A TARTALOMBÓL: Az út a lehetetlen maga . . . . . . . . . . . . . . 2 Biblia és régészet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Az Ószövetség nem Isten igéje . . . . . . . . 7 Iszlám és Nyugat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Végsõ kisemmizésünk és likvidálásunk az EU-ban . . . . . . . . . . . . 12 Ön dönt iszik, vagy inkább beteg. . . . . . 17 Vallás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Biacsi Dávid SJ beszélgetése Henri Boulad jezsuita atyával Henri Boulad, a macedón Nagy Sándor, a római Antonius, az egyiptomi Kleopátra, a görög Kavafísz Alexandriájában született hetvenhat éve. Apai ágon szír-libanoni, anyai ágon olaszegyiptomi származású, de felmenõi között vannak frank keresztes lovagok, szíriai acélmûvesek és selyemkereskedõk, valamint Napóleon orvosa is. Görög katolikus rítusú, francia anyanyelvû jezsuita. Tanulmányait Egyiptomon kívül Libanonban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. A lelkiségi irodalom mellett keresztény–muzulmán párbeszéddel, valamint Teilhard de Chardin bölcseletével is foglalkozik – „másodállásban”, hiszen jelenlegi hivatalos „munkahelye” a kairói Szent Család Gimnázium: tizenkét évi Caritas-vezetés után Boulad atya a kairói francia tannyelvû jezsuita fiúgimnázium igazgatója. Lelkiségi könyvei számtalan nyelven jelentek meg (magyarul is); rendszeresen tart elõadásokat szerte a világon. Boulad atya 2006. november másodikán a kairói francia nagykövet rezidenciáján rendezett fogadáson megkapta az Akadémiai Pálmarend parancsnoki fokozatát. Beszélgetésünk ebbõl az alkalomból készült. – Kedves Atya, bemutatná röviden a keresztények helyzetét a Közel-Keleten, azon belül is Egyiptomban? – A mintegy hetvenötmillió egyiptominak körülbelül tíz százaléka, azaz mintegy hétmillió a keresztény. Õk 95%-ban kopt ortodoxok. A katolikusok mindössze kétszázezren vannak. (A protestáns „szabadegyházakhoz” is körülbelül ennyien tartoznak.) A keresztények többsége Felsõ-Egyiptomban, Al-Minja és Aszjút kormányzóságban, valamint Alexandriában és Kairóban él. Azonban arányszámunk csökken, amit én három tényezõnek tulajdonítok: az elsõ az iszlámra történõ áttérések száma (III. Sinúda pápa találkozásunkkor évi húszezer áttérésrõl beszélt), a második a kivándorlás, ami jelentõsebb a keresztényeknél, mint a muzulmánoknál, a harmadik tényezõ pedig a születések száma, ami egy fõre vetítve alacsonyabb a muzulmánokénál. Nem mondanám, hogy ez az egyiptomi keresztény kisebbség valóban elnyomott vagy üldözött lenne, mindenesetre sújtja a muzulmán többség diszkriminációja. Az „aranykorban” – 1850 és 1950 között – keresztények és muzulmánok tökéletes összhangban éltek, mind politikai, mind társadalmi síkon. A keresztények bárhova felemelkedhettek a társadalmi ranglétrán. A hetvenes évek óta az iszlám fundamentalizmus elõretörése erõsen peremhelyzetbe taszította a keresztényeket. Ez a radikalizálódás többek között a kendõ elterjedésében jelentkezik: ma gyakorlatilag minden muzulmán nõ kendõt visel. Felsõ-Egyiptomban azonban néhol beszélhetünk valódi keresztényüldözésrõl: több faluban halálesetek is történtek, és a fundamentalisták pártján álló rendõrség és közigazgatás csak a gyilkosság után avatkozott be. Még két évvel ezelõtt is minden egyes templom felújításához köztársasági elnöki rendelet kellett! Ma csak annyiban más a helyzet, hogy ez átkerült a kormányzók hatáskörébe. A közigazgatásból, a politikából a koptok kirekesztõdnek. A mindennapi életben a keresztények kirekesztése nem ennyire nyilvánvaló. Az elõbbiekben említetthez hasonló atrocitások ugyan ritkák (bár a tavasszal szülõvárosomban, Alexandriában az egyik tüntetéssorozat egy szerzetesnõ halálával végzõdött), azonban elõfordul, hogy kendõt nem viselõ lányokat leköpnek az utcán, vagy ajánlatokat tesznek nekik, vagy hogy a szegényebb városnegyedekben muzulmánok a szennyvizüket, mosogatóvizüket koptok száradó ruháira öntik. Ilyen légkörben a keresztények valóban másodosztályú állampolgároknak érzik magukat. 2
Henri Boulad – Hogyan képzelhetõ el akkor a keresztények és a muzulmánok békés, egymást tisztelõ együttélése, mi több, a vallások közötti párbeszéd? – Jó kérdés. A koptok jó része lenézi a muzulmánokat, és a többségük bármilyen kereszténymuzulmán párbeszédet gyerekes naivitásnak tart. A kopt diaszpóra, különösen az Egyesült ÁllaBiacsi Dávid mokban, állandó nyomást gyakorol Washingtonra, hogy kérje számon az egyiptomi kormányon a keresztények vallásszabadságát. Stratégiájuk, hogy gyakran eltúlozzák az otthoni keresztények szenvedéseit. Ez az eljárásmód persze elkeseríti a muzulmánokat. Az bizonyos, hogy teológiai szempontból nincs párbeszéd. A szentatya a tavasszal megszüntette a vallások közötti párbeszéd titkárságát; annak igen kiváló vezetõje, Mons. Michael Fitzgerald kairói nunciusi kinevezést kapott. Ha rákeres a Ciprusról sugárzott Al-Hajat televízióra, Zakarijja atya hetente ízekre szedi a Koránt és az iszlámot, rámutatva az ott található ellentmondásokra. Ez elbizonytalanít egy csomó muzulmánt, néhányan keresztény hitre térnek, de másokból ez (és õk vannak többségben) erõszakot vált ki. Viszont a valóságban létezik egy közös életvitel a mindennapi életben. Nézze, a kairói keresztények nem élnek gettóban, mint például Iránban az eszfahani keresztények, akik de facto soha sem hagyják el Új-Jolfát. Kairóban van néhány jelentõs keresztény lakossággal bíró negyed, pl. Subra, Faggala, nem beszélve a keresztény többségû szegénynegyedrõl, Mukattamról. És ezekben vegyesen élnek keresztények és muzulmánok. Az általam vezetett jezsuita gimnáziumban is a diákok hatvan százaléka muzulmán, és tökéletes összhangban él keresztény osztálytársaival! Al-minjai, az alexandriai, a kairói alapítványainkhoz, kultúrközpontjainkhoz, színházainkhoz fûzõdõ közönség vallási megoszlása is hasonló. És ez kivételes! Azt hiszem, hogy a Jézus Társaságának legfontosabb küldetése ma Egyiptomban éppen az, hogy teret biztosítson muzulmánok és keresztények együttélésének. Valamint tudnunk kell, hogy a szívélyes felszín a mélyben gyakran elõítéletek sokaságát rejti. Beszéljünk az iszlámról, ami annyi ellentmondást vált ki Európa-szerte! Az iszlám totalitárius és radikális vallás, és ráadásul középkori szakaszában van. A vallásról és a Mohamedrõl szóló kritikus hangok nem hallatszódnak. A muzulmán országok olyan erkölcsi szigor árnyékában élnek, ami csak a fundamentalisták malmára hajtja a jó ha figyelünk
külföldre is
vizet. Én egyfajta muzulmán skizofréniát látok az iszlám nõ iránti viszonyában. A nõ a csábítás és a tiltás tárgya. De ez nem volt mindig így, és nem kell, hogy mindig így legyen. A hatvanas években még nem takarta a nõk haját kendõ, rejtõzködés nélkül vásárolt az ember szeszes italt, és a „szakállasok” nem vetették még meg lábukat az egyetemeken, a közigazgatásban, a vállalatokban. Mindez azt bizonyítja, hogy a vallás arca olyan, amilyenre a hívei formálják. Nézze, itt van a számos televíziós csatorna, kórház, szociális központ, amelyet mind-mind Szaúd-Arábiából pénzelnek. Mi itt a wahhabita – vagy hogy politikailag korrekt legyek, salafita – iszlámot soha nem ismertük. De olajdollárjaik felhasználásával manipulálják a közvéleményt, és lassan-lassan átitatják a társadalmat titokzatos ideológiájukkal. Európa pedig hihetetlen naivitásban él az iszlámmal szemben. Vegyük a politikai helyzetet. Hoszni Mubarak autoriter rezsimjének egyetlen alternatíváját a fundamentalista Muzulmán Testvérek jelentik. Valóban úgy tûnik, hogy a Mubarak-korszak a végét járja. A baloldal teljesen súlytalan. És miközben a kopt közvélemény egyre határozottabban áll ki önazonossága és a vallásszabadság mellett, ez radikalizálja a muzulmánokat. Ez pedig a keresztényeket. A kormány viszont többé nem söpörheti a szõnyeg alá a „kopt kérdést”. A kormány enged, például 2002 óta január hetedike – a kopt karácsony – állami ünnep. A muzulmán fundamentalisták erre túl erõszakosan reagálnak, a hatalom pedig, hogy védje magát, egy újabbat szorít a keresztényeken. Nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Nem elsõsorban keresztény–muzulmán párbeszédre, hanem muzulmán–muzulmán párbeszédre van szükség. Az kell, hogy a mérsékelt muzulmánok felbátorodjanak, és elég hangosan kimondják: „Hagyjatok bennünket végre békén a kendõitekkel, a szakállatokkal, a nõk elutasításával és az erkölcsi tiltásokkal!” Ezt különösen a Nyugat-Európában élõ muzulmánoknak mondom, akik megtapasztalták Európa értékeit: ne hagyjátok, hogy a fundamentalisták lenyúlják az iszlámot, monopolizálják a médiát, és nálatok hangosabbak legyenek! Azt mondjátok, hogy az iszlám a tolerancia és a szabadság vallása? Hát bizonyítsátok be! Mutassátok meg! Akkor hiszünk nektek, ha a muzulmán országok magatartása és törvénykezése errõl tanúskodik majd! A muzulmánokat az zavarja a legjobban, hogy a szélsõségesek, az iszlám fundamentalisták állításaikat a vallásra alapozzák, holott õk maguk politikai és ideológiai üzenetet hordoznak. Ahogy már mondtam, az iszlám totális, globális rendszer, amely az ember viselkedését és gondolkozását minden vallásos, kulturális, társadalmi megnyilvánulásában meghatározza. És a középkori kereszténységhez hasonlóan ez az az iszlám, ami minden más nézetet kisajátít. Változhat-e az iszlám anélkül, hogy lényegétõl megfosztódna? Tudni fog-e gyõztesen kikerülni egy történelmi-tudományos kritikával való találkozásból, ami egyre inkább közeledik? Megreformálható-e az iszlám? Hogyan tekintsünk ebben a légkörben a szentatya regensburgi elõadása kapcsán kialakult tiltakozáshullámra? Az iszlám fundamentalizmussal végre eljött az ideje annak, hogy kilépjünk a kétértelmûségekbõl, és tiszta vizet öntsünk a pohárba. Bármennyire gondolják is néhányan, hogy a pápa elõadása szerencsétlen és sajnálatos volt, szerintem nem történt véletlenül, és kezdetét jelentheti egy igazabb és õszintébb párbeszédnek. XVI. Benedeknek nem volt szüksége erre a felix culpára, de ha már megtette, ez hûen tükrözi azt a szándékát, hogy megvilágosítsa azt, ami alapjában választja el az iszlámot és a keresztény hitet. A szentatya eléggé jól ismeri az iszlám teológiáját ahhoz, hogy jogosan állítsa: az iszlám elválaszthatatlan egy globális társadalomprojekttõl. A bizánci császár idézésével kiváltott reakció érthetõ, bár irracionális, és gyakran erõszakos. A pápa elõadása az összes felet arra kötelezi, hogy feltárja azt, amit gondol, amit a szívében érez, és vesse le az álarcot. Amikor azt hallom, hogy az iszlám a tolerancia vallása, várom a bizonyítékokat, de különösen azt állapítom meg, hogy a Föld 57 muzulmán többségû országa közül egyikben sincs vallásszabadjó ha figyelünk
külföldre is
ság. Egy muzulmán nem lehet szabadon kereszténnyé. Amennyiben megtér, két út közül választhat: vagy teljesen titokban tartja hitét, vagy pedig külföldön menedékjogot kér. Ha egy keresztény férfi muzulmán nõt akar feleségül venni, akkor erre elméleti lehetõsége sincs anélkül, hogy fel ne venné az iszlámot. A pápa mindezt tudja, és nincsenek illúziói a keresztény–muzulmán párbeszéd reciprocitásáról, pontosabban annak hiányáról. Nyugat-Európában dominál az individualizmus. Az egyén, az individuum bezárkózik. Mindene megvan, ami kell: lakás, kocsi, hûtött italok. Nincs szükségre senki másra. A fogyasztói társadalom mindennel ellátja. Egyetlen dolog hiányzik számára: az értelem. Mi mindennek az értelme? Ebben nevezem Krisztust felszabadítónak. Arra hív minket, hogy szeressünk, hogy haladjuk meg az önzésünket. Önmagunk, saját kultúránk meghaladása képezheti alapját a vallások közötti párbeszédnek a buddhizmussal, a hinduizmussal... Végül arra kérem, ossza meg velünk véleményét: mit tanulhat a kétezer éves közel-keleti egyháztól a „mindössze” ezerszáz éves magyar egyház? Mindenekelõtt Isten jelenlétét. Egy egyiptomi számára az, hogy Isten van, létezik, legalább annyira magától értetõdõ, mint az, hogy ez az asztal itt van elõttem. Legyen szó akár muzulmánról, akár keresztényrõl, Egyiptom gyermeke olyannyira nem tudja elképzelni azt, hogy valakinek ne legyen vallása, hogy az ateistára úgy tekint, mint jobb híján egy földönkívülire, egy ufóra – rosszabb esetben meg lekommunistázza. Másodsorban pedig: az egyiptomi keresztények az iszlámmal kapcsolatban olyan éleslátásra és olyan realizmusra tettek szert, amely Európa nagy részében sajnálatosan még csak elemeiben sincs meg. Európa – és elsõsorban Nyugat-Európa – viszonyát az iszlám iránt szerintem vagy az angyali naivitás, vagy a rasszizmusig menõ kirekesztés és elutasítás jellemzi. Ne vegyük könnyen azt a veszélyt, amit az iszlám beszivárgása jelent Európára: finom, de rendszeres és határozott folyamattal van dolgunk, amelynek kijelentett célja Európa iszlamizálása. Ez a folyamat lassan legyûri Európát, amely pedig intoleranciával reagál – a tolerancia ürügye alatt. A demokrácia nevében az iszlám folyamatosan kizárólagos teret nyer a társadalomban és a nyilvánosságban. Nem kell pánikba esni, de ébernek kell lenni, nagyon ébernek. Mit tanulhatnak még a magyar keresztények az egyiptomi testvéreiktõl? A liturgia szeretetét, valamint a (nemzeti, vallási, családi) közösség szeretetét, ami ugyan a Kárpát-medencében is jelen van, de Egyiptomban (is) gyakran túlzások jellemzik, és gettósodáshoz, a nagycsaládba való bezárkózáshoz vezet. Azután itt van még a misszió kérdése. Egyiptomban kivétel nélkül minden fiatal – katolikus keresztény, ortodox keresztény, muzulmán – a kivándorlásról álmodik. De mivel ez csaknem lehetetlenné vált, ezeknek a fiataloknak maradniuk kell, és ez hatalmas feszültséget gerjeszt. Mintegy harminc év óta igyekszem értelmet adni a fiatalok ittlétének, egyiptomi jelenlétének, a missziós távlatok feltárásával. 1981-ben indítottam fiatalok tucatjaival a szudáni missziót . . . azután folyamatosan a továbbiakat Tunéziában, Marokkóban, Mauritániában, Csádban. Egyiptom az egyetlen olyan afrikai ország, ahol kétezer éves nemzeti és autochton egyház létezik. Iszonyatosan hiányzik számunkra – Franciaországgal, Olaszországgal, Lengyelországgal ellentétben – a missziós távlat. Pedig Afrika evangelizálása a mi hivatásunk lenne. Nem tudom, a magyar egyházzal hogy áll a helyzet. Mennyire van tudatában a magyar egyház missziós hivatásának? A magyar egyház Európa mértani és szellemi közepén helyezkedik el: a keresztséget egyszerre kapta a régi és az új Rómából (mi itt így hívjuk Konstantinápolyt). A magyarságot sajátos nyelve, sajátos államegyházi hagyományai, történelme, irodalma, tudományossága, végül a trianoni tragédia elkülöníti az összes többi európai néptõl. De ennek a magyar egyháznak is van missziós küldetése. És ez vajon hova irányul? A finnugor nyelvû népek felé? Vagy a perzsa, török és arab nyelvû és kultúrájú népek felé? Tudja, nem az út az, ami lehetetlen. Az út a lehetetlen maga.
3
Az ókori Izrael történelmének két arca » RÓZSA HUBA (A) – A kezdetektõl egészen a Kr. e. I. századig Izrael történelmének, kultúrájának és vallástörténetének legfontosabb tanúja és forrása a Biblia. Ha az Ószövetség könyveit egymás mellé állítjuk, akkor egy összefüggõ történelmet kapunk, még akkor is, ha az egyes bibliai könyvek ennek a történelemnek részleteit más-más módon és egzaktsággal írják le. Izrael õsatyái a pátriárkák, közülük Jákob Egyiptomba megy, ahol utódai megsokasodnak, és az egyiptomi szolgaságból Mózes vezetésével kiszabadulnak, majd 40 évi vándorlás után Palesztina határához érnek, s Józsue vezetésével birtokba veszik azt (kb. 1250 körül). A letelepedés idõszaka után megalakul a Dávid és Salamon uralma alatt az egész Palesztinát magában foglaló izraelita állam (kb. 1000 körül), amely Salamon uralma után két királyságra, Izraelre és Júdára oszlik. Izraelt Kr. e. 722-ben elfoglalják az asszírok, és végleg megszûnik, Júda királyságának viszont Kr. e. 586-ban az újbabiloni birodalom vet véget, a lakosság egy részét pedig Babilonba deportálja. Az úgynevezett babiloni fogság a Babilont megdöntõ Kûrosz perzsa király rendeletével ért véget, aki 538-ban engedélyezte a zsidóság visszatérését Palesztinába. A hazatértek politikailag és vallásilag újraszervezték a zsidóság életét Júdea tartományban a hazatérést követõ kb. 500 évszázadon át, a perzsa, majd pedig a hellenista korban. A bibliai hagyomány históriai megbízhatóságával kapcsolatos kételyek már a 19. század második felétõl felmerültek, de a Biblia mégis mértékadó maradt az ókori Izraelre vonatkozó ismereteink számára. Alapvetõen megváltozott a helyzet a 70-es évek közepétõl, fõként azonban az elmúlt két évtizedben. Palesztina és az Izraelt körülvevõ világ mélyebb és átfogóbb ismerete, fõként írásos emlékek révén a kutatók közül sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a Biblia olyan irányzat irodalmi tevékenységének eredménye, amely vallásilag és társadalmilag a babiloni fogság elõtti Izraelnek csak egy vékony rétegét képviselte, és csak a fogság idõszakától lett meghatározó. A bibliai hagyományt „cenzúrázták”, azaz vagy kihagytak belõle mindent, ami felfogásukkal ellenkezett, vagy annak megfelelõen átdolgozták, vagy visszamenõleg tévesnek minõsítették. Tehát a Biblia jelenlegi, fogság után keletkezett kánoni formája nem a realitást tükrözi, ami volt, hanem a valóság egy szeletét kiterjesztették egész Izraelre. A bibliai hagyományból ismert Izrael voltaképpen sohasem létezett, s ezért a Biblia sem használható forrásnak, legfeljebb „másodlagos” forrásnak Izrael politikai és vallástörténetének rekonstruálására. Ha tudni akarjuk, mi történt, akkor Izrael politikai és vallástörténetét kizárólagosan az „elsõdleges” forrásokra kell alapozni, azaz kortörténeti (epigrafikus és régészeti) tanúkra, anélkül, hogy a bibliai szövegeket bevonnánk. A Palesztina emlékeinek feltárását folytató archeológiai kutatás nem lehet biblikus régészet, hanem egyszerûen csak régészet, és szándéka szerint tárgyilagosan kell feltárni Izrael múltjának emlékeit, függetlenül attól, hogy azok alátámasztják vagy kétségbe vonják a Biblia históriai hitelét. (B) – Ezek elõrebocsátása nélkül nem lenne érthetõ Israel Finkelstein és Neil Asher Silberstein szerzõpáros angol nyelven írt könyvének (The Bible Unearthed, 2001) ismertetése, minthogy munkájuk a bemutatott kutatási irányt képviseli. A mû magyar fordításban az elmúlt esztendõben Biblia és régészet. Az ókori Izrael történelmének két arca címen jelent meg a Gold Book kiadónál. Israel Finkelstein nemzetközileg ismert régész, a tel-avivi egyetemen az archeológia professzora, Neil Asher Silberstein pedig a bel4
giumi Ename Center for Public Archaeology and Heritage Presentation igazgatója. Könyvük világsiker; a tudományos mércét minden tekintetben megütõ munka fordításban több nyelven megjelent, s bár bizonyos mértékig a nagyközönség számára készült, a szakirodalom folyamatosan hivatkozik rá. (a) – A szerzõpáros célját és munkamódszerét A régészet és a Biblia címû bevezetõ részben találjuk (16–36. o.). A szerzõk Izrael történelmének a kezdetektõl egészen kb. Kr. e. 400-ig terjedõ idõszakával foglalkoznak, de a könyv gerincét mégis a kezdetektõl a Júda királyságának megsemmisüléséig (Kr. e. 586) tartó korszak vizsgálata foglalja le. Ennek során folyamatosan szembesítik Izrael bibliai hagyományban felvázolt történelmét a régészeti feltárások alapján rekonstruálható történelemmel. Mint mondják: „A következõ fejezetekben a régészeti leletek alapján fogjuk rekonstruálni az ókori Izrael történelmét – ez az egyetlen rendelkezésünkre álló információforrás a bibliai korról, melyet nem írtak át, nem szerkesztették át, és nem cenzúrázták a bibliai szerzõk és szerkesztõk generációi. A régészeti leletek és a Biblián kívüli feljegyzések segítségével képet alkothatunk arról, hogy maguk a bibliai elbeszélések is a történet részeit, s nem a megkérdõjelezhetetlen történelmi keretet alkotják, amelybe minden egyes leletet vagy következtetést be kellene illesztenünk. A mi történelmünk drámaian el fog térni a jól ismert bibliai elbeszéléstõl.” (36. o.) Az idézetbõl világos, hogy a Biblia az ókori Izrael történelmének nem elsõdleges, csak „másodlagos forrása”, és nem az a keret, amelyben a régészet eredményei értelmet nyernek úgy, hogy akár magyarázzák, akár korrigálják azt, hanem fordítva, a régészetileg rekonstruált történelem az alap, amelyben a bibliai történelemnek valamilyen értelmet adhatunk. (b) – A szerzõk megkülönböztetik Izrael Bibliából ismert történelmét az ókori Izrael régészeti eredmények alapján rekonstruált valódi történelmétõl. Ezek nem fedik egymást. A különbség legélesebben abban mutatkozik meg, hogy az Izrael kezdeteirõl (pátriárkák, kivonulás, honfoglalás) szóló bibliai elbeszélés históriailag és régészetileg nem igazolható. Ugyancsak ez a helyzet azzal a bibliai leírással is, amely szerint az ókori Izrael Dávid és Salamon egész Izraelre kiterjedõ dicsõséges uralmával érte el az államiság szintjét. Ehelyett a valóságban két királyság, Júda és Izrael alakult ki, s ezek együttesen alkotják Izrael népének történelmi gyökereit. A régészeti leletek elemzése alapján a Kr. e. VIII. századig Izrael jelentéktelen, elszigetelt királyság volt. (c) – A szerzõk fontos jelentõséget tulajdonítanak Júda királysága helyzetének a Kr. e. VII. század végén és VI. század elején. Júda királysága a Kr. e. a VIII. század végén és a VII. században fejlõdésnek indul, és Jozija király (639–609) idején éri el virágkorát. A régió jelentõs hatalmává vált, õsi dinasztia uralkodott felette, és itt állt Izrael Istenének legfontosabb temploma. Ezzel egyidejûleg Júda – mint az egyetlen fennmaradt izraelita közösség – egyedülálló módon kezdte felismerni saját fontosságát és Istentõl elrendelt sorsát. Az asszír hódítás alá került izraelita népesség és az asszír uralom alatt szétszórt izraelita közösségek örökösének tekintette magát, és ezt a tudatot juttatja kifejezésre a Kr. e. VII. században Júdában kibontakozó, majd a Bibliában fennmaradt irodalom, amely Izrael történeti hagyományát tartalmazza (elsõsorban Mózes öt könyve, valamint az ún. deuteronomisztikus történeti mû: Józsue, Bírák, 1–2Sámuel és 1–2Királyok könyve). Ebben a hagyományban, Júda fénykorából és történeti helyzetébõl visszatekintve, a Júda akkori jelenéig tartó jogfolytonosságban fogalmazzák meg a múlt eseményeit. Ez az ókori Izrael történelmérõl kialakított kép lesz a szerzõpáros számára szinte az egész bibliai történelem értelmezõ szempontja. jó ha figyelünk
külföldre is
(d) – Mindez nem jelenti, hogy a bibliai elbeszélések minden történeti adatot nélkülöznének. Mint a szerzõk mondják: „A XX. század végére a régészet bebizonyította, hogy egyszerûen túl sok tárgyi megegyezés áll fent az izraeli és általában a közel-keleti, illetve a bibliában megörökített világ között ahhoz, hogy a Biblia pusztán kései keletkezésû, nagy fantáziával megírt, de minden történelmi alapot nélkülözõ papi irodalmi alkotás legyen.” (32. o.) Ilyen tárgyi megegyezések pl. helységek nevei, történelmi helyzetek, mint pl. nomádok Egyiptomba vándorlása, szövegemlékek (lásd 27–32. o.). A legtöbb esetben azonban az a probléma, hogy a tárgyi megegyezések részleteikben ugyan historikusok, de nem abban a történelmi összefüggésben, amelyben szerepelnek, hanem egészen más korban vagy helyzetben. Ez a megfigyelés lehetõséget nyújt arra, hogy a bibliai elbeszélés keletkezési idejét, szándékát megfejtsük vagy értelmezzük. (C) – A könyv elsõ része az Izrael kezdeteirõl (pátriárkák, kivonulás, Kánaán meghódítása, Dávid és Salamon egységes királysága) szóló bibliai elbeszélések történeti értékével és értelmezésével foglalkozik (39–156. o.). Összességében elmondható, hogy a szerzõk szemében a régészeti emlékek és az elbeszélések kritikus értékelése alapján a bibliai hagyománynak ezekben a témákban nincs történeti értéke. Ábrahám és a pátriárkák nem történeti személyek (39–59. o.), a kivonulás és Kánaán meghódításának elbeszélése sem fedi a történeti realitást (61–83. és 85–134. o.), hanem a Kr. e. VII. század Júdájának viszonyait tükrözik, és nem azét a korszakét, amelybe a Biblia ezeket az eseményeket elhelyezi. Dávid és Salamon királyságát árnyaltabban ítélik meg, mindketten történeti személyek, de királyságuk nem terjedt túl Júda határain, és rendkívül szegény volt (135–156. o.). A két izraelita királyság történelmével foglalkozik a könyv második része (157–233. o.), amelyben a szerzõpáros folyamatosan konfrontálja Izrael bibliai történetét Izrael régészeti eredmények alapján rekonstruált valódi történelmével. Rendkívül érdekes az az érvelés, amely a geográfiai és gazdasági indokok segítségével azt magyarázza, hogy Izrael népének történelme eleve két királysággal indult, és sohasem létezett Dávid és Salamon egész Izraelre kiterjedõ uralma, amint azt a bibliai történetírás állítja (159–177. o.). Júda királyságának sorsát a kezdettõl egészen a babiloni fogságból való hazatérésig (kb. Kr. e. 930–440), és benne az izraelita történelemben fordulópontot jelentõ Kr. e. VII. századbeli felemelkedését ismerjük meg a harmadik részben (237–321. o.). A második és a harmadik rész, akár elfogadjuk a szerzõk által képviselt álláspontot, akár nem, lenyûgözõ abban a tekintetben, ahogyan a régészet tárgyi emlékei életté válnak, és megvilágítják társadalmi, gazdasági és politikai tekintetben a történelem eseményeit. A könyvet egy utószó és több, Izrael történelmét érintõ részletkérdéssel foglalkozó függelék zárja (327–360. o.). (D) – A szerzõpáros érvelését részleteiben a könyvismertetés keretében nem lehetséges bemutatni, mégis a kivonulásnak és Kánaán meghódításának értelmezése olyan fontos helyet foglal el az ókori Izrael történetének rekonstruálásában és a bibliai könyvek keletkezésérõl alkotott elméletükben, hogy azokra feltétlenül figyelmet kell fordítani. (a) – Elõször nézzük a kivonulás elbeszélését. Az Újbirodalom korából, különösen pedig a Kr. e. XIII. századból nagy számban ránk maradt egyiptomi forrásokban még nyomokban sem található utalás az Egyiptomban élõ korai izraelitákra, és olyan tárgyi emlékek sem maradtak, amelyeket kapcsolatba lehetne hozni egy jól elkülöníthetõ idegen népcsoporttal. Ugyanakkor a kivonulás elbeszélésének vannak valós történeti párhuzamai. A régészeti és történeti források többszörösen arról tanúskodnak, hogy Kánaánból sémi csoportok vándoroltak Egyiptomba. A bibliai elbeszélésbõl az izraeliták egyiptomi szolgasága és kimenekülése leginkább II. Ramszesz idõszakára (Kr. e. 1279–1213) tehetõ. Erre utal az is, hogy II. Ramszesz fiának, Merneptah fáraónak a XIII. század végén Kánaánban folytatott hadjárata emlékére jó ha figyelünk
külföldre is
készült sztéléjén Izrael neve található a meghódított népek felsorolásában. Tehát ekkor már élt egy Izrael nevû népcsoport Kánaánban. Valószínûtlen azonban, hogy nagyobb tömeg elszökhetett volna az egyiptomi uralom alól II. Ramszesz idején, amint a sivatagon való átkelés és a Kánaánba való behatolás sem jöhet számításba. A Kr. e. XIII. században Egyiptom a hatalma csúcsán volt, és szilárdan kezében tartotta Kánaánt, az Egyiptom és Kánaán között térségben pedig erõdítmények sora ellenõrizte, ill. zárta le az átjárást. Ha most Izrael õsei Egyiptomból való kivonulásának és vándorlásának bibliai hagyományára választ keresünk, maguk az elbeszélések szolgáltatnak támpontokat. Az elbeszélésekbe számos történelmi és földrajzi elem ágyazódott bele, amelyek a Kr. e. VII. századbeli Júda királysága körülményeinek felelnek meg. Ez a korszak Egyiptom utolsó nagyhatalmi korszaka is volt. A XXVI. dinasztia uralkodói, I. Pszammetik (Kr. e. 664–610) és fia, II. Nékó (Kr. e. 610–595), Egyiptom katonai és gazdasági erejének helyreállításra törekedtek. Fõvárosukat a Nílus-deltába, Szaiszba helyezték, és nagy építkezéseket folytattak ezen a vidéken. Az ásatások nagyszámú idegen telepes jelenlétét is kimutatták. Egyiptom az asszír uralom összeomlása után Szíria-Palesztina területének birtokba vételére tett lépéseket. Júdában ekkor Jozija király uralkodott (Kr. e. 639–609), aki az asszír uralom összeomlása után minden izraelitát egyesíteni akart uralma alatt. Szándéka volt Júda határait kiterjeszteni azokra a területekre, ahol száz évvel Izrael királyságának bukása után még izraeliták éltek. Olyan erõs állam lebegett szeme elõtt, amelyben minden izraelita egyetlen Istent imád Jeruzsálem templomában. Ebben a törekvésében került szembe a terjeszkedni kívánó hatalmas Egyiptommal. A kivonulás elbeszélése, akárcsak a pátriárkáké, e korszakban, a VII. század második, ill. a VI. század elsõ felében nyerte el végsõ formáját. Ezt tanúsítja a kor számos településére vagy eseményére történõ hivatkozás. A kivonulás nemzeti költeménnyé fejlõdött története, a közös múlt hangsúlyozásával, e korban a nemzeti egységre szólító felhívás szerepét töltötte be a nagy birodalmak, jelen esetben a terjeszkedõ Egyiptom fenyegetései közepette. Mózes és a fáraó összecsapása Jozija király és Nékó fáraó szembekerülését tükrözi. A kivonulás elbeszélése tehát nem történeti közlés, de nem is irodalmi fikció, hanem az emlékek és remények nagy hatású megfogalmazása egy sordöntõ történelmi korban. (b) – A bibliai elbeszélés szerint Izrael népe Józsue vezetésével egy nagy hadjárat keretében veszi birtokba Kánaán földjét. A szerzõpáros rámutat arra, hogy az ásatások Józsue hódításait nem igazolják, és a történelmi körülmények, a terület tartós egyiptomi megszállása a Kr. e. XIII. században ezt nem tették lehetõvé. Ugyanakkor a Kr. e. XII. században a kánaánita kultúra háborúkkal és rombolással járó összeomlása következett be. A Józsue hódításának tulajdonított pusztulások ennek a körülménynek következményei. Józsue könyvének keletkezése ismét a Kr. e. VII. századba vezet. A könyvben megtalálható Júda városainak listája (Józs 15,21–62), amely teljes mértékben megfelel Júda Jozija király uralkodása alatti határainak. Józsue harcai olyan területek és városok meghódításáról szólnak, amelyek az asszírok által meghódított egykori északi izraelita királysághoz tartoztak, és az asszír uralom bukása után Jozija király elfoglalni szándékozott. Józsue alakja mögött Jozija rejtõzik, és Józsue hódításaival a Kánaán újbóli meghódítására irányuló saját terveit legitimizálja. Ha nem történt bevándorlás és hódítás, akkor hogyan magyarázható Izrael megjelenése Palesztinában? A korai Izrael megjelenésére Közép-Palesztinában az észak-déli irányban húzódó hegyvidék/felföld településrendszerének 1967 óta folytatott feltárása adott kulcsot. Ez a terület az izraelita törzsterületekkel azonos, ahol késõbb a történeti Izrael színre lép. Az ásatásoknak vezetõ régésze maga I. Finkelstein. A Kr. e. XII. századtól kezdve a korai vaskorszakban (Kr. e. 1200–1000) a közép-palesztinai hegyvidéken egy átfogó településrendszer alakult ki, amelynek lakóiból egy új közösség keletkezett. Ez a folyamat a Kr. e. 10. században Dávid és Salamon uralma idején fejezõdött be, s történelmileg is megragadható politikai formát öltött. 5
A településrendszer a késõ bronzkorszaki kánaánita városkultúrához viszonyítva új jellegzetességekkel rendelkezik, ugyanakkor folyamatosságban is áll azzal. A régészeti leletek alapján lakossága olyan örökséget ápol tovább, amely Palesztinában bontakozott ki. Az itt letelepedettek tehát nem Palesztinán kívülrõl jöttek, vagyis nem bevándorlók, ugyanakkor nem lehet õket egyszerûen csak a városállamok elmenekült lakosságára sem visszavezetni. Ezért csak olyan népelemekbõl kerülhettek ki, amelyek Palesztinában éltek, a földmûvelést is ismerõ állattenyésztõ nomádokból, akik az eddig ritkán lakott hegyvidéken hosszabb ideig tartó folyamat során áttértek letelepedett életformára. A településrendszer kialakulásában a kutatás Izrael népének kezdeteit látja, és lakosságát Izrael õseivel azonosítja. A királyság idején ugyanis ennek a kora vaskorszaki településrendszernek a területén élõket nevezik Izraelnek. „Az itt leírt folyamat . . . ellentéte annak, amirõl a Bibliában olvashatunk. . . A legtöbb izraelita nem Kánaánon kívülrõl érkezett, hanem az ország határain belül élt. Nem volt tömeges kivándorlás Egyiptomból. Kánaánt nem erõvel hódították meg. A korai Izrael népének nagy része helyi õslakos volt – ugyanaz a nép, amit a felföldön látunk a bronz- és vaskorban. Ironikus módon a korai izraeliták maguk is kánaániták voltak.” (130. o.) (E) – I. Finkelstein és N. A. Silberstein könyve Izrael történelmének olyan szintézise, amelyben radikálisan érvényesül a Biblia történetírásának kritikus értékelése. Nincs azonban benne olyan kijelentés, amely a biblikus tudományt meglepné, hiszen valamennyi részletkérdés, a bibliai történetírással kapcsolatos problémák és megoldások (mint pl. a honfoglalás esetében) már megjelentek a kutatásban, és ismertek a szakemberek, de a nagyközönség számára is. Hasonló törekvést képvisel például M. Liverani, Oltre Bibbia. Storia antica di Israele, Roma 2003, vagy K. W. Whitelam, The Invention of Ancient Israel. The Silencing of Palestinian History, London 1996. címû munkája. A Biblia és régészet címû mû karakterisztikumait a következõkben vonhatjuk meg: 1¡ A szerzõk élesen megkülönböztetik Izrael bibliai történetét és Izrael régészeti eredmények alapján rekonstruált valódi történelmét. Ebben a megkülönböztetésben a Biblia másodlagos forrássá lép vissza, míg a régészet és a paleográfia lesz az ókori Izrael történelmének elsõdleges forrása. Ezt a szempontot a szerzõk munkájukban Izrael egész történelmére kiterjedõen radikálisan végigviszik. 2¡ A szerzõk szemléletében Júda Kr. e. VII. századi történelme, fõként pedig Jozija uralma (Kr. e. 630–609) központi helyet foglal el. Alapul szolgál a mózesi könyvek, valamint a deuteronomikus történetírás értelmezése és keletkezése számára, másrészt Izrael vallástörténetét és jövõ történelmét is meghatározza. 3¡ A könyv rendkívül pozitív eleme az a beállítottság, hogy a szerzõk minden nehézség ellenére lehetõnek tartják az ókori Izrael történelmének feltárását. 4¡ A könyv életszerûen vonultatja fel a régészet tárgyi emlékeit, bemutatva a mindennapi élet gazdasági, társadalmi és szociológiai dimenzióit. (F) – Végkövetkeztetésként elõször is szeretnénk megjegyezni, hogy I. Finkelstein és N. A. Silberstein elutasító álláspontját a Biblia forrásértékét illetõen sokan nem osztják, és a bibliai szövegbõl kiindulva közelítik meg az ókori Izrael történelmét. Természetesen a vélemények árnyaltak egy-egy bibliai szöveg megítélésében, hogy az históriailag milyen mértékben közlésértékû. A biblikus kutatás tisztában van a bibliai hagyomány természetével is, azzal tudniillik, hogy a történeti események emlékének megõrzésénél a visszatekintõ értelmezés fontos szerepet játszik, és úgy is értékeli azokat, fõként az Izrael elõtörténetérõl szóló hagyományok esetében.
A szerzõpáros szétválasztja a bibliai történelmet és a régészeti leletek kiértékelésén alapuló „reális” történelmet, kiemeli az elsõdleges és másodlagos forrás megkülönböztetését, de ezt nem képes következetesen betartani. A régészet tárgyi emlékeit értelmezni kell, elhelyezni valamilyen történelmi összefüggésbe, de ez csak az írott történelem segítségével lehetséges, még akkor is, ha azt kritikusan értékeljük. Az ókori Izrael esetében a hézagos epigráfikus emlékek nem elégségesek a nagyobb történelmi háttér megalkotásához. Mármost ha a Biblia és régészet címû munkából kihagynának a kizárólag Bibliából származó információkat, nem maradna csak a régészeti emlékek és a velük összefüggõ adatok történelmi kapcsolat nélküli halmaza. Vegyük ide még a szerzõknek azt a megjegyzését is, hogy a bibliai elbeszélések „nem a megkérdõjelezhetetlen történelmi keretet alkotják, amelybe minden egyes leletet vagy következtetést be kellene illesztenünk”. A probléma az, hogy Izraelnek a könyvben felvázolt történelméhez éppen a Bibliából ismert történelem szolgáltatja a keretet. Vonjuk le a következtetést: a Biblia nélkül alig tudunk valamit az ókori Izraelrõl, és nélküle nem lehet megírni Izrael „reális” történelmét. Júda VII. századi felemelkedésének, fõként Jozija korának kétségtelenül döntõ szerepe van Izrael nemzeti és vallási történelmében; de kérdéses, hogy ilyen mértékû értelmezõ szerepe van-e Izrael elõtörténetének bibliai hagyományát illetõen (pátriárkák, kivonulás, honfoglalás), mint ahogy azt a szerzõk feltételezik. Elhelyezhetõ-e a mózesi könyvek és a deuteronomisztikus történetírás keletkezése ebbe a korba, mint ahogy a szerzõk teszik? A biblikus szakirodalom ismeretében jogos a kétkedõ kérdés feltétele. Mennyiben helyes a bibliai hagyomány ilyen döntõ megformálódását erre a korszakra összpontosítani? Júda VII. századbeli, a szerzõk szerint 200 éves teljesen jelentéktelen elõzménybõl kitörõ, páratlan felemelkedésére sem kapunk kielégítõ magyarázatot. Miután a szerzõk a kivonulás és a pusztai vándorlás történeti értékét kétségbe vonták, az olvasóban felmerül az a logikus következtetés, hogy Mózes, ezeknek az eseményeknek fõszereplõje, szintén nem történelmi személy. Ennek kijelentését azonban a szerzõk nem merik vállalni, sõt nagy ívben elkerülik a kérdésfelvetésnek még a lehetõségét is. A kritikus megjegyzések ellenére, egy tudományos színvonalú, értékes munkát veszünk a kezünkbe, amely életre kelti elõttünk az ókori Izrael történelmét, nemcsak az államot megmozgató események, de a hétköznapi élet szintjén is. Olvasása kétségtelen bibliai ismereteket és figyelmet igényel, de érdemes vállalni a fáradságot. Lelkipásztorok, hitoktatók vagy teológiai tanulmányokat folytatók számára a könyv megismerése elengedhetetlen. Elismerésre méltó a Gold Book kiadó, hogy vállalkozott a mû magyar nyelvû megjelentetésére. Reméljük, I. Finkelstein és N. A. Silberstein idõközben Dávid és Salamonról írt új munkáját „David and Solomon. In Search of Bible’s Sacred Kings and Roots of the Western Tradition” (2006) a Kiadó jóvoltából szintén kézbe veheti a magyar olvasóközönség. (G) A kereszténység az Ószövetség könyveit Isten szavának tekinti, amely Isten népének ma is érvényes üdvözítõ igazságokat tanít. A katolikus egyház a II. vatikáni zsinaton az Ószövetség értékeit így foglalja össze: „Isten tehát, a két Szövetség könyveinek sugalmazója és szerzõje, bölcsen úgy rendezte, hogy az Újszövetség benne rejtõzzék az Ószövetségben, az Ószövetség viszont az Újban táruljon föl. Krisztus új szövetséget alapított vérével, az Ószövetség könyvei mégis teljes terjedelmükben szerves részei az evangélium hirdetésének. Teljes értelmüket az Újszövetségben kapják és mutatják meg, az Újszövetséget viszont megvilágítják és megmagyarázzák.” (Dei Verbum 16.)
A pártok hatalomgyakorlása jogilag megalapozatlan. Semmilyen ilyen jogosultságuk nincs, sõt, kifejezett tiltásuk van a hatalom közvetlen gyakorlására. A rendszerváltással a pártok a közhatalom közvetlen gyakorlásától elálltak, de a listaállítási jog biztosításával megszerezték maguknak a jogot arra, hogy a hatalomgyakorlás eszközeit, a képviselõket kézbe vegyék, és ez által kisajátítsák maguknak az ország fölötti hatalmat. Közhatalmat közvetlenül nem gyakorolnak, de õk döntik el, hogy ki gyakorolhatja. Innentõl kezdve a pártok döntenek el mindent, hogy mi fog történni az országban, épp úgy, mint az egypárti diktatúrában. Õk döntik el, hogy milyen törvények szülessenek, kiket érintsen hátrányosan, kiknek kedvezzenek...
6
jó ha figyelünk
külföldre is
» BULÁNYI GÖRGY HTTP://WWW.KURUC.INFO/R/1/13862/ Bulányi Görgy, a kommunista rendszer ismert katolikus ellenállója, 60 éve titkon hordozott gondolatait adja közre. (Bulányi György 1919. január 9-én született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német szakos diplomát szerzett, 1943-ban szentelték pappá a piarista rend tagjaként. Piarista gimnáziumokban tanított, ’45-ben Debrecenben fogott hozzá a Bokor nevû kisközösség szervezéséhez, amelyet a korabeli hatóságok illegális, államellenes szervezkedésnek minõsítettek. ’52-ben az elvtársak – bár az ügyész halált kért a fejére – végül „csak” életfogytiglanra ítélték. ’60-ban szabadult amnesztiával, ezután szállítómunkásként kereste kenyerét. Miután a Bokor bázisközösség tagjai az Állami Egyházügyi Hivatal Bulányinak küldött üzenete ellenére sem hagytak fel a katonai szolgálat megtagadásával, 1982 márciusában a Lékai-inkvizíció állami nyomásra eltiltotta a pátert a nyilvános misézéstõl, megint csak életfogytiglan. Kifogásolt tanításait a püspöki kar a Hittani Kongregációhoz terjesztette fel. Ennek prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros (ma XVI. Benedek pápa) egy kompromisszum után mentesítette az eretnekség vádja alól 1997-ben. Azóta ismét misézhet, ha akad olyan merész plébános, aki meg meri hívni templomába.) Már Jézus mûködése után mindössze száz évvel felmerült a pogányokból lett keresztényekben az a gondolat, hogy meg kellene szabadulniuk az Ószövetség terhes örökségétõl. Markionnak hívják azt a kisázsiai s Fekete-tenger melléki, Szinopé nevû városban született és pogány görögbõl lett keresztényt, aki elvetette az Ószövetség haragvó és igazságot tevõ Istenét már a második század elsõ felében. Az akkori keresztény közgondolkodás azonban más volt, mint Markioné. Saját apja, Szinopé püspöke közösítette ki õt. Magam nagyvonalúan átlépem a szentmise elsõ olvasmányát, mely rendre az Ószövetséget hozza. Még a másodikat is, és csak az evangéliumokról beszélek. Ezzel máris kései utódja volnék a 21. században a 2. századbeli Markionnak. Vállalom ezt a helyzetemet, és újra felvetem, hogy nem volna-e jobb, ha egyszer s mindenkorra megszabadulnánk attól, hogy az Ószövetség is az Isten igéje. Azzal vetem fel, hogy bizonyos vagyok abban, hogy ezt a mûveletet a keresztény vallások aligha fogják valaha is elvégezni. Aligha, mert kétezer esztendõ hagyományát nemigen lehet kiiktatni a történelembõl. Mégis fel kell vetnem a kérdést, mert e hagyomány hatására rendre úgy gondolkodunk, ahogyan Jézus Istene nem gondolkodik. Nem rosszabb ez a hagyomány, mint más népek hagyománya. De mégis, az Ószövetség egy nép, a zsidó nép eredetmondája, nemzeti kultúrája, Jézus elõtti kultúrája. S Jézus azt mondta magáról, hogy mindazok, akik õelõtte jöttek, tolvajok és rablók, és nem hallgattak rájuk a juhok. s az ajtó. Aki ezen, rajta keresztül megy be, az üdvözül és talál legelõre (Jn 10,8-9). Hogyan tehetjük ezek után meg, hogy mindörökre megnyomorítjuk Jézus tanítását azzal, hogy egy Jézus elõtti nép és kultúra szöveggyûjteménye után ugyanúgy odatesszük a liturgia szavát, mint Jézus szavai után: Ez az Isten igéje. Kispap koromban volt egy társam, aki öt évvel járt fölöttem. Már növendékként bölcseleti és teológiai doktorátust szerzett. Nem volt akárki. Meg is örökíteném nevét: Gerencsér Pistának jó ha figyelünk
külföldre is
hívták. Nem szerzett szaktanári diplomát magának, gimnáziumainkban hittant tanított. Ha tán nem is gondolta, de Markion tanítványa volt õ már elõttem. Egyszer mondta is nekem: Nem tanítom tovább az Ószövetséget, Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágát fogom tanítani az iskolában. Megtette-e? Nem tudom. Hamar elsodorta elõlem az élet. Már ’48-ban kiment Amerikába, s ott folytatta piarista életét, ’90 nyarán még találkoztam vele Buffalóban. Értitek a lázadását? Azt gondolta, hogy a magyar kultúra eredetmonda-világa is ér annyit, mint a zsidó kultúráé. Lehet, hogy nem ér annyit, de valamennyit ér azért. Minden nép eredetmondája ér valamit. Mennyit? Hát annyit, amennyit érhet az, ami Jézus elõtti. Tolvajok és rablók írták. Egyik Bokor-beli testvérem – szintén tanár, biológia szakos –, Dõry Pista mondta, hogy teljesen értelmetlen dolog a gyerekeknek történelmet tanítani az iskolában. A történelem arról számol be, hogy miként változtak a határok. Például a Kárpát-medencében határt húztak az utolsó másfélezer esztendõben az avarok. Messze Nyugatig, és túl Bécs táján is. Aztán leverte õket a német-római császár, s határát Keleten a Duna vonalánál húzta meg. Aztán következett honfoglalásunk, s a határt ismét Nyugatra toltuk a Lajta és a Fischa folyók közé. Aztán jöttek a törökök, és Mohács után háromfelé szakították határokkal az országot: hódoltságra, erdélyi fejedelemségre és a király országrészére. A felszabadító háborúk visszarendezték a határt a szentistvánira. S végül Trianonban tíz felé vagdosták hazánkat. A nyertesek mindig hõsökrõl beszéltek, saját magukról. A vesztesek mindig adót fizettek, mint háborús bûnösök. A nyertesek mindig pusztították a földet és népeiket. Ami Budán dicsõség volt, az Sztambulban, Moszkvában, Bécsben gyalázatnak minõsült. Ami Sztambulban, Moszkvában, Bécsben dicsõség volt, az Budán minõsült gyalázatnak. Más és más dicsõséget tanultak Buda meg a többi város iskoláiban a gyerekek. Ami azonos volt, az csak a föld és a népek pusztulása, akármi is számított dicsõségnek vagy gyalázatnak itt vagy amott. Kérdem ezek után, hogy értitek-e már, amit Jézus mondott: Akik elõttem jöttek, mind tolvajok és rablók. Tessék egy palesztin, azaz filiszteus szemével olvasni az Ószövetséget, s benne Dávid dicsõséges harcait a filiszteusok ellen. Az õ szemükben az a gyalázat, maga. S ha magyar szemmel olvasom, akkor micsoda? Egy szomorú tény: ezt csinálják a királyok, az urak. Mit? Pusztítják a földet és a népeket. De hát csak ez van az Ószövetségben? Nemcsak ez. Még sokkal rosszabb is. Hálazsoltárok, melyekben megköszönik Istennek, hogy az õ segítségével tudták pusztítani a filiszteusokat meg az egyiptomiakat, mert tudvalevõen Isten fojtotta bele õket a Vörös tengerbe, és mert megint csak tudvalevõen örök szeretettel szerette népét, a zsidót. Akik Jézus elõtt jöttek, mind tolvajok és rablók. És igazán nincs más az Ószövetségben, csak Isten segítségével végrehajtott tömeggyilkosságok? De van, hiszen az Ószövetséget is Isten képére teremtett emberek írták, akik tudták Isten igéjét, hogy jókisfiúknak, jókislányoknak kell lennünk. Van benne ének a szerelemrõl (Énekek éneke), van benne Tízparancsolat, van benne templomépítés, van benne istendicséret (Az Úr az én pásztorom, nem kell félnem). Van benne az a jó is, ami az emberben és annak bármilyen vallásában is megtalálható: az, hogy jóknak kell lennünk. De az egészet elborítja a határkiigazítás, a tömeggyilkosság és az ehhez adott isteni segítség. Értitek-e Markiont és engem, akik azt mondjuk, hogy mindenképpen meg kell szabadulnunk az Ószövetségtõl? És értetek-e engem, amikor mondom, hogy alighanem sohasem fogunk megszabadulni tõle? Miért? Mert hiába tudjuk, hogy jóknak kell lennünk, azért a hazánkat csak meg kell védenünk, és vissza kell szereznünk, amit elraboltak tõlünk. Mert a románok a Tiszáig akarnak jönni, mi 7
pedig nem hagyhatjuk, hogy Moldovában kipusztuljanak a csángók… Mert a spanyol és a francia földnek sértetlenek kell maradnia, s a baszkok sohasem nyugodhatnak bele, hogy spanyolok és franciák tiporják a megszentelt baszk földet… És mert a spanyol és a francia és a baszk Isten azonosul az õ népével, miként a zsidók Istene is azonosul a zsidókkal. Még ha az egyházak vezetõsége azonosulna is Markionnal, mi akkor is ragaszkodnánk a magunk magyar, román, spanyol, francia, baszk Istenéhez. Mindahány nemzet van a földkerekségen, mind azonosul a maga Istenével, amely azt mondja ellenségeinkre, hogy üsd, vágd, nem apád. Mert nemcsak azok a tolvajok és rablók, akik Jézus elõtt jöttek, hanem azok is tolvajok és rablók, akik Jézus után jöttek. A Jézus után nem más, mint a Jézus elõtt. Nincs különbség elõtt és után között. S ha van, az legfeljebb annyi, hogy a Jézus utániak már sokkal fejlettebb tolvajok és rablók. A multik ma már úgy veszik el a nemzeti vagyont, hogy határt sem kell módosítaniuk, anélkül is ki tudnak fosztani minket. S mivel így van, ezért én vállalom, hogy Markion nyomába lépek, s azt mondom, hogy amíg van Ószövetség Jézus táborában, addig naponta tanuljuk az Írásból nemcsak azt, hogy légy jó, hanem azt is, hogy légy tolvaj és rabló és légy tömeggyilkos. Olyan kereszténységrõl álmodom, amelynek szentmiséiben van változatlanul három olvasmány. A harmadik az evangélium. Az elsõ a világirodalom, s benne mindaz, ami rárímel Jézus tanítására. Meg is van már az ideiglenes olvasókönyve. Hamvas Béla Anthológia humana címû gyûjteménye, vagy pedig Sík Sándor és Juhász Vilmos könyve: A Szeretet breviáriuma címû. Megtalálhatók benne a Jézus elõtti és Jézus utáni világ jézusi hangjai. Azoké, akikre figyelnünk kell. Mondjak neveket, akinek írásait találom e két kötetben? Mondok: Hermész Triszmegiszthosz, Buddha, Lao-ce, Konfu-cse, Hérakleitosz, Platón, Szókratész, Marcus Auréliusz s a Jézus utáni világ énekesei: Benedek és Ferenc, Erazmus és Mórusz Tamás, Pascal és Angelusz Sziléziusz, Tolsztoj és
Dosztojevszkij, Böll és Grass… Vég nélkül sorolhatnám. Nagyon figyelnénk a templomokban mise alatt, ha ezeknek az írásait hallhatnánk elsõ olvasmányként. S mi lenne a második olvasmány? Hát részletek Wass Albert A funtineli boszorkány címû regényébõl, Szabó Lõrinc Vang-An-Si-ja, Sinka Virág balladája s mindaz, amit az évek hosszú során hallhattatok idézni tõlem. S ez lenne az egész világon? A magyar irodalom? Dehogy is ez lenne. Minden nép tudja, hogy jónak kell lenni. Minden népnek vannak avatott tollú írói, akik nem csak ószövetségi gyilkos Istent tudnak dicsérni, hanem tudják Jézus Istenét is magasztalni, a jézusi szeretet Istenét is. Csodálatos kórus lenne ez. Lopkodnánk más népek harmadik olvasmányaiból, s betennénk a mi második olvasmányaink kötetébe. S akármennyire is lehetetlennek gondolom, hogy leváltjuk az Ószövetséget, s a második olvasmányt, mégis elmondom és leírom ezt, mielõtt meghalok. Talán majd ha fejre áll a multik világa, elkövetkezik egy jobb kor, amely tudni fogja, hogy bizony nem készítjük az Úr útját addig, amíg hangozhat a szentmisében az is, ami Jézus elõtti, a tolvajok, a rablók és a tömeggyilkosok hangja. Amen. A kereszténység az Ószövetség könyveit Isten szavának tekinti, amely Isten népének ma is érvényes üdvözítt igazságokat tanít. A katolikus egyház a II. vatikáni zsinaton az Ószövetség értékeit így foglalja össze: „Isten tehát, a két Szövetség könyveinek sugalmazója és szerzõje, bölcsen úgy rendezte, hogy az Újszövetség benne rejtõzzék az Ószövetségben, az Ószövetség viszont az Újban táruljon föl. Krisztus új szövetséget alapított vérével, az Ószövetség könyvei mégis teljes terjedelmükben szerves részei az evangélium hirdetésének. Teljes értelmüket az Újszövetségben kapják és mutatják meg, az Újszövetséget viszont megvilágítják és megmagyarázzák.” (Dei Verbum 16.) (Megjelent a Magyar Mérce áprilisi számában)
Nehéz, de szükséges párbeszéd
Évek óta nagyon idõszerû ez a téma; gondoljunk pl. egyfelõl az ikertornyok lerombolására 2001-ben New Yorkban, a 2004-es terrorista merényletre Spanyolországban, a Mohamed-karikatúrákra tavaly, vagy XVI. Benedek regensburgi elõadására, másfelõl pedig az Afganisztánban, Irakban, Palesztinában ki-kirobbanó véres harcokra. Ilyen események csupán a szélesen háborgó-morajló vulkán ijesztõ kitörései. Giuseppe De Rosa jezsuita, a La Civiltà Cattolica kiváló és termékeny munkatársa (1921-es születésû) 2004-ben könyvet adott ki. Ennek nemcsak a címét vesszük át; írásunkban nem teszünk egyebet, mint hûségesen tolmácsoljuk végkövetkeztetéseit. Tulajdonképpen inkább õ ennek az írásnak a szerzõje. Lehet, hogy késõbb még visszatérünk egy-egy fejezetének ismertetésére is. TÖBBFÉLE HOZZÁÁLLÁS Lehetséges-e a párbeszéd? Az igenlõ válasz feltételezi, hogy kellõ tárgyilagossággal és pontossággal felderítjük a (nagyon is összetett) igazságot, és hogy annak kimondását a párbeszédre hivatott felek magatartása nem teszi na8
gyon nehézzé, szinte lehetetlenné. Katolikus keresztény részrõl az a félelem lehet fékezõ vagy akadályozó nehézség, hogy ki kellene mondanunk történelmileg igazolt tényeket, amelyek azonban a másik fél kemény elutasításába ütköznek. Ami az iszlámot illeti, minden olyan véleményt, amely nem az iszlám dicsérete, könnyen úgy tekintenek, mint rosszakaratú és gyalázó bírálatot hitetlen és jó ha figyelünk
külföldre is
A Baitul Futuh mecset (magyarul: Gyõzelmek háza) Nyugat-Európa legnagyobb iszlám imaháza. London Morden nevû városrészében található, s akár tízezer hívõ imádkozhat benne egyszerre. A Baitul Futuh az ahmadik világközpontja. Az ahmadik (más néven kadiánik) az indiai muszlim vallástudós, Mirza Ghulam Ahmad (Kadiáni) követõi. Két csoportjuk létezik: az elsõ elfogadja a Mirza Ghulam Ahmadot követõ vezetõket (kalifa), a másik szerint a közösséget egy központi tanács irányítja (lahore-i ahmadik). romlott emberek, Allah ellenségei részérõl. Ilyen alapállásban kell megvalósítani egymás kölcsönös megismerését és az igazság tisztázását. Feltétel az is, hogy (nagyon messzire visszanyúló) elõítéleteket kölcsönösen megdöntsünk, ostoba leegyszerûsítéseket és naivságokat pedig kiküszöböljünk. Ugyanakkor nyitottan arra is figyelnünk kell, hogy egymás értékeit felismerjük és elismerjük. Ilyen szempontból a keresztény Nyugat általában jobban ismeri és elfogadja az iszlám vallási, erkölcsi és kulturális értékeit; a muzulmánok viszont a kereszténységet inkább csak a Koránból ismerik, amely gyakran torzít, és a kereszténység lényegét (Szentháromság, megtestesülés, megváltás) istenkáromlásnak minõsíti. Mindjárt ebben az összefüggésben azt is megemlítjük, hogy a kívánatos és eredménnyel kecsegtetõ párbeszéd színhelye inkább (de nem kizárólag) a keresztény Nyugat, ahol a muzulmán bevándorlók közösségei meg a nyugati társadalom és állam egymással találkoznak, és közös életet alakítanak ki. Melyik iszlám lesz partnerünk a párbeszédben? Az iszlámnak van egy mérsékelt, számbelileg többségi rétege, amely politikailag inkább passzív. A másik réteg radikális és fundamentalista (mereven elutasító minden történelmi és tudományos kritikával szemben). Ez utóbbi réteg egymástól elkülönülõ, sõt egymással ellentétes csoportokra oszlik; alapállása pedig az, hogy az iszlám az egyetlen igaz vallás, amelyet Allah minden embernek adott. A jó ha figyelünk
külföldre is
mérsékelt többségre erõs befolyást gyakorol, nevezetesen azzal az eszmével, hogy a Nyugaton elégtételt kell venni. Miért? A Nyugat ellensége Allahnak és az iszlám ummának (az Allah támasztotta legjobb nemzetnek), vagy mert hitetlen és romlott, vagy mert a múltban uralta és kizsákmányolta az iszlám országokat, és ma is hatalmával, kultúrájával, életvitelével uralni próbálja, igyekszik megfosztani az egyetlen gazdagságtól, amelyet Allah a híveknek adományozott: a kõolajtól. A fundamentalista iszlám két vonalon mozog. 1) Vallási vonalon vissza akar térni a kezdeti tisztasághoz; a muzulmán országokban igyekszik állami törvényként visszaállítani vagy elrendelni a saríát, a koráni törvényt; a nyugati országokban újraiszlámosítani az ott élõ muzulmán közösségeket, amelyek hajlanak a nyugati szokások és törvények befogadására. A saría az élet minden rétegét átölelõ törvény és szokás (ima, öltözködés, táplálkozás, böjtölés, viselkedés, házasodás stb.). Ennek a törekvésnek a végsõ célja nem valami „nyugati iszlám”, hanem elkülönült és öntörvényû „iszlám Nyugaton”. Ugyancsak vallási vonalon nagyon fontos a Korán történelemkritikai vizsgálatának teljes kizárása: szó sem lehet Allah kinyilatkoztatásának és a hozzá tapadó korabeli arábiai sajátosságoknak a szétválasztásáról. Akadnak muzulmán értelmiségiek, akik a hitükhöz való teljes hûségben megpróbáltak történelemkritikai módszereket alkalmazni; az ulemák azonban hitehagyókként bélyegzik meg õket. 9
2) Szélesebb távlatban a fundamentalisták minden vonalon szembehelyezkednek a nyugati modernséggel. Néhány példa: nincs különbség vallás és politika között, szervezett társadalom és állam között; az állam tehát felekezetileg nem semleges, az állam és a vallási társadalom nem autonóm és egymástól független; nem áll fenn a demokratikus elv, amely szerint a hatalom a saját kormányzóit megválasztó néptõl jön; nem áll az alkotmányos elv sem, amelynek értelmében a nép ad magának alkotmányt, az összes további állami törvény alapját és keretszabályzatát; a nõ nem egyenrangú a férfival, hanem alá van vetve neki, és a házassággal a férfi jogokat szerez a nõ felett (pl. akkor válik el tõle, amikor akar); nem létezik vallásszabadság és lelkiismereti szabadság: aki nem muzulmán, muzulmánná válhat, ha azonban a muzulmán más hitre tér, vagy ateista lesz, akkor hitehagyása miatt halállal büntethetõ (amit persze gyakran nem hajtanak végre). Tehát nincs különbség vallás és politika között; a politikai hatalom közvetlenül Allahtól jön; a demokrácia Allah jogainak bitorlása; Allah hívei és a hitetlenek között nem létezhet béke, legfeljebb átmeneti fegyverszünet; az iszlám ellenségeivel szemben (különösen ha muzulmán földeket foglalnak el, vagy muzulmán államokkal szövetkeznek gazdagságuk kizsákmányolása céljából) súlyos személyes kötelesség a dzsihád, a szent háború (támadó, nem csupán védekezõ). Ezeket olvasva bizonyára eszünkbe jut, hogy évszázadokkal ezelõtt a keresztényeket is hasonló elvek és eljárásmódok jellemezték. Ez igaz, nem kellene elvitatnunk. – Most azonban, a XXI. században, arról van szó, hogy a keresztény Nyugat, amelynek társadalom- és politikaszemléletét a természetjog, a demokrácia határozza meg, azzal az iszlámmal szeretne párbeszédet folytatni, amelynek alapelveit és zsigeri magatartását az elmondottak jellemzik. ISZLAMIZÁLNI A NYUGATOT Most már pontosíthatjuk a párbeszéd muzulmán résztvevõjének részletes elveit, célkitûzéseit, eljárásmódját. A párbeszéd a fundamentalisták és radikálisok szerint abban állhat, hogy a Nyugatot fokozatosan és következetesen iszlamizálják. Ez két vonalon mozog: vallási és társadalmi-politikai vonalon. Vallási vonalon a kereszténység helyét az iszlámnak kell elfoglalnia. A kereszténység a mai Nyugaton hanyatlóban van; egészen eltûnni ugyan nem fog, de szerény valósággá szûkül. Akad olyan hang, amely szerint az iszlámnak a zsidósághoz és a kereszténységhez való vonatkoztatása felhígulóban, sõt eltûnõben van; a kereszténység által hagyott ûrt az iszlám hivatott betölteni, mivel a Korán kiegészíti és kiigazítja a megelõzõ (zsidó és keresztény) isteni üzeneteket, és az igazi egyetemesség forrása. Konkrét tennivalók: hirdetni a muzulmán hitre szóló hivatást, nagyszabású és vonzó mecseteket építeni, a kultusz és a kultúra központjait. Társadalmi és politikai vonalon növelni kell a muzulmán népességet. A számbeli növekedést három tényezõ biztosítja: a nyugati „õslakosság” kiöregszik, és a gazdasági fejlõdés fenntartásához bevándorlókra szorul; a nyugati születési arány alacsony, a muzulmán bevándorlók viszont erõsen szaporodnak; egyre növekszik a felnõtt és fiatal nyugatiak iszlámra való áttéréseinek száma (többek között azért is, hogy muzulmán nõkkel házasságot köthessenek). [Néhány statisztikai adat nyomán fogalmat alkothatunk egyes nyugati országok népességének muzulmán százalékarányáról; az adatok az ezredfordulóra vonatkoznak: 4,5% Franciaország, 4 Hollandia, 3 Németország, 1 körül Ausztria, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Portugália, 1 alatt Belgium, Magyarország. Szerény adatoknak tûnhetnek, a folytatás azonban gyors és izmos növekedés lesz.] Szükséges feladat az iszlám számára, hogy híveinek kulturális szintje növekedjék; ehhez minél többüknek fõiskolai és egyetemi végzettséget kell szerezniük, tudományos és kulturális szakosodásra szert tenniük, mûvelt imámokat képezniük a mecsetek vezetésére. Különösen fontos az, hogy biztosítsák a muzulmán közösségek szoros összetartását. Ez nem könnyû feladat; a bevándorlók ugyanis különféle országokból és az egymással nehezen szót értõ szunnita és 10
síita csoportokból származnak, sõt olyan szúfi testvé- rületekbõl, amelyek más muzulmánokkal nem is igen vegyülnek. Nagyon tudatos ambíciója a radikális muzulmánoknak, hogy ne „nyugati iszlám” alakuljon, tehát a nyugati országok társadalmi és politikai életébe beolvadt közösség, hanem „iszlám Nyugaton”, tehát a világ fejlõdése a Korán szellemének és a muzulmán umma, vagyis világközösség meg helyi közösség érdekeinek megfelelõ módokon és formák szerint mozogjon. Ehhez pedig az szükséges, hogy minden közösség az állammal egyezséget kössön, amely széles körû autonómiát és a koráni törvényeknek megfelelõ önkormányzatot biztosít neki. Mindez normálisnak és rokonszenvesnek tûnhet. Veszélytelennek is, hiszen az iszlám jelenléte a nyugati világban pillanatnyilag még meglehetõsen szerény arányokat ölt. Nem szabad azonban szem elõl tévesztenünk, hogy pontosan ebbe az összefüggésbe tartozik átfogó célkitûzésül „Európa iszlamizálása”, megdöbbentõ epizódként pedig a 2004. március 11-i spanyolországi terrortámadás. Merre tartunk? A Nyugat és az iszlám közötti civilizációs összecsapás felé. Lassan, de kérlelhetetlenül. Rémítõ kilátás. 2001. szeptember 11-e nem pusztán árulkodó „epizód” volt (több ezer áldozattal persze), hanem nagy szimbolikus értékkel bíró háborús tett is. A terroristák nem külön autonóm csoportként csejó ha figyelünk
külföldre is
lekedtek; kapcsolatban álltak más terrorista csoportokkal, amelyek Oszama bin Laden vezetésével az al-Kaidában egyesültek; kapcsolatban állnak általánosságban számos iszlám ország fundamentalistáival és radikálisaival, valamint széles néprétegeivel. Erre vall, hogy egyfelõl a támadást az iszlám világ nagy részében lelkesen ünnepelték, különösen is a fiatalság, másfelõl kevés muzulmán ország határolódott el sajnálkozását kifejezve a támadástól, bár jól tudta, hogy hallgatása nem könnyíti meg az Egyesült Államokkal való kapcsolatait. Szeptember 11-én az iszlám világ szimbolikusan háborút indított a nyugati világ ellen, jóllehet ott számos muzulmán békességet élvez, és nem kíván ellenségnek tûnni. Egyéb szimbolikus elem az, hogy a támadás nem akármilyen nyugati országot ért, hanem a valaha létezett leggazdagabb és leghatalmasabb államot, amely a nyugati civilizáció valamennyi (értékes és hibás) elemét magában foglalja. Globális támadás volt, bár egyetlen (pontosabban kettõ) célpontra irányult: de ez az Egyesült Államok gazdasági és kereskedelmi, valamint katonai hatalmának szimbóluma: az Ikertorony meg a Pentagon. Megtorlás és elégtétel fejezõdött ki a támadásban. A nyugati országok a XIX. meg a XX. században gyarmatosították az iszlám országokat, megrabolták gazdagságuktól, semmibe vették vallásukat és hagyományaikat, megpróbálták rájuk erõszakolni a Nyugat vallását és politikai intézményeit. Magukkal szemben ott találták az iszlám róluk szóló elgondolását: szerinte õk vallásilag hitetlenek, erkölcsileg romlottak, tehát veszélyt jelentenek az iszlámnak, a Korán szent és sérthetetlen hagyományának. Még nagyobb veszélyt jelentenek a muzulmánok erkölcsi élete számára, nevezetesen mindent elözönlõ tömegtájékoztatásukkal. Khomeini szerint az Egyesült Államok korunk Sátánja! A nyugati országok aztán hadat üzentek az iszlám terrorizmusnak és azoknak az országoknak, amelyek pénzelték, fõleg pedig táborokat létesítettek fiatalok, a mudzsahidín (Istenért küzdõk) kiképzésére; ezek készek harcolni az iszlám ellenségei ellen, és meghalni „az Isten útján”. Nyugat elsõ számú ellenségét Afganisztán jelentette a tálibokkal. A kubai Guantanamo nevû amerikai támaszponton mintegy 600 fiatalt nem hadifoglyokként, hanem terrorista bûnösökként kezeltek. A nyugati hatalmak hadviselése több muzulmán országgal szemben szítja a gyûlöletet, a muzulmánokban pedig azt a meggyõzõdést, hogy a nyugati megszállóknak tulajdonképpen országuk kõolajkincse kell. Ma az egész nyugati világ állandóan a terrorizmus fenyegetõ veszélyében él. Ennek alattomos és legyõzhetetlen fegyvere az Isten nevében vállalt emberölõ öngyilkosság. A fenyegetettség bizonytalanná teszi a nyugati országok egész életét. Hatalmas összegeket költenek az ismeretlen és kiszámíthatatlan ellenséggel szembeni megelõzõ védekezésre. A terrorista fenyegetettségnek van két nyilvánvaló következménye: magukban a nyugati országokban lényeges demokratikus garanciákat felfüggesztenek, a népek életét átszövik katonai szervezéssel, és ez súlyosan megterheli a gazdasági életet; az iszlám meg a muzulmán népek felé pedig erõs elidegenedés, sõt utálat alakul ki, és ez bizalmatlanságot kelt a muzulmán bevándorlókkal szemben. A TERRORISTÁK CSAPDÁJA A fundamentalisták és radikálisok kettõs célja az, hogy újraiszlamizálják a nyugati országokban élõ muzulmánokat, és iszlamizálják Európát; az iszlám jegyében álló nemzetközi terrorizmus célja viszont az, hogy terrorizálja a Nyugatot; arra kényszerítse, hogy állandó feszültségben és félelemben éljen, hatalmas gazdagságát eltékozolja egy lehetetlen önvédelemre, polgárainak demokratikus szabadságjogait megnyirbálja. Arról van szó a nemzetközi terrorizmus számára, hogy bebizonyítsa a Nyugat gyengeségét és tehetetlenségét, és vele szemben az iszlámnak örökös ellenségeivel szembeni erejét és támadóképességét; fõleg pedig, hogy a muzulmán népeknek bebizonyítsa, hogy a Nyugat agyaglábú óriás, amelyet megverjó ha figyelünk
külföldre is
het, halálra verhet az a vértanúság, amelyre csak Allah hívei képesek. A terrorista akció arra készteti a Nyugatot, hogy megtámadja egyik vagy másik muzulmán országot, ezzel súlyos politikai és gazdasági nehézségekbe kergesse a nyugati megszállókat, és felfokozza a két fél közötti ellenségeskedést. Nyugat beleesett a csapdába: lerohanta Afganisztánt, majd Irakot. Súlyos csapás volt ez a terrorizmusra, de nem tette lehetetlenné, hogy újabb támadásokkal fenyegesse a Nyugatot, és ezzel megossza: válságba hozza Amerika és Európa kapcsolatait, az Egyesült Nemzeteket. Az Egyesült Államok gyorsan és kevés veszteséggel „legyõzte” ugyan a háborút, de nem sikerült megnyernie a békét (a rend, a jólét, a demokrácia helyreállításával). A terrorizmus leverése helyett sikerül elõmozdítani és önmaga igazolására segíteni a terrorizmust. Az Egyesült Államok szinte feltétel nélkül támogatja Izraelt, amely a muzulmánok szerint megakadályozza a palesztin népet, hogy saját állama legyen, és békességben éljen azon a földön, amely századok óta az övé, és amelyet Nyugat erõszakkal elvett tõle, hogy az izraelieknek adja. Elviselhetetlen sértést jelent az egész iszlám világnak, hogy Jeruzsálem, Palesztina természetes fõvárosa, nagyrészt az izraeliek kezén van, és fõleg hogy a palesztinok nem mehetnek szabadon az Omar- meg az al-Aksza-mecsethez, amelyek a mekkai Kába után az egész iszlám közösség legjelentõsebb szentélyei. Nem véletlen, hogy egy palesztinai terrorista csoport al-Aksza vértanúinak nevezi magát. A párbeszéd nehéz, de szükséges Ma tehát a nyugati világ és a muzulmán világ (különösen olyan országok, mint Irán) között súlyos feszültség áll fenn. Ennek legerõszakosabb és leggyökeresebb megnyilvánulása muzulmán oldalról a terrorizmus, amerikai oldalról pedig az „újkonzervatív” szárny, amelyet a Pentagon vezetõi képviselnek, a „megelõzõ háború” ideológusai. E feszültség a saját igazolására nemegyszer Isten nevét hozza fel: egyfelõl a mudzsahidín (Isten harcosai), másfelõl „a Gonosz tengelye” elleni amerikai harc Isten nevében. A feszültség alapja egyik oldalon valami manicheus világlátás (egyfelõl a Jó, másfelõl a Gonosz), a másik oldalon az a meggyõzõdés, hogy Isten ellenségei ellen harcolnak. Veszélyes és elfogadhatatlan szemlélet, amely civilizációk összecsapásához vezethet, és az eddigieknél súlyosabb szerencsétlenségeket okozhat (pl. atomfegyverek és egyéb tömegpusztító fegyverek elburjánzása és terrorista kézre kerülése). Teljesen kiküszöbölni a feszültséget aligha lehet, de lassítani és enyhíteni kell. Muzulmán részrõl ez történhet a terrorizmus erkölcsi elítélésével és a támogatás megtagadásával; a nyugati világ részérõl a háborúra és az országok közötti kapcsolatokra, a hadifoglyokkal való bánásmódra, a népek önrendelkezésére vonatkozó nemzetközi jog normáinak megtartásával. Külön fejezetet jelentenek az izraeli–palesztin kapcsolatok. (Igen súlyos kérdés az, hogy a területfelosztás szempontjai szinte összeegyeztethetetlenek; továbbá van három, bármilyen területfelosztással vadul szembenálló terrorista szervezet, melyeknek szent meggyõzõdése, hogy Palesztina „iszlám föld, amelyet Allah az iszlám nemzedékeire bízott egészen a feltámadás napjáig”.) Lehetséges a párbeszéd? – Hitünk szerint Isten tervében a Nyugat meg az iszlám nincsenek örökös veszekedésre és egymás kölcsönös pusztítására kárhoztatva, hanem vallási és politikai párbeszédben folyó kölcsönös tiszteletre és segítésre. De nemcsak a hitünk, hanem a tapasztalatunk is a párbeszédre bátorít; gondoljunk csak nagyon egyszerû és szívmelengetõ tényekre: a nyugati társadalomban élõ muzulmánok szeretetre méltók, és szeretnek bennünket; a muzulmán országokban pedig a keresztény kisebbségek élik az evangéliumot, és élik a testvéri segítõ szeretetet. – Ezek és ilyenek a párbeszéd elsõ (szerény, de erõs és szívós) adottságai. Nagy Ferenc
11
Alapelv: tõlünk mindent – nekünk semmit! » SIKLÓSI ANDRÁS Mottó: „A zsidó nép – egészében véve – a saját Messiása lesz. Uralkodni fog az egész világon, össze fogja olvasztani az emberi fajokat, meg fogja szüntetni a határokat, és el fogja távolítani a monarchiákat, melyek az önkényesség védõbástyái. Egy világköztársaságot fog berendezni, amely végezetül minden zsidónak polgárlevelet fog adni. Ebben az új szervezetben Izraelnek az egész világon szétszórtan élõ gyermekei, akik ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, akik ugyanazt az áthagyományozott nevelést kapták, mindenhol ellenállás nélkül vezetõkké lesznek... Így fognak beteljesedni a Talmud ígéretei, melyek szerint, ha eljön a Messiás ideje, a zsidók az egész világ vagyonát kezeikbe fogják kapni.” (Részlet Baruch Levi rabbi Marxhoz írt levelébõl)
Pár héttel ezelõtt visszatetszõen nagy pompával ünnepelték kontinensünk vezetõ politikusai az Európai Unió (EU) jogelõdjének, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalakulásának 50. évfordulóját, ill. az ezt szentesítõ Római Szerzõdés félszázados aláírását. Több városban is megemlékeztek az eseményrõl, a központi rendezvény pedig Berlinben volt, ahol egyúttal egy semmitmondóan negédes, mindenkinek hízelgõ Nyilatkozatot is megfogalmaztak. Valóban ilyen felhõtlen, problémamentes lenne az EU jelenlegi állapota és jövõje? Vagy ez a gusztustalan hurrá-optimizmus csupán a létezõ súlyos gondok takargatására szolgál? Mielõtt belefognék a kérdés tüzetes elemzésébe, hadd idézzek fel néhány mondatot abból a tanulmányomból, amit 4 éve a csatlakozási népszavazás elõtt írtam, s melynek esélye sem volt arra, hogy a széles nyilvánossághoz is eljuthasson. „Tagok legyünk, vagy szabadok? – kérdezhetnénk Petõfivel. Sokan nem is sejtik, milyen fontos döntés elõtt állunk. Jövõnket, sorsunkat, fennmaradásunkat végérvényesen meghatározhatja egy helyes vagy helytelen voksolás. Parlamenti és önkormányzati választások 4 évenként vannak. Ezek jelentõsége egyre csökken a silány kínálat miatt, bár elvileg egy korrupt, hazug, bûnözõ társaság a ciklus végén felváltható egy kevésbé rosszal. Itt most nincs lehetõség korrekcióra. Ha elhibázzuk, akár évtizedekig, talán a végpusztulásig viselnünk kell a következményeit. A mostani formális demokráciát és függetlenséget könnyen fölválthatja egy még sötétebb fEUdális gyarmati sorba taszíttatás, a hivatalos körök lelkes EUfóriáját pedig az össznemzeti EUtanázia. Hova is akarnak tulajdonképpen csatlakoztatni, beléptetni bennünket a gonosz háttérerõk és a jól látható érdekcsoportok farizEUsai? Mielõtt nEUrózisba esnénk, vagy a szakadékba zuhannánk, vegyük elõ józan eszünket, mérjük fel a tétet, és gondolkozzunk magyarok! Elképesztõen hamis, egyoldalú és tolakodó az a propaganda, amit hosszú hónapok óta ránk zúdítanak ellenségeink; ugyanakkor feltûnõen elzárnak tõlünk minden valódi információt, hasznos külföldi tapasztalatot, hogy még véletlenül se láthassunk tisztán. Ne felejtsük: ha az ‘igen’ kerül többségbe, valószínûleg a teljes beolvadás, arculatvesztés és tönkremenetel vár ránk, míg egy határozott ‘NEM’-mel megõrizhetjük viszonylagos szabadságunkat, önrendelkezésünket s a reményt egy majdani felemelkedésre. 2003. április 12-én tehát járuljunk az urnákhoz minél számosabban, és saját érdekünkben a NEM mellé tegyük a keresztet, nehogy késõbb összeroskadjunk e kereszt súlya alatt. Az EU egy mézesmadzag, egy halálos csapda. Kívüle is van élet, sõt csak ott van!” 12
Világos és vállalható szavak, ma sem mondanám másként. Nézzük meg immár részletesen – a múltba is visszatekintve – az EU felépítését, közelebbi és távolabbi céljait, s mindenekelõtt hazánkra, nemzetünkre gyakorolt befolyását. Noha az elmúlt 3-4 évben alapos ízelítõt kaphattunk az EU valódi természetérõl, bátran állíthatom, hogy még mindig roppant keveset tudunk arról a borzalomról, ami bennünket érhet e torzszülött szervezet karmaiban. 1. MAGYARORSZÁG ÉS EURÓPA VISZONYA A TÖRTÉNELEMBEN Európa legõsibb népe, legnagyobb kultúrnemzete vitathatatlanul a magyar. Ma is a legtökéletesebben õrzi az Aranykor letûnt és szétszóródott népeinek nyelvét, írását, hagyományait, szokásait, mítoszait, mese- és mondakincsét, népmûvészeti és zenei motívumait, genetikai fölépítését, egész világképét. A magyarság elõdei azonos vagy magasabb szinten álltak a történelem olyan ismert népeinél, mint a sumérok, egyiptomiak, indiaiak, kínaiak, görögök, rómaiak stb. Európa mai országai és lakói még nyomokban sem léteztek, amikor mi már benépesítettük a Kárpát-medencét, és virágzó önellátásra rendezkedtünk be. Ez a mi Istentõl adományozott õshazánk, ahonnan idõrõl idõre kirajzottunk az évezredek során a négy égtáj felé, s ahova szükség szerint vissza is tértünk bizonyos idõközönként, akár a gyermek a dajkáló anyai karokba. Mi soha nem szorultunk Európára, míg az félistenként tisztelt bennünket, s annyit tanult tõlünk minden téren, mint mesterétõl a tudásra éhes kisdiák. A „mûvelt” – és szerencsésebb helyzetébõl fakadóan immár nálunk jóval elõkelõbb anyagi és civilizációs szinten élõ – Nyugat lelkében most is barbár hozzánk képest. Kollektív emlékezetében Európa õrzi ezt az áthidalhatatlan különbséget, ezért ma is irigykedik ránk, s idült gyûlölködésében mindent elkövet, hogy tovább gyengítse, fosztogassa, pusztítsa fajtánkat, akár a végsõ enyészetig. Ugyanakkor, hogy kisebbrendûségi komplexusait álcázza, hamis históriát, nem létezõ mitológiát, komolytalan származáselméleteket kreál magának, míg a mi valódi eredetünket eltagadja, egykori nagyságunkat szánalmassá zsugorítja. De a tényeket nem képes lenyelni és megemészteni, ezért bárhogy is cselekszik, mindig mi leszünk erkölcsi fölényben vele szemben, egészen az utolsó magyarig. A Kárpát-medence öröktõl fogva Európa dobogó szíve, s egész bolygónk szakrális központja. Földrajzi, vízrajzi, éghajlati, gazdasági, katonai téren páratlan egység. Termõföldjei kiváló minõségûek, energiában, nyersanyagokban és hõforrásokban rendkívül gazdag, természeti szépsége kiemelkedõ, növény- és állatvilága hihetetlenül változatos. Minden jelen van itt, mint egy óriási bõségszaruban, s ami véletlenül hiányzik, arra tán nincs is szükség. Nekünk nem kellett hont foglalnunk, mint Európa összes nációjának, mi az idõk hajnalán belenõttünk, belegyökereztünk ebbe a varázslatos és szentséges tájba. Az utóbbi 1000 évben mi mindenünket önzetlenül Európának adtuk, s eltékozolt kincseinkért és vérünkért cserébe csak megvetést, cserbenhagyást, csalárd hitegetést, rablóbandák garázdálkodását kaptuk. Századokon át egy méltatlan Európa s egy velejéig romlott álkereszténység hõsies védõbástyája voltunk, a saját érdekeink és fönnmaradásunk rovására. A kegyetlenül önzõ, sivár szellemû Európa térden állva kérhetne bocsánatot az ellenünk elkövetett engesztelhetetlen bûnökért, és örökké hálás lehetne a magyarság jézusi lelkületû, lovagias magatartásáért. De hol vagyunk ettõl? Noha egy nép sem tett annyit Európáért, mint a mienk, a Vén Ringyó (a büszke nõ??) most is azt lesi, mit vehetne el jó ha figyelünk
külföldre is
még tõlünk, mivel szolgálhatnánk további boldogulását; de közben fütyül gondjainkra, nyomorúságunkra, pedig jól tudja, hogy bajaink zömét éppen õ okozta rideg, érzéketlen viselkedésével. Idézzünk fel néhány példát, melyek közismertek ugyan, mégsem fölösleges õket most is hangsúlyozni. A római birodalom Európa jelentékeny hányadával együtt meghódította Pannóniát s Erdély egy részét, de a teljes Kárpát-medencét elfoglalni képtelen volt. Nagy Károly császár (újabban a létezését is kétségbe vonják! – lásd Heribert Illig!) szétverte az avarokat (de az mese, hogy meg is semmisítette õket!), és egy szekérkaravánnal elhurcolta kincseiket. Atilla király, majd Árpád fejedelem utódai elégtételt vettek a sérelmekért, és csodás harci sikereket arattak az egész kontinensen. A magyarság Európa legerõsebb, legkiválóbb népe volt az ezredfordulóig. Szent István – bár az idegen papok és rangos elöljárók nyakunkra ültetésével, a zsidókereszténység kíméletlen meghonosításával, az õsi elveinket, hitünket õrzõ lázadók eltaposásával sokat vétkezett a nemzet ellen – ügyes diplomáciával és hadvezetéssel megvédte függetlenségünket, s egy szabad országot hagyott hátra, melyet örökösök híján Boldogasszony Anyánk kegyelmébe ajánlott. A tatárok békével jöttek hozzánk, és szövetséget ajánlottak Nyugat-Európa ellen; IV. Béla rosszul döntött, hogy elutasította. Értelmetlen volt szembeszállni a testvéri „pogányokkal” a „keresztény” brigantik védelmében. Az 1241-es muhi csatában s utána gyakorlatilag a lakosságunk felét lemészárolták vagy elüldözték. Késõbb Béla nagy király lett (második honalapítónknak is nevezzük), újjáépítette és megerõsítette az országot, de tévedését csak részben tehette jóvá. A „hitetlen” törökök szintén barátsággal közeledtek hozzánk, s nem akartak leigázni bennünket, csupán egy átvonulásra alkalmas korridort (folyosót) kértek a nyugatiak megtámadása végett. Az 1526-os mohácsi vészt s a 150 éves sanyargatást megúszhattuk volna, ha II. Lajos másképpen cselekszik. Természetesen szó sincs arról, hogy a Hunyadiak, Zrínyiek s a végvári vitézek fölülmúlhatatlan áldozatait és hõstetteit elbagatellizáljuk, ám azt sem hallgathatjuk el, hogy elkerülhettük volna annyi kiváló hazafi vérének kiontását, s a Kárpát- Duna-medence 3 részre szak ítását. Csak megjegyzem, hogy a tatárok alig vonultak ki, a germánok máris megtámadták a határ menti országrészeinket, de a Habsburgok sem viselkedtek különbül velünk, mikor a török igát nyögtük. Segítséget nem kaptunk sehonnan (legföljebb kitartásra biztatást), sõt a franciák és Velence titokban még szövetkezett is az oszmán birodalommal a német-római császárság, s – ezzel közvetve – a kiszolgáltatott Hungária ellen. Mikor már teljesen legyengültünk, s a török is hanyatlani kezdett, a „bátor” Európa kiverte õket egészen a Balkánig. A „felszabadításért” persze a derék Habsburg-dinasztia rögtön benyújtotta a számlát: az elnéptelenedett vidékeket oláhokkal, tótokkal, rácokkal, svábokkal telepítette be, minket pedig vadabbul fosztogatott, mint a török valaha is tette. II. Rákóczi fejedelem is maga vívta dicsõséges szabadságharcát, mert sem a ruszki cár, sem a francia király nem nyújtott segítséget. 1848– 49-ben pedig Kossuth szépreményû forradalmát tiporta sárba az osztrák-orosz túlerõ. Majd a Monarchia oldalán – kényszerpályán haladva – belekeveredtünk az elsõ, a németek mellett pedig a második világháborúba. A vesztések után megtorlásul kaptuk Európa (és Amerika) jóvoltából elõbb Trianont, aztán pedig a szovjet vörös rémuralmat, azok összes szörnyûségével együtt. Mert kérdem én, ugyan mit kerestek az egyszerû magyar bakák Doberdónál, Isonzónál, Galíciában vagy a Don-kanyarban? – ahelyett, hogy a Kárpát-medence területi épségét védelmeztük volna mohó és áruló szomszédainkkal szemben. Budapest 1945-ös nagyszerû védelmével sem magunkon segítettünk, hanem a gyilkos sztálinista horda föltartóztatásával tulajdonképpen Nyugat-Európa szétdúlását és (el)kommunizálását akadályoztuk meg. A gõgös Európa (s az USA) 1956-ban is magunkra hagyott bennünket, sõt még a leveretést követõ vérengzést sem próbálta meggátolni, noha a pesti srácok értük is dobálták a Molotov-koktélt. 1990-ben, a cucilizmus jó ha figyelünk
külföldre is
bukása után sem álltak mellénk, vagy öleltek magukhoz, s eszük á gában sem volt igazságot szolgáltatni ártatlanul szenvedõ népünknek. A déli harangszón túl ugyan mit várhatunk tõlük az EU-ban? Esetleg adósrabszolgaságot, menekülthullámot, kábítószert, kulturális EUromoslékot, nemzeti öntudatunk szétrohasztását, földjeink felvásárlását, javaink további elprivatizálását, nacionalista és antiszemita bélyegek homlokunkra sütését... azaz semmi jót. Külön meg kell emlékeznem a Vatikán (önálló államként nemrégen létezik) és az egyes pápák enyhén szólva felemás viselkedésérõl is. Árpád-házi királyainkat annak idején keresztes háborúkra tüzelték, pénzt és fegyvert persze véletlenül sem adtak. (Az is vitatott, hogy a Szent Koronát egyáltalán Szilveszter küldte-e Vajknak!) A tatár és a török elleni heroikus küzdelmünkben is legföljebb imádkoztak értünk e „jeles” keresztények. Annál inkább próbálták királyainkat vazallusukká tenni; ennek érdekében csõstül jöttek hozzánk a magyarsággal s a jézusi tanításokkal mit sem törõdõ, fényes potrohú egyházi méltóságok. A magyar szenvedések, a keserû fohászok soha nem értek föl a magasságos pápai trónig. A 300 éves Habsburg és a 45 éves komcsi vészkorszakok alatt szavuk sem volt ezer sebbõl vérzõ fajtánkért. De a legtisztább püspökünket, Prohászkát indexre tették, Mindszenty bíborost pedig megfosztották érseki székétõl. S a „szentéletû” II. János Pál ugyan megszívlelte-e a szám kivetett csángók könyörgését, vagy felvidéki testvéreinknek engedélyezte-e a magyar püspökség felállítását? – miközben eltûrte a zsidó Paskai undorító röfögését, s az új egyházmegyék területének kijelölésével tulajdonképpen szentesítette a trianoni gúnyhatárokat, ill. a magyar szakrális értékek elkobzását és tönkretételét. Folytathatnám a tanulságos világi és egyházi példákat, de tovább kell lépnünk. Ennyibõl is megérthetjük, hogy Európa sohasem fogad be minket egyenrangú félként, annál inkább bekebelezne, fölzabálna, ha hagyjuk. Nyugodtan kijelenthetem, Európa centruma mi vagyunk, s nélkülünk csak olyan lehet, mint egy megtépázott lyukas zászló. Amíg azonban igazságunkat el nem ismeri, és nem hajlandó kielégítõen orvosolni, addig semmi közünk Európához, sem az EU-hoz (a kettõ messze nem ugyanaz!). Ezért arra kérjük, vegye le rólunk szennyes mancsát, s hagyjon végre magunkra; ne „segítsen”, ne „támogasson” semmivel, ne hozzon úgy, mintha vinne. Törvényekkel, rendeletekkel, szabályokkal, piszkos alkukkal ne kössön magához, engedjen végre szabadon élni! Ha a vesztébe kíván rohanni, ám tegye, de minket ne rántson le a dögvészes éjszakába! Nem akarunk többé sem a védõbástyája, sem a bordélya, sem a kapcarongya lenni! Egyébként szilárd meggyõzõdésem, hogy a tévelygõ Európát egyedül a szittya-magyar lelkület átvétele, a Szentkorona-eszmén alapuló államelmélet és közjog asszimilálása menthetné meg a káosztól, s kizárólag Mária Anyánk megújuló országának követése emelheti ki a mocsárból. Történelmi küldetésünk része a helyes út megvilágítása (amire elõször nekünk is vissza kell térnünk), de nem játszhatjuk tovább Európa pelikánjának hálátlan szerepét, mely önvérével táplálja tékozló fiait, hiszen magunk is betegen, legyengülve, roppant súlyokkal megterhelve fetrengünk a porban. 2. A GLOBALIZÁCIÓ EURÓPÁJA A világtörténelem legnagyobb átverése, legembertelenebb, leggyalázatosabb törekvése a globalizáció. A folyamat sokkal régibb, mint a fogalom. Már az Ószövetségben fellelhetõk a zsidó faji világuralom, az összes nép leigázásának és/vagy elpusztításának egyértelmû jelei. A megvalósításhoz persze türelemre és idõre volt szükség, mert a dolog nem ment könnyen és azonnal. A gazdasági-politikaikatonai-kulturális helyzetnek meg kellett érnie a nagy átalakulásra, s ez a 20. század végén következett be. A II. világháború után 2 szuperhatalom állt fel, látszólag egymással szemben, valójában mindkettõt ugyanaz a háttérbázis irányította és „szponzorálta”. Az USA filozófiájának lényege: az individuális liberalizmus, vagyis a szélsõségesen egyéni szabadságjogok elsõbbsége a közösségiekkel 13
szemben. A SZU-ban pedig éppen fordítva: az egyéni jogok sérülése, megnyirbálása árán a kollektivizmus elõtérbe helyezése. (Fontos megjegyezni, hogy itt a közösség nevében mindig a fölk apaszkodott elit, a pártapparátus emberei hozták a döntéseket, míg Amerikában a vagyon és a hatalom birtokosai. Így a két rendszer közt már nem is tûnik oly nagynak a különbség.) A kérdés most már az, valójában kik, miféle csoport(osulás)ok, láthatatlan erõk diktálnak a színpad mögül? Sokak szerint a szabadkõmûvesek, mások szerint a cionista mozgalmak irányítják a folyamatokat. Mindkét álláspontban van igazság, de egyik sem fedi a lényeget. Miért? A szabadkõmûves társaságok (pl. az Angol Nagypáholy, a francia Grand Orient stb.) évszázadok óta valóban hírhedt szerepet játszottak a világ arculatának átszabásában (pl. még Trianonban is!), a 20. század közepére azonban kiüresedtek, befolyásukat vesztették, korábbi önmaguk árnyékává váltak. Teljesen ugyan ma sem írhatók le, az viszont tény, hogy eljárt fölöttük az idõ. Akik a cionizmusra (a zsidó nacionalizmus és sovinizmus extrém formája) esküsznek, közelebb állnak a valósághoz, de még mindig eléggé távol. Részben tájékozatlanságból, részben gyávaságból (az antiszemitizmus vádjától való félelmükben!) nem képesek a dolgok mélyére hatolni. A cionizmus csupán csekély töredéke a világban szétszóródott zsidóság körében kifejlõdött ideológiáknak, amit hiba lenne jelentõségén túlra nagyítani. A zsidóság, bár maga is megosztott (az utakat és módszereket illetõen), abban föltétlenül egységes, hogy önmagát mások fölé emeli (kiválasztottság-tudat), és uralkodni akar a világ népein, nemzetein. Az egész Föld kincseit, anyagi javait, az élet szépségét és értékeit saját hitbizományának tekinti, s miközben megveti, gyûlöli a többi emberfajtát (a gojokat), elvárja, hogy kizárólag az õ érdekeit, boldogulását szolgálják. A globalizmus tehát nem más, mint az univerzális (egyetemes) zsidó világhatalom, világállam, világkirályság megvalósításának eszköztára! A globalizmus egy jól szervezett összeesküvés bolygónk isteni és természeti rendje ellen. A cél a kis és nagy népek lezüllesztésével, elszegényítésével, tönkretételével, majd egy jellegtelen masszába gyúrásával, önazonosságuk, gyökereik fölszámolásával egy cselekvésképtelen, kiszolgáltatott, igénytelen embertömeg kitenyésztése, egy állati szinten tengõdõ, érzéketlen, könnyen manipulálható fogyasztói társadalom létrehozása az összes kontinensen. A kommunizmus bukása, az egypólusú rendszer kialakulása után minden felgyorsult, és egyre nyíltabbá válik. A meghatározó személyek és szervezetek kisebb részét ma is homály fedi, ugyanakkor egyre többen bújnak elõ rejtekhelyükrõl, levetve humanista álarcukat, s mind gyakrabban nyúlnak gazdasági-politikai-katonai kényszerítõ eszközökhöz a vonakodó vagy ellenálló országokkal szemben. Végsõ soron a globalizációt segítik a határokon átnyúló multinacionális cégek, a NATO, az ENSZ, a Római Klub, a Világbank, az IMF (Nemzetközi Valutaalap), a WTO (Világkereskedelmi Szervezet), a FED (az USA magánkézben lévõ „jegybankja”) s maga az EU is; valamint a kevésbé nyilvános illuminátus hálózat, a Bilderberg Csoport, a Trilaterális (Háromoldalú) Bizottság, a Round Table (“Kerekasztal”), a B’nai B’rith (nem „szabadkõmûves”, speciális zsidó páholy) stb. A neoliberális gazdaságpolitika lényege, hogy a mamutvállalatok államosítása helyett ma inkább az államokat vállalatosítják. Az óriáscégek szerepe és jelentõsége növekszik, a nemzetállamoké pedig csökken, az emberiség nemzetközi (internacionalista-kozmopolita) irányba mozdul, ahogy az Új Világrend (New World Order, New Age) elõírja. A termelõ gazdaságot fölváltó spekulációs pénzgazdaság, az uzsorakamatra épülõ rablókapitalizmus a földi népesség többségét tehetetlen nyomorúságba taszítja, az élet természeti feltételeit elpusztítja, a szerves õsi kultúrákat „civilizálja”; a pénz és párturalom (“piacgazdaság”, „demokrácia”) által szétrombolja a létbiztonságot nyújtó szociális igazságosságot, a felebaráti szeretetet, az erkölcsi alapokat, a környezet és az ember harmóniáját. Egy egocentrikus faj(ta) szörnyû lázálmának kivitelezése végett – senkivel és semmivel nem törõdve – planétánk puszta létét is kockára teszi a globalizáció, anélkül, hogy bármi pozitívumot fel tud14
na mutatni a föntiek cáfolatára. Az emberiség túlnépesedett, éhség, szomjúság, járványok, háborúk tizedelik, életszínvonala meredeken zuhan, ökológiai összeomlás felé száguld, s politikai-katonai szempontból egy idõzített bombán üldögél. Látnunk kell, hogy a tõke- és hatalomkoncentráció nem folytatható tovább büntetlenül, mert hihetetlenül aljas és veszedelmes. A globalizáció roppant szenvedéseket, károkat okozva immár csúcsközelbe jutott, de a beteljesülésig sohasem érhet el, hiszen bukása eleve bele volt kódolva. Európát történelmileg kialakult nemzetállamok alkotják, melyek sajátos gazdasági-politikai hagyományokkal, földrajzi és éghajlati viszonyokkal, egyéni nyelvvel, kultúrával, vallással rendelkeznek, s erõszak nélkül nem gyömöszölhetõk afféle közös akolba, mint a Szovjetunió vagy az Egyesült Államok. Az európai érdekek és értékek védelmére szükség van egy önkéntes és egyenrangú szervezõdésre, az önálló arculat megõrzését engedélyezõ laza konföderáció (nemzetközösség) létrehozására, melyben a tagországok szuverenitása nem sérül, s a társulás hasznát, elõnyeit egyaránt élvezhetik kicsik és nagyok, a hátrányok minimálisra csökkentése vagy teljes kiküszöbölése mellett. Méltó összefogás, szövetkezés nélkül Európa elsüllyed, a hajdani „fejlett” gyarmattartó maga is gyarmattá, alárendelt régióvá válik (elsõsorban az USA és Izrael jármában), betagozódva a Madách, Huxley vagy Orwell által vízionált „szép új világba”, falanszterbe, ahol az emberek gépies robotok csupán, s ahol mindenkit „a nagy testvér figyel”. Az a 10 + 2 ország tehát (köztük hazánk is!), mely nemrég csatlakozott az EU-hoz, lényegében a félig-meddig már leigázott Nyugat-Európa csicskásává válik (azaz a gyarmatok gyarmataivá!). Ez bizony nem túl biztató jövõkép, nem túl vonzó perspektíva. Mi hát az EU, kik hozták létre, s mit kívánnak elérni vele? 1949-ben megalakult az Európa Tanács (Strassburg), majd a gazdasági integráció elõsegítésére 1952-ben az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió, Luxemburg), 1957-ben (Brüsszel) az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) 6 tagállammal (Franciaország, NSZK, Olaszország, Benelux Államok). Velük szemben jött létre 1959-ben az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (Anglia, Dánia, Norvégia, Svédország, Ausztria, Svájc, Portugália), s mindkettõ ellenében a kommunisztikus KGST. 1965-ben Rómában a „hatok” egyesítették a 3 szervezetet Európai Közösség (“Közös Piac”) néven, mely fokozatosan 15 tagúra bõvült 1973-1995 közt (Nagy-Britannia, Írország, Dánia, Görögország, Spanyolország, Portugália, Svédország, Finnország és Ausztria belépésével), s 1991-ben Maastrichtban vette fel az Európai Unió nevet. Ez utóbbi már minõségileg alapvetõen más, mint a korábbi gazdasági-kereskedelmi társulások, s még inkább azzá válik a keleti bõvítések után (Magyarország , Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Málta, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, majd Románia és Bulgária). Szó sincs itt egyenlõségrõl, önállóságról, vagy bármiféle demokráciáról. Ez egy szigorúan ellenõrzött, bürokratikus (agyonszabályozott), központból irányított, körkörös felépítésû erõszakszervezet. A kemény magot képezik a legerõsebb államok (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia), körülöttük állnak a fejlettebb kicsik (pl. a skandináv országok, Ausztria stb.), a harmadik körbe tartoznak a periférikus országok (Görögország, Spanyolország, Portugália, Írország), végül a legkülsõ, a negyedik kört alkotják a frissen belépettek. Ez a felosztás jól tükrözi az egyes nációk EU-n belüli súlyát is: az elsõ két körben a deklaráltan nettó befizetõk találhatók; legnagyobb beleszólása a közös ügyekbe a belsõ magnak van, míg a periféria korábban az EU anyagi haszonélvezõje volt, támogatásuk azonban egyre csökken; a késõbb csatlakozott elmaradottakra pedig a szegény rokon szerepe vár, minimális javadalmazással és érdekérvényesítéssel. A szigorúan elõírt feltételeknek még a „nagyok” sem mindig tudnak megfelelni, a „gyengébbeknek” pedig esélye sincs erre. A különbségek, törésvonalak ezért mélyülnek majd, s aki nem képes teljesíteni, komoly szankciókkal, büntetéjó ha figyelünk
külföldre is
sekkel számolhat. A már régebben bent levõk közül többen csak most kezdenek rájönni (pl. Ausztria), mibe keveredtek, s ha most kellene szavazniuk, bizony kívül maradnának. Az EU azonban egyirányú zsákutca, melybe csak behajtani lehet, távozni viszont nem. A több mint 100 ezer oldalnyi utasítás és szabály tengerében ugyanis egyetlen sor sem foglalkozik a kilépés lehetõségével és módjával, mondván, aligha lesz rá igény. (Az általunk sajnálatos gyorsasággal elfogadott, másutt azonban leszavazott EU-s Alkotmányban van csupán egy cikkely az „önkéntes kilépésrõl”. Nem mellékesen megjegyzem, hogy a hazai bíróságok a legparányibb civil szervezetet sem hajlandók addig bejegyezni, míg – egyebek mellett – a be- és kilépés nincs fehéren-feketén rögzítve az alapszabályukban!) Az EU-s hierarchiában látszólag a legfelsõbb szerv a közgyûlés, vagyis az Európai Parlament (Strasbourg, létszámarányosan választott képviselõkkel); valójában a határozatokat a kormányzatot imitáló Európai Bizottság brüsszelita (lásd még moszkovita!) komisszárjai, lelketlen technokratái hozzák, az érintett egyénektõl és nemzetektõl távol, számukra átláthatatlan, követhetetlen paragrafus-halmazok sûrûjébe bújva. A behemóttá duzzasztott bürokrácia (kb. 40000 fõ!) elpazarolja a befizetések jelentõs hányadát, mûködése lassú és alig hatékony, ugyanakkor sérti a szubszcidiaritási elvet (a helyi dolgokról lehetõleg helyben döntsenek). A rendeletek uniformizálnak, megnyirbálják a helyi sajátosságokat, közömbösek az eltérõ igények iránt. Az idõ- és pénzemésztõ rendszer nem törõdik az életminõség javításával, a szociális és egészségügyi helyzettel, a környezeti ártalmak kivédésével, a munkanélküliség (7-20 %) enyhítésével; ellenben velejéig korrupt, pocsékolja a kontinens értékeit és erõforrásait, szétzilálja az erkölcsi normákat, becsapja az embereket, megcsúfolja saját alapelveit is. Kezdetétõl fogva csak a belépés elõnyeirõl s a kívül maradás hátrányairól enged beszélni; az egyenlõ versenyfeltételek megteremtése helyett a monopolkapitalista irányt támogatja; a piaci mechanizmusok kizárásával és mennyiségi korlátokkal (kvótákkal), céltámogatásokkal egyfajta központi tervgazdálkodást valósít meg, semmibe véve a kistermelõk és a fogyasztók elvárásait. A nemzeti valuták eltörlésével kötelezõvé teszi a közös pénz (euro) használatát, szûkíti a nemzeti bankok hatáskörét (a frankfurti Európai Központi Bank javára), megszünteti az önálló gazdaságpolitikát s az EU-n kívüli szabad kereskedelmet. A tagok lemondanak nemzeti szuverenitásuk jelentõs hányadáról, alkotmányukat és törvényeiket alárendelik az EU intézkedéseinek, kormányuk és parlamentjük formálissá degradálódik; területüket „régiókra” osztják, földjeik fölvásárolható áruvá válnak; az idegenek korlátlan beözönlésével lakosságuk elveszti homogenitását (ill. fehér jellegét), fokozatosan megszûnnek nemzetállamok lenni; végül az EU-s birodalmi gépezet fogaskerekévé integrálódnak. Ha egyes országok átmenetileg élveztek is elõnyöket, hosszú távon valamennyi résztvevõ rosszul jár, és sokkal többet veszít, mint amennyit nyerhet. Az EU egy föderális szuperhatalom, egy államok feletti zsarnoki, ugyanakkor önpusztító, sõt öngyilkos szervezet. Legfõbb célja az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tõke szabad áramlásának biztosítása. Ezen ultraliberális (neokonzervatív?) elvvel kizárólag egy hazátlan bankárkaszt, egy ördögien gátlástalan multináci réteg profithajszolását, mérhetetlen gazdagodását és szemfényvesztõ politikáját szolgálja, százmilliók megnyomorítása, kivéreztetése árán. Az EU a gonosz birodalma. Józan gondolkodású, istenfélõ, hazáját és népét szeretõ, öntudatos ember nem akarhat elmerülni benne! 3. MI VÁR MÉG RÁNK AZ EU-BAN? A hatályos BTK (Büntetõ Törvénykönyv) 144. §-a az alábbiakat tartalmazza a hazaárulásról: (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, s 5 évtõl 15 évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. jó ha figyelünk
külföldre is
(2) A büntetés 10 évtõl 15 évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a, súlyos hátrányt okozva; b, állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával; c, háború idején; d, külföldi fegyveres erõk behívásával vagy igénybevételével követik el. (3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt 1 évtõl 5 évig, háború idején 2 évtõl 8 évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Akkor most hány évet oszthatnánk ki az amerikai haderõk taszári állomásoztatásáért, NATO-ba és EU-ba gyömöszölésünkért, ill. a legkedvezõtlenebb csatlakozási feltételek „kiharcolásáért” felelõs pribékjeink között? Elvégre a törvény félreérthetetlen, csak be kellene tartani! Ha valakinek netán még halvány illúziói voltak, ebbõl is láthatja, hogy a jogállamiság s a népszuverenitás gyakorlatilag megszûnt Magyarországon. Jó lesz nekünk az EU-ban, dõl majd a pénz, kolbászból lesz a kerítés, kürtõskalácsból a kémény, alig gyõzünk válogatni a sok kedvezménybõl és juttatásból, meg a remek állások közül – lelkendeztek, ígérgettek a hivatásos átverõk, akik mindig megtalálják helyüket a bõség asztalánál. Persze azzal nem törõdtek, hogy schengeni vasfüggöny ereszkedik az elcsatolt magyarságra, hogy az eladósított, gazdaságilag tönkrevágott, csontig lecsupaszított, munkanélküliektõl hemzsegõ, minden téren szétzilált és végvonaglásban vergõdõ anyaország ilyen tragikus állapotban alkalmatlan bármilyen csatlakozásra, s még a kialkudott szánalmas feltételeknél sokkal kedvezõbb ajánlat esetén is csupán görnyedt koldusként botorkálhatna az ismeretlen kihívások felé, így azonban egyenesen a saját temetésére váltott belépõjegyet. Egyszerûen fölfalnak, bekebeleznek bennünket az euróhiénák, s egy önnön vezetõitõl is cserbenhagyott, brutálisan letaglózott nemzet képtelen védekezni és talpon maradni. Ez a bõv ítés nem a mi érdekünk volt, hanem az olcsó munkaerõre, biztos piacokra, filléres beszállítókra, idomított rabszolgákra, növekvõ nyereségre számító EU ragaszkodott hozzá. „Vert viszen veretlent” – mondja a népmese a buta farkasról s a ravasz rókáról; a beteg, sorvadó Magyarország cipelheti a ráesõ EU-s terheket, míg össze nem roskad. Közben az erõsebbek elszívják összes energiáját, s fölosztják maradék életterét. Bitóra való sátánfajzat, aki mindezek ismeretében s az eltelt 3 év tükrében, népünk rovására, még ma is EU-s tagságunk elõnyeit hirdeti! A NATO-EU párosítás kísértetiesen emlékeztet az évtizedekig elszenvedett VSZ-KGST tagságunkra, azzal a különbséggel, hogy akkor legalább nem váltunk a SZU részévé, míg most beolvadunk egy hasonló formájúra tervezett szuperbirodalomba. Ehhez képest a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia maga volt a Paradicsom, hiszen függetlenségünket, szabadságunkat, nemzeti identitásunkat alig csorbította. Most azonban fokozatosan elveszítjük önrendelkezésünk meghatározó részét, mert jogosítványaink zömét az Unióra ruháztuk; melynek értelmében Alkotmányunkat, törvényeinket, igazságszolgáltatásunkat, hadseregünket és rendõrségünket, bel- és külpolitikánkat, hírszerzésünket, mezõgazdaságunkat, kereskedelmünket az EU céljainak rendeltük alá. Egyoldalú gazdasági függõségünk mind szorosabbá válik, s szinte bezárul elõttünk az EU-n kívüli világ; persze a bárhonnan szalajtott multik ezután is kedvük szerint ga(rá)zdálkodhatnak nálunk. Megfelelõ anyagi kondíciók hiányában kis- és középvállal kozásaink többsége csõdbe jut, szaporítva ezzel az egzisztenciájukat vesztett dolgozókat, csökkentve azonban a fizetõképes vásárlóerõt. Iparunkhoz hasonlóan a mezõgazdaság is külföldi kézbe kerül, s ami a legaggasztóbb, földjeinket is kihúzzák alólunk, ez pedig egyenlõ maradék hazánk fölszámolásával. A megnyirbált „támogatással” pont azt kívánják elérni, hogy az amúgy is elmaradott kisgazdaságok ne lehessenek versenyképesek, és tömegesen menjenek tönkre. A 100 %-os támogatási szintet csak 2013-ra érjük el, de akkor már az idegen nagybirtokosok élvezhetik a hasznát, akik közben érvényesítik zsebszerzõdéseiket, ill. jóval értékén alul fölvásárolják a kiváló minõségû termõte15
rületeket. Míg Nyugat-Európában a családi gazdaságok kapnak prioritást, addig nálunk hatalmas magánkolhozok (kibucok?) alakulnak, melyek olcsó nyersanyagot termelnek, éhbérért gürcölõ magyar jobbágyokkal. Ugyanakkor a magyarországi kvóták (tej, hús, gabona, szõlõ, gyümölcs stb.) leszorításával azt éri el az EU, hogy a 30 millió ember élelmezésére alkalmas mezõgazdaságunk még a saját szükségleteinket sem lesz képes fedezni, nemhogy exportra szállítani. Ihatjuk majd az importált tejporból higított löttyöt, ehetjük az ízetlen gyümölcsöket és zöldségeket, megvehetjük a génkezelt és agyonvegyszerezett búzát, s a hormonokkal és halliszttel táplált, kergemarhakóros, sertéspestises, madárinfluenzás jószágokat, miközben a hazai disznóknak megtiltják az egészséges moslék fogyasztását, ill. humanitárius (állatjóléti) szempontból nem engedélyezik a libák tömését. Szánalmasan röhejes mindez! Arról is rengeteg álhírt hallhatunk, mekkora „fejlesztési és mûködtetési pénzhegyek” jutnak hozzánk a közös kalapból. (Csak a francia parasztok kb. annyit kapnak, mint a 12 új ország együttvéve összesen!) Nos a bevétel és kiadás (“tagdíj” stb.) részünkre számított egyenlege +19000 Ft/év/fõ, ami egy napra 52 Ft-ot jelent. (30 pénzt még Júdás is kapott az árulásért!) Sajnos azonban ez sem igaz, hiszen nem tartalmazza a beszedett vámtételek s az ÁFA utáni sarcot, valamint az EU-ba léptetésünk után szükséges reformok és szerkezetváltások elodázhatatlan költségeit. Ha így nézzük, bizony a mérleg már negatív számunkra, tehát a harsányan reklámozott EU-s szándékok ellenére az elsõ pillanattól fogva nettó befizetõk vagyunk, vagyis még mi segélyezzük a fejlett Nyugatot! Egyébként a nálunk már magasabbra jutott korábbi belépõk (pl. Görögország, Portugália) továbbra is 6-8-szoros 1 fõre esõ jövedelmet húznak hozzánk viszonyítva. Nesze neked esélyegyenlõség (lásd még védzáradékok!), tisztességes verseny, hátrányos megkülönböztetések kiküszöbölése! Nem mellékes az sem, hogy az ilyen-olyan juttatások jelentõs része nem automatikusan kerül kifizetésre, hanem pályázni kell az elnyeréséért. Ez még a régi tagoknak is 50-70 %-ban sikerül csupán, az újdonsülteknek nyilván még kevésbé. A pályázatok rendkívül bonyolultak, elkészítésük drága szakértõi közremûködést igényel, továbbá a jelölteknek legalább 50 %-nyi saját forrással (önrésszel) is rendelkezniük kell, s még szerencsés esetben is 2-3 évig elhúzódhat a kifizetés. Életszínvonalunk várhatóan tovább csökken, mert a jövedelmeket befagyasztják, az árak viszont növekednek. Az Unió a béreket, nyugdíjakat, a szociálpolitikát, az egészségügyet s az oktatást nem finanszírozza, ezt magunknak kell elõteremtenünk (lásd még a mostani kohnvergencia-tervet!). Ehhez jön még a mezõgazdaságba invesztált összegek államkasszából történõ kiegészítése (ha ugyan el nem lopják ezt is elvtársuraink!), valamint az EU-s befizetések (esetleg a kiszabott büntetések) teljesítése, az eddigi „adósságok” és kamataik törlesztése, a munkanélküliek átképzése és segélyezése, a kultúra életben tartása stb., ami újabb hitelek felvételére szorítja az ország vezetõit, minek folytán sohasem tudunk kimászni az adósságcsapdából. Állást sem vállalhatunk egyelõre az EU-s országok mindegyikében; egyes helyeken csak 4-5 év múlva, ill. meghatározott keretszámok szerint. Hozzánk azonban bármely idegen jöhet dolgozni (fõképp magasabb pozíciókba!), vagy akár nyu gdíjas éveit is nálunk töltheti, ha letelepszik. Ám elszakított magyar testvéreinknek horribilis értékû vízumot kell váltania, ha olykor meglátogatnának bennünket. (Ez éppenséggel kiküszöbölhetõ lenne az állampolgárság alanyi jogú megadásával, ám parlamenti pártjaink mereven elzárkóznak tõle!) Sorolhatnám még az EU-ba passzírozásunk mindnyájunkat sújtó hátrányait, katasztrofális következményeit, de ennyibõl is kitetszik, hogy a pokol kénköves bugyra sem lehet szörnyûbb, mint az Unió „mennyországa”. 4. MIT TEHETÜNK ELTIPRÁSUNK ELLEN? Mielõtt bárki elfogultsággal vádolna ennyi negatívum után, le kell szögeznem, hogy a legjobb szándékkal sem mondhatok semmi kedvezõt, hiszen EU-s tagságunknak egyáltalán nincsenek elõnyei. Mert az, hogy Bécsben is nyithatunk cukrászdát (mikor itthon 16
ebédre sincs pénzünk!), vagy útlevél nélkül utazhatunk bárhová (ámbár egy Szeged-Budapest retúrjegyre sem telik!), esetleg megvehetnénk egy spanyol olajfaligetet s egy villát a francia Riviérán (ha többszörös milliomosok lennénk!), netán a fiainkat beirathatjuk a müncheni egyetemre (ugyan mibõl?), vagy külföldön vállalhatunk valami alantas munkát (ezért hagyjuk el a hazánkat?) stb., bizony nem túl fényes ösvény elõttünk. Pedig, ha még emlékszünk rá, a csatlakozás-pártiak sunyi és egyoldalú kampányuk során szüntelenül efféle „fantasztikus lehetõségekkel” bombázták agyunkat. Érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy az összes hatalmi tényezõ (MSZP, SZDSZ, FIDESZ, MDF) egyöntetûen a belépés mellett agitált. Már önmagában ez is elég ahhoz, hogy szkeptikusak legyünk, hiszen ami nekik jó, az nekünk biztosan nem az. Szánalmas, hogy az egymást gyalázó, marcangoló pártok e kérdésben milyen egyformán agitáltak; szinte különbség nélkül összeforrtak a hazaárulásban. (Orbán Viktor például több beszédében, nyilatkozatában elismerte a csatlakozás hátrányait, majd egy logikai bukfenccel, önmagát is megcáfolva az igen mellett foglalt állást, egy követ fújva Medgyessyvel, Kováccsal, Kunczéval s a többi léhûtõvel.) A vasmarokkal szorító EU-ból egyelõre nem tudunk távozni (noha fölöttébb kívánatos lenne!), sõt a roppant szerencsétlen csatlakozási feltételeken sincs módunk változtatni. Mindössze annyit tehetünk, hogy népünket megpróbáljuk felvilágosítani, mi vár rá a továbbiakban, s az erõszakkal kijelölt kényszerpályán mozogva miképpen élheti túl végromlását, s hogyan õrizheti meg sok ezer éves szabadságának, függetlenségének megtépázott maradványait. Valamint egyénenként, csoportosan és nemzeti viszonylatban is fel kell készülnünk egy szívós, kitartó érdekérvényesítésre és ellenállásra, nehogy a belsõ szálláscsináló helytartók s a globalizáló külsõ ragadozók utolsó anyagi és szellemi kincseinkbõl is kiforgassanak, majd fizikailag is szétszórjanak, vagy megsemmisítsenek bennünket. Véget kell vetni a népámításnak, a silány hazudozásnak, s tárgyilagosan meg kell vizsgálnunk a hazánkat beszippantó vízfejû birodalom mûködési törvényeit, szervezeti felépítését, ill. a politikai-gazdasági- szociális-kulturális-katonai stb. téren esetleg adódó lehetõségeinket. Fel kell mérnünk ellenfeleink és szövetségeseink(?) erejét, képességeit, szándékait; igyekeznünk kell, hogy maximálisan kihasználjuk az EU pályázati és fejlesztési kínálatait, ugyanakkor minimálisra csökkentsük a tõlünk elvont pénzösszegeket; más országok példáját követve (pl. Dánia, Málta) korlátozni kell a féktelen bevándorlást, ill. szigorú feltételek kidolgozásával meg kell akadályozni termõföldjeink elvesztését, s vissza kell szereznünk a könnyelmûen eltékozolt stratégiai jelentõségû termelési ágazatokat és piacainkat; adottságainknak megfelelõ, versenyképes gazdaságot kell kiépítenünk (kis- és középvállalkozások támogatása a multikkal szemben); el kell érnünk a külföldi adósságok és kamatok csökkentését vagy teljes elengedését; ki kell harcolnunk a szétdarabolt magyarság újraegyesítését stb. Szóval egy percig sem ülhetünk a babérjainkon, éppen elég halaszthatatlan feladat tornyosul elõttünk. Vitatható (sõt törvénytelen!) csatlakozásunk csekély számú haszonélvezõi a kiváló anyagiakkal, biztos pozícióval, gyümölcsözõ kapcsolatokkal rendelkezõ harácsburzsoázia, esetleg még a több nyelvet beszélõ, magasan képzett értelmiség, valamint néhány fölkapott divatszakma (pl. közgazdász, nemzetközi jogász, szoftverfejlesztõ) képviselõi lesznek. A legfõbb vesztesek pedig a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a bérbõl és fizetésbõl élõk, a kisgazdák, a kisvállalkozók, a pályakezdõ fiatalok, a panellakók s a határainkon túli honfitársaink; vagyis az elsöprõ többség átkozni fogja az uniós tagságból következõ nyomorúságát. Persze a 10 + 2 lesoványodott ország bekebelezésével az amúgy is súlyos gondokkal, belsõ feszültségekkel küzdõ EU válsága tovább mélyül, s könnyen maga is csõdbe juthat. Hiszen megoldatlan az 500 milliósra bõvült lakosság hatékony kormányzása, a halaszthatatlan szerkezeti változtatások végrehajtása (pl. a brüsszeli bürokraták megfékezése s a decentralizálá s), a mezõgazdasági termelés összehangolása, a gazdasági és szociájó ha figyelünk
külföldre is
lis különbségek kiegyenlítése, a támogatások és közterhek arányos, igazságos elosztása, a közös valuta (euro) gördülékeny bevezetése, az USA politikai-katonai fölényének lefaragása, hogy csak néhány aktuális problémát nevesítsünk. Szólnunk kell még Magyarország tûrhetetlen romlásáról, mely elsõsorban a D-209-es és elQró patkánycsordájának tudatos nemzetvesztése nyomán gyorsult fel, azonban már évtizedekkel korábban elkezdõdött. A most regnáló kíméletlen posztbolsi rezsim a nyílt diktatúra bevezetésére s népünk általános tönkretételére, végsõ kiirtására készül, persze külföldi hûbéruraival szorosan összefonódva. Az „egészségügyi reform” (önmagában fölér egy genocídiummal!) pofátlan erõltetése, a forint önkényes leértékelése, az önkormányzatok ellehetetlenítése, a posták, iskolák, vasútvonalak és kultúrintézmények bezárása, a közszükségleti cikkek drágítása, a bérek és nyugdíjak relatív csökkentése, a szociális juttatások megvonása, a költségvetési hiány emelkedése, a gyakori hitelfelvételek, a kábítószer-fogyasztás propagálása, a közvélemény semmibevevése, a bûnözés állami támogatása, a kettõs állampolgárság megtagadása, az otromba leváltások és elbocsátások, a „szájkosár-törvény ” elõkészítése (fõként a holokauszt-tagadás s az „antiszemitizmus” tiltására!), a hírközlésben elburjánzó magyarellenes uszítás, jelképeink és nemzeti hõseink szüntelen mocskolása, az elemi szabadságjogok és emberi jogok korlátozása, a rendõri erõszak tobzódása, az idegen söpredék betelepítése (kb. félmillió zsidó és egymillió kínai, esetleg még több!), összes javaink kiárusítása, honvédségünk maradékának távoli országokba küldése, a magyar érdekek következetes feladása stb. – mindez az EU-s gyarmatosítással párosulva – gyógyíthatatlanul kibelezi népünket, továbbá édes hazánkat jöttment bitangok paradicsomává, nemzetközi lakóparkjává zülleszti. Tûrheti-e mindezt, akiben õseink vére lüktet? Elviselhetõ-e az elviselhetetlen? Bízhatunk-e még egy efféle sátáni elitben, várhatunk-e bármi jót egy ilyen züllött, ámokfutó maffiától? Hitemre mondom, nem! Az élve elrohadásnál, a gyáva „konszenzus-keresésnél”, az önkéntes vágóhídra menetelésnél akármi kedvezõbb számunkra. Ne felejtsük: egy csalárd, törvénytelen, korrupt és gyilkos kisebbség fojtogat bennünket! Rémuralmának megdöntésére, bûzlõ szeméthegyeinek eltakarítására valahány eszközt igénybe kell vennünk, hiszen fajtánk megmentése a cél! Kit érdekelnek most a „parlamentáris demokrácia” s a „jogállamiság” eddig is elfuserált játékszabályai, kiüresített keretei? Itt már lázadni kell, küzdeni az utolsó szívdobbanásig, az Aranybulla záradékának szellemében! Tiltakozni, tüntetni, sztrájkolni, bojkottálni kell, országos szervezettségben, minden ellenséges törekvést megbénítva. A lamentálásnak, az önemésztõ bûnbakkeresésnek, a belterjes politizálgatásnak, a bárgyú tömeggyûlések hordószónoklatainak s a vakvágányra vivõ pótcselekvéseknek (pl. petíciók, nyílt levelek megfogalmazása, aláírásgyûjtések, népszavazások kezdeményezése, pártala-
pítások stb.) nincs semmi értelme. Csupán az izzó hazafiság, a mindent átható szolidaritás, a bátor elszántság, a mélységes magyar hit, a törhetetlen szabadságvágy, az össznemzeti cselekvõ erõ ragadhat ki bennünket ebbõl a feneketlen posványból! (Én legalább 10 éve hirdetem ezt, s örömmel üdvözlöm, hogy egyre többen jutnak hasonló tanulságra, de még nem elegen.) Nincs hova hátrálnunk, fölösleges tovább védekeznünk; immár határozottan kezdeményeznünk, sõt támadnunk kell! Okosan és hirtelen sújtsunk le hóhéraink leggyengébb pontjaira! Merítsünk példákat az írek, a baszkok, az albánok, a csecsenek, a palesztinok, az irakiak és más népek élethalálharcából! Bizonyítsuk be, hogy mi sem vagyunk hitványabbak sem nálu k, sem saját dicsõ elõdeinknél. Inkább legyünk hõsök néhány pillanatig, mint bamba rabszolgák egész életünkben! Egy „mindenható vezér” helyett több irányításra alkalmas, elkötelezett nemzetszolgálatra és felelõsségvállalásra kész, feddhetetlen vezetõt kell követnünk! Önvédelmünk elsõ lépcsõjében hosszú távlatú jövõképet és civil kitörési tervet kell kidolgoznunk! Újra birtokba kell vennünk valódi történelmi és kulturális örökségünket; ki kell terjesztenünk életterünket az egész Kárpát-medencére, elsõsorban úgy, hogy teleszüljük egészséges, teherbíró magyarokkal! Mindent alá kell rendelnünk a magyar megmaradás és feltámadás ügyének! Egy táborba kell tömörítenünk azokat a honfitársainkat, akik azonos célokért küzdenek, de megosztottságuk miatt különbözõ utakon járnak! Meg kell becsülnünk a családokat (s az anyaságot), mint nemzeti létünk alapsejtjeit! A hazaszeretetnek, a jótékony nacionalizmusnak (nem azonos a sovinizmussal!), az általános segítõkészségnek, a sugárzó önbizalomnak s a kötelezõ sorsvállalásnak egybe kell olvasztania egész népünket! Véget kell vetni az áldemokra tikus egyenlõsdinek, s fel kell építeni egy hierarchikus, személyes tekintély(ek)re alapozott társadalmat (nem azonos az önkényuralommal!), ahol a kiválasztódás kizárólag az értékek mentén történhet! Rendet, biztonságot, tiszta és egyszerû közéletet, nemzeti szellemû hírközlést, világos törvényeket és garanciákat kell teremtenünk! Vissza kell állítanunk õsi Alkotmányunkat (a Vérszerzõdéstõl Werbõcziig s a Szentkorona-tanig – némi korszerûsítéssel) és államformánkat (alkotmányos monarchia – szigorúan magyar királlyal vagy kormányzóval), s mindenekelõtt a Korona legfõbb közjogi méltóságát! S mindeközben egy pillanatig sem feledkezhetünk meg róla, hogy Boldogasszony országa (Regnum Marianum), az Égi Fény és Tudás népe vagyunk, a táltosok és apostolok nemzete. Vagyis szakítanunk kell a világot romba döntõ, egyformán a „cion bölcseitõl” eredõ liberális kapitalizmussal és ateista kommunizmussal, s az egyedül üdvözítõ teremtõ Isten (a Hadak Ura, a Magyarok Istene) akaratának kel l engedelmeskednünk! Ha így teszünk, akkor nincs okunk félelemre, mert földi öröklétünket (legalábbis áldott Napunk kihûléséig) az alvilág kazánfûtõi sem rövidíthetik meg. Forrás: http://www.mariaorszaga.hu
Ismert tények: Az újszülöttek kb. 75-80%-át víz képezi. A felnõttek testének kb. 60-70%-a víz, pl. egy 80 kg súlyú felnõtt szervezet kb. 54 l vizet tartalmaz. Az agy 78%-a, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz. Dr. Fereydoon Batmanghelidj felfedezését az orvosi gyakorlatban, a kerék felfedezéséhez lehet hasonlítani: egyszerû, de zseniális és minden eddigi hozzáállást megváltoztat. Batmanghelidj professzor nézeteit immár több tucat orvosi konferencián adta elõ, szervezetek jöttek létre ezen paradigma terjesztése érdekében és számos elismerést söpört már be érte. No, de minket a gyakorlati megvalósítás érdekel. Nézzük, mi is ez a “felfedezés”. A professzor kutatásai alapján rájött, hogy a krónikus (folyamatos) vízhiány az oka a legtöbb testi betegségünknek! Az emberi test eredeti terve ugyanis tökéletesebb, mint képzeljük. Egy igen bonyolult, ámde célirányos vízszabályozó jó ha figyelünk
külföldre is
17
rendszer mûködik testünkben, amely vízhiányos állapotban készleteinket a megfelelõ elsõbbségi szabályok figyelemben tartásával csoportosítja át. Azaz elsõdlegesen az agyunkat táplálja, aztán a létfenntartó rendszereinket és így tovább a szervezetünk mûködéséhez nélkülözhetõbb szerveinket (mint például izületeinket). A probléma ott kezdõdik, hogy a vízhiányos állapotot mindenki a szomjúság kialakulásával, a „száraz száj” érzéssel azonosítja. Holott a száraz száj érzés kialakulása a vízhiány már egy elfajult állapotához tartozik. Ilyenkor szervezetünk már régen szomjazik, csak mi nem vesszük észre ennek jeleit, mert hosszú évek alatt rászoktatjuk magunkat a szomjúság egy bizonyos mértékig való elviselésére. Kritikus esetben vannak emberek, akik napi fél-egy liter vizet is alig isznak meg. NEM BETEGEK VAGYUNK, CSAK SZOMJASAK Sokan nem állunk meg és nem gondolkodtunk el azon, hogy ha testünk fõleg vízbõl áll, hogyan fog csúcsteljesítményt nyújtani, ha nem iszunk rendszeresen vizet? A skorbut a C-vitamin hiánya, a beriberi a B-vitamin hiánya, az anémia vashiány, az angolkór pedig D-vitamin hiány. Pedig ezek csak az emberi szervezet egy-egy összetevõjének hiányát mutatják. Komolyan hiheti bárki, hogy ezek után megúszhatjuk, ha pont a vizet nem pótoljuk a szervezetünkbõl, ami a testünk 75%-át teszi ki? Az emberi test még akkor is vízhiányossá tud válni, ha bõséges vízmennyiség áll a rendelkezésére. Az emberek, úgy tûnik ugyanis, hogy elvesztik szomjúság érzetüket és a szükséges vízmennyiség utáni vágyukat. Nem ismerik fel vízszükségletüket, ezzel fokozatosan egyre növekvõ mértékben vízhiányossá válnak és a kor elõrehaladtával krónikusan dehidratálttá válnak (állandó jelleggel fennálló vízhiányos állapot). Nézzük meg, hogy mik a következményei a vízvesztésnek: – Vér sûrûsége növekszik (besûrûsödik), – Növekszik a káliumkoncentráltság, szomjúság érzet alakul ki, – A szomjúságérzet már egy elkésett jelzés! Ilyenkor a vízveszteség már nagyobb, mint a testtömeg 1%-a, ami kb. háromnegyed liter víz hiányát jelzi! – Pulzusszám emelkedés! A szívnek percenként 3-5 ütéssel többet kell végeznie ahhoz, hogy a sûrûbb vért a sejtekhez pumpálja, hogy a sejtek az izommunkához szükséges oxigénhez továbbra is hozzájussanak. Néhány szó a szomjúságérzetrõl: – Az életkorral változik, – Minél idõsebb valaki, annál kisebb a szomjúságérzete, ezért idõsebb korban fokozottabban kell figyelni a folyadékpótlásra. – A szomjúság, a száraz száj érzés már egy elkésett jelzés! – A szomjúságérzet alapján a tényleges vízveszteségnek csak felét vagyunk képesek pótolni! – A fizikai terhelés részben elnyomja a szomjúságot. Nem figyelünk oda annyira. Így ha sokat dolgozunk, akkor szándékosan fordítsunk figyelmet a rendszeres folyadékpótlásra! Érdekesség: intenzív sporttevékenység közben, különösen nagy melegben a vízveszteség mértéke elérheti a 2 litert óránként! A táblázat a vízveszteség mértékében a felmerülõ tüneteket mutatja 1-5% Szomjúság Türelmetlenség Étvágytalanság Bõrpír Emelkedõ pulzusszám Émelygés
18
6-10% Szédülés, fejfájás Nehéz légzés Végtagok bizsergése Magas vérsûrûség Nehéz nyálképzés Nehézkes beszéd
11-20% Izomgörcsök Homályos látás Nyelési nehézség Nagyothallás Fájdalmas vizelés Érzéketlen, ráncos bõr
Az emberi szervezet naponta átlagosan majdnem 2,5 liter vizet veszít: Párolgás (bõr), izzadás: 500 ml Kilélegzett levegõ: 350 ml Széklet: 150 ml Vizelet: 1500 ml Összesen kb.: 2500 ml naponta Amint látszik pusztán izzadással és légzéssel, napi majdnem 1 liter folyadékot veszítünk (természetesen ez függ a hõmérséklettõl)! Ehhez képest nézzük a bevitel oldalát egy átlagos esetben: Folyadékok: 1000 ml Táplálék: 1200 ml A tápanyagok elégetése során keletkezõ víz: 300 ml Összesen: 2500 ml naponta A folyadékok általában nem tiszta vízbõl erednek. Ezzel mi a probléma? Például, ha egészségesen élünk és gyümölcslevet iszunk, akkor a gyümölcslé szárazanyag tartalmának feldolgozásához annak víztartalma nagyjából el is használódik. A táplálékkal felvett vízmennyiség ugyancsak nem tekinthetõ a szervezet vízellátásának, hiszen ez teljes egészében a táplálék feldolgozásra és a szervezet méregtelenítésére fordítódik (sõt általában ez még kevés is hozzá). A tápanyagok (zsírok fehérjék, szénhidrátok) elégetésével keletkezett víz az egész vízforgalomhoz képest, talán ha vésztartaléknak elegendõ. A fenti átlagos napi bevitel hibája, hogy a méregtelenítési folyamatok vízigényeit (ezek igénylik a legtöbb vizet) egyszerûen nem fedezi. jó ha figyelünk
külföldre is
– a Gnózis egyik pillére – » ÍRTA: VOPUS SZERKESZTÕ Ha a nagy Vallásokról egy összefoglaló tanulmányt készítenénk, felfedeznénk, hogy mindegyikük ugyanazon pilléreken alapszik. A VALLÁS a „RELIGARE” (spanyolul a vallást „religion”-nak írják) kifejezésbõl ered, más szóval, hogy minden egyes vallásos elv alapcélja a „re-ligare” (a re-ligare jelentése újrakötés), a visszatérés az egyesüléshez személyes Istenségünkkel, a visszatérés az eredendõ kiindulási ponthoz, a kísérleti filozófia LÉNYÉHEZ. Valójában, csak EGY, egyetlen VALLÁS létezik, EGYETLEN és KOZMIKUS. Ez a vallás, az idõt és az emberek szükségleteit figyelembe véve, különbözõ formákat ölt.
Dr. Fereydoon Batmanghelidj A fentieket figyelemben tartva a helyes napi bevitelnek tehát így kellene kinéznie: Tiszta víz: 2000 ml Táplálék: 1200 ml A tápanyagok elégetése során keletkezõ víz: 300 ml Összesen: 3500 ml naponta Dr. Batmanghelidj szerint a szervezet napi tiszta vízszükséglete legalább 1,5–2 liter (6-8 vizespohár). Ezt soha ne egyben, inkább szabályos idõszakonként elosztva fogyasszunk! A professzor tudományos értekezések, és konferenciák tucatjain bizonyította, hogy szabályozott és rendszeres folyadékfogyasztással számos betegségtõl és fájdalomtól kímélhetnék meg az emberek magukat. Milyen fájdalmakat lehet megelõzni a napi rendszeres vízfogyasztással? Emésztõrendszeri fájdalmak, reumatikus ízületi fájdalmak, szívfájdalmak a járás során, vagy az esti pihenéskor, alháti fájdalmak, nyaki fájdalmak, idõszakos sántítás (járás közbeni lábfájdalmak), migrén és elhúzódó fejfájások, vastagbélgyulladással járó fájdalmak és az azzal társuló székrekedéses fájdalmak. Egyéb problémák, amikre jótékony hatással van: stressz oldása, magas vérnyomás, magas vérkoleszterin, testsúly többlet. Az emésztõrendszeri fájdalom sokszor az emberi test legfontosabb, a vízhiányról hírt hozó jelzése. Figyelem! Amikor ismétlõleges fájdalmakat tapasztalunk annak ellenére, hogy vízbevitelünket több napon keresztül rendszeressé és fokozottá tettük, a kórmegállapítás végett érdemes orvoshoz fordulni. jó ha figyelünk
külföldre is
Így a vallási háborúk abszurdnak bizonyulnak, mivel lényegében, mindegyik az EGYETEMES KOZMIKUS VALLÁS egy változata. Ennek a kijelentésnek a tökéletes bizonyítéka az összes vallás rengeteg szimbológiai és teológiai megfeleléseiben található. Nyilvánvaló a szeretet, amelyet világ összes misztikus intézménye érez az Isteni iránt: ALLAH, BRAHMA, TAO, ZEN, I.A.O., INRI, MONÁD, LÉNY, ISTEN stb., stb., stb. A Mártírok, Szentek, Szüzek, Angyalok és Kerubok azonosak a pogány mitológia Isteneivel, Félisteneivel, Titánjaival, Szilfjeivel, Küklopszaival és Hírnökeivel. A keresztény Trimúrti: az Atya, a Fiú és a Szentlélek; megfelelõi megtalálhatók az összes vallás Trimúrtiaiban: Ozirisz, Ízisz és Hórusz Egyiptomban; Brahma, Visnu és Síva Indiában; Kether, Chokmah és Binah a Kabbalában stb. Minden kultusz rendelkezik saját Egekkel (felsõbbrendû dimenziók vagy a héber Kabbala Eonjai) és a fordítottjával: a Poklokkal, amelyeket még „Avernus” (a rómaiaknál), „Tartarosz” (a görögöknél), „Pátala” (az indiaiaknál), „Miktlán” (az aztékoknál) és „Sibalba” (a majáknál), stb., néven is ismerünk. Jézus Krisztust a perzsáknál Óhrmazd, Ahura-Mazda ábrázolja, aki a bennünk lakozó Ahrimannak (Sátán) szörnyû ellensége. Az indiaiak között Krisna a Krisztus és Krisna Evangéliuma nagyon 19
Ebbõl az okból, a vallással kapcsolatban, mi, a vallásosságot a legmélyebb alakjában tanulmányozzuk. A Gnózis a Vallások tudományát tanulmányozza.
hasonlít a Názáreti Jézuséhoz. Az egyiptomiak között Ozirisz a Krisztus, és mindenki, aki magába inkarnálta õt, tulajdonképpen egy Ozirifikált volt. A kínaiak között Fu-hszi a Kozmikus Krisztus, aki a Ji-csinget írta, a törvények könyvét, és aki Sárkányminisztereket nevezett ki. A görögök között Krisztust Zeusznak hívták (a római Jupiter), aki az Istenek Atyja. Az aztékok között Kecalkoatl a Mexikói Krisztus. A germánok Eddájában Baldr a Krisztus, akit Hödr gyilkolt meg, a Harc Istene, egy fagyöngynyílvesszõvel, stb. Így a Kozmikus Krisztust megtalálhatjuk milliárdnyi archaikus könyvben és õsi tradíciókban, melyek eredete több millió évvel Jézus elõtti... Mária, Jézus Anyja, ugyanaz, mint Ízisz, Júnó, Démeter, Cseresz, Májá, Tonacin stb., aki fiát szeplõtelen fogantatás által kapta. Fu-hszi, Kecalkoatl, Buddha és még mások, a szeplõtelen fogantatás gyümölcsei. Ez valójában az összes antik kultuszban megtalálható. Mária Magdolna, minden kétséget kizárva, azonos az összes vallásból Szalambó, Mátra, Istára, Asztartája, Aphrodité és Vénusz. A vétkezõ megtért Mária Magdolna azonos a wagneri drámából Gundryggiaval, Kundryval. Minden õsi kultusz megpróbálta elvezetni az embert az EGYETLEN NAGY IGAZSÁGHOZ, és ennek az eredménye a meglepõ hasonlóság az összes vallási forma közt, a szimbólumok, az eszmék ismétlõdése stb. Olyan mondatokat hallani, mint: „Nálam van az igazság” vagy „az én vallásom az egyetlen, ami valamire is szolgál”, nagymértékû beképzeltségre és tudatlanságra vall. Mégis, ezt a gondolatmenetet követve, figyelembe kell vennünk egy rendkívülien fontos dolgot: az összes felfogás, tanítás és a vallási kultuszok irányelvei, semmit sem használnának, ha nem próbálhatnánk ki magunkon... 20
A vallásosság, amivel mi rendelkezünk, rendkívül tudományos. A Gnózis nem nyugszik bele egy trónon ülõ, élõket és holtakat ítélõ Isten létezésének elfogadásába. A gnosztikus, a tapasztalat, az átélés, az ellenõrzés bizalmában hisz, nem az elméletekben. Ezekben az idõkben, amiben most élünk, a vallás elvált a tudománytól, és a tudomány a vallástól. Egyesek harcolnak mások ellen, mások egyesek ellen. Mindenki úgy érzi, hogy birtokolja az igazságot, senki sem érzi azt, hogy hibázik. Mégis, az a vallás, amely lenézi a tudományt, egy száz százalékig üres, fanatikus és dogmatikus vallás. A tudomány, amely lenézi a vallást egy materialista, ateista, az összes értékében és elvében foghíjas tudomány. Nem az ellentétekben találja meg balzsamát, ki az igazságot szomjazza. A tézisnek és antitézisnek a szintézis felé kell irányulnia; egy spirituális tudomány és egy tudományos spiritualitás felé kell törekednünk. Félre kell tennünk a fogalmi dualizmust, sürgõs és halaszthatatlan társulnunk egy transzcendentális rendszerhez; egy vallásos tudományra és egy tudományos vallásra van szükség. Forrás: http://www.vopus.org/hu
jó ha figyelünk
külföldre is
