BEVEZETÉS
BEVEZETÉS Az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése szerint az adótörvények alkalmazása során (a jövedéki törvény kivételével), az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek, szolgáltatások és építmények vonatkozásában az alábbi besorolási rendeket kell irányadónak tekinteni: a) a termékek vonatkozásában a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31-én hatályos vámtarifaszámait és árumegnevezéseit; b) a szolgáltatások tekintetében a Szolgáltatások Jegyzékének 2002. szeptember 30-án hatályos szolgáltatási jegyzékszámait és -megnevezéseit; c) az építmények esetén az Építményjegyzék 2002. július 31-én hatályos építményjegyzék-számait és megnevezéseit. A fent felsorolt besorolási rendeket tartalmazó kiadványunkat az alábbiakban részletezett struktúrában dolgoztuk fel. I. rész: JOGSZABÁLYOK Először bemutatjuk azon adójogszabályok 2006. szeptember 1-jétől hatályos szövegeinek kivonatait, amelyek a besorolási rendek összeállítása szempontjából releváns rendelkezéseket tartalmaznak, azaz: amelyeknek bizonyos szabályait (előírásait) feldolgoztuk a Kereskedelmi Vámtarifa, a Szolgáltatások Jegyzéke, illetőleg az Építményjegyzék táblázatos részében. II. rész: KERESKEDELMI VÁMTARIFA A Kereskedelmi Vámtarifát a 64/1995. (XI. 24.) IKM–PM együttes rendelet hirdette ki 1996. január 1-jei hatállyal. Ezt követően e jogszabályt számos alkalommal módosították. Ezekből a módosító jogszabályokból azokat, amelyek a besorolási rend alapját képező vámtarifaszámokat és árumegnevezéseket érintették, maradéktalanul átvezettük az alaprendeletbe. Mindezen módosítások feldolgozása és az alaprendeletben közzétett vámtarifaszámokkal és árumegnevezésekkel egységes szerkezetbe foglalása után állt össze a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31. napján hatályos besorolási rendje. A Kereskedelmi Vámtarifa táblázatos része 1–2. számú oszlopainak tartalmát – a vámtarifaszámokat és az árumegnevezéseket – a Kereskedelmi Vámtarifa kihirdetéséről szóló 64/1995. (XI. 24.) IKM–PM együttes rendelet 3. §-a és 2. számú melléklete alapján állítottuk össze. Ezt a két oszlopot kiegészítettük további négy oszloppal, amelyek az alábbi adatokat (információkat) tartalmazzák: a) a 3. számú, „Áfa (%)” jelű oszlopban találhatók az általános forgalmi adóról szóló törvény által meghatározott – 2006. szeptember 1-jétől hatályos – adómértékek (20% és 5%), illetve tárgyi adómentességek („TAM” jelöléssel); b) a 4. számú, „Kvt. díj” elnevezésű oszlopban láthatók a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben előírt környezetvédelmi termékdíjakra utaló adatok. Az előbbiek szerint alkalmazott díjaknál és a díjakra utaló rövidítéseknél – bizonyos, indokolt esetekben – feltüntetett indexek arra utalnak, hogy az adott rövidítés pontos jelentésére, illetve a termékdíj alkalmazásának szabályaira vonatkozó magyarázatot az adott árucsoport végén szereplő végjegyzetek között tüntettük fel; c) az 5. számú, „Más adók” című oszlopban találhatók – bizonyos vámtarifaszámok és termékek sorában – a jövedéki törvény által meghatározott jövedéki adómértékek és adótételek „J”, illetve a regisztrációs adóról szóló törvényben meghatározott adótételek „R” jelöléssel, továbbá a jövedéki törvény szerinti „ellenőrzött” és „megfigyelt” termék-státuszra vonatkozó jelölések (bizonyos, indokolt esetekben a fogalmak magyarázatát tartalmazó, az adott árucsoport végén található végjegyzetekre utaló indexekkel együtt); d) a 6. számú, „Egyéb” oszlopban – egyes vámtarifaszámok és árumegnevezések sorában – olvasható rövidítések és fogalmak jelentése a következő:
27
BEVEZETÉS
da) az „Lk” rövidítés és az azt követő százalékszám: a társasági adóról szóló törvény 2. sz. mellékletében, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvény 11. számú melléklete II/3. pontjában meghatározott leírási kulcs mértéke; db a „Lev. jog korl.” rövidítés: az áfa-törvény 33. §-ában foglaltak értelmében az adott termék beszerzése esetén az előzetesen felszámított általános forgalmi adó egyáltalán nem, vagy csak bizonyos korlátozások, illetve feltételek mellett vonható le az adóalany által fizetendő áfa összegéből; dc) a „Tárgyi adóm. kiv.” jelzés: az áfa-törvény 31. § (6) bekezdése a) pontjának hatodik albekezdése szerint a termékre nem vonatkozik a vámmentes termékimportot egyébként megillető tárgyi adómentesség; dd) a „Fordított adózás” jelzés: az áfa-törvény 40. § (12) bekezdése és 10. számú melléklete szerint a fordított adózás szabályai alá tartozó termék; de) a „Jöv. eng.” rövidítés: a jövedéki törvény 103. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a termékkel kereskedni (értékesíteni vagy beszerezni, illetve exportálni vagy importálni) csak a jövedéki törvényben meghatározott engedéllyel lehet; df) az „Adójegy” jelzés: a jövedéki törvény 98. §-ában foglaltak szerint a termék szabadforgalomba bocsátása kizárólag olyan adójeggyel ellátva megengedett, amelyen a kiskereskedelmi eladási ár feltüntetésre került; dg) a „Komp. felár” jelzés és az azt követő százalékszám: az általános forgalmi adóról szóló tövény 4. számú mellékletének I. részében a mezőgazdasági tevékenységek körében előállított egyes termékekre meghatározott kompenzációs felár mértéke a felvásárlási ár %-ában; e) az előző pontokban felsorolt oszlopokban az egyes adómértékek vagy adótételek, illetve rövidítések és fogalmak mellett alkalmazott „ex” jelzések azt jelentik, hogy az adott adómérték, adótétel, illetve – rövidítéssel jelzett – szabály csak a vámtarifaszámhoz tartozó termékek egy meghatározott, szűkebb körére alkalmazható. Ilyen-kor mindenképpen célszerű az aktuális adójogszabály rendelkezéseinek tanulmányozása annak tisztázása céljából, hogy a megjelölt adómérték vagy adótétel, illetve szabály pontosan mely termékekre, illetve a termékek mely körére alkalmazandó. Ha egy vámtarifaszám és árumegnevezés által meghatározott árukörön belül két különböző adómérték (pl. 20%-os és 5%-os áfa) alá tartozó termék is található, akkor az általános árumegnevezés és az általános adómérték (a 20%) normál betűtípussal szerepel, míg a másik, szűkebb körbe tartozó termék megnevezését és adómértékét az „Ebből:” szóval és dőlt betűs nyomtatással jelöljük (pl. a 6602 vámtarifaszámnál: „Ebből: fehér bot vakoknak”, „5”). Tekintettel arra, hogy a szűkítő meghatározások szövege az adótörvényekben esetenként rendkívül hosszadalmas, ezek a definíciók bizonyos esetekben rövidítve szerepelnek az „Ebből:” kifejezés után. Ezekben az esetekben feltétlenül indokolt ellenőrizni az áfa-törvény rendelkezéseit abból a szempontból, hogy azok pontosan milyen módon definiálják azoknak a termékeknek a körét, amelyekre az „Ebből:” jelzés irányul. Hangsúlyozottan ki kell emelnünk azt, hogy a kiadványban a Kereskedelmi Vámtarifa táblázatos részének 1–2. számú oszlopai, illetőleg azok tartalma (vagyis: a vámtarifaszámok és az árumegnevezések, az „Ebből:” kezdetű dőltbetűs árumegnevezéseket kivéve) teljes mértékben és minden tekintetben azonosak a jogszabályként kihirdetett Kereskedelmi Vámtarifával. Ezzel szemben a táblázat 3–6. számú oszlopaiban feltüntetett adómértékek és adótételek, illetve egyéb információk összessége nem jogforrás, hanem az adótörvények egyes adatait táblázatba foglaló – tájékoztató jellegű – feldolgozás. Az adómértékek és adótételek, illetve egyéb szabályok biztonságos, megnyugtató és hiteles megállapításához az aktuális adótörvény előírásait is tanulmányozni és alkalmazni kell. E jogszabályok kivonatos közlése kiadványunk első részében megtalálható. Végül szükségesnek tartjuk felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy a Kereskedelmi Vámtarifa alkalmazása során célszerű fokozott figyelmet fordítani két fontos körülményre. Egyrészt: egy árunak a Kereskedelmi Vámtarifa besorolási rendjében történő pontos és jogszerű elhelyezéséhez nem nélkülözhető a Kereskedelmi Vámtarifa kihirdetéséről szóló 64/1995. (XI. 24.) IKM–PM együttes rendelet 1. számú mellékletében meghatározott áruosztályozási előírások – a Harmonizált Rendszer alkalmazásának általános szabályai – ismerete és alkalmazása (ezek a szabályok a Kereskedelmi Vámtarifa táblázatos része előtt találhatók meg e könyvben). Másrészt: a jövedéki törvény és a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény 28
BEVEZETÉS
besorolási rendjének alapja nem a fentiekben említett Kereskedelmi Vámtarifa, hanem a Kombinált Nómenklatúra (az Európai Közösség közös vámtarifája) különböző időpontokban hatályos kódszámai és árumegnevezései. Bár a jövedéki adók és engedélykötelezettségek, illetve a környezetvédelmi termékdíjak feldolgozása során legjobb tudásunk szerint igyekeztünk a Kereskedelmi Vámtarifa egyes vámtarifaszámaihoz tartozó árumegnevezések sorában feltüntetni az előbb említett jogszabályokban a Kombinált Nómenklatúra különböző időpontokban hatályos változatai alapján kihirdetett adatokat, egy esetleges jogvitában azonban csak az eredeti jogforrás lehet mérvadó: ilyenkor mindenképpen meg kell állapítani, hogy az adott jogszabály a Kombinált Nómenklatúra mely időpontban hatályos szövegét tekinti irányadónak, és a vitatott kérdés eldöntésénél ezt kell alkalmazni. III. rész: SZOLGÁLTATÁSOK JEGYZÉKE (SZJ) A Szolgáltatások Jegyzékét a KSH elnökének 9004/2002. (SK 7.) KSH közleménye hirdetette ki a Statisztikai Közlöny 2002. évi 7. számában (2002. augusztus 1-jei hatállyal). E kiadvány összeállításánál – az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak megfelelően – a Szolgáltatások Jegyzékének 2002. szeptember 30. napján érvényes szövegét (SZJ-számait és szolgáltatásmegnevezéseit) vettük alapul. A Szolgáltatások Jegyzéke táblázatos része első két oszlopának tartalmát – a szolgáltatások jegyzékszámát és a szolgáltatások megnevezését – a 9004/2002. (SK 7.) KSH közlemény alapján állítottuk össze. Ezt a két oszlopot kiegészítettük még további két oszloppal, amelyek az alábbi adatokat (információkat) tartalmazzák: a) a harmadik, „Áfa (%)” jelű oszlopban találhatók az általános forgalmi adóról szóló törvény által meghatározott – 2006. szeptember 1-jétől hatályos – adómértékek, illetve tárgyi adómentességek („TAM” jelöléssel); b) a negyedik, „Egyéb”című oszlopban – bizonyos szolgáltatásoknál – olvasható rövidítések jelzése a következő: ba) „Lev. jog korl.”: az áfa-törvény 33. §-ában foglaltak értelmében az adott szolgáltatás igénybevétele esetén az előzetesen felszámított általános forgalmi adó egyáltalán nem, vagy csak bizonyos korlátozások, illetve feltételek mellett vonható le az adóalany által fizetendő áfa összegéből; bb) a „Komp. felár” jelzés és az azt követő százalékszám: az általános forgalmi adóról szóló tövény 4. számú mellékletének I. részében a mezőgazdasági tevékenységek körében nyújtott egyes szolgáltatásokra meghatározott kompenzációs felár mértéke a szolgáltatási díj %-ában; c) az előző pontban említett oszlopban a „Lev. jog korl.” rövidítés mellett alkalmazott „ex” jelzés azt jelenti, hogy az adott szabály csak a szolgáltatási jegyzékszámhoz tartozó szolgáltatás egy meghatározott, szűkebb körére alkalmazható. Ilyenkor mindenképpen célszerű az aktuális adójogszabály rendelkezéseinek tanulmányozása annak tisztázása céljából, hogy a megjelölt szabály pontosan mely szolgáltatásokra, illetve a szolgáltatások mely körére alkalmazandó. Ha egy szolgáltatási jegyzékszám és szolgáltatás-megnevezés által meghatározott szolgáltatási körön belül az általános adómérték (pl. 20%) és tárgyi adómentesség alá tartozó szolgáltatás is található, akkor az általános szolgáltatás-megnevezés és az általános adómérték (a 20%) normál betűtípussal szerepel, míg a tárgyi adómentes körbe tartozó szolgáltatás megnevezését és adómértékét az „Ebből:” szóval és dőlt betűs nyomtatással jelöljük. Tekintettel arra, hogy a szűkítő meghatározások szövege az adótörvényekben esetenként rendkívül hosszadalmas, ezek a definíciók bizonyos esetekben rövidítve szerepelnek az „Ebből:” kifejezés után (például a 70.11.11.0 szolgáltatási jegyzékszámnál: „Ebből: lakóingatlan értékesítése az áfa-tv. 2. sz. mell. 2. pontjában foglaltak szerint”, „ TAM”). Szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy a kiadványban a Szolgáltatások Jegyzéke táblázatos részének első két oszlopa, illetőleg azok tartalma (vagyis: a szolgáltatások jegyzékszámai és azok megnevezései, az „Ebből:” kezdetű dőltbetűs megnevezéseket kivéve) teljes mértékben és minden tekintetben azonosak a KSH által kihirdetett Szolgáltatások Jegyzékével. A táblázat következő két oszlopában feltüntetett adómértékek és egyéb információk összessége azonban nem jogforrás, hanem az adótörvények egyes adatait táblázatba foglaló – tájékoztató jellegű – feldolgozás. Az adómértékek és egyéb szabályok biztonságos, megnyugtató és hiteles megállapításához az aktuá-
29
BEVEZETÉS
lis adótörvény előírásait is tanulmányozni és alkalmazni kell. E jogszabályok kivonatos közlése kiadványunk első részében megtalálható. IV. rész: ÉPÍTMÉNYJEGYZÉK (ÉJ) Az Építményjegyzéket a KSH elnökének 9006/1999. (SK. 5.) KSH rendelkezése hirdette ki a Statisztikai Közlöny 1999. évi 5. számában (2000. január 1-jei hatállyal). E kiadvány összeállításánál – az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak megfelelően – az Építményjegyzék 2002. július 31. napján érvényes szövegét (építményjegyzék-számait és -megnevezéseit) vettük alapul. Az Építményjegyzék táblázatos része első két oszlopának tartalmát – az építmények jegyzékszámát és azok megnevezését – a 9006/1999. (SK 5.) KSH rendelkezés alapján állítottuk össze. Ezt a két oszlopot kiegészítettük még további két oszloppal, amelyek az alábbi adatokat (információkat) tartalmazzák: a) a harmadik, „Áfa (%)” jelű oszlopban találhatók az általános forgalmi adóról szóló törvény által meghatározott – 2006. szeptember 1-jétől hatályos – adómértékek, illetve tárgyi adómentességek („TAM” jelöléssel); b) a negyedik, „Egyéb”című oszlopban – bizonyos építményeknél – olvasható „Lk” rövidítés és az azt követő százalékszám, amely a társasági adóról szóló törvény 2. sz. mellékletében, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvény 11. számú melléklete II/3. pontjában meghatározott leírási kulcs mértéke. Az előbbiek szerint alkalmazott rövidítéseknél és százalékszámoknál – bizonyos, indokolt esetekben – feltüntetett indexek arra utalnak, hogy az adott rövidítés pontos jelentésére, illetve a leírási kulcs alkalmazásának szabályaira vonatkozó magyarázatot az Építményjegyzék végén szereplő végjegyzetek között tüntettük fel; c) az előző pontban említett oszlopban az „Lk” rövidítés mellett alkalmazott „ex” jelzés azt jelenti, hogy az adott rövidítéssel jelzett szabály csak az építmény-jegyzékszámhoz tartozó építmények egy meghatározott, szűkebb körére alkalmazható. Ilyenkor mindenképpen célszerű az aktuális adójogszabály rendelkezéseinek tanulmányozása annak tisztázása céljából, hogy a megjelölt szabály pontosan mely építményekre, illetve az építmények mely körére alkalmazandó. Ha egy építmény-jegyzékszám és -megnevezés által meghatározott építmény-körön belül az általános adómérték (20%), illetve tárgyi adómentesség alá tartozó építmény is található, akkor az általános építménymegnevezés és az általános adómérték (a 20%) normál betűtípussal szerepel, míg a másik, szűkebb körbe tartozó építmény megnevezését és tárgyi adómentességét az „Ebből:” szóval és dőlt betűs nyomtatással jelöljük (pl. a 1110 építmény-jegyzékszámnál: „Ebből: lakóingatlan értékesítése, illetve pénzügyi lízing keretében történő átadása”, „TAM”). Tekintettel arra, hogy a szűkítő meghatározások szövege az adótörvényekben esetenként rendkívül hosszadalmas, ezek a definíciók bizonyos esetekben rövidítve szerepelnek az „Ebből:” kifejezés után. Felhívjuk az olvasók figyelmét arra, hogy a kiadványban az Építményjegyzék táblázatos részének első két oszlopa, illetőleg azok tartalma (vagyis: az építmények jegyzékszámai és azok megnevezései, az „Ebből:” kezdetű dőltbetűs megnevezéseket kivéve) teljes mértékben és minden tekintetben azonosak a KSH által kihirdetett – jogforrásnak minősülő – Építményjegyzékkel. Viszont a táblázat következő két oszlopában feltüntetett adómértékek és egyéb információk összessége nem jogforrás, hanem az adótörvények egyes adatait táblázatba foglaló – tájékoztató jellegű – feldolgozás. Az adómértékek és egyéb szabályok biztonságos, megnyugtató és hiteles megállapításához az aktuális adótörvény előírásait is tanulmányozni és alkalmazni kell. E jogszabályok kivonatos közlése kiadványunk első részében megtalálható. V. rész: TEVÉKENYSÉGEK EGYSÉGES OSZTÁLYOZÁSI RENDSZERE (TEÁOR’03) A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerét (TEÁOR’03) a KSH elnökének 9003/2002. (SK. 6.) KSH Közleménye hirdette ki a Statisztikai Közlöny 2002. évi 6. számában (2002. augusztus 1-jei hatállyal).
30
BEVEZETÉS
Ez az osztályozási rendszer tartalmazza a gazdasági tevékenységek új, az Európai Unió által alkalmazott osztályozáson alapuló egységes ágazati osztályozási rendszerét. A TEÁOR’03 táblázatos része első két oszlopának tartalmát – a TEÁOR jegyzékszámot és a tevékenység megnevezését – a 9003/2002. (SK. 6.) KSH Közlöny alapján állítottuk össze. Ezt a két oszlopot kiegészítettük még a „Telepengedély” elnevezésű oszloppal, és ebben az oszlopban az „Engedélyhez kötött” jelzést tüntettük fel annak a tevékenységnek a sorában, amely a 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet előírásai értelmében csak telepengedély birtokában gyakorolható. VI. rész: VÁMTARIFA MAGYARÁZAT A Magyar Közlöny 1996. évi 1. számában – 1996. február 9-én – jelent meg a pénzügyminiszter 1/1996. (I. 9.) PM rendelete a Vámtarifa Magyarázatról szóló 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet módosításáról. Ez a módosító jogszabály 1996. január 1-jei hatállyal egy új – a Kereskedelmi Vámtarifa alkalmazásával kapcsolatos áruosztályozás részletes szabályait tartalmazó – Vámtarifa Magyarázatot hirdetett ki a 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet 1. számú mellékleteként, amikor kimondta: „A Kereskedelmi Vámtarifa alkalmazásával kapcsolatos áruosztályozás részletes szabályait tartalmazó Magyarázatot az 1. számú melléklet tartalmazza”. Ezen kívül ez a jogszabálymódosítás rendelkezett még arról is, hogy a Vámegyüttműködési Tanács (új angol nevén: World Customs Organization) Harmonizációs Rendszer Bizottságának áruosztályozási döntéseit a 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet 2. számú mellékletében kihirdeti (ezek az ún. I. számú Áruosztályozási rendelkezések a Kereskedelmi Vámtarifához). Ezt követően 2002. július 31-ig a Vámtarifa Magyarázatot tizenhárom alkalommal módosították. Ez a kiadvány a módosításokkal, illetve a kiegészítésekkel és helyesbítésekkel egységes szerkezetbe foglalva tartalmazza a 2002. július 31-én hatályos Vámtarifa Magyarázatot (tekintettel az adózás rendjéről szóló törvény azon rendelkezésére, amely szerint a termékek vonatkozásában a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31-én hatályos vámtarifaszámait és árumegnevezéseit kell irányadónak tekinteni). Abból a célból, hogy a vámtarifaszámokhoz kapcsolódó magyarázatok, illetve az I. számú Áruosztályozási rendelkezések közötti összefüggések könnyen – és egy helyen – áttekinthetőek legyenek, a kötetbe az egyes vámtarifaszámok magyarázatának végére szerkesztettük be az adott vámtarifaszámokhoz kapcsolódó I. számú Áruosztályozási rendelkezéseket. Annak érdekében, hogy a magyarázat módosított (helyesbített) szövege az eredeti szöveghez képest megkülönböztethető legyen, a módosított (helyesbített) szövegrészeket egy sorszámos indexszel láttuk el, és a Vámtarifa Magyarázat végén közzétettük, hogy mely index melyik módosító jogszabályt, illetve helyesbítést jelenti. VII. rész: A SZOLGÁLTATÁSOK TARTALMI MEGHATÁROZÁSA Az alábbiakban a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott „Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ’03)” második, javított kiadása (ISSN 0324–5985 és ISSN 1219–2287) alapján összefoglaljuk azokat a tudnivalókat, amelyek segítséget nyújtanak a szolgáltatások tartalmi meghatározásainak eredményes alkalmazásához. 1. A Szolgáltatások Jegyzékének célja és rendeltetése A Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az a rendeltetése, hogy a társadalomban és a gazdaságban végzett sokrétű szolgáltatást rendszerezze, csoportosítsa és kóddal ellássa, az egyes szolgáltatásfajták azonosítását lehetővé tegye a termelés, a forgalmazás, a felhasználás során, és így biztosítsa gazdasági jellemzőik (ár, ráfordítás, eredmény stb.) statisztikai megfigyelését. A jegyzék a szolgáltatások részletes, rendszerező felsorolását tartalmazza. A rendszerezés alapját a szolgáltatást meghatározó módon jellemző szolgáltatótevékenység, maga a létrehozott hasznos eredmény, illetve a szolgáltatás igénybevételének feltételei képezik. A rendszerezés legkisebb elemei (legalsó fokozatok) általában nem konkrét egyedi szolgáltatások, hanem azok azonos nemű és jellegű csoportjai. 31
BEVEZETÉS
A jegyzék statisztikai alkalmazásra készült, így más célra való felhasználás esetén erre és az alkalmazott statisztikai módszertanra, a lehetőségekre és korlátokra egyaránt tekintettel kell lenni. 2. A szolgáltatás fogalma Szolgáltatás olyan tevékenység eredménye, amely a szükségleteket jellemzően a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki; általában nem ölt anyagi-tárgyi formát, hanem a gazdasági egységek, objektumok, személyek állapotának hasznos megváltoztatásában, illetve megőrzésében nyilvánul meg. Részletesebben kifejtve: a statisztikai számbavétel szempontjából szolgáltatásnak minősül az olyan, társadalmilag szervezett gazdasági tevékenység hasznos, végső eredménye, amely irányulhat a személyek, közösségek, a társadalom egésze, a gazdasági szervezetek, információk, objektumok (tárgyak, folyamatok, rendszerek) egyes jellemzőinek (így pl. helyzetük, állapotuk, műszaki, művészeti, kulturális színvonaluk és információállapotuk stb.) hasznos megváltoztatására, kiegészítésére, helyreállítására, megőrzésére, védelmére, képviseletére, szervezésére, irányítására, fejlesztésére, új ismeretek megszerzésére, a káros hatások megelőzésére, elhárítására, a kockázatok vállalására. A szolgáltatás rendszerint nem ölt anyagi-tárgyi formát, hanem általában az jellemzi, hogy a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki a szükségleteket úgy, hogy a szolgáltatás végzése (termelése) és igénybevétele (fogyasztása) időben részben vagy teljesen egybeesik. A szolgáltató tevékenység hasznos eredményei közé sorolható pl. tárgyak, létesítmények, objektumok javítása, karbantartása, felújítása, tervezése, összeszerelése, csomagolása, tárolása, szállítása, elosztása, gyártási, feldolgozási részfolyamatainak bérmunkában való elvégzése, minőségének ellenőrzése, információk gyűjtése, feldolgozása, tárolása, továbbítása, átadása, szétosztása, a gazdasági szervezetek működését, termelését segítő eszközkölcsönzés, adatfeldolgozás, üzletviteli, műszaki tanácsadás, hirdetés, piackutatás és reklám, ügyviteli, jogi és egyéb gazdasági szolgáltatás, személyek, tárgyak helyváltoztatása, áruk fogyasztókhoz való eljuttatása, pénzügyi, biztosítási műveletek végzése, személyek, közösségek oktatási, kulturális, művelődési, egészségügyi, szórakozási, üdülési, utazási, testedzési és más személyes szükségleteinek kielégítése, a társadalom egészének, közösségeinek igazgatása, védelme, képviselete, szociális, kommunális ellátása, érdekképviselete, kutatási-fejlesztési tevékenység és törvényhozás. A gazdasági tevékenység hasznos eredménye termék vagy szolgáltatás lehet. Gazdasági tevékenységről akkor beszélhetünk, amikor különböző erőforrások, termelési eszközök, munka, technológiai ismeret, szellemi termék, know-how stb., anyag és információ (inputok) felhasználásával azoktól különböző új termék vagy szolgáltatás (output) jön létre. A gazdasági tevékenység körébe tartoznak a bevétel elérése érdekében végzett tevékenységek mellett az ingyenes, a részben vagy egészben az állam, illetve önkormányzat által finanszírozott vagy nonprofit jelleggel végzett tevékenységek is (pl. közigazgatás, oktatás, egészségügy, közösségi szolgáltatások). Nem minősül gazdasági tevékenységnek a munkaviszony, a szövetkezeti tagsági viszony, vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzett tevékenység, illetve az ehhez jellegében hasonló, a megbízó felelőssége, a felek alá-fölé rendeltségi helyzete (pl. teljesítés, díjazás, erőforrások stb. tekintetében) és egyéb önálló kockázatot, felelősséget, vállalkozói szabadságot részben vagy egészben nélkülöző körülmények keretében végzett tevékenység. Nem tartoznak a szolgáltatások közé: a) a jövedelemelosztási folyamatok, pénzügyi transzferek (pl. kamatok, osztalékok), az állami költségvetés és elkülönített alapjai felosztása fejezetekre, címekre, ösztöndíjak, pénzügyi és biztosítással kapcsolatos transzferek, vagyoni és tőketranzakciók, vám-, adó- és illetékfizetések, szubvenciók, kártérítések, társadalombiztosítási be- és kifizetések, bírságok, büntetések, készpénz és egyéb pénzhelyettesítő eszközök; b) a törvényes kereteken kívüli, jogellenes tevékenységek (pl. lopás, rablás, csempészet). 3. A statisztikai nómenklatúrák rendszere és a Szolgáltatások Jegyzéke A statisztikai munka alapkövetelménye, hogy rendelkezésre álljanak általános, kölcsönösen elfogadott, a társadalmi, gazdasági jelenségeket objektíven, stabilan lefedő osztályozások és fogalmak, amelyek közös 32
BEVEZETÉS
nyelvet jelentenek az adatok gyűjtésénél, feldolgozásánál, publikálásánál és felhasználásánál, valamint az adatok térbeli, időbeli összehasonlításánál – nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi vonatkozásban is. Ezt felismerve igen jelentős erőfeszítések folynak a nemzetközi szervezetekben a különböző célú és felhasználású osztályozások összehangolására, korszerűsítésére, a stabil, összefüggő, konzisztens rendszer kialakítására. 4. A Szolgáltatások Jegyzékének jellemzői Az SZJ hétszintű hierarchikus osztályozás. Az első hat szint kódszáma, struktúrája és tartalma megegyezik az Európai Unió által alkalmazott CPA (Classification of Products by Activity) szolgáltatási részével, a 7. szint szolgál a hazai sajátosságok kifejezésére, a további részletezési igények kielégítésére. A hétszintű hierarchia első négy szintje a TEÁOR-ral azonos, így ezeknél a szinteknél a rendszerezés követi a régóta használt, általánosan elfogadott és közismert magyar megnevezéseket. A hierarchia utolsó három szintje a szolgáltatásokat azonosítja. Az SZJ-osztályozás alkalmazásánál, a besorolásnál a szolgáltatás tevékenységi eredetének kritériuma a fő szabály. Így mindent a szerint a tevékenység szerint kell osztályozni, amely jellemzően előállítja azt (tevékenységi eredet). A tevékenységeket a Szolgáltatások Jegyzéke a TEÁOR-nak megfelelően értelmezi, függetlenül attól, hogy az adott szolgáltatás több tevékenység eredménye lehet. Bár a magyarázó jegyzetek az esetek többségében egyértelmű eligazítást adnak az SZJ felhasználásában, mégis vannak olyan különleges szolgáltatások, amelyek két vagy több SZJ-katagóriának felelnek meg. Ilyenkor a rendszer egészét, az osztályozás logikáját, csoportosítási elveit figyelembe véve az alábbi elvek követhetők. Amikor a szolgáltatások első látásra az azonos hierarchiaszinten két vagy több csoportba sorolhatók, akkor a) azokat a tételeket, ahol részletesebb a leírás, előnyben kell részesíteni az általánosabb leírású tételekkel szemben; b) az összetett, különböző szolgáltatásokból álló komplex szolgáltatásoknál a legjellemzőbb, lényegi tulajdonságot jelentő tételből (főszolgáltatás) kell kiindulni; c) az olyan szolgáltatásoknál, amelyek a korábbi szabályok szerint sem sorolhatók be, a hozzájuk legközelebb álló szolgáltatásokat kell megvizsgálni. 5. Elhatárolási problémák és kezelési módjuk Az itt tárgyalt határesetek elsősorban a termékek és szolgáltatások megkülönböztetésére vonatkoznak. Olyan „termékekről” van szó, amelyeknél nemcsak a végtermék formája, fizikai jellemzői játszanak szerepet, hanem az érintett konkrét ügylet sajátos körülményei is. Egy bizonyos ügyletben lehet „valami” termék, egy másik ügyletben pedig szolgáltatás. Így pl. ha egy üveg bort üzletben árulnak, termék, de ugyanez a bor egy étteremben felszolgálva a szolgáltatás részét képezi. Fordítva is igaz, vagyis meghatározott ügyletben szolgáltatásnak minősülő dolog más feltételek mellett termék. Például a megrendelésre készített hidegtál, hidegkonyhai készítmény szolgáltatás, amely üzletben, csomagoltan árusítva termék. A laboratóriumban a fogorvos megrendelésére készített műfog termék, míg ugyanennek a páciens szájába helyezése a fogorvosi szolgáltatás része. A típustervek, egyes művészeti alkotások (kép, szobor stb.) termékek. A fényképész által készített útlevélfénykép szolgáltatás, de egy művész által készített fotó, amely ugyanúgy megvehető bárki által az üzletben, mint egy levelezőlap, terméknek minősül. Egyedi felhasználó részére egy adott alkalomból (pl. esküvőn) készített videofelvétel szolgáltatásnak minősül, egy Hitchcock-film sokszorosított videoszalagja, amely üzletben megvásárolható, terméknek tekintendő. Ugyancsak termékek a közhasználatra készült mozifilmek, hangfelvételek. A felsoroltakon kívül a könyvek is termékek. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a könyvelőállítótevékenység egésze kizárólag termék-előállításból áll. Az EU produktumosztályozásai (CPA, PRODCOM) a könyvkiadást (a kiadói tevékenységet általában) termék-előállításnak tekintik, a nyomdai tevékenységet pedig általában szolgáltatásnak (SZJ 22.2). 33
BEVEZETÉS
A további fontosabb határesetek és a nemzetközi ajánlásokat is figyelembe vevő statisztikai besorolási konvenciók a következők: a) bérmunka A bérmunka a megrendelő tulajdonában lévő anyagon, félkész terméken végzett speciális feldolgozási tevékenység, amely az átalakítás mértékétől függően lehet szolgáltatás és eredményezhet terméket is. Szolgáltatásnak minősül a terméken bérmunkában végzett részmegmunkálás. Fontos, hogy a megrendelő tulajdonában lévő anyagból bérmunkában végzett késztermékgyártás nem szolgáltatás, hanem termékelőállítás. b) számítástechnika A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően terméknek minősülnek a kereskedelemben kapható, sokszorosított szoftverek. Azok a szoftverek – a rendszer- és alkalmazási programok – azonban, amelyeknek a felhasználása, alkalmazása kizárólag külön felhasználói szerződés alapján, általában jogokra, illetve kötelezettségekre való kikötéssel lehetséges, a szolgáltatások körébe tartoznak. c) építőipar Mivel az építőipar nem szállítható javakat állít elő, az építési tevékenység szolgáltatásnak minősül, függetlenül attól, hogy új vagy meglévő épületen fejtik ki a tevékenységet, illetve milyen jellegű és mértékű az átalakítás, továbbá a szerződéses jogviszony fő- vagy alvállalkozás. Az építőipari tevékenységek eredményeként létrejött építmények termékek, amelyeket az Építményjegyzéknek (ÉJ) megfelelően kell azonosítani. d) javítás A javítás olyan termelőtevékenység, amely már meglévő termék csökkent értékének helyreállítására irányul. A javítások megítélése azért vitatott, mert új terméket ugyan nem hoznak létre, viszont esetenként számottevő mértékű a javulás. A javítások – mértéküktől függetlenül – egységesen szolgáltatásnak minősülnek. A szolgáltatás értékébe a javításhoz felhasznált anyagok is beletartoznak. A javítások közül a termelőeszközök, bútorok, hangszerek, a vasúti és légi járművek javítása, felújítása az iparba tartozik, míg a fogyasztási cikk jellegű termékeké (gépjármű, háztartási cikk, lábbeli stb.) a kereskedelembe, a számítástechnikai termékek és irodagépek javítása a számítástechnikai szolgáltatásokhoz, a légi és vasúti járművek üzemeltetéssel közvetlen összefüggő kisebb karbantartása, kisjavítása pedig a szállításba. e) összetett (komplex) szolgáltatás Klasszikus határeset az, amikor összetett (komplex) szolgáltatás kerül értékesítésre. Ebben az esetben a közgazdasági tartalmat tekintve a domináns elem alapján kell a „csomagot” a szolgáltatások közé sorolni. f) jogok A különböző jogoknál (szerzői jog, know-how, márkaoltalom, védjegy stb.) azt kell vizsgálni, hogy azzal közvetlen összefüggésbe hozható-e a tevékenység, termék, szolgáltatás-előállítás, és ha igen, az annak megfelelő besorolást kell alkalmazni. Például az irodalmi mű kiadási, színreviteli joga közvetlen összefüggésbe a művészeti alkotással hozható, a mérkőzés közvetítési joga a sporttal, a know-how a műszaki tervvel, gyártástechnológiával, a filmforgalmazási jog a filmgyártással, a szoftverhasználati jog a szoftverkészítéssel. Vannak olyan jogok, amelyekkel nem hozhatók közvetlen összefüggésbe konkrét tevékenységek, termékek, szolgáltatások, így azokat nem tekintjük szolgáltatásnak (pl. a névhasználat önmagában, megkötöttség nélkül).
34
BEVEZETÉS
g) közigazgatás A közigazgatás fogalmának meghatározására nincs pontos nemzetközi előírás. Mindig az adott ország anyagi, társadalmi és politikai lehetősége szabja meg, hogy mely szolgáltatásokat tart olyan fontosnak, hogy kielégítésükről részben vagy egészében gondoskodik, illetve milyen mértékű és színvonalú társadalmi közszolgáltatásokat képes nyújtani. Jellemzően ilyen területek az általános közigazgatás, a társadalmi közszolgáltatások és a kötelező társadalombiztosítás (75.1, 75.2, 75.3). A tevékenység, a létrehozott produktum jellege mellett ezen a területen további sajátos szempontokat kell figyelembe venni. Ezek közül a legfontosabbak: ga) a gazdálkodási forma (költségvetési szerv), gb) a finanszírozás módja (költségvetés), gc) díjazása: ingyenes, illetékköteles vagy a költségvetést illeték módjára megillető ellenérték, gd) ide tartozik továbbá a jogszabály által kötelező teljesítésre előírt hatósági, közigazgatási szolgáltatások jogszabályban meghatározott díj ellenében történő végzése, amely díjtételek az alapműködés költségvetési fedezetéül szolgálnak. Azokat a szolgáltatásokat, amelyek piaci és nem piaci jelleggel is végezhetők (pl. egészségügy, oktatás, kultúra stb.), az osztályozás külön, más csoportokban rendszerezi. 6. Besorolás és azonosítás A szolgáltatások osztályozásakor önálló besorolási egységet képez valamennyi elkülönült, önálló ügylet. A besorolás általában független többek között attól, hogy ki végzi a szolgáltatást, ki a felhasználó, illetve attól is, hogy a szolgáltatást mihez veszik igénybe. A szolgáltatás besorolási számának megállapítása a szolgáltatást végző, import esetén az importáló feladata (önbesorolás). Az egyedi szolgáltatások azonosítását és számjelét a rendszerezés legmagasabb fokozatából kiindulva az egyre részletesebb tagolások tartalmához igazítva felülről lefelé ajánlatos elvégezni. VIII. rész: A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEK (TEÁOR’03) TARTALMI MEGHATÁROZÁSA Az alábbiakban a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott „A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere és a tevékenységek tartalmi meghatározása (TEÁOR’03)” második, javított kiadása (ISSN 0324–5985 és ISBN 963 215 568 8) alapján összefoglaljuk azokat a tudnivalókat, amelyek segítséget nyújtanak a gazdasági tevékenységek tartalmi meghatározásainak eredményes alkalmazásához. 1. A tevékenységek osztályozásának célja és rendeltetése A statisztikai tevékenység egyik alapkövetelménye, hogy rendelkezésre álljon olyan egyezményes keretrendszer, mely alapján a meglévő statisztikai adattömeg közérthető, közlésre, elemzésre és összehasonlításra alkalmas módon szervezhető. Ilyen keretrendszerek az osztályozások, amelyek közös keretet biztosítanak az adatgyűjtésekhez, -feldolgozásokhoz, az adatösszeállításokhoz, valamint az adatközléshez. A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozás rendszere (TEÁOR) központi helyet foglal el a statisztikai osztályozások között, és integrálja a többi kapcsolódó osztályozást. 2. A tevékenységek A gazdaság szereplőit az általuk kifejtett gazdasági tevékenységek jellemzik, amelyeket az érvényben levő egységes ágazati osztályozási rendszer (TEÁOR’03) szerint kell besorolni. A gazdasági tevékenységek jellegét együttesen az határozza meg, hogy melyek az előállított termékek és szolgáltatások, mi azok felhasználási célja, milyen termelési technológiát alkalmaznak, és milyen inputokat használnak fel. A fő szempont a kibocsátott termék vagy a nyújtott szolgáltatás jellege.
35
BEVEZETÉS
Az ágazati osztályozás szempontjából a tevékenységek három típusa határolható el: – főtevékenység, – másodlagos tevékenység, – kisegítő tevékenység. A főtevékenység és a másodlagos tevékenység jellemzője, hogy a statisztikai egységen kívülire történő továbbadásra szánt produktumokat (termékeket és szolgáltatásokat) állít elő. Ezen belül a főtevékenység a statisztikai egység azon tevékenysége, amely az osztályozási hierarchiában a legnagyobb hozzáadott értéket termeli. A hozzáadott érték a végső kibocsátás (bruttó termelési érték) alapáron és a folyó termelő-felhasználás piaci áron különbözete. Egy tevékenységet akkor kell kisegítő tevékenységnek minősíteni, amikor megfelel az alábbi feltételeknek: – csak az adott egység vagy egységek tevékenységét szolgálja (az általa előállított termékek és szolgáltatások nem kerülhetnek piaci értékesítésre); – olyan szolgáltatások nyújtását, vagy kivételes esetekben olyan nem tartós termékek előállítását jelenti, amely nem képezi részét az egység végtermékének (kisebb kellékek vagy állványzat); – az egység folyó költségeinek részét képezi, vagyis nem jelent tárgyi állóeszköz-felhalmozást, nem minősül beruházásnak. A kisegítő tevékenységeket az egységek besorolásakor figyelmen kívül kell hagyni. Az alábbi tevékenységek nem kezelhetőek kisegítő tevékenységként: – a saját beruházáshoz, tőkefelhalmozáshoz létrehozott termékek és szolgáltatások; – az a termelés, amelynek döntő részét piacon, kereskedelmi forgalomban értékesítik, akkor is, ha annak nagyobb részét a fő- vagy másodlagos tevékenységekhez használják fel; – olyan javak termelése, amelyek a fő- vagy másodlagos tevékenység kibocsátásának szerves részévé válnak (ilyenek például a valamely gazdasági szervezet egyik részlege által gyártott dobozok vagy konténerek, amelyeket saját termékeik csomagolásához használnak fel); – energia előállítása (erőmű vagy kokszoló üzem) még abban az esetben sem, ha azt teljes egészében a gazdasági szervezet használja fel fő- vagy másodlagos tevékenysége során; – a vásárolt termék változatlan formában való értékesítése; – kutatás-fejlesztés. Ezen esetekben – ha az egyes tevékenységekre vonatkozó adatok rendelkezésre állnak – külön statisztikai egységhez kell rendelni azokat. 3. Statisztikai egységek Az ágazatok statisztikai leírásához sokféle információra van szükség, azonban az adatok jellegétől függ, hogy milyen szervezeti szinten lehet az információkat gyűjteni. Például különböző földrajzi helyre vonatkozó jövedelemadatok csak a szervezet központjában állnak rendelkezésre, míg az értékesítési adatok külön is rendelkezésre állhatnak minden egyes helyszínen. Többféle statisztikai egységet kell meghatározni ahhoz, hogy az adatok célszerű módon megfigyelhetők és elemezhetők legyenek. Ezek alkotják az építőkockákat a különböző osztályozásokhoz, valamint az adatgyűjtésekhez. A különböző típusú statisztikai egységek eltérő igényeket elégítenek ki, ám minden egység oly módon meghatározott, hogy felismerhető, azonosítható és más egységtípussal össze nem téveszthető. Ez lehet egy azonosítható jogi vagy fizikai, vagy egy statisztikailag képzett fogalmi egység, mint például a homogén szakosodott egység. A statisztika egységek a következők: a) gazdasági szervezetek csoportja, b) gazdasági szervezet c) szakosodott egység, d) homogén szakosodott egység, e) telep, 36
BEVEZETÉS
f) szervezeti egység g) szakosodott telep, h) homogén szakosodott telep 4. A statisztikai főtevékenység meghatározásának általános szabálya A statisztikai regiszterekben a statisztikai egységeket főtevékenységük alapján a TEÁOR’03 négyszámjegyű szakágazati osztály szintjén kell besorolni úgy, hogy közben a hierarchikus felépítésű osztályozás felsőbb szintjeivel (csoport, főosztály alfőcsoport, főcsoport) összhangban maradjon. Az egységet abba a csoportba kell besorolni, amely a legjobban leírja annak tevékenységét, figyelembe véve nemcsak a termelési folyamat végtermékeként létrejövő kibocsátást, hanem a termelési folyamat során felhasznált inputok összetételét is. A statisztikai egység statisztikai főtevékenysége: az a tevékenység, amely az egységen belül az alapáron mért legnagyobb hozzáadott értéket hozza létre. Ha egy bizonyos tevékenység szakágazati szinten a hozzáadott érték több mint 50%-át teszi ki, akkor ez a körülmény meghatározza az egység besorolását. Minden más esetben a besorolási szabályok szerint kell eljárni. A besorolási szabály szerint a főtevékenységet olyan egyéb mutatók alapján is meg lehet határozni, amely a legjobb közelítését adhatja a hozzáadott értéknek. Ilyenek lehetnek: a) a kibocsátás alapján: aa) az egység azon bruttó kibocsátása, amely termékekhez és szolgáltatásokhoz rendelhető, ab) az egyes tevékenységekhez tartozó termékcsoportok árbevétele; b) a ráfordítások alapján: ba) az egyes tevékenységekhez rendelhető bérek és keresetek. Ha a tevékenység tőkeigényes, és ezért a hozzáadott értékének a bérek és keresetek csak kis százalékát jelentik, akkor a tevékenység relatív súlya a tárgyi eszközök értékének figyelembe vételével állapítható meg; bb) az egység különböző tevékenységeiben foglalkoztatottak tevékenységenkénti megoszlása szerint. 5. A statisztikai főtevékenység meghatározásának különös szabályai a) a tevékenységek vertikális integrációja Amikor egy egységen belüli tevékenységek olyan láncolatot alkotnak, amelyben az egyik tevékenység kibocsátását a következő tevékenység használja fel mint inputot, és a végső tevékenységet kivéve – amelyből a késztermék, vagy szolgáltatás értékesítése származik – minden más tevékenység, illetve produktuma az egységen belül marad, csak a végső tevékenységre számított hozzáadott értéket kell meghatározni. Egy vertikálisan integrált egységet rendszerint azon tevékenységhez kell sorolni, amely tevékenység a termékek és szolgáltatások előállítása során a legtöbb hozzáadott értéket hozza létre. A rendelkezésre álló adatokon alapuló gyakorlati megfontolások miatt gyakran a végső kibocsátás a döntő. Vertikális integráció pl. amikor a fakivágást a fűrészeléssel, az agyagbányászatot a téglagyártással, a műszálgyártást a textilgyártással együtt folytatják. b) horizontális integráció Horizontálisan integrált egységek azok, ahol ugyanazon termelési tényezőt (anyag, eszköz, munkaerő) egyidejűleg különböző tevékenységekhez használják fel, és azokat nem lehet az egységekre szétválasztani (pl. amikor a pékáruk gyártását kombinálják a csokoládés cukrászsütemények gyártásával). Ebben az esetben az egységet ahhoz a tevékenységhez kell sorolni, amely a termékek és szolgáltatások előállítása során a legnagyobb hozzáadott értéket hozza létre. 37
BEVEZETÉS
c) díjazásért, megbízásos, szerződéses alapon folytatott tevékenységek A díjazásért, megbízásos vagy szerződéses alapon folytatott tevékenységeket (fővállalkozás, alvállalkozás), illetve valamely termék termelési folyamata speciális részfolyamatainak végzését ugyanoda kell besorolni, ahova az ugyanazon termékek, szolgáltatások saját termelését. d) helyszíni üzembe helyezés, összeszerelés Az építmény rendeltetéséhez szükséges olyan termék vagy eszköz beépítése, üzembe helyezése, összeszerelése vagy bontása, amely tartósan kapcsolódik az építményhez, az építőipar megfelelő szakágazatába tartozik. Ilyenek pl. a fűtő és szellőzőberendezések, liftek és mozgólépcsők, elektromos-, gáz- és vízvezetékek, ablakok, ajtók szerelése. Az egyéb ipari berendezések, technológiai rendszerek helyszíni összeszerelése, üzembe helyezése ugyanabba a tevékenységi csoportba tartozik, mint a termék gyártása. Az üzembe helyezés és összeszerelés általában tartalmazza azokat a nem elkülönülten, más egység által végzett alapszolgáltatásokat, amelyek a helyszínen való zavartalan munkavégzéshez szükségesek, valamint minden, a berendezéssel kapcsolatos lényeges működési és karbantartási útmutatást. Az üzembe helyezés a gép, berendezés értékesítéséhez kapcsolódó mellékszolgáltatásként is megjelenhet (pl. amikor egy háztartási elektromos berendezést a kiskereskedő helyez üzembe, de ez a kereskedelmi besorolást mindaddig nem befolyásolja, ameddig nem válik főtevékenységgé). e) javítás és karbantartás A gépek, berendezések, felszerelések javítását, felújítását vagy nagyjavítását ugyanazon csoportba kell sorolni, ahová azok termelését, kivéve: ea) a gépjármű és motorkerékpár javítása és karbantartása az 50.2 és az 50.4 alágazatokba, eb) a személyi és háztartási cikkek javítása az 52.7 alágazatba, ec) a háztartási központi fűtési kazánok és égőfejeik javítása és felújítása a 45.33 szakágazatba, ed) a számítógépek és irodai berendezések javítása és felújítása a 72.5 alágazatba kell sorolni. 6. A statisztikai főtevékenység meghatározásának ágazati kivételes szabályai a) kereskedelem, javítás A kereskedelembe, javításba azon egységeket kell besorolni, amelyek fő gazdasági tevékenysége szállítható termékek vétele és azok általában változatlan formában való újraértékesítése, illetve amelyek mint megbízott ügynökök működnek közre a termékek eladói és vásárlói között. (A kereskedelmi tevékenység keretében a termékeket legfeljebb csak csomagolják és kiszerelik, és semmilyen lényeges átalakításukra nem kerül sor.) A „kereskedelemben szokásos” kezelés a kereskedelmi egység részéről lényeges mértékben nem változtatja meg az áru jellegét (például a válogatás, az osztályozás, a keverés és a csomagolás, a termékek kiskereskedőknek történő szállítását megelőző újracsomagolása). Ezeket elkülönülten végezve a megfelelő szakágazatba kell sorolni. Ide tartoznak még a termék értékesítése érdekében felmerült olyan szolgáltatások is, mint a nem elkülönült szállítás és az elektromos készülékek üzembe helyezése. aa) ügynöki kereskedelem Az 51.1 Ügynöki nagykereskedelem alágazatba azon egységeket kell besorolni, amelyek főtevékenysége harmadik fél megbízásából történő termékkereskedelem, más nevében és számlájára végzett bizományosi ügylet, ügynöki, árubrókeri tevékenység, a vevő és eladó közötti közvetítés, illetve a meghatalmazó nevében kereskedelmi ügylet kötése. Az ügynöki kiskereskedelem azonban nincs külön osztályozva; ezeket az 52-es ágazat megfelelő szakágazatába kell besorolni. ab) nagykereskedelem A nagykereskedelem alágazatai tartalmazzák mindazon egységek tevékenységeit, amelyek elsősorban különböző áruknak a saját nevükben történő újraértékesítésére irányulnak kiskereskedők, ipari, kereskedelmi, közületi, vagy egyéb intézményi felhasználók, illetve más nagykereskedők részére. 38
BEVEZETÉS
A nagykereskedelmet a forgalmazott termékek köre alapján kell osztályozni. Egyéb kritérium – pl. belföldi nagykereskedelem, import vagy export stb. – nem játszik szerepet. ac) kiskereskedelem A kiskereskedelem (52.1–52.6) alágazatai tartalmazzák mindazon egységek tevékenységét, amelyek elsődlegesen a saját nevükben vagy harmadik fél számára, túlnyomóan a háztartások, lakosság részére történő termékeladással foglalkoznak. Az értékesítés többnyire mindenki számára nyilvános helyen történik, de ide tartozik a csomagküldő, internetes kereskedelem, mozgó járműves, illetve raktári értékesítés. A kiskereskedelmi tevékenységeket először az üzlet fajtája szerint bolti (52.1–52.5) vagy nem bolti (52.6) kiskereskedelemre kell szétválasztani. A bolti kiskereskedelem tovább tagozódik új áruk (52.1– 52.4) és használt áruk (52.5) értékesítésére, az új áruk kiskereskedelme pedig szakosodott (52.2–52.4) és nem szakosodott kiskereskedelemre (52.1). Az új termékek bolti értékesítésével foglalkozó szakosodott kiskereskedelmet az értékesített termékek fajtája szerint kell besorolni (52.2–52.4). A kiskereskedelmi tevékenység más lehetséges szempontjait (mint pl. a kiszolgálás módját: hagyományos, önkiszolgáló stb.) a besorolásnál nem kell figyelembe venni. Azokat az egységeket, amelyek különböző kiskereskedelmi tevékenységeket végeznek, de tisztán kiemelkedő nincs köztük, az 52.1 Vegyes kiskereskedelem alágazatba kell sorolni. Ez az alágazat tartalmazza az 52.11 Élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem szakágazatot (elsődlegesen élelmiszer, ital és dohánytermékek) és az 52.12 Iparcikk jellegű vegyes kiskereskedelem szakágazatot. Azokat az egységeket, amelyek főtevékenysége nyilvánvalóan üzlethelyiségben folyó kiskereskedelem, az új cikkek értékesítését tartalmazó 52.11 Élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem és az 52.48 Egyéb, máshova nem sorolt iparcikk-kiskereskedelem közötti szakágazatok valamelyikébe, vagy az 52.50 Használtcikk-kiskereskedelem szakágazatba kell sorolni a termékek fajtája alapján a következő szabályok szerint. • Ha az értékesített termékek kizárólag a TEÁOR’03-nak csak egy szakágazatába tartoznak, abba a szakágazatba kell besorolni. (Például: egy egység az üzlethelyiségében csak italt árul, az egész egység az 52.25 Ital-kiskereskedelem szakágazatba tartozik.) • Ha az értékesített termékek a TEÁOR’03-nak több szakágazatába tartoznak, a besorolás abba a szakágazatba történik, amelynek a részesedése a hozzáadott értékben 50% vagy több. Példák: 52.41 Textil-kiskereskedelem 20% 52.42 Ruházati kiskereskedelem 30% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 50% A főtevékenység: 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 52.21 Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem 10% 52.24 Pékáru-, édesség-kiskereskedelem 10% 52.25 Ital-kiskereskedelem 10% 52.33 Illatszer-kiskereskedelem 15% 52.41 Textil-kiskereskedelem 55% A főtevékenység: 52.41 Textil-kiskereskedelem • Ha a különböző termékek értékesítése a TEÁOR’03-nak több szakágazatába tartozik és egyik részesedése sem éri el a hozzáadott érték 50%-át, a „felülről lefelé” módszerrel kell a besorolást elvégezni. Példák: 52.42 Ruházati kiskereskedelem 25% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 10% 52.50 Használtcikk-kiskereskedelem 40% 52.62 Piaci kiskereskedelem 25% A főtevékenység: 52.50 Használtcikk-kiskereskedelem 39
BEVEZETÉS
52.42 Ruházati kiskereskedelem 15% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 20% 52.50 Használtcikk-kiskereskedelem 25% 52.62 Piaci kiskereskedelem 40% A főtevékenység: 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 52.42 Ruházati kiskereskedelem 5% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 10% 52.50 Használtcikk-kiskereskedelem 40% 52.62 Piaci kiskereskedelem 45% A főtevékenység: 52.50 Használtcikk-kiskereskedelem • Ha választani kell a szakosodott kiskereskedelem (52.2–52.5) és az áruk széles körének szakosodás nélküli kiskereskedelme tevékenységi besorolása között, akkor a besorolás azon múlik, hogy hány TEÁOR’03 szakágazatot érint, függetlenül az alágazattól. Ha az értékesített termékek a TEÁOR’03 52.2. Élelmiszer-, ital-, dohányáru-kiskereskedelem, 52.3 Gyógyszer, gyógyászati termék, illatszer kiskereskedelme és az 52.4 Egyéb fogyasztási cikk kiskereskedelme alágazatok szakágazatai közül legfeljebb négy szakágazatba tartoznak és egyik részesedése sem éri el a hozzáadott értékben (vagy más megfelelő mérőszámban) az 50%-ot, de valamennyi a hozzáadott érték több mint 5%-át adja, szakosodott kiskereskedelemről van szó. Először az alágazatot és ezen belül a szakágazatot kell meghatározni a besoroláshoz. Példák: 52.21 Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem 30% 52.22 Húsáru kiskereskedelem 5% 52.31 Gyógyszer-kiskereskedelem 45% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 20% A főtevékenység: 52.31 Gyógyszer-kiskereskedelem 52.21 Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem 30% 52.22 Húsáru kiskereskedelem 15% 52.31 Gyógyszer-kiskereskedelem 40% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 15% A főtevékenység: 52.21 Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem 52.21 Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem 20% 52.22 Húsáru kiskereskedelem 5% 52.31 Gyógyszer-kiskereskedelem 35% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 40% A főtevékenység: 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem • Ha a forgalmazott termékek a TEÁOR’03 52.2. Élelmiszer-, ital-, dohányáru-kiskereskedelem, 52.3 Gyógyszer, gyógyászati termék, illatszer kiskereskedelme és 52.4 Egyéb fogyasztási cikk kiskereskedelme alágazatok öt, vagy ennél több szakágazatába tartoznak, és valamennyi a hozzáadott értéknek több mint 5%-át adja, de egyik részesedése sem éri el az 50%-ot, azt vegyes kiskereskedelemnek kell tekinteni, és az 52.1-be kell sorolni. Ha az élelmiszer, ital és dohánytermékek a megfelelő mérőszámnak legalább 35%-át jelentik, a TEÁOR’03 52.11 szakágazatába, minden egyéb esetben az 52.12 szakágazatba kell besorolni a forgalmazó egységet. • A besorolási szabály mindig az egység kiskereskedelmi tevékenységén alapul. Ha a kiskereskedelmi tevékenységhez másodlagos tevékenység is társul, amely lehet termék-előállítás vagy szolgáltatás, akkor ez esetben az egységnek az 52-es ágazat megfelelő szakágazatába történő besorolása kizárólag kiskereskedelmi tevékenységének összetétele alapján történik. Példák: 52.21 52.22 52.31
Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem 5% Húsáru-kiskereskedelem 10% Gyógyszer-kiskereskedelem 15% 40
BEVEZETÉS
52.33 Illatszer-kiskereskedelem 25% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 45% A főtevékenység: 52.12 Iparcikk jellegű vegyes kiskereskedelem 52.21 Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem 20% 52.22 Húsáru kiskereskedelem 15% 52.31 Gyógyszer-kiskereskedelem 10% 52.33 Illatszer-kiskereskedelem 10% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 45% A főtevékenység: 52.11 Élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem 52.21 Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem 5% 52.22 Húsáru kiskereskedelem 5% 52.31 Gyógyszer-kiskereskedelem 40% 52.33 Illatszer-kiskereskedelem 40% 52.43 Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem 10% A főtevékenység: 52.12 Iparcikk jellegű vegyes kiskereskedelem b) közigazgatás A termelési ágazatokban alkalmazott besorolási kritériumok alapján történik a kormányzati szervek besorolása is. Következésképp nem minden kormányzati szervet kell az „L” nemzetgazdasági ágba sorolni. Azokat az egységeket, amelyek nemzeti, regionális vagy helyi szinten olyan tevékenységeket végeznek, amelyek kifejezetten a TEÁOR’03 más területeihez tartoznak, azokat a megfelelő nemzetgazdasági ágba (pl. az oktatást az „M” Oktatásba; egészségügyet és szociális ellátást az „N” Egészségügyi, szociális ellátásba) kell sorolni és nem az „L” Közigazgatás és védelem; kötelező társadalombiztosítás nemzetgazdasági ágba. (Például: a kormányzati szerv által működtetett felsőfokú oktatási intézmény a 80.30 Felsőoktatás szakágazatba tartozik.) c) alkalmazottat foglalkoztató háztartások A 95.00 szakágazatba azon háztartások tevékenysége tartozik, amelyek háztartási személyzetet foglalkoztatnak. E tevékenység eredményét a nemzeti számlák rendszere mint termelést veszi figyelembe, és e célból, valamint bizonyos adatgyűjtések miatt a TEÁOR’03 megkülönbözteti ezt a szakágazatot is. Maga a háztartási személyzet nem sorolható a 95.00 szakágazatba, mert az foglalkoztatott, alkalmazott. 6. A statisztikai főtevékenység változtatása Gyakran előfordul, hogy az egységek egy adott időpontban, vagy egy időszak során fokozatosan megváltoztatják a főtevékenységüket. A főtevékenység változhat egy éven belül az egyik statisztikai megfigyelési időszakról a másikra, akár szezonális tényezők miatt, akár azért is, mert a vállalatvezetés változtatja meg a profilt (termékstruktúrát). Bármelyik esetben a tevékenységek összetételében hirtelen következik be a változás. Másrészt a kibocsátás vagy értékesítés összetételében az évek során fokozatosan is bekövetkezhet változás. Ezek az esetek nagymértékben eltorzítják a statisztikát, és mindez rendkívüli mértékben megnehezíti az eredmények értelmezését. A túl gyakori változtatások elkerülése érdekében szükség van egy „stabilitási szabály” alkalmazására. Ilyen szabály nélkül a gazdasági demográfiában nem valódi, látszólagos változások is mutatkoznának. Az általános szabály az, hogy az érvényes besorolást jelentő tevékenységet a másodlagos tevékenységnek két éven át meg kell haladnia ahhoz, hogy a besorolást megváltoztassuk. A statisztikai adatgyűjtésekben az egységek besorolását évente egynél többször nem szabad módosítani, ez történhet egy előre meghatározott időpontban, vagy akkor, amikor az új információ rendelkezésre áll; a gyakoribb változtatások összehasonlíthatatlanná tennék a rövid (havi és negyedéves) és a hosszú távú statisztikákat. Dr. Hornok Arnold
41
