Bibó István műveinek új sorozata Argumentum Kiadó - Bibó István Szellemi Műhely, Centenáriumi sorozat Bibó István kiadástörténete nagyon érdekes. 1981 és 1984 között az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában jelent meg összegyűjtött munkáinak négy kötete két emigráns, Kemény István és Sárközi Mátyás gondozásában, amelynek terve Bibó szándékait tükrözte. Egy-egy munkája a demokratikus ellenzék buzgalmából itthon szamizdatban jelent meg. Ennek a körnek a legfőbb bibóistája és Bibó-szakértője Kenedi János és Szilágyi Sándor volt. Ezt 1986-ban hivatalos magyarországi vállalkozás követte, a Válogatott tanulmányok három kötete: Huszár Tibor munkája, a Magvető kiadása. A rendszerváltás után, 1990-ben aztán ehhez még egy negyedik kötet is társult, azokkal az írásokkal, amelyek a Kádár-korszakban hivatalosan nem jelenhettek meg. Huszár mellett ennek szerkesztésében már ifj. Bibó István is részt vett. Az emigráns kiadás tematikus jellegű volt. Az első kötet a magyar demokráciáról szóló klasszikus esszéket, valamint a magyar és európai történelemmel foglalkozó írásokat publikálta. A második kötet a magyar társadalomfejlődésről, a zsidókérdésről, az állampolitika- és jogelméletről szóló írásokat gyűjtötte egybe. A harmadik a közigazgatási reformról, a népi mozgalomról és az 1956-os forradalomról és az 1956 utáni helyzetről szóló dolgozatokat, a negyedik kötet kései munkáját hozta nyilvánosságra a nemzetközi államközösségről, valamint a nem besorolható kisebb írásokat. A hivatalos budapesti válogatás a legegyszerűbb és legkevésbé kényes időrendet választotta, hogy aztán a negyedik kötet az egész életműből megjelentesse azt, ami addig cenzúra alatt állt. Mint az évszámok mutatják, mindezek Bibó István (1911-1979) posztumusz kiadásai, mint ahogy a Széchenyi-díjat is posztumusz kapta (1990), és az eredetileg hetvenedik születésnapjára készülő emlékkönyv is, amely az ellenzéki, vagy másképpen gondolkodó, vagy intranzigens magyar értelmiség legjelentősebb seregszemléje volt a Kádár-korszakban, csak halála után jelenhetett meg – szamizdatban (1980). Fájlalhatjuk, hogy a legnagyobb magyarok egyike életében csak kevés jutalmat kapott, annál több üldöztetést, hivatalvesztést, börtönt. Mindenesetre jól emlékszem, hogy a hetvenes évektől kezdve egyre növekedett azoknak a köre, akik, ha talán nem is mintát, de mértéket az ő életéből vettek. Legendássá váltak a Válasz című folyóirat kopott példányai 1946 és 1948 között, ahol tanulmányai megjelentek, s szájról szájra járt ’56-os államminiszteri helytállásának története. A másik oldalon persze mindig is voltak, akik – talán éppen az ő „hamis realizmus”-fogalmának kötelékeiben – naivnak látták, mert az érdekszférák már ’45től a szovjet blokkba kényszerítettek bennünket, mert az 56-os forradalom reménytelen kaland volt, és így tovább. Azt gondolhattuk volna, hogy a rendszerváltás meghozza a Bibó-reneszánszt. Nem így történt. Az aktuálpolitikai dilemmákban gondolatai közvetlenül nem voltak felhasználhatók, legfontosabb munkáinak összegyűjtése és kiadása pedig – mint írtam – már korábban megtörtént. Az Új Mandátum Könyvkiadó fontos Magyar Panteon sorozatában az egykori demokratikus ellenzék bátor harcosa, Szilágyi Sándor 2001-ben sajtó alá rendezett egy reprezentatív válogatást, melyben magyarul közölte azt az 1985-ös pályaképét, amely francia, német és amerikai kiadások elé került azokban az években. Munkáját azonban nem folytatta, érdeklődése másfelé fordult. 1996-ban megalapították a Bibó István Szellemi Műhelyt, amely az újkori magyar eszmetörténet kontextusában az életmű tudományos feldolgozására vállalkozott Dénes Iván
Zoltán vezetésével, s az azóta eltelt időben számos szakkönyvet, szaktanulmányt adott ki tájékozott és kitűnő Bibó-specialisták tollából (Dénes mellett Balog Iván, Kovács Gábor és mások). Ez a kör vállalkozott az Argumentum Kiadóval karöltve az új Bibó-kiadásra, a centenáriumi sorozatra. A tizenkét kötetből álló kiadvány első hat kötete valóban Bibó születésének századik évfordulójára jelent meg, a további hat kötet pedig a következő évre maradt. 2012 végére lezárult a vállalkozás, amelyet jó szívvel ajánlhatunk Bibó tisztelőinek és a magyar történelem, a társadalom- és jogelmélet iránt érdeklődőknek. Még ez sem a definitív, filológiai apparátussal fölszerelt, teljes, kritikai Bibó-kiadás, de új anyagok, köztük ismeretlen szövegek is vannak benne, és szakszerű, tartalmas kommentáló utószavak. A sorozatszerkesztő Dénes Iván Zoltán nyilvánvaló célja az volt, hogy Bibó nagy témáit könnyen kezelhető, általában 3-500 oldalas kötetekbe rendezze. Ezek a témák persze állandóan érintkeznek, keresztezik egymást. Elkerülhetetlenek az ismétlések. Mégis, ha sorra vesszük a kötetek címeit, akkor Bibó szellemi érdeklődésének, elkötelezettségének, pátoszának jó tartalomjegyzékét kaphatjuk: Az államhatalmak elválasztása – Politikai hisztériák – A magyar demokrácia válsága – 1956 – A kelet-európai kisállamok nyomorúsága – A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai – Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem – Zsidókérdés – Az európai politikai fejlődés értelme – A jogfilozófiától a politikáig – A demokratikus közösségi értékelés és magatartás mintái – Visszaemlékezések. Az utószavakat Karácsony András, Dénes Iván Zoltán, Perecz László, ifj, Bibó István, Kardos Gábor, Balog Iván, Kovács Gábor, Hanák Gábor írta. Radnóti Sándor
Dénes Iván Zoltán életrajza
DÉNES Iván Zoltán eszmetörténész. Budapest, 1946. október 25. Tanulmányok: ELTE BTK, 1966–1971, filozófia, történelem, 1971–1975, levéltár. Továbbképzés: Szabad György (újkori magyar történelem, ELTE, 1968-1973), Bibó István (politikaelmélet, politikai filozófia, 1969-1977 - olvasmányokból, 1977-1979 - személyesen), Isaiah Berlin (eszmetörténet, Oxford, 1981-1997), John Pocock (eszmetörténet, Johns Hopkins, 1993) és John Rawls (politikai filozófia, Harvard, 1994) tanítványa. Tudományos fokozatok: 1973, bölcsészdoktor, 1979, a történettudományok (művelődéstörténet) kandidátusa, 1991, az MTA (eszmetörténet) doktora, 1997, habilitált, 2001, egyetemi tanár. Megbízatás, feladat: 1973-1974, 1977–1998 az MTA Filozófiai Intézete kutatója, 1998–2001 a Kossuth Lajos Tudományegyetem, majd jogutódja, a Debreceni Egyetem tudományos tanácsadója, 2001- 2011 a Debreceni Egyetem egyetemi tanára, tanszékvezető (Állam- és Jogtudományi Kar, Politikaelméleti és Politikatörténeti Tanszék), 1996-2012 a Bibó István Szellemi Műhely alapító elnöke, 2004-2012: az Eszmetörténeti Könyvtár sorozat szerkesztőbizottságának elnöke, sorozatszerkesztő, 2011-2012: a Bibó István munkái. Centenáriumi sorozat sorozatszerkesztője. Tanítás: 1983–1989: ELTE BTK Társadalomfilozófia és Etika Tanszék, eszmetörténet, politikai filozófia, 1988–1989, 1992–1993: JATE BTK Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék,
Kelet-Európa specializáció, Hungarian Studies, eszmetörténet, 1995–1997: BKE Posztgraduális Kar, Századvég Politikai Iskola, politikaelmélet, 1997–2000: KLTE BTK Politikatudományi Tanszék, politikaelmélet, eszmetörténet, műhelyszeminárium, 2000-2011: DE JÁTI, majd ÁJK Politikaelméleti és Politikatörténeti Tanszék, politikaelmélet, diskurzuselemzés, tanulmányírás, politikai szöveg-, és helyzetelemzés, készségfejlesztés, tréningek, tutorálás, 2001-2003: összehasonlító magyar eszmetörténeti tanulmányok írására irányuló műhelyszemináriumot vezetett az ELTE BTK Filozófiai Intézetének filozófiai doktori iskolájában a politikai filozófiai program, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar doktori iskolájának keretében. Ennek eredményeként szeminaristáival 2003-ban közös könyvet írtak, amely 2004-ben jelent meg (A bűnbaktól a realista lényeglátóig. A magyar politikai és tudományos diskurzusok Kossuth-képei, 1849-2002), 2001-2007: A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán vezetett diskurzuselemző műhelyszemináriuma keretében tanítványaival két könyvet írtak, amelyek 2006-ban és 2007-ben jelentek meg (Politika az erkölcsi minimum mércéjén. Esettanulmányok; A megosztó válság: 2006 ősz) Külföldi továbbképzések, tanítások, megbízások: 1981, 1990 a Brit Akadémia ösztöndíjas kutatója, 1990–1991 a Stanford Egyetemen Fulbright-ösztöndíjas, egyúttal az University of California, Los Angeles tagjává választotta, 1993 a Johns Hopkins Egyetemen IREXösztöndíjas, 1994 a Harvard Egyetem Európai Tanulmányok Központjának munkatársa, majd a cambridge-i Corpus Christi College vendégkutatója, 1996 a Tel-avivi Egyetem vendégtanára, 1997 Hollandiában NIAS (Wassenaar) ösztöndíjas, 1999 a Maastrichti Transzatlanti Tanulmányok Központja, a Lisszaboni Egyetem, majd a Milánói Egyetem tanára, 2001 a Bologna-Ravenna-i Egyetem vendégtanára, 2003 a Bécsi Embertudományi Intézet meghívott előadója,.2004 a Római Magyar Akadémia meghívott előadója, 2005 az Europaeum (Oxford) által a prágai Károly Egyetemen szervezett konferencia és az Uppsala-i Társadalomtudományi Továbbképző Intézet meghívott előadója, 2006 a Bolognai Egyetem, 2006-2008 a Párizsi X. Egyetem Európa Intézetének meghívott előadója. 2006 óta az European Science Foundation (Strasbourg) felkért pályázati bírálója, 2007-ben a Journal of Political Ideologies (OxfordBirmingham)) felkért szaklektora, 2009-ben a Nemzetközi Politikatudományi Társaság potsdami konferenciáján előadó, 2010-ben az Academia Europaea (London) leuveni éves konferenciáján műhelyvitát szervezett és vezetett. Az előadások tanulmányokká érlelt változatai az European Review 2012. októberi számában jelentek meg, 2011-ben a Massachusettsi Egyetem (Amherst) konferenciáján szekciószervező, elnök és előadó, 2012-ben az Academia Europaea keretében Regimes of Memory címmel konferenciát szervezett és vezetett az Academia wroclawi tudásközpontjában október 30-án. Az előadások tanulmánnyá alakított változata az European Review 2013. októberi számában jelennek meg. https://journals.cambridge.org/erw Elismerések: 1997-2001: Széchenyi professzori ösztöndíjas, 1995– a londoni Academia Europaea tagja, 1996: a National Association of Scholars (Princeton, NJ) tagja, 2008: a Debreceni Egyetem, publikációs aranyérem, 2011: Debreceni Egyetem, Tudományegyetemi Karokért emlékérem, 2011: A szabadság felelőssége. Írások a 65 éves Dénes Iván Zoltán tiszteletére. Tanulmánykötet. Szerk. Pénzes Ferenc-Rácz Sándor-Tóth-Matolcsi László. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, Debrecen, 2011. 358 lap.
Eddigi könyvei: A „realitás" illúziója. A historikus Szekfű Gyula pályafordulója (1976), Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye (1976), A magyar polgári átalakulás kérdései (társszerk., szerző, 1984), Az önrendelkezés érvényessége (1988), Közüggyé emelt kiváltságőrzés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években (1989), Szabadság és nemzet. Liberalizmus és nacionalizmus Közép- és Kelet-Európában (szerk., szerző, 1993), A hatalom humanizálása. Tanulmányok Bibó István életművéről (szerk.,
szerző, 1993), A szabadság kis körei. Tanulmányok Bibó István életművéről (szerk., szerző, 1999), Eltorzult magyar alkat. Bibó István vitája Németh Lászlóval és Szekfű Gyulával (1999), Szekfű Gyula (szerk, vál, bev, 2001), Megtalálni a szabadság rendjét. Tanulmányok Bibó István életművéről (szerk., szerző, 2001), Európai mintakövetés - nemzeti öncélúság. Értékvilág és identitáskeresés a 19-20. századi Magyarországon (2001), A bűnbaktól a realista lényeglátóig. A magyar politikai és tudományos diskurzusok Kossuth-képei, 1849-2002.(szerk., szerző, 2004), A szabadság értelme – az értelem szabadsága. Filozófiai és eszmetörténeti tanulmányok. (szerk., szerző, 2004), Bibó István egyetemi előadásai, 1942-1949 (szerk, előszó, 2004), Liberty and the Search for Identity. Liberal Nationalisms and the Legacy of Empires (szerk, szerző, 2006), Politika az erkölcsi minimum mércéjén. Esettanulmányok. (szerk, előszó, 2006.), A megosztó válság: 2006 ősz (szerk, szerző, 2007), Liberalizmus és nemzettudat. Dialógus Szabó Miklós gondolataival (szerk, szerző, 2008), Szabadság-közösség. Programok és értelmezések (2008), Liberális kihívásra adott konzervatív válasz (2008), Conservative Ideology in the Making (2009), Az „illúzió” realitása. Kollektív identitásprogramok (2011), Eszmetörténeti Könyvtár, 1-17. (szerk. biz. Elnöke, sorozatszerk, 2004-2012), Bibó István munkái. Centenáriumi sorozat, 1-12. (sorozatszerk, 2, 5, 7, 11. kötet, utószó, 2011-2012). Bibó 100. Recepciók, értelmezések, alkalmazási kísérletek. (Szerk, négy tanulmány szerzője, 2012) Elérhetőségek: http://www.bibomuhely.hu,, http://www.acadeuro.org/ae-info
Radnóti Sándor életrajza Képzés: 1964-69 ELTE BTK magyar-filozófia szak 1991 a filozófiai tudományok doktora Pályafutás: 1993egyetemi tanár (ELTE BTK) 1990-1993 tudományos főmunkatárs (ELTE BTK) 1989a Holmi című irodalmi-kulturális folyóirat társszerkesztője 1980-1990 szellemi szabadfoglalkozású 1973-1980 szerkesztő, Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1969-1973 szerkesztő, Magvető Könyvkiadó, Budapest Könyvek: 1. 2. 3. 4.
A szenvedõ misztikus (Misztika és líra összefüggése). Budapest: Akadémiai, 1981. 128 oldal. Mi az, hogy beszélgetés? Budapest: Magvetõ, 1988. 390 oldal. "Tisztelt közönség, kulcsot te találj..." ( Tanulmányok Benjaminról, Dvořákról, Heideggerről, Panofskyról, Rieglről, Warburgról.) Budapest: Gondolat, 1990. 300 oldal. Stilepoche. Theorie und Diskussion. Eine interdisziplinäre Anthologie von Winckelmann bis heute.Frankfurt/M. &c.: Peter Lang 1990. 766 oldal.
5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.
Recrudescunt vulnera. Budapest: Cserépfalvi, 1991. 350 oldal. Hamisítás. Budapest: Magvető, 1995. 338 oldal. The Fake. Forgery and its Place in Art. Rowman & Littlefield, Lanham MD, 1999. 246 oldal. Krédó és rezignáció. (Esztétikai-politikai tanulmány Walter Benjaminról.) Budapest: Argumentum, 1999. 224 oldal. A piknik (Írások a kritikáról). Budapest: Magvető, 2000. 334 oldal. Műhelymunka. Debrecen: Csokonai, 2005. 164 oldal. Jöjj és láss! A modern művészetfogalom keletkezése – Winckelmann és a következmények. Budapest: Atlantisz, 2010. Az Egy és a Sok. Bírálatok és méltatások. Pécs: Jelenkor, 2010. Az üvegalmárium. A magyar korona helye. Budapest: Noran Libro, 2011. Tanulmányok:
Publikálva több mint 100 magyar kötetben és az alábbi idegennyelvű könyvekben ill. folyóiratokban: 1. Die Seele und das Leben. Studien zum frühen Lukács. Beiträge von Agnes Heller, Ferenc Fehér, György Márkus, Sándor Radnóti. Frankfurt/M.: Suhrkamp, 1977 2. Feher, F., Heller, A., Márkus, Gy., Radnóti, S.: La Scuola di Budapest: sul giovane Lukács, Firenze, La Nuova Italia, 1978. 3. Acta Historiae Artium. 1980. Die Historisierung des Kunstbegriffs: Max Dvořák. 4. Telos 1981. Mass Culture. 5. Telos 1982. The Effective Power of Arts: On Benjamin's Aesthetics. 6. Agnes Heller (Ed.): Lukács Revalued. Oxford: Basil Blackwell, 1983 7. Acta Historiae Artium. 1983. Die wilde Rezeption. Eine kritische Würdigung Erwin Panofskys von einem kunstphilosophischen Gesichtspunkt aus. 8. Agnes Heller (Ed.): Lukács Reappraised. New York: Columbia University Press, 1984. 9. The Philosophical Forum, 1983-84. Benjamin's Dialectic of Art and Society. 10. Acta Historiae Artium, 1985. Das Pathos und der Dämon, Über Aby Warburg. 11. Agnes Heller and Ferenc Fehér (Eds.): Reconstructing Aesthetics. Oxford, Basil Blackwell, 1986. 12. Heinz Wismann (Ed.): Walter Benjamin et Paris. Paris: Les Editions de Cerf, 1986. 13. Formations, Wilmette Il., 1986. The First Hungarian Samizdat Poetry Collection. 14. Fehér, Heller, Radnoti, Tamas, Vajda: Dialectica de las formas, El pensamiento estético de la Escuela de Budapest. Barcelona, ediciones peninsula, 1987. 15. Thesis Eleven, Melbourne, 1987. A Critical Theory of Communication. 16. Miklós Mészöly: Saulo. (Postscript.) Roma, Edizione e/o, 1987. 17. La nouvelle alternative, Paris, 1987. Grand Café Mitteleuropa. 18. Zeitschrift für Literaturwissenschaft und Linguistik, 1990. Stil - Normativität und Relativität, Zur Diskussion um die Epochenstile. 19. Zeitschrift für Ästhetik und allgemeine Kunstwissenschaft, Bd. 39/2. 1994. Vis a tergo. George Kublers Buch "Die Form der Zeit" - dreissig Jahre später. 20. Anachronia, Hamburg, Nr. 3. Dezember 1995. Die Originalität. 21. Arcadia. Zeitschrift für allgemeine und Vergleichende Literaturwissenschaft, Bd. 35/1. 2000. In Defense of Interpretation or the Function of Practical Criticism Revisited. 22. Augusto Carli, Beatrice Töttössy, Nicoletta Vasta (Eds.): Amant alterna Camenae. Alessandria, Edizioni dell’Orso, 2000. Il picnic letterario e la critica.
23. 24. 25.
26.
27.
28. 29.
30. 31.
32.
John Grumley & Paul Cittenden (Eds.): Culture and Enlightenment. Aldershot, Ashgate, 2002. The Bookman. (About Jean Paul.) Acta Historiae Artium. 2002 The Glass Cabinet: An essay about the place of the Hungarian crown. Philosophy of Museum. Mihály Szegedy-Maszák, Tamás Scheibner (Hg.): Der lange, dunkle Schatten. Studien zum Werk von Imre Kertész. Wien: Passagen Verlag, 2004. Auschwitz als geistige Lebensform. Imre Kertész: Kaddisch für ein nicht geborenes Kind. „The Problem of Neighbourhood in the Cultural Self-Portraits of the Nation – Problem susedtsva u kulturnim autoportretima nacija”, in 2. međunarodna dunavska konferencija za umetnost i kulturu, Zbornik radova – 2nd international danube conference on art and culture. Compendium of Papers. [2004] “Why One Should Imitate the Greeks: On Winckelmann”, in Ferenc Hörcher & Endre Szécsényi (Eds.): Aspects of the Enlightenment: Aesthetics, Politics and Religion. Budapest: Akadémiai, 2004. "Originalität/Authentizität bei Winckelmann“, in Susanne Knaller & Harro Müller (Eds.): Authentizität. München: Fink, 2006. „The Origins of a New Reception of Antiquity: Autopsy and the Transformation of Perception/Vision in Winckelmann”, in Ernő Marosi and Gábor Klaniczay (Eds.): The Nineteenth-Century Process of „Musealization” in Hungary and Europe. Collegium Budapest Workshop Series No. 17. 2006. 21-28. „L’originalità”, Rivista di Estetica, XLVI. 31. (2006/1), Falsi, contrafazzioni e finzioni. 25-47. „Schellings Kunstphilosophie und das Winckelmannsche Erbe”, in Annemarie Gethmann-Siefert, Bernadette Collenberg-Plotnikov (Hrsg.): Zwischen Philosophie und Kunstgeschichte. Beiträge zur Begründung der Kunstgeschichtsforschung bei Hegel und im Hegelianismus. München: Wilhelm Fink, 2008. 99-105. „Poliphony in Kertész’s Kaddis for an Unborn Child.” In: Louise O. Vasvári and Steven Tötösy de Zepetnek: Comparative Central European Holocaust Studies. West Lafayette, Indiana: Purdue Universtiy Press, 2009. 122-132.
Díjak, ösztöndíjak és kitüntetések: 2010 – Lukács György-díj. 2006 – Alföld-díj. 2005 – Széchenyi-díj. 2005 – Budapestért díj. 2004 A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének irodalmi díja. 2001 – A Magyar Szépírók Társaságának díja. 1998 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje. 1998 – A Paul Getty Foundation ösztöndíja. 1997 – Az Österreichische Gesellschaft für Literatur ösztöndíja. 1996 – A Soros Alapítvány életmű-díja. 1994 - József Attila-díj. 1994 – A Paul Getty Foundation ösztöndíja. 1993 - Kosztolányi díj. 1991 – A hollandiai Mikes-kör díja. 1991 – Déry-díj.
1987 - Az Institut für Wissenschaften vom Menschen ösztöndíja. 1986 - Az Österreichische Gesellschaft für Literatur ösztöndíja. 1984 – A New York University, New York kutatói ösztöndíja.
