Bizalmas 1. oldal

© Szidnai: Elemzés rezotechnikával /a duktor önvallomása a megkapott elemzésről /

Bizalmas

1. oldal

Esettanulmány alapok A teljes betűmérettel mozgunk a világban. Azért kell a Bázis, hogy egyzónaméretre konvertáljuk a teljes betűméretet. A tudatalattiban betöltött szerepe az íráselemeknek ezen a Bázis- alapegységű skálára vetítve látszik. A középzóna a napi élet, az alap= állandó. Azzal, hogy a kz állandó, az arányeltolódás miatt a kz szerepe is megnőhet, vagy csökkenhet. Ha megnövelem a mindennapi élet energiaszükségletét (a középbetűt) növelni akarom, akkor azt a méretet elveszem a másik 2 zónától. A potenciál egy olyan gyermeki ideál állapot, ami a mindennapi viselkedésre hathat ugyan, de csak akkor látható ez, ha bekerül valamelyik íráselem húrjába Hogy érzi magát egy –2-es ember? -vagy kiegyensúlyozott, -vagy az ő szintjének megfelelően éli az életét. A kiegyensúlyozottság alapja, hogy tudja, hogy kell élnie egy nyúlnak, és mivel magát annak tartja, így belenyugszik és úgy él.

„ARANYKETREC” Ha valami –2, -3 határán van és kicsi, akkor biztos, hogy jelentősége van annak, ami kilóg. Az ilyen kisbetűs írásnál már méréstechnikai gondjaink vannak. A kisbetűs írásnál tehát nagyobb jelentősége van annak, ami az átlagtól ellóg, mert annak nagyobb az ingadozása. Megnézni, mi van a Bázisban : az énes, vagy a szociális jellemzők. Az önérvényesítés (oválszélesség) és az alsó-zóna van együtt, a Bázis felett kilógnak, ezek húzóerők. Ami visszahúz: „a” j-b, ezen belül is a másikhoz való alkalmazkodás (jobb oldal; a nehezebb) Milyen lehet az olyan referencia csoport, ahol az egyik „a” távolsága kisebb vagy nagyobb mint a másik? Kétféle lehet: 1)elkülönítő- én nem olyan vagyok, 2) olyan akarok lenni. Az „a”-jobb ingadozása a nagyobb, és eszerint: Ez egy olyan referencia csoport, amibe én be akarok illeszkedni, hasonlítani akarok, vagy meg akarok felelni . Fontos a mások véleménye.

1


Bizalmas

2. oldal

A „valahová tartozás” a fontos, az „olyanná levés”, és ezzel a szabadságom van megfosztva. Nem olyan leszek, amilyen én szeretnék lenni, hanem olyan, amilyen elvárás van velem szemben. Ha a gyerekkorban kapott parancs ellenébe cselekszem, akkor lelkiismeret furdalásom van. Az elvárás az, hogy „olyan legyek mint” bilincsként szerepel, miközben végzem a dolgom lelkiismeret furdalásom van, hogy szabad-e máskép élnem nekem az életem. Sokáig „tyúkanyó voltam, (ez a parancsom), de már úgy gondoltam, hogy mindenki élje az életét. Azt, hogy nem az én életem volt a tyúkanyóság azt az mutatja, hogy „úgy gondoltam, hogy..”. Tehát a parancsot akarom oldani.

Az, hogy ez a Bázis alatt van, mutatja, hogy visszahúz, nem válik a javamra. Amíg él az ember szüleje azért akarja átnevelni, hogy bebizonyítsa neki, hogy nem tőle akar elszakadni, nem őt nem szereti, hanem csak másképp akar élni, mint ő. Magamat mintha kívülről nézném („a” bal a nagyobb de szórása kicsi), mint egy kívülről nézett ember, véleményem van magamról. Mintha lenne egy felettes énem, (van is!) aki kritizál. Ezzel a részemmel ki vagyok békülve.

b-j margó ha a grafikont elemezzük, az számít, hogy a Bázishoz képest hol a vizsgált elem. Ha magasan a Bázis fölött van, akkor nekem az nagyon fontos. A margó vizsgálata ugyan úgy kétszintű, mint az „a” j-b, megvan a közös és az önálló jelentésük. Nézzük, hogy a keret szűk, vagy tág: rászorulok a keretekre, vagy eltávolodok tőlük. A keretek kitűzése fontos nekem és azon belül szabad akarok lenni. Ha a papírfelületet nézem, kicsi az írásom – vagyis „én” azon belül lötyögök. Meghatároz engem a keretem, nem tudok tőlük elszakadni. Nem akarok megszabadulni a kereteimtől mert az meghatároz, vezérel valamilyen szinten, csak azon belül szabadon akarok mozogni. Lehet, hogy azért –3-as az írásom, azért húzom össze magam picire, hogy minél nagyobb szabadságom (mozgásom ) lehessen a keretek között??? (Aranykalitka) A keret minden, ami a környezetemmel kapcsolatos, azok a környezeti hatások, amiben az ember éli az életét. Bal oldal: életvitel, munka, tevékenység önállósága. Jobb oldal: szociális szerveződés. (Az én értékelésem szerint a családom a keretem, önmagam elé helyezem őket, csak utánuk jövök szóba magamnál.) A margók együtt a saját kereteim. Nekem az fontos, hogy azon belül maradjak. Amilyen cselekvésre én kényszerítve vagyok, ahogy cselekszem az fixebb, mert normál méret.

2


Bizalmas

3. oldal

Jobb margó: hogyan alkalmazkodom másokhoz, hogyan élem az életem, az bizonytalanabb (mert nagyobb a szórása.) A szociális önszervezés az az, hogy hogyan viselkedek másokkal: Mikor én behódolok, erőszakot teszek magamon. Nem mindig hódolok be, van hogy azt mondom, hogy a fene egye meg, ennyi nekem is jár. Ez egy ingadozást jelent. Egyben a környezet számára problémát is okoz, mert nem tudja, hogy én most egy kihasználható valaki vagyok, akire biztos lehet számítani, vagy nem. Ha következetesen elutasító vagyok, tudja, hogy mihez tartsa magát. Nincsenek kitervelt módjaim arra, hogy kivel hogy viselkedem, hanem próbálkozom. (ebben inkább azt érzem hogy van, hogy közel engedem magamhoz az embereket, de mikor elegem van, nagyon eltolom őket) Itt diktálhat a megfelelésvágy vagy a kudarcfélelem. A megfelelni vágyás okozhat olyan viselkedést, hogy lemondok dolgokról, feladom őket, így kicsit össze-vissza viselkedem, azért, hogy megfeleljek másoknak. Így időnként én győzök, időnként a másik rajtam. Amiben én változni tudok az az, hogy nekem miért van szükségen arra, hogy áldozat legyek? Pszichológiailag ez nem a másikról, hanem rólam szól: miért nem fogadom el, hogy áldozat vagyok, vagy azt, hogy nem akarok az lenni. Tudat alatt van belém kódolva, hogy áldozat legyek, de ha tudatosan figyelem a viselkedésem, akkor már nincs ereje. Amiben én változni tudok az az, hogy tudatosítom magamban, hogy miért van szükségem arra, hogy áldozat legyek. Engem a keretek határoznak meg, A keret az azért fontos nekem, hogy legyen valami, ahol én áldozat tudjak lenni. A –3-ságom abban van benne, hogy nem nyíltan önérvényesítek, hanem lemondok magamról, vágyamról, ha a másik nagyon akar valamit. Akkor lennék jó áldozat, ha nem lenne bennem önérvényesítési igény. De ma már nekem fontos az, hogy kiharcoljam az önállóságomat, hogy önérvényesítsek. Az önérvényesítés egy húron van az alsó zónámmal. Az önérvényesítésem az érzelmekkel és az ösztönökkel van összefüggésben, ezek vannak egy húron. Ezt nem lehet elvenni tőlem, érzelmileg élem meg, hogy nekem valami kell. Nem racionálisan fogadom el, ha valamiben gátolnak, hanem érzelmileg. Tehát ha akkor szólítanak meg, mikor önérvényesítési fázisban vagyok, akkor reagálom le zsigerből (érzelmileg), hogy nem akarom. Nehezen viselem ha ilyenkor zavarnak, mert nincs racionális megoldásom ezekre a helyzetekre, csak érzelmi reakcióm. Az ilyenkor felmerülő lelkiismeret furdalás (hogy miért nem teszem félre magam ha a másik érdeke azt kívánja) már 2. lépcső. Ezzel szebbé próbálom tenni a dolgot. Családi játszma: ha én változni akarok, a család többi tagja ezt igyekszi megakadályozni, mert akkor nekik is kellene váltani. A problémám az, hogy nekem erre érzelmi reakcióm van, ezután indul be egy racionalizálás. Ez az a munkamód, mikor az ember megideologizálja, hogy mit csinál. Pl: Első reakció: de utállak, hogy erre kérsz, 2.: nem utállak, mert neked bajod van, azt teszem ami neked kell.

3


Bizalmas

4. oldal

Azért, hogy áttudjak váltani áldozatba jön be a racionalizálás, hogy nem is olyan rossz nekem tulajdonképpen, meg lehet érteni őt. Ezzel megvan az ideológia, megmagyarázom magamnak, miért váltok át újra áldozatba. Nagy sortáv: Túl strukturálom magam majdnem egy vonalban van a sortáv az „a” b-j-al, e szerint a kereteimnek megfelelően strukturálom magam. A fölső-z benne van a Bázisban, így a racionalizálás nekem profi módon megy. A racionális érvek ott vannak, a hétköznapokban, agyilag nem nagyon lehet a padlóra küldeni. Az, hogy racionálisan próbálom feldolgozni a világot, az benne van a fölső-zónában. Nem lenne baj, ha nem hajtanám túlzásba a túlracionálással (sortáv ) Ezt meg azért teszem, hogy semlegesítsem az érzelmi reakciómat és ennek örülök, hogy de jó, hogy megtudtam magyarázni magamnak. A kereteknek megfelelően strukturálom az életem. A kereteket én tolom ki magamnak. Az átlag embert a keretek visszahúzzák, nekem ez mintha cél lenne. Agyonszervezem a családom, hogy a keretek közt az apró betűmmel nyugodtan tudjak mozogni. A keret az aktuális család, az itt és most. Az én fejemben az van, hogy úgy szervezem, hogy nekik jó legyen, de ezt én azért teszem, hogy nekem legyen jó. Ez egy racionalizációs munkamód, megideologizálom a saját működésem. Azért nem veszem észre, hogy ezt teszem, mert ez egy elhárító mechanizmus. A célom a saját szabadságom, ennek az ára az, hogy megszervezem a családom. Akár akarják, akár nem. Túlszervezem őket, és nem veszem észre, hogy már sok. (pl: mikor a fiam beül a kocsiba, számomra az a praktikus, ha akkor beszél az iskoláról, így tudom jól kihasználni az időmet, mert otthon már mást akarok csinálni. Magam miatt szervezem őt, nem miatta, ezt nem vettem észre.) Sokszor gondolkozom a családom helyett. Úgy szervezem meg az ő életüket, hogy titokban nekem legyen jó, de ez annyira igaz, hogy még magam előtt is titokban van, nem veszem észre. Az én tudatalattimban az van mikor szervezek, hogy legyen magamra felhasználható szabadidőm. Az én lelki fejlődésem az lenne, hogy merjem felvállalni ezt a tevékenységem. Mondjam ki azt, hogy most du. 2-3-ig hagyjanak békén. Ne az életük szervezésével teremtsek időt. Találják ki ők, hogy hogy szervezik ezalatt az idejüket. Fellépő „önzőségem” miben látszik? A klasszikus grafológia szerint egy ilyen apró betűs író nem lehet önző. „Sosem szerettem tyúkanyóként ugrálni, de hát nem tudok mit csinálni.”- ez volt a racionalizálás benne. Gyorsan fel akarom növeszteni a gyerekeket, hogy szögre akaszthassam a tyúkanyóságomat. A lányom nevelésében a „Ne légy gyerek!” parancsot lehet hogy továbbítottam ezzel.

4


Bizalmas

5. oldal

Leblokkolom magam nem lépek ki a keretekből, nem változtatok. Ha azt kommunikálnám a többiekkel, hogy milyen elvárásaim vannak, úgyis működne. Mivel van bennem félelem a jövőtől, előre akarom kontrolálni, az eseményeket. A fiam nevelése szempontjából is jobb lenne nagyobb szabadságot adnom neki döntéseiben, fejlődne tőle a felelősség vállalása döntéseiért. Klasszikus grafológia megközelítés: formai elemek, betűszimbolika: Páros betűk: M, H; bal oldal a család, jobb az én oldalam. Azt nézem hogy melyik oldalon van a hangsúly. A jobb oldalon van hurok: magamat cifrázom. Nem kötöm a 2 szárat- ez leválás igény, de közel van a 2; nem tudtam leválni. A H első szára mellé mintha írtam volna egy kis h-t: élem az éltem mellettük, de nem tudok tőlük elszakadni. Felső-zónában pöttyök: szeretem kontrolálni a környezetemet. Túlzottan kontroll alatt akarja tartani a környezetét. De mivel senki sem tudja az egész környezetét kontroll alatt tartani, kimeríti magát, fejfájás lehet a végén sarkított esetben. Ez így csak kontroll igény. Ezt még az előrefutó ékezet is mutatja. Az ékezettel kontrolálom azt a cselekvésem, amiben épp vagyok. Ha előrefut, akkor én is előrefutok, és a bekövetkezendő eseményeket akarom kontrolálni. (klasszikus grafo: előreszaladó gondolatok) Sok a kampó: Racionalizálással függ össze. Felső-z-ból induló kampó: kitalálok valamit és ahoz ragaszkodom. Ez fixa idea. Meggyőződések, elvek. Fix vonatkoztatási pontok. Ez olyan, mint a kereteim, meghatároznak. Mivel a racionalizálást is túlzásba viszem, így ebben is lehet túlzás: el sem tudom képzelni, hogy máskép is lehet. Magasabb első szár: önérvényesítés (nem önzés, mint ahogy én nevezem, és lehet tőle bűntudatom, mint ahogy azt szeretem) Ovál-szélesség: nagynak indul, de csak a felén metszi át magát ovállá. Felül írom a tevékenységgel önmagam. Az önérvényesítéssel kijelölöm a területet, hogy mekkorát akarok, de csak annyira sikerül, amekkora ovált kerekítek a végére. Szakadozott írás: apró betűnél nem biztos, hogy lehet jelentőséget tulajdonítani neki. Golyóstollas írásnál kis betűnél nagyon kell mozgatnia az embernek a kezét ahoz, hogy ne szakadjon meg az írás. Halak befolyásolhatósága: bólintó hurok, beadom a derekam. Párhuzamos szárú felső hurok: rokona a kampós ékezetnek. Fixa ideám: szervezem a családom életét: „Mi lenne velük nélkülem.” Akkor állna helyére a rend, ha ebből kilépnék. Ovál visszafele kampózása: önmagam kényeztetése. Itt jön be az igényem az önérvényesítésre. Ha a kereteken belül nem tudom megkapni amire vágyom próbálom valahogy másképp. Fonalas „a” elfonalasodó értékmérték: racionalizáló mozdulat, nem akarok energiát ruházni bele feleslegesen. Nincs értékmérték: nem akarok dolgozni. 5


Bizalmas

6. oldal

Cseppben a tenger: aláíráselemzés vezetéknév ……… : család - törzsvonalak egymáshoz és a kezdőbetűhöz túl közel: nem tudok elszakadni a családtól, - családba kapaszkodás (kampó), hosszú szár, - kampós ékezet ami előrefut, - bekunkorodó ékezet, g betűnél virágocska, (kényeztetés), - fixa idea ékezetnél, - hátrafelé nyitott oválok: azt az infót fogadom be, ami onnan jön (család, múlt) Az is lehet kényeztetés, hogy áldozatot vállalok ill. játszom: lelki kényeztetés. A referencia csoportnak megfelelő viselkedésem van az aláírásban: Ahhoz, hogy jól tudjam csinálni az előre kontrollt, nekem a jövőt kellene figyelnem, de én az oválommal a múltat, családot figyelem. Gólyacsőrös P: szimbolikában keménység, nem biztos, hogy a szelídségem valódi szelídség, lecsapok néha. Nem az a betűben fejezem ki a munkát, hanem az o –s kapcsolatában. os kapcs: úgy dolgozom hogy fontos vagyok magamnak, megemelem az s-el az o-t; ezzel én nagy munkaerő képem van magamról. Az önértékelésemben én kiemelkedő munkaerőnek tartom magam. Nem úgy dolgozom, hogy az értékmérték, ill. a munka elnyom. Az S az nagy vagy kiemelkedő. -a kiemelkedő a környezetből kiemelkedő ( a környezetből kiemelkedő) Az énképemhez hozzátartozik, hogy én kiemelkedem, mert jó szervezőnek tartom magam. Akkor tudok jól működni mint énkép, ha a kiemelkedő munkaképem ott van. Azért kell szerveznem, mert ha elvennék tőlem, akkor mit csinálnék. A környezetemből emelkedem ki, tehát valami olyanra vagyok büszke, ami a környezetem nem tud és a tevékenységemmel van kapcsolatban. Sérülne az önértékelésem, ha elvennék tőlem a szervezést, ezért érzem hogy szerveznem kell. Az a szimbiotikus kapcsolatom: a tevékenységemről kialakult képem hogy valamiben jó legyek és az önértékelésem összefügg. Akkor tudok váltani, ha kapok valami olyat, amiben szintén jó vagyok, bármi amiben kiemelkedőnek érzem magam, akkor ott tudom hagyni a családi szervezést. S betűben is kettős kampócska: lelki kényeztetés- mire lennének nélkülem. Virág magamnak: megengedek magamnak valami luxust, ami nekem jár (tanulás, szellemi is lehet) Egyik oldalon egészséges önérvényesítés, másik oldalon a keretek aminek meg akarok felelni. Lelkiismeret furdalással élem meg: jogom volt nekem ehhez? Az örömérzet nincs meg. Tranzakcióanalitikus értékelés: Nagyon balra = -8 címcsúszás: a rám erőltetett görcsösség, hogy úgysem tudom levenni a korlátokat. Visszahúz a változástól való félelmem.

6


Bizalmas

7. oldal

„Ne légy gyerek!” tiltás Nincs örömérzet, hanem lelkiismeret furdalás, ha megadom magamnak amit szeretnék. Úgy tudom ellenőrizni, hogy van-e olyan időszak, mikor felhőtlenül örülök valaminek. Parancsom: mindig csinálni kell valamit, mindig történjen valami. Mikor beosztom magam: 2-4-ig örülök, de ezt is szorongva figyelem, hogy mikor lesz vége. Hogy lehet úgy meditálni mélyen, mikor tudom, hogy csak 2-3-ig van időm? Miért van igényem rá, hogy valamilyen tevékenységbe belemerüljek? Mitől van bennem az az igény, ha valamire koncentrálok, azt teljesen.? A hobbimat nem a gyermeki énemmel élem meg, hanem munkaként felnőttesen. Még itt sem engedem meg magamnak, hogy lazán és felülről nézzem. A grafo pedig pont ilyen, nem lehet görcsösen csinálni. Akkor lennék hatékonyabb, ha 1-1 területet kicsemegézve vizsgálnék. A „Ne légy gyerek!” parancsot most nem az írásból, hanem a viselkedésből találtuk meg, milyen írásjellemzők támasztják ezt alá? ( a nagyobb alsó-z növelésen túl) „Ne légy gyerek!”, de csak azért is kicsi vagyok, összehúzom magam (Bázis) . Lehet, hogy én a lelkemben gyerek vagyok, a gyerekségem akarom kiélni, ezért a ne légy gyerek parancs ellenében dolgozom. A tiltás elleni kompenzálás: • A bennem lévő gyerek akarja állandóan önérvényesíti magát. • a felnőttnek nincs szüksége keretekre, az megcsinálja magának, neki van. • A keretek közötti racionalitásra is szükségem van, hogy ott mozogjak. • Ott tudok kompenzálni és érvényesíteni a gyerekséget, ami csak az enyém. (grafológia-asztrológia) Ezek azok a kompenzációs területeim, ahol a gyerekségemet ki akarom élni. Az Anya lénye egyik oldalon sugározza a „Ne légy gyerek’”- et, másik oldalon meg az én viselkedésem rögtön kompenzál és átmegy gyerekbe (hátha bejön). Ha fel tudom emelni tudatszintre ezeket: Megszűnhet az én szervezési kényszerem, nem kell feltétlen úgy szerveznem az életem, hogy napi 2-től-4-ig gyerek lehessek (foglalkozhassak a hobbimmal). Mert megengedhetem magamnak amikor akarom. (Jutalomként élem meg azt az időt, amit magamra fordítok. Már rég óta okozott ez nekem dilemmát, hogy miért? Hát ezért…) Így nem a tevékenység örömét éreztem, mikor olyat tanultam ami érdekelt, hanem a jutalom maga volt a lényeg. Parancs: Volt egy olyan elvárás amit éreztettek velem aminek én nem tudtam ellenállni. Nem kimondott volt. A lányomnál is pont erre kell vigyáznom, azzal, hogy szervezem az életem és az övékét, pont ezt sugalmazom felé is. A lányom látja, hogy milyen komolyan csinálom a hobbimat, így ő is.

7


Bizalmas

8. oldal

Én: „annyira igyekszem” túl felnőttes. Nekem nem kéne mást csinálnom, csak spontán élnem az életem. Ha azt sugárzom, hogy a hobbit is csak komolyan lehet csinálni, akkor az hiányzik a gyerekek felé, hogy valamit örömmel is lehet csinálni. Nyaraláskor : Eddig mindig olvastam az elmaradt „kötelező” jellegű könyveket, hogy ne legyen restanciám. Hogy jutott az eszembe, hogy félre tegyem az olvasást, és a pillanat örömét kezdjem élvezni? A spirituális fejlődéshez kell, hogy kikapcsoljam az agyam. Ez azért jó, mert ki tudom élni a gyerekségem, nem 2-4-ig kell. Lehet, hogy a gyerekeimnek is az hiányzik, hogy lássák, hogy tudok gyerek lenni? Hoyg gyereknek lenni jó és vállalható? . Ez mutatja, hogy a szervezet megtalálja az öngyógyításhoz az eszközöket. Mivel eleve racionálisan gondolkozom, helyre fogom tudni tenni az egészet. Meg tudtuk most nevesíteni a dolgokat. Ezért szép az elhárító mechanizmus, mert az ember nem is veszi észre magán, hogy elhárít. (Dacos ragaszkodás a keretekhez: kimehetnék az utcára, mint a felnőttek, de én ragaszkodom a játszótérhez. ) Apróbetű: a klasszikus grafológia szorongós írásnak értékelné és nem tudná az okát, közben pedig inkább a bűntudatom látszik benne, hogy önmagam akarok lenni … Tanácsadáshoz Igenis lehetek gyerek! Ha akarom, megengedhetem magamnak, akár tudatosan is, hogy most gyerek leszek egy időre: ekkor már nem kell bűntudatot érezzek a ki nem mondott, de vágyszinten megjelenő késztetésem miatt. A tudatalattim nem volt tisztában azzal, hogy mi akarok lenni, ezért nem tudtam, hogy milyen változás kell nekem. Egyik oldalról engedelmeskedtem a parancsnak, a felnőtt énem komolyan akarja csinálni, másik oldalról meg dacolok: a gyerek énem meg gyerekként át akarja venni a vezetést. Engedjem meg magamnak néha, hogy pusztán a pillanat öröméért néha legyek gyerek, csináljak valamit az örömért. (virágocska nekem)

8

Bizalmas 1. oldal

Recommend Documents