Jogesettár
Bírósági határozatok, állásfoglalások száma MK 64. számú állásfoglalás
MK 62. számú állásfoglalás
Jogesetek ismertetése Állásfoglalásában a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma kifejtette, hogy „a bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a munkáltató által kiszabott fegyelmi büntetést a törvényi rendelkezésekben meghatározott fegyelmi büntetések körén kívül eső intézkedésre változtassa. Így nem mondhatja ki azt a bíróság, hogy a köztisztviselő jogviszonya nem hivatalvesztéssel, hanem felmentés következtében szűnt meg. A bíróság csupán azt vizsgálhatja, hogy a fegyelmi határozat törvényes-e, a köztisztviselő a vétkes kötelezettségszegést elkövette-e. Ezek után mérlegelendő, hogy a kiszabott büntetés az ügy összes körülményére figyelemmel arányban áll-e a fegyelmi vétséggel. Ha az állapítható meg, hogy a büntetés túlzottan súlyos, a bíróság azon enyhíthet, viszont ellenkezőleg, a már kiszabott fegyelmi büntetést nem súlyosbíthatja.” Állásfoglalásában a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma részletesen kifejtve ismertette a köztisztviselők fegyelmi eljárása tekintetében lényeges határidők számításának szabályait. A bírói iránymutatás alapján: a) „a köztisztviselővel szemben a fegyelmi eljárás megindítására a Ktv. alapján nyitva álló s a kötelezettségszegés elkövetésétől számított háromévi, illetve a felfedezéstől kezdődő háromhavi határidő folyását nem módosíthatják azok a körülmények, amelynek az elévülési idő nyugvásával vagy megszakadásával járnak.” Az elévülési idő nyugvása az igényérvényesítés menthető okból történő elmaradásához kötődik. Ilyen ok lehet pl.: a felek között zajló egyezségi tárgyalás. Bizonyos esetekben az elévülés meg is szakadhat, így pl.: egyezségkötés esetén, vagy a kötelezettségszegéssel kapcsolatos büntetőeljárás jogerős lezárultáig. Az elévülés megszakadása után az elévülési idő újból kezdődik. b) „a kötelezettségszegés elkövetésétől számított háromévi határidő akkor veszi kezdetét, amikor az elkövető a cselekményt befejezte (objektív határidő), c) a kötelezettségszegés akkor tekinthető felfedezettnek, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vétségről, s egyszersmind arról is tudomást szerzett, hogy ki az a köztisztviselő, aki a vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható, d) a fegyelmi eljárás megindítását kizárja akár a szubjektív, akár az objektív határidő lejárta”.
EBH2007.1647
A beosztásból való felfüggesztés idejére visszatartott illetmény utólagos kifizetése szempontjából az elvi bírósági határozat kimondja, hogy „a fegyelmi eljárást felmentéssel lezárultnak kell
Bírósági határozatok, állásfoglalások száma
Jogesetek ismertetése tekinteni, ha a szolgálati viszony megszüntetése tárgyában hozott fegyelmi határozat nem emelkedik jogerőre.”
EBH2004.1062
A fegyelmi tanács elnökére vonatkozó konkrét összeférhetetlenségi okot a törvény nem fogalmaz meg, „de ha annak fennállása megállapítható, önmagában még nem ad okot a fegyelmi határozat eljárási okból történő hatályon kívül helyezéséhez. Mindazon által a fegyelmi határozat megalapozottsága, a büntetés mértékének arányossága vizsgálatánál ezt a körülményt is figyelembe kell venni.”
EBH2003. 901
„A beosztásból való felfüggesztés idejére visszatartott illetményt a kamataival együtt utólag ki kell fizetni a hivatásos állomány tagjának, ha a fegyelmi eljárásban a felelősségét nem állapították meg. Szabadságmegváltás címén nem jár távolléti díj a beosztásból való felfüggesztés idejére, ha arra a távolléti díjat megfizették.” Döntését a Legfelsőbb Bíróság arra alapította, hogy a visszatartott illetményt mindazokban az esetekben ki kell fizetni, amikor a hivatásos állomány tagjával szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója nem hozott fegyelmi vétséget megállapító, figyelmeztetést vagy fenyítést kiszabó határozatot. „Az előbbieket támasztják alá - a joghasonlatosságra figyelemmel - a köztisztviselők, közalkalmazottak állásból való felfüggesztésére vonatkozó szabályok is. Ezek szerint a felfüggesztés idejére visszatartott illetményt csak akkor nem kell utóbb kifizetni, ha az eljárás a jogviszonyt megszüntető elmarasztó határozattal (hivatalvesztés, elbocsátás) zárul. Ennek megfelelően a visszatartott távolléti díj megilleti a hivatásos állomány tagját, ha a fegyelmi eljárásban a felelősségét nem állapították meg. Ebből az következik, hogy a beosztásból való felfüggesztés idejére visszatartott illetményt a kamataival együtt utólag ki kell fizetni.” A szabadságmegváltás tekintetében a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy „a felfüggesztés időtartama a szolgálati idő számításánál sem vehető figyelembe, ezért arra szabadságmegváltás sem jár.”
EBH2002. 700
Ez az elvi bírósági határozat kimondja, „hogy a fegyelmi eljárás indítására előírt jogvesztő határidő szempontjából nem az eljárás alá vont személy tájékoztatásának, hanem a fegyelmi eljárás indítás bizonyított elhatározásának az időpontja az irányadó. A Kjt. 46. §-ának (3) bekezdése szerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a) a fegyelmi vétség alapos gyanújáról való tudomásszerzéstől egy hónap, vagy b) a fegyelmi vétség elkövetésétől egy év eltelt. A szubjektív határidőt a fegyelmi eljárás megindítására jogosult tudomásszerzésétől kell számítani. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkáltató a perben megalapozottan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az eljárás megindításához kapcsolódó jogosultságok és
Bírósági határozatok, állásfoglalások száma
Jogesetek ismertetése kötelezettségek szempontjából nem tájékoztatásának, hanem a fegyelmi elhatározásának van jelentősége.”
a közalkalmazott eljárás bizonyított
EBH2001. 579
Ebben az elvi bírósági határozatban a fegyelmi eljárás jogszerű megindításának és a fegyelmi tanács összetételének megítélését illetően kimondásra került, hogy „a vétség elkövetésének időpontja és az eljárás megindításának ideje akár jelentősen eltérhet egymástól, ezért jogszerűség tekintetében az eljárás megindításának az időpontja az irányadó.” E megállapításnak azért van jelentősége, mert a két esemény között eltelt időszakban az eljárás alá vont személy felett munkáltatói jogkört gyakorló személye, valamint az elkövető besorolása is megváltozhat. Eljárásjogi szempontból a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését eredményezné, ha a fegyelmi eljárást nem az arra jogosult munkáltatói jogkör gyakorló indítaná meg, vagy nem megfelelő tanácstagok kerülnének kijelölésre.
EBH2001. 478
E bírósági határozatban kifejtettek alapján „a fegyelmi jogkör gyakorlójának személye nem a vétség elkövetése kori helyzethez igazodik, hanem az eljárás megindításakor fennálló állapothoz.” Miként utaltunk már rá, időben akár jelentősen eltérhet egymástól a vétség elkövetésének időpontja és az eljárás megindításának ideje. Az eltelt időszakban pedig az eljárás alá vont személy felett munkáltatói (fegyelmi) jogkört gyakorló személye is megváltozhat. Eljárásjogi szempontból pedig lényeges eljárásjogi szabálysértésnek minősül, ha a fegyelmi eljárást nem az arra jogosult indítja meg. Ez az elvi bírósági határozat kimondja, hogy „a fegyelmi tárgyalást csak akkor lehet megtartani és az ügyet érdemben elbírálni, ha a felet és képviselőjét szabályszerűen értesítették, azonban ennek ellenére a tárgyaláson nem jelentek meg.” A bíróság kifejtette, hogy „amennyiben az eljárás alá vont köztisztviselő a fegyelmi eljárásban jogi képviselővel jár el, az erről szóló meghatalmazást pedig a munkáltató rendelkezésére bocsájtotta, akkor súlyos eljárásjogi szabálysértésnek minősül, ha a jogi képviselőt a munkáltató nem értesítette a fegyelmi tanács tárgyalásáról és az távollétében került megtartásra.” A súlyosnak minősülő eljárásjogi szabálysértés jogkövetkezménye a fegyelmi határozattal szemben benyújtott közszolgálat panasz Kormánytisztviselői Döntőbizottság által való helyben hagyása. Fő szabályként a munkáltatói (fegyelmi) jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörében dönt a felfüggesztésről, ha a fegyelemsértés súlya, vagy jellege ezt indokolja. A munkáltatónak a döntését nem kell indokolnia, mivel a törvény e tekintetben nem ír elő indokolási kötelezettséget. A felfüggesztés időtartamát illetően sincs törvényi kitétel, ezért a felfüggesztés akár a fegyelmi eljárás befejezéséig fenntartható.
EBH2001. 474
BH2003. 431
Bírósági határozatok, állásfoglalások száma
Jogesetek ismertetése
BH2003. 132
Egy közalkalmazottal szembeni fegyelmi eljárás megítélése képezte az alapját e bírósági határozatnak. Az eljárás alkalmával megállapításra került, hogy „a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő megsértése önmagában elegendő ok a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, ezért a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó határidők betartásának és a hozott fegyelmi határozat tartalmi hiányosságainak nincs jelentőségük a jogvita eldöntése szempontjából.”
BH2002.285
A fegyelmi tárgyalást akkor lehet megtartani, ha arra a feleket szabályszerűen, a három munkanapos határidő megtartásával megidézték, és az erről szóló igazolás (tértivevény) a fegyelmi tanács elnökének rendelkezésére áll. Amennyiben nem igazolható az idézés szabályos megtörténte, a tárgyalást új határnapra kell elhalasztani. A három munkanapos határidő garanciális jellegű, sem lerövidíteni, sem meghosszabbítani nem lehet. Ugyanakkor a bírósági gyakorlat rámutatott arra, hogy „a határidő megsértése önmagában nem ad alapot a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére.”
BH1999. 577
A bíróság e határozatában kifejtette, hogy „a fegyelmi tanács büntetést kiszabó határozatának meghozatalával a fegyelmi eljárás befejeződik. A határozat kézbesítése már nem a fegyelmi eljárás része, hanem az azt lezáró munkáltatói intézkedés közlése. Ebből következően amennyiben a határozat meghozatalakor a köztisztviselő jogviszonya fennállt, a büntetést kizárólag amiatt, hogy a határozatot már a jogviszony megszűnését követően kézbesítették nem lehet hatályon kívül helyezni.”
BH1998. 452
A fegyelmi vétség tudomásra jutásának megítélése és a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló szubjektív határidő szempontjából lényeges ez a bírósági határozat, mivel kimondja, hogy „a fegyelmi vétséget akkor kell felfedezettnek tekinteni, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója nemcsak a vétség elkövetéséről, hanem az annak elkövetésével alaposan gyanúsítható munkatárs személyéről is tudomást szerez.”
BH 1996. 176
A vizsgálati szakaszban kiemelkedő feladata és kötelezettsége a vizsgálóbiztosnak a tényállás részletes, alapos felderítése. A vizsgálat alkalmával feltárt tényekről az eljárás végén összefoglaló véleményt kell írni. „Ebből következően jogsértőnek tekinthető a fegyelmi eljárás, ha a vizsgálóbiztos az eljárásról nem készít véleményt. Vélemény hiányában ugyanis sem a munkáltatói jogkör gyakorlója, sem a fegyelmi tanács nem tehet további intézkedéseket, mivel nem ismerhető meg, hogy milyen kötelezettségszegés miatt indult eljárás.”
BH1995. 496
Ebben a jogesetben megállapításra került, hogy „ha a munkáltató nem figyelmeztette a közalkalmazottat a jogorvoslat lehetőségére, a keresetlevél benyújtásának elkésettségére sikeresen nem hivatkozhat. A közalkalmazott viszont az általa sérelmesnek tartott intézkedéssel szemben az elévülési időn belül nyújthatja be a keresetlevelet.” Ebből következően e döntésnek azért van nagy jelentősége, mert felhívja a munkáltató figyelmét arra, hogy a jogorvoslati kioktatás elmulasztása azzal a súlyos jogkövetkezménnyel jár, hogy az eljárás alá vont az egyébként fellebbezésre rendelkezésre álló 30 napos határidő helyett a 3 éves általános elévülési időn belül élhet jogorvoslati jogával.
BH1995. 436
A bíróság e határozatában kimondta, hogy „a fegyelmi eljárás alá vont közalkalmazottal összefoglaló módon általában közölni kell az eljárás megindításáról szóló határozatban, hogy mely vétség elkövetését róják a terhére. Ha azonban ez nem történt meg, azt kell megvizsgálni, hogy ez a közlés a vizsgálóbiztos részére megtörtént-e, és a közalkalmazott a vizsgálóbiztostól és a vizsgálat során megtudhatta-e, milyen vétkes cselekmény miatt kívánják elmarasztalni.” A bírósági határozat kitér a rendeltetésellenes joggyakorlás esetére is, eszerint: „amennyiben a vizsgálóbiztos a vizsgálati szakaszban hónapokig nem zárja le a vizsgálatot, nem tesz javaslatot az eljárás felfüggesztésére, a bizonyítást nem folytatja le és ezáltal az eljárás alá vontat indokolatlanul, hosszú ideig bizonytalanságban tartja, cselekedetével megvalósítja a rendeltetésellenes joggyakorlást.”
LB Mfv. E.10.450/2003.
Felfüggeszthető a fegyelmi eljárás, ha a kötelezettségszegéssel összefüggésben büntető-, vagy szabálysértési eljárás indult, és azok eredményének hiányában a fegyelmi kötelezettségszegés nem tisztázható. „A fegyelmi eljárás felfüggesztése a büntetőeljárás jogerős befejezéséig akkor sem jogellenes, ha ez nem a vizsgálóbiztos javaslatára történt, hanem a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörében önállóan hozta meg a döntést.”
LB. Mfv. II. 10. 864/1997. és Mfv.E.10.450/2003.
A vizsgálati szakasz eljárásjogi szabályainak kiinduló pontja a vizsgálóbiztos kijelölése. Jogszabály erre három munkanapot biztosít a munkáltató jogkör gyakorlója részére a fegyelmi eljárás elrendelését követően. „Jogellenessé teszi-e a fegyelmi eljárást, ha a munkáltató ezt a határidőt elmulasztja?” A hivatkozott bírósági ítéletekben foglaltak szerint „e határidő nem jogvesztő, így önmagában annak túllépése nem eredményezi a fegyelmi határozat jogellenességét.”
Mfv. E.10.773/2004.
A fegyelmi tanács összetételének súlyos megsértését állapította meg ítéletében a bíróság, mivel „az eljárás indokául szolgáló kötelezettségszegést a vizsgálóbiztos házastársa jelezte a munkáltatónak, míg a fegyelmi tanács egyik tagja a panaszt tevő testvére volt.”
Mfv. E. 10.320/2003.
Ítéletében a bíróság kimondta, hogy „fegyelmi határozat jogellenességének megállapítására irányuló pernek nem lehet tárgya a vizsgálóbiztos helyes, vagy helytelen besorolása. A vizsgálóbiztos kijelölésének helyessége tekintetében bizonyítás nem folytatható le, ebből következően az nem kifogásolható.”
2.Mf.21.685/2002/3.
A hivatkozott ítéletben a bíróság kimondta, hogy „a fegyelmi eljárás felfüggesztésével az eljárási cselekmények határideje is megszakad. A felfüggesztés időtartama alatt a munkáltató intézkedéseket nem foganatosíthat.”
Mfv. II.11.178/2001.
A fegyelmi tanács által kitűzött tárgyaláson a vizsgálóbiztos a munkáltató képviseletében ismerteti az általa lefolytatott vizsgálat eredményét. Ha az eljárás alá vont a vizsgálóbiztos jelentését csak a fegyelmi tárgyalás kezdetekor kapta kézhez, biztosítani kell részére, hogy védekezését előterjeszthesse. A bíróság ezen ítéletében megállapította, hogy „a vizsgálati jelentésnek a tárgyaláson való kézbesítése önmagában nem vonja maga után a határozat hatályon kívül helyezését.”
Mfv. II. 10.538/1999.
Ha a kormánytisztviselő meghallgatására a vizsgálati szakban tartós akadályoztatása miatt nem kerül sor, a megállapításokat és a bizonyítékokat írásban kell vele közölni. Az akadályoztatás jellegére figyelemmel kell lenni, mert sok esetben az eljárás alá vont védekezését írásban sem tudja előadni. „Ebből következően az ilyen jellegű esetekben indokolt a fegyelmi eljárás felfüggesztése, mivel annak elmaradása esetén az eljárás alá vont jogai csorbulnának, így az megalapozná a fegyelmi eljárás jogellenességét.”
VI-KD/45/2013.
A Kormánytisztviselői Döntőbizottság megállapította, hogy a munkáltató az eredeti kötelezettségszegés mellett a fegyelmi eljárást kiterjesztette más vétségekre is, de erről az eljárás alá vontat írásban nem értesítette. „Az írásbeli értesítés hiánya miatt a fegyelmi határozat jogszerűségének elbírálásakor a kiterjesztett vétségekre irányuló rendelkezések nem kerültek figyelembe vételre.” Ugyanebben az eljárásban a munkáltatói jogkör gyakorlójának összeférhetetlensége kapcsán megállapításra került az is, hogy „a munkáltatói jogkör gyakorlója abban az esetben, ha a fegyelmi eljárás alapját képező kötelezettségszegés objektív tényeken alapult, nem köteles helyt adni az eljárás alá vont azon indítványának, ami a fegyelmi tanácsból történő kizárására irányul.”
VI-KD/28/2013.
A Kormánytisztviselői Döntőbizottság ebben az ügyben megállapította, hogy „ha a fegyelmi eljárás megindítását követően a munkáltató utóbb egyéb jogcímen mégis a kormánytisztviselő jogviszonyának a megszüntetéséről dönt, a fegyelmi eljárást írásban akkor is le kell zárnia, rendezetlenül, ún. függő állapotban nem maradhat.”
