«
1935 n o v e m b e r ]
A R R 4 FILIÉR.
tv . éviolyam , 4. szám
M egjelenik jú liu s és augusztus kivételével havonta kétszer. zerkesztőség és k ia d ó h iv a ta l: Pápa, Ferencesek.
Egyes előfizetőknek egész évre 1 pengő.
Bezárt kapu előtt. . . A temető kapuja nyitva áll előtted, fiatal lélek. Átléphetsz az istent feledő vi lágból a halottak csendes országába, a temetőbe. Megállhatsz a sír mellett, amely nek keresztfája előtt lehajtod fejedet. Is merős a név rajta! Tégy virágot reája... Kulcsold imára kezedet! Csak a test pihen el a temető hantja alatt, de a lélek él. Csak a temető tárja ki kapuját előtted, de a másvilág, az élő lelkek országa szorosan bezárja kapuját. És te állj meg a zárt kapu elő tt. . . Kér dezd a sírhalom és a másvilág bezárt ka puja előtt - kérdezd meg, milyen a más világ ? El tudod-e mondani, mennyi virág, milyen színű szirmok hajtanak ki a dália gumójából ? Pedig kihajt! Nincs tudós, aki elmondaná, mekkora lesz a tölgyfa lombja, amikor még csak makk van a kezében. Semmi szerszámmal nem lehet
ezt előre megállapítani. Nem 1 Hát, édes Gyermekem, most csak gyökér-életünk van, csak úgy vagyunk, mint a nagy fa a kis magban. Kinövünk innét, bele a más világba. Ezt tudjuk I Hogy milyen ott az élet, ezt nem tudom. F ő : van másvilág és élnek a lelkek. Élnek? Élnek! Hitem mondja, hogy sokan szenvednek is . . . Bánatos lelkek vannak a tisztítóhelyen. Szépen kérnek bennünk : Segítsetek ! Hogyan ? Imádkoz zál, misét hallgass, gyónj, jót tegyél, — sok jót tégy és mondd: „Istenem, jó Is tenem, mindezt fölajánlom a szenvedő lel kekért." Megsúgok valamit, Fiam. Ezek a szenvedő lelkek hálásak: visszafizetik a jót, amit értük tettünk. Ezt tjnítja a hit, ezt mondják a szentek. A másvilág bezárt kapuja előtt tehát kulcsold kezedet imára a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Imád kozzál értük, édes Gyermekem!
25
Márton megtérése. Irta : Pinta Sándor. Tartalékos tisztekkel jöttem össze a minap. A régi háborús élményekről be szélgettünk. — Mégiscsak jobb volt a háború ban! - keseregte az egyik. Az ellenség ről tudtuk, hogy nem jóbarát, a jóbarátról meg tudtuk, hogy testvér, aki együtt szenved velünk a lövészárok poklában. De m ost. . , ? — Az volt az igazi testvériség! — sóhajtott a másik. — Még a pucéromat is úgy szerettem, mint az édes öcsémet. — A pucérok ? — nevetett fel a harmadik. Akadt olyan tisztiszolga is, aki a legáldottabb szívű asszonynál is jobban gondozta az emberfiát. Az én tisz tiszolgám inkább levágatta volna a kezét, de meg nem lopott volna soha. Sőt még inkább ö zabrált ennivalót nekem is éhes napok idején. — Zabrált ? Hát az enyém még azt sem tette. Egyre hajtogatta; Zászlós úr, alázatosan jelentem, a zabrálás is lopás, hiszen azt harácsoljuk el, ami a másé. — De mikor az ellenségét vesszük el ?! — rivaltam rá. Az is felebarátunk! mondta. — De mikor az ellenség sem kímél minket ? — Majd eléri az Isten verése, akár csak minket az örök jutalom I — oktatott kenetesen. — Miféle szerzet volt a jámbor ? — kérdezték egyszerre ketten is. A hadnagy beszédbe melegedett ; — Komárommegyei földműves volt. Lehetett úgy negyvenöt éves. Megviselt, sovány teste akár az aszkétáké. Lötyögött rajt a katonaruha. Ó volt a legcsendesebb cnilKr a században. Ezért is választoltam emberemül. 2G
Jó templomos ember lehetett jegyezte meg valaki. — No, nem volt mindig az 1 fe lelt a hadnagy. Nagy sora van annak Tetszhalál, miegymás. — Tyűh, a teremburáját. Érdekes embered lehetett — szólt közbe valaki. — Hát bizony az. Érdekes ember Eleinte én is azt hittem, hogy amolyan bibliás lélek, de azután észrevettem, hog} nagyon komoly lelki esemény hatásáról van nála szó. Olyan fogadalomféle tartatja vele tiszteletben a másét és ez a fogada lom tiltja el az italtól, sőt még a dohány zástól is. Egyszer meg is kérdeztem tő le ; — Mondja Márton, mi lelte magát, hogy se nem zabrál, se nem iszik, se nem pipál, csak tesz-vesz, húz-von, meg imád kozik. Milyen katona maga ? — Amilyenné a jó Isten mindenható akarata nevelte az én bűnös fejemet I — tört fel a szó az én Marcimból. — Vótam én más is. Százszor komiszabb is Aki előtt nem vót semmi szentsig, csak a maga haszna, semmi öröm, csak a mások kára. Aztán gyütt a halál. Ej, alázatosan jelen tem zászlós úrnak, nem is jó rágondúni már. Nem firtattam tovább. Estefelé erős tüzet kaptunk. Irgal matlanul verte terepünket a digó. Néha karvalyként ránkcsapott az olasz fényszóró. Nyomában gépfegyver kezdett kattogni a víz felől és végigszórta vonalunkat, mint a hirtelen jégverés. Lehúzódtunk az árokba. Legényem a szokottnál is sápadtabb és szomorúbb volt. Mi baja Márton ? kérdeztem. — Csak az emlékezés, alázato jelentem. — Teccik tudni, azelőtt én szanitéc vótam — eredt meg belőle a szó.
— Akkor jól ment a dolga — szól tam vissza. — Jól . . . De nekem nem vót ölig. Többet akartam. Mienk vót az egész had tápterület. Ment a zabrálás. Vittünk, amit tudtunk. Eccer egy kastélyba vetődtünk. A pincében megtaláltuk a kincseket. Egy kutya örözte. Én vágtam kupán, hogy bellebb gyussunk. Vót, aki ezüst tálat vitt el. Nekem tizenkét kis arankanálka gyutott. Örültem szOrnyen. Hogy néznek majd ott hon 1 Bevarrtam a bekecsem allába, hogy biztos helyen tuggyam. — Ez még nem rablás, Márton. Ha naguk nem viszik el, elviszi más! — virasztaltam katonaszívvel. — Bár vitte vóna! Nekem nem ha gyott nyugtot. Még többet akartam. Pedig annak a leütött kutyának az ábrázattya is sokszor elémbe került. De hát izgatott a vétel. Hallottam, hogy odahaza sok föd cserél gazdát. Kerestem én aztán minden hol a pénzt. A hóttakat se kíméltem. Megreztem, mit hagytak örökségül a szegény sírásónak. Akadt óra, gyurü, magyar pénz, ezüst rubel, mindenféle. Bankóra cserél tem mindnyáját Lembergben egy tincsesfülű zsidónál. Összegyűlt vagy ötven hód ára az arankanalakon kívül. Csak azt vár tam, hogy kórházba mehessek, aztán hazaszabadujjak hosszú szabaccságra. Aszonták, a dohány majd segít benne. Hát én még dohányt is ettem. No, össze is estem egypárszor. Sokszor munka közben, a se besültek között. Ez vót a vesztem, de ta lán inkább a fötámadásom! Mert bizony egyszer csak hóttan ta lálnak a többi halott között. Ezt már má soktól tudom. Összeszedtek velük együtt. Kocsira raktak, mint a vágott fát, aztán vittek a meszesgödör felé. Én csak akkor gyüttem létre, amikor lehúztak a kocsirul, aztán lehuppantam a gödörbe a többiek melléi
— Istenem, Atyám, mi van velem 1 — néztem körül a hullák között. Avval mozdítottam a kezem, hogy megdörgüjjem a szememet, nem káprádzik-e? Föl akarok űni. Akkor kátoz valaki fölülrül: — Ni csak, valaki íledezik ott! — Hadd a fenébe! — ripakodik rá valaki. — Ha eccer meghótt, hát maragygyon hóttnak! Avval öntik a meszet. Erre már ész bekaptam. FÖUápászkottam és megfenye gettem ükét; — Nem addig van testvér! Én is ember vagyok! — és másztam kitelé a gödörbül. Mire fölértem, minden szaniléc elfutott. Nekem köllölt elfödenem a hó-takat. Megtettem szívesen. Csakhogy nci ^ vagyok köztük! — örvendeztem. Később gondútam az otthonvalókra, meg a fődre, meg a kincseimre. Keresem a bukszát, . . Nincs! Tapogatom a zst:r.gyeimet. . . Mind üres. Ijedten kapok a bekecsem aliára. Szent Isten, azt is fÖmeccették 1 Oda a tizenkét arankanál! Ekkor újra megszédültem, azután csak a kórházban ébredtem öntudatra. Aszonták, élet-halál közt vótam. — Mindig a pízemet kerestem, meg az arankanalakat. Rettenetesen szígyeltem ! Csak nem árútam el bűnömet? Akkor rímlett az eszembe, hogy mennyi tenger lopás, rablás szárad lölkömön. Ez vilt a sírba is, mer ha nem visz az ördög a harácsulás után, akkor nem gyut eszembe a dohányevís, meg a födvítel. Akkor aztán megfogadtam, hogy sohanem nyúlok italhoz, nem kívánom még a dohánynak a füstyit se, a máséra meg úgy tekintek, mint az ótár kincsire gye rekkoromban, csak fögyógyújjak és ne kerüjjek mégeccer a meszes gödörbe a hullák közé. Márton összerázkódoti: — Borzasztóak vótak, alázatosan je lentem. Most is látom meredt szemüket,
27
éL
érzem a rettenetes szagot, ami sebeikbül gyütt felém. — Ne gondoljon r á ! — Degondulok! Mindig azon imád kozom, hogy a jó Isten bocsássa meg,
amit ellene, vagy az embertársaim ellen' vétettem I Nem kírek se pízt, se fődet, csak a megváltozott szívemet vihessem haza családom köribe és otthon dobgyák ko porsómra az utolsó györöngyöt . , .
A P A CA Vidám, jókedvű, gondtalan: A gondját elvetette. Amikor tgész életét Isten kezébe tette.
Magának nincsen gondja, hát Másét veszi magára: Szenved a szenvedővel, az Árvával ö is árva.
Az apró gyermekek között Síaga is gyermekké lesz: Ó az Ú r megígérte, hogy A menny ilyeneké lesz.
S amikor az alkony leszáll És a kaput bezárták. Szívéből a Szentség előtt Föllángol az imádság.
Ha egy csöppség sírva fakad S hozzá siet panaszra, H allgatja édesanyaként S elkomolyodik arca.
öondtelt feje az Ü r szívén, Hideg kövön a térde . . , Ó mennyi künn a rossz, a b ű n : Ó vezekel most érte. MENTHES M IH Á U
Egy-két adat a magyar dicsőségből. Tükrös volt a neve annak a magyar embernek, aki V^örös Erik gályáját vezette 983-ban, mikor a normannok elérték Ame rika partjait és így megelőzték Kolumbuszt és Amerigo Veszpuccsit. Bulcsu kalandozó magyar vezér Han nibált utánozza, Napóleont 900 évvel meg előzve, átkel az Alpeseken. 1095-ben Szent László magyar ki rályt kérik fel Európa uralkodói, hogy vállalja a keresztes hadak fövezérletét. 1278-ban IV. László magyar király a Morva-mezei győzelmével megalapozta a Habsburgok világhatalmát. 1456-ban Hunyadi János diadalt arat a törökök fölött Nádorfehérvárnál. — V. M ik lós pápa elrendeli, hogy a diadal órájában, déli 12 órakor, örök emlékezetül a magya rokra, világszerte harangozzanak.
28
1485-ben Mátyás király bevonul Bécsbe. 1757-ben Hadik András generális Berlint sarcolja meg. 1785-ben a francia király Bercsényi László grófot Franciaország marsalljává nevezte ki. 1865-ben az északamerikai szabadságharcban két magyar altábornagy, öt magyar tábornok, tizenöt magyar ezredes, két ma gyar alezredes, tizenhárom magyar őrnagy és száztizenkét egyéb magyar tiszt har colt. A 39. newyorki gyalogezred magyarok ból állott. 1929-ben igen sok idegen nép között a birkenheadi cserkész világtáborban minden tekintetben a magyarok voltak az elsők. 1933-ban a világ összes cserkészei Gödöllőn táboroztak.
Szent Rntal segít. 1897-ben történt. Páduában élt bizonyos Beltroni nevű ember, kinek volt egy leánya, Ágnes. A leánynak egyik ujján rákfekélyek jelentek meg. A orvosok már lemondtak ápolásáról. A dolgot azonban nem lehetett abba hagyni, mert úgy látszott, hogy a fekélyek tovább terjednek és hova-tovább az egész testet el fogják borítani.
Néhány orvos azt tanácsolta, hogy a fekélyes ujjat le kell vágni. Ágnes ekkor tizenhárom keddet tar tott Szent Antal tiszteletére, hogy szaba dítsa meg a veszedelmes műtéttől. Azután a Szt. Antal bazilikába sietett. Mialatt a szent koporsója mellett imádkozott, ujja vissza nyerte teljes épségét és Ágnes ujjongva di csérte a körüiállókkal a nagy Csodatevőt.
Imádkozzunk meghalt szüléinkért.
Árpádházi Szent Erzsébetről van fel környezete előtt álmát. Ettől kezdve pedig jegyezve az alábbi történet. Ő maga sokat és buzgón imádkozott, mind Alig volt a kis királyleány 8 eszten addig, míg újra meg nem jelent neki ál dős, mikor álmában megjelent neki tragi mában anyja, aki megköszönte imáját és kusan elhunyt édesanyja, Gertrud királyné kijelentette, hogy már kiszabadult a tisz títótűzből és a boldogság útján van. . és így szólt: — Kedves gyermekem! Én már meg Ugyancsak ö volt az, aki pajtásait a haltam és a tisztítótűzben nagy gyötrel temetőhöz vezette s így szóit hozzájuk: — Gyermekek gyertek, kerüljük m meket szenvedek, mert az életemben el követett bűneimért az elégtételt elhanya a templomot, de közben imádkozzunk is. goltam. Kérlek imádkozzál értem, hogy az Emlékezzetek meg, hogy itt halottak van Isten rövidítse meg szenvedésem idejét és nak, akik egykor ép úgy mint mi, élők hogy ártatlanul szenvedett halálomat bű voltak . . . , és mi is nemsokára oly halot tak leszünk, mint azok. Szeressük azért neimért elégtételül elfogadja. Ennek hallása után a" kis Erzsébet az Istent és imádkozzuk együtt. Így tegyünk mi is. felébredt és nagyon sírt. Majd elbeszélte
29
(4.)
J\z Óceánok aranyhfdja.
Haradzsi még jobban röhögött: — Hát szép a hajó, úrfi ? Na ne ijedj meg, jó helyen vagy, csak egy a baj — és Pedro füléhez hajolva, fogcsikorgatva súgta neki — hogy fogoly vagy I — Hol az édesanyám ? I sikoltott fel élesen Irénke. Vigyenek hozzá! Erre mind többen jöttek tel a fedélzetre a mulatozó arat>ok közu! és röhögve, hahotázva vették körül a két kis síró rabmadarat. Haradzsi tovább gúnyolódott: — Na ne mérgelődj te kis spanyol hós, nem lesz baj, ezentúl majd dolgozol sokat, keveset eszel és ha mérgelődsz, ak kor külön kosztot kapsz. Ide nézz! — s erre korbácsot suhogtatott meg a levegőben. Pedro torkát a sírás fojtogatta, de nem akart sírni, hanem minden erejét összeszedve Haradzsira kiáltott: — Maga rabló, nem fél az Isten bün tetésétől ? Kérem, vigyen minket a partra ! Haradzsit felbőszítette a kisfiú bátorsága és mérgesen megfogta karját, másik ke zével pedig a keser\'esen s írd o g á ló Irénkéf. — Majd még kukoricázunk is, kis méregzacskó — ordította — , mars előre! Durván ráncigálta, tolta maga előtt a szegény gyermekeket. Közben nagyokat bukdácsoltak a sikos, sötét folyosókon, a létrákon majd lezuhantak, de Haradzsi nem törődött semmivel, legfeljebb nagyokat lö kött rajtuk ilyenkor. Itt az új otthonotok, állt meg Haradzsi, — ha kicsiny, ott a tenger, tágasabb. Mars b e ! Erre felnyitott egy csapóajtót s a szepegő gyermekeket egyszerűen belökte, majd nagy durranással lecsapta a süllyesztő desz káját, még meg is tiporta, h o ^ biztosan be legyen zárva. Pedro és Irén sikoltva zuhantak le, nem tudták hová esnek. De mégsem estek nagyot. Pedro ugyan bevágta egy kicsit a fejét, de amint első aléliságát>ól feléledi, első kérdése v o lt; — Irén, nem ütötted meg magad, hol vagy ? Irénke alig tudta a sírástól kinyögni, hogy nem esett semmi baja, csak a kar ját horzsolta le.
Pedro, anélkül, hogy körülnézett volna a szobában, még azt sem nézte meg, hogy kik azok, akik a sarokban gubbasz tanak, rögtön lehasított az ingéből egy sávot és gyengéden bekötötte Irén karját. Mély dörmögö hang csapott le rájuk az egyik sarokból. Irénke riadtan szorította vissza a sí rást és ijedt hüppögés közt dörgölte szét könnyeit. Félve körülnéztek új börtönükben. Valahol a sarokban pislákolt egy kanóc, kesernyés füstöt bodrozva a levegőbe. Olaj, petróleum, hal és még sokféle bűz fojtotta őket. Köröskörül emberek hevertek, rongyokon, szalmán, mélyen szuszogó gyermekek anyjuk ölén. A kis lyukban voltak vagy húszán. A legtöbbje 8 — 15 éves gyermek. Akik ébren voltak, bután bámultak a mennyezeten levő lyukon lezu hant gyermekekre. Senkisem szólt, csak a sarokban horkolt tovább az előbb még dörmögő öreg. Pedro megpróbálta a legközelebbi fiút valahogy szólásra bírni és odacsúszott a szalmájára. De az gorombán ellökle on nan és olyan boxot adott az oldalába, hogy feljajdult szegény gyermek. Hát öt még azok is gyűlölik, akik hasonló szerencsétlen sorsra jutottak mint ők? Hát ezentúl őt mindenki ü ti? Miért is hallgatott arra a ravasz rókára, Harad zsira ! A szakállas rabló emlékezetére újra fojtó keserűség szorította el torkát. Vagy hát ha már szenvednie kellett, jól van, ő bríja, de ez a gyönge kis szepegő leány itt, mi lesz ővele? Jaj! ha anyánk látna bennünket! Erre azután kitört belőle is a sírás. Hangos zokogásában elkeseredés, fájdalom, dac és düh tört magának utat; de erős, férfias elhatározás is, hogy ő kiáll mindent, amit csak rániér a szerencsétlen sors, de kis húgát meg fogja védelmezni mindenkivel szemben! Erre azután Irénkéből is felszakadt a visszafojtott sírás. Han gos zokogás verte fel a kuckó csendjét. A többiek azonban oda se néztek, csak egy 15 éves suhanc szólt álmosan: Hadd bőgjenek, ezentúl úgyis ez lesz a kenyerük! (Folyt, köv.)
30
Bűnösök menedéke. A Golgota magaslatán emelkedő kereszt alatt á ll a fá jdalm as Anya. A szUkozódás és átkozódás viharzó tengerében m in t vigasztaló vég rendelet csendül meg Jézus szava ^Asszony, íme a te fiad. — íme, a te anyád". Azóta Mária a m i anyánk és m i gyermekei vagyunk. Sok-sok gondolatot lehetne ezzel kapcso latban fejtegetni. M ost azonban, a halottak hó napjában egy gondolatot ragadjunk meg: ha Má
ria a mi anyánk, akkor ó szeret minket és boldogitásunkra törekszik. A gyarló, bűnös embernek pedig mi lehet nagyobb boldogsága, mint ha bűneiből kivetkőzve Teremtőjenek tiszta lel ket adhat át. Kérjük hát. kis Testvéreim, gyakran a jóságos Szűzanyát, vigyázzon lelkünkre életünk folyamán, ó vjo n meg bennünket minden bűntől és ha bűnbe estünk, mulassa meg újra azt az utat. amelyen szent Fiához eljuthatunk.
KIS LEVÉLSZEKRÉMY. Kedves fcis O lüosóim / November hónap ban illik m inél gyakrabban megemlékezni ked ves h alottainkró l. Ezt a célt szolgálja az Anyaszentegyház a halottak napjára engedélyezett bú csúval. „M in d e n keresztény hivő. a k i szenlgyónását elvégezte és a szentáldozáshoz járult, annyiszor nyerhet csak a halqttakért felajanlható teíjes búcsút, ahányszor november 1-én déltől a nov. m ásodikát bezáró éjfélig valam ely templo mot. nyilvános vagy félnyilvános kápolnát meg látogatja és h al M iatyánkot, Üdvözlégyet és D i csőséget e lim á d ko zik*. A templomlátogatásnak föltétele az, hogy az egyes látogatások közölt — akárm ilyen rövid időre is — elhagyjuk a templo mot. A k ik kéthetenkint gyónnak, azoknak nem szükséges külön elvégezni a szentgyónást. „A k ik n a p o n kin t tiszta szándékkal áldoznak, az összes búcsúkat elnyerhetik, még ha hetenkint egyszerkétszer el is hagyják a szentáldozást*. H asználjátok ki ezt az alkalm at, hogy m i nél több léleknek a szenvedésein enyhítsetek és ezáltal m inél több barátot szerezzetek a más világon N a g y Géza. Ö röm m el olvasom , hogy sze reted kis lapunkat. Nemcsak azért szereted, mert jó szórakoztató, hanem főleg azért, m ivel lelkednek bőséges táplálékot nyújt. Kívánom , hogy a gyerm ekkortól végig, amíg a jó Isten a földi küz delm ekben akarja lelkedet m egpróbálni, lapunk szellem e vezéreljen és legyen tanácsadód m in den problém ádban. A rejtvényeket csak küldd be bátran, ha alkalm asak lesznek, nagyon szívesen közöljük. Isten á ld jo n meg. S. A n ta /. Hogy m ilyen könyveket nem szabad olvasni, azt nehéz meghatározni. Tilos az olyan könyvek olvasása, m elyek indexen (til tott könyvek jegyzéke) vannak. Tilos azután azoknak a könyveknek olvasása, amelyek lel* künknek kárt okoznak. Á ltalában m indig legjobb
a gyóntatótól megkérdezni, hogy valamelyik köny vet olvashatjuk-e vagy nem. P. M. Sopron. Az Isten szerelete nem tűr korlátozást, emberi tekintetei. A szentségi Jézus iránti áhitat a lelket teljesen kielégili és ha sze retjük, Úszta szívvel szereljük áldoll Meg\'él!ónkal. akkor nem zavarhat meg bennünket " kör nyezel ellenséges, gúnyos viselkedése. odú te is szívedet egészen az isteni Mesternek Ne törődj senkivel és semmivel, imádkozzál sokat és ha teheted, vedd magadhoz naponkint a? szent Testéi. A gúnyolódok pedig csináljanak, am it akarnak, az a fontos, hogy te szeresd a jóságos Jézust. Leveledet máskor is szeretettel várom. „N apsugá r". Az élet nem olyan borús, m int am ilyennek mi látjuk. Sok-sok haszna is van a felhőnek. Ha m indig sütne a nap. akkor a föld kiszáradna, terméketlen lenne. A léleknek is szüksége van a megpróbáltatások áldásthozó fellegeire, mert ezek megvédik az öröm túlcsapongásailól. A z igazi szívörömet úgy sem befo lyásolhatja a múló baj, a szenvedés. A szentek iskolája ismerj a bűnbánatot és a komoly magábamélyedést, de nem a búskomorságot. Ezt az igazságot az érti meg. akinek a lelki nyugalma szakadatlan imádságba és komoly munkába ke rü lt és a kik a harcban meg is állták a helyüket. Ilyen légy te is. Rejtvény megfejtőknek. Kérlek benneteket, kedves Olvasóim, hogy a megfejtésekhez mindig pontos címet küldjetek. Mindenegyes megfejtő nek a címére szükség van. még a csoportos be küldőknél is. A határidő után érkező megfejté seket már nem tudjuk figyelembe venni, A ju talm akat csak azoknak küldjük el, akiknek pon tos címük van. A hiányos cím miatt visszakül dött tárgyakat nem adjuk mégegyszer postára. Felkérem m^^g a helybeli megfejtőket, hogy a ju talm akat lehetőleg személyesen vegyék át (a ferencrendi zárda portáján).
31
1. Keresztrejtvény.
K ö z ii; Bősze László,
Megfejtési h a tá rid ő : n ov. 20
(10 p o n t.) 6
■ s a lü 16
il
14
18
IS
1<
IS
17
11
ti
23 27 90
^4
SÍ
'36
se
'36
JB S
4i
I
Vízszintes s o ro k : I. K iválasztó szerv. 4. A z elem legkisebb része. 7. Féltve. 9. Jókai is az volt. 10. Sir 12. Tréfa. 14. Rag. 25. Női név. 17. K ö ltő i m űfaj. 18 Családtag. 19. Női becéző név. 21. Időm érlék. 22. K z. z. 23. Ü rm érték. 24. M éhek lakása. 26. Szeretek lal 28. Kopasz. 29. Z -vel száműzött királyn é. 31. Jegyes. 33 Cipész szerszám. 34. va ló d i. 36. Fém. 37. A fejben van 38. A paradicsom la kó ja volt. 40. Gyüm ölcs. 41. Női név Függőleges s o r o k : 1. Üt ikerszava. 2. Fűszer. 3 L 39. vízszintest. 4. Jegyes. 5. Á lló víz. 6. ö n . 8. Á l lam i haszon. 9. istennel va ló beszélgetés. I I . Ll-el író m űfaj. 13. H elyhat. szó. 14. Rokon. 16. A kéz része 18. ír. Rizsa közepe. 21. M indennek van. 24. Test rész. 25. így (lat.). 27. Im ádkozom ( la t). 28. A csoma golás anyag súlya. 29. Úgy ikerszava. 30. Fazék közepe 32. Női név. 34. Járom. 35. R itka férfinév. 37. Fordítva most. 39. Rangjelző.
11. S z ó re jtv é n y . (15 p o n t.)
K ö z li: Bősze Béla,
4. H ány püspökség van Csonka-M agyarország területén ? 5. K ik írták le a Szentírást ?
Az első számban közölt rejtvények m egfejtése: 111. K is h itta n ó ra . (5 p o n t.)
1 . M elyek a szentmise főrészei ? ') é rin th e tik kéz^el a legm éltóságosabb ^ * K ik Oltóriszenlséget ? 3. T űrt vag>' engedélyezett-e a sárgaszínű miseruha ?
1. B ű v ö s n é g yze t.
2 9 6 6 1 3 9 3 1 2 6 9
2 9 6
2
Ü. L ó u g rá s re jtv é n y . Jézus és M á ria szent Szíve. III. S z ó re jtv é n y e k . 1. Vízözön. 2. D in a mó. 3. Pékinas.
A z e lső szá m b a n k ö z ö lt re jtv é n y e k h e ly e s m e g fe jtő i a k ö v e tk e z ő k is o rs o lt ju ta lm a k b a n ré s z e s ü ln e k : R ó z s a fú z é r: S^abó (jiz e lla N agykanizsa í d rb . o.viddlf ezúsí ie r u s Szíve e re m : Cser jés A n ta l Baja. í — í d rb . múoészi M a d o n n a k é p : Eglsáer István Győr. Cser Sándor Pápa. H orváth Béla Zalaegerszeg. K om árom y M ária D om bóvár, K ö vér Péter Szeged, l ~ 1 drb. képes levelezőlap a Szent A n t a l szövetség o lt á r á r ó l: P á lfy M ária, M agdolna Sopron. H ázelhuber Ferenc T olna. Ráth Éva Szarvasd. Scheireiber Á rp á d Nagyatád. Bősze Judit Pápa, Bognár M á ria C elldöm ö lk, N ovák Ernő S átoraljaújhely. Vehner Odette Budapest. K o m já th y T ih a m é r M iskolc, M agyar Elem ér Barcs, / drb. s z a p p a n : Bognár János Esztergom. 2—2 drb. i r o n : Pápai Ilona Nagykanizsa. Palásthy K lá ra Szekszárd. Nagy E m il Szany. Guczogi G yula Zalaegerszeg. H erm ann Ferenc Barcs. 2 —2 drb. levelezőlap H o rv á th L a c ik j r ó t : Földes Pál Bősárkány, H a jn ó czky István Pápa, K ó n ya M á ria Szom bat hely. ^ r m á n Ferenc N. Kanizsa. Nagy Géza Győr. I — I d rb - tő r lő - g u m i: Osgyáni K á lm á n M iskolc. Szilágyi László Pereces. Dsida Erzsébet Győr. 4 —4 d rb szentkép : Gyulassa A n d o r M isko lc. Rátkovics V inc« Sopron. Baráth István Pápa. R ikler Janka T olna. Bea József Esztergom. Nagy József Bicske. Polgár László Pápa. B lagojevics Erzsébet. H orváth Ilo n a N agykanizsa, B eriha K álm án Szany, Foltin G izella Esztergom. M esierházy Ferenc Rábatam ási, H ajas E rv in K irá ld . Bartos Im re Németboly. Pauer Jenő Pápa. Nemes József Zalaegerszeg. Sasvári K a ro lin (S ze n tkirá lyi-ű t) Budapest. K lé z li János. Simon Jenő Szekszárd. Ferency V ilm a Pápa. 3 —3 d rb . szenffee'p.* Németh Ágoston Nagylózs. Lipcsey Béla S átoraljaújhely. Sterm ecki István Pápa. D rexler János G yőr. Ferenczy T ib o r Pápa. M en y hárt László M iskolc. Németh M argit. Kardos Etel N agykanizsa. M aradics M agda Pápa, Neuberger M ih á ly Győr. Csere A n ia l Sopron. H ubert A rtu r Pápa. K ovács Zsuzsika N agykanizsa. H erberker M áié Babocsa. R icker Á rpád G yim ót, Strachbacher V ilm a Sopron, Bokros M á ria N agykanizsa, Hégél Zsuzsika Pápa, Sulcenbaher Ilona Barcs. __________ L a p tu la jd o nos és k ia d ó : A Szűz M á riá ró l nevezett Ferences Rendtartom ány. Felelős szerkesztő ; P. M arkó M arce ll 0 . F. M. Keresztény Nemzeti N yom davállalat R-T, Pápa.
32
Egyházm. és rendi jóváhagyással. Felelős : Nemcsics Elek ügyv. igazgató.