Kövér György Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és családja S z e r e n c s é s e b b csillagzat alatt született történetírásokban a családtörténet m á r rég e m a n c i p á l ta m a g á t függő helyzetéből. Nem pusztán „segédtudomány" lett (genealógia), s nem is egy szerűen a történeti demográfia egyik ága. Lawrence Stone egyik irányadó t a n u l m á n y á b a n - t ö b b e k közt - egyenesen a családtörténettől várta a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o s történetírás meg újulását. Saját folyóiratai jelennek meg (Journal o f Family History, 1976-; History o f the Family, 1996-). Ö n á l l ó historiográfiai-módszertani kompendiumai, n e m z e t k ö z i ö s s z e h a s o n l í tó t a n u l m á n y k ö t e t e i , összefoglaló szintézisei láttak n a p v i l á g o t . Egy-egy család t ö b b g e n e r á ciós történetének m e g í r á s a is létjogosultnak számít. S nem csak a „királyok, hercegek, grófo ké", s nem is csak a „burzsoáké"^, hanem n o m i n á l i s vizsgálatok tárgyai lehetnek ma már, a mikrohistória k o r á b a n a r é g e b b e n „ ismeretlennek" vagy „jelentéktelennek" tekintett történel m i szereplők i s . 1
2
4
A családtörténet biográfiai m e g a l a p o z á s a mellett szeretnék érvelni az alábbi e s e t t a n u l m á n y nyal. Egy alig t i z e n n é g y éves falusi leány életútjának, családtörténetének felvázolásával, akit é p p eltűnése emelt k i a történelmi ismeretlenség h o m á l y á b ó l . A tiszaeszlári Solymosi Eszter és családja történetéről van szó. A Solymosi család A z 1773-as investigatio Tiszaeszláron báró Bánffy M i h á l y s z a b a d m e n e t e l ű j o b b á g y a i között ezzel a c s a l á d n é v v e l e g y e d ü l Solymosi István colonust regisztrálta féltelkesként. A sessióhoz akkor 24 pozsonyi m é r ő szántó és 7 kaszás rét tartozott. A z 1828-as regnicolaris összeírás m á r hat Soljmosi (sic!) n e v ű adózót talált a faluban: Han nibál Christophorus soproni táblabíró, Szabolcsba kiküldött conscriptor tolla szerint öten zsel lér (inquilinus) j o g á l l á s ú a k , s e g y i k ü k telkes j o b b á g y (colonus) v o l t . Hogy m i k é n t lehetett Solymosi J á n o s h á z a s z s e l l é r n e k két lova és egy tehene, m i k ö z b e n Solymosi A n d r á s n a k csak telke volt, minden állatállomány nélkül, azt eddig nem tudtuk meg fejteni. N e t á n k ü l ö n h á z b a n éltek, de k ö z ö s e n g a z d á l k o d t a k ? Solymosi A n d r á s pozícióját m i n denesetre az is nyomatékosítja, hogy neve az 1825-ös consistorialis s z e m é l y e k között a refor m á t u s a n y a k ö n y v b e n első helyen került e m l í t é s r e . 5
6
7
STONE, 1987. 25. ANDERSON, 1980.; MITTERAUER, 1982.; BURGIÉRE, 1986. G A L L , 1989. Egy német polgárcsalád kilenc generációjának története. CORBIN, 1998. SZSZBML, IV. A. l/g. Úrbéri iratok (Urbarialia), 1772-1785. Fasc. 12. No. 1. 1773. 6 M O L , N 26. Szabolcs megye, 134. Tiszaeszlár. M O L , A 2568. 3. köt. 1833-1853. 183. 1
2
3
4
5
7
1. sz. táblázat Solymosi családnevűek
Adózó neve
Együtt élő személyek
Soljmosi József 2
Soljmosi György Soljmosi András
az 1828-as összeírásban
Fia
Jogállás
Ház
Inquilinus
1
Inquilinus
1
Inquilinus
1
Inquilinus
1
Soljmosi János
2
Inquilinus
1
Soljmosi András
1
Colonus
Soljmosi István
1
Szántó
Rét
(pozs. mérő)
(kaszás)
16
1
Tehén
Ló
1
2
4
Egy 1846-os, az ínség veszélyét felmérő összeírásból viszont m á r nemcsak a családfők j o g á l lásáról, szántójáról, rétjéről és állatállományáról alkothatunk képet, hanem a h á z t a r t á s nagy ságáról, fogyasztási szükségleteikről és szokásaikról i s . 8
2. sz. táblázat Szükséget szenvedő Solymosi családfők,
Név
Háznép
Idei gabona termés
Életmódja
Hiány
1846
Idegen segélyre szorul hamar
(köböl)
később
Sojmosi György
1
kézmunka
3
X
Sojmosi Gábor
3
kézmunka
9
X
Sojmosi József
5
kézmunka
15
X
Sojmosi János
8
szántóvető
24
X
12
Termett (köböl) tengeri
krumpli
5
7 9
9
5
A z „úrbéri mennyiségről" készített 1855 eleji k i m u t a t á s ugyan megint a j o g i státusról t u d ó sít, á m ismét ugyanazt a n é g y Sojmosy (sic!) n e v ű családfőt említi, mint az 1846-os. H á r m ó j u k zsellér, a falu földesurai k ö z ü l a báró Bánffy családnak, illetve közbirtokos Ó n o d y Pálnak j o b b á g y a i k é n t érték meg az emancipációt. E g y e d ü l J á n o s , K á l l a y Istvánné ú r b é r e s e számított 1/2 telkesnek és ekként szabadult f e l . О e g y é b k é n t az 1848as választói n é v j e g y z é k b e n szintén 1/2 telkesként szerepelt, s választóbirtokos g y a n á n t egyedül képviselte a Solymosi nemzetséget a listán. 9
10
A z a n y a k ö n y v e k alapján a j o b b á g y f e l s z a b a d í t á s tájékán regisztrált Solymosi n e v ű család fők k ü l ö n b ö z ő szülőpárok gyermekei: G á b o r (1820-1875) Solymosi Józsefé és B o r s ó s Ilonáé, Solymosi G y ö r g y (1818-1872) h a s o n n e v ű apa és Vass Zsuzsanna házasságából született. 8
9
1 0
SZSZBML, V. 429. 3. d. „A " Az összeírás datálásában Benda Gyula volt segítségemre. SZSZBML, IV. B. 154. 1. cs. SZSZBML, IV. B. 105. l . d .
Solymosi J ó z s e f n é v e n egyszer minden valószínűség szerint Solymosi István és Liszkai Er zsébet fia (1813-1848) szerepel, m á s s z o r pedig Solymosi József és B o r s ó s Ilona gyermeke (1824-1849), azaz a fent idézett G á b o r öccse. A nagyapa: Solymosi János (1787-1857) N e m tudjuk itt nyomon k ö v e t n i , m i k é n t lett az összeírásokból előbb h á z a s zsellérként e l ő b u k k a n ó Solymosi J á n o s b ó l a j o b b á g y f e l s z a b a d í t á s előestéjére féltelkes j o b b á g y , majd földesgaz da. T é n y azonban, hogy nevezett 1857 tavaszán, 70 é v e s k o r á b a n E s z l á r o n hunyt el, s a szá zad k ö z e p é n regisztrált Solymosiak között egy i d ő s e b b generáció képviselője. A halál o k a k é n t „elerőtlenedést" megjelölő r e f o r m á t u s lelkész az elhalt családi állapotáról azt jegyezte fel: „ özvegy négyik ízben ". 11
Ha kiindulásként hitelt adunk a halálozáskori élettartam m e g j e l ö l é s é n e k , akkor idősebb Solymosi Jánost (Solymosi Eszter nagyapját) Solymosi István 1787. február 6-án a n y a k ö n y vezett János n e v ű fiával azonosíthatjuk. De nem vethetjük el rögtön a Solymosi A n d r á s t ó l va ló, 1783. augusztus 26-ai l e s z á r m a z á s t s e m . M i n t m é g látni fogjuk a per során tett rokoni v a l l o m á s o k b ó l , az 1787-es születés v a l ó s z í n ű s é g e mellett további é r v e k is szólnak, feltéve, ha a b b ó l indulunk k i , hogy a c s a l á d o k pontosan s z á m o n tartották a r o k o n s á g o t . 12
A n é g y h á z a s s á g b ó l h á r o m feleségtől összesen tizenegy gyermeket gyűjtöttünk k i a matrikulákból. (A családfát lásd a függelékben.) A feleségek közül az első Czellát Katalin, h e l y b é l i j o b b á g y család sarja. A m á s o d i k és harmadik h á z a s s á g a lokális nemes H o r i család lányai val köttetett, közelebbről előbb n é h a i H o r i A n d r á s árva leányával, majd nagy valószínűséggel H o r i G y ö r g y g y e r m e k é v e l (innen ered a H o r i - S o l y m o s i r o k o n s á g ) . I g a z á n p r o d u k t í v ez a har madik frigy lett. V é g ü l , ismét e l ö z v e g y ü l v e , negyedjére a nagyfalusi születésű Lakatos M á r i át vette nőül. Tanulságos megfigyelni 1811 és 1840 között idősb Solymosi J á n o s k o m a v á l a s z t á s a i t : a l l keresztelésből az első két esetben az U n g v á r i G y ö r g y - K o v á t s Kata ú r b é r e s j o b b á g y p á r tar totta víz alá a gyereket, u t á n u k hatszor a szintén úrbéres Hutsi M i h á l y volt a keresztapa (1818—1829-ig és 1838-1840-ben), mindannyiszor R á c z Katalinnal együtt. Érdekes - b á r csak á t m e n e t i fordulat - , hogy a m á s o d i k H o r i leánnyal kötött h á z a s s á g után, Zsófia (* 1832) és Já nos (* 1835) születésekor egy olyan házaspárt kértek fel, ahol a feleség u g y a n ú g y taksás ne mes családból való volt ( G y á n y i ) , m i n t a Horiak. Visszatérve az 1846-os í n s é g ö s s z e í r á s h o z : ekkor Solymosi J á n o s h á z n é p é t m á r nyolc főben a d t á k meg. S b á r „életmódját" (maga a forrás fogalmazott így) a „szántóvető" minősítés j e lezte, az általa az é v b e n elvetett 5 k ö b ö l t e r m é n y b ő l 12 köblöt takarított be, s helyi n o r m a k é n t 1 főre 3 köblös g a b o n a s z ü k s é g l e t e t s z á m í t v a a háztartás saját f o g y a s z t á s á h o z nélkülözhetet len 24 köbölből m é g 12 hibádzott. Ezért érthető, ha azok között írták ö s s z e , akik „idegen se gélyre" „újig" (új termésig) hamarabb szorulnak. Pedig 9 köböl tengeri és 5 köböl k r u m p l i m e g t e r m e l é s é v e l a gazda próbált m a g á n s e g í t e n i . 13
1 1
1 2
1 3
M O L , A 2568. 4. köt. M O L , A 2567. 1. köt. 1764-1799. Sajnos a korai anyakönyvek az anya nevét nem rögzítették. A halálozáskor megadott életkor pedig inkább élettartamra utal, s távolról sem mindig pontos. Jelen esetben nagyjából plusz-mí nusz öt éves hibahatárral számolva még két - más-más apától született - János is szóba jöhet: mint láttuk Soly mosi András 1783. augusztus 26-án keresztelt fia is elképzelhető, az azonban kizártnak tűnik, hogy Solymosi Já nos 1794. december 15-én keresztelt János nevü gyermekével lett volna az általunk keresett személy azonos, hi szen az 1857-ben elhunyt János első feleségétől származó legidősebb leánya 1811-ben már megszületett. SZSZBML, V. 429. 3. d. „A ".
Egy másik, nagyjából egyidejű forrásban az 1843^14-es tűzkárbiztosítási összeírásban idő sebb Solymosi J á n o s házát 60 ezüst forintra, istállóját és sertésólját pedig 40 p e n g ő forintra becsülték. A z érték a nagy l é t s z á m ú h á z n é p h e z illő m é r e t ű j o b b á g y h á z r a és s z á m o s a b b állat állományra u t a l . 1 4
A K á l l a y - b i r t o k o k 1847-es v a g y o n f e l m é r é s é b ő l (a j e g y z é k összeállításának célja a Kállaya d ó s s á g konszolidációjára egy parciális obligációs szerződés m e g k ö t é s e volt) az eszlári úrbé resek között regisztrált S o j m ó s (sic!) J á n o s fél telke 1 pozsonyi m é r ő b e l s ő fundusból, 14 ( n y i l v á n magyar) hold külső szántóból és 5 e m b e r v á g ó kaszálóból tevődött össze. A háztar tásfő lábas j ó s z á g a k é n t h á r o m lovat, egy tehenet és egy sertést vett s z á m b a a földesúr gaz datisztje. 15
A z 1852-es v a l l o m á n y - é s t e l e k k ö n y v adataiból az is kiderül, hogy a neoabszolutizmus újí t á s a k é n t bevezetett számozás szerint h á z a a belfaluban a 194. s z á m o t viselte, s egy lakrészből állt, amihez 3 k a s z á s kert (1 k a s z á s = 1200 n é g y s z ö g ö l ) , a C s o m a r é t e n 4 és fél, a M é z e s m á j o n 9 magyar hold szántó, valamint a B o d z á s h á t o n 5 k a s z á s rét t a r t o z o t t . Ezek a dűlők a határ j ó k ö z e p e s t e r m é k e n y s é g ü földjeinek számítottak. 16
Az apa: Solymosi János (1835-1873) A harmadik házasságból született ifjabb János mint l e g i d ő s e b b fiú h ú s z éves k o r á b a n 1855-ben földesgazdaként nősült. A menyasszony, Jakab M á r i a egy belfalusi n a p s z á m o s n a k , Jakab J á n o s n a k volt az i d ő s e b b i k leánya. A z a p ó s , Jakab J á n o s (1807-1881) 1828-ban vette nőül néhai Bai J á n o s leányát, Erzsébetet, akivel 24 évet éltek együtt, a m í g felesége 1852 no v e m b e r é b e n elhalálozott. A 48 é v e s n e k írt (valójában csak 46) ö z v e g y n a p s z á m o s m á r a k ö v e t k e z ő e s z t e n d ő januárjában újranősült, s a 30 éves Tóth Juliannát, néhai S z a b ó J ó z s e f ö z v e g y é t vette el, akinek m é g újabb gyermeket nemzett. Jakab János a m á r idézett 1846-os ínségösszeírásban a többi Solymosi családfőhöz hason l ó a n „kézmunkásként" bukkant elő, saját t e r m é s e nem volt, m é g i s - nyilván h á r o m fős ház n é p e miatt - csak a másodsorban szorul segélyre kategóriába sorolták. A Bánffy család zsel léreként szabadult fel a j o b b á g y i k ö t e l é k e k b ő l . H á z a a 10. s z á m o t viselte, egy lakrészből állt és az Ofalu északi részén k ö z v e t l e n ü l a Tisza-part k ö z e l é b e n feküdt. A beltelekhez 1852-ben m i n d ö s s z e 75 n é g y s z ö g ö l b e l s ő kert, valamint a Holt-Tisza k a n y a r u l a t á b a n , a túlparton fekvő N a g y t ö l g y e s b e n 300 n é g y s z ö g ö l n y i rét, legelő tartozott. 17
A Solymosi é s Jakab család között nem ez lett az egyetlen rokoni kötelék. A fent m á r emlí tett Solymosi G á b o r (1820-1875) első, 21 évig tartó h á z a s s á g á b ó l 1865-ben elözvegyülve, Solymosi J á n o s n é Jakab M á r i a húgát, az akkor 26 éves, a v ő l e g é n y n é l csaknem h ú s z évvel fiatalabb Jakab Erzsébetet vette feleségül, aki akkor a BánfYy-birtokok bérlőjénél, az ú g y n e v e z e t t L i c h t m a n n - t a n y á n lakott. A z Ófaluban lakó Solymosi G á b o r t a j o b b á g y f e l s z a b a dítás után gyermekei születésekor vagy temetésekor, újraházasodásakor rendszeresen napszá m o s k é n t (egyszer zsellérként) j e g y e z t é k be a matrikulába, á m amikor 1875 n y a r á n a Tiszába fúlt, akkor hozzátartozói r é v é s z k é n t adták meg a f o g l a l k o z á s á t . A z 1882-83-as vizsgálat, 18
1 4
1 5
1 6
SZSZBML, X . 204. 15. d. 134. Tiszaeszlár SZSZBML, IV. A . 1. 1210. d. Fasc. 47. No. 639. 1847. l l v . Egy 1867-ből származó kimutatás szerint Eszláron egy egész úrbéri telek „járandósága" 30 (nyilván magyar) hold szántó, 10 hold kaszáló, s a legelő és erdőrész „osztatlan állapotban". SZSZBML, V. 429. Körrendeletek, körözvények jegyzőkönyve, 1860-1869, 1867. szept. 19. MOL, S 79. 758. cs. 947. Tiszaeszlár
17 Uo. 1 8
MOL, A 2568. 3. köt.
illetve a per során m é g egy Solymosi r o k o n bukkant fel a kihallgatásokkor, m é g p e d i g egy m á sik Solymosi J á n o s (1844-1885), aki Solymosi J ó z s e f (1813-1848) és T ó t h Zsuzsanna (1817 k.-1848) fiaként látta meg a napvilágot. A perbeli kihallgatásakor azt vallotta: „nagy apánk volt egy testvér", ami Solymosi Eszter n a g y a p j á n a k Solymosi Istvántól v a l ó s z á r m a zását látszik m e g e r ő s í t e n i . 19
Solymosi J á n o s és Jakab M á r i a első fiai ( A n d r á s és J á n o s ) , valamint az első, k o r á n elhalt le ány, Zsófia m é g az ófalusi Solymosi h á z b a érkeztek. K e r e s z t s z ü l ő n e k ekkoriban h á r o m s z o r is ugyanazt a belfalusi n a p s z á m o s házaspárt kérték meg. A z ifjú pár 1863-ban m á r újfalusi la k o s k é n t bukkant fel a matrikulában. A z Újfalu az 1855-ös árvíz pusztítása u t á n települt, t á v o labb a Tiszától. ( A mai falunak ez a rész adja a t e m p l o m o k t ó l északra eső téglalap alakú mag vát.) Ekkor változott a k o m a v á l a s z t á s i stratégia: Solymosi Zsófiának, a l e g i d ő s e b b é l e t b e n maradt l e á n y n a k p é l d á u l az a H o r i A n d r á s - Olajos J u l i a n n a - p á r lett a keresztszülője, akik nemcsak r o k o n s á g i , hanem közeli s z o m s z é d s á g i viszonyban is voltak S o l y m o s i é k k a l . Eszter hez az a n y á v a l r o k o n s á g b a n álló belfalusi n a p s z á m o s férjet és feleségét v á l a s z t o t t a k . A z u t o l s ó két gyermeknek megint egyazon, egy utcával a r r é b b lakó újfalusi n a p s z á m o s p á r lett a keresztszülője. A k e r e s z t s z ü l ő k tehát e l ő b b a belfalusi n a p s z á m o s i s m e r ő s ö k b ő l , k é s ő b b a ro k o n i - s z o m s z é d s á g i h á l ó b ó l , végül azonban az újfalusi z s e l l é r e k közül k e r ü l t e k k i . 20
2 1
A z ifjú családfő 399-es újfalusi h á z s z á m m a l szerepelt az 1863-64-es a d ó j e g y z é k b e n is: 50,8 p e n g ő forintnyi kataszteri tiszta j ö v e d e l m e t mutatva k i , a p a r a s z t g a z d á k j o b b m ó d ú réte g é h e z t a r t o z o t t É r d e m e s ez a l k a l o m b ó l m é g egy pillantást vetni a Solymosi n e m z e t s é g t ö b bi tagjainak ekkori viszonyaira: 22
3. sz. táblázat A Solymosi családfők kataszteri tiszta jövedelme és az általuk fizetett adók, 1863-1864 Név
Házszám
Kat. tiszta jövedelem
Telekadó
Házadó
Keresetadó
Sojmosi József (Lackó Józsefné)
13
0,15
0,40
0,26
-
Sojmosi György
68
4,40
0,68
0,26
1,50
Sojmosi Gábor
94
2,20
0,34
0,26
0,70
Sojmossi János
399
50,80
8,42
0,26
1,57
A differenciálódás a j o b b á g y f e l s z a b a d í t á s körüli viszonyokhoz képest erőteljesen t o v á b b n ö vekedett. Figyelemre m é l t ó ugyanakkor, hogy Solymosi J á n o s neve sem az 1865-ös, sem az
1 9
2 0
2 1
2 2
VÉGTÁRGYALÁS, Solymosi János kihallgatása (1883. júl. 7.). A vizsgálati anyagból megtudhatjuk róla, hogy napszámos, „több évi távollét után" 1882. január l-jén „költözött vissza" a községbe és Grosz Márton bérlő cse lédjeként dolgozott. OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/ I . Tanúvallomási jegyzőkönyv (1882. máj. 21.); Hivatalos bizo nyítvány (1882. máj. 22.) 4 3 ^ 4 . Mint kihallgatásakor Eszter keresztanyja, Jakab Andrásné Vámos Julianna mondta, ő Huriné „ iskolatársa, leány pajtása volt" és két éve lett „ tőszomszédja ". OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/1. ad 267. sz. A pajtásság és a komaság tehát láthatóan szomszédságszervező erőként is hatott. A komaság történeti alakulására lásd MORVAY, 1984. 281-292.; BENDA, 2002. 3-31. SZSZBML, V. 429. Tiszaeszlár fő adószámoló könyve az 1864 évre. k
1869-es eszlári választói névjegyzékben nem szerepelt. N e m tudjuk ennek a h i á n y n a k a k o n k r é t m a g y a r á z a t á t az összeírásokból k i h á m o z n i , tény mindenesetre, hogy az 1870-es ka taszterben a Lapos halom d ű l ő b e n fekvő 3 holdas rétet István testvérével osztatlanul k ö z ö s e n b i r t o k o l t á k . Ennek a résznek a felével s z á m o l v a Solymosi J á n o s n a k 1870-ben az alábbi m ű velési á g h o z tartozó földjei voltak, s a k á r h o g y is számoljuk, 1/4 telekkel akár választó is le hetett volna. 23
24
4. sz. táblázat Solymosi János birtokai, 1870 Név
Művelési ág Lakház, udvar
Solymosi János
Összesen:
Kert
Terület
Dűlő neve
73 négyszögöl
Újfalu
1207 négyszögöl
Újfalu
Szántó
5 hold 426 négyszögöl
Szögvölgy, Darócdomb, Mézesmáj
Rét
1 hold 1514 négyszögöl
Lapos halom
8 hold 20 négyszögöl
A z újfalusi h á z h o z tartozó 1200 n é g y s z ö g ö l e s kertrész a térképen j ó l k i v e h e t ő e n a telepítvény t e n g e l y é b e n , a gazdasoron feküdt. S nemcsak az udvar mögötti 567 n é g y s z ö g ö l e s kertrészt mondhatta m a g á é n a k , hanem átellenben, az ú t túloldalán is h o z z á tartozott m é g 640 n é g y szögöl. H á n y a n leírták a szalmafedelű újfalusi h á z i k ó t 1882 nyarán, amikor az írni t u d ó látogatók szinte e g y m á s k e z é b e adták a kilincset. K ö z ü l ü k a legnevesebbet s a szobabelsőre is figyel met fordító gróf Teleki Sándort idézzük: „A szoba szegényesen van bebútorozva, de tiszta mint a kiöblített pohár, a sarokban a két kis ablak közt falóca támasz háttal, mellette tulipános lá da, pár kancsó a falon, magosra vetett ágy, bakkecskéken nyugvó szalmazsákos fekhely, fehér re meszelt, sárga színnel keretezett bogjakemence (sic!), lépcsőzetén, mely ülőhelyül szolgál, Zsófi alvóhelye. Solymosiné ágya, mely sötét színházi szőttel letakarva; egy tölgyfa asztal, a mestergerendán házi és evő eszközök, két faszék. " 2 5
A telekjárandósághoz tartozó, Nagyfalu és N y í r e g y h á z a felé e s ő földeket - a d ű l ő n e v e k vál t o z á s a i miatt - é r d e m e s az 1876-os határleírás alapján m é g egyszer s z e m ü g y r e venni: Szög v ö l g y „homokos vegyületű szántóföld" volt, h e l y e n k é n t „repülő homokkal", mely silány ter m é s t adott, D a r ó c d o m b „kétharmada közép termékenységű, egyharmada általában silány, rozzsal árpával vettetik, trágyázott ugar mellett", a M é z e s m á j viszont „ kétharmad részben jó
2 3
2 4
2 5
SZSZBML, IV. B. 254. 1. d.; IV. B. 254. 6. köt. M O L , S 79. István nevű testvére ugyanekkor mintegy 7 és fél holddal bírt. Az öcs, István egyébként szabadságolt katonaként 1865-ben nősült és a Tótfaluban lakó Kováts István árva leányát vette felségül. Bátyja halála után Solymosi István - telke révén - 1875-ben felbukkant a választói névjegyzékben, az 1882-esben viszont már nem találjuk. Az 1894-es kataszterben pedig már csak csekély szőlővel és szántóval rendelkezett, melyeknek összterü lete - házzal, udvarral együtt - sem érte el az 1 holdat. Teleki, 1882. Teleki Sándor gróf (1821-1892) a beszámoló szerint 1882. június 28-án járt Tiszaeszláron.
/. sz. Solymosi János
újfalusi
térkép háza, udvara és kertje
és közép minőségű, egy harmadban futó homok". A Lapos halom ( m á s k é n t Lyukas halom) szántóföldje „szikes vegyületű nehéz művelésű", kitéve a Tisza á r a d á s a i n a k . A vizsgálat idején keletkezett visszatekintő elbeszélésekből ú g y tűnik, hogy Solymosi János családjára m á r a hatvanas é v e k b e n is rájárt a r ú d . S o l y m o s i n é azt mesélte Teleki Sándornak, hogy ifjú h á z a s férje helyett annak öccse, István ment el k a t o n á n a k , á m amikor ez kitudódott, Solymosi Jánost bebörtönözték, s több mint egy évet töltött a nyíregyházi és a debreceni t ö m löcben. S z a b a d u l á s a után pedig hamarosan betegeskedni kezdett. Pedig a m í g az ö c s kato n á s k o d o t t helyette, nyilván vinnie kellett az osztatlanul használt atyai g a z d a s á g o t is. 26
27
2 6
2 7
MOL, S 79. Kataszteri iratok, 758. cs. 947. Tiszaeszlár, 1876. máj. 25. Teleki, 1882.
A családot végül az apa 1873 elején, kolerában b e k ö v e t k e z e t t halála hozta igazán s ú l y o s helyzetbe. A l e g i d ő s e b b fiú, A n d r á s ekkor m é g csak 18 é v e s volt. 1877-ben a szintén újfalusi G u l y á s Bálint leányát vette feleségül, a zsellérsorról. Ez a fiú azonban fiatalon, 1881 v é g é n v í z k ó r b a n elhalt. A sorban k ö v e t k e z ő fiú pedig, az 1858-ban született János csak 1884 elején alapított családot, amikor a szintén Újfaluban lakó n é h a i H e g e d ű s M i h á l y leányát vette n ő ü l . G y e r m e k á g y a s feleségét elveszítve, másodjára, 1888-ban n é h a i K o v á c s István leányának es k ü d ö t t örök hűséget. 28
A m i k o r tehát E ö t v ö s K á r o l y ö z v e g y Solymosi J á n o s n é t „vagyontalan, szegény napszámos asszony" gyanánt írta l e , elvonatkoztatott néhány fontos társadalomtörténeti k ö r ü l m é n y t ő l . S most nem is elsősorban a féltelkes múltra, vagy a negyedtelkes gazda - zsellér leány h á z a s s á g á r a gondolunk. Sokkal inkább arra, hogy az 1876-os nagy árvizet k ö v e t ő segélyosztáskor Solymosi J á n o s n é l e g e l ő h á n y a d a után 1 forint 68 krajcárt kapott (pontosan a dupláját annak, amit húga, az ö z v e g y zsellérnő Solymosi G á b o m é ) . Viszont volt férje, István nevű öccsének, - az egyetlen legelőbirtokos felnőtt férfi háztartásfő ekkor a Solymosi n e m z e t s é g b e n - ugyan ekkor 2 forint 94 krajcár kártalanítás j u t o t t . Tehát az ö z v e g y l e g e l ő h á n y a d a valamivel t ö b b m i n t fele volt a legelőelkülönítéskor n y i l v á n szintén n e g y e d t e l k e s k é n t legeltetési jogot szer zett sógorénak. 2 9
30
A z 1870-es és az 1894-es kataszter két metszete között az átmenetet - hagyatéki iratok h í j á n - n e h é z áthidalni. A z 1876-os árvízi segély l e g e l ő h á n y a d r a való utalása legfeljebb csak j e l z é s lehet, hiszen ekkor a két nagy fiú m é g nem volt n a g y k o r ú . K ü l ö n n e h é z s é g e t okoz, hogy 1894-ben, a Bel- és a Tótfalu áttelepítése miatt m e g v á l t o z o t t a h á z a k s z á m o z á s a . Ekkor siet nek azonban segítségünkre a térképek, térképvázlatok. Innen tudhatjuk, hogy a régi újfalusi h á z m é g 1894-ben is ö z v e g y S o l y m o s i n é n e v é n áll, igaz ekkor m á r 187-es h á z s z á m m a l . S a h e l y ü k r ő l el nem m o z d í t h a t ó szántóföldek a térképen talán m é g k ö n n y e b b e n azonosíthatók. A z új kataszter előkészítésekor a régebbi térképlapokat h a s z n á l t á k fel vázlatként, s ezen p i rossal jelölték be a k ö z b e n v é g b e m e n t változásokat. Szemernyi történetiség k é t állókép k ö zött. A S[z]ögvölgyet á b r á z o l ó 11. résztérképlap parcellájában feketével m é g Solymosi J á n o s neve szerepelt, 399-es h á z s z á m m a l , a régi h á z s z á m o t pirossal áthúzta a m é r n ö k (a kitelepítés utáni újra), „ 187"-re javította, a n é v h e z pedig szintén pirossal e g y s z e r ű e n hozzátoldotta: „ -né özv. " S az 1894-es kataszteri i r o m á n y o k b ó l a t e r ü l e t n a g y s á g is tisztán k i v e h e t ő : a férj t ö b b m i n t egy holdas hajdani szög völgyi szántója i m m á r S o l y m o s i n é n e v é n állt. 3 1
A m i k o r tehát ö z v e g y S o l y m o s i n é a vizsgálat és a tárgyalás idején, 1882-83-ban vagyonta lannak mondta m a g á t , akkor azt legfeljebb azért tehette, mert a férje j o g á n szerzett vagyon egy r é s z é t a gyermekei örökölhették. De ha így is történt, ezek t o v á b b r a is az anya - mint haszon é l v e z ő - kezén maradtak. A z 1881 telén elhalt l e g i d ő s e b b fiú a halotti a n y a k ö n y v l a k c í m b e j e g y z é s e szerint anyjánál lakott, s a volt meny a tárgyaláson szintén azt vallotta, hogy onnan ismeri j ó l Esztert, hogy „mint sógornő négy évig együtt laktak" férje halála e l ő t t . A szülei által k ö z ö s e n épített lakházat és a legnagyobb szántóparcellát a kisebbik fiú, az 1884-ben 32
2 8
2 9
3 0
3 1
3 2
M O L , A 2568. Tiszaeszlár, ref. anyakönyvek, 5. köt. 1873. jan. 27. EÖTVÖS, 1968. 1. köt. 69. Az OSZK Kézirattárában Fol. Hung. 1384. jelzet alatt Eötvös Károly: A Nagy Per ira tai között a vizsgálati jegyzőkönyvekről készített kivonatban szintén ez a minősítés szerepel. SZSZBML, IV. B . 411. 49. d. 6182/ 1876. M O L , S 79. Kataszteri iratok, 759. cs. 947. M O L , A2568. Tiszaeszlár, ref. anyakönyvek, 5. köt. (1881. dec. 18.); i l l . VÉGTÁRGYALÁS, Tanyi Józsefné Gu lyás Eszter tanúvallomása (1883. júl. 6.). Gulyás Eszter - három nappal Solymosi Eszter eltűnése előtt - 1882. március 29-én kötött újabb házasságot Tanyi József földművessel.
nősült legifjabb J á n o s m é g 1894-ben sem kapta meg. Ez m é g ekkor is az ö z v e g y anya n e v é n állt. H o g y az ö z v e g y k ö z b e n , 1883-ban sem lehetett nincstelen, igazolni látszik az is, hogy amikor 1883 ő s z é n L á p o s s y J á n o s tiszteletes listát állított össze az eszlári nincstelen reformá tus s z e g é n y e k r ő l , akik vagyoni helyzetük miatt k é p t e l e n e k a református k ö z a l a p s z á m á r a ada kozni, ebből a névsorból özv. Solymosi J á n o s n é neve h i á n y z o t t . A z anya vitathatatlan sze g é n y s é g e tehát m é g ekkor sem lépte át a s z e g é n y s é g és a nincstelenség közötti m a r k á n s ha tárvonalat. 33
N a g y j á b ó l ez az, amit a strukturális t á r s a d a l o m t ö r t é n e t forrásaiból - a perbeli n a r r a t í v a k k a l kiegészítve - egy szorosabb családtörténethez ö s s z e tudtunk szedni. De t o v á b b l é p h e t ü n k - e innen egy g y e r m e k l á n y individualitása felé? Solymosi Eszter A z o k r ó l a korai éveiről, amelyek általában m e g h a t á r o z z á k egy s z e m é l y i s é g kialakulását, j ó formán semmit sem tudunk. N e m é r d e m e s s p e k u l á c i ó k b a b o c s á t k o z n u n k arra n é z v e , hogy mit jelenthetett s z á m á r a apja korai elvesztése. T ö b b e t nem érthetnénk meg, mint amit anyja mon dott a tárgyaláson Eötvös m e g l e h e t ő s e n átlátszó p s z i c h o l o g i z á l ó kérdésére: „jókedvű volt-e a leány vagy néha búslakodott? " - S o l y m o s i n é k e s e r ű e n ezt válaszolta: „Hatod magammal ma radtam tíz éve apja halála után, négy éves volt mikor az apja meghalt. Hát ha szomorú lett volna is, lett volna oka. " 3 4
Iskoláztatás A z 1867 d e c e m b e r é b e n született Solymosi Eszter az Eötvös-féle népiskolai t ö r v é n y szerint 1874-ben lépett az iskolaköteles korba. Ezt m e g e l ő z ő e n az iskoláztatás szempontjából megle h e t ő s e n áldatlan állapotok uralkodtak Szabolcsban, de bátran mondhatjuk, o r s z á g s z e r t e is. M a g y a r o r s z á g o n a törvény b e v e z e t é s e idején a tanköteleseknek mintegy fele j á r t csak i s k o l á b a . Szabolcsban m é g p á r évvel k é s ő b b , a hetvenes évek elején ennél is rosszabb volt a helyzet. 35
36
A m i Tiszaeszlárt illeti: a reformkorban m é g k ü l ö n fiú- és leányiskolát m ű k ö d t e t e t t a falu ban a református e g y h á z ( m é g egyet külön a katolikus), á m a leányiskola épülete egyre roszszabb állapotba kerülvén, ott beszüntették a tanítást, s egyazon tanító elé j á r t a k a r e f o r m á t u s fiúk és leányok vegyesen. A z 1869-es n é p s z á m l á l á s szerint mindenesetre a falu férfi n é p e s s é g é n e k 55%-a, a n ő k n e k 63%-a teljesen analfabéta volt, tehát sem írni, sem olvasni nem tu dott. 37
A z újfalusi telepítés után hamarosan ott k ü l ö n „szegényes oskolaházat" emeltek, amely 1866-ra bevakolatlanul üresen állt, de m é g a bele v a l ó tanító j a v a d a l m a z á s á r a is h i á n y z o t t a p é n z a l a p . V é g ü l , többszöri n e k i r u g a s z k o d á s és h a l a s z t á s után az újfalusi iskola 1871. május 3 8
TtREL, I . 28. j . Körlevelek. 16. d. (1883. nov. 21.) VÉGTÁRGYALÁS, özv. Solymosi Jánosné tanúvallomása (1883. jún. 21.). A lényegen semmit nem változtat, csak az akkurátusság kedvéért jegyezzük meg, hogy apja halálakor Eszter már betöltötte ötödik életévét. 5 LÁNG, 1886. 30-31. HEBENY, 1982. 208. A szerző legkorábbi adata szerint Szabolcsban 1872-ben (6-15 éves korra) 45%-os beisko lázottsággal számolhatunk. ÓNODY, 1871. 20-21. Érdemes megjegyezni, hogy míg a nők között magasabb volt a csak olvasni tudók száma, addig az írni és olvasni tudók rovatában a férfiak vezettek. TtREL, I . 28. c. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek. 22. 1864-1866.
3 3
3 4
3
3 6
3 7
3 8
l - j é n nyitotta meg kapuit a n ö v e n d é k e k előtt. E l v é g e z t é k a két református iskola „illetékessé gi körének" kijelölését is: az újfalusi t a n o d á h o z az újfalusi és tótfalusi tankötelesek tartoztak, „ úgy azonban, hogy a szülőknek jogukban álljon a két iskola közzül tetszésük szerint bárme lyikbe küldhetni gyermekeiket". „A négy évi tanfolyamot elvégzetteket illetőleg a magasabb hitoktatásra nézve" viszont az határoztatott, „hogy azok a belfaluba - a rector elibe jár janak. " Az eszlári tanítói állást e l n y e r ő k eleinte gyorsan váltogatták e g y m á s t . S az iskolalá togatási kedv sem v o l t erősnek m o n d h a t ó : 1868/69-ben p é l d á u l a 173 református i s k o l a k ö t e l e s b ő l m i n d ö s s z e 73 j á r t az i n t é z m é n y b e . A hetvenes é v e k k ö z e p é r e azonban, mire Solymosi Eszter iskoláskorba lépett, r e n d e z ő d n i látszott a helyzet. Új tanítók kerültek mind az ófalusi, m i n d az újfalusi református népiskolába: az 1839-es születésű V á r k o n y i Ferenc a belfaluban, az 1847-es születésű F. K o v á c s István a „ külső iskolában " nemcsak okleveles tanítók voltak, de hosszabb i d ő n keresztül a faluban is maradtak. A z 1875-ös egyházlátogatási j e g y z ő k ö n y v m á r elismeréssel szól „a tanszobák" „ virágzó beléletéről": „Szerencsés Egyház! Mely két oly okleveles tanítóval bír, kik a mértéket akár képességre, akár ügyességre, akár szorgalomra nézve bár hol megütik. A tanügy barátra valódi élvezet tanításaikat, ügyes kérdéseiket, értel mes fejtegetéseiket hallgatni. " 3 9
40
4 1
A z ófalusi i s k o l á b a hat, az újfalusiba előbb négy, majd öt osztály járt. Jellemzően alakult az egyes osztályok k ö z ö t t a nemek és korcsoportok szerinti m e g o s z l á s az újfalusi iskolában: 5. sz. táblázat Az újfalusi iskola korosztályai
Osztály
1873/1874
1883/1884
1877/1878
-
fiúk
V.
-
-
IV.
leányok
fiúk
leányok
2
1
4
1
-3
1
-
III.
6
2
1
5
7
II.
6
1
6
11
8
I.
28
9
11
8
8
TEREI, Tiszaeszlár helv. hitv. egyház tanácskozási és határozati jegyzőkönyve, I . köt. (1871. máj. 6.) Ezen a gyű lésen „ mind a két iskolában bármely keresztyén hitfelekezetű gyermekre nézve egy ugyanazon tandíj " állapíttatott meg. Korábban, a hatvanas évek közepén a kezdők számára a tandíj alacsonyabb volt, mint a már írni és olvasni tudóké. Ezt először 1868. májusában egységesítették.; TtREL, I . 28. c. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek. 25. köt. Előterjesztés a h. h. T. eszlári egyház állapotjáról a főtiszteletű egyházkerület által kiadott kérdések értelmében (Csiszár Soma, ref. lelkész, Tiszaeszlár, 1869. jan. 15.) 40 Uo. TtREL I . 28. c. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek. 49. d. Jegyzőkönyv a szentmihályi, tiszadobi, tiszadadai, eszlári, halmaz magyar és német újvárosi, hajdúböszörményi egyházak és iskolák szabályszerű megvizsgálásáról. Pákozdi Lajos egyházmegyei tanácsbíró és Katona Endre hajdúnánási lelkésze, esperesi megbízottak (Eszlár, 1875. jún. 14.) 3 9
4 1
4 2
Uo. 30. köt.; 49. d.; 31. köt.
A k e z d ő osztály magas arányát m é g m a g y a r á z h a t n á n k az új telepítvény fiatalos korszerke zetével, vagy feltételezhetnénk, hogy a nagyobb gyerekeket a szülők inkább a messzebb e s ő belfalusi iskolába járatták. Ez u t ó b b i n a k - a j e l e n s é g e t teljesen nem kizárva - m é g i s ellene m o n d az ottani nagyon is h a s o n l ó k o r p i r a m i s . 43
6. sz. táblázat Az ófalusi iskola korszerkezete 1877-1878-ban IV.
III.
2
5
2
4
osztály
VI.
V.
fiúk
1 2
lányok
II.
I
5
8
12
5
9
8
A felsőbb osztályok l é t s z á m á n a k általános apadása i n k á b b m á s tényezőkre mutat. A társada l o m részéről m e g n y i l v á n u l ó k ö z ö n y r e a kortársak sokat panaszkodtak, s Velkey P á l , Szabolcs megye frissen kinevezett tanfelügyelője 1879-ben ékes szavakkal ostorozta is első j e l e n t é s é ben: „Népünk minden rétegében sokkal nagyobb még a közöny ma is az iskola s a közoktatás ügye iránt, mint a sokszor elhangoztatott lelkes szavak s szépen kikent frázisok után, a felüle tes vizsgáló gondolhatná. Az értelmiség, a míveltebbek restellenek foglalkozni vele, a kevésbé míveltek nem értik becsét, nem érzik szükségét.' ,44
Ennek tudható be, hogy Tiszaeszláron 1877-ben is a 234 fős 6-15 éves k o r o s z t á l y o k n a k (mindennapi- és ismétlőiskola-kötelesek együttesen) alig fele (49,6%-a) j á r t i s k o l á b a . S az iskolába j á r á s n a k is k ü l ö n b ö z ő fokozatai voltak: Szabolcs m e g y é b e n a 32 916 tankötelesből 23 115 számított iskolába j á r ó n a k , de k ö z ü l ü k 5490 gyerek csak télen látogatta az oktatási i n t é z m é n y e k e t . Ezt a t é n y e z ő t m i n d e n k é p p e n tekintetbe kell vennünk, ha - főként a m i n dennapos iskola terén - a megyei beiskolázottság o r s z á g o s arányt n é m i l e g m e g h a l a d ó m é r t é két olvassuk k i a nyolcvanas évekre a statisztikai a d a t o k b ó l . 45
46
47
Solymosi Eszter tehát ugyan egy k o n s z o l i d á l ó d ó n é p i s k o l a i rendszer n ö v e n d é k e lett, m é g sem valószínű, hogy élni tudott a m e g l é v ő lehetőségekkel. R á a d á s u l a hetvenes évek v é g é r e , az új falusi iskolában ismét rosszabbra fordult a helyzet. A z 1879-es vizitáció K o v á c s István iskolájáról m á r azt állapította meg, hogy „betegeskedése miatt elhanyagolt állapotban talál tatott. Ezért is utasíttatott, hogy eszközölvén orvosoltatását, meggyógyulásáig segédtanítót ve gyen maga mellé. " A v á l t o z ó helyzet m e g é r t é s é h e z azonban hozzátartozik, hogy k ö z b e n botrányokkal tarkított lelkészváltás történt a faluban, és az új prédikátor, L á p o s s y J á n o s , az espereshez írott m a g á n t e r m é s z e t ű levelében m á r szolgálata k e z d e t é n leszögezte, hogy „az 4 8
4 3
4 4
4 5
4 6
4 7
4 8
Uo. 49. d. SZSZBML, IV. B. 404. 34. d. 415/1880. Tanfelügyelői jelentés Szabolcs megye népoktatásának 1878/79. iskolai évi állapotáról. Nyíregyháza, 1879. dec. 11. Pontosabban is megjelöli, hogy „a munkerő hiánya" az az akadály, amely „ a szülőket és gazdákat gyakran arra csábítja, néha szinte kényszeríti, hogy az iskolás gyermekek munka képességét a törvény rovására is értékesítsék... " Uo. 30.d. 245/1878. Tankerületi népoktatás állapotának táblás kimutatása (1877) Uo. 1878. ápr. 11. HEBENY, 1982. 209. TtREL I . 28. c. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek. 49. d. Látogatási jegyzőkönyv az Alsószabolcs-hajdúvidéki ref. egyházmegye déli és északi részén 1879. június 12. - július 10. napjáig teljesített szabályszerű látogatásról, Bakoss Gábor körlátogató (Tiszaeszlár, 1879. júl. 1.) A szöveg idevágó részében - tévesen - Kovács Imre tanító név szerepel.
újfalusi iskolában, ha nem tetemes is, de a belső iskolához viszonyítva sok a mulasztók szá ma", s hogy miért nem tud ezzel szemben h a t é k o n y a n fellépni, azt hozza fel m a g y a r á z a t u l : „ mert az újfalusi tanító úr minden fellépés és megtámadás ellenében jó mentséget talál foly tonos lábfájási betegeskedésében". S a gondok az idő m ú l á s á v a l nem oldódtak. H o g y milyen tárgyakat tanultak a n e b u l ó k ekkoriban, azt m á r maga a törvény, majd az 1869-es tanterv nagy v o n á s o k b a n m e g h a t á r o z t a . A református népiskolai tananyagban első helyen a hit- és erkölcstan szerepelt. A z ófalusi o s k o l á b a n , V á r k o n y i Ferenc t a n m e n e t é b e n az e l s ő osztályban például „ egy pár ószövetségi történet", illetve „ könyörgés " mellett „ írás, ol vasás, szám észből 10-ig" volt a lecke. Ehhez m á s o d i k b a n „újszövetségi szent történetek, Jé zus születése, megkeresztelése, tanítványok választása" stb. jött, valamint „beszédértelem gyakorlatok, nyelvtan, szám észből 50-ig, írás olvasás, könyörgések, ének". H a r m a d i k t ó l be j ö t t a történelem, földrajz, illetve a természetrajz é s a n ö v é n y t a n , a s z á m t a n m á r „észből 100-ig" és így t o v á b b . Eszter ugyan nem V á r k o n y i elé járt, s az eszlári tanmenet is csak az 1883-84-es t a n é v r e áll r e n d e l k e z é s ü n k r e , á m mivel V á r k o n y i a hetvenes é v e k k ö z e p é t ő l rek tor volt a belfaluban, feltételezzük, hogy az újfalusi tanító sem oktathatott nagyon m á s szel lemben. B á r az új lelkész é s az újfalusi tanító között e l m é r g e s e d ő konfliktus azt sugallja, hogy itt azért másról is szó volt, mint a b e t e g e s k e d é s r ő l . Egy 1881 tavaszán tartott presbiteri gyű l é s e n m á r egyenesen az hangzott el, hogy nevezett tanító „ többszöri figyelmeztetés dacára is iskolájára semmi felügyeletet nem gyakorol, hanem azt egészen a tanításban még járatlan se gédekre bízza, s e mellett, mivel azon egyháziatlanságot tanúsító magaviselete, miszerint templomban, különösen pedig a szentasztalnál többszöri megintés dacára évek óta soha meg jelent, már általánosan botránkoztatóvá és tűrhetetlenné vált." í g y aztán K o v á c s Istvánnak nem maradt m á s választása, minthogy 1881 november l-jétől nyugdíjazását kérje és m e g v á l j o n k a t e d r á j á t ó l . 1881 ő s z é n aztán új tanító került Újfaluba, aki azonban Esztert m á r nem ta níthatta. 49
50
51
52
A k i persze valaha oktatott iskolában, az tudja, hogy egy dolog a tanmenet, s m á s maga a ta n í t á s tényleges menete. De az utóbbit aligha van e s é l y ü n k Eszláron Eszter életére n é z v e re konstruálni. Marad tehát s z á m u n k r a a lehetséges v i l á g o k behatárolása. A z t tehát nem tudjuk, hogy Eszter mennyi évet, napot töltött a mindennapi iskolában, való s z í n ű azonban, hogy ha nem is mindig a saját hibájából, sokat hiányozhatott. A z t viszont egé szen biztosan állíthatjuk, hogy 1880-ban egy-másfél h ó n a p o t V á r k o n y i h o z j á r t át az ófalusi is k o l á b a az „agendát tanulni", hogy e l ő k é s z ü l j e n e k az „ úr asztalához"'. Ekkoriban legfeljebb az ismétlő iskolában kellett volna megjelennie, de itt 1880 őszétől m á r alig bukkant fel, hiszen k ö z b e n dolgozni szegődött. A z ismétlőiskoláról - egy esperesi körlevél h a t á s á r a - a 53
4 9
5 0
5 1
5 2
5 3
TtREL I . 28. j . Körlevelek. 16. d. Lápossy János ref. lelkész - Pápay Imre esperes (Tiszaeszlár, 1878. jan. 31.). A levélváltás apropója az volt, hogy januárban tüzelőhiány miatt egy hétig az újfalusi iskola bezárt, s erről az espe res bejelentést kapott. KÖTE, 1975. 61-63. TEREI, Egyháztanácskozási és határozati jegyzőkönyv, I . köt. (1881. márc. 20.) TtREL I . 28 c. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek. 31. köt. Az új újfalusi tanító, Pásztor József az 1813-1884-es tanmenet szerint láthatóan nagyobb léptekkel haladt, mint a belfalusi rektor: már elsőben 1-20 ig tartó számkör ben tanított, másodikban már 100-ig, harmadikban 1000-ig stb. Nála pillantást vethetünk a történelem csak rész ben kronologikus szerkezetére is: III. о. I . Lajos, Hunyadi János, Mátyás; IV. о. I . József, Mária Terézia, Kossuth Lajos, Deák Ferenc; V. o. Habsburg család I . Ferdinándtól V. Ferdinándig.; Más szabolcsi népiskolák korabeli tan menetével összevetendő lásd KISS, 1991. 31-33. VÉGTÁRGYALÁS, Várkonyi Ferenc tanúvallomása szerint 6 hétig tartott a felkészítés (1883. júl. 6.), az Eszter rel ide együtt járó Farkas Eszter szerint csak 1 hónapig. (1883. júl. 21.)
presbyterium először 1873-ban hozott határozatot: eszerint a fiúk szerdán 4 - 6 - i g , a l e á n y o k viszont v a s á r n a p 4 - 6 - i g voltak a tanítóhoz rendelve. A források nem s z ó l n a k a m e g v a l ó s u l t gyakorlatról, de a v a s á r n a p i iskolára m é g i s biztosan vonatkoztathatjuk Kaposi Nagy József nek, a falu kisbírájának tanúvallomását, aki a perben azt állította, onnan ismerte Solymosi Esztert, hogy iskolakötelesként sok felszólítást vitt hozzájuk. Vagy ahogy „ a község cselédje " kifejezte m a g á t : „sokat hajkurásztam szegény fejét. " 54
5 5
Szolgálatba szegődtetés Eszter korai dologra fogásáról kivételesen pontos értesüléseink vannak a vizsgálat és a per j ó voltából. M á s k é n t aligha t u d n á n k b á r m i t is a s z e g é n y félárva iskola utáni éveiről. De ez ak koriban és ott így lehetett szokásos. Először 1880 ő s z é n h á r o m hónapra Pap A l b e r t é k h e z s z e g ő d ö t t el, akik akkor Tótfalu észa k i r é s z é n g a z d á l k o d t a k , a zsinagógával szemközti oldalon, ami „mindössze nyolc házból állt". P a p p é k a t azért hallgatta k i Bary József vizsgálóbíró a n y o m o z á s során, hogy kiderít se, hogy ismerhették-e a z s i d ó templomszolga, Scharf J ó z s e f é s felesége a leányt előzetesen, ezt ugyanis tagadták a vallatáskor. B e n n ü n k e t azonban most az érdekel, hogy Eszter első mun k á b a állásakor P a p p é k n á l mint „mindenes szolgáló lakott", s „jóviseletű, szófogadó, fürge, eleven volt akármerre küldték. " M é g s e m maradt t o v á b b h á r o m h ó n a p n á l . 56
5 1
1881-ben, i m m á r e g é s z évre, Olajos Bálintékhoz került, Szilvásiné tanyájára, s ezzel v é g k é p p kiesett az ismétlő iskola látószögéből. Özv. Szilvási J á n o s n é R o h á c s Anna két leányával a Sóstó-tanya bérlője volt, ami Kállay Istvánné r é v é n Kállay Béninek, a k ö z ö s p é n z ü g y m i niszternek volt az eszlári birtoka. A „ tanya ", a t u l a j d o n k é p p e n b i r t o k k ö z p o n t a belfalutól mintegy fél órányi j á r á s r a keletre, a nagyfalu-debreceni országút k ö z e l é b e n állt, s az eredeti bérlő, a férj 1874-ben hunyt el, 61 éves k o r á b a n . Olajos Bálintot, Szilvásiné kocsisát és fe leségét, Szakolczai E r z s é b e t e t Solymosi Eszter ruháira n é z v e hallgatta k i 1882 s z e p t e m b e r é ben a vizsgálóbíró. S itt a szálak összeérnek: Olajos Bálint H u r i n é n a k volt a rokona, a Szakolczaiak pedig S o l y m o s i é k (és Huriék) k ö z e l é b e n laktak Újfaluban. A g a z d a v á l a s z t á s b a n tehát a s z o m s z é d s á g i - r o k o n s á g i szál összefonódott. Olajosné kihallgatásakor arra is e m l é k e z e t t , hogy az eltűnésekor viselt n a g y k e n d ő t és a k é k szoknyát „azon idő alatt vette Solymosi Esz ternek az anyja, míg Olajosoknál szolgált", tehát a s z e g ő d m é n y a n a g y l á n y kistafírozására szolgált. Ugyanakkor az alul viselt „veres szoknya már ócska volt, midőn Olajoséktól eltávo zott, s azt már ottani szolgálata idejében foltozgatta". K ü l ö n faggatták Olajosnét a tárgya láson arról a bizonyos tehéntaposásról, amely sérülést Eszter a sóstói szolgálat alatt szenve dett. Olajosné ú g y e m l é k e z e t t , hogy amikor Eszter lábfejét a tehén 1881 őszén megtaposta, h á r o m hétig sántikált vele, a seb „veres" volt, a lába be volt dagadva, de csak „úti laput, meg hagymát" tettek rá, azzal g y ó g y í t o t t á k . Sem a Sóstón, sem Eszláron nem volt orvos. 5 8
59
60
A S ó s t ó n kitelvén a szolgálat 1882 elején, két h ó n a p o t Eszter otthon töltött és csak m á r c i u s l-jétől lépett be a m á s o d i k s z o m s z é d b a , a szintén rokon H u r i A n d r á s o k h o z . Huriné szerint TEREI, Egyháztanácskozási és határozati jegyzőkönyv, I . köt. (1873. dec. 11.) 55 VÉGTÁRGYALÁS, Kaposi József (1883. júl. 9.) 56 OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/1. 594. Papp Albert tanúvallatási jegyzőkönyve (1882. szept. 11.) Papp Albertek 1882 őszén már Újfaluban laktak. 57 VÉGTÁRGYALÁS, Papp Albertné tanúvallomása. (1883. jún. 24.) M O L , A 900. Tiszaeszlár, r. kat. anyakönyvek. 31. (1874. júl. 6.) 59 OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/ I . 590v. A ruházat kérdésével itt nem foglalkozunk. Erre lásd KÖVÉR, 2005. 139-151. VÉGTÁRGYALÁS, Olajos Bálintné Szakolczai Erzsébet tanúvallomása. (1883. júl. 6.) 5 4
5 8
6 0
H u r i A n d r á s apja és Eszter nagyanyja voltak testvérek. A r o k o n s á g fokát illetőleg azonban - ú g y tűnik - a menyek nem voltak k e l l ő e n t á j é k o z o t t a k . A tárgyaláson S o l y m o s i n é legin k á b b „komaasszonyaként" említette H u r i n é t , aki Zsófi lányának keresztanyja v o l t . A m ü r o k o n s á g láthatóan fontosabb köteléknek számított, mint a nem pontosan, i n k á b b n é v l e g s z á m o n tartott leszármazási r o k o n s á g . A b e s z e g ő d é s m o t í v u m á t egyik asszony sem g a z d a s á g i szük s é g g e l indokolta. S o l y m o s i n é szerint „ nem muszáj volt szolgálni, a csak jókedvében tette, mi vel neki atyjafia és másik leányomnak keresztanyja és úgy tartotta mint saját gyermekét, mert csak egyetlen fia van ". H u r i n é a szolgálatba hívás történetét a r á j e l l e m z ő b ő b e s z é d ű s é g g e l adta e l ő : „A kis fiam, aki elhalt épen annyi éves volt ezzel a kis leánnyal. Én máskor is baj lódtam kis leánygyermekekkel, de azokat sem terheltem, készebb vagyok magam tenni min dent, csakhogy jól töltsék fiatal napjaikat. Ezzel a kis leánnyal is így bántam. Nem maradt mint csak egy 7 éves fiam. Ez azt mondta: hívja el édesanyám ezt a kis leányt hozzánk s azt a kis bért inkább egy atyafinak adja. Igen szép, ügyes gyermek volt, járt az ismétlőiskolába. Én megígértem fiamnak, hogy majd elkérem édesanyjától, de mielőtt ez megtörtént, eljött maga a gyermek hozzánk. Lelkem Eszter, mondtam neki, eleresztene-e édes anyád hozzánk szolgálni? Ezt sem mondtam volna, de mikor elmenőben volt, fiam az istálló ajtajában állott és intett, hogy szólítsam meg. Én tehát megszólítottam, mond meg a komaaszonynak, hogy eleresztenee hozzánk lakni. " Abban a k é t t a n ú v a l l o m á s egyezett, hogy Eszter dolga a kialkudott (15 fo rint meg egy p á r csizma) bérért az volt, hogy ételt vigyen k i a tanyára, s mosogasson, sepregessen a h á z körül. H u r i A n d r á s ugyanis, aki eszlári taksás nemes családból s z á r m a z o t t , több m i n t tíz é v e a volt Вánffy-birtokot bérlő Lichtmann Jakab „béresgazdája" volt. H u r i n é egyik m e g j e g y z é s é b ő l feltételezhetően a Jeges t a n y á n szolgált, amely Eszlártól mintegy másfél órá n y i gyalogjárásra, dél felé esett. Huri „ nem is igen járt haza, csak szombaton este és vasár nap, vagy hétfőn este megint kiment". H u r i n é tehát egész héten egyedül volt otthon, fogla latoskodott a j ó s z á g g a l , a háztartással, j ó l jött tehát neki egy kis segítség. K ü l ö n ö s e n , ha 61
6 2
6 3
64
6 1
VÉGTÁRGYALÁS, Huri Andrásné Olajos Julianna tanúvallomása (1883. jún. 22.). Huri Andrásnak legfeljebb a nagyapja, Hori József (akkor még így írták!) volt a testvére idősebb Solymosi János második feleségének, Hori Erzsébetnek, ez utóbbi azonban nem Solymosi Eszter nagyanyja. Solymosi Eszter nagyanyját, Hori Juliannát há zasságkötésekor ugyan szintén Hori András árva leányaként írta be a pap az esketési anyakönyvbe, mint pár év vel korábban Erzsébetet, de anyakönyvi kutatásunk szerint Julianna valójában nem biztos, hogy Hori András (*1802), hanem valószínűleg Hori György leánya (*1811) lehetett. M O L , A 2567. 2. köt. Mindez természetesen nem zárja k i , hogy az apákat (tulajdonképpen dédapákat) további közös ősre lehessen visszavezetni, ám a refor mátus anyakönyvek sorozata Eszláron 1764-gyel kezdődik.
62 VÉGTÁRGYALÁS (1883. jún. 21.). Solymosiné ekkor szintén emlegette az „atyafiságot", de meglehetősen öszszekeverve a felmenőket, Solymosi apját és Huri nagyanyját mondta testvérnek(!?) VÉGTÁRGYALÁS, Huriné (1883. jún. 22.). A Huri család történetéhez hozzátartozik, hogy a született leánygyer mekeit (Zsófia, 1861; Julianna, 1864) korán elveszette, az Eszterrel kortárs 14 éves fia, Sámuel pedig 1882. feb ruár 3-án sorvadásban halt el. A z egyetlen életben maradt fiú, akit ki is hallgattak a perben, József (* 1865) tehát nem hét, mint a gyorsírásos jegyzőkönyvben tévesen szerepel, hanem 17 éves volt. MOL, A 2568.4. köt. Huri Jó zsef tanúvallomásában elismerte, hogy gyermekkorából, még az iskolából ismerte Esztert, viszont tagadta, hogy „ kedvelte " volna, s csak azért mondta anyjának, hogy fogadja fel a leányt, mert „ nekünk semmifélén nincs zárunk és ha valami bitangot fogadunk, elvihetne mindent a házból. " VÉGTÁRGYALÁS, Huri József (1883. jún. 28.). 6 3
6 4
A Jeges tanya távolsága Eszlártól az egri r. kat. schematizmus alapján. SCHEMATISMUS, 1880. 109-110. Huriné utalása a tanyára: „A Jegest is kérem tek. törvényszék annyi volt neki megfutni, hogy nem is álmodtam már itthon volt." VÉGTÁRGYALÁS (1883. jún. 22.). Huri és gazdája között szorosabb viszony lehetett, hiszen Huriné azt is elkotyogta, hogy Lichtmann „jót állt a takarékban, most mikor a házat csináltuk". Az utalás egész friss építési kölcsönre vonatkozhatott, hiszen Huriné ugyanaznap már azt is elmesélte, hogy még 1882. április el sején a szomszédasszonynak úgy nyilatkozott, „a meszelést... csak" „tessék-lássék" teszi, hiszen az „ünnep [értsd: húsvét] után meg a gazda mindjárt elbontja a házat".
l e á n y g y e r m e k volt az illető. A z é r t a fiatal leányokról v a l ó g o n d o s k o d á s látványos d e m o n s t r á lását hallván nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez m á r azután történt, hogy H u r i n é t egy névtelen feljelentés m é g 1882 n y a r á n m e g v á d o l t a azzal, hogy lehet, hogy ő tette el - a k á r v é letlenül - a leányt láb alól. „Miközben a gazdát szelíd jóra való embernek mond [sic!] az egész falu; annál házsáfrjtosabbnak [sic!] mondják feleségét; cselédjeit rendre üti, veri, kí nozza, sőt verekedik, s békében vele csak nagyon kevesen élnek. " S a törvényszéki elnök k é r d é s é r e maga is elismerte, hogy é p p 1882. április elsejének reggelén kétszer is leteremtette a leányt: 6 5
„Huriné: Haragos akkor annyiban voltam vele, hogy olyan jó gyermek volt és a sertést úgy terengetésével hajtotta és azt szóltam neki, hogy vegyél fel egy fát, mit rimánkodol neki, csak üss rá. A másik, hogy amint az edényt mosta... Az is úgy volt, hogy mondom neki, hogy majd öblítse meg az edényt, de a szappanozó teknőt elfoglaltuk konkollyal, ő meg nem ürítette ki; hanem van egy sütő teknőm olyan, hogy egy köbölt is lehet belőle sütni, és abban akarta a kor mos edényt mosni. Hát mondtam, hogy ha cseléd leszesz is, akármi sütő edénynek mindig gondját viseld, mert azért az Isten is megver. Elnök: Ez haragból ment, vagy csak olyan jóakaratú figyelmeztetés? Huriné: csak figyelmeztetés. Igaz, hogy élesen mondtam neki, nem mondom, de hogy komo lyan bántottam volna, azt nem mondom. " A szerepfelfogásba tehát a cselédéletre n e v e l é s belefért, a raplis, hisztérikus h á z i a s s z o n y fizimiskáját viszont m á r j o b b volt nyíltan nem v á l lalni. A z azért így is kiderült, hogy a h a n g h o r d o z á s minden volt, csak nem g y e n g é d . De leg alább az anyagi g o n d o s k o d á s r ó l m i n d e n á r o n meg akarta győzni a bírákat. M i n t elbeszélte, az április elsejét, szombatot m e g e l ő z ő héten, m é g c s ü t ö r t ö k ö n , amikor H u r i n é hazajött a tokaji vásárból, öt forintot készített k i Eszternek a b é r é b ő l , s kínálta vele az anyját. S o l y m o s i n é - H u r i n é elbeszélése szerint - viszont erre azt felelte: „ hadd legyen majd jövő csütörtökön, ha elereszti Esztert Tisza-Lökre. " S o l y m o s i n é viszont a tárgyalás előző napján ú g y m e s é l t e , hogy április l-jén reggel látta utoljára Esztert, amikor „avvaljött be, hogy édes anyám, haza hozom majd én is, ide adja majd a Julcsa néném az 5 forintot és az ünnepre majd ruhát fog venni. " Eszter n ő v é r e a tárgyaláson két nappal k é s ő b b egyenesen ú g y emlékezett, hogy á p rilis elsején szombat déltájban a belfaluban találkozott húgával, aki azzal „dicsekedett, hogy 5 frtot ad Julcsa néni vásárra, csizmát vesz. Azt is mondta, hogy most siet, mert a Julcsa néni bemeszelte a pitvart. " Ezek szerint a reggeli szidás nem érvénytelenítette a k o r á b b i ígéretet, ahhoz azonban haza is kellett (volna) i d ő b e n érni. S az is t é n y n e k tűnik, hogy Eszter a k ö v e t k e z ő héten Tiszalökre készült a vásárba, hogy ruhát vagy csizmát vegyen m a g á n a k . A történet azonban nem a s z o k v á n y o s ú t o n folytatódott. 6 6
6 7
6 8
6 9
Eltűnés 1882. április elsején ugyanis Solymosi Eszter nyomtalanul e l t ű n t Gazdaaszonya a belfalusi boltba küldte el, m i v e l az új falusi zsidó bolt szombaton nem tartott nyitva. A z út, amelyet t ö b ben, t ö b b s z ö r is l e m é r t e k m é g a k é s ő b b i e k folyamán, H u r i ék házától, az Újfalu déli v é g é t ő l
OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/1. 266-267. (1882. jún. 24.) VÉGTÁRGYALÁS (1883. jún. 22.) Uo. 68 Uo. (1883. jún. 21.) Az asszony később azt is hozzátette, hogy az adakozási hajlandóság azért nem buzgott túl Hurinéban, ugyanis a harmadévi bér helyett végül csak egyötödöt adott ki: „Három forintot adott a maga jószán tából, mikor már a gyermek eltűnt. " Uo. 69 Uo. (1883. jún. 23.) 6 5
6 6
6 7
Kohlmayer boltjáig az Ófalu északi részéig negyven percig tartott, tehát m e g l e h e t ő s e n h o s s z ú v o l t . Huriné k ö r ü l m é n y e s elbeszéléséből ú g y tűnik k i , hogy a leány maga ajánlkozott a bolt ba menni: „A kis leány azt mondta: Van Kohlmayernél, lemegyek, amig maga meszel és ho zok. О aztán a kis edényt szedte a pitarből [sic!] és megmosta. Aztán kiszólt a végső ablako mon, hogy adjak neki pénzt. En bementem a szobába és azt mondtam, hogy itt van egy garas, hozz kindruszt, vagy ha úgy nem jut eszedbe: bécsi kormot. így a kis lány 4 kr[ajcár]ral el ment. Lánczynénak átkiáltottam, hogy nem hozat-e valamit? Dehogy nem! En utánna kiáltot tam a leánynak, de már akkor anyja kertje szögleténél volt. Egy menyecske, Csordás Gáborné, adott neki patkó-szegre egy garast, úgy aztán ő ezzel a 7 kr[ajcár]ral ment el. " Déltájban, amikor m é g nem érkezett meg a leány, először arra gondolt, „ hogy beteg talált lenni; mert a kis fiam is hirtelen lett beteg és úgy halt meg. Hát azt gondoltam, hogy talán a früstöktől meg zabált. " Csak k é s ő b b indult a k e r e s é s é r e , először a belfaluban, a n ő v é r é n é l , Solymosi Z s ó finál tudakozódott, aki akkor R o s e n b e r g n é l , a volt m e t s z ő n é l , majd boltosnál szolgált, majd értesülve arról, hogy Zsófi Esztert hazafelé sietni látta, visszatért Újfaluba. Csak ekkor érdek lődött az a n y á n á l , aki e l m o n d á s a szerint nem is tudott arról, hogy leánya Ófaluba, a boltba tá vozott. A z anya ezután kezdte keresni a leányát. Hivatalosan azonban csak h a r m a d i k á n , hétfő este jelentette be a falu bírájánál e l t ű n é s é t . 7 0
7 1
72
A z anyja által Vencsellőn, április n e g y e d i k é n a szolgabírónak diktált személyleírás szerint Eszter „14 éves", „magas volt, de mint nő nem kifejlett", „kerek", „barnapiros" arcú, sze me színe „fekete", haja „rövid", szintén „fekete", „csendes, szelíd" t e r m é s z e t ű . Ezekkel a j e l z ő k k e l r e n d e l t é k el körözését. 73
N e m követjük itt nyomon a leány keresésének, az eltűnés ü g y é b e n indított v i z s g á l a t n a k a menetét. A k á r m i is történt, sohasem derült k i , hogy valójában m i lett vele. A k i k utoljára látták, a belfalu széléig tudták n y o m o n követni mezítlábas lépteit. Pontosab ban m é g a vizsgálat során Solymosi Zsófi arra e m l é k e z e t t , hogy amikor Eszter „ Tótfalu felé " sietett „messze utána nézett, és sem előtte, sem utána nem látott haladni senkit. " A tárgya l á s o n viszont konkretizálta a dolgot: látta „a Papp József malmáig, míg el nem haladt"? Egy év m ú l v a a tárgyaláson m á r a további ú t v o n a l r a is kerültek elő szemtanúk. Ekkorra k i derült, hogy a s z á r a z m a l o m b a n Tanyi G á b o r őrölt aznap délelőtt. A lovat hajtva k i n é z e t t az ú t r a és látta Esztert oda- és vissza is m e n n i . A tizenhat e s z t e n d ő s Hajdú J ó z s e f szintén Ófaluból Újfalu felé „látta egész a Lánczi József-féle szögletig menni" Esztert. Ugyancsak a tárgyalásra j e l e n t e t t é k be t a n ú n a k Kaposi J ó z s e f v o l t kisbírót, aki „Lánczy József kertjénél találkozott az Ó-Faluból visszatért Eszterrel... Utána nem nézett, mert nem messze az út 7 4
5
76
77
7 0
7 1
7 2
7 3
7 4
7 5
7 6
7 7
OSZK Kt. Fol. Hung. 1384. 27. Solymosi Eszter bevásárlási útja VÉGTÁRGYALÁS (1883. jún. 22.). A történetet Lánczy Gáborné Kassala Teréz hasonlóan adta elő. Ő 1 kraj cárért hozatott gáliczkövet. A harmadik szomszéd, Csordás Gáborné viszont 1883 nyarára meghalt. SZSZBML, IV. B. 411. X I I I . 133/1883. Farkas Gábor vizsgálati jegyzőkönyve (1882. máj. 26.) OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/1. 23. Uo. 436. VÉGTÁRGYALÁS (1883. jún. 23.). Arra a kérdésre, hogy amikor Eszter után nézett, nem látott-e arra embere ket, ekkor is azt válaszolta, hogy nem látott. Uo. (1883. jún. 28.) Tanyi Gábor 1882 őszétől katonának vonult be, s ekként jelent meg a tárgyaláson. Őt annak idején Bary nem hallgatta ki. Mint vallomásban elmesélte, Esztert szemrevaló leánynak látta, kérdezte is a ma lomban vele együtt levőket, „ hogy ki lehet az a szép lány. " Amikor Székely rákérdezett, hogy „ Oly leány volt-e Eszter, kit a legények megnéztek? " már visszakozott: ,JVem az, kis leányka volt, lehetett vagy 14 éves forma. " Uo. Hajdú József (1883. júl. 9.). A kérdésre, hogy „ miért nem jelentkezett tavaly tanúságtételre ", azt felelte, hogy azért, mert „16 éven alóli személyeket nem fogadnak el tanúként. "
eltér" ( K i e m e l é s - K . Gy.) Tapasztó S á n d o r kocsis a tárgyaláson végül azt vallotta, hogy április elsején Papp J ó z s e f kertjében szántott, és a nyeregben ü l v e látta Esztert az úton, s „ lát ta a leányt a gátig". 19
(Ábrányi
7 8
7 9
Solymosi Eszter alakja Lajos rekonstrukciója nyomán)
Uo. Kaposi [Nagy] József (1883. júl. 9.) Uo. Tapasztó Sándor (1883. júl. 9.). Junger Adolf és Weiszstein Lázár ezzel ellentétben azt állította, hogy „nincs eset, hogy onnan azon földről a töltésig lehessen látni; mert a fák és a füzes miatt, ha még olyan magas lova vol na, nem láthat oda. " Uo.
A tárgyaláson tehát nagy igyekezettel p r ó b á l t á k áthidalni azt a „filmszakadást", ami a vizs g á l a t során Papp József ófalusi malma és a tótfalusi z s i n a g ó g a között tátongott. Á m az utólag felhajtott, s igen bizonytalan és keveset m o n d ó tanúk sem Eszter eltűnését tapasztalták. A z el t ű n é s maga, a m ú g y sem k ö n n y e n észlelhető j e l e n s é g . S elég egy pillantást vetni a kataszteri t é r k é p r e , hogy lássuk: Papp József malma, L á n c z y J ó z s e f ófalusi kertje m é g nem Ofalu leg s z é l é n terült el. Papp Józsefnek ugyan volt rétje és szántója a Belfalu szélén kívül is, az ún. G ő z m a l o m i kert dűlőrészben, de nem ezt, hanem a j ó v a l beljebb, lakott helyen elterülő mal mos kertjét emlegették a tanúk. L á n c z y n a k is volt szántóföldje a Tótfalu gáttól é s z a k r a fekvő r é s z é n , a tárgyalás során hivatkozott h á z a s kertje azonban szintén a faluban terült el, a kert „szegletére" utalás alapján k ö n n y e n a z o n o s í t h a t ó a p a r á n y i b e u g r ó a t é r k é p e n a Ofaluból k i v e z e t ő utcában. (Lásd az 1870-es kataszteri térképmellékletet!) 2. sz. Tiszaeszlár
térkép
Ofalu és Tótfalu
között
(1870)
Bary József tehát valótlant állít, amikor azt a látszatot kelti Tapasztó M i k l ó s (a j e g y z ő k ö n y v b e n Sándor!) kocsisra hivatkozva, aki „Papp József kertjében dolgozott", hogy „látta Esztert a zsidótemplom előtti téren átvonuló Tisza-töltésen áthaladni és még köszönt is neki"* Ugyancsak m e g t é v e s z t ő Á b r á n y i Lajos térképe, amely annak idején a Vasárnapi Ú j ságban jelent meg. (Lásd a sajtóban megjelent 1883-as térképmellékletet!)* 0
1
3. sz. Ábrányi
térkép
Lajos Tiszaeszlár
térképe
(1883)
BARY, 1933. 33. Bary elmulasztja megemlíteni, hogy a tárgyaláson, a fent említett módon ketten is kétségbe von ták a Papp József kertjéből láthatás lehetőségét. Ráadásul Papp József „kertjéből" „a gátig" nézni, illetve a „töl tésen áthaladni látni" nem is ugyanaz. Ha netalán az útra még rá is lehetett látni, köszönni már nem volt olyan könnyű, a zsinagóga előtti részen meg semmiképpen sem, annál csakis sokkal korábban. Itt épp a köszönés általi közelség révén távolodunk el messzire a zsidótemplomtól. Vasárnapi Újság, 1883. aug. 7. 507. Mellesleg nem ez az egyetlen téves ábrázolás Ábrányi térképén.
A z itt berajzolt 24. s z á m s a felirat „Lánczi kertje O-falu széle és a védgát között, a hol Kaposi kisbíró látta Esztert" - fogalmazzunk finoman és pontosan - csúsztatás. A s z á m Papp József rétjén áll, L á n c z y hivatkozott kertje pedig egy sarokkal beljebb található, ahonnan legfeljebb a belfalu széléig lehetett ellátni. Tótfaluig, a zsinagógáig a l i g h a . 82
Solymosi Eszter történészi e s z k ö z ö k k e l m e g í r h a t ó életrajza tehát m é g a gát előtt véget ér. Annak, ami ezután következett, maga Solymosi Eszter csak az a p r o p ó j a lett. De továbbra is hagyjuk rá a folytatás lehetőségét a fikciók b i r o d a l m á n a k v a r á z s l ó i r a ? Vegyük számba mindenesetre azokat a verziókat, a m e l y e k r ő l eleddig t u d o m á s t szereztünk: 1. Esztert eltűnése után először a belfalusi kutakban keresték, h á t h a azok v a l a m e l y i k é b e esett. 2. A gáton hazafelé térve, a zsinagóga előtt m é g április elsején estefelé ültette el a bogarat S o l y m o s i n é fülébe Scharf József, amikor - évezredes rettegés hirtelen rezdüléseként azt emlegette fel, hogy az anyjától is hallotta, hogy történt ilyen eset N á n á s o n , amikor eltűnt egy gyerek, s „azt is a zsidókra fogták" ( K i e m e l é s - K . Gy.). S o l y m o s i n é később azt állította, hogy ezután, de m é g aznap éjszaka fogant meg a lelkében a gyanú, hogy Eszter eltűnéséhez a z s i d ó k n a k k ö z ü k van. S ezért küldte m á s n a p hajnalban a fiát, hogy keresse valahol a Tótfalu környéki g ö d r ö k t á j é k á n . 83
3. A z is felbukkant egy n é v t e l e n feljelentésben, hogy H u r i n é veszejtette el, a k á r véletlenül valamiképpen. 4. A z t a pletykát, miszerint Tokajban azt beszélték, hogy látták Esztert, amint „ lengyel zsi dók" vitték Nagyfalu felé szekéren, m á r Huriné hallotta Ü v e g e s n é t ő l . 5. Beszélték azt is, hogy Eszter megesett volna, s s z é g y e n é b e n szökött meg. 6. S végül, de nem utolsó sorban felmerült az ö n g y i l k o s s á g - v e r z i ó . 84
A m i k o r 1882 m á j u s á b a n megindult a vizsgálat, az a l ü g y é s z , Egressy Nagy L á s z l ó május 12-i indítványa m á r kijelölte a n y o m o z á s kereteit. Eszerint „tanúk vallomásával azon jogsze rű gyanúok állapíttatik meg, hogy a kérdéses helyben és időben Solymosi Eszter akár esetleg erőszakos nemi közösülés, akár ellopás és idegen kézre játszás, akár megölés céljából idegen befolyás és erőszak által veszett el, vagy tűnt e/". Bary v i z s g á l ó b í r ó ugyan - m i n t írja - az első kihallgatásokkor maga is érdeklődött részben a m e g s z ö k é s , illetve az ö n g y i l k o s s á g lehe t ő s é g e felől, á m m i v e l „egyetlen olyan nyomot sem tudtam felfedezni, ami ezt a lehetőséget a legkevésbbé is támogatta volna, így tehát a mindenki által teljesen kizártnak tartott 85
8 2
Bary is elismerte, hogy „ igaz, hogy későbbi tanúk a vizsgálat folyama alatt nem jelentkeztek kihallgatás végett és csak a végtárgyaláson ötnegyed év múlva tették meg vallomásaikat". Ezt azzal indokolta, hogy „A magyar nép természetében van a tanúskodástól való idegenkedés... nagyon ritka eset, hogy önként jelentkezik tanúnak. Ezeket a tanúkat is a községi bíró idéztette be a végtárgyalásra, mert fülébe jutott, hogy azok látták Esztert az eltűnés napján. " BARY, 1933. 33-34.
8 3
Solymosi Eszter eltűnése (özvegy anyjának elbeszélése után). Függetlenség, 1882. aug. 6. Regényének végén Krúdy is felsorolta „ a Solymosi Eszter sorsának kitalálásán " dolgozó tárgyalás utáni fantáziálásokat: a) Ónody Géza rejtette el egy tanyán, majd külföldre vitte; b) A Tisza-parti kószálásában „vándorcigá nyok ellopták, mint valami gyermeket, de ellophatták lengyel zsidó leány kereskedők, akik Galíciába vitték"; c) „A harmadik mendemonda az volt, hogy Eszter leány szégyenletében ment a Tiszának, miután ártatlanságát elveszí tette." KRÚDY, 2003. 518-519. Ezek a fikciós verziók a fent összefoglalt „megoldási kísérletetek" egy-egy alváltozatának tekinthetők. Idézi BARY, 1933. 43-44. Erőszakos nemi közösülésre utaló vallomással eddig nem találkoztunk. Nem tudni, hogy ez a feltételezés konkrétan min alapul.
8 4
8 5
öngyilkosság nyomait fel sem deríthettem... Megállapítván tehát, hogy Eszter halálának oka sem véletlen szerencsétlenség, sem öngyilkosság nem lehetett, mert erre a legkisebb nyom sem volt és semmi jel nem mutatott, sőt ellenkezőleg kizártnak látszott, kénytelen voltam az egyet len létező nyom után indulni. Ez az egyetlen nyom: egy ötéves kisgyerek [Scharf József legki sebb fiának, Samunak április végi, május eleji tótfalusi lányok, asszonyok előtti] fecsegése, bármily megbízhatatlannak és komolytalannak látszott is, mégis egyetlen volt s azt teljesen el hanyagolni, felette egyszerűen napirendre térni nem lehetett. " Bary verziója végül nem er re, hanem a május 2 1 - é n éjjel Scharf M ó r i c b ó l kikényszerített nagyfalusi v a l l o m á s r a a l a p o z ó dott. Eszerint Scharf M ó r i c a z s i n a g ó g a ajtajának k u l c s l y u k á n keresztül leste mintegy ó r á n ke resztül a gyilkosságot. M ó r i c s z e m é l y e lett a v é g s ő kapocs a L á n c z y kertje melletti u t o l s ó s z e m t a n ú s á g és a z s i n a g ó g a pitvarában elkövetett gyilkosság-verzió között. 8 6
E ö t v ö s ezzel szemben az ö n g y i l k o s s á g teóriájára, mint „ természetes megoldásra " építette fel a v é d e l m e t (és d o k u m e n t u m r e g é n y é n e k k o n c e p c i ó j á t ) . Megállapításai eleve a ládányi c s o n k a í ü z e s n é l felbukkant holttest és az elveszett leány testének ex post azonosításán alapul tak, amit e g y é b k é n t - mint ahogy a vádlott zsidók b ű n ö s s é g é t sem - a nyíregyházi b í r ó s á g v é gül nem fogadott el bizonyítottnak: „A józan felfogás szerint a Tisza vizébe fúlt. Annak köze lében járt utoljára, annak vize vetette fel élettelen holttestét. Más természetes megoldás nem lehet, minthogy másra utaló nyom és tárgyi tünet nincs. De hát miként jutott a vízbe elevenen vagy halottan? Három eset lehető. Vagy véletlenül esett bele. Vagy külső erőszak lökte bele. Vagy öngyilkos szándékkal jutott bele. A véletlenre nem utal semmi nyom. Útja, mikor a boltba ment, s onnan hazament, egy dara big a Tisza közelében volt ugyan, de mégis oly távoli s oly biztos út volt, hogy arról a Tiszába be nem csúszhatott, be nem szédülhetett, s ha megtörtént volna is, a partképződés miatt könynyen kimenekülhetett volna. A véletlenre hát semmi sem utal, sőt minden időbeli, helyi és sze mélyi körülmény kizárja azt. Külső erőszakra sem utal semmi nyom. Szegény cselédnek, fejletlen lánynak nem lehet boszszúálló, életére törő gyilkosa. Vagyoni önzés nem üldözi. Kincset, örökséget senki sem áhít tő le vagy utána. Őrült nemi szenvedély az egyszerű falusi, egészséges idegű nép közt erőszakos kodó rajongással nem ostromolhatja őt nyílt utcán, lakott házak között, fényes nappal. S az tán nyoma maradt volna ennek, zaj támadt volna belőle, s végül előbb vagy utóbb hasonló kí sérlet jelei mutatkozhattak volna a faluban vagy a környéken. Bizony nincs itt más természetes megoldás, csupán az, hogy a szegény lányka lelkére egy szempillantásig iszonyú súllyal rányomakodott az élet, közel volt a Tisza csendes folyása; em ber nem volt, ki szemmel kísérte volna, se közel, se távol, s abban a pillanatban keserű szív vel, jajszó nélkül, önként átengedte nehéz életét a könnyű halálnak. " 8 7
Maga is érezvén érvelése d ö n t ő e n spekulatív voltát, t o v á b b lendítette fantáziáját. Eszerint Eszter délben m é g i s c s a k hazatért a boltból. Á m asszonya délután újra bezavarta és ekkor tűnt el. S meg sem állt egyenesen a Tiszáig. „ Útja a Tisza közvetlen közelébe ért. A fájdalomnak egyetlen éles fellobbanása, az elszántságnak egyetlen keserű rohama kellett, egyetlen szempil lantás, s a szegény lány ott volt már a néma folyam szelíden ringó fenekén. " 8 8
8
6 BARY, 1933. 53. Bary vizsgálati jegyzeteiben Huriné, Kohlmayer és Solymosi Zsófi tanúvallomása alapján már elég korán kizárta a szökés-verziót is: „Nem volt oka megszökésre". OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/ 1. 432. EÖTVÖS, 1968. 2. köt. 268-269. Uo. 285.
8 7
8 8
Ne hagyjuk meg ezt a végkifejletet Eötvös írói m u n k á s s á g a részeként. Hiszen m é g i s c s a k a per egyik v é d ő ü g y v é d j é r ő l lenne szó. A helyzet az, hogy Eötvös verziója mellett semmilyen b i z o n y í t é k nem szól. Hatalovszky A n d r á s , a s z o l g a l e g é n y Huriék szomszédjában, aki április elsején délután m é g hallotta és látta Esztert Újfaluban, végül július 8-án visszavonta j ú n i u s 2 2 - é n tett v a l l o m á s á t . De ami fontosabb: Ó f a l u b a délután m á s o d s z o r menni senki sem látta Esztert, nemhogy a Tiszába ugrani. A z utolsó látás és bizonyítatlanul feltételezett tetthely k ö zött (mindegy hogy gyilkosság Tótfaluban vagy ö n g y i l k o s s á g Ófalunál) m i n d k é t esetben át hidalhatatlan s z a k a d é k tátong. 89
Solymosi Eszter későbbi sorsa ü g y é b e n u t ó l a g egy harmadik „illetékes" is m e g s z ó l a l t . Scharf M ó r i c , a v á d hajdani tanúja, saját nagyfalusi kikényszerített vallomását felülvizsgálva, s egyben saját á l d o z a t mivoltát bizonygatva, v i s s z a e m l é k e z é s é h e z fűzött interjújában ébren tartotta az ötödik, szöktetéses verziót is. M á r t u d n i i l i k , hogy Eszter K o h l m a y e r n é n é v e n élt volna N e w Yorkban az 1890-es évek e l e j é n . Eszerint Kohlmayer József, a belfalusi keresz tény boltos vitette volna k i A m e r i k á b a . 90
G y i l k o s s á g a z s i n a g ó g á b a n , ö n g y i l k o s s á g a T i s z á b a n , avagy kivándorlás A m e r i k á b a : ezek re egyszerűsíthetők le Solymosi Eszter s o r s á n a k „mesternarratívái". Ú g y véljük, b á r talán s z e g é n y e s n e k , m é g i s sokkal megalapozottabbnak t ű n i k annak a t i z e n n é g y é v n e k a rekonstruk ciója, amelyet a r ó l a és családjáról fentebb sikerült a források segítségével összeállítanunk. Vagy egy m é g o l y rövid életút nem legalább annyira izgalmas, mint az a m ú g y is m i n d i g kiis merhetetlen h a l á l ?
Függelék A tiszaeszári Solymosi család
leszármazása
Solymosi István fia János, TE 1787. 02. 06. - TE, 1857. 03. 21. K A A : Farkas Mihály, Varga Sára = I . Czellát Kata, 1791 к. TE , 1828. 04. 06. 1. Julianna, TE , 1811. 03. 30. KAA: Ungvári György, Kováts Kata 2. Borbála,J E, 1813. 12. 05. KAA: Ungvári György, Kováts Kata = Ardai Mihály 3. János, TE , 1818. 02. 10. 1835 előtt KAA: Hutsi Mihály, Rátz Katalin 4. Erzsébet, TE, 1820. 02. 30. - 1823 előtt K A A : Hutsi Mihály, Rátz Katalin 9 1
9 2
8 9
9 0
9 1
9 2
VÉGTÁRGYALÁS (1883. jún. 22., júl. 8.) SZABOLCSI, 1927. szept. 3. 6. Megjegyezzük, hogy Scharf Móric tévesen újfalusi boltosként emlegeti Kohlmayert, de ezt a tévedést tulajdoníthatjuk a beszélgetést lejegyző, Eszláron nem ismerős interjúkészítőnek. Kohl mayer József egyébként 1890-ben 63 évesen hunyt el Tiszaeszláron, tüdővészben. MOL, A 901. Tiszaeszlár, r. kat. anyakönyvek. 4. köt. Tiszaeszlár keresztapa és -anya
5. Erzsébet, TE, 1823. 12. 08. - 1827 előtt KA A: Hutsi Mihály, Rátz Kata 6. Erzsébet, TE, 1827. 09. 26. - 1828. 05. 03. K A A : Liptsei András, Dants Mária = I I . 1828. Ns. Hori Erzsébet, TE, 1799. 11. 2 5 . - T E , 1830. 12. 10. 7. Erzsébet, TE, 1829. 02. 24. - 1840 előtt K A A : Hutsi Mihály, Rátz Katalin = I I I . 1832. Ns. Hori Julianna, TE, 1811. 09. 23. - TE, 1851. 04. 18. 8. Sofia, TE, 1832. 08. 26. - TE, 1901. 01. 10. K A A : Tóth Sándor, Ns. Gyányi Erzsébet = 1. 1853. Gergely Ferenc, Ugornya, 1831. k. = 2. 1878. Liszkai József, 1833. k. 9. János, TE, 1835. 05. 06. - TE, 1873. 01. 27. K A A : Tóth Sándor, Ns. Gyányi Erzsébet = 1855. Jakab Mária, TE, 1834. 10. 16. - 1909. 08. 21. a. András, TE, 1855. 12. 05. - 1881. 12. 18. K A A : Szálkai Dániel, Pap Erzsébet = Gulyás Eszter, TE, 1857. 08. 28. b. János, TE, 1858. 03. 15. - 1935. 04. 19. K A A : Szálkai Dániel, Pap Erzsébet = 1. 1884. Hegedűs Erzsébet, 1857. 12. 27. - TE, 1887. 08. 12. = 2. 1888. Kovács Zsuzsanna, 1864. 08. 05. c. Sofia, TE, 1860. 04. 30. - 1863. 08. 15. K A A : Szálkai Dániel, Pap Erzsébet d. Mihály, TE, 1863. 01. 1 1 . - 1865. 11.27. K A A : Tanyi Gábor, Balog Zsófia e. Zsófia, TE, 1865. 07. 15. - TE, 1920. 05. 10. K A A : Hory András, Olajos Julianna = 1884. Vajda Sándor, 1859. 04. 23. f. Eszter, TE, 1867. 12. 0 9 . - ? K A A : Jakab András, Vámos Julianna g. Miklós, TE, 1870. 05. 22. - 1870. 09. 05. K A A : Gönczy Benjamin, Kis Zsuzsanna h. Julianna, TE, 1871. 08. 21. - 1876. 11. 12. K A A : Gönczy Benjamin, Kis Zsuzsanna 10. István, TE, 1838. 07. 31. - TE, 1902. 02. 28. K A A : Hutsi Mihály, Rátz Katalin = 1. 1865. Kovács Julianna, 1837. k.-TE, 1878. 03. 16. = 2. 1878. Nagy Rákhel 11. Erzsébet, TE, 1840. 12. 21. K A A : Hutsi Mihály, Rátz Katalin = 1862. Kovács Bálint, = fV. Lakatos Mária, Nagyfalu, 1794 к. - TE, 1854. 07. 03.
Felhasznált források MOL N 26. S 79. A. OSZK Kt. Fol. Hung. 1384. Fol. Hung. 1847/1. SZSZBML IV. A. 1. IV. B. 105. IV. B. 154. IV. B. 254. IV. B. 404. IV. B. 411. V. 429. X. 204. TtREL TEREI
Magyar Országos Levéltár Conscriptio regnicolaris Art.VII. 1827. Ordináta Kataszteri iratok. 758-759. cs. 947. Tiszaeszlár Mikrofilmtár, 900-901. Tiszaeszlár r. kat. anyakönyvek; 2567-2568. Tisza eszlár ref. anyakönyvek. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára Eötvös Károly: A Nagy Per iratai Bary József iratai Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Szabolcs Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai, 1335-1848. Szabolcs Vármegye Törvényszékének iratai, 1849. Észak-Szabolcs Megye Császári Királyi Úrbéri törvényszékének iratai, 1850-1862 Szabolcs Vármegye Központi Választmányának iratai, 1861-1871. Szabolcs, valamint Szabolcs és Ung k. e. e. Vármegyék Közigazgatási B i zottságának iratai, 1876-1950. Szabolcs, valamint Szabolcs és Ung k. e. e. vármegyék alispánjának iratai, 1872-1950. Tiszaeszlár nagyközség iratai, 1832-1949. Szabolcs Vármegyei Tüzkárbiztosító Egyesület iratai, 1843-1852. Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár, Debrecen, I . 28. Hajdúvidé ki Egyházmegye iratai, 1769-1980. Tiszaeszlári református egyházközség irattára Felhasznált irodalom
ANDERSON, 1980. BARY, 1933. BENDA, 2002. BURGIÉRE, 1986.
CORBIN, 1998. EÖTVÖS, 1968. GALL, 1989. HEBENY, 1982.
KISS, 1991.
Anderson, Michael: Approaches to the History of the Western Family 1500-1914. London Basingstoke, 1980. A tiszaeszlári bünper. Bary József vizsgálóbíró emlékiratai. Bp. 1933. Benda Gyula: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849. Tabula, 2002. 5 (1). 3-31. Histoire de la famille. Dir. Burgiére, Andre, Klapisch-Zuber, Christiane, Segalen, Martine, Zonabend, Francoise. 3. Le choc des modernités, Paris, 1986. Corbin, Alain: Le monde retrouvé de Louis-Francois Pinagot. Sur les traces d^uninconnu 1798-1876. Paris, 1998. Eötvös Károly: A nagy per mely ezer éve folyik, s még nincs vége. 1-2. köt. Bp., 1968. Gall, Lothar: Bürgertum in Deutschland. Berlin, 1989. Hebeny Zoltán: A tankötelezettség helyzete Szabolcs megyében 1868-1900 között. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 3-4. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1982. 201-224. Kiss Attila: A közoktatás története Prügyön a kezdetektől napjainkig. Prügy, 1991.
KOTE, 1975. KÖVÉR, 2005.
KRÚDY, 2003. LÁNG, 1886. MITTERAUER, 1982. MORVAY, 1984.
Köte Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus ko rában (1849-1918). Bp., 1975. Kövér György: Solymosi Eszter ruhája. In: Évek és színek. Tanulmányok Fábri Anna tiszteletére hatvanadik születésnapja alkalmából. Szerk. Steinert Ágota. Bp., 2005. 139-151. Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter. Sajtó alá rend. Fábri Anna. Bp., 2003. Láng Lajos: A népoktatás hazánkban 1869-1884. Bp., 1886. Historische Familienforschung. Hg. Mitterauer, Michael und Sieder, Rein hard. Frankfurt am Main, 1982.
Morvay Judit: A komaválasztás stratégiái Kolozsnémán 1750-1870. In: Tör téneti antropológia. Szerk. Hofer Tamás. Bp., 1984. 281-292. Szabolcsmegye népszámlálási kimutatása az 1870-ik évben. Összeáll. ÓnoÓNODY, 1871. dy Bertalan. Nyíregyháza, 1871. SCHEMATISMUS, 1880. Schematismus cleri Archi-diocesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1880. Agriae, 1880. STONE, 1987. Stone, Lawrence: History and the social sciences in the twentieth Century. In: Stone, L.: The past and the present revisited. London-New York, 1987. Szabolcsi Lajos: Megszólal a nagy tanu. Scharf Móric emlékiratai. Egyenlő SZABOLCSI, 1927. ség, 1927. szept. 3. TELEKI, 1882. Teleki Sándor: Solymosiné. Debreceni Ellenőr, 1882. júl. 3. Tiszaeszlár (Napi Értesítő) A tisza-eszlári bűnper végtárgyalása alkalmából VÉGTÁRGYALÁS gyorsírói felvétel nyomán kiadja a Nyírvidék szerkesztősége. Nyíregyháza, 1883. június 19 - augusztus 3.