BIOAKTÍV PEPTIDEK ÚJ GYÁRTÁSTECHNOLÓGIÁJA Az előzőekben ismertetett gyártási eljárások számos hátránnyal rendelkeznek, melyek közül legfontosabbak a következők:
Az ismert gyártástechnológiák alapanyagként általában közvetlenül a savót (főként édes sajtsavót), ill. a savóból előállított fehérje-preparátumok (savófehérje-koncentrátumok, ill. izolátumok) vizes oldatát használják. E megoldás legnagyobb hátránya, hogy ezekben az alapanyagokban a kazein eredetű glikomakropeptidek koncentrációja viszonylag alacsony (max. 0,10–0,15%), ami nagymértékben megnöveli a gyártás, ezen belül elsősorban a koncentrálás költségeit.
Ugyancsak kedvezőtlen a végtermék szempontjából a nem kívánatos, ezért a technológia során szükségszerűen eltávolítandó valódi savófehérjék nagy mennyisége, amelyek funkcionálisan idegen komponensek ugyan, de molekuláris szerkezetüket tekintve hasonlóak az izolálandó glikopeptidekhez, ami jelentősen megnehezíti az elkülönítést. További hátrány, hogy a leírt eljárások - éppen a kiindulási anyagból eredően - csupán a glikomakropeptidek előállítására alkalmasak, de nem használhatók a GMP-k kazeinfoszfo-peptidekkel való együttes gyártására, holott az irodalomból egyértelműen kitűnik, hogy ezek közös jelenléte fiziológiásan szinergikus hatású.
Az eddigi eljárások általában nagyon sok műveleti lépésből állnak, és minden lépésükben az igényelt rendkívüli szelektivitást biztosítani képes, teljesen automatizált, high-tech berendezések szükségesek. Ezért ezek a technológiák nagy beruházásigényűek, és működtetésüket tekintve is rendkívül költségesek.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a rendelkezésre álló, savóból (vagy savó-koncentrátum oldatokból) kiinduló kazein-makropeptid gyártási megoldások sok tekintetben nem kielégítőek, ugyanakkor egyáltalán nem ismeretesek olyan eljárások, melyek alapanyagul kolosztrumot használnának. Mivel a kolosztrumban lévő kazein voltaképpen a biológiai aktivitás szempontjából másodlagos komponensnek tekinthető, ezért annak hasznosítása funkcionális összetevők előállítására nagymértékben hozzájárulhat ezen egyedülálló nyersanyag biológiai értékének további növeléséhez. Mindezekre tekintettel kutatásunk alapvető célja egy olyan új komplex kazein-makropeptid gyártási eljárás kidolgozása volt, amely a kolosztrumban lévő prekurzorokból kiindulva, közös technológiai folyamatban, egyszerű és költséghatékony metodikával alkalmas a CPP-k és GMP-k együttes előállítására Az általunk kidolgozott új eljárás alapjaiban különbözik az előzőekben ismertetett technikáktól. A legfontosabb különbségek a következőkben foglalhatók össze:
Alapanyagként nem savót, hanem kolosztrumot használunk. Ennek önmagában is előnyös vonatkozása, hogy itt a kiindulási szubsztrát-anyagok (κ-kazeinek), és ennek következtében az abból nyerhető aktív peptidek koncentrációja jóval nagyobb, mint a savóban.
A kazein-bázisú kiindulási anyagnak köszönhetően a hagyományos eljárások bonyolult, és meglehetősen költséges szeparációs, ill. izolációs lépései helyett az új módszer jóval egyszerűbb és olcsóbb koncentrációs műveleti lépéseket tartalmaz.
Az új eljárás elsődlegesen a gliko-makropeptidek készítmények gyártására vonatkozik ugyan, de pusztán egy enzim-kezeléses kiegészítő lépéssel alkalmas mindkét típusú kazein-makropeptid csoport előállítására.
Az új eljárás egyszerű, szokásos tejipari berendezésekkel megvalósítható, nincs szükség extra műveletek és gépek beiktatására, ezért az invesztíciós és működési költségek alacsonyak, így a termékek olcsón előállíthatók.
Az új eljárás összefoglaló leírása A kifejlesztett új eljárás kazein-makropeptidek, ezen belül elsődlegesen kazein-glikomakropeptidek, ill. emellett kazein foszfo-makropeptidek együttes előállítására irányul. Az előállítandó makropetidek alapesetben szárított készítmények, de lehetnek különböző folyadék-koncentrátumok is. Az eljárás az alábbi főbb művelet csoportokból áll:
Az előkezelt kolosztrum-alapanyag előállítása nyers kolosztrumból a nyersanyag kinyerésével, tárolásával, zsírtalanításával, hőkezelésével és hűtésével;
A kazein alapanyag-koncentrátum előállítása az előkezelt zsírmentes kolosztrum standardizálásával, izoelektromos koagulációjával és a kazeinmentes frakció elkülönítésével;
Enzimatikus hidrolízis kimozim (rennin) enzimmel a gliko-peptidek, ill. tripszin enzimmel a foszfopeptidek létrehozására, továbbá kimozim/tripszin konszekutív hidrolízis a két típusú makropeptid együttes előállítására.
A kazein-makropeptideket tartalmazó alapanyag koncentrálása első lépésben vákuumbepárlással végzett részleges vízelvonással, majd teljes vízmentesítése vákuumszárítással vagy liofilezéssel.
Az új gyártástechnológia alkalmas bioaktív kazein-glikomakropeptideket és kazein-foszfomakropeptideket, ill. mindkettőt együttesen tartalmazó élelmiszeripari preparátumok (koncentrátumok) előállítására. Az ily módon kapott koncentrátumok a kazein-makropeptideket nagy koncentrációban és eredeti, natív állapotban tartalmazzák, ezért e készítményeket nagy biológiai aktivitás jellemzi, így jól felhasználhatók speciális táplálkozási célokra készült gyógyélelmiszerek továbbá táplálékkiegészítők, ill. fogászati készítmények (pl. fogkrémek) funkcionális alkotórészeként. A kialakított gyártástechnológia lényege, hogy az előkezelt kolosztrumból a kazeinfehérjéket izoelektromos koagulációval kiválasztjuk, majd ezt követő centrifugálásos szeparációval elkülönítjük a savófehérjéktől. A kazein-precipitátum pH-értékét ezután standardizáljuk, állományát pedig homogénezéssel egyenlősítjük. Az így nyert oldatban a κ-kazeinből enzimatikus hidrolízissel szabadítjuk fel a kazein-makropeptideket, végül az alapanyagot vákuumbepárlással sűrítjük, majd vákuumszárítással vagy liofilezéssel megszárítjuk. A kifejlesztett új eljárás legnagyobb előnye, hogy a többi ismert eljáráshoz képest ipari méretekben is egyszerűen és kis költséggel megvalósítható.
A kifejlesztett eljárás fő folyamatát az 1. ábra szemlélteti.
1. ábra. Bioaktív kazein-makropeptidek gyártási folyamata
Amint az az ábráról is jól látható, a technológia főbb lépései a következők:
Kolosztrum kinyerése és előkezelése (kinyerés, tárolás, szállítás, előtárolás);
Zsír-szeparáció (fölözés)
Hőkezelés (pasztőrözés: 72 oC / 15 sec)
Hűtés (15 oC)
Tejsavas koaguláció (pH=4,5);
Savó szeparáció (centrifugálás; T = 64 oC);
Koagulum standardizálás (szárazanyag-tartalom, puffer-kapacitás, pH-érték);
Enzimatikus hidrolízis: kimozin (GMP) és/vagy tripszin (CPP) enzimmel;
Vízelvonás (vákuumbepárlás);
Szárítás (alacsony hőmérsékleten vákuumban, vagy liofilezés).
Az eljárás kismértékű módosításával lényegesen növelhető a bioaktív makropeptidek koncentrációja. Ennek lényege, hogy a tejsavas koaguláció, ill. a kazein-savó szeparáció után a koagulumból a savófehérjéket többszöri, vízzel történő ciklikus mosással, majd ezt követő ismételt centrifugálással távolítjuk el. A folyamatot a 2. ábra szemlélteti. Az új gyártási eljárás gyakorlati megvalósításának fontosabb szempontjai, ill. részletei a következőkben foglalhatók össze: Nyersanyag Az eljárás szerint alapesetben a makropeptidek előállítása nyers kolosztrumból, mint kiindulási anyagból történik, de szélesebb értelemben bármely más, kazein-tartalmú tejipari alapanyag (soványtej, író, kazeinát-oldat, stb.) megfelelő. A kolosztrum azonban a legelőnyösebb megoldás, tekintve, hogy annak feldolgozása során elsősorban az aktív savófehérjék (pl. immunoglobulinok) izolálása és koncentrálása a cél, míg a kazein-frakció mintegy „mellékterméknek” számít. Ily módon a kazein makropeptidek gyártása ebből az alapanyagból teljesebbé és gazdaságosabbá teszi a kolosztrum feldolgozását, mivel a fő termék mellett, azzal azonos fontosságú és értékű többlet-terméket eredményez. A kazein makropeptidek előállítása céljából az ellést követő 0–6. órában kinyert alapanyag megfelelő. Ebben a tekintetben meghatározó szempont a nyersanyag összes kazein-tartalma. Bár egyes szerzők szerint a kazein-koncentráció már az első három órában is nagymértékben csökken, saját vizsgálataink azt mutatták, hogy a kazeinek mennyisége a 6–24. óra közötti intervallumban csökken drasztikusan, míg az első hat órában a változás nem számottevő.
2. ábra. Bioaktív kazein-makropeptidek módosított gyártási folyamata
Nyersanyag előkezelése A kinyert friss kolosztrumot azonnal hűteni kell, majd a feldolgozó üzembe történő szállításig hűtve kell tárolni. A hűtőláncot a teljes beszállítás folyamata alatt fenn kell tartani. A gyártóüzemben az előtárolás idejét minimalizálni kell, a kolosztrum feldolgozását (pasztőrözését) lehetőleg azonnal, de mindenképpen a lehetséges legrövidebb időn belül meg kell kezdeni. Zsír-szeparáció (fölözés) A kazein-makropeptidek alapanyagából a kazein-fehérjék relatív koncentrációjának növelése érdekében a nyers kolosztrumban lévő teljes zsír-mennyiséget célszerű eltávolítani. A zsírszeparáció 4555 oC hőmérsékleten, a tejiparban általánosan használt fölözéssel megvalósítható, célszerűen a folyamatos működésű pasztőröző berendezés első előmelegítő szekciója utáni kilépéssel, majd a II. hőcserélőbe való visszaléptetéssel. A makropeptidek alapanyagául ezt követően a fölözés során nyert zsírmentes (sovány) kolosztrum szolgál, melynek zsírtartalma 0,10,3 %. Hőkezelés A nyers, zsírmentes kolosztrumot a szennyező és potenciálisan romlást okozó, vagy egészségügyi kockázatot jelentő mikroorganizmusok elpusztítása és ezzel a mikrobiológiai stabilitás biztosítása céljából pasztőrözéssel hőkezeljük. A pasztőrözéssel szemben támasztott alapkövetelmény, hogy annak során a bioaktív komponensek natív állapota megmaradjon, ezért az alkalmazott hőterhelés nem lehet nagyobb a csírapusztításhoz szükséges és elégséges minimális értéknél. Ugyancsak fontos szempont, hogy az ekvivalens hőmérsékletidő kombinációk közül a kezelést a lehetséges legalacsonyabb hőmérsékleten végezzük. Mindezen szempontokat figyelembe véve, a pasztőrözés optimális paraméterei a következők: Szakaszos pasztőrözésnél: T = 67 oC; t = 25–40 min; Folyamatos pasztőrözésnél: T = 7274 oC; t = 15–40 sec. Technikailag a pasztőrözés kis gyártási egységek esetében megvalósítható szakaszosan, ill. nagyobb volumeneknél folyamatos eljárással. A szakaszos (vagy tartályos) pasztőrözésnél a kolosztrumot egy gőzzel, vagy melegvízzel fűtött rozsdamentes acélból készített tartályban felmelegítjük, majd a szükséges ideig a pasztőrözési hőmérsékleten tartjuk. A melegedés gyorsítása, ill. az egyenletes hőeloszlás érdekében a melegítést állandó keverés mellett végezzük. A folyamatos pasztőrözéshez tejipari pasztőröző berendezést használunk. A kíméletes pasztőrözést a maximális hőmérséklet automatikus szabályozásával, ill. a hevítő szekcióban a kolosztrum és a fűtőközeg közötti hőmérséklet minimalizálásával biztosítjuk. Hűtés A pasztőrözést követően a kolosztrum-alapanyagot 15 oC hőmérsékletre hűtjük. Kazein koaguláció A hőkezelt, hűtött kolosztrumból a kazein-fehérjéket az izoelektromos pontjukon (pH=4,54,6) koaguláltatjuk étkezési sav, célszerűen tejsav megfelelő mennyiségének hozzáadásával. A koagulációt rozsdamentes acél tartályban, állandó keverés mellett, a hígított étkezési sav fokozatos hozzáadagolásával és a pH-érték folyamatos ellenőrzésével valósítjuk meg. A sav teljes mennyiségének hozzáadása után az alapanyagot kb. 30 percig állni hagyjuk.
Savó szeparálás A koagulálódott kazein-fehérje precipitátumot 64 oC hőmérsékletre felmelegítjük, miközben az oldott komponenseket tartalmazó savó (savanyú savó) a szinerézis következtében különválik. A savó-koagulum elegyet intenzív keveréssel egyenlősítjük, majd tejipari alvadék-centrifuga alkalmazásával a két fázist egymástól különválasztjuk. A higításszeparálás műveletét ezt követően további dúsítás céljából meg lehet ismételni, akár többször is, bár a végtermék összetételének vizsgálata alapján kétszeri ciklus után a makropeptidek koncentrációja érdemben nem növelhető tovább. Savó-fehérjék eltávolítása A bioaktív kazein-makropeptidek relatív koncentrációjának növelése érdekében az első savóelválasztás után a centrifugáról lejövő koagulumot keverő-tartályba vezetjük, és azonos hőmérsékletű vízzel 1:1 arányban higítjuk. Az elegyet homogénre elkeverjük, majd a kazeinpartikulumokat a vizes fázistól a már ismertetett savó-szeparálási eljárással elkülönítjük. Hűtés, standardizálás A centrifugáról lejövő sűrűn folyó „kazein-pasztát” csöves hőcserélőn 15 oC-ra (max. 40 oCra) lehűtjük, és keverőtartályba vezetjük. A kazein-koagulum szárazanyag-tartalmát a savó szükséges mennyiségének visszavetésével 30%-ra (m/m) beállítjuk, pH-értékét 1 M-os NaOH-oldattal 6,4–6,6-ra növeljük. Az így előállított kazein-alapanyaghoz az enzimatikus hidrolízis előtt célszerűen kelátképző ágenst adunk a kalcium megkötése céljából. A legmegfelelőbb kelátképző a Na-hexa-metafoszfát, amelyet maximum 0,05%-ban, optimálisan 0,03%-ban adagolunk. A Na-hexa-metafoszfát használatának előnye, hogy az komplexképzés útján megköti a rendszerben lévő Ca2+-ionokat, meggátolva a kalcium és a κkazeinek közötti kapcsolatokat, amelyek a kazeinfehérjék kicsapódásához vezethetnének. A kazein kicsapódás csökkenti a makropeptidek kihozatali arányát, és rontja a koncentrátum feldolgozhatóságát a bepárlás, de különösen a szárítás során. Enzimatikus hidrolízis A standardizált, homogénezett kazein-szuszpenzióban a gliko-makropeptideket a κ-kazein proteáz enzimmel végzett hidrolízisével állítjuk elő. Előnyösen alkalmazható enzim a kimozim (tejoltó enzim, rennin), amellyel a legnagyobb hatékonyság és szelektivitás érhető el. A kimozim használata esetén a megfelelő konverziós hatásfok biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy az enzimreakció hőmérséklete a 2–40 oC tartományban legyen. A hőmérséklet az enzim működési sebessége mellett a kazeinfehérjék oldhatóságát is nagymértékben befolyásolja. Valamennyi szempont figyelembevételével a hőmérséklet optimális értéke 15 oC. A kimozim enzim behatási ideje 15–30 perc, célszerűen 20 perc. Ilyen körülmények között az enzim nagy sebességgel katalizálja a κ-kazein glikomakropeptidekké történő lebomlását. A kazein foszfoproteinek előállítására tripszin enzimet célszerű használni. Az enzimbehatás ideje ugyancsak 20 perc. A két enzim együttesen is adagolható. Vízelvonás A kazein-makropeptideket tartalmazó alapanyagot ezt követően speciális vákuum- bepárló berendezésben részlegesen vízmentesítjük. A vákuumbepárlást az anyag nagy viszkozitására való tekintettel célszerű kaparókéses bepárló berendezésben végezni. A művelet konkrét technológiai paramétereit a berendezés műszaki kialakítása és jellemzői alapján kell meghatározni. Alapvető fontosságú, hogy a folyamat során a hőmérséklet nem haladhatja meg a pasztőrözésnél alkalmzott maximális hőmérsékletet.
Szárítás A bioaktív kazein-makropeptideket tartalmazó vákuumbepárlással, vagy liofilezéssel történhet.
sűrítmény
teljes
vízelvonása
IRODALOM Agnati LF, Fuxe K, Benfenati F, Battistini N, Zini I & Toffano G (1983): Chronic ganglioside treatment counteracts the biochemical signs of dopamine receptor supersensitivity induced by chronic haloperidol treatment. Neurosci. Lett. 40, 293–297. Alvi MH, Amer NA & Sumerin I (1988): Serum 5-nucleotidase and serum sialic acid in pregnancy. Obstet. Gynecol. 72, 171–174. Anderson JW, Johnstone BM & Remley DT (1999): Breast-feeding and cognitive development: a meta-analysis. Am. J. Clin. Nutr. 70 (4), 525–535. Annunziata P, Federico A, D'Amore I, Corona RM & Guazzi GC (1983): Impairment of human brain development: glycoconjugate and lipid changes in congenital athyroidism. Early Hum. Dev. 8, 269–278. Atkinson SA & Lonnerdal B (1995): Nonprotein nitrogen fractions of human milk. In Handbook of Milk Composition, ed. RG Jensen, pp 369–385. San Diego: Academic Press. Abd El-Salam, M.H., S. El-Shibiny and W. Buchheim, 1996. Characteristics and potential uses of the casein macropeptide. Intl. Dairy J., 6: 327-341. Ayers, J.S., K.P. Coolbear, D.F. Elgar and M. Pritchard, 2003. Process for isolating glycomacropeptide from dairy products with a phenylalanine impurity of 0.5% w/w. US Patent, 6: 555-659. Beitinger H, Vogel V, Mobius D & Rahmann H (1989): Surface potentials and electric dipole moments of ganglioside and phospholipid bilayers: contribution of the polar headgroup at the water/lipid interface. Biochim. Biophys. Acta. 984, 293–300. Berra B, Lindi C, Omodeo-Sale F, Beltrame D & Cantone A (1981): Effect of maternal diet on ganglioside distribution in fetal rat brain. J. Nutr. 111, 1980–1984. Bogoch S (1970): Glycoproteins of the brain of the training pigeon. In Protein Metabolism of the Nervous System, ed. A Lajtha, pp 535–569. New York: Plenum Press. Bogoch S (1977): Recognins and their chemoreciprocals. In Behavioral Neurochemistry. eds FV DeFeudis & JMR Delgado, p 270. New York: Spectrum Pubs. Brand-Miller JC, McVeagh P, McNeil Y & Messer M (1998): Digestion of human milk oligosaccharides by healthy infants evaluated by the lactulose hydrogen breath test. J. Pediatr. 133, 95–98.
Brand Miller JC, Miller JJ, McVeagh P & Bull S (1994): The oligosaccharide composition of human milk: temporal and individual variations in monosaccharides components. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr. 19, 371–376. Briese V, Kunkel S, Plath C, Wutzke KD & Plesse R (1999): Sialic acid, steroids and proteohormones in maternal, cord and retroplacental blood. Z. Geburtshilfe Neonatol. 203, 63–68. Brunngraber EG, Witting LA, Haberland C & Brown B (1972): Glycoproteins in Tay-sachs disease: isolation and carbohydrate composition of glycopeptides. Brain Res. 38, 151–162. Byrne MC, Farooq M, Sbaschnig-Agler M, Norton WT & Ledeen RW (1988): Ganglioside content of astroglia and neurons isolated from maturing rat brain: consideration of the source of astroglial gangliosides. Brain Res. 461, 87–97. Berrocal, R. and J.R. Neeser, 1991. Process for the production of a κ-casein glycomacropeptide. Eur. Pat. Applied EP, 0453 782. Brody, E.B., 2000. Biological activities of bovine glycomacropeptide. Br. J. Nutr., 84: S39-S46. Burton, J. and P. Skudder, 1987. Whey protein. UK Patent Applications, 2188526 A. Cabezas JA & Calvo P (1984): Gangliosidos. Sci. Am. (Spanish ed) 6, 86–95. Campbell RJ, Bogoch S, Scolaro MJ & Belval PC (1967): Cerebrospinal fluid glycoproteins in schizophrenia. Am. J. Psychiatry. 123, 952–962. Chaturvedi P, Warren CD, Ruiz-Palacios GM, Pickering LK & Newburg DS (1997): Milk oligosaccharide profiles by reversed-phase HPLC of their perbenzoylated derivatives. Anal. Biochem. 251, 89–97. Carlson SE (1985): N-acetylneuraminic acid concentrations in human milk oligosaccharides and glycoproteins during lactation. Am. J. Clin. Nutr. 41, 720–726. Carlson SE & House SG (1986): Oral and intraperitoneal administration of Nacetylneuraminic acid: effect on rat cerebral and cerebellar N-acetylneuraminic acid. J. Nutr. 116, 881–886. Carlson SE, Werkman SH, Peeples JM & Wilson WM (1994): Long-chain fatty acids and early visual and cognitive development of preterm infants. Eur. J. Clin. Nutr. 48 (Suppl 2), S27–S30. Carlson SE, Werkman SH & Tolley EA (1996): Effect of long-chain n-3 fatty acid supplementation on visual acuity and growth of preterm infants with and without bronchopulmonary dysplasia. Am. J. Clin. Nutr. 63, 687–697. Castillo PE, Weisskopf MG & Nicoll RA (1994): The role of Ca2+ channels in hippocampal mossy fiber synaptic transmission and long-term potentiation. Neuron. 12, 261–269. Chaturvedi P, Warren CD, Ruiz-Palacios GM, Pickering LK & Newburg DS (1997): Milk oligosaccharide profiles by reversed-phase HPLC of their perbenzoylated derivatives. Anal. Biochem. 251, 89–97.
Coppa GV, Gabrielli O, Pierani P, Catassi C, Carlucci A & Giorgi PL (1993): Changes in carbohydrate composition in human milk over 4 months of lactation. Pediatrics. 91, 637–641. Coppa GV, Pierani P, Zampini L, Carloni I, Carlucci A & Gabrielli O (1999): Oligosaccharides in human milk during different phases of lactation. Acta. Paediatr. 88(Suppl.), 89–94. Coppa GV, Pierani P, Zampini L, Gabrielli O, Carlucci A, Catassi C et al (1997): Lactose, oligosaccharide and monosaccharide content of milk from mothers delivering preterm newborns over the first month of lactation. Minerva Pediatr. 49, 471–475. Corfield AP, Wagner SA, Safe A, Mountford RA, Clamp JR, Kamerling JP, Vliegenthart JF & Schauer R (1993): Sialic acids in human gastric aspirates: detection of 9-O-lactyl- and 9-O-acetyl-N-acetylneuraminic acids and a decrease in total sialic acid concentration with age. Clin. Sci. (Colch) 84, 573–579. Corfield AP, Wember M, Schauer R & Rott R (1982): The specificity of viral sialidases. The use of oligosaccharide substrates to probe enzymic characteristics and strain-specific differences. Eur. J. Biochem. 124, 521–525. Crook M, Couchman S & Tutt P (1996): The relationship between plasma sialic acid and fibrinogen in NIDDM. Coagulation Fibinol. 7, 586–589. Crook MA, Pickup JC, Lumb PJ & Georgino F (2001): Relationship between plasma sialic acid concentration and microvascular and macrovascular complications in type 1 diabetes. Diabetes Care. 24, 316–322. Crook MA, Tutt P, Simpson H & Pickup JC (1993): Serum sialic acid and acute phase proteins in type 1 and type 2 diabetes mellitus. Clin. Chim. Acta. 219, 131–138. Dewey KG, Peerson JM, Brown KH, Krebs NF, Michaelsen KF, Persson LA, Salmenpera L, Whitehead RG & Yeung DL (1995): Growth of breast-fed infants deviates from current reference data: a pooled analysis of US, Canadian, and European data sets. World Health Organization Working Group on Infant Growth. Pediatrics. 96, 495–503. Dickson JJ & Messer M (1978): Intestinal neuraminidase activity of suckling rats and other mammals. Relationship to the sialic acid content of milk. Biochem. J. 170, 407–413. Downing JA, Wilkinson SJ, Wang B, Brand-Miller J & Bryden WL (2001): Uptake of Nacetylneuraminic acid-6-14C (sialic acid) into the brain of neonatal piglets. Asia Paci. Clin. Nutr. 25, S39. Dreyfus H, Ferret B, Harth S, Gorio A, Durand M, Freysz L & Massarelli R (1984): Metabolism and function of gangliosides in developing neurons. J. Neurosci. Res. 12, 311–322. Ebner KE & Schanbacher FL (1974): Biochemistry of lactose and related carbohydrates. In Lactation: A Comprehensive Treatise, eds. BL Larson & VR Smith, Vol. 2, pp 77–103. New York: Academic Press. Edelfors S (1981): The effect of chronic lithium treatment on the sialic acid content in rat brain synaptosomes. Acta Pharmacol. Toxicol. 48, 61–64.
Elliott PJ, Garofalo L & Cuello AC (1989): Limited neocortical devascularizing lesions causing deficits in memory retention and choline acetyltransferase activity-effects of the monosialoganglioside GM1. Neuroscience. 31, 63–76. Engfer MB, Stahl B, Finke B, Sawatzki G & Daniel H (2000): Human milk oligosaccharides are resistant to enzymatic hydrolysis in the upper gastrointestinal tract. Am. J. Clin. Nutr. 71, 1589–1596. Esmann M, Marsh D, Schwarzmann G & Sandhoff K (1988): Ganglioside–protein interactions: spin-label electron spin resonance studies with (Na+,K+)-ATPase membranes. Biochemistry. 27, 2398–2403. Fagioli S, Castellano C, Oliverio A & Toffano G (1990): Effect of chronic GM1 ganglioside administration on passive avoidance retention in mice. Neurosci. Lett. 109, 212–216. Fergusson DM, Beautrais AL & Silva Pas (1982): Breast-feeding and cognitive development in the first seven years of life. Soc. Sci. Med. 16, 1705–1708. Fernandes de Lima VM, Wiedemann M, Klottig H, Rahmann H & Hanke W (1997): Exogenous application of gangliosides changes the state of excitability of retinal tissue as demonstrated by retinal spreading depression experiments. Naunyn Schmiedebergs Arch. Pharmacol. 355, 507–514. Fong TG, Neff NH & Hadjiconstantinou M (1997): GM1 ganglioside improves spatial learning and memory of aged rats. Behav. Brain. Res. 85, 203–211. Fontaine G, Biserte G, Montreuil J, Dupont A & Farriaux JP (1968): La sialurie: un trouble metabolique original. Helv. Paediatr. Acta. Suppl 17, 1–32. Friede RL (1989): Developmental Neuropathology, pp 2–5. Berlin, New York: Springer-Verlag. Gal B, Ruano MJ, Puente R, Garcia-Pardo LA, Rueda R, Gil A & Hueso P (1997): Developmental changes in UDP-N-acetylglucosamine 2-epimerase activity of rat and guinea-pig liver. Comp. Biochem. Physiol. B Biochem. Mol. Biol. 118, 13–15. Garcia-Segura LM, Martinez-Rodriguez R, Martinez-Murillo R, Bogonez E & Toledano A (1978): Glycoproteins and polyanions in the synapses of rat and mouse central nervous system. Acta. Histochem. 61, 89–97. Gibson RA (1999): Long-chain polyunsaturated fatty acids and infant development. Lancet. 354, 1919–1920. Glasier MM, Janis LS, Goncalves MI & Stein DG (1999): GM1 produces attenuation of short-term memory deficits in Hebb–Williams maze performance after unilateral entorhinal cortex lesions. Physiol. Behav. 66, 441–446. Goldman AS & Garza C (1987): Future research in human milk. Pediatr. Res. 22, 493–496. Grantham-McGregor SM, Walker SP & Chang S (2000): Nutritional deficiencies and later behavioural development. Proc. Nutr. Soc. 59, 47–54.
Grimmonprez L & Montreuil J (1968): Etude physico-chimique de six nouveaux oligosides isoles du lait de femme. Bull. Soc. Chim. Biol. (Paris) 50, 843–855. Gronberg G, Lipniunas P, Lundgren T, Erlansson K, Lindh F & Nilsson B (1989): Isolation of monosialyated oligosaccharides from human milk and structural analysis of three new compounds. Carbohydr. Res. 191, 261–278. Gronberg G, Lipniunas P, Lundgren T, Lindh F & Nilsson B (1992): Structural analysis of five new monosialylated oligosaccharides from human milk. Arch. Biochem. Biophys. 296, 597–610. Haverkamp J, Veh RW, Sander M, Schauer R, Kamerling JP & Vliegenthart JG (1977): Demonstration of 9-O-acetyl-N-acetylneuraminic acid in brain gangliosides from various vertebrates including man. Hoppe Seylers Z. Physiol. Chem. 358, 1609–1612. Hayakawa K, De Felice C, Watanabe T, Tanaka T, Iinuma K, Nihei K, Higuchi S, Ezoe T, Hibi I & Kurosawa K (1993): Determination of free N–acetylneuraminic acid in human body fluids by high-performance liquid chromatography with fluorimetric detection. J. Chromatogr. 620, 25–31. Horwood LJ & Fergusson DM (1998): Breastfeeding and later cognitive and academic outcomes. Pediatrics. 101, E9. Idota T, Kawakami H, Murakami Y & Sugawara M (1995): Inhibition of cholera toxin by human milk fractions and sialyllactose. Biosci. Biotechnol. Biochem. 59, 417–419. Inokuchi J, Mizutani A, Jimbo M, Usuki S, Yamagishi K, Mochizuki H, Muramoto K, Kobayashi K, Kuroda Y, Iwasaki K, Ohgami Y & Fujiwara M (1997): Up-regulation of ganglioside biosynthesis, functional synapse formation, and memory retention by a synthetic ceramide analog (L-PDMP). Biochem. Biophys. Res. Commun. 237, 595–600. Jensen RG (1995): Handbook of Milk Composition. San Diego:Academic Press. Kario K, Matsuo T, Imiya M, Kayaba K, Kuroda T, Nago N et al (1994): Close relation between lipoprotein (a) levels and atherothrombotic disease in Japanese subjects >75 years of age. Am. J. Cardio. 73, 1187–1190. Karlsson I & Svennerholm L (1978): Biochemical development of rat forebrains in severe protein and essential fatty acid deficiencies. J. Neurochem. 31, 657–662. Karpiak SE & Mahadik SP (1990): Enhanced cortical maturation: gangliosides in CNS plasticity. Prog. Brain Res. 85, 299–308. Kawakami H (1997): Biological significance of sialic acid-containing substances in milk and their application. Agric. Biolo. Chem. 1, 193–208. Kitagawa H, Nakada H, Numata Y, Kurosaka A, Fukui S, Funakoshi I et al (1990): Occurrence of tetra- and pentasaccharides with the sialyl-Le(a) structure in human milk. J. Biol. Chem. 265, 4859–4862.
Kitagawa H, Takaoka M, Nakada H, Fukui S, Funakoshi I, Kawasaki T et al (1991): Isolation and structural studies of human milk oligosaccharides that are reactive with a monoclonal antibody MSW 113. J. Biochem. (Tokyo) 110, 598–604. Kitagawa H, Nakada H, Fukui S, Funakoshi I, Kawasaki T, Yamashina I, et al (1993): Novel oligosaccharides with the sialyl-Le(a) structure in human milk. J. Biochem. 114, 504–508. Kobata A & Ginsburg V (1972a): Oligosaccharides of human milk. 3. Isolation and characterization of a new hexasaccharide, lacto-N-hexaose. J. Biol. Chem. 247, 1525–1529. Kobata A & Ginsburg V (1972b): Oligosaccharides of human milk. IV. Isolation and characterization of a new hexasaccharide, lacto-N-neohexaose. Arch. Biochem. Biophys. 150, 273–281. Kracun I, Rosner H, Cosovic C & Stavljenic A (1984): Topographical atlas of the gangliosides of the adult human brain. J. Neurochem. 43, 979–989. Kuhn R (1959): Biochemie der rezeptoren und resistenzfaktoren. Von der widerstands fahigkeit der lebewesen gegen einwirkungen der umwelt. Naturwissenschaften. 46, 43–50. Kuhn R & Brossmer R (1959): Uber das durch viren der influenza-gruppe spaltbare trisaccharid der milch. Chem. Ber. 92, 1667–1671. Kuhn R & Gauhe A (1965): Bestimmung der bindungsstelle von sialinsaureresten in oligosacchariden mit hilfe von perjodat. Chem. Ber. 98, 395–413. Kuizenga AB, van Agtmaal EJ, van Haeringen NJ & Kijlstra A (1990): Sialic acid in human tear fluid. Exp. Eye. Res. 50, 45–50. Kunz C & Lönnerdal B (1990): Human-milk proteins: analysis of casein and casein subunits by anion-exchange chromatography, gel electrophoresis, and specific staining methods. Am. J. Clin. Nutr. 51, 37–46. Kunz C & Rudloff S (1993): Biological functions of oligosaccharides in human milk. Acta Paediatr. 82, 903–912. Lanting CI & Boersma ER (1996): Lipids in infant nutrition and their impact on later development. Curr. Opin. Lipidol. 7, 43–47. Ledeen RW (1978): Ganglioside structures and distribution: are they localized at the nerve ending? J. Supramol. Struct. 8, 1–17. Leskawa KC & Rosenberg A (1981): The organization of gangliosides and other lipid components in synaptosomal plasma membranes and modifying effects of calcium ion. Cell Mol. Neurobiol. 1, 373–388. Lindberg G, Rastam L, Gullberg B, Eklund GA & Tornberg S (1991): Serum sialic acid concentration and smoking: a population based study. BMJ. 303, 1306–1307. Loo YH, Hyde KR, Lin FH & Wisniewski HM (1985): Cerebral biochemical abnormalities in experimental maternal phenylketonuria: gangliosides and sialoglycoproteins. Life. Sci. 37, 2099–2109.
Lucas A, Morley R & Cole TJ (1998): Randomised trial of early diet in preterm babies and later intelligence quotient. BMJ. 317, 1481–1487. Lucas A, Morley R, Cole TJ, Gore SM, Lucas PJ, Crowle P, Pearse R, Boon AJ & Powell R (1990): Early diet in preterm babies and developmental status at 18 months. Lancet. 335, 1477–1481. Lucas A, Morley R, Cole TJ, Lister G & Leeson-Payne C (1992): Breast milk and subsequent intelligence quotient in children born preterm. Lancet. 339, 261–264. Makrides M, Neumann MA, Byard RW, Simmer K & Gibson RA (1994): Fatty acid composition of brain, retina, and erythrocytes in breast- and formula-fed infants. Am. J. Clin. Nutr. 60, 189–194. Makrides M, Neumann M, Simmer K, Pater J & Gibson R (1995): Are long-chain polyunsaturated fatty acids essential nutrients in infancy? Lancet 345,1463–1468. Mancini GM, Hu P, Verheijen FW, van Diggelen OP, Janse HC, Kleijer WJ et al (1992): Salla disease variant in a Dutch patient. Potential value of polymorphonuclear leucocytes for heterozygote detection. Eur. J. Pediatr. 151, 590–595. McVeagh P & Miller JB (1997): Human milk oligosaccharides: only the breast. J. Paediatr. Child. Health 33, 281–286. Menkes JH (1977): Early feeding history of children with learning disorders. Dev. Med. Child Neurol. 19, 169–171. Merat A & Dickerson JW (1973): The effect of development on the gangliosides of rat and pig brain. J. Neurochem. 20, 873–880. Miller MW (1993): Migration of cortical neurons is altered by gestational exposure to ethanol. Alcohol. Clin. Exp. Res. 17, 304–314. Montreuil J, Biserte G, Strecker G, Spik G, Fontaine G & Farriaux JP (1968): Description d'un nouveau type de meliturie: la sialurie. Clin. Chim. Acta. 21, 61–69. Morgan BL (1990): Nutritional requirements for normative development of the brain and behavior. Ann. NY Acad. Sci. 602, 127–132. Morgan BL & Naismith DJ (1982): The effect of early postnatal undernutrition on the growth and development of the rat brain. Br. J. Nutr. 48, 15–23. Morgan BL, Oppenheimer J & Winick M (1981): Effects of essential fatty acid deficiency during late gestation on brain N-acetylneuraminic acid metabolism and behaviour in the progeny. Br. J. Nutr. 46, 223–230. Morgan BL & Winick M (1980a): Effects of administration of N–acetylneuraminic acid (NANA) on brain NANA content and behavior. J. Nutr. 110, 416–424. Morgan BL & Winick M (1980b): Effects of environmental stimulation on brain Nacetylneuraminic acid content and behavior. J. Nutr. 110, 425–432.
Mortensen EL, Michaelsen KF, Sanders SA & Reinisch JM (2002): The association between duration of breastfeeding and adult intelligence. JAMA. 287(18), 2365–2371. Neeser JR, Golliard M & Del Vedovo S (1991): Quantitative determination of complex carbohydrates in bovine milk and in milk-based infant formulas. J. Dairy Sci. 74, 2860–2871. Newburg DS (1999): Human milk glycoconjugates that inhibit pathogens. Curr. Med. Chem. 6, 117–127. Newburg DS (2000): Oligosaccharides in human milk and bacterial colonization. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr. 30(Suppl 2), S8–S17. Newburg DS & Neubauer SH (1995): Carbohydrates in milks: analysis, quantities, and significance. In Handbook of Milk Composition. ed. RG Jensen, pp 273–338. San Diego: Academic Press. Nöhle U & Schauer R (1981): Uptake, metabolism and excretion of orally and intravenously administered, 14C- and 3H-labeled N-acetylneuraminic acid mixture in the mouse and rat. Hoppe Seylers Z. Physiol. Chem. 362,1495–1506. Ounsted M, Moar VA, Cockburn J & Redman CW (1984): Factors associated with the intellectual ability of children born to women with high risk pregnancies. Br. Med. J. (Clin. Res. Ed.) 288, 1038–1041. Pan XL & Izumi T (2000): Variation of the ganglioside compositions of human milk, cow's milk and infant formulas. Early Hum. Dev. 57, 25–31. Parkkinen J & Finne J (1987): Method in Enzymology, p 289. New York: Academic press. Parkkinen J, Finne J, Achtman M, Vaisanen V & Korhonen TK (1983): Escherichia coli strains binding neuraminyl alpha 2–3 galactosides. Biochem. Biophys. Res. Commun. 111, 456–461. Poduslo JF & Curran GL (1994): Glycation increases the permeability of proteins across the blood-nerve and blood-brain barriers. Brain Res. Mol. Brain Res. 23, 157–162. Puente R & Hueso P (1993): Lactational changes in the N-glycoloylneuraminic acid content of bovine milk gangliosides. Biol. Chem. Hoppe Seyler. 374, 475–478. Rahmann H (1989): Calcium–ganglioside interactions as modulators for synaptic transmission and long-term neuronal adaptation (memory). Fortschr Zool. 37, 349–368. Rahmann H & Rahmann M (1992): The Neurobiological Basis of Memory and Behavior. New York: Springer-Verlag. Renlund M, Tietze F & Gahl WA (1986): Defective sialic acid egress from isolated fibroblast lysosomes of patients with Salla disease. Science. 232, 759–762. Reuter G & Gabius HJ (1996): Sialic acids structure-analysis metabolism-occurrencerecognition. Biol. Chem. Hoppe Seyler. 377, 325–342.
Richards M, Wadsworth M, Rahimi-Foroushani A, Hardy R, Kuh D & Paul A (1998): Infant nutrition and cognitive development in the first offspring of a national UK birth cohort. Dev. Med. Child Neurol. 40, 163–167. Rodgers B (1978): Feeding in infancy and later ability and attainment: a longitudinal study. Dev. Med. Child Neurol. 20, 421–426. Rogan WJ & Gladen BC (1993): Breast-feeding and cognitive development. Early Hum. Dev. 31, 181–193. Romer H & Rahmann H (1979): Effects of exogenous neuraminidase on unit activity in frog spinal cord and fish optic tectum. Exp. Brain Res. 34, 49–58. Rosenberg A (1995): Biology of the Sialic Acids. New York: Plenum Press. Rosenberg A & Noble EP (1994): Ethanol attenuation of ganglioside sialylation and neuritogenesis. Alcohol. 11, 565–569. Rudloff S & Kunz C (1997): Protein and nonprotein nitrogen components in human milk, bovine milk, and infant formula: quantitative and qualitative aspects in infant nutrition. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr. 24, 328–344. Rueda R, Garcia-Salmeron JL, Maldonado J & Gil A (1996a): Changes during lactation in ganglioside distribution in human milk from mothers delivering preterm and term infants. Biol. Chem. 377, 599–601. Rueda R, Maldonado J & Gil A (1996b): Comparison of content and distribution of human milk gangliosides from Spanish and Panamanian mothers. Ann. Nutr. Metab. 40, 194–201. Sadoul R, Hirn M, Deagostini-Bazin H, Rougon G & Goridis C (1983): Adult and embryonic mouse neural cell adhesion molecules have different binding properties. Nature. 304, 347–349. Salvolini E, Di Giorgio R, Curatola A, Mazzanti L & Fratto G (1998): Biochemical modifications of human whole saliva induced by pregnancy. Br. J. Obstet. Gynaecol. 105, 656–660. Sanchez-Diaz A, Ruano MJ, Lorente F & Hueso P (1997): A critical analysis of total sialic acid and sialoglycoconjugate contents of bovine milk-based infant formulas. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr. 24, 405–410. Sandra D, Frisson S & Daems F (1999): Why simple verb forms can be so difficult to spell: the influence of homophone frequency and distance in Dutch. Brain Lang. 68, 277–283. Schauer R (1982): Sialic Acids, Chemistry, Metabolism, and Function. Wien, New York: Springer-Verlag. Schauer R & Kamerling JP (1997): Chemistry, biochemistry and biology of sialic acids. In Glycoproteins II, ed. H Schachter, J Montreuil & JFG Vliegenthart, Vol. 19B, pp 243– 372. Amsterdam, New York: Elsevier.
Schauer R, Kelm S, Reuter G & Roggentin P (1995): Biochemistry and role of sialic acid. In Biology of the Sialic Acids, ed. A Rosenberg, pp 7–49. New York: Plenum Press. Schengrund CL & Mummert CM (1998): Exogenous gangliosides. How do they cross the blood-brain barrier and how do they inhibit cell proliferation. Ann. N Y Acad. Sci. 845, 278–284. Schmidt R (1989): Glycoproteins involved in long-lasting plasticity in the teleost brain. Fortschr. Zool. 37, 327–339. Seppala R, Tietze F, Krasnewich D, Weiss P, Ashwell G, Barsh G, Thomas GH, Packman S & Gahl WA (1991): Sialic acid metabolism in sialuria fibroblasts. J. Biol. Chem. 266, 7456–7461. Shaw L & Schauer R (1988): The biosynthesis of N-glycoloylneuraminic acid occurs by hydroxylation of the CMP-glycoside of N-acetylneuraminic acid. Biol. Chem. Hoppe Seyler 369, 477–486. Shen Z, Warren CD & Newburg DS (2000): High-performance capillary electrophoresis of sialylated oligosaccharides of human milk. Anal. Biochem. 279, 37–45. Silva RH, Bergamo M, Vital BB & Frussa-Filho R (1998): Effects of neonatal GM1 administration on the discriminative avoidance behavior of adult rats. Ann. NY Acad. Sci. 845, 425. Silva RH, Felicio LF & Frussa-Filho R (1999): Ganglioside GM1 attenuates scopolamineinduced amnesia in rats and mice. Psychopharmacology. 141, 111–117. Silva RH, Felicio LF, Nasello AG, Vital MA & Frussa-Filho R (1996): Effect of ganglioside (GM1) on memory in senescent rats. Neurobiol. Aging. 17, 583–586. Smith DF, Prieto PA, McCrumb DK & Wang WC (1987): A novel sialylfucopentaose in human milk. Presence of this oligosaccharide is not dependent on expression of the secretor or Lewis fucosyltransferases. J. Biol. Chem. 262, 12040–12047. Sorbi S, Piacentini S & Amaducci L (1987): Intralaminar distribution of neurotransmitterrelated enzymes in cerebral cortex of Alzheimer's disease. Gerontology 33, 197–202. Spik G, Strecker G, Fournet B, Bouquelet S, Montreuil J, Dorland L et al (1982): Primary structure of the glycans from human lactotransferrin. Eur. J. Biochem. 121, 413–419. Sturman JA, Lin YY, Higuchi T & Fellman JH (1985): N-acetylneuramin lactose sulfate: a newly identified nutrient in milk. Pediatr. Res. 19, 216–219. Suzuki K (1965): The pattern of mammalian brain gangliosides. II. Evaluation of the extraction procedures, postmortem changes and the effect of formalin preservation. J. Neurochem. 12, 629–638. Svennerholm L (1980): Structure and biology of cell membrane gangliosides. Cholera and Related Diarrheas: Molecular Aspects of a Global Health Problem: 43rd Nobel Symposium, Stockholm, August 6–11, 1978, eds Ouchterlony & J Holmgren, pp 5–251. WHO & Nobelstiftelsen, Basel; New York:S. Karger.
Svennerholm L, Bostrom K, Fredman P, Mansson JE, Rosengren B & Rynmark BM (1989): Human brain gangliosides: developmental changes from early fetal stage to advanced age. Biochim. Biophys. Acta. 1005, 109–117. Svennerholm L, Bostrom K, Jungbjer B & Olsson L (1994): Membrane lipids of adult human brain: lipid composition of frontal and temporal lobe in subjects of age 20 to 100 years. J. Neurochem. 63, 1802–1811. Taniuchi K, Chifu K, Hayashi N, Nakamachi Y, Yamaguchi N, Miyamoto Y et al (1981): A new enzymatic method for the determination of sialic acid in serum and its application for a marker of acute phase reactants. Kobe J. Med. Sci. 27, 91–102. Tram TH, Brand Miller JC, McNeil Y & McVeagh P (1997): Sialic acid content of infant saliva: comparison of breast fed with formula fed infants. Arch. Dis. Child. 77, 315–318. Troy FAI (1995): Sialobiology and the polysialic acid glycotope: occurrence, structure, function, synthesis, and glycopathology. In Biology of the Sialic Acids. ed. A Rosenberg, Vol. xv, p 378. New York: Plenum Press. Uauy R & Peirano P (1999): Breast is best: human milk is the optimal food for brain development. Am. J. Clin. Nutr. 70, 433–434. Uauy R, Mena P & Peirano P (2001): Mechanisms for nutrient effects on brain development and cognition. Nestle Nutr. Workshop Ser. Clin. Perform. Program 5, 41–70. Ueno K, Ando S & Yu RK (1978): Gangliosides of human, cat, and rabbit spinal cords and cord myelin. J. Lipid. Res. 19, 863–871. Urashima T, Saito T, Nakamura T & Messer M (2001): Oligosaccharides of milk and colostrum in non-human mammals. Glycocon. J. 18, 357–371. Varki A (1992): Diversity in the sialic acids [published erratum appears in Glycobiology 1992 Apr;2(2):following 168]. Glycobiology. 2, 25–40. Varki A (1993): Biological roles of oligosaccharides: all of the theories are correct. Glycobiology. 3, 97–130. Varki A, Cummings R, Kesko J, Freeze H, Hart G & Marth J (1999): Sialic acids. In The Essentials of Glycobiology, eds A Varki, R Cummings, J Kesko, et al, pp 195–209. Cold Spring Harbor, NY: Cold Spring Harbor Laboratory Press. Varki A & Diaz S (1984): The release and purification of sialic acids from glycoconjugates: methods to minimize the loss and migration of O-acetyl groups. Anal. Biochem. 137, 236–247. Veh RW, Michalski JC, Corfield AP, Sander-Wewer M, Gies D & Schauer R (1981): New chromatographic system for the rapid analysis and preparation of colostrum sialyloligosaccharides. J. Chromatogr. 212, 313–322. von Itzstein M & Thomson RJ (1997): Sialic acids and sialic acid-recognising proteins: drug discovery targets and potential glycopharmaceuticals. Curr. Med. Chem. 4, 185–210.
Wakabayashi I, Sakamoto K, Yoshimoto S & Masui H (1992): Relation of serum sialic acid to lipid concentrations. BMJ. 305, 562–563. Wang B, Brand Miller J, McNeil Y & McVeagh P (1998): Sialic acid concentration of brain gangliosides: Variation among eight mammalian species. Comp. Biochem. Physiol. 119A(1), 435–439. Wang B, Brand Miller J, Sun Y, Ahmad Z, McVeagh P & Petocz P (200la): A longitudinal study of salivary sialic acid in preterm infants: comparison of human milk-fed vs formula-fed infants. J. Pediatr. 138, 914–916. Wang B, Brand-Miller J, McVeagh P & Petocz P (2001b): The concentration and distribution of sialic acid in human milk vs infant formulas. Am. J. Clin. Nutr. 74, 510–515. Wang B, Brand-Miller J, McVeagh P & Petocz P (2001c): Brain sialic acid concentration: comparison of breast-fed vs formula-fed infants. Asia. Pacific. J. Clin. Nutr. 10 (suppl): S33. Warren L (1994): Bound Carbohydrates in Nature. Cambridge; New York, NY, USA: Cambridge University Press. Waters PJ, Lewry E & Pennock CA (1992): Measurement of sialic acid in serum and urine: clinical applications and limitations. Ann. Clin. Biochem. 29, 625–637. Wiegandt H (1994): Principles of glycosphingolipid-oligosaccharide constitution. Prog. Brain. Res. 101, 63–73. Wieruszeski JM, Chekkor A, Bouquelet S, Montreuil J, Strecker G, Peter-Katalinic J & Egge H (1985): Structure of two new oligosaccharides isolated from human milk: sialylated lacto-N-fucopentaoses I and II. Carbohydr. Res. 137, 127–138. | PubMed | Yamashita K, Tachibana Y & Kobata A (1976): Oligosaccharides of human milk. Isolation and characterization of three new disialyfucosyl hexasaccharides. Arch. Biochem. Biophys. 174, 582–591. Yamashita K, Tachibana Y & Kobata A (1977): Oligosaccharides of human milk: structures of three lacto-N-hexaose derivatives with H-haptenic structure. Arch. Biochem. Biophys. 182, 546–555. Yu RK, Macala LJ, Farooq M, Sbaschnig-Agler M, Norton WT & Ledeen RW (1989): Ganglioside and lipid composition of bulk-isolated rat and bovine oligodendroglia. J. Neurosci. Res. 23, 136–141.
