Biblia és az egyház hamis képet ad Jézus Krisztusról, de a könyvbõl, és az annak kapcsán indított

baptista ifjúsági lap A KEGYESSÉG TITKA

kép:

Született, ki mindig Volt. Meghalt a Halhatatlan. Feltámadott az Élet. Ez bonyolult elmélet… Ilyet? Halandó meg nem érthet! Úr Jézus, én hiszek benned! Engem te gyõztél meg, Mikor újjászült szereteted. Nem gyötörnek titkok, Nem bonyolult semmi, Nekem elég veled lenni.

id. Veress Ernõ ... és a megyeháza ...

A Kultúrpalota, Marosvásárhely építészeti kincse... emrég alkalmam volt hallani

Naz egyik vezetõ természet-

tudományi televíziócsatorna húsvéti mûsorajánlóját. Megtalálni vélték Jézus Krisztus sírját - a felvételeken látható volt a holttest a koporsóban. A tények legyõzik a hitet, szólt a jelmondat, én pedig azon gondolkodtam el, hogy miért is foglalkoznak ezzel a témával olyan buzgón. Nagy kampánya volt Dan Brown könyvének is megjelenésének idején, amely szerint a Biblia és az egyház hamis képet ad Jézus Krisztusról, de a könyvbõl, és az annak kapcsán indított tudományos kutatások során állítólag kiderül az igazság. Azt is el kell hinni. Melyiket tartod hiteles forrásnak? Emberek spekulációit, sajátos nézõpontból bizonyított tudományt? Vagy a mindentudó, mindenható, öröktõl fogva létezõ Isten kijelentett szavát? Te kinek hiszel ezen az ünnepen?

Ha a feltámadott, élõ Krisztusnak, Aki legyõzte a halált, a bûn hatalmát, akkor nem uralkodhat a bûn, a „csalárd szív“ kívánsága az éledben. Szánj idõt az önvizsgálatra! Sokakat el lehet hitetni nagy szavakkal, kitalált statisztikákkal, „bizonyított“ tényekkel. Talán te is tudod, aki már szokva vagy az Internet világához, hogy mindent nem szabad elhinni, amit egyes oldalakon oly lelkesen, „tudományosan alátámasztva“ állítanak. Ha többet szeretnél az internetes témáról hallani, akkor figyelj majd oda az Országos Baptista Ifjúsági Konferencia elõadásain… Addig is, ebben a lapszámban olvashatsz a marosvásárhelyi ifjúságról, két Tamás bizonyságtételérõl, lépcsõházas szülinapról, bibliaiskolásokról, fiatal házasokról, mindenki Regi nénijérõl és sok jó programról… Kelemen Napsugár

magTÁ R TIZENKETTEDIKES KONFI LESZ KOLOZSVÁRON május 14-16 között. A szervezõk a további tudnivalókat hamarosan eljuttatják az ifivezetõkhöz. Addig is kérdezõsködni, jelentkezni lehet Szilágyi Szabinál (0727 144 985, 0754 913 330, [email protected]) IIIIIIIIIIII

BICIKLITÚRA lesz május 28-30 között „Ne add fel a reményt!” mottóval. Az érdeklõdõk folyamatosan ellenõrizzék a az ifjúsági weboldalt, mert a többi hír ott jelenik majd meg a leghamarabb! www.emabisz.ro IIIIIIIIIIII

BAPTICUP Kedves fiatalok! Örömmel közöljük veletek, hogy a pozitív visszajelzéseiteket figyelembe véve, meghirdetjük a BaptiCup 2010 focibajnokságot! Célunk az, hogy a bajnokság ne csak fociról szóljon, hanem olyan alkalom legyen, amikor keresztyén fiatalok együtt örülhetnek Isten áldásainak, amelyek közül egy éppen a foci! Egy érdekes gondolattal fogjuk kezdeni a napot: Istennel a focipályán.. Bízunk abban, hogy aki ismeri a focipálya által hozott izgalmakat és indulatokat, tudja jól, hogy ez a téma aktuális számunkra. Isten növekedést tervez életünk minden területén, és ebben benne van az is, ami a focipályán történik velünk, és fõleg bennünk. Nehogy normálisnak gondoljuk azt, ha Isten a pálya szélén marad, míg mi a pályán „kiéljük” magunkat. Hadd tanítson minket Õ arra, hogyan kezeljük indulatainkat, hogy kell szeressük ellenfeleinket a focipályán, hogyan kell veszíteni és nyerni, hogyan kell úgy focizni, hogy annak Õ is örüljön. Ezeket gyakorolhatjuk majd a nap folyamán... Helyszín: Arad Dátum: Április 17 Maximális csapatszám: 12 Jelentkezési határidõ: Április 4 vagy ameddig betelnek a helyek. A részletes szabályzatot és az legfrissebb tudnivalókat elolvashatjátok az EMABISZ weboldalán. A délutáni elõdöntõket és a döntõt a szervezõk élõben közvetítik a következõ címen: www.livestream.com/aradbelvaros Bálint Dávid és Kürti Gabi

2. o l d a l

*

április 2010

IG Em ag

Kelemen J. Sándor: kép:menna

Az élet ünnepe

„Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Bár az ajtó zárva volt, Jézus bement, megállt középen, és azt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, és nyújtsd ki a kezedet, és helyezd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívõ. Tamás pedig azt mondta neki: Én Uram és én Istenem! Jézus pedig így válaszolt: Mivel láttál engem, hittél, boldogok, akik nem látnak és hisznek.“ (Jn 20, 26-29 revideált Károli) mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem önmagában. Isten minden létezõnek a hiszem.“„ Habár nem tudott egybõl forrása. Jézus Krisztusnak, Isten hinni, adott egy esélyt - ha meggyõzõdegyszülött Fiának, éppen ezért volt hatalma letenni az életét és újra felven- hetne… Megvolt benne az õszinte vágy, hogy bárcsak valaki meggyõzné igazán, ni azt. Nem az emberek vették el az õ bárcsak oszolna el szívérõl a kétkedés életét, hanem õ tette le kiszolgáltatva köde, ami boldogtalanná, reménytelenmagát gonosz embereknek, akik megölték. Ezt nem másért tette, hanem né tette õt! És a feltámadott Jézus megjelent neki. Neked már megjelent? hogy legyõzze a halált, azáltal, hogy Ahogy Tamás megbizonyosodott, úgy te megtöri az átkot, amit az ember bûne is meggyõzõdhetsz arról, hogy Jézus, az hozott e világra. Az Õ bûnért való élet Ura, nem maradt a sírban. Gyõzött engesztelõ áldozatával törte meg a halál átkát a kereszten. Az élet ünnepén a halálon és örök életet osztogat. Ez a mi hogyan ünnepelünk? A csokitojások meggyõzõdés most nem fizikai látás, és csokinyuszik ezrei öntik el a bevásár- tapintás által lesz a miénk, de annyira lóközpontokat. A mai ember számára a biztos lesz, mint a Tamásé. Egyetlen kételkedõnek sem kell kételkedni húsvét festett tojást, nyuszi-várást, barkát, aranyesõt, tojáskeresést jelent. A tovább, csak õszintén keresni. És aki locsolás és világias tevékenységek vagy õszintén keresi, megtalálja az életet Jézusban. éppen földi örömök keresése még a Viszont van két veszélyes állapot. Az hívõ fiatalokat is megkísértheti, esetleg egyik, amikor valaki kételkedõnek tartja magával is rántja. De a tojáskeresés, magát, de õszintén nem keres. Az földi orientáltságú ünneplés helyett (ami nem mind kimondottan bûn, csak ilyenre a régi ének szövege vonatkozik: „ki kétkedõn boncolja õt, annak választ mert elfoglalja a legjobb helyét, így nem ád, de a hívõ elõtt az Úr megfejti válik azzá) a feltámadott Krisztust kellene megtalálni. Ha valaki kételkedik a önmagát.“ A második, amikor valaki megkeményíti magát, és nem akar feltámadásban, az még önmagában hinni. Aki valamit nagyon nem akar nem akadály, hogy az élõ Úrral hinni, lehet akármennyi bizonyíték, azt találkozzék. Csak az az õszinte vágy nem lehet semmivel meggyõzni. kell legyen benne, ami Tamásban is Tamás látott, sõt, még alaposan meg megvolt. „A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.“ Õ azonban ezt is vizsgálhatta a sebeket, de a úsvét az élet ünnepe. Krisztus H gyõzött a halál felett. Ahogy az Atyának, úgy a Fiúnak is élete van

3. o l d a l

*

április 2010

bizonyítékok mellett is hinnie kellett (29v.). Járj utána és ne légy hitetlen, hanem hívõ - ahogy mondja igénk. És akkor az a békesség, amit Jézus feltámadásakor hirdetett, a tied is lesz. Nincs bizonytalanság a jövõt illetõen, nincs félelem a bûn miatt és annak következménye miatt, nincs halál a hívõnek, mert Krisztus feltámadott! Te valóban hiszel a feltámadott Krisztusban és a feltámadásban? Milyen jelei, következményei vannak a hitednek? Mit teszel azért, hogy még jobban megismerd õt és az Õ feltámadásának erejét? Vágyol-e a Feltámadottal találkozni újra? Minél nagyobb a hit meggyõzõdése, annál nagyobb az öröm és az áldás: „boldogok, akik nem látnak és hisznek“. Tamás nagyon szerette Mesterét, de annyira elcsüggedt, hogy már tanítványtársainak sem hihetett. Tamás kivételes kegyelemben részesült, amikor Jézus különösen õérte újra megjelent. Életkedve elment, nem is volt ott már mindig a többiekkel, ezért maradt le a Feltámadottal való találkozóról. Te ne maradj ki a tanítványi körbõl egyetlen alkalommal sem ez ünnepen, mert Krisztus Szentlelke által most is megjelenik az õt keresõ tanítványok között, hogy erõsítse hitüket. De mikor Tamás meglátta Jézust és meggyõzõdött, hogy Õ az, mintha újraélesztették volna. Életkedvet, életerõt kapott. Minél közelebb kerülsz a megfeszített, de feltámadott Krisztushoz, annál jobban fogod tapasztalni az õ feltámadásának életerejét. Tamás, mikor egészen közel került, nem tudta túláradó örömét elfojtani és e drága vallomással felkiáltott: „Én Uram és én Istenem.“ Így tett bizonyságot arról, hogy mit jelent számára Jézus. Kicsoda Õ neked? Tele van a szíved vele? Ha Urad és Istened, és telve van a szíved, mondd el. Lesznek olyanok még, akik nem látnak és hisznek: „ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.“ (Jn 15,20c) Legyen a feltámadott Krisztus által ez ünnepen a tied is a hit meggyõzõdésének békessége, a vele való szorosabb közösség öröme és a feltámadás ereje az új életre és a bizonyságtételre!

Maros „HÛ AZ ISTEN, AKI ELHÍVOTT TITEKET AZ Õ FIÁVAL, JÉZUS KRISZTUSSAL, A MI URUNKKAL VALÓ KÖZÖSSÉGRE.“ (1KOR 1,9) fiatal, 21 különbözõ helységbõl… ez lenne a marosvásárhelyi baptista ifjúság a 2010-es “hivatalos népszámlálás” szerint. Vannak fiatalok Erdély minden területérõl, leginkább Szilágyságból és Székelyföldrõl, de a határmenti megyékbõl is elmerészkedtek szép számban, hogy tanulmányaikat itt folytassák. Az Úr különös kegyelmébõl jelenleg ifjúságunk nemzetközi jelleget is öltött, azáltal hogy köztünk lehet egy kedves afrikai testvérünk is. Hogy meddig, azt nem tudjuk, de mindenképp hálásak vagyunk ittlétéért, mert az Úr áldását tapasztaljuk általa is. Vannak azonban olyanok is, létszámban hárman, akiknek hiányoljuk jelenlétüket, ugyanis már 7 hónapja távol vannak tõlünk a kontinens másik végében bibliaiskolai tanulmányaik végzése miatt. Ifjúságunk összetétele évrõl évre változik. Mikor kisebb, mikor nagyobb mértékben, attól függõen, hogy nyáron hány fiatal fejezi be tanulmányait, és õsszel hányan vannak, akik elkezdik. Különös örömet jelent azonban az, hogy az utóbbi években nõ a helybeli fiat-

40

4. o l d a l

*

április 2010

A MAROSVÁSÁRHELYI BAPTISTA IFJÚSÁG... alok száma is, akik a nyári szünidõ alatt az Úr kegyelmébõl kitartóan és hûségesen tartják a frontot. Annak ellenére, hogy minden évben több az egyetemista, mint a helybeli, mégsem beszélhetünk két ifirõl, ugyanis különös figyelmet próbálunk fordítani az egység kialakulására, maximális lehetõséget nyújtva minden ide érkezõ fiatalnak, hogy beépüljön: úgy az ifjúságba, mint a helyi gyülekezetbe. Ebben nagy szerepe van a gyülekezet befogadó szeretetének, amit tapasztalni lehet az idõsebb testvérek részérõl is. Hálásak is vagyunk ezért az Úrnak, és kívánjuk az Úr gazdag áldását életükre. Az évek során rájöttünk, hogy ezt az egységet, ami után vágyunk, igazán és elsõsorban Isten

tudja kimunkálni közöttünk, ezért a legfontosabb dolog, amit elõször tehetünk, az imádkozás. Ezt tették és teszik folyamatosan azok a fiatalok a három ifjúsági vezetõvel együtt, akik valóban szívükön hordozzák az ifjúság helyzetét. Egy másik fontos célunk pedig az, hogy egy olyan közösség tudjunk lenni, ahol mindenki elmélyítheti az Úr Jézussal való kapcsolatát, ha már ez megvan; ha viszont ez még nincs, akkor eljuthasson erre a csodálatos közösségre, amire maga Isten hívott el. Azt is hisszük, hogy ha valakit Isten elhív a Vele való közösségre, nem azt várja el, hogy remeteként élje meg a hívõ életet. Szóval nagyon fontos a testvéri közösség is. Ezt eléggé ostromolja ez az individualista és karrierista világ behatása, éppen ezért ez egy másik olyan dolog az ifjúság életében, ahol komoly imaharcra van szükség. Összefoglalva ezek lennének a harcaink és céljaink: az Úrral való közösség elmélyítése, amit úgy hiszem, hogy nem lehet tenni anélkül, hogy ne ápoljuk és építsük a testvéri közösséget is, igyekezve az egységre és a mások különbnek tartására. Szeretnénk többet megérteni és megélni abból, amit a bibliai lelki közösség jelent, amire Pál apostol is tanít, többek közt, a

Filippi levél második részének az elsõ négy versében. Természetesen az imádkozás mellett próbálunk megtenni minden tõlünk telhetõt az egység és a szorosabb testvéri, baráti kapcsolatok kialakulásáért. Ilyen tevékenységek lennének az ifjúsági órákon kívül a Kolossé 2,7 tanfolyam, a hármas imacsoportok, a kórház-misszió, az alkalmi missziók a körzetben, az evangélizációs szolgálatok helyben és a környéken, ahova elhívnak, a hétvégi kirándulások, a nagyon gyakori spontán játékestek, a közös sportalkalmak (többnyire röpi)… Tervben van közös görizés, ha tényleg eljön a tavasz, aztán a szülinapi meglepetésszerû alkalmak. És a többi, amit kifelejtettem a felsorolásból. Ezeken az alkalmakon változó a jelenlét. Azért is nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy nemcsak harcot és kihívást jelent az, hogy sokfelõlrõl vagyunk és folyamatosan változnak a személyek, hanem kiváltságát is tapasztaljuk ennek az állapotnak: olyan helyzetekben, amikor megvalósul az egység a sokféleségünkben. Ha valóban az Úrra tudunk figyelni, és krisztusi lelkülettel közeledni egymáshoz, akkor a különbözõségek kiegészítik egymást akár a szolgálatban, akár a közösség ápolásában, vagy éppen a baráti kapcsolatokban. Az is nagyon csodálatos élmény a fülnek, amikor a különbözõ tájszólások felcsendülnek ajkainkról, és együtt tudunk nevetni ezeken a mókás helyzeteken anélkül, hogy valakit is megsértsünk. Néha még új szavakat is tanulunk egymástól, pedig állítolag egy nyelvet beszélünk :). Az ifjúsági alkalmaink pénteken vannak hat órától nyolcig, ami gyakran kilencig is eltart, úgy mindennel együtt. Ezeken az alkalmakon kb. 15 és 25 közötti létszámban vagyunk, ritkábban megközelítjük a 30-at. Többnyire lelkipásztorunk tartja az alkalmakat, de a vezetõk közül is vannak felkérve, és ritkábban még

5. o l d a l

*

április 2010

vá sár he ly

megkérünk néhány fiatal házast is is erre a szolgálatra. Az utóbbi három ifjúsági óra témái: a Szentlélek keresztség, Isten jutalmazása és Krisztusnak a szívedben való lakozása. A vezetõ hármas tagjai: Mezei Sándor, Barabás Zoltán és Krivács Zoltán (aki jelenleg külföldön tanul). Amint azt már említettem, az idõsebbekkel kimondottan jó kapcsolatban vagyunk, mivel szeretik a fiatalokat, és sokat imádkoznak értünk. Volt már példa rá, hogy meghívtunk egy idõsebb testvért és alaposan „kifaggattuk“, mindannyian jól éreztük magunkat, és sok áldást nyerhettünk a megosztott tapasztalataiból. Ez egy kis általános ízelítõ volt rólunk, a továbbiakban olvashattok egy pár személyes véleményt is. Mindenképp sok szeretettel várunk mindenkit, aki csak erre jár, ne kerüljön el minket, és azokat a fiatalokat is szeretettel várjuk, akik itt szeretnék folytatni tanulmányaikat. Az Úr gazdag áldását kívánom minden kedves olvasó számára: „GONDOLJ TEREMTÕDRE IFJÚSÁGOD IDEJÉN… FÉLD AZ ISTENT, ÉS TARTSD MEG PARANCSOLATAIT, MERT EZ MINDEN EMBERNEK KÖTELESSÉGE! MERT ISTEN MEGITÉL MINDEN TETTET, MINDEN TITKOLT DOLGOT, AKÁR JÓ, AKÁR ROSSZ AZ.“ (PRÉDIKÁTOR 12, 1.13-14)

Mezei Sándor

Mit jelent neked a marosvásárhelyi ifjúsághoz tartozni? - hangzott felém a kérdés. Nehezebb volt a válasz, mint gondoltam, pedig nagyon jó érzés ide tartozni. Az ifi órákon kivül nekem sokkal többet jelent. Én személyesen igazi barátokra leltem. Nagyon szeretem azt, hogy nem egy helyrõl vagyunk. Mindenki hozott magával valamit a saját környezetébõl és így vagyunk egy nagy Egész. Vannak tevékenységek, amelyeket az ifi órától függetlenül szoktunk tenni, amelyek elõsegítik az egységet. Ilyen például az imaház takarítása, amelyet heti rendszerességgel és örömmel végzünk, hiszen ez is egy szolgálat, még akkor is, ha fizetséget is kapunk érte. Ezenkívül szülinapokat ünnepelünk, tortával, képeslappal ajándékozzuk meg az illetékest, majd énekelünk is. Ezek után játszunk, általában Ligrettót, de van, amikor mást is (Catan, Uno, pin-pong), vagy éppen filmet nézünk. Ezek szükségesek és sokat jelentenek számomra. Viszont, ami még többet jelent, az az, hogy sok áldásban is szokott részem lenni az ifi órák keretén belül, vagy éppen amikor együtt szolgálunk, énekelünk, imádkozunk. Van amikor megosztjuk egymással a kapott igéket, és ezáltal épülhetünk. Örömmel tölt el, hogy ehhez az ifjúsághoz tartozhatom! Kiss Eszter, Sepsiszentgyörgy-MV

rólunk z összefoglaló bemutatkozás

Aután a következõkben

megszólalnak az ifjúság tagjai közül néhányan. Arra kértük õket, hogy arról beszéljenek, mi jót jelent számukra az ifjúsági közösség, valamint milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, amikor ezzel az ifivel találkoztak. A válaszokból kitûnik, szeretjük egymást... és néha elfogultak vagyunk az ificsoportunkkal szemben. Kérünk, nézzétek el nekünk! ielõtt Marosvásárhelyre jöttem M volna egyetemre, nem tartoztam egy ifjúsági csoporthoz sem. Vágytam erre, szerettem volna és éreztem ennek a hiányát. Az elsõ másfél évben mégis idegennek éreztem a közösséget, nem éreztem, hogy része vagyok, hogy oda tartozok, befogadtak, elfogadtak. Akkor kezdett ez megváltozni, mikor a megszokott alkalmakon kívül is több idõt tölthettem együtt az ifivel. Ezek a közös hétvégék, kirándulások, utazások voltak azok, amikor személyes beszélgetések alakulhattak ki. Nyitottak voltak felém, és én is feléjük. Sokat jelentett az, hogy voltak olyan személyek, akik hívtak, ragaszkodtak hozzám, akiknél azt éreztem, hogy õszintén akarják a jelenlétemet. Fontosnak tartom, hogy az a személy, aki egy ifihez tartozik, jár, érezze, hogy fontos a közösségnek, hogy ha nincs ott, akkor hiányzik, észrevegyék, hogy üres a helye és érdeklõdjenek utána, mondják el, hogy hiányolták. Az ifjúság, a fiatalok, az alkalmak az a közösség számomra, ahol, akik által tud szólni hozzám az Úr. Az a hely, amely ad mosolyt, örömöt, nevetést, jókedvet, könnyeket, csendet, bátorítást, biztatást, kézfogást, barátokat, helyet, részt -és én is része lehetek. Egy közösség, amely Isten által van részenként egymáshoz kötve. Sikó Lidia, Bölön-MV

6. o l d a l

*

április 2010

Mit jelentett számomra az ifjúságunk az évek során? Az elsõ években legfõképpen õk kötöttek a gyülekezethez. A fiatalok voltak azok, akik felkaroltak, vezettek a megtérés felé. Az ifióra utáni hazavezetõ úton hosszasan beszélgettünk, vitatkozunk Isten dolgairól. Így formálódott a véleményem, az életem. Idõvel az elveszített világi barátok helyett az ifiben alakultak újabb barátságok. Utána pedig szolgatársukká lettem, együtt indultunk evangélizálni, igyekeztünk megnyerni másokat Istennek, segíteni a megmaradásukban. Az újabb generációk megjelenése után pedig példát mutatni kellett: nem volt mindegy, hogyan éled meg a hívõ életed. Szeretem, hogy vannak komolyan odaszánt fiatalok, akik mindent beleadva szolgálnak, és nem csak ameddig kényelmes, hanem áldozatot is mernek vállalni. Egy másik jó pontja, hogy gyakran összeülünk játékestékre, közösségépítés céljából, ahova barátkozókat is elhívunk. Ami nagyon fontos, hogy nincsen az ifi különbözõ csoportosulásokra osztva, eléggé egységes, így általában nicsenek viszályok, versengések közöttünk. Ha mégis megtörténnek ezek, akkor megpróbáljuk Istennek tetszõen megoldani. Sajnos egyesek a fiatalok közül nem kötõdnek hozzánk, idõnként meglátogatják, vagy elutasítják a barátkozási szándékunkat, vagy többet jelent nekik az évfolyamtársak csoportja. Ismét egy másik elõnye, hogy befogadók, elfogadók vagyunk. Igyekszünk nem elítélni senkit a megjelenése, IQ-ja, pénze, természete alapján, megpróbálunk bátorítani mindenkit arra, hogy használja ajándékait, vagy amiben kell, alakuljon Isten szerinti fiatallá. Bár korombeliek egyre kevesebben vannak, így idõnként harcolnom kell a korkülönbségekbõl adódó problémákkal, mégis úgy érzem, hogy elég jól sikerült ezt áthidalnunk. Nekem sokat jelentett az, amikor próbában voltam, kórházban vagy otthon betegszabadságon, többszáz kilómétert megtettek, hogy meglátogassanak. Nem semmi! Ugye? Ilyen az én ifim. Szeretem. Gyulai Éva, Szatmárudvari-MV Vásárhelyi ifi… Annyi minden jut eszembe ennek a szónak hallatán… közös imádkozás, gitár, énekszó, nevetés, játék, és még annyi-annyi minden! Színes kis csapat, folyton változik, mégis ugyanaz marad. Érdekes. Arcok jönnek, mennek, stílusok változnak, jellemek formálódnak, de Egyvalaki ugyanaz marad. És Õ az, Aki eggyé tesz minket, Aki lelkével megáld.

Molnár Kinga, Marosvásárhely

ielõtt idejöttem volna egyetemre semmit sem tudtam az itteni ifjúságról, és sokat imádkoztam, hogy az Úr gondoskodjon rólam, és rendeljen egy élõ közösséget, ahol növekedhetek lelkiekben. Az Úr meg is hallgatott, és egy áldott, szeretetteljes, befogadó közösségbe helyezett, ahol jól érzem magam, megtaláltam a helyem és ezért nagyon hálás vagyok! Nagyon szeretek itt lenni. Ami különösen tetszik az az, hogy családias légkör uralkodik köztünk: megosztjuk egymással örömünket, bánatunkat, harcainkat, egymás terhét hordozva, így építve egyik a másikat. Örülök,hogy nemcsak jó barátokra találhattam,hanem testvérekre is, akikre mindig számíthatok! Például vizsgaidõszakban jó érzés, hogy számíthatok imatámaszra, a jó tanácsokra és bátorításokra. Ezenkívül sok alkalom adódik a közösség gyakorlására: játékestek, zenélés :), sport, kirándulások, kiruccanások, például tavaly átélhettük életünk elsõ repülõs kirándulását Budapestre, ami nagy élményt nyújtott a számomra is. Nagyon jó ifi alkalmak vannak, ahol erõt nyerhetek, feltöltõdhetek, érezhetem a szeretetet, és ez mindig örömmel tölt el! Jókat tudunk énekelni, ahol nem a ritmuson vagy a dallamon van a fõ hangsúly, hanem az énekek üzenetén. Hiszem, hogy ez kedves az Úrnak. Tény az, hogy nem vagyunk tökéletesek, viszont nagyon jó csapat vagyunk mi együtt!:) Sokan mondják, hogy Vásárhely szép város, ami igaz is. Nekem viszont az ifi teszi széppé ezt a helyet. Számomra az ifi és a gyülekezet a családot jelenti itt Vásárhelyen.

na gy csa lád

M

Balogh Emese, Berettyószéplak-MV

FELSZÁLLÁSRA VÁRVA... Isten kegyelmébõl másfél éve tartozom ehhez az ifihez, így volt részem egy „nemzedékváltásban“ is, e kis csoporton belül. Azért emeltem ezt ki, mert ez által egy kicsit másként is láthattam a társaságot. Amikor elõször beléptem, megtetszett az, hogy hamar otthonossá vált a légkör, s amiért különösen hálás vagyok, az az, hogy közelebb vittek engem Istenez. Valójában nagyon fontos az én szememben az, hogy van kapacitás ebben az ifiben a szolgálatra. Van egy dolog viszont, ami néha rosszul esik.......de ez csak „viszonylagos rossz“. Egyre többen mennek el bibliasuliba, vagy nagyobb szolgálatokba, s néha érzõdik az eltávozottak hiánya. Talán megtanulhatnánk az újonnan jöttekkel kicsit jobban figyelni egymásra. Sükösd Andrea, Udvarhely-MV

7. o l d a l

*

április 2010

ár harmadik éve, hogy itt vagyok M ebben az ifiben és egy kicsit elszomorít az a tudat, hogy idén befejezem az egyetemet és elmegyek innen:( Nagyon fontos számomra ez az ifjúsag, mert egyrészt egy biztos támaszt jelent az én számomra, másrészt egy remek barátlelõ helyet. Olyan fiatalokkal ismerkedtem meg, akiket talán sosem ismernék, ha nem lennének ebben az ifiben. Sokfélék vagyunk sok helyrõl. Egyik dolog, ami nagyon szokatlan volt, viszont nagyon tetszett, hogy minden második héten nagyrészt az ifjúság tölti ki a vasárnap délutáni szolgálatokat: énekléssel, bizonyságtevéssel, szavalattal, vagy épp megosztjuk a gyülekezettel mindazt, ami történt velünk és számíthatunk arra, hogy imakarjaikon hordoznak bennünket. Egyszóval: családias a légkör. Többnyire nagyon jó hangulat uralkodik az ifiben, megpróbálunk sok érdekes programot szervezni annak érdekében ,hogy együtt legyünk: játékestek, filmezés, kirándulások, sport tevékenységek, stb. Egyik kedves élményem, amikor a tavaly nagyon meglepõ eseményben volt részem: vasárnap este volt, a gyülibõl hazamentem, kicsit olvasgattam, telefonáltam, és 10 óra körül lefeküdtem, mire hív az egyik barátnõm, és zokogó hangon mondja (kesõbb megtudtam, hogy nem is zokogott, hanem kacagott), hogy kirakta a házinénije és nem-e alhatna nálam? Dehogynem-mondtam, és én, kis naiv, elkezdtem vígasztalni, hogy semmi baj. Éjfél elõtt egy kicsivel csönget, hogy itt van a tömbház elõtt és nem mennék-e le, hogy kinyissam az ajtót? Pizsamában lerohantam, hogy nyissak neki ajtót, gondolva, hogy úgysem lát senki ilyen öltözetben. Közeledve az ajtóhoz látom, hogy ott áll, de nincs semmi csomagja és elég furcsán vigyorog :)) Egy kicsit feltûnõ volt ez a viselkedése, nem erre számítottam. Amikor kinyitottam az ajtót, akkor láttam meg a tobbieket is, amint ott állnak egy szép nagy tortával, hogy felköszöntsenek. Életem egyik legjobb meglepetése volt ez. Tehát ilyen ez a mi ifink :) Domokos Noémi, Szilágyballa-MV

ké rde zzostanában kezdem jobban

Mértékelni azokat az embereket, testvéreket, akik valamiben példák számomra. Csodálatos az is, hogy habár különbözünk, mégis egyek lehetünk Krisztusban, és mindenki vállalhat munkát az Úr szolgálatában (idõsek, középkorúak és fiatalok is). Ahogy újraolvastam a válaszokat, Isten több mindenre is rámutatott az életemben. Hibáimra, gyengeségeimre. Mégis örülök, hogy ezáltal is formál. Mindennek megvan a maga ideje, Isten jól idõzít, viszont döntened neked kell. Éljünk és döntsünk bölcsen! (Efézus 5, 15-17 ) Így az áldás nem marad el…

Schuller Zoltán és Csilla Fiatal házasok, három kisgyermek szülei. Jelenleg a Gyermekevangélizációs Közösség (hazánkban AMEC) gyakorlati munkatárs-képzésén vesznek részt. Ebben az évben családostól több, mint öt helyen fognak segíteni, tapasztalatot szerezni a már szolgálatban lévõ GyeK munkások mellett. Õsszel visszatérnek Marosvásárhelyre, és a városban, valamint a környéken szeretnének gyermek-és tinimisszióban dolgozni.

8. o l d a l

*

április 2010

Hány évesek voltatok, amikor megismertétek egymást? Hogy történt? Csilla: 24 éves voltam, Zoli 25, amikor megismertük egymást. Én 14 éves korom óta jártam a gyülekezetbe, Zoli pedig megtérése után került oda. Mivel akkor én egyetemista voltam Kolozsváron, ritkán találkoztunk, és nem igazán ismertük egymást. Egy nyári gyerektábor után kezdtem többet gondolni rá, és fõleg imádkozni. Neki akkor egy más lány tetszett, de egy idõ után kezdtek a gondolatai rám terelõdni, és elkezdett õ is imádkozni értem. Egy fél év telt el úgy, hogy közben nem tudtunk arról, hogy egymásért ilyen célból imádkozunk. Ezután az imádságos idõszak és beszélgetések után beszélt az érzelmeirõl. Amikor felfedtük egymás elõtt érzelmeinket is, meggyõzõdtünk, hogy Isten vezetett egymáshoz, Õ rendelt minket egymásnak.

Hogyan léptetek a misszió útjára? Csilla: Hosszú folyamat volt. Isten több mint tíz évet készített engem erre a feladatra. Én már 18 éves korom óta szerettem volna teljes idejû missziómunkás lenni, de Istennek más terve volt akkor velem. Lehet, hogy másképp alakult volna az életem, ha akkor valóra válik az álmom. Így most együtt a családommal kezdhetjük el és végezhetjük ezt a munkát. Zoli: Nálam egy kicsit másképp voltak a dolgok, Isten egy kicsit „megviccelt“,

ugyanis soha nem gondoltam volna arra, hogy gyerekek között dolgozzam. Amikor Csilla megemlítette elõttem, hogy jó lenne imádkozni azért, hogy lássuk meg Isten akaratát a misszióval kapcsolatban, én nem igazán akartam, mert nem képzeltem el magam gyerekmunkában. Miközben imádkoztunk Isten vezetéséért, Õ gyerekekkel kapcsolatos igékkel szólt hozzám és a körülmények is úgy alakultak, vagyis minden jel arra mutatott, hogy Isten elhív bennünket erre a munkára. Végül a Máté 18, 14 által meggyõzõdtem, hogy a misszióban van a helyünk. Miért éppen a gyerekek? A gyerekek még nagyon fogékonyak az evangélium iránt, és ha valaki gyerekkorban befogadja az Úr Jézust, az egész élet elõtte áll, hogy megváltozott élettel Neki szolgáljon. Csilla: A gyerekek világában érzem igazán jól magam, közöttük tudok teljesen önmagam lenni. És persze a tinik, akik igazi kihívás a számomra, jó velük lenni, beszélgetni és segíteni a problémáikban. Zoli: Engem igazából a tinik világa vonz, közöttük szolgáltam a legtöbbet. Szeretek velük komolyan elbeszélgetni, irányítani õket és helyes útra terelgetni. Az elmúlt évben részt vettetek a misszós szervezet „elméleti“ képzésén. Most a gyakorlat következik. Mit nyertetek az elõbbin és mit vártok az utóbbitól? Nagyon sok mindent tanultunk elméleti szinten arról, hogy hogyan tanítsunk bibliai leckét, igeverset, éneket gyerekeknek, és sok mindent arról, hogyan lehet elkezdeni egy ilyen munkát. De a legfontosabb az volt, hogy amíg tanultunk Isten formálta az életünket és alakított minket. Az elmélet fontos volt azért, hogy tudjuk hogyan kell majd a gyakorlatban csinálni és a gyakorlati év pedig arra való, hogy lássuk, mások, hogyan csinálják és tanuljunk tõlük. Hogyan képzelitek el az életeteket öt év múlva? Reméljük, hogy addig Vásárhelyen több Örömhírklub és Tiniklub is mükõdni fog már és a legnagyobb

-fe lel ek

vágyunk pedig az, hogy nyissanak a gyülekezetek a gyerekmisszió felé és összefogva, közösen tudjuk evangélizálni a Maros és Hargita megyékben levõ gyerekeket. Ennek nagyon szép példáját láttuk Ploieºti-en, ahol több gyülekezetbõl a vasárnapi iskolai tanítók összgyûltek, hogy megbeszéljék, hogyan tudnák közös erõvel jobban elérni a nem gyülekezetbeli gyerekeket és nekik hirdetni az igét. Nagyon szép lenne, ha Maros megyében is egy ilyen szép együttmûködés alakulna ki a gyülekezetek között. Ezért imádkozunk, és igyekezni fogunk, hogy Isten segítségével lehetségessé tegyük ezt. Balla Helga, Nagybánya-MV

gyülekezetünkbõl három fiatal AKIKET MIHAMARABB HAZAVÁRUNK... A Welwynben (Anglia), a European Missionary Fellowship bibliaiskolájában tanul tavaly szeptembertõl: egy ifjú házaspár, Krivács Zoltán és Edit valamint Kertész Hunor Barna. Lássuk hogyan élik meg az ottlétüket , milyenek a hétköznapjaik, nyerjünk egy rövid betekintést az ottani keresztyének életébe és munkájába... „Welwyn egy kis falu kb. 5000 lakossal, Londontól mintegy 40 km-re fekszik. Egy XVI. századbeli nagy házban van az iskola berendezve, nagyszerû könyvtárral, nagyszerû tanárokkal, akik általában lelkipásztorok, és azt a szolgálatot is vállalták, hogy tanítsanak minket legjobb tudásuk és a nekik adott bölcsesség szerint. Itt is lakunk, saját szobánk van, és egy csodálatos nagy kertünk ahová ki lehet menni sétálni...”

ból megvizsgáltuk tudományosan a Bibliát, hogy néha az az érzésem volt, mintha eltúloztuk volna. De most így utólag látom, milyen hasznos megvizsgálni pontosabban, hogy hol mirõl van szó, és így tisztábban látni az üzenetet. Ez lelkileg sokat segített. Zoltán: Nagyon örültem a lehetõségnek, hogy mehetek egy ilyen jó Bibliaiskolába. Persze féltem is, az angol nyelv miatt.

Miben más ott Welwynben a gyülekezet, az ifjúság?Említsetek meg néhány dolgot, amit esetleg tanulhatunk tõlük,vagy úgy általánosan arról, hogy õk hogyan élik meg a keresztyénséget... Barni: Most az itteni evangéliumi gyülekezetbe járunk alkalmakra. Nagyjából hasonló minden, ami az istentiszteleteket illeti. Vasárnap kétszer Milyen érzésekkel mentetek ki? megyünk imaházba, szerdán van imaóra. Barni: Vegyes érzésekkel. Egy kicsit félÚrvacsora itt is a hónap elsõ vasárnapján tem is az egésztõl (repülõvel jöttünk, a van. Ifi is van különbözõ korosztályok repülés nem a kedvencem), de nem csak számára, de mi ifire nem járunk, mert ezért, hanem úgy áltálában (idegen ország, olyankor általában dolgoztokat írunk, és messze az otthontól, idegen emberek, azokat hétvegén le kell adjuk. A gyülekekúltúra stb.) De mivel elutazásom elõtt zeti élet itt is csodálatos. Nagyon kedves és nagyon elfoglalt voltam (munkahely, szeretõ testvérek vannak, akik mindent államvizsga) nem tudtam sokat gondolmegtesznek, hogy jól érezzük magunkat kodni ezeken. Nem tudtam mire számíttávol az otthontól. Azt halottam, hogy sak, de éreztem, hogy az Úr velem van és nyugaton az emberek hidegebbek és fõleg velem is lesz az ittlétem során. Eddig így is az angolok: ez tévedés. Nagyon kedvesek, volt, amikor kellett, megerõsített, amikor sokat imádkoznak értünk, érdekli õket a kellett, megalázott, de fel is emelt. Hiszem, sorsunk. Igazi hívõ emberek. Ja, és az angol hogy ezután is így lesz, és hogy mindig humor is elég jó azért:). Ami a hitélet bízhatok Benne. megéléset illeti, én úgy látom, hogy úgy Edit: Én is vegyes érzésekkel indultam. élik meg, mint mindenhol az igazi Örültem, hogy tanulhatok Istenrõl, de keresztények. Vagyis nem tökéletesek, de ugyanakkor féltem, hogy teletömik a igyekeznek az Úrban maradni, helyesen fejem egy csomó tudománnyal, miközben dönteni és az Úr mellett kitartani, bár ez lelkileg „legyengülök“. Ami részben így is nehézsegekkel jár. Szeretik az Urat, s ez történt (ez az én hibám). Annyi nezõpont- látszik az életükön is.

9. o l d a l

*

április 2010

Edit: Itt kevés a fiatal és legtöbben 15 éven aluliak. A gyülekezet viszont kicsit másabb mint otthon: az „egyszerû gyülekezti tagok“ jobban tisztában vannak a Biblia tanításával, szervezettebbek, összetartóbbak, sokkal misszióorientáltabbak, és több közös rendezvényben vesznek részt. Zoltán: Sok különbséget lehetne említeni, de a legfõbb különbség a miszszióhoz való hozzáállásukban van. Kisebb gyülekezetek is több misszionáriust támogatnak, nem csak anyagilag, hanem lelkileg is. Jó volt látni, milyen komolyan veszik az imádkozást értük. A Bibliaiskola alatt milyen szolgálatokra nyílik lehetõség? Barni: Számunkra most az elsõdleges feladat a tanulás. Úgy van minden megszervezve. Természetesen bíznak ránk feladatokat. Március elsõ hétvégéjén voltunk Londonban egy kis baptista gyülekezetben, ahol evangélizációs hétvége volt. Szombaton egész nap kinn voltunk „terepen“, traktátusokat osztogattunk, utcai missziót folytattunk, emberekkel beszélgettünk. Hivogattuk õket a gyülekezetbe, házról házra is jártak némelyek. Az Úr megáldotta a munkát és kipotólta hiánnyosságunkat, este 21 féle nemzetiség gyûlt össze a kis imaházba. Áldott alkalom volt...Áprilisban gyerekmissziós hét lesz az itteni gyülekezetben, amiben segédkezni fogunk. Ezeken kívûl néha meglátogatunk gyülekezeteket, ahol bizonyságot teszünk, hogy az Úr mit tett az életünkben és hogyan vezetett minket. Edit: Besegítettünk megszervezni egyes rendezvényeket… pl. az e hónapi evangélizációt... folyt. a 11. oldalon

biz on ysá g

Kegyelembõl Isten gyermeke...

nevem Jákó Evelin. Hála az Úrnak, hívõ családban nõttem fel. Gyerekkorom óta járok gyülekezetbe. Igazából nem a prédikációk érdekeltek, inkább a barátok. Nagyon sokat beszélgettem az istentiszteleteken és nem igazán figyeltem oda. Az énekeket szerettem, mert azokat szépnek találtam. Mondhatom, hogy egy elég eleven gyerek voltam. A sportokban, mint az iskolai rendezvényekben is mindig szerettem részt venni és persze azt is szerettem, ha tehetségemet elismerték. Nagy változás volt az életemben, amikor elköltöztünk Marosvásárhelyre, és egy kicsit sok volt nekem. A családom is széthullott, de a barátaimat is „elvesztettem“. Úgy éreztem, hogy nincs senkim és nem számíthatok senkire. Azonban ezzel is célja volt az Úrnak, mert így ébresztett rá arra, hogy ha nincs is senkim, Õ akkor is ott van velem, és nem hagy el. Amikor elkezdtem járni gyülekezetbe és ifikre, nagyon megszerettem a légkört, nagyon tetszett minden, így aztán elmentem az ifjusággal missziózni is. Azt az éneket énekeltük, hogy „Jézus, véred megtisztít...“ és akkor döbbentem rá, hogy ezt pont én éneklem, akit még Jézus nem is tisztított meg. Aztán az egész prédikáció alatt olyan volt, mintha rólam beszéltek volna, de amikor mondták, hogy nyújtsa fel a kezét az, aki szeretné ezt a változást, akkor nem mertem megtenni, pedig szerettem volna... A végén kicsit félve, de mégis ott maradtam imádkozni. Megkértem az Urat, hogy legyen Õ az Úr az én életemben és bocsánatot kértem az összes bûneimért. Akkor Õ megbocsájtott nekem és beköltözött az én szívembe. Egy év telt el azóta, de érzem, hogy nap mint nap velem van. Békességével tölt be és mérhetetlen nagy szeretetével. Nagyon sokszor meghallgatta imáimat és kegyelmébõl gondoskodik rólam, gyermekérõl. Most is mozgalmas az életem, de most már van egy biztos erõforrásom: Õ mindig ad erõt nekem, hogy tovább tudjak menni, mégha meg is fáradok. A kedvenc igeversemmel szeretném befejezni, az 1Korinthus 10:13-mal: ,,Emberi erõt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hûséges és nem hagy titeket erõtökön felül kísértetni, sõt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.“

A

odálatos, hogy milyen fantáziája van Istennek a megtérések terén is. Nincs két ember, aki ugyanúgy értette volna meg az örömhírt. Mégis van egy közös bennük: az, hogy mindenki az Úr Jézusról beszél, az Õ áldozatáról. Engem is elég különös módon szólított meg Isten. Istennek hála, egy szeretõ, keresztyén családba nõhettem fel, hozzátartozott a héthez, hogy vasárnap délelõtt és délután az imaházba megyek. Mint minden gyerek, én is nagyon lekötöttem magam ezzelazzal, azután lassan-lassan kezdtem odafigyelni a prédikációkra. Hamar megértettem, hogy nekem szükségem van a megtérésre, tudtam, hogy mikor evangélizációs alkalmak vannak, mindig van felhívás is erre, szóval, ha tehettem, egy ilyen alkalmat sem hagytam ki. Ha jól emlékszem, 2003ban volt egy komolyabb döntésem (legalább is a következõ 2 évben úgy emlékeztem vissza, hogy akkor én megtértem). Azután én is, mint annyi fiatal, elmentem a Hargita táborba, ahol rájöttem, hogy hiába volt az a

CS

10. o l d a l

*

április 2010

döntésem, semmi sem változott az életemben. Elhatároztam, hogy változtatok ezen, és ismét hoztam egy döntést. Utána, mikor hazakerültem, kezdõdött az iskola, visszakerültem a hétköznapokba, és kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben. Így telt el a következõ év, megint meg voltam gyõzõdve róla, hogy én meg vagyok térve, hogy újjászülettem, de 2006 szeptember 11. változást hozott. Kaptam egy különös e-mailt, egy prédikáció volt leírva benne: „A Pokol legféltettebben õrzött titka“ (Ray Comfort). Még aznap kinyitottam, elkezdtem olvasni, de nem jutottam a végére. Egész héten halogattam a folytatást, de mikor szeptember 15-én hazajöttem a szokásos évnyitóról, elhatároztam, hogy csak végigolvasom, mert érdekesnek tûnt. És akkor rájöttem, hogy rossz volt a motiváció, amiért meg akartam térni. Én nem a bûneimre kerestem a bocsánatot, nem a Mindenhatóval való kapcsolatot kerestem, hanem csak az örömet a hívõ életben. Ezért mikor

jöttek a kísértések, a próbák, az nem volt örömteljes; elestem, nem sikerült úgy élni, ahogy Isten elvárja; és nem sok értelmét láttam a hívõ életnek. Miután elfogadtam az Úr Jézus áldozatát, azt, hogy az Õ vére árán váltattam meg, hogy Nála találom a tisztulást, és az örök életet, megtapasztaltam azt is, hogy mennyi örömmel jár a hívõ élet, és tényleg, naponta van minek örülni, még ha a dolgok nem is mennek éppen olyan tökéletesen. Tudom, hogy ha nem mindig sikerül megélni úgy a hívõ életet, ahogy kellene, akkor is Õ szeret, Õ megbocsájt, ha õszintén, bûnbánattal jövök hozzá. Sokat kell még változnom, tudom, de hiszem, hogy Õ formál. Szeretnék edény lenni az Õ kezében, és az Õ dicsõségét hirdetni mindennel, amit teszek. Hiszem, hogy nem véletlenül engedte meg, hogy itt, Vásárhelyen tanulhassak. Hiszem, hogy ez az Õ csodálatos tervében van, hogy itt is formálni szeretne. Zeffer Tamás, Nagyvárad-Marosvásárhely

HÚSVÉTI REJTVÉNY

Zoltán: Voltunk már a Londoni Magyar Református gyülekezetben is karácsonykor, ahol mi, a magyarajkú bibliaiskolai diákok készültünk kisebb szolgálattal...

Ré bu sz

A SZÁMMAL JELZETT FÕROSOKBÓL EGY IGEVERS VÁLIK OLVASATÓVÁ. EZT KÉRJÜK Mivel foglalkoztok a szabadidõtökben? BEKÜLDENI A HOZZÁ TARTOZÓ Barni: A szabadidõ itt is, mint mindenhol, a diákok kedvence:). Van lehetõség sétálni, filmet nézni. Angliában vagyunk, így elengedhetetlen a labdarugás:), csütörtök esténként PONTOS IGEHELLYEL EGYÜTT elvisznek focizni, nagy örömömre, asztaliteniszezni, röpizni is lehet. Gyönyörû könyvtárunk LEGKÉSÕBB 2010. van olyan könyvekkel, amik sajnos otthon nem állnak rendelkezésünkre. Tehát olvasunk MÁJUS 15-IG! (Meleg Dávid) is történelemmel kapcsolatos dolgokat, vagy olyan emberekrõl, akiket az Úr különösképpen felhasznált az evangélium terjesztésében, és az életük elõttünk példa lehet. A FEBRUÁRI REJTVÉNY Edit: Filmet nézek, beszélgetek, zenét hallgatok, ping-pongozok.... Levelet írok haza :) MEGFEJTÉSEI: Zoltán: Szabadidõnkben lekinkább lazítunk vagy kirándulunk. Volt lehetõségünk - az énekes neve: Jeremy Camp környezõ kisebb és nagyobb városokba eljutni (mint pl. Oxford, Cambridge). - itt született: Lafayette - egyik dala: Enough Április végén lejár a bibliaiskola. Mik a terveitek a továbbiakban? Barni: Valóban gyorsan eltelt az idõ. Még szeretnék pár hónapot maradni, dolgozni - 2008-as albuma: Speaking Louder egy keveset, ha kerül munkahely, utána mindenképp hazamenni és otthon munkálkod- Than Before ni, ha csak az Úr máshova nem küld. Hogy milyen területen azt nem tudom, de hiszem , - egyik dala: Let it Fade, Beautiful hogy az Úr megmutatja és megérteti velem, hogy mit kell tennem a továbbiakban. One Zoltán és Edit: Egyelõre dolgozni szeretnénk az iskola után, bár még nem tudjuk, hogy hol. Emellett tervünk a továbbtanulás. Utána hazamegyünk, részt veszünk Isten munká- .. ...ÉS MEGFEJTÕI: Debre Dávid (Szilágyperecsen), Király jában, pontosan nem tudjuk még, hogy miben.. Rebeka (Nagyfalu), Szilágyi Tímea Milyen szolgálatra tudjátok felhasználni az ott tanultakat? (Beszterce), Popa Dániel Edit: Én egy kérdéssel válaszolok: mire nem tudjuk felhasználni?:) (Nagyvárad), Szabó Mária-Anita Zoltán: Minden téren felhasználhatom. (Kémer-Nagyvárad), Elek Zoltán Barni: Úgy gondolom, hogy itt egy nagyon komoly alapot kaptunk teológiából, egy (Szalárd), Marián Noémi kicsit rendett tett a fejekben. Nem mondom, hogy mindent értek, sõt, rájöttem, hogy (Nagyvárad). mennyire keveset értek és tudok Istenrõl és Istenbõl, de az a csodálatos, hogy Isten ilyen esendõ embereket használ, és akar használni, mint én is. Gondolom, hasznosabb szolgája A HARMADÉVENTE TÖRTÉNÕ lehetek, mikor hazamegyek: misszióban, magánbeszélgetésekben. Ezeken kívül, ha Isten jónak látja, igehirdetésben, az otthoni miszióban, sõt, ha messzebb földre küld Isten, ott is SORSOLÁS MOSTANI (OKTÓBER-JANUÁRI) NYERTESE: fel tudom az itt szerzett tudást használni. Kérdezett: Biró Zseni, Székelyudvarhely-MV KISS ESZTER. GRATULÁLUNK!

11. o l d a l

*

április 2010

KITEKINTÕ Tavaszodik?! Mindannyian várjuk a tavasz érkezését, az élet megújulását, dinamizmust, mozgást, erõt. Az idei meleg napsütés azonban megváratja magát. Helyette hóviharral kellett szembenéznünk (nem mintha jobbat érdemeltünk volna). Több felmelegedési próbálkozás után is maradt a hûvös, fagypont közeli hõmérséklet. Az idei tavasz mintha azt szeretné jelezni felénk, hogy milyen nagy kihívás a hideg legyõzése és a szunnyadó természet újraélesztése! De ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Õ adja a tavaszt! Õ az élet forrása! Nemcsak a természetben, hanem az ember életében is. A tavasz közeledtével lassan lejárnak a baptista gyülekezeteink evangélizációs hetei. A kérdés az, hogy eljött-e a lelki tavasz gyülekezeteinkbe, ifi csoportjainkba és a személyes életünkbe? Milyen nehezen engedjük, hogy Isten tavasza megújítson bennünket! Inkább vacogunk lelkünkben, félelmeinktõl dermedten nézünk a jövõ felé. Tesszük a fát a tûzre, fûtünk erõsen, és próbáljuk megolvasztani a vastag jeget, ami elválaszt a Teremtõvel való élõ közösségtõl. Pedig az élet és a békesség csak egy karnyújtásnyira van tõlünk. Ragadjuk meg! Engedjük, hogy Isten megújító kegyelme által kitavaszodjon az életünk! [email protected]

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Szabó László Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.emabisz.ro www.mustarmagajanlo.blogspot.com

INTERJÚ MIKLÓS REGINÁVAL Hány éves korában tért meg és hogyan? Hívõ szüleim voltak, akik nagyon szerették az Úr Jézust. Engem is hitre neveltek, megismertem az Urat és 16 éves voltam, amikor alámerítkeztem. Csak késõbb értettem meg, hogy az Úr követése nem vallásos cselekedet, hanem újjá kell születni. Akkor sírtam elõször igazán a bûneim felett. Bevallottam azokat az Úr Jézus Krisztus elõtt, és letettem az Õ drága keresztje alá. Segítettek ebben a küzdelemben lelki testvéreim, akik már bocsánatot nyertek. Sírtam, imádkoztam és az Úr válaszolt. Kegyelmet, feloldozást, bocsánatot adott és kibeszélhetetlen nagy örömet, amit azelõtt soha nem éreztem. Ezek a drága ajándékok még ma is melegítik a szívemet. Nevetve nem lehet megtérni, csak sírással, kesergéssel, ahogy Jóel próféta mondja. Tudtam az igét, hogy két úrnak nem lehet szolgálni, és akkor eldöntöttem, hogy Jézust választom Uramnak, és felmondok a másik úrnak, a Sátánnak. Amikor ezt tettem, nagy fordulatot vett az életem. Elkezdõdött a lelki harc, ami küzdelmes ugyan, de rendkívül gazdag és szép. Boldog vagyok, mert tudom, a gyõztes Úr oldalán állok, nem vagyok egyedül. Segít, bíztat, fegyelmez, tanít, bátorít, szeret, Igéjébõl beszél hozzám és vezet. Neki zengek hálát és köszönetet éjjel és nappal. Övé a dicséret örökkönörökké. Mik voltak azok a tevékenységek, amiket különösen szeretett, míg fiatal volt? Újjászületésem után jobban kezdtem érteni a Bibliát, és megszerettem. Szerettem énekelni, imádkozni és bizonyságot tenni a drága Megváltómról, és sok igét megtanultam kívülrõl. Ezek az igék segítettek, és sok örömet leltem bennük. Tudtam, hogy azok az Úr hatalmas beszédei, amik mind nekem szólnak. Nem csak bátorítanak, hanem az Úr ítéletérõl is beszélnek, és nekem ezt kell tudnom, hogy növekedhessek lelki értelemben. Hogyan gyõzte meg Isten arról, hogy ne házasodjon meg? Nem volt nehéz elfogadni, hogy nekem nincs emberi segítõtársam, mert nagyon közel volt az Úr hozzám, és betöltötte az életemet. Igen jó fizetésem volt, nem voltak anyagi gondjaim. A fiatalemberek, akik körülöttem voltak, nem érdekeltek. Két olyan alkalom volt, mikor szóba jöhetett volna a barátság. Én nagyon komolyan imádkoztam, böjtöltem, és az Úr válasza az volt, hogy NEM. Megnyugodtam. Soha nem bántam meg, hogy úgy döntöttem. Az elvem az volt, soha hitetlenhez nem megyek férjhez, ha hívõ fiú nem is lesz. Ha kellene két vagy három éles különbséget mondani a mai fiatalság és az ön korában élõ fiatalok között, mi lenne az? Az én fiatal éveimben volt az ébredés a gyülekezetünkben. Bûnbánat, megtérés, újjászületés következett. Imádkoztunk, figyelmeztettük egymást. Hátat fordítottunk a világi dolgoknak, és négyszemközt az Úrral sok lelki örömben volt részünk. Missziós lelkülettel munkálkodtunk. Imaéjszakákat szerveztünk, és azon fáradoztunk, hogy közöttünk tanuljon meg mindenki bátran és hangosan imádkozni. Az Úr Szentlelke munkálkodott bennünk, velünk és körülöttünk. Sok kedves lelki élményben volt részünk. Jó lenne, ha most is lenne ébredés a hívõ fiatalok között, mert sokan közömbösek és alszanak. Van egy kedves mondás: „Senki sem lesz szent, aki alszik, csak ha felébred.“ Most nagy szabadság van, hirdettetik az Úr igéje, de nem tudjuk meddig tart. Egyszer majd felhangzik „Ímhol jön a võlegény, jöjjetek elébe“. Akkor az Úr választottai bemennek a kapukon a városba, az Isten országába, és lesznek, akik kinn maradnak. A nagy kérdés az: te meg én hol leszünk? Kérdezett: Balla Helga