BIOLÓGIA ÉS TÁRSADALOM

BIOLÓGIA

ÉS

TÁRSADALOM

Irta: M A R C E L

PRENANT

Annak, aki a tudomány és a társadalmi környezet közötti össze­ függéseket kutatja — két okból — a biológia igen kedvező terület. Első­ sorban: a biológia fiatal tudomány, a technikához és a gyakorlathoz v i szonyitva nincs különös, kifejlett egyénisége, mint például a get kölcsönöz. Másrészt: a biológia emberi tudomány; az ember mint élő­ lény jelenik meg benne, nemcsak a modern transformizmus, hanem az egy­ szerű józan ész számária i s : ugyanugy, ahogy az emberi és társadalmi kérdések is közvetlenül tükröződnek az élet tanulmányozásában.

matematikai-

* H o g y a biológiának szorosak a kapcsolatai a gyakorlattal az telje­ sen kézenfekvő. Minden időben orvosok és sebészek játszották a főszerepet az anatómia és fiziológia fejlesztésében. Sőt ezek a tudományok egyenesen a z emberi egészséggel való törődésnek köszönhetik létezésüket. Galenus az, aki a I I . századiban szükségét érzi a boncolásnak és valóságos fiziológiai kisérleteket végez, de akadályozva az emberitest tanulmányozását tiltó törvények által az embert majmokkal és más állatokkal helyettésiti. Igy lesz az összehasonlitó anatómia megalapitója s egyuttal az orvostudo­ mány nagy kezdeményezőinek egyike. A renaissance orvosai és sebészei folytatják azután az emberitest kutatását. (Vesalius, Cezalpinus, Ambrozius tovább. Amikor azután, hozzánk közelebb, Claude Bemard megalapitja a modern fiziológiát, akkor „kisérleti orvostudomány"-ról beszél. Még napjainkban is igen sok anatómus sebész, sok fiziológus és biológus orvos és számos általános érdekű tudományos munka a rákkutató s oltó anyag gyártó, vagy opotherápiás készitményeket előállitó laboratóriumokból ered. A halászat, a vadászat, az elemek kutatása, a mezőgazdaság, és ál­ lattenyésztés olyan tudományok fejlődéséhez vezettek, mint a szisztema­ tika, (az élőlényeik különböző csoportjainak tanulmányozása) az ethológia, (az állati szokások tanulmányozása) v a g y az általános biológia. A legjobb latin természettudós, Oppianus tanitó költeményeinek ilyes ci­ meket adott: Cynegetika (a vadászai művészete), Ixeutika ( a madárfogás művészete) Halieutika (a halászás művészete). Ezek a cimek s a hozzájuk tartozó munkák tartalma világosan arra utalnak, hogy számá­ ra mindenekelőtt halászatiról és vadászatról volt szó. Ezért megbizhatóbb talán Pliniusszal szemben, aki tudását részben legendákra és jóslatok ta­ nulmányozására alapitotta. M é g a I X . - X V . századok arab természettudósainak eredményes munkája is a botanika és a leiró állattan terén működő orvosoknak köszönhető, akik uj gyógyszerek után kutattak. KORUNK 14. évf. 1008-1104.

Paré). Munká

Aristotelestől E l Sojutiig, 19 évszázadon keresztül az élőlények is­ meretében nem történt döntő lépés. A z Aristoteles által leirt néhány száz állatfajt az arabok alig duplázták meg, holott napjainkban több százezerre megy a fajok száma. A h o g y Aristoteles lendülete összefüg­ gött a macedóniai hóditásokkal, ugyanugy összefügg, az utolsó négy-öt évszázadban elért hatalmas fejlődés a kapitalizmus elejei nagy felfedező földkörüli utazásokikai, valamint a kereskedelmi és kizsákmányoló célza­ tú gyarmatositásokkal. Ezek a felfedezések nemcsak gazdag állati és exotikus növényi gyüjteményekkel szolgáltaik, hanem a hajózási szükségle­ tek a különféle lencsék tökéletesitéséhez is vezettek s olyan természet­ tudósok, mint Leuwenhoek és Swammerdan, a X V I I . században ezeket felhasználhatták a mikroszkóp készítéséhez s ezáltal uj világot nyitottak meg a kutatás előtt. Végül az uj formák osztályozásának szükségessége a tanulmány precizirozásához, az eredmények rendszerezése pedig a fa­ jok közti eddig ismeretlen különbségek felfedezéséhez vezetett. H o g y a modern osztályozást nomenklaturájával együtt a X V I I . szá­ zad körüli természettudósokra a materiális tények nyomása kényszeritette s korántsem tudatosan keresték, az világosan kiderül Edmond Perrier egyik szép történelmi tanulmányából, amit; itt sajnos csak rövi­ den összegezhetünk. Sperling az anyag bősége miatt kényszerült az; élő formák rövid meghatározással való leirására s hasonlókép Ray a „ f a j " és a „nem" pontos megfogalmazására. Ugyanez a bőség kényszeritette Breyn és Linck zoológusokat csak olyan állatok leirására, melyek között valame­ lyes hasonlóság van, vagyis az olyan természetes csoportok felismerésé­ re, mint a tengeri csillag és a tengeri sün. Sőt minden csoportot kényte­ lenek voltak külön elnevezni, minden fajtát e g y v a g y két jelzővel ellát­ ni, megkülönböztetésül a többi ugyanazon csoporthoz tartozóktól. A két tagú nomenklaturát, ami kezdetben véletlenül használtak s hinné, 1749 és 1766 között kodifikált azóta az összes természettudósok elfogadták. Ugyanez a fejlődés szabta ki a X V I I . és X V I I I . századokban az élő­ fajok állandóságáról és változékonyságáról szóló tudományos viták ele­ meit. Jólehet ezt a kérdést a régi filozófusok mér különböző irányiból érintették, a problémának nem tulajdonítottak nagy jelentőségei; mindaddig, amig lehetségesnek tartották, hogy állatok egészen más fajtákból, sőt ősnemzés utján is létrejöhetnek. Csak Rayel, a X V I I . században ér­ kezünk odáig, hogy kifejezetten megállapitják — a „ f a j " felismerésének alkalmából — hogy „sohasem keletkezik faj egy más faj magvából." Csak pár évtizeddel később teszi fel Linné és Buffon világosan a kér­ dést: más szociális befolyások viszont, amelyekre még visszatérünk, kés­ leltetik a megoldást, egész a X I X . század végéig. Jegyezzünk meg egy­ szerűen annyit, hogy a kapitalizmus fellendülése elsődleges feltétele volt a fejlődéselmélet kialakulásának. A z ősnemzés kérdésében, amely szintén elsőrendűen fontos a bioló­ giában, a gyakorlati befolyások nem kevésbé jelentősek. Mindenekelőtt még abban a hosszu időszakban is, amikor általában hittek az ősnemzésben, a háziállatokat, hallgatólagosan, nem sorozták ebbe a kategóriába, érthető okokból. Amikor a X V I I . században még Van Helmont megadta a receptet, hogy miképpen állithatunk elő egeret régi rongyokból és

sajtból,

állitására. Lépésről-lépésre visszaszorítva, az ősnemzés hite visszavonult a mikroszkópia területére, amely csak rövid ideje volt elérhető és nem volt praktikus jelentősége. Mint mindenki tudja, Pasteur ide is követ­ te. E z azonban nem valami előre kidolgozott célzattal történt; gyakorlati kutatásai vezették ide az ipari erjesztés kérdésével kapcsolatban. És ha ma bizonyosak vagyunk afelől, hogy ősnemzés a baktériumok világában sincs, ugy ezt elsősorban Pasteur bámulatraméltó laboratóriumi kisér­ leteinek köszönhetjük, főleg azonban az ipari és sebészeti fertőtlenités mindennapi gyakorlati sikerének. Mondhatjuk-e ezért, hogy a biológiában ma nincsenek a technikától távoleső kutatások? Bizonyára nem! Azok közül a kutatások közül, amelyeknél a gyakorlati haszonnélküliség a leginkább jellegzetes, a rész­ letes és rendszeres anatómiai kutatások emlithetők. Ezek késztették Nietzschét arra, hogy a természettudósokat gunyosan olyan, embereknek nevezze, „akik ismerik a pióca agyát." A tiszta biológia egyéb jelenleg folyamatba levő kutatásai ennél j ó ­ val magasabbrendű jelentőséggel birnak. Ilyen pl. az élőanyag fiziko-kémiai tulajdonságaira vonatkozó kutatás vagy az a pompás építmény, amit Morgan és iskolája a drosophila átöröklésére vonatkozólag emelt. Mégis, még itt is feltehető a kérdés, vajjon ez az eltávolódás! a konkrét, problé­ máktól j ó és kivánatos-e ? A z a benyomásunk például, hogy ha az átöröklésre vonatkozó laboratóriumi kutatások a gyakorlatilag jelentéktelen légy helyett reális technikai kérdésekhez fűződnek, ugy a kutatások az utóbbi időben egész más irányban vezetnek és inkább számolnak a kísér­ leti tévedések okaival. Egyszóval: a biológia nemcsak sokat köszön a gyakorlatnak, hanem nem is érdek tulságosan izolálni attól. Honnan akkor az a visszautasítás, amit sok biológus — köztük magam is — a gyakorlatilag alkalmazott tudománnyal szemben táplál? A z t hiszem onnan — egyeseknél tudato­ san, másoknál öntudatlanul — hogy ezt a munkát a mai körülmények között kell végezni, azzal a többé-kevésbé világos érzéssel, hogy kihasz­ nálnak bennünket, mégpedig a közvetlen nyereségre, egyenesen a nyere­ ség horizontjába szükitve a problémát. Mások lennének a körülmények e g y gazdaságilag észszerű rendszerben, ahol a kutatások tervezete, a felvetett kérdések s a felhasználandó eszközök az emberi társadalom ni­ vóján mozoghatnak. A z alkalmazott tudomány ugyanugy, mint a géptechnika, csak a társadalmi környezet adottságai közt birálható el.

* A tudományos teóriákra ható környezet-befolyások sokszerű össze­ tettségének igazolására egy klasszikus példát hozok f ö l : a fejlődéselmé­ letet. Emlitettük, hogy a fejlődéselmélet tudományos megfogalmazásához az anyagi lehetőségek a X V I I . században adottak a kapitalizmus fejlődé­ sének első következményeként. A m i viszont győzelmét e g y vagy két év­ századig késleltette, az más szociális tényekben keresendő. Ennek viszont messzire vinne a magyarázata, A z a befolyás, amit Aristoteles a keresztény gondolkodásra gya­ korolt, a keresztény gondolkodókat tanai kibékitésére késztette az Ó-tes­ tamentummal. Már alexandriai Philon allegorikusan magyarázza. Az egyházatyák (különösen Szent Ágoston) követték példáját és ugy kom-

mentálták a teremtést hogy Isten megteremtette a világot s nem ugy, ahogy mi látjuk, hanem ugy, ahogy okaiban és képességeiben „potentialiter atque causaliter" adott. E z még a X I I I . században is Szent Tamás tanitása s ezt a felfogást az Egyház sohasem tagadta meg hivatalosan, mert elv­ ben sohasem foglalt állást a biológiai elmélettel: szemben. A X V I . század végén a spanyol jezsuita, Suarez, a harmadik nagy teológus, aki a teremtésről beszél s Tractatus de opere sex dierum cimű munkájában visszatért, amennyire tudott, a teremtés szószerinti értelme­ zéséhez, vagyis az önmagukért való különböző fajok teremtésének eszmé­ jéhez. Huxley és utána Osborn azt hitték, hogy Suarez tisztára az arabaristotelikus filozófiát követi. A z t hiszem, nem értették meg teljésen Suarez szándékát s ezzel legfeljebb spanyol nemzetiségére mutattak reá. N e m szabad u. i. elfelejteni, hogy Suarez műve pár évvel a trienti zsi­ nat után jelent meg és lényegében nem más, mint a zsinatnak a szent­ könyv szószerinti értelmezését illető határozatainak alkalmazása. V a g y i s a reformációnak és annak a gazdasági változásnak következménye, mely ezeket a polgárság felemelkedésének kezdetével kölcsönösen meghatá­ rozza. E z annyira igaz, h o g y ugyanez a hatás észlelhető röviddel ezután an­ glikán földön. Miután az angol forradalomban Richárd Overton és a „ l e ­ vellerek" körében utat törnek a materialista tendenciák, Miilton az, aki Elveszett Paradicsomában visszatér a teremtés szövegéhez, még pedig annyi erővel és sikerrel, hogy a fajok állandósága tanát később Huxley „Milton-féle hipotézisnek" nevezi. Ilymódon akár anglikán, akár katholikus országról van szó, az E g y ­ ház populáris tanitása a fejlődéselmélettel szemben foglal állást. Külön­ ben is ez osztályfelfogás, lényegéiben a profánok számára: a katholikus theológusok kitartottak szent Tamás tanitása melltett. Igy a X V I I . és a X V I I I . században a fejlődéseszméje gyanus az egyház és azelőtt a szociá­ lis rendszer előtt, amely fenntartotta. E z az uj helyzet két ellentétes k ö ­ vetkezménnyel járt. Egyrészt a polgári-forradalmi eszmék, amelyek a X V I I I . század gaz­ dasági és szociális válságából fakadtak, egész természetesen magukévá tették a bölcseleti evolucionizmust s többé-kevésbé igazolták is azt. Ebben az összefüggésben olyan neveket kell megemliteni, mint Bonnet, Robinet, M a i l l e t , Maupertuis és Diderot, akinek a neve már szabályszerű szimbó­ lum. De meg kell emliteni főleg Buffon nevét, azután pedig majdnem egy­ szerre Lamarck, Erasmus, Darwin, Goethe és Treviránus neveit. Másrészt: akadályozzák a fejlődéselmélet gondolatának kialakulását, sőt nem egyszer elnyomják, Leibniz, akinek egész filozófiája és széleskörű tudományos ismeretei a fejlődéselmélethez kellett volna, hogy vezesse­ nek, ebben a vonatkozásban csak egyik posthumusz munkájában nyilatko­ zik pár sorban. U g y látszik Linné véleménye sem olyan kizárólagos a fa­ jok állandóságát illetőleg, mint azt gyakran hiszik s ellentétben állt a leibnizi szellem felé fordulásával. Mindenesetre tudományellenes szavak­ ban jut kifejezésre: „Annyi fajt számolunk, ahány pár a Teremtő kezei közt létrejött." Buffont, Linné ellenfelét és a modern transformizmus megalapitóját a Sorbonne theológusai kicenzurázták s nem görditett semmiféle akadályt az elé, mint ahogy ezt Hérault de Séchellesnek bevallotta, hogy „megad-

jon nekik minden elégtételt, almit csak kivánnak." Vegyük tudomásul, hogy utolsó irásaiban majdnem mindent visszavont. Maga Lamarck sem merte a transformizmust az emberre vonatkoztatni s következő sorai meg is adják a magyarázatot: „Azok az emberek, akik igyekeznek kitolni az emberi isimeretek hatá­ rait, eleget tudnak ahhoz, hogy felfedezzék és megmutassák az ismeretlen hasznos igazságokat, amelyeket azután terjeszteni és elfogadtatni kell; ám ugy az egyéni, mint az általános értelem, amint észleli az ezáltal létrejött változást, általában olyan akadályt gördit eléje, hogy gyakran nehezebb va­ lamely igazságot elfogadni, mint felfedezni". A z „általános értelem", amelyről Lamarck beszél, a X I X . század jórészén át igyekezett különböző formákban elfojtani a fejlődéselméletet. A leggyakoribb mód — a felejtés. Ime Weismann bizonyitéka erről: „Mi fiatalok, akik tanulmányainkalt 1850 és 1860 közlött végeztük, egyáltalában nem tudtuk, hogy egy fejlődéselmélet valaha is felvetődött, nekünk erről senki sem beszélt s egyetlen előadás sem, tett róla, emlitést. Mintha öszszes egyetemi tanáraink a Léthe vizéből ittak volna, tökéletesen elfelejtették, hogy valaha valamiféle vita folyt ilyesmiről, vagy mintha szégyelték volna a természettudományok e filozófiai félrelépését és, megakarták volna óvni az ifjuságot ilyen könnyelműségtől".

Másik mód volt az u. n. obiektiv és hipotézisek nélküli tudomány védelme. „Megbocsájtották Lamarckn munkáiért", — mondta Geoffroy Saint-Hilaire. Cuvier a fajok állandó­ ságára vonatkozó álláspontja viszont a Geoffroy Saint Hilaireel szembe­ ni nagy vitában, 1830 körül, csak abban állt, hogy vizsgálta a pozitiv tényeket azok minden magyarázata nélkül. Harcoltak tudományos körökben a fejlődéselmélettel szemben azzal is, hogy törekedtek nevetségessé tenni. E g y esetben, mikor a vita elért a nagyközönséghez, a harc hevesebb jelleget öltött. 1844-ben jelent meg a Vestiges of the natural History of Creation cimű névtelen evolucionista írás, amely 9 é v alatt 10 kiadást ért s Angliában nagy feltünést keltett. A North British Review a következő kifejezésekkel birálta: „Uj idők prófétájaként és általános nevelésünk utmutatójaként a Vestiges a közönség kegyeibe férkőzött, szép kilátással arra, hogy megmérgezze a tudomány forrásait és aláássa, a vallás alapját". A szóbanforgó periódusban, mely a X I X . század első felének felel meg, a polgárság folytatja emelkedését a gazdasági és politikai vonalon: de ugyanakkor erősödnek a mélyrétegek, és kezdődik tudatosodásuk. E z a környezet volt az, amikor meg kellett jelennie Darwinnak a természe­ tes kiválasztás elméletével. Klasszikus már azt mondani erről a transformizmust kiegészítő elméletről, hogy három a forrása: Darwin földkörüli utja, e g y nyilvánvalóan személyi körülmény; az állattenyésztők megfigyelése, mely az angol me­ zőgazdasági technika és gazdaság függvénye, végül Malthus ismerete, amire különös sulyt helyezünk. Malthus, aki azt hitte, hogy megtalálta minden emberi társadalomra vonatkozólag a verseny törvényét, válójában legfeljebb a szemei előtt f o ­ lyó tőkésrendi verseny törvényeit ismerte fel. Ha tehát Darwin arról a le­ leplezésről beszél, amit neki Malthus olvasása jelentett, akkor jogosan mondatja velünk, hogy a darvinizmus a tőkésrendi kor gyümölcse. Darwin Malthustól Malthus Buffonnal szembeni replikáját vette át. aki a létért való küzdelem gondolatát először vetette fel. Á m az a, különös lánc, amely a természettudóstól a közgazdászig, és onnan ismét a termé-

szertudóshoz vezet, itt nem szakad meg. A l i g született meg a darwiniz­ mus, már kezdték kisajátitani, ide-oda rángatni s az emberi társadalom­ ra alkalmazni. A polgári teoretikusok a verseny igazolását látták benne. A z utópista szociálisták kiemelték, hogy a verseny ily módon csak a k k o r igazolható, ha egyenlő fegyverekkel folyik s reformokat követeltek, m e ­ lyek a gyermeket születésétől fogva ellátják a loyális küzdelem feltételei­ vel. A z anarchisták, mint Kropotkin, akiket zavart a darwini pesszimiz­ mus, megpróbálták a hangsulyt a kölcsönös segitségre helyezni ugy bio­ lógiai, mint emberi téren. Ebben az általános zavarban csak Marx és Engels ismerték fel azt a jelentőséget, amivel a darwinizmus a történelmi-materializmus számára bir, ennek ellenére azonban óvakodtak a felületes analógiáktól. A z élet fejlődése számukra a világ dialektikus fejlődésének egyik legvilágosabb példája lett. A z ember állati eredete, az emberi társadalom fejlődésének távoli kiindulópontja. A létért való küzdelem a technikai: eszközök f e l ­ használásával az osztálytusa eredete, tény, amely megállapitható, de amint lehet, az állatiasság maradványaként, megsemmisitendő. Ilymódon fűzik háromszoros kötelékek a tudományos szociálizmust a darwini: evolucio­ nizmushoz. A biológusokat sem kimélte ez a heves mozgalom. Kétségtelenül D a r ­ win egyszerűen kitért Marx ama kisérlete elől, hogy személyi kapcsolatba lépjen vele. Más biológusok viszont a fejlődéselméletet azzal intézték el, hogy nyiltan a polgári álláspontot tették magukévá. Igy például Virchow 1878-ban, a természettudósok kongresszusán megemlitette a párizsi felke­ lést s a transformizmust, mint olyat támadta, amely közel állott „ahhoz az elmélethez, mely annyi rosszat tett egy szomszéd országnak". Haeckel, a d a r w i n i z m u s egyik legaktivabb propagálója, viszont azt felelte, hogy a fejlődéselmélet és a szocializmus kölcsönösen ugy kizárják egymást, mint a tűz és a viz. A mélyrétegek kulturája hosszu ideig még tul gyenge volt ahhoz, hogy a transformizmus veszélyeztesse a polgárságot, amint azt Virchow hitte. Ellenkezőleg, még hasznot is húzott belőle a feudális maradványok elleni harcában. Innen a darwinizmus egészen különböző sorsa a különbö­ ző országokban. A még elvégzendő polgári forradalom előtt álló Német­ országban lázasan fogadták s olyan lelkes terjesztőkre és népszerűsitőkre talált, mint Haeckel. Angliában, ahol a polgárság már közel két évszáza­ da kompromisszumot kötött a nemességgel, közönyösen vették. Francia­ országban végül a győztes polgárság még mindig komoly ellentállásra ta­ lált, ugyanez állt a darwinizmusra is. 1885 óta a canterburyi érsek Darwin dicséretét hirdette és arra a k ö ­ vetkeztetésre jutott, hogy a fejlődéselmélet egyezik a Bibliával. Lassan­ ként a katholikus egyház is lemondott Suarez tanitásáról, Szent Tamás javára. 1900 körül a tőkésrend és ezzel párhuzamosan a transformizmus győzelme is véglegesnek tűnt. Á m ugy a z egyik, mint a másik számára köze­ ledett a válság. A mélyrétegek sulya nőtt s a fejlődéselmélet fegyver volt a kezükben. A z élet területén való állandóság a szociális élet állandóságát garantálta. Ekkor kezdték támadni a fejlődéselméletet. Ritkán nyultak erőszakos eszközökhöz. Ritkán jártak el ugy, mint az Egyesült Álamokban, ahol a Ku-Klux-Klan és egyes államok kormány hatalma „majomháborút" hirdetett a fejlődéselmélettel szemben. Sokkal

sulyosabb azonban, mert általánosan elterjedt, hogy hirdetni kezdték a transformizmus válságát e g y olyan időben, amikor a kisérleti adottságok semmiben sem igazolták ezt a pesszimizmust. Mindennél veszedelmesebb, hogy ez a magatartás a tudatlan és felelőtlen publicistákról átterjedt bio­ lógusokra, akik kezdtek kételkedni. Igy olvadt ez össze a minden tudo­ mányos elmélettel szembeni általános bizalmatlansággal. Ma, azután az év­ század után, mely tanuja volt a kapitalizmus fénykorának és hanyatlásá­ nak, visszatértünk az önmagukért való, minden magyarázat nélkül meg­ ragadott tények iskolájához. Cuvier óta a kör bezárult, mint ahogy az a kör is bezárult, mely a feudalizmus agóniájától a kapitalizmuséig tart. Ez az a pillanat, amikor ujból el k e l olvasnunk Geoffroy Saint-Hilaire tiltako­ zását a gondolat elfojtása ellen az empirizmus által. Konkluzió helyett csak a következő világosan látó szavakat idézem: „ E z az iskola az, amit ma bizonyos érdekek előnyben részesitenek." Láttuk egyrészt hogy a biológia fiatal, kevésbé individualizálódott tu­ domány, másrészt, h o g y a társadalmi környezet erősen befolyásolja. Sze­ retném most megmutatni, hogy ez a két megállapitás csak két oldala ugyanannak a kérdésnek. Miért fiatal tudomány a biológia? Azért, mert a tárgy, amit vizsgál, csak rövid ideje ismert? Ellenkezőleg: tárgya olyan, amely minden lehet­ séges okból először hivja fel az ember figyelmét. A biológiai folyamatok állandó és gyakori megismétlődése igen alkalmas tudományos törvények felállitásához, Á m a biológia kezd az ember tudománya lenni. Éppen ezért fantasz­ tikus elképzelések számára igen alkalmas. A fantasztikus elképzelések szörnyetegekről és álomképekről, ame­ lyek valóságos lényekkel keveredtek, nemcsak a régieknél, Pliniusnál és Lukreciusnál. fordulnak elő, hanem még sokkal később, egész a X V I I I . szá­ zadig, még olyan kiváló természettudósoknál is, mint Kirchner és Bonnet. Fantasztikus elképzelés a Bernardin de Saint-Pierre fajta finalizmus, amitől oly nehezen tudtunk teljesen megszabadulni. Fantasztikus elképze­ lés a vitalizmus, amelyhez némelyek még mindig ragaszkodnak minden fi­ zikai-vegyi-biológiai eredmény ellenére. Fantasztkum az élőlény növekedésének s amely szerint az élőlény folytatólagosain az ideális öntvény formák szé­ riáját tölti be s ez adja formáját. Fantasztikus elképzelések az élőanyag mechanisztikus értelmezései, a lényegiség kibontakozása, az átöröklés, stb. amik 1900 körül voltak diva­ tosak és bizonyos értekezésekben még mindig felbukkannak. Delage is emlit ilyen fantasztikus elképzeléseket: „Másik sajnálatos eltévelyedés a szavakkal való visszaélés, amelynek ki­ váló szellemek is áldozatul esnek, akik különben megszokták a gondolkodást. Ma már ott tartanak, hogy az „átöröklést", az „atavizmust", a „variáció­ kat", az „alkalmazkodást" stb. a fejlődés irányitó erőinek tekintik, pedig azok csupán kategóriák, miután a ténycsoportok mindegyikének megvan az egyéni mechanikus alapja. Anélkül, hogy (beismernék, ezekből a kategóriák­ ból biológiai istenség féléket csinálnak, amelyek ugy versengenek az organizmusért, mint az olimpuszi istenek a trójaiak és görögök sorsáért; s azt hiszik megmagyaráztak valamit, amikor azt mondják: ezt az atavizmus okozza, ezt a variációnak köszönhetjük, ezt a másikat pedig az átöröklésnek".

elmélete, amit p

Ezek a sorok semmit sem veszitettek aktualitásukból. A h o g y e g y kiváló vegyész mondotta: a biológusok nem definiálják fogaimaiikat s i g y nem is használnak tudományos módszereket. A kérdés azonban az, hogy miért nem használják? Mert a mai társadalom sokkal inkább alkalmas a biológusok, mint a fizikusok polémiáira. A m i n t túllépik a tiszta empiriz­ must, már arról van szó náluk, tudatosan vagy öntudatlanul, hogy meg­ tartsák-e az „Élet", az emberi lélek és az isteni finalizmus fogalmát v a g y elvessék. És miután ezeket a spekulativ tudósokat semmisem kényszeriti a cselekvésre, büntetlenül kiszolgáltathatják magukat minden elképzelés­ nek. A z osztálynélküli társadalom megfogja adni nekik a hiányzó megelé­ gedettséget, amikor munkájukat összefüggésbe hozza a tevékeny élettel s az átfogó eszméket az átfogó tevékenységgel, mindkettő legnagyobb hasz­ nára.

JÓZSEF

ATTILA

ÉLETE

(I.)

(Gyermekkor) Irta: JÓZSEF J O L Á N 1. A Gát-ucca 24. számu házban laktunk a Ferencvárosban, amikor a papa „eltünt". Hárman voltunk testvérek, a két éves Attila, a négy éves Etus és én, aki nyolc multam ezen a tavaszon. Hármunk közül egyedül nekem maradtak emlékeim apánkról. A h o g y eltűnésének ideje távolodott, ugy szőtt alakja köré uj, meg uj legendát anyánk. Szentül hitte, hogy Amerikába vándorolt ki és csak akkor fog életjelt adni magáról, ha meggazdagodott. A z is lehet, hogy meghalt és egyszer majd keresnek bennünket, hogy vegyük át az amerikai öröksé­ get. Jelentkezésében, visszatérésében rendületlenül hitt és csak élete utolsó esztendeiben, amikor már elvesztette mindén ebbeli reményét, ne­ vezte magát József Áron özvegyének. Apánk Erdélyben, Féregyházán született 1871-ben. Apjáról csak annyit hallottam, h o g y hegyipásztor volt, pakulár. Apánk legénykorában végigvándorolta Erdélyt, Romániát, Szerbiát. Tudott románul, szerbül, szlovákul, németül és utjában sokféle mesterséget tanult. Mint vándor­ legény, gyalog jött Pestre, ahol szappanfőző lett. I t t sorozták be kato­ nának: a huszároknál szolgált. Ekkor ismerte meg a kis szabadszállási parasztlányt, Pőcze Borbálát, aki tizenhat éves volt és Pesten szolgált. Amikor leszerelt, feleségül vette. H a t gyerek született házasságukból, de az első három kicsi korában meghalt. Ezek közül kettő fiu volt. Amikor én születtem, apám, aki fiut remélt, ugy felbőszült csalódá­ sában, h o g y meg akart fojtani. N é g y év mulva született Etus hugom, akit hetekig meg sem nézett. H a t éves voltam, amikor anyánk ujból re­ ményteljes állapotban volt. Terhességének vége felé sokat betegeske­ dett. Papa féltő gonddal vette körül, meg volt győződve róla, hogy most fia születik. A beteg asszony látogatóinak ismételten elmesélte álmát, melyben megjelent neki e g y ősz öreg ember, aki megmondta, h o g y fia születik. És a fiut nevezze Attilának, mert hires ember lesz belőle. 1905 április 11.-én megszületett a várvavárt fiu. Születése majdnem anyánk életébe került: öt és fél kiló volt, amikor világra jött. Apánk vallása után a görögkeleti templomban Attila nevére keresztelték.

Apánk határtalanul büszke volt ujszülött fiára. Örömében minden­ nel kedveskedett a beteg asszonynak, ami csak ezermester kezétől kitelt. Maga gyalulta, ácsolta, szegezte a csecsemő fekhelyét, mindenféle ház­ tartási cikket gyártott, még a cipőpasztát is otthon főzte. Szerszámládu­ ját, amelyhez senkinek nem volt szabad hozzányulnia, minden este elővette Furt, faragott, kalapált. Csinos kalitkát eszkábált össze és valahonnan kanárimadarat szerzett bele. Ezelőtt szombaton este nem j ö t t haza egyenesen a gyárból. A kocs­ mába ment, ahol egy-két fröccs mellett ülve féléjszakákon keresztül kár­ tyázott. Ilyenkor engem küldött érte anyám. Apám megszokta ezt és min­ den alkalommal nevetve fogadott, leültetett maga mellé és nekem is rendelt e g y fröccsöt. Pohara mellett aprópénzek hevertek s miközben osztották a lapot vagy veszekedtek, azon mesterkedtem, hogyan csenjek e l ugy a pénzből, hogy észre ne vegye. E z könnyen sikerült, mert nem látott, nem hallott, azt is elfejeltette, hogy ott vagyok. Néha megszólal­ tam : — Papa, menjünk már haza! Hazazavart. Tudtam, mama mennyire várja otthon, fél, hogy elkártyázza heti keresetét. A z elcsent krajcárokat odaadtam neki, együgyű gyermeki gondoskodással, az elkártyázott nikkel és ezüstpénzek helyett. Ilyenkor éjszaka hangos veszekedésre ébredtem, mama sirt, papa felalá rohant a szobában. Ebédnél sokszor hallottam: — Hús nincs? — Miből? N e kártyáztad volna e l ! Anyánk szenvedélye az olvasás volt. Ügynököktől füzetes rémregé­ nyeket vásárolt. H a hozták a folytatást, a szorgalmas, kötelességtudó asszony belemerült az olvasásba s csak arra riadt fel, hogy apánk ékte­ len kiabálással követeli az ebédet és dühében tányérokat, poharakat csapdos a falhoz. A t t i l a születése után jóidőre megváltozott sok minden. Papa minden este otthon mardt. Eljött hozzá a barátja, Jefta bácsi, aki szintén a szap­ pangyárban dolgozott. Kártyáztak a konyhában és tervezgettek, mert a papa örökösen tervezgetett valamit. Legelőször vándorcirkuszra gondolt Micsoda szép élet lehet, városról-városra vándorolni, felütni a sátrat és mindenféle mókát művelni. A z erdélyi hegyekre és gyerekkorára emlékez­ ve, bozontos medvékről mesélt, akiknek láncot fűznek az orrukba és duda­ szóra táncolnak. Ő maga remek bűvészmutatványokat tudott, ezekkel szó­ rakoztatta barátait, a kocsmabelieket és a munkásokat a gyárban. Tojá­ sokat tüntetett el, pénzt csent e g y pohárba az asztallapban keresztül, spárgával, zsebkendővel mesterkedett. Engem kézenjárni tanitott és amikor észrevette, hogy félszeg gyermeki tetszenivágyással táncolok az udvaron a verkliszóra, népi táncokra tanitott. Vasárnap kibodoritotta a hajamat és elvitt a kocsmába. Valaki harmonikázott, nekem táncolnom kellett az asztalok között. A munkásoknak az volt a kocsma, ami a szellemi foglalkozásúaknak a kávéház. Elvétve akadt részeg ember közöttük, aki iszákos volt, az bu­ tikba járt. A kocsma baráti gyülekező hely volt, ahova sokszor az aszszonyok is elkisérték a férjüket. I t t beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat, politizáltak és szervezkedtek. Leginkább azonban vidám és gondtalan szó­ rakozás szinhelye volt. A k i tudott, harmonikázott, a többiek énekelték a muzsikaszóra. Kevés bor, sok szódavíz mellett üldögélve ugratták egymást és harsogva nevettek a tréfákon. Apám igen népszerű volt közöttük s kellő áhitattal figyelték bűvészmutatványait, ami hiuságának láthatóan jólesett. Mert a papa minden bizonnyal hiu volt. Fekete bajuszával sokat

törődött. Vasárnaponkint resztben aranylánc feszült előtt legyen. A róla való sárnaponkint azért állott hassák gyürüit.

kiöltözött, nyakkendőt kötött. Mellényén ke­ és kabátját ugy tárta szét, hogy a lánc szem emlékeimet felidézve az a meggyőződésem, vaa konyhaajtó elé ceruzát hegyezni, hogy lát­

Itt a kocsma asztalai között táncoltam. Amikor befejeztem esetlen billengésemet és utolsót bokáztam vaskos lábaimmal, a derék emberek azt sem tudták, hova tegyenek elragadtatásukban. A papa arca ragyo­ gott. U j terve támadt. Balerinát csinál belőlem, balerinát vagy cirkuszi mülovarnőt. Esetleg kötéltáncosnőt. Amikor anyánknak elmondta tervét, nagy veszekedés támadt a dologból. Megrettenve, ismeretlen félelemmel eltelve állottam a haragvó szülők között. N e m követtem el semmi roszszat, mégis miattam fordultak haragggal egymás ellen. A két kis testvér is ijedten lapult és amikor apánk indulatosan az asztalra boritotta az odakészített párolgó tálat, ijedten bujtak az á g y alá. Veszekedések, civakodások alkalmával, ha nem tudtunk észrevétlenül eliszkolni, ide me­ nekültünk félelmünkben, mert a papától, bár soha nem vert meg ben­ nünket, nagyon féltünk. Nehéz volt nálunk gyereknek lenini. Azután a papa uj terveket szőtt a Jefta bácsival. Amerikába men­ nek, ahol sok az arany, a dollár. Jefta bácsi már a részletekben vitázott: „ N e m engednek be oda, Áron, rossz a te szemed. Orvos áll a parton és rossz szemű emberek oda be nem tehetik a lábukat." Apánk vallásos is volt, gyakran járt a görögkeleti templomba. Ha urvacsorát vetít magához, nekünk is hozott egy-egy kockát a szentelt ke­ nyérből. Szociálista is volt. Tüntetett május elsején a többiekkel s az első dal, mire megtanitott, a Marseillaise volt. De igazában csak a vándorlás vonzotta, a messzi városok, távoli országok, a nagy viz, Amerika. Azután eltünt ezen a tavaszion veszekedés, harag és szó nélkül. Attila két éves volt, amikor elment „Amerikába". N e m emlékezett rá, csak anyánk mesélgetései állitották eléje szép szál alakját, magas hom­ lokát, titokzatos szerszámládáját. Tőle hallottuk, hogy találmányai vol­ tak, amelyeket szabadalmaztatott, de pénz hijján nem tudta gyártani ezeket. E g y s z e r a szappangyárban a kazánból kicsapott a lugos szappanlé, nyakon forrázta. A k k o r kitalált e g y olyan szerkezetet, amely a kazánra szerelve, megakadályozza az ilyen baleseteket. A z t is sokszor meselte, hogy e g y nagy sztrájk alkalmával eltartott e g y öttagú munkáscsaládot, nehogy a családfő sztrájktörő legyen. „Inkább mi éheztünk", — mondta mama, — „de nem hagyta megszégyeniteni a barátját". Amerikába a ta­ lálmányai miatt vágyott. H o g y odament-e, odaért-e, ki tudja? Mi i g y hittük. Harminc év mulva i g y emlékezik meg Attila az Amerikába vándorolt apánkról: C s a k most értem meg az aki a zengő tengeren nekivágott Amerikának. U t n a k eredt hogy lefülelje a természetes El is keserült, érdeke itt, az unta főzni a

apámat,

nem uj jelenség bátoran jószerencsét. meg is csappant óhazán, szagosszappant.

Csak most értem meg az aki az ingó tengeren nekivágott Amerikának.

apámat,

fecsegtek, — Az urak locsogtak, ő batyut kötött, odaszállt, hol jó munkást szép pénz

kecsegtet.

Az erdőn nem volt egy szál bokra, egész uton emlékezett és hányt a hempergő habokra.

Elhagyta bölcsen a családját, azért, mert keményen keres, a csemetéi őt ne áldják. Mert

megátkoznák,

ha felnőnek...

2. Háromemeletes, piszkos, nagy házban laktunk a Gát-uccában. A ház minden lakása szoba-konyhás volt s valamennyi zsufolva emberek­ kel. Máig sem tudom, hogyan találhatott annyi ember ezekben a szűk lakásokban helyet, ahol éjszaka kinyujtózva elterüljön. A gyerekek egész nap kint futkostak, üvöltöztek az uccán vagy keringtek az udvar­ ban a porolóra és a sűrűn betérő verklik körül. Mi az első emeleten laktunk a folyosó végén, a hátulsó lépcső mel­ lett. Esténkint itt a piszkos, bűzös lépcsőházban gyülekeztek, össze a tunk a konyhában. Egymáshoz préselődve kuporogtunk a lépcsőköri s a falraakasztott pislákoló, kormos petróleumlámpa alatt ijedeztünk torz ár­ nyékainktól. A nagyobb gyerekeik arról meséltek, hogy a padláson akasz­ tott ember lóg, a pincében rablók és ördögök bujkálnak. Rémülten ka­ paszkodtunk egymásba, ha a lépcső alján álló szemeteskosarak mögül egy-egy patkány a pince felé iramodott. A falaik töredezett vakolatán svábbogarak mászkáltak s mi rettegve hallgattuk a borzalmakat. A z ud­ var felől, mint egy távoli, nyájas világból, edénycsörömpölés hallatszott, zsir sistergett a lábasokban s fenn a harmadik emeleten valaki harmoni­ kázott. M i csöndesen ültünk, rongyosan lapultunk egymás mellett, mint a rablók a pincében. Azután — mintha összebeszéltek volna — a mamák kiabálni kezdték a gyerekeik nevét. A gyerekek futottak haza. Mi hárman ottmaradtunk a lépcsőházban. Attila az ölemben ült, Etus szorosan mellettem. Éhesek voltunk, de bennünket nem hivott senki. Amióta a papa eltűnt, a mama örökösen sirt, folyton elsietett valahová, sirt és: sietett, mintha kint a ka­ pun tul, a Gál-uccán tul nyomára akadhatna a papának. A t t i l a szipogni kezdett, Etus is rázendített, én komoran tünődtem. Talán a papa is akasz­ tott ember lett a padláson, vagy a rablók között bujkál a pincében. Felálltunk: s egymást kézenfogva csoszogtunk haza. A mama a szobáiban ült. Szeme vörös volt a sirástól, talán meg sem látta, amint csöndesen bevonultunk. Mint ezekben a napokban oly gyakran, most is néhány szomszédasszony sáfárkodott körülötte. Lelkére hagyta a feleségét, három gyerekét és ugy tűnt el. mint a kámfor. A z egyik asszony egy tányér levest hozott. A leves láttára Attila keserves sirásra fakadt, mire mama gépiesen az ölébe huzta és etetni kezdte. A kisfiu mohón nyelte a meleg levest. A z asszonyok csak néztek és hallgat­ tak. Azután az egyik kézenfogott engem és Etust s bevitt a konyhájába. Levágott két nagy darab kenyeret, megzsirozta, megsózta és a markom­ ba nyomta. Ezek a napok anyánkat teljesen megváltoztatták. Azelőtt derűs volt, velünk játékosan évődő, munkáját nótaszóval végezte. Gyerekes volt a gyerekéi között, amikor esténkint a konyhában vidám pancsolás folyt. Tréfás falusi versikéket, ravasz kis meséket duruzsolt a fülünkbe, amig végigmosdatott bennünket. K a a papa is jókedvű volt, sokáig hancuroz­ tunk az ágyban, mig ránk nem szólt. Akkor egyszeribe elcsöndesedtünk s egymás mellett felülve az ágyban, imádkoztunk. A papa — aki elhagyott

gyerekek.

beszéltek,

hogy

bennünket — nem tűrte, h o g y imádkozás nélkül aludjunk el. Most a mama nem törődött velünk, N e m szólít hozzánk. Én vetkőztet­ tem és öltöztettem a gyerekeket és takaritottam a lakást. Ő maga, ha otthon volt, mint valami beteg madár, a divány végében kuporgott, a me­ leg nyári estén vastag berliner kendőjébe bugyolálva. Éjszaka talán le sem feküdt, nem is aludt. Nappal lázasan rakosgatott két szekrényében. Kivette, szétteregette, összehajtogatta a lepedőket, párnákat, törülköző­ ket, majd ismét visszarakott mindent a polcokra. Gyakran elővette kagy­ lókkal kirakott kis dobozát s az asztalra szórta tartalmát: nagy gyöngy­ házgombokat, e g y csontból faragott melltűt, egy pár koráll fülbevalót A z ­ után visszasepert mindent a dobozba. Reménytelen és vigasztalan volt mindez, a mozdulatai, szótlansága, a doboz kiboritgatása, a szekrényrakosgatás, a berliner kendő, az elcsendesült gyerekek. A sarokba huzódtunk s csak akkor szólaltunk meg, ha már nem lehetett semmit tenni el­ lene: mama, éhes vagyok. E g y napon a mama összeszedett egy csomó lepedőt, párnahajat és a batyuval elküldött a Ferenc-téri zálogházba. A zálogcédulát eltette a kagylós dobozba és elment. Délután két emberrel tért Vissza, akik egy varrógépet hoztak. Estefelé e g y nagyon kövér, cigányképű, csunya asszony állitott be hozzánk, a Bochnicsek néni. A magával hozott tarka kartonból óriási ol­ lóval kiszabta a kötényeket, amiket a mama f o g varrni ezentul. A mun­ kánál nekem is segítenem kellett. A csuf néni megmutatta, hogyan; kell keskenyen behajtani a hosszú csikokat, miként kell körmömmel végighuz­ ni a szélét, hogy a hajtás vissza ne penderedjen. Azután leült, a szoknyá­ ja zsebéből elővett egy bádogskatulyát, abból cigarettát sodort magának és rágyujtott. Füstölt és szuszogott. Rémülettel és csodálattal néztük. — Most pedig megirjuk azt a cédulát — mondta — és mindjárt kiakasztja a kapura. Ilyen nagy szobában legalább négy embernek: adhat helyet, a gyerekek legfeljebb a konyhában alszanak. Meglesz a házbére, ingyen lakhat. Én is ingyen lakom, még a dohányom, és a petróleum is ki­ kerül az albérlőkből. E z a mostani emberem nem akar dolgozni, ki is te­ szem a szűréit. A férfiak komisz dögök, én mondom magának, Józsefné. Dehát ezt maga tudhatja a legjobban. Mama nem felelt semmit. Kendőt kötött a fejére, mintha hallani sem akarná Bochnicsek néni véleményét a férfiakról. E g y papirdarabra felirta: Két tiszta ágy tisztességes férfiaknak kiadó. I. emelet, 19. Bochnicsek néni elment, a cédulát pedig kiragasztottuk a kapura. Mama leül a varrógéphez, kezdődött a munka, Én ügyetlenül piszmogtam a véget nem érő tarka csikok behajtásával, Etus és Attila összeszedték a szabáskor lehullott darabokat és elvonultak játszani. A késő esti órákban két férfi állitott be, akik e g y éjszakára kivették a szobát. K o r a reggel letettek az asztalra egy tízkoronás papirpénzt és sietve eltávoztak. M é g az esernyőjüket is ott felejtették. A házban még a délelőtt folyamán elterjedt a hire a bőkezű éjszakai vendégeknek. Egymásután jöttek a szomszédasszonyok, hogy hallják a történteket. Milyen szerencse! — mondta mindegyik, mintha összebeszél­ tek volna. A z ágyrajárók négy, legfeljebb öt koronát fizettek hetenkint. T i zk o r o n ae g y éjjelre! Dehát ilyesmi is csak egyseser történik e g y élet­ ben, mondogatták. — Biztosan visszajönnek — felelte mama, — mert itt felejtették az esernyőjüket. A z esernyőt mind megnézték. Hátha nem is jönnek érte, akkor ez is

tiszta haszon. Szerencsés asszony ez a Józsefné, már varrógépe is vau. Hogy részletre? A részletet könnyen kifizeti, csak legyen munkája min­ dig. És ez a gyerek is segit már. A z enyém egész nap az uccán csavarog, ha kell valami, magamnak kell leszaladnom a boltba. Ilyen gyerekekkel még férjet is talál magának. Fiatal asszony, szép, még megcsinálhatja a szerencséjét. Mama eközben sebesen hajtotta a varrógépet. Szivesen hallgatta az asszonyok karattyolását, akik folyton jöttek-mentek. Én is szivesebben huzogattam körmömet a véget nem érő csikokon, mert hallgathattam a nagyok beszédét. Vidám, mozgalmas nap volt ez és talán most már min­ dig i g y lesz. Késő este megint kopogtak az ajtón. Talán visszajöttek az esernyő­ ért, gondoltam. — K i az? — kérdezte mama. — Államrendőrségi detektivek — hangzott a válasz. Mama ijedten állott fel, hogy beengedje őket. Kiderült, hogy két betörő töltötte az előző éjszakát nálunk, azokat keresték a detektivek. Szegény mama, akit bánata annyira megviselt, al­ éltan hanyatlott a hir hallatára a diványra. A detektivek téritették magá­ hoz. Azután keserves, fuldokló sirásba tört ki. Hol azt hajtogatta, h o g y az lehetetlen, hogy betörők voltak, hiszen nem vittek el tőlünk az égvilá­ gon semmit, hol bennünket tapogatott végig, mintha Istennek arról a csu­ dájáról akarna végleges bizonyságot szerezni, hogy élünk, nem gyilkoltak le bennünket az elmult éjjelen. Közben elsirta keserves panaszait, gond­ jait, magárahagyottságát, a két férfi alig tudta megvigasztalni. Attila szepegve nézte siró anyánkat, majd az ölébe kuszott és megbujt karjai között. A detektivek bucsuztak: — E z t a kis vasgyurót itt tudta hagyni az apja? H á t csak nevelje rendes, becsületes életre, j ó asszony, majd lesz, aki öreg korában eltartja. Isten vele!

3. Ezen a nyáron mind gyakrabban hordtam a kis batyukat a zálogház­ ba. A varrógép részletét meg a házbért e g y r e nehezebben tudta mama fizetni, pedig most már a mi lakásunk is tele volt ágyrajárókkal, ő maga pedig kora reggeltől késő estig a varrógép mellett ült. A z albérlőkkel nem volt szerencséje. A konyhába beállitott ágyban egy fiatal házaspár aludt, a Ferenczi néni és a Ferenczi bácsi, akik este folyton csókolóztak. Ferenczi bácsi örökké fuvolázott. A feleségét lelkemnek, aranyomnak szólitotta, totta magát a hátulsó lépcsőre nyiló mellékhelyiségben. A szobában e g y facér ápolónő lakott velünk, a Zsuzsi, meg egy tró­ ger. Zsuzsi nevezte i g y a szállitómunkást, akivel a lenéző elnevezés dacára nem átallotta „összeszűrni a levet". I g y mondta ezt mama Bochnicsek né­ ninek, aki időkint megjelent a kötényanyagokkal. A csunya, kövér néni pártolta a fiatalokat. „Addig nincs b a j " — mondta, — „amig rendesen fizetnek". Azután előkotort valahonnan e g y csomag piszkos kártyát és kártyát vetett az asszonyoknak. Zsuzsi fizetett is neki a kártyavetésért. Zsuzsinak mindig volt pénze, sokszor hozott nekünk cukrot és segitett a mamának. Vasárnaponként kicsinosította magát és elment a lóversenyre. A varrás addig tartott, amig meg nem kezdődött az országos nagy­ vásár a Vásártéren. Most a kötények eladására került a sor. Bochnicsek néni földreteritett papirokra rakta ki áruját a sátrak között, mamát és engem pedig mozgóárusoknak alkalmazott. Minden eladott kötény után

mégis elhagyta őt

három krajcárt fizetett. K é t héten keresztül egész nap kint voltunk a Vá­ sártéren. Etus e g y kancsóban vizet cipelt magával, meg egy füles korsót és éles gyerekhangon kiáltozta: Friss hideg a vizem, j ó hideg! Többet ke­ resett a víz eladásával, mint én a kötényekkel, bár én is. buzgón kiáltoz­ tam: Harminc krajcár egy szép kötény, csak harminc krajcár! Attila ott ült a Bochnicsek néni „kirakata" mögött, kavicsokkal játszogatott a por­ ban. Vasárnap, amikor óriási tömeg tolongott a vásáron, Attila eltűnt a helyéről. Amikor összetalálkoztam mamával, feldultan szólt rám: — Tedd le azokat a vackokat és menj, keritsd elő Attiláit! Istenem, Istenem, hova lett az a gyerek?! Letöröm a derekatokat, ha valami baja történik! Elindult, én a másik irányba szaladtam. Visszahivott: — Ha Etussal találkozol, küldd el Zsuzsiért. Jőjjön le ő is, segítsen keresni azt a haszontalan gyereket. — Zsuzsi elment a lóversenyre, — feleltem. Tehetetlenül álltunk a tömegben. Mama sírva fakadt. Szidta Zsuzsit, akinek a lóverseny jár az eszében meg a férfiak, szidta Bochnicseknét, azt a vén boszorkányt, hogy nem vigyázott Attilára, engem, saját magát. Két­ ségbeesetten rohant el. A sátor gazdája, aki hallotta kitörését, hangosan i g y szólt valakihez: — Finom kis familia lehet, mondhatom. A nagylány lóversenyre jár palit fogni, a fiu elcsatangol, az ilyenek meg, mint ez itt, lopkodnak. Gyűlölettel néztem rá és gyűlölettel gondoltam Zsuzsira. Szerettem volna odamondogatni, hogy nem igaz. N e m vagyunk finom kis familia. Zsuzsi nem a mama lánya és Attila csak egy kis fiu, aki nem. csavarog, csak elveszett. Én, ha nagylány leszek, dolgozni fogok és a férfiakra rá sem nézek. És én nem lopok! Elkeseredetten és kétségbeesve furakodtam a vásári tömkelegben. Biztosan cigányok lopták el Attilát vagy a komédiások, akik kézenjárással kinozzák majd, mint a papa engem. Most éreztem először, mennyire szeretem a kis testvért, aki a mama szemefénye volt, akire idegenek is rá­ mosolyogtak az uccán. A vásárteret szegélyező egyik ucca péküzletének tábláján e g y gyermekliszt reklámja lógott, rajta pufók, meztelen kisgye­ rek. Elérzékenyülve álltam meg előtte. A t t i l a mosolygott derűsen a világ­ ba a képen, ugy láttam. Milyen szép vidám kisfiu, milyen izmos, erős. Azért lopták el, mert ilyen gyönyörü, ilyen kedves... Bőgtem a kép előtt, mint egy anyátlan malac. Estefelé találtuk meg Attilát. E g y öreg parasztházaspárral ült a föl­ dön, a mutatványos bódékon tul. A derék emberek cipelték magukkal egész délután s most letelepedtek a Vásártér néptelen területén és falatoztak a kosarukból. Attila kezében nagy darab kolbásszal, tele szájjal, megelégedetten ült közöttük. R a g y o g ó arccal nyujtotta mama felé a ke­ zét: — Néni atta tóbászt.

JELEN SZAMÁVAL A KORUNK TIZENNEGYEDIK ÉVFOLYAMÁT FEJEZI BE. A LAP ELŐFIZETŐINEK ÉS A LAP MUNKATÁRSAINAK TELJESITMÉNYE EZ. OLVASÓINK JÓ IGÉNYEI SZERINTI TOVÁBBI MUNKÁNK TÁMOGATÁ­ SÁHOZ SZEREZZEN ELŐFIZETŐKET.

VIDÁM PORSZEM LESZEK Irta:

DARVAS

SZILÁRD

Ha eldobáltam lassankint a testem, az életemet akkor újra kezdem, A természetben minden megkerül, így fogok élni végre emberül. Ahogy ígérem,

szeretnék, mindent úgy teszek, hogy vidám porszem leszek.

Amíg a nap az égen sugarában én vigan A levegőben jó gyerekeket

vánszorog, táncolok.

bukfencet vetek, megnevettetek.

Egy öreg nénit keresek talán, Ölébe ülök. ő lesz az anyám. Vándorolok majd sokszor és sokat, bejárok szép és jó országokat. Ha elfáradtam, alszom a padon, gondtalanul és végre szabadon. Minden kis zúgban jégeső, orkán csúfot És mindent ha összedül

látok majd

meglelem helyem, vall velem.

s engem ki se lát, az egész világ.

Világ végére nagy pontot teszek. Hatalmas és vidám porszem leszek.

A MAGYARSÁG

OSI

Irta: S Z E N T M I K L Ó S Y

TÁRSADALMA LAJOS

A magyarság őskorát a nyelvtudomány világitja meg alapjaiban. Ha­ bár még napjainkban is találkozunk kalandos elképzelésekkel, melyek a magyar nyelvet hol az ó-görög, hol az angolszász nyelvvel akarják kap­ csolatba hozni, a tudományos nyelvészet ma már végérvényesen megállapitotta, hogy a magyar nyelv finnugor nyelv. Ebből pedig közvetlenül az következik, hogy a magyarság elődei ősidőkben együtt éltek a mai finn­ ugor nyelvű népeknek akkor még közös nyelvet beszélő elődeivel, vagyis a finnugor ősnép részéit alkották. Emellett ugyan lehetséges volna az is, hogy a magyarság elődei csupán későbbi korban, a finnugor ősnép ágak­ ra szakadása után, jutottak finnugor eredetű nyelvükhöz, átvétel utján. S éppen legujabban fejtették ki, ennek megfelelően, azt a elméletet, amely szerint a magyarság elődei eredetileg e g y török nyelvű néphez tartoztak

s a finnugorsághoz csak annyi közük volna, hogy átvették az egyik finn­ ugor néptől ennek nyelvét. De ez az elmélet oly feltevéseken nyugszik, melyek nem fedik az őskori viszonyokat s i g y nem alkalmas az előbbi kö­ vetkeztetés megdöntésére. A magyarság őstörténetének legrégibb felderithető időszaka: a finn­ ugor őskor, a 3. évezredre nyulik vissza. A z is kimutatható a nyelvtudo­ mány segítségével, hogy a magyarság elődéi együtt váltak ki a finnugor ősnépből a mai vogulok és osztjákok elődeivel. E z a kiválás azonban nem vezeti be a magyarság őstörténetének ujabb korszakát. A nyelvészet ada­ tai azt tanusitják, kiegészitve az itt már rendelkezésre álló régészeti és — az őskor óta a közelmultig csak keveset fejlődött vogulokra-osztjákokra vonatkozó néprajzi adatokkal, hogy az ugynevezett ugor ősnép — vagyis a magyarok, vogulok, osztjákok együttélő és közös nyelvet be­ szélő elődei — lényegében a társadalmi fejlődésnek ugyanazon a fokán állott, amelyen a finnugor ősnép. Ezek az adatok: megcáfolják — helyes értelmezés mellett — azt a ma is hangoztatott nézetet, hogy az ugorság már pásztornép lett volna a vadász-halász finnugor ősnéppel szemben s csupán ugyanazon őstörténeti korszakon belül engednek következtetést bizonyos fejlődésre, amely korszakba már a finnugor ősnép is belépett. A magyarság őstörténetének első áttekinthető korszaka átterjed tehát az ugor őskorra is és ezzel együtt zárul le, feltehetőleg az időszámitásunk kez­ dőpontja körüli évszázadokban. Ez a korszak igy mintegy 2-3 ezer évet ölel fel, A nyelvi és az állat valamint növény-földrajzi adatok összevetése alapján meg lehet állapitani, hogy a finnugor ősihaza, legalább is részben és az ugor ősnép hazája nagyrészben, Kelet-Oroszországnak abban a sáv­ jában volt, amely nagyjában a Vjatka folyó, a Káma és a Bjelaja alsó f o ­ lyása, a Középső Uralhegység és a Káma felső folyása között terül el, kö­ rülbelül az 50. és 60. hosszusági és az 55. és 60. szélességi fok által ha­ tárolva. A sáv központjában ma Perm városa fekszik, felülete 300.000 km körül jár. A finnugorságnak az a része, amelyből később az ugor ősnép alakult, már különválása előtt is itt élt. E z a terület, az itt csak mérsékelten, átlagban 650 méter magas Uraitól nyugatra, sikföld, legfeljebb alacsony dombvidék. Éghajlata hi­ deg, szubarktikus, helyek szerint — 1 és + 2 C. fok között váltakozó évi középmérséklettel és félévig tartó téllel. ( A 0 C. fokos izoterma, Archangelszk érintése után délnek ereszkedve, a terület északkeleti csücskén halad át, a 60. hosszusági és szélességi fok metszőpontja alatt.) Ennek megfe­ lelően tulnyomóan a fenyőövbe tartozik s nagyrészét még a közelmultban is roppant erdőségek boritották. A z erdőket folyók szelik át és minden­ felé tavak és mocsarak szakitják meg. A z erdőkben, tisztásokon, mocsa­ rakban, általánosságban, bőven található ehető bogyó, a vizek gazdagok halban, sok az erdei és a vizi madár, ezenkivül a prémes vad s legalább a délibb részeken, a méh is otthonos. A z őskorban nagy szerepeit játszott a terület állatvilágában a jávorszarvas és a rénszarvas is. Élelmüket az ősi finnugorok és ugorok lényegében vadászattal, halá­ szattal és bogyók, rügyek, gyökerek, fenyőtobozmagvak, valamint erdei méhek mézének gyüjtésével termelték, az előbbi természeti feltételek alap­ ján. Ezek mellett az életfenntartásban a földművelés és a háziállatok, me­ lyeknek különösen az ugor korból vannak nyomai, nem játszottak számba2

j ö v ő szerepet, — eltekintve a kutyától, melyet a vadászatnál használtak fel. A vadászatot ijjal-nyillal üzték, halászcsónakjaikat fatörzsből vájták v a g y fahéjból készitették. A vadak husát és a halat megették nyersen, de főtt ételeket is készitettek, előbb valószinűleg csak fából kivájt v a g y fa­ héjból összetákolt edényekben, később már (nem korongon készült) cse­ répedényekben is. A vadhust és halat száritás, füstölés, fagyasztás utján tartalékolták. Fontak gyékényt, kosarat és állati inból, növényrostból, háncsból, puszta kézzel, fonalat, melyet halászhálók készitésére és állat­ bőrruhák összevarrására használtak fel. Eszközeik anyaga, a fa mellett, tulnyomóan a csont és a szarvasagancs volt az ujabb időkben, melyekre nézve adatok vannak s csak alárendelten a kő, amelyet egyébként már csiszolhattak is. Ezekből kitünőleg az ősnép a vadság felső fokán állott, termelőerői alapján, — a társadalmi fejlődés korszakainak Morgan-Engels-féle be­ osztása szerint, — mint például más-más természeti környezetben, a kali­ forniai indiánok, az eszkimók és az Andamán-szigetek lakói, felfedezésük időpontjában. A vadság felső fokát a megelőző foktól, a vadság középfo­ kától, elsősorban az választja el, hogy az előbbinél a vadászatot már i j ­ jal-nyillal folytatják. S magát a vadságot a következő főkorszaktól, a barbárságtól, általánosságban (csak általánosságban, mert kivételek is vannak, a termelés különleges természeti feltételei alapján) az különböz­ teti meg, hogy, mig a vadság állapotában az ember tulnyomóan a termé­ szet kész termékeit sajátítja el, vadászat-halászat, gyüjtés utján s itt a földmüvelés és az állattenyésztés, ha ismerik is őket, nem jelentősek a termelésben, addig a barbárságnál mind nagyobb sulyra tesz szert, a föld­ művelés és az állattenyésztés növekvő fontosságával, a természet termékei­ nek emberi tevékenység utján való termelése. A vadság felső fokán a népesség még igen ritka a termelőerők fej­ letlensége következtében. Csekély népességnek is nagy területre van itt szüksége, hogy megélhessen. A finnugor-, ugor-őskorban 100 km -ként, legfeljebb 5-10 ember élhetett a szóbanforgó területen, az adott kedvező természeti körülmények mellett ás, amikor a 19. század végén körülbelül 5 millió ember lakott itt s igy a népsűrűség, a cári Oroszország elmara­ dott viszonyai mellett is, kitett mintegy 1700-at, 100 km -re számitva. Igy az egész terület, mely akkora hozzávetőleg, mint Magyarország volt 1914­ ben, teljes kihasználás mellett is legfeljebb csak 15-30.000 embernek ad­ hatott megélhetést az őskorban. A termelés feltételei határozták meg azoknak a társadalmaknak a nagyságát is, amelyeket ez az őslakosság kialakitott magából. A z egyes társadalmak csak addig a határig növekedhettek, amelynél a tagjaik ál­ tal bejárható terület még valamennyiük élelmét biztositotta. H a tullépték ezt a határt, kettéváltak. E z a határ persze szűkebb v a g y tágabb lehetett, az élelem helyi eloszlása szerint. A z osztják hősköltemények alapján 60300 főre teszik egy-egy déli osztják társadalom rendes létszámát abban a korban, melynek viszonyait a hősköltemények visszatükrözik, tehát a 13.16. századokban. Hasonló nagyságú társadalmakat lehet feltételezni az őskorban is, mert ez a létszám teljesen megfelel a vadság felső fokán álló népek viszonyainak. Igy 100-150 apró társadalommal számolhatnánk az őshaza területén, a fentiekben legnagyobb számként feltett 15-30.000-es össznépesség mellett s egy-egy ilyen társadalom szállásföldje 2-3000 km 2

2

2

re volna tehető, akkorára tehát, amekkora e g y mai kisebb magyar várme­ gye. A települési viszonyok szempontjából ezek a társadalmak valószinű­ leg kétféle típushoz is tartoztak. Aszerint, hogy itt v a g y ott az élelem­ termelés lehetőségei, a természeti körülményeknél fogva, korlátoltabbak vagy kiterjedtebbek s az élelemtartalékolási eljárások fogyatékosabbak vagy fejlettebbek voltak, a társadalom v a g y vándorolt területén, állandó lakhely nélkül, ha a vándorlást meg is szakitotta, kedvezőbb helyeken néhány heti v a g y hónapi egyhelyben tartózkodás; v a g y pedig éveken át megtartott szálláshellyel rendelkezett, ha a férfiak zöme a tél huzamos részét, e szálláshelyen kivül, vándorvadászaton is töltötte s ha az egész csoport el is költözött nyaranként szálláshelyéről, folyómenti halászatra. A első esetben még vándorhordával van dolgunk, mely a felszedhető sáto­ ron kivül más lakást nem ismert; a másodikban már falutelepüléssel, amelynél a földbe veremszerüen beásott, póznavázú kunyhók szolgáltak lakásul, ha a falu vándorfalu is volt s ha a település is még csak fél-települtséget jelentett. A tagok származását nézve, az egyes hordák v a g y falvak népessége lényegében vérrokonsági csoportot képviselt. N e m tekintve a kisebb szá­ mu befogadottat, a társadalom tagjait a vérrokonság- és a házasság-kö­ telékei kapcsolták egymáshoz. Kérdés azonban, hogy milyen vérrokonsá­ gi csoporttal állunk itt szemben? Zichy Géza gróf, aki a magyar őskor legelismertebb kutatói közé tartozik, a nemzetségben és pedig az apaági nemzetségben hajlandó látni a szóbanforgó rokonsági csoportot, minthogy egy finn szerző arra következtet az osztják nyelv rokonsági terminológiá­ jából, hogy az ősosztjákok családit élete az apai vérrokonságra volt alapit­ va s minthogy emellett a közelmult osztjákjai is ebben a rokonsági az ugor és az ezt megelőző korszakokban ettől az atyai családtól eltérő alakulásra következtessünk". S az apaági család feltételezéséből kiindulva, azonositja azután a kérdéses rokonsági csoportot az apaági nemzetséggel. De a rokonsági terminológiából nem lehet még apaági családira kö­ vetkeztetni. Ugyanaz a rokonsági terminológia kialakulhat már az anyaág családi rendszer uralma alatt, ugyhogy a rokonsági terminológia vál­ tozatlan maradhat, amikor áttérnek az apaági családi rendszerre. Viszont az utóbbira áttérhetnek már az egyéni tulajdon csekélyebb növekedésének eredményeként, sőt apajogu társadalmak erkölcsi hatása alatt is. Abból sem lehet tehát következtetést levonni az ősosztjákok rokonsági rendszerére vonatkozólag, hogy az osztjákoknál a közelmultban az apaági családi rendszer uralkodott, mert nem állitható, hogy az osztjákok az elmult 2000 é v alatt anyagilag semmit sem fejlődtek, v a g y hogy nem voltak kitéve ezalatt az idő alatt apajogu társadalmak erkölcsi befolyásának. Eszerint nincs bizonyiték arra, hogy már az ősosztjákok apaági csa­ ládi rendszerben élitek volna. D e akkor egyáltalában semmi ok sincs an­ nak a feltevésére sem, hogy az ugor és az ezt megelőző finnugor korszak­ ban az apajog uralkodott volna. Ellenkezőleg: minthogy a vadnépeknél ál­ talánosan az anyajog uralkodik, — néhány kivételes esetet nem tekint­ ve, melyet különlegesen sulyos természeti termelőfeltételek magyaráznak — azt kell feltenni, hogy az ősi finnugorok és ugorok is anyaági rokon­ sági rendszerben éltek.

rendszerben

éltek. E

E z t a feltevést egyes finnugor népek vallásából merithető adatok is támogatják egyébként. A mordvinok vallásában kiemelkedő szerepet ját­ szottak a női istenségek, mint amilyenek a Tűz-Anya, Viz-Anya, FöldAnya, Gabona-Anya. A női istenségeknek ez a fontossága az anyajog egy­ kori uralmára mutat. A vogulok és osztjákok pedig az állatok egész sorát vallásos tiszteletben részesitették. A z ilyen totemisztikus hiedelmek szin­ tén elsősorban az anyajogú társadalmakban alakulnak ki, melyekben a nemzetségek nőnemű istenőse gyanánt tisztelnek egyes állatokat. Ha azonban az őstársadalom rokonsági viszonyai az anyaági leszárma­ záson alapultak, akkor a legkevésbé sem magától értetődő az, hogy ez az őstársadalom, horda v a g y falunépség, egybeesett a nemzetséggel. A nemzet­ ség: meghatározott ős ivadékainak összessége, — exogám vérrokonsági csoport, vagyis tagjai nem léphetnek egymással házasságra. Következő­ leg a férj és a feleség, minden házaspárnál, különböző nemzetségből szár­ mazik a nemzetségi rend mellett s i g y maga a horda v a g y falunépség is különböző nemzetségből kerül ki s ebben az esetben a horda, v a g y falu­ népség legalább is e g y meghatározott nemzetség képviselőjének tekinthe­ tő. Rendszerint ez is a helyzet apaági rokonsági rendszer mellett, mert itt házasságkötéskor általában a nő költözik a férfihoz. I t t tehát a faluban vagy más társadalmi egységben akár az összes férj e g y nemzetségből való lehet, az apaági leszármazási vonal mellett a házasságból született gyer­ mekek is apjuk nemzetségét követik, sőt még az idegen nemzetségekből hozott feleségek is átlépnek férjeik nemzetségébe, minélfogva a társadal­ m i csoport teljesen is egybeeshetik itt a nemzetséggel. De anyaági rokonsági rendszer mellett a szóbanforgó helyzet csak ak­ kor alakulhat ki, amikor házasságkötéskor, éppen forditva, a férfi költözik a nőhöz. A házasságuk révén a hordához csatlakozott vagy a faluba köl­ tözött férfiak ekkor is más nemzetségeikbe fognak ugyan tartozni, mint feleségeik, de a feleségek ugyanabba a nemzetségbe tartozhatnak, az anyaági leszármazási vonal folytán a házasságokból született gyermekek anyjuk nemzetségét fogják követni s ezenfelül a hordában vagy faluban rendszerint akadnak még nőtlenül maradt vagy özveggyé vált férfiak is, az. asszonyok fivérei vagy más anyaági férfirokonai, akik szintén az aszszonyok nemzetségébe tartoznak. Mindez, együttvéve, itt is e g y meghatá­ rozott nemzetség tulsulyát biztosithatja a társadalomban. H a azonban a házasságkötéskor a nő költözik a férfihoz, ami anyaági rokonsági rend­ szer mellett épp ugy előfordul, mint az ellentétes eset, nemcsak az aszszonyok fognak más nemzetségekbe tartozni, mint férjeik, hanem az aszszonyok maguk is különböző nemzetségekből kerülnek férjeikhez s i g y a házasságból születő gyermekek, kik anyjuk nemzetségét követik, szintén különböző nemzetségekhez fognak tartozni, ami egyben azt jelenti, hogy itt a férfiak is különböző nemzetségek tagjai. Ebben az esetben tehát a horda v a g y falunépség különböző nemzetségek keveréke lesz. Mármost: a régi osztjákok és vogulok házasságában nagy szerepet játszott a nővétel mellett az erőszakos nőrablás is, a hősi énekek tanusága szerint. A nővétel összeegyeztethető az előbb érintett mindkét esettel, de a nőrablás már csak azzal az esettel, amidőn a férfi viszi magához a nőt. A nőrablás szokásából az következik tehát, hogy a régi osztjákoknál és voguloknál s ennélfogva, minden válószinűség szerint, ugor és finnugor elődeiknél is, a nő követte a férfit a házasságba és nem forditva. Ebből vi-

szont az folyik, hogy az utóbbiaknál a horda v a g y falunépség nagyjából sem eshetett össze e g y meghatározott nemzetséggel, hanem nemzetségek tarka keveréke volt. A társadalom férfitagjai lehettek emellett akár va­ lamennyien is ugyanazon ős-szülőpár férfiági leszármazottjai, mégis kü­ lönböző nemzetségekbe tartoztak, minthogy a leszármazást anyai ágon számították. Ennek az ősi vérrokonsági társadalomnak az alcsoportjai, nem a mai értelemben vett családok, hanem ennél nagyobb közösségek voltak. Nagy­ ságukról hozzávetőleges képet alkothatunk a vogul falvak viszonyai alap­ ján. Ezek még a közelmultban is rendszerint csupán 4-8 kunyhóból állot­ tak, de az utóbbiak nagyobb épitmények voltak. Hasonlóképpen lehet el­ képzelni ugor és finnugor elődeik falvait is, annál is inkább, mert az oszt­ ják énekekben is tágas lakásokról van szó. A z ősi faluban azonban, mint láttuk, 60-300 ember lakott. E g y kunyhóra tehát mintegy 15-35 ember esik, az adott szám mellett. Ugyanilyen viszonyokat találni a vadság felső fokán álló többi népnél is. A h o l van falu, ez mindenütt kevés házból áll, de az egyes házakban sokan laknak. A nagycsaládi házközösség, illetve a nagycsalád az, amivel itt talál­ kozunk. A nagycsalád szabályszerint három nemzedéket foglal magában, a polgári családdal szemben, mely rendesen két nemzedékből áll. Alapfor­ májánál, amely nagyszülői családnak nevezhető, a szülőkkeli szoros közös­ ségben élnek házas gyermekcik; fiaik v a g y leányaik, házastársaikkal együtt és ezek gyermekei, az unokák. E z a kör bővül ki azután a szülők nem házas gyermekeivel, esetleg ilyen testvéreivel és még tovább: házas testvéreivel és távolabbi házas rokonaival, ezek leszármazóival s az utóbbi réven további nagyszülői családokkal is, a körülményekhez képest és ezek szerint változó határig. A z előbbi szám mellett egy-egy nagycsalád 1-3 nagyszülői családot s 3-8 házaspárt foglalt volna, például magában. A nagycsaládok s a horda vagy a falu, mely a néhány nagycsaládot közös keretbe foglalta, a termelő munka szervezetei voltak. A nagycsalá­ dok tagjai nagyrészt közös munkával termelték a létfenntartásihoz szük­ séges dolgokat, közösen vadásztak, halásztak, gyüjtöttek s a közös munka eredményében valamennyien részesedtek. Amikor pedig a körülmények nagyobb számu munkaerő együttműködését kivánták meg, az egész horda vagy falunépség közös munkára egyesült, mint hajtóvadászatok alkalmá­ val v a g y néha a halászattal kapcsolatban is s ekkor a munka eredményén is az egész társadalom osztozott. A házasság általános alakja, a vadság felső fokán már az ugynevezett párosházasság, mely a korábbi csoportházasság helyéibe lép. A páros­ házasság már csak két személy közt jön létre, de könnyen felbomlik s a házastársak rendszerint előbb-utóbb elhagyják egymást. I g y a hozzáfűződő család tul kevéssé állandó ahhoz, hogy külön háztartás alapja lehes­ sen. És a termelőerők fejletlensége s az ember ebből folyó tehetetlensége a természettel szemben szükségessé teszik a nagyobb kötelékekben való tervszerü együttdolgozást ezen a fokon. Ezeknél fogva szükségképpen a nagycsalád válik itt a társadalom gazdasági egységévé, a házaspárra s gyermekeire korlátolt család, a „kiscsalád" helyett s maga a -termelés tár­ sadalmilag folyik, a nagycsalád és szükség esetén, az egész közösség kere­ tében. A nagycsalád, mint termelő-fogyasztó közösség, tulnyomóan saját

munkájával, legfeljebb a horda- v a g y falu-társakkal közösen dolgozva, állitotta elő munkaeszközeit, a szükséges nyersanyagokat s a szükségletei közvetlen kielégitésére szolgáló termékeket és nem csere utján szerezte be őket, egyszóval: önellátó v a g y természeti gazdálkodást f o l y t a t o t t A vadság felső fokán a munka még csak magának a munkaerőnek a fenn­ tartását biztositja, a termelőerők fejletlensége folytán. Felesleget, az eh­ hez szükséges termékmennyiségen felül, még csak alkalmilag tud létre­ hozni, mint például kivételesen gazdag vadászzsákmány v a g y véletlenül igen jól sikerült halászati idény esetében. A csere fejlődésének azonban elsősorban a felesleg az alapja. Ezért a csere is csak egészen alárendelt szerepet játszhatott ezen a fokon a szükségletek kielégitésénél. Találkozunk ugyan a vadnépeknél a cserének e g y másik forrásával is, a felesleg mellett, de az ebből eredő termékforgalom sem befolyásolja náluk lényegesen a gazdálkodás önellátó jellegét. A csere itt abból szár­ mazik, hogy a hordák vagy falvak természeti környezete nem teljesen azonos, hanem bizonyos helyi eltéréseket mutat. Egyes közösségek terü­ letén akadnak ennélfogva olyan szükségleti tárgyak, különösen nyers­ anyagok, melyek a többiek területén hiányoznak v a g y csak elégtelen mennyiségben találhatók. E z a helyzet azután arra vezet, hogy meghatá­ rozott nyersanyagok és főleg az ezekből készitett ipari termékek csere tárgyaivá válnak a társadalmak között. Ezek többé-kevésbé lemondanak az oly ipari termékek előállitásáról, amelyeket csak kedvezőtlenebb felté­ telek mellett képesek késziteni és csere utján szerzik be őket. A z ilyen ipari termékeket részben már csere céljára, áruként termelik tehát. S ha a csupán alkalmi feleslegen nyugvó csere maga is csak alkalmi lehet, csak akkor játszódhatik le, ha alkalmi feleslegek egybeesnek, véletlenül, megfe­ lelő alkalmi szükségetekkel, a csere itt már állandósul, az ugynevezett cso­ portipar alapján, jóllehet csak egy-két termékben folyik és i g y az összszükségletek kielégitése szempontjából sulytalan marad. A cserének ezt a fajtáját bizonyára ismerte a finnugor és az ugor ősnép is. Ezen a réven az egyes hordák v a g y falvak csontszerszámokat és fegyvereket cserélhet­ tek például egymással csónakok és faedények ellenében, vagy agyagfaze­ kakat gyékények és kosarak ellenében, a helyi körülmények szerint. Előfordulhatott emellett, a többi vad nép példájára az is, hogy nem az egész közösség, hanem csupán néhány ember a hordából v a g y falunépségből termelt cserére bizonyos dolgokat, mindenekelőtt fegyvereket, az ezek készitésében természettől birt különleges ügyessége alapján. De az innen eredő cserének is csak csekély jelentősége lehetett a szükségletkielégités adott rendszerében. A csere főleg falvak, illetve hordák között játszódott le s csak kisebb mértékben ezeken belül. Elsősorban társadalomközi csere volt tehát, de ebben a minőségében tulterjedt az ősnép keretén is, kapcsolatba hozva ezt magasabbrendű társadalmakkal. A z ezekkel való érintkezés feltételei már az őshaza földrajzi fekvése által is adva voltak. E z ugyanis, déli határánál, füves pusztaságok köz­ vetlen szomszédságában feküdt, amelyeken pásztortársadalmak éltek. A z utóbbiak pedig érintkezésben állottak a Földközi-tenger civilizációival. S az ősnép rendelkezett a vadászat e g y termékévél, a prémmel, mely nem­ csak a pásztortársadalmakban volt keresett cikk, minthogy védelmet nyujtott a téli hideg ellen, hanem a Földközi tengertől kiinduló európai

kereskedelem együk főtárgyaként is szerepelt már a 2. évezredben. A pré­ met mindig be lehetett tehát cserélni a pásztortársadalmak termékeivel, vagy az ezekkel a társadalmak által közvetitett árukkal s az utóbbiak — mint háziállatok a ezek termékei, bronz- majd vaseszközök is, valamint ékszerül használható nemesfémtárgyak — uj szükségleteket ébresztve, mindig kapósak voltak az ősnép körében is. A z egyes hordáknak v a g y falvaknak ugyancsak alkalmilag volt felesleges prémjük termelőerőik f e j ­ letlensége mellett s ezért az előbbi cseretárgyakhoz is csak alkalmilag és csekély mennyiségben juthattak hozzá, ugyhogy azok nem befolyásolhat­ ták lényegesen termelésük módját. De az egész ősnép területéről mégis forgalomba kerülhetett annyi prém, hogy ez állandó kereskedelem tárgyá­ vá válhatott az ősnép és a szomszédos pásztortársadalmak viszonyában s i g y az alkalmi felesleg alapján is állandó csereviszony létesülhetett ebben a keretben. Pénzt fejletlen csereforgalom mellett is használhatnak. Lehetséges tehát, hogy már az ősnép körében folyó csereforgalmat is részben pénz segitségével bonyolitották le. Ebben az esetben valószinű, hogy a pénzjel­ leg a prémáruhoz fűződött, amely az elidegenithető vagyon főeleme volt. Tényleg a későbbi osztjákok is a prémet használták pénzáru gyanánt. A z sem tekinthető kizártnak, hogy bizonyos hordák v a g y falvak népessége általában v a g y csak némely ember egy-egy közösségben a termékcsereközvetitésével is foglalkozott. Ilyen kereskedelmi tevékenységre már a legalacsonyabb fokon álló népeknél is akadnak példák. Minthogy azonban a társadalom életében a csere mindezek mellett is csak jelentéktelen szerepet játszott, az egyes társadalmi egységek, hordák vagy falvak anyagi termelésén belül csupán a tisztáira természeti, élettani alapokon nyugvó munkamegosztás lehetett kifejlődve, egyrészt a nemek, másrészt az egyes korosztályok között. Ehhez képest a vadászat és nagy­ részt a halászat is, nemkülönben az ezekhez szükséges eszközök elkészi­ tése a férfiak, a gyüjtés és teherhordás pedig, ép' ugy, mint a gyékény és kosárfonás, valamint a fazekas munka a nők dolga volt a nagycsaládban. A társadalom anyagi termelőfolyamatán belül a munkamegosztás, a fog­ lalkozások elkülönülése, ezen tulmenően, csak csirájában lehetett m é g adva. Ha voltak, is a közösségben olyanok, akik különösképpen foglalkoztak meghatározott termékek csere céljára való előállitásával, vagy a termék­ csere közvetitésével, ezeknek is részt kellett venniök emellett a nagycsa­ lád általános munkájában, mert nem tarthatták fent életüket egyedül ha­ sonló tevékenységek utján, a termékek piacának korlátoltsága, illetve a csere általános fejletlensége következtében. A z anyagi termelő munka megosztása ezeken kivül csupán a társadálomközi viszonyban érvényesült a csoportipar révén az ősnép egyes társadalmi egységei közt s ezenfelül az ősnép és magasabbrendű társadalmak között. A csere tehát, sőt a munkamegosztás, az árutermelés, a pénz és a ke­ reskedelmi tevékenység megtalálhatók már a termelőerők egészen kezdet­ leges szinvonalán, a vad népeknél is. Ugyanakkor azonban az uralkodó forma ezeknél mégis a természeti gazdálkodás és a tisztán élettani alapo­ kon nyugvó munkamegosztás a termelőerők fejletlensége következtében. A csere ennek megfelelően lényegtelen itt a társadalmi viszonyok ala­ kulása szempontjából, a belőle kifejlődő összes formákkal együtt, ellen­ ben a természeti gazdálkodás, i l l e t v e a termelőerők fejletlensége, amelyet

ez kifejez, a társadalom szerkezetét döntően befolyásolja. Teljesen téves szempontokon nyugszik tehát Dopsch tanár könyve, a Naturalwirtschaft und Geldwirtschaft, amely nagy apparátussl bizonyitja, a fiatalabb magyar történészek felfogására szemmelláthatólag nagy hatást gyakorolva, hogy a. természeti gazdálkodás és a pénzgazdaság, illetve árutermelés minden lönböző fokait képviselik. A z ausztráliai benszülött is termel ugyan egy­ két dárdát piacra s a mai amerikai szénbánya is felhasználja az általa termelt szén e g y töredékét saját üzemében. D e azért az ausztráliai benszü­ lött és a mai amerikai szénbánya teljesen ellentétes társadalmi alakzato­ kat képviselnek, amelyek egyikére a termelőerők fejletlenségén alapuló természeti gazdálkodás, másikára pedig a termelőerők fejlettségén alapu­ ló árutermelés a jellemző s az árutermelés a természeti gazdálkodásból fejlődött ki a termelőerők fejlődésével. Dopsch álláspontja a szellemtör­ téneti iskola történetszemléletét tükrözi vissza, melynek szelleméből ki­ veszett a lényeg iránti érzék, amely a mult történetében tagadva a fejlő­ dési fokokat, valójában a j ö v ő fejlődési fokán dolgozó mai történettel helyezkedik szembe. ( M é g e g y közlemény.)

B

A

L

O

G

-

S

Z

I

N

H

Á

Z

Irta: A S Z T A L O S I S T V Á N Vasárnap volt, külvárosi vasárnap. November elején, ugy délelőtt. A szoba ajtajára lapulva e g y meszes kabát lógott a szegen. Gazdája, Balog Mihály, a kőmüves, az bent lapult az ágyban e g y kopott paplan alatt. Ötven éves esze mind azt forgatta, — keljen v a g y ne keljen? ...Fog kárálni egy hétig... — gondólt feleségére. Szégyellte is magát s bánkódott eleget. — Fene a dolgomat! — morogta. — N a , mindegy — nyugtatta meg magát a végén s mivel szégyelte annyit heverni, nagyokat nyögdösve vackalódott ki az ágyból. Felrángatta a nagytrottyú nadrágot, fejére tette sapkáját s csak ugy mezitláb, nagyokat köhögve, kiment. Mindig köhögött, ha szánatni akarta magát. De a felesége most nem akart tudni a köhögéséről. Komoran ült a ki­ csi széken s murkokat vakart. A z ember zavartan csetledezett a vederig. Szomjas volt. Nagyokat klutyolva nyelt és két csupor vizet is megivott, habár furcsa kotlósnak érezte is az izét. Aztán hallgatva leült cipőt huzni a kályha mellé. Szeme óvatosan kerülgette az asszonyt. Annál álhatatosabban nézte az őtet. E g y darabig csak ugy a szemé­ vel ette az urát, végül kiugrott belőle a harag. — H á t mondjad, te Balog, van neked Istened?! A z ember pislogva nézte a cipőit. A z asszony rákezdte: — Várom az este, nem jő... Teszem ki a vacsorát, nem jő... T i z óra elmulik... E l éjfél, nem jő... Nézem az órát. K é t óra, S há csak matat ha-

társadalomban kiegész

za részegen, mint e g y állat! — Hogyne állat — emelte fel fejét morogva az ember. — Mit tudod te... A z asszony rámeredt. — De az Istenedet, ülj itthon! kezdett ki­ abálni. — N e idd el azt a kicsi pénzt, amit keresel. ...Vén dög vagy már, alig keresel, ki ád a szádba pápát, ha eliszod előre?... H o g y én nem tu­ dom?... Tudom én hires, ki v a g y te. H a én nem lennék, m i lennél?... R é g elittad volna ezt a kicsi tetőt is a fejünk felől. — Mindig rossz voltam, úgyi? — keseredett el az ember ennyi ráfogás hallatára. — H á t talán jó vagy?... Oh, lelkem! A l i g élünk s te iszol! A beled­ től nem sajnálod, de ha mi szeretnénk valamit, mindjárt orditsz, hogy nincs. N a g y leányod van, de e g y rongyot nem tudsz venni neki, kell dolgozzon szegény, mint e g y ló. Sehová sem tudunk menni, sehova, de te járod bez­ zeg a kocsmát. A z ember már odáig volt a megbánástól. — N e izélj na, ne izélj! — dörmögte engesztelőn. De biza az mind izélt. Egész nap kint matatott, hogy ne hallja a szá­ ját. Még leánya, a tizenhat éves Iboly is ugy nézegette, hogy mind job­ ban szégyelte magát. Törte is a fejét, hogy hogyan békitse ki őket. Másnap estig aztán, valahogy kitalálta. A k k o r vacsora után csak odafordult a leányához s mondani kezdte nagy csendesen: — Iboly! Lesz vagy hat tulórám, gondoltam, elviszlek titeket a szin­ házba vasárnap. Iboly csak nézte hitetlenül. A p j a eddig, ha ő csak moziról v a g y ilyes­ miről beszélt, hát mindjárt rákiáltott, hogy olyan helyre csak urak meg gazemberek járnak. Becsületes embernek nincs arra pénze. — És, ha még­ is nyaggatta, hát rászólt, hogy ne politizáljon. Csodálkozva nézte hát az apját, majd a duzzogó anyát, akinek szintén arcára ült a csodálkozás. A z öreg aztán, mint e g y vértanu belavirozott a sötét szobába és nagyhallgatva leült az ágy szélére. Füle azonban mind az ajtón volt. A konyhán sugdolóztak ugyancsak. Egyszer aztán bejött az asszony s oda szólt szeliden: — N e m iszol e g y forró teát Balog? A z éjjel is annyit köhögtél. N a igy szent lett a béke és ettől a pillanattól várni kezdték a va­ sárnapot. A k k o r este még lefekvés után is sokáig beszélgettek a sötétben. A z asszony elmondta, hogy biza ő leány korában volt szinházban is kezdte mondani, de mér az elején megakadt s bevégezte avval, hogy nagyon szép volt. Balog is elmondta, hogy ő is volt szinházban katonakorában eleget. Bécsben szolgált a közösöknél s e g y szakácsné ismerősének istene volt a szinház. Őneki nem tetszett sehogy, mert németül gagyogtak ottan s s végén ö t mindig a szakácsné költötte fel. Iboly megkérdezte, h o g y hát amióta házasok, nem voltak sehol? — V ö t egyéb dolgunk fiam, — dörmögte az apja. — Mind ezt a rongy házat kuporgattuk, — sóhajtozta az anyja is.

elégszer

— Tudja a fene, észre sem vettük, ugy eltelt az idő. Ugy-e te? — lökte meg a mellette fekvő urát. A z morgott, hogy biza. Iboly erősködött, hogy ha ő férjhez megy, nem lesz bolond mind csak dolgozni. Dolgozik ő most eleget, mióta csak tudja, háromszor volt mozi­ ba s abból is egyet a keresztanyja fizetett ajándékba. De csak menjen ő férjhez. Akkor minden héten elmegy legalább egyszer — fogadkozott a recsegő diványon. — Hadd csak, hadd — intette az anyja. — Én is mind azt mondtam, hogy menjek csak férjhez. De biza nem ugy lett. Mindig volt egyéb ba­ junk, mint szórakozni. Született bátyád, azután te, osztán apád lett be­ teg, azután neki fogtunk a házra gyüjteni, de mióta csak asszony vagyok, mindig azt sem tudom, hol á l a fejem. Egyszer mentünk el egy lakodal­ mat megnézni egy este s akkor is bátyád magára huzta a lámpát s el­ égett, hogy majd bele halt. T e akkor voltál másfél esztendős. U g y biza. Apád még el-el ment egyszer-egyszer, de azt e g y asszonynak nem lehet, majd meglátod, ne félj. — H á hogyne, én mindig csak dolgozzak? Na, mer bolond leszek! — mérgelődött előre Iboly. A z anyja nem felelt, csak sóhajtott. Lassan elaludtak. Másnap, harmadnap és egész héten készülődtek aztán a vasárnapra. Balogné végig dicsekedte a környéket a szinházba menéssel. A z öreg Balog azonban mind azon törte a fejét, hogy miből keritse ki a szinház pénzt. A tulórákból semmi nem volt igaz, örült, ha a rendest kidolgoz­ hatta. N a végül rászánta magát, hogy a dohánypénzt áldozza fel szinházra. Hiába, házsártos asszony mellett biza erre is kell gondolni e g y dohányos kőmüvesnek. — E g y kicsit aggodott a megszokott füstölésért, de aztán csak rángatta a vállát. — Majd csak lesz valahogy — gondolta. Szomba­ ton azzal jött haza, hogy ügyeljenek, mert valami „ H a t y u t " adnak. N a eljött a vasárnap, el az este is. Balogék már j ó korán készülődni kezdtek. Kint laktak valahol az asz­ falton tul s messze volt oda a szinház. Öltözködtek. Balogné mind rimánkodott az urának: — V é g y nyakkendőt, Balog! Hogy nézel ki, jaj hogy nézel k i ! Látszik, hogy kőmüves vagy, látszik. Megmakacsolta erre magát az öreg. Ő i g y is Balog Mihály, a Krisz­ tusát, kezdte kiabálni. És hagyjanak békét neki, mert mindjárt nem megy sehová. Végül nagy dühösen mégis elővett egy rikitó kopott nyakken­ dőt s azt aztán addig tekergette a nyakán, hogy az u g y a nyakára bogo­ zódott, hogy tikogni kezdett tőle. Tépte, cibálta a bütykös ujjaival s vala­ hogy aztán letépte. Akkor kiment dühiben az udvarra, hogy csillapodjék és onnan dugta be magát minden öt percben, hogy: — Mija, meg vagy­ tok?... Mija, jöttök már?... Elkéstek te, elkéstek! E l is késtek. Mire valahogy jegyet váltottak s nagy nehezen megkapták a bejára­ t o t s felértek a karzatra, már folyt az előadás. Pislogtak tanácstalanul, hogy hová is üljenek, de alig moccannak a

nyikorgós karzaton már pisszegtek rájuk mindenünnen. A z asszony bátortalanul lökdöste az urát, hogy menjen már a padok felé, de az csak a nyakát tekergette megrettenve. Legszivesebben már k i ­ ment volna. Végre e g y kicsike forma ember elkérte tőlük a jegyeket nagymérge­ sen és odasugta indulatosan, hogy: — Máskor korábban tessék jönni! avval vezetni kezdte őket a padok felé. A padsor majdnem másik végére szólt a jegyük s a szomszédjaik alig akartak felállni a jegyszedő kérésére. Szidták őket, pisszegtek rájuk elől, hátul. Tessék már bemenni, ne itt állni! — sürgette őket a jegyszedő is. A kicsi tömzsi Balogné igyekezett is előre, lábakat taposva és ugy összeszorult e g y szuszogva álló nagy kövér asszonnyal, hogy se előre, se hátra. M i lesz ott, hallja, üljön l e ! - sziszegték mindenünnen. A z ura is taszigálta, hogy menjen már, igen, mert őt meg Iboly sürgette, akit meg a jegyszedő biztatott. Balogné kétségbeesetten préselte magát előre, a másik szuszogva nyögdösött. — N e nyomjon, j a j hogy n y o m ! — E g y darabig egymásba forrva himbálóztak a recsegő padok közt, mint akik birkóznak, mig végül Balogné átránditotta magát a tuloldalra, egyenesen neki e g y fiatalem­ bernek, aki foga közt szitkozódva esett le a padra. Balognak már valamivel könnyebb volt az átkelés, bár ő is préselődött eléggé, csak ő az asszony kerekebb feléhez, mert az okulva, megfordult. Iboly is átjutott, végre leülhettek s nézhették az előadást. Szerelmi drámát adtak. A z öreg Balog meresztette is a szemét, csak melege volt nagyon. Döglés volt a karzaton. N e m birta sehogy, felállt, h o g y letegye a kabát­ ját. E l is kezdődött rögtön a pisszegés, az üljön le, hallja. A felesége is rángatta ijedten, Iboly is szégyenkezett. Vissza ült hát kabátosan s néz­ te, hogy lásson valamit. A szinpadon e g y hosszu feketekabátos uriember, mind csak mondott valamit e g y szép uri asszonynak, aki egy cifra diványon ült. E g y darabig hallgatta az öreg, aztán kőmüves szemével meglátta, hogy rezeg a szinpadi fal. — Papir! — biggyesztette el a száját. Mellette az asszony is a szinpadot bámulta áhitatosan és igyekezett kitalálni, hogy mit is mondhatnak egymásnak azok ott lent. — E g y kicsit nagyot halló volt Balogné, de ezt még az ura elől is titkolta. A szinpadra berohant egy másik hosszu feketekabátos ur és ugyan­ akkor az első feketekabátos kirohant és most ez a másik kezdett beszélni a nőnek, majdnem ugyanannyit, mint az első. Balogné ebből sem sokat értett. Oldalba lökte hát Ibolyt. — M i t mond? — kérdezte sugva. Iboly próbálta is visszamondani, dehát kezdtek pisszegni rögtön. Ijedten kapták szét a fejüket s meredtek tovább a szinpadra. Iboly mindjobban rájött, hogy szebb a mozi. V é g r e szünet lett s az öreg Balog is levethette a kabátját. Balogné ás szétnézhetett alaposabban, aztán csak megrökönyödve hajolt oda Ibolyhoz. — T e , itt inkább mind csak cselédek ülnek.

Iboly visszasugta: — Vacak hely! Sokkal jobb a moziba. A z öreg Balog a nyakát tekergette. Rájött a dohányzás, de nem lá­ tott füstölni senkit s nem tudott pontosan visszaemlékezni, hogy Bécsben szabad volt, v a g y nem. A d d i g töprengett, m i g megkezdődött a második felvonás. Akkor savanyun huzta vállába a fejét s nézegetni kezdte a szinészeket, de rájött, hogy az elébb is mind ezeket látta. M e g is lökte a fe­ leségét, hogy mi van? D e az visszalökte, hogy hallgasson. H á t hallgatott is csendesen. Addig, mig szép lassan elaludt. M é g horkantott is egyszer­ egyszer. Annál inkább figyelte görcsösen a szinpadot az asszony. Megigérte a szomszédasszonynak, hogy elmondja, mit látott, de hiába, nem értett sem­ mit. Végül beletörődött abba, hogy ő ma itt nem sokat hall, hát legalább látni igyekezett. D e már a harmadik felvonás vége felé ő is ejtegette a fejét gyökkentve. Iboly is ásitozott álmosan, csak akkor élénkült fel kissé, mikor azok lent csókolozni kezdtek, de akkor már vége is lett s ők jöhettek kifelé. Fázósan indultak neki a külvárosnak. Mentek szótlanul. A z asszonynak eszébe jutott, hogy nem fizette ki a füszerest, mert harisnyát v e t t Ibolynak. — Lesz kontó szombaton! — gondolta sóhajtva. Iboly álmos volt, hogy dült el. A reggeli felkelésre gondolt, a gyárra. B e sem engedi a portás, ha elkésik. — Sietni kezdett, rángatva az anyját. — Bolond v a g y ! — szólt rá az dühösen. — Rángassa az embert. — Igen, én elkések — nyafogott a lány. — H á menj előre a francba! — förmedt rá az apja, aki mind a j ö v ő heti dohányra gondolt. Iboly duzzogva ment mellettük. Hallgattak e g y darabot, csak cipőjük kopogott a néptelen uccán. — Fene a szinházát, én azt mondom! — tört ki végül mérgesen a z öreg. — A nyavaja látott ilyet. Ott né, mind csak beszéltek, N e m ért semmit. — A z már igaz — szólalt meg az asszony is. — Én sem értettem sem­ mit. Tudja a fene, egyik kiszaladt a másik beszaladt, azt se tudta az em­ ber, hová mind szaladgálnak. Jobb lett volna megegyük. Osztán ő semmi hattyut nem látott, — dohogott. — Igen s én most, hogy kelek fel korán?! — siránkozott Iboly. — N a , nekem ne nyavajogj, kelj fel, ha kellett szinház! — mordult rá az apja. — H á t nem édesapám hivott? Igen. — Igen, mert apádnak istene a prédaság. — Kinek, te, nekem? — állt meg hirtelen az ember. — Neked, neked! — Jó pipa vagy, hallgass! — Jaj, az Istenit, há mongyad, nem ti kivántátok a szinházat? — fortyant fel az ember. — Kivánta a frász! - csattant neki az asszony. — Nálad nem fért el a pénz. Igen, mert t e csak ezt tudod, inni, prédálni... És i g y szépen összevesztek. Hazáig mindegyre szidták, okolták egy­ mást s osztották, hogy melyikük hibás. A z öreg Balog pedig egész héten másoktól kunyorált cigarettát a munkán: és átkozta azt is, aki kitalálta a szinházat.

BERKÓ

SÁNDOR:

HÁROM

VERS

MIELŐTT KARTÁCS ZUZNA SZÉT Mielőtt kartács zúzna szét, vérben vonagló cafatokra, mielőtt bénult agyadat kőhöz loccsantaná a bomba, mielőtt száraz ínyedet zöld nyálként futnák be a gázok, — mielőtt végkép kihullatnád szivedből ezt a rongy világot: szedd össze maradék erőd! Mint testvérid, a tehetetlen borjak, ha lezuhant a tagló, s vérük fehér kötényre cseppen: rángatózz ernyedő inakkal, rúgd lábadat a szabad égnek, karmolj, harapj, tüdőd lihegjen, bődülj, mint akit élve tépnek, — tégy úgy, mint eltévedt arab a sivatagban, ki, tíz napja, megváltó oázis helyett a tüzes homokot harapja s bár tudja, holnap, vagy ma még, csontig lepörköli a Nap, addig vonszolja testét, míg a homokba végsőt nem harap. Nem lesz számodra béke itt! És mégis, mégis küzdened kell érette, a végső szóig, s hirdetni mindenek felett, — majd összerogysz, és rángatózva híg sárba fúrod arcodat, fiad felkapja fegyvered s keresztüllépi sírodat. NEM VAGY PRÓFÉTA Nézz a tükörbe, te bolond, s valld be magadnak igaz hittel: mily szánalmas figura vagy nagy száddal, kajla füleiddel, ahogy két puha öklödet rikácsolva az égre rázod, — hát te még most is azt hiszed, hogy megválthatod e világot ?

Hová lettek barátaid, a próféták, apostolok s a többi szentek? Ne kutasd, talpuk nyomát sem láthatod, mind megugrott az égi uton gyáván s az Olimpusz megett, az enyhe napfényben, horkolva szunyókálnak az istenek. Magad maradtál. Menteni akarsz? Hát mentsd meg magadat. Ember emberek közt nem gyávább, mint nyulak között a nyulak. Nem vagy próféta, sem apostol; légy menekvő s légy menedék magad számára, legalább másra nem hárulhat a vád, ha lángra kap s fejedre ég.

ROSSZASÁG Nem is hiszem, hogy volt nálamnál valaha még rosszabb gyerek. Kötélen végzi, — mondogatták nagy okosan az emberek anyámnak, aki csak mosolygott, a fejét csóválva felém, — pedig be könnyen megtörténhet, mit akkor nem hitt el szegény. Rúgtam a földet, mint a vad ló, hogy csak úgy döngött a szoba s hiába volt minden fenyités, hiába anyám szép szava, én csak sikongtam, orditottam, hogy az ég majd belé repedt, amig csak arcom él nem kékült s a torkom bélé nem rekedt. Ma, bár a jussért nem vetem már a mocskos földre magamat, a lázadás tüzes lávája még most is marja torkomat, öklöm még most is követelve csapkodja mellem mindazért, miket életem satnya marka üres zsebembe sohse mért. Kötélen végzi, — zsongnak szivemből az ismert szavak.

olykor

Felorditok.Skövek helyett, ím, torkombólpillékszállanak, szállingózva és egyre messzebb, a hajbókoló fákon át — és nem remeg belé az égbolt és nem dől össze a világ. A VÁROS, A FAL, A BARLANG (Urbanisztikai

vázlat)

Irta: D É Z N A I V I K T O R A Krisztus utáni 271. esztendő az urbanizmus együk legnevezetesebb dátuma. Akkor kezdte meg Aurelian császár Róma falainak épitését. T i z é v i g tartott a munka és ezek a falak másfélezer év mulva még állnak. Bár funkciójukat elvesztették, e g y más korszak szimbolikus tanuiként még; jelen vannak. Rómának ezek a falai — a leghatalmasabb birodalom fővárosáé, mely maga a város volt s előzőleg ötszáz éven át nem látott ellenséget — ezek a falak határozottan jelzik a nagyság, a korlátlan növekedés korszakának végét: valóságos határkövek. A z erő, a belső béke ideje elmult. Most a hanyatlás kezdődik. Több évszázad óta a Pax Romana megalapozta a biztonság lelkiálla­ potát, mely az egész roppant birodalom területén bámulatos városi felvi­ rágzásban nyilvánult meg. Nemcsak százával nőttek a városok a földből, de megszerveződtek, megnagyobbodtak, megszépültek annyira, hogy a tu­ datos civilizáció e látványa, melyet még a távol vidéki központok ma is, sulyosan megviselt romjaikban is felmutatnak, ámulatra késztet. És ime Aurelian császár az évszázados rend megingása, a fokozódó belső zavarok és a barbár népek fenyegető hullámai következtében bevallja a biztonság elvesztését. Róma falai, melyek már ellenséges támadásokkal számolnak, e g y felbomló világ jelképei: a nyugtalanság és általános bizonytalanság kifejezői. E g y évszázad sem mult el s Róma példáját a vidéki városok is kö­ vették. Ezek a nyilt települések, amelyek tervszerűen, a lakosság kedve és gazdagsága szerint, tágasan és kényelmesen terültek el, most hirtelen összehuzódnak, körfalakat és erőditményeket vonnak maguk köré. Min­ den bezsufolódik hatalmas középületeikbe, az óriási templomok, szinhá­ zak és cirkuszok belsejébe és a falak mögül aggodalmasan tekintenek a vidék felé, ahol támadó idegen hordák kószálnak, fellázadt parasztok és rabszolgák, mindenféle veszedelmek... Nézzük kissé közelebbről, milyen lényeges változást jelent a fal a vá­ ros életében. A változás észrevehető a városnak ugy külső képén és életmódjában, mint szervezetében. A lakosok szokásai és eszméi éppen oly mélységesen átalakulnak, mint az együttélés feltételei. A római birodalom összeomlása mindenütt romokat hagyott maga után. A z elszegényedett, ellenségtől és dögvésztől megtizedelt lakosság polgári öntudat és anyagi mód hijján nem tud mit kezdeni a roppant pa­ lotákkal, fürdőkkel, vizvezetékekkel, szinházakkal, cirkuszokkal, fórumok­ kal, bazilikákkal, diadalivekkel, oszlopsorokkal és szobrokkal. A keresz­ ténység miatt elhagyják az aranyozott pogány templomokat, széthordják

azok kincseit, a nagy középületek valóságos kőbányákká alakulnak, ahon­ nan a házak és falak építéséhez szükséges anyagot szerzik. Vannak váro­ sok, amelyek elnéptelenednek, a földrengések lerombolják, a vizáradatok iszapja, a vad növényzet bozótjai elboritják s rablók és vadállatok tanyái­ vá válnak. Mások, melyek lakossága tizedére v a g y huszadára olvadt össze annak, ami a virágzás idején volt, óriási rommezők, de a cirkuszok, szin­ házak kész falakat találnak, melyekben menedéket lei a lezüllött, örökös rajtaütésektől remegő lakosság. H a itt-ott átmenetileg egyes uj központok fel is emelkedtek ebben a korszakban, sok száz más város véglegesen el­ tűnik. E z az egyetemes városhalál a 4. századtól a 6. századik tart. E kor­ szak végén Róma lakossága alig tízezer lélek. A z első évezred vége felé valami lassu felemelkedés tapasztalható. Egyes városok szervezkednek és kereskedni kezdenek. M é g néhány évszá­ zad s a fallal körülvett város kialakulása befejeződött. V á r o s és fal egyet­ len organizmust alkotnak, egymástól elválaszthatatlanok annyira, hogy a fal a város jelképévé is válik. (Lásd a legtöbb város cimeren.) A községek első és uralkodó gondolata a fal megépitése, annak kar­ bantartása és a védművek fejlesztése. Csaknem az összes közjövedelmeket erre forditják. Tekintettel a rendkivüli áldozatokra, igyekeznek az erődit­ mények terjedelmét csökkenteni: a terjedelmes palotákat és kerteket ki­ küszöbölik, a házak összébb szorulnak és amit telekben vesztenek, igye­ keznek magasságban pótolni. A város horizontális jellegű helyett verti­ kális lesz, kis területen igen sűrű épitkezéssel és lakossággal. A z egész­ ségügyi viszonyok elképzelhetetlenül rosszak. A z antik világosság, mintha elhomályosult volna. A szépérzék el­ vész... A középkor tetőpontján mutatkozik ugyan némi visszaszerzett gaz­ dagság és hatalom és főleg a székesegyházak Kifejezik az emberben vele­ született vágyat a szépség és felemelkedés irányában. Városházak, őrtor­ nyok, csarnokok, közkutak létesülnek és ezek valóban nem kevésbé érde­ kesek, mint az antik alkotások, de általában sokkal kisebb méretűek. A z ­ tán ez a korszak nem is ismer oly népes városokat, mint az ókor, és ha számuk végül nagy is, mindnek a léptéke lényegesen csökkent. A várostervet, az uccát, terek vonalát, a középáletek elhelyezését a falak uralják. Ezek viszont függenek a természeti feltételektől, a város fekvésétől, a talaj formáitól, a vizektől, stb. A bástyák, az árkok, a ka­ puk és korlátok uj elemek, melyek nagy mértékben meghatározzák a köz­ ség életét. Meghatározzák szervezetét és lelki életét is. Megszületik az intra et extra muros fogalma. Ezentul létezik egy elmozdithatatlan de­ markációs vonal. A m i a falakon belül van, azt más szemmel nézik, mint a kivül találhatót: nemcsak társadalmi, de jogi és gazdasági tekintetben is. Azok, akik belül vannak a falak védelmében jogokkal! és kiváltságokkal birnak. De külön kötelességek is hárulnak reájuk. A fal kifejleszti a vá­ rosi ember lélektanát, szervezkedési formáit, melyek gyakran az egyes vá­ rosrészekhez kötöttek, a megfelelő tornyokhoz és kapukhoz igazodnak. Ha létezik is e g y mindenkori és mindenütt jelentkező városi tevékenység, van viszont sok olyan, mely csakis falazott városokban lép fel. M i t tudunk mi ma már pl. a kapuk zárásának fontosságáról, mely az egész város életbe­ osztását szabályozta, az erőditmények őrzéséről és felügyeletéről, a falak és fegyverek karbantartásának gondjairól, a lakosságnak osztályokba, céhekbe, mindenféle zárt csoportokba való merev eltagolásáról, az. egész családi és társadalmi élet rendkivüli szabályozottságáról, ami ilyen szi­ goruságban csakis a fallal körülvett városokban fejlődött k i ? A falöv elvágja az általános közlekedést, kiváltja a belépési dijakat, a városi vámot, a piaci illetékeket, akadályozza a növekedést, hozzájárul

a kispolgári kasztszellem megteremtéséhez, konstituálja a saját polgárság előjogait, az idegenek kizárását. Kifejleszti a belülre korlátozott szuve­ rénitást és kiélezi minden kivülállóval szemben a különbségeket, nehézsé­ geket és összeütközéseket támaszt. A város csaknem olyan volt, mint e g y állam, melynek a falak a határai, külső területei pedig a gyarmatok. A z emberek is mintegy befalazottak: exclusivek, érzékenyek, korlá­ toltak. Valósággal atomizált világ e z ; élő szubsztanciáik kőburokban. A z élő anyag néha kinyulik e g y bizonyos szűk területre, amely közvetlenül a falak behatása alá esik, de nagyon gyenge összeköttetésben a külső világ­ gal, azonnal és aggodalmasan visszhuzódik a falak mögé a kivülről érkező legkisebb jel közeledtére, mint a csiga a házába. Testileg és lelkileg egy­ aránt. Ezért van, hogy a szervezés, amely a legaprólékosabban tökéletes befelé, elhanyagolja a külső világot, a falut, a vidéket, az általános em­ beri érdekeket. A vidék önmagára és a nagy földbirtokosokra hagyatva csak kimélet nélkül kihasznált terület vegetativ paraszt népességével együtt, A nagy államok korának kellett eljönnie, hogy végetvessenek a partikularizmus szellemének, a Föld atomokra való elkülönülésének, a vidék elhanyagolásának. Csak a nagy államok hatalmával szemben gyengül meg a falazott város és lassan el i s tűnik. A fölöslegessé vált falak leomlanak, az erőditményeket lebontják. Ujból, a történelemben, a városok szabadon és tágasan fejlődnek. A l i g két évszázada, hogy a falak elvesztették hivatásukat. De az em­ berek annyira hozzászoktak, hogy sokáig nem akarták elhinni. M é g nincs száz éve, hogy e g y uj fölösleges körfalat emeltek a már másfélmillió la­ kost számláló Párizs körül. Már szinte babona volt... A falak szelleme még ma sem tűnt el egészen, sőt nagyon is eleven. E z t igazolják az elavult köz­ igazgatási városhatárok, a vámok, a szűk helyi látókör, az elkülönülés igyekezete. A nem irott, de valóságos különbségtevés városi és falusi em­ ber közt még nagyon is szokás. Különösen érezhető ez, ha összehasonlitunk olyan városokat, melyek falakkal birtak, olyanokkal, melyeknek so­ sem volt körfaluk. ( P l . Párizs és London másnemüsége.) Azonban az idő mult. A szállitás elgépiesedése következtében hihetet­ len fejlődés történt. A városokban az emberek és javak rendkivüli tömegei halmozódtak fel. A lakosság ugy megnövekedett, mint még soha a törté­ nelem folyamán. A gyors és sűrű közlekedés mindent átalakitott, a város is alaposan megváltoztatta a külső képét. A régi terv, a falak idejéből való, már nem kielégitő s a központi részek nem tudták lebonyolitani az élet lüktetését, noha óriási épitményeket hajtottak ki a talajból. Más ol­ dalon mérhetetlen külső negyedek keletkeztek, a környéki telepek gomba­ mód szaporodtak, egész vidékek elvárosiasodtak. Bár kevés a rend még ebben a fejlődésben, tény, hogy már rájöttünk a tervszerű rendezés szük­ ségességére, a jóelőre megfontolt általános tervek gondolatára, melyek ebbe a gyorsan nőtt zűrzavarba lassankint értelmet, egyensulyt vittek volna bele, összhangot és alkalmazkodást a technikai eszközök, a termé­ szet és az emberi kultura kivánalmai között. Jó uton voltunk s a város­ fejlődésben e g y jobb kor látszott bekövetkezni... Közben megszületett a repülőgép. Még mielőtt a békés közlekedés eszközévé válhatott volna, kitűnt, hogy félelmetes harci eszköz. Már a legutóbbi háború folyamán a rémület szele suhant át azokon a nagyváro­ sokon, melyek egén a bombavetők megjelentek. A k i nem élte át a riada­ lomnak ezeket a perceit, az elsötétitett uccákban, a vészkürtök gyászos bugása közben — sohasem fogja tudni azokat elképzelni, sem a leirhatat­ lan szorongást, mignem kitudódott, hogy hol „esett l e " . — Magukon ki­ vül tizezrek, milliók kerestek akkor menedéket pincékben, alépitmények-

ben, alagutakban, barlangokban, mindenféle alkalmi buvóhelyeken, a sö­ tétségben, a föld alatt... Miután ez elmult, megmaradt nyomasztó emléke, noha a légi veszély, az aviatika kezdetleges volta miatt, aránylag kicsi volt. Azonkivül csak kevés városnak volt része a rettentő tapasztalatokban. Ezért is, bár ész­ szerűen számot adott magának a valóságról, a világ még mindig nem akar ta hinni. Pedig most már tudjuk, hogy azóta milyen tökéletesedést értek el a műszaki fegyverek s hogy a próbák kimutatták, hogy a jelenlegi fel­ tételek között minden védekezés hiábavaló: a hihetetlen veszély itt van, fejünk fölött lebeg, készen arra, hogy lesujtson a tehetetlen városokra. Azonban elkezdtünk hozzászokni a gondolathoz. Megkiséreljük a vé­ delmet szervezni. Szaporitják a menedékeket, előkészitik a mentőserege­ ket, tanulmányozzák a gázokat s azok ellenszereit, felvilágositják a kö­ zönséget, fejlesztik az elővigyázatosságot, megszervezik a polgári légi ol­ talmat. S bár a nagyvárosok lakossága, ezek a dolgaik után futkosó em­ berek, a munkások és kispolgárok tömegei, az asszonyok, a gyerekek, az öregek, az üzletek, irodák, kávéházak, a jómódú osztályok, a fényűzés, az autók, az uccák, a nagyvárosok szivének ez a szabályos lüktetése, nehezen alkalmazkodik lelkileg — ez ujfajta veszedelemhez, a vezérkarok mar tisztán látnak. Számitásokat végeznek, terveket készitenek, rendeleteket adnak ki s ugy találják, hogy ami legégetőbben hiányzik, az az elegendő számu menedék a lakosság nagyrésze számára és az elsőrendűen fontos üzemek védelmére. S ezzel adva van egy mind jelentékenyebb épitési probléma. A katonai hatóságok már beavatkoznak többé-kevésbé min­ denütt Európában az épitkezési szabályzatokba s követelik, hogy a vá­ rosrendezési tervekben, a középületek pályázatai, sőt a magánépitkezési tevékenység engedélyezésében is szavuk legyen. Uj város tipus körvonalai rajzolódnak fel: a barlangvárosé.

M

A

R

Irta: T O L N A I

I ISTVÁN

Egy üres telek volt itt, ahová a szemetet öntötték. Egészségügyi szempontból teljesen kifogástalan megoldásnak bizonyult, mert semmi rothadó v a g y eléghető anyag kidobásra nem került. Szemétturók. nem látogatták, sem kutyák. N e m lehetett szerves anyagot fellelni a telepen. Inkább társadalmi érintkezésre szolgált. A z igazi bohémek időztek ben­ ne, persze rongyosan, azonban azoknak az embereknek végleges gondtalanságával, akik tudják, hogy alkalmi foglalatosság is csak szélső v é ­ letlenek szeszélyéből tréfálhatja meg őket. Viselkedésükben volt valami végleges. A z , hogy ezen az állapoton változtatni nem lehet, csodák nin­ csenek, még két-három százalékos csodák sem. — Hová mégy, Mari? — Fislhez. — N o , jól van, eridj. A megszólitottat nem is Marinak hivták, de nem használták a be­ mutatkozást erre. A lényeg a megszólitás volt s hogy az ember ettől Ma­ ri lett, nem jött számitásba. Mari még egy kicsit habozott, vajjon induljon-e. Csalódottan bámész66

kodott, amért ennyi lett az egész. Hanem akadtok segitő szellemek, jassz szellemek igaz s szellemek addig, amig ki nem dugtak fejüket a homok­ buckák mögül. A szellem ezt mondta: — Mit akarsz attól a cérnafenekű lánytól, hiszen ha nagyitót dugsz az orrod elé, akkor is csak a levegőt fogdosod! Mari szégyenkezve ingatta fejét, aztán perdült egyet. Hó! Mari megállt. — Mért Fislhez mégy? Mért nem mégy Kovácshoz? — Ide szoktam. — Mond, apád szunyog volt v a g y muslinca? Mari elszaladt. N e m csufolták még sohasem. Olyan ösztövér és girhes volt, hogy szinte nyomorékszámba ment. Igy menekült meg eddig a csipésektől. D e ezen a társadalmi telepen megszűntek a maradék tapin­ tatok is és most megkapta kis bevezetőként, bár késedelmesen azt, amitől csunyán, némán mindig szenvedett. A szellem a hamubuckából megszó­ lalt: — K i ez a lány? — I t t dolgozik a kötőüzemben. — N o olyan is. A két karja, mint a kötőtű, a feneke mint a gom­ bostű, a feje, mint a gyűszű. — H e j , de összeszedted! — A melle meg akár a stoppolófa. — D e a szeme, az csak szép! — A z meg, mint a varrótű lika. — D e te ugy látom azért befűznél. — Főnyeremény. — Eh, legalább hű. — Mint a podagra. N o , de j ó éjt, uram! — Szép álmokat, méltóságodnak is!

* Mari bement az üzletbe. Ott kezétcsókolammal fogadták és megkér­ dezték, mit parancsol. Mari elővette a cédulát, amelyet a főnöknő irt te­ le és átadta. Miközben az árut összeállitották nyájaskodtak vele. Csak­ nem felolvadt a fontosság és figyelem sugárzásában, amely ravasz for­ rásból jött, hamis hangokon, de jött, e g y hely, ahonnét jött, nem is érte, nem is ingyen, de jött. Csak állt. E g y szellemkéz enyhe redőket csalt a szája köré, ugy érezte magát, mint valami langyos, holdas tóban, amely játszik és meggyógyit. E g y hely, ahol versengtek kegyeiért. Mert a közelben létezett e g y Kovács rőfös is és az üzem nem sokat hederitett rá, hogy innét vagy onnét. E z tőle függött. Egyszer felaján­ lottak e g y kis százalékot is, de Mari megmeredt és üveges cipőgomb sze­ meivel kihivóbb lett, mint e g y szobor. A segéd nyilván csak azt tudta, hogy az ember kenyérrel él, nem pedig nemes felháborodásból, királynői gesztusokból. Ekkor bizony csuszva-mászva esedezett hozzá bocsánatért s ő, az excsászárnő kegyes mozdulattal mondhatta: ó, nem tesz, semmit! Mindez pedig öt-hat pengőért, mert az üzem nagyban szerzett be és csak hirtelen esetekben szaladt a kis piszlicsárhoz kézlegyintési alapon. A z árut szép lassan összeállitották és ő kisétált. Utána a viszontlátásra és kezitcsókolom messze visszhangjai repültek, ugy, hogy vissza, egész az üzemkapuig átszellemülten, szinte a járda fölött lebegett akár egy

mézbemártott káposztalepke, aki dülöng és haldoklik a rászakadt ármá­ nyos édességtől. Igy Mari. — Halló, halló, figyelem! Hölgyeim és uraim, a csábászat kezdődik: K e g y e d nem Gréta Garbó? A telepi ingerkedő volt megint. Mari ránézett s a megszólitónak lát­ nia kellett, mint seprődik le arcáról a könnyed derű s oly koldusan áll egy pillanat alatt, mint miikor a talpig virágos mandulafát lefosztja a szélvihar csutkáig. A telepi ingerkedőnek látnia kellett, hogy ezt ő tette s mintha csak tele lett volna a marka a letépett, halott, bűnös fehérség­ gel, elkezdte dörgölni, rázni, lóbálni szikkadt ökleit. Mari nem szólt e g y szót se, de szemébe nézett a legénynek. N e m volt arcán se harag, sem pedig olcsó fejreolvasás, csak tárgyilagos csend. Körülbelül u g y állt oda, mint e g y felvilágositó plakát ezzel a szöveggel: Most már akármennyit is eszem, attól meg nem növök és meg nem hizom. A csontom sovány meg az inszalagjaim. Keresetem tizenegy pengő heten­ ként, textil. A legény elővett valamit a zsebéből és szótlanul átnyujtotta. — Ez mi? — Kockacukor. Kettő. — Honnét van? — Van. Tedd el. Mari rátette kezét a kilincsre és állt. Megnézte magának a legényt önfeledten, ájtatosan. N a g y dus évszakokat ültetett köré e g y büvös kör­ be, egyre szűkülő körbe és hosszu végtelen utakat. Aztán lehajtotta fejét és ezt mondta: — Cukor? A z j ó .

* — Be tetszett fűzni, méltóságos uraim? — Kuss. — N o , miért? N e m szégyen. Olyan mindegy, hogy hova. A z é r t van a kipuffogó, hogy hörögjön. — Befogni. — N e m lehet. Nincs szelep. — Szerelünk. — Nincs réz, méltóságos uram. Háborús anyag. — Pótoljuk uccai termékekkel gömbölyű kivitelben. — Iparengedély kell az összegyüjtéshez, méltóságos uram. — Kapunk. Keresztények vagyunk. — N o , de akkor ki fűz be?. Nem, méltóságod, elhiheti. — Szent igaz. Nekem nincs pénzem nagyitóra. — Vajjon tudja-e, méltóságod, mennyi most e g y harmadosztályú te­ metés ? — Minek? Engem ingyen temetnek. — Sőt, ami előtte van, azt is ingyen kapja méltóságod. — Hip-hep. N o , nem kell mindent kiadni, mi marad éjjelre. KriszTUS urunk a férfi és nő szerelmét megáldotta. Csinálja csak, méltóságod nincs baj. — Lesz! — H á t akkor lesz! A két legény feltápászkodott. Ekkor Mari éppen odaért a telephez.

Lépkedni kezdte a buckákat és közeledett. A z érdekelt fél kinyujtotta jat irányában: Pufti! Ehh! Én nem szoktam zavarni, nem loptam a modoromat, fogy. Hát csak semmi üzemzavar!

uj­ el­

* Sovány fa is bajt levelet, csak kicsit és keveset. E z ment i g y egy ideig, hanem aztán valami közbejött. Mari várta a telepi Adoniszt, de nem jött. E g y nap, két nap, több nap. Mari még ösztövérebb lett, szinte szemlátomást kisebbedett és ugy állt esténként a telep szélén, mint e g y bevert szálkás cölöp. Figyelt. Minden neszre felkunkorodott. Semmi. Kér­ dezett utána, nem látták. Eltűnt. Keresni — hol? E g y lány ment az uton telt, pukkatag formákkal, ringatva. Mari nézte. Eleinte a nagy különbség alapján, mintha ez a nagy eltérés kapcsolatot teremtett volna közöttük. Szép csendesen elindult utána. U g y görögtek, mint a földnek két ellentett sarka. Már este volt. A z üzem ablakai vilagitottak. A z éjszakai schicht éppen kezdett. Mari mormogott. Soká men­ tek és e g y r e tovább. A z ut végét palánk zárta le. N a g y plakátok voltak rajta duzzadt csecsemőkkel: Ilyen lesz az, aki Szent István malátakávé­ val táplálkozik. A lány a palánk mögé igyekezett. Lépései lassudtak. T o jásralépkedőn lopódzott. E g y figura várta. Sapkás. Sziluett. Ó, igen! Mari a telegráfpózna mögött megállt és szuszogva szívta be az itatott fa olajos szagát. Csak nézett. A z Adonisz szomjas keze ezekbe az almás formákba süppedt mohón. Mari ugy érezte, mintha minden fogása egy-egy sikoltó kárpótlás lenne s a legény körmei, karja hajlása meg bolondul kalimpáló ujjai akár a fel­ röppenő galambraj suhogott és sipitott volna a megtalált testi bőség elégedettségében. U g y zajlott le, mint valami tanitópélda. Fizikateremben demonstrálják ennyi körülményességgel a törvényszerűségeket. N e m hallott. Tompa belső berregés süketítette. Aztán ugy állt, akár e g y kony­ haajtóban, ahol főznek és nehéz paprikás zaftok gőze jön ki, de neki a konyhában nincs semmi helye. A telegráfpózna búgott. Ismeretlen távoli szövegek usztak át völ­ gyes belsejében, országokon túlra üzent benne ember embernek. És 5 i s bugott a pózna mögött monoton végtelen ismétléssel: H á t igen? Hát igen? Ekként bontotta fel a végtelen időt ott reggelig e g y helyben, a m i g csak mintha valami belül csöngetett volna. Reggel hatkor. A k k o r megin­ dult az olajos uton az üzem felé. A z ég, mint egy ólompohár borult a földre. Alatta, akár a szárnyatlan légy, mászott Mari. A vaskapu ahogy belépett, lomhán csattant. Olyan volt, mint egy pont.

* Mari ismét otthagyta a gépet s amidőn visszajött, ujra csak rágott. A tű fel-le cikázott előtte s ködös szemébe a fényes acél pirinyó apró lángot tükrözött. Olyan volt a bukó tű a befűzött cérnával, mint a mér­ ges kigyó villanó nyelve, villámgyors öltéseivel elmérgezte az ifjuságot és millió szurással gyilkolta az éveket. Mari ismét otthagyta a gépet s amidőn visszajött, ujra csak rágott. A z orsók forogtak előtte, mint a megbűvölt boszorkányok, mig csupaszra nem vetkőztek hangtalanul, engedelmesen, akárcsak ők, lányok, itt az

üzemben.

K i és beosont. Mindannyiszor tele szájjal jött be, ide-oda futott a te­ rem és folyosó között, megirigyelte a vetélő hajócskák ingázó életét. Falt. izet nemérző ajkakkal tömte magát böfögésig, a lányok cekkereit fosztogatta. A gépterem csattogása ütembe béklyózta mozdulatait és ő kész­ ségesen adta át magát a mechanizmus vezetésének, hogy nem volt benne más, csak a kattogásláncolta mozdulatok, még rágni is eszerint rágott s száműzött lényéből mindent, ami ő maga volt. Déli tizenkét órakor a szeméttelep körül ácsorgott, halvány i r i g y séggel a papirszeletek iránt, amelyeket v i t t a szél, m i g neki, magának kellett ezt elvégeznie. E g y nyeszlett foltos kutya csatlakozott hozzá. Olyan nagyon állt, oly biztos tulemeltséggel mások céljai, bizonytalan­ ságai, minden földi határozmány fölött, hogy a hulladékrutinier meg­ érezte az üzletet. A lába elé nézett. Vájjon mi surolja? Nini. Lehajolt, majd merengő kézzel végigtenyerelte a nehézszagu ebet és ezt mondta: — T e kis ku­ tya. Később mellső lába és melle közé szoritotta tompa ujjait, érezni, mint lüktet. N o gyere! A mészárszék felé indultak. A kutya viháncolt, sipo­ g o t t . Mari e g y percre eltűnt az ajtó mögött. De a konkurrencia nem alszik. Ugatás, kaparás, lódulás és a foltos eb flörtre pattan, amott szalad a négylábú szexepil. Aztán Mari ismét ott állt az ajtóban. Csonttal. Bámult. A z eltűnő kutyák után, akik egymás száját harapdálták, bukdácsoltak már messze. A karját az ujságpapircsomaggal előrenyujtotta, mint e g y viaszszobor. Kocsonyás mosolyát e g y ideig még őrizte és ténfergő pislogással követte a két kutyát. Már alig látszottak. Aztán csak állt odaszegezve s az erős világosságba meregette szemét, amig csak belé nem vakult.

* — Kukoriku, méltóságos uram! Ilyen korán! — Ilyen korán. — H á t kiifűződtünk a tűből? N o , de befűződtünk azóta ujra, ugye­ bár ? — Méltóságod nyilása kitűnően van olajozva. — Ó, ez csak a szellőztetés miatt van. — Megbüdösödik különben, ami bent van, u g y e ! — H á t hogyne! M i nem aszalt holmival élünk! — Mi se. — Tudjuk. De mióta méltóságod táplálékot változtatott, tudja-e, h o g y most már gusztuséhoz vissza se térhet, még ha akar se. — Mi? — A kis aszaltszilvamagot kiköpték. — Mit tetszik beszélni? — K i bizony. Szerelem miatt. Beleszeretett a cekkerekbe és emléke­ ket vitt. — Mi? — H á t lógatta a kaját, hogy növelje a farát! A lányok még meg is ruházták. — H á t mért tőlük lop? Mért nem lop az igazgatótól? — H á t méltóságod mért nem az igazgatótól lop? — H o g y a rák a vetésbe ne menjen.

— N a látja. Erről van szó. D e hát most már, méltóságod gyakrab­ ban jelenik meg itt ugyebár? L é g i veszély elmult.

* Mari bandukolt. Rézsut szelte át a szeméttelepet. N e m nézett semmi után, hiszen a telepen semmi nem lehetett használható. E l . H o v á ? Csak el. Valahova. T u l talán a városon, talán az országon, talán az egész mozgó léten, tovább. Őszi lila alkony, huhogó üzemek és nagy épületek. A gyárnegyed. A m o t t a kötőüzem, ahol dolgozott. S amott az apácák ko­ lostora. Ott imádkozott. Mari mosolygott. A m o t t a bolondhoz, ahol b o ­ londoznak szabadon, végérvényesen, akiknek foglalkozásuk, hogy bolondok és ebből valahogyan megélnek. Mari intett nekik. A m o t t a telefonköz­ pont a kapcsolótáblákkal. Ezreket és ezreket kötnek össze, kik azt hiszik, van beszélni valójuk. Mari elnézőn forditotta el a fejét. A m o t t a vegypapirgyár, ahol csinálják a kopirpapirt. Ismerte jól. A z irodában nyom­ kodják a lapok közé, hogy többször legyen meg ugyanaz. Olyan lila volt, mint ez a rét, ahol ő nyomkodta a száraz füvet és levelet, mintha át akarta volna kopirozni sorsát, hogy sok-sok ezer, millió példányban jelben még egyre csak aprózta a szűnni nem akaró teret. A gyanus vidéken éles fülek lestek élő ember pénzére, rongyára, husára, amije volt. D e M a ­ rinak nem kellett félnie. A l i g létezett. Sulytalan halk lépéseit nem hal­ lotta meg senkise.

NE

A D D FEL Irta: HERCZ

A

REMÉNYT GYÖRGY

Ne ess kétségbe, amig lélegzel, amig látsz Tested és lelked csak cipelje a keresztet És ha megőrzöd hitünk, az élet e drága kenyerét, Átvergődsz a szükség havas tájain, hol az embertelenség Fekete hollói riadtan röppennék fél előled, Mikor megsuhogtatod majd vándorbotodat. Ne add fél a reményt, mig szived dobogása gyorsul, Ha a gyermekre gondolsz, ki még ártatlanul Nevet valahol, vagy egy asszonyi kézre, Mély megsimogatná lázas homlokod. Eljön majd az ember, csak emlékét ápold Az éhes farkasok közt és a gyáva nyáj előtt. A kiéheztetés utolsó óráiban, bekeritve, Igy álmodom rólad, magányom kopár szigetén, Eljövendő testvér és látom, amint okosan Birtokodba veszed a földet s szeliden Elosztod a réteket, az erdőket és a fák gyümölcseit, Munkát teremtél, ruhát és lakást adsz, hogy azután Szeretettel fogadd az idegen vándort, Aki küszöböd előtt áll, bánattal és békével szivében.

legyen

A MONROE-ELVTŐL A NEUTRALITY ACTIG Irta: A S Z Ó D Y J Á N O S Washington bizonyára őszintén érezte a különválás szükségességét, amikor politikai végrendeletében meghagyta, hogy a vérben függetlenné vált tizenhárom északi állam, bármi is történjék, minden olyan ügytől tartsa magát távol, amely Európával valamely vonatkozásban van. A z is tehet, hogy James Monroe, az Egyesült Államok köztársaságának ötödik elnöke, 1823 december másodikán, szintén őszinte meggyőződésből dörög­ te az európai monarchiák felé: „Amerika az amerikaiaké!" Azóta azon­ ban a Világ földrajzi és gazdasági képe hatalmasan átváltozott és a Monroe doktrinát, az U S A eme legfelsőbb törvényét, külpolitikai programjának indokolásául, néhol elfelejti, másütt pedig ismét előszedi az Unió asze­ rint, amint szükség van rá. A Monroe-pontok között nemcsak olyanokat találunk, amelyek kimondják, hogy az Egyesült Államok más államala­ kulatok ügyeibe nem avatkoznak be és saját dolgaikba sem engednek be­ avatkozni, ( s amely pontokat mostanában széltében-hosszában ujra idézik a semlegességi törvény uj formájával kapcsolatban), de első pontja ez a rövid kitétel: „...az amerikai kontinensen a jövőben európai állam gyarmatositási célból v a g y más okból hódító háborut nem folytathat..."; m e r t : „Amerika az amerikaiaké!" E z tulajdonképpen a kérdés magva s — mint minden imperialista doktrina — a Monroe-elv is saját ellentmondásainak vermébe esett bele. 1.

N a g y vetélytársától, a Brit Impériumtól eltérően, az Amerikai E g y e ­ sült Államok geopolitikai elhelyezkedése tömör, határozott vonalu, har­ monikus földrajzi egység. Mint valami széles, egyenlő méretű szalag, ugy fekszik ez a hatalmas államalakulat keresztben a kontinensen. A z alasz­ kai partok szegélyein és délen, a R i o Grande néhol egyenlőtlen folyásán kivül, olyan az egész földrajzi test, mintha ollóval vágták volna a hatá­ rait. Ezen az óriás „szalagon" belül maguk a szövetségi államok, bent a nagy geográfiái hálóban ugy fekszenek, mint a vonalzóval felosztott par­ tellák. Sok helyütt hivatkoznak erre a látszólagos harmóniára az ameri­ kai doktrinerek, amikor a brit vitatkozókkal harcba szállnak. A z angol szigetországnak már az alakja is formátlan, eltekintve attól, hogy távoli birtokaihoz mintegy „átrágta" magát, többé-kevésbé egyenes vonalban, tengereken és szárazföldeken át, egyik helyt népeket, országokat leigázva, másütt uj államokat kreálva, ahogy pillanatnyi érdekei ép' kivánták. „Mennyivel egységesebb, egészségesebb, tisztább, nyiltabb az Unió föld­ rajzi képe — kiált fel James Bryce. — Pontos elosztású határain belül, másfelé nem törő gazdag, hatalmas impérium számára van elegendő tér..." Látszólag i g y is volná, hisz a térképeken sehol semmi sem bizonyitja az ellenkezőjét. A nagy államtesten és Alaszkán kivül csupán elszórt, alig felfedezhető pontok viselik az Unió szineit. Alaszka földrajzi folytatása, az Aleuták, majd délen Hawai és még délebbre a Szamoa szigetek s a Hongkonggal és Formózával szemközti Filippinek és Guam, a Mariánok Thomas és Kuba — ennyi az Unió világbirodalma. H a a „független" K u -

főszigete,

am

bát és a Filippini-szigeteket leszámitjuk, mindössze 27 ezer négyzetkilo­ méternyi területet jelent ez a „gyarmatbirodalom", amelyen alig két nék ki, hogy 1776 óta, több, mint másfélszázados fennállásuk alatt, az Egyesült Államok — amint James Bryce is irja — megfeleltek önmaguk­ nak, nem volt szükségük a gyarmatalapitás véres eszközéire s végered­ ményben nemcsak szükségük, de hajlamuk sincs a hóditó imperializmusra...

millió

2. A franciák főleg Marokkóval, Indokinával; és Kisázsiával kapcsolat­ ban használták a „pénétration pacifique" kifejezést. Kisázsiában, a Bal­ kánon, Egyiptomban és még néhány jelentéktelen helyen, ki is állotta a próbát ez a jelszó, de ott, ahol azt tulajdonképpen alkalmazni akarták, Marokkóban, Sziriában, vagyis azokon a pontokon, ahol nemcsak ideoló­ giái térhóditásról volt szó, mégis csak a fegyverek bizonyultak hatható­ sabb érvnek. Ha a Monroe-doktrina nyomain lépkedve pontosan követjük az Egyesült Államok X I X . századbeli politikáját, kiderül, hogy ha a ke­ cses francia szellem találta is ki a „békés behatolás" politikáját, mégis Északamerika nehézkes kereskedő népe valósította meg. Mert annak elle­ nére, hogy földrajzi elhelyezkedése harmonikus, gyarmatai alig vannak és doktrinerjei tagadják létezését, az U S A imperiálizmusa mégis létezik. E z t az imperiálizmust „pénz-expanziónak" nevezhetjük v a g y még helyesebben — ahogy Ziegler nevezi — „az Arany Imperializmusának". Ennek a hó­ ditási erőnek nem ágyuk és hadigépek a fegyverei, hanem kölcsönök, ka­ matgaranciák, az export és az import. A biztonság problémája ezen a had­ járaton belül is létezik, minden következményével, bonyolultságával egye­ temben. Csupán a harcmodor különbözik a csataterekétől. A z raj amerikai imperiálizmus uj fegyverekkel küzd. A gyengébb államok gazdasági ön­ állóságát nem kivülről befelé (fegyveres hadviselés), hanem belülről ki­ felé (gazdasági aláaknázás) ássa alá. A mult imperializmusában is az arany volt a főmotivum. Mig azonban azelőtt a politikai térhóditás eszköz volt az arany felé vezető uton, addig ennek az uj imperiálizmusnak fegy­ vertárában az arany az az eszköz, mely a politikai behódolás immár „pa­ cifista" utját egyengeti. 3. A z első és eddig egyben utolsó erőszakos lépés a délfelé vezető uton, az Antillák és a Fülöp-szigetek „függetlenitése" volt az 1898. évi spanyolamerikai ban megkötött béke következtében a spanyolok kiüritették Kubát, Guámot, Porto-Ricot és a Fülöp-szigeteket, de amig a spanyol csapatok el­ hagyták ezeket a helyeket, az amerikai hadsereg, a függetlenség kikiál­ tása ellenére, ott maradt. Később ennek a függetlenségnek külső állam­ formát is adtak. Kuba cukorültetvényei persze nagyobbára amerikai ke­ zekben vannak, Porto-Ricót, Virginiát, San-Domingot és Haitit pedig hiva­ talosan is gyarmatokká nyilvánították. A délfelé törő expanzió következő állomása Nikaragua, ahol 1912 óta amerikai helyőrség táboroz, mintegy biztositékaként a Brown Brothers és J. and W . Selyman bankházak be­ fektetett tőkéinek. Honduras nem egyéb, mint e g y Unióbeli gyümölcskitermelő részvénytársaság egyetlen, nagy ültetvénye. Ugyanez a helyzet

háborúban. A

Costa-Ricaval is, mely az United Fruit Companie banánültetvényének számit. Ennek a társaságnak birtokában vannak különben az államocska összes vasutvonalai és a tengeri kikötők is. A stratégiai szempontból fon­ tos Panama-köztársaság pedig amugy is az Egyesült Államok alkotása. 1903-ban különböző, politikai manőverek után Panama levált Kolumbia testéről és első külpolitikai tettével az Unió védnöksége alá helyezte ma­ gát. A z ellentétek elsimitása érdekében (zárójelben tegyen mondva!) K o ­ lumbia 25 millió dollár fájdalomdijat kapott. San-Salvadorban amerikai, adóellenőr vigyáz, mint a köztársaságnak nyujtott északamerikai kölcsön rentabilitásának legfőbb őre, mig Guatamala eddig „csupán" 50 millió dollár kölcsönt kapott és i g y „függetlensége" nagy általánosságban fenn­ áll. Mexikó, jóllehet az U S A közvetlen szomszédja és a délfelé vezető uton a természetes akadály, eddig — szintén csak relative meg tudta őrizni semlegességét. Ennek oka a Mexikóban fekvő nagy angol érdekeltségek, különösen a petróleumiparban, miért is az Egyesült Államok minden olyan lépést gondosan kerülnek, amely esetleg nyilt összetüzésre adna alkalmat az Unió és Nagybritannia között. Másik nagy oka Mexikó megkimélésének, hogy amig Nikaragua v a g y Haiti megszálláséra és megfenyitésére maroknyi katona is elég, a területre és katonai erőre jóval nagyobb Mexi­ kó katonai és egyéb ellenőrzésének kierőszakolására nem büntető-expedi­ ció, de komoly hadjárat volna szükséges. Délamerikában az Északtól való függőség kérdése csupán árnyala­ tokban! különbözik a középamerikai államok helyzetétől. Peru pl. már ma is északi gyarmatnak számit, mert nemcsak a petróleumforrások nagyré­ sze, a teljes vasut- és uthálózat, valamint adógépezet áll az Unió ellen­ őrzése alatt, de a perui tengeri flotta is északamerikai parancsra mozog. Bolivia cinbányáit és petróleumföldjeit, valamint végtelen gummierdőit északi tőke termeli ki, Chiléiben a Guggenheim-Konszern kezében vannak a nagy rézbányák és a salétrom egyharmada.

4. A dollárzuhatag e g y r e jobban előretódul. Lassanként ellepi a déli ré­ szek megmaradt államait is, s ha a térképeken! a szinek változatlanok is, az államgépezetet láthatatlan szálakon mégis a Walstreetről irányitják. A z északamerikai tőke előretörése gigászi méretű. A m i g a világháború előtt a dollár hangja alig hallatszott ki a nemzetközi pénzcsengésből, ad­ dig 1015 és 1925 között nemcsak a d é l államokban, de egyebütt is előre­ tört és sok helyen magával az angol nagytőkével került komoly összeüt­ közésbe. Ime egy rövid áttekintés:

ANGLIA

1915 4760 millió dollár 1925 5430

1860 millió dollár 1890 „

U. S. A.

1915 1300 1925 4040

750 2425

A m i g 1915-ben mindössze 2 és fél milliárd dollárra rugtak a külföldön kihelyezett amerikai tőkék, addig 1925-ben ez az összeg 10 milliárd 405 millió dollárra emelkedett. Ebből 4 milliárd 430 millió, v a g y i s a kihe­ lyezett összeg 43 százaléka, kormányoknak nyujtott kölcsön, mig 5 mil­ liárd 970 millió, az összeg 57 százaléka, különböző érdekeltségekben részt­ vevő északi vállalatok, nagybankok tőkéi. Á m nemcsak Kanadában, Mexi­ kóban, de magában Európában is összeütközésbe kerül az északamerikai

finánctőke a nagybrit érdekekkel. A z Európában mozgó tőkék 24 százalé­ ka amerikai eredetű. Amiig 1913-ban Anglia mintegy 100 milliárd márká­ val a világ bankárja volt, addig az Egyesült Államok kb. 10 milliárddal csak jóval Franciaország és Németország mögött szerepeltek, 1925-ben v i ­ szont már csak ketten harcolnak az elsőségért s Nagybritánnia 70 milli­ árdra csökkent tőkéit az U S A kb. 50 milliárdja már majdnem beérte. A z U S A és a British Empire párharcának van e g y másik arca is. A nagyiparokat tápláló nyersanyagokért folyó harc. (Petróleum, gyapot, gumi és arany.) E z a harc helyenként életre-halálra megy. A Lancesnirevidéki angol textilipart tulajdonképpen gyapjufeldolgozásra rendezték be annak idején. A X I X . század első felében Amerika gyapotja kezdte kiszo­ ritani a drágább gyapjut és a század második felében már teljes egészében jelentkezett az az ellentét, hogy más ország termelte a nyersanyagot és más ország dolgozta fel. A z angol textilvidékek egész addig birták Ameri­ ka árdiktaturáját, amig a X X . század elején a kifejlődőben lévő más tex­ tiliparokkal és a világháború után pedig saját gyarmataik textiliparával is versenyezni voltak kénytelenek. Ezért fejlesztették, növelték a nagy egyiptomi, szudáni gyapotültetvényeket és ezért csökkent le az USA-tól átvett gyapotmennyiség az évi három és félmillió báláról másfél millióra. A kaucsuk fronton revánsot vett Anglia a gyapotért. A Braziliából alkalmas területein. A világháború után hatalmasan fejlődő autóipara r é ­ vén, Északamerika vette át teljesen a fogyasztó szerepét. Anglia termelt — és diktálta az árakat. Részletes összehasonlitásra itt nincs helyünk, annyit azonban megemlithetünk, hogy Anglia alapos revánsot vett a gya­ potért s 1925-től kezdődően annyit hozott neki az „árdiktálás", hogy ab­ ból — 1926-ban pl. 37 millió font — kényelmesen kifizethette volna az Egyesült Államoknak járó hadiadósságok évi részleteit. Ellentéteik a lehető legélesebbek a nagy gazdasági és pénzügyi po­ rondon. Á m minden veszély, amely a Nagybrit-birodalom egységét fenye­ geti, fenyegeti egyben az U S A mammutkapitalizmusának dollárhegyekre, petróleum-tornyokra épitett várát is. A z Unió kereskedelmének szüksége van az angol flottára, a messzi tengerek eme rendőrére, az amerkai ban­ kárnak az angol pénzügyi hálózatra, amelyben mindenkinek szabad a moz­ gása, feltéve, ha van elég aranya. Ezért e g y nagy és kiforrott, tudatos nemzetköziségében az angol impérium az amerikaival és e g y a dollár az angol fonttal. Mexikóban több a dollár, mint az angol font és több már Kanadában is. És bár Kanadának, az amerikai kontinens ez utolsó eu­ rópai gyarmatának, az Egyesült Államok hálózatába való bevonása logi­ kus szükségszerűség lenne az északiak expanziója számára, erről mégsem esik szó, mert közös veszély idején mégis csak „demokrata, angolszász rokonok vagyunk". 5. 1917-ben, a Monroe doktrina tételeinek elsőizben történt megtagadá­ sakor, Észak Amerika óriási gazdasági ereje az Entente mellé állt. Már jóval semlegességének feladása előtt is az Unió volt a Szövetségesek leg­ nagyobb hadianyag- és élelem-szállitója, mintahogy a X I X . század máso­ dik fele óta minden európai v a g y ázsiai hadjárat főszállitói az Egyesült Államok. A nagy háborúk folyamán u. i. ők voltak az egyedüliek, akik

„lopott

magvakból" ór

a háború kohójában felhasznált nyersanyagokat s 1918 után az ember­ anyagot is jórészt pótolni tudták. Igy pl. 1915 és 1917 között Franciaor­ szág teljes réz, gyapot és benzin szükségletét az U S A fedezte, acélszük­ ségletét 60, cukorbehozatalát 55, gabonabehozatalát 40, friss hus szükség­ letét 45, mig sózott és konzervhus behozatalát 100 százalékban tengeren­ tulról kapta. A kifizetetlen hadiadósságok részben kölcsönök, részben hadiszállitások fejében: Nagybritannia 842, Franciaország 550, Olaszország 325, Oroszország (cári) 38, Szerbia 20, Belgium 80, többi szövetségesek pedig 35, vagyis Európa összesen 1.890 millió angol fonttal maradt adósa Amerikának. A háború után Észak Amerika résztvett Európa ujjáépitésében. N e m a politikaiban, csak a technikaiban. 1929-ig, amig a „prosperity" odaát is tartott, feljegyzésre méltó gazdasági problémák nem adódtak az U S A történetében. A z 1929. é v i krachok után azonban a pénzügyi romlást nyo­ mon követte a büszke északi nagyipar uralmának csökkenése is. A hábo­ rú alatt, a semlegesség felmondásáig a Szövetségesektől elhóditott piacok lassanként elvesztek, különben is az európai államok fogyasztóképessége a háború utáni elerőtlenedés s a pénzügyi megpróbáltatások következté­ ben lecsökkent. 1932-ben Hoover, az akkori elnök m é g csak e g y millió munkanélküliről beszél, de 1934 március 4.-én, amikor Roosevelt elfog­ lalta helyét a Fehér Házban, már tizenegy millió az állástalanok száma, ami a család-tagokat is beleszámitva, legalább negyvenmillió embert érin­ tett. Ismerjük Roosevelt New Deal-ját és azokat az erőfeszitéseket, ami­ ket az általa átszervezett gazdasági rendszeren belül, az U S A pénzügyi és ipari egyensulyának visszaállítása érdekében tett. A z első roosevelti év végén a szövetségi kormány három milliárd dollár deficittel zárta költ­ ségvetését. A z Egyesült Államokon is, mint általában a nagyiparon min­ denütt, az európai agressziv regresszió széles kibontakozása segitett. A fegyverkezési tempó belendülésével egyidejüleg A m e r i k a ujra szállitani kezd Európának. 1935 augusztusában az abesszin-olasz ügyek idején az északamerikai finánctőke félelme e g y átmeneti „semlegességi törvényt" szavaztat meg, mely az első ilyenfajta törvény s amelynek kihirdetésekor ismét a Monroe-elvet emlegették. Ebben a törvényben szerepelt többek közt az is, hogy az Egyesült Államok mindennemű fegyver- és hadianyagszállitást eltiltanak hadban álló országok felé s amennyiben valamely yankee-vállalkozás ezt mégis megkisérelné, ugy saját felelősségére teszi, mert veszély esetén az amerikai-flotta egységei nem védik meg a hadi­ anyagot szállitó hajókat. A municiós gőzösöket ez az 1935. évi törvény még akkor is törvényenkivül helyezte, ha azokon csillagos lobogót lenget a szél. E z azért figyelemreméltó, mert a legnagyobbrészt tengerekkel érintkező amerikai kontinens egyik főjelszava a „tengerek szabadsága" volt é s teljes külpolitikája — a Csendes-Óceáni támpontok megszerzése! — ezen alapult. „ H a arra gondolunk, hogy az amerikai háborúk legtöbb­ jét a ,tengerek szabadsága' miatt vezettük s ez a doktrina nemzetünk v e ­ zérfonala volt születése óta és Woodrow Wilson ezt is felmagasztalta ti­ zennégy pontjában — akkor látjuk csak, mennyire átformálódtak vezér­ elveink, felfogásunk és egész gondolkodásunk" — irja 1936 januárjában a Round Table. „ A gazdasági válság kényszeritette ránk ezt a magatar­ tást, meg az európai háborús adósságok fizetésének megtagadása. A Monroe-doktrina ujra aktuális..."

6. A z első Neutrality Act 1936 február 29.-én lejárt. A helyzet bizony­ talan volta miatt ekkor uj törvény kerül szavazás alá, mely az elnökre bízza annak meghatározását, mikor szükséges a törvény klauzuláinak al­ kalmazása, 1937 májusában az első Cash and Carry törvény lát napvi­ lágot, de két év mulva. 1939 május elsején, lejárt. A törvény megujitásá­ ra egybehivott kongresszus az európai háború veszélyére hivatkozva nem szavazza meg az ujitást és miközben odaát Amerikában a Monroe-doktrina elvei mögé huzódó erők csendben várják, hogy ujra eljőjjön az idejük, addig Európára ujra rászakadt a háború. Október 3.-án, amikor az eu­ rópai háború kifejlődésének körvonalai mór kivehetőbbekké válnak és amikor a közvetlen veszély elmulását érezve az amerikai nagyipar fellélegzik, a szenátusban uj törvénytervezet felett indul meg a vita. A há­ ború jelenlegi alakja mellett óriásiak az eshetőségek az amerikai ipar számára. A trösztök még nem felejtették el a világháború mammutnyereségeit. Különösen a „semlegességi" korszak anyagi eredményeit nem. 1914 és 1916 között az északi acéltröszt, az United Steel 900 millió dollár tiszta nyereséget mutatott ki). A kémiai tröszt, a Dupont 139 millió dollár ér­ tékű osztalékot fizetett ki, mig a Rockefeller-tröszt petróleumtársaságai négy é v alatt 408 millió dollárt osztottak szét részesedés cimén. Ezek a háborús nyereségek nagy lajstromából csak véletlenül kiragadott adatolt. Mindenenfelül azonban tudják Amerikában, hogy Franciaország és Anglia aranytartalékai 5 milliárd dollárt érnek s a szövetségesek amerikai befek­ tetései együttesen meghaladják a 4 milliárd dollárt. H a a gyarmatokon kiásott, kimosott, kibányászott arany értétót is hozzávesszük ugy a fran­ ciák és angolok pénzügyi forrásai több, mint 10 milliárdot érnek az ame­ rikai ipar számára. Ezért, amikor 1939 októberében a N a g y Kongresszus ujra összeül, ezekkel a f ő és mellékkörülményekkel számolva vitatta meg a „semlegesség" uj lehetőségeit. A z ellenzék, az elavult Monroe-elvbe ka­ paszkodva, teljes elszigetelődést kivánt, a végső szavazáson azonban ve­ reséget, szenvedett. Borah szenátoron, a republikánus Nye szenátoron, aki annak idején a Morgan and Cie. bankház elleni nagy hazaárulási pert vit­ te és még néhány ideálistán kivül, ebben az ellenzékben a kisipar és pár nagyiparos foglal helyet, többek között maga Ford is. Ennek többek kö­ zött az is az oka, hogy — amint az Annalist irja — az első háborús hónapban, A z amerikai nagyipar fokozott foglalkoztatása további nyersanyag ár­ emelkedést és a munkabérek drágulását fogja jelenteni, amely tény sem a kisiparnak nem kedvez, de nem kedvez egyes nagyvállalatoknak sem, ame­ lyek nem veszik ki részüket a tengerentuli szállitásokból. A z ellenzék leszavazása után, ujra megszületett e g y Neutrality A c t , a sorban a negyedik, feltámadt benne a Cash and Carry, ami aranyalapon számitva csakis a szövetségeseknek kedvez és a biztonsági szakasz ujra tiport e g y e t a „tengerek szabadsága" hires elvén, mert az, aki vesz, sa­ ját hajóján viszi el az árut. A Monroe-doktrina közel e g y évszázadig volt az északamerikai külpoli­ tika. Bibliája. A század vége felé azonban ez az elődöktől örökölt, régi­ módi ruha tul szűk és tul divatjamulta lett Észak fiatal, expanziv erői szá­ mára. Ziegler mondja valahol, hogy az , , A m e r i k a az amerikaiaké" jelszó vagy tulságosan ideális utópiának bizonyult v a g y ez volt az első, igazi, amerikai bluff...

szeptemberben, az

B R A S S Ó I

T É M Á K

Irta: N A G Y I S T V Á N A reálista iró reggel félhatra érkezik Brassóba. Bőrutánzatú böröndje után hiába kapkodnak a hordárok. Harmadosztályon utazott. Egész éjjel álmatlanul gyúródott a bevonulók között. A Székely Alkalmazottak Szövetkezete által rendezett felolvasásra hivatalos. Fogadtatására senki sem jött ki, hogy kényelmes szállodába kalauzolja, mint a divatos erdé­ lyi irónagyságokat. Önhatalmulag sem intheti magához az „egyest", hogy a kijelölt szállásra hajtasson: nem akarja szaporitani a rendezőség költ­ ségeit, a sajátjából meg nem futja. Egyelőre még gyalog sem készül ne­ kivágni a városnak. Minek felzörgetni vasárnapi pihenőjéből a kapunyi­ togató cselédet. E z az időpont nyáron is elég korainak számit. Most ősszel, október végén, amikor az alacsonyan koborló fellegek belébotolnak a Cenk gerinceibe, még hajnalnak is tul korai. Különösen vasárnap. Ráadásul hűvös eső permetez. Éjféli sötétség mindenfelé, az állomás környéke is néptelen. Csak a várótermekben gubbasztanak álmos, örök utasok. A harmadosztályon hering módra zsufolódnak egymás hegyénhátán. Kemény fapadokon, vaskos katonaládákon, padok alatt s az öszszeköpködött cementen. Ruháikat nem kell félteniük a gyűrödéstől. A legfoltosabbakat, a legkopottabbakat vették fel erre az alkalomra. Talán az ősz beálltával munkanélkülivé vált madárijesztőket vetkeztették le valahol. Csak éppen testüket, lelküket és gondjaikat nem hagyhatták otthon a fogason, lógva. Ezekből a gazdagabbak sem viselhetnek kétrendet. O t t nyomorognak velük a várótermekben, a zsúfolt vagonokban. A r ­ cuk közömbös, borotválatlan. Tekintetük fénytelen, befelénéző. Általában a civil lény, az érzések, vágyak, szeszélyek, örömök és bosszuságok bonyo­ lult lelki együttese behúzódott testük legbelsejébe. Néha nagyritkán egy-egy pillanatra reménykedve néznek ki a f e j ablakán, tart-e még a zord idő? Azután dideregve húzódnak vissza a tudatalattiba, hogy a de­ rüsebb mult emlékeivel vigasztalják magukat. De leginkább az alvásba temetkeznek a bizonytalan jövő gondjai elől... A peronkijáratnál vasuti portás őrködik. A z ő arca is gyűrött, ki­ alvatlan. Rézgombos mundérjában csak a hivatali kötelesség virraszt, az ember nincs jelen. Kissé siralomházaknak tűnnek ezek a mai III. osztá­ lyú várótermek. A z utasok, ha dübörögve vonat érkezik, eltorzult arccal riadnak fel. Csak a halálraitéltek lehetnek ilyenek a végső pillanatot je­ lentő kulcszörgéskor... A z iró hétóráig együtt szenved fáradtságtól vonagló témáival, akkor reggelszámiba vehető világosság ereszkedik alá a hegyekből s elindul. Közben autóbuszok röfögnek elő valamerről s ujabb utasokat szórnak le az állomás előtti térségre. Ezek azonban többnyire viharkabátos turis­ ták v a g y football szurkolók. A z előbbiek Predeálra, az utóbbilak Bukarest­ be utaznak, a „román-magyar válogatottra". Nul-nulra vagy legalább is egy-egyre tippelik a várható eredményt. A center-csatár és a half-sztárok bravurjaiba belékalkulálják a különböző külügyminisztériumok ama vágyát is, hogy most az egyszer ténylegesen „barátságosnak" kell lennie a mérkőzésnek. A másnapi sporthirekből aztán ki is derült, hogy jól t i p ­ peltek. A Keleteurópai béke javára egy-egy volt az eredmény.

A reálista iró a sohasem alvó valóságot fülelve kigyalogol az állo­ mási hajnalból. N e m is kell nagyon megerőltetnie a fülét. K o p o t t börönd­ jével sokat vesződik utközben. Kölcsönkért holmi, fogantyuját nem ré­ gen dróttal reperálta ki tényleges tulajdonosa, de olyan sikerrel, hogy az iró ujjai nem férnek be alája. Kénytelen a hóna alatt cipelni, pedig meglehetősen nehéz. Saját szerzeményű könyvekkel teli. A felolvasás v é ­ gén székelylegények fogják árulni a hallgatóság között s a bevétel 30 százaléka szövetkezetük javára megy. Takarékoskodnia kell tehát az au­ tóbusz költséggel is, hogy miinél több maradjon neki. Korántsem a saját hasznára, hanem a m é g kifizetetlen nyomdaszámla miatt. Boszús, de nem zúgolódó. Tudja, hogy a böröndcipelés Erdélyben és mindenütt, ahol az irodalom a népnevelést is szolgálja, éppen olyan szerves része a reálista irodalomnak, mint maga a téma. A z elmult év folyamán kiiadott irásai után kb. 50 ezer lejt kerestek a nyomdászok, pa­ piarikereskedők, terjesztők, mig ő alig 4-5 ezret forditott a saját szükség­ leteire. H a munkája értékét illetőleg kételyei támadnak s ha parazitának gondolja magát, akkor mindig eszébejut ez a kereseti arány és ez uj ön­ bizalommal tölti el. "Vidámnak azért éppen nem mondható, amint egyik hóna alól a másik alá cseréli a nehéz táskát. Lába alatt zörgő faleveleket seper a szél. A járdaszélén sorakozó gesztenyefák ágai már csak a kimult nyár friss csontvázai. Utja a Serg, Sil nevű gyárak előtt visz el. Komor épületeik között az esőben tisztálkodó vasárnapi csend motoz. A háttér ködében óriási cethalként uszik a tarajos Cenk. Farkuszonyéval valahol Predeál közelében evez, m i g Erdély felé fordult szája nyeli a felhőket és hideg zuhanyként löveli magából Brassóra. A város még mindig néptelen, csak a törvényszéki köröndön ácsorog néhány turista Szászok, szokat­ lanul szükszavuk. Talán arra gondolnak: tényleg vége volna a 600 éves erdélyi turának és a Führer hazarendeli őket, kezükből: kiparancsolja a szögesvégü botot és fegyvert nyom a helyébe? A l i g e g y éve, a nagyné­ met „élet-tér" büszke előörseinek hitték magukat, ma szorgalmasan bi­ zonyitani próbálják, hogy elszásziak... A vendég iró feléjük tart. A z általa keresett ucca után való tudako­ zódás j ó alkalomnak kinálkozna, hogy élőszót váltson velük, de azok ugylátszik, megsejtették szándékát. Közeledtére hirtelen hátat forditva dugják össze a fejüket, mint a vadménes, ha rugásokkal akarja távol­ tartani a ragadozó farkascsordát...

* A körönd másik oldalán lyukas esernyő alatt kis zsámolyon, friss péksüteményt áruló férfi kuporog. Füleskosarát lába közé véve, szemét merőn rászegzi a letakart portékára és türelmesen vár. R á sem he­ derit a szemben lévő autóbusz megállónál szaporodó turistákra. Nyilván tudja, hogy az ő üzlete szempontjából fölösleges lények azok a világon. Olykor, ha felnéz, mindig balra tekint, a külváros felé, de arról egy árva lélek se közeledik. Üres uccák ásitó szájában odvas fogakként sorakoznak az utszéli fák. Felhő-pillái mögül sanda pillantásokkal néz, le rájuk az álmos nap, aztán megint elszundit. A süteményes ember is nagyokat ásat, a bőröndjébe kapaszkodó. iró szája is megvonaglik. A szász turis­ táknál ért kudarc után jóleső bizalommal közelit a kiflis emberhez. Nem­ csak azért, mert apa-fiu viszony fűzi a néphez, hanem, mart ő is árult

Nagy

István: Brassói

témák

1055

valamikor perecet és vizet mozikban. T i z perec és tiz pohár v i z után egyegy krajcár járt neki. Gyors szakértelemmel 200 darab kiflire becsüli a kosár tartalmát. Brassóban ez az egyetlen cikk, ami nem drágább, hanem 50 százalékkal olcsóbb, mint Kolozsvárt. E g y lej darabja. Biztosra veszi, hogy ez az em­ ber tiz darab eladott kifli után szintén csak e g y lejt kap. H a jól megy neki, estig eladja az egészet és keres husz lejt. Mindenesetre kivallatja ugy az általa keresett ucca felől, mint az üzletmenetről. Mivel szögletes nagy állkapcsai között többségi polgárt gyanit, románul kiván neki j ó reggelt. Embere gyorsan kitakarja meglehetősen sápadt kiflieit, de. hir­ telenében vissza is takarja, mikor hallja, hogy csak e g y ucca iránt fag­ gatják. Egész teste önkéntelenül jobbra rándul, tekintete is a Cenk felé villan: — Strada Carmen Sylva? — morogja kedvetlenül. — A z ...erre bal­ ra, a posta háta megett — fejezi be hibátlan románsággal. Bár a közlés ösztönös mozdulata s utbaigazitó szavai közt nyilván­ v a l ó ellentmondás tátong, az iró mégsem kérdezősködik tovább, csak hosszan fürkészi. A z ingerülten kapja fel a fejét: Mondom, hogy a posta háta megett! — ismétli élesen. Köszön és elindul a kijelölt irányba. A fellegvári oldalba vágott uccán két hegyivadász katona nagy uta­ zókosarat cipelve ereszkedik le. Románul köszönti őket is s kérdezőskö­ dik, j ó irányban megy-e? A magosabbik vitéz jól megnézi és felelőségre­ vonó hangon visszakérdez: — Nustyi ungurestye? — Dehogy nem, — adja tudtára a kérdezett nyelven. — K i a súj kűdte magát erre? — forditja a vadász is magyarra a szót, kissé székelyes tájszólással... — A z az ucca tulfelől van, a Cenkalja-uccában. Én is arra cipekedek. Fel is kapja nehéz kosarát a vállára s elbucsuzik az alacsonyabb he­ gyivadásztól s megindul azon az uccán visszafelé, amerről az iró j ö t t . A távolban feltűnik a még mindig egykedvűen gubbasztó süteményes em­ ber... Vajjon miért tett bolonddá, — tünődik magában az iró. Amikor a közelébe érnek, halkan figyelmezteti a kosár alatt lihegő vezetőjét: — E z az ember mondta, hogy erre jőjjek... — E z a kiflis? — torpan meg utitársa felháborodva. Sze ismer ez minden uccát. A kaszárnya előtt is szokott árulni... Boritcsuk fel a kosa­ rát... — Hagyjuk szegényt, — csititja halkan. — Ő is tévedhet... — A z t én nem hiszem... — A k k o r nagyon el lehet keseredve. Ma még tán semmit sem árult... — Legalább piriccsunk rá, annyit megérdemel, — makacskodik a vadász. — A t t ó l még jobban elkeseredik — erőlködik az iró s mintegy ma­ gamagának is keresve a megfelelő mentséget, hirtelen egyéb is eszébe jut: — K i tudja, — fordul a legényhez — hátha valami nagykutyának nézett, aki ahelyett, hogy kiflit vett volna, hát ingyen segitséget kért tőle. Gondolta, most az egyszer visszaad nekik valamit abból a sok rosszból, amit tőlük kapott. — De a nagykutyák nem cipelnek kuffereket, mint maga, azt ő is

tudhatná... — Talán észre sem vette, hogy cipelek. Aztán ő mindig cipel vala­ mit, miért tűnne fel neki az eféle? Erre már nem tud mit válaszolni a hegyivadász, de látni való, hogy tovább őrli magában az esetet. Mikor elhaladnak a süteményes ember mellett, kissé távolabb hirtelen megáll s visszanéz. Milyen fajta ember volt ez? — kérdezi különös hangsullyal, ami­ ből az iró kiérzi, hogy ez a kérdés mire értendő. Eszébe jut, hogyan for­ ditottak hátat neki a szász turisták, amikor érdeklődni akart náluk. Ez, a kiflis szintén gőgből tette volna? Hangja habozó, amikor felemeli sze­ mét a székely katona arcára, aki időközben letette kosarát s a zubbo­ nya ujjával törölgeti homlokát: Mindegy az, akármiféle, ha egyszer dühös az életre, — mondja az iró. — Maga azt hiszi? — csattan fel a legény. Még mondana valamit, de akkor a süteményes ember halad el mellettük, baloldalán kendős aszszonyság viszi a becsukott esernyőt és a zsámolyt. Magyarul beszélgetnek az esős időről és a rossz vásárról... — H i az Istenit, — veresedik el a hegyivadász nagy hirtelen s vállra kapva a kosarát, sietve faképnél hagyja az irót. Másfélórai kóborlás után végre ott áll az iró ütött-kopott bőrönd­ jével a keresett uccában barátja lakása előtt; helyesebben e g y tárvanyitva ázó rácsos kapuban. Amint később kiderült, ez a kapu éjszakára is nyitva szokott állni. Szemügyre veszi a kétemeletes vendégfogadó há­ zat s kiderül, hogy nincsen benne lépcsőház. M i több, teljesen lakatlan­ nak látszik, olyan csendes. Ellenben két emeletnyi magasságban, látszó­ lag minden cél nélkül, beton lépcsők visznek fel a Cenkre. Megmássza őket s ekkor sül ki, hogy az épitészeti találékonyság a házon kivül a Cenk oldalába épitett grádicsokkal helyettesitette a lépcsőházat. Az olyanfajta turistáknak, mint a vendégségbe jövő reálista iró, a lépcsők legtetején, a kis hátsó ajtón, két lépéssel a cenki rengetegbe lehet jutni, ahol öt lépés után már le is heveredhetik a legelső öreg tölgy alá és hozzá kezdhet kirándulása eszményi céljának megvalósitásához, a szalonnafűtéshez, ha le nem gurul... Mindezt megállapitva nagy a zavara. N e m tudja, bosszankodjon-e vagy csodálkozzon. Négyszer-ötször le-fel mászik a hidakhoz, terraszokhoz, betonfedezékekhez hasonló emeleteken s nem tudja, melyik ajtón kopogtasson. Keresett barátja, a „köziró", a németesen alapos, minden apróságot számontartó hiresség ez egyszer elfeledkezett megirni hánya­ dik emeleten, hányadik folyosó kanyarban, hányadik ajtó mögött, melyik kiszögelésben lakik. Névjegyet csak az első emeletnek is beillő földszintem lát. Ezenki­ vül semmi jel, sehol semmi nesz, sem a f ő , sem a hátsó bejáratokon belül. Minden ablak lefüggönyözve, minden ajtó zárva. A cenki rengeteg pedig rejtelmesen susog, zug, morajlik, horkol. E g y i k ajtótól a másikig lábujjhegyeskedik, mert ha lakik valaki ebben a házban, akkor nem szeret­ né felébreszteni vasárnap reggeli álmából, ha az nem azonos barátjával. Viszont azt sem szeretné, hogy valaki meglesse a függönyök mögül, amint ide-oda lopkodik hóna alatt cipelt bőröndjével, mert még tolvajnak nézné.

H o g y ezt a látszatot csökkentse, csomagját használhatatlan fogantyujá­ nál fogva ujjahegyein hurcolja. Végül is annyit mind csoszog le és fel, hogy az egyik második emeleti ablak függönye megmozdul. Kerek cseléd­ arc kukucskál ki mögüle. Aztán ropog az ajtózár... — X . Y . szerkesztő urat keresi? M é g alszik, — meregeti a sze­ mét morcosan, ami érthető is, hiszen a szerkesztő ur „ i r ó t " v á r vendé­ gül, nem pedig e g y ilyen koffert cipelő alakot. Miközben beengedi, ha voltak illuziói, ezalatt biztosan kiábrándul belőlük. A z előszobában aztán kiderül, hogy ez a ház belülről sem szűkölkö­ dik a furcsaságokban. Mindenekelőtt a Cenk az éjszaka letépett darab­ jaként sötétedik be az ablakon. Még csodálatosabb, hogy a néhány lépésnyi hosszú előszobából nem kevesebb, mint hét ajtó nyilik jobbra- és bal­ ra, elől-hátul. A z egyik sarok ajtó mögött még e g y kurta előszóba féle következik s ez tágas, ajtó nélküli szobába torkol, a barát legénylakásá­ ba. A barát azonban sehol sem látható, de jelenléte az első pillantásra nyilvánvaló. Amolyan csőbutornak nevezett, fehér vaságyban, két párnacsücsök mered az égnek, amin látszólag csak a fehér huzatú piros paplan nyugszik. A z ágy lábánál pár nehéz katonabakancs áll vigyázban. Szinte hal­ lani, hogy raportál: — Jelentem alásan, gazdám az első „baka a családban." És ez igaz is. Tanárember létére, mint közlegény szolgált, ami még nem fordult elő nagy multu családjában... Á m a bakancson kivül az egyik ablakmélyedlésben, amit a lecsüngő csipkefüggönnyel, önálló kis szobácskává lehet elkülöniteni, a kis fenyőfa asztalka a köziró más erényei­ vel henceg: — Én, kérem pöttöm létemre iróasztal vagyok. Ifjabb korom­ ban szappant, boxot, füzőt és ruhapecséttisztitót árultak rajtam. Most, kéremszépen, főnököm rajtam irja a Duna-völgyi kisnépek „iratlan tör­ ténelmét..." A kis asztalka nem hazudik. N é g y rajzszeggel letűzött kartonpapiron fehér kéziratpapir kinálja szűz bájait. Balfelől gondosan lefedett tintásüveg. Közelében nincs egyetlen tűhegyni paccni sem. N a g y mű­ gondra valló rendben sorakozik a köziró fegyverzete is. Rangsorban, nagyság és minőség szerint, vadonatujnak tetsző toll, tűhegyesre fara­ gott ceruza, mellette rövidebb pirosceruza s végül radirgumi... Rend, de nem kinos, hanem a föld természetes rétegeződéséhez ha­ sonló a könyvek elhelyezkedése is, a polituros fenyőfapolcokon... Csehmagyar szótár, román-magyar szótár. Lexikonok, folyóiratok. A z erdélyi Enciklopédia kiadványai. Füzetek, könyvek, mappák... A fehér csőbutor-ágyban ekkor mozgásba jő a két párnacsücsök. A paplan is vonaglani kezd, mintha óriáskigyó volna belécsavarodva. Előbb e g y kopasz f e j , aztán e g y merész orr s végül gyerekesen, mondhatni szüzleányosan mosolygó, vörösre borotvált arc válik láthatóvá. Ezután két hosszu kar csapódik kétfelé... — Szervusz, te... golyhó... — Szép fogadtatásban részesitesz, mondhatom... — Éjfélig lestelek a Koronában. Na, ne légy olyan fatuskó! Csókolj meg már, — mondja zavartan. — Enyje, csak nem haragszol? Utóvégre táviratozhattál volna. Három-négy szó! „Reggel hatkor érkezem, várja­ tok..." És minden rendben ment volna... Gyere ide hé. Ebből nem enge-

dek. Nekem se apám, se anyám, se feleségem... És őszinte örömmel öleli magához barátját. írásaiban csupa tárgyi­ lagos ész, megcáfolhatatlan adat, mégis az érzelmekkel is dolgozó szép­ iró az ölelkezést sokkal szárazabban viszonozza, mint ő. Milyen fanyar vagy — s kiugrott az ágyból. — Most aztán aludni fogsz. E z az itteni programod első pontja... A délelőtti alvásiból azonban semmi se lesz. N e m győzik egymás kér­ déseit megválaszolni. Különösen a köziró érdeklődik szorgalmasan meg­ számlálhatatlan kolozsvári ismerőseinek hogyléte felől. Főként közéleti magatartásukról. Közbe-közbe korholón rászól barátjára, feküdjön már le, de aztán megint csak eszébe jut valamelyik gyárimunkás barátja, az­ tán egy zsidó köziró munkái-tervei felől tudakozódik, de hallani akar valamit az együk mezőségi grófról is, nem különben e g y Kolozsvárra szár­ mazott székely darabontról. A z egyikért aggódik, a másikon vigasztaló­ dik, a harmadikért felháborodik. Viselt dolgaik, elvi állásfoglalásaik f ö ­ lött olyan vitába bonyolódnak, hogy a szépiró éppen hogy csak megmos­ dik s ujra köti nyakkendőjét s barátjával tart, aki a városba indul, hogy az uccán folytassák eszmecseréjüket. Közben utjukba esik az egyik pan­ zió, ahol betegen fekszik K . M . nevü közös iró ismerősük. Mivel az is akar találkozni a vendéggel, nyomban meglátogatják. Ő aztán még többet kérdezősködik, mint a köziró. Mire eltávoznak tőle, délre kongat a Fekete-templom többszáz éves harangja. A „csincsbe" megebédelnek. Ekkor derül ki, hogy a vendég a saját zsebéből fizet, sőt még kölcsön kér tőle a vendéglátó barát, e g y csomó levelet kell irnia. Ezzel aztán a vendég pénztárcájában alig kussad pár zörgő apróság. Pedig csak nyolc nap mulva utazhat haza 50 százalék kedvezménnyel a Predeálig váltott jeggyel. Kissé fanyarul emlékezteti barátját: — A meghivásotokban azt igértétek, hogy a kosztra nem lesz gon­ dom... — Reméljük, — feleli a köziró nyugodtan. — hogy a felolvasáson annyi meghivást kapsz ebédekre és vacsorákra, hogy... Reméljük? — szakitja félbe a szépiró elgondolkozva. — N e légy pesszimista, — korholja a másik. — Olyan j ó dolgod lesz itt, mint soha. Nyolc nap alatt kipihened magad, ugy is rádfér. Este a felolvasáson aztán tényleg annyian rohanják meg meghivá­ saikkal, hogy alig győzi jegyezni a cimüket. Jól esik neki, amiért enynyire értékelik és számontartják. A z üdülésről azonban, főként a meg­ hívások miatt, semmise lesz. H o g y senkit se sértsen meg némely napra két helyre is eligérkezik ebédre. Szavának azután ugy tesz eleget, hogy a munkás családok meghivását társitja az értelmiségi házaspárok meghi­ vásával. A z előbbieknél ugyanis tizenkettőkor tálalnak, az utóbbiaknál csak két órakor. Igy aztán napja csupa ide-oda rohanással telik. Belvá­ rosból ki, a külvárosba be s két órakor vissza. Ráadásul itt is, ott is, csak félétvággyal fogyaszt. A háziasszonyok pironkodnak, azt hiszik, nem izlik a főztjük. H o g y ezt az aggályukat eloszlassa, emberfeletti önfelál­ dozással egész ebédet eszik itt is, ott is. A vacsorákra való rohangálás aztán társul a „fekete" v a g y a „poharazás" melletti eszmecserék fára­ dalmaival... Mert mindenki tudni akar valamit. Bölcsebbnek, okosabbnak hiszik,

mint a „szegény vidékieket" Emitt irodalmi viták, amott szakszervezeti gondok, a Magyar Népközösségi emberek székely bánatra várnak vi­ g a s z t Azonkivül mindenkinek van valaki ismerőse, rokona Kolozsvárt a azokról is tudni akarnak valamit. Többen csomagokat akarnak bizni rá. A vonatok zsufoltságára való hivatkozással azonban nem vállalja De visz magával fényképeket, üzeneteket. Előfizetési megrendeléseket az egyik folyóirathoz... Míg ezek a dolgok egymás hegyén-hátán kavarognak a fejében, két délelőttöt végig ácsorog a nyilvántartási hivatalnál a sorban, hogy be­ jelentse magát. A nyolc nap vége felé találkozik legnagyobb élményével. Vacsorára hivatalos Bolonyába, a gyárvárosi negyedbe. Meghivója szé­ k e l y ember, gyári napszámos... E g y szobás kicsi lakás. N é g y gyermek totyog, gügyög, nyüzsög a padlón, asztal alatt, hogy aztán e g y rakáson elaludjanak a diványon... A z ötödik még csak három-négy napos. A n y ­ j a aznap már munkában is volt. Szivélyesek, kedvesek. Rumostea, sza­ lámi, vaj a teritéken. Bár a család szintén az asztal köré ül, mégis csak a férfi fogyaszt vele udvariasságból pár falatot. Korábban bizonyára meg­ vacsoráztak már, pityóka v a g y paszuly levest. Nagyon jól esik a vendégnek ez a megtiszteltetés, de röstelkedik is, amiért költségbe verte őket. Odahaza hetenként háromszor náluk is pityókalé v a g y paszuly szerepel, megette volna itt i s szivesen. Különben se éhes az udvariassági dupla ebéd után. De nem mer szólni és keveset fogyaszt. Hadd maradjon az apróságoknak a j ó falat. A házisszony ta­ lán meg is sértődött. Talán azt gondolta, hogy finnyáskodik, mert nem sokat kinálgatja, hanem e g y k e t t ő r e leszedi a teritéket. A beszélgetések folyamán aztán a következők derülnek ki. Tizenkét éve laknak Brassóban. A férfinek Csikban él a rokonsága. Hármuknak, apjának, bátyjának és neki csak akkora kisbirtokuk volt, hogy három felé osztva egyikük sem birt volna megélni. Önként magára vállalta a Brassóban való szerencse-próbát. U g y gondolta, hátha összetud zsugorgatni néhány év alatt önálló kisbirtokra valót. Beszegődtek hát felesé­ gestül gyárba, előbb a kénsavgyárba, aztán az olajba. Napszámos fizetés, kicsi fizetés. És minden évben meglepte őket a gyermek. Egymásután tíz. Ebből minden második meghalt, mielőtt be­ töltötte volna a két évet. Képletesen szólva a szoba egyik sarkában örök­ ké ott állt a bölcső, a másakban a koporsó. Kettőjük keresetét meg­ emésztették a bábák és a sirások. Soha se tudják, hogy mikor gyászol­ nak és mikor örvendenek. Többnyire inkább azon busulnak, hogy ők semmire se vitték. A z elmult tizenkét év alatt csak a betegsegélyzőbe be­ fizettek közel huszezer lejt. De amikor operálni kellett a z embert, há­ romezerötszáz lejt saját maguknak kellett előteremteni. Szülési-segélyt talán összevissza 500 lejt, ha kaptak, a sok gyermek után. Most már negyven évesek s a férfi legutóbb is két hétig feküdt a „derekával". Csendes beletörődéssel panaszolják, hogy a gyárban, ahol dolgoznak, a 12 év alatt megfordult az egész Székelyföld, de mindenki hazavitt ma­ gával, legalább e g y tehénre, csűrre v a g y e g y lóra valót, csak ők és más két székely család ragadt itt örökre a gyárban... — De mi lesz a faluba hazatérők most emberesedő fiaikkal — kér­ di az író. — Ezek sem oszthatják három-négy felé a kisbirtokot. — A z lesz, ami vélünk, - feleli a bolonyai munkás. — De nem

akarják nekem elhinni. Pedig itt ragadnak mindörökre. Keresnek a betegsegélyzőnek, a bábáknak és a sirásóknak. Na, és tálán belépnek egyszer a Székelyalkalmazottak Szövetkezetébe is. Talán még a munkásszerve­ zetekbe is. U g y né, ahogy én. H á t tehetek egyebet? — kérdi mentegetőz­ v e . — H a az embernek nem sikerül az egyik, hátha sikerül a másik... Csak ne fájna annyit a derekam... A z iró elutazása napján választották be ezt a bolonyai munkást a Magyar Népközösség munkásszekciójának a szervezőbizottságába... Éjfélkor ér Predeálba, hogy lepecsételtesse a jegyét. Félnégyig a hideg váróteremben fagyoskodva számbaveszi utazása eredményeit. A felolvasáson eladott könyvekből a székely Szövetkezet javára levont száza­ lék hijján, 395 lej jutott neki. Kézből eladott 200 lej érőt a szabómunkásoknak... A sok j ó koszt és dupla ebédek ellenére fogyott e g y kilót, mert soha 4-5 óránál többet nem aludt éjszaka. Most a vonaton se mer alud­ ni. Fél, nehogy lába kelljen egy végül mégis rábizott csomagnak. H o g y ébren birja tartani magát, Brassóban szerzett témáit rendezgeti agyában...

WOLFGANG SCHLÜTER: JUT MÉG ESZEDBE? Forditotta:

JELEN

LÁSZLÓ

I. Jut még eszedbe az a sár, az az esővert nagy mező, hol bukdácsoltunk uttalan, két ismeretlen szerető? Te jobbra mentél, én a part csúf bokrai közt nyugtalan kerestem a helyes csapást, merre a tér járt utja van...

Utána, érte küldeném a sár után, a szél után a szivemet, ha volna még valahol ilyen délután

s az ut, az ut — az elveszett: nem lelted Te, nem leltem én, csak bukdácsoltunk a mező vöröslő agyagtengerén,

Veled kint a vak ég alatt, ágról szakadtan, egyedül — mig arcunkra az ég vize s az eltévedtek könnye dül.

csak bukdácsoltunk körben, -és nem volt más csak a nagy mező, a konok ég, a jeges szél s két ismeretlen szerető,

Ez a jó boldogtalanság ó, csak enyém lehetne még, mit bánnám ónos záporáé mint önti a fekete ég,

hajléktalan két bujdosó, a világban két elveszett — ó mily lázzal kaptam él ott csuromvizesen a kezed

mit bánnám a rideg szelet s az utat, ami elveszett ha kigyulladt két kezemben gőzölne hófehér kezed

s mily boldog voltam ott a rét agyagos, vörös tengerén hogy kiverten, üdvözületlen: de végre Reád leltem én...

és állanék és állanál eltévedten s remegve bár, de mégis egy utban Véled, mint akkor ama délután!

II. Jut még eszedbe — kérdeném, de pici az egyéni „fáj"! Most sokkal borultabb az ég és ami sár van nem is sár: mert ami hull már nem is eső s ami zokog már nem is szél és ami mező, az sánc árok és ami táj volt — haditér.

s embertelen lett, vakmerő: emberszivekre tapodó, uttalan vak térben bolyong a romboló és alkotó!

Ha szállsz a végleg kifosztott Ez már a végső óra mélye, s jégbe szögelt világ felett a végső, utolsó homály látod-e Lelkiismeret és „nincs tovább". Megállt az ész „emberi" álmunkból mi lett? az ember határainál

Az idő jegyei nyugati lapok apróhirdetéseiben „HATÓSÁGILAG ENGEDÉLYEZETT, védjeggyel ellátott bombamentes fedezék! Tiz személyre! Ára 6000franc.Ötnap alatt kész". „SAJÁTMAGA FELÉPITHETI családi menedékhelyét. Csak öt ezer franc." „FESTESSE KÉKRE ablakait szakértővel!" „REPÜLŐGÉPEK ELLEN legbiztonságosabbak a homokzsák menedékék". HOMOKZSÁKOKAT teherautón házhoz szállitunk". „LEGYEN ELŐVIGYÁZATOS! Lássa el gyermekeit személy­ azonossági táblácskákkal. Az övre erősithető, fehér és rozsdamen­ tes fémből készült, névvel és lakáscimmel ellátott táblák ára három franc". „ŐRIZTESSE MEG FESTMÉNYEIT és műtárgyait! Csoma­ golás és biztonságba helyezés szakértőkkel. Gázmentes raktár". „NÁLUNK KAPHAT MINDENT, amit magával kell vinni me­ nekülés esetén. Hátizsák, lábzsák, gumipárna, tábori ágyak stb. Siessen, amig nem késő".

KULTURKRÓNIKA MELLÉKVÁGÁNYRA SZORITOTT IRODALOM E g y levélváltás figyelmeztetett a kérdés komoly időszerűségére. Birálatot irtam nemrégiben e g y regényről s mellesleg az iró kötelességéről e j ­ tettem néhány szót a kor iránt, melyben alkot és él. A d y t idéztem, ki nem is egy versét ezzel a biblikus szólammal kezdi: „ E z időkből maradjon meg az." Rövidesen levetet kapok költő barátomtól, ki minden központtól messze, vasuti szárnyvonal mentén él és évek telnek el, mig rászánjuk, magunkat egy-egy levél megirására, hogy gondolatainkat kicseréljük. Min­ den átmenet nélkül felteszi a kérdést, hogy a régi, Taine-i esztétika sze­ rint értelmezem-e az iróra kötelező korszerűséget v a g y Verhaeren ujabb megfogalmazását vallom? Ebből sűrű levélváltás indult meg. Harmadna­ ponként fordult közöttünk a posta, mintha legsürgősebb tennivalónk e két felfogás közötti különbség és a magunk álláspontjának tisztázása lett volna. Nincs tovább. Amint azonban barátom finoman és gonddal kimetszett mondatait olvastam, melyek bárkinek gyönyörűségére és okulására szol­ gálhatnának, felvetődött bennem a kérdés: vajjon miért kell ezeknek a mondanivalóknak magánlevelekben, két ember magánügyeként meghuzódniok? Ismerek nagy francia napilapot, ahol ilyen és hasonló esztétikai problémákról a legkiválóbb irók vezércikk helyén értekeznek. Nálunk eze­ ket az iró a maga kicsinyes műhelygondjának tekinti s még csak nem is mer előhozakodni a témával valamely folyóiratunknál, holott ezek kife­ jezetten az Irodalmi fórum szerepkörében tetszelegnek maguknak. Nálunk az irodalom maga, még irodalmi szaklapokban is másodlagos jelentőségü, mellékvágányra szoritott cikk. Mintha szégyelnők, hogy egyáltalán van a világon ma, mikor az emberek rádiói hallgatnak, repülőgépen közleked­ nek, filmekhez tolonganak vagy labdarugó mérkőzésre és este, elalvás előtt, belelapoznak futtában egy-egy kalandorregénybe v a g y szinházi plety­ kafolyóiratba. És lehetetlen elnyomni magamban az érzést, hogy ennek maga az irodalom, illetve az irók az okai, akik olyan könnyedén hagyták leszoritani magukat az érdeklődés v a g y az ugynevezett, kulturélet fővonaláról. Homér óta alánk épitettek a századok. A regényt riporttá higitottuk, a drámát filmjelénetekre tördeltük v a g y hangjátékká koppasztottuk, az ér­ tekezésből vezércikket v a g y manifesztumot csináltunk és szégyenkezve buvik meg lapjaink és folyóirataink sarkában a vers, hacsak nem alkal­ mas hadi v a g y pártinduló szövegéül. Évekkel ezelőtt még történtek feljajdulások. Ezüstkorról beszélt B a ­ bits és Julien Benda az irástudók árulásáról. A z ezüstkor azóta sem vál­ tozott aranykorrá. A z irástudók vigan árulják tovább az irást s méginkább önmagukat. A nagyközönséget nem érheti panasz, ő készárut vásá­ rol a pénzéért s azt veszi, amit iró és kiadó elébetálalnak. Ma, mikor a propagandának mindennél elhatározóbb jelentősége van a tömegek életé­ ben, a közönségbe a selejtest éppúgy be lehet propagandázni, mint a mi­ nőségportékát. A z irástudókon mulik, akik készségesen szállitják te a mi­ nőséget a kiadó kivánságára ahelyett, hogy megmakacsolnák magukat s

Anyagi és né

még selejtes cimén is irodalmat szállitanának. Vannak csapnivalóan gicscses, erkölcsrontó bünügyi regények, de Dosztojevszkij is irt Raszkolnyikov rési drámák, örök variánsai a háromszög-erkölcsnek, de Ibsen is irt e g y Nórát, Strindberg is e g y Haláltáncot, amelyek az erkölcs és a társadalmi igazság magaslatára huzzák fel az elcsépelt témát. Irtak már irodalmi remekműveket, örökéletűeket is hat strófában és száz soros novellácskában. Manap hatszáz és ezer oldalaknál, két-három testes kötetnél nem ad­ juk alább. És bosszuság és csömör a végigolvasásuk. Ez a mindenáron való „közönségkiszolgálás" most száz és száz v o ­ natkozásban bosszulja meg magát. Ezeken az olvasmányokon nevelkedett fel e g y ifjuság, mely élet, erkölcs, esztetikum, izlés és világlátás szem­ pontjából nagyon kétesértékű műveltséget hordott össze magában. í t é ­ leteiben, elfogultságaiban türelmetlenebb és vakmerőbb minden elődei­ nél, mert nem feszélyezik az igazi műveltség, a belső kifinomultság elemi gátlásai. E z az ifjuság nem olvasott egy tudással, beleérzéssel és műgond­ dal megformált irodalmi birálatot, csak kiadói, fizetett közleményeket, me­ lyek indokolatlanul emelnek az egekig fércműveket vagy más oldalon sárga földig lecsepülő álkritikákat, melyek az ellenkiadó érdekköréből kerültek ki. N e m olvasott egy szakmái jártassággal, önbirálattal és tárgybeli biz­ tonsággal megszerkesztett novellát, mert ez a cikk egyszerűen eltűnt a piacról azon a cimen, hogy a közönségnek amugy sem kell a novella. N e m olvasott e g y Macaulay v a g y Saint-Beuve essayt, még csak Gyulai Pál v a g y Péterfy Jenő értekezései sem jutottak el hozzá, hogy fel tudná be­ csülni, milyen kristályos okfejtéssel és az ismereteknek milyen sőt a politika nagy kérdéseihez. De ismét mondom, nem ő a hibás. A kiadói üzlet a hibás, mely az iro­ dalmi termelést futószalagüzemre alakította át. Hova lettek a régi nagy kiadók, az Emich Gusztávok, a Ráth Mórok, a Ranschburg Pálok, akik maguk voltak kiadványaiknak első lektorai és nem a cég muló üzleti si­ kerére, hanem szilárdan megalapozott irodalmi tekintélyére voltak ké­ nyesek. Nyomukba műveletlen és mohó üzletes nemzedék lépett, mely azért alkalmazott lektort, hogy saját kiadványait se kelljen elolvasnia és úgy mérte a könyvet, mint tót a kanavászt a hetivásáron v a g y szatócs a petróleumot a falusi pult mögött. E z is „cikk", az is „cikk". N e m a könyv­ höz kell értenie a jó kiadónak — ez a szállóige járta még nemrégiben is, — hanem az eladás megszervezéséhez. Megfelelő ügynöki karral, minden mást tulharsogó „proagandával" el lehet adni diszkötésben vagy „soro­ zatba benyomva" Ubrik Borbála ponyvaedzett füzeteit is. A közönség tö­ meg, tehát műveletlen. Mindent rá lehet sózni, csak érteni kell a dürgést. E g y jósvádáju ügynök többet ér tiz fémjelzett irónál. A z irót, ha még olyan gyönge, még olyan vékonyvénáju, „meg lehet csinálni", de a j ó ügy­ nök születik, mint a költőről mondották hajdan. Emiatt szorult mellékvágányra az igazi irodalom, a minőségmunka. Emiatt sem fóruma, sem keletje az irodalom és az irásművészet korszerű kérdéseinek. Irók és kiadók közös akarattal elfelejtették v a g y szándéko­ san elmulasztották, hogy komoly és az irás művészetét csakugyan érté­ kelni tudó fogyasztótábort neveljenek maguknak. A napilap, mely nem előfizetőkből és eladott példányokból él, hanem kiadós hirdetésekből, ter-

tárházával

cim

leh

mészetesen törülte hasábjairól a fizetetten irodalmi közleményeket. A tár­ gyilagos- és felkészült műbirálatot pedig sorompók közé szoritotta, mert az lehet kedvezőtlen is valamely megjelent műre s ezért a kiiadó megha­ ragszik és nem adja majd fel következő kiadványa fizetett „birálatát" v a g y hirdetését. Elhanyagolta minden irók és olvasók legjobb iskoláját, a művészt felépitésű tárcanovellát, pedig ebben a műfajban egykoron e g y Mikszáth, egy Petelei István, e g y Á g a i Adolf, e g y Szini Gyula, e g y Thury Zoltán jeleskedtek. A d y egy-egy kis tárcája esemény volt megjelenése ide­ jében és a vonal alatt kapott helyet a komoly szinibirálat, melyet manap a szinházrovatban kéthasábosan szedett reklámközlemények v a g y ifju ujdon­ dászok megfizetett „birálatai" helyettesitenek. Különösen nálunk, Erdély­ ben, átlag öt évenként nagy felborzolódás van a hiányzó kritika miatt. Váltig sajnáljuk, hogy még mindig nem sikerült kinevelnünk e g y Gyulai Pált v a g y e g y fiók Keszler Józsefet. De ha valaki felbuzdult erre és me­ részelt leütni e g y tárgyilagos biráló hangot, nyomban makacs ellenzékieskedőnek, forradalmárnak, bolsevikinek és egységbontónak kiáltották ki. A lagymatag, szintelen, szagtalan középszert éppugy futni keli hagyni, mint a magáról és természetes határairól megfeledkezett tehetséget. A legfőbb biró a közönség és a legbiztosabb kritériuma egy mű jóságának az anyagi siker. H o g y a közönséget előzőleg félrenevelték v a g y félreve­ zették s hogy az anyagi siker milyen áron és milyen eszközökkel erőszar kolódott ki, az más lapra tartozik. Emiatt a felelősséget senki sem vál­ lalja, v a g y vállvonogatva vállalja: „Hja, mások is i g y csinálják. Bolond, aki szándékosan tör saját üzlete romlására." Nincs igazi irodalmi tekintély? Hogyan is lehetne, mikor a leirott és kinyomatott szó hitelét annyira lejáratták? Hogyan is lehetne, mikor az iró maga eszközül adja oda magát saját tekintélye lejáratásához? Nincs: mű­ értő közönség? Hogyan is lehetne, mikor az egész irodalmi, kiadói és szinházüzem azon dolgozik, hogy a közönség ne is értsen az ő szakmájához, mert akkor egyszerre válogatóssá válik? Lehetetlen valamely nemzeti, vallási, társadalmi közösségben egy jobbért, nemesebbért izzó közszelle­ met kialakítani? Hogyan is telhetne, mikor magasan, lobogtatott irói nevek és irodalmi sikerek mögül nap, mint nap kilóg a hazugság, a mondvacsi­ náltság lólába? A z o k a tizujjunkon megszámlálhatók pedig, akik nem eladók és nem kaphatók megalkuvásra, ugy elszigetelődnek, mint a szá­ razra kitett hal. Csak az tudja, aki közelről látta, micsoda magánosság a Móricz Zsigmondok, a Babits Mihályok magánossága. A Romain Rollandok hazájukból számüzték önmagukat a svájci hegyek közé, hogy őrköd­ ni tudjanak a kikezdhetetlen szellem szuverénitása fölött, különben örök­ re el kellett volna némulniok. A Thomas Mannok és Stefan Zweigok sorsa közismertebb annál, semhogy uj magyarázatra szorulna. Pedig ki tagad­ ná, mégis csak ők az emberiség élő lelkiismerete, nem azok, akik békés egykedvűséggel illesztik kezüket-lábukat a kiadói „propaganda" kalodájába. Propaganda és mellékvágány. E z az irodalom sorsa 1939-ben. E z a szabad, független szellem és valószinűleg az ezzel azonos igazság sorsa is. A k i k tehetnének, nem tesznek ellene és akiknek ez igy kényelmesebb, azok miért is törekednének jobbra? M e g vagyon irva, hogy kevés értelemmel kormányozzák a világot. De akkor mi szükség van egyáltalán irodalomra, mikor ezt a kevés értelmet egy álképlet jobban kielégiti a valóságosnál?

Ebben a dologban valószinűleg megint levél utján kell mellékvágányon lakó költő barátomat. (Szentimrei Jenő)

megkérdeznem

A HUSZADIK SZÁZAD ÉS A SZÁZADUNK Jászi Oszkár Huszadik Századának szellemi örököse, a Századunk, mint Budapesrtől jelentik — papirhiány miatt megszűnt. A megszűnése hire nem érte váratlanul azt a pár száz értelmiségit, akinek előfizetési dijaiból a lap eddig fenntartotta magát A Századunk az utóbbi években egyre kisebb terjedelemben jelent meg; néha kettős, hár­ mas, volt ugy, hogy ötös számot adtak ki. Mikor pár évvel ezelőtt Karinthy megpillantott asztalomon e g y ilyen ötös számot, megjegyezte: — A Századunk, ha i g y halad, egyre közeledik ciméhez, nemsokára csak évente, majd csak egy században egyszer f o g megjelenni. Most már nem jelenik meg többé egyszer sem. A z t a kevés papirt is megvonták tőle, amit egyre soványabb füzetei igényeltek.

* A Huszadik Század 19 évi fennállása után 1919 augusztus havában szűnt meg. A z akkori politikai viszonyok között évek hosszú során át gon­ dolni sem lehetett hozzá hasonló folyóirat megjelentetésére. De, ha akadt is volna vállalkozó, ki még a politikai akadályokat is legyűri, képtelen lett volna megfelelő szerkesztőséget egybehozni. A Huszadik Század egész szerkesztősége élén Jászi Oszkárral — emigrációba került, a régi irói gárdából alig páran maradhattak otthon. A régi Huszadik Század feltá­ masztásáról még évek mulva sem lehetett szó. 1926-ban, mikor Vámbéry Rusztem elérkezettnek látta az időt uj szociológiai szemle meginditására egészen uj munkatársakat toborzott maga köré. A Századunk első két év­ folyamában alig találkozunk pár évvel a H . Sz. régi munkatársai közül. A Századunk megjelenése távolról sem jetentett olyan eseményt Ma­ gyarország szellemi és társadalmi életében, mint annak idején a Huszadik Század. Mindenesetre érdekes, magas szinvonalon tartott lap volt ez is, de csak e g y a többi közt, mig a Huszadik Század minden tulzás nélkül — forradalmi eseménye volt a századelejei magyar szellemi életnek A H . Sz. uj utakat vágott. A Századunk csak elhagyott, kopár utakon balla­ gott. Igaz, más szelek fujtak, más idők jártak a H . Sz. idejében. Viszont: nemcsak a lap irányitja olvasóit, de az olvasók is a lapot. A m i t Ledru Rollin mondott a tömegről, h o g y : Követnem kell őket, hisz vezérük va­ gyok, — ugyanazt mondhatja egy lapvezér is olvasótömegére vonatkoz­ tatva. A Huszadik Század nemcsak irányított, de hagyta magát irányita­ ni is a tömeget magával ragadó uj eszmék által. A Századunk, mondhat­ ni nem irányitott senkit. A H . Sz. fénycsóvaként bevilágitott a magyar szociális élet mélységeibe, a Századunk gyengén pislákoló mécsként árasz­ tott némi kis fényt és meleget az elsötétült magyar égbolt alatt. Ám, ahol nagy a szükség minden fényre és világosságra, ott, nagy kár, ha kialszik a legkisebb láng is...

* A Huszadik Század tisztára tudományos programmal indult. Célja: a társadalomtudományok népszerűsitése. Akkoriban Herbert Spencer volt

a szociológusok ideálja s a H . Sz. az ő nevével s az, uj lap szerkesztőjéhez intézett levelének ihletével kezdte meg működését. P á r hónappal a lap megjelenése után alakul meg a Társadalomtudományi Társaság, mely körülbelül ugyanazt a szerepet igyekezett betölteni Magyarországon, mint a Fabian Society Angliában. A szociológia népszerűsitésével ugy a H . Sz., mint az uj Társaság e g y cél szolgálatában á l t : a tudományt akarta bevinni a politikába. ( É v e k mulva , mikor a reakció felismerte a veszélyt, amit ez az uj eszmeáram­ lat jelent számára, azzal vádolták a magyar fábiánusokat, hogy épp for­ ditva: a tudományba akarják bevinni a politikát.) A Huszadik Századot nagy rokonszenvvel fogadta a közvélemény. V i ­ lágnézetre való tekintet nélkül az uj szemle és a Társadalomtudományi Társaság köré tömörültek mindazok, kik az akkori közéletnek egyik v a g y másik jelenségével szemben elégedetlenek voltak s elmaradtnak v a g y kor­ ruptnak vélték a közéletet intézők többségét. A z akkori nemzedéknek m é g vajmi kevés fogalma volt arról, hogy mi fán terem a szociológia, de ösztö­ nösen megérezték, hogy a társadalmi és gazdasági bajok orvoslása v a g y legalább is a bajok helyes diagnózisa csak ettől az uj tudománytól vár­ ható. Durkheim irja valahol, hogy tíz percig sem tartaná érdemesnek szo­ ciológiával foglalkozni, ha nem volna meggyőződve arról, hogy a szocio­ lógia a társadalmi előrelátás tudománya, melynek segitségével meg lehet állapitani a társadalmi történések törvényszerűségét. Nos, aki kételkedik e durkheimi megállapitás igazságában, vegye elő a Huszadik Század 19 kötetét. Ezekben a vaskos kötetekben a H . Sz. szerkesztője és munka­ társai két évtizeden át nemcsak átvilágitották a régi Magyarország összes sorsdöntő kérdéseit, hanem rámutattak arra is, hogy azok gyökeres és gyors megoldása nélkül nem biztositható továbbra a társadalmi és gaz­ dasági élet békés menete. Diagnózis és prognózis százszázalékosan helyt­ állt. A z agrárkérdés, mint a jövő magyar politika gerince, a nemzetiségi kérdés, a demokratikus választójog kérdése, progressziv adó, zsidókérdés, a népnevelés és népegészségügy kérdése stb. mind alapos és szakszerű megvitatás alá került a Huszadik Század hasábjain. Csupa olyan kérdés, mély azelőtt a magyar publicisztika nebánts virága volt. Tömeglélektani jelenség, hogy a tömeg nem szereti a Kassandra j ó ­ sokat. Igy történt a Huszadik Század esetében is. Amint bekövetkezett a katasztrófa s bebizonyosodott, hogy mennyire igazolták az események a H . Sz. gárdáját, a közvélemény olyan elkeseredetten fordult Jásziék tábo­ ra ellen, mintha minden bajnak ők lennének az okai. Hasonlatos volt ez a magatartás ahhoz, mintha földrengés idején a tömeg az ellen a geológus ellen fordulna, ki jóelőre megjósolta a földrengések periodicitását s f i ­ gyelmeztetett annak várható következményeire.

Milyen munkát végzett a Századunk 13 évi fennállása alatt? Elméleti, tudományos téren mindenesetre igyekezett méltó maradni a Huszadik Század hagyományaihoz. A z ujabb szociológiai irodalom min­ den uj, jelentős oeuvreje kimeritő, alapos méltatásban és birálatban része­ sült. Hosszabb lélekzetű tanulmányok jelentek meg Oppenheimer szociológiájáról, M a x Weber vallásszociológiájáról, Driesch társadalombölcsele-

téről. Alverdes összehasonlitó szociológiájáról stb. A Századunk ezirányú működése Jászi Oszkár objektiv nagyvonalúságának folytonosságát jelenti, de — amint Rubin László találóan irja, — ez már az idők sodrában tulontúl kontemplativ harcmodor. A társadalomtudományok „objektiv" művelése ma már nem időszerű; a szociológia területe oly széles, oly hű­ vös és elvont — a tárgyilagosság szürke csillagával, — hogy uj hitre ser­ kenteni nem tud. M a minden szónak szárnyakat kell adni, hogy a pihegő gondolatot felemelhesse. A Századunk, különösen első évfolyamaiban, óvakodott minden olyan társadalmi v a g y politikai kérdés megvitatásától, mely kapcsolatba hozha­ tó valamely magyarországi időszerű politikai problémával, legfeljebb N a g y Lajos éles lapszemléi és kritikái emlékeztettek a H . Sz. régi tónu­ sára. A z 1928-as évfolyamban a demokrácia kérdését vitatta meg ankét keretében. A régi gárdából Jászi Oszkár, Farkas Géza, Szende Pál vettek részt a vitában, az ujabb irói, nemzedékből Veres Péter, Pintér József s mások szóltak hozzá a kérdéshez. A vita természetesen meddő maradt, még a régiek sem voltak hűek régi önmagukhoz. Jellemző különben a Szá­ zadunk szerkesztési módjára, hogy ugyanabban a számban, melyben ez a korszerű vita megindult, hosszú tanulmány értekezett arról, hogy „II. Szilveszter pápa ajándéka-e Szent István koronája?" A Századunk szerkesztője, Vámbéry Rusztem 1938-ban kivándorolt Amerikába. Azóta, Csécsy Imre szerkesztésében, igen érezhető volt Vámbéry cikkeinek s kortörténeti jegyzeteinek elmaradása, A lap utolsó szá­ ma már csak 30 oldalon jelent meg, mindössze két tanulmánnyal. A z egyik (Báthory országában) Lengyelországról szólt. Mire a lap kikerült a nyom­ dából, már nem létezett Polonia. A másik tanulmány e g y 100 évvel ezelőtt megjelent magyar lapról, az akkori Századunkról... A k i csak a legutóbb magjelent számok alapján értékel, bizonyára nem tekintheti nagy veszteségnek a lap megszüntét. Á m ha mind a 13 évfolya­ mát átlapozzuk, meg kell állapitanunk, hogy előttünk talán nem is egé­ szen ismeretes nehéz viszonyok között mégis hasznos és jelentős munkát végzett az ismeretterjesztés, a felvilágosodás és az eszmeérlelés terén. H a nem ürügy, de valóság a „papirhiány", ugy nem első, hanem utol­ sósorban kellett volna megvonni a meglevő készletet a Századunktól s a vele egyidőben, ugyanezen okból beszüntetett Szép Szó-tól. (Turnowsky Sándor) részről szenvedélyesek, kevés haj­ VILÁGNÉZETISZAMONKÉRÉS.Napjaink történelmi lammal az engesztelékenységre, tü­ fordulatai egyaránt próbára teszik relemre és tartózkodásra. a" kétkedők és hivők szellemi vérte­ A z összecsapások középpontjában zetét, bomlást és szakadást idézve napjaink társadalmi tudatának legfel soraik között. A tünet olyan döntőbb irányitója, a „világnézet" szembetűnő, hogy alig lehet lenéző áll. Világnézete ma már mindenki­ fölénnyel elsiklani megitélése felett, nek van; régebben is volt, de nem dogmatikusnak nevezve azokat, tudtak róla s igy kevésbé tartották akik megingathatatlan bizonyosság­ számon eredményeit vagy változá­ gal állitják fel tételeiket s ingado­ sait. A politizált ember ma viszont zóknak, kik a kétkedés lángján ednemcsak érdeklődése arányában zik hitüket. A kedélyek mindkét foglalkozik kül- és belállamügyek-

kel, hanem elsősorban „világnézeté­ nek" erkölcsi kontrollja sarkalja, hogy figyelje az eseményeket és ha alakitani már nem tudja, legalább lelkileg állástfoglaljon irányukban. Ez a szüntelen erkölcsi ellenőrzés heviti oly magas fokra a lelkek ér­ zékenységét és sodorja zabolátlan utakra állásfoglalásukat. A világnézetet szeretik közkele­ tű megitélés szerint zárt, megbont­ hatatlan egésznek tekinteni, amely kinyilatkoztatott axiómáit töretle­ nül tartozik érvényesiteni mindlen időben, helyzetben és körülmények között. A világnézetnek soha sem szabad erkölcsi magaslatairől leszállani, különösen nem szabad haszonelvűségből engedményeket ten­ ni, még akkor sem, ha ezek az en­ gedmények átmenetiek és éppen a világnézet távolaibibi céljait szolgál­ ják. A világnézet — e felfogás, sze­ rint — önmaga valóságos érdekei ellen is tartozik (ad abszurdum) cselekedni s erkölcsi kelléktárának egyetlen rozsdásszögét sem szabad elveszitenie. Már pedig a világnéze­ tek mostanában sűrűn hullajtották el kelléktáraik rozsdás alkalmatosságait, akár azért, mert ezek nem szolgálták többé sem elszigetelten, sem egyetemlegesen érdekeiket, akár azért, mert utat engedtek el­ lenkező áramlatok fölényének. A „világnézet" ilyenkor az elé a fel­ adat elé került, hogy az erkölcsi egyoldalúságot és összhangot válassza-e (amely romlással kisért s igy végső megitélésben problemati­ kussá teszi az erkölcsöt is) vagy érdeke szerint, átértékelve és átértelmezve az erkölcsi posztulátumaihoz eddig fűzött fogalmak sorát, megnövelje térfoglalását. Az alter­ nativa — bár paradox képleteket teremthet, mégsem lehet figyelmen kivül hagyni, — hogy valamely erkölcsi alapelv olykor saját megta­ gadásának árán érvényesülhet csak. Az erasmusi humanizmus, amely kitér az ellenfél elől és fejét meg­ hajtja az erőszak: előtt, nem a hu­ manumot, hanem az erőszakot segi­ ti, aminthogy az imperialista hábo­

rúk ellen sem lehet ótestamentumi igékkel mérkőzni. A béke és embe­ riesség olykor csak harcos és erő­ szakos módszerek utján győzedelmeskedhetik s ez azt is jelenti, hogy időlegesen meg kell tagadni hitét legjobb célja szolgálatában. Az ellentmondó helyzetek gyak­ ran éppen az ellentmondások felol­ dására törekednek. Nem különös-e, hogy a nemzeti kisebbségek nem­ zeti kiélésének legmagasabbrendű formáit nem a nemzeti államok te­ remtették meg; ellenkezőleg: ezek tanusitották a legtürelmetlenebb magatartást és gyakoroltak legerő­ szakosabb nyomást a határaik kö­ zöttélőmás nemzetiségekre, mig pl. az Unió a szocializmus nemzet­ közi szemléletének vonalán jelentős eredményeket ért el megszűnt vagy fejletlen nemzeti kulturák ujravirágoztátása és kifejlesztése tekinteté­ ben. Sokat emlegették mostanában a népek önrendelkezési jogának tiszte­ letét, mignem kitünt, hogy e mö­ gött a nemes „elv" mögött csalárd szándékok rejtőztek és valósultak meg. Aki tehát még ezután is hitelt ad ez egyébként szépen csengő fra­ zeológiának, az nem. szolgálja, ha­ nem kiszolgáltatja szabadságát fél­ tő nemzetét. Népi önrendelkezést lehet ugy is biztositani, hogy a nép előzetes hozzájárulása, nélkül avat­ koznak be veszélyeztett sorsuk alak i t á s á b a és lehet ugy is eltiporni, hogy a nép előzetesen hozzájárul. Ukrajnában az előbbi, a Szudetavidéken és Szlovákiában az utóbbi következett be. Mindezek a szempontok ott Kava­ rognak a bizonykodók és kétkedők zavarának középpontjában, anélkül, hogy feloldódást hoznának. Az er­ kölcsi számonkéréseknek nem akar végeszakadni, az összhang hánytorgatói szellemi képleteken nyar­ galnak, szövegeket és nyilatkozato­ kat hasonlitanak, idéznek s hivnak tanuságtételül. A valóságok fonák visszfényt vetnek bennük; nem az események változékonyságát figye­ lik, hanem a szövegek másulását.

ú m ó d s z e r e ks e m m i b e nsemk ü l ö n ­ U g yt ű n i ks z e m ü k b e n , h o g y az uj- t b ö z n e k e g y m á s t ó l . jáértékelt erkölcsi m e g i t é l é s e k for­ g a t j á k m á s i r á n y b aa t ö r t é n e l m e t és n e m forditva, — n y e k

a változott té­

k é n y s z e r i t i k ki

a változott

m a g a t a r t á s t . A „világnézet"

B i z o n y o s ,h o g ya t ö r t é n e l m i vál­ t o z á s o k

u j tényei

f e l s z á m o l j á k a

„világnézetek" k é t k e d ő i n e k é s elfo­

erköl­ g u l t j a i n a k z a v a r á t s a z itéletek é s

csi h a n y a t l á s á n a k v a g y megfelelé­

é r t é k e l é s e k a tárgyilagosság és s é n e k kételye v i a s k o d i kb e n n ü k , n o ­ tényvizsgálat j ó z a n l é g k ö r é i b e n ki­ h ac s a k ő kk e r ü l t e k v i l á g n é z e t ü k k e l e g y e n s u l y o z o t t é s m é r t é k l e t e s for­ m e g h a s o n l o t t helyzetbe. m á t ö l t e n e k .E zn e m a világnézeti z á m o n k é r é s és erkölcsi kontroll le­ P e r s z ea k é t k e d é s n e k is m e g v a n ­s n a k é pu g ya

tiszteletreméltó ér­

t ű n é s e , h a n e m u jk é t e l y e ké su j bi­

vei, m i n ta ze l v h ű s é g n e k .A k é t k e ­ z o n y o s s á g o kfelényit utat, a m e ­ d é s ,m i n ts z e l l e m im a g a t a r t á s , leg­ l y e kz a v a r helyett i n k á b b a tisztá­ f ő b b s z ü l ő j e a zu j b i z o n y o s s á g o k ­ z á sü g y é t s z o l g á l j á k é sl e k ü z d i k a n a k és feltétele

af e j l ő d é s n e k . A

b u k o t t erkölcsi" k é p l e t e k k e l s z e m ­

h i t h ű s é gü r e sd o g m a t i k a kétely é s

b e n i

m e g f o n t o l á s n é l k ü l .

Imre)

Az, aki a hit

o k t a l a n

áhitatot. ( R o b o t o s

n e v e i b e n elutasitja ( n e m a kétséget, h a n e m )ak é t s é g jogát, a zm a g á n a

N I E T Z S C H E É S A F A S I Z M U S .

h i t e n (értsd: világnézeten) ejt se­

H aN i e t z s c h eo l y a n h o s s z u bet, a m e l yé p p e nak é t k e d é s , kriti­ ideig él, m i n tG o e t h e v a g y K a n t , k a é s revizió j o g á n t u d j a e l ő b b r e - m e g f i g y e l h e t t e v o l n aa n n a k a m o z ­ v i n n i és m e g v a l ó s i t a n i céljait. g a l o m n a kk i a l a k u l á s á t m e l y legzao s a b b a nh i v a t k o z i k rá: — E n g e l se g yh e l y e n i g e ns z e m l é l t e t őj

a hitle­

p é l d á i v a lt a n u s k o d i k amellett, h o g y a rizmusét... t u d o m á n y o s s z o c i a l i z m u s m e g t e ­ A hitleri b ö l c s e l e tm a g á n a k köve­ remtői, a k i km e g í t é l é s e i és történel­teli N i e t z s c h é t sm i n ta f a s i z m u s m ie l e m z é s e ip e d i g a l a p v e t ő e k n e k szellemi a p j a ,m i n t e g y hivatalos be­ b i z o n y u l t a k , m i n t voltak

k é n y t e l e ­ iktatást n y e r ta z o nan a p o n , m i k o r

n e k a z e s e m é n y e k változásai f o g y ­

Hitlert

tán átértékelni

f o g a d t a a filozófus n ő v é r e , a b b a n a

n e me g y k o r á b b i

W e i m a r b a n ü n n e p é l y e s e n

f e l f o g á s u k a t . „A t ö r t é n e l e m — irja

h á z b a n ,

E n g e l s—

a h o l kéziratait

leleplezte n é z e t e i n k illu­

zió voltát,

a h o lN i e t z s c h em e g h a l t s é s

e m l é k t á r g y a i t

s z é j j e l r o m b o l t a t é v e d é ­

őrzik. seinkét..." A változó t ö r t é n e l m i k o r ­ M e n n y i b e n helytálló e z a követe­ s z a k o k m á s m á s feladatokat, eljá­ lés? rást és m ó d s z e r ti g é n y e l n e k . „ N e m s z a b a dt ö r ő d n ia z elmélettel, c s a k a v a l ó s á gn a g y tényeit s z a b a d fi­ g y e l e m b ev e n n i "—

állitotta Ulja-

nov. V a j j o n aM a g i n o tésSiegfried e r ő d v o n a l a k k o r á b a n lehet-e a n a ­ p o l e o n i k o r s z a k

h a d i t a k t i k á j á t al-

k a l m a z n i ?

Az i d é z e t e k k e l vivott vita eléggé h i á b a v a l ó n a k

látszik,

m i n t h o g y

N i e t z s c h é n e k k o r am i n d e n k é r d é s é ­ vel k a p c s o l a t b a n ilyen e l l e n t m o n d ó v é l e m é n y e i voltak. H a ihletét m o z g á s á t

é s g o n d o l k o d á s á n a k

figyeljük,

a k ö v e t k e z ő

m e g á l l a p i t á s o k r aj u t h a t u n k :

Nyilvánvaló, h o g y a „világnézeti" m a g a t a r t á s

erkölcsi

m e g i t é l é s é t

A

m i t h o s z n i e t z s c h e i e s z m é j é t

m a g á é v á teheti é sa l k a l m a z h a t j a a

n e ml e h e ts t a t i k u s e l v e k szerint ér- f a s i z m u s . Itt r e n d e l k e z é s é r e áll a z t é k e l n i a n é l k ü l , h o g y a l a p v e t ő hi­ é s z s z e r ü t l e n , primitiv é s faji e l k é p ­ b á k a tn e

k ö v e t n é n k el.

A z e l n a ­ z e l é s e k a p o l ó g i á j a ,

gyolt kétely é st u l m é r e t e z e t t bizo­

v a n .

a m i r e

szüksége

A„ T r a g é d i a eredete" a n y u ­

n y o s s á ge g y a r á n tas z e m l é l e t e l h a ­ gati világ k u l t u r á l i s é s politikai t á r o l á s á h o z és a z értékitélet m e g ­ v á l s á g á n a ke l s őh i r n ö k é ü l s a fa­ r o m l á s á h o z vezet. E b b e n a v o n a t k o ­ s i s z t a g o n d o l k o d á s v e z é r f o n a l á n a k z á s b a ne z e ka z ellentétes s z e m p o n ­ tekinthető.

A hitleri i d e o l ó g i á b a n

a g y N i e t z s c h eb i z o n y á r af e l i s m e r n é m é g fasiszta elit s a hitlerista v u s s o l i n i s t ai f j u s á g k ö r é b e n fellel­ p e s s z i m i z m u s á t ,a h ő s i e s s é gé s tra­ m e t ő a tüz, v a l a m i o s t o b a , d e ő s z i n ­ g é d i a iránti k u l t u s z á t , feltalálná vá­ h te h ő s i e s s é g . A fasiszta d i k t á t o r o k m e l yav a l ó s á g i g a z o l á s á r a

gyát,

g y állitják a ze m b e r e k e t é l e t ü k irányult é s azt is, h o g ya k ü l d e t é s u e l á l d o z á s á n a k e s h e t ő s é g e elé, m i n t b á r m i l y e nk e g y e t l e n is, d i c s ö v é v á ­ f lik,

a m i n tf e l i s m e r t ü k é s elfogad­

k i k e r ü l h e t e t l e n végzet elé...

tuk.

E l j ö n és e l j ö h e t a z i d ő , h o g y a

á s i k o l d a l n a k É s m é g i s ,m á ra Z a r a t h u s t r a tul-m k o g j á k haladja a természet, faj s a primi ­ell s fel f tiv k ö z ö s s é gh o m á l y á b ó le l ő b u k k a ­

kat a n é l k ü l ,

is

h á b o r u z n i a

á l d o z n im a g u ­

h o g y ö n f e l á l d o z á s u k ­

a km i s z t i k u s é r t e l m e t a d n á n a k . Nietz­ n e g h a l n a ka h a l á lm i s z t i k u m a nél­ s c h e jövő e s z m é j e n e m fasiszta. M ü l , a z életért, sőt a n n a k t u d a t á v a l , M i n d e nh u l l á m z á s a ellenére Nietz­ k o g y a z életet s e m m i s e m p ó t o l h a t ­ s c h ec é l j a a biológiai, a jelenlegi h e g h a l n i , t u d v a , h o g y ez a halál e m b e rt u l h a l a d á s a volt. „ M e g h a l a d ­ ja. M n óm i t h i k u sa l a k e s z m é j é t .

ni! F e l ü l e m e l k e d n i ! "E z a n i e t z s c h e ic s a ke g yas o kk ö z ü l— m e g h a l n i i m p e r a t i v u mé p a z e l l e n k e z ő j e a fa­a z életért, a m i ts z e r e t ü n ks a m e l y siszta k ö v e t e l m é n y n e k , m e l y szerint s z á m á r a m e g a k a r j u k őrizni a jövőt a zö s s z e ü t k ö z é s e k ö r ö k k é v a l ó a k s — n e m m a g a s a b b lelkiség, n e m a z az e m b e r i p r o b l é m á k n a k n i n c s m e g ­ e m b e r f e l e t t i h e z k ö z e l e b b i f e s z ü l t s é g o l d á s u k . é se r ő ee z ?S n e m at r a g i k u m é s N i e t z s c h e s z á m á r a a z o n b a n

elvi­

h ő s i e s s é gl e g m a g a s a b b é r t e l m e ? N i e t z s c h e n e k l e g n a g y o b b

s e l h e t e t l e nl e n n e a hitlerista ideoló­ g i á b a n am u l tt ö r t é n e l m i „felkérőd-

é r d e m e ,

h o g y a ze m b e r r e l foglalkozott. A

z á z a d b ö l c s e l e t e s o k k a l in­ zése", a z á l l a m k u l t u s z asa z e g y é nXIX. s k á b b a ze s z m é v e l ,a z ö n t u d a t l a n n a l é s lelkiismeret e g y e t e m e s ü l é s é n e k s a világgal foglalkozott

m e g v e t é s e . R ö v i d

f o r m u l á b a n

f o g l a l h a t j u k

m i n t a z

e m b e r r e l .

ö s s z ee n n e ka za n a l i z i s n e ke r e d m é ­

M é gh am i t h o s z

f o r m á j á b a n is,

nyét: a fasiszta n i e t z s c h e i z m u sn a ­

N i e t z s c h e e m b e r e s z m é t tár elénk: g y o n p o n t o s a n m e g f e l e la w a g n e r i z ­a teljes e m b e r t , a k if ö l ü l m u l j a a z m u s n a k és N i e t z s c h ew a g n e r i k o r -e m b e r i jelenlegi állapotát, a z e r ő k Af a s i z m u s w a g n e r i a e l f o r g á c s o l ó d á s á t és ellentétét s a z s z i n h á z ih a t á s o k iránti v o n z a l m a , élet és lélek teljes e g y s é g é v é válik.

h a t á s á n a k .

h a n g o s k o d á s aé sf é n y ü z őh e r o i z m u -

A ze m b e r ö n m a g a f e l ü l m u l á s a által t e h á tm i n d a z o k miatt, a m i k e t válik e m b e r r é . N i e t z s c h e e m b e r f ö N i e t z s c h eb o h ó c k o d á s n a k tartott. A löttje a v a l ó b a n emberi!... s a—

w a g n e r im i t h o s z o k h o z is dik.

Siegfried

a fasiszta

k a p c s o l ó ­ i f j u s á g

M iak u l t u r a ?

N i e t z s c h e vála­

szolt n a p j a i n k ez alapvető k é r d é s é ­

e s z m é n y k é p e .

E g y é b k é n t W a g n e r re. A valódi k u l t u r a e g y b e n élet, szocialista s z ö k e v é n y ,e l ő b ba m i s z ­ g o n d o l k o d á s és c s e l e k v é s im ó d . V a ­ t i c i z m u s h o z ,m a j d a n a c i o n a l i z m u s ­ l a m e l ye m b e r i k ö z ö s s é gé l e t é n e k ér­ h o z ér! D eN i e t z s c h em i n d i g töre­ k e d e t t rá, h o g yö n m a g á b a n m e g h a ­

zete. J e l e n t i a ze m b e rm a g á v a l és a. világgal s z e m b e n i v i s z o n y á t .

l a d j a Wagnert...

A j ö v e n d őn a g y k u l t u r á n a k a z A csordaállat, a m e g a l á z o t t , nivel­e g y e t e m e s ta ze m b e r i b e s az ö s z ­ lált e m b e r , ab e l e t ö r ő d é s e m b e r e t ö n ta t u d a t b a kell olvasztania. Ez v a j j o n n e me z a fasiszta t ö m e g e k

a

e m b e r e ? N i e t z s c h en e m szerette a

b e l s őé sk ü l s őr e n d e t ,

t ö m e g e t ;af a s i z m u s hizeleg n e k i k ,

h i e r a r c h i á j á t

m i n t t ö m e g e k n e k ,

hassa

s

a z é r t é k e k

e g y s é g e s e m b e r i

h o g y m e g t a r t ­ erőt követel. E z e kan i e t z s c h e i e s z ­

t ö m e g v o l t u k b a n .

Af a s i z m u s

teljes e m b e rk u l t u r á j a lesz, d e

ah ő s i e s s é g e t tette

m é k n ö v e k v ő jelentőséget

é s érté­

ket k a p n a k .T e r m é s z e t e s e n

egészi­

a l a p e s z m é j é v é . Kétségtelen, h o g y a tik ki a z e m b e r m a r x i felfogását.

radni, h o g y Ausztriát o l c s ó m e z ő ­ g a z d a s á g i t e r m é k e k k e l l á s s a el s p i a c a legyen a polgárilag fejlettebb N i e t z s c h e j ö v ő a k a r á s an a g y s z e ­ u n a i rű volt. A k o re m b e r e b e n n e akart, Ausztria iparcikkeinek. A d o n f ö d e r á c i ó viszont Magyarorszá­ szenvedett, c s ü g g e d t és tért v i s s z a k o l n aa s u l y p o n t t á . A dunai m i n d i ga r e m é n y h e z .S e z az, a m i got tette v l l a m o k között a polgári fejlő­ é l e t é n e k e g y e d ü l á l l ó jelleget ad. — kis, á dés l e g m a g a s a b b f o k á n álló Ma­ Ki m e r v é g ü l s z e m ü n k r e vetni g y a r o r s z á g n a k lett v o l n a még pol­ g y ö n g é d s é g e t a ze l v e s z n i itélt dol­ z e m p o n t b ó l is l e g i n k á b b é r d e ­ g o k k a ls z e m b e n? N i e t z s c h e v e l szól­ gári s eak o n f ö d e t r á c i ó ,m e r t v a l ó s z i n ü , va, n e m c s a ki l y m ó d o n i s m e r h e t j ü k k h o g yk é s ő b b at ö b b id u n a i á l l a m o k fel és t é p h e t j ü k ki gyökerestől k e r ü l t e k v o l n a M a g y a r o r s z á g t ó l őket? (Henri Lefebvre) o l y a nf ü g g ő helyzetbe, m i n t a m i ­ l y e n b e M a g y a r o r s z á g került a z D U N A I K O N F Ö D E R Á C I Ó O s z t r á k M a g y a r M o n a r c h i a m e g a l a G O N D O L A T A at ö r t é n e l e m ­ k i t á s á v a l A u s z t r i á t ó l . V é g z e t e s n e k b e na z1 8 4 8 4 9 e s m a g y a r s z a b a d ­ kell tekinteni a ze b e na z i d ő s z a k ­ s á g h a r c c a l k a p c s o l a t b a n B ă l c e s c u a n keletkező d u n a i e s z m é k elvetém a j dK o s s u t h f o g a l m a z á s á b a n vető­ b a j á t o s O s z t r á k M a g y a r , dik fel s célja a D u n a v ö l g y i kis ál- lését s a s n á l t a t ói m p e r i á l i z m u s keletkezését, l a m o ks z o r o s a b b gazdasági-politikai ö m e l y a 48-as e s z m é k k e l való teljes k a p c s o l a t b a léptetése e g y m á s s a l , z a k i t á s h o z , a. k i s e b b s é g e k e l n y o m á ­ mert f e n n m a r a d á s u k —a g o n d o l a t s á h o z ; v é g e r e d m é n y b e n a világhá­ felvetői szerint — a z osztrák, eset­ s o r ú h o z járult h o z z án a g y m é r t é k ­ leg o s z t r á k n é m e t és o r o s z i m p e r i a - b b e n . A n n a ki d e j é n t e h á t a d u n a i l i z m u s o k t á m a d á s á v a l s z e m b e n e s z m e , h a c s a k e l m é l e t i s i k o n i s , c s a k igy biztositható. A XIX. s z á r o g r e s s z i vi r á n y u volt. zad e z i d ő s z a k a a polgári t á r s a d a ­p Ez az, a m i é r ta b s z u r d N i e t z s c h é t s z e m b e h e l y e z n iM a r x s z a l .

A

lom m e g s z i l á r d u l á s á n a k és a n e m ­ A D u n a iE g y e s ü l tÁ l l a m o k J á s z i zetiségi e s z m e k i f e j l ő d é s é n e k a szaés m á s o k által kifejtett g o n d o l a t a k a s z a . M a g y a r o r s z á g f e l e m á s tár­ jóval k é s ő b b ak e z d ő d ő s z é t b o m l á s t s a d a l m i szerkezete, polgári osztá­ próbálta feltartóztatni. Jászi hive a l y á n a k fejletlensége, m i n d a k a d á ­ kettős m o n a r c h i á n a k ,c s a km á s é s lyozta a D u n a k o n f ö d e r á c i ó g o n ­ polgáribb, f ö d e r á l i s z t i k u s a b b f o r m á ­ d o l a t á n a ka k á r c s a kn a g yv o n a l a k b a n b a n s még a zu r a l k o d óh á z a t s e m is a m e g v a l ó s u l á s á t , h i s z e l s ő s o r b a n h a g y j a ki p r o g r a m j á b ó l . H o g y M a g y a r o r s z á g r a h á r u l tv o l n a a k e z ­ ő s z i n t é n d e m o k r á c i á t akart, e n g e d ­ d e m é n y e z ő fél feladata. A s z a b a d ­ j ü k meg, de D e á k F e r e n c z is, a m i ­ s á g h a r c elbukott, m e r tn e m volt k o r 1 8 6 7 b e na zu r a l k o d óh á z z a l a igazi, e r ő s polgári osztály, m e l y n e k n e m z e tn e v é b e n m e g k ö t ö t t ea b é k é t é r d e k é b e n állott v o l n a a j o b b á g y vi­ é s ezzel lerakta alapjait a z O s z t ­ s z o n y o k teljes likvidálása s a n e m ­ r á k M a g y a r M o n a r c h i á n a k , lega­ zetiségekkel való teljes m e g b é k ü l é s l á b b oly őszinte d e m o k r a t i k u s jój e g y é b e nak o n f ö d e r á c i ó m e g v a l ó s í ­ s z á n d é k k a l tette, m i n t Jászi, m é g i s tása. P e d i gal a s s a n p o l g á r o s o d ó a ze r e d m é n y egy p á r j á t ritkitó re­ M a g y a r o r s z á g é r d e k é b e n j o b b a n a k c i ó sk é p z ő d m é n y lett. A d o l g o k beillett a D u n a iE g y e s ü l t Á l l a m o k n e ma j ó s z á n d é k o n ,h a n e m elsősor­ megalakitása, m i n ta k é s ő b b o l y b a n a ze s e m é n y e k l o g i k á j á n m u l végzetessé vált O s z t r á k M a g y a r n a k . M o n a r c h i a .A m a g y a r p o l g á r o s o d á s t A k o n f ö d e r á c i ó s g o n d o l a t m á s o ­ afejlettebbo s z t r á k polgári r e n d eln y o m j a é s ebbeli i g y e k e z e t é b e n a m a g y a r a g r á r i u s o k segitségére támaszkodik. M a g y a r o r s z á g n a k m e z ő g a z d a s á g i á l l a m n a k kellett m a ­

d i ki d ő s z a k aav i l á g h á b o r ú u t á n az u t ó d á l l a m o k b a n keletkezik.

A né­

met polgári r e n da v i l á g h á b o r ú és az azt k ö v e t őf o r r a d a l m i v á l s á g e g y e n s u l y á b ó l

kilóditva

által

lassanként

i n d e z e ke l l e n é r e elk e l lis­ ö s s z e s z e d im a g á t : m i n d j o b b a n m e g ­ vállalt. M e r n i ,h o g ym i n tan a g y n é m e t tö­ s z i l á r d u l s m é gw e i m a r i s z a k a s z á ­ m e k v é s e k k e l s z e m b e n álló b a nm e g i n d u lb e n n e a z i m p e r i a l i s t ar

mozgalom

m a gc s i r á z á s a ,a m e l ye l s ő s o r b a n a feltétlenül n é p i , d e m o k r a t i k u s célo­ N é m e t o r s z á g A u s z t r i á b ó l

kiszaki­

k a t szolgál.

tott é s összeállitott s z o m s z é d kisál­

Ad u n a i e s z m e f ő n e h é z s é g ea b b a n l a m o k r a hat.Igylett a D u n a v ö l g y in y i l v á n u l ,h o g yn e mt u dm e g f e l e l ő g o n d o l a t g ó c aa N é m e t o r s z á g g a l h a t á s t g y a k o r o l n i a k i s p o l g á r s á g s z o m s z é d o s

C s e h s z l o v á k i a ,

m a j d

alatti rétegekre, a m i k e tp e d i g m a ­ R o ­ gával kell r a g a d n i a k ü z d e l m e i b e n . m á n i a is b e k e r ü l tN é m e t o r s z á g h a -Ad u n a i e s z m e u. i. n e m a m é l y r é ­ e n n e k leigázása u t á n , m i u t á n

tóterébe: R o m á n i a .

t e g e k elméleti s z ü k s é g l e t e i b ő l nőtt

e m a z o ké r d e k e i t képviseli el­ Ad u n a i e s z m e é l h a r c o s a i m i n d e n ­ki s n ő s o r b a n . N e m alulról felfelé ter­ h o lam a g y a rh a l a d ó i r á n y ú k i s p o l ­s a n e m e l l e n k e z ő l e g , felülről le­ g á r s á g s o r a i b ó l k e r ü l n e k ki, m e l y jedt, h é g h a ez a felső réteg n e m is egyrészt belátta a revizionista s z á n ­ felé, m d é k o k s e k é l y e s s é i g é té s r e m é n y t e l e n ­ áll s z e m b e na m é l y rétegekkel, h a ­ ségét, m á s r é s z t a z égető m a g y a r n e m s o k t e k i n t e t b e na z o k k a l é r d e k ­ p r o b l é m á k iránti ő s z i n t eé s b e c s ü l e ­ k ö z ö s s é g e t vállal. tes jóakarattal kivezető u t a t k e r e s A m i l y e nt r a g i k u ss o r s ú a kispol­ a v á l s á g b a nő r l ő d ő

d u n a i á l l a m o k g á r s á g a t ö r t é n e l e m e g é s z folya­ s z á m á r a . E za g o n d o l a tr á j u k n é z ­m á n , o l y a n t r a g i k u s s o r s ú a k a z esz­ ve a z z a la k ö n n y e b b s é g g e l is jár, méi is. M i n d i g at á r s a d a l o mk é t fő h o g yn e m kell h ű t l e n e k n e k l e n n i ö k rétege k ö z ö t t őrlődött s m i n d i g Kis­ a h h o z a h a z á j u k h o z , m e l y n y e l v ü ­ s z e r ű , n e m t ö r t é n e l m e t f o r m á l ó ér­ ket é sk u l t u r á j u k a t a d t a ,s e m

a h ­ d e k e is z e r i n t i n g a d o z o t t egyiktől a h o za h a z á j u k h o z , a m e l y b e n é l n e k . m á s i k felé , r e n d s z e r i n ta z e r ő s e b b V á l ó j á b a n m i n d e n d e m o k r a t i k u s é r d e k e i t szolgálva. E z a f e l e m á s , g o n d o l a t o t (sőt m é g á l d e m o k r a t i k u -h a b o z ó m a g a t a r t á s r á n y o m j a bélye­ sat is) ilyen e g y e t e m l e g e s s é g jelle­gét a r e n d s z e r i n ta t ö r t é n e l e m u t á n m e zD e k ü l ö n b e n is a g o n d o l a t — b a l l a g ó e s z m é i r e is. m a i f o g a l m a z á s á b a n — a k i s p o l g á r ­ A d u n a i e s z m ef e l e m á s , i n g a d o z ó s á gp r o b l é m á j a .A d u n a i e s z m e m e g jellege a b b a n is m e g n y i l v á n u l , h o g y v a l ó s i t á s a m e g o l d a n á am a g y a r elméleti h a r c o s a i s e h o ls e m találták é r t e l m i s é g e l h e l y e z k e d é s i k é r d é s é t s z ü k s é g e s n e k b ő v e b b e n kifejteni, b i z o n y o sk e r e t e k között, m i u t á n a m i l y e nm ó d o n is kell ezt a z e s z m é t v e z e t ő s z e r e pa k i s p o l g á r s á g értel­ m e g v a l ó s i t a n i . S z é pa n y a g o t gyüj­ m i s é g i r é s z é n e k jutna. E b b e n a vo­ t e n e k u g y a nö s s z e a D u n a v ö l g y é n a t k o z á s b a n érthető a m é l y e b b ré­ b e n e g y ü t t é l őn é p e kk ö z ö s s z a b a d ­ t e g e k s e m l e g e s s é g e e g o n d o l a t t a l s á g h a r c a i r ó l ,a m i feltétlenül n y e r e ­ s z e m b e n .E z é r t ad u n a i e s z m e g o n ­ ség. E k ö z ö s e n lefolytatott h a r c o k ­ d o l a t a v a l ó j á b a n n e mo l d j a m e g a b ó la z o n b a n n e m l e h e ta d u n a i e s z D u n a v ö l g y iv á l s á ge g é s z é t s ott is, m é k s z ü k s é g s z e r ű m e g v a l ó s u l á s á r a a h o l m e g o l d , at e r h e tn e m tünteti következtetni, m e r t e z e kc s a k a k ö ­ el, h a n e m a z egyik válláról a m á s i k ö s h a r c s z ü k s é g e s s é g é té s l e h e t ő s é ­ ra teszi át. M i n d e n e s e t r e t e r m é k e n y z bizonyitják. A d u n a i e s z m é t a s z e r e p e a kispolgári értelmiségi gét i f j u s á g t u d a t i

t i s z t u l á s é b a n , b á r

m e g á l l a p i t h a t óa z is„

h o g y elzárja

a t o v á b bf e j l ő d é s utját. K ö r ü k b e n

h i r d e t ő ke d d i gn e mö n t ö t t é k k o n ­ k r é t a b b f o r m á b a am e g v a l ó s i t á s ut­ ját, n e m rajzolták ki o s z t á l y h á t t e ­

e m jelölték k ia ze g y e s k ü z d ő ad e u s e x m a c h i n a rét, n z e r e p é tv i l á g o s a n . K i d e r ü l t s z e r e p é t tölti b es n e m oly i d e g e n rétegek s o l n a talán, h o g ye b b e na k é r d é s ­ m i n t a totális d e m o k r á c i á é , a m i k o r v e ni n k á b b é r d e k e l t a kis é s n a g y ­ k ö v e t ő il e g n a g y o b b r é s z é v e l elhiteti, b ez a g o n d o l a t

h o g yn é p i ,

o l g á r s á g , m i n t m a g a a t á r s a d a l m i d e m o k r a t i k u s s z e r e p e t p p i r a m i s talpa?

A

d u n a i e s z m e

a n n a k

e r e d m é n y é t a z u t á nR ó m á b a k ü l d i k .

i d e j é n

( 1 8 4 8 )a n é m e t i m p e r i a l i z m u s elleni

3. A V a t i k á n , a Lateran, a C a s -

e l G a n d o l f ó i p á p a ik a s t é l y „forh a r c j e g y é b e n született. K e l e t k e z é s et g a l m a z t a t á s a " , m u z e u m i beléptidióta s o k m i n d e n megváltozott. A z an é m e t i m p e r i á l i z m u s jak,

u j h á b o r ú

t e r j e s z k e d é s é t

m e g b é n i t o t t a ,

stb.

4. A z o ka m e g l e h e t ő s e n m a g a s il­

s ő t

letékek, a m i k e t egy-egy p á p a i cim m i n d e n t á m a d ó s z á n d é k a e l l e n é r e is, d o m á n y o z á s a , h á z i a s s á g o k é r v é n y a za n g o l o k k a l és f r a n c i á k k a l s z e m ­ a telenitése stb. a l k a l m á b ó l k i r ó n a k .

b e nv é d e k e z őm a g a t a r t á s r a k é n y ­ szerült.

Ad u n a i e s z m e é r t e l m e é s

értéke e b b e na z e t b e n

i g e n

M á r m o s t ,m e n n y ia z a z ö s s z e g , a m i t ak a t h o l i k u s E g y h á zfejee b b ő l

m e g v á l t o z o t t hely­

aj ó p á r s z á z millió l i r á b ó la s a j á t sze­

j e l e n t ő s e n m ó d o s u l .

m é l y é r e fordít?

( S i m k ó István)

N a g y o n k e v é s ,m o n d h a t n i — s e m ­ A S Z E N T S Z É K

mi.

P É N Z Ü G Y E I .

m i n ti s m e r e t e s—

P á r évvel ezelőtt a p á p a C a s -

t e l G a n d o l f ó i

A l a t e r a n i e g y e z m é n yó t a —

n y á r i t a r t ó z k o d á s a ­

k o raV a t i k á n egy m a g a s tisztvise­

aV a t i k á n s z a ­

o n d t a el egy u j s á g i r ó n a k , b á l y s z e r üf ü g g e t l e n á l l a ms a j á t b é ­ lője m o g y ap á p a n y a r a l á s a2 0 0 . 0 0 0 lirát lyeggel, rádióval, v a s u t t a lé s p é n z ­ h ö v e d e l m e z e t t ap á p a i á l l a m n a k , ü g y m i n i s z t e r r e l .E z t a tisztséget a — j z o k n a k a p á p a i á l l a m t i t k á r k ü l ü g y i t e v é k e n y ­a j á n d é k o k n a k s é g e mellett látja el s m u n k a k ö r é t a legfeljebb

a z

t ö b b i á l l a m

m e g s z á m l á l h a t a t l a n a

r é v é n , a m e l y e k

n a p r ó l n a p r aé r k e z t e k r u h a , élelmi­

k ü l ö n b ö z t e t im e ga

z e r és e g y é b f o r m á b a n a p á p a p é n z ü g y m i n i s z t e r e i é t ő l , s s z ü k s é g l e t e i n e k f e d e z é s é r e . A p á p a

h o g y hivatalával k a p c s o l a t b a n s o ­ h a s e m

h a l l u n k

m i n d e n t , a m i r es z ü k s é g ev a n , k e z d ­

aV a t i k á n á l l a m

ve k o c s i j á t ó l a rádiójáig,

„ p é n z ü g y i n e h é z s é g e i " r ő l . É r t h e t ő is.

k i e g y e n s u l y o z o t t , s ő t e za

k a t h o l i k u s o k t ó l

h á z t a r ­

A z o na

tás a j ö v e d e l m e kj ó r é s z é r ő ll e m o n d , jóllehet igényt tarthat rá. e g y h á z i

r e n d e l k e z h e t .

a világ

a d o m á n y felett

e l k é p z e l h e t j ü k , h o g y XII.

m i n d e nr é s z é b ő l

a d á s á b ó l

H a m e g g o n d o l j u k ,

l e g a l á b b 3 5 0 millió hivőt

s z á m l á l ,

a j á n d é k b a .

g y ü m ö l c s b e n é s oly n a g y

m e n n y i s é g e t k a p o t t ,h o g y e z e k el­

h o g y ak a t h o l i k u s E g y h á z m a a vi­ l á g o n

k a p j a

n y á r o n

e g y é bk ö n n y e n r o m l ó é l e l m i s z e r b e n

E r t j ü k

ez alatt a p á p a a m a jogát, a m e l l y e l m i n d e n

b e l e é r t v e

órát, s z e m ü v e g e t , h ő m é r ő t , h i t h ü

AV a t i k á n ih á z t a r t á s a t e l j e s e n

t ö b b

m i n t

2 0 0 . 0 0 0 lira

folyt be. Ap á p a , jóllehet s z e m é l y é r e s e m m i t s e m költ, é v e n t en a g y ö s s z e g e t

l a p j a javára. E b ­ Pius, h a ap á p a ia d ó ta l e g m i n i m á ­ tartalékol titkos a á m o g a t j a a z o k a t a s z e g é n y e ­ l i s a b b r ar e d u k á l n á , a k k o r is é v e n t e ből t k i k v a l a m i l y e no k b ó ln e m t ö b b milliárdra r u g ó j ö v e d e l e m m e l ket, a o r d u l h a t n a k a n y i l v á n o s s á g h o z . s z á m o l h a t n a . A v a l ó s á g b a n a z o n b a nf ( S z a c s v a y G u s z t á v )

m e g e l é g s z i kak ö v e t k e z ő b e v é t e l e k ­ kel:

1 .A n n a k a 7 5 0 millió lira k é s z ­ p é n z n e k és egy milliárd lira 5 % o s á l l a m p a p i r o k n a k ak a m a t a i , a m i ­

A H Á B O R Ú S E M L É K E I

S P E K U L Á C I Ó v i s s z a n y ú l n a k

a

XVII. és a XVIII. s z á z a d o k r a .A

ö r z e h á b o r ú s j á t é k at e t ő p o n t j á t éri k e t M u s s o l i n ia l a t e r a n i e g y e z m é n y b a p o l e o n ih á b o r ú k idején. A tiz évvel ezelőtt G a s - el a N

a l á i r á s a k o r ,

ö r z e s p e k u l á l n e m c s a ka z e g y e s parri b i b o r o s n a ká t n y u j t o t t a p á p a b a d j á r a t o k , h a n e me g y e s ü t k ö z e t e k 1 8 7 0 b e n ért veszteségei kártalani­ h k i m e n e t e l é r e is. E z e k n e k a

t á s a f e j é b e n .

b ö r z e -

p e k u l á c i ó k n a k a s i k e r ü l é s é t a z o n ­ 2. Az ö n k é n t e s g y ü j t é s e k b ő l s z á r ­ s a nn e m c s a k a politikai ö s z t ö n , h a ­ m a z ó b e v é t e l e k ,m e l y e k e ta l e g t ö b bb e g y h á z k ö z s é g

a z

é v

f o l y a m á n

( t ö b b s z ö r is) b e i n d i t sa m i k n e k 37.

n e m a hirszolgálat is

befolyásolta.

A k k o r i b a n m é g hetekig,

h ó n a p o k i g

eltartott,

a m i gab ö r z e értesült a

h a r c t é r e n történtekről. Aki a kato­ n a i

e r e d m é n y e k r ő l

e l ő b b értesült,

e g y n a p p a l

m i n tam á s i k , a z

Ám

a n g o l k o r m á n y .

m é g

ebben

a

j ó z a n a b bf o g a l m a z á s b a n is az e s e ­ m é n y ép'

elég

b á m u l a t o s . Nem

egyetlen s p e k u l á c i ó s t r ü k k ez a b b ó l

nyert. E n n e k ak o r n a k n a g y b ö r z e ­az időből.

AR o t h s c h i l d o k a b a n k

e m b e r e i ezért i g y e k e z n e ka z a k k o r i é sb ö r z eü g y l e t e i k h e zs z ü k s é g e s in­ f o r g a l m i t e c h n i k a lehetőségeit ki­

f o r m á c i ó k g y o r s a b bb e s z e r z é s e cél­

h a s z n á l n i é s s z i g o r ú a n t i t o k b a n tar­ jából s a j á t hirszolgálati h á l ó z a t o t tani, a m i r ő l ő ké r t e s ü l n e k először. épitettek ki. H a j ó s k a p i t á n y o k a t fi­ E b b e nav o n a t k o z á s b a na l e g i s m e r ­ zettek u j d o n s á g o k közvetitéséért, t e b b a l o n d o n i

R o t h s c h i l de s e t e as t a f é t á k a t állitották be, h a v a l a m i

W a t e r l o o ic s a t au t á n . E g y régi ver­ s ü r g ő s

volt,

s a j á t p o s t a g a l a m b -

zió szerint N a t h a n R o t h s c h i l d a bel­ p o s t á ts z e r v e z t e kl o n d o n i , párisi é s g i u m i a n g o l h a d s e r e g k ö z e l é b e n tar­ f r a n k f u r t i b a n k h á z a i k között. tózkodott,

h o g yaN a p o l e o n elleni

d ö n t őh a r c

s z e m t a n u j a l e h e s s e n .

A h á b o r ú s s p e k u l á c i ó m o d e r n for­ m á j a 5 0 évvel k é s ő b ba l a k u l ki a z

A m i n tN a p o l e o nW a t e r l o o i v e r e s é g e a m e r i k a i b e k ö v e t k e z e t t

R o t h s c h i l d

B r ü s s z e l b e , o n n a nm e g vágtatott,

állítólag

O s z t e n d é b e s á n a k

m a j d h a l á s z b á r k á n

át­

n é m á n é s k ö z ö n y ö s e n

foglalja el m e g s z o k o t th e l y é t a lon­

a XIX. s z á z a d

f o l y a m á n , elhatárolá­

egyik leg­

h o s s z a b bé s l e g e l k e s e r e d e t t e b bh á ­

kelt a v i h a r o st e n g e r e n ,h o g y m á s ­ b o r ú j a . n a p reggel

p o l g á r h á b o r ú

a m e l y ellenére n e m z e t i

M o s tm á r n e ma n n y i r a a

g y o r s a s á g r ó lv a n szó, h i s z a táviró, a m e l y 1 8 6 2 ó t ak e r e s z t ü l h á l ó z z a a z

d o n ib ö r z é n . A m i d ő na b ö r z e l á t o g a -e g é s za m e r i k a i szárazföldet,

n e m

tók é r d e k l ő d t e k tőle, h o g y m i törté c ­ s u p á n a hirszolgálat m i n d e n

m á s

n i k as z á r a z f ö l d ö n , k ö z ö n y ö s e n vo­ f o r m á j á t f ö l ö s l e g e s s é tette a s p e k u ­ n o g a t t a a vállát. M i u t á n m i n d e n k i láció s z á m á r a ,h a n e m a hirterjeszt u d t a , h o g y a R o t h s c h i l d o k N a p o ­

tést is d e m o k r a t i z á l t a .

l e o n

k ü l s ő

l e g e l k e s e r e d e t t e b b

ezért a s c h i l d

ellenfelei,

b ö r z es p e k u l á n s o k R o t h ­ m a g a t a r t á s á b ó l

N a p o l e o n

lefolyásáról

m i n d e nb ö r z e e m b e ru g y a n a b b a n ó r á b a n

értesült.

g y ő z e l m é r e következtettek, s a z a n ­ e s e m é n y e k gol r é s z v é n y e k e t

m i n d e n e l é r h e t ő

A h á b o r u

N e w Y o r k b a n a z

Ezért a k a t o n a i

m á r n e m is é r d e k l i k

ő k e ta n n y i r a . S o k k a lf o n t o s a b b a k a

á r o n p i a c r ad o b t á k . R o t h s c h i l d ü g y ­s p e k u l á c i ós z á m á r ae z u t á n a h á b o ­ nökeivel,

a l e g n a g y o b b t i t o k b a n ,

felvásárolta a r é s z v é n y e k e ts k o r

p á r n a p p a l

g y ő z e l e m

r ú g a z d a s á g i kisérőjelenségei.

k é s ő b ba z a n g o l j á t s z a n a k ,h a n e m h a d s e r e g s z á l l i t á s -

és N a p o l e o nm e g s e m m i ­

ra, á r a k r a , a szállitási e s z k ö z ö k ki­

s ü l é s ek ö z i s m e r t lett s ab a i s s euj­

h a s z n á l á s á r a ,

j o n g óh a u s s e b ac s a p o t t át, R o t h ­

k o n j u n k t u r á r a .

s c h i l d

M á r

a m i ­ n e mv a l a m e l yü t k ö z e t k i m e n e t e l é r e

e g y millió f o n t o t

keresett

a játékon.

Az

r ö v i d e n

a

h á b o r ú s

a m e r i k a i p o l g á r h á b o r ú b a n

m á rm i n d a z o kak o n j u n k t u r a ele­

Av a l ó s á g b a n

v a l ó s z i n ü l e gn e m

ilyen r o m a n t i k u s a n történt.

m e k jelentkeztek, a m e l y e k fél

é v ­

z á z a d d a lk é s ő b b o l yj e l l e m z ő e k a U j a b b s

i l á g h á b o r ú g a z d a s á g i vezetésére: k u t a t á s o k s z e r i n t R o t h s c h i l d m a g a v n y a gf e l h a s z n á l á s m e g f e l e l ő egyáltalán n e m volt a s z á r a z f ö l d ö n , óriási a s á r e m e l k e d é s s e l , á l l a m i h a n e mü g y n ö k e i n e k egyike O s z t e n - kereslettel é d é b e n várt

ah a r c t é r l e g f r i s s e b b

e s e m é n y e i r e .E z a z ü g y n ö k ,

hitel f e l d u z z a d á s —

l l a m k ö l c s ö n ö k R o t h - á

5 é v alatt

a z

6 5 millió dollárról

é t e g é s zh á r o m n e g y e d milliárd dol­ w o r t haW a t e r l o o ig y ő z e l e m r ő l k ö z ­ k ö v e k e d t e k — v e t l e n ü le g yA n g l i á b a tartó h a j ó el­lárra n i n d u l á s a k o r

értesült

l a p b ó l s ő tőle

s u l y o s inflá­

i ó sv i s s z a h a t á s o k k a l . e g y h o l l a n d c

t u d t am e gR o t h ­

i é p ü l , s c h i l d a waterlooi ü t k ö z e t k i m e n e ­ k telét, s o k k a l e l ő b b ,m i n tm a g a

E m e l l e t t

a

t e r m e l é s i a p a r á t u s is m é r t é k t e l e n ü l u j f o r g a l m i u t a k n y i l n a k ,

g é s zi p a r o kp a t t a n n a ke l ő a földa z e

F r a n c i a o r s z á g is kilencmillió n é g y ­ ből. E h h e z járulméga m e r i k a i s p e ­ ö v e k s z i k . N é m e t o r ­ cialitásként e g yruna z ép' felfede­ zetkilométerre n s z á ga ze l s őf e l o s z t á s b a n , — kicsit zett a r a n y m e z ő k ö n . s e g y n e g y e d m i l l i ó A Wall Street m i n d e z e k e t a je­ elkésve, — két é é g y z e t k i l o m é t e r r e terjeszkedik. S ő t lenségeket lázas h a u s s e a l kiséri. Az,n i s e b b á l l a m o k , m i n t B e l g i u m két­ á l l a m k ö t v é n y e k k e l való b a j l ó d á s t a ak k é t s z á z e z e r kilométerrel, k o r m á n y r a való tekintettel f e n t kellmillió O l a s z o r s z á g u g y a n c s a k a n n y i v a l tartania, d e s o k k a l j ö v e d e l m e z ő b b a fegyver é s p o s z t ó g y á r a k r é s z v é n y e i ­ terjeszkedik. A m á s o d i k felosztás­ vel való s p e k u l á l á s ,m e l y a legsilá­ nál B r i t á n n i a ujra két és e g y n e n y a b bá r u t is f a n t á z i a á r a k o n h e ­ gyedmillióval, F r a n c i a o r s z á g hétlyezi el a h a d s e r e g n é l . Itt v a n n a k s z á z k i l e n c v e n e z e r n é g y z e t k i l o m é t e r ­ a z u t á n a v a s u t i r é s z v é n y e k , a m e ­ rel. J a p á né s O l a s z o r s z á g is ujra lyek e d d i ge g yc e n t osztalékot s e m m e g d u z z a d n a kn e h á n y millió n é g y ­ h o z t a ksm o s tah a d i s z á l l í t á s o k kö­ zetkilométerrel, d e é t v á g y u k pilla­ v e t k e z t é b e n 8%-kal s z o l g á l n a k . El­ n a t r as e ml a n k a ds h a lehet m i n ­ k é p z e l h e t e t l e n ü l n a g y üzlet! A H u d -e d na l k a l m a t m e g r a g a d n a k , a k á r s o n R i v e rv a s u tr é s z v é n y e ia h á b o ­ s z o m s z é d a i k e l n é z é s e , a k á r a z o k r ú f o l y a m á n 3l-ről 164-re, a z Erie-é e m é s z t őe r n y e d t s é g e folytán, h o g y 1 7 r ő l 126-ra, a z Illinois C e n t r a l ő k is m e g e m é s z t h e t e t l e n területeket Railroad r é s z v é n y e im e g e g y e n e s e n f o g y a s s z a n a k .Mih a s z n a v a n a z ex­ 6 r ó l 132 dollárra e m e l k e d n e k . A p a n z i v o r s z á g o k ö s s z l a k o s s á g á n a k S t o c k B o a r d régi, e x c l u z i v b ö r z e e z e k b ő l ? M e g f e l e l ő statisztika n e m t e r m em á rn e m e l é g s é g e sa s p e k u ­ áll r e n d e l k e z é s ü n k r e arról, h o g y mi láció t ö m e g e i s z á m á r a , u j b ö r z é k az á l t a l á n o s helyzet p é l d á u l Angliá­ k e l e t k e z n e k , a Wall Street-i b ö r z é n b a n ?M ian e m z e t i j ö v e d e l e m e l o s z ­ reggel 8 órától k é s ő estig á r u l j á k lás képlete, m e n n y i e s i k e b b ő l a fela r é s z v é n y e k e t , éjjel p e d i g a s p e k u ­ sőtizezerre, m e n n y ia n é p r e ? N e m ­ l á n s o k a felső v á r o s b a v o n u l n a k , rég e g y szociális é r d e k l ő d é s ű t á r s a ­ h o g y a Fifth A v e n u es z á l l o d a fo­ ság, n a g y o b b r é s z t a n g o l o k é r k e z t e k lyosóin f o l y t a s s á k b ö r z e ügyletei­ M a g y a r o r s z á g i r a .B i z o n y o s s z é g y e n ket. M i n tm i n d e n h á b o r ú s k o n j u n k ­ érzéssel k i s é r t é k el ő k e t a m a g y a r t u r au g ye z is c s ő d d e l végződik. A v á r o s o k kültelkeire, a f a l v a k és k u r z u s o k t o r o n y m a g a s s á g ú é p i t m é p u s z t a s á g o kk u n y h ó i elé. N a g y volt n y e i b ő l alig m a r a d v i s s z a v a l a m i . a k i s é r ő km e g l e p e t é s e ,m e r ta z a n ­ ( M á r k Viktor) g o l o k egyáltalán n e m c s o d á l k o z t a k a d ü l e d e z ő k u n y h ó k o n , as á r b a épi­ A

H A B O R Ú

G O N D J A I . H a s z á ­tett v e r m e k e n ,a z állatokkal

k ö z ö s

m o k b a n és t e r ü l e t e k b e n g o n ­ egyetlen s z o b á n ,ap i s z k o né s n é p ­ d o l k o z u n k ,

m é l t á n feltűnik, h o g y

b e t e g s é g e k e n , a fütetlen, p e n é s z e s ,

m i é r t kell i m m á r h a r m a d s z o r gyar- v i z e n y ő s

a g y a g p a d l ó k o n

é sa s á ­

matterületileg felosztani a világot?

p a d t ,

M i l y e n k ü l ö l e g e s élethivatás v a g y

g y e r m e k e k e n .

e l s ő d l e g e s s é g ,

Anglia l e g t ö b bv i d é k é nu g y a n e z

r o m a n t i k a v a g y Ki­

c i p ő nélküli, k e n y é r n é l k ü l i K i j e l e n t é s ü k szerint a

választás teszi j o g o s s á ,h o g y a föl­

helyzet.Milehet a h e l y z e ta k k o r a

d ö n b i z o n y o se r ő s k a p i t a l i t á s u or­

g y a r m a t o k o n? M i é r t a k k o r a m a i

s z á g o k é sb i r o d a l m a k ,b i z o n y o s , jól á d á z helyzet? V i s z o n t m á r i s ö s s z e ­ felfegyverzett

é s v a g y o n s z e r z ő e x - állitható é sf e l m é r h e t ő ,h o g ya h á ­

p a n z i v i t á s u k ö z ü l e t e k a r r a b e r e n d e z k e d n i , h o g ye g y m á s

t u d n a k b o r úe l s ő h ó n a p j a im i l y e n t e r h e k k e l segité­ s z o l g á l n a k é sm i l y e n t e r h e k k e l je­

sével v a g yk ü l ö n k ü l ö nn a g y kiterje­ l e n t k e z n e k .

Az a n g o l

p é n z ü g y m i ­

d é s ü ,d e lehetőleg g y e n g é b b ellenfe­ niszter előterjesztése szerint, leikre t é r d e l h e t n e k ?

a m a g ag y a r m a t b i r o d a l m á t millió

a z o n ­

N a g y b r i t a n n i a nal é l e t b el é paj ö v e d e l m ia d ó e g y k i l e n c ­ shillinges f e l e m e l é s e f o n t o n k é n t . Ess

n é g y z e t k i l o m é t e r r e l növeli.

a ze m e l k e d é s al e g k ö z e l e b b i p é n z -

e v i z aé s a tőkekivitelt ügyi évtől 2 . 5 shillingel n ő f o n t o n ­ tották a d ő k e m o z g a l m a k a t állami ként. A z a z7 . 5 lesz, a m i 3 7 . 5 % n a kvagyis a t felel m e g . E za n n á l f e l t ü n ő b b ,m e r t ellenőrzés alá helyezték. a ze l m u l th á b o r ú i b a n c s a k1 9 1 8 m á ­ N é m e t o r s z á gi n t é z k e d é s e i is n a ­ s o d i k f e j é b e n e m e l t é ka z a d ó k u l c s o tg y o n f i g y e l e m r e m é l t ó a k . Eltekin­ 6 shillingre f o n t o n k é n t . Az e m e l é s t ü n kan y i l v á n o s a n kihirdetett elő­ e n n é lm a g a s a b b nivót s o h a s e m ért zetes hadibefektetéstől, a m i t u g y el. A m a g y a r á z a t o t ott kell keres­ a za n g o l o k , m i n t af r a n c i á k jóeleve n ü n k , h o g ym í ga ze l m u l th á b o r ú u t á n o z t a k . Av i l á g h á b o r ú alatt Né­ A n g l i á n a k 8 . 8 m i l l i á r d j á b a került, m e t o r s z á g b a na z volt a jelszó, h o g y ; vagyis n a p o n k é n t 6 millióba, a d d i ga „ p é n z a zo r s z á g h a t á r a i n b e l ü l a jelenlegi h á b o r ú h o z z á v e t ő l e g n a ­m a r a d " ,t e h á t a z infláció n e m ve­ p o n t am á r i s 2 0 3 0 millió f o n t b a ke­szélyezteti a p é n zn e m z e t k ö z i m e g ­ rül. E n n e ko k aa h a d i a n y a g o k je­ itélését. E z a z e l g o n d o l á s v o n u l t vé­ l e n t é k e n yd r á g u l á s a és a z o k a m e g ­ig a n g é m e t p é n z ü g y ih a d v e z e t é s nőtt m é r e t e k , a m e l y e k h e z k é p e s t , t ö r t é n e t é n a z 1 9 1 4 1 8 h á b o r ú b a n . a z e l m u l th á b o r úg y e r m e k j á t é k n a k H e l y t e l e n n e k bizonyult. F o k o z o t t tetszik. infláció keletkezett, a m e l ya z á r a k a l a k u l á s á t m ó d f e l e t t befolyásolta. Adópolitikai i n t é z k e d é s e k e n felül N é m e t o r s z á g m o s tm á s u t o n m ó d o n tartalékokat is k é p z e t t Anglia, igyekszik p é n z ü g y i politikáját ala­ h o g y külföldi v á s á r l á s a i n á l a z a n y a ­ kitani. E l s ő s o r b a n s z i n t é n a z a d ó ­ gi e s z k ö z ö kr e n d e l k e z é s é r e álljanak. politikához f o l y a m o d i k . R e i n h a r d t Az a n g o l j e g y b a n k aranykészlete, p é n z ü g y i államtitkár k ö z l é s e s z e r i n t a v a l u t a kiegészitő a l a p a r a n y k i n ­ a z1 9 4 0 m á r c i u s á b a n v é g z ő d ő é v csével együtt 6 8 0 millió f o n t o t ér el. 2 4 milliárd bevételt f o g e r e d m é ­ A k ü l f ö l d ö n realizálható, é r t é k p a ­ n y e z n i a m e g e l ő z ő évivel s z e m b e n , p i r o k b a nn y u g v ó k ö v e t e l é s e1 . 2 mil­ a m e l yc s a k 1 7 . 7 milliárd bevételt liárd fontig e m e l k e d h e t i k . hozott. M á s r é s z t a zo r s z á gn e m F r a n c i a o r s z á g ah á b o r ú kitörése­ r e n d e l k e z v é n a m e g f e l e l ő a r a n n y a l k o r7 0 milliárd f r a n k hitelt k a p o t t és k ü l f ö l d i követeléssel, árukivitel jegybankjától E z e n f e l ü l m é g 2 5 r é v é n igyekszik a z o k b ó la c i k k e k b ő l milliárd f r a n k o t e n g e d é l y e za f r a n ­ m i n é l n a g y o b b b e h o z a t a l te s z i k ö z ö l n i , cia j e g y b a n k . A f r a n c i aj e g y b a n k a m e l y e kah á b o r úv i s e l é s é h e z elen­ készlete 1 0 0 milliárd a r a n yf r a n k . gedhetetlenek. A volt lengyel é s E b i h e z járul a v a l u t a kiegyenlitő c s e h iparterületek c s a k n e m kiviteli a l a p2 0 milliárd f r a n k a r a n y k é s z l e ­ célt szolgálnak. M é ge d d i g fel s e m te. F r a n c i a o r s z á g c s a kv é g s ő s z ü k ­ vetett k é r d é s , h o g y m i k é n tf o g j á k s é g b e n n y u l a r a n y f e d e z e t é h e z . Ezzel a h o z z á s z ü k s é g e s n y e r s a n y a g o k a t s z e m b e nu j a d ói n t é z k e d é s e k e t lép­ b e s z e r e z n i .An é m e tp é n z ü g y i m o z ­ tetett é r v é n y b e . A tisztviselői illet­ d u l a t o k b a ni g e n s o kk é n y e s k é r d é s m é n y e k u t á n 2 % k ü l ö n a d ó fizeten­ m a r a d m e s t e r s é g e s h o m á l y b aa . dő. E za k u l c s1 9 4 0 j a n u á r 1 t ő l4 (Pap G á b o r ) % r a e m e l k e d i k .E z e n f e l ü l a 1 8 4 9 é v e si p a r o s o k ,k e r e s k e d ő k é s értel­ m i f o g l a l k o z á s u a k ,h ak a t o n a i szol­ AL É G I H A D E R ŐA T E N G E R I gálatot n e m teljesitenek. 1 9 3 9 o k ­ H A D M Ű V E L E T E K B E N . A t ó b e r1 t ő lj ö v e d e l m ü k1 5 % á t tar­ l é g i h a d e r ő n e k a tengeri h a d m ű v e l e ­ t o z n a k k ü l ö n a d ó k é n t leróni. Létesi­ t e k b e n való f e l h a s z n á l á s a — lega­ tettek e g yu g y n e v e z e t tn e m z e t iö s z l á b b i s n o v e m b e r h a r m a d i k hetéig — szetartási alapot, a m e l ya k a t o n a i k o r á n t s e m járt o l y a n sikerrel, m i n t ­ n y u g d i j a k a t , a b e v o n u l t a k c s a l á d i a h o g y a n ezt a l é g i h a d e r ő n e k a len­ pótlékait és a ze g y é b t á m o g a t á s o ­ gyel„ v i l l á m h á b o r ú " b a nlátott m e g ­ kat fogja kifizetni. E g y i d e j ű l e g s e m m i s i t ő a k c i ó i a l a p j á n n é m e l y e k egységesitették a z ellenőrzést a tő­ elképzelték. A n é m e t b o m b a v e t ő k k e és d e v i z a f o r g a l o m b a n s megtil­ b i z o n y o s r é s z l e t e r e d m é n y e i a z a n -

gol tengeriflotta1 2 s z e m b e n ,s e m m i t s e m

e l h ő k , m e s t e r s é g e s köd stb.) e g y s é g é v e l f A p a s s z i v v é d e k e z é s i m ó d o k o n

v á l t o z t a t n a k

(és r é s z b e n t e r m é s z e t i a d o t t s á g o ­ e z e na m e g á l l a p i t á s o n . A helyzet kivül h a t a l m a s m é r t é k b e n u g y a n i s az, h o g y jelentős légierők­ kon) e g n ö v e k e d i ka z aktiv, vagyis eln e k , t e h á t1 5 3 0 , e s e t l e ge n n é l is m e n t á m a d á s o s l é g v é d e l e m a tengericirkáló elle­ l h a d e r ő e g y s é g e is z á m á r a , k ü l ö n ö s e n

több b o m b a v e t ő n e k egy

ni, z u h a n á s o sr e p ü l é s s e l végrehaj­

k k o r ,h a c s o p o r t o sh a r c i a l a k u l a ­ tott v á r a t l a n t á m a d á s a ( k ü l ö n ö s e n a o k b af e j l ő d n e k . Igy pl. egy 2c s a ­ n aam e g t á m a d o t th a d i h a j ó kikötő­ t a h a j ó b ó l álló flotta n e m k e v e s e b b , beli, t e h á tm o z d u l a t l a n á l l a p o t b a n t m i n t 210 légelháritó á g y u v a l és kb. van) s u l y o ss é r ü l é s e k e t ejthet a h a ­ légelháritó n e h é z gépfegyverrel jótesten, a m e l y e kh o s s z ú h ó n a p o k r a 150 e n d e l k e z i k ! E z e k teljes t ü z e r e j e „ p i h e n ő r e " k é n y s z e r i t h e t i k a h a j ó t , r sőt, ha

az

egész, emiitett e r e j ű légi­ —

flotta b o m b a k é s z l e t é n e k n a g y r é s z e teli-talál —

o l y a n g y o r s t ü z e l ő

l é v é n s z ő ,

a m e l y e k

g é p i á g y u k r ó l m á s o d p e r c e n ­

el is s ü l y e s z t h e t i k azt,

k é n tá t l a g o s a n 7 lövést a d n a k le! a h a d i h a j ó — o l y a n h a t á s u ,a m e l y a t á m a d ó lé­ k ü l ö n ö s e n a fontosabb gierők találati k ö z e l b e való jutását

al e g t ö b b s z ö r a z o n b a n p á n c é l z a t a , r é s z e k e n , nyulhat amely

o l y a n e l l e n á l l ó n a k

a

bizo-

b o m b á z á s s a l s z e m b e n ,

( U g y a n i g y nem

l e h e t e t l e n n é teszi! l e h e tk o m o l y a n s z ó

i g e n jelentős m é r t é k b e n le­

c s ö k k e n t h e t i

a találatok

e g y e sb o m b a v e t ő k n e ka h a d i h a j ó k ­ r o m b o l ó ra való r á z u h a n á s á r ó l sem, h o g y t.

erejét. A

szinte teljesen

i. ilyen e s e t b e n ar e p ü l ő g é p b o m b a ­

nyilt t e n g e r e n haladó,

t e h á t

készlete a h a j ó t e s t e n r o b b a n j o n ,

m o z g á s b a n é s teljes k é s z ü l t s é g b e n

vel

lévő h a d i h a j ó elleni telitalálat vi­

jók

s z o n t m e g l e h e t ő s e n

c a k o sm e n e t em i a t t is

még jó

n e h é z

t ö b b r e p ü l ő g é p n e k egy elleni t á m a d á s a

feladat, h a d i h a ­

a l k a l m á v a l

az

ilyen m a n ő v e r már

mi­

ah a d i h a ­

emlitett n a g ys e b e s s é g eé s cik-

300

sikertelen,

ezt m e g k i s é r l őr e p ü l ő g é p b ő l h a

g y n e k s i k e r ü l n e , at ö b b i 299 m e n t ­ is. e h e t e t l e n ü lat e n g e r b e z u h a n n a . )

Eltekintve attól, h o g ya zu j a b b ti­

p u s úc i r k á l ó kó r á n k é n t i g y o r s a s á g a m e g h a l a d j a a 60

km-t

(a „Le Terri-

ble" f r a n c i a t o r p e d ó r o m b o l ó m á l i ss e b e s s é g eó r á n k é n t 8 4

A n a g y h a j ó e g y s é g e k , flották stb. elleni h a r c i n á l s o k k a l e r e d m é n y e s e b b

m a x i ­ a tengeri h a d m ű v e l e t e k b e n a légi­ k m . ! ) flotta a p a r t v é d e l e m b e ns h a d i k i k ö ­

az u. n. c i k c a k f u t á s mellett szinte

tők, t a n g e r p a r t i légi- é s flotta-bá­

lehetetlen a l é g i b o m b á z ó k e r e d m é ­

z i s o k k ö r z e t é b e n , v a l a m i n t tenger­ n y e s m u n k á j a .A l e g u t ó b b i a m e r i k a i alattjárók f e l k u t a t á s á r a é s m e g t á ­ tengeri h a d g y a k o r l a t o k o n pl. p o n t o ­ m a d á s á r a . ( H y d r o p l á n o k . ) s a n m e g á l l a p i t o t t á k ,

h o g y mig

a z

e g y e n e sm e n e t t e l h a l a d ó h a d i h a j ó k

Nem

lehetetlen a z o n b a n ,h o g y

„totális" l é g i t a k t i k á n a k a

a

n y u g a t i

elleni l é g i b o m b a t a l á l a tá t l a g o s a n3 1 h a d s z i n t é r tengeri területein e d d i g s z á s a l é k , a d d i ga l é g v é d e l m i cik- még nem a l k a l m a z o t t m ó d j a i v a l é s cak

m e n e t b e n h a l a d ó

7 s z á z a l é k n á l

is

h a d i h a j ó k n á l

e s z k ö z e i v e lo l y a ne r e d m é n y e k é r h e ­

k e v e s e b b .I g e n

t ő k el a légiflotta r é s z é r ő l a h a d i ­ l é g i b o m ­ flották ellen, a m e l y e k l e g a l á b b b á z á s e r e d m é n y e s s é g é t a látási, tá­ r é s z b e n ,r á c á f o l n a k a ze d d i g f e l m e ­ m e g n e h e z i t i k e z e n k i v ü l a

j é k o z ó d á s i

v i s z o n y o k

tengeri n e h é z s é g e i is, h a d i h a j ó k

k ü l ö n l e g e s e z e n k i v ü l a

á l c á z á s im a n ő v e r e i

(füst-

rült m e g g o n d o l á s o k r a . (Keleti S á n ­ dor)

V I L Á G S Z E M L E TENGERI-AKNÁK, SAJTÓ-AKNÁK, DIPLOMÁCIAI-AKNÁK... De kezdjük mégis a sajtó-aknáknál. Mert, amit ezekben a hetekben a világsajtóban (és különösen a hadviselők jelentéseiben) összeolvasunk, az. mindinkább azt az érzést kelti bennünk, hogy Anglia bizonyára nincs ugy körülrakva tengeri aknákkal, mint a szegény olvasó a j ó l elhelyezett s ki­ tünően megszerkesztett, az első ütésre robbanó sajtó-aknákkal... Azzal kezdtük, hogy a háború kitörése előtt, 1939-ben — megint hit­ tünk a világsajtónak. A l i g kételkedtünk benne, hogy Németország, egyedül Németország provokálta a háborút, szegény Lengyelország igy meg igy, szegény j ó öreg Chamberlain és az a becsületben őszülő Daladier, ugy m e g ugy és ime, alig két hónappal a háború kezdete után a „harmadik" fél meszsziről elkiáltja, hogy Lengyelország, ha akarta volna, békéiben maradhatott volna, de nem akart, sőt Anglia és Franciaország buzditására nem akart. Ezen állitásra nem következett sehonnan semmilyen cáfolat... Ma már ott tartunk, hogy nem is szorulunk rá, hogy a békeoffenziva során derüljön ki, ki a felelős a háborúért, hiszen nyilt titok már, hogy amint Németország egész belső és külső helyzeténél fogva kénytelen volt a háborút i s kockáz­ tatni, ugyanigy Anglia és Franciaország, miután kormányzatuk a jobbol­ dali pártokra támaszkodva elvetette a béke-front (angol-francia-szovjetegyezmény) elvét, elszánta magát a Németországgal való leszámolásra. M a már azt is tudjuk, hogy bizonyos angol-francia diplomáciai körökben m á r tavasszal bevallották, hogy a „demokratikus" hatalmak „nem. birják tovább a fegyverkezési iramot háború nélkül", leszámolásra készültek és elég pon­ tosan megjósolták a háborút 1939 őszére. Ezzel persze nem akarjuk azt mondani, hogy Anglia és Franciaország mindig akarták a háborút és hogy csak ők akarták; de azt mondhatjuk, hogy München után ők igenis akarták már és Lengyelország veresége óta szinte már csak ők akarták. H o g y a sajtójuk szerint "Anglia nem akar mást, csak mindnyájunk boldogságát — alig vigasztal meg. Attól eltekintve, hogy a felelős, vezető politikusok a mind sulyosabb ellenzéki nyomás dacára sem hajlandók megmondani, milyen célért folytatják a háborút és óvakodnak a, sajtó humanista szólamait egyszerüen magukévá tenni, még az, se sokat j e ­ lentene, ha ezt megtennék. Hiszen Asquith 1914-ben, Bonar L a w 1916-ban, Lloyd George 1917-ben és 1918-ban kijelentette, hogy Anglia nem akar te­ rületeket hóditani, de ugyanakkor Anglia és Franciaország visszautasitották a németek hóditás- és jóvátétel-mentes békére tett sorozatos ajánlatait és 1919-ben Anglia elvette Német-Délkeletafrikát, a török-arab Mossult, Arábia jó. részét, Egyiptomot, a franciák megkapták Sziriát, Marokkót, Elszász-Lotharingiát, stb., stb. Ezek után csoda-e, ha az igazán békevágyó tömegek szkeptikusakká válnak a hirlapi jelenségekkel szemben és például a tengeri aknák kér­ désében nem tudja, mit higyjen: a „mágneses akná"-kat, almit az angolfrancia sajtó lanszirozott, v a g y azt a német forrásból eredő állítást, mi­ szerint az angolok maguk rakják tele a kereskedelmi tengeri utat ak­ nákkal, hogy ezáltal Németország és a károsult semleges államok között elmérgesitse a viszonyt. H a megfelelő időt és fáradságot rászánunk, b i ­ zonyos semleges forrásból származó v a g y közvetlenebb értesülések alap-

ján kitapogathatjuk az igazságot, amely valahol a középen rejlik: bizo­ nyos aknáikat valóban a németek eresztettek utjukra, hogy a semleges Hollandiát, Svédországot és Dániát ezzel kényszerítsék rá, hogy vajukat, szalonnájukat és papirfájukat (celuloze) ne Angliának adják, (aki bár­ mily árat aranyban megfizet érte, mert ugyanis rászorul erre az ellátásr a ) , hanem adják inkább Németországnak, amely ugyan nem tud olyan árait és olyan pengő aranyban fizetni, mint Anglia, db ezzel szemben épp­ oly nagyon rászorul és veszélyt kizárva, saját hajóin és vagonjaiban szál­ litja haza az árut. De bizonyos más aknákat egész valószinűleg tényleg az angolok maguk raktak megfelelő helyekre, bizonyos: célokból, különösen ha a semlegesek mérgesitése céljából van szükség az ilyen „szabályozás­ ra": hogy bizonyos napokon például több, más napokon pedig kevesebb semleges hajó süllyedjen el... De valójában nem is az a fontos már, kiék ezek a tengeri aknák és hogy a hadviselők közüli ki mond igazat, Fontosabb ennél, hogy a közvé­ lemény, különösen a semleges államokban, nem kis mértékben éppen A n g ­ liában és Franciaországban, legfőbbképpen pedig az összes országok alsó néposztályaiban kezdenek megint nem hinni a hadviselő sajtónak. Elég volt három hónapi sajtó-háború, hogy az emberek már necsak az 19141918-as háború hazugságaira visszaemlékezzenek, de Bismarck hires mon­ dására is, amelyet e g y semleges munkás lap idéz. Igen, Bismarck mondta még: „Sohse hazudnak annyit, mint háborúban és vadászat után." N e m véletlen, hogy például e g y román lap is most emlékezett meg egy 1914beli francia-angol-olasz sajtóaknáról, amely a maga nemében annyira jel­ legzetes, hogy szivesen idézzük mi is: A német Kölnische Zeitung-ban rö­ vid hir jelent meg arról, hogy Antwerpen elfoglalása napján „minden ha­ rang megszólalt" ( t . i. Németországban), mire a Matin a „Kölinische Zei­ tung nyomán" az antwerpeni harangokról ir, amelyeket a belga papoknak meg kellett huzatniok a németek parancsára, a Times ( a hires, komoly, nagy Times) „ a francia sajtó kölni értesülése alapján" a nevezett papok ellentállásáról, az olasz Corriera dela Sera e papok üldöztetéséről, végül megint a Matin, amely a sajtó-aknát elbocsátotta, most már „angol és olasz lapok é-rtesülése szerint" nevezett papok kivégzéséről ad hirt... Ugyancsak most ébred emléke azon megcsonkított Cordbeck-Loux-i gyer­ meknek is, akit Nortcliff egyik „tudósitója" küldött (saját későbbi bevallása szerint) valóságos megcsonkitottak hiányában, az angol-francia saj­ téba és akit később, amikor több, mint 5090 uriasszony (ezek kőzött e g y királynő is) kivánta a szegény szerencsétlen költött gyereket örökbefo­ gadni, Nortcliff ur kénytelen volt himlőben elhaltnak nyilvánitani... De korántsem azért idézzük a régi emlékeket, hogy olvasóinkat, akik nyilván tisztában vannak a hadi-sajtó jellegével, ujból felvilágositsuk, ha­ nem azért, mert a háborús propaganda, amely a mostani konfliktus előtt és annak első heteiben különösen Anglia, Franciaország és Amerika köz­ véleményét elámitotta, kezdi hatását vesziteni... H a a mult világháború­ iban két-három év eltelt, amig az antant-államokban a széfes közvélemény belátta, hogy nem Belgium semlegességének megsértéséért és nem a „porossz szellem és wilhelminzmus" leküzdéséért, hanem imperialista érdekek­ ért folyik a harc, ugy az most már a háború harmadik hónapjában bekövet­ kezettnek tekinthető. E r r e pedig nemcsak a fentemlitett visszaemlékezé­ sek mutatnak igen világosan, hanem egész sor jelenség, egész sor ország-

ban, amely jelenségek együttvéve jóllátható fordulatot képeznek a hábo­ rú egész belső (politikai) menetében. Ilyen jelenségek például: Angliában mindenekelőtt a szakszervezeti munkásság és ugyszólván az egész bányamunkásság nyilt állásfoglalása a békéért, amely a Labour Party több szervezetét megmozdulásra késztette, ennek glasgowi képvise­ lőjét a vezetőséggel való szembeszállásra inditotta és általában állandó nyomást gyakorol a politikai pártokra, különösen a munkáspártra azzal a követeléssel, hogy a háborút nyilvánitsák imperialista jellegünek s ugyan akkor szüntessék be a háborús kormány támogatását. Ugyancsak Angliában indult meg Lloyd George vezetésével e g y polgári irányzatu béke-mozgalom, amelynek ugyani semmi kifogása nincs és nem lehet a Chamberlain és Churchill háborujának „jellege" ellen — mert hi­ szen maga Lloyd George is imperialista háborús politikus — de ezt a há­ borút, amelyben a hadviselők e g y lépéssel se jutnak előre, a semlegesek előretörnek és a tömegek már a harmadik hónapban forronganak — szerencsétlennek tartja. Hasonló a magatartása — bár inkább kispolgári­ pacifista szempontokból kiindulva — Lansburynak, a munkáspárti kép­ viselőnek és e párt volt leaderének, aki „a lakossághoz" felhívást intézett, hogy mindazok, akik a béketárgyalások azonnali megkezdését javasolják, közöljék vele levelezőlapon; néhány nap alatt 12 ezer levelezőlapot kapott, dacára annak, hogy felhivását csak néhány kisebb lap közölte; a válaszirók többsége a nagy kormánylapok olvasói és pártonkivüli emberek. A z ugyancsak munkáspárti ellenzékhez tartozó (e pártból nemrég ki­ zárt) Strafford Gripps, a Tribun hasábjain i g y jellemzi a hangulatot: „Mindinkább terjed az a meggyőződés, hogy a mostani háború a nagytőke háborúja, amelyet ez saját érdiekében folytait. Ha a mult hábo­ rúban azért harcoltunk, hogy — mint nekünk mondották — Vilmos csá­ szárt megbuktassuk, ugy ebben a háborúban úgy látszik azért kell har­ colnunk, hogy Vilmos császár utódait segitsük uralomra Németországban. A z angol kormány vonakodik nyilvánosságra hozni a háború céljait, nyil­ ván azért, mert ezek a célok nem olyanok, hogy azokat ki lehessen tenni a nagyközönség és a semleges államok népei birálatának. Mennél nyilván­ valóbbá lesz az, hogy az angol kormánynak más célja nincs, mint a hábo­ rú, hogy ezen a z uton biztositsa Angliának, mint nagy imperialista állam­ nak uralmát, annál kevésbé hajlandó az angol nép folytatni ezt az irtóhadjáratot." Ugyanez a lap vezércikkben foglalkozik Molotov legujabb beszédével és kijelenti, hogy az „Angliának és Franciaországnak szemükbe mondta a keserü igazságot. A legkevesebb, amit elmondhatunk, az oroszoknak a mostani világhelyzetben elfoglalt álláspontjáról az, hogy reálista. Ha az angol kormány meg akarja cáfolni Molotov állitásait, akkor tiszta és nyilt kijelentést kell tennie a háború céljairól." A lap hivatkozik Duff Coopernek Amerikában tett nyilatkozatára, amelyben a volt miniszter és az angol konzervativ párt befolyásos tágja kijelentette, hogy Angliának nem az a célja, hogy a német nép által választott kormányzatot, hanem e g y Angliáinak alávetett monarchiát juttasson uralomra Németországban. Aztán Molotov beszédének azt a részét idézi a lap, amelyben az a a része — irja a lap — emlékeztet Sztálin március l0.-i azon figyelmez­ tetésére, miszerint az a nagy és veszedelmes politikai játék, amelyet Ang~.

versaillesi

lia Középeurópában folytat, összeomláshoz fog vezetni. E szavakat Anglia kormánykörei nem vették figyelembe és a bekövetkezett összeomlás ma­ jával sodorta Angliát és Franciaországot. Reméljük, hogy Molotov mos­ tani figyelmeztetéseit nem fogják ugyanigy fogadni. A veszély nem abban rejlik, hogy az angol intrikák ezután több sikerrel fognák járni: Angliára, mint eddig, hanem abban, hogy ezek az intrikák véglegesen lerombolhat­ ják egy angol-szovjet politikai megegyezésnek minden jövőbeli lehetősé­ gét és mindjobban meggyőzik a szovjetvezetőket arról, hogy Anglia és Franciaország agressziv államok és az orosz érdekek ellen irányitják min­ den támadásukat." A folyamatot, amely a háborús hangulatot egyszerre több ponton és a hadviselők legszélesebb köreiben aláássa, kétségtelenül a szovjetek in­ ditották el már a háború kezdetén azzal, hogy az angol-francia diplomácia „intrikáit" leleplezték, ugyanők buzditják azzal, hogy Angliát és Francia­ országot teszik felelőssé a háború folytatásáért és azzal a kijelentéssel, hogy a „támadó szerepe gazdát cserélt". Ma már ott tartunk, hogy igen széles népkörök, amelyek a háború kitörése előtt, nevezetesen az angolfrancia-orosz tárgyalások idején a polgári demokrácia táborában állva v a g y ezzel szövetkezve, minden erőnek a hitleri terjeszkedés ellen való tömörülését kivánták, mert bizton remélték, hogy a nyugati hatalmak szövetkezése a szovjetekkel megakadályozza a háborút, most nem akarnak tovább különbséget tenni hitleri expanzió és angol-francia uralmi rend­ szer között, mindkettőt a nagytőkések ügyének, a háborút pedig mindkét részről egyformán imperiálista háborúnak tekintik, amelynek minél előbb véget kell vetni. Bármilyen éltesnek és változatlannak lássék is e fordulat, az egész népi tábor magatartása lényegében ugyanaz: a békét akarja biz­ tositami. E z t a békét pedig — és ez mind világosabbá válik — ma kétség­ telenül a hadviselő felek közül inkább akarja Németország, amely hatal­ mas ellenségeivel szemben egyedül maradt és ha védekezésében számíthat is a Szovjetunió hathatós támogatására, aligha számithat arra, hogy a Szovjetunió segiteni fogja Anglia és Franciaország legyőzéséig és egy uj imperialista világbirodalom megteremtéséig... Igen, ma inkább akarja ez a Németország a békét, mint Chamberlain és Daladier, akik meg pülőgépjeiben és tengeri hatalmuk tudatában biztosak benne, hogy hama­ rosan (Roosevelt szavai szerint legkésőbb tavaszig, az angol-francia dip­ lomáciai hirvivők bemondásai szerint két-három hónapon belül) Hitler ereje belülről összeomlik. H o g y ez a számitás reális-e, arról még külön beszélhetünk; itt most, mai helyzetünk taglálásánál főleg az a két tény ér­ dekel, hogy 1. a háborút, az imperialista győzelmet, az eltenfél. teljes letöré­ sét ma már csak az egyik fél hirdeti és 2., hogy az eddig a háttérben sta­ tisztált nagy mozgósitott és civil hadviselő és semleges népi sokaság kezdi éppugy belátni ezt, mint a háború imperialista jellegét. Amit fen­ nebb Anglia és népi közönségének megnyilatkozásairól írtunk, még na­ gyobb arányban áll Franciaországról, ahol például csak Párizsban, a kor­ mány-támogató Leon Blum Populaire bevallása szerint 85 szakszervezet tanusitott fenti értelmü magatartást, aztán, ugyancsak kormány-források szerint a hadiüzemekben ilyen irányu mozgolódás szintén napirenden van, naponta tizek és százak kerülnek szigorú jogi elbirálás alá. Az angol birodalom messzibb területein még nagyobb hullámokban nyi-

mindig

latkozik meg a nagyközönség ellenkezése. Délafrikában Herzog tábornok németbarát ( = angolellenes) ellenzéke, azon az uton van, hogy minden háborúellenes törekvésnek gyüjtőpártjává legyen. Ennél is sulyosabb a helyzet Indiában, ahol! az angol központi kormány és annak háborúja ki­ zárólag néhány népszerütlen benszülött-fejedelem és mohamedán egyházi férfiu „támogatását" élvezi, mig a nagy népmilliókat képviselő indiai „nemzeti kongresszus" ennek mindkét vezetőjével, Neruval és Gandhival az élén, egyhangulag megtagadta a birodalom háborújának támogatását, visszavonta tagjait a tartományi fejedelmek kormányaiból és mind ve­ szedelmesebben követeli — a háború támogatása fejében, de attól függet­ lenül is - India teljes függetlenségét és szabadságát. A z a nyilatkozat, amelyben az angol-indiai alkirály felelt a kongresszus függetlenségi kö­ vetelésére ( „ a háború végén brit-indiai kormánybizottság f o g majd tár­ gyalni afelől, hogy milyen intézkedések váltak szükségessé") éppugy nem elégitette ki az indiai nemzeti érzéseket, mint ahogy a kongresszus vezé­ reinek, főleg Gandhinak erre adott szokatlanul éles válasza egyáltalán nem. nyugtathatja meg a londoni köröket. Bizonyos, hogy Németországbn sem rózsás a helyzet ebből a szem­ pontból; de amióta Hitler biztositotta Németország részére a szovjetek erkölcsi támogatását és élelmiszerét, a német lakosság önbizalma megnö­ vekedett és ha anyagi-földrajzi szempontból tovább is sokkal kisebb re­ ményekkel viseli vezetői háborúját, mint az ellenségen oldalon, erkölcsipolitikai szempontból kétségtelenül jobban áll amazoknál. A frontokról és tengeri csatákról nemsok uj mondanivalónk van. „Nyugaton a helyzet" még mindig „változatlan". A szárazföldi fel­ deritő akciókat felváltották a légi felderitő vállalkozások, a buvárhajók müködését a zseb-páncélosok és aknák pusztitása. Ezen a téren nagyobb aktivitást persze megint csak a németek fejtenek ki, és ők is látják hasz­ nát a blokád-harc szörnyű kiélesedésének, amely müködésük gyümölcse­ ként jelentkezik. A z angoloknak az az ellenintézkedése, hogy az amugy is megcsappant német tengerentuli kivitelt megakadályozzák, távolról sem árt annyit, mint amennyit használhat az, hogy a holland, dán és svéd sajt, vaj, szalonna, papir, fa és vasérc utja Anglia felé el Van vágva, ezeket az árukat tulajdonosaik kénytelenek lesznek elég olcsón a németek rendel­ kezésére bocsátani és m i több: katonai biztonságuk, (és i g y : politikai füg­ getlenségük) tekintetében is fejet hajtani... N e m kis jelentősége van még ezenkívül annak is, hogy a dán és holland élelmiszerek és svéd papirfa és celuloze elmaradása nagy, hónapokig igen nehezen pótolható hiányt idéz elő Anglia ellátásában. Ennyit mondhatunk a hadihelyzetről. Ennél sokkal tevékenyebb harc folyik a diplomáciai fronton: a kulisszák megett. A világ különböző pont­ jain (Délkelet-Európában, Balkánon, Olaszországban, stb.) lázasan folyik a diplomáciai aknák lerakása, — nehéz kitudni, hol, kinek aknája letlentől) függ, hogy hol, mikor melyik akna ki ellen és milyen erővel rob­ ban. Szó lehet elsősorban azokról az aknákról, amelyeket angol-francia. sugalmazásra Olaszország helyezget el Délkeleten, ahol Csáky beszéde (nem tudni még, milyen sugalmazásra) felkavarta a vizeket és egyelőre utjába állottak a balkáni és dunai blokk megalakitásának. Talán nem té­ vedünk, ha a dunai balkáni blokk tervének levegőbe-repülésében az angol-

mirekire

olasz együttmüködés első balsikerét és a köztük és a németszovjet érdekközösség között fennálló ellentét első (de nem utolsó) kirobbanásának l e ­ tekintjük. Mint mondottuk: nehéz e rejtett kérdésekben tisztán látni és nyilatkozni. Hasonló diplomáciai aknák uszkálnak Finnország körül: made in... nem tudni biztosan, hol. A szovjet források szerint angol-francia gyártmányok ezek is. Annyi biztos, hogy a szovjetkormány nagyon óvato­ san kerülgeti ezeket az aknákat, mert semmi kedve sincs ahhoz, hogy az angol-francia-amerikai és semlegestőkés sajtónak módot adjon arra. hogy „Finnország függetlenségének" cégére alatt védjék saját támadó terveiket: különösen nem most, amikor más események hiányában a viliágsajtó egész óriási szervezete márcsak tiszta példányszám- és reklám-érdekből is ezzel a „szüztiprással" Jajgatná tele a világot. Inkább vár még Moszkva, v á r más időpontra, amikor ennél fontosabb és igazibb ügyek foglalják le a fi­ gyelmet. Addig talán a finn közvélemény nyomása i s érvényesül, amely közvélemény — az irányitott sajtó minden állítása ellenére i s — mind­ inkább hajlik az idegen érdekeket szolgáló finn. kormányemberek eltávolitására és a szovjetekkel való békés megegyezésre. Ezt mutatja ma m á r számtalan, külföldön elhallgatott sajtóhang éppen Helsinkiben... Másutt: Ázsiában, Amerikában, a Csendes-óceán körül — továbbra is érőben vannak a dolgok. Érőben — de még nem éretten áll előttünk a japán-kinai uj helyzet, az amerikai repülőgép-export ügye, a japán-szovjet viszony alakulása, az angolok s franciák magatartása Távolkeleten, stb. stb.... (K.)

BÉKE

K Ö Z E L - K E L E T E N

Mióta a nyugati hadszintéren megkezdődtek a csatározások, Közelkeleten elhalkult, sőt ugyszólván teljesen megszűnt a fegyverropogás. A z arab terrorakciók felszámolása meggondolkoztatóan egybeesik a brit bi­ rodalom ezirányu érdekeivel s ezt aligha lehetne az arab terroristák ma­ gas politikai „öntudatával" magyarázni. A brit hadüzenet óta elvétve sem akad Palesztinában, rendbontás, a fegyverletétel minden átmenet nélkül a válság legelső órájában megtörtént. E z az örvendetes tény bármilyen derülátó következtetésekre inditja is a zsidó közvéleményt, nehéz gyanak­ vással nem gondolni a „csend" kiszámitottságára és Anglia kiemelkedő szerepére az elmult esztendők zavargásaiban. A másik számottevő palesz­ tinai változás, amely szervesen kiegészíti a terror megszűnésével beállott politikai békét: az arab-zsidó viszony megenyhülése. A z arab-zsidó kap­ csolatok még röviddel ezelőtt sem engedték sejteni a váratlan „kedvező" fordulatot, noha a jelenlegi baráti közeledés sem céljában, sem inditékai­ ban nem hagyja rejtve a mozgató erőket. Végül a palesztinai zsidóság bel­ ső egységfrontjának gyors összekovácsolása, éppen a külső veszély eltű­ nésének idején, mikor legkevésbé sincsenek veszélyeztetve a zsidó pozi­ ciók, a harmadik alapvető tünet, amely a palesztinai politikai és társadal­ mi erők teljes átszervezésének benyomását keltik.

* A palesztinai arab zsidóellenes tevékenység megszűnését, a nyugati háború közvetlen okán kivül, ezt megelőző más jelenségek is időszerűvé tették. A terror csökkenése már korábban is észlelhető volt és egybeesett az óriási arányokat öltő és kiszámithatatlan lehetőségekkel fenyegető zsi-

dó emigrációs elözönlés veszélyének csökkenésével. A z európai háborús feszültség erősbödése ugyanis az egész német birodalmat, — a számottevő zsidó tömegkivándorlás legfontosabb területét — teljes hadikészültség­ be állitotta, több millió munkáskezet vonva el ugy a háborús, mint polgári termeléstől. E z a szükséghelyzet kivánatossá tette a rendelkezésre álló zsidó munkaerő felhasználását, illetve a kivándorlás ideiglenes megaka­ dályozását. A korábbi kitelepítési és kiűzési terveket reálisabb meggondo­ lások váltották fel s ezeknek keretében a munkatáborba sorozható ingye­ nes zsidó munkaerő fölöttébb becsesnek mutatkozott. Német konzulátu­ sok néhol mér kivándorolt zsidó szakmunkásokat is visszatérésre szó­ litottak fel, sőt nem ritkán idegen állampolgárságú zsidó szakerőket is szerződtettek a hiányok pótlására. Németország uj zsidópolitikája i g y jelentékenyen lecsökkentette a Palesztina felé irányulható tömeges zsidó emigráció veszedelmét. A nyugati háború viszont, amely a némtet partok ostromzárával kezdődött és lehetetlenné tette akár német, akár semleges hajók kifutását német vizekről, egészen megszüntette az innen indulható zsidó emigrációt. A z eseményeknek ebben az állapotában Anglia a zsidók felé ujra ki­ játszhatta a „nagy" protektor szerepét, minthogy ez a pillanatnyi hely­ zetben kevés kockázattal, de annál több haszonnal kecsegtet. A zsidók ezidőszerint „szabadon" bevándorolhatnak Palesztinába, minthogy Euró­ pa legtöbb államából képtelenek emigrálni, egyrészt a tengeri háború, másrészt belső akadályok miatt. A z „arab terror" folytatásának ezekután nem sok értelme maradt. A terror betöltötte hivatását, mikor Anglia szá­ mára „lehetetlenné" tette, hogy eleget tegyen a Balfour-deklarációban vál­ lalt kötelezettségének és szabad utat engedjen Palesztinába a kivándor­ lásra kényszeritett zsidó tömegeknek. M é g emlékezetes, hogy az eviani menekültügyi konferencia ülésezése idején is naponta robbantak a bom­ bák, intő figyelmeztetésül, hogy Palesztina, mint zsidó kivándorlási terü­ let az „arab lázadások" miatt szóba sem jöhet. A zsidó hirszolgálati iro­ dák most nagy örömmel jelentik, hogy az angol parti őrségek nagylel­ kűen szemethunynak, ha az a néhány emigránsokkal teli hajó, amely még a Földközi-tengeren „illegális" rakományával hányódik, palesztinai vize­ ken kiköt. E z a kegyes gesztus éppen, kellő időben — az önkéntes tobor­ zások idején — az egész palesztinai zsidóságot minden föltétel nélkül tel­ jes behódolásra késztette. ,Az arab terror megszűnésének szintén nem elhanyagolható oka: az olasz-angol kiengesztelődés. London és Róma diplomáciai feszültségének felszámolása módot adott Angliának arra, hogy egyedül határozza meg a palesztinai polgárháború tartamának időpontját. Mert, ha Anglia tolerál­ ta is az arabok zsidóellenes kilengéseit, a fegyverek nagyrészét Itália szál­ litotta a zendülésekhez. Végül a narancsszüret is hozzájárult a fegyver­ forgató arab kezek másirányu foglalkoztatásához, a terror tehát elvesz­ tette ugy anyagi, mint „erkölcsi" létjogosultságát. A nyugati háborús ér­ dekeltség pedig egyenesen nélkülözhetetlenné tette ezen a fontos straté­ giai ponton a kielégitő biztonságot. A négy év óta „leküzdhetetlen" zavargások leállitásának körülményeiből kiderült, hogy Anglia teljesen kezében tartja az arab nemzeti mozgalom irányitóit, beleértve a terrorakciók szellemi vezetőit is. Ennek világában érthetővé lesz az arab effendik készsége a zsidókkal való együtt-

működésre, még az esetben is, ha a cionista pártok az áhított béke megkönnyitésének feltételéül nem mondanak le a „zsidó munka fölényének" provokativ előtérbe helyezéséről. A megindult előmunkálatok aligha a lelkiközeledés módozatait fogják munkálni, sokkal inkább a háborus konjunk­ tura együttes kihasználásának lehetőségei lesznek irányadók, tekintetbe véve, hogy a tárgyalásokon mindkét részről a csúcsszervezetek képvi­ selői vesznek majd részt. Már az előzetes megbeszélések közleményei is arra utalnak, hogy a „béke" és együttműködés gazdasági természetű ki­ ván lenni, azaz a belső és külső piacok együttes megszervezése a nagyter­ melők érdekeinek megfelelően. Ezért mutatnak az arab vezetők is érdek­ lődést a barátkozás iránt, amely az áldozatos béke fejében legalább anya­ gi kárpótlásban részesitené őket. A munkások viszont — arab és zsidó részről egyaránt — hazafias lelkesedésükben vigasztalódhatnak. A hazafias lelkesedés különösen zsidó részről egyöntetű, ami kifeje­ zésre jutott a katonai toborzás során, de erről tanuskodik a Zsidó Nem­ zeti Tanács kebelében létrejött egységfront is, az utóbbi évek palesztinai zsidó politika legnagyobb horderejű eseménye. A cionista pártok aláren­ delt helyzete a brit birodalom mindenkori politikájával: szemben nem uj keletű, de a jelenlegi válság idején ez különösen leplezetlenül megmutatko­ zott. A legnagyobb szószegések és megalázó bánásmód után (londoni arab-zsidó kerekasztal-konferencia) a cionista pártok készek megfontolás nélkül teljesiteni az angol gyarmatpolitika utasitásait. A Zsidó Nemzeti Tanács kebelében Ruthenberg vezetése mellett lét­ rejött egységfront kiküszöbölte a palesztinai békétlenség „utolsó" marad­ ványait is, — vélik zsidó politikai körökben. Tény, hogy a prágai szaka­ dás óta elsőizben történik meg, hogy a szélsőjobboldali revizionisták f e l ­ adták különállásukat és beléptek a Zs. N . T.-ba, amit eddig nem győztek eléggé támadni. Igaz, hogy a Zs. N . T . ma nem ugyanaz, mint volt Ru­ thenberg elnökkéválasztása előtt. Ruthenberg, a Palestine Electric Cor­ poration elnökének személye, — aki nem ok nélkül birja a Jabotinskypárt teljes bizalmát, — tette lehetővé a revizionisták bevonulását a ta­ nácsba. E z a visszatérés a revizionisták részéről nem az elvfeladás j e ­ gyében történt, ellenkezőleg: előreláthatólag Ruthenberggel együttesen fogják a cionista pártok programjában itt-ott még felfedezhető „baloldaliságot" likvidálni. E z nem lesz tulságosan nehéz, mert a cionista b a l o l ­ dalnak nemcsak szocialista gyakorlata, de már szóhasználata is egészen megkopott, ugyannyira, hogy a X X I . cionista kongresszus után, a revizio­ nista jobboldal nem győzte eleget hánytorgatni, hogy a baloldal kisajá­ titotta programját. A társulás szellemi előfeltételei tehát már megvoltak. Ruthenberg viszont az az alkalmas személyiség, akiben egyaránt összpon­ tosul ugy az angol, mint a zsidó és arab nagytőke bizalma s aki „semleges" és „pártatlan" magatartásával biztositani tudja a palesztinai, zsidó pártok további tartós fejlődését a „konstruktiv" jobboldali hazafiasság irányá­ ban. Ruthenberg alakja körül nem indokalatlanul keringenek: legendák: multja valóban „regényes", de egyuttal tájékoztató is. 1879-ben született Oroszországban. Már ifju éveiben résztvesz a forradalmi mozgalmakban s az 1905-ös pétervári felkelés leverésekor ő menti meg Gapon lelkészt a letartóztatástól. Később, mikor Gaponról kiderül, hogy rendőrügynök és a forradalmi tanács halálra itéli, Ruthenberg egyike azoknak, akik az i t é -

let végrehajtását előkészitik. 1917-ben külföldről tér haza Oroszországba és a Kerenszkij kormány Észak-Oroszország polgári közigazgatásának telj­ hatalmu vezetésével bizza meg. Ebben a minőségében elszánt és elkese­ redett küzdelmet folytat a forradalmi tanácsok és forradalmi hadsereg ellen. A bolsevikiek győzelme után külföldre menekül, majd Palesztinába megy. Mint a vizi-erőművek szakembere tervet készit egész. Palesztinát behálozó elektromos erőművek létesítésére, amit angol-zsidó pénzesapor­ tok finanszirozása mellett valósit meg. A Zs. N . T . elnökeként már az első napokban bizonyságot szolgáltat amellett, hogy meg vannak a képessé­ gei az „osztálybéke" megteremtéséhez, ami nyilvánvalóan a munkáspár­ tok szocialista célzatainak további mérséklését feltételezi. ( A várható po­ litikai eltolódás a jobboldal irányában viszont kikerülhetetlenül magában hordja a arab-zsidó ellentéteknek — e g y későbbi időpontban — széle­ sebb arányokban való jelentkezését.) A terror szünetelése, az arab-zsidó megbékélés és a zsidó egységfront következtében Palesztinában ezidőszerint tehát általános a kiengesztelődés angolok, arabok és zsidók között. Ezt a nemzet- és osztályközi össz­ hangot csak a sűrű munkanélküli tüntetések és bérharc-szándékok zavar­ ják, de éppen ezek a viszás tünetek teszik fokozott mértékben jelentőssé Ruthenberg szerepét a politikai és közgazdasági élet átszervezése és megerősitése tekintetében. A keleti „hadszíntér" békéjének tartósságát az érintett eredők vilá­ gosan kijelölik. (Robotos Imre)

SZEMLE,

BIRÁLATOK

A FRANCIA LÉLEK 1. SZÁMU MÉRNÖKE (Széljegyzetek

J. Green

Naplójához)

1. A szellemi emberek valószinűleg mindig az u. n. átmeneti korokban érezték legerősebben a szükségét, hogy nap-nap után szembesitsék egyé­ niségüket élettel s világgal. A naplóvezetés lelki kényszerét e g y Saint-Simonnál éppugy érezni, mint ideges napjaink nem e g y kisebb veretű egyé­ niségénél. Amikor lebukó történelmi és társadalmi szisztémákkal együtt bomlanak a gondolatrendszerek, amikor bizonyos világokkal együtt töre­ deznek a világképek, akkor az egyéniség is kifordul tengelyéből. Innen az alkotóember egyensulykeresése, innen a törekvés e g y szellemi vagy erköl­ csi epicentrum felfedezésére (mintha ezzel meg lehetne állitani a földren­ gést!...) A naplódivat mindig az én bomlására mutat s ezért par excellence erkölcsi tünet. E z ördöngős műfaj körül egész sereg tévhit és babona képződött. Be­ teges önmegmutatási szándékot, exhibicionista hajlamokat szimatolnak a naplóiróknál, holott inkább az önrevizió vagy önretouche démona hajtja őket, mint az önmegmutatásé. Csak látszólag paradoxon azt mondani, hogy a napló-forma fékezi az önleleplezéseket. Valójában nincs; még mű­ faj, mely jobban csábítaná az irót a neki fontos dolgok elhallgatására.

André Gide i g y jellemzi hires Naplóját: „Halvaszületett cikkeim temetője..." Ez a keserű megjegyzés egyáltalán nem vonatkozhatnék Julien Green Journal-jának nemrég megjelent I I . kötetére. (Plon kiadó.) N e m tudok még irót, aki oly kevéssé „zsurnaliszta", vagyis annyira programtalan és annyira felette áll a parlagi értelemiben vett aktualitásnak, mint éppen Green. (Ezzel nem akarom azt állitani, hogy Green korszerűtlen s mégcsak azt sem, hogy elefántcsonttoronyba zárkózik. Sőt. Ő a legmaibb francia iró, és aktualitás-ellenessége csak mégjobban hangsulyozza maiságát. M e r t ne feledjük, az aktualitás nem jelenti szükségképpen a korszerűt, ellenkező­ l e g : a történelmien értelmezett korszerűség mindig kizár egyfajta aktu­ alitást!) A k i k ezt nem akarják tudomásul venni, azokat sérthetik v a g y meghökkenthetik Green ilyenfajta vallomásai: „Olvastam Sri Ramakrishna Evangéliumát. Remek részletek vannak benne a személyes meg a személy­ telen istenről. Mennyivel fontosabbnak tartom ezt, mint az angol-olasz el­ lentétet!" Akik Greennek efajta feljegyzéseiben értétótéletet — pláne: végle­ ges értékítéletét akarnak látni, akik „véglegességi komplexummal" kö­ zelednek az Adrienne Mesurat szerzőjéhez, azokat csak eltanácsolhatom a Napló olvasásától.

2. Ha a Journal első kötetének egyik fő érdekessége az volt, hogy a szó pozitiv vonatkozásaiban apolitikus iró tisztázta benne viszonyát a po­ litikumhoz, — a második kötet igen szegény a napipolitikai eseményekre való utalásban. E z a hiány azonban nem az érdeklődés hiánya, hanem szándékos, célzatos. „ A k i mindennek ellenére dolgozni akar, annak a második kötet előszavában. Ha ez a megállapitás kötelező irói magatar­ tást akarna körvonalazni, akkor perbe kellenne szállni vele, de ha csak igazat adni. A mult évi szeptemberi napok lázában e g y irói oeuvre sem gazdagodott. S ha már itt tartunk, irjuk ide, amit Green ezekben a na­ pokban érzett:

„Október 2. — Nem jegyeztem fel a legutóbbi tiz nap részleteit. Ha minden elveszett, mondtam magamban, mire j ó ez? Párizsba akkor érkez­ tem vissza, amikor minden a legrosszabbul állott, a mozgósitás teljében. Idővel talán majd elfelejtem ezeket az órákat, életemnek minden bizonynyal legfájdalmasabb óráit; remélem, tanultam belőlük valamit, de még nem tudom elszánni magam, hogy erről beszéljek." Szellemi konfekción tengődő politikai és világnézeti szekták tagjai erre valószinüleg azt mondanák: „Ime, egy széplélek apátiája". Nekem — megvallom — a Green reagálása sokkal emberibbnek tűnik, mint kü­ lönféle egyházakat szolgáló irástudóké, akiknek „szeptemberi naplójegy­ zeteit" egy hónappali a vihar után, már minden könyvkereskedésben meg lehetett kapni. Green a legpártosabb időkben az iró utolsó jogához menekül: a nüanszhoz. Idegenkedik a választástól, hát még a csatlakozástól. Amikor Gide 1935-ben megjövendöli neki: Ön is kénytelen lesz választani", —

némileg keserű

korval

Green i g y felel: „Választani kommunizmus és fasizmus között? És ha egyikhez sem vonzódom, mit tegyek?" Néhány é v mulva, amikor ugyan­ erre a tárgyra fordul köztük a szó, Gide már ezt mondja: „Igaza volt, hogy nem akart választani: Ön apolitikus. Maradjon is meg annak." (Jour­ nal I I . , 76. o . ) A két ellentétes álláspont nemcsak Gide változását tük­ rözi, hanem egyuttal történeti fordulópontokat jelez (emelkedő és letünő népfront). Mindez nem jelenti föltétlenül, hogy Greennek „igaza van", mint Gide hiszi. Csak amellett szól, h o g y Green egyéni meggyőződésének utját k ö v e t i A z ideológiák harca idején beéri az ideákkal, s erőszak-elvek hóditása közepett felejthetetlen lapokat szentel — a gótikának. A Green „politikátlansága" egyáltalán nem azonos a napi esemé­ nyek iránti érzéktelenséggel s nem mindig jelentkezik a felületen „ p o l i t i ­ kamentesség" alakjában. Már láttuk, hogy e g y hindu vallásbölcsész evan­ géliuma — merész eszmetársitás utján — napipolitikai gyúanyaggal való párhuzamra csábitja ( a z angol-olasz konfliktus). A szeptemberi esemé­ nyek is mélyebben forgatják ki valójából, mint nem e g y programszerűen politikus kartársát. A spanyol polgárháború is megrázza (bár némikép ugy, mint e g y Le Jour-olvasót.) „ N e m tehetek róla, kénytelen vagyok őrült Margitra gondolni, Breughel Dulle Grietjára" — jegyzi f e l Napló­ jában a spanyolországi templomgyujtogatásokkal kapcsolatban. (Sajnos, egy szava sincs Guernicára vagy Durangóra...) A korbizonytalanságtól, napjaink feszült aggodalmaitól talán jobban szenved, mint akármelyik hivatásos politikus irótársa. „ A z az érzésem, mintha a Föld bizonytalanul megindulna lábaink alatt, m i g mi továbbra is azt hajtogatjuk: „ I d e vagy amoda megyek. E z t vagy amazt fogom csinálni." Ám, ha i g y áll a dolog, ha Green sem nem „politikamentes", sem nem érzéketlen az események iránt, — lehet-e vele kapcsolatban „politikátlanságot" emlegetni? U g y vélem, lehet. A z t , hogy egy iró „politikus"-e v a g y „apolitikus", nem az dönti el, közömbösre v a g y sem a z aktualitással szemben — ha ugyan egyáltalán közömbös maradhat? — , hanem eldönti az, hogy milyen hangsulyt, milyen reliefet kap a politikai elem az oeuvrejében. Ebből a szempontból például Gide az apolitikus irótipust képviselte még akkor is, amikor a z Huma tárcaálakban közölte a Vatikán pincéit. S éppigy Green is politikátlan iró, még akkor is, ha Naplójának némely jegyzete s é r t i , vérig sérti az elfogult v a g y pártos olvasót... Dehogy vágyik ő „harcos" babérokra! Amikor némelyek a haladás, a korfelelősség v a g y más kategorikus imperativuszok nevében azt követe­ lik az irástudótól, csapjon fel „militáns"-nak, álljon be a sorba, vagy leg­ alábbis: termeljen vezércikket, Green nagyszerényen beéri azzal, amit hi­ vatásának tart — hogy „ a lélek mérnöke" legyen. A z Adrienne Mesurat, a Le Visionnaire, az Epaves szerzője uj lelki távlatokat nyitott s még a műveinek torz dinamizmusát hangsulyozó ir­ reális elemen keresztül is forradalmi mélylélektani összefüggésekre v e ­ tett világot. Napjaink francia irói közül ő a lélek 1. számu mérnöke, ezért tartom, politikátlansága ellenére, a legmaibbnak, legkorszerübbnek.

3. A napló-forma egyáltalán nem ürügy Greennek arra arra, hogy, pőrére vetkezzék. Kevesen irtóznak nálánál jobban az intimitás kétes légkö-

r é t ő l s még kevesebben ügyelnek annyira, mint ő, hogy mindig egyenlő tá­ volságban álljanak az olvasótól. Egyhelyütt például az atavizmussal fog­ lalkozva, angol, ir, skót őseinek nyomát keresi saját lelki alkatában, majd hirtelen elvágja az elemzést. M é g alig mutatott meg önmagából valamit, máris ugy ihászi: túl messzire ment el a közlésben... A Journal I I . kötete, e fenntartások, ez olykor raffináltnak ható el­ zárkózás ellenére sok mindent megmutat Green lelki és erkölcsi anatómiá­ j á b ó l Ezeket a szeszélyes naplójegyzeteket, akár skandináv, tengerentúli, itáliai v a g y belgiumi utiélményeket rögzitenek, akár négy-fal-közti tépelődéseket idéznek e g y Champ-de-Marsra nyiló ablak mögül; akár lon­ doni szalonban v a g y párizsi étteremben lefolyt eszmecseréket szőnek to­ vább; akár ha tértől-időtől elvonatkozó aforisztikus alakot öltenek: egy­ séges rendszerbe foglalja az iró lelki f ő élménye — az Ótestamentum. A legkorszerűbb, legmaibb francia regényiróról bizony kiderül, hogy nem­ csak vallásos, hanem hozzá még bibliás ember, aki héberül tanul, hogy az eredeti szövegben olvashassa a könyvek: könyvét, aki traduttore tradittore alapon lesujtó itéletet mond Renan Jób-forditásáról s a Vulgátáról, s aki Naplójának ezt a kötetét is a következő szavakkal fejezi be: „ A Szent­ irás nem tévedhet. Óh, ha netán az árnyék végigterül életemen, vajha mindig ez a lámpás vezérelné léptéim!" Green bibliásságát nem a paradoxonhajhászás parancsolja. Nincs ben­ ne semmi ördögi vonás és semmi rigolya. A z ő szájából megrenditően gyermetegül hangzanak ilyenfajta vallomások: „ A z a gondolat, hogy I s ­ ten netán nem létezik, még csak nem is horzsolt soha". (Journal II. 179. o.) Ám, emögött az ávemáriás fehér vallásosság mögött az ősi világféle­ lem rejtélyérkai áskálódnak. A kozmikus féltelem e g y pillanatig sem hagy­ ja nyugodni. Hiába keresi rá az ellenmérget Sámuel v a g y Jób könyvében, hiába menekül a budhizmushoz s hasztalan igyekszik megnyugtatni önma­ g á t : „ A m i egykor megfélemlitett, ma már nem érint többé. Remegés nél­ kül készülök a halálra..." (38. o.) Valójában, ez utóbbi vallomás csak az önáltatás értelmiében őszinte. Green nem tud s talán nem is akar megsza­ badulni a grandiózus félelemérzéstől, mely mint valami vak motor lenditi előre, mindig előbbre a lélek ki nem bányászott járataiba. Irói felfedezései, a fantasztikumba való elkalandozásai, merész csápvetései mögött is ezt az iszonygépet érezzük zakatolni. Amikor a virginiai egyetem fehér oszlop­ során túl nyujtózó réten P o e jelenvaló szellemét idézi, zizegő falevelek alatt a holdvilágban, amikor maga elé mormolja ottan: „At midnight, in the month of June..." - mintha a távolból egy hárfa ködös akkordjai csendülnének föl, a hárfáé, melynek zengését már-már elfedtük: volt. A végtelen félelmét visszhangozza Green tájérzése, azt a félelmet, mely mi­ után gáttalan eluralkodott a g ö r ö g s a renaissance kulturán és dicsőség­ gel vegetált tovább a francia N a g y Században, — azután egyre: inkább elpalástólódott, majd utoljára a mult századelejei romanticizmusban bukkan­ ván fel, a tudatalatti régiókba bomlott az utolsó századév pozitivista ára­ data elől. Green ezt a nagymultu viszonyt hozza ujból felszinre életművé­ ben. S épp ezen a ponton ütközik neki a polgárságnak. A rendszerigenlő polgárság ugyanis morális bástyákkal vélte ártal­ matlanná tenni a csillagok alatt való örök emberi szorongást, ami utóbb mégis csak elhatalmasodott benne a rossz szociális lelkiismeret sulya alatt. A polgárellenesek Viszont épp forditva: szociális messianizmussal védekez-

nek a totális világfélelem alattomos rohama; ellen. A k i k tehát, mint Green, ezt a félelemérzést tudatositják, ezt a kulcsérzést („kulcsérzés": mert hi­ szen minden kultura a hozzá való viszonyában árulja el sajátos vonásait), azok menthetetlenül szembekerülnek a polgári viliággal, de ugyanakkor könnyen magukra haragitják ennek a világnak szervezett ellenzékeit is. (Utóbbi azonban nem szükségszerű, hiszen Green tulajdonkép' fegyver­ társa az opponálóknak, polgárellenességével.) Jellemző e tekintetben, hogy mely jelenségcsoport ingerli Greent polgárellenességének exteritorizálására. „Mintha minden kispolgár körül egy láthatatlan sorompó emelkednék, amely elválasztja őt az emberiségtől" — irja Naplójában ( I I . 209 o.) A polgári világ zártságát, különállását, „disz­ tinkcióját" érzi embertelennek ez a nagypolgár. S a lélek 1. számu mér­ nöke, az ismeretlen dimenzióktól való viszolygás irója csak megvető sza­ vakait talál a polgár remegésére. Mert mitől lúdbőrzik a polgár? Valami­ től, amit már a római civis sem mert a nevén nevezni, hanem ezzel a ta­ láló körülirással jelölt: „uj dolgok". (Green egyhelyütt elmondja, hogy keresztanyja egyszer, a századvégi időkben ivóvizzel töltötte tele a fürdő­ kádját, ilyenmódon készült fel az aggódva várt, de soha be nem követke­ zett általános sztrájkra...)

4. A polgári világ bástyái ellen Green szellemi, erkölcsi és lélektani ol­ dalról veszi fel a harcot. Szellemi oldalról: kissé anarchikus tagadással; erkölcsi oldalról: a bibliával; végül lélektani oldalról: az ősi világfélelem tudatositásával. Szemléletéből azonban szinte teljesen hiányzik a történeti elem s i g y természetes, hogy aránylag jelentéktelen szerepet ját­ szik nála az időélmény. ( N e m véletlen, hogy naplója e g y helyén lesujtó itéletet mond Proust életművéről.) E z az időnkivüliség Green pesszimiz­ musának legfontosabb tényezője. „ A z ember szabad, — irja — de ugyan­ akkor e g y szűk börtön foglyának érzi magát. S hogy szereti börtönét! Sorsnak, Vallásnak, Végzetnek, Hazának szólitja." (Rosszul ismerik Greent, akik azt hiszik, hogy ennek a megállapitásnak megadja a nyitját az „ember" szó behelyettesitése a „polgár"-ral. Korántsem. Green ezt a tételét nemcsak a polgárra, hanem csakugyan az emberre vonatkoztatja. A z Ó-testamentum emberére éppugy, mint az el­ jövendő korok emberére. Green nem hisz a fejlődésben és igy pillanatig sem titkolja történeti nihilizmusát, amely voltakép egyik aszpektusa a benne dolgozó kozmikus félelemnek. (Érdekes megfigyelni, hogy ez a tör. téneti nihizmus helyenként találkozik a történeti materializmussal. „ A z t emlegetik — olvassuk például! a Naplóban — hogy visszahullunk a kö­ zépkorba; pelig dehogyis, néhány méterrel feljebb jutottunk a világegye­ tem nagy kútjában". S ezért fölösleges hangsúlyozni, hogy Green törté­ neti nihilizmusa nem jelent szükségképpen történeti vakságot. Félida erre az a remek és találó vázlat, amit az etruszk életről rajzol egy koppenhá­ gai kiállitás kapcsán.) 5. A z essay-irót ezután okvetlenül kell, hogy foglalkoztassa a kérdés: mikép bontakozik ki ezen a szemléleti alapon Green felfogása az emberről mint lélektani egységről, mint regényirói nyersanyagról?

„ A z egyéniségünket alkotó lények lánca szükségszerűen halottak lánca" irja Green egyáltalán nem rögtönzött modorban. Ebbe az e g y mondatba süritve ime a lényege annak a páratlanul merész kisérletnek, amit az iró az emberalakitási plasztika terén műveiben véghez vitt. ( E z a gondolat különben állandóan felbukkan a Naplóban. Néha a belőlünk táp­ lálkozó „galandféreg-ember" alakjában, akit álom s ébrenlét között les­ hetünk meg. Másutt a bennünk hadakozó „jótucatnyi személyről" ir. S z e n t Pál s az ő nyomában Mereskovszkij, Wassermann és nálunk Babits csak kettőről tudtak.) Greennek ebben a felfogásában az eredeti, sőt forradalmi vonás nem az egyéniség sokrétűségének, a lelki polifóniának a megállapitása, ami háboruutáni szagú s máig legföljebb a szürrealizmusban eluralkodó tézis. A meglepő, az uj, a forradalmi Greennél ott kezdődik, amikor hadat üzen annak, hogy az iró azonosítsa magát azokkal a személyekkel, akiket át­ é l t és levetett. Szerinte, az egyéniség folytonosságának ez az akarása lerombolja az iró erkölcsi szabadságét és életigenlését. A lények, akik lása. „ A holnaphoz fellebbezek a tegnap ellen, annak az emibernek nevé­ ben szólok, aki e g y nap leszek, nem, annak a nevében, aki vagyok". S itt elérkeztünk a regényiró Green emberábrázolási törekvésének s talán világfelfogásának másik kardinális pontjához: lélektani időszámi tásához. A jelenben élés nála nem multban-éléssel, hanem jövőben-levéssel azonos. „ V a g y o k " : ez Cervantestől Zoláig és „Anatole Franceig, sőt Proustig olyasfélét jelentett, h o g y „voltam" — testi-lelki örökségemmel, milieummel, a hordozott szellemi hagyományaimmal bizonyos multban gyökeredizem, itt van a hangsuly. A holnap is csak a tegnapból kilőtt nyil. S erre előtoppan ez az elfranciásodott yankee Gide-tanitvány és ki­ hirdeti: ezentul nálam a „ v a g y o k " egyenlő „leszek"-kel. H a szükség van rá, csákányütésekkel nekimegyek a hereditásnak, ir-skót-angol őseimnek, a lelkemben lerakódott multaknak, az állitólag pozitív igazságoknak, amik italán sem nem pozitivek, sem nem igazságok; és fütyülök az „ i " fölé pon­ tot tevőkre csakugy, mint az „ i " fölé pontot nem tevőkre. Nevessetek ki a bibliáért, vallásos meg egyéb rigolyáimért: mégis csak én élek benn a holnapban, mert a tótágast álló világot nem mutatom egyensuly-helyzetben s mert a változás srapnelljeitől széjjelrepesztett lelket regényeimben összekittelni hajlandó nem vagyok. E sorok irója körülbelül ezt hallja ki a naplóiró Julien Greennek val­ lomásaiból, aki pedig nem akar sem uj hegyi beszédet, sem regényirók használatára szerzett ars poetikát eldadogni. Sőt, semmitől sem irtózik jobban. Hacsak nem a tömegtől, melyben nem hisz. Mert Green az ember­ hez beszél, nem a tömeghez. A z emberhez, minden emberhez külön-külön, u g y vélve, hogy „minden ember önmagában az egész emberiség." 6. A z t hiszem, Green-arcképem hűségének rovására menne, ha teljes­ ségre törekedve felduzzasztanám olyan elemekkel, melyeknek lényege vitatható. A Taine-i sémát nem minden művésznél célravezető alkalmazni, s kételkedem abban, hogy Greent pusztán szociológiai módszerekkel meg lehet közeliteni. Akik majd „vie romancée"-t akarnak irni róla, azokra b i z o m hogy illusztris tárgyam ir-skót-angol-amerikai családfáját kiku-

voltunk:

tassák és előkelő rentier-milieujében vájkáljanak. Ami Green szellemi arcélét, karaktere alapvonásait adja, az e milieun túl kezdődik. Ő az az ember, aki londoni v a g y palermói vendéglők dúsan teritett asztalánál is Jób könyvéből táplálkozik és champ-de-marsi lak­ osztályán az antik tragédia magaslatán él — járadékaiból. A dolgozó em­ beriséggel kapcsolatban mondhatnám „gulliveri" élményei vannak. Olykor felrázza a tömegnyomor, ha véletlenül találkozik vele: de nem jobban s nem is nagyon máskép, mint egy Greco-kép v a g y e g y Poe-vers. A szo­ ciális valóság kövei közt idegenül matat, idegenül, de nem bekötött szem­ mel. S nagypolgári életformái lehetővé tették, hogy teljesen Prometheusz legyen. Igy hát, ha lezuhan, magasról fog lezuhanni, mig mi idelenn ot­ romba kavicsok közt botorkálva legföllebb a hasravágódást kockáztatjuk. Mégis: tévedés azt hinni, hogy természetes idegenségünk miatt sem­ mi közünk egymáshoz. Ő is, mi is a sötét őserdőt irtjuk, hogy az uj h u ­ mánum utját egyengessük. Másoknál ez az uj humánum szociális sugárkévet vet, nála morális hangsúlyt kap, amikor kimondja: „Minden ember önmagában az egész emberiség". Bármennyire furcsán hangzik: ők, a Greenek és mi, az alantjárók egymást többé le sem tagadhatjuk. Együtt tesszük e századot. Ha el kell pusztulnunk, együtt pusztulunk s addig i s együtt pepecselünk a kor arcán. (Mosonyi Ferenc)

EGY ELFELEDETT MAGYAR IRÓ: JUSTH ZSIGMOND Sentir le plus possible et analyser le plus possible! A századvég esz­ tétikai-irodalmi eszményét jelenti e barrési mondat. Reagálni a legellentétesebb érzésekre és azonnal elemezni kezdeni valamennyit. Élvezni, de számontartani a hangulatokat, öntudattal mérni az önfeledtség pillanatait. A lélek és az ész, az ösztönök és a tudat, a ziláltság és a fegyelem har­ móniája! Harmónia, amely csak meghasonláshoz, örök hontalansághoz és terméketlen kettősséghez vezethet. Justh Zsigmond a magyar irodalomban talán a legtökéletesebb meg­ testesitője ennek az eszménynek. A sápadtarcú, szakállas, tüdőbeteg, a láztól állandóan csillogó szemű fiatalember már külsejével is a századvég intellektuel-iró tipusát reprezentálja. Halkszavú és mégis szuggesztiv, enervált és mégis mindenkit lenyügöző. Minden után érdeklődik és arány­ lag sokat tud is, főleg kuriózumokat és intimitásokat. Életének külsősé­ geiben is ragaszkodik ahhoz a kozmopolita, távolságokat és földrajzi hatá­ rokat nem ismerő nagyvilághoz, amely egyformán biztositja az értelem könnyű szomoruságának elviseléséit a szenttornyai kurián és Párizsban, a Faubourg St. Germain-negyedben. Dolgozószobája akár egy maharadzsáé v a g y e g y spleenes angolé, aki élete nagyrészét a Birodalom e g y távoli pontján töltötte, s aztán élete alkonyán, a fiatal évek emlékeinek élesztgetésével akarja lassan hülő vérét melengetni. Drága kelteti szőnyegekből való nehéz függöny csüng e dolgozószoba ajtaján, a fal mellett széles ke­ revet, a háttérben indus szentély trónussal, s a trónus körül apróbb-na­ gyobb bálványok, fétisek. E g y régi nemesi udvarház legelrejtettebb zu­ gában rendezték be e helységet, az udvarház az országutra néz, mögötte hatalmas, parknak is beillő kert, s a kert közepén Jászai Mari szobra. Ime, a dekoráció teljes... Justh életének minden mozzanatát ugy ren­ dezi, mintha az a mű e g y darabja volna. Halálraszánt szomorúsággal él-

vezi az életet, fáradt, de ernyedetlen buzgalommal analizálja fáradtságát. Emberi és irói magatartása mindvégig e kettősség jegyében áll, de a ket­ tősségnek nagy az ára: örök hontalanság. 2. Magyarországon fiatal arisztokratákból, dzsentrikből valóságos ud­ vara van. Esek az arisztokrata-dzsentri barátok rajonganak érte, bámul­ ják nagy tudását, széles érdeklődési körét, tisztelettel veszik tudomásul szeszélyeit, érdeklődve hallgatják elbeszéléseit, amelyekben a párizsi sza­ lonok életét, szinházi bemutatók izgalmait, uj könyvek tartalmát, uj irók célkitüzéseit ismerteti velük. A francia kultura egyik dunementi helytar­ tóját tisztelik a furcsa, sokat betegeskedő barátban. A párizsi szalonokban viszont, a kulturáltsága s müveltsége mélyén lappangó „keleti exoticum" — ért rajonganak. „Justh ur kitűnően ért az irodalomhoz, a festészethez, a világot is jól ismeri, csak éppen a szeméből villan elő néha valami barbár­ ság" irja egyik barátnőjének Marguerite Brizeaux. Ő maga pedig, szenttornyai birtokán v a g y Budapesten élve, állandóan az intellektuális központ: Párizs irodalmi élete, szinházi bemutatói, kiállitásai után vágyódik, de alighogy utra kel, máris nosztalgiát érez a szenttornyai kuria csendje után, ahol „még a halál sem lenne nehéz, mert oly természetessé teszi a faj, amely körülveszi az embert". Lelkében, e nosz­ talgiával, beutazza a félvilágot. Spanyolország, Marokkó, Algir, Egyiptom, India látják a beteg irót, aki lelkében az elkerülhetetlen halál tudatával siet a. gyógyitó nap után. „ T i z nap óta megint nagyon rosszul vagyok. A z t hiszem, bajom rohamosabb jelleget öltött. De egy cseppet sem bánom. Láttam sokat, ujat alig fogok már láthatni, fáradt vagyok s pihenni nem lesz rossz", — irja az utról egyik levelében. De utazik tovább, mert még most sem a gyógyulás lehetősége érdekli elsősorban, sőt nem is uj tájak, uj életformák megismeréséért utazik, hanem: pusztán ama hangulatváltozásért, amelynek az utazás lehet előidézője. Miképpen reagál a lélek a vál­ tozó világra? E kérdés jobban érdekli! őt, mint a soha nem látott, távoli országok. „ A z , ami az utazásban mindig a legjobban vonzott, érdekelt, az az ember volt. A k á r más, akár a maga személyében" - irja nem sokkal az imént idézett levél után.

3. A nagyvilág kétes élményei, a szenttornyai birtok számonkérő csend­ je, a budapesti barátok szolgai csodálata után Párizs jelenti számára az igazi feloldódást. A századvég választékos örömöket nyujtó, a legpuritánabb szellemeket is a Boulevard bűvkörébe vonó Párizsa, egyszerre tár­ sasági és szellemi központ a számára. A Faubourg St. Germain s z a l o n j a i nak lakóihoz életformáik szeretete, kifinomult izlésük tisztelete, tág ér­ deklődési körük nagyrabecsülése köti, de tudja, hogy e szalonokhoz tar­ tozó irodalom kenetteljes és üres. A bonapartisták házainak parvenü nagyvilágiságától viszont idegenkedik, de szenzibilis, eszmegazdag, s formatö­ kélyt elért iróikat kevesen becsülik, annyira, mint ő. Művészi izlését is az egyszerűség és a komplikáltság keveredéséért v a l ó rajongás jellemzi. A legnagyobb festőnek Puvis de Chavannest tart­ j a , mert mérhetetlen érzelmi gazdagságot lát tudatosan primitív formái mögött. Bourget-t pedig azért becsüli, mert „tudatossága által megtanitott

arra, hogy a szenvedésnek nemhogy el kell ölnie az élet iránt nyilatkozott, akaratot, hanem ellenkezőleg, ebből k e l meriteni erőt az életre és a sághoz. K o r a primitiv általánositó, csak felületes, „népies" tipusokat áb­ rázoló paraszt irodalmával szemben őt is a lélektani problémák érdeklik első­ sorban: a darabos külső és az egyszerű életformák mögé rejtőző ziláltság, a megbonthatatlannak hitt ősanyag lázadása. A Gányó Julcsa paraszt­ jai fizikailag talán egészségesebbek, mint a Párizs elemeinek arisztokra­ tái, de éppen olyan kifinomult idegzetűek. Csupán a halálfélelmet nem i s ­ merik, s Justh szerint éppen e halálfélelemnélküliségük a legdöntőbb b i z o ­ nyiték életerejük — s ha valaki egyezer e nyersanyagot megfelelően ala­ kitani tudná — fejlődésképességük mellett. Alakitani a nyersanyagot! Justh Zsigmond Szenttornyán szinházat épittet és béreseiből s a birtok körül lakó parasztokból szinészcsoportot alakit. Plautus Kincsét, Shakespeare Makrancos hölgyét és Moliére Kép­ zelt betegét játszatja műkedvelőivel. E kisérletnek Franciaországban na­ gyobb a visszhangja, mint Magyarországon. Polignac gróf — aki külön­ ben Justh társaságában anthológiát állitott össze Poesis Magyares cim­ mel — cikksorozatot ir a magyar parasztságról és ezekről az előadásokról a Figaróba. Justh egyik barátja, Rózsa Miklós, pedig igy számol be a Kincs bemutatójáról: „Soha el nem felejtem ezt az előadást. Negyvenkét éve, de még a szereplő személyek neve is az eszemben van. Gombos M i ­ hály, Rétes Mari, Györki Jósika s az utólérhetetlen naiva, Molnárné, mint­ ha csak tegnap játszottak volna előttem. Milyen természetességgel m o z o g ­ tak azok az emberek, mily fesztelenül társalogtak, milyen egyszerű plaszticitás volt a taglejtéseilkben, — a magyar ember tudvatevőleg nem gesz­ tikulál valami erősen — s micsoda őszinteság a nevetésükben, mily zor­ don fenség a kitöréseikben." Justh pedig igy ir az előadásokról a M a g y a r Szalonban: „ U g y érzem magam, midőn ezzel a néppel vagyok szemközt, mintha az antik Görögországban tennék, mert hisz itt élet; és játék, v a ­ lóság és művészet összesimul. Van valami a népem világnézetében a régi görög szelleméiből, amely élni szeretett, mert szerette a napfényt; amely sztoikus volt az elmulással szemben, mert természetesnek találta mindazt, ami létezik s a lét jelensége, igy a halált is." Ime Justh parasztszemléletének magyarázata. A dekadencia vonzódott benne az erőhöz, a halálravált. szomoruság az életkedvhez.

4. Justh Zsigmond a magyar irodalom egyetlen Proust-i alakja. Nem kissé megkopott s ma már nehezen olvasható műveiben az, hanem szemé­ lyében. Talán az első olyan prózairónk, aki az „elhivatottság" öntudatot növelő, de gyakran csak önáltatást szolgáló érzése nélkül csupán az irás ne­ héz gyönyörűségéért s az arcképgyűjtés szomorú szépségéért alkot, akár nagy francia kortársa. A Gányó Julcsa, a Delelő s a Puszta könyve (franciául is megjelent Livre de la Pousta cimmel) hősei parasztok, de két legjelentősebb s mű­ vészileg legteljesebb regénye a Fuimus s a Pénz legendája, az akaratgyengesége, enerváltsága s a fejődő, alakuló társadalmi viszonyok követ­ keztében széthulló arisztokrácia és dzsentriosztály köréiben játszódik. A m i ­ képpen Proust, ő is arisztokrata barátai halványan derengő, de részleteik.

tettre."

ben mégis nagyon reális képmásaival népesiti be e két regénye világát. Arisztokrata hősei valamennyien egyéniségükért, akaratuk szabad meg­ nyilvánulási lehetőségeiért küzdenek és i g y permanens harcban állának a családdal és osztályukkal. E harcban mindig a család és az osztály lesz a győztes. Nincsen segitség, az egyén talán nagy harcok árán kiszabadul­ hat a családból, a család azonban, az uralkodáshoz szokott s a jómódtól elpuhult osztályba ágyazva, menthetetlenül széthull ezzel az osztállyal együtt. A kivételes, zseniális, családja keretein tulnőtt egyén pedig viszi magával a család és az osztály jellegzetességeit, amelyek legfeljebb csak keveredhetnek, átalakulhatnak, de nem mulhatnak el soha. Justh arisz­ tokratái mind gőgösek s egyben alázatosak, teremtési vággyal teltek, mint a nagy művészek, de tettetbénitóan ábrándozóak és tehetetlenek, mint a dilettánsok. Mindannyian az uriasság s bohémség keverékei. Arisz­ tokraták, de arisztokráciájukból nem következik életükre nézve semmi biz­ tositék. Egyetlen bizonyosság van életükben: a halál, amely felé rohan­ nak. Nincs is más céljuk, mint lehetőleg gyorsan, harmónikussá rendezni életüket, hogy haláluk ne szakitson félbe semmit. H a van külön „magyar tragédia", ugy ennek okait megtalálhatjuk Justh Zsigmond különben nem tulságosan dus munkásságában. Fenn a szenvtelen magasságokban, ahová már a világ zaja alig hallatszik el, az arisztokrácia, amely csupán poziciója biztositására forditja minden megmaradt erejét, lent mélyben pedig a jognélküli dolgozók. ;S e két osztály közé ékelve az arisztokrácia kegyeiért s elismeréséért versengő polgárság e g y kis rétege. „Fuimus! Voltunk!" — mondatja Justh az arisztokráciával s azután érdeklődése a gányójulcsák népe felé fordul, mert „ha nehány nagyuri család el is vész, a nép élni fog, mert erő lako­ zik benne s csupán ezzel az erővel lehet pótolni majd, amit mi elmulasz­ tottunk." Justh Zsigmond 1894 őszén halt meg. Magyarországon lassan-lassan már készülődni kezdtek a Mileneumra s az „Ős Budavárá"-ból kiszürődő muzsikaszó s a Barrison lányok táncának dobogása elnyelte a tüdőbajos iró szavát. (Forgács Antal) l e n n e k m e g k e n d ő z e t l e n ü l s mély U R A K .P Á L F F YJÁNOS E M L É K E Z É S E I .m (Erdélyi b e t e k i n t é s t n y u j t a n a k a z e l é k i r ó

M A G Y A R O R S Z Á G I ÉS E R D É LYI

S z é p m i v e s C é h k i a d á s a . ) Az e m l é k ­

k o r á n a k , é l e t é n e k és j e l l e m é n e k leg­

i r a t i r o d a l o m n a k

rejtettebb z u g a i b a .M á rS z e r b An­

h a g y o m á n y a i

E r d é l y b e n

v a n n a k .

n a g y

Szalárdi,

A p o r ,C s e r e yM i h á l y ,M i k e s , sőt a f e j e d e l e mK e m é n y J á n o s kes ra,

olyan érté­

feljegyzéseket h a g y t a k u t ó d a i k ­ m e l y e k b e n aze g y k o r uerdélyi

t á r s a d a l m ié s politikai élet

erész

a r c á t m e g m u t a t j a g a z d a g

t a n u l s á ­

gaival. K ü l ö n l e g e s értéket

Mikes

képvisel

mellett gróf B e t h l e n

M i k l ó s

k a n c e l l á ram a g a n a g y s z e r ű e m l é k irásával, m e r te b b e n is, s z i n e sp r ó z á j á b a n ,

és nagyon

m i n t M i k e s

n a g y o n ő s z i n t e

e m b e r i v o n a t k o z á s o k je­

tal megállapitotta, h o g ye z e k a ki­

tünő

e m l é k i r ó kl e g n a g y o b b r é s z b e n

f ő r e n d ű

m a g y a r o kk ö z ü l

ki, a k i k n e k volt m ó d j u k a

k e r ü l t e k m a g u k

k i m ű v e l é s é r e é s volt i d e j ü k a z a k ­ k o r i b a n m é gn a g y o n

k e z d e t l e g e s

l á b o n álló történetirást c s a l á d j u k á s k é s e i

u t ó d a i k

h a s z n á r a

s a j á t

pótolni. Napfényreh o z á s u k b a n sokat k ö s z ö n h e t az iro­ d a l o mt ö r t é n e t Aranka G y ö r g y n e k , feljegyzéseikkel

D ö b r e n t e yG á b o r n a k ,

K u l c s á r Ist­

v á n n a k (Mikes!) s f ő k é n tM i k óIm­ r é n e k . N e m m i n d e né r d e k e s s é g nél-

Az Erdélyi S z é p m i v e sC é h ,

kül való, h o g ym i g a polgári s z á r ­ m a z á s ú k i a d ó k

a f ő r a n g u e m ­

a s z é p i r o d a l o m

m e l y

s o r o z a t o s k i a d v á ­

lékirók m ü v e i felé f o r d u l t a i kn a ­ n y a im e l l éu j a b b terv szerint t u d o ­ g y o b b f i g y e l e m m e l ,a d d i g a f ő r a n g um á n y o sm u n k á kk i a d á s á r a is vál­ M i k ó gráf j ó n é h á n ypolgári s z á r m a ­ lalkozni k e z d , e z e k e l s e j é ü l Pálffy z á s u

e m l é k i r ó

p o m p á sm ü v é n e k

k ö z r e a d á s á v a l tett m e g b e c s ü l h e t e t ­

J á n o se m l é k e z é s e i tb o c s á t o t t a k ö z ­ re a k ö z e l m u l t b a n ,k é t testes kötet­

l e n szolgálatot a k é s ő b b i

történet­ b e n ,n a g y n y e r e s é g é r e a történettu­ iró n e m z e d é k e k n e k . M i k ó tette h o z ­ d o m á n y b u v á r a i n a k , a történeti tár­ z á f é r h e t ő v é t ö b b e kk ö z ö t ta m a r o s - g y a k a t k e d v e l ő s z é p i r ó k n a k é s vásárhelyi B o r s o sS e b e s t y é n , N a g y n a g yv e s z e d e l m é r ea n a g y k ö z ö n s é g S z a b ó F e r e n cé s B o r s o s T a m á s m e ­ i s m e r e t s z o m j á n a k . Pálffy J á n o s moriáléit, m e l y e i ke l l e n k e z ő s z e m - n e m m i n d e n n a p ié r d e k e s s é g űa l a k j a s z ö g i b ő l m u t a t j á kb e a történeti E r ­E r d é l y t ö r t é n e t é n e k . A t e r e b é l y e s d é l ye s e m é n y e i t ,m i n tf ő r a n g uk o r ­ u d v a r h e l y s z é k i , tarcsafalvi Pálffytársaik. E z e k a z e g y s z e r ű s z é k e l y c s a l á d n a km i n d e d d i g legtekintélye­ p o l g á r o k ,a k i kk ö z ü lB o r s o s T a m á s s e b b tagja, ki a r e f o r m k o r i erdélyi portai követi tisztségig vitte B e t h ­ d i é t á n h a n g a d ós z e r e p e t játszott. l e n G á b o r alatt, e l ő a d á s á b a n t a l á n K é s ő b b ,E r d é l yu n i ó j á n a k k i m o n d á ­ f o g y a t é k o s a b b e s z k ö z ö k k e l d o l g o z ­ s au t á n , a z e l s ő m a g y a r felelős k o r ­ n a k , a ze s e m é n y e k á t t e k i n t é s é b e n m á n y mellett m ű k ö d ő o r s z á g g y ű l é s és e z e k a r á n y a i n a i kf e l i s m e r é s é b e n a l e l n ö k e lévén, n a g y sullyal folyt t a l á n e s e t l e n e b b e k ,a z o n b a n a szévagy folyhatott v o l n a b e a z egyesi­ k e l y s é g e n és á l t á l á b a na k ö z r e n d e n tett két o r s z á g politikai életébe. esett i n j u r i á k f e l j e g y z é s é b e n hitele­ K o s s u t he l ő b ba p é n z ü g y i t á r c á n á l s e b b n e k l á t s z a n a ksn e m e g y leirá­ a l á l l a m t i t k á r s á g o ta j á n l o t t fel n é k i , s u k k a l m e g r á z z á kam a i o l v a s ó t is. h o g yE r d é l y ezáltal is n a g y o b b s ú ­ M i k ó I m r e a z a b s z o l u t i z m u s évei­ lyu é s s z á m a r á n y u k é p v i s e l e t h e z b e ns o r o z a t o s a né st e r v s z e r ű e n tár­ j u s s o na k o r m á n y b a n . D e á k s z e p ta a t u d o m á n y o s világ elé a z E r d é ­ lyi

M u z e u m e g y l e t

l e v é l t á r á n a k

n a g y é r t é k űe m l é k i r a t k i n c s e i t s ezt

t e m v i r s é g g e l— —

k u r i a i birói állással

k i n á l t am e g , a z o n b a n a zu j k é p ­

v i s e l ő h á z m e g a l a k u l á s á n á l , m e l y n e k am u n k á t s z e r é n y e b b m é r t é k b e n ké­ E r d é l y részéről s ő b b am u z e u m ő r ö k k ö z ü l S z a b ó előértekezletén g y e d ü l Pálffy volt jelen, e l s ő alel­ Károly, E r d é l y i Pál, G y a l u i F a r k a s e ö k n e k jelölték, a m i j o b b a n hizelegés K e l e m e n L a j o s folytatták, d e b e ­n i u s á g á n a ké s politikus vér­ f e j e z é s h e z ő ks e mt u d t á k juttatni. hetett h m é r s é k l e t é n e k s ezért i n k á b b a z alM é gm i n d i gv a nm i t k i b á n y á s z n i e l n ö k s é ge l f o g a d á s a mellett döntött. o n n a n sm é g m i n d i g t e r m é s a r a n y r a M i k o r a z e s e m é n y e k f o r r a d a l m i tehet b u k k a n n i m á s ,k e v é s b é n e m e s é r c e k t á r s a s á g á b a n .

M á s

r a m b al e n d ü l t e k , Pálffyt m á r e g y k é r d é s , i k o r m á n y z ót r i u m v i r á t u s t a g j a k é n t

h o g ye b b ő la f o r r á s a n y a g b ó l m i k o r

é s m e n n y i k í v á n k o z i k a t u d o m á n y o k se z d t é ke m l e g e t n i K o s s u t hé s N y á világ é s m e n n y i a n a g y k ö z ö n s é g ke ­ r y Pál mellett. zébe. Az ilyen s z u b j e k t i v t e r m é s z e ­

V é g ü l i sa h a t t a g u

h o n v é d e l m ib i z o t t m á n y b a

k e r ü l s tű feljegyzések értékét, hitelét c s a km i n t K o s s u t h l e g s z ű k e b b t a n á c s a d ó i az o k n y o m o z ó történetrás m ó d s z e ­ e g y i k é n e km ó d j á b a n volt a z e s e m é ­ reivel lehet elbirálni. A n a g y k ö z ö n ­ n y e km e n e t é b e k ö z v e t l e n k ö z e l b ő l s é g történeti j u d i c i u m a a z o n b a n b e t e k i n t e n i , sőt befolyni, b á r ettől v a j m i fogyatékos. Régi e m b e r e k le­ a z időtől k e z d v ei n k á b b e l l e n z é k e , irt dolgait l e g t ö b b s z ö r birálat nél­ m i n tt á m o g a t ó j a K o s s u t h n a k . M i ­

k ü lh a j l a n d ók é s z p é n z n e k elfogadni,

k o r K o s s u t hd r á m a i h e l y z e t e k b e n a m i k b ő ls o kv e s z e d e l e ms z á r m a z h a t hallatlan s z ó n o k i e r ő f e s z i t é s s e l jelenkori k ö z g o n d o l k o z á s t kialakitó igyekszik m e n t e n i a m e n t h e t ő t ,

v o n a t k o z á s b a n .

Pálffy s a j á t feljegyzése szerint b e ­ éri azzal:„Énh a l l g a t t a m és s z á n -

tam

a

e t b ő lf é n y k é p e z . E b b ő l k e l e t k e z h e ­ E zm a g y a r á nz tik a zá t l a g k ö z ö n s é ge g y o l d a l ub e ­

n e m z e t e t " .

passzivitást,

t e h á t tétlenséget je­

o l y á s o l á s á n a k v e s z e d e l m e . Pálffy lent a l e g v á l s á g o s a b b i d ő k b e n . Vég­ f ze m b e r e ké se s e m é n y e k megitélé­ re a d e b r e c e n it r ó n f o s z t á su t á n h a ­ a é b e ns z a b a d e l v ü ,s ő t d e m o k r a t i k u s tározott állásfoglalásra s z á n j a rá s g o n d o l k o z á s u b i z o n y o s m é r t é k i g . m a g á té s kilép a h o n v é d e l m i bizott­ o n t o s a na d d i g , a m e d d i g egy pri­ m á n y b ó l , d es a j á t h e l y z e t é n ezzel P m rs z á r m a z á s ú , f ő r a n g ú erdélyi m á r c s a k a n n y i t javit, h o g y H a y n a uo a j á t o s z t á l y é r d e k e i n e k k o c ­ „confiniálás- „ur" s

k é s ő b bk e g y e l e m r e é s

á z t a t á s an é l k ü le l m e h e ta n é p ja­ ak a t o n a i b i r ó s á g k á n a kó h a j t á s á b a n . Az ő s z e m é b e n h a l á l o s itéletét, m e l yt ö b b vezető v p é l d á u laf o r r a d a l m á rT á n c s i c s s z a ­ p o l i t i k u s t á r s á v a l e g y e t e m b e n őt is ra" változtatja

á l y o s őrült s a 4 8 a s k é p v i s e l ő h á z sujtotta. Az„erdélyiur" n y o l c h ó n a ­b a l o l d a l á n helyetfoglaló, e r ő s e n p o s vizsgálati f o g s á g u t á n két évetb ö z t á r s a s á g i é r z e l m ü M a d a r á s z o k c s a k a z u t á nk —­ a k i k n e k párthivei k ö z é Petőfi is k e z d i m e g a z i n t e r n á l á s éveit Z e m p o l n a , h a m e g n e m a k a d á ­ l é n b e n ,S á t o r a l j a u j h e l y e n é s T a r c a - tartozott v m é g B u d a p e s t e n tölt,

y o z z á k b e j u t á s á tap a r l a m e n t b e — lon. 1 8 5 6ő s z é nb o c s á t j á k i n n e n h a ­ l y á v á k , felelőtlenek, „ a politikát a za, T a r c s a f a l v á r a m á r n a g y b e t e g e n g á v é h á z b a n tanolták" é s é sa k ö v e t k e z őé v t a v a s z á n b e v é g z i Pilvax k c s a k „ z s i d ó f i u k r a v á l o k " r e n d e z é s é ­ földi p á l y a f u t á s á t . re jók, a m i v e lö n g y i l k o s s á g b a ker­ A

tarcsafalvi Pálffy c s a l á d a S z é ­

kelyföld e g y i k legrégibb é s legelő­ k e l ő b b familiája.

P r i m o r o kk ö z é

s z á m i t o t t á k m a g u k a t s a

m a g y a r

m á g n á s v i l á g a p r i m o r n e m z e t s é g e ­ ket m a g á v a lm i n d i g e g y e n r a n g u a k ­ n a k tekintette. N e m véletlen, h o g y a b u d a p e s t ik ö n y v n a p o n , n a g y o b b k e l e n d ő s é g

k e d v é é r t

„gróf Pálffy

J á n o se m l é k e z é s e i " c i m m e l hirdet­ t é k k ö n y v é t .

Af e l j e g y z é s e kb e t ű ­

r e n d b e na z o k r ó la s z e m é l y e k r ő l a d ­ n a k r ö v i d e b bh o s s z a b b

s n e m e g y ­

s z e rf r a p p á n sr á t a p i n t á s u jellemraj­ zot,

a k i k k e l a ze m l é k í r ó é l e t é b e n

getik a z országot.

A m i t p é l d á u l

K o s s u t h r ó lv a g y K e m é n y Z s i g m o n d ­ ról feljegyez,

lehet igaz is, lehet

n e m is, d e m i n d e n k é p p e n o l y a n sze­ mélyi,

politikai v a g y osztályelfo­

gultságról

tesz t a n u b i z o n y s á g o t ,

a m e l ym á re g é s z e n

d u r v á n ellen­

m o n d a t á r g y i l a g o s s á g n a k . Pedig a tárgyilagosság látszatát m i n d v é g i g s z e r e t n ém e g ő r i z n i ,m e r t jól t u d j a , h o g y állitásainak é s

b e á l l i t á s a i n a k

n e g a t i v j á n s a j á t a r c k é p ef o g kiraj­ z o l ó d n i

se n n e ka za r c n a k t e r m é ­

s z e t e s e n tiszta v o n á s o k k a l kell rá­ m a r a d n i a zutókorra.Ővolt a b ö l c s ,

s z e m é l y e s e n találkozott. F á j d a l o m ,

a z előrelátó, a m e g f o n t o l t ,a m é r s é ­ c s a ka zM b e t ű i g jutott el i s m e r ő kelt, a m i n d e n á l l a m f é r f i u ie r é n n y e l s e i n e kn é v s o r á b a n , t e h á ta z é r d e k e s m e g á l d o t t politikus, d es a j n o s , a z mű c s o n k á n m a r a d tr e á n k . Elfo­ e s e m é n y e ks o d r á r a a za d o t t k ö r ü l ­ g u l t s á gn é l k ü lm e g l e h e t állapitani m é n y e k k ö z ö t t é sK o s s u t he r ő s z a ­ Pálffyról, h o g yas z e m e é l e s e n lá­ k o sm e g a l o m á n i á j a m i a t t n e m tu­ tott és tárgylencséje p o m p á s a n raj­ d o t t jó i r á n y b a terelő b e f o l y á s s a l zolja a ze l é b ek e r ü l ő a l a k o k a t . lenni. K e d é l y e s t á r s a s á g b e l i e m b e r A

l d a l s z ú r á s t ,e g y jó n é v s o rt a l á nn e m , teljes, d e a zlévén, egy-egy o tréfát v a g y lekicsinylő a n e k d o t á t

e s e m é n y e kr a j z a a feldolgozott n e ­

a j á t o s z t á l y á n a k n e h á n y g y ö n g é n v e k e nk e r e s z t ü ligyis b e f e j e z e t t n e k s s i k e r ü l t alakjától s e ms a j n á l , d e m o n d h a t ó , m e r t a s z a b a d s á g h a r c l e g f o n t o s a b b s u t h r ó l ,

szerepvivőiről, K o s ­

D e á k r ó l ,

B a t t h y á n y r ó l ,

e g é s z elitélő erejével

m é g i s c s a k a

polgári s z á r m a z á s ú K o s s u t h s a pol­

z á r m a z á s uT á n c s i c s M a d a r á s z H a y n a u r ó lé sm á s o k r ó l o l y a n b ő s é - gári s c s o p o r t ellen f o r d u l , a k i k szerinte ges feljegyzéseket késeit, h o g y e z e k b ő l m a g á t ó l ,ö s s z e á l l a z s ó i b a na z

ő r a n g úB a t t h y á n y a k , S z é c h e n y i e k olva­ a f é sm á s o k a g g o d a l m a s ó v a t o s s á g á t

e s e m é n y e kk é p e . C s a k ­

é sá l l a m f é r f i u i tapintatát s e m m i b e h o g ye zas z e m n e m s z e m t ő l s z e m ­ b eh a n e m e g y kicsit m i n d i g f e l ü l n é ­

véve, v é g r o m l á s szélére taszitották

t e l e p ü l ő k fajtájával

é s vallásával.

M u n k á s k é z kellett a z e z e r h o l d a k ­ á k , a m i k e tat ö r ö k d u l á s elől el­ A jegyzeteket feldolgozó é s k o m ­ n m e n e k ü l té s k i s e m m i z e t t m a g y a r m e n t á l ó S z a b ó T. Attila n a g y o n i r t o k o s o kf ö l d j é b ő l k a p o t t c s á s z á r i s z é p ,k o m o l y m u n k á t végzett. E z z e lb u t a l o m k é n t a z egykori h a d s e r e g ab e v e z e t é s s e l és e z e k k e l a m i n d e n ­j é k .I g a z á nn e h é z vá­ re kiterjedő g o n d o s s á g u jegyzetek­ szállitó linzi p e l y i k volt p a r a s z t - é s kel Pálffy J á n o se m l é k e z é s e i m é l ­ lasztani, m e m z e t e l l e n e s e b b :a c s á s z á r i h a t a ­ tán helyet foglalhattak v o l n a a b b a n n o m ev a g y an e m e s ir e n d . M i n d ­ a t u d o m á n y o s s o r o z a t b a n , m e l y n e k l g y f o r m a s z i g o r ú é s kegyet­ alapjait e g y k o r M i k ó I m r e vetette kettő e l e ne l n y o m á s s a l sujtotta a m i n d e n ­ meg azzal a céllal, h o g ya k é s ő b b i kori n e m z e t f e n t a r t ó e l e m e t , a p a ­ történetíró n e m z e d é k e t k ö n n y e n rasztságot. h o z z á f é r h e t ő f o r r á s m u n k á k h o z se­ am a g y a r ügyet.

gitse. A m e g j e l e n t e t é s t a z o n b a n e g y D a r v a so k n y o m o z ó a nm u t a t j ak i s z é p i r o d a l m i k ö n y v s o r o z a t b a n c s a k c s a l á d j a történetét a j o b b á g y s o r s d u r v á n t e n d e n c i ó z u s n a k l e h e t tekin­b a n , a t e l e p ü l é s k ö t ö t t s é g é b e n é s teni, m e l y rávilágit e g y o l y a n iro­ m e g i r j a azt a h ő s i , verejtékes ö r ö k dalompolitikai, sőt politikai i r á n y z a - h a r c o t ,m e l y e t a p a r a s z t s á g vívott t o s s á g r a , mellyel a z Erdélyi Heli­ a m i n d e n n a p im e g é l h e t é s é r t , m e l y ­ k o n b a n résztvevő, t e h á t a kiadóvál- n é ln i n c sg i g á s z i b b k ü z d e l e m . lalattal b i z o n y o s felelősségi v o n a t ­ Am a g y a r r e n d ia l k o t m á n y idejét k o z á s b a n e g y ü t t m ü k ö d ő irók n a g y m u l té s célját vesztett j o b b á g y r e n d r é s z e a l i g h a ért egyet. (Sz. J.) s z e r é b e n élt D a r v a sm a g y a r c s a ­ l á d j a is, m i gd ö n t őf o r d u l a t o t n e m e g y v e n n y o l c jobbágyfelsza G YP A R A S Z T C S A L Á DT Ö R ­ hozott n z u t á n 3 0 4 0 é v e n át T É N E T E . ( D a r v a s J ó z s e f baditása. E c s a k n e ma r a n y k o r s z a k k ö s z ö n t ö t t k ö n y v e .A t h e n a e u m .B u d a p e s t )A b e a b é k é s i p a r a s z t s á gs z á m á r a , m a g y a r népéletről é r d e k f e s z i t ő b b , e h e t ő s é g e i k b e né s m u n ­ t a n u l s á g o s a b bé sm e g h a t ó b bolvas­ földszerzési l

E

a a l k a l m a k b a n .D ee za f e l l e n d ü l ő m á n y tk é p z e l n is e m lehet, m i n t D .k o l y a m a t h a m a r megállt. J ö t t e k a . J. k ö n y v e ,m e l y b e n p a r a s z t c s a l á d j a f z o m o r ú s o v á n y e s z t e n d ő k , és a m i ­ történetét irta m e g 1 6 0 0 t ó l n a p ­ s k o r m á r a z e m e l k e d é s h e z szokott jainkig. alföldi p a r a s z t s á gav i s s z a e s é s esz­ T o l n a m e g y é b e n , Z o m b ak ö z s é g ­ t e n d e i b e ns z a b a d s á g á é r té s földjéért b e n , fedezte fel D a r v a s első a n y a i k e z dm o z g o l ó d n i , v a g yk é s ő b b , a m i ­ ősét. Az a p a iő s ö kk i k u t a t á s a n e ­ k o r s z t r á j k o k k a l i g y e k e z n e k e m b e ­ h e z e b b :a za p a B i h a r b ó lk e r ü l t át ribb életet k i v e r e k e d n i a z á l l a m i é s B é k é s b eb é r e s l e g é n y n e k é s r o m á n o s z t á l y e l n y o m á s t ó l , ujra c s a k r á j u k e r e d e t ű . P e d i g h a a z a p a i ő s ö k tör­ tiport a zu r a l k o d ór e n d ,h o g y m o z ­ ténetét is s i k e r ü l felkutatni, telje­ d u l a t l a n s z o l g a s á g b a verje őket. s e b b lett v o l n aak é p ,a m i t a régi E g yc s a l á dé l e t é n e k k e r e t é n b e l ü l M a g y a r o r s z á g p a r a s z t t á r s a d a l m á ­ a z alföldi agrárszocialista m e g m o z ­ ról k a p u n k . Az a n y a iő s j o b b á g y d u l á s o k n a k története p e r e g le előt­ volt e g y n a g y m a g y a r b i r t o k o n , h o ­ t ü n k .A c h i mA n d r á s n i n c s jelen, de v áat ö r ö km e g s z á l l á s kipusztitotta a z Alföld p o r á n é s ad o l g o z ó k véres m u n k á s k e z e k p ó t l á s á r a n é m e t e k e t v e r e j t é k é n túl a zős z e l l e m e is h a ­ édesgetett a zo r s z á g b a a n e m e s i t é k o n y . Ah á b o r ú e l ő t t iN a g y M a f ö l d e s u r i h a t a l o m . A m a g y a r job­ g y a r o r s z á gr e n d s z e r e dolgozik itt, b á g y o kn e m s o k á i gt ü r t é ka z ottani m e l ya za g r á rp r o b l é m á k m e g o l d á ­ s o r v a s z t ó életet é s aki tudott, fel­ s a helyett millenáris ü n n e p é t s e m k e r e k e d e t t u j h a z á t keresni. A z t u d t am á s k é n tm e g ü l n i ,m i n t h o g y ő s ö k is á t v á n d o r o l t a k B é k é s b e é s M e z ő h e g y e s r e gyüjtött ö s s z e 4 0 . 0 0 0 m e g v e t e t t é k am a iO r o s h á z a alap­ r o m á n , s z l o v á k és s z e r b a r a t ó m u n jait. Itt k e g y e s e b b volt a z életlehe­ kást, h o g y V e l ü k a sztrájkoló m a tőség, az uradalom n e m törődött a

o k n y o m o z ó

g y a rf ö l d m u n k á s o k a t letörje. A c s a k n e m ,k ö z é p k o r i

feudaliz­

történetirás

é s m i n d ­

e z e k e n túl k e g y e t l e n ü l f á j d a l m a s ,

i n ta m i k o r h a l d o k l á s á tn é z z ü k vé­ a H a b s b u r g h á z i imperializ­ m n n a k , akit s z i v ü n ks z e r i n t sze­ m u s ,a m o d e r n e s k e d ő liberális M a ­ gig a r e t ü n k . ( B ö l ö n i György) g y a r o r s z á g k a p i t a l i z m u s a k ö z ö t t

m u s ,

l á m ujra c s a kn e m volt k ü l ö n b s é g a b b a n ,

M

h o g y a ns z e g e z z e n fegyvert

a z alullévő s z e g é n y p a r a s z t s á g r a . H i s z e n m é g4 8 j o b b á g y s z a b a d i t ó s z ó l a m a is u g y festett b á n ,

h o g y

O r o s h á z a

a k a s z t o t t á k

AKKAI S Á N D O R : T U D O ­

R E L .

M Á N N Y A L , É S F E G Y V E R (Révai k i a d á s , B u d a p e s t . )

i z o n y á r a kiderithető, d e m e g l e p ő a v a l ó s á g - B ö s s z e f ü g g é s , h o g y a m a g y a r böl­

p i a c á n fel­

a T á n c s i c s

röpiratait

cseleti

é sp e d a g ó g i a i

i r o d a l o m a

a g y a r s á g t u d o m á n y i d i s c i p l i n á k ta­ r i k k a n ­m a d h a t a t l a n f e l l e n d ü l é s e e l l e n é r e csot, aki földet hirdetett a földtelen g m i l y e n ösztövér: p u b l i k á c i ó i m i l y p a r a s z t s á g n a k . k e v e s e k s a m i a k a d , v á l t o z a t l a n u l M o n d h a t j u k volt idő, a m i k o r a e n n y i r e i d e g e n b e f o l y á s alatt áll p a r a s z t n y u z á sn e m volt k ü l ö n l e g e s m

á r u l óÓláIstván, históriás

m a g y a r uri t e v é k e n y s é g . o r s z á g b a n tizezrével

a is. A m a g y a re g y e t e m e k , m i ­ F r a n c i a ­ m u t á ne zak é t t u d o m á n y á g c s a k a z

h u z a t t á kk a ­

r a l k o d ó k ö z ü l e t jóvoltából élhet, r ó b an e m e g y s z e r al á z o n g ó és elé­u s z o r g a l m a s a n g y ártja u g y a n k ö n y ­ g e d e t l e n k e d ő p a r a s z t o k a t a n a g y u r a k egy-egy jól s i k e r ü l t

haditett

u t á n .J e a n n e d A ' r c s e m azért

k e ­

veit, d ea „ n e m z e tg é n i u s z á t " e z e n a t é r e nn e m é b r e s z t e t t é k fel. A z

s z m é n y a régi: a n é m e t idealista m e r t e r e t n e k n e k e filozófia. E b b ea zi r á n y b a orientá­ találta a zE g y h á z , h a n e m m i v e l a z r ő sB ö h mKároly-i e m l ő k ö n a n g o l o k ellen a királyság jelszavá­ lódik, e a k k a i S á n d o r is, a n e m r é g m é g val a n é p i e r ő k m i s z t i k u s é b r e d é s é tM rült a m á g l y á r a ,

érezte, jelentette é s hirdette. D e

erdélyi r e f o r m á t u sp ü s p ö k , m a d e b ­

e c e n i theológiai t a n á r , n e m z e t p e a z u t á ns e m m e n ­ r d a g ó g i a i k ö n y v e . p a r a s z t f e l s z a b a d i t á s

M a g y a r o r s z á g o n tek v é g b e a

f o k o z a t o s fázisai. 1 8 4 8 u t á n halál-tó

M a k k a iS á n d o rE r d é l y b e n is haé s t a l m a s terveket dolgozott ki, m e ­ n e m z e t io k o kk é s z t e t t é k a m a g y a r l y e k b ő ls o h a s e mh i á n y z o t t a k e v é s irók egyrészét arra, h o g y n é z z e n e k m a g h o z a széles b e á g y a z á s .M i g lett H u n n i a .Eb e n s ő , szociális

szét a paraszti e l n y o m á s l e g e l h a -

a z o n b a n itt m e g l e h e t ő s e nu j c s a p á ­

g y o t t a b b tájain. D a r v a sk ö n y v e is,

s o k a t vágott, a d d i ga n e m z e t n e v e ­

a m i g eljut a m u l t o n ,a t e g n a p o n át lés a m a terve, m e l y e t a „ T u d o ­ a m á i g ,am a g y a rs z e g é n y s é g m e g - m á n n y a lé s fegyverrel" n y u j t , alig t o r p a n t s o r s á t rajzolja fel, d e é p p a d u j gondolatot. M á r p e d i g a munan a g y o na k t u á l i s jelenig é r el, d e k a h a t a l m a s : t e r j e d e l m é v e l egye­ f o r d u l t d ü l áll l e g u j a b k o r i p e d a g ó g i a i iro­

m é gn e mm u t a t j a , h o g y a n m á r a a k o c k a .

d a l m u n k b a n .M i tt a r t a l m a z

t e h á t ?

e m z e t m i n d e n r e n d ü é s koru D a r v a s k ö n y v é b e n erről m á r n e mA n kidolgozott p r o g r a m o t , is e s i k szó.Őt ö r t é n e l m e t ir, a m u l ­tagjára m e l y u g y a n u g y k é p e s i t a t u d o m á ­ tatésa jelen t e g n a p j á t ,n e m a m á t s n e m a d o l g o k jövendőjét. D e

n y o k r a , m i n ta h o n v é d e l m i szolgá­

z ta z e l k é p z e l é s t ,m e l y a z k ö n y v eé p p e na r r a való, h o g y a k i k latira. A u j o l a s zé su jn é m e t totális á l l a m ­ o l v a s s á k , u j r a és ujra feleszmélje­ e n d s z e r e k b ő l a k o n z e r v a t i v m a ­ h o g y M a - r g y a r n e v e l ő k h ö z i g a z o d v a , a , , n y i­ g y a r o r s z á gc s a ku g y é l h e tm e g , h a d e o l ó g i á i b a való k ö z v e t l e n b e igazi n e m z e t a l k o t óe l e m m é teszi a las" i lesiklás v e s z é l y e n é l k ü l , d e azzal s z e g é n y p a r a s z t s á g o t , felemelve, z e m b e nm á r m e g l e p ő r o k o n s z e n v a h o v á l e c s ú s z n i e n g e d t e ,a p o r b ó l . s n e ka r r a a z igazságra,

D a r v a s k ö n y v eé r d e k e s ,m i n t e g y r e g é n y ,

ő s z i n t e

a u t o b i o g r á f i a ,

m i n t igaz,

e g y h ü m i n t

a z

vel, m é g — ható.

p a p i r o n— m e g v a l ó s i t -

M e g l e p ő

e za k o n s t r u k c i ó

M a k k a i e g y k o r i erdélyi

ideológizá-

lásai után s meglepő az is, milyen homo novus nemcsak a mai magyar pedagógiai irodalomban, de a kö­ zépiskolai oktatásban is, amikor pl. olyan uj tantárgy (bevezetését ajánlja, amit már több mint félév­ százada tanitanak az egyik fajta magyar középiskolában. Makkai azonban mindig ujból fedezte fel a világot. S ha a vérbeli gondolkodó­ nak ez is a lényeges cselekedete, nála azért torzul el a felfedezés, mert tulságosan felszines. A leg­ közvetlenebbül talán a stilusa iga­ zolja ezt. Bonyolult körmondatai és indokolatlan szószaporitása a hiány­ zó mélység leple. (Szeremley László) FIATAL KÖLTÖK. Ugy látszik, akár ördögök is po­ tyoghatnak az égből, fiatal költőink továbbra is a régi buzgalommal munkálkodnak versesköteteik meg­ jelentetéséin, mintha a jelenlegi ál­ lapotok rájuk a legkevésbé sem vo­ natkoznának... A nagy „túltermelés"-ből ragad­ juk ki annak a két fiatal költőnek a könyvét, akik a szokásos átlagon felül állanak s mingyárt indulásuk kezdetén igéretes teljesitményt nyujtanak. Benjámin László A csillag nem jött cimmel adta ki első versesköte­ tét. Komoly reményeikre jogositó köl­ tő; formai kiforrottsága, nyelvezeté­ nek tisztasága, vizuális képei hamar megragadják az olvasó figyelmét. Sajnos, szociális meglátásai sem mentik azonban attól, hogy ne hiá­ nyoljuk friss költői intuicióját, pu­ ritán szerkesztési módját s egyálta­ lán mindazt, ami a vers vérmérsék­ letét és levegőjét teszi. A húszegynehányéves költőnél persze figye­ lembe kell venni a kiegyensúlyozatlanság hátrányait, de előnyeit is, hiszen éppen akkor lenne „gyanús", ha „kész" lelki és formai sémákkal állana elénk. Már pedig Benjámin László ösztönösen eruptiv költő, akinél az átélések folyamata sorsot és szerepet jelent. Kötetének leg­ szebb verséből (Ha már barbár nem lehettem a cime) föltétlenül idézni kell a két utolsó szakaszt, mintegy

d o k u m e n t u m k é n t a fiatal költő te­ h e t s é g e mellett: Ha

már

itt v a g y o k—

és lejjebb,

m i n ta p á m s z á n d é k a ejtett — l e g a l á b b s z a k á r a lett v o l n ab e l ő l e m , g a z d a g asztal s z a k á c s a , ki v a s t a g libát é s k a c s á t b o n c o l és

s o kd r á g a ételt

költ s i s m e r i bő e b é d e k ízét és szagát; h a szolgál, nem

i n g y e n szolgál,

úgy él, m i n tat ö b b i p o l g á r s n ö v e s z t i h a s á t . S z ü d iG y ö r g y versei (Kitagadva) az é l m é n y e k k ö z v e t l e n m e g f o g a l m a ­ z á s á v a l h a t n a k .E za k ö z v e t l e n s é g s o k s z o rh á t r á n y á r av a n a költőnek: m e g e l é g s z i k a „nyers" és t a p i n t h a ­ tó é r z e l m e k k e l , a m e l y e kv é g ü l is e l s i k k a d n a kaf o r m a virgonc, k ö n y n y e d é nb u k ó é s ivelő j á t é k o s s á g á ­ b a n . T a l á n felületesség? V a g y ké­ n y e l e m ? M i n d e n e s e t r e , s z á m á r a nem o k o z o l y a n p r o b l é m á t egy vers m e g i r á s a ,m i n tB e n j á m i n Lászlótól sv a l ó s z i n ű ,h o g y t e r m é k e n y e b b köl­ tő is. Verseit m é g i s v a l a m i n y u g t a ­ lan, c i n i k u s a n f á j d a l m a s lélekérzés h u l l á m a i járják át; é l m é n y e k b e né s t a p a s z t a l a t o k b a n g a z d a g költő, a fiatalosan s z á r n y a l ó B e n j á m i n n á l i z m o s a b bé s t e r h e s e b b g o n d o l a t o k ­ kal s érezni, h o g y az ő szociális igé­ n y e i i n k á b b g y ö k e r e z n e k az e g y é n i élet s o r s á b a n ,m i n t„ é s s z e r ű " m e g ­ l á t á s o k b a n , v a g y e g y s z e r ű r o k o n ­ s z e n v b e nam é l y rétegek iránt. Lá­ t á s k ö r e tág és s o k s z i n ű , kár, h o g y lirája e n n e k ellenére is m o n o t ó n is­ m é t l é s e k k e l teli, a l e g k e v é s b é s z i n e s é s változatos. T a l á n kellő e l m é l y ü ­ léssel más v e r s e k e t is i r n aa m é l y e n e m b e r i h a n g u l a t o k á r a m k ö r é i b e n . H i s z e n , aki o l y a n s o r o k a t ir le, hogy: l é p t e i m a levelek számlálják, vagy: o r v o s s á g o s n a g y k a n á l l a l — p á r b a j t v i v n é k a halállal a z nyil­ v á n v a l ó a nt e h e t s é g e s költő, aki ö n f e g y e l e m m e l és önkritikával s o k s z é p e t és m ű v é s z i é r t é k ű t n y u j t h a t . Feltétlenül i d é z n ü n k kell befejezé­ sül Tücsök c i m ű versét. Egy

t ü c s ö k k e l b i b e l ő d ö m l a n k á s d o m b ölén,

é g a l a k i t á sm a g a s a b b r e n d űfelada­ d u z ­ s z e k n é l k ü l is p r e ­ z a d ó fölény. tairól. S tényleg e zentálja regényét. Kirajzolatlan, R á h a j o l v a b e c é z g e t e m :É d e s kis n e k d o t i k u s igy, s a j á t o s d ö g ö m ! vázlatos, a K e l l e m e sa n y u g o d t , tiszta,

t e c h n i k á j a r é v é n a z egész. E z a ő még g y e n ­ e c h n i k a s z ü k s é g s z e r ű e n r e n g e t e g s ezért m e g ö l ö m .t történetet, r e n g e t e g figurát s o d o r

G y e n g e vagyok! — g é b b — ( B e r k ó S á n d o r )

fél,

A

S Z T A L O S

ISTVÁN:

E L ­

se

d e egyik k i a l a k i t á s á r as e jut hely, se

idő.

Holott m e g l e p ő hely­

e t e kn y e r s a n y a g a b u k k a n elő s egy (Erdélyi z s o m ó , a z erdélyi m a g y a r i r o d a l o m ­ E l s ők ö n y v ,e z a z c

M O N D J AJ Á N O S

S z é p m i v e s Céh.)

e l s ő s é g a z o n b a n alig v e h e t ő észre, b a n e d d i g

i s m e r e t l e n ,

a z erdélyi

o l y a n h i g g a d t és és

kimért, o l y a n érett é l e t b e nv i s z o n ti s m e r t figura. Főleg s i m aa m e g i r á s a .H o g y a z u t á n e z e k n é l az a l a k o k n á l (a N a g y A n d ­

szerzője fiatal, a zm e g egyáltalán rás félékre g o n d o l o k ) d e r ü l ki e n e m látható e k ö n y v ö n é sa z s e m ,t e c h n i k ac s ő d j e . Ez a t e c h n i k a u. i. h o g y a .s z e r z ő nem értelmiségi, h a ­— u g y a n c s a k s z ü k s é g s z e r ü e n — n e m i n k á b b m u n k á s : sőt e za z

m i n d e n t elsiet, k i m o n d , holott m i n d ­ a l e g k e v é s b é e n n é l m e g k e l l e n e á l l a p o d n i a ; a toll m á r i s m e g t é v e s z ­meg k e l l e n ec s i n á l n i a . M i n d e n e s e t r e

u t ó b b it a p a s z t a l h a t ó a tollán. Ez

t ő e n biztos; s e h o l s e md a r a b o s ,

so­ a z ilyen Asztalos ű z t ee l j á r á s a re­ nyers. g é n y i r á s k ö n n y e b b i k vége. A z p u h a , s e m m i v e l s e m e g é s z n e k t a l á n a z a m a g y a r á z a t a ,

h a s e mé r d e s , H a j l é k o n y ,

véletlenül s e

k ü z k ö d ő ,s i m a toll e z sh a j l é k o n y ,

h o g y „ e l m o n d j a " J á n o s , holott a a za n y a gé sf o r m a ellenállását se­ s z e r z ő n e k k e l l e n e m e g c s i n á l n i a . h o l sem érző kéz vezeti, n é h a m á r Ugy m o n d h a t n á m ezért, h o g y a z m á rm ű v é s z é . . . M á r m á rm ű v é s z i a i r o d a l m a t n eb i z z u kJ á n o s r a , m e r t m e s é l ő ,e l ő a d óh a n gm e g ü t é s e , véJ á n o s t ó l c s a ké r d e k e s és m e g h a t ó , gig-tartása, el n e m ejtése, a h o g y a f o r m á l á s é s jelentés s z e m p o n t j á ­ b i z o n y o sK ó s z aJ á n o s , s e n k i s e m m i ból a z o n b a n k o r á n t s e m kielégitő e m b e r h o r i z o n t j á h o z t a p a d v a el­ a n e k d o t á k a t , d o k u m e n t u m o k a t kap­ p e n g e t ie l ő t t ü n k J á n o s é l e t n y o m o h a t u n k . S a m e n n y i b e na z iró azt a r ú s á g á t , s o d r ó d á s á t ,v e s z k ő d é s é t a k ü l ö n b e n c s a kh e l y e s e l h e t ő f o g á s t s z e g é n y s é g b e n , s o h a még véletlenül választja h o g ym a g aJ á n o s m o n d ­ sem e s v e ki e b b ő l— a za k á r megja el, a k k o r t é n y l e g t e g y e n ú g y éltekből, a k á r kitaláltakból táplált, ( m i n t Asztalos is), h o g y , c s a k J á n o s de — a s z e r z ő részéről vállalt fo­ beszél, a za zt é n y l e g v e g y e át a g á s b ó l , m a g a t a r t á s b ó l . Ezért m á r i s hangját, de közben ne feledkezzék m e g á l l a p i t h a t ó s z e r z ő n é l b i z o n y o s am a g ak ü l ö ni r ó imivoltáról. fejlett artisztizáló h a j l a m é s kis- meg a z irói m i v o l t viszont n e m c s a k f o r m a érzék. T e r m é s z e t e s k ö n n y e d ­ Ez a b b ó l ál, h o g yn a g y s z e r ű e n b e l e séggel a l k a l m a z z a pl. a rövid feje­ zet-

san e mt u l s á g o s a n c s a t t a n ó

t u d j o n b u j n i J á n o s b a , a

s z e m é v e l

p o e n t e c h n i k á t . Ilyen novellisztikus

l á s s o né sa zi n d u l a t á v a lh a l a d j o n s

r a j z o k ,

még

t ö r t é n e t d a r a b o k

g y ö n g y l á n c á b ó l állitja elő

ü v e g -

a regényt.

átvegye a s z á j a m o z g á s á t is,

a z „es"

meg

a „ m ü k " ,

a z „ejsze"

a „no" és a „bé" ö r ö k ö s gar­ Eléri igy, h o g ya z egész. l á n c csil­ meg a n e m a b b ó l is, h o g y log, meg m i n d e ns z e m k ü l ö n k ü l ö n . garizálásával. h Az

sem

a g am e g m u t a t k o z z é k : irás- é s m o n d h a t ó , h o g y ö k o n o m i á t -ő m l a k i t ó k u l t u r á j á n k i v ü l a m é l y e b b g y ö n g y e i t össze. Á ma

l a n u lf ű z n é

s s z e f ü g g é s e k a m a m ű v é s z i e s z k ö ­ lap­ ö ö k k e lt ö r t é n ő éreztetésével, a m i lélegzetre, o l y a n z

a m i l y e n e l ő n y ee za t e c h n i k a b a n , t á r c á b a n , egy

laza tartásu h o s s z a n , r e g é n y b e n .

n é l k ü ln i n c sm ű a l k o t á s . Ezért n e m

T e s z e m fel:

l e s z o k t a t j a a z irót a zh e l y e s ha az iró k é n y e l m e s és e n g e d i g é n y e s e b b jellemábrázolásról, a ki­ a n a p o kd i v a t á n a k s elhiszi, h o g y mélyitő helyzetrajzról s a feszült-

c s a k a n é p i figura a világ, a n é p i e s f o r d u l a t o s d i

a zi r o d a l o m s a sze-

g é n y s é gt é m á j a a —h a l a d á s .V e g y e

h o g y n e m l e s z( n e is legyen) s z o l g a észre, h o g ym i n da h á r o m :a n é p i a fia. M i lesz t e h á t ? Az a tanitó figura, a n é p i e s e l ő a d á s s a sze­ pl. a k ia r e g é n y b e ns z e r e p e l ? Vaj­ g é n y s é g is c s a kb i z o n y o s kritika

j o nk ü l ö n be n n e k az élete, m i n t a á r á nk e r ü l h e t ki a divat é s a fe­ J á n o s é ? A v a g y a biró lesz talán, n y e g e t ő klisé s z f é r á j á b ó l se b b ő l a akit — u g y a n c s a ka r e g é n y b e n — kritikából n e m h a g y h a t ó ki s e m

ab e c s u k n a k !?V a g y a z a z u r lesz, m e g c s i n á l á sm ó d j a ,s e ma m e g c s i - akivel e g yé j s z a k á t tölt J á n o s a n á l á s értelme. Ilyenféle k r i t i k á n a k b ö r t ö n b e n ? Ki lesz? M i lesz? Hogy alig l á t j u k a n y o m á t Asztalosnál, é r t s ü k ezt, k ö n n y e d h u m o r n a k c s u ­ sőt n e m c s a k ak r i t i k á n a k ,d e t a l á np á n ,a m i v e lé p p e n h o g y p o n t o t t e s z m é ga m e g g o n d o l á s n a ks e m . Asz­ a r e g é n yu t á n ? Kis h á z a legyen, talos m e g l e p ő m a g a b i z á s s a l fejest

f ö l d e c s k é j e ? M e g o l d o t t élet e z ? u g r i k a n a p o k b a s f e l h o z egy, a k o r N e ml e g á z o l t a m k ü z k ö d i k m i n d e n felszines n é p i e s s é g é tm e g k ö z e l i t őn é ­ kis h á z a s , f ö l d e c s k é se m b e r a re­ pi figurát, akivel n e m a z a lénye­ g é n y é b e n?

Tiszta é r t e l e m b e n h o g yT a m á s i r am e g M ó - m e n n y i v e l k ü l ö n b e z e k élete? S z e k ­ riczra e m l é k e z t e t ,h a n e m az, h o g y tás lesz e z e k szerint v a g y I s t e n e s

ges baj,

m á s h o v á ér, m i n ta h o v a tart. J á n o s Áron?M e n n y i v e l e g é s z e b b é s telje­ m i n d e n k é p p e n s e b b e m b e r e k a z o k ?H o n n a n követ­

is, m e ga s z e r z ő is

„obiektive"c s a ke l é n k állitani a l k a r j ak e z i k e z e k szerint — Asztalos re­ J á n o s t , m e g a sorsát, a k is o h s e lá­ g é n y en y o m á n — e n n e k a lezárás­ z o n g ,d e n e m is elégedett, c s a k é p p n a k ,e n n e k a n y i l v á n v a l ó t e n d e n c i á ­ „ e l m o n d j a " ;m a , h o g y u g y m o n d j u k n a k a z értelme. A v a g yé r t s ü k fél­ s z i v e s e nh a l l g a t j á k a z ilyesmit, J á ­

re? Ur l e g y e n a javából? Álljon a n o st e h á t beszél,i z e s e n ,é r d e k e s e n , t u l s óo l d a l r a sa k k o rm á r m i n d e n zavartalanul. S e m ő, s e m a z iró r e n d b e n ? B i z o n y i l y e s m i r en i n c s te­ n e m foglal állást, b á r m i történik, a kintettel!

M é g n e m d o l g o z i k e l é g m e s en y u g o d t a nm e g y tovább... E z m e g g o n d o l á s s a l . Azt s e m g o n d o l j a az a m o d o r , a m i ta „ m ű v é s z e t a m e g pl., h o g y m i l y e n h a l a d á s e l l e n e s m ű v é s z e t é r t "

s z e n v t e l e n s é g é n e k ,

t á r g y i l a g o s s á g á n a k

a s z e g é n y s é g n e ka za z érzékelteté­ b e ­ se, a m i tr e g é n y é b e na d .P e r s z e e b m i u t á n v é g eben a v o n a t k o z á s b a n s e ma z kifo­

s z e r e t n e k

tudni). Á m av é g é n , m i n d e n n e k

c s a kv a n , a l e g u t o l s ó g á s o l h a t ó ,h o g yJ á n o s őszinte, m e ­ J á n o sv a l a m ic s ö p p r é v b e leg m a g a a d á s á b a n n y o m o r u s á g á t , é r k e z v é n ujszülött fia felett m i n t ­ k o l d u s s á g á t i s t e n a d t a t e r m é s z e t e s ­

s o r b a n

egy áttekinti életét

é sa r r a r e z ü - s é g n e k veszi, t o m p a k á b u l t s á g g a l , J á n o s e v a g y a z iró, kiderit­ s ő t n e m e g y helyt p l e b e j u s i szé­ hetetlen — h o g y „szolgálni n e m g y e n k e z é s s e l . D e k i f o g á s o l h a t ó , mál —

a d o m a fiamat". A J á n o s o k t ó l s z a ­h o g ya s z e r z ő is e n n e k veszi. H o g y n a s z é ta f ö l d e k e n ,a h o l é l n e k ,ezta s e h o l s e m érezteti efölött a szolga­ b ö l c s e s s é g e t

n e m v e n n ő n kz o k o n

s á gé ss z e g é n y s é gm i t h o s z felett a h o g y kritikáját, elégedetlenségét. S m e r t sulykolt, elrontott, elakasztott éle­ n e m érezteti, m e n t h e t e t l e n ü l azt a sőt, t e r m é s z e t e s n e k találjuk,

t ü k b ő l c s a k e z a reflexió f a k a d . Á m fajta s z e g é n y s é gi r o d a l m a t p r o d u ­ a z irónál, a k i á b r á z o l t v i l á g á n a k kálja, a m e l y m i n d i g n a g y o n tetszett értelmet is tartozik a d n i , kifogásol­ i r o d a l m u n k b a na z o k n a ka z u r a k n a k juk, m é g a k k o r is, h a élő m i n t a k é p é sm ű b i r á l ó k n a k ,a k i k n e ki g e n e r ő s s z á j á b ó l kottázta i d ef o n e t i k u s h ű -

t ö r t é n e l m i t á r s a d a l m iü t ő k á r t y a volt

séggel.

ez a s z e g é n y s é g k á b u l t s á ga k e z ü k ­

M e r th a ezt is m o n d o t t a

J á n o s .( m i n t a h o g ym o n d j á k is ö n ­ b e n . S m e n n y i r e m é g i n k á b b szeret­ t u d a t l a ne l c s i g á z o t t s á g u k b a n aJ á -

ték, h ae zo l y a n játékos m o z g á s u n o s o k )a z iró jól t u d h a t j a ,h o g y e zh u m o r r a l jelentkezik, m i n t Aszta­ a r e z ü m á l á s ,ar e g é n y é b ő l látottak losnál. A z ilyen e g y e n e s e n e l a n d a l i ­ és

h a l l o t t a k

értelmetlen.

u t á n , M e r t

l e g a l á b b is f o g a d j u k el,

totta őket.

E z ta k a r n á Asztalos?

N e mh i s s z ü k .

H ac s a k a literáris

v o n a t k o z á s á tn é z z ü k ,a k k o r is, a z

szolgálatot tett am a g y a r a j k uolva­

ilyen p a r a s z t - é s szegénység-felfo­

s ó k n a k

g á s n a k m á r volt a m a g y a r i r o d a ­

a m i k o r am a g y a r o l v a s ó k előtt h o z ­

l o m b a n e g yk i a d ó s a n e l l e n s z e n v e s

z á f é r h e t ő v é tette ezt az e d d i g c s a k

s z a k a s z a .

s z a k t u d ó s o k által i s m e r t kivételes

K ü l ö n b e n p e d i g , itéljen

e k ö n y v

m e g j e l e n é s é v e l ,

Asztalos I s t v á na b b ó l , m i l y e n k e ± e t -irást. ( J o r d á k y Lajos) je v a na z ilyen elégedett s z e g é n y ség

K

d o k u m e n t á l á s n a k ,„ m ű b i r á l ó i "

O D O L Á N Y I : V É G R E N D E ­ M á r is o l v a s h a t t aLE m i ­ T ; N É M E T H L A S Z L Ó : k é n tf u v o l á z z á k s z e g é n y s é g é t , figu­ P A P U C S H Ő S . A „ V é g r e n d e l e t " b e n , körenikben.

ráit G o r k i j i n a k .N eh i g y j e el. G o r ­ m e l yK o d o l á n y ih a r m a d i k t á r s a d a l ­ u g yam e g c s i n á l á s m ó d j á t , m i s z i n m ű v e ,l á t j u k i g a z á b a n , m i l y

k i j n a k

m i n té r t e l m é t illetőleg m i n d i g gyö­ erős, éles, é p p e n n e m palástolt a z kritikus a m a g a t a r t á s a . a z ellenérzés, m e l y a z irót a ,beati

k e r e s e n (G. G.)

p o s s i d e n t e s ' , a b o l d o gs h á b o r i t a t ­ l a n birtoklás e l l e n fűti: A V é g r e n ­

C Ezt

e l e ts z e r e p l ő i— c s u p a , f a l u s i vi­ S O D A L A T O S U T A Z Á S NAP­d s z o n y l a t b a n j ó m ó d u , t e h e t ő s p a ­ K E L E T O R S Z Á G Á B A N .

am e s e s z e r űc i m e t viseli Tibe-

raszt, m e s t e r e m b e r ,

grájzleros —

riu M o s o i uk o l o z s v á r ie g y e t e m i ta­

k ö z k e r e s e t it á r s a s á g b a áll ö s s z e e g y

nár, t u d o m á s u n k szerint a

befolyásolt végrendelettel k i s e m m i ­

p r á g a i

z e g é n y é s d o l g o z ó e m b e r p á r k i a d ­ zett s ellen — ez a d a r a b t é m á j a , s a té­ v á n y a k é n t m e g j e l e n t k ö n y v e . A m aa n n á ll e h a n g o l ó b b h a t á s ú , m e r t k ö n y v m a g a is m e s e s z e r ű , n e m c s a k a z i g a z s á g , a z e m b e r s é g é s m é l t á ­ acimed e leirási m ó d j á t , tartalmi n y o s s á g m e g t a g a d á s á n a k a z á r a felépitését tekintve. A történet Prager k ö n y v k i a d ól e g u t o l s ó

y a k r a n c s a k e g yö s s z e t ö r t k o c s i ­ a z o n b a n igaz történet. E g ya h a z á - g d e r é kv a g y egy elromlott p e r m e t e ­ h á t t é r b e szoritott, h a l a d ó

j á b a n

e s z m é i miatt m ű v e l t s é g é t

üldözött, k o r t á r s a i

ző megjavitása...

jóval

é p p e nn e m illuziók rabja.

m e g h a l a d ó

K o d o l á n y it e h á t Sőt. A z

n c s a l á s elleni tiszteletremétó k ü z ­ M i -ö e l m é b e n e g y e n e s e n m e g d ö b b e n t ő l e s c u h á n y a t o t t , s z e n v e d é s e k k e l é s d é t s é g b e e j t őe g y h a n g u s á g g a l raj­ ö r ö m m e l telitett életét tartalmazza. és k e g a birtok, a v a g y o n , a h a j ­ K o n s t a n t i n á p o l y , Stettin, a s v é d é s zolja m s z o l t g a z d a g s á g k á b u l a t á b a f u l l a d t f r a n c i a királyi u d v a r o ks o r r a elvo­ egykori r o m á n b o j á r , N e c u l a i

n u l n a ke l ő t t ü n k . A hős

t u d o m á n y o s

f a l uk é p é t . N e m is v a l a m i b o n y o l u l t

z i n p a d it e c h n i k á v a l dolgozik. M i n t g ö r ö g s ö r t é n e t " b e n , itt is e g y e g y h á z ib e f o l y á s alatt álló Keletet, a „Vidéki t h e l y s z i n r e kiszállt t ö r v é n y s z é k i tár­ d e —teológiaii s m e r e t e i v e l— m é g g y a l á s a d a r a b g e r i n c e ; m i n t a afranciákatis elkápráztatja. M i F ö l d i n d u l á s " b a n itt is s z e k t á k b a l e s c u életét é st u d á s á t jórészt a z o n ­ „ és

hitbeli vitái

n e m c s a ka

e n e k ü l ő ,r é v e d e z ő és t é v e d e z ő lel­ b a n a zo r o s zb i r o d a l o m szolgálatá­ m k e kk e r e s i k a földi l é t b e n fel n e m n a k á l d o z z a .Ak o r N a g y Péter s N a g y Péter u r a l m á t

k ö z v e t l e n ü l

m e g e l ő z ő kor, a n y u g a t i a s o d á s , a b a b o n á k

található igazságot; s itt is v a l a m i k ü l s ő , kivülről jövő, a d a r a b s z e r k e ­

e t é b ec s a ke g é s zf e l ü l e t e s e n b e é p i ­ é sm i s z t i k u s k ö t ö t t s é g e k z e u s e xm a c h i n a ' h o z z am e g a t ö r e k v é s e k k o r a . tett d

alóli s z a b a d u l á s i

i b o n y o l ó d á s t . M i hát, a m i m é g i s Ezt a kort s z o l g á l j a e r e d m é n y e s e n k e n y ü g ö z v e tartja a n é z ő t ? M i az, M i l e s c u ,m i n t forditó a k ü l ü g y e k n é l , l a m iK o d o l á n y iV é g r e n d e l e t é t is ér­ b e l s ő t i t k o s t a n á c s o s é k e ss z i p a d i m ű v é a v a t j a ? féle, m a j d p e d i ga z első o r o s z d i p ­ t h o la m o l y a n

l o m á c i a i k ö v e t s é g vezetője K i n á b a n . E r i r ő la z utjáról tett jelentései é s k ö n y v e i e l ő k e l őh e l y e t

b i z t o s i t a n a k

n e v é n e kk o r a t u d o m á n y o s é l e t é b e n . A

forditó Arató A n d r á s i g e n jó

Az

iró élő és éltető

emberlátása

azt h i s s z ü k .A za d r á m a i realitás, m e l y e g y e g y szóval, egy m o n d a t t a l , egy pillantással k é p e s lélekállapotokat

érzékeltetni

— a jellemzés

r e n d k i v ü l i k é p e s s é g e ,

e t hk é t s é g t e l e n ü l j e l e n t é k e n y jelm e l y n e k o l y m l e m f o r m á l ó m ű v é s z e t e — ám a „Pa­ a

h á l á s teret n y u j t as z i n p a d . Az

u c s h ő s " ezzel s el e n n e jobb. m e l ya „ F ö l d i n d u - p A h i b a ott van, h o g y ez a k ü l ö ­

l é l e k f o r m á l ó erő,

l á s " b a nd i a d a l m a s k o d i k ,s e b b e n a s o k k a l g y ö n g é b b is a

p o m p á s a n

ö s é stiszteletreméltóp a p u c s h ő s „ V é g r e n d e l e t " b e n n e g y á l t a l á n n e mé r d e k e l b e n n ü n k e t .

m e g a l k o t o t t (és

z ö r n y űk a o s z b a n ,m e l y elnyelés­ p o m p á s a n megjátszott) a l a k o k e g é s zA s f e n y e g e t m i n d e n t , v a l ó b a n É s m é g sel

s o r á t állítja a s z i n p a d r a .

v a l a m i , a m i é r t szives ö r ö m m e l

á s o ka p r o b l é m á i n k , m i n te z a z meg- m „anyajog" igáját belétört n y a k k a l

b o c s á t j u k K o d o l á n y i n a ka „ V é g r e n ­ delet" t ú l z ó a nf e k e t e f e h é r e c s e t k e ­

h o r d ó e l s i k k a d t m a g á n t u d ó s , akit

a m a z o nd o k t o r k i s a s s z o n y azért h o g ya s z e g é n y e k , a z egy k a rk i m e n t e n i egy korcs, c s a l á d i elesettek, a„ c s o n k a b o n k á k "iránti a é l e t h i n á r j á b ó l , m e r t „ m a g á t é r zi m é l y s é g e sr é s z v é t vezeti tollát. m e g a l á z o t t n a k egy-egy ilyenféle N é m e t h László „ P a p u c s h ő s " c i m ű m e g a l á z t a t á s b a n " . A m i t N é m e t h s z i m ű v é r ő lm á rk e v e s e b b jót m o n d László m é l y e n j á r ó t , m e s s z e világitót, h a t u n k . n a g y intellektuális m e r é s z s é g r e A „ p a p u c s h ő s " nem v a l a m iu j é s vallót m o n d a te m b e r e i v e l ,a z itt is m o d e r n tipus. Uj é sm o d e r n c s a k n a g y o n érdekli a hallgatót. Az em­ az a máz, m e l y e t N é m e t h a régi sé­ b e r n e k k e d v ev o l n a idézgetni is. m á r a rak; az a m a g y a r á z a t , a m e l y P é l d á u l m i k o r a D o k t o r k i s a s s z o n y lyel m é l y e b b ,u j a b b : m é l y p s z i c h o l ó ezt m o n d j a : „A m ik ö z é p o s z t á l y i giai értelmet akar adni a papucs­ életünkben a férfimunka lassan h ő s i m a g a t a r t á s n a k— a n n a k , m i ­ m i n d e n értékét elveszti. Nem a hi­ k é n t felejti el a kiváló k é p e s s é g ű vatal b e t ö l t é s e a n e h é z , h a n e m a hi­ Holly S e b e s t y é n , a za s s z o n yé s a vatal m e g s z e r z é s e . Az ilyen társa­ c s a l á d iránt érzett felelősség r a b ­ d a l o m b a n a férfi s o h a s e m l e h e t zelését is:

Az,

s á g á b a n , ab e n n e rejtőző „Isten k é ­ o l y a n b e f o l y á s ú ,m i n t a h e r e nő, aki pét", a h o g y az itt is ( m i n t a Vil­ p a r á d é j á v a l és intrikáival ezt a S O K l á m f é n y n é lciműe l s ős z i n p a d i m ű ­ férfit t á r s a d a l o m m á összeköti". ben) m e s s z i r ő l é r k e z ő , és s z a b a d i ­ V a g ya m i k o raP a p u c s h ő s (a Né­ t a n i a k a r ó , de nem t u d ó „isten a n ­ m e t h László m e t s z őé s világitó ra­

gyala" A

m o n d j a . . .

c i o n a l i z m u s á n a km e g f e l e l ő e n , m i n t

p a p u c s h ő s i

m e g a l á z k o d á s e

m é l y p s z i c h o l ó g i a i

m a g y a r á z a t á v a l

nem

v i t a t k o z u n k . Az

a f f a j t a

m a g á n t u d ó s Anti-Klages), uj­

ra a s z e l l e m e te m e l i a lélek fölé é s

s ef o n t o s itt,

m i l y k a p c s o l a t b a n áll e m a g y a r á z a t

azt m o n d j a„...a za b ű n ü n k , h o g y

ú l s á g o s a nm é l t á n y o l j u k a lelket, a m e l y t a g u n k é t sa m á s o k é t . . . P e d i g a lé­ a t i p i k u s a nn é m e t h l á s z l ó i alkotáso­ m c s u p a g y ö n g e s é g , m o c s o k :a kat sugallja. S z e r i n t ü n k e l h a m a r k o ­ lek z e l l e m az, a m i erős. Egy tiszta dott v o l n aa z is, h a azt m o n d a n ó k , s s z e l l e m i szó...azt fogja s h ú z z a föl­ h o g ya d a r a b elvetélt t a n u l m á n y . az

iró é r t é k e s lélekalkatával,

f elé b e n n ü n k , ami a lélek m o c s a r á ­ Biztos u g y a n , h o g y N é m e t h a s z i n ­ b a ö r ö k r e e l m e r ü l n i k é s z ü l t " . A . p a d o n is, é p p u g ym i n t r e g é n y e i b e n , e l s ő s o r b a n essay-iró, a k i n e k g o n d o ­ l a t g a z d a g s á g a fis i g a z m o n d ó m é l e t l e n s é g e f o r m á t é s

s z é t r e p e s z t

m i n d e n gátat.

ki­

m i n d e n De

a m i

s z i n p a d f é n y n é l "

a z o n b a n v a g y

m á r a „Villám­

a „VII. G e r g e l y "

e s z m é l k e d ő terhét is alig-alig bírta el

—

p e d i ge m ü v e k k e l izzó m a i s á ­

g á b a n

é sö r ö k t ö r t é n e l m i s é g é b e n e s s a y i z á l ót ú l z á s a d a r a b b a n : an e h e ­ r a g a d o t t meg N é m e t h egy-egy té­ zen k ö v e t h e t ő k ö r m o n d a t o k s o k s z o r m á t . H o g yb i r n á el itt, m i k o r o l y i s z a p o s o d óá r a d a t á t k ö n n y e n lehet­ m e s s z i van P a p u c s h ő s H o l l yS e b e s ­ n e ,szabályozni': a s z i n p a dm e d r é b e t y é n s z á n a l m a s é s r e m é n y t e l e n szoritani; egy-két fölösleges p á r b e ­ e r ö l k ö d é s e m a i , volt v a g y j ö v e n d ő s z é d is k ö n n y e nv o l n a e l h a g y h a t ó . életünktől. (Hort D e z s ő ) Á t t e k i n t h e t ő b b év á l n a ezáltal N é ­