilyen korlátozásokról szóló észrevételeket, konzultációját a kereskedelmi tájékoztatás bizonyos formáira kívánja összpontosítani. o Online kereskedelmi közlemények Az internetes hirdetés két formája a nem szerencsejátékokkal foglalkozó weboldalakon megjelenő online bannerek és a felugró ablakok, amelyek célja újból az online szerencsejátékszolgáltatásokra irányítani a figyelmet. Ezért ezek a nem szerencsejátékokkal kapcsolatos információs társadalmi szolgáltatásokon jelennek meg. Ezek nem tartoznak az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv hatálya alá, de a tisztességtelen kereskedelmi eljárások irányelv alá igen, mégpedig a tekintetben, hogy az online kereskedelmi tájékoztatás magában foglalja a személyes adatok gyűjtését és feldolgozását, a 95/46/EK adatvédelmi irányelvet és a 2002/58/EK elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvet. o Eladásösztönzés Az eladásösztönzés a kedvezmények minden formáját lefedi a prémium ajánlatoktól az ingyenes ajándékokon és promóciós versenyeken keresztül a promóciós játékokig. Ezek fontos és sokrétű eszközök, amelyek különböző körülményekhez igazíthatóak: innovatív termékekkel belépni a piacra; ösztönözni a vásárlói hűséget; buzdítani a rövidtávú versenyképes tevékenységeket; vagy gyorsan reagálni az értékesítési veszteségekre. Az eladásösztönzés leggyakoribb fajtáinak egyike a regisztráció és az előlegre járó bónusz felhasználása és kommunikációja, (amikor egy játékos számlát nyit, egy bizonyos összeget kifizetnek vagy többletösszeget adnak a már regisztrált ügyfél által befizetett előleghez). Szerencsejáték-szolgáltatásokkal kapcsolatos eladásösztönzést a tisztességtelen kereskedelmi eljárások irányelv, az adatvédelmi irányelv és a 2002/58/EK elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv szabályozza. o Direkt marketing

70

Valamennyi online szerencsejáték-szolgáltató használ direktmarketing-stratégiát (levélben, telefonon, interneten és közvetlen megkeresés formájában), mivel az a társaságok szempontjából az ügyfelek megközelítésének, informálásának és megtartásának , valamint az értékesítés utáni szolgáltatások nyújtásának is lényeges eszköze. Ezt a távértékesítési irányelv, a tisztességtelen kereskedelmi eljárások irányelv, a 95/46/EK adatvédelmi irányelv és a 2002/58/EK elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv szabályozza. A direkt marketinghez sorolható a játékosok közötti marketing és az összekapcsolható az eladásösztönzéssel. o Szponzorálás Szponzorálás alatt minden olyan kereskedelmi megállapodás értendő, amellyel a szponzor a saját és a szponzorált fél közös javára szerződésbe foglalva nyújt finanszírozást és egyéb támogatást annak érdekében, hogy kapcsolatot létesítsen a szponzor imázsa, a márkák, áruk és szolgáltatások és a szponzorálás tulajdona között e kapcsolat ösztönzésének jogáért cserébe és/vagy bizonyos megállapodott közvetlen vagy közvetett előnyök biztosítása érdekében. A szponzorálás központi szerepet tölt be az online szerencsejáték-szolgáltatók marketing mixében, a nemzeti lottótársaságok és a kereskedelmi szerencsejáték-szolgáltatók esetében egyaránt. o Online fizetési szolgáltatások, kifizetések és ügyfélazonosítás Mivel még nem állnak rendelkezésre igazán hatékony, távolból intézhető mikrofizetési szolgáltatások, az online szerencsejáték-szolgáltatók rendszerint arra kérik ügyfeleiket, hogy a játék megkezdése előtt számlájukon helyezzenek el egy bizonyos összeget. Az előleg kifizetése történhet hitelkártyával, elektronikus fizetőeszközzel (e-Wallet), banki átutalással, előre fizetett kártyával vagy készpénzátutalással. Az online szerencsejáték-szolgáltatók rendszerint további értékhatárokat írnak elő, például a játékosok számlájáról történő pénzlevételre és a befizetésre. A pénzleemelés limitje meghatározott összegre vonatkozhat, de azt is előírhatja, hogy a játékos személyesen lépjen kapcsolatba egy bankkal, ha nagyobb összegeket kíván leemelni a játékosi számlájáról. Egyes üzemeltetők azt is előírják, hogy ugyanazt a fizetési módszert alkalmazzák a pénzfelvétel és a pénzbetét esetében is (ún. „zárt” rendszer). A mobiltelefonon vagy IPTV-n kínált 71

szerencsejáték-szolgáltatások esetében az adatátviteli díjakat a telefonszolgáltatások számlái tartalmazzák. Az ügyfélazonosítás különösen a kiskorúak védelme érdekében szükséges a csalás megakadályozásához, az ügyfélismereti kockázatkezeléshez és a pénzmosás megakadályozásához. Az ügyfélazonosítás a belső piaccal kapcsolatos konkrét problémákat vethet fel, amennyiben a szolgáltató és az ügyfél különböző helyen találhatóak, illetve az elektronikus azonosítás és hitelesítés EU-n belüli kölcsönös elismerésének jelenlegi hiánya miatt.

Ezzel

ellentétben

a

szerencsejátékokat

forgalmazó

szerencsejátéktermeknek

lehetőségük lesz arra, hogy azonosítókártyát kapjanak és a szerencsejáték-helyszínen szemtől szemben azonosíthatják a fogyasztót. Jelenleg az online szerencsejáték-szolgáltatók ügyfélazonosítása az alábbiakon alapul: - A fizetési szolgáltató által végzett korábbi azonosítások, mivel a legtöbb fizetési lehetőség használatának előfeltétele, hogy az ügyfél bankszámlával rendelkezzen; - Saját ellenőrzések a potenciális ügyféltől kért információk és dokumentumok alapján; és - Az ellenőrzést szolgáltatók által végzett vizsgálatok, amelyekre vonatkozik az uniós adatvédelmi jogszabályokban előírt kötelezettségeknek való megfelelés. Az

engedéllyel

rendelkező

üzemeltetőknél

végzett

tesztvásárlások

arra

engednek

következtetni, hogy nagyon kevés hiba van, ami lehetővé tenné, hogy kiskorúak is részt vegyenek a szerencsejátékokban és nyereményekre tegyenek szert. Az életkor ellenőrzésére azelőtt kerül sor, mielőtt az új ügyfél elkezdhetné a játékot. A regisztrálni szándékozó kiskorúakat és a kamaszokat eltántoríthatná, ha kifizetéskor ismételten ellenőriznék életkorukat. 2.4.4.3. Közérdekű célkitűzések A Bizottság teljes mértékben tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét és elismeri, hogy a tagállamok a Szerződésnek megfelelően mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az érvényes közérdekű célkitűzések védelmére. Ez a szakasz a következő három közérdekű célkitűzésre összpontosít, amelyek különböző fokig érvényesek lehetnek a tagállamokra az online

72

szerencsejátékokkal kapcsolatos nemzeti szakpolitikáik tekintetében: fogyasztóvédelem; közrend és a közérdekű tevékenységként meghatározott tevékenységek finanszírozása. 2.4.4.4. Fogyasztóvédelem A Bizottság számára ebben a szakaszban rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a játékosok többségének nem vált szenvedélyévé a szerencsejáték. Akik azonban szenvedélybeteggé váltak, azokkal megfelelő módon kell foglalkozni a játékos, családja és a társadalom egésze számára felmerülő kapcsolódó társadalmi költségek miatt. Valamennyi szerencsejátékost meg kell védeni a csaláson alapuló szolgáltatásoktól. A szabályozók célja ezért annak biztosítása, hogy valamennyi elérhető szerencsejáték ellenőrzött és tisztességes (a véletlenszám-generátor műszaki szabványoknak való megfelelése és a játékszabályok betartása tekintetében), valamint bűncselekményektől mentes legyen. Ebben az átláthatóság kulcsfontosságú szerepet tölt be.

A szenvedéllyé váló szerencsejáték A játékosok szükséges védelmét és a szerencsejáték káros szenvedéllyé válásának megelőzését az online szerencsejáték-szolgáltatások kínálatának szűkítésével érik el. A szerencsejáték-szenvedélyt gyakran úgy jellemzik, hogy a játékos a káros negatív következmények, illetve annak ellenére is kényszeres késztetést érez a szerencsejátékra, hogy tudja, hogy abba kellene hagynia. Ahhoz, hogy felbecsülhető legyen, hogy egy ország népessége milyen mértékben szembesül a szerencsejáték-szenvedély problémájával, átfogó felméréseket, ún. előfordulási vizsgálatokat kell végezni. A szerencsejáték-szenvedéllyel küzdők azonosítására leginkább alkalmazott két vizsgálati eszköz a DSM-IV és az SOGS. A kérdésekre adott válaszoktól függően a játékos a következő kategóriák valamelyikébe tartozhat: szenvedélybeteg (SOGS), potenciális patológiás szerencsejátékos (DSM-IV) vagy valószínűsíthetően

patológiás

szerencsejátékos

(SOGS

and

DSM-IV),

valamint

szerencsejáték-függő. A Bizottságnak tudomása szerint a szerencsejáték-szenvedély nemzeti szintű előfordulását nyolc tagállam vizsgálta és hét további tagállam készített korlátozott alkalmazási körű tanulmányt (vagy regionális vagy konkrét korcsoportok szerint, többnyire 73

kamaszok körében). A nemzeti szintű gyakorisági vizsgálatot végző nyolc tagállamban a szerencsejáték-szenvedély előfordulási szintje változó képet mutat: az Egyesült Királyság teljes népességének 0,5%-ától Észtország lakosságának 6,5%-áig. Ami a szerencsejátékszenvedély uniós előfordulását illeti az online szerencsejátékok terén, csupán négy tagállam nyújtott be nemzeti szintű statisztikát, három további tagállam részleges információkkal szolgál (korlátozott alkalmazási körű vizsgálatok, amelyeket egy bizonyos korcsoport vagy az online játékok egyes típusa tekintetében végeztek). E vizsgálatok szerint a szerencsejáték-szenvedélyt befolyásoló legfontosabb tényezők az alábbiak: - A játék gyakorisága. Minél rövidebb idő telik el a szerencsejáték kezdete és a tét megtételének lehetősége között, annál nagyobb a kockázat. - A kifizetések közötti időtartam. A tét megtétele és az eredmény közlése között eltelt idő. Minél rövidebb ez az időtartam, annál nagyobb a kockázat. - Hozzáférhetőség és társadalmi környezet. - Az elvesztett összeg visszanyerésének lehetősége vagy a küszöbön álló nyeremény illúziója. Minél nagyobb a nyeremény összege és a nyerés valószínűsége, annál erősebb lesz az a tévképzet, hogy az elveszett pénz visszanyerhető, és ezért a kockázat is nagyobb (ez szorosan kapcsolódik az „izgalmi” vagy „álmodozási“ hatáshoz is). - Az észlelt készségek és a „részvétel mértéke”. A „hajszálon múlt-jelenség” („near miss-phsychology“) során szerepet játszik a szerencsejáték menetébe történő beavatkozás lehetősége és saját képességünk figyelembevétele annak becslésekor, hogy milyen eséllyel nyerhetünk. Ez megerősíti azt az érzést, hogy a játékos ura a játéknak, ezért kockázatnövelő hatása van. A tét változtatása is ide tartozik. E hatás tovább növelhető, ha úgy észlelik, hogy a szerencsejátékot inkább valamilyen készség, s nem pedig a puszta szerencse jellemzi. - A kereskedelmi közlemények is megszólíthatják a veszélyeztetett csoportokat.

74

E tekintetben a játékok különböző fajtái vagy a fogadások különböző fajtái eltérő kockázatot jelenthetnek a játékosok számára. Ilyen szempontból gyakran például a nyereményeket gyorsan kifizető játékautomatákat, a kaparós sorsjegyeket és a kaszinójátékokat tekintik a legproblémásabbnak. A heti rendszerességgel játszott lottót kevésbé tartják kockázatosnak (habár a játékosokra a fent említett (4) tényező vonatkozik), mint a rövidebb időközönként játszott szerencsejátékokat (az (1) és (2) tényező miatt). A sportfogadással és a pókerrel sokkal inkább együtt jár a fent említett (5) pontban beazonosított kockázati tényező. A élőben történő („live”) sportfogadáshoz továbbá az (1) pontban megállapított kockázat is hozzáadódik. Ezidáig a tagállamok ugyanazon eszközökhöz folyamodtak a túlzott szerencsejáték-szenvedély korlátozását célzó kísérleteikben is, amelyeket általában a nyereményjátékoknál használnak, azaz - Részvételi korhatárok, - Önkorlátozás (pénzügyi és időbeli) és önkirekesztés (azaz lehetőség, hogy a játékos saját magát zárja ki a további játékból), - Információk/figyelmeztetések/önmagunk tesztelése (alkalmazásuk könnyebb online, mint offline), - A hitel igénybevételének megtiltása, - Realitás-vizsgálatok, - Az online üzemeltető gondosságon alapuló kötelezettsége, - A legkockázatosabbnak tekintett szerencsejátékok vagy fogadások bizonyos formáinak korlátozása (pl. kaszinójátékok vagy a sportfogadásban csak a végeredményre vonatkozó tétek megtételének engedélyezése), és - Egyéb (pl. a kereskedelmi tájékoztatás korlátai – bizonyos médiumok használatának korlátozása, eladásösztönzés és bónuszokra történő feliratkozás vagy ingyenes gyakorlójátékok).

75

Játékfüggőség Ahol rendelkezésre állnak ilyen információk, a játékfüggőségben szenvedők valószínűsíthető aránya az össznépesség 0,3%-a és 3,1%-a között mozog. A patológiás (szenvedélybeteg) módon folytatott szerencsejáték néhány szakember szerint az impulzív személyiségzavar, ezért nem tekinthető függőségnek. A közelmúltban végzett vizsgálatok azonban hasonlóságot fedeztek fel a szerencsejáték-szenvedély és a drogfüggőség között. A 3.1. szakaszban említettek szerint a felmérésekben a szerencsejáték-szenvedély kiszűrésére használt eszközök lehetővé teszik a szerencsejátékkal kapcsolatban súlyos viselkedészavarral küzdő személyek azonosítását. Egymásnak ellentmondó vélemények vannak az online szerencsejátékoktól való lehetséges függőséggel kapcsolatosan. Jóllehet a távolból folytatott szerencsejátékok is eleget tesznek az elérhetőség és hozzáférhetőség kritériumainak lehetővé téve, hogy gyakrabban játszanak, mint a játéktermekhez hasonló létesítményekben, nehéz közvetlen összefüggést találni a virtuális szerencsejátékok és szenvedélybeteggé válás valószínűsége között. Az online szerencsejátékok – összehasonlítva az offline szerencsejáték-típusokkal – kifinomultabb lehetőségeket kínálnak a üzemeltetők számára a játékos tranzakcióinak nyomon követésére. A gyakorisági vizsgálatokkal ellentétben az online szerencsejátékok adatai alapján már lehetővé válik a játékos valóságos viselkedésének tanulmányozása. A Harvard Medical Schoolhoz tartozó Cambridge Health Alliance képzési központ függőséggel foglalkozó részlege által az online szerencsejátékosok viselkedéséről 80 ország mintegy 50 000 online kaszinójátékosát magába foglaló véletlenszerű mintájának a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységén és az online sportfogadásban részt vevők majdnem ugyanekkora mintájának hosszú távú elemzésén alapuló vizsgálat szerint, az online sportfogadásban részt vevők 99%-a, míg az online kaszinójátékosok 95%-a nem tanúsított szokatlan magatartást. A 2009-ben a svéd elnökségre készített jelentés említi, hogy noha egyes kutatások szerint pozitív korreláció áll fenn a hozzáférhetőség és a szerencsejáték-függőség között, a rendelkezésre álló tapasztalati adatok nem mindig erősítik ezt meg. Ahol össze lehet hasonlítani a 7–10 évvel ezelőtt végzett gyakorisági vizsgálatok eredményeit (amikor kevésbé volt népszerű az online szerencsejáték) a közelmúltban végzett tanulmányok eredményeivel, a szerencsejáték-függőség előfordulási aránya egyenletes maradt. 76

A szerencsejátékokkal foglalkozó bizottság által 2007-ben lefolytatott brit szerencsejátékgyakorisági felmérés is azt állapította meg, hogy az online szerencsejátékoktól való függőség aránya az Egyesült Királyságban alacsonyabb volt az offline játékok egyes típusaihoz mérten. A függőség inkább az újabb és ezért a „vonzóbb” – akár online, akár offline – játékok fajtáival van összefüggésben. A Bizottság megjegyzi, hogy az EU-ban létesített és engedélyezett online szerencsejátékokkal foglalkozó

weboldalakon

hiperhivatkozásokkal

eljuthatunk

segélyvonalakra vagy a

szerencsejáték-szenvedéllyel foglalkozó szervezetekhez. Annak ellenére, hogy 15 tagállam végzett nemzeti vagy regionális szintű gyakorisági vizsgálatokat, kevés információ áll rendelkezésre az e vizsgálatokra adandó megfelelő szakpolitikai válaszról (pl. oktatási kampányok indítása vagy a megelőzésre vagy kezelésre szánt erőforrások), illetve arról, hogy a játékfüggők hogyan juthatnak kezeléshez.

A kiskorúak és egyéb kiszolgáltatott helyzetű csoportok A szabályozási keretek az egyes tagállamokban különbözőképpen próbálják átfogóan védeni a kiskorúakat, azaz a gyermekeket és a kamaszokat a szerencsejátékok kockázatától. A szerencsejátékra vonatkozó korhatárokat törvényben vagy az engedélyek feltételeiben írhatják elő, továbbá az üzemeltetők (többek között kiskereskedők/engedélyek tulajdonosai) kötelesek az életkort ellenőrizni. A korhatárok egy adott tagállamon belül is változóak lehetnek a különböző szerencsejáték-szolgáltatásoktól függően.

A kiskorúak hozzáférése a fizetési rendszerekhez A fizetésfeldolgozási rendszerek hatékonyan akadályozhatják meg azt, hogy kiskorúak hozzáférjenek az online szerencsejáték-szolgáltatásokhoz. Habár a 18 évet még nem betöltött személyek is nyithatnak bankszámlát, azért vannak korlátozások. Többféle okiratot és személyazonosságot igazoló dokumentumot kell bemutatni, továbbá általában egy szülőnek vagy törvényes gyámnak is jelen kell lenni a bankban a kiskorú számlatulajdonos kíséretében (szülői ellenőrzés). A fiatalkorúakat általában nem terheli jogi felelősség az adósságaikért, 77

ezért nem valószínű, hogy bankszámlájukon folyószámlahitelre lesznek jogosultak, továbbá a 18 év alattiak hitelkártya-igénylését is elutasítják. Következésképp a bank vagy a pénzügyi szolgáltató a fiatal játékosok esetében szigorú korellenőrzést fog végezni, mielőtt azok számlát tudnának nyitni egy online szolgáltatónál. A téteket azonban egyre inkább mobiltelefon használatával, pl. szöveges üzenettel vagy emelt díjas telefonhívással is meg lehet tenni és ki lehet fizetni (a számlát kiegészítve). Ezekben az esetekben könnyebb lehet a kiskorúak számára is szerencsejátékokat játszani.

A kiskorúak és az online szerencsejátékok marketingje Mivel a tagállami hatóságok (és üzemeltetők) célja, hogy megakadályozzák a kiskorúak online szerencsejáték-szolgáltatásokhoz való hozzáférését, e szolgáltatások marketingjét és reklámozását is ellenőrizni kívánják. A korlátozásokra példát mutathatnak azon szabályok, amelyek előírják, hogy az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó reklámok ne: - célozzanak a részvétel tekintetében nemzeti szinten megszabott korhatárnál fiatalabb csoportokat; - jelenjenek meg TV- vagy rádióközvetítésekben, illetve azokat ne közöljék bizonyos, fiataloknak szánt műsorok között a tömegtájékoztatási célú csatornákon, vagy adott napszakokban ilyen műsorok előtt vagy után; - mutassanak be olyan személyt, aki fiatalabbnak néz ki a részvétel tekintetében megszabott nemzeti korhatárnál; - jelenjenek meg gyermekeknek vagy kiskorúaknak tetsző módon, pl. az ifjúsági kultúrával kapcsolatosan és ne szerepeljen bennük híresség (pl. online szerencsejátékszolgáltatót reklámozó sportmezek); vagy - jelenjenek meg olyan területeken, ahol gyakran fordulnak meg a gyermekek (pl. iskolák közelében található hirdetőtáblákon).

78

Egyéb veszélyeztetett játékostípusok Más játékosok is veszélyeztetettek lehetnek az alábbi okokból: - Pénzügyi helyzet, alacsony jövedelemmel rendelkező játékosok; - Tapasztalat hiánya, különösen a fiatal felnőttek (18–21 év közöttiek), illetve azok, akik nincsenek tisztában a játékszenvedély kialakulásának kockázataival; - Tudatállapotot befolyásoló szer használatával kapcsolatos korábbi függőség vagy szenvedély, illetve magatartászavar (offline szerencsejáték-szolgáltatások használata); - A szerencsejátékokhoz való könnyű hozzáférés; értékesítési ügynökök vagy szerencsejáték-szolgáltatók alkalmazottai vagy szerződő felek; és - A szerencsejátékoknak való gyakori kitettség, illetve a fogadások tárgyához fűződő erős viszony; a lóversenyzés területén alkalmazott személyeket, atlétákat (amatőrök és profik egyaránt), edzőket, bírókat, fogadási ügynököket stb. is beleértve.

79

Büntetőjogi vonatkozások

A csalás megakadályozása Valamennyi tagállam célja a csalás és a tisztességtelen játékok megakadályozása. A nemzeti jogszabályok célja az ügyfelek (visszaéléseket és bűncselekményeket elkövető üzemeltetőktől való), az üzemeltetők (visszaéléseket elkövető játékosoktól vagy játékosszövetségektől való) és a rendezvényszervezők védelme. Példák: a hitelkártyák jogosulatlan használata, amely „a személyazonosság-lopással” is összefüggésbe hozható és a játékmenet befolyásolása („bundázás”), amely során az egyén, vagy személyek csoportja (jellemzően a szervezett bűnözéssel összefüggésben) befolyásolni kívánja a játék menetét (pl. sporteseményt vagy kártyajátékot). Olyankor is csalásról beszélünk, amikor a játékosok egy csoportja összedolgozik egy másik játékossal szemben (pl. manipuláció a pókerasztalnál). A Bizottság a csalás következő három típusával kapcsolatban kíván kérdéseket feltenni: o Azok a játékosok, akik nem kapják meg nyereményeiket. A tipikus példák egyike a „lottócsalás”, amikor az engedéllyel nem rendelkező illegális üzemeltető felveszi a kapcsolatot az ügyfelekkel, s bizonyos összeg megfizetésére (kezelési költség) vagy személyes információk megadására (banki adatok) kéri őket, mielőtt kifizetik a nyereményt. Az ilyen

átverések

gyakran

tévesen hivatkoznak az európai

szerencsejáték-hatóságok által kiadott engedélyekre. o Személyazonosság-lopás és adatvédelmi kérdések. Ide tartozik más személyek személyes információinak jogosulatlan használata, melynek során az elkövető másvalaki személyazonosságát felvéve fér hozzá a sértett pénzéhez vagy nevében hitelt és más előnyöket szerez. o Az eredmény manipulálása a szerencsejátékkal kapcsolatos szoftver jogosulatlan módosítása vagy a szerencsejáték, illetve az esemény megszervezésében részt vevő személyek megvesztegetése révén.

80

A pénzmosás megakadályozása A „pénzmosás” két szélsőséges típusa a következő: egyrészt a bonyolult, több államot érintő műveletek, amelyek kialakításuknál fogva a nagyszabású bűncselekmények bűnügyi eredetét tussolják el úgy, hogy a személyeket és a tulajdont törvényesnek tüntetik fel, másrészt bármely olyan tevékenység, amely – az érintett összeg nagyságától függetlenül – arra szolgál, hogy elfedje, elrejtse vagy eltüntesse a bűnügyi cselekedetből származó nyereséget (az elkövetők által végzett pénzmosás – néha kiadások formájában, de a játékszenvedély finanszírozására irányuló bűntett is). Ami a pénzmosási technikákat illeti, korlátozott információk vagy bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy az engedéllyel rendelkező online szerencsejáték-üzemeltetők Európában a pénzmosással is kapcsolatba kerülhetnek. A probléma azonban nyilvánvalóan az illegális üzemeltetőkkel kapcsolatos. A Bizottság szerint a következő bevált gyakorlatok adott esetben alkalmazhatók ilyen célból: o Az online szerencsejátékokkal foglalkozó cégek meghitelezhetik a nyereményeket vagy a fel nem használt pénzeszközöket visszautalhatják egy másik számlára, s nem arra, amelyről az eredeti tétet megtették. o Lehetséges ugyanis az, hogy egy játékos ugyanannál az üzemeltetőnél több számlán is regisztráljon. o Az olyan játékok, mint az e-póker, ahol a szándékos veszteség eredményeként a pénzértékek – elektronikus játékosok és emberek között egyaránt – a játékosok számára viszonylag alacsony költséggel transzferálhatók. Az ilyen játékok esetében lehetséges az online „chip dumping”, azaz a chipek szándékos elvesztése is. Például egy játékos egy ellopott hitelkártyával befizetéseket eszközöl, majd a chipeket az asztalnál bűnrészesének vagy egy másik, általa megnyitott számlára átjátssza. E cselekvések felderíthetők, mivel az elvek egyszerűek: a játékosok nagy téteket tesznek a nagyon rossz lapokra (azzal a szándékkal, hogy a bűnrészes javára veszítsenek). o Az e-készpénz fizetési lehetőségként való használata vagy hasonló fizetési eszközök, mint a feltölthető kártyák, a Stored Value Cards (a problémát okozó kártyákat magas 81

limitek jellemzik, a vásárlást követően nincs lehetőség a nyomon követésre és gyenge az ügyfélmegismerés ellenőrzésének (KYC) a minősége). Ez olyan fizetést is magába foglalhat, amely a KYC-ellenőrzés alá nem vont mobiltelefonokon keresztül történik. A pénzmosásról szóló harmadik irányelv alkalmazandó a pénzügyi ágazatra, valamint egyéb területekre is, beleértve a (a klasszikus játéktermekben működő és virtuális) kaszinókat is. Ezen irányelv rendelkezéseinek az online szerencsejáték-szolgáltatások tekintetében történő végrehajtásának konkrét problémája az, hogy az ilyen honlapok gyakran különböző egyéb (nem kaszinó jellegű) szerencsejáték-szolgáltatást is kínálnak, és az üzemeltető több joghatóságban is rendelkezhet egyszerre engedéllyel. Ezen általános elvek mellett a Bizottságnak tudomása van arról, hogy az engedéllyel rendelkező online szerencsejáték-szolgáltatók és nemzeti szabályozók számos üzemeltetési gyakorlatot vezettek be a pénzmosás leküzdésére. Az alábbiak tartoznak ezek közé: o Ügyfél-átvilágítás – csak a regisztrált, az engedélyesnél számlával rendelkező játékosok játszhatnak. A jelentkezési lapokat ki kell tölteni az alábbi információk megadásával: (1) a játékos elérte a szerencsejátékok esetében törvényileg szabályozott jogi korhatárt; (2) a játékos személyazonossága; (3) a játékos lakóhelye és (4) a játékos

érvényes

e-mail

címe.

Az

ügyfélátvilágítási

folyamat

tartalmazhat

sebességelemzést (pénzbetét/forgalom), földrajzi kockázatelemzést, vizsgálja a játékos viselkedési anomáliáit, a játékegyesületek létét és a kibertérben elkövetett bűncselekmények kapcsán alkalmazott letartóztatási politikát. Valamennyi esetben a játékosnak meg kell adni a szükséges személyes adatokat, hogy számlája létrehozható legyen. o Fizetési ellenőrzések – a játékosnak mindig részesülnie kell a nyeremény kifizetéséből (számlaegyenleg) ugyanolyan módon, ahogyan a pénzt eredetileg a szolgáltatónak befizette (arra a számlára, amelyről a pénz befizette). Az üzemeltetőknek arról is meg kell győződniük, hogy ellenőrzés alatt tartják a játékosok hitelkártyaszámait és személyes adatait, amelyeket rendszereikben tároltak. Ezenfelül tilos az ügyfelek közötti közvetlen kifizetések lebonyolítása. 82

o Üzemeltetési ellenőrzések – Az üzemeltetők használnak korellenőrzési jegyzékeket és a bankok által a terroristák és a politikai közszereplők azonosítására alkalmazott jegyzékeket is, azaz a világszintű ellenőrzési jegyzéket, valamint az európai sportbiztonsági egyesület jegyzékét. Az üzemeltetők statisztikai nyilvántartásában a kereskedelmi ügylettel kapcsolatos magatartásról is találhatóak adatok, amelyeknek meg kell felelniük az EU adatvédelmi szabályainak a kétes tevékenységek felderítése érdekében. Szigorúbb ügyfélátvilágítási követelményeket kell alkalmazniuk olyan esetekben,

amelyekben

a tétekre magasabb

korlátozások

vonatkoznak.

Az

üzemeltetőknek a gyanús tevékenységekről szóló jelentéseiket a nemzeti pénzügyi hírszerző szolgálatok számára kell benyújtaniuk.

Egyéb bűncselekmények megakadályozása Az online szerencsejátékokkal összefüggésbe hozható egyéb bűncselekmények az alábbiak: o Az illegális üzemeltetők (pl. bűnügyi szervezetek vagy egyének) által nyújtott szerencsejáték-szolgáltatások. „A kibertérben elkövetett bűncselekmények és a szerencsejátékok” elnevezésű francia jelentés szerint mintegy ezer honlap bűnügyi csoportok közvetlen irányítása alatt áll, o Az engedéllyel rendelkező üzemeltető által nyújtott, nem engedélyezett online szerencsejátékok, o Adócsalás (amennyiben a felhasználó köteles nyereménye után adót fizetni, azaz az adócsalás

elsősorban

az

offshore

tevékenységekből

származó

nyereséggel

kapcsolatban merül fel). Számos bűnügyi tevékenység létezik, amelyek sok szerencsejáték-szolgáltatással, de nem kifejezetten az online szerencsejátékokkal kapcsolatban merülnek fel, mint például a „bundázás”

vagy

manipuláció

a

pókerasztalnál,

többletkamatok

felszámolása

és

bűncselekmények a szerencsejáték-szolgáltatások használatának finanszírozása érdekében (pl. lopás) és a terrorizmus finanszírozása.

83

2.4.4.5. A jótékonysági célú és közérdekű tevékenységek és események finanszírozása, amelyektől az online sportfogadás függ A szerencsejáték-szolgáltatások nemzeti szintű korlátozásait alkalomadtán olyan szakpolitikai indokolással támasztják alá, mint a jótékonysági célú vagy közérdekű tevékenységek finanszírozása. Annak ellenére, hogy az e célból létrehozott rendszereknek meg kellene felelniük az alkalmazandó állami támogatási szabályoknak, meg kell jegyezni, hogy a Bíróság szerint az ilyen szociális tevékenységek finanszírozása nem szolgál elegendő indokolással a korlátozó szakpolitikára, csak kiegészítő, jótékony hatású következményként jelenik meg. Az ilyen korlátozások segíteni kívánják a „közérdekű tevékenységek” finanszírozását, hogy a társadalom széles körben részesülhessen belőlük. Pontosabban azok a közérdekű tevékenységek, amelyek ily módon közvetlenül részesülnek e finanszírozásból az egyes tagállamokban, az alábbiak: a művészetek, a kultúra, a sport, az ifjúsági és oktatási programok, valamint a jótékonysági célú tevékenységek.

A bevételek újrafelhasználásának rendszerei A közérdekű tevékenységek finanszírozása érdekében a szerencsejátékokból származó bevételektől való függés különbözőképpen alakul. A közérdekű tevékenységekért felelős szervezet vagy vállalat: o engedélyt kap az online szerencsejáték-szolgáltatások nyújtására annak érdekében, hogy elősegítse az illetékes engedélyező hatóság által elismert „jó ügyet” (pl. nemzeti olimpiai bizottság, nemzeti lóversenyszövetség, a vakok és gyengénlátók egyesülete pl.); o közvetlen támogatásban részesül az állami szerencsejáték-üzemeltetőtől (pl. nemzeti lottó) az engedélyben vagy azt az üzemeltetőt szabályozó jogszabályban meghatározott arányban; o közvetett támogatásban részesül az állami szerencsejáték-üzemeltetőtől az állami költségvetésen keresztül, amelyhez az állami üzemeltető hozzájárult;

84

o támogatásban részesül egy vagy több magántulajdonban lévő szerencsejátékvállalattól, továbbá a pénzeszközökhöz való hozzájárulás mértéke: o az engedély vagy jogszabály által meghatározott, illetve o az üzemeltetők önkéntes hozzájárulásain alapul; o gazdasági

kompenzációban

részesül

egy

általa

szervezett

esemény

felhasználására és amelyre még akkor is téteket tesznek, ha a szervezet vagy a vállalat

nem

vesz

részt

magában

a

szerencsejáték-tevékenység

megszervezésében; o az állami költségvetésből támogatásban részesül, amelyhez az állam és kereskedelmi szerencsejáték-üzemeltetők is hozzájárultak.

Az esemény szervezői számára történő megtérülés elve A nemzeti és nem hazai sporteseményeket arra használják fel az online üzemeltetők, hogy potenciális ügyfeleiknek a szerencsejáték-szolgáltatások vonzó választékát mutassák be. Ezek az események oly módon húznak hasznot a szerencsejátékokból, hogy még nagyobb közönséget szólítanak meg, és adott esetben az eseményre jobban felkeltik a média figyelmét is. Széles körű az egyetértés a tekintetben, hogy a sporteseményeknek, amelyektől a szerencsejátékok függnek (hiszen azokra tesznek fogadásokat), tisztességes bevételre kellene szert tenniük a kapcsolódó szerencsejáték-tevékenységekből. o Ha a lóversenyzés konkrét esetét vesszük, néhány tagállam a szervezetek, illetve vállalatok számára kizárólagos engedélyhez köti a lóversenyfogadást azzal a célkitűzéssel, hogy biztosítsák, hogy a lóversenyfogadásból származó árbevételt – a nyereség, a totalizatőri díj és az üzemeltetési költségek kivételével – a lovassportra, a lótenyésztésre és a lógazdálkodásra fordítják. Annak ellenére, hogy a nemzeti struktúrák változatos képet mutatnak, a lóversenyzés és a lótenyésztés ágazatának nyújtott támogatás jelentősen, azaz a fogadásból származó összbevétel több mint 8%-ára emelkedhet egyes 85

országokban.

A

lóversenyzés

egyik

jellemvonása

más

sportágakkal

összehasonlítva az, hogy vonzereje elsősorban a szerencsejátékosokat bűvöli el. Ezért más sporteseményekhez képest életképessége sokkal inkább függ a szerencsejátékokból visszaforgatnak

e

szerencsejátékokból

befolyó

bevétel

tevékenységbe. befolyó

elegendő

Ezenkívül

bevétel

mértékétől,

egyes

amelyet

tagállamokban

visszaforgatásából

a

finanszírozott

lovassport, a lótenyésztés és a lógazdálkodás hagyománya ma és a jövőben is jelentős gazdasági szerepet játszik a vidéki területeken, ezért e sportágak jól illeszthetőek a regionális fejlesztés és a területi kohézió szakpolitikai célkitűzéseihez. o Más sportágak esetében sokkal vegyesebb képet mutatnak a bevételek vagy azért, mert a nyilvánosság szélesebb rétegét szólítják meg, és/vagy mert kevésbé idomulnak a szerencsejáték-szolgáltatásokhoz. A tagállamok azonban felvetették azt a kérdést, hogy amikor egy sportversenyen szerencsejátékszolgáltatásokat kínálnak, jogot formálhatnak-e a szervezők (sportszervezetek, csapatok stb.) arra, hogy képeik vagy a szerencsejáték-szolgáltatók által kínált rendezvények kihasználása révén további bevételekre tegyenek szert. Mivel az események kihasználása nélkül a szerencsejáték-szolgáltatások nem lennének életképesek, tisztességes bevételre számítanak a kapcsolódó szerencsejátéktevékenységekből.

Egyes

professzionális

sportágakra

sportfogadási

szolgáltatásokat kínáló állami üzemeltetők ezért kötelesek visszaforgatni a bevételt az alulról szerveződő sportágakba, és így – a sporttevékenységekben való

bátorító

részvételükkel

–

általában

támogatják

a

közérdekű

tevékenységeket. A Bizottság uniós tanulmányt folytat az alulról szerveződő sportágak finanszírozásáról, amely feltárja a különböző finanszírozási források lényegét, többek között a szerencsejáték-szolgáltatások szervezéséből befolyó és az alulról szerveződő sportágakba visszaforgatott bevételt. Végül azokat a sporteseményeket, amelyekre sportfogadások szervezhetők, a bűnügyi tevékenységek következtében jobban érintheti a „bundázás”. Egy tagállam (Franciaország) 86

létrehozta a szerencsejáték-szolgáltatások nem kizárólagos sportfogadási jogát, hogy ezáltal hozzájáruljon a sportversenyek szervezőinek beruházásaihoz, amelyek során biztosítani kell a feddhetetlenséget.

A „potyázás” kockázata az online szerencsejáték-szolgáltatások nyújtása révén Mivel a tagállamok különböző nemzeti, kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkeznek, a szerencsejáték-bevétel újbóli beruházásának különböző rendszereivel és kvótáival is rendelkeznek. Azok a tagállamok például, amelyeknek nincs múltjuk lóversenyzés vagy lótenyésztés terén, nyilvánvaló, hogy nem kell rendelkezniük ebből a célból a szerencsejáték-bevétel újbóli beruházási rendszerével. Hasonlóképp egyes tagállamok bizonyos közérdekű tevékenységeket kizárólag pénzügyi bevételekből fognak finanszírozni, míg mások ugyanebből a célból még a szerencsejátékokból befolyó bevétel újbóli beruházási rendszerére is hagyatkozni kívánnak. Amikor

más

tagállamokban

zajló

eseményekre

kínálnak

online

szerencsejáték-

szolgáltatásokat, vagy amikor egy tagállam szerencsejátékosai egy másik tagállamból nyújtott szerencsejáték-szolgáltatásra tesznek tétet, az közvetlen hatást gyakorol a nemzeti szerencsejáték-bevétel újbóli beruházási rendszereinek eredményességére. Különösen akkor fog ez az eset fennállni, amikor a szerencsejátékosok kizárólag arra összpontosítanak, hogy a lehető legmagasabb bevételre tegyenek szert. A „potyázás” problémája nem korlátozódik szigorúan véve a határokon átnyúló online szerencsejáték-szolgáltatásokra, mivel a szerencsejátékosok elvileg mindig fizikai értelemben is átléphetnek a határon, hogy szerencsejáték-szolgáltatásokat vegyenek igénybe, mindenesetre az online szerencsejátékszolgáltatások a gyakorlatban jelentősen megnövelik ezt a lehetséges hatást. A hatás mérsékelhető, sőt visszafordítható azáltal, hogy egyes szerencsejátékosok kipróbálnak bizonyos szolgáltatásokat, mert azok a közérdekű tevékenységek finanszírozásával kapcsolatosak. Ez azért lehetséges, mert a közérdekű tevékenységekhez fűződő kapcsolat csökkenti a szerencsejátékokkal összefüggő társadalmi megbélyegzés előfordulását, illetve az jelentheti az elsődleges motivációt ahhoz, hogy az ilyen szolgáltatásokat kipróbálják. Mivel a 87

szerencsejáték-szolgáltatások egyes fajtái esetében például meglehetősen kicsi a nyerési valószínűség (pl. a jótékony szervezetek által kínált alacsony értékű lottószelvények), arra lehet következtetni, hogy ezekre a játékokra sokan tesznek tétet, s nem egyéb olyan fajtákra, amelyek nagyobb nyerési esélyt kínálnak elsősorban azért, mert úgy vélik, hogy az a feltett összeg egy támogatásra méltó közérdekű tevékenységet fog szolgálni. E játékosokat az olyan, más tagállamokból származó online szerencsejáték-szolgáltatások kínálata is vonzza, amelyek a nemzeti online szerencsejáték-szolgáltatások kínálatához képest szorosabb és közvetlen kapcsolatban vannak az általuk támogatni kívánt közérdekű tevékenységekkel. 2.4.5. A jogérvényesítés és az ezzel kapcsolatos kérdések Egy engedéllyel nem rendelkező, határokon átnyúló piac a de facto tolerancia vagy az eredményes jogérvényesítés hiánya miatt hozzáférhető a fogyasztók számára. Az eredményes jogérvényesítés lényeges ahhoz, hogy a tagállamok biztosítani tudják a szerencsejátékokkal kapcsolatos nemzeti szakpolitikájukban meghúzódó közérdekű célkitűzések teljesítését.

Szerencsejáték-hatóságok a tagállamokban A szervezeti felépítés különböző fajtáit engedélyek megadására, valamint az online szerencsejátékok szabályozására és felügyeletére használják. E struktúrák függetlensége és illetékességi köre változó. Egy tagállamon belül külön szervek szabályozhatják vagy felügyelhetik az online szerencsejáték-szolgáltatások különböző formáit (pl. promóciós játékokat, médiajátékokat és a különbözeti spekulációt). A szerencsejáték-hatóságok tevékenységei számos kérdésre kiterjedhetnek, többek között: o Az engedélyek kiadása, felfüggesztése és visszavonása; o Ellenőrző és felügyeleti funkciók, beleértve az adminisztratív vagy pénzügyi ellenőrzéseket, a helyszíni és műszaki ellenőrzéseket (pl. berendezések vagy szoftverek), valamint a tevékenységek online nyomon követése;

88

o Jogérvényesítés

–

a)

egy

illegális/engedéllyel

szerencsejátékszolgáltatás-nyújtással

kapcsolatos

nem

rendelkező

bűncselekménnyel

összefüggő büntetőeljárás indítása, folytatása és végrehajtása; és b) szerencsejáték-szolgáltatásokkal illegális/engedéllyel

nem

vagy

(legális

-üzemeltetőkkel

rendelkező

és

szerencsejáték-szolgáltatások)

kapcsolatos kereskedelmi tájékoztatási formák; o A kormány, a játékosok (a nyilvánosság) és/vagy az üzemeltetők számára nyújtott tanácsadás, tájékoztatás vagy támogatás.

Igazgatási együttműködés Az EGT szabályozói közötti igazgatási együttműködés ma csupán néhány tagállam közötti ad hoc együttműködésen alapul. Európa szabályozói egy konkrét fórumon találkoznak, cserélik ki nézeteiket és vitatják meg a szerencsejátékokkal kapcsolatos szakpolitikai kérdéseket (GREF). Az igazgatási együttműködés lehetséges területei az alábbi információk megosztásával vagy cseréjével kapcsolatosak: - engedéllyel

rendelkezők

(beleértve

az

engedély

feltételeit,

a

személyzet

szakképesítését és az üzemeltetők feddhetetlenségét); - engedéllyel nem rendelkező és bűncselekményeket elkövető üzemeltetők (általános feketelisták készítése); - műszaki jellegű kérdések, mint a nemzeti szabványok, a tesztelés és a tanúsítás; - bevált gyakorlatok (többek között a bűnözés vagy a szerencsejáték szenvedéllyé válásának megakadályozását célzó nyilvános kampányok és azok költségei és hatása).

89

Az egyéb érdekelt felekkel való fokozott együttműködés A tagállami szerencsejáték-hatóságok is együttműködhetnek a nemzeti/európai sport érdekelt feleivel és/vagy az állami/magánfogadások üzemeltetőivel az alábbiak kidolgozására: - (amatőr vagy profi) atlétákra, edzőkre, bírókra, a lóversenyzés ágazatában alkalmazott személyekre vagy az állami/magánszféra online szerencsejáték-szolgáltatóira stb. irányuló oktatási programok vagy kampányok; valamint/vagy - a „bundázás” megakadályozását célzó jogérvényesítés megerősítésére szolgáló korai figyelmeztető rendszerek.

A fizetés megakadályozása és az ISP-k felelősségi rendszerei A fizetési és kommunikációs szolgáltatók (telekomüzemeltetők, televíziós csatornák és az információs társadalom szolgáltatói) lehetővé teszik az online szerencsejáték-szolgáltatásokat. Ma „az engedéllyel nem rendelkező” és a határokon átnyúló online szerencsejátékszolgáltatások korlátozása érdekében a következő módszerfajtákat alkalmazzák az ilyen köztes szolgáltatók tekintetében: - A doménnév-rendszer (DNS) szűrése; Egy DNS-szűrő mechanizmus annak biztosítására törekszik, hogy a potenciális ügyfeleket megakadályozzák abban, hogy a jegyzéken már szereplő, engedéllyel nem rendelkező honlapokon „szerencsét próbáljanak” vagy egy másik címre (weboldalra) irányítják őket egy előre összeállított internetcímlista (doménnevek) alapján, pl. egy .com oldalra vagy egy, a vonatkozó nemzeti joghatóságon belül létrehozott oldalra. - Internetprotokoll-blokkolás. A lakossági internetszolgáltatón keresztül kapcsolódó valamennyi számítógép egy egyedi, IP-címként ismert azonosítóval rendelkezik, amely

a

tulajdonos

nevét

is

tartalmazza.

Az

IP-cím

megjelenítésének

megakadályozása révén nem lehetséges a szerver/weboldal és az egy vagy több IP-cím közötti kapcsolatteremtés.

90

- A fizetés megakadályozása a „Merchant Category Codes” elnevezésű üzemeltetőkön alapulhat. Az egy bizonyos kódhoz kapcsolódó fizetések feldolgozásának megtiltása azonban gátolhatja a tétekkel és a díjakkal kapcsolatos fizetésektől eltérő, törvényes kereskedelmi ügyleteket. Egy ilyen rendszer eredményessége függ a megakadályozandó itemek előre meghatározott és frissített jegyzékétől, valamint a hatékony szoftverrendszerektől is.

91

III. SPORTOLÓK BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE

3.1. Személy elleni bűncselekmények

A személy elleni bűncselekmények kapcsán minden ember saját személyében felel az elkövetett bűncselekményekért, függetlenül attól, hogy sportoló-e vagy sem, ugyanakkor ekörben több olyan bűncselekmény is található, amely bizonyos sportágak kapcsán, a sporttevékenységhez kötődően is előfordulhat. Így például a testi sértés felmerülhet egyebek mellett küzdősportok kapcsán is, de olyan sporttevékenység kapcsán, ahol a játék a sportolók fizikai kontaktusával jár.

Emberölés

Btk. 160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést a) előre kitervelten, b) nyereségvágyból, c) aljas indokból vagy célból, d) különös kegyetlenséggel, e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során,

92

továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére, f) több ember sérelmére, g) több ember életét veszélyeztetve, h) különös visszaesőként, i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére, j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el. (3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik. (6) A (2) bekezdés h) pontja alkalmazásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény a) a népirtás [142. § (1) bekezdés a) pont], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), b) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [190. § (4) bekezdés, 445. § (5) bekezdés a) pont], c) a terrorcselekmény, a jármű hatalomba kerítése, és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el [314. § (1) bekezdés, 320. § (2) bekezdés, 442. § (4) bekezdés]. 93

A legsúlyosabb élet elleni bűncselekmény az emberölés. Az emberölés bűncselekményének jogi tárgya az emberi élet. Az emberölés eredménybűncselekmény, a törvényi tényállás eleme a halálos következmény előidézése. A törvény nem változtatott a korábbi törvényben is szerepelő alaptényállás elkövetési magatartás általános jellegű meghatározásán, abba továbbra is beleértendő minden olyan tevékenység vagy mulasztás, amely alkalmas lehet az eredmény (halál) előidézésére. Az emberölés minősített esetei körében /(2) bekezdés/ azokat a jelentősebb körülményeket emeli ki a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége szempontjából, amelyeknek a megvalósulása esetén a cselekmény tárgyi súlya is kiemelkedő, és erre tekintettel a törvény a büntetési rendszerben alkalmazható legsúlyosabb - életfogytig tartó szabadságvesztés - büntetés kiszabását is lehetővé teszi. Az emberölés minősített esetei az alapesetben foglalt szándékos emberölés bűntettéhez kapcsolódnak. A Kúria 3/2013. Büntető Jogegységi Határozata emeli ki azokat az alapvető és jellemző ismérveket, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak az egyes minősítő eredmények megítélése kérdésében. Az emberi élet kiemelkedő büntetőjogi védelmet indokol, az ölési cselekmény fokozottan társadalomra veszélyes, ezért a törvény - a hatályos Btk.-val egyezően - büntetni rendeli az emberölésre irányuló előkészületet. Az előkészület csak egyenes szándékkal valósítható meg, a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének az előkészülete fogalmilag kizárt. A törvény büntetni rendeli a gondatlanságból elkövetett emberölést. Gondatlanságból követi el az emberölés vétségét az, aki a magatartásának következményeként a halálos eredmény beállását előre látja, de könnyelműen bízik annak elmaradásában, illetve az, aki a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztja. A gondatlanság fennállhat a bekövetkezett eredmény, illetve az eredményt kiváltó magatartás viszonylatában is. Ez utóbbi esetben az előrelátás hiánya az okozati összefüggés vonatkozásában áll fenn. Az emberölés törvényi tényállásból következik, hogy az emberölést az valósítja meg, aki mást megöl, azaz az öngyilkosság, illetve kísérlete nem esik a büntetőjogi elbírálás körébe. Az öngyilkosságra való felbujtás vagy a bűnsegédi közreműködés azonban már igen, ezt a törvény bűncselekményként külön szabályozza. Az öngyilkosságra rábírás szempontjából jelentősége van azonban a sértett életkorának, beszámítási, illetve akaratnyilvánítási 94

képességének. A törvény vélelmezi, hogy a tizennégy év alatti sértett nem képes arra, hogy a cselekménye következményeit felismerje, és e felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson, ezért az ilyen korú sértettet öngyilkosságra rábíró személy nem öngyilkosságban közreműködésért, hanem az emberölés bűntettének az elkövetése miatt felel, és ugyancsak emberölés bűntettének az elkövetése miatt felel az is, aki akaratnyilvánításra képtelen személyt bír rá az öngyilkosságra. A sértett ezekben az esetekben ugyan maga hajtja végre a konkrét ölési magatartást, de ezt az elkövető pszichikai ráhatásának eredményeként teszi, az öngyilkosság tulajdonképpen nem a passzív alany saját, hanem a rábíró szándékának és akaratának megfelelően következik be. A joggyakorlat korábban ezekben az esetekben közvetett tettesként megvalósított emberölés bűntettének az elkövetését állapította meg, ez azonban dogmatikailag vitatható volt, tekintettel arra, hogy közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekményt e cselekményért nem büntethető vagy tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg, az öngyilkosság pedig nem bűncselekmény. A törvény ezt a problémát oldja meg azzal, hogy az emberölés bűntettének elkövetési magatartásaként értékeli, ha az elkövető tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt bír rá öngyilkosságra. A bűncselekmény büntetési tétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

Erős felindulásban elkövetett emberölés

Btk. 161. § Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az emberölés privilegizált - a 160. § (1) bekezdéséhez képest enyhébben büntetendő - esete az erős felindulásban elkövetett emberölés, amelynek a privilegizált esetként történő szabályozását az indokolja, hogy az emberölési cselekmények megnyilvánulási formái az elkövető pszichikai sajátosságai és a bűnösség foka folytán lényegesen eltérnek egymástól. Ezeknek a cselekményeknek egy része az emberölési cselekményekhez képest, a társadalmi 95

közfelfogás szerint sem vonhatóak a szokásos és erkölcsileg mélyen elítélendő magatartások körébe. Az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette azonban csak olyan esetekben állapítható meg, ha az elkövető olyan méltányolható okból származó, intenzív, de éplélektani alapon létrejött indulat hatása alatt cselekszik, amelynél az indulatot kiváltó és az erkölcsileg menthető ok az elkövetőn kívülálló okból keletkezett. A törvény az erős felindulásban elkövetett emberölés büntetési kereteit két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésben határozza meg.

Testi sértés

Btk. 164. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. (2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, az elkövető könnyű testi sértés vétsége miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértést a) aljas indokból vagy célból, b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére, illetve c) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el. (5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz. (6) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a súlyos testi sértést 96

a) aljas indokból vagy célból, b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére, c) a bűncselekmény el hárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére, d) maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozva, e) különös kegyetlenséggel követik el. (7) Aki a (3) vagy (6) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (8) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz. (9) Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt a) a (3) bekezdésben meghatározott esetben egy évig, b) a (6) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott esetben három évig, c) életveszélyes sérülés okozása esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (10) A (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.

A törvény egyértelműen elkülöníti a könnyű testi sértés és a súlyos testi sértés minősített eseteit, továbbá a hatályos Btk.-tól eltérően csak a súlyos testi sértés előkészületét rendeli büntetni. A bűncselekmény tárgya a testi épség és egészség. Az emberi testet az orvostudomány akkor nevezi épnek, ha az emberi test szervei helyesen funkcionálnak. Az egészség fogalmán az emberi test zavartalan működése, a testet alkotó anatómiai egységek és szervek helyes funkcionálása értendő. Mindez nem jelenti azt, hogy a támadás beteg vagy 97

sérült ember ellen nem irányulhat, a védelem tárgya a meglévő állapot. A testi sértés bűncselekményének passzív alanya bárki más személy lehet, akinek a testi épségét vagy egészségét sértik. A bűncselekmény elkövetési magatartása a testi épség vagy egészség sértése, ezen a testet érő olyan külső behatást értjük, amely a testen, illetve egy részén nyomokat visszahagyó sérülést eredményez. A fájdalomokozás nem feltétele a testi sértésnek. Önmagában a testi bántalmazás, sérülés hiányában, nem minősül testi sértésnek, legfeljebb a bűncselekmény kísérletének. Testi sértés akkor valósul meg, ha a testet érő külső behatás érzékelhető és értékelhető. Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az egészség az ember testi, lelki és szociális jólétét jelenti, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiányát. Erre és a kialakult joggyakorlatra is figyelemmel, a lelki bántalmazások az egészségsértés körében kerülhetnek értékelésre. Az egészségsértés a testi bántalmazás mellett kisegítő helyet foglal el, és azokat az eseteket öleli fel, amikor az egészség sérelme nem a test közvetlen bántalmazása, hanem más okból (pl. mérgezés, más betegséggel megfertőzés, pszichikai betegség előidézése) áll elő. A testi sértés tényállása szerint az elkövetési magatartás eredménye a testi épség megsértése, illetőleg az egészségsértés. A sérelemnek okozati összefüggésben kell állnia az elkövető magatartásával. Az okozati összefüggés az elkövetési magatartás és az eredmény között akkor is fennáll, ha az okozati láncba az elkövető magatartásán kívül más tényezők is belejátszanak, feltéve, hogy azok a maguk összességében az eredmény beállásához vezetnek. A testi sértés enyhébb vagy súlyosabb változata elhatárolásánál a gyógytartam bír döntő jelentőséggel. Ha a sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul könnyű testi sértést, ha nyolc napon túl gyógyul, súlyos testi sértést kell megállapítani. A bűncselekmény törvényi megítélésénél a tényleges gyógytartamot kell alapul venni. A tényleges gyógytartam megállapításához rendszerint orvosszakértő igénybevételére van szükség. A testi sértés elkövetője - a sértetten kívül - bárki lehet. Az önokozta testi sértés nem bűncselekmény, kivétel, ha az önokozta testi sértés más jogvédte érdekeket sért (pl. kibúvás a katonai szolgálat alól). A törvényhely több egymással szoros

kapcsolatban

álló

bűncselekmény

törvényi

tényállását

tartalmazza.

A

bűncselekmények szabályozása egyrészt a jogtárgy sértés súlyán, másrészt a bűnösség fokán alapul. A bűncselekmény vonatkozásában hangsúlyozandó, hogy mind a könnyű testi sértés, mind a súlyos testi sértés tényállása alapesetet képez. Súlyosabban minősül a könnyű testi 98

sértés, ha aljas indokból vagy célból, illetve védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy, idős korú vagy fogyatékos személy sérelmére követik el, továbbá ha maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz. A súlyos testi sértés ezen kívül súlyosabban minősül akkor is, ha a testi sértést különös kegyetlenséggel követik el. Külön minősítő körülményként kerül megállapításra az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés okozása. A testi sértés mind szándékosan, mind pedig gondatlanul elkövethető. A törvény csak a gondatlan súlyos testi sértést rendeli büntetni. A gondatlan bűncselekménnyel is megvalósítható súlyosabban minősítő körülmények növelik a gondatlan testi sértést okozó felelősségét is. A könnyű testi sértés alapesetének elkövetője csak magánindítványra büntethető.

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

Btk. 165. § (1) Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés a)

három

évig

terjedő

szabadságvesztés,

ha

a

bűncselekmény

maradandó

fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. (3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntett miatt az (1) bekezdésben meghatározott esetben három évig, a (2) bekezdésben meghatározott 99

esetben - az ott tett megkülönböztetés szerint - egy évtől öt évig, két évtől nyolc évig, illetve öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4) E § alkalmazásában foglalkozási szabály a lőfegyver, a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabály is.

Az emberi élet, a testi épség és az egészség védelme kiemelkedő fontosságú, ezért nemcsak ezeknek a sérelmével, hanem az ezeket a jogtárgyakat veszélyeztető cselekményekkel szemben is indokolt büntetőjogi védelmet biztosítani. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménynek az elkövetője az lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll, a bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés. Nem lényeges, hogy az elkövető a tevékenységet hatósági engedély alapján, főfoglalkozásként, keresetszerzésként őzi-e vagy pedig alkalomszerűen. Jelentősége annak van, hogy írott vagy íratlan szabályok körvonalazzák a tevékenységet, amit folytat. Ezt a kialakult joggyakorlatot teszi egyértelművé a törvény a bűncselekmény tényállásának pontosításával. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés minősített eseteit a törvény a hatályos Btk.-val azonos rendszer szerinti felépítéssel szabályozza. Az értelmező rendelkezés kiterjeszti a foglalkozási szabályok alkalmazásának a körét olyan területekre is, amelyek egyébként nem esnének valamely foglalkozás szűkebb értelemben vett fogalma alá. A törvény a hatályos Btk.-ban meghatározotton (lőfegyver) kívül a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabályokat is foglalkozási szabályoknak tekinti.

Segítségnyújtás elmulasztása

Btk. 166. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

100

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. (3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles. (4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.

A segítségnyújtás elmulasztása pönalizálásának az indoka az, a minden beszámítási képességgel rendelkező személlyel szemben támasztott követelmény, hogy segítsen embertársainak, akiknek az élete vagy a testi épsége veszélybe került. Az általános segítségnyújtási kötelezettség előírása azt jelenti, hogy a törvény büntetéssel fenyegeti azt, aki nem nyújt segítséget a sérültnek vagy az olyan személynek, akinek az élete, testi épsége, egészsége közvetlen veszélyben van. A törvény nem tartalmazza a segítségre szorulás fennállását. Azt, hogy a sértett segítségre szorul-e vagy sem, változatlanul negatív irányból kell vizsgálni. A segítségre szorulás tényének tényállási elemmé tétele olyan pozitív irányú bizonyítást követelne meg, amely visszás eredményekkel járna. A segítségnyújtásnak olyannak kell lennie, amely az eset körülményeit figyelembe véve az elkövetőtől elvárható. A bűncselekmény súlyosabban büntetendő: - ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna, - ha a sértett sérülését, illetve a sértett életét, testi épségét fenyegető veszélyhelyzetet az elkövető okozta gondatlan vagy vétlen magatartásával, vagy - ha az elkövető a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy. A segítségnyújtás elmulasztásának egyik minősített esetét egy speciális elkövetői kör meghatározása jelenti, azaz súlyosabban rendeli büntetni a törvény azokat az elkövetőket, akik a segítségnyújtásra egyébként is kötelesek lennének. Ebbe a körbe tartoznának azok is, akikkel szemben a közlekedési szabályok írnak elő speciális segítségnyújtási kötelezettséget. 101

A törvény sem kívánja azonban kiterjeszteni a minősített esetek körét azon elkövetőkre, akiket a közlekedési szabályok alapján terhelne segítségnyújtási kötelezettség, mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének az elkövetői többnyire a járművezetők és valamennyi járművezetőnek a segítségnyújtás elmulasztásának minősített esete miatt kellene felelnie. Ezt kiküszöbölendő, a törvény értelmében a segítségnyújtás elmulasztásának hivatkozott minősített esete nem állapítható meg azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles segítségnyújtásra.

3.2. Korrupciós bűncselekmények

E bűncselekmények felmerülhetnek a sporttevékenységhez kapcsolódóan, például ha egy sportoló jogtalan előnyt ad azért, hogy játéklehetőséget kaphasson a csapatban, vagy nevezzék a versenyre, holott ezekre a jogtalan előny nélkül nem került volna sor. Itt csak az úgynevezett gazdasági vesztegetést tekintjük át, míg a hivatali vesztegetés áttekintésére a sportvezetők kapcsán kerül sor, de azt is elkövethetik sportolók is.

Vesztegetés

Btk. 290. § (1) Aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek vagy rá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott

bűncselekményt

gazdálkodó

szervezet

részére

vagy

érdekében

tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el. (3) A büntetés a) az (1) bekezdés esetében egy évtől öt évig, 102

b) a (2) bekezdés esetében két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a vesztegetést bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő, aki a vesztegetést külföldi gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követi el. (5) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.

A Fejezet az aktív gazdasági vesztegetéssel kezdődik. Az aktív vesztegetés lényege, hogy az büntetendő e tényállás keretében, aki a jogtalan előnyt adja vagy ígéri. A tényállásban a gazdálkodó szervezet „részére vagy érdekében tevékenységet végző személy” kifejezés szerepel (ilyen például az alkalmazott vagy a szervezettel megbízási viszonyban álló személy). A kifejezés kellően széles kört felölel, ugyanakkor a jogbiztonság szempontjából pontosnak és jól értelmezhetőnek is tekinthető. Gazdálkodó szervezet a polgári perrendtartás szerinti

gazdálkodó

szervezeten

kívül

az

a

szervezet

is,

amelynek

gazdálkodó

tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a polgári perrendtartás szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A polgári perrendtartás szerint gazdálkodó szervezet a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi társulás, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a közös vállalat, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. 103

A tényállás alapesetében tényállási elem, hogy a jogtalan előnyt az adott szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy kötelességszegéséért kell adni vagy ígérni. Az önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatos elkövetés minősített esetet képez, büntetési tételének alsó határa, a „szigorítás” elvének megfelelően egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. A normaszöveg egyszerűsítése érdekében a minősített eset nem ismétli meg az elkövetési magatartásokat, hanem visszautal az alapeset szerinti elkövetési magatartásokra. A törvény minősített esetként szabályozza, ha a vesztegetés (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott formáját bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. Ezzel a jogalkotó eleget tesz a gyakorlat azon kívánalmának, hogy az ilyen bűncselekmények szervezett elkövetése esetén súlyosabb szankciók legyenek alkalmazhatók. A nemzetközi viszonylatban elkövetett aktív gazdasági vesztegetés büntetendőségét az eddigi önálló tényállás helyett az aktív gazdasági vesztegetés (4) bekezdésében elhelyezett utaló szabály biztosítja, egyszerűsítve és átláthatóbbá téve ezáltal a szabályozást. Ezzel a megoldással a nemzetközi aktív gazdasági vesztegetés ugyanolyan súllyal és ugyanolyan körben büntetendő, mint a hazai, így ebben a vonatkozásban nincs eltérés a hatályos szabályozáshoz képest.

Vesztegetés elfogadása

Btk. 291. § (1) Aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Ha az elkövető a) a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, egy évtől öt évig, b)

az

(1)

bekezdésben

meghatározott

üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig

104

bűncselekményt

bűnszövetségben

vagy

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) Ha az elkövető gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy, a büntetés a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig, b) a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben két évtől nyolc évig, c) a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. (4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő az a külföldi gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy, aki az ott meghatározott bűncselekményt követi el. (5) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

A fejezet következő tényállása a passzív gazdasági vesztegetés „vesztegetés elfogadása” alcímmel. A passzív változatot az követi el az (1) bekezdés szerint, aki jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért. A tényállásban ebben az esetben is az adott szervezet „részére vagy érdekében tevékenységet végző személy” kifejezés szerepel. Az előny elfogadójával való egyetértést ésszerűnek látszik akkor büntetni, ha az előnyt a harmadik személynek, a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személyre tekintettel adják vagy ígérik és ez utóbbi személy ezzel ért egyet. Ez a hatályos tényálláshoz képest szőkítést jelent, azonban megfelel az ésszerűségen túl a gyakorlatnak is. Ez értelemszerűen vonatkoztatható a gazdasági

105

vesztegetésre is. Azért nem büntethető valaki a gazdasági szférában, mert egyetért azzal, hogy a kollegája korrupt. Az alapeset büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés. A GRECO III. körös értékelése során kifejezetten ajánlja a külföldön magánszektorban elkövetett passzív vesztegetés büntetni rendelését, valamint a Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezmény (ETS 173) 8. cikkére vonatkozó magyar fenntartás visszavonását. Erre tekintettel az tényállás az aktív gazdasági vesztegetéshez hasonlóan a passzív gazdasági vesztegetés estében is büntetni rendeli, ha azt külföldi gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követik el.

3.3. Sporteseményekhez kapcsolódó csalás-jellegű magatartások („bunda”)

A sporteseményekkel kapcsolatos megtévesztő magatartások gyakran minősülnek csalásnak. Abban az esetben, ha a sporteredmény tiltott befolyásolására valamilyen jogtalan előnnyel történik, akkor már nem csalás, hanem jóval súlyosabb korrupciós bűncselekmény valósul meg. Abban az esetben, ha a sportoló nem a játék tisztaságának szem előtt tartásával játszik, hanem különböző megfontolások alapján a tőle elvárhatótól indok nélkül eltérő teljesítményt nyújt, akkor csalást követhet el, hiszen ezzel megtéveszti például az adatott sporteseményre fogadó személyeket. Ha a tőle elvárható, elvárt teljesítményhez képest eltérő teljesítményt nyújt, de ezt jogtalan előnyért teszi, akkor már nem csalást, hanem vesztegetést valósít meg.

Csalás

Btk. 373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el. (2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a csalás kisebb kárt okoz, vagy b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást 106

ba) bűnszövetségben, bb) közveszély színhelyén, bc) üzletszerűen, bd) jótékony célú adománygyűjtést színlelve követik el. (3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a csalás nagyobb kárt okoz, vagy b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el. (4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a csalás jelentős kárt okoz, b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el, vagy c) a csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el. (5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a csalás különösen nagy kárt okoz, vagy b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el. (6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a csalás különösen jelentős kárt okoz, vagy b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meg határozott valamely módon követi kel.

107

(7) E § alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.

A rendelkezés a csalás törvényi tényállását szabályozza. A csalás jogi tárgya vagyoni jogviszonyok fennálló rendje. A bűncselekmény elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás. A tévedésbe ejtés esetén az elkövető idézi elő a téves képzeteket a valóság tekintetében. A bűncselekmény megvalósulásához nincs szükség arra, hogy a tévedésbe ejtés fondorlatos legyen. A modern büntetőjogi személet szerint tévedésbe ejtés általában aktív magatartást tételez fel, méghozzá olyan aktív elkövetői magatartást, amely kialakítja a passzív alanyban a hamis tudattartalmat. Az elkövető ezzel a magtartásával valótlan dolgokat valódiként tüntet fel, vagy éppen fordítva, valós dolgokat elferdít, esetleg megmásít. Az elkövető tehát mindenképpen a passzív alany tudattartalmának direkt manipulálására törekszik azért, hogy tudatát téves információkkal befolyásolja. Büntetőjogi szempontból nincs relevanciája annak, hogy e tevékenységét miként valósítja meg, milyen konkrét magatartást fejt ki. A Büntető Törvénykönyv ugyanis minden olyan magatartást büntetni rendel, amely a megtévesztés előidézheti. Nincs a törvényben még példálózó jelleggel sem, különösen nem taxatív módon meghatározva olyan elkövetési magatartás, amit a jogalkotó nevesítésre méltónak tartott volna. Az elkövető tevékenysége megvalósulhat akár szóban, akár írásban is. Érdekes lehet a ráutaló magatartással történő elkövetést. Nyilvánvaló, hogy e magatartás aktivitást tételez fel, tehát nem tekinthető mulasztásnak, mivel az elkövető ezzel váltja ki a tévedését bár szóbeli, illetve írásos nyoma nincs a megtévesztésnek. A csalás másik elkövetési magatartása a tévedésben tartás. Ebben az esetben az elkövetőnek nincs szerepe a tévedés kialakulásában, de a sértett tévedését felismerve kihasználja azt. A tévedésben tartás megvalósulhat úgy, hogy az elkövető az általa felismert tévedést nem oszlatja el, de megvalósítható úgy is, hogy a tévedést megerősíti. Az előbbi esetben akkor valósul meg csalás, ha a tévedés eloszlatására, tehát a felvilágosításra, illetve tájékoztatásra jogi kötelezettsége lett volna az elkövetőnek. Az elkövetés ilyetén módjára irányadóak a mulasztással elkövetett tévedésbe ejtésnél megfogalmazottak. Az utóbbi eset aktív

108

magatartást tételez fel, amely megvalósítható akár szóban, akár írásban, akár – s itt is megemlíthetjük a tévedésbe ejtésnél kifejtett álláspontunkat – ráutaló magatartással is. A törvény a csalás vonatkozásában az eredményt kárként határozza meg. A bűncselekmény megvalósulásához az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállnia. Feltétlenül hangsúlyozandó, hogy a csalás vonatkozásában komoly jelentőség jut az elkövetési magatartás és a kár közötti okozati összefüggés, még akkor is, ha a törvényalkotó ezt csupán egy nagyvonalú – bár kétségkívül praktikus és gyakorlati szempontból talán problémamentes – jogtechnikai megoldással („és ezzel”) jelzi, így vágva át a gordiuszi csomót. Az okozati összefüggést ráadásul kettős és – ha a törvényszöveget vesszük kiindulópontként – közvetett kauzalitás jellemzi. Ezzel arra kívánunk utalni, hogy egyfelől okozati összefüggésben kell, hogy álljon az elkövetési magatartás a vagyoni rendelkezéssel, ami az jelenti, hogy a tévedésbe ejtésnek, illetve abban tartásnak kell kiváltani a vagyoni rendelkezést, másfelől az így kiváltott vagyoni rendelkezésnek kell a kárt okoznia, azaz nem közvetlenül az elkövetési magatartás eredményezi a kárt, hanem az az által involvált vagyonjogi rendelkezés. Fontos tehát hangsúlyoznunk, hogy – legalábbis a csalás keretein belül – az elkövetési magatartás önmagában és közvetlen módon nem idézheti elő a csalást. A törvényszöveg direkt módon nem utal a közbenső, vagyoni rendelkezés kiváltására irányuló összefüggésre, mivel az elkövetési magatartás és a kár között követeli meg az okozati lánc meglétét („…mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz…”). Azért szükséges mégis egy közbenső vagyoni rendelkezés, mert az elkövető a csalás tekintetében nem tud közvetlenül kárt okozni a sértettnek, mert az más jellegű magatartásnak minősülhetne, például sikkasztásnak. A kár megvalósulásához tehát mindenképpen kell a rendelkezni jogosult közreműködése. Nem minden esetben mutatkozik meg azonban az okozatosság kettős jellege. Ez annak köszönhető, hogy – mint említettük – a gyakorlat megállapíthatónak tartja az egyéb feltételek megléte esetén a csalás kísérletét, ha az elkövetési magatartás ugyan megvalósult, de a kár nem következett be. Ebben az esetben – kár hiányában – nem beszélhetünk még – az elkövetési magatartás és a kár közötti –okozati összefüggésről sem, hiszen a megtévesztésen kívül lehet, hogy még a vagyoni rendelkezés sem következik be, anélkül pedig a kár sem valósulhat meg. 109

Az elkövetői magatartás mindkét fordulata a jogtalan haszonszerzési célzatra figyelemmel csak egyenes szándékkal követhető el. A csalást tettesként bárki elkövetheti. A csalás a kár bekövetkeztével befejezetté válik. A csalás minősített eseteinek körében súlyosabb büntetést von maga után, ha a szabálysértési értékhatárra elkövetett csalást jótékony célú adománygyűjtésnek álcázva követik el. Az adomány nemcsak a pénzadományt, hanem a tárgyadományt is magában foglalja. Minősített az is, ha a sértett idős vagy fogyatékos személy. A gyakorlatban problémát okozott azon csalásszerű magatartások megítélése, ahol a kár valamely igénybe vett szolgáltatás ellenértékeként merült fel (pl. szállodai szoba fizetés nélküli igénybe vétele, fizetés nélküli lakásbérlések). Erre figyelemmel a törvény kifejezetten kiterjeszti a kár fogalmát az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének haszonszerzési célból, megtévesztéssel történő meg nem fizetésének eseteire is. Ezáltal büntethetővé válnak azok a cselekmények, amelyek a csalás tényállási elemeit megvalósítják, azonban az eredmény nem kifejezetten kárként, hanem összegszerűen meghatározható elmaradt vagyoni előnyként jelenik meg.

Jogeset: A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében a csalással kapcsolatban rögzítette, hogy a csalás kapcsán a teljesítőképesség és a teljesítési készség nem ugyanaz, a bűnösség kérdését ez utóbbi - akarati tényező - dönti el A bíróság a 2009. május 5-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében. Ezért őt - mint különös visszaesőt - 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Egyben a magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2010. január 12-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 8 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 1 évre enyhítette, és kötelezte a terheltet a magánfél részére kártérítés címén 75 000 forint, s annak 2005. október 5-étől a kifizetés napjáig járó törvényes kamata, valamint az állam javára illeték megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyta. A terhelttel szemben csalás bűntette és más bűncselekmények miatt több ügy folyamatban volt. Az egyik 110

folyamatban lévő büntetőügyben vád tárgya, hogy a terhelt 2005 augusztusában a Bt. nevében összesen 45 személyt megbízott labdarugó-tornára benevező csapatok felkutatásával; 2005. szeptember vége és november közepe között pedig a jelentkezőktől csapatonként 12 500 forint nevezési díjat szedett be. A másik folyamatban lévő büntetőügyben vád tárgya, hogy a terhelt a Bt. nevében 2005. szeptember vége és október eleje között labdarugó-torna szervezése címén 5 benevező csapattól, egyenként 12 500 forint nevezési díjat szedett be. A terhelt a Bt. alkalmazottja. 2005. szeptember közepén a terhelt a Bt. nevében felhívást juttatott el egy óvodába. A felhívás szerint - a Bt. labdarugó-tornát hirdet különböző korcsoportban, a jelentkezések számától függő felmenő rendszerben; - minden döntő első három helyezettje díjazásban részesül, aminek értéke körzeti döntőben 100 000-200 000-300 0000 forint, megyei döntőben 200 000-400 000-600 000 forint, területi döntőben 400 000-600 000-1 000 000 forint, országos döntőben pedig 600 000-1 000 000-1 600 000 forint; - minden jelentkező csoport 25 000 forint értékű sportszer-vásárlási utalványt kap ajándékba, amennyiben a nevezési lapot és díjat a Bt.-nek megküldte, - aki a nevezési határidő (2005. november 1-je) előtt, 2005. október 5-ig küldi el a nevezését a nevezési díjjal együtt, további 50 000 forint értékű ajándékot kap; - a nevezési díjat meg kell fizetni, amit a Bt. címére kell küldeni. 2005. október 4-én kelt levelében a sértett, az óvoda vezetője közölte a Bt.-vel, hogy benevezi az általa szervezett 6 csoportot. 2005. október 5-én pedig postán elküldte a Bt. címére az összesen 75 000 forint nevezési díjat, amit saját pénzéből fizetett ki. 2005. december 28-án kelt és 2006. január 19-én postára adott levelében a terhelt igazolta, hogy a nevezést átvette, közölte, hogy 2006 tavaszán sor kerül a területi döntőkre, amiről megelőzően 3 héttel írásban tájékoztatást ad, közölte, hogy a nevezésért járó vásárlási utalványokat postán fogja elküldeni, azokat 2006. január 1. - december 31. között lehet a Bt.-nél felhasználni, egyben elküldte a 2005. évi keltezéssel kiállított számlát. Ezután a sértett telefonon kereste a terheltet és megbeszélte vele a számla keltezésének kijavítását, a számlát pedig visszaküldte. A terhelt 111

azonban a kijavított számlát nem küldte vissza. A sértett emiatt írt levelét a posta a terheltnek nem tudta kézbesíteni, és ezt követően a sértett a terheltet nem tudta telefonon elérni. A sértett a befizetett 75 000 forintot nem kapta vissza. A terheltet a bíróság a 2005. május 11-én jogerős ítéletével magánfelek részére kártérítés címén összesen több mint 26 000 000 forint, 15 napon belüli megfizetésére kötelezte. Ebből következően a terheltnek nem volt lehetősége a nevezési díj visszafizetésére. 2005. szeptemberétől a terhelt a labdarugó-torna megrendezése érdekében nem tett semmiféle előkészületet, és nem fejtett ki semmiféle szervező tevékenységet. A vád szerinti időben a terhelt ellen több rendőrkapitányságon folyt nyomozás, melynek során - továbbá szabadságvesztés büntetése megkezdése végett is - elrendelték körözését. 2006. október 27-én elfogták, foganatba vették a korábbi jogerős szabadságvesztés büntetését, és amikor feltételes szabadságra bocsátása esedékessé vált, nem szabadult, mert időközben előzetes letartóztatását rendelte el a városi bíróság. A terhelt által a Bt. székhelyeként megadott cím fiktív volt. Ezáltal tévedésbe ejtette a labdarugó-tornára benevezőket. A terhelt 2006. október 27-i elfogását követően büntetését töltötte, majd előzetes letartóztatásban volt. 2007. márciusban szabadságvesztését töltötte. 2007. március 20-án kelt levelében arról tájékoztatta az óvodát, hogy a torna lebonyolításának időpontja 2007. október 27-28. Tehát a torna időpontjának közlésével szintén tévedésbe ejtette a sértettet. A terhelt a sértett által befizetett nevezési díjat nem a labdarugó-torna megszervezésére fordította, hanem saját céljaira használta fel. Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a csalás tényállásszerű. A terhelt tévedésbe ejtette a sértettet a labdarugó-torna megrendezésével és a Bt. székhelyének címével kapcsolatban. Átvette a sértett által küldött nevezési díjat, azt saját céljára használta fel. Ezáltal jogtalan haszonhoz jutott. A Btk. szerinti üzletszerű elkövetés is megállapítható. A terhelt ugyanis - a vele szemben egyidejűleg folyamatban lévő két másik büntetőügy vádirati tényállása szerint 2005. szeptember közepe és november eleje között szintén ilyen ürüggyel vett fel több sértettől, ugyancsak 12 500 forintot, vagy ennél nagyobb összeget nevezési díj címén. Ezáltal nemcsak törekedett rendszeres haszonszerzésre, hanem arra szert is tett.

112

A másodfokú bíróság a vádlott bűnösségére vont következtetéssel és a jogi minősítéssel maradéktalanul egyetértett. Kifejtette, hogy a terheltnek tudnia kellett, hogy őt 2005. május 11-én jogerősen 26 000 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezték; 2005. június 29-én a városi bíróság ítéletével jogerősen 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, egyben megszüntette korábbi feltételes szabadságát és azt, is, hogy 2005. szeptember 1-jén jogerősen, a városi bíróság összbüntetési ítélettel 4 év 6 hónapi börtönbüntetést állapított meg. Tisztában volt tehát azzal, hogy a büntetések letöltését meg kell kezdenie. Ennek azonban nem tett eleget és 2006. októberben csupán elfogatóparancs útján került kézre. Mindezek alapján 2005-2006. évben a terheltnek nem volt reális lehetősége a labdarugó-torna megszervezésére, az általa meghirdetett pénzdíjak kifizetésére. Reálisan számíthatott arra ugyanis, hogy szabadlábon nem tudja az ezzel kapcsolatos ügyeket intézni. Olyan adat pedig nem merült fel, melyből következtetni lehetne a tornát előkészítő, szervező tevékenységére. A terhelt tudta, hogy 2005. második felében el kell kezdenie büntetése letöltését. Ehhez képest megtévesztő volt a felhívásnak az a kitétele is, hogy aki 2005. október 5-ig postára adja a nevezési díjat, az 25 000 forint értékű ajándékutalványt kap. Azt célozta ugyanis, hogy minél hamarabb, minél gyorsabban vegye rá a jelentkezőket a nevezési díj elküldésére. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása és a jogi minősítés miatt, megváltoztatás érdekében. Indokai szerint az eljárt bíróság nem vette figyelembe a vallomását és mellette szóló bizonyítékokat. Figyelmen kívül hagyta, hogy a felrótt tévedésbe ejtő magatartás és károkozás között nincs okozati összefüggés. A felhívásban feltüntetett címmel nem történt tévedésbe ejtés, mivel a Bt. címeként köteles volt a cégjegyzék szerinti hivatalos székhelyet feltüntetni. A sértett pedig nem a Bt. - felhívásban közölt - címe miatt fizette be a nevezési díjat, az tehát e vonatkozásban közömbös. A 2007-ben a sértettnek küldött levél szintén nem lehetett megtévesztő a sértett 2005-ben történt befizetésére. A gyors nevezésért járó 25 000 forint értékű ajándékutalvány ígérete pedig - a nevezési díj befizetése szempontjából - azért nem volt megtévesztő, mert csupán a befizetés időpontjával kapcsolatos. Egyedül adminisztratív szempontból volt jelentősége, a nevezőket ösztönözte, hogy ne hagyják az utolsó pillanatra a döntést. Másrészt

113

a minél több ajándékutalvány szétosztása a terhelt érdekében is állt, mivel jogos hasznot, bevételt eredményezett. Álláspontja szerint figyelmen kívül maradt, hogy - nem kellett anyagi tőkével rendelkezni a torna megrendezéséhez, az ugyanis nem járt költséggel, bevételt pedig akkor eredményezett volna, ha megtartják; - a terhelt 18 éve foglalkozott sportesemények szervezésével, és nem maradt el egyetlen rendezvénye sem; - pénzdíjazást nem ígért, s a terhelt a torna megrendezése végett több előkészítő tevékenységet is végzett; - 2005-2006. évben a terheltnek reális lehetősége volt a torna megrendezésére; 2005. júliusban ugyanis - tehát a torna meghirdetése, vagyis 2005 szeptembere előtt - olyan szerződést kötött, melyből 52 000 000 forint bevételt remélhetett; - a 26 000 000 forint kártérítésnek nem a Bt., hanem a terhelt a kötelezettje, a tornát viszont a Bt. hirdette meg; - a torna 2006. májusban indult volna; a terhelt pedig 2005. október közepén - tehát a nevezés és szervezés végén - kapott behívót büntetése letöltésére, ami csupán (az előzetes fogvatartásban kitöltött idő folytán) 1 hónapra és a korábban felfüggesztett szabadságvesztés tartamára szólt. Mindezek alapján reális esély volt arra, hogy - a büntetés letöltése esetén is - a torna meg legyen rendezve. Nem lehet arra következtetni, hogy a terhelt - a büntetése végrehajtása miatt - eleve nem akarta lebonyolítani a tornát. Az indítvány - eseti döntésekre, joggyakorlatra is hivatkozva - kifogásolta az üzletszerűség megállapítását. Érvei szerint - kizárólag egy torna meghirdetéséről volt szó, ami alkalomszerű; - a terhelt sem előtte, sem azóta öt éven belül nem követett el bűncselekményt; - nincs szó tehát ismétlődésről és rendszeres hasznot biztosító tevékenységről, rendszeres hasznot nem is várhatott, s ilyennek az egy havi tevékenység nem tekinthető.

114

Mindemellett a terheltnek ebben az időben motorkerékpárja, személygépkocsija, 200 000 forint havi keresete és 52 000 000 forint bevételt jelentő szerződése volt. Az indítvány szerint az eljárt bíróság valótlan tartalmú megállapításokat tett. Így arra vonatkozóan is, hogy a feltételes szabadságot megszüntették, ami valójában az összbüntetési ítélet miatt vált hatálytalanná. Végül az indítvány 8 pontban felsorolta a kifogásokkal kapcsolatos bizonyítékait. A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben nyilvános ülést tartott; melyen a védő, valamint a terhelt a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és azzal, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel. A Legfelsőbb Bíróság szerint a felülvizsgálati indítvány nem alapos. Az indítványban foglaltak kapcsán a Legfelsőbb Bíróság rámutatott a következőkre. A Btk. alapján csalást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. A törvényi tényállás megvalósulásának valóban három, egymást kiegészítő okozati összefüggés megléte a feltétele. A megtévesztő magatartásnak kell előidéznie a tévedést. Ehhez képest arra alkalmasnak, szándékosnak (és értelemszerűen más általinak) kell lennie. A tévedésnek kell kiváltania a megtévesztett személy vagyonjogi rendelkezését. Végül a megtévesztett személy vagyonjogi rendelkezése és a bekövetkezett kár között szintén okozati összefüggésnek kell lennie. Csalás esetében ugyanis - ellentétben az indítvány álláspontjával - a kárt nem közvetlenül az elkövető megtévesztő magatartása, hanem a megtévesztett sértett vagyonjogi rendelkezése okozza. A jogtalan haszonszerzés nem önálló tényállási elem, hanem a megtévesztő magatartás célzata. A haszonszerzés megtörténtének kérdése a csalás miatti bűnösség megállapítása szempontjából közömbös. A kár bekövetkezte a tényállási elem, miáltal a csalás befejezetté válik akkor is, ha a hasznot az elkövető (vagy bárki más) nem, vagy még nem szerezte meg. Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a terhelt tévedésbe ejtő magatartását, valamint a kár bekövetkeztének tényét. Valamely magatartás nyilvánvalóan akkor megtévesztő, ha mögöttes szándéka rejtett, vagy kifejezésre juttatásával ellentétes. Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2005. szeptember közepén a sértettnek küldött 115

felhívásában - többek között - vállalta labdarugó-torna szervezését, a csoportonként 12 500 forint nevezési díj befizetése ellenében 25 000 forint értékű vásárlási utalvány ajándékozását, és a nevezési díj előrehozott (2005. október 5-i) határidőre befizetése esetén további 50 000 forint értékű ajándék adását. Nem vitatottan a sértett a terhelt - felhívás szerinti - ígérete alapján, ajánlatának eleget téve nevezett be a tornára - előrehozott határidőben - 6 csoportot és fizette ki az összesen 75 000 forint nevezési díjat. A terheltnek azonban a felhívás kibocsátásakor nem állt szándékában felhívási ajánlatának tejesítése, erre reális lehetősége sem volt. Az irányadó tényálláshoz tartozó megállapítás szerint a nevezési díjat nem fizette vissza, és 2005 szeptemberétől a labdarugó-torna megrendezése érdekében nem tett előkészületet, nem végzett szervezést. Az indítvány ezzel ellentétes körülményre hivatkozó kifogásai kapcsán a felülvizsgálat törvényben kizárt. Ennélfogva a sértett kára az általa történt befizetés következménye, aminek pedig a terhelt megtévesztő magatartása az oka. A terhelt - a befolyó nevezési díj reményében - jogtalan haszon végett tette meg felhívás szerinti ajánlatát, ezáltal hozzá is jutott a nevezési díjhoz, amit a maga javára és a sértett kárára fordított. Következésképpen a - nevezési díjként befizetett pénzösszeget kitevő - kár bekövetkezett akkor, s ennélfogva a csalás befejezetté vált, amikor a befizetés az előrehozott határidőben megtörtént. A terhelt valójában nem anyagi juttatás, hanem szolgáltatás labdarugó-torna megrendezésének - ígéretével tévesztette meg a sértettet. Kétségtelen, hogy a nevezésért és annak az előrehozott határidőben való teljesítéséért garantáltan járó vagyoni értékű ajándék kilátásba helyezése kecsegtető volt. A nevezés rendeltetése, a nevezési díj közvetlen célja viszont - értelemszerűen - a tornán való részvétel. Minden valóságalapot nélkülöz a felülvizsgálati indítvány arra való hivatkozása, hogy a felhívás időpontjában a torna megrendezésére tett ígéret teljesítésére a terheltnek reális lehetőség volt. Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a felhívás kibocsátását közvetlen megelőzően - a terheltet 2005. május 11-én jogerősen 3 év 10 hónapi börtönbüntetésre; 2005. június 29én jogerősen 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélték, egyben elrendelték a korábbi, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztése végrehajtását; majd - e büntetések összbüntetéseként 2005. szeptember 1-jén jogerősen 4 év 6 hónapi börtönbüntetést állapítottak meg vele szemben. 116

A városi bíróság 2005. június 29-én jogerős ítéletével felrótt többrendbeli, üzletszerűen - s egyébként szintén a Bt. képviseletében, labdarugó-torna és más sportesemény megrendezése ürügyével - elkövetett csalási bűncselekmények elkövetési ideje 2003. Az ügyben a terhelt 2003. november 14-étől 2005. június 28-áig előzetes fogvatartásban volt. Ehhez képest közel kétéves fogvatartása után alig két hónappal, a 2003. évi elítélésének tárgyához hasonló ürüggyel intézett felhívást a sértetthez, úgy, hogy azt közvetlenül megelőzően három jogerős, végrehajtandó szabadságvesztésről rendelkező határozatot hoztak vele szemben. A terhelt a felhívás kibocsátása időpontjában (2005. szeptember közepén) reálisan arra számíthatott, hogy személyi szabadsága rövid időn belül korlátozott lesz, nem pedig arra, hogy labdarugótorna szervezését fogja ellátni. Ebből a szempontból pedig nyilvánvalóan közömbös, hogy elfogatóparancs útján került kézre és csupán 1 év múlva, 2006 októberében kezdte tölteni büntetését. A terhelt anyagi háttere valóban egyik szempontja lehet a megtévesztő szándék kérdésének. A teljesítőképesség és a teljesítési készség azonban nem ugyanaz, és nyilvánvalóan utóbbi - tehát az akarati tényező dönti el a bűnösség kérdését. Jelen ügyben arról van szó, hogy a terhelt anyagi helyzetétől függetlenül, objektíve nem volt képes a labdarugó-torna megrendezésére, amit tudata értelemszerűen - átfogott. Megjegyezte a Legfelsőbb Bíróság, hogy szintén közömbös körülmény a Bt. felhívás szerinti címe és a két év múlva - 2007 októberében - a sértettnek küldött levél tartalma. Ennyiben helytálló a felülvizsgálati indítvány érvelése, mivel egyiknek sincs jelentősége a bűnösség alapját képező megtévesztés szempontjából. Kétségtelen ugyanis, hogy a sértett nem ezek által, hanem a torna megrendezésére vonatkozó hamis ígéret miatt lett megtévesztett. Megjegyezte továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felhívás - irányadó tényállás szerinti - tartalmából kitűnően (ami egyébként az iratok közötti eredeti példánnyal egyező), kétségtelen, hogy a nevezés fejében garantált vagyoni ajándékon túlmenően szintén garantált volt a döntők első három helyezettjének járó (forintban kifejezett) pénzösszeg. Ez pedig - értelemszerűen - pénzdíjazás kilátásba helyezése, függetlenül attól, hogy nem annak nevezik. Az indítvány sérelmezte az üzletszerűség megállapítását is. A Btk. alapján üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki az ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Az eljárt bíróság 117

törvényesen minősítette a terhelt bűncselekményét üzletszerűen elkövetettnek, viszont hibás indokkal. Jelen ügyben a terheltnek felrótt megtévesztő magatartás - az irányadó tényállás szerint - a sértettnek küldött felhívás, illetve annak tartalma. A tényállás nem tartalmazza, hogy a felhívás más személyhez is eljutott, bár annak tartalma ezt értelemszerűen feltételezi. Mindazonáltal az eljárt bíróság helyesen, a terhelt más ügyét vette az üzletszerűség megállapításához alapul. Tévedett azonban, amikor folyamatban lévő ügy vádirati tényállására hivatkozott. A városi bíróság 2005. június 29-én jogerős - irányadó tényállásban is rögzített tartalmú - ítélete ellenben megfelelő alap. Ez a fentiekben is már említett ítélet bűnösnek mondta ki a terheltet a 2003. évben többrendbeli - több esetben szintén a Bt. képviseletében, labdarugó-torna megrendezése ürügyével - üzletszerűen elkövetett csalási bűncselekmény miatt. Rögzíti azt is, hogy az ügyben a terhelt 2003. november 14-étől 2005. június 28-áig előzetes fogvatartásban volt. Jelen ügyben 2005. év közepe az elkövetés időpontja. Ehhez képest pedig az üzletszerűség tárgyi és alanyi feltételei egyaránt adottak. Alanyi feltételként annak van jelentősége, hogy a bűncselekményből származó (bármekkora) haszon (saját célú) elérésére törekvésnek egyben át kell fognia az ugyanolyan (vagy hasonló) jellegű bűncselekmény e célból történő ismételt (illetve ismétlődő) elkövetésére vonatkozó akaratelhatározást is. Ezen szándék megállapítására következtetési alapot adhat - de nem önmagában - az elkövető életvitele, annak bűnöző jellege, jövedelmi helyzete, illetve a bűncselekményből származó haszon abban betöltött vagy betölteni szándékolt szerepe, aránya. Ha a haszon reményében (s egyébként hasznot is realizálva) az ugyanolyan bűncselekmény hónapok múlva ismétlődő elkövetése bekövetkezett, akkor e körülményből már következik, hogy a magatartás mögötti szándék az üzletszerű elkövetést is átfogta. Kétségtelen, hogy mind a cselekmények időbeli távolisága, mind pedig pár napon belüli ismétlődése egyaránt lehetőséget adhat az alkalomszerűség, s így az üzletszerűség hiányára való következtetésre. Az üzletszerűség esetében azonban - szemben a folytatólagossággal nem a „rövid időközökben” való elkövetésnek, hanem a rendszerességnek van jelentősége. Ehhez képest pedig az ismétlődésig eltelt idő hossza önmagában véve közömbös. A rendszeresség - így az üzletszerűség - hiányához az alkalomszerűség megállapítása vezethet. Az alkalomszerűséget viszont nyilvánvalóan kizárttá teszi az a körülmény, hogy a terhelt a szabadulását (2005. június 28-át) követő alig két hónap múlva (2005. szeptember közepén) 118

valójában azt folytatta, amit fogvatartását (2003. november 14-ét) megelőző pár hónappal abbahagyott. Következésképpen a felülvizsgálati indítvány valamennyi érve alaptalan.

3.4. Teljesítményfokozó szerek használata

Teljesítményfokozó szerrel visszaélés

Btk. 185. § (1) Aki sportteljesítmény fokozása céljából tiltott teljesítményfokozó szert a) előállít, b) kínál, átad, forgalomba hoz, c) orvosi vényen vagy állatorvosi vényen rendel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el. (3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a bűncselekmény folytán tizennyolcadik életévét be nem töltött személy jut tiltott teljesítményfokozó szerhez, b) a tizennyolcadik életévét betöltött személy az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el. (4) Aki az (1)-(3) bekezdésben meghatározott teljesítményfokozó szerrel visszaélésre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (5) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt tiltott teljesítményfokozó szer használatára rábír, vagy ilyen személynek

119

a tiltott teljesítményfokozó szer használatához segítséget nyújt, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (6) E § alkalmazásában tiltott teljesítményfokozó szer: minden olyan szer, amely hatóanyagára tekintettel az anabolikus szerek, peptid hormonok, növekedési faktorok és rokonvegyületeik, hormon antagonisták és modulátorok közé tartozik, és nevesítve szerepel a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény I. mellékletének kihirdetéséről szóló kormányrendeletben.

A törvény büntetni rendeli a teljesítményfokozó szerrel visszaélést, amelyet 2001 előtt már szankcionált a hatályos Btk. A tényállás által védett jogi tárgy az emberi élet és az egészség. A törvény a

teljesítményfokozó

szerrel

visszaélés

büntetőjogi

fenyegetettségének

megteremtésével nem a doppingszer felhasználása ellen kíván fellépni, hanem a szabadidős sportban is széles körben elterjedt, számos mellékhatást kiváltó és egészségkárosodást okozó anabolikus szerek, peptid hormonok, növekedési faktorok és rokonvegyületeik, hormon antagonisták és modulátorok közé tartozó, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet I. számú mellékletében nevesítve szereplő szerek terjesztésének a visszaszorítását célozza. Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló 2009/371/IB tanácsi határozatnak (Europol határozat) az Europol tevékenységi körébe tartozó bűncselekményeket tartalmazó

mellékletében

megtalálható

a

hormontartalmú

anyagok

és

más,

növekedésserkentők tiltott kereskedelme is. Az Europol határozat alapján is bűnüldözési célú, rendészeti jellegű együttműködési kötelezettség terheli Magyarországot a hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentők tiltott kereskedelme tekintetében. Az Alkotmánybíróság a 32/2008. (III. 12.) AB határozatában konkrétan a hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentők

tiltott

kereskedelmével

összefüggésben

mondta

ki

azt,

hogy

alkotmányellenes a bűnügyi együttműködés az olyan cselekmények miatt indult eljárásokban, amely cselekmények az elkövetés időpontjában a magyar jog szerint nem bűncselekmények. Mindezekre tekintettel a teljesítményfokozó szerekkel való visszaélésszerű cselekményekkel 120

szemben a törvény alapján lehetővé válik a büntetőjogi fellépés, kiemelten a terjesztői, kereskedői típusú magatartásokkal szemben. A törvény tiltott teljesítményfokozó szerként kezeli mindazokat a szereket, amelyek hatóanyagukra tekintettel az anabolikus szerek, peptid hormonok, növekedési faktorok és rokonvegyületek, hormon antagonisták és modulátorok közé tartoznak, ha a forgalomba hozatal magyarországi engedély hiányában történik, feltéve, hogy a szer nevesítve szerepel a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet I. számú mellékletében. A törvény nem a tiltott teljesítményfokozó szert alkalmazókat kívánja büntetni, hanem az ilyen szerek előállítását, forgalmazását, bárminemű terjesztését szankcionálja. Erre tekintettel a tiltott teljesítményfokozó szer előállítása, kínálása, átadás, forgalomba hozatala mellett a törvény büntetni rendeli azt is, aki tiltott teljesítményfokozó szert orvosi vagy állatorvosi vényen rendel. A tiltott teljesítményfokozó szer gyógyászati célú rendelése - figyelemmel a tényállásban meghatározott célzatra (sportteljesítmény fokozása) - értelemszerűen nem minősülhet bűncselekménynek. A sportteljesítmény fokozása, mint célzat bármilyen sporttevékenységre vonatkozik, akár verseny, akár amatőr szinten, akár csak szabadidős tevékenységként űzik. A célzatra figyelemmel a cselekmény csak egyenes szándékkal követhető el. A törvény súlyosabban rendeli büntetni azt, aki a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követi el. A törvény figyelemmel van arra, hogy a tiltott teljesítményfokozó

szerek

használata

különösen

veszélyezteti

a

fiatalokat,

mivel

növekedésük, nem fejeződött be, így a tiltott teljesítményfokozó szerek körébe tartozó hormonok stb. nagyobb károkat okozhatnak, továbbá könnyebben befolyásolhatóak, hogy a jobb sportteljesítmény, a tökéletesebb külső érdekében tiltott teljesítményfokozó szert használjanak, és kevésbé vannak tudatában annak, hogy ezzel a későbbiekben milyen károsodást okozhatnak maguknak. Erre tekintettel a törvény súlyosabb megítélés alá helyezi azt, akinek magatartása folytán tizennyolcadik életévét be nem töltött személy jut tiltott teljesítményfokozó szerhez, úgyszintén, aki az előállítást és a forgalmazási típusú magatartását ilyen személy felhasználásával követi el. A törvény továbbá büntetni rendeli azt is, ha valaki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt tiltott teljesítményfokozó szer alkalmazására rábír, illetve ilyen személy részére a tiltott teljesítményfokozó szer használatához segítséget nyújt. A sui generis bűncselekmény elkövetési magatartásai közül a 121

rábírás felbujtói magatartás, a segítségnyújtás bűnsegédi tevékenység és elsősorban a szer használatához kapcsolódó információk átadásában merül ki. A bűncselekmény csak szándékosan valósítható meg. A törvény az előkészületet is büntetni rendeli.

122

IV. SPORTVEZETŐK BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE

4.1. Gazdasági bűncselekmények

A sportvezetők gyakran - e minőségükkel együtt - , a gazdasági élet szereplői, gazdasági társaság tisztségviselői is. Ekörben jellemezően elkövethető bűncselekmények a gazdasági élettel összefüggő, a gazdálkodás rendjét sártő bűncselekmények.

Költségvetési csalás

Btk. 396. § (1) Aki a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja, b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel, és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a költségvetési csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz, illetve b) az (1) bekezdésben meghatározott költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha 123

a) a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a költségvetési csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a költségvetési csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő, aki a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz. (7) Aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási, vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (8) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)-(6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti. Ez a rendelkezés

nem

alkalmazható,

ha

a

üzletszerűen követik el. (9) E § alkalmazásában

124

bűncselekményt

bűnszövetségben

vagy

a) költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését - ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat -, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a felsoroltakon kívül költségvetésen a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell; b) vagyoni hátrány alatt érteni kell a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is.

A költségvetési csalás tényállásának megalkotásakor a 2011. évi LXIII. törvény az alábbi bűncselekményeket vonta össze: - bevételi oldalon: adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, visszaélés jövedékkel, csempészet, ÁFA-ra elkövetett csalás, illetve a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár; - kiadási oldalon: jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése, illetve a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár. A tényállás mind a befizetési kötelezettségek, mind pedig az e szakaszhoz fűzött értelmező rendelkezésben felsorolt bármely költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában tanúsított megtévesztő magatartást büntetni rendeli. Az (1) bekezdésben meghatározott elkövetési magatartások: - a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejtés, tévedésben tartás, valótlan tartalmú nyilatkozatot tétele, vagy a valós tényt elhallgatása,

125

- költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul igénybevétele, vagy - költségvetésből származó pénzeszközöknek a jóváhagyott céltól eltérően felhasználása. A törvényben elkövetési magatartásként szerepel a költségvetési befizetési kötelezettséggel kapcsolatosan, illetve a költségvetésből származó pénzeszközökről valótlan tartalmú nyilatkozat megtétele, annak érdekében, hogy egyértelművé tegye, miszerint az adóbevallás vagy beszámolási kötelezettség elektronikus formában történő teljesítése során megtett valótlan adatszolgáltatással elkövetett megtévesztés is e cselekmény alá értendő. Szükséges ez azért is, mert a vagyon elleni bűncselekmények körében az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás meghatározásával elválik egymástól a technikai eszköz útján, vagy gépi adatfeldolgozás befolyásolásával elkövetett csalás, a hagyományos értelemben vett, más személy megtévesztését feltételező csalástól. A tényállás (6) bekezdése fedi le a korábbi jövedékkel visszaélés elkövetési magatartásait. A költségvetési csalás (1)-(6) bekezdése eredmény bűncselekmény, eredményként nem a kár, hanem a vagyoni hátrány szerepel, amelyhez értelmező rendelkezés is tartozik. A büntetési tételek igazodnak a vagyon elleni bűncselekmények értékhatárhoz igazodó büntetéseihez. A tényállás alapesetben azokat a magatartásokat rendeli büntetni, amikor a vagyoni hátrány a százezer forintot meghaladja, de az ötszázezer forintot nem. A kis súlyú, „bagatell” jellegű adóra, jövedéki adóra, vámra elkövetett csalások, szubvenciós csalások jelenleg sem büntetendők, a törvény ezen nem kíván változtatni. A (7) bekezdéssel megállapított tényállás kisegítő jellegű, a támogatások átláthatósága érdekében biztosít büntetőjogi védelmet a költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatosan tájékoztatási kötelezettség elmulasztása vagy hiányos, illetve nem valós adatokkal történő teljesítésével szemben. Aminek az a rendeltetése, hogy a költségvetésből származó pénzeszközöket megfelelően, célhoz kötötten használják fel, és azt valós tartalmú okiratokkal bizonyítsák is. Az elkövetési magatartás a jogszabályban vagy szerződésben előírt elszámolási, számadási vagy tájékoztatási kötelezettség elmulasztását, hiányos megtételét, vagy ennek során valótlan tartalmú nyilatkozat megtételét, illetve ezzel összefüggésben valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okirat felhasználását rendeli büntetni. A tájékoztatási kötelezettség értelemszerűen a pénzeszközhöz kapcsolódik, nem 126

vonható e körbe a projekt forrásának feltüntetésére vonatkozó kötelezettség. A törvény a (7) bekezdésben maghatározott bűncselekmény büntetési tételén enyhít, tekintettel arra, hogy ez kisegítő jellegű tényállás. A büntetés mértéke így illeszkedik megfelelően, súlya szerint a költségvetés védő tényállás rendszerébe, továbbá ez a leszállás összhangot teremt az egyéb okirattal visszaélésekkel megvalósított bűncselekmények fenyegetettségével. A törvény a költségvetési csaláshoz kapcsolódó, a büntetés korlátlan enyhítésére okot adó körülményt is megállapít, miszerint annak minősül a cselekménnyel okozott vagyoni hátránynak a vádemelésig történő megfizetése. A korlátlan enyhítés alkalmazását kizáró ok, ha a cselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követték el. A törvény felsorolja azokat a költségvetéseket, amelyek a költségvetési csalással sérthetőek, továbbá megadja a vagyoni hátrány fogalmát, amely a költségvetési csalás esetében tágabb értelemben használandó, mint a Záró Részben meghatározott vagyoni hátrány fogalom.

A számvitel rendjének megsértése

Btk. 403. § (1) Aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel a) a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy b) az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.

127

(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár

vagy

foglalkoztatói

nyugdíjszolgáltató

intézmény

vagy

szabályozott ingatlanbefektetési társaság körében követik el. (4) E § alkalmazásában a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő - értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja a hiba elkövetésének üzleti évére vonatkozó számviteli beszámolóban kimutatott nettó árbevétel húsz százalékát és mérlegfőösszeg húsz százalékát is. Minden esetben megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja az ötszázmillió forintot.

A törvény az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról szóló 2011. évi CL. törvénnyel elvégzett dekriminalizációt érintetlenül hagyta, mivel annak indokai változatlanul fennállnak. A kisebb súlyú szabályszegések szankcionálásra elegendőek az igazgatási normákban meghatározott eszközök, amelyek alkalmazásával gyorsabban, hatékonyabban szabható ki az igazgatási jellegű bírság. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pedig felszabaduló kapacitásait a súlyosabb bűncselekményekre összpontosíthatja. A törvény a szakaszerűség jegyében az egyes számviteli szabályszegések sorrendjét megváltoztatta úgy, hogy a bizonylati rend megsértését - amely a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 165. § (1) bekezdés alapján összefüggésben áll a könyvvezetési kötelezettség elvégzésével - a számviteli kötelezettségek tényleges elvégzési sorrendjének megfelelően, a felsorolás első helyén szerepelteti. A törvény mellőzi a könyvvizsgálati kötelezettség megszegésének büntetendőségét, mert annak büntetendősége nem indokolt. A számvitelről szóló törvény 155. § (2)-(3) bekezdése, illetőleg külön törvények tartalmazzák azt, hogy mely társaságnak kell a 128

beszámolóját könyvvizsgálati

könyvvizsgálóval záradékkal

kötelezően

ellátott

ellenőriztetni.

beszámolót

kell

Ezen

benyújtaniuk

társaságoknak az

a

Igazságügyi

Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálathoz, amely - amennyiben a könyvvizsgálati záradék hiányát észleli - a szükséges intézkedéseket megteszi. Lehetőség van az Art. 174/A. §, illetőleg annak sikertelensége esetén a Ctv. 87. § (2) bekezdésében írt szankciók alkalmazására. Ezek gyors és kellően hatékony szankció alkalmazását teszik lehetővé, így a büntetőjogi jogkövetkezmény alkalmazása a büntetőjog, mint végső eszköz jellege okán, a cselekmény súlyára is figyelemmel, nem indokolt. A bűncselekmény alapesetének megállapítására a törvény szerint akkor kerülhet sor, ha annak eredményeként a számvitelről szóló törvény szerinti megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba előidézésére kerül sor, vagy ha az elkövetési magatartással összefüggésben az adott üzleti évet érintően a vagyoni helyzet áttekintése, illetőleg ellenőrzése meghiúsul. A minősített esetek körét a törvény annyiban változtatja meg, hogy kibővíti azon speciális tevékenységet végző gazdasági formák körét, amelyek esetében a számviteli szabályok bűncselekménynek tekinthető megszegése súlyosabban minősülnek. Erre tekintettel a (3) bekezdésbe beépítésre került a szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló 2011. évi CII. törvényben szereplő szervezett ingatlanbefektetési társaság is, tekintettel e társaság esetén előírt induló tőke minimális mértékének összegére is. A törvény csak a szándékos elkövetést rendeli büntetni, figyelemmel arra, hogy a hatályos Btk.-ba beépített gondatlan alakzat elkövetése miatt büntetőeljárások nem indultak. A korábban a bevezetés indokául szolgáló fiktív irat megsemmisítés kezelhető lenne az elektronikus irat megőrzésre kötelezéssel, illetőleg a könyvelési feladatokat ellátó személyek iratmegőrzési kötelezettségének a megteremtésével. Más jogági terület szabályozásával a védelem elérhető, ezért a büntetőjogi fenyegetettség, annak ultima ratio jellege miatt nem indokolt.

129

Csődbűncselekmény

Btk. 404. § (1) Aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén a) a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével, b) színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet a) fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel vagy b) fizetésképtelensége esetén az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja. (3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a csődbűncselekményt stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetre nézve követik el, vagy b) a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős. (4) Aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

130

(5) Az (1)-(3) bekezdésében meghatározott bűncselekmény akkor büntethető, ha a) a csődeljárást megindították, b) a felszámolást, kényszertörlési, illetve kényszer-végelszámolási eljárást elrendelték, vagy c) a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg. (6) A csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.

A csődbűncselekmény vonatkozásában a törvény a bűncselekmény négy alapeseti fordulatát szabáyozza: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben elkövetett csődbűncselekményt [lásd az (1) bekezdést], a fizetésképtelenséget előidéző csődbűncselekményt [lásd a (2) bekezdés a) pontját], a fizetésképtelen helyzetben elkövetett csődbűncselekményt [lásd a (2) bekezdés b) pontját], valamint a hitelező jogtalan előnyben részesítésével elkövetett csődbűncselekményt [lásd a (4) bekezdést]. Ezen cselekmények csak szándékos elkövetés esetén büntethetőek. Az (1) bekezdés a) pontjában büntetni rendeli a vagyon elrejtését, eltitkolását, megrongálását, megsemmisítését, használhatatlanná tételét, ugyanakkor a törvény e pontban mellőzi a „tartozása fedezetéül szolgáló” kifejezést, mivel a gazdálkodó szervezet vagyona, az erre irányuló külön jognyilatkozat nélkül is, a tartozás fedezetéül szolgál. A törvény az (1) bekezdés b) pontja a színlelt ügylet megkötésének - ami a Polgári Törvénykönyv keretében értelmezhető -, illetőleg kétes követelés elismerésének - ami alatt a jogi vagy a ténybeli alapok, vagy a fedezet hiánya miatt a teljesítés bizonytalanságát értjük - a büntethetőségét a hatályos rendelkezésekkel egyezően tartja fenn. A c) pont valamennyi az a) és b) pontok alá nem vonható, de az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes, további, tételesen fel nem sorolt magatartás üldözését lehetővé teszi. A törvény a csődbűncselekmény minősített eseteit is tartalmazza. A törvény objektív körülményeket jelöl meg a minősített esetek megállapításának feltételéül, amelyet egyrészt az elvont vagyontömeg 131

mértékében (500.000.000 forint feletti vagyonelvonásnál), másrészt abban az esetben tart megállapíthatónak,

ha

a

felszámolónak,

illetve

a

bíróságnak

az

adott

társaság

nemzetgazdaságban betöltött szerepére (stratégiailag kiemelt jelentőségő gazdálkodó szervezet) tekintettel speciális eljárás keretében kell lefolytatni a felszámolási eljárást. A törvény külön bekezdésben szabályozza azt az esetet ha a gazdálkodó szervezet vagyona felett rendelkezni jogosult személy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 57. § (1) bekezdésében írt sorrend megsértésével valamely hitelezőt előnyben részesít. A bűncselekmény kizárólag a felszámolás elrendelését követően valósítható meg. Visszatérő jogalkalmazói problémát eredményezett az, hogy a Csődtv. 34. § (1) bekezdése alapján a felszámolás elrendelését követően megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott jogai. Ebből fakadóan ezen időponttól kezdődően a képviselő vagyonkezelői jogosultsága is megszűnik és a vagyonnal való rendelkezésre kizárólag a felszámoló jogosult. Ugyanakkor ez nem érinti azt, hogy a vagyontárgyak feletti tényleges rendelkezésre - ha nem vette fel a kapcsolatot a felszámolóval,

vagy

a

képviselő

a

kapcsolatfelvételt

megelőzően

rendelkezett

a

vagyontárggyal – a korábbi tulajdonosnak, cégképviselőnek is lehet effektíve lehetősége. Erre tekintettel a törvény a (6) bekezdésben – a büntethetőségi feltétel körét kibővítve - nevesíti azt az esetet is, amikor a vagyonnal jogszerűen már nem rendelkezhet a tulajdonos cégképviselő, de erre lehetősége van. Ennek a feltüntetése azért is indokolt, mert a Csődtv. nem szünteti meg a vezető tisztségviselő jogviszonyát, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 31. § (1) bekezdésében írt esetek pedig értelemszerűen nem állnak fenn. Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény az egyesületek és az alapítványok tekintetében kibővítette a Csődtv. hatályát. A törvény a felsorolásban külön nevesíti a kényszer-végelszámolást is.

132

Tartozás fedezetének elvonása

Btk. 405. § (1) Aki írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyont részben vagy egészben elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyonra követi el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt különösen nagy vagy azt meghaladó értékre követik el. (4) Tartozás fedezetének elvonása miatt az elkövető nem büntethető, ha a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlíti.

A tartozás fedezetének elvonása tekintetében a törvény a korábbi szabályokat érintően több változtatást is tartalmaz. Egyrészt összevonta a korábban hatályos Btk. két külön fejezetében, önálló bűncselekményekként szereplő tartozás fedezetének elvonása, illetőleg hitelsértés bűncselekményeit. Ezen cselekmények között az alapvető különbség az, hogy a tartozás fedezetének elvonása több tényállási ismérvvel jellemzett, hiszen az kizárólag gazdasági tevékenység keretében lekötött tartozás esetében büntethető. Ugyanakkor mindkét bűncselekmény esetén a jogi érdek a hitelekből, kölcsönökből, szállítási, vállalkozási, stb. szerződésekből származó tartozások hitelezőinek kiemelt büntetőjogi védelme, továbbá a jogsértő magatartások is azonosak lehetnek. Ennek alapján e cselekményeknek azonos fejezeten belül egy bűncselekményként való kezelése indokolt. Az összevonása miatt indokolt az elkövetési magatartásokat is egyezően szabályozni, így mindkét bekezdés esetén a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonása a büntetendő magatartás. Az elvonás megvalósulhat olyan jogügylet megkötésével, amelynek következtében az adósnak az elkövetési tárgy feletti rendelkezési joga elvész, illetve a magatartás következményeként a fedezet a hitelező részére 133

hozzáférhetetlenné válik. Ez lehet a fedezet eltulajdonítása, zálogba adása vagy más módon történő megterhelése, eladása, eltitkolása, elrejtése, megsemmisítése, megrongálása stb. A tényállás (1) bekezdése kizárólag az írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyon elvonását bünteti, amely alapvetően magánszemély adóst feltételez, mivel ez a cselekmény a privát vagyonjogi szférába tartozó hitel biztosítékára nézve követhető el. Ezzel szemben a (2) bekezdésben a gazdasági tevékenységből eredő tartozás fedezetéül szolgáló, lekötött vagyon elvonását rendeli büntetni, amely esetben főszabály szerint gazdálkodó szervezetek a hitelügylet adósai, de olyan eset is előfordulhat, amikor az adós egyéni vállalkozó. A cselekmény mindkét fordulata csak a tartozás fedezetéül szolgáló vagyonra nézve követhető el, a lekötés jogcíme közömbös, de annak szerződésen kell alapulnia. Fedezetként lekötést eredményez minden olyan megállapodás, amelynek a tartalma alapján a vagyon fedezetté válik. Ehhez szükséges az, hogy a szerződésből pontosan megállapítható legyen, hogy mely vagyontárgyra (vagyoni körre), milyen jogcím alapján és milyen feltételek mellett vonatkozik a fedezeti megállapodás. A gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonásával elkövetett esetben a büntetés mértékét a törvény három évben határozza meg, mivel nem indokolt valamennyi ilyen cselekmény esetén öt évig terjedő büntetőjogi védelem. Ugyanakkor beépítésre került egy új minősített eset, amelyben a különösen nagy vagy azt meghaladó elkövetési érték esetén a büntetési tétel speciális minimuma egy évre emelkedik, a felső határ öt év. Irányadó az a szabály, hogy a tartozás kiegyenlítésére csak a vádirat benyújtásáig kerülhet sor, e büntethetőséget megszüntető oknak a bírósági eljárásra történő alkalmazására jogpolitikai okból továbbra sem kerülhet sor. Amennyiben a tartozás a bírósági eljárásban kerül kiegyenlítésre, az a büntetés kiszabása körében értékelhető.

134

Gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása

Btk. 409. § (1) A gazdálkodó szervezet vezető állású személye, aki közreműködik abban, hogy a) a gazdálkodó szervezet a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén ne legyen fellelhető, b) közhitelű nyilvántartásba olyan személy kerüljön a gazdálkodó szervezet képviseletére jogosult személyként bejegyzésre, akinek lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, illetve ismeretlennek minősül, vagy c) közhitelű nyilvántartásba a gazdálkodó szervezet tulajdonosaként olyan személy vagy gazdálkodó szervezet kerüljön bejegyzésre, akinek a lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen vagy ismeretlennek minősül, illetve amely a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén nem lelhető fel, vagy aki, illetve amely nem a tényleges tulajdonos, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki közhitelű nyilvántartásba bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adat, jog vagy tény bejelentését, illetve ilyen adat, jog vagy tény változásának bejelentését elmulasztja, ha a bejelentési kötelezettségét jogszabály írja elő, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) E § alkalmazása szempontjából tényleges tulajdonosnak minősül az a személy vagy gazdálkodó szervezet, aki, illetve amely a gazdálkodó szervezetben közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább tíz százalékával vagy a Polgári Törvénykönyv szerinti meghatározó befolyással rendelkezik.

A gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása bűncselekmény a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, bárki által megtekinthető nyilvántartások hitelességéhez fűződő társadalmi érdeket védi. Ilyen nyilvántartás például az ingatlan-nyilvántartás, a gépjárműnyilvántartás, a cégnyilvántartás vagy a zálogjogi nyilvántartás. A nyilvántartásokra

135

vonatkozó jogszabályok határozzák meg azokat a jogokat, tényeket, adatokat, amelyekre vagy amelyek változására nézve a bejelentési kötelezettség vonatkozik. Az (1) bekezdésben szereplő valamennyi cselekményt csak a gazdálkodó szervezet vezető állású személye követheti el. Az (1) bekezdés elkövetési magatartása a közreműködés, amelynek a megvalósulási formáit a jogszabály nem határozza meg, mivel egyetlen magatartást sem lehet e körből kirekeszteni, amely alkalmas az eredmény előidézésére. Ez mind aktív magatartással, mind mulasztással megvalósítható. Az (1) bekezdés a) és b) pontja esetében az elkövetőt egyfajta motívumként a cég „fellelhetetlenségére való” törekvés motiválja. A törvény tekintettel arra, hogy az több tényállást is érint a fejezeten belül, a fejezet végén szereplő értelmező rendelkezésben határozza meg a vezető állású személy fogalmát. Az (1) bekezdés c) pontja szerint büntethető az, aki közreműködik abban, hogy olyan gazdálkodó szervezet, vagy magánszemély, személyek kerüljenek tulajdonosként bejegyzésre a cégnyilvántartásba, akinek a lakóhelye ismeretlen, vagy a székhelyén nem lelhető fel, illetve aki, vagy amely nem a gazdasági társaság tényleges tulajdonosa. A szabályozása célja a gazdaság átláthatóságának a biztosítása és ezen keresztül a közélet tisztaságának elősegítése. A tényleges tulajdonos fogalmát a törvény a tényálláshoz kapcsolódó értelmező rendelkezésben határozza meg. A tényállás szerinti (2) bekezdés a jogszabályban előírt bejelentési kötelezettség elmulasztását szankcionálja. A bűncselekmény valamennyi fordulata csak szándékosan követhető el, a cselekmény büntethetőségének elévülése a jogszabályban előírt bejelentési kötelezettség határidejének a lejártát követően kezdődik.

4.2. Korrupciós bűncselekmények

E bűncselekmények felmerülhetnek a sporttevékenységhez kapcsolódóan, például ha egy sportvezető jogtalan előnyt ad azért, hogy klubja, vagy ő maga illegális előnyhöz jusson, holott ezekre a jogtalan előny nélkül nem került volna sor. Itt csak az hivatali gazdasági vesztegetést tekintjük át, míg a gazdasági vesztegetés áttekintésére a sportolók kapcsán kerül sor, de azt is elkövethetik sportvezetők is.

136

Hivatali vesztegetés

Btk. 293. § (1) Aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vesztegető, ha a jogtalan előnyt azért adja vagy ígéri, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaéljen. (3) Az (1) és (2) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt külföldi hivatalos személy működésével kapcsolatban követi el. (4) Az (1) bekezdés szerint büntetendő a gazdálkodó szervezet vezetője, illetve ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított, a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy a gazdálkodó szervezet érdekében követi el, és felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna. (5) Vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított, a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy, ha a (4) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el. (6) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.

A fejezet szerkezeti rendjének megfelelően a fejezetben szabályozott következő bűncselekmény az aktív hivatali vesztegetés. Az alapeset büntetési tétele három évig terjedő 137

szabadságvesztés. A hatályos szövegben szerepel a befolyásolásra törekvés. Ezzel a jogalkotó jelzi, hogy az előnynek alkalmasnak kell lennie a befolyásolásra, illetve az előny adásának célja a hivatalos személy befolyásolása. Mivel egyrészt fogalmilag nem képzelhető el, hogy a befolyásolásra törekvéshez adott vagy ígért előny jogszerű legyen, másrészt az adott vagy ígért előny mindig az aktív vesztegető személyére nézve közvetlenül vagy közvetve jelent az addiginál kedvezőbb állapotot, ezért a „jogtalan” kifejezés használata felesleges. A (2) bekezdésben a minősített eset szerepel, és a büntetési tétel egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. A külföldi hivatalos személy vonatkozásában elkövetett vesztegetés a (3) bekezdésben, utaló szabályként szerepel.

A Btk. vonatkozásában hivatalos személy a) a köztársasági elnök, b) az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló és a Magyarországon megválasztott európai parlamenti képviselő, c) az alkotmánybíró, d) a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár és a kormánymegbízott, e) a bíró, az ügyész és a választottbíró, f) az alapvető jogok biztosa és helyettese, g) a közjegyző és a közjegyzőhelyettes, h) az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó-helyettes és a végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott önálló bírósági végrehajtó jelölt, i) a helyi önkormányzati és a nemzetiségi önkormányzati képviselő-testület tagja, j) a Magyar Honvédség állományilletékes parancsnoka, és az úszólétesítmény vagy a légi jármű parancsnoka, ha a nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezések alkalmazására jogosult,

138

k) az Alkotmánybíróságnál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál, a Magyar Nemzeti Banknál, az Állami Számvevőszéknél, bíróságnál, ügyészségnél, minisztériumnál, autonóm államigazgatási szervnél, kormányhivatalnál, központi hivatalnál, önálló szabályozó szervnél, rendvédelmi szervnél, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál, az Országgyűlési Őrségnél, fővárosi vagy megyei kormányhivatalnál, önkormányzati igazgatási szervnél, megyei intézményfenntartó központnál vagy köztestületnél közhatalmi feladatot ellátó vagy szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik, l) a választási bizottság tagja.

Hivatali vesztegetés elfogadása

Btk. 294. § (1) Az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt vezető beosztású hivatalos személy követi el. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a) a jogtalan előnyért aa) hivatali kötelességét megszegi, ab) hatáskörét túllépi, vagy ac) hivatali helyzetével egyébként visszaél, illetve b) a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el.

139

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő az a külföldi hivatalos személy, aki az ott meghatározott bűncselekményt követi el. (5) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

A vesztegetés elfogadásához hasonlóan, a hivatali vesztegetés elfogadásánál is az előny elfogadójával való egyetértést ésszerűnek látszik csak akkor büntetni, ha az előnyt a harmadik személynek, a hivatalos személyre tekintettel adják vagy ígérik és a hivatalos személy ezzel ért egyet. A „jogtalan” kifejezés elhagyására a hivatali vesztegetés tényállásánál kifejtettek az irányadók. Az a hivatalos személy, aki munkatársáról tudja, hogy előnyt fogadott el, és ezzel egyetért, azaz nem tesz feljelentést a hatóságnál, az nem a hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettéért lesz felelősségre vonható, hanem a vesztegetés feljelentésének elmulasztása miatt felel. A vezető beosztású hivatalos személy általi elkövetés - mivel ez a kategória egyértelműen azonosítható -, mint minősítő körülmény szerepel. A külföldi hivatalos személy vonatkozásában elkövetett vesztegetés a (4) bekezdésben, utaló szabályként szerepel.

Vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban

Btk. 295. § (1) Aki azért, hogy más a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse, neki vagy rá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági 140

Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntető bíróság, illetve az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás során vagy azzal kapcsolatban követi el. (3) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.

A bírósági vagy hatósági eljárás vonatkozásában az aktív, illetve passzív vesztegetést a törvény két önálló tényállásban szabályozza. A 295. §-ban az aktív formát rögzíti. A vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban tényállásának (2) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott cselekményt törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel, továbbá az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntető bíróság, vagy az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás során vagy azzal kapcsolatban követi el. A törvény szerinti kiegészítést az teszi szükségessé, hogy a Statútum 70. cikke szerint nemcsak a hamis tanúzást, a hamis vádat, a hatósági eljárás akadályozását kell a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt folyó eljárások vonatkozásában büntetni, hanem a tanú megvesztegetését, illetve a bizonyítás felvételébe való beavatkozást is.

Vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban

Btk. 296. § (1) Aki azért, hogy a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse, jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

141

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntető bíróság, illetve az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás során vagy azzal kapcsolatban követi el. (3) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

A tényállás a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban elkövetett passzív vesztegetést szabályozza. E tényállásban is szerepel a jogtalan előny elfogadása mellett az előny ígéretének elfogadása, valamint az elkövetőre tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért előny kérőjével vagy elfogadójával való egyetértés, mint elkövetési magatartás. Ezzel a vesztegetés elfogadása elkövetési magatartásának szabályozása mind a gazdasági, mind a hivatali és mind a bírósági vagy hatósági eljárás vonatkozásában egységessé válik. A konzisztens szabályozás érdekében, a vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban büntetési tétele az aktív alakzaténál egy fokozattal súlyosabb, azaz egy évtől öt évig tartó szabadságvesztés.

142

Befolyás vásárlása

Btk. 298. § (1) Aki a) olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol, vagy b) olyan személyre tekintettel, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol, másnak

jogtalan

előnyt

ad

vagy

ígér,

bűntett

miatt

három

évig

terjedő

szabadságvesztéssel büntetendő. (1a) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki magát hivatalos személynek kiadó személy részére vagy rá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér. (2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az (1) és (1a) bekezdésben meghatározott bűncselekményt külföldi hivatalos személlyel kapcsolatban követi el. (4) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.

A korrupciós cselekmények a korrupciómentes közélethez, a hivatalos személyek elfogulatlan, tisztességes működéséhez fűződő társadalmi életet védik. A szabályozásnak teljesen egyértelművé kell tennie az állampolgárok számára, hogy a vesztegetés, a befolyás vásárlása semmilyen esetben sem lehet a hivatalos ügyek elintézésének módja. Erre tekintettel rögzíti a törvény a befolyás vásárlásának tényállást a Btk.-ban. A jogalkotó biztosítja mind a befolyás vásárlása, mind a befolyással üzérkedés tényállásai esetében a büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségét a bűncselekmények felderítése hatékonyságának növelése

143

érdekében, ugyanis korábban nem volt olyan rendelkezés a Btk.-ban, amely az elkövetőt a bűncselekmény feltárására ösztönözte volna.

Befolyással üzérkedés

Btk. 299. § (1) Aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más számára jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető a) azt állítja vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt veszteget, b) hivatalos személynek adja ki magát, vagy c) a bűncselekményt üzletszerűen követi el. (3) Aki az (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a (3) bekezdésben meghatározott

bűncselekményt

gazdálkodó

szervezet

részére

vagy

érdekében

tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el. (5) Az (1) és (2) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt külföldi hivatalos személlyel kapcsolatban követi el. (6) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető az (1) és (3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a

144

kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

A befolyással üzérkedés magyar szabályozásával kapcsolatban korábban a GRECO a III. körös országértékelés során következő elemzést és ajánlást fogalmazta meg: „A GET elfogadja azt a magyar álláspontot, amelyet úgy tűnik az ítélkezési gyakorlat is alátámaszt, és amely szerint a Büntető Törvénykönyv aktív vesztegetésre vonatkozó rendelkezései magukban foglalják azt az elemet, hogy a befolyással üzérkedő az előnyt szándékosan a befolyásolt hivatalos személynek juttatja. A GET egyetért azzal, hogy az aktív vesztegetésre vonatkozó rendelkezéseket ebben az esetben az aktív befolyással üzérkedésre is alkalmazni lehet. Ez a helyzet azonban nem az egyetlen előfeltétele vagy feltétele az Egyezmény 12. cikkében meghatározott aktív befolyással üzérkedés megvalósulásának. Nem feltétel ugyanis, hogy a hivatalos személyt a befolyással üzérkedő megvesztegesse; a döntéshozó hivatalos személyre gyakorolt (állított vagy tényleges) jogtalan befolyásolás különbözhet az (ígért) jogtalan előnytől. A GET álláspontja szerint a Btk. 253. §-a és 258/B. §-a nem vonatkozik az aktív befolyással üzérkedés minden formájára, mivel a 253. §-ban szereplő „hivatalos személy működésével kapcsolatban, neki vagy reá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér” megfogalmazás korlátozottabb hatállyal bír, mint az Egyezmény 12. cikke. Nem minden, az országlátogatáson résztvevő személy osztotta azt a magyar álláspontot, amely szerint a jelenlegi jogszabályok a befolyással üzérkedés minden formáját lefedik, és úgy tűnik, hogy ezt az ítélkezési gyakorlat sem támasztja alá. Következésképpen, a GET úgy ítéli meg, hogy nem megalapozott az az állítás, amely szerint a magyar büntetőjogi szabályozás az aktív befolyással üzérkedés minden lehetséges esetét lefedi, mint ahogyan azt az Egyezmény 12. cikke megkívánja. A GET ajánlása szerint ezért biztosítani kell, hogy az aktív befolyással üzérkedésre vonatkozó magyar büntetőjogi szabályozás teljes mértékben megfeleljen a Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezmény 12. cikkében foglalt rendelkezéseknek.” Az ET Korrupció elleni büntetőjogi egyezményének hivatkozott 12. cikke a következőképpen rendelkezik: „12. Cikk Befolyással üzérkedés. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával 145

összhangban

-

szándékos

elkövetés

esetén

bűncselekménnyé

nyilvánítsa,

ha

ellenszolgáltatásként jogtalan előnyt ígérnek, adnak vagy ajánlanak fel közvetlenül vagy közvetve olyan személynek, aki azt állítja vagy megerősíti, hogy képes jogtalan befolyást gyakorolni a 2., a 4-6, és a 9-11. Cikk szerinti személy döntéshozatalára, függetlenül attól, hogy az előnyt számára vagy másnak ígérik, adják, illetőleg ajánlják fel; ugyanígy bűncselekménnyé nyilvánítsa az ellenszolgáltatásként járó ilyen előny kérését, elfogadását, valamint ígéretének vagy ajánlatának elfogadását; tekintet nélkül arra, hogy tényleg befolyást gyakorolt-e, illetőleg arra, hogy a feltételezett befolyás elérte-e a kívánt eredményt.” Annak ellenére, hogy a gyakorlati szakemberek egy jelentős része osztja azt az álláspontot, miszerint az „aktív” befolyással üzérkedést nem kell önállóan szabályozni, mert az a vesztegetés „aktív” alakzatának minősül, de ezt egyértelműen semmilyen az ítélkezési gyakorlat orientációját célzó döntés nem mondja ki, a 2011. évi CL. törvény 12. §-a az ET Korrupció elleni büntetőjogi egyezményének, illetve a GRECO ajánlásának megfelelően „befolyás vásárlása” alcímmel büntetendővé nyilvánította az aktív befolyással üzérkedést 2012. január 1-jei hatállyal, s ezt az új törvény is tartalmazza.

4.3. Vagyon elleni bűncselekmények

A sportvezetők gyakran - e minőségükkel együtt -, a gazdasági élet szereplői, gazdasági társaság tisztségviselői is. Ekörben is elkövethető bűncselekmények a vagyon elleni bűncselekmények.

Sikkasztás

Btk. 372. § (1) Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el. (2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a sikkasztást kisebb értékre vagy 146

b) a szabálysértési értékre elkövetett sikkasztást ba) bűnszövetségben, bb) közveszély színhelyén, bc) üzletszerűen követik el. (3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a sikkasztást nagyobb értékre, b) a kisebb értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon, vagy c) a sikkasztást védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra vagy régészeti leletre követik el. (4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a sikkasztást jelentős értékre, b) a nagyobb értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meg határozott valamely módon, vagy c) a sikkasztást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el. (5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a sikkasztást különösen nagy értékre vagy b) a jelentős értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el. (6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha 147

a) a sikkasztást különösen jelentős értékre vagy b) a különösen nagy értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

A sikkasztás bűncselekményének jogi tárgya a tulajdonviszonyok rendje. A sikkasztásnál az elkövető jogszerűen kerül az idegen dolog birtokába, miután azt rábízták. A sikkasztás kizárólag a tulajdont sértheti, tekintve, hogy a dolgot az elkövető birtokába adták, rábízták. A 1/2005. Büntető-polgári jogegységi határozat szerint a sikkasztás elkövetési tárgya mind az eltulajdonítás, mind pedig a sajátjakénti rendelkezés elkövetési magatartást illetően kizárólag ingó dolog lehet. A sikkasztást kizárólag a más által az elkövetőre bízott idegen dologra nézve lehet elkövetni, ha a dolog közös tulajdonban van, a sikkasztás e dologra nézve nem követhető el. A rábízás a dolog birtokba adását jelenti, amelynek jogcíme közömbös. Ez lehet akár áruszállítás, gazdálkodás, használat, kezelés, gondozás, vagy személyes őrizet. Ugyancsak közömbös a sikkasztás szempontjából a rábízás időtartama. Az történhet igen rövid időre is. A sikkasztás elkövetési magatartása a dolog jogtalan eltulajdonítása, illetőleg a dologgal való sajátjakénti rendelkezés. Az eltulajdonítás lényegében a tulajdoni állapot megváltoztatását jelenti, az eredeti tulajdonállapot megszüntetését és egy új létrehozását. Az eltulajdonításnak jogtalannak kell lennie, ami azt jelenti, hogy azt sem jogszabály, sem az erre jogosult nem engedi meg. A sajátjaként rendelkezés lényegileg különbözik a jogtalan eltulajdonítástól. Ez az elkövetői magatartás azt jelenti, hogy a terhelt a jogosult személy engedélye nélkül időlegesen tanúsít olyan magatartást, amelyre csak a tulajdonos, vagy annak hozzájárulásával más lenne jogosult. A sikkasztás csak szándékosan követhető el. A bűncselekményt tettesként és társtettesként csak olyan személy követheti el, akire a dolgot rábízták. A törvény a kulturális javak közül csak a védett kulturális javak körébe tartozó tárgyakat kívánja fokozott védelemben részesíteni. A törvény minősített esetként szabályozza a régészeti leletre történő elkövetést. A régészeti lelet külön nevesítése azért indokolt, mert a védett kulturális javak fogalomköre a régészeti örökségnek csak a közgyűjteményben 148

elhelyezett elemeire terjed ki. Indokolt azonban a fokozott büntetőjogi védelem megteremtése az olyan régészeti lelet esetében is, amely már nem a régészeti lelőhelyen található, és amelyet még nem helyeztek el közgyűjteményben. A védett kulturális javak és a régészeti lelet fogalmával kapcsolatban a háttérjogszabályt a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény képezi. Idegennek az a dolog tekintendő, ami - a rábízáskor és az elkövetési magatartás kifejtésekor is - nem az elkövető, hanem más (természetes vagy jogi) személy tulajdonában áll. Rábízottá pedig akkor válik az ilyen dolog, ha a rábízás folytán annak birtokbavétele, az átvétele, illetve a dolog feletti tényleges hatalom megszerzése megtörténik. A rábízással a dolog tulajdonosa az őt megillető egyik részjogosítványt, a birtoklás jogát ruházza át más személyre. Ebből következően a rábízásnak kifejezettnek, közvetlennek és személyre szólónak kell lennie. Ehhez képest sikkasztás tettese (társtettese) kizárólag az lehet, akire a dolgot rábízták; sértettje pedig - értelemszerűen - a tulajdonos. Sikkasztás esetében - egyezően a lopással - a tényállási elem nem az okozott kár, hanem annak a dolognak, amelyre nézve a bűncselekményt elkövették az elkövetéskori (s nem pedig rábízáskori) értéke. Nem tényállási eleme a sikkasztásnak a károkozási vagy jogtalan haszonszerzési célzat, sem pedig a károkozás vagy vagyoni hátrány bekövetkezte. A sikkasztás az ingó dolog feletti tényleges, s egyébként jogszerű hatalom (birtoklás) kihasználása, visszaélés a tulajdonos bizalmával. A sikkasztás elkövetési magatartása egyrészt a jogtalan eltulajdonítás, ami a birtokláson kívüli tulajdonosi jogosítványok jogellenes gyakorlását jelenti; másrészt pedig a sajátjaként rendelkezés, ami a rábízó akaratával szembeni, az elkövető akarata szerinti magatartás. Utóbbi minden olyan - az eltulajdonításon kívüli - magatartás, amikor az elkövető tulajdonosként viselkedik, azt a látszatot kelti harmadik személy, vagy akár maga a tulajdonos előtt, mintha tulajdonos lenne. A sikkasztás tárgya lehet pénz. A pénz, mint helyettesíthető dolog átadása esetében amennyiben az kölcsön címén történik - valóban nem lehet szó sikkasztásról. Ez esetben ugyanis a kölcsönösszeg átmegy a tulajdonba, és ilyenkor legfeljebb csalás bűncselekménye jöhet szóba. Ha azonban az átadott pénz nem kölcsön, akkor annak eltulajdonítása sikkasztást valósít meg. Önmagában, az elkövetői szándék szempontjából közömbös a visszatérítés megtörténte. A sikkasztás esetében ugyanis - a már kifejtettek szerint - nem tényállási elem a 149

jogtalan haszonszerzési és a károkozási célzat, sem pedig a károkozás bekövetkezte. Ekként az a bűnösség, illetve tényállásszerűség megállapításának sem lehet feltétele. A lényeg, hogy az elkövető tisztában van a tulajdonosi akarattal, és szándéka átfogja, hogy magatartása azzal ellentétes.

Jogeset: A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében (Legf. Bír. Bfv. III. 750/2007.) kimondta, hogy a sikkasztás bűncselekményének megállapíthatósága szempontjából a „rábízás” fogalma alatt az idegen dolog birtokba adását, a birtoklás jogának rövidebb vagy hosszabb időre történő átengedését kell érteni. Nem értékelhető rábízásként a felkérés, amely a dolog pillanatnyi őrizetére vagy felügyeletére vonatkozik: az így átadott dolog eltulajdonítása lopást valósít meg. A sikkasztás elkövetési magatartásai közül „a jogtalan eltulajdonítás” az idegen dolog feletti tulajdonosi jogok végleges elvonásával valósul meg. A városi bíróság a 2006. november 16-án kihirdetett ítéletével F. K.-né terhelt bűnösségét 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében és 1 rendbeli hűtlen kezelés bűntettének kísérletében állapította meg, s ezért őt halmazati büntetésül pénzbüntetésre ítélte. F. K.-né terhelt a vádbeli időszakban D. község polgármestere volt. A hátrányos helyzetű település állami támogatásban részesült, amelyet - amennyiben az önkormányzat saját bevételhez jut - elveszíthetett volna. Ezért a község fejlesztése érdekében az önkormányzat 1999-ben létrehozta a D.-ért Alapítványt. Az alapítványhoz befizetett összegek az önkormányzat pénztárában nem jelentek meg. Az alapítványon belül létrehozták az „iskola” elnevezésű alszámlát is, az iskola fenntartására és fejlesztésére a jövedelemadó 1 százalékát erre lehetett befizetni. 1. A B. Önkormányzati B. Kft. és a D.-i Önkormányzat 1996-ban szerződést kötött, amelyben az önkormányzat vállalta, hogy a szerződésben összegszerűen meghatározott közműfejlesztési hozzájárulást a gázigénylőktől beszedi. Ennek összegyűjtésére az önkormányzatnak a P.-D. Takarékszövetkezetnél vezetett számlája szolgált.

150

Az önkormányzat azonban 1 084 713 forinttal tartozott a török-kori malom felújítása kapcsán a K&H-nak, amely fizetési meghagyást is benyújtott. A terhelt e tartozás kiegyenlítése érdekében aláírta azt az 1998. október 19-ei keltezésű megbízást, amellyel az említett gázszámláról a fenti összeg átutalására adott megbízást az Rt. bankszámlájára. Az átutalás teljesítése - a helytelen számlaszám feltüntetése miatt - nem történt meg. 2. Az 1997. február 3-án kelt szerződéssel az önkormányzat 2 000 000 forint értékben ingatlant adott el. Az adásvételi szerződés értelmében az O. Befektetési Rt.-nek, mint vevőnek a vételárat a D.-ért Alapítvány részére kellett átutalnia. Az alapítvány számlájára érkezett 2 000 000 forintot a terhelt - a török-kori malom felújítási munkáinak finanszírozására hivatkozva - 1997. február 7-én felvette, azonban az önkormányzat bankszámlájára nem fizette be, s azt nem is a megjelölt célra fordította. Ezt az összeget eltulajdonította, majd ismeretlen módon felhasználta. 3. A H. Rt. 1996. november 13-án 2 500 000 forintot utalt át a D.-ért Alapítvány „iskola” megjelölésű alszámlájára. A terhelt - tudomást szerezve a pénz megérkezéséről - felszólította a számla felett rendelkezésre jogosult K. J.-t és S. D.-t, hogy az összeget vegyék fel, s adják át neki. Minthogy e két személy a terhelt házastársa által igazgatott iskola pedagógusa volt, a felszólításnak eleget tettek, s 1996. november 13-án felvették, majd 1996. november 14-én átadták a pénzt a terheltnek. A terhelt a 2 500 000 forintot 1996. november 14. és 1996. december 20. közötti időben azért, hogy az önkormányzat a D. Lakópark É. B. és É. Rt. alaptőkéjébe befizetést teljesítsen átadta É. T.-nak, így az említett összeggel sajátjaként rendelkezett. A terheltnek erre sem az alapítvány kuratóriumától, sem az önkormányzat képviselő testületétől nem volt felhatalmazása. 4. 1996. december 13-án ismeretlen befizető a D.-ért Alapítvány „iskola” megjelölésű bankszámlájára 1 375 000 forintot utalt át a „Sz. dűlő vízvezeték támogatása” megjelöléssel. A terhelt erről tudomást szerezve ismét felszólította K. J.-t és S. D.-t, hogy a pénzt vegyék fel, s adják át neki. Ez 1996. december 16-án meg is történt. A terhelt az 1 375 000 forintot sem az

151

önkormányzat számlájára, sem a Sz. dűlői vízmű társuláshoz nem fizette be, azt eltulajdonította és ismeretlen módon felhasználta. 5. 1998. június 12-én alapítványi támogatás címén ismeretlen befizető az alapítvány „iskola” alszámlájára 600 000 forintot fizetett be. Ezt az összeget a terhelt felszólítására ezúttal is K. J. és S. D. vette fel 1998. január 16-án, s adta át a terheltnek, aki azzal sajátjaként rendelkezett, mivel azt az általános iskola felújítási munkálatainak finanszírozására fordította. 6. D. Község Önkormányzata 1992. október 15-én bérleti szerződést kötött a b.-i székhelyű J. nonprofit egyesülettel a d.-i iskolaépület bérbeadására az 1993-1997. évek június 15-étől szeptember 1-jéig terjedő időszakára. A bérleti díj éves összege 250 000 forint volt. A felek 1997. február 21-én 1997-1999. év hasonló időszakára újabb bérleti szerződést kötöttek, ezúttal az éves bérleti díj 200 000 forintot tett ki. Az 1992. október 15-ei szerződést a felek akként egészítették ki, hogy az 1996. évre a bérleti díj összegét 400 000, míg 1997. évre 450 000 forintra módosították azzal, hogy az önkormányzat beruházásokkal - amelyek értéke nem haladhatja meg az 1 500 000 forintot javítja az épület műszaki állapotát. 1996. március 14-én a felek az 1996. június 1. és 2001. május 31. közötti időszakra ugyancsak bérleti szerződést kötöttek az önkormányzat D., Sz. I. utca 2. szám alatti épületének egy 102 m2-es részére. A J. magyarországi képviselete 1998. május 9-én a felsorolt munkálatok 1998. július 1-jei elkészülte esetén 500 000 forint megfizetését vállalta. A terhelt a J. szervezettől 1996. március 13. és 1998. május 27. között - kilenc részletben összesen 2 545 785 forintot vett át. Ezeket az összegeket az önkormányzat számlájára nem fizette be, a pénz ismeretlen helyre került. Az 1 100 000 forintért vásárolt építőanyagot is beszámítva összesen 3 995 785 forint állt ilyen módon a terhelt rendelkezésére. Az iskola felújítása során 2 495 525 forint értékben vásároltak anyagot, illetve végeztek munkát, a különbözetként jelentkező 1 500 260 forintot a terhelt ismeretlen módon felhasználta. 7. D. Község Önkormányzat képviseletében a terhelt 1996. augusztus 6-án adásvételi szerződést kötött a V. Ö. Bt.-vel, mint vevővel. Az adásvétel tárgya a d.-i sporttelep 2000 m2 nagyságú telekrésze volt 1 000 000 forint értékben. A terhelt a vevőtől a vételárat készpénzben 152

kérte, amelyet 1996. szeptember 26-án a bt. beltagjától át is vett. Ezt azonban az önkormányzat pénztárába nem fizette be, azt ismeretlen módon felhasználta. A jelzett cselekmények kapcsán az elkövetési érték összege a D.-i Önkormányzatot érintően 4 150 260, a D.-ért Alapítvány tekintetében 4 475 000 forint volt. Védelmi fellebbezések folytán az ügyben másodfokon a megyei bíróság járt el, s a 2007. június 14-én meghozott ítéletével mindössze annyiban változtatta meg az elsőfokú bíróság határozatát, hogy a sikkasztással megvalósított cselekményeket 2 rendbeli folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének minősítette. Pontosította a tényállást azzal, hogy a D.-ért Alapítvány nyilvántartásba vételére 1992. április 24-én került sor, s 1999-ben az önkormányzat az alapítványt mint közalapítványt kívánta a továbbiakban működtetni. Helyesbítette a megyei bíróság a tényállást azzal is, hogy a J. szervezettől és a Lakópark Rt.től a terhelt összesen 3 645 785 forintot vett át. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint a tényállás 1. pontját illetően a terhelt nem volt az önkormányzat vagyonának kezelője, mert a cselekmény elkövetését megelőző napon polgármesteri tisztsége megszűnt. Hiányzik továbbá a vagyonkezelési kötelezettség szándékos megszegése is, így terhére - gondatlanságára figyelemmel - a hanyag kezelés vétsége lenne megállapítható, annak azonban a kísérlete nem büntetendő. Kérdéses, hogy az átutalás sikeressége esetén ki és milyen összegben szenvedett volna kárt. A 2. pontban részletezett cselekmény kapcsán a terhelt az önkormányzat sérelmére nem követhetett el sikkasztást, mert ingatlan elsikkasztása fogalmilag kizárt. A terhelt 1997. február 4-én beszámolt a képviselőtestület előtt a szerződésről és a 2 000 000 forint mikénti felhasználásáról. A testület a beszámolót elfogadta, ezzel pedig a vételár engedményezésének felelősségét átvállalta. A 2 000 000 forint elsikkasztásáról sincs tehát szó, tekintve, hogy annak felhasználásáról a testület tudomással bírt. Rábízás egyébként ebben az esetben sem történt, hanem csupán vagyonkezelés. Ezért amennyiben tényállásszerű lenne a cselekmény - annak hanyag vagy hűtlen kezeléskénti minősítése merülhet fel. A tényállás 3. pontját illetően - rábízás hiányában - a terhelt sikkasztást ugyancsak nem követett el. Az a tény, hogy a 2 500 000 forint befizetés az alapítvány „iskola” alszámlájára érkezett, nem jelenti a cél meghatározását, s nem nyert 153

tisztázást a befizető szándéka sem. Vizsgálni kellett volna, hogy a kuratóriumi tisztségviselők rábízták-e a terheltre a pénzt vagy részére csupán átadták (és ez utóbbi esetben az átadás jogszerűen történt-e). Szintén kérdéses a rábízás a 4. pont alatt részletezett cselekmény kapcsán is. Az 5. pont alatti cselekmény esetében a terhelt az „iskola” alszámlára érkezett adományt az iskola felújítására fordította, cselekménye tehát nem bűncselekmény. A 6. tényállási pont kapcsán a terheltnek a felvett összegek felhasználásához felhatalmazásra nem volt szüksége. Jogszerűen járt el, az elszámolás megtörténte vagy elmaradása pedig nem feltétele a bűnösség megállapításának. A terhelt a 1., 2., 6. és 7. pontban foglalt cselekményeket követte el az önkormányzat sérelmére, mégpedig a 2. pont alattit 1997 februárjában, a 6. pont alattit 1996 márciusa és 1998 májusa között, míg a 7. pont szerintit 1996. szeptember 26-án. A terhelt a település érdekében járt el, anyagi hasznot nem realizált, így egységes akarat-elhatározásról nincs szó. Minthogy a terhelt a 6. pont alatti cselekményt nem követte el, a 2. és 7. pontban írt cselekmény esetében - az 5 hónapos időközre tekintettel a rövid időközönkénti véghezvitel mint a folytatólagosság másik törvényi kritériuma, nem állapítható meg. Ez viszont a 7. pont alatti cselekmény elévülését jelenti. Feltételezve a sajátjakénti rendelkezést, az bizonyított, hogy a terhelt egyetlen cselekménye során sem gyakorolta szándékosan jogellenesen a tulajdonost megillető rendelkezési jogot, s nem a saját javára, a sértett érdekeivel ellentétesen járt el, hanem kizárólag a település érdekeit szolgálta. A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában az indítványt alaptalannak tartotta. Az indítvány az 1. tényállási pont kapcsán az 1949. évi XX. törvény (hazánk akkor hatályos Alkotmánya) 44. §ának (3) bekezdésére hivatkozott annak alátámasztásául, hogy a cselekmény elkövetésének napján, 1998. október 19-én (mivel az előző napon tartott helyi önkormányzati választáson a választópolgárok új polgármestert választottak) a terhelt polgármesteri tisztsége, s ennek következményeként a vagyonkezelői megbízatása már megszűnt. Az 1949. évi XX. törvény (hazánk akkor hatályos Alkotmánya) 44. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a polgármester megbízatása - szemben a képviselőtestület megbízatásával, amely az önkormányzati általános választás napjáig tart - az új polgármester megválasztásáig tart. Ezzel állt összhangban az 1994. évi LXIV. törvény - elkövetés időpontjában hatályos - 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja, mely szerint a polgármester e tisztsége a helyi önkormányzat 154

képviselőtestület megválasztásának lejártát követően az új polgármester megválasztásával szűnik meg. Az új polgármester pedig nem a választás napján közölt előzetes eredmény alapján, hanem akkor tekintendő megválasztottnak, amikor az 1997. évi C. törvény 73. §-a (2) bekezdésének megfelelően az illetékes választási bizottság megállapítja a választás eredményét. Ez viszont a jelen ügyben 1998. október 19-én - jóllehet az előzetes adatok azt jelezték, hogy a terhelt a választást elveszítette - még nem történt meg. Mindemellett az sem kétséges, hogy a polgármesteri tisztség megszűnése nem jelenti egyben a különböző jogviszonyokból fakadó kötelezettségek automatikus megszűnését is, hiszen a tisztségét elvesztő polgármesternek - amint azt az 1994. évi LXIV. törvény utóbb módosított 2. §-ának (5) bekezdése már részletesen szabályozza is - a munkakörét át kell adnia. Ekként tehát a terhelt 1998. október 19-én változatlanul az önkormányzat vagyonának kezelésével megbízott személy volt, így amikor az igénylőktől közműfejlesztési hozzájárulás címén az önkormányzat alszámlájára begyűjtött összegnek más célra, a török-kori malom felújításával kapcsolatos tartozás kifizetésére adott utasítást, vagyonkezelői kötelezettségét szándékosan megszegte. Ezzel a hűtlen kezelés bűncselekményének törvényi tényállási elemeit kimerítette, következésképpen a Btk. 319. §-a (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűntett kísérletének - tekintve, hogy a vagyoni hátrány nem következett be felrovása törvényes. A D.-ért Alapítvány sérelmére folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntetteként értékelt - a tényállás 3., 4. és 5. pontjában részletezett - cselekmény kapcsán az indítvány alap nélkül érvelt a rábízás hiányával. A sikkasztás szempontjából a rábízás az idegen dolog birtokba adását, a birtoklás jogának rövidebb vagy hosszabb időre történő átengedését jelenti. Ettől meg kell különböztetni azt a felkérést, amely a dolog pillanatnyi őrizetére vagy felügyeletére szól, az így átadott dolog jogtalan eltulajdonítása ugyanis valóban lopásnak minősül. A jelen ügyben azonban nem ez utóbbiról volt szó, mivel a kuratórium rendelkezésre jogosult két tagja - a terhelt felhívására - felvette az alapítvány részére érkezett pénzösszegeket, s azokat a terhelt birtokába adta. A terhelt pedig ezen összegeket részint eltulajdonította, részint - az 5. tényállási pontban jelzett cselekmény során - azzal sajátjaként rendelkezett, hiszen a felhasználás módjáról csak az alapítvány kuratóriuma dönthetett volna. A tényállás 2. 155

pontjában részletezett cselekményt érintően a felülvizsgálati indítvány helyesen hivatkozik arra, hogy ingatlan nem lehet a sikkasztás tárgya. A terhelt azonban a sikkasztást nem is az önkormányzat tulajdonát képező ingatlanra, hanem az érte járó vételárra követte el. Az adásvételi szerződésben meghatározott összegű vételár ugyanis - függetlenül attól, hogy azt az alapítvány számlájának közbeiktatásával utalták át - az önkormányzatot illette meg. Ehhez képest a terhelt azzal, hogy a rábízott 2 000 000 forintot eltulajdonította, sikkasztást valósított meg, mely bűncselekmény sértettje értelemszerűen az önkormányzat volt. A tényállás 6. és 7. pontjában írtak szerint a terhelt az önkormányzat tulajdonát képező 1 500 260, illetve 1 000 000 forintot ismeretlen módon használta fel. Ez a sikkasztás bűncselekményének elkövetési magatartásai közül a jogtalan eltulajdonításnak felel meg, minthogy az a tulajdonosi jogok végleges elvonását jelentette. Nem alapos a 7. pontban foglalt cselekmény büntethetőségének elévülésére vonatkozó hivatkozás sem. Az ide kapcsolódó érvelés ugyanis a tényállás támadására épül, mivel abból indul ki, hogy a 6. pont alatti cselekmény - rábízás, illetőleg sajátkénti rendelkezés hiányában - a sikkasztás bűntettének részcselekményét nem meríti ki, ennél fogva pedig a 7. és 2. pontban foglalt cselekmények

között

a

hosszabb

időszakra

és

az

egységes

akaratelhatározás

megállapíthatatlanságára figyelemmel a folytatólagosság egységének törvényi kritériumai nem állnak fenn. Ez viszont azt jelenti, hogy az 1996. szeptember 26-án megvalósított cselekmény (7. pont) önálló elévülése vizsgálható. Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt az önkormányzat sérelmére véghezvitt sikkasztást 1996. március 13-ától 1998. május 27-éig (6. pont), 1996. szeptember 26-án (7. pont) és 1997. február 7-én (2. pont) hajtotta végre, így a folytatólagosság törvényi jellemzőinek fennállta - beleértve az elhatározás egységességét és a rövid időközbeni többszöri elkövetést is - eredménnyel nem vitatható.

156

Gazdasági csalás

Btk. 374. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, gazdasági csalást követ el. (2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a gazdasági csalás kisebb vagyoni hátrányt okoz. (3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a gazdasági csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a kisebb vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalást ba) bűnszövetségben, bb) üzletszerűen követik el. (4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a gazdasági csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalást a (3) bekezdés ba) vagy bb) pontjában meghatározott módon követik el. (5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a gazdasági csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalást a (3) bekezdés ba) vagy bb) pontjában meghatározott módon követik el. (6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a gazdasági csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalást a (3) bekezdés ba) vagy bb) pontjában meghatározott módon követik el. 157

A gyakorlatban több ízben fordult elő az, hogy a jellemzően állami tulajdonú gazdasági társaság vezetői olyan tevékenységet végeztek, amely a gazdasági társaságnak milliárdos kárt okozott. Természetes személy megtévesztésének hiányában a csalás ezen esetekben nem volt megállapítható, holott magát a gazdasági társaságot, illetve annak szerveit tévedésbe ejtették. A hűtlen kezelés törvényi tényállása nem értékeli e cselekmények legfőbb jellegzetességét, azaz a megtévesztő magatartást. Ugyanakkor e cselekményeknél a büntetőjogi megítélés szempontjából kevésbé releváns az, hogy az elkövetőre rá van-e bízva a vagyon és megállapítható-e a kötelességszegés. A bűncselekmény elkövetési magatartása a színlelt gazdasági tevékenység végzésében megnyilvánuló megtévesztő jellegű magatartás. A gazdasági csalás a jogtalan haszonszerzési célzatra figyelemmel csak egyenes szándékkal követhető el. A bűncselekmény az eredmény, azaz a vagyoni hátrány bekövetkeztével válik befejezetté. A cselekmény csak akkor valósít meg bűncselekményt, ha a vagyoni hátrány meghaladja a kisebb érték alsó határát. Súlyosabban minősül a bűncselekmény, ha nagyobb, jelentős, különösen nagy vagy különösen jelentős értékre követik el. További minősítő körülmények a bűnszövetségben történő elkövetés, illetve az üzletszerűség.

Információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás

Btk. 375. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett információs rendszerbe adatot bevisz, az abban kezelt adatot megváltoztatja, törli, vagy hozzáférhetetlenné teszi, illetve egyéb művelet végzésével az információs rendszer működését befolyásolja, és ezzel kárt okoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a) az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás jelentős kárt okoz, vagy b) a nagyobb kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. 158

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás különösen nagy kárt okoz, vagy b) a jelentős kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (4) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a) az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás különösen jelentős kárt okoz, vagy b) a különösen nagy kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (5) Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő, aki hamis, hamisított vagy jogosulatlanul megszerzett elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz felhasználásával vagy az ilyen eszközzel történő fizetés elfogadásával okoz kárt. (6) Az (5) bekezdés alkalmazásában a külföldön kibocsátott elektronikus készpénzhelyettesítő fizetési eszköz a belföldön kibocsátott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel azonos védelemben részesül. Indokolás

Az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás elkövethető adatbevitellel, adat módosításával, törlésével, hozzáférhetetlenné tételével, de bármely olyan más művelettel végzésével, amely az információs rendszer működését befolyásolja. A törvény az egyéb művelettel való befolyásolást szintén az elkövetési magatartás körébe vonja. Az információs rendszer felhasználásával elkövetett, kárt okozó magatartások elsősorban vagyoni érdekeket sértő, csalásszerű magatartások, mindazonáltal ezeket a csalástól elkülönítetten indokolt szabályozni, hiszen hiányzik a klasszikus értelemben vett tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás. A kárt az információs rendszer jogtalan befolyásolása okozza. A törvény ennek megfelelően a vagyon elleni bűncselekmények fejezetében önálló tényállásként szabályozza 159

az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást. A törvény az információs rendszer jogosulatlan használatát, illetve az információs rendszer vagy adat megsértését két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti. Ez utóbbi szükségszerű eszközcselekménye az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalásnak, így indokolt, hogy a csalási cselekményektől eltérően az alapesetben ennél súlyosabban, három évig terjedő szabadságvesztéssel legyen fenyegetett. Az elkövetési értékek ezt követően a csalás minősített eseteihez igazodnak. A törvény információs rendszer felhasználásával elkövetett csalásként rendeli büntetni az elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel elkövetett csalásszerű visszaéléseket is, mivel ezek szükségszerűen információs rendszer felhasználásával valósulnak meg. Az elkövetés tárgya az elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz. Ide tartozik minden olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, amelynek felhasználása elektronikus úton, információs rendszer útján történik. A nem elektronikus, hanem papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközökre elkövetett károkozó magatartások nem e tényállás szerint, hanem csalásnak minősülnek. A törvény rendelkezik arról, hogy a külföldön kibocsátott elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz a belföldön kibocsátott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel azonos védelemben részesül. A törvény a bűncselekmény körébe vonja a készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek nem minősülő kincstári kártyát és fizetésre alkalmas kereskedelmi kártyákat, valamint a külföldön kibocsátott készpénz-helyettesítő fizetési eszközöket.

Hűtlen kezelés

Btk. 376. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el. (2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a hűtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében követi el. 160

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a hűtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a kisebb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében követi el. (4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a hűtlen kezelés jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében követi el. (5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a hűtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében e minőségében követi el. (6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a hűtlen kezelés különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében követi el.

A rendelkezés a hűtlen kezelés törvényi tényállását szabályozza. A hűtlen kezelés jogi tárgya a sértettnek az az érdeke, hogy a más által történő vagyonkezelés során ne szenvedjen vagyoni hátrányt. A bűncselekmény tárgya az olyan idegen ingó vagy ingatlan vagyon, amely nincs sem az elkövető tulajdonában, sem az elkövető birtokában. A vagyonkezelés a vagyonnal való gazdálkodást jelenti. A bűncselekmény elkövetési magatartása a vagyonkezelési kötelesség megszegése. Ezt meghatározhatja jogszabály, belső szabályzat, munkaköri leírás, szerződés. A kötelességszegés mind tevéssel, mind mulasztással elkövethető. A hűtlen kezelés materiális bűncselekmény, befejezetté válásához az szükséges, hogy vagyoni hátrány következzen be. Az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállnia. A 161

vagyoni hátrány fogalmába a kár mellett az elmaradt haszon is beletartozik. A bűncselekmény egyenes és eshetőleges szándékkal is elkövethető. Az elkövetőnek tudnia kell, hogy őt milyen vagyonkezelési kötelezettség terheli és felismeri, hogy magatartása következtében vagyoni hátrány keletkezhet, amelynek bekövetkezését kívánja, vagy abba legalább belenyugszik. A hűtlen kezelést tettesként csak az a személy követheti el, akit a vagyon kezelésével megbíztak. A törvény a fokozott bizalmi viszonyra figyelemmel a hűtlen kezelés minősített eseteként határozza meg, ha a bűncselekményt gyám vagy gondnok e minőségében követi el. A gyám vagy gondok által e minőségükben történő elkövetés az értékhatárok szerint többszörösen is minősülhet. A törvény a kisebb vagyoni hátrányt okozó, illetve az említett személyek által elkövetett hűtlen kezelés büntetési tételének felső határát két évre emeli, ezáltal a büntetési tételkeretet összhangba hozza az értékhatár szerint minősülő más vagyon elleni bűncselekményekével.

162

Jogeset: A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésben sporthoz kapcsolódóan állapította meg a hűtlen kezelés bűncselekményét is (Legf. Bír. Bf. I. 644/1988. sz.). A megyei bíróság az I. r. és a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki – egyebek mellett - társtettesként, folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés büntettében, a III. r. vádlottat pedig – egyebek mellett - bűnsegédként elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés büntettében. Ezért halmazati büntetésül a vádlottakat végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzmellékbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás szerint a megyei tornaegylet (TE) megállapodást kötött, melynek értelmében a TE kiemelt egyesület lett, ez a körülmény részére jelentős anyagi és egyéb feladatok megnövekedését eredményezte, amely miatt az egyesület 8 000 000 forintos költséghiánnyal zárta az évet. Ebben az évben a II. r. vádlott lett az egyesület elnöke, az I. r. vádlott az egyesület gazdasági osztályvezetőjeként dolgozott, míg az ügy III. r. vádlottja a kosárlabda-szakosztály technikai vezetői teendőit látta el. A vádlottak feladatait és kötelezettségeit a TE Szervezeti és Működési Szabályzata részletesen tartalmazta. Az I. r. és II. r. vádlottak, mint az egyesület gazdálkodásáért felelős vezetők rendszeresen megszegték a gazdálkodásra vonatkozó előírásokat, emiatt az éves költségvetésben meghatározott előirányzatokhoz képest jelentős többletfelhasználás történt, elsősorban a labdarúgó és a kosárlabda szakosztálynál. A jelentős költségtúllépések miatt a TE szinte évente fedezethiánnyal zárt. Az I. r. vádlott tisztában volt az évközben kifizetetlen számlák mennyiségével, így a tartozások összegével is, azokat azonban az éves beszámolókban nem mutatta ki, hanem rendszeresen a következő év költségvetése terhére tartalékként szerepeltette. Az áthúzódó tételek miatt a kifizetetlen számlák és tartozások összege folyamatosan növekedett, már több mint 4 000 000 forint volt. Az I. r. és a II. r. vádlott annak ellenére, hogy tisztában voltak az egyesület költségvetési hiányával, a vagyonkezeléssel járó kötelezettségeiket folyamatosan megszegték, és ezzel több mint 3 000 000 forint vagyoni hátrányt okoztak, amely abból keletkezett, hogy a fennálló jogszabályi rendelkezések ellenére az első osztályba bejutott labdarúgók részére az ösztönzök terhére, fedezet nélkül jelentős többletkifizetéseket engedélyezett, s e cselekményükkel 1 779 986 forint hátrány keletkezett. További vagyoni hátrány érte az egyesületet azáltal, hogy egy 163

átigazolt labdarúgó részére a vonatkozó szabályokkal ellentétesen 250 000 forint letelepedési segélyt biztosítottak. Az egyesület egyre növekvő pénzügyi nehézségei ellenére a labdarúgó szakosztály az étkezési normákat rendszeresen túllépte, s a jogellenes pénzkifizetéseket különböző vendéglátóipari és kereskedelmi egységektől beszerzett üres, lebélyegzett és aláírt számlák mint fiktív bizonylatok felhasználásával legalizálták. Az egyesület vezetése a labdarúgó szakosztályhoz hasonlóan a férfi kosárlabda szakosztály fejlesztését is hasonló módon, jogellenesen szerzett fiktív számlák felhasználásával felvett pénzösszegekkel dotálta. A szakosztálynál is bevezették a labdarúgók személyi ösztönzéséhez hasonló ösztönzést. Más egyesületektől élvonalbeli kosárlabdázókat igazoltak át, akiknek jelentős pénzbeli és egyéb juttatásokat ígértek és biztosítottak. A férfi kosárlabdázók részére rendszeres bérkiegészítést biztosítottak, ugyancsak fiktív elszámolási bizonylatok kiállításával és felhasználásával. A társadalmi tulajdonban az ekként felvett pénzekkel szintén vagyoni hátrány keletkezett. A kosárlabda-szakosztály többletköltségeinek pénzfelvételét, illetve az ezek legalizálását biztosító fiktív számlák megszerzését és kiállítását a II. r. vádlott intézte, aki vádlott-társainak 404 512 forint erejéig nyújtott segítséget. Az átigazolt játékosoknak az egyesület vezetése a hivatalosan adható juttatásokon felül különböző pénzeket biztosított, így két labdarúgó feleségét fiktíven alkalmazta, és részükre különböző összegeket fizetett ki munkabér címén. Az I. r. és a II. r. vádlott a két kiemelt szakosztály élsportolói részére folyamatosan bútorok és egyéb berendezési tárgyak vásárlását biztosították, amelyeket év végén leselejteztették, így az ingóságok a sportolók tulajdonába kerültek, és azzal az egyesülettől történő távozás után is szabadon rendelkeztek. E cselekménnyel összefüggésben az egyesületet 356 115 forint vagyoni hátrány érte. Az I. r. vádlott 3 100 847 forint összegű vagyoni hátrányt okozott, amelyből a II. r. vádlott 2 630 508 forint, a III. r. vádlott pedig 404 512 forint erejéig felelős. Az I. és a II. r. vádlottak vezetése alatt a TE-nél a bizonylati fegyelem laza volt, számtalan fiktív számla állt rendelkezésre, az analitikus könyvelés rendszertelen, hiányos volt, az egyes főkönyvi számlák egyeztetései nem történtek meg, így a leltáreredmények megállapítása lehetetlen volt, a gazdasági ellenőrzés a tényleges helyzetet nem észlelte. Az iratokból kitűnően a büntető eljárás során alapvetően mind a három vádlott a terhére rótt cselekményeket ténybelileg elismerte, részben a bűnösségüket sem vitatták. Egységes volt az a vádlotti védekezés, hogy a TE kiemelt egyesületkénti tevékenysége, valamint az ezzel kapcsolatos elvárások egyrészt az 164

országos vezetés, másrészt az állampolgárok részéről fokozott feladatokat és jelentős költségkihatást eredményezett. Az anyagi ösztönzéssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések nem biztosítottak kellő fedezetet a labdarúgás és a kosárlabda sportág fejlesztéséhez, ezért kellett előteremteni szabálytalanul, bűncselekmény útján az élsportolók megszerzése, dotálása és különböző általuk igényelt és elvárt juttatások fedezetét. Arra is hivatkoztak, hogy egyetlen fillér egyéni hasznuk nem volt az ügyben. Egységes volt mindhárom vádlott védekezése a tekintetben is, hogy az év elején a költségvetés összeállításakor az ígért pénzügyi támogatást nem kapták meg, s ezek az okok is közrejátszottak abban, hogy a két kiemelt szakosztály személyi ösztönzési keretéhez szükséges költségeket fiktív bizonylatok kiállítása és felhasználása segítségével, továbbá jelentős költségvetési hiányt eredményező módon tudták biztosítani. Az elsőfokú bíróság helyes indokokkal vetette el a vádlottak védekezését, ugyanis semmilyen cél, így a sport fejlesztése sem mentesítheti a felelős beosztásban levő vezetőket, de egyetlen állampolgárt sem a büntetőjogi felelősségre vonás alól, ha cselekménye jogellenes, társadalomra veszélyes és bűncselekményt valósít meg. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság is helyesen mutatott rá ítélete indokolásában, hogy helytálló a vádlottak védekezése a cselekmény motívuma vonatkozásában, ez a tény azonban egyrészt az elkövetett cselekmény tárgyi súlyának, másrészt a vádlottak személyi társadalomra veszélyessége fokának megítélésekor a büntetés kiszabása körében értékelhető, nem tekinthető azonban a büntetőjogi felelősségre vonást kizáró körülménynek, és a vádlottak felmentésére nem vezethet. Nem helytállók az I. és a II. r. vádlottak védőinek azok az okfejtései, hogy a vádlottak terhére hűtlen kezelés büntette nem róható, mivel vagyoni hátrány nem keletkezett. Ezt az álláspontjukat azzal kívánták alátámasztani, hogy a büntető ügy befejezésének időpontjában az egyesületnél nincs fedezethiány, mivel az egyik labdarúgót több millió forintért külföldre igazolták, így a TE jelentős bevételre tett szert. Azok az érvek sem helyesek, hogy a labdarúgás sportág anyagi ösztönzési rendszeréről életbe lépett akkori rendelkezések, valamint a sporttevékenységgel összefüggő személyi juttatásokról életbe lépett rendelkezések sem teszik lehetővé egyetlen sportegyesület működéséért felelős személyek részére sem a tényállásban megállapított módon történő gazdasági tevékenységet. Az ilyen vagy ehhez 165

hasonló jogellenes magatartások a jövőben is felelősségre vonást vonnak maguk után. Ami a vagyoni hátrány bekövetkezésének kérdését illeti, a megalapozott tényállásból kitűnően számszakilag is kimunkált vagyoni hátrány bekövetkezett, ez a vagyoni hátrány a vádlottak, mint a társadalmi vagyon kezelésével megbízott személyek kötelességszegő magatartásával okozati összefüggésben áll, ekként törvényes az elsőfokú bíróságnak a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével kapcsolatos jogi álláspontja is.

Hanyag kezelés

Btk. 377. § (1) Akit idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból

vagyoni

hátrányt

okoz,

vétség

miatt

két

évig

terjedő

szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a hanyag kezelés különösen nagy vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz.

A rendelkezés a hanyag kezelés törvényi tényállását szabályozza. A bűncselekmény jogi tárgya a sértettnek az az érdeke, hogy a más által történő vagyonkezelés vagy vagyonfelügyelet során ne szenvedjen vagyoni hátrányt. Az elkövetési tárgy kapcsán a hűtlen kezelésnél kifejtettek irányadók. A hanyag kezelés esetében az elkövető idegen vagyon kezelésével van megbízva. A felügyelettel megbízott is az elkövetői körhöz tartozik. A kezelésnek, felügyeletnek törvényen kell alapulnia. A vagyonkezelés magában foglalja az azzal való gazdálkodást, gyarapítást, őrzést. Az elkövetési magatartás a kötelességszegés, illetve a kötelesség elhanyagolása. A kötelességszegés aktív magatartás is lehet, az elhanyagolás értelemszerűen csak nem tevésben nyilvánulhat meg. A hanyag kezelés eredmény-bűncselekmény. A kötelességszegéssel, illetve az elhanyagolással okozati összefüggésben kell lennie a vagyoni hátránynak. A kötelességszegés szándékos, az elhanyagolás gondatlan lehet, a hanyag kezelés eredményét illetően azonban az elkövetőt 166

csakis gondatlanság terhelheti. A hanyag kezelést tettesként csak az idegen vagyon kezelésével, felügyeletével megbízott személy követheti el. Tekintettel arra, hogy gondatlan bűncselekményről van szó, részesi alakzat fogalmilag kizárt.

167

V. A SZURKOLÓK MAGATARTÁSÁNAK BÜNTETŐJOGI MEGÍTÉLÉSE A szurkolók büntetőjogi felelőssége kapcsán a tipikusan előforduló, garázda jellegű magatartásokat tekintjük át, amelyek kifejezetten sporteseményekhez köthetőek.

5.1. Garázdaság

Btk. 339. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot a) csoportosan, b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva, c) fegyveresen, d) felfegyverkezve vagy e) nyilvános rendezvényen követik el.

A közrend – ezen belül is a közbiztonság és a köznyugalom – védelme kiemelkedő társadalmi érdek. A lakosság nyugalmát és a békés együttélést zavaró egyes cselekményekkel szemben az állam a büntetőjog és a szabálysértési jog eszközeivel biztosít védelmet. A cselekmény elkövetési magatartása a kihívóan közösségellenes magatartást tanúsítása, amelyet bárki megvalósíthat. A kihívóan közösségellenes magatartás az elkövető olyan megnyilvánulása, amely nyíltan semmibe veszi a társadalom széles köre által elfogadott alapvető együttélési 168

normákat. A garázdaság tehát csak kirívóan közösségellenes erőszakos magatartás tanúsítása esetén

valósítható

meg,

amely

alatt

a

társadalmi

együttélés

szabályaival

való

szembehelyezkedést értjük. A bűncselekmény kizárólag aktív magatartással valósítható meg, amely erőszakos magatartás akár személy, akár dolog ellen irányulhat. Fontos követelménye a tényállásnak, hogy ennek a viselkedésnek alkalmasnak kell arra lennie, hogy ez másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Az elkövető magatartása tehát alkalmas kell, hogy legyen erre, de nem követelmény a szabálysértés megállapíthatóságához, hogy ténylegesen ki is váltsa az észlelőkben ezt a reakciót. A garázdaság törvényi tényállása szerint a bűncselekmény megvalósulásának három együttes (konjunktív) feltétele az elkövetési magatartás kihívó közösségellenessége, erőszakos jellege, valamint annak másokban megbotránkoztatás vagy riadalom keltésére való alkalmassága. A három tényállási elem bármelyikének hiánya esetén a bűncselekmény nem állapítható meg. Nem minden erőszakos és másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas cselekmény tekintendő kihívóan közösségellenes magatartásnak. Gyakran hiányzik a kihívó közösségellenessége az olyan cselekményeknek, amelyek kölcsönös vitatkozás során, annak kereteit túl nem lépő becsületsértésben, esetleg könnyű testi sértésben nyilvánulnak meg, avagy például szűk családi körben kerülnek elkövetésre. A garázdaság bűncselekményének egyes tényállási elemei számos más bűncselekmény elkövetése kapcsán felismerhetők. Amikor azonban a törvényhozó - a szubszidiaritást is a tényállásba iktatva - a garázdaságot önálló bűncselekményként szabályozta, tényállási elemmé tette az elkövető magatartásának kihívó közösségellenességét. Ez pedig nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalmi veszélyességgel, a közösség elvárásaival történő szembefordulással, vagy ezen elvárások semmibevételével. A kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám - akár személyes motivációból fakadó - tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás legalább az eshetőleges szándék szintjén – felismerhető. Közterületen tanúsított bármely, a közelben

tartózkodó

személyek

által

észlelhető

erőszakos

magatartás

alkalmas

megbotránkozás (felháborodás, megütközés, megrökönyödés) vagy riadalom kiváltására. A garázdaság vétségének tényállásszerűségéhez megkívánt kihívó közösségellenesség azt 169

jelenti, hogy a tanúsított magatartás a környezetre gyakorolt hatása révén közvetlenül és durván sérti vagy sértheti a közösség nyugalmát. A garázda magatartást tanúsító elkövető felismeri, hogy cselekménye a közösség nyugalmának megzavarására alkalmas, ám tettét a közösségi érdek leplezetlen semmibevételével hajtja végre. Az elkövető által kifejtett erőszakos magatartás esetleges belső, személyes indítéka a garázdaság megállapíthatóságát nem zárja ki, mert a közösségi érdekkel történő nyílt szembeszegülés a személyes motívumból fakadó cselekményben is megjelenhet. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a szabálysértési törvény szintén Garázdaság néven szabályoz szabálysértést, ami annyiban különbözik a Garázdaság bűncselekményi alakzatától, deliktumtól – és ez lesz a két cselekmény elhatárolásának az alapja –, hogy a bűncselekményi alakzat erőszakos magatartással követhető el, míg a szabálysértés esetében ez nem tényállási elem. A garázdaság minősített esetei - habár szubszidiárius bűncselekményről van szó - a korábbi Btk.-ban túlszabályozottak, és akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetettek voltak, ezért az új Btk. törekszik az egyszerűsítésre és ésszerűsítésre, jelen tényállás esetében ez a minősített esetek újraszabályozását jelenti. Ez alapján garázdaság legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, minősítő körülmény lesz a csoportos, fegyveres, felfegyverkezve, a köznyugalmat súlyosan megzavaró, illetve a nyilvános rendezvényen való elkövetés. A korábban hatályos Btk.-nak a garázdaság (5) bekezdésében volt található, az erőszakos magatartásra vonatkozó, értelmező rendelkezést, amelyet átvesz az új törvény is, de azt a Záró Rész értelmező rendelkezései körében helyezi el, hasonlóan a nyilvános rendezvény fogalmához.

Jogeset: A Kúria Bfv. III. 1 039/2012. számú eseti döntésben a bíróság elvi éllel rögzített, hogy a garázdaság szempontjából nyilvános rendezvényen elkövetettnek nem csupán a rendezvény kezdő és befejező időpontja között elkövetett rendzavarás értendő, hanem az is, amely közvetlenül a rendezvényre belépés előtt vagy távozás után valósul meg. A városi bíróság a 170

2011. október 18-án kihirdetett ítéletében a 2011. október 8-tól 11-ig őrizetben volt I. rendű és a II. rendű terhelteket bűnösnek mondta ki garázdaság bűntettében, ezért az I. rendű terheltet 1 év 6 hónap, a II. rendű terheltet 1 év börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztések végrehajtását 2-2 év próbaidőre felfüggesztette. A törvényszék a terheltek és védőjük felmentés végett bejelentett fellebbezése alapján eljárva a 2012. február 16-án tanácsülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a garázdaság minősítését pontosította és a kiszabott börtönbüntetések tartamát enyhítette: az I. rendű terhelt vonatkozásában 1 évre, a II. rendű terhelt vonatkozásában 8 hónapra. A II. rendű terhelt tekintetében a próbaidő tartamát is mérsékelte 1 évre. Az irányadó tényállás lényege szerint az I. rendű és a II. rendű terheltek 2011. október 28-án Ny.-re, labdarúgó mérkőzésre érkeztek a kora délutáni órákban az sz.-i csapat szurkolójaként. Alkohol fogyasztását követően 15 óra körüli időben a városi stadion közötti útszakaszon vonult a nagy létszámú szurkolósereg - a beléptetés a stadion hátsó bejáratánál volt. Az utca elején, a garázssoroknál van a stadion kerítése, a stadion területén belül ny.-i szurkolók már jelen voltak. A két drukker csapat szidalmazta egymást, szóváltás alakult ki köztük. Ekkor a stadion hátsó bejárata felé mozgó tömegből 10-l5 személy kivált, az 5-ös, 6-os garázssor közé kezdtek rohanni, köztük az I. rendű és a II. rendű terhelt is, akik a szidalmazásban is részt vettek. A felfokozott indulatban az I. rendű terhelt egy sörösüveget dobott a kerítésen kívülről a belül levő ny.-i szurkolók felé, ami közéjük esett, a földre csapódva darabokra tört, de sérülés nem történt, nem talált el senkit. A II. rendű terhelt a nála levő üres - kb. 5 literes borospalackot dobta az ny.-i szurkolók felé, ez nem ment át a kerítésen, hanem annak ütődve darabjaira tört. Személyi sérülés ekkor sem történt. A terheltek cselekménye alkalmas volt arra, hogy a nyilvános rendezvényen tartózkodókban megbotránkozást, riadalmat keltsen. Az elsőfokú bíróság jogi érvelése szerint nyilvános rendezvényen kifejezés alatt a nyilvános rendezvénnyel kapcsolatos, azzal összefüggésben kifejtett magatartást kell érteni, mert ésszerűtlen, indokolatlan és életszerűtlen a rendezvény kerítésén kívül 1-2 méterre elkövetett cselekményt alapesetnek minősíteni. A másodfokú bíróság a terheltek bűnösségére vont következtetéssel és a jogi minősítéssel maradéktalanul egyetértett. Kifejtette, hogy a kulturális és sportrendezvények a garázdaság 171

minősített esete szempontjából többnyire nyilvános rendezvények, melyeken bárki azonos feltételekkel részt vehet. A garázdaság nyilvános rendezvényen elkövetése a cselekmény tárgyi súlyát növeli, mert viszonylag széles személyi körben válthat ki az ilyen cselekmény megbotránkozást vagy riadalmat. A terheltek erőszakos magatartása pedig alkalmas volt arra, hogy a nyilvános rendezvényen tartózkodó személyekben magatartásuk megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. A másodfokú bíróság ugyanakkor a terheltek életkorára és előéletükre figyelemmel mérsékelte a kiszabott büntetés mértékét és a II. rendű terhelt vonatkozásában a próbaidő tartamát is. A jogerős ítélet ellen a terheltek védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés miatt, megváltoztatás érdekében. Indokai szerint a terheltek cselekményének minősítése törvénysértő, mert a terhelti magatartások garázdaság alapesetének minősülnek, az enyhébb minősülés okán enyhébb büntetés kiszabása szükséges. Hivatkozott arra, hogy az ügydöntő határozat a nyilvános rendezvény fogalmát általánosságban, és a tényállásban leírt esetben is tévesen közelítette meg, mert a nyilvános rendezvényen elkövetés megállapításának csak és kizárólag az lehet az alapja, hogy a terheltek maguk részesei voltak-e a nyilvános rendezvénynek. Kifogásolta a súlyosabb minősítés megállapítását a terheltek által nyilvános rendezvény kezdete előtt és a közterületen végrehajtott cselekményre tekintettel. Sérelmezte az ügydöntő határozatban megjelenő nyilvános rendezvény fogalmának kiterjesztő értelmezését. A Legfőbb Ügyészség átiratában az első- és másodfokú ítélet hatályában fenntartását indítványozta, a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok abszolút eljárási szabálysértést nem vétettek, és a terheltek terhére rótt cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes. Hivatkozott arra, hogy a rendezvény részének kell tekinteni a rendezvény tömeges megközelítésére a rendezők vagy rendőrség által biztosított útvonalat is. A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott. A védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és változatlanul a terhelti cselekmény garázdaság alapesetkénti minősítését és a kiszabott büntetés

enyhítését

indítványozta.

A

Legfőbb

nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel. 172

Ügyészség

képviselője

az

írásbeli

A felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak a Kúria az alábbiak szerint. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 423. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések, így a bűnösség megállapításának helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. Az indítvány a terhelti cselekmények minősítését, a nyilvános rendezvényen való elkövetésnek, mint minősítő körülménynek a megállapítását sérelmezte. A Kúria megjegyzi, hogy az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés, illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése) törvénysértő. Másfelől viszont helyes minősítés esetén is felülvizsgálatnak van helye, ha a kiszabott büntetés, alkalmazott intézkedés, illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése önmagában a büntető anyagi jog más szabályát sérti. Ha azonban a minősítés törvényes és az annak alapján kiszabott büntetés, alkalmazott intézkedés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, illetve a büntetés végrehajtásának felfüggesztése sem ütközik a Btk.-ba, akkor nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására. Jelen ügyben erről van szó. A Btk. szerint, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (garázdaság). A Btk. alapján a büntetés bűntett miatt 1-5 évig terjedő 173

szabadságvesztés, ha a garázdaságot nyilvános rendezvényen követik el. A Btk. alkalmazásában nyilvános rendezvény a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan rendezvény, amely mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva áll. A Btk. meghatározza, hogy a garázdaság esetében erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. A sportrendezvények rendzavarástól mentes lebonyolítása érdekében a Btk. meghatározza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség miatt, aki sportrendezvényen a létesítménynek a nézőktől, vagy a nézők meghatározott csoportjától elzárt területére jogosulatlanul belép, ott tartózkodik, vagy a területre bármit bedob. Az elkövetés idején hatályban volt 1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről is meghatározza a garázdaság magatartását (Sztv. 142/A. §), amely az erőszakot nélkülözi a Btk.-ban meghatározott garázdaság bűncselekményéhez képest. A garázdaság minősített esete a nyilvános rendezvényen elkövetés az alapesettel nyilvánvalóan egyező annyiban, hogy mindkettő közösségellenes, tudatosan szembehelyezkedő magatartás a közösség egyensúlyi állapotával. A minősített eset szerint azonban megfogalmazásából is kitűnően - az erőszakos, támadó jellegű magatartás nemcsak objektíve alkalmas megbotránkozás, riadalom keltésére, hanem éppen a mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva állás okán eleve jelenlévő embereket feltételez. A rendezvényen elkövetés alatt pedig magának a rendezvénynek a területét, de annak légterét is érteni kell. A rendezvény területén kívülről, de a rendezvény területére érkező, befelé irányuló támadó, erőszakos magatartás, amely a területen tartózkodókra ráhatást gyakorol, fizikai valójában ott fejti ki hatását, kétségtelen, hogy a nyilvános rendezvényen elkövetett. A nyilvános rendezvényeknek többségében meghirdetett kezdő és befejező időpontja van. A tényállásban rögzített labdarúgó mérkőzésnek nyilvánvalóan konkrétan meghatározott kezdő időpontja volt - ezt a konkrétumot a tényállás nem tartalmazza, azonban megállapítja, hogy a beléptetés 15 óra körül történt. A labdarúgó mérkőzés még nem kezdődött meg, de a 174

terheltekkel ellenérdekű ny.-i szurkolók már a nyilvános rendezvény területén, a kerítésen belül tartózkodtak. Az sz.-i szurkolósereg beléptetése a stadion hátsó bejáratánál volt, és az efelé mozgó tömegből sörösüveg, illetve borospalack dobása történt az ny.-i szurkolócsapat felé, ami a kerítésen belül, illetve a kerítésnek csapódva tört el. A nyilvános rendezvényen való elkövetés súlyosabb minősítést megalapozó szabályozása a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvényeken túl a jelen üggyel érintett sportrendezvényekre is kiterjed. A sportról szóló 2004. évi I. törvény - elkövetéskor hatályos 66. § (3) bekezdése a sportrendezvény szervezőjének felelősségét, annak időtartamát akként rögzíti, hogy a résztvevőknek a sportesemény helyszínén való megjelenésétől addig tart, amíg a résztvevők a sportesemény helyszínét elhagyják. A szervező kötelességeinek időtartamát is ennek megfelelően szabályozza a törvény [Sport tv. 68. § (1), (2) bekezdés], amely a nézői kötelezettségre vonatkozóan is tartalmaz szabályokat [76. § (1) bekezdés]. A sportról szóló törvény értelmező rendelkezései a sportrendezvény helyszínére és résztvevőjére is meghatározást fogalmaz meg, az előbbi az a nyilvános hely vagy közterület meghatározott része, ahol a sportrendezvényt megtartják, és ott néző tartózkodhat; míg a résztvevő az, aki a sportrendezvény helyszínén annak időtartama alatt, valamint a sportrendezvényt megelőzően vagy követően másfél órával tartózkodik - a néző (szurkoló) résztvevőnek minősül. Ehhez képest - az elkövetéskor hatályos szabályozásból is következően - egy rendezvény lebonyolítása nem csupán a nyilvános rendezvény kezdő és befejező időpontjához kötött. A nyilvános rendezvényen nem a kezdő és befejező időpont közt tartózkodnak emberek, hanem értelemszerűen oda folyamatosan érkeznek, majd folyamatosan távoznak is. Így ha már a nyilvános rendezvényre nézőket engednek be, bármilyen rendzavaró esemény a rendezvény zavartalan lebonyolítását veszélyezteti, bármilyen erőszakos magatartás már nyilvános rendezvényen elkövetettnek minősül. Az eljárt bíróság tehát törvényesen minősítette az I. rendű és a II. rendű terheltek cselekményét nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság bűntettének. 175

A Kúria azonban rámutat arra, hogy általános érvénnyel nem határozható meg a nyilvános rendezvényen elkövetés területi és időbeli kerete. A nyilvános rendezvények sokféleségéből adódóan azt minden esetben - az adott rendezvény sajátosságaihoz mérten - vizsgálni kell. Értelemszerűen nyilvános rendezvényen elkövetett az a cselekmény, amelynek esetében a törvényi tényállás tárgyi oldalának valamely eleme, így az elkövetési magatartás kifejtése, annak elkezdése, módja vagy fizikai következménye (ami eredményként a tényállásszerűség szempontjából ugyan közömbös) a nyilvános rendezvény területén valósul meg, illetve az ott lévő személyre gyakorol hatást. A nyilvános rendezvényen elkövetés és a nyilvános rendezvénnyel összefüggésben elkövetés viszont nem ugyanaz (ennyiben félreérthető az eljárt bíróság álláspontja). Nyilvános rendezvénnyel összefüggő lehet ugyanis az oda igyekvők (ám még meg nem érkezettek), illetve az onnan távozók (a rendezvényt időközben vagy a befejeztét követően elhagyók) között, a rendezvény jövőbeni, illetve megtörtént eseményei miatt (ekként a rendezvénnyel összefüggésben) kialakult magatartása is. Ez azonban - értelemszerűen - nem tartozhat a minősített eset alá. Ugyancsak nem tartozhat a nyilvános rendezvény fogalma alá - szemben a Legfőbb Ügyészség álláspontjával - a nyilvános rendezvényhez való eljutás biztosítását, szervezést szolgáló különböző intézkedések által érintett terület, illetve az ilyen intézkedés kifejtésének (egyaránt a rendezvény területén kívüli) helye. Ez ugyanis indokolatlan mértékben kitágítaná a súlyosabb büntetőjogi értékelés lehetőségét, s viszonylagossá tenné a nyilvános rendezvény fogalmát. Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

176

Minősített esetek

A garázdaság súlyosabban büntetendő, ha azt csoportosan, a köznyugalmat súlyosan megzavarva, fegyveresen, felfegyverkezve vagy nyilvános rendezvényen követik el. Csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószert, robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy a bűncselekmény ezek utánzatával fenyegetve követi el. Felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. Nyilvános rendezvény a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan rendezvény, amely mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva áll (így a sportrendezvények általában ilyennek tekinthetőek). A sportrendezvényekhez kapcsolódó garázdaság gyakran valósul meg csoportosan. A garázdaság bűncselekménye társas elkövetésének (csoportos elkövetés) törvényi tényállást megvalósító alanyai önálló tettesek nem lehetnek. Az önálló tettesség akkor is kizárt, ha a csoportos elkövetés során egymás ellen lépnek fel. Abban az esetben, ha a csoportot alkotó elkövetők kihívóan közösségellenes és megbotránkozás vagy riadalom keltésére objektíve alkalmas magatartása az egymással ellentétes érdekkörű, egymással szemben álló személy vagy személyek elleni erőszak kifejtésében - pl. egymás kölcsönös testi bántalmazásában (is) megnyilvánul, a társtettesség megállapításának az összes követelménye megvalósul, éppen úgy, mint ha az együttesen cselekvők tényállásszerű ilyen cselekvősége kívül álló személy vagy személyek ellen hatna. Az egymás tevékenységének kölcsönös tudata ilyenkor nyilvánvaló. A szemben álló felek egymással szembeni tettlegessége során emellett a résztvevők mindegyike vitathatatlanul tisztában van azzal is, hogy a maga, és az őt támogató társa, valamint a vele szemben álló és hozzá hasonlóan erőszakkal cselekvő személy vagy személyek a saját magatartásukkal az alapvető közösségi normákat az együttélési szabályokat semmibe véve, azaz kihívóan sértik. A szemben álló és egymást sértően cselekvő felek szándékegysége tehát a köznyugalom, mint jogi tárgy közvetlen sérelmét vagy 177

veszélyeztetését illetően kétségtelen. Igaz mindez akkor is, ha egyik elkövető a két vagy több személynek az egymással szemben kifejtett közösségellenes erőszakos cselekvőségébe az addigi történések ismeretében kapcsolódik be valamelyik oldalon, valamelyik felet támogatva. Közömbös ebből a szempontból az, hogy a cselekményt milyen személyes indíték motiválta, amidőn az is, hogy a személy elleni erőszak kölcsönös kifejtése az egymással szemben álló feleknél azonos, vagy eltérő súlyosságú következménnyel járt. A garázdaság csoportosan elkövetettként minősül akkor is, ha a három vagy több személy nem együttesen, egymást támogatva, hanem egymással szemben vesz részt az elkövetésben (BH1985. 299.). A csoportos elkövetés folytán a társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének megállapítására alkalmas annak a magatartása, aki a két társa kihívóan közösségellenes, erőszakos cselekményébe - a már megvalósított riadalom keltésére alkalmas történések ismeretében bekapcsolódik, és a továbbiakban maga is részt vesz a sértett bántalmazásában (BH2003. 309.). A garázdaság csoportosan elkövetettkénti minősítését nem zárja ki, ha az elkövetők egyikének felelősségre vonására - vádemelés hiányában - nem került sor. „A garázdaság bűntettének megállapítását nem zárja ki, ha három vagy több elkövető nem együttesen, egymást támogatva lép fel, hanem egymással szemben áll. Így a három személy által megvalósított garázdaság akkor is csoportosan elkövetettnek (Btk. 137. § 13. pont) minősül, ha az elkövetők a kihívóan közösségellenes magatartásukat egymással szemben valósítják meg. Az ilyen magatartás ugyanúgy alkalmas riadalom, megbotránkozás okozására, ugyanúgy fokozottan veszélyes, mintha az elkövetők egységesen lépnének fel” (BH2006. 76.). Az ismertetett eseti döntések azt szemléltetik: a bírói gyakorlat következetes abban, hogy csoportosnak tekinti a legalább három személy tettlegessége által megvalósított riadalomkeltésre alkalmas - cselekményt, függetlenül attól, hogy azok ki (kik) ellen léptek fel. Egyöntetű az ítélkezés abban is, hogy a garázdálkodók személyes indítéka közömbös (BH1983. 434.) A kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám - akár személyes motivációból fakadó - tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás legalább az eshetőleges szándék 178

szintjén felismerhető. (BH2005. 313.). A garázdaságot elkövető tudatának, tehát ennyit és nem többet kell átfognia. A garázdaság büntetőjogi megítélése szempontjából az elkövetők cselekményüket „nem egymás ellen”, hanem a köznyugalom sérelmére valósítják meg. Ezért társas bűnelkövetés esetén a társtettességük aggálytalanul megállapítható akkor is, ha erőszakosságukat személyes nézeteltérésük, vitájuk váltotta ki. „Érdekeik” (indulataik), személyük szembenállása a garázdaság bűncselekményével kapcsolatban kívül marad a szándékosság fogalmán. Természetesen mindezeknek a követelményeknek és feltételeknek csak akkor lehet jogi jelentőségük, ha a társas bűnelkövetés alanyai valamennyien a jogtalanság talaján állnak. A jogtalan támadás ellen jogosan védekező, vagy közérdekből beavatkozó, illetve a rend helyreállítása érdekében cselekvő személy nyilvánvalóan nem vonható a garázdaságot megvalósító csoport fogalma alá, mert nem a köznyugalom ellen fejti ki tevékenységét. A csoport büntetőjogi értékelésének általános szabályai alól a garázdaság sem kivétel. Tehát a részesek és a tettes (társtettesek) együtt alkothatnak e bűncselekmény tekintetében is csoportot, akár egymás ellen, akár egymást támogatva hajtják végre erőszakos tetteiket. A három vagy több személy viszont nem minősíthető önálló tettesek. A csoport tagjai a bűncselekmény - pontosabban a tettesi /társtettesi/ magatartás - helyszínén vagy annak közelében, tehát azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között együttműködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. A bűncselekmény részesei csak akkor tekinthetők a csoport tagjainak, ha a tettes /társtettesek/ mellett maguk is a bűncselekmény helyszínén működnek közre az elkövetésben, helyszíni felbujtással vagy az elkövetéshez segítség nyújtásával. Az ítélkezési gyakorlat a garázdaság bűncselekményét így a csoportos elkövetés folytán a garázdaság bűntettét is - társtettesként elkövetettnek értékeli, amennyiben az a terhelteknek a térben és időben összefüggő kihívóan közösségellenes, megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas személy elleni erőszak kifejtésével /is/ együttjáró, egymás tevékenységének az ismeretében végrehajtott fellépésével valósul meg /BH 2000/94., 2003/309., 2006/76./.

179

A jogirodalomban egységes, az ítélkezési gyakorlatban is követett az az álláspont, miszerint a társtettesség megállapításának együttes feltétele: tárgyi értelemben ugyanazon szándékos bűncselekmény törvényi tényállásának az egészében vagy részben történő megvalósítása, alanyi oldalról pedig egyfelől a másik, illetőleg a többi elkövető magatartása objektív veszélyeztető jellegének az ismerete /az egymás tevékenységének kölcsönös tudata/, másfelől az, hogy mindegyik elkövetésben résztvevőt ugyanazon törvényi tényállás megvalósítására irányuló akár egyenes, akár eshetőleges szándék vezérelje. /Az ugyanazon bűncselekményhez kapcsolódó részesi magatartások lényegileg abban különböznek a társtettesek magatartásától, hogy tényállási elemet nem valósítanak meg/. Ezeknek az elveknek értelemszerűen érvényesülniük kell akkor is, ha a garázdaság bűncselekménye csoportos elkövetéssel valósul meg, s a csoport résztvevői akár egymást támogatva, akár egymással szemben állva vesznek részt a garázdaság egyik lehetséges elkövetési magatartásának, a személy elleni erőszaknak a kifejtésében. A köznyugalom súlyos megzavarásához általában az szükséges, hogy a veszélyhelyzetből eredménnyé átalakult megbotránkozás vagy riadalom olyan méreteket öltsön, amely az emberek nagy számát érinti, pl. egy község vagy városnegyed lakóinak a nyugalmát, közhangulatát jelentős mértékben hátrányosan befolyásolja, illetőleg az említett szélesebb személyi körben az elkövető cselekménye pánikot vagy rémületet kelt. A megállapított tényállásból ilyen súlyosabb következményekre alapul szolgáló adat nem merült fel.

5.2. Rendbontás

Btk. 340. § (1) Aki nyilvános rendezvény szervezőjének vagy rendezőjének a rend fenntartása

érdekében

tett

jogszerű

intézkedésével

szemben

erőszakkal

vagy

fenyegetéssel ellenállást tanúsít, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki sportrendezvényen a létesítménynek a nézőktől vagy a nézők meghatározott

180

csoportjától elzárt területére jogosulatlanul belép, ott tartózkodik, vagy e területre a sportrendezvény megtartását vagy mások testi épségét veszélyeztető tárgyat bedob. (3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a rendbontást a) csoportosan, b) fegyveresen, c) felfegyverkezve vagy d) különös visszaesőként követik el. (4) A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény a) a testi sértés [164. § (3)-(6) és (8) bekezdés], b) a hivatalos személy elleni erőszak [310. § (1)-(5) bekezdés], a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (311. §), a hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak (312. §), c) a garázdaság (339. §), d) a rongálás [371. § (1)-(6) bekezdés].

A sportrendezvényeken történő jogsértő magatartások többnyire olyan jogtárgyakat sértenek, amelyek védelme büntetőjogilag rendezett. Rendezett büntetőjogilag a becsületsértő, vagy valamely közösséget sértő kifejezések használatának, a rongálásoknak, a garázda magatartásoknak, a tiltott jelképek használatának és a nemzeti jelképeink megcsúfolásának, az élet, testi épség és a vagyon elleni magatartásoknak, a rendet biztosító hivatalos személy, illetve annak intézkedése elleni magatartásoknak a megítélése. A jogsértések megállapítására nyilvánvalóan szabálysértési törvény rendelkezései is lehetőséget biztosítanak. A törvény abból indul ki, hogy az említett jogsértő magatartások esetében a sportesemény helyszínén, illetve a sporteseménnyel összefüggésben történő elkövetés többletmotívumként való meghatározása egyrészt nem járna „többletvisszatartó” erővel. Másrészt miután e 181

magatartások esetében a csoportos elkövetés rendre (fel)minősítő körülmény, így e mellé az említett többletmotívumok beillesztése már „többlettartalommal” nem bírna. Ugyanakkor van olyan védendő jogi tárgy, aminek kapcsán reális alapon szóba jöhet a kriminalizáció. Ez pedig a rend megtartását, fenntartását biztosító rendező intézkedése, illetve az ezzel szembeni ellenállás, a rend megzavarásán túlmenő rendbontás. A bűncselekmény elkövetője az, aki nyilvános rendezvényen tartózkodik, és a rendezvény rendezőjének a rend fenntartására tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít. Az új törvényi tényállás elemei a magyar büntetőjogban hagyományos fogalmak, így a jogalkalmazók számára ezek az elkövetési magatartások jól értelmezhetőek. A törvény e bűncselekményt immateriális tényállásként határozza meg, mert az elkövetési magatartásokhoz kapcsolódó, és azokkal ok-okozati összefüggést feltételező eredmény tényállási elemként történő beiktatása a bűncselekmény megállapíthatóságát, bizonyítását nehezítené. A törvény szerinti bűncselekmény - mint az a rendszerbeli elhelyezésből is látszik - hasonló jellegű, mint a garázdaság. A két bűncselekmény közötti elhatárolás alapja, hogy ez a tényállás csak nyilvános rendezvényen követhető el. Hasonlóan a garázdasághoz, a nyilvános rendezvény rendjének megzavarása is csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Ha a sportrendezvénnyel összefüggésben olyan bűncselekményt is elkövettek, amely kétévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő, ezt a súlyosabb bűncselekményt kell megállapítani. A rendbontás bűncselekménye egységesen, valamennyi nyilvános rendezvényen történő rendbontást két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vétségként, a csoportosan vagy felfegyverkezve való elkövetést pedig 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettként határozza meg. Az (1) bekezdésben meghatározott vétségi tényállást az valósítja meg, aki a nyilvános rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít, feltéve, hogy súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A törvény tehát a rendbontást szubszidiárius bűncselekményként fogalmazza meg.

182

A rendzavarásnak a köznyugalmat megzavaró jellege indokolttá teheti, hogy az elkövetőt egy vagy több helységből, illetőleg az ország meghatározott részéből ideiglenesen távol tartsák. Ezért a Btk. 341. §-a úgy rendelkezik, hogy - hasonlóan a garázdasághoz - kitiltás alkalmazásának is helye van. A kitiltás alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a bíróság az elkövetőt szabadságvesztésre ítéli. Két évig terjedő szabadságvesztéssel, a rendbontás alapesetével azonosan rendeli büntetni azt, aki sportrendezvényen a létesítménynek a nézőktől vagy a nézők meghatározott csoportjától elzárt területére jogosulatlanul belép, ott tartózkodik, vagy e területre a sportrendezvény megtartását vagy mások testi épségét veszélyeztető tárgyat bedob. A büntetőjog ultima ratio jellegére figyelemmel indokolt, hogy a korábbi törvényben szereplő „bármi” kifejezés helyett csak az olyan tárgyak bedobása legyen büntetendő, amely a sportrendezvény megtartását vagy mások testi épségét veszélyezteti. Új minősített esetként szerepel a fegyveresen történő elkövetés. A felfegyverkezve megvalósított rendbontás korábban is súlyosabban minősült, emellett - más bűncselekményekhez hasonlóan - a fegyveres elkövetés szerepeltetése az egységes és következetes szabályozás irányába hat.

A törvény mellőzi a különös

visszaesőként történő elkövetés minősített esetét, és erre tekintettel a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmények feltüntetését is. Az „intézkedéssel szembeni engedetlenség tanúsítása” kizárólag az intézkedéssel szembeni passzív ellenállás valósítja meg a szabálysértést. Az élet- és vagyonbiztosító vagy éppen bizonyítási

célú

hatósági

intézkedéseket

nemcsak

az

érintettek

aktív

ellenállása

akadályozhatja, hanem az is, ha nem reagálnak a hatósági felhívásra. E jogsértés legtipikusabb megvalósulási formája az, amikor az elkövető nem tesz eleget a helyszín elhagyására vonatkozó felhívásnak. Fontos, hogy semmiképpen sem lehet az engedetlenség aktív (például a rendőr megütése), mert az már bűncselekményt valósít meg (Hivatalos személy elleni erőszak, Btk. 310. §). Az (1) bekezdésben meghatározott nyilvános rendezvény a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan rendezvény, amely mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva áll. A sport vonatkozásában ilyennek tekinthető a sportrendezvény. 183

A szervező, rendező elsődleges feladata, hogy eldöntse, hogy a néző (szurkoló) a sportrendezvényre beléphet-e? A néző a sportrendezvény helyszínére akkor léptethető be, ha: - érvényes belépőjeggyel, bérlettel vagy más, a sportrendezvény helyszínére való belépésre jogosító igazolással rendelkezik, - nem áll nyilvánvalóan alkohol, kábítószer vagy más bódító hatású szer befolyása alatt, - nem tart magánál szeszes italt, kábítószert, valamint olyan tárgyat, amely a sportrendezvény megtartását, továbbá mások személyi és vagyonbiztonságát veszélyezteti, vagy amelynek a sportrendezvényre való bevitelét a szervező a belépőjegy vásárlását megelőzően megtiltotta, és erről a belépőjegy vásárlóját megfelelő módon tájékoztatta, - nem tart magánál mások iránti gyűlöletre uszító feliratot, zászlót vagy egyébként jogszabály által tiltott önkényuralmi jelképet, - nem áll a kizárás, a sportrendezvények látogatásától eltiltás büntetés vagy a szabálysértési kitiltás hatálya alatt, - vállalja, hogy a rendező felszólítására igazolja személyazonosságát, valamint - tudomásul veszi, hogy a sportrendezvény ideje alatt róla kép- és hangfelvétel készíthető. A sportrendezvény a jogszabályokban és a szakszövetség, illetve a sportági szövetség szabályzatában meghatározott előírásoknak megfelelő lebonyolításáért a szervező - illetve rendező szerv (rendező) alkalmazása esetén a szervező és a rendező egyetemlegesen - felelős. A szervező - rendező alkalmazása esetén a rendező - köteles megtenni és az illetékes hatóságnál kezdeményezni minden olyan intézkedést, amely a sportrendezvényen résztvevők személyi és vagyonbiztonságának megóvása, valamint a jogsértések megelőzése érdekében szükséges. A szervező felelőssége a résztvevőknek a sportesemény helyszínén történő megjelenésétől addig tart, amíg a résztvevők a sportesemény helyszínét elhagyják. Sportrendezvény csak olyan sportlétesítményben szervezhető, amely a sportrendezvény jellegére is tekintettel a sportrendezvényen résztvevők személyét és vagyonát nem 184

veszélyezteti. Ha a sportrendezvényt nem sportlétesítményben tartják, a sportrendezvény jellegének megfelelően a szervező köteles a sportrendezvényen résztvevők személyi és vagyoni biztonságára, valamint a környezet és a természet védelmére vonatkozó előírásokat teljesíteni. A szervező köteles a jogszabályban meghatározott sportrendezvény esetében a belépőjegy-eladást, a sportrendezvény helyszínére történő beléptetést, a szurkolótáborok elhelyezését és folyamatos figyelemmel kísérését, valamint a sportrendezvény helyszínének elhagyását - a rendőrség által meghatározottak szerint - a szükséges műszaki és biztonsági intézkedéseket megtéve úgy megszervezni, hogy a szurkolótáborok elkülönítése biztosított legyen. A sportrendezvény biztonsága érdekében a szurkolótáborok sportrendezvényen való részvételének megszervezésekor, valamint a sportrendezvény időtartama alatt és a rendőrség igényei szerint a sportrendezvényt megelőzően, illetve követően a szervező köteles az illetékes rendőri vezetővel együttműködni és részére az igényelt segítséget megadni. A szervező köteles azt a résztvevőt, aki a sportrendezvény megtartását, illetve mások személyi és vagyonbiztonságát veszélyezteti, vagy rasszista, gyűlöletre uszító, másokban félelmet keltő, vagy másokat megbotránkoztató, nem a sportszerű szurkolással, buzdítással összefüggő magatartást tanúsít, e magatartások abbahagyására felszólítani. Ha a résztvevő a sportrendezvény időtartama alatt a fenti feltételeknek nem felel meg, vagy az előbbiekben részletezett magatartást a rendező figyelmeztetésére nem hagyja abba, a sportrendezvényről el kell távolítani. A rendező az eltávolítandó személyt felszólítja személyazonossága igazolására. Amennyiben az eltávolítandó személy a felszólításnak nem tesz eleget, a rendező - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - a rendőrséget haladéktalanul értesíti az igazoltatás érdekében. A rendőrség kiérkezéséig, de legfeljebb az értesítéstől számított harmadik óra végéig a rendező az eltávolítandó személyt visszatarthatja, feltéve, hogy a visszatartásra a helyszínen működő képfelvevő eszköz látóterében kerül sor. A sportrendezvényen résztvevő ruházatának, csomagjainak átvizsgálására a rendezvény biztosítását végző rendőr és a biztosítást végző rendező szerv alkalmazottja vagy a rendező is jogosult. Kényszerítő eszköz alkalmazására - ha törvény eltérően nem rendelkezik - kizárólag a rendőr jogosult.

185

Ha a sportrendezvény résztvevőinek magatartása annak biztonságos megtartását veszélyezteti és a megbomlott rend másként nem állítható helyre, a szervező köteles a sportrendezvényt megszakítani, illetve felfüggeszteni. Ha a sportrendezvény résztvevőinek magatartása vagy egyéb körülmény a biztonságos megrendezést veszélyezteti, a rendőrség a sportrendezvény nézők részvételével történő megtartásának megtiltásáról vagy a nézők számának korlátozásáról dönt. Ha a sportrendezvényen részt vevők, valamint a nézők testi épségének, életének, illetve a sportlétesítmény megóvásának érdekében szükséges, a sportrendezvényt meg kell szakítani. A rendőrség jelen lévő képviselője a szervezővel, a vendég sportszervezet képviselőjével, valamint a játékvezetővel lefolytatott egyeztetést követően kezdeményezi a játékvezetőnél

a

mérkőzés

befejezetté

nyilvánítását.

A

játékvezető

a

rendőrség

kezdeményezésének köteles eleget tenni és a mérkőzést befejezetté nyilvánítani. A mérkőzés befejezetté nyilvánítása esetén a szervező a sportrendezvényt befejezetté nyilvánítja. A sportrendezvények

biztonságáról

szóló

kormányrendelet

hatálya

alá

tartozó

sportrendezvénnyel összefüggésben, a jogszabályban meghatározott biztonsági előírások megsértése esetén a sportrendezvény helye szerint illetékes megyei rendőr-főkapitányság a jogsértés súlyától, az okozott kár mértékétől, a közbiztonságra való veszélyesség fokától, valamint a jogsértés ismétlődésétől függően kétszázezertől kétmillió forintig terjedő összegű közigazgatási bírságot szabhat ki a szervezővel, valamint a rendezővel szemben. A közigazgatási bírság ismételt kiszabása vagy meg nem fizetése esetén a rendőrség határozattal korlátozza a sportrendezvényen a nézőszámot, vagy megtiltja a nézők részvételével történő megrendezést. A szervező - rendező alkalmazása esetén a rendező - köteles gondoskodni a pályarendszabályok értelmében be nem vihető tárgyak dokumentált átvételéről, biztonságos megőrzéséről és a jogosult részére távozásakor történő visszaadásáról. A szervező a résztvevőt a beléptetés feltételeiről, az ellenőrzés módjáról és az eltávolítás lehetőségéről a sportlétesítményen kívül és annak területén jól látható, piktogramokkal is ellátott, aktualizált hirdetményeken, valamint a belépőjegyen és a bérleten köteles - magyar, angol, német és a külföldi vendég sportszervezet országa szerinti nyelven is - tájékoztatni. A szervező a sportlétesítmény beléptetőpontjainál jól látható hirdetményben köteles meghatározni a 186

sportrendezvényen történő részvétel feltételeit és a magatartási szabályokat, amelyeket általános szerződési feltételekként összefoglalva - a belépőjegyen, bérleten is fel kell tüntetni. A

sportrendezvények

biztonságáról

szóló

kormányrendeletben

meghatározott

sportrendezvények esetében a szervező köteles évente helyzetjelentésben összegezni a sportrendezvény

biztonságos

lebonyolításával

kapcsolatos

előírásokat

tartalmazó

szabályzatban, valamint a fejlesztési tervben foglaltak megvalósulását, az általa szervezett sportrendezvények rendezésének tapasztalatait, valamint értékelni a tett és elmulasztott intézkedéseket, illetve azok hatásait. A néző köteles betartani a szervező által meghatározott biztonsági előírásokat. A néző nem folytathat olyan tevékenységet, amely a sportrendezvényt megzavarja, meghiúsítja vagy a sportrendezvényen résztvevők, az arra érkezők vagy az onnan távozók személyiségi jogait vagy vagyoni javait sérti vagy veszélyezteti. A néző a sportrendezvény befejezésének időpontjában, valamint a szervezőnek, a rendezőnek vagy a rendőrségnek a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzet kialakulása miatt tett felhívására köteles a sportrendezvény helyszínét elhagyni.

187

VI. ALKALMAZHATÓ SZANKCIÓK – BÜNTETŐJOGI JOGKÖVETKEZMÉNYEK Jelen fejezetben a jellemzően alkalmazott, illetőleg a kifejezetten sporthoz köthető szankciótípusok áttekintésére kerül sor a teljesség igénye nélkül.

6.1. A büntetések

A bűncselekményt (büntetendő cselekményt) megvalósító személlyel szemben büntetőjogi jogkövetkezményt kell alkalmazni. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) szankciókra vonatkozó fejezete összefoglalja a büntetési rendszert alapvetően meghatározó, a büntetési nemekre, azok mértékére és alkalmazásuk feltételeire vonatkozó általános rendelkezéseket. A büntetőjogi jogkövetkezmények rendszerének kialakítását az határozza meg, hogy milyen feladatot kell a szankciórendszernek betöltenie. A rosszallást is maga után vonó arányos viszonzás és a prevenció mellett mára elfogadottá vált az, hogy a büntetőjogi jogkövetkezmény a sértett, illetve a megsértett közösség kiengesztelését is szolgálja. Ennek megfelelően, a súlyos bűncselekmények esetében, illetve a fokozottan veszélyes elkövetőkkel szemben az állami büntetőhatalmat megtestesítő büntetőjogi szigort kell érvényesíteni, míg a kisebb súlyú bűncselekmények esetében a sértetti érdekeket az állam büntetőigénye elé kell helyezni és az elkövetőt jóvátételre kell ösztönözni. A magyar szankciórendszer két típusú szankciót tartalmaz: büntetéseket és intézkedéseket. A Btk. a büntetéseken belül ismeri a büntetéseket és mellékbüntetést. A törvény a következő büntetési nemeket különbözteti meg: szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás, kiutasítás. Egyedüli mellékbüntetésként szerepel a közügyektől eltiltást, amely kizárólag járulékos szankció. A büntetések felsorolásában az első négy helyen - egymáshoz képest erősségi sorrendben - az a négy büntetés szerepel, amely mögött a 188

szabadságelvonás lehetősége húzódik meg. Az ezeket követő büntetések felsorolása már nem jelent erősségi sorrendet, mert mindig az egyedi eset körülményeitől függ, hogy melyik jelent az elkövetőre súlyosabb joghátrányt. A differenciált szankcionálási rendszer célja, hogy az alkalmazandó szankciók típusa, súlya, szigora jobban illeszkedjen a bűncselekmény súlyához, jellegéhez és az elkövető személyi körülményeihez. A büntetések egymás mellett is kiszabhatóak, kivétel ez alól, hogy szabadságvesztés mellett elzárás vagy közérdekű munka, illetőleg kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés nem szabható ki. Abban az esetben ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható. Ha a bűncselekményt a Büntető Törvénykönyv elzárással rendeli büntetni, e büntetés helyett vagy mellett közérdekű munka,

pénzbüntetés,

foglalkozástól

eltiltás,

járművezetéstől

eltiltás,

kitiltás,

sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható. A Büntető Törvénykönyv az alábbi intézkedéseket nevezi meg megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka, pártfogó felügyelet, elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, kényszergyógykezelés, valamint a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések. A megrovás, a próbára bocsátás és a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható. A pártfogó felügyelet büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. Kiutasítás mellett nem rendelhető el pártfogó felügyelet.Az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható. 6.1.1. A szabadságvesztés A

hazai

szankciórendszerben

a

legsúlyosabb

büntetés

a

szabadságvesztés.

A

szabadságvesztés a legáltalánosabb büntetési nem, szükségességét indokolja, hogy a legerőteljesebb visszatartó hatású büntetés. A szabadságvesztés büntetésnek a Büntető Törvénykönyv szankciórendszerében elfoglalt központi helyének oka, hogy sokoldalú, és a 189

büntetési célok megvalósítására alkalmas büntetési nem. A szabadságvesztésnek a büntetési célok elérésére való alkalmasságát biztosítja e büntetési nem törvényi szabályozásának, kiszabásának és végrehajtásának a megfelelő differenciálása. Ez a differenciálás többek között abban nyilvánul meg, hogy a szabadságvesztés különböző tartamban, eltérő végrehajtási fokozatokban, különböző módon és végrehajtási rendben alkalmazható. A szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, fogház, börtön vagy fegyház végrehajtási fokozatban. A szabadságvesztés a szabályozás szerint határozott ideig vagy életfogytig tart.

A határozott ideig tartó szabadságvesztés A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama három hónap, leghosszabb tartama húsz év; bizonyos speciális esetekben (bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén) huszonöt év. A törvény meghatározza azt is, hogy milyen típusú bűncselekmények miatt, milyen végrehajtási fokozatban kell végrehajtani a szabadságvesztést. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározásánál a törvény jelentőséget tulajdonít annak, hogy a szabadságvesztést vétség vagy bűntett miatt szabták ki, továbbá a bűncselekmény súlyát, jellegét, a kiszabott büntetés mértékét és a bűnelkövető előéletét is figyelembe veszi. A szabadságvesztés legenyhébb végrehajtási fokozata a fogház. Azok az elkövetők, akiknek a cselekménye csekélyebb fokban veszélyes a társadalomra vagy gondatlan bűncselekményt követtek el, életfelfogásukban, erkölcsi értékrendjükben még nem mutatnak bűnözői életmódra történő beállítottságot ezért indokolt őket a végrehajtás során a speciális prevenció eredményessége érdekében is - megóvni a visszaesők káros hatásától. A börtön a fogháznál eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat. Börtön fokozatban kell végrehajtani a visszaesőkkel szemben vétség miatt kiszabott szabadságvesztés büntetést is, mivel a fogház viszonylag enyhe végrehajtási rendje nem alkalmas azok nevelésére, akik korábban már töltöttek szabadságvesztés büntetést. A szabadságvesztés legszigorúbb végrehajtási fokozata a fegyház, amit azokkal az elkövetőkkel szemben indokolt alkalmazni, 190

akik olyan súlyos bűncselekményt követtek el, ami nagyfokú társadalomellenes beállítottságot tükröz, valamint a többszörös bűnelkövetőkkel szemben, akiket fokozott bűnözési szándék, kitartó bűnelkövetői magatartás jellemez. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség miatt szabták ki, kivéve, ha az elítélt visszaeső. (A bűncselekmény bűntettnek vagy vétségnek minősülhet. Bűntett

az

a

szándékosan

elkövetett

bűncselekmény,

amelyre

a

Btk.

kétévi

szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség.) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt bűntett miatt szabták ki, vagy vétség miatt szabták ki, és az elítélt visszaeső. A fegyház fokozatban végrehajtandó bűncselekmények körét bonyolultabban határozza meg a jogalkotó A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha a) a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést aa) a XIII. (Az emberiesség elleni bűncselekmények), a XIV. (Háborús bűncselekmények) vagy a XXIV. Fejezetben (Az állam elleni bűncselekmények) meghatározott bűncselekmény, ab) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmény, ac) terrorcselekmény, terrorizmus finanszírozása, jármű hatalomba kerítése, bűnszervezetben részvétel, robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés, lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés, nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés,

haditechnikai

termékkel

vagy

szolgáltatással

visszaélés,

kettős

felhasználású termékkel visszaélés, ad)

emberölés,

kábítószer-kereskedelem,

kábítószer

birtoklása,

emberrablás,

emberkereskedelem, szexuális erőszak, közveszély okozása, nemzetközi gazdasági tilalom megszegése vagy rablás súlyosabban minősülő esetei miatt szabták ki, vagy b) a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú, és ba) az elítélt többszörös visszaeső, vagy 191

bb) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el. Nem minden esetben kell az elítéltnek a teljes kiszabott büntetést letöltenie, ugyanis a törvény úgy rendelkezik, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy – a törvényben meghatározott esetekben – azt, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt. Ha feltételes szabadságra bocsátható az elítélt, akkor korábban szabadulhat a szabadságvesztésből, azaz nem kell a büntetést teljes egészében kitöltetnie. Ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja a büntetés - kétharmad, - visszaeső esetén háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. Az előbbi szabály tekinthető általános szabálynak, kivételesen azonban lehetővé teszi a jogalkotó az ettől való eltérést, ugyanis öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható (ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső.) Ekkor tehát nem a korábban említett kétharmad, illetőleg háromnegyed rész után szabadulhat az elítélt, hanem korábban: a büntetés felének kitöltése után. A jogalkotó bizonyos elkövetők esetében kizárja annak lehetőségét, hogy feltétételes szabadságra lehessen bocsátani. Így nem bocsátható feltételes szabadságra - a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani, - az erőszakos többszörös visszaeső, - aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, - akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el. 192

Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év. Ebben az esetben az elítélt eltávozhat a büntetés-végrehajtási intézetből, visszanyeri szabadságát, s a feltételes szabadság tartama alatti kifogástalan, törvénytisztelő magaviselete esetén nem is kell letöltenie a fennmaradó büntetést. A bíróság kivételesen rendelkezhet úgy, hogy a feltételes szabadság tartama legalább egy, legfeljebb három évvel meghosszabbodik. Bizonyos esetekben előírja a törvény a bíróságok számára azt, hogy a feltételes szabadságot szüntesse meg, vagyis ilyenkor folytatni kell a megkezdett büntetés letöltését. A bíróságnak meg kell szüntetnie a feltételes szabadságot, ha az elítéltet az ítélet jogerőre emelkedését követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság tartama alatt, vagy a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Ekkor tehát nincs mérlegelési lehetősége a bíróságnak, köteles megszüntetni a feltételes szabadságot. De van olyan eset is, amikor nem kötelező ezt megtenni, hanem a mérlegelésén múlik, hogy megszünteti-e a feltételes szabadságot. A bíróság a feltételes szabadságot akkor szüntetheti meg, ha az elítéltet az előbb említett, kötelező megszüntetés eseténél rögzített büntetésen kívül egyéb büntetésre ítélik. A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be. A jogalkotó arra is lehetőséget biztosít a bíróságok számára, hogy – amennyiben úgy tűnik, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának kilátásba helyezése is kellő erővel és kedvezően hathat ez elkövetőre – kiszabja a szabadságvesztést, de annak végrehajtását egy bizonyos időre elhalassza. Az elkövető ezen időszak alatt tanúsított magatartásától függ, hogy a későbbiekben végrehajtják-e a kiszabott büntetést. A büntetés végrehajtásának felfüggesztése a bűnelkövető számára alkalmat kíván adni a bűncselekmények elkövetésétől tartózkodó életvezetésre és a büntetés végrehajtásának elkerülésére. A végrehajtásában felfüggesztett büntetés nem szakítja ki az elítéltet a megszokott közösségéből, és ezzel elkerüli a rövid tartamú szabadságvesztés végrehajtásával járó hátrányokat. A törvény kiemeli, hogy elsősorban az elkövető személyi körülményeire figyelemmel juthat a bíróság olyan következtetésre, miszerint a büntetés célja a felfüggesztés alkalmazásával is elérhető. A 193

büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések alapján csak a szabadságvesztés büntetés felfüggesztésére van lehetőség, más szankció végrehajtásának felfüggesztésére

nincs

lehetőség.

A

szabadságvesztés

büntetés

végrehajtásának

felfüggesztése a rövid tartamú végrehajtandó szabadságvesztések reális alternatívája, mert a büntetéskiszabás elveit a szabadság tényleges elvonása nélkül jutatja érvényre. A törvény szerint a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása függeszthető fel próbaidőre, ha – különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. A próbaidő tartama – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – egy évtől öt évig terjedhet, de a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. A próbaidőt években, vagy években és hónapokban kell meghatározni. Bizonyos esetekben ugyanakkor kizárt a végrehajtás felfüggesztése. A szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki többszörös visszaeső, a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követte el. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével egyidejűleg az elkövető pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha az elkövető visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll. A felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha - a próbaidő alatt megállapítják, hogy a szabadságvesztés végrehajtását kizáró ok ellenére függesztették fel, - az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, vagy - az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. A Legfelsőbb Bíróság – ma már Kúria – BH 2002. évi 129. számon közzétett döntésében is végül a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása mellett döntött. A szülőknek – akik ellen szintén büntetőeljárást indítottak jelen ügy kapcsán – 1986-ban Krisztina, 1989-ben Andrea, 1992-ben András és 1993-ban Mónika utónevű gyermekeik születtek. Az utóbbi három gyermek koraszülöttként jött a világra. Nem gyarapodtak megfelelően. Ezért az András nevű gyermek több alkalommal, a Mónika nevű gyermek pedig egy alkalommal kórházi kezelésre 194

is szorult. A szülők és gyermekeik igen rossz szociális körülmények között éltek, csekély jövedelemmel rendelkeztek. Részben erre is visszavezethetően a gyermekeket nem táplálták megfelelően. Gondozási kötelezettségüket is megszegve 1995. év elejétől a gyermekeket már a lakásból sem vitték ki. A gyermekek a kötelező védőoltásokat is igen gyakran csak késve kapták meg, mert a szülők az értesítésre, illetve az idézésre nem vagy csak késve vitték el őket a gyermekorvosi rendelőbe. 1994 nyarán a szülők a körzeti gyermekorvossal a kapcsolatot megszakították, és a terheltet – a magánpraxist folytató gyermek-szakorvost – bízták meg a gyermekekkel kapcsolatosan az orvosi teendők ellátásával. Az ezt követő időben a terhelt általában negyedévenként, illetve akkor, amikor hívták őt, látogatta meg a gyermekeket. A terhelt észlelte a gyermekek fizikai és szellemi elmaradottságát. Kórházi beutalást azonban nem tartott szükségesnek, mert akut betegséget nem tudott megállapítani. Ennek ellenére az a véleménye alakult ki, hogy a gyermekeket ki kell emelni a családi környezetből és hetes intézeti elhelyezésüket kell biztosítani. Mivel ezt a szülők sem ellenezték, kezdeményezte a gyermekek hetes intézeti elhelyezését, és 1995. október 13-án olyan igazolást állított ki, amely szerint a gyermekek egészségesek és közösségbe mehetnek. A terhelt utoljára 1995. november 6-án látta a gyermekeket. Ekkor Andrásnak a kötelező védőoltást adta be. E látogatása alkalmával észlelte, hogy a lakás fűtése nem megfelelő. Erre a szülők figyelmét felhívta. Felhívta arra is, hogy ha valamilyen problémájuk van, azt jelezzék neki. Abban a tudatban hagyta el a családot, hogy a gyermekek intézeti elhelyezése folyamatban van. 1995 novemberében az András és a Mónika nevű gyermek állapotában a nem megfelelő táplálás, gondozás és mozgás hiánya miatt gyors romlás következett be. A gyermekek a mozgási képességüket is elveszítették. Az szülők, bár ezt észlelték, továbbra sem gondoskodtak a gyermekek megfelelő gondozásáról, táplálásáról, mozgatásáról. Segítséget sem kértek. Ennek eredményeként az András utónevű gyermek 1995. november 23-án a reggeli órákban meghalt, a Mónika nevű gyermeket pedig életveszélyes állapotban szállították kórházba. Az elhunyt gyermeknél nagyfokú lesoványodás, a bőr alatti zsírszövet teljes elvesztése, az izomzat nagyfokú sorvadása, nagyfokú kiszáradás, a májsejtek sorvadása, a nyirokapparátus tüszőinek hiánya és lépkárosodás volt megállapítható. Halálát a táplálékfelvétel hosszan tartó hiánya következtében létrejött nagyfokú kiszáradással járó senyvesség és a szövődményként fellépő hörgi tüdőgyulladás folytán kialakult keringési 195

elégtelenség okozta. A Mónika nevű gyermeknél ugyancsak a megfelelő táplálkozás és folyadékfelvétel hiánya folytán fellépő dekompenzált állapot (testlebomlás, szétesés, sorvadás), a zsírszövet eltűnése, a lábak és ujjak ödémája, kezdődő felfekvések, a lábán pedig fagyási sérülések voltak megállapíthatók, amelyek következtében életveszélyes állapotba került. A két gyermeknél a nagyfokú súlyvesztés, sorvadás több hónapig tartó hosszú folyamat eredménye volt, amely a nagyfokú alultápláltság következtében állott be, és vezetett az András nevű gyermek halálához, illetve a Mónika nevű gyermek életveszélyes állapotba kerüléséhez. A terheltnek észlelnie kellett a gyermekek nagyfokú súlyvesztését, soványságát, a zsírszövetek fokozatos eltűnését. Ezt észlelve és ennek tudatában megszegte az orvosi foglalkozás szabályait, amikor a gyermekeket nem részesítette megfelelő ellátásban, és nem utalta őket kórházba. A foglalkozási szabályszegés és az András nevű gyermek halála, valamint a Mónika nevű gyermek életveszélyes állapotba kerülése között közvetett az okozati összefüggés. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményét az követi el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz. A foglalkozás körében elkövetett, halált okozó, gondatlan veszélyeztetés vétségét pedig az valósítja meg, aki foglalkozása szabályainak megszegésével gondatlanságból másnak vagy másoknak a halálát okozza. Az orvosi foglalkozás szabályait részleteiben, döntő, túlnyomó részükben jogszabályok nem rendezik. Így azok csak szakértők bevonásával állapíthatók meg. Az adott esetben az ügyben eljáró bíróságok az orvosi foglalkozás szabályait a konkrét ügyre vonatkozóan feltárták, igazságügyi szakértők véleménye, valamint az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleménye alapján állapították meg, hogy a terhelt megszegte a foglalkozási szabályokat, amikor 1995. november 6-án – amikor a sértetteket utoljára látta – nem intézkedett a kórházba utalásuk iránt. A szakértői vélemények alapján megállapítható volt az is, hogy a foglalkozási szabályszegés közvetett okozati összefüggésben volt az egyik sértett halálával, illetve a másik sértett életveszélyes állapotba kerülésével. A megállapított tényállásból következően pedig helyes az a jogkövetkeztetés is, hogy a terheltet a foglalkozási szabályszegés tekintetében a hanyag gondatlanság terheli. Kellő figyelem és körültekintés tanúsítása esetén ugyanis fel kellett volna ismernie, hogy a sértettek kórházba utalása szükséges. Ennek hiányában a 196

sértettek élete veszélybe kerülhet, sőt akár haláluk is bekövetkezhet. Az adott esetben és helyzetben a sértetteknek ún. hetes egészségügyi, illetve intézeti elhelyezése – amely egyébként sem volt ellenőrzött a terhelt részéről – már nem volt elegendő. Ez következik a megállapított

tényállásból

és

az

Egészségügyi

Tudományos

Tanács

Igazságügyi

Bizottságának a felülvéleményéből. A terhelt tehát a reá vonatkozó orvosi foglalkozás szabályainak gondatlan megszegésével a sértettek életét gondatlanságból közvetlen veszélynek tette ki, illetve az egyik sértettnek gondatlanságból a halálát okozta. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2000. június 13-án kelt és jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet 1 év 6 hónap fogházbüntetéssel sújtotta, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évre felfüggesztette, s 3 évre az orvosi foglalkozástól eltiltotta. Jelen esetben – alapvetően a gondatlan bűnösségre figyelemmel – elegendőnek látta a bíróság a felfüggesztett szabadságvesztést kiszabni.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés Az életfogytig tartó szabadságvesztésnek két típusát különbözteti meg a jogalkotó. Az egyik, amikor feltételes szabadságra bocsájtható az elítélt, a másik, amikor kizárt a feltételes szabadságra bocsájtás lehetősége. A törvény rendelkezése alapján életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte, s az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén tehát a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni. Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama legalább tizenöt év.

197

Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét csak a törvényben meghatározott esetekben zárhatja ki. Ez lehetőség a bíróság számára, azonban a törvényben meghatározott esetekben kötelező jelleggel írja elő a törvény a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárását, ha az elkövető erőszakos többszörös visszaeső, vagy a meghatározott bűncselekmények valamelyikét bűnszervezetben követte el. Szintén nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik.

6.2. Az elzárás

A Büntető Törvénykönyv a szabadságvesztés mellett szintén szabadságelvonással járó szankcióként tartalmazza az elzárást, amely szélesíti a bíróság által alkalmazható joghátrányok körét. Az elzárás egy olyan, szabadságelvonással járó büntetés, amely főként azokkal az elkövetőkkel szemben alkalmazható, akikkel szemben szociális, gazdasági, családi vagy életkori viszonyaikra tekintettel más büntetés kiszabása célszerűtlen, illetve az elzárás büntetés hatékonyabban szolgálhatja a speciális prevenciót. Az elzárás tartamát napokban kell meghatározni, annak legrövidebb tartama öt, leghosszabb tartama kilencven nap. Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

6.3. A közérdekű munka

A közérdekű munka büntetésnek az a célja, hogy az elítélt az elkövetett bűnét a köz javára végzett munkával jóvátegye. A közérdekű munkát ugyan még mindig relatíve kis százalékban alkalmazzák a magyarországi bíróságok, kiszabása azonban emelkedő tendenciát mutat. Magyarországon továbbra sem feltétele a közérdekű munka kiszabásának az elkövető hozzájárulása. Ez a szabályozás kielégíti Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásait. A kényszer- vagy kötelező munkáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi konferencia 1930. évi 14. ülésszakán elfogadott 29. számú Egyezmény (amelyet Magyarországon a 2000. évi 198

XLVIII. törvény hirdetett ki) 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy nem minősül kényszer- vagy kötelező munkának az olyan munka, amit bírói ítélet alapján követelnek valakitől, feltéve, hogy a munkát vagy szolgálatot a hatóságok felügyelete és ellenőrzése alatt végzik, és a munkára kötelezett személyt nem bocsátják magánszemélyek, vállalatok vagy egyesületek rendelkezésére. A nemzetközi előírásokkal összhangban a közérdekű munkára ítéléshez nem kell a vádlott beleegyezése, de az elítélt számára a munkalehetőséget állami vagy önkormányzati kereteken belül kell biztosítani. A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke negyvennyolc, legnagyobb mértéke háromszáztizenkettő óra. A közérdekű munkát az elítélt, ha törvény eltérően nem rendelkezik, hetente legalább egy napon – a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében –, díjazás nélkül végzi. A bíróságnak rendelkezni kell arról is, hogy az elítélt milyen jellegű munkát köteles végezni. Az elkövető olyan munka végzésére kötelezhető, amelyet – figyelemmel egészségi állapotára és képzettségére – előreláthatóan képes elvégezni. Ha az elítélt a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben, fogház fokozatban kell végrehajtani.

6.4. A pénzbüntetés

A pénzbüntetés, mint büntetőjogi szankció olyan vagyoni hátrányt tartalmazó és a bíróság által megállapított összegű pénzbeli kötelezettség, amelyet a bűncselekmény miatt elítélt az államnak tartozik megfizetni. A pénzbüntetés a magyarországi büntetéskiszabási gyakorlatban a leggyakrabban alkalmazott büntetés. Széleskörű alkalmazásának egyik előnye, hogy – szemben a szabadságvesztés büntetéssel – az elkövetőt nem ragadja ki a családi, társadalmi, munkahelyi környezetéből. A pénzbüntetés alkalmazásának másik előnye a gazdasági vetülete, egyrészt az elkövető nem esik ki a munkából, másrészt az állam számára bevételi forrást jelent. További előnye, hogy jól egyéniesíthető. Annak eldöntése, hogy az elkövetővel szemben pénzbüntetés kiszabása elegendő szankció-e, a bíróság mérlegelési körébe tartozik. 199

A jogalkotó azonban úgy rendelkezik, hogy akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni. Ebben az esetben a pénzbüntetés kiszabása tehát kötelező. A megfelelő egyéniesítést szolgálja az a megoldás is, hogy a bíróság a pénzbüntetést két mozzanatban szabja ki. A bíróság először tehát a bűncselekmény súlyának megfelelően határozza meg a napi tételeket, azaz a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége, a bűnösség foka és az egyéb enyhítő és súlyosító körülmények a napi tételek számát befolyásolják. Második lépésként a bíróság meghatározza az egy napi tételnek megfelelő összeget. A napi tétel összegének meghatározásánál jutnak jelentőséghez az elkövető személyi, vagyoni, jövedelmi viszonyai. Az elkövető megfelelő jövedelme vagy vagyona nem előfeltétele a pénzbüntetés kiszabásának, azaz ez a büntetés nem kizárt igazolható jövedelemmel, vagyonnal nem rendelkező elkövető esetében sem. A megfelelő jövedelem, vagyon hiányában a napi tétel összege az elkövető helyzetének megfelelően, a reális kereset alapul vételével állapítható meg. A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel. Egynapi tétel összegét legalább ezer, legfeljebb ötszázezer forintban kell meghatározni. A fizetendő pénzbüntetés összegét végül a napi tételek számának és az egy napi tételnek megfelelő összeg szorzata adja. A bíróság ítéletében – az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel – rendelkezhet úgy, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi részletekben fizetheti meg. Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

200

6.5. A foglalkozástól eltiltás

A foglalkozástól eltiltás jogkorlátozó büntetés, amelynek kettős célja van. Egyrészt a társadalom védelmét célozza, másrészt prevenciós célt szolgál azzal, hogy az – adott esetben egzisztenciális hátrányt is jelentő – eltiltás kizárja annak a lehetőségét, hogy az elkövető a foglalkozásával összefüggésben újabb bűncselekményt kövessen el az eltiltás ideje alatt. A foglalkozástól eltiltás önállóan és más büntetéssel egyidejűleg is kiszabható. A foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazása minden esetben a bíró mérlegelésétől függ, annak kötelezően alkalmazandó esete nincs. A foglalkozás gyakorlásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt a) szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével követi el, vagy b) foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el. Az a) pont szerinti eltiltás azzal szemben is alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tevékenységet nem a foglalkozásaként gyakorolta, de rendelkezik annak a foglalkozásnak

a

gyakorlásához

szükséges

szakképesítéssel,

amely

szabályainak

megszegésével a bűncselekményt elkövette. Az a) pont esetében a bűncselekmény annak a következménye, hogy az elkövető megszegte foglalkozása szabályait. Erről természetesen csak szakképzetséget igényelő foglalkozásnál lehet szó. Szakképzetséget igénylő foglalkozás alatt azonban nemcsak olyan foglalkozást kell érteni, amelynek az űzéséhez alakszerű képesítés szükséges. A szakképzettség megfelelő gyakorlat eredménye is lehet. Ebben az esetben az elkövetőt tehát nem általában egy foglalkozástól, hanem az általa gyakorolt foglalkozástól lehet eltiltani. A b) pont arról az esetről rendelkezik, amikor a foglalkozás tulajdonképpen eszköze a bűncselekménynek. Ilyenkor szakképzettséget nem igénylő foglalkozás is számításba jöhet, de csak a foglalkozási ágon belül konkrétan megjelölt munkakörben. Ebben az esetben a foglalkozás fogalma a munkakörrel azonos. A b) pont szándékos elkövetést feltételez, mert a foglalkozást fogalmilag is csak szándékos bűncselekmény elkövetésére lehet felhasználni.

201

Egy korábbi – bár tartalmát tekintve ma is irányadó – bírósági döntés kimondta, hogy a körzeti gyermekorvos megvalósítja a foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségét, ha észleli ugyan a gyermekek rendkívül rossz szociális helyzetét és ebből kifolyóan a táplálás hiányára visszavezethető teljesen leromlott fizikai állapotát, de az azonnali kórházi beutalásuk iránt nem intézkedik, és e mulasztása folytán az egyik gyermek meghal, a másik pedig életveszélyes állapotba kerül. A bíróság álláspontja szerint a körzeti gyermekorvossal szemben büntetésként az orvosi foglalkozástól eltiltás kiszabása is indokolt, ha a gondatlanságból eredő súlyos mulasztása – az azonnali kórházba szállítás elmaradása – miatt a kezelésére bízott gyermek halála következik be. E döntésében a bíróság a gyermekorvost három évre tiltotta el foglalkozásától. (BH 2002. 129.) A törvény lehetővé teszi a nemi szabadság elleni bűncselekmény elkövetőjének az eltiltását olyan

foglalkozás

gyakorlásától

vagy

egyéb

tevékenységtől,

amelynek

keretében

tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Ezt a 2011/93/EU irányelv 10. cikke írja elő, amelynek célja a gyermek- és fiatalkorú személyek fokozottabb védelme. A hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélés – szintén a 2011/93/EU irányelv elvárásaira tekintettel - egyes nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények vonatkozásában minősített (súlyosabban büntetendő) eset. A foglalkozástól eltiltás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú. A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év. Végleges hatállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan vagy arra méltatlan. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmassá, vagy – ha az eltiltást méltatlanság miatt alkalmazták – érdemessé vált. Ez utóbbi esetben sem mentesíthető az, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

202

6.6. A sportrendezvények látogatásától való eltiltás

A törvény hatályba lépésével bevezette új büntetési nemként a sportrendezvények látogatásától való eltiltást, amely a korábbi Büntető Törvénykönyvben nem szerepelt. Ennek indoka a sportrendezvényeken és az azokkal összefüggésben elkövetett bűncselekmények elszaporodottsága volt. A „sporthuliganizmus” elleni fellépés eszközévé válhat a sportrendezvények látogatásától való eltiltás büntetés, amely a jogalkotó reményei szerint megfelelően szolgálná az egyéni és az általános prevenciót is. A törvény szerint a bíróság az elkövetőt a sportrendezvényen való részvétel, az odamenetel vagy az onnan történő távozás során a sportrendezvénnyel összefüggésben elkövetett bűncselekmény miatt eltilthatja - bármelyik

sportszövetség

versenyrendszerében

megrendezésre

kerülő

sportrendezvény látogatásától, vagy - bármelyik sportlétesítménybe való belépéstől, amikor az valamely sportszövetség versenyrendszerében megrendezett sportesemény helyszínéül szolgál. A bíróság az ítéletében határozza meg, hogy az elkövetőt mely sportszövetség által, mely sportág keretében vagy mely sportlétesítményben rendezett sportesemény látogatásától tiltja el. Az eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év. A törvényben több fogalom is szerepel, amelyet definiálnunk kell, ehhez a sporttörvény ad segítséget. Sportrendezvény a sportszervezet vagy sportszövetség által versenyrendszerben vagy azon kívül, résztvevők jelenlétében megtartott verseny, mérkőzés. A sportesemény sportrendezvénynek minősül. Sportrendezvény helyszínének minősül az a nyilvános hely vagy a közterület meghatározott része, ahol a sportrendezvényt megtartják, és ahol néző tartózkodhat. Sportlétesítmény a sportrendezvény megrendezésének helyszínéül szolgáló építmény és terület. A kitiltás a törvényben meghatározott sportrendezvényről, illetve sportlétesítményből történhet. A sportszövetségek meghatározott sporttevékenységek körében a sportversenyek szervezésére, a tagok érdekvédelmére és a részükre való szolgáltatásokra, valamint a nemzetközi kapcsolatok lebonyolítására létrehozott, jogi személyiséggel és önkormányzattal rendelkező, a Civil tv. alapján – a sportról szóló 2004. évi I. törvényben 203

foglalt eltérésekkel – működő szövetségek. Versenyrendszer a sportág nemzetközi szövetsége és a hazai szakszövetség, illetve országos sportági szövetség – kivéve a szabadidősport szövetség – által meghatározott szabályok szerint szervezett fizikai vagy szellemi sportteljesítményt

mérő

erőpróba.

A

bajnokság

versenyrendszernek

minősül.

A

versenyrendszer hivatásos, amatőr és vegyes (nyílt) rendszerű lehet. A versenyrendszerben szervezett versenyek lebonyolítására alkalmas sportlétesítményeket biztonságtechnikai szempontból az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv (rendőrség), a tűzoltóság, a katasztrófavédelem, az Országos Mentőszolgálat, az egészségügyi államigazgatási szerv, a sportszövetség, a létesítményt használó sportszervezet, a tulajdonos, az üzemeltető, a sportrendezvényt szervező és az azzal szerződéses viszonyban álló egészségügyi szolgáltató, a rendező szerv és a Sportrendezvényeket Biztonsági Szempontból Minősítő Bizottság képviselője a versenyrendszerben szervezett első verseny előtt legalább 30 nappal, évente legalább egy alkalommal közösen ellenőrzi. Az ellenőrzés időpontjáról – azt legalább 15 nappal megelőzően – a sportlétesítményt használó sportszervezet, több ilyen sportszervezet esetén a sportlétesítmény tulajdonosa vagy üzemeltetője minden érintett szervezetet értesíteni köteles. A versenyrendszerben szervezett versenyek lebonyolítására engedély a rendőrség, a tűzoltóság, a katasztrófavédelem és az egészségügyi államigazgatási szerv hozzájárulása nélkül nem adható meg. A fentieken túl megjegyzendő, hogy a fenti szankció bevezetésének más indokai is voltak. A labdarúgó

mérkőzéseken

megjelenő

szurkolói

rendbontások,

nézői

sportszerűtlen

magatartások, események károsan hatnak egyrészt magára a mérkőzésre, a labdarúgók teljesítményére, másrészt a nézői látogatottságra, nem utolsósorban a mérkőzések bevételére, a csapatok színvonalas működtetésére. Hosszú évek tapasztalatai alapján megállapítható volt, hogy az ez irányban tett erőfeszítések nem érték el a kívánt célokat és eredményeket. El kell ismerni, hogy a hathatós, átütő javaslatoknak rendszerint az anyagi lehetőségek és a jogszabályok gyakorlati hatályosulásának problémája, a jogalkalmazás során tapasztalható hiányosságok szabtak korlátot. Magyarországon a sporthuliganizmus megfelelő kezelésének kérdésében elméleti szinten valamennyi érintett részéről történtek intézkedések, de az alapvető probléma mégis megmaradt. A sportbiztonság lényegesen nem javult, mert csak 204

részmegoldások születtek, a hatályos jogi szabályozásban kizárólag egyes elemek váltak érvényesíthetővé és elmaradt a következetes jogalkalmazás is. A cél egy szolgáltató szemléletű, családbarát és a kulturált szórakozást előtérbe helyező stratégia kialakítása volt, amelynek

első

lépcsőben

a

sportesemények

helyszínének

infrastrukturális

és

biztonságtechnikai kérdéseivel kellett foglalkoznia, hiszen ez képezi a teljes problémakör alapját, amely egyébként meghatározza azt is, hogy megrendezhető-e egyáltalán egy nemzetközi színvonalú sportesemény egy adott létesítményben. A sporthuliganizmus jelensége elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CIV. törvény ennek érdekében több törvény módosításával próbálta kiküszöbölni a vonatkozó joganyag hiányosságait, nem titkoltan a szigorítás irányába elmozdulva és a sportesemények rendezésében közreműködők nagyobb felelősségének megteremtése érdekében. A nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatos biztonságról szóló 2002/348/IB Tanácsi Határozat 2. cikk (2) bekezdésének megfelelően létrejött a sporthuligánokra vonatkozó adatbázis. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 91/J. § (1) bekezdés b) pontja szerint a rendőrség kezeli a sportról szóló törvényben meghatározott sportrendészeti nyilvántartás hatálya alá tartozó, valamint a külföldi hatóságok és egyéb szervek azonos célú nyilvántartásában szereplő személyek családi és utónevét, születési helyét és idejét, anyja születési családi és utónevét, az elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés megnevezését és minősítését, a sportrendezvények látogatásától eltiltás, a kitiltás vagy a sportrendezvényen

történő

részvételből

való

kizárás

időtartamát,

valamint

a

sportlétesítmények megnevezését és a sportrendezvények körét, amelyre a sportrendezvények látogatásától eltiltás, a kitiltás vagy a sportrendezvényen történő részvételből való kizárás hatálya kiterjed. A közbiztonság szempontjából nem csupán a sportrendezvény helyszínén, illetve a sportlétesítmény területén elkövetett cselekmény jelent veszélyt, hanem az oda utazás, illetve az onnan történő távozás során történő elkövetés is. Az ilyen elkövetőket szintén sporthuligánokként rendeli kezelni a törvény. Nem vagyunk ugyanakkor meggyőződve arról, hogy gyakorlati szempontból problémamentes lenne az új szabályozást. Külön problémát jelenthet a jogalkalmazás számára annak megítélése, hogy mi, pontosabban milyen 205

bűncselekmény tekinthető a sportrendezvényre vonatkozóan „az odamenetel vagy az onnan történő távozás során a sportrendezvénnyel összefüggésben elkövetett bűncselekmény”-nek? Ez ad absurdum azt is jelentheti, hogy kitiltás alkalmazható az elkövetővel szemben akkor is, ha a sportrendezvényre menet egy közeli üzletből ellop egy üveg sört. Csupán a jogalkalmazón múlik az, hogy helyesen alkalmazza a gyakorlatban a normaszöveget. Vélelmezhető, a törvényhozó szándékának ismeretében pedig biztosra vehető, hogy a törvényhozó e tekintetben csupán olyan bűncselekmények miatt kívánt lehetőséget biztosítani a bíróság számára, amelyek a sportrendezvényekhez köthetőek és garázda jellegűek. Ilyen például a Rendbontás vagy a Garázdaság bűncselekménye.

206