Bevezető. Te átvertél! Ez nem is magazin, ez szinte már könyv! Bevezető

Bevezető 

Bevezető „Te átvertél! Ez nem is magazin, ez szinte már könyv!”  Ezzel a szemrehányó felkiáltással hívott fel a barátnőm, akinek megmutattam a Minerva Capitoliumának első, akkor még nagyon félkész, nagyon sérülékeny, nagyon bátortalan változatát. Jót nevettem az „átverés” szó hallatán, hiszen sosem mondtam, hogy a Minerva klasszikus, képekkel telenyomott, divatról, életmódról, fogyókúráról, celebekről és botrányokról szóló magazin lesz, és aki engem ismer – márpedig a barátnőm ismer -, az tudhatja, hogy ha valaha lapot adok ki, az biztosan nem lesz olyan, mint más lapok. De a magazin szó valóban megtévesztő lehet. Hiszen rögtön látjuk magunk előtt a klasszikus formát: fényes papír, színek kavalkádja, képek mindenféle formátumban – olykor a szöveg olvashatóságának kárára – és azt is tudjuk rögtön, hogy mi a magazinok célja: kikapcsolni, szórakoztatni, enyhíteni a stresszt. Nos, a Minerva nem kapcsol ki. Sőt, beindít! Ha meg kellene fogalmaznom a Minerva Capitoliumának legfőbb küldetését, akkor ez az: nem kapcsolja le az agyad, nem tereli el a kincset érő gondolataidat. Sőt, támpontokat, biztos alapokat ad ahhoz, hogy az a csoda, ami a fejedben van, az minden napodat könnyebbé, boldogabbá és értelemmel teltté tegye. A Minerva Capitoliumának minden száma egy-egy, az életünkre nagyon jellemző érzelem, gondolat köré szerveződik, és minden rovat az adott szám fő gondolati ívére illeszkedik. Az első számunk – ez, amit most a kezedben tartasz -, a félelemről szól. Mindenki fél, ez szinte a túléléshez alapvetően szükséges készségünk. Igen, készség. Életbe vágóan szükségünk van rá. Kis-

| 1



2010. szeptember

 Bevezető koromban, mikor valami baleset ért, a szüleim mindig megállapították: hát igen, Ritának nincs félelemérzete. Később, mikor erről meséltek, akkor a félelemérzet hiányát kimondottan veszélyesnek gondoltam. Ami, a baleseteket figyelembe véve, tényleg veszélyes lehet. De az elmúlt évtizedekben valami nagyon rossz irányba változott – a cikkekből ki is fog derülni, hogy mi -, és az emberiséget elöntötte az irracionális félelem, ami megbénít, leblokkol, boldogtalanná, keserűvé tesz. Ezzel a számmal ezt az érzést szeretnénk a helyére tenni, és megmutatni, hogy: • hogyan lehet kiiktatni az életünkből az irracionális félelmet; • hogyan kell viszonyulnunk például az interneten fenyegető veszélyekhez, hogy ne rémületben töltsük az időt a számítógép előtt; • hogyan kell a pénzhez és a pénzügyekhez hozzáállnunk úgy, hogy az sokkal inkább megnyugvást és örömet hozzon az állandó stressz helyett; • hogyan alakíthatjuk úgy a lakókörnyezetünket – pofon egyszerű, és végletesen olcsó megoldásokkal -, hogy az pozitív változásokat hozzon az életünkben, és ezzel karöltve, hogyan ne rettegjünk a bekövetkező változásoktól; • hogyan iktassuk ki a félelmet az ÉFT – érzelmi felszabadítás technika - módszerrel, szinte másodpercek alatt; • hogyan használjuk ki a napok misztikus erejét – ha van kedvünk és indíttatásunk -, hogy a lehető legsikeresebbek lehessünk. • és hogyan fedezzük fel a humort a mindennapjainkban, akár még akkor is, mikor félelmetes helyzettel találjuk magunkat szembe. Ebben a számban szó lesz még a vállalkozásokra jellemző versenyszellemről – egy nő számára maga a verseny is félelmetesebb lehet, mint mondjuk egy hasonló cipőben járó férfi számára -, és remek tippeket adunk ahhoz, hogyan válj egy csapásra vezetettből vezetővé. A Minervában kiemelt helyet kap a környezettudatosság, méghozzá a maga egyszerű, hétköznapokból is megközelíthető módján. Azért tartom fontosnak, hogy a környezettudatosságról, a fenntartható fejlődésről minden számban szót ejtsünk, mert akárhogy is nézzük, mi neveljük fel a jövő gene-

2

| 2010. szeptember

Bevezető  rációját. Mi ültetjük el bennük a felelősség magját. Sőt: csak mi ültethetjük el. Mi tudunk nőként, anyaként, nagymamaként jó példát mutatni, és ehhez nem kell semmi bonyolultra gondolni! Meg fogod látni, hogy például a klímaváltozás nem szükségszerű velejárója a világ fejlődésének, hanem sokkal inkább kapzsiság és az emberi rosszakarat velejárója. Hiszen annyira egyszerű jót tenni Földanyával! Megmutatjuk miért, és megmutatjuk, hogyan! A Minervát úgy terveztük, hogy akár egy hónapon keresztül is kényelmesen magaddal tudd hordani a táskádban – a következő szám megjelenéséig mindenképp -, de akár több számot is magadnál tarthatsz. Nem fog megsérülni, nem fog gyűrődni, hosszú távon számíthatsz rá. Minden szám végén hagytunk helyet a jegyzeteknek, gondolatoknak, a felismerések feljegyzéséhez. Bár a Minerva könyvszerű, mégsem könyv: nyugodtan írj bele, nem ves�szük megszentségtelenítésnek! Sőt, megtiszteltetés, ha újszerű, előrevivő gondolataidat beleírod – és jelképesen összefonod – a Minerva Capitoliumával. Jó olvasást kívánunk! A szerkesztők

| 3



2010. szeptember

 Bevezető

A félelemről szóló számot írták:  Dusik Andrea – „Amit egy nő igazán akar, azt mindig el is éri. Amit igazán birtokolni szeretne, azt meg is szerzi. Korunkban ez annyit változott, hogy ezen az „akaromlistán” az első helyre a nőknek – Neked is- a saját vagyon megteremtését kell tenniük. Minél többen és minél előbb ismerjük fel az önálló vagyonteremtés szükségességét, annál magabiztosabban élhetjük meg jelenünket, tervezhetünk, és vághatunk neki a jövőnek. Mert Te is akkor leszel szabad, ha van saját szobád és saját pénztárcád. Ehhez adok a Minervában praktikus mit-és-hogyan ötleteket.” Kelemen Kata – „2 gyerekes anyuka, végzett jogász és majdnemvégzett közgazdász. Jelenleg otthon lévő gyakorló káoszmenedzser, sok-sok elvégzetlen feladattal, néha kivégzett idegrendszerrel. Utálja a „Nem értem, miért van ekkora kupi, amikor egész nap itthon voltál!” mondatot, de szereti elalvás előtt összedörzsölni a talpait. Rendrakásból elégséges, de öniróniából ötös. Vagyis ötös alá. Mert mindig van hová fejlődni...” Kata a Minerva témáinak könnyed oldalát mutatja meg, hónapról-hónapra. Skultéty Andrea – FengShui tanácsadó - Életem legfőbb vágya az anyagi függetlenségem megteremtése. A FengShuira, mint módszerre tekintek, mely támogat célom elérésében. Rengeteg erőt merítettem belőle, hogy negyvenéves nőként, két évtizednyi „biztos” alkalmazotti létből, a „bizonytalan” vállalkozói világba lépjek. A FengShui nem más, mint a józan paraszti ész ősi, sokrétű hasznot hozó tudománya. Egy-

4

| 2010. szeptember

Bevezető  szerűen imádom! Hosszú szakértői tapasztalatom alapján elmondhatom: lépésről-lépésre haladva céljaink felé minőségi életet élhetünk a tudatos térrendezést használva. Arra törekszem, hogy a FengShuit minél szélesebb körben ismertessem meg, elsősorban azokkal a nőtársaimmal, akik hajlandóak cselekedni saját boldogulásuk és boldogságuk érdekében. Hálás vagyok klienseimnek, mert hozzásegítenek saját célom eléréséhez, így én adva kapok. Szalkai Titi – életmód tanácsadó, energiagyógyász, ÉFT terapeuta – Szalkainé Tóth Tímea vagyok, alap szakmám szerint közgazdász és informatikus. Miután és miközben kitanultam ezt a reálmesterséget, mindig is intenzíven érdeklődtem a spirituális tanok iránt. Valószínűleg indigó gyerek vagyok, elég sokrétű képességekkel születtem, és ennél fogva érzékenyebb is vagyok az átlagnál. Kicsi koromtól kezdve izgulós, önbizalom hiányos és maximalista voltam. Ennek a kialakulásában közrejátszott az is, hogy a gyerekkori családom, a környezetem jóakarattal sem volt nevezhető harmonikusnak. Miután orvostól orvosig cipeltek, mert betegségekkel reagáltam családom tagjai között dúló érzelmi háborúkra, és az orvostudomány hiába próbált segíteni rajtunk, a spirituális tanokban próbáltam válaszokat és megoldásokat találni a bajaimra, bajainkra. Sok irányzatot kipróbáltam, sok könyvet elolvastam, mind közelebb vitt egy kicsit a megoldáshoz. Gyakoroltam agykontrollt, belekóstoltam az asztrológiába és a numerológiába, tanultam reikit és kineziológiát, míg végül eljutottam az Érzelmi Felszabadítás Technikához (ÉFT-hez), ami úgy tűnik, hogy a FengShuival együtt számomra a személyre szabott gyógymódszer. Ezt tanulom, mint terapeuta. Ezzel segítek magamnak és azoknak az embereknek vis�szatalálni önmagukhoz, rendbe hozni a szétzilált energiarendszerüket, akik hozzám hasonlóan elveszítették a lábuk alól a talajt, de nagyon vissza akarják kapni. Ezért írok a Minervába az érzelmekről, a félelmekről és azok szelíd feloldási lehetőségeiről. És, bár féltem tőle, hogy nem reális a vágyam, mostanára megvalósítottam azt a gyerekkori döntésemet is, hogy nekem harmonikus családom lesz! Mert ez mindenkinek sikerülhet!

| 5



2010. szeptember

 Bevezető Vidi Rita – A HősNők.hu és a Minerva Capitoliuma főszerkesztője – Rita már kislány korától a könyvek és az olvasás bűvöletében élt, később pedig már a magyar Agatha Christie-nek készült. De aztán az élet egy óriási vargabetűvel ajándékozta meg: korán férjhez ment, gyereket szült, majd kétkezi munkásként dolgozott egy autóipari cégnél. Később minőségbiztosítási tanácsadóvá lépett elő, és a minőség javítására, a folyamatos fejlődésre való állandó törekvés rányomták bélyegüket az életére is. Rita mindig, mindenben a jobbat kutatja, majd a közérthetőbbé tételt célozza meg. Két könyve jelent meg: a Hagyd a dagadt ruhát másra! – a női időgazdálkodásról szól, hogy a nők könnyebben és egyszerűbben találják meg az életükben a harmóniát; a Hogyan váltsuk valóra vágyainkat? – célkitűzést és megvalósítást egyszerűbbé tevő könyv pedig a célok megvalósításának eddig eltitkolt láncszemeit tárja a női olvasók elé. A Minerva Capitoliumát is azon nők számára hozta létre, akik már érzik a saját tudatosságukat, de szeretnék egyszerűen, közérthetően, hasznos tanácsokkal tűzdelve megkapni a folyamatos fejlődésükhöz szükséges inspirációt.

6

| 2010. szeptember

Tartalomjegyzék 

Tartalomjegyzék  Te átvertél…! /Bevezető/

1

A félelemről szóló számot írták

4

Tartalomjegyzék (itt vagyunk most)

7

Hogyan féljünk szinte mindentől?

8

Kiszabadulni a félelem hálójából

21

Te kit táplálsz?

29

Milyen szagú a Te életed?

38

Játékos vagy néző?

44

A versenybe zárt szellem

47

Könyvajánló – Hatás

52

Bátorság

54

Jobb félni, mint butának lenni?

57

Számmisztika varázstábla

61

El fog fogyni?

64

Előzetes

69

Jegyzetek, ötletek, felismerések

70

Impresszum

74

| 7



2010. szeptember

 Különvélemény

Különvélemény Hogyan féljünk szinte mindentől? Vidi Rita írása

 Félelem. A legpusztítóbb, leginkább megakasztó, blokkoló, visszatartó negatív érzelmünk. A félelem persze hasznos lehet, ahogy arra a régi mondás is tanít: „Jobb félni, mint megijedni.” A félelem megmenthet bizonyos szituációkban a végső, legrosszabb kimeneteltől. A félelem készenlétben tartja a testünket és a lelkünket, hogy komoly veszélyben is túl tudjunk élni. De az a fajta félelem, amely a 21. századi emberre jellemző, már nem a túlélésről szól. Nem azért félünk, mert van okunk rá, hanem azért, mert megtanítottak félni. Megtanultuk szüleinktől, eltanultuk kortársainktól, embertársainktól, beszélgetőpartnereinktől, filmekből, könyvekből, a hírekből. A félelem a szorongástól kezdve, a fóbiákon át, egészen a halálfélelemig mérgezheti az életünket. Az a fajta félelem, amely jelen van a hétköznapi életünkben, nem szolgálja az érdekünket. A félelem mostanság legelterjedtebb formái, a fóbiák - túlzott félelem -, és a szorongás - szinte megfogalmazhatatlan, de állandóan jelen lévő félelem - mérgezik az életünket, és egyúttal a gondolkodásunkat. Azért vagyunk most itt, hogy megismerjük a hatásmechanizmusokat, és örökre búcsút mondjunk az irracionális és felesleges félelemnek. Mert félelemmel nem lehet teljes életet élni, és aki folytonosan fél, az egészen biztos nem tud sem magán, sem másokon segíteni. Márpedig mi segíteni akarunk, igaz?

8

| 2010. szeptember

Különvélemény  Neked a divat mondja meg, hogy mitől ess pánikba? Napjainkban két érdekes tendenciát látok: a pánikbetegséget vagy szemrehányásként használják az emberek - „Miattad lettem pánikbeteg!” -, vagy pedig mentségként: „Ohh, hát én pánikbeteg vagyok, számomra megengedett, hogy mások vérét szívjam...”. Elképesztő belegondolni is abba, hogy gyerekkoromban még nem létezett a pánikbetegség (pedig még most sem vagyok az a tipikus vén csoroszlya). Ha valaki nem bírt magával az irracionális félelemtől - hisztériás rohamot kapott - akkor az anyja vagy az apja klasszikusan lekevert neki két hatalmas pofont, és ment minden a régi kerékvágásban. Nem azt mondom, hogy ez a helyes megoldási mód, hanem azt mondom, hogy a demokráciával bejött egy olyan jellegzetesség is az életünkbe, ami annak idején elképzelhetetlen volt: jogunk van bután viselkedni, és akár - az egyes vélekedések szerint - nem létező betegségek mögé rejtőzni. Mindebben „segítséget nyújtanak”: a média, a politikai csatározások és belvillongások, a reklámok, és egyes pénzügyi csoportok céltudatos mesterkedései. Erzsike története itt alább, méltán példázza azt, hogy mire képes az irracionális félelem, és hogyan tud az életünket megkeserítő negatív érzelem elmúlni egy pillanat alatt akkor, amikor valóban veszélybe kerülünk.

True Story Az asszony - Erzsike -, akiről a történet szól, egy rokonom, tehát közelről ismerem az életútját, a körülötte, sőt a benne zajló lelki történéseket is. Láttam betegeskedni, sőt, én magam támogattam el néhányszor az orvoshoz, hogy aztán a kellő csúszópénzt az orvosnak remegő kézzel átadva, megkaphassa a nyugtató Algopyrin(!) injekcióját. Láttam őt szépnek, kibírhatatlannak, gondos, tiszta háziasszonynak, és láttam selyem köntösben, a kórházi folyosón méltósággal végigvonulni, kirúzsozott szájjal. Mert betegen is csinosnak kell ám lenni! Erzsike, teljesen hétköznapi életet élt férjével és két fiával, bár még a házasságuk elején borzasztó csapás érte: gyönyörű, egészségesnek tudott kislánya, születése után egy nappal hirtelen meghalt, de úgy, hogy soha nem láthatta a kicsi holttestet, sosem bizonyosodhatott meg róla, hogy valóban elvesztett fizikailag is. Mai napig él benne egy titkos gondolat, mely sze-

| 9



2010. szeptember

 Különvélemény rint a kislány mégsem halt meg, hanem „kellett valakinek”. Ez az esemény, és az utána éber kómában töltött három hónap már megelőlegezte a további életút áldozati irányát. Erzsike csendesen szenvedő életstílust vett fel, miközben jórészt mindig elérte, amit akart. Jól élt a család, mindenük megvolt, vidéken igen csak kirívó módon, úrinőként járhatott-kelhetett, drága ruhákban, csinosan. Sminkelte magát, a haja mindig ápolt volt, és volt valami a tartásában, ami messziről ránézve is azt éreztette a szemlélővel: vagyok valaki. Ugyanakkor a csendes szenvedés mégis benne rejtezett. Olykor megmagyarázhatatlan, hetekig tartó tompa fejfájás gyötörte. Állandóan elvágta az ujját, belerúgott valamibe, hogy aztán hetekig sántikáljon, mások előtt sosem nem evett, merthogy „már jóllakott az illatával!”. Két fia közül a kisebbik volt a kedvence, mert az őrá, az ő családjára ütött. A nagyobbik gyerek amolyan „szélhámos” forma volt, erre persze jócskán rá is játszott a csemete, hiszen emiatt a címke miatt több ros�szalkodás volt elnézve neki. Egyik gyerek sem lett rossz ember, hiába a nyílt megkülönböztetés és az irányukba megnyilvánuló szeretetszint különbség Erzsike részéről. Erzsike évente legalább egyszer kórházba került, néha hetekre, főleg a fejfájásai, és olykor nőgyógyászati-, vagy esetleg szívproblémák miatt. A környezete hozzáállására az volt a jellemző, hogy rossz hírt csak akkor közöltek Erzsikével, ha előtte ő bevette a szívgyógyszerét - ez groteszk jelenet, de saját szememmel láttam: „mondok valamit, de előtte kapj be egy bogyót!” És Erzsike bekapta, de jókor is, mert már szürkült a szája! -, és egyébként is, minden esemény, történés a szívbetegség köré volt csoportosítva: Ezt vajon elbírja Erzsike szíve?

A beteg grófnő A kórházban, mint egy valódi grófnő, selyem hálóingben (földig érő!), selyem hálóköntösben flangált, de dámaként! Néha előfordult, hogy bajai kezelésére pszichológussal való beszélgetést irányoztak elő, de Erzsike ezek elől elzárkózott. Nekem folyamatosan az volt az érzésem vele kapcsolatban, hogy titkol, rejteget valamit. Nagyon nehéz volt vele folyékonyan beszélgetni, mert

 10 |

2010. szeptember

Különvélemény  néha csapongott a gondolatok között, vagy ugyanazt a mondatot elmondta egymás után húszszor. Erzsikének unokája született, egy kislány. Régen holt kislányát látta viszont az unokájában, és hosszú hónapokra végre annyira ki tudott virulni, hogy nevetett, vidám volt. Aztán megint jött a fejfájás, az a megmagyarázhatatlan, hónapokig tartó. Agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás, agydaganat, érgörcs, agyvérzés, érszűkület, minden ki lett zárva. Annak idején még nem volt ilyen elterjedt a CT, éjjel kellett Kaposvárra utalni egy CT felvétel miatt. Ezek azért érdekes élmények, nem? Az ország másik felére autózni, egy vizsgálat miatt. Ezek is mind azt mutatták, hogy Erzsike biztosan nagyon beteg, ráadásul, mivel nem találják magát a betegséget, egészen biztosan valamilyen különleges, egzotikus, opcionálisan gyógyíthatatlan kórja van. Ezek az esetek hoztak izgalmat az életébe. Aztán egyszer csak beütött a mennykő!

A csodálatos „gyógyulás” Erzsike férje, egy csodálatos, kora nyári reggelen fogta magát és bejelentette, hogy két éve barátnője van, és végleg elszánta magát, hogy elköltözzön. 29 év házasság után. Mi, akik évek óta ismertük Erzsikét, azt hittük, hogy napok alatt elviszi a szíve, vagy a fejfájása, vagy bármi betegség, ami lappang benne. Eleinte fel sem tűnt, hogy Erzsikét nem vitte el a szíve. Sőt, Erzsike masszív beszédbe és beszélgetésbe kezdett mindenkivel. Persze eleinte a témája a csalárd férje és a szégyen volt, de a szívbetegségéből szépen apránként, észrevétlenül kigyógyult. De mondok még érdekesebbet: a fejfájásából is kigyógyult! Sőt, az elmúlt 10 év alatt talán egyszer volt beteg, de akkor is gyomorrontás miatt. A férje úgy itt hagyta, mint eb a Szaharát, rendezetlen vagyonmegosztási teherrel, válás nélkül. Erzsike lecserélte az adminisztratív állását fizikai munkára, hogy több legyen a nyugdíja, és dolgozott, megállás nélkül. Dolgozik most is. Annyira megerősödött, mint egy amazon. Ugyanolyan szép, mint 10 évvel ezelőtt volt, holott már nyugdíjas. Még mindig úgy beszélnek róla, hogy „ott megy Erzsike, még mindig milyen csinos!”, felveszi a miniszoknyát is, ha épp

| 11



2010. szeptember

 Különvélemény úgy tartja kedve, bár a térdízületeire mostanában már vigyázni szokott, hiába, no, a korral nem lehet viccelni... Erzsike nem egy nap alatt lett hősnő, illetve majdnem. Az első napon, mikor elhagyta a férje, minden előzetes jel nélkül, akkor hősnő volt, mert nem halt szörnyet azonnal. Aztán meg szépen lassan olyanná edződött, amilyennek mindig is lennie kellett volna: talpraesetté, nyitottá, vidámmá, saját sorsát irányítóvá. Hiszek abban, hogy Erzsike siker sztorija tanulság volt a környezete számára is: ha beszállunk az áldozat, a csendesen szenvedő fél játékába, akkor sosem tudunk kihátrálni belőle. Sem ő, sem mi. Esetleg csak valóban félelmetes és traumatikus események árán. Erzsike tipikus pánikbeteg is volt. Nem mert metróra ülni, mert azt hitte, hogy ott fullad meg a mélyben. Nem mert emberek közé menni sem, mert tömegben is rájött a roham, nem kapott levegőt, szúrt a szíve, halálfélelme volt. Érdekes módon, az igazi nagy trauma - férje lelépése - után sem vette igénybe sosem pszichológus segítségét, mégis kigyógyult ezekből a rohamokból. Pedig azt hihetnénk, hogy ha valaki cirka 15 éven keresztül produkál, ennyiféle tünetet, akkor nem gyógyulhat meg hirtelen. Pedig de. Főleg, ha a tünetek csak tünetek...

A pozitív gondolkodás csapdája A HősNők.hu azoknak a nőknek a gyűjtőhelye, akik úgy érzik, hogy képesek jobbá tenni a világot, és ebben tevékenyen részt is vesznek. Viszont van egy témakör, ahol azt vettem észre a HősNők között járva-kelve, hogy sokan, nem merik bevallani - vagyis félnek bevallani -, hogy félnek... Félnek attól, hogy félnek. Gondolom, számodra sem újdonság, hogy a pozitív gondolkodók viszik előre a világot. A pozitív gondolatok, a pozitív érzelmek, a pozitív irányba való befolyásolás képessége az, ami előre viheti az egyént is, és a közösséget is. A Google, a világ leghíresebb, legdinamikusabban fejlődő, legirigyeltebb vállalkozása is egy nagyon érdekes mottót választott a munkatársai számára: Dont’ be evil. Vagyis: Ne légy gonosz! Ez már pozitív! Ha nem vagy rossz, akkor jó vagy! Ilyen könnyű pozitívnak lenni. Ugyanakkor, a pozitív gondol-

 12 |

2010. szeptember

Különvélemény  kodásmód melletti elköteleződés egy érdekes visszásságot is szül: annyira hiszünk a pozitív gondolkodás erejében, hogy elfeledkezünk arról, hogy a világ nem pozitív, és elfeledkezünk arról is, hogy a világ még mindig hat ránk. Az embereken, az írott szövegeken, a hangokon és képi megjelenítéseken át. De még a tények is hatással vannak ránk. Emberek vagyunk. Érző, észlelő, gondolkodó csodalények. Az agyunk csoda. A testünk csoda. Az akaratunk, a tudatunk csoda. A tudatalattinkról meg már ne is beszéljek! De nem hihetjük azt, hogy tökéletesek vagyunk. Igen is, vannak olyan érzéseink, gondolataink, A félelem enyhébb megnyilvánulási foramiket nem szeretünk bevallani, mert mái: nyugtalanság, aggódás, enyattól tartunk - félünk tőle -, hogy azhe szorongás, kényszeres gondolzal újra egy csoportba kerülünk a nagy kodás, stressz, egy gondolat körüli átlaggal. Azokkal, akik buták, de néha keringés, megakadás érzés, halogamég kimondottan gonoszak is. Fétás, önértékelés letörése, önbizalom lünk bevallani azt, hogy félünk, mert hiány, befelé fordulás. azt gondoljuk, hogy a pozitív hozzáállás óhatatlanul is a félelem elmúláA félelem súlyosabb megnyilvánulási forsát, megszűnését hozza magával. Himái: fóbiák, pánikbe-tegség, depresszió, elmezavar, testi tünetek, szen, ha pozitívan állunk mindenhez, fájdalom, nyomásérzés, légszomj, ha mindenben meglátjuk a jót, akkor halálfélelem. többé nincs mitől félni. Igaz? Hát nem igaz... A félelem ellentétjei: bátorság, nyugaA félelem szükséges, még a világ leglom, harmónia, kiegyensúlyozottpozitívabban gondolkodója számára ság, higgadtság, merészség – és is. Mindjárt kitérünk arra is, hogy mi minden pozitív érzelem. a különbség az átlagnépesség félelme, és a tudatosabb emberek félelme között, de azt jobb, ha most, elfelejted, hogy valaha is teljes egészében megszabadulhatsz a félelemtől. Színészek, művészek egyöntetűen állítják, hogy a lámpaláz létszükséglet számukra. Amint elindul az előadás, a lámpaláznak vége, és jön a játék. A lámpaláz is félelem! Bármikor, ha előadtam valahol, akkor voltam a legjobb, amikor izgultam előtte, izzadt a tenyerem, kissé remegett a hangom. Ha laza voltam, nyugodt, higgadt, akkor az előadásom egészen egyszerűen egysíkú lett.

| 13



2010. szeptember

 Különvélemény Nem kell arra törekednünk, hogy kiirtsuk az életünkből a félelem írmagját is. Nekünk csak arra kell törekednünk, hogy eltüntessük az irracionális, egyértelműen felesleges, és a mások által generált, pusztító félelmet. Ja, és bocsánat: arra is kell törekednünk, hogy másokat segítsünk ennek a felismerésében, mert tarthatatlan, hogy:

Az egész világot a félelem hajtja A minap ezt írta egy olvasóm: „Érdekes, hogy már évek óta azt látom, hogy az már nem hír, hogy „A kiscserkész átkísérte a nagymamát a forgalmas úton”, hanem helyette csak ez lehet hír: „A kiscserkész az autó alá lökte a nagymamát a forgalmas úton.”” Ilyeneken jót mosolygunk egy pillanatra, hogy aztán arcunkra is fagyjon az a mosoly: ez ugyanis a kőkemény valóság. Nem, nem az autó alá lökés, hanem a hírérték! Az újságok és a média számára az hozza a legnagyobb olvasóközönséget, amikor katasztrófákról, balesetekről, fegyveres támadásokról, bűntényekről, betegségekről, járványokról írnak, vagy adnak hírt. Évtizedek óta kutatják ennek a jelenségnek a pontos okát: vajon miért van igénye az embereknek a borzongásra? Sok helyen elhangzott már: ilyenek vagyunk mi, emberek, élvezzük a borzongást. De ez valószínűleg nem az egyedüli magyarázat. Három, egymástól nagyon eltérő, de a hírfogyasztást tekintve, az egyénekre akár egyidejűleg is jellemző magyarázatot találtam: 1.) Ha mások bajával foglalkozom, addig sem kell a sajátoméval. - Avagy tipikus menekülés, sőt, egyben kellemes elfoglaltság. 2.) Azért érdeklődöm mások, problémái iránt, mert keresem a tanulságokat. - Avagy tipikus nyitott érdeklődés. 3.) Mások is érdeklődnek, tehát ezt tartom helyesnek. - Ezt nevezi a társadalompszichológia a társadalmi bizonyíték elvének.

 14 |

2010. szeptember

Különvélemény 

Melyiket válasszam? 1.) Ha mások bajával foglalkozom, addig sem kell a sajátoméval. - Tegyük a szívünkre a kezünket, számtalanszor azon kapjuk magunkat, hogy olyan, a saját életünkben nem jelenlévő problémákat beszélünk meg ismerőseinkkel - vagy az interneten akár ismeretlenekkel is -, amik soha nem fordulhatnak elő velünk, másokkal viszont megestek. Ilyenkor azt vesszük észre magunkon, hogy kívülállóként sokkal élvezetesebb a problémákkal foglalkoznunk, azt érezzük, hogy ez szinte mármár szellemi kihívás! Ami nem véletlen, mert tényleg szellemi kihívás. Természetes, hogy ilyenkor jól érezzük magunkat: a képességeink rendre találkoznak a kihívás nehézségével, és ilyen alkalmakkor FLOW élményünk van. (A FLOW élményről keresd Csíkszentmihályi Mihály professzor könyveit!) A bökkenő csak ez: ha mi, tele jó érzéssel, mások problémáival foglalkozunk, akkor addig ki foglalkozik a miénkkel? A válasz: senki. A problémák márpedig olyanok, hogy maguktól nem nagyon szeretnek megoldódni. 2.) Azért érdeklődöm mások problémái iránt, mert keresem a tanulságokat. - Mindnyájunkkal előfordulhat, hogy amikor egy balesetről, mások megpróbáltatásairól hallunk hírt, akkor gondolatban önmagunkat helyezzük bele a szituációba, és megpróbáljuk lemodellezni, hogy mi vajon hogyan reagálnánk, hogyan élnénk meg az adott helyzetet. Tesszük mindezt azért, mert megpróbálunk mások bajából is tanulni. Az arra fogékonyak fejében, egy autóbalesetről szóló híradás vészcsengőként hat, és az ilyen emberek legközelebb még figyelmesebben vezetnek. Az ilyen hírekre fogékonyak tipikusan két kérdésre keresnek választ a híradásokban: mi okozta a hibát, és, hogy az elő fordulhat-e velem... 3.) Azért foglalkozom a negatív hírekkel, mert mások is ezt teszik. - Ez a társadalmi bizonyíték elvével összecsengő viselkedésforma: cselekedeteinket mások cselekedeteihez igazítjuk, egyrészt azért, mert így időt spórolunk, másrészt pedig azért, mert ezt érezzük hasznosnak. Mielőtt cselekednénk, szétnézünk, hogyan csinálják mások. Ha látunk valamit, önkéntelenül is másolni kezdjük – akár veszélyes dolgot is! – mert az

| 15



2010. szeptember

 Különvélemény evolúciós túlélési mechanizmus erre bíztat bennünket. Ha a zebracsordában elkezd rohanni egy csordatag, akkor a többiek is futásnak erednek. Nem nézik meg, miért kell rohanni, nem győződnek meg egyenként a rohanás jogosságáról, bőven elég az, hogy egy társuk így cselekszik. Ez őket is cselekvésre ösztönzi. Csináltak olyan teszteket emberekkel, hogy amikor a gyalogosátkelőn, a piros jelzés ellenére, ha elindul egy személy, akkor a mögötte, körötte állók automatikusan követik. Nem a jelzésre figyelünk, hanem a többiekre! Ez a hatás – vakon másoljuk a többieket – még fel is tud erősödni, ha a másolandó félben önmagunkra ismerünk, vagy tiszteletteljes benyomást tesz ránk az illető (önmagunkra ismerünk, ha az öltözéke, viselkedése hozzánk pas�szoló, tiszteletteljes a szemünkben, ha jólöltözött, vagy egyenruha van rajta! Ezért szoktak például a szélhámosok valamilyen egyenruhába öltözni!). Ez a mechanizmus az időspórolás és a túlélés miatt alakult ki, és maradt meg máig az emberben. Tehát elméletileg ennek hasznosnak kellene lennie. Ugyanis másolni többnyire energiát és időt spóroló feladat. Lenne. Ha nem a másolást használná mindenki, hanem tényleg lennének példaértékű cselekedetek és emberek a szűkebb és tágabb környezetünkben – a HősNők.hu-n azért dolgozunk egyébként, hogy legyen ilyen etalonok. A rossz másolását te is láthatod a környezetedben: az utóbbi néhány évben gombamód szaporodnak a lakások felújításai, energiatakarékos megoldások kivitelezései. Hitelből.

A média manipulál? Mindhárom kategória - és ezek egyénenkénti variáció - összességében nem helytelen viselkedésformák. Így éljük napjainkat, ez teljesen természetes számunkra. A gond csak az, hogy a média is ismeri ezeket a „fogásokat”, és az úgynevezett bulvárosodással ki is használja. Nyilván sokan vannak, akik menekülnek a saját problémáik elől, és alig várják, hogy másoknak problémái legyenek, hogy legyen min csámcsogni egy pár hétig. Nekik elég csak csámcsognivalót adni: hírességek botrányai, politikai visszaélések, vagdalkozások, gazdasági események, és így tovább.

 16 |

2010. szeptember

Különvélemény  Onnan lehet felismerni azt, hogy a média manipulálja az adott hírre érzékeny, saját problémáik elől menekülő emberek figyelmét, hogy ugyanabban a témában, minden áldott napon, újabb és újabb feltételezéseket jelentetnek meg, teszik ezt a legközelebbi, valóban konkrét új hírig, az adott esemén�nyel kapcsolatban. Nem tényeket, nem beszámolókat, nem okfejtéseket, nem szakértők véleményeit, tanulmányait közlik, hanem újságírói feltételezéseket. Teszik ezt azért, mert tudják, hogy az adott hírre érzékeny olvasók, tévénézők agya éppen ki van hegyezve a témára, és öntudatlanul is be lehet őket vonzani, minden alkalommal, hogy hadd rághassák még azt a csontocskát egy kicsit. Addig is, míg ki nem derül valami valóban lényeges. Teszem azt, történik egy gyilkosság: tényszerű híradást kapunk az első napon, ez történt, itt és itt, így és úgy, a rendőrség szóvivője ezt nyilatkozta, pont. Utána napokig jelennek meg a szomszédok nyilatkozatai, névtelen hozzászólások, feltételezések, de csakis azért, hogy a téma élő maradjon addig, míg a rendőrség, pár hét múlva újabb sajtótájékoztatót nem tart. Az efféle figyelemfenntartást akár hitchkoki manővernek is nevezhetnénk, hiszen ő volt az a zseniális rendező, aki egy-egy apró képkockával, a legunalmasabb beszélgetést is fel tudta dobni a filmjeiben. Pl. megmutatta, hogy a beszélgetőpartnerek asztala alatt egy időzített bomba ketyeg. A média a figyelmünkért harcol, mert a reklámozók a figyelmünkért fizetnek. Egyszerű, mint az egyszer-egy. A tanulságok levonásában is segít a sajtó (2-es pont): szakértőket szólaltatnak meg, statisztikákat készítenek, a lehető legtöbb orgánumon hozzák a témát, hogy minél jobban elmélyedhess benne és minél több tanulságot vonhass le. Látszólag. Mert a valóságban egyre inkább összezavarodsz. Ha az egyik felet hallgatod, neki adsz igazat. Ha a másik felet hallgatod, akkor meg annak adsz igazat. Mígnem rájössz, vagy többféle igazság létezik, vagy egy sem, te pedig egyedül állsz a rengeteg vélemény kereszttüzében. A társadalmi bizonyíték elvét is automatikusan felerősítik a lánchíradások (3-as pont): hírt adunk ma, következtetünk holnap, statisztikát közlünk holnapután, szakértőt szólaltatunk meg a hétvégi műsorban, és így tovább. A szemlélőnek olyan érzése támad, hogy ez a téma nagyon fontos, ezért foglalkozik vele a sajtó ennyit. Tehát ebből az következik, hogy annyira fontos, hogy nekünk, egyéneknek is foglalkoznunk kell vele. Ha egy baráti be-

| 17



2010. szeptember

 Különvélemény szélgetés kapcsán egy-egy ilyen témára terelődik a szó, akkor a beszélgetőpartnereink is ugyanúgy tájékozottak lesznek, mint mi, tehát gyors visszaigazolást is kapunk arról, hogy helyes döntés volt az eset minden mozzanatára olyan intenzíven odafigyelni, hiszen mindenki más is ezt tette. Máris kész a bizonyíték.

Mégis, mi a gond ezzel? Két dolog: a médiában csak ilyen hírek vannak manapság, mivel ezekre vevő az olvasó: elterelést akarunk, tanulságot akarunk, és a jól tájékozottak közösségébe akarunk tartozni. Nagyon gyorsan eljutunk arra a következtetésre, hogy a világ csupán ennyiből áll. Gondok, bajok, katasztrófák, halálos járványok, rák, gyógyíthatatlan betegségek, gazdasági összeomlások, tőzsdekrachok, forintgyengülések, balesetek, politikai csatározások, és így tovább. Tudjuk mindannyian, hogy a saját életünkben sosem látunk ilyeneket, csak a tévében. Mégis képesek vagyunk elhinni, hogy a világ nem olyan, mint a mi életünk, hanem olyan, mint amit a sajtó lefest róla. Ez a két egymásnak ellentmondó tény a fejünkben, azt eredményezi, hogy már mi sem tudjuk, hogy mi a helyes hozzáállás. Éljük meg a pillanatot, vagy kutassuk állandóan mások balszerencséjének vagy butaságának tanulságait? Az ilyen ellentmondások rossz érzésA félelem szó szinonimái: ijedtség, ijehez, a kezelhetetlenségük pedig féledelem, rémület, riadalom, idegeslemhez vezet. Nem évek alatt! Elég ehség, pánik, páni félelem, aggodalom, hez néhány nap intenzív sajtófigyelés. aggódás, aggály, szorongás, gond, Rosszul érezzük magunkat a világ nyugtalanság, rettegés, nyugtalankomocskától, és ha ki akarunk ebből madás, izgalom, félsz, félelemérzet, reszradni, akkor rosszul érezzük magunketés, remegés, bátortalanság kat a relatív informálatlanságunk miatt. „Félek, hogy lemaradok valami fontos hírről!” - szokták mondani azok a kliensek, akiknek azt javaslom, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot egy rövid időre a sajtóval, illetve a hírekkel és hírmagyarázatokkal. Fordítsanak nekik hátat, űzzék el az életükből!

 18 |

2010. szeptember

Különvélemény  Biztos lehetsz benne, hogy ha a híreket tekintve informálatlan vagy, akkor nem tudsz a semmiről beszélgetni másokkal. Ha nem tudod, ki halt meg tegnap autóbalesetben, akkor nem tudsz szót érteni az átlag tévénézőkkel. Ha a munkád, hivatásod szempontjából fontos, hogy az átlag tévénézővel érts szót, akkor bizony figyelned kell a sajtót! Ha nem tudod, ki adagolta túl magának a drogot, akkor nem tudsz belőle tanulságot levonni (2-es pont). Drogosok rokonai egészen biztosan tudják, hogy nem lehet a hírekből tanulságot levonni, de a laikus kívülálló ezt még nem tudja. És fél attól, hogy mit nem tud. A félelem örökös, ördögi körébe kerülhetünk pusztán azért, mert jól informáltak akarunk lenni, vagy, mert jól informáltnak kell lennünk. Személyiségtől, lelkierőtől, egészségi állapottól függően, az emberekre más és más hatással van a félelem. Van, akiket a legcsekélyebb félelem is tettekre sarkall. Van, akiket a hosszan tartó, állandó, de még elviselhető mértékű – vagyis szinte észrevétlen - szorongás is teljesen lebénít. Vannak, akik pánikbeteggé félik magukat. Nem lehet általános érvényű megállapításokat tenni arra vonatkozóan, hogy ki, milyen mértékben, és hogyan reagál a félelmet generáló eseményekre, vagy, hogy ki mennyire immunis ezekre. Még egyénileg is változó lehet: egyik nap jobban megérintenek ezek a dolgok, másik nap pedig lepereg rólunk.

A tudatosság felelőssége Mi, akik tudatosan éljük az életünket, ezt a fajta varianciát nem engedhetjük meg magunknak. A sajtóból, más emberek irányából táplálkozó félelem nem kaphat helyet az életünkben, mert nekünk folyamatosan a céljainkon kell tartanunk a szemünket, és ráadásul még a küldetésünket is teljesítenünk kell. Mi, akik azt vállaltuk, hogy segítünk más embereknek akár a baráti szavainkkal, akár a vállalkozásunk szolgáltatásaival, akár az alapítványunk működésével, akár csak egy mosollyal; mi, akik kiemelkedő sikerekre vágyunk, tudjuk, hogy a küldetésünket sosem fogjuk úgy megvalósítani, hogy ha közben a sajtóban látott hírekkel foglalkozunk, vagy vadidegenek negatív életese-

| 19



2010. szeptember

 Különvélemény ményeiből próbálunk - általában helytelen - következtetéseket levonni, vagy akár csak a nagy átlaggal tartunk. Nekünk ennél sokkal okosabbnak kell lennünk. Fontos dolgunk van, nagy rajtunk a felelősség, nem érünk rá félni! Vidi Rita

 20 |

2010. szeptember

Egészség és öngyógyítás 

Egészség és öngyógyítás Kiszabadulni a félelem hálójából Szalkai Titi, ÉFT terapeuta írása

 Biztosra veszem, hogy minden ember él át bizonyos időközönként kisebbnagyobb félelmeket. Félhetünk rengeteg mindentől: a jövőtől úgy általában, a többi embertől, az agresszív viselkedésektől, egyes állatoktól, élethelyzetektől, és így tovább. Jelen cikkemben a félelem okaira, kialakulására és feloldására fogok egy átfogó, közérthető útmutatást adni, annak érdekében, hogy sokkal jobban fel tudd ismerni és kezelni tudd a félelmeidet.

Mi is a félelem? A magyar nyelv esetünkben (is) briliáns módon fejezi ki eme negatív érzelem, a félelem lényegét. Mert a fél-elem, ahogy a neve is mondja, egy elemnek a fele. Ha megtaláljuk az elem másik felét, azaz például választ egy kérdésünkre, akkor már meg is szűnik a fél-elem, átalakul „egész elemmé”. Azt hiszem, eddig a Shrek című filmben hallottam a legegyszerűbb és egy nagyon frappáns meghatározást a félelemre, mely szerint: „A félelem érzelmi válasz egy ismeretlen helyzetre.” Ez igen közérthető megfogalmazás, ámde én úgy gondolom, hogy a félelem ennél azért bonyolultabb dolog. Ezért pontosítanám ezt a mondatot: „A félelem érzelmi válasz egy ismeretlen helyzetre vagy tudat alatt rossz emléket idéző helyzetre.”

| 21



2010. szeptember

 Egészség és öngyógyítás

A félelem két fajtája Véleményem szerint, az előzőekből is következve, kétfajta félelem létezik: az egyik az ismeretlentől való félelem, a másik az ismert rossztól való félelem. (Az „ismert” rossz itt úgy értendő, hogy ismert, régebben megtapasztalt, de lehet hogy csupán tudat alatt őrzött esemény emléke, azaz, nem kell, hogy emlékezzünk rá.) A kétfajta félelem közül az ismeretlentől való félelmet kön�nyebb oldani. Az ismeretlentől való félelem természetes dolog, de ha kellően nyitottak vagyunk az újra, türelmesek önmagunkhoz, óvatosan és tudatosan haladunk előre a tanulásban, hogy biztonságosan megismerjük a (még) ismeretlent, akkor idővel magától el fog múlni a félelem. A másik fajta félelem, a fájdalmasnak megismert élmények visszatérésétől való rettegés már keményebb dió. Ennek a félelemnek a jelenléte az agyunk működésén alapul. Az agyunk ugyanis olyan, mint egy hatalmas számítógép, minden egyes, az életünkben megtapasztalt momentumot eltárol, a számunkra kellemeseket és a kellemetleneket is. Ha valami fájdalmas élmény éri a testünket-lelkünket, akkor az agysejtjeink egyrészt megjegyzik, hogy mit nem szabad többé csinálni (mert fáj). Tehát biztosan nem nyúlunk többet szándékosan a forró vasalóhoz, mert már egyszer megégettük magunkat vele. Másrészt, ha nagyon fájdalmas az élmény, működésbe lépnek az én-védő mechanizmusok és a fájdalmas élményt a tudatalatti mélyére űzik, hogy a fájdalom némiképp csökkenjen. Ezek után, ha a jövőben az agy szembetalálja magát a régi, tudat alá száműzött fájdalmas élményhez hasonló szituációval, rögtön bekapcsol az én-védő mechanizmus, intenzív félelemérzetet generál, ami megakadályozza, hogy újra szembesüljünk a fájdalommal.

Milyen, „már ismert rosszakat” élhetünk át tudat alatti kóros félelemként? Példaként említenék egy történetet, amit egy pókfóbiás fiatal férfiről hallottam. Kutatták a férfi pókfóbiájának az okát, és kiderült, hogy gyerekkorában kellemetlen élményt élt át pókokkal kapcsolatosan. Mégpedig úgy, hogy a

 22 |

2010. szeptember

Egészség és öngyógyítás  nagyszüleinél az udvari toalett plafonja tele volt pókokkal, ő már akkor is félt tőlük, nem mert bemenni. Ezt a félelmét elmondta a nagyapjának, aki legyintett, hogy „Ugyan már, nem kell félni tőlük, nyugodtan menj be és intézd el a dolgodat.” De a nagyszülő megnyugtató szándékú megnyilvánulásától nem múlt el a félelme. Kisfiúként csak azt érzékelte, hogy nem veszik komolyan a félelmét, nem kérdezik meg, hogy mire lenne szüksége a félelme csökkentéséhez, és minden marad úgy, ahogy volt. Nem távolítják el a pókokat az udvari WC plafonjától, nem mutatják be neki a pókokat szemtől szemben, nem tanítják meg őt arra, hogyan kell a pókokat neadjisten átsegíteni a másvilágra. És itt meg lehetne vitatni azt is, hogy vajon miért volt tele pókokkal az udvari toalett? Lehet, hogy a nagyszülők is féltek a pókoktól, és nem merték őket onnan eltávolítani? És a nagypapa reakciója mögött is ez a félelem állt, ezért nem segített a fiúnak? A „Nem bántanak, nem kell félni tőlük” kijelentés csak kifogás volt, hogy ne kelljen bemennie a pókok közé az udvari toalettbe? Mert ez esetben a fiú a félelmet tanult reakcióként vette át a nagyszülőktől. Azaz, a nagyszüleihez hasonlóan kialakult benne a pókok iránti ellenszenv. Tetézve azzal az érzéssel, hogy „félek, kicsi és tehetetlen vagyok a félelmem tárgyával szemben (hiszen nem érem el a plafonon a pókokat, és azok bármikor a nyakamba potyoghatnak), és egyedül is vagyok, senki sem segít nekem legyőzni a félelmemet. Sem a pókokat.”

A félelmek jelenléte a tanult / átvett családi mintákban Ez a pókos történet egy családi össznépi, póktól való félelmet mutatott be. A családi mintákban sok félelem lapulhat meg tudat alatt, amelyek a családban élő kisgyerekek elméjére meghatározó hatással vannak. Körülbelül 6 éves koráig a kisgyerek olyan, mint egy szivacs: mindent válogatás nélkül szív magába. Szüksége van a szülők mindenfajta energiájára, és így a szülők összes problémáját és negatív érzését is magáévá teszi. És még azt is befogadja, ahogyan a szülők a félelemtüneteket kimutatják: ha a szülők tenyere izzad, vagy a háta fáj, esetleg a vérnyomásuk megy fel félelemhelyzetben, a gyerekben is nagy valószínűséggel ezek a tünetek fognak jelentkezni a félelmek érzésekor. Amíg meg nem tanulja kezelni ezeket a tüneteket, és rajtuk keresztül a félelmeit!

| 23



2010. szeptember

 Egészség és öngyógyítás

A félelem látható, érezhető megnyilvánulásai Azt mindannyian szoktuk érzékelni, hogy a félelem érzésének a testünkben jól követhető tünetei vannak. Ha félünk, összeszorul a gyomrunk, izzad a tenyerünk, megfeszülnek az izmaink, és ugrásra készen állunk a meneküléshez. Viszont elgondolkodtál-e már azon, hogy ezeket a tüneteket hogyan tudja létrehozni a szervezet, mi az, ami irányítja a félelemtünetek kialakulását? Az egy dolog, hogy a reakciókat a vegetatív idegrendszer idézi elő, azaz a gyomrot a vegetatív idegrendszer szorítja össze, hogy vészhelyzet esetén ne az emésztésre koncentrálódjon az energia, hanem a menekülés előkészítésére. Mi mondja meg a központi idegrendszernek, hogy mi az, amitől félnie kell, és mi az, amitől nem? Mint ahogyan már az előzőekben is írtam, a tudatalattinkban eltárolt tapasztalatok, információk lényegesek a félelem kialakulásában. Ezek az adatok viszont valahogy jelen vannak az agyunkban ÉS a testünkben is, hiszen ha nem lennének, akkor nem tudnák előidézni az említett tüneteket. Tehát, mi az a valami, ami közvetíti a tudatalattiban jelenlevő információkat a testünkbe? A válasz: a testünk energetikai rendszere. Azaz, a meridiánjaink! A félelem a test energetikai rendszerének szempontjából Most egy kicsit bioenergetikai szemszögből vizsgálnám meg azt, hogy tulajdonképpen mi is történik az emberi test energiájában, ha félelmet élünk át. A kínaiak ötezer éve tudják, hogy az emberi testben nemcsak a vér, a nyirokfolyadék és hasonló életnedvek áramlanak, hanem energia is. Az energia áramlási útvonalai a meridiánok, amelyeknek a létezését például az akupunktúra hatásossága bizonyítja. Ha összehasonlítjuk a vér, a nyirokfolyadék és az energia áramlását, sok közös tulajdonságra bukkanhatunk. Azt a biológiai-egészségügyi ismeretből tudjuk, hogy addig minden rendben van, amíg a vér akadálytalanul tud áramlani bennünk. Igen ám, de mi történik akkor, ha elakad a vér áramlása? Az bizony életveszélyes helyzetet tud előidézni! Rátérve a meridiánokra, hasonló a helyzet: addig minden rendben van, és jól érezzük magunkat, amíg az energia akadálytalanul tud áramlani az energiapályáinkon. Ha viszont elakad, akkor negatív érzéseket élünk át, többek között félelmet. Az agyunk nem jut elég energiához, leblokkolódik a probléma-meg-

 24 |

2010. szeptember

Egészség és öngyógyítás  oldási és gondolkodási képességünk, az agysejtjeink vészmegoldásra kapcsolnak, ami az „Üss, vagy fuss!” stresszhelyzetnek felel meg. Eddig sokan úgy gondolták, hogy a lélek lakhelye a szív, illetve az emberi agy, ez valószínűleg így is van. Viszont a legmodernebb kutatások során kiderült, hogy a lélek információit közvetíteni kell valahogy az emberi test felé, és az információk közvetítői pedig a meridiánok. Az előbbiek alapján mondhatjuk úgy is, hogy a meridián-rendszer az emberi testben egy kulcs a lélekhez. A félelem pedig egy energiafolyam elzáródás, zavar a test meridiánjain! Egy dugó, ami megakasztja az energiák áramlását! A meridiánok eldugulása azt eredményezi, hogy kevésbé leszünk rugalmasak, életképesek, ekkor mondják azt valakire, hogy „Leblokkolt” és hogy „Elhagyta az ereje”. Érdekességképpen, ha az aurát nézzük, az aura a test energetikai kisugárzásait, annak erejét tükrözi. A kisugárzás minőségében a csakrák mellett valószínűleg sok szerepe van testben levő energiafolyamoknak is. Ha a félelem, amit érzünk, eltömíti a meridiánokat, akkor az auránk is másmilyenné válik. Aki érzékeli az aurát (pl. az állatok, a kutyák), látja ezt a változást. Ezért van az, hogy a félő embert a kutyák hajlamosabbak megtámadni, mert gyengébb, könnyen elejthető prédának tartják. És ezért általános az a tanács is a kutyatámadások elkerülésére, hogy ne mutassuk a félelmünket a kutyák előtt, mert ha erősnek érzékelnek minket, és rendben áramlik az energia a meridiánjainkon, akkor nagyobb valószínűséggel fognak minket békén hagyni.

Hogyan kezelik a félelmeiket az állatok? Maradva még egy kicsit az állatoknál, vajon ők milyen módszereket alkalmaznak arra, hogy kezeljék a félelmeiket, és erősítsék az energiaáramlásukat? Mert bizony az állatoknak vannak félelmeik, hiszen a félelem egyfajta életösztön is. Nem kell messzire mennünk, elég a majmokat megnézni. Mit csinál egy hím gorilla, ha egy szaporodási párbajhoz készülődve csökkenteni akarja a félelmét, erősnek akarja magát mutatni az ellenfele előtt, fejleszteni az ön-

| 25



2010. szeptember

 Egészség és öngyógyítás bizalmát? Például döngöli a mellkasát! Elgondolkodtál már azon, hogy miért teszi ezt? Elárulom. A mellkas két oldalán, a kulcscsontok alatti mélyedésben két olyan energetikai pont (meridián végpont) található, amelyet ha kezelésbe veszünk, az oldja a meridiánokon levő blokkokat! Csökkenti a félelmeket, növeli a cselekvőképességet és a tisztánlátást! Ezt a majmok érzik, és használják is, hogy erősítsék saját magukat. (Csak az ember az, aki sokszor érzelmi zsarolást, negatív visszhangot társít ezen pontok használatához, amikor megjegyzi, hogy „Nézd már, milyen öntelt, hogy veri a mellkasát...”) A majmok azonban nem csak ezt a kulcscsontok alatti önerősítő pontot ismerik, hanem még továbbiakat. Például láttál már majmot az egyik kezével a hóna alatt matatni, a másikkal pedig a feje tetejét piszkálni? Ezekkel a mozdulatokkal az emberszabásúak ismét csak olyan energiapontokat masszíroznak maguknak, amelyekkel félelemoldó, stressz-kezelő, szorongáscsökkentő, energiaszint növelő hatást tudnak elérni saját magukon. És, ha még nem lenne elég ennyi, akkor megemlíteném, hogy az emberek is szokták tördelni a kezüket stresszhelyzetekben... ez bizony egy automatikus, ösztönszerű stressz-kezelő reakció. A kezünkön egy halom meridián végpont található, amelyeknek a masszírozása szintén félelemoldó hatású. Ezért nem helyes például, ha egy stresszes embernek megtiltjuk a keze tördelését (mert mondjuk „nem illik”), mert megfosztjuk egy feszültségoldó tevékenységtől.

Hogyan orvosolhatjuk a kisebb félelmeket hétköznapi módon? Tehát, az egyik teendőd az lehet, ha rád tör bármilyen félelem: megkeresed a testeden azokat a meridián végpontokat, amelyeket az eddigiekben említettem: a kezeden, a kulcscsontod alatt, a hónaljadban és a fejed tetején. Ezek masszírozásával fokozhatod a sejtjeid energiával való ellátottságát, csökkentheted a félelmeidet. Ezek a masszázspontok a a leginkább elérhetőek. Ezt a módszert az egyszerűsége miatt mindenképpen ajánlom a figyelmedbe! Sikeres lehet az is, ha eltereled a figyelmedet, és erősen koncentrálsz a célodra, vagy rengeteg információt összegyűjtesz a célodról, ugyanis a tudás is félelemoldó hatású.

 26 |

2010. szeptember

Egészség és öngyógyítás 

Hogyan orvosolhatjuk az erősebb félelmeket? Ha erős félelmeid vannak, akkor előfordulhat, hogy hatékonyabb segítségre van szükséged. Ekkor lehetséges, hogy az úgynevezett pszichológiai reverziótól is szenvedsz. Ennek a lényege annyi, hogy tudat alatt tulajdonképpen nem is akarod a félelmeidet elhagyni, szinte élvezed, hogy vannak, ragaszkodsz hozzájuk. Energetikai megnyilvánulása ennek az állapotnak az, hogy az életenergia a normálissal ellentétes irányban folyik a meridiánjaidon és bojkottálja az életerődet. A pszichológiai reverzió gyakran jelen van a pszichés betegségeknél, akik nem szeretnek alkotni, nem élvezik az életet, mindenben a negatívumokat keresik, nincs energiájuk. Ekkor az első lépés a pszichológiai reverzió korrigálása, és csak utána jön az energia erősítése az emberi testben. A korrigálás azt takarja, hogy tudatosan elfogadod, azt az állapotot, amiben éppen vagy, a negatív állapot ellenére is szereted magadat.

Egy professzionális félelemoldó módszer Mind az erősebb, mind a gyengébb félelmeid oldásában segítségedre lehet az is, ha megismerkedsz az Érzelmi Felszabadulás Technika nevű természetgyógyász módszerrel (az ÉFT-vel), amelyik a fent említetteken kívül még más meridián végpontokkal is dolgozik. Az ÉFT-vel a munka általában úgy történik, hogy gondolsz a félelmeidre, kimondod és ezzel elő is hívod őket, és közben úgymond „kopogtatod” a testeden ezeket a pontokat. Tehát kimondod például, hogy „Abnormális módon félek a pókoktól, pókfóbiám van.” vagy magad elé képzelsz egy pókot, és ezzel egy időben kezeled is magadat. Igen, nem tévedés, a módszer egyik fajta működtetése szerint bátran ki kell mondani a félelmeidet, nem kell „felülírni” őket pozitív agy-átprogramozással. A félelmekkel célszerű szembenézned, a félelmed tárgyával nem. Így, ha félsz például a pókoktól, nem kell a „kutyaharapást szőrivel” hozzáállással stresszelned magadat. Nem kell azt ismételgetned magadnak, hogy „Ugyan már, a pókok nem is veszélyesek, ide a kezembe egy tarantulát!” Ettől kíméletes a módszer. (A tarantulát megfogni bőven ráérsz azután is, ha elmúlt a félelmed...) Ráadásul nem is

| 27



2010. szeptember

 Egészség és öngyógyítás tudsz mást tenni, csak kimondani a félelmeidet, mert a „kopogtatás” alatt olyan ellazult, meditatív állapotba kerülsz, ahol az elméd magától dobálja ki magából azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják a boldogságban. Így a félelmeket is. A kezelés a kopogtatás, ami az ujjhegyekkel való finom ütögetést jelenti a meridián végponton. Az ujjad hegyein a testedből kifelé áramlik az életenergia, a meridián végpontokon pedig befelé, ezért lehetséges, hogy az ütögetés a meridiánok blokkjait oldani tudja. A kifelé áramló energia beáramlik az energiacsatornádba. Így a módszer működési elve leginkább az eldugult lefolyó kezelésére hasonlít, ahol a dugulást egy toalett pumpa segítségével hárítjuk el. Ugye, egy eldugult lefolyó miatt nem verjük le a csempét, nem bontjuk meg a falat, nem lyukasztjuk ki a vízvezetéket, hanem elég egy pumpa által keltett légnyomás ereje a dugasz eltávolításához. Az ÉFT ebben különbözik a mostani hagyományos egészségügyi rendszertől: egy félelem betegségokozó hatása miatt nem veszik ki senkinek a veséjét, hanem szelíden, kopogtatós pumpálással orvosolják az energiaáramlásait, és a vese magától meggyógyul. Hiszen így helyreállnak a testünkben az öngyógyító folyamatok! Ha követed az ÉFT által előírt mozdulatokat, megfelelő számú ismétlés után megszűnnek a félelmeid. Megtalálható az Interneten egy ingyenes, magyar nyelven letölthető ÉFT kézikönyv, amelyet egy internetes kereséssel vagy a honlapomról (www. lelekapolas.hu) indulva megtalálhatsz, és amiből megtanulhatod a félelemoldó módszer alapjait. Ha az ÉFT-vel kapcsolatban további segítséget igényelsz a félelmeid felismeréséhez és kezeléséhez, kereshetsz engemet az előbbiekben említett weboldalon. Kívánok neked sikeres félelemkezelést, Szeretettel, Szalkai Titi

 28 |

2010. szeptember

Pénzügyeink 

Pénzügyeink Te kit táplálsz?

Dusik Andrea, pénzügyi tanácsadó írása

 Egy Cherokee legenda szerint az emberi lélekben folyamatos harc dúl. Szerintük ez az ádáz küzdelem két farkas között zajlik, akik mindnyájunkban ott lakoznak. Az egyik gonosz. Ő a harag, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, gyűlölet, kisebbrendűség, hazugság, büszkeség, felsőbbrendűség és az önzés megtestesítője. A másik Jó. Amit ő megjelenít, az öröm, békesség, szeretet, harmónia, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazságosság, együttérzés és a hit. Amikor ezt a nagyapa elmesélte, az unokája elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: „És melyik farkas győz?” Az öreg indián mosolyogva válaszolt: „Az, amelyiket eteted.” Ugyanez a küzdelem folyik Benned is, csakúgy, mint mindenki másban is. Időnként a „rémült és gonosz farkas” ott üvölt az ajtód előtt, hangja behatol a tudatod legmélyére, szorongást, félelmet kelt és sötétséggel borít be. Előfordul, hogy az így kialakuló belső nyomás oly mértékben elhatalmasodik rajtad, hogy elvonja a figyelmedet a sürgős-fontos dolgokról, tennivalókról – ugye ismerős az a fogalom, hogy „bénító félelem”-, és heves szívdobogással, torokszorítással ébreszt akár az éjszaka közepén is, nappal pedig meggátol abban, hogy észrevedd és megragad az eléd toppanó lehetőségeket.

| 29



2010. szeptember

 Pénzügyeink És nem értjük, miért is nem tudunk kitörni a jelenlegi helyzetünkből, és miért nem tudjuk a kívánt változásokat megvalósítani az életünkben, miért nem vonzunk-bírunk több pénzt az életünkben és a tapasztalatunkban. Volt már, hogy ilyenkor elgondolkodtál azon, hogy honnan jön ez a gyomorszorító érzés, ez a félelem? A legtöbben nem tesszük ezt meg. Így meg vagyunk róla győződve, hogy ezt a nyomást és nyugtalanságot a külső körülmények okozzák. Úgy véljük, hogy aggódnunk kell a munkánk miatt, a jövedelmünk miatt, a gyermekünk miatt. Ráadásul meg vagyunk róla győződve, hogy ez az érzés a jelenlegi, nagyon is valós élethelyzetünkből fakad és természetes, normális. Az elmúlt hónapokban folyamatosan, nap, mint nap tucatszám halljuk azt a szót, hogy VÁLSÁG. Hogy érezted – érzed Magad, amikor meghallod a híreket, megnézed valamelyik híradót? Legtöbbünket, akik nem vagyunk közgazdászok, megrémiszt ez a szó. Azt vártuk, várjuk, hogy egyszer csak valaki kiáll elénk, és akár remegő térdekkel, de bátran és őszintén elmondja nekünk az igazat, a teljes igazságot a jelenlegi helyzetről. És ekkor engem személy szerint keserűségérzés fog el, mert ezt kis hazánkban még soha senki nem merte megtenni, vagy nem hagyták, hogy megtegye. Pedig kutatások szerint a magyar ember nagyon béketűrő. Bármit meg lehet neki ígérni. Bármit, akár jót, akár rosszat. Mindent elfogad, elhisz. Egyetlen dolog háborítja föl, ha nem azt kapja, amit ígértek neki. Várakozásaink helyett mit kapunk? Rádióból, tv-ből, írott médiából, internetes oldalak milliárdjaiból, tanulmányokból, baráti beszélgetésekből, munkahelyi diskurzusokból csak dől ránk –ráadásul a mai napig- a pénzügyi apokalipszis képzete. És irracionális, félelemvezérelt lépésekre késztetnek bennünket. Például ilyen, amikor szinte gondolkodás nélkül visszalépünk a magánnyugdíjpénztárból az államiba, eladjuk az árfolyamesésbe forduló értékpapírunkat, befektetéseinket, hogy csak a most leggyakoribbat említsem. És elhitetjük magunkkal, hogy a bankbetét a legbiztosabb és legjobb hely a pénzünk számára, persze csak a párnaciha után. És mégis mi más várható a hétköznapi embertől, ha nincsenek információi?

 30 |

2010. szeptember

Pénzügyeink  Illetve vannak, ám folyamatosan özönlenek, ezért örömmel vesszük, és el is várjuk, hogy valaki helyettünk keresztülvágja magát ezen a dzsungelen, és hozzánk csak a letisztult, leegyszerűsített értelmezések jussanak el. Pedig ez veszélyes! Mert ez valaki más értelmezése, nem a Tiéd! És baj is lehet belőle, ha kétkedés nélkül elfogadod.

Egyáltalán miért alakul ki valakiben a félelem érzete? Egy gyermek nem ismeri sem a félelem fogalmát, sem az érzését. Nézz csak meg egy csemetét. Reggel elindul, és megy, amíg össze nem esik. Fölmászik minden útjába kerülő „akadályra”, benéz minden sötét lyukba, megszólít szinte bárkit, megsimogat bármilyen állatot, megkóstolna bármit a kertből, megtapogat, megrágcsál mindent, ami a keze ügyébe kerül, nem mérlegel, szinte nem is gondolkodik, csak kíváncsi, érdeklődő és megy előre. Aztán történik valami, és a szülők, a tanárok, az ismerősök reakciói, szörnyülködései fokozatosan kialakítják a gyermekben a félelem érzését. Beléjük neveljük, hogy bizonyos dolgoktól tartania kell, mert ha megtesz, vagy más esetben nem tesz meg valamit, esetleg valami csak egyszerűen, hirtelen, váratlanul megtörténik, úgy alakul, akkor megbüntetik, megszidják, rosszabb esetben meg is szégyenítik. Ezek pedig nem kívánt érzések, nem akarja a gyermek átélni, ezért hajlik rá, hogy úgy cselekedjen, úgy gondolkodjon, úgy beszéljen, azt mondja, tegye, amit és ahogy azt elvárják tőle. És már be is indult az életre szóló félelemvezérelt működés. Ha erre gondolok, és arra, amit a gyermek-ismerőseim tettek és tesznek, bátran merem állítani, hogy a félelem nem tény, nem születik velünk! Mire ideértem, kialakult az a szilárd meggyőződésem, hogy az egyetlen dolog, amitől félni „kell”, az a FÉLELEM maga. Mert alattomos, sokszor oktalan és indokolatlan érzés, mely negatív mivoltával megbénít, képtelenné tehet a szükséges erőfeszítések megtételére, és visszavonulásra késztet akkor, amikor éppen az emelkedőn fölfelé tartasz, és mindjárt fölérsz a csúcsra, azaz mindjárt eléred a célodat (persze ha van!).

| 31



2010. szeptember

 Pénzügyeink Ez mit jelent? Mit tegyél, hogy a jó farkast, vagyis a pozitív gondolatot tápláld magadban. Tudod, hogy amire figyelsz, amit mérsz, amit rendszeresen ellenőrzöl, az nő. Először is kezdj el dolgozni Magadon! Vedd sorra, mi az, amitől, ami miatt félsz? És írd le. Elsőre elég egyetlen szó is, és meglátod, a többi jönni fog magától. De írd le! Vizsgáld meg, hogy miért alakult ki Benned ez az aggály! Tudod, hogy a félelmek nagy része soha nem igazolódik be? Egyszerűen csak hallottad a rádióban, hogy nőtt vagy nem csökkent a munkanélküliség? Vagy láttad a tv-ben a gazdasági válságról szóló híreket? Az újságok címlapján öles betűkkel látod a H1N1 címsort? Tudod hogyan hatnak ezek az elmédre, mennyire képesek ezek befolyásolni a tudatodat? A legjobban teszed, ha függetleníted Magad ezektől a mélyen tudat alatt ható külső tényezőktől. Próbáld ki egy hétig, tedd a dolgodat –ott ahol vagy, azzal, amid van. És vizsgáld meg a változást! „Nézd meg” a gondolataidat! Mi jár most a fejedben? És jöhet az összehasonlítás. Milyen érzéseket tapasztalsz így egy hét után? Van még válság? Biztos vagyok benne, hogy eltűnt! Tudom, mert tapasztalatból mondom. Ha megmaradt a szorongás és a feszültség, az biztos jele annak, hogy a „gonosz farkast” táplálod. Nem könnyű a feladat, de végtelenül egyszerű. Minden helyzetben, pláne ha az kényelmetlen, vizsgáld meg és döntsd el, melyik farkast eteted? A jót, az öröm és béke farkasát, vagy a gonoszt, a harag, a bűntudat, a kapzsiság, az önbizalomhiány farkasát? Tudod, hogy a gonosz farkas alattomos és ráadásul okos? Túl kell járnod az eszén. Mit súg Neked a gonosz? „Összeomlik a gazdaság, ilyen helyzetben nem jönnek a vevők, vagy ilyen gazdasági viszonyok közepette lehetetlen munkát találni, vagy lehetetlen, hogy több bevételem legyen…”

Nos, Te melyik farkast eteted? Más dolog hallani a gonosz farkas hangját, megint más dolog azt táplálni is. Amikor arra gondolsz, amit ő sugall, akkor azt jelzed, hogy egyetértesz

 32 |

2010. szeptember

Pénzügyeink  vele, és hogy amit ő mond, az a valóság. Vajon tudod, hogy a gondolataid által Te táplálod az általa teremtett valóságot, és ennek jelei, ha dühöt, haragot vagy félelmet érzel? Amit tehetsz: szabadulj meg a rémült farkas hangjától! Nem számít, hogy időnként hallod még. Tudd, hogy ezek csak gyenge próbálkozások tőle. Ám Te teremted meg azt a lehetőséget, hogy eldöntsd, miben hiszel, merre tartasz, melyik farkast istápolod. És így válik folyamatossá és állandóvá a figyelem és fegyelem – és végül így válik a Te személyes utaddá. Tehát abban a pillanatban, amikor meghallod a negatív, gonosz hangokat, melyek olyat üzennek, amiket nem szeretnél, hogy a valóságodban megjelenjenek, azonnal azonosítsd, és ne figyelj rájuk. Ezt pedig úgy teheted meg, hogy azonnal a helyére teszed azt az ideát, amit akarsz, minden pillanatban Te teremted meg a saját új lehetőségedet, a saját új utadat. Mert egyszerre nem tudsz a jóra és annak szöges ellentett negatívjára is gondolni. Mert egy időben nem tudsz félni és bízni is. A választás mindig a Tiéd, csak a Tiéd. Te határozod meg, melyik farkast eteted. Mindegy melyik mellett döntesz, a Te döntésed lesz. Amelyik mellett döntesz, az nyer! Akár tetszik, akár nem, akár belátod akár nem, az életed akkor is folyamatos és szakadatlan döntések láncolata. Még az is egy ilyen döntés, hogy most jobb vagy bal lábbal kezdj el fölfelé menni a lépcsőn. Hogyan döntsd el, hogy mikor merre indulj? Kövesd az alábbi lépéseket: 1. Minden tett sok kicsi apró döntés eredménye. 2. Minden kicsi döntést, minthogy kicsi, és látszólag jelentéktelen, kön�nyű meghozni. 3. Éppen az apróságából eredően azt is könnyű eldönteni, hogy a célunk irányába mutat, és hogy közelebb visz-e ahhoz, amit el akarunk érni. 4. Egy kis kérdésben hozott rossz döntés még nem végzetes, és könnyen korrigálható, egy titka van, sok-sok jó és helyes kis döntést kell hoznunk. 5. A döntés alapegysége az igen és a nem, hogy megteszed, vagy nem.

| 33



2010. szeptember

 Pénzügyeink 6. Ha úgy véled, rossz irányba haladsz, nem közeledsz a célodhoz, biztos lehetsz benne, hogy voltak rossz döntéseid. Ekkor halogatás nélkül válts irányt!

Félelem a pénztől A félelem is rendelkezik fokozatokkal. A félelem kistestvérei, az izgalom, az idegesség még hasznos, előnyös is lehet, mert nem fékez le, nem állít meg, hanem képes a tartalék energiák mozgósítására. Sőt, a félelem is kétféle lehet. Pozitív, ha olyan cselekvéstől, eseménytől tart távol, amivel potenciálisan árthatunk magunknak. Viszont ha a félelem igazán negatív, akkor mindenben meggátol, abban is, ami közelebb visz a célunkhoz. És ha hagyjuk eluralkodni, az garancia lesz arra, hogy soha ne kapjuk meg, amit akarunk, soha ne érjük el azt, amire vágyunk. Mitől félünk a pénzügyekben? Általánosságban a pénz hiányától. Miért? Mert erről halljuk legtöbbször, hogy nincs, hogy nincs elég. Hallottál ilyet valaha például a WC-papírról? A pénz hiányát követi a sorban a veszteség, veszteségtől való félelem. Amikor hatalmas vastag piros betűkkel jelenik meg egy vezető gazdasági magazin címlapján a lefelé bukó tőzsdeindex képe, a legtöbben mit tesznek? Rohannak, hogy megváljanak a veszteséget hozó bűnöstől. Ez gyakran megtörtént az elmúlt két évben is. Pedig az okos lépés az lett volna, hogy vásároljon, hogy tömje tele a zsebét olcsó értékpapírokkal. Miért van az, hogy a szezonvégi kiárusításkor meglátva a -70% feliratot, ellenállhatatlan késztetést érzünk a vásárlásra? Mintha egy hatalmas erős mágnes húzna befelé. És előbb utóbb mindenki megadja magát. Mert azonnali a nyereség. Ám mi történik, ha ugyanezt a pénzről hallod? A legtöbb ember reakciója az, hogy soha többé a közelébe sem megyek, hiszen még a „tőkegarantált

 34 |

2010. szeptember

Pénzügyeink  pénzpiaci alapba” tett pénzem is csak 2,4 millió forintot ér, a tavalyi 3 millió helyett. És lehet, hogy megijedsz, és azt mondod, soha többet! És győzött a félelem. Már el is érte, hogy meggátoljon abban, hogy megragadd életed nagy lehetőségeit.

Hogyan kezeljük pénzügyi félelmeinket? • Készíts listát írásban arról, ami félelemmel tölt el a pénzzel kapcsolatban. Például, hogyan fizeted a hiteleid törlesztő részletét, hogyan fizeted ki a gyermeked különóráit, hol tölti a szünidőt, lesz-e rá pénzed, hogyan lehet nyugdíjad, mi lesz, ha elhagy a párod, stb? • Keress, kutass! Szerezz információkat, mert az egyik legnagyobb félelem maga az ismeretlentől való félelem. Ha azért félsz valamitől, mert nem ismered, nyomozz utána, kérdezz meg szakértőket, olvasd a tanulmányaikat! • Beszélgess! Keress meg olyan személyeket, akikkel hasonló történt, beszéljétek meg, hogy ő hogyan kezelte, hogyan verekedte ki magát abból a helyzetből. Legyen ez egy brainstorming, agyalás, ötletelés. Ám fontos, nagyon fontos, hogy a megoldásról beszéljetek, ne a problémáról! • Itt jönnek a pici-apró döntések. Írd le őket, és írd le azt is, hogy mi szól mellette, és mi szól ellene, vagyis közelebb visz a célodhoz, vagy eltávolít tőle. Ezt megteheted az előző beszélgetés után, de akár helyette is, ha fegyelmezett vagy. Például válts állást, vagy ne? • Dolgozz Magadon minden nap! Soha ne hagyd, hogy a félelem bújjon Veled ágyba! Már vannak információid, vannak mellette-ellene szóló érveid. Ezek segítségével egyre kissebbé varázsolhatod a félelmet. Ugye már könnyebb arra gondolnod, amit el akarsz érni? • Ha a fentieket végigjártad, elérted, hogy megváltozott a hozzáállásod. Tedd meg az első lépést, most már cselekedj! Mi ez az első lépés? Pl. értékesítő vagy? Telefonálj!

| 35



2010. szeptember

 Pénzügyeink

11 nélkülözhetetlen tett a nő saját biztonságáért és anyagi függetlenségéért 1. Ne bízd az anyagi biztonságodat a férjedre, a barátodra! Ne légy kiszolgáltatva senkinek, ne építs ki pénzügyi függőséget! Ismerd meg a pénzkezelési stratégiákat, ismerkedj a befektetésekkel, megtakarításokkal. Járj el tanfolyamokra, szemináriumokra, tréningekre! A cél, hogy bármilyen körülmények között el tudd magad, és a tőled függő szeretteidet tartani. 2. Tűzz ki célokat – ez kulcs a sikeres pénzügyi életben is. Milyen a jó cél? Pontosan megfogalmazott, konkrét, van határideje, mérhető és reális, elérhető. 3. Készíts kiegyensúlyozott költségvetési tervet. Vedd sorra, hogy honnan jön a pénzed, mennyi, és hova, mire megy el, mi az egyenleg, hetente, havonta, évente. 4. Ne használd a pénzt arra, hogy öncélúan jól érezd Magad. Ez a röpke előkelőség múlandó. Ehelyett tégy olyan dolgokat, melyek emelik az önbecsülésedet, fejlesztik a tudásodat, a kreativitásodat, így aztán nem kényszerülsz rá, hogy ezeket az érzéseket, élményeket pusztán a pénz költésével szerezd meg. 5. Költs kevesebbet, mint amennyi a jövedelmed, a bevételed, mint amennyit keresel – ez a vagyonteremtés titka. Egyszerű igaz? 6. Tanulj! Felmérések szerint a felsőfokú végzettségű emberek lényegesen magasabb fizetést tudnak elérni, mint azok, akiknek nincs diplomájuk, vagy nem képzik magukat folyamatosan. 7. Legyen vésztartalékod. Anélkül bajba kerülhetsz, ha nem tudsz, nem akarsz, vagy nem hagynak dolgozni. Ha van ilyened, nem ér felkészületlenül egy nem várt magasabb számla, egy elromló háztartási gép, nem kényszerülsz bele drága hitelekbe, amivel csak tovább ásnád magad alatt a gödröt, és iszonyú erőfeszítésbe kerülne kimászni belőle. 8. Ha mód van rá, és nem élsz egyedül, mindig beszéljétek meg közösen a család pénzügyeit, a napi pénzkezelést. 9. Ne légy adóstárs, azaz ne vedd magadra a párod adósságát, ha megházasodsz! Próbáljátok meg ezeket lerendezni, visszafizetni még a házas-

 36 |

2010. szeptember

Pénzügyeink  ságkötés előtt, vagy mindkettőtök kölcsönös védelme érdekében írjatok házassági szerződést. Ez ma már nem a gazdagok kiváltsága. 10. Ne hagyd, hogy a pénz elvesztésétől való félelem, a kudarctól való félelem, vagy az ismeretlentől való félelem távol tartson a befektetéstől. 11. Tanulj az elkövetett hibáidból, a felmerülő akadályokból. Ne hagyd, hogy gúzsba kössenek, megbénítsanak. Az akadályok nem gátolnak, azért vannak, hogy irányítsanak. A Te pénzügyi biztonságod, és a végső anyagi függetlenséged kizárólag a hozzáállásodon, valamint a pénzzel kapcsolatos hiedelmeiden, illetve azon múlik, hogy milyen mértékig vagy hajlandó a saját kezedbe venni a saját pénzügyi jövődet! Azzal, hogy ezt az írást elolvastad, megtetted az első lépést. Cselekedj tovább! Üdvözöllek a HősNők között! Dusik Andrea

| 37



2010. szeptember

 FengShui – életünk tere

FengShui – életünk tere Milyen szagú a Te életed?

Skultéty Andrea, Fengshui tanácsadó írása

 Amikor a cikkemről elmélkedtem, a fejemben egyre születtek a gondolatok, eközben beszélgettem újságíró barátnőmmel, aki azt tanácsot adta, hogy „mindegy, hogy miről írok, csak életszagú legyen!” Elmosolyodtam. Eszembe jutott az első, és ez idáig legemlékezetesebb FengShui tanácsadásom, amit megosztok Veled. Pár éve történt. Vásárlás közben, a helyi piacon összefutottam egy régi ismerősömmel, nevezzük Katalinnak. Ápolt, csinos nő, ahogy eddig mindig, kifejezetten jól nézett ki. Régen találkoztunk, megkérdeztem, hogy érzi magát. Mély levegőt vett. Az első légvételtől az utolsóig ömlött a panasz belőle. Csak sorolta, és sorolta a negatív történéseket: Elbocsátották az állásából, a férje vállalkozása haldoklik, a családjuk anyagi biztonsága romokban hever. A kamasz gyerekeivel pocsék a kapcsolata, a fia rosszul tanul, a lánya bajlódik a szerelemmel. Anyósa mindezek tetejébe egyes egyedül őt hibáztatja, rendszeresen vitatkoznak egymással. Katalin sokat betegeskedik, most is éppen az orvostól jön, a diagnózis torokgyulladás, ebben a hónapban már másodszor. Teljesen kimerült és fáradt. Türelmesen végighallgattam, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy „megmentsem”, elvégre már egy teljes hete professzionális FengShui tanácsadó voltam! Elmondtam Katalinnak, hogy ismerek egy módszert, melynek segítségével könnyíthet az életén. Kati nem rejtette véka alá hitetlenségét, fenntartá-

 38 |

2010. szeptember

FengShui – életünk tere  sait. Kétségbeesettsége azonban igent mondatott vele az általam felkínált lehetőségre. Alig vártam, hogy az elmondott problémák nyomait, mint indián nyomolvasó, felfedezzem Katalin otthonában.

A szag Leparkoltam a házuk előtt. Csengettem. A háziasszony ajtót nyitott. Az állam, ekkor esett le először. Ahogy beléptem az ajtón, rémes szag csapta meg az orromat. Érezhető volt, hogy napok óta nem szellőztettek, és a porszívót sem használták hónapok óta. A levegőben kavargott a por, a cigaretta füst, és a gulyás émelyítő szaga. Uralkodnom kellett magamon, hogy ne kapjam a kezemet az orrom elé. Abban reménykedtem, hogy szaglószervem hamarosan elfárad, és nem fog már zavarni bűz. A látvány, ami fogadott, a bűznél is riasztóbb volt számomra. A bejáratot cipő halmokkal barikádozták el. Nyár ellenére téli kabátok lógtak a fogason, teljesen eltakarva a szabad bejárást, az ajtó csak résnyire nyílt ki miattuk. A padló, a szőnyegek vastagon homokkal borítva. Mindenhol papír fecnik, bontatlan borítékok, számlák, és sárga csekkek hevertek. A tejeszacskók levágott sarkai megszámlálhatatlanul a ház minden négyzetcentiméterén szétdobálva. Ahogy beljebb araszoltam a lakásban, a látvány és a bűz egyre elviselhetetlenebbé vált. Egy régi sláger jutott az eszembe: „… most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni…” Nem tettem. A lakásban egy talpalatnyi hely sem maradt, ahová az eszközeimet és magamat letehettem volna. Nagy megkönnyebbülésemre Katalin a teraszra invitált. Végre, levegőhöz jutok! Itt lepődtem meg másodjára. A terasz makulátlanul tiszta, és rendezett. Sehol egy porszem, sehol egy csikk. Gyönyörű, vasalt asztalterítő, a székeken díszpárnák. A terítő és a párnahuzat színe és anyaga maximálisan illeszkedik

| 39



2010. szeptember

 FengShui – életünk tere a méregdrága fém kerti bútorhoz. Az asztalon friss vágott virág. A terasz hangulata harmóniát és kiegyensúlyozottságot sugall. Ekkor értettem meg, hogy mit jelent az a mondat, amit tanárom oly sokszor emlegetett:„Minden emberi lény a FengShui szabályai szerint él. Van, aki tudatosan, van, aki tudattalanul.” Vallom, hogy a FengShui nem kínai folklór, hanem egy olyan eszköz, melynek segítségével hasznunkra fordíthatjuk a természeti törvények pozitív hatásait, függetlenül attól, hogy hiszünk-e bennük vagy sem. A gravitáció sem válogat hitünk, vagy földrajzi elhelyezkedésünk alapján. Gondoljunk csak arra, hogy akár Budapesten, akár New Yorkban, akár Bali szigetén ugrunk ki a nyolcadik emeletről, menthetetlenül szörnyet halunk. Katalin lakása egy példa a FengShui szabályainak tudattalan alkalmazására, iskolapélda pedig a belső és a külső kontrasztjára. A világ felé tiszta, rendezett, ápolt külsejét mutatta, ami esetében a terasz. Belül a házban, a zűrzavar és a káosz uralkodott, ugyanúgy, mint Katalin lelkében, belső világában. Hat órát töltöttem nála. Lépésről lépésre, helyiségről helyiségre araszoltunk a nagy házban, és átbeszéltük a teendőket. Elmagyaráztam a lehetőségeit, milyen változtatásokat javaslok a falak, függönyök és bútorok színeiben. Megbeszéltük a lomtalanítás, a takarítás, és a rendrakás fontosságát, és hatását testi-lelki-szellemi folyamataira. Meséltem neki a tértisztítási szertartás jelentőségéről. A „terápia” során mindvégig arra törekedtem, hogy értse a miérteket, amelyek megerősítik elköteleződését. Tudom nagyon jól, hogy ha valaki nem érti az indítékokat, kezdeti lelkesedése elszáll, és abbahagyja a fárasztó munkát. Katalin e törekvésem hatására vált szkeptikusból együttműködővé, melyet kisimult arca bizonyított számomra leginkább. Eleinte, amikor kiejtettem a számon a változás szót, Katalin grimaszolt. Ezért érdeklődtem, hogy jól látom-e a félelmét a változtatástól és a változástól. Faggatni kezdtem. Hosszas unszolásra elmondta, hogy ő bizony rettenetesen fél az átalakulástól. Tudja jól, hogy az élete jelenleg nem, illetve ros�szul működik, de ezt a „lemezt” már jól ismeri, remekül elnavigál benne, teljesen kiismeri magát. Szinte retteg a változástól, ami biztosan új helyzeteket, új körülményeket teremt majd az életében, ami számára idegen és ismeretlen.

 40 |

2010. szeptember

FengShui – életünk tere  Akkor még nem tudtam megérteni. Mi a baj a változással? Én szeretem. A változás, maga az ÉLET. Több év távlatából, tanácsadások során szerzett tapasztalataim alapján tudom, hogy a félelem sokunk társa. Teljesen normális, emberi érzés. Szorongunk. Az viszont egyáltalán nem normális, ha hagyjuk, hogy ez oly mértékben eluralkodjon rajtunk, hogy megbénítson, és akadályozzon a cselekvésben. Akár retteghetünk is, csak cselekedjünk. Számos aggodalmunk teljesen alaptalan, semmi köze a valósághoz, nincs reális esélye, hogy bekövetkezzen. Vizsgáljuk meg őket egyenként! Játsszunk velük gondolatban, fejben, és kérdezzünk: Mi az a legrosszabb dolog, ami történhet velem, ha ez a félelmem bekövetkezik? Mit tennék akkor, ha…? Hogyan oldanám meg azt a helyzetet? Engem a FengShui a folyamatok átgondolására tanított meg. Tudatosságra és megfontoltságra nevelt. A Föld történetének tudati lélek korát éljük. A ma élő, összes ember elsődleges életfeladata, hogy megtanuljon gondolkodni. Lássa előre, hogy cselekedeteinek milyen következményei lesznek, ez által képes legyen az életét saját irányítása alá vonni. Ne hagyja befolyásolni magát a média, a reklámok, családtagjai, múltja, külső elvárások, és egyéb manipulatív eszközök által. Béláim! Gondolkodjunk! (Ahogy a „Legényanya” című filmben is hallhatjuk.) Ha a FengShui szabályait követjük, a különböző életterületeknek megfelelő színeket, anyagokat, és tárgyakat tanácsos választani. Ehhez átgondoltságra van szükségünk. A feladatot úgy célszerű megoldanunk, hogy a tér, amin dolgozunk mindezek mellett harmóniát, és szépséget, a szemnek is kellemes érzéseket árasszon. Ez összetett feladat. Így a tér módszeres rendezésén dolgozva önmagunk módszeres átalakulása is megtörténik. A célunk pedig mindvégig egy harmonikus, pozitív energiát árasztó otthon létrehozása, ahol töltekezhetünk, energiát nyerhetünk, és megőrizhetjük egészségünket. A FengShui nem egy varázspálca. Egy suhintással nem szünteti meg a problémáinkat. Sokkal inkább egy olyan eszköz, melynek segítségével erőt meríthetünk a feladataink bölcs megoldásához, kihívásaink legyőzéséhez. Ez Katalin életében sem volt másként. Rengeteget dolgozott az otthonán (közvetve önmagán), a törekvései pozitív változásokat eredményeztek: A fia

| 41



2010. szeptember

 FengShui – életünk tere sikeresen leérettségizett. A lánya másfél éve kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban él. Kati férje vállalkozásában tevékenykedik, amitől hihetetlenül elégedett. Anyósával a kapcsolata ma sem felhőtlen (de, hát ismerjük az anyósokat, nekem is van), de koránt sem veszi ezt ma már annyira tragikusan, mint pár évvel ezelőtt. Rendszeresen lomtalanít, bejárónő segít neki az óriási ház takarításában. A tértisztítás szertartását félévenként elvégzi. Senki ne gondolja, hogy Katalin élete mentes a kihívásoktól. Nem. Egy azonban biztos. Ma bátran szembe néz velük, mert tudja, hogy van hozzá elegendő ereje, és energiája, hogy megbirkózzon velük. Nagyon hálás önmagának, hogy félelmeit legyőzte, és volt elég bátorsága ahhoz, hogy változtasson és változzon. Ma már nyoma sincs a belső káosz, lelki zűrzavar penetráns szagának, otthonában kellemes, tiszta, harmóniaillat fogad, bármikor, ha az ajtaján belépek - mert gondolom sejted - most már szabadon be tudok menni

Néhány gondolat, lomtalanításhoz FengShui szemlélettel Pár gyakorlati tanácsot szeretnék adni, azon kedves olvasóknak, akik nem tudják, hogy hogyan is fogjanak hozzá a lomtalanításhoz. A feladatot célszerű lépésről, lépésre elvégezni. Nagyon fontos, hogy szánjunk rá elegendő időt. Ez a folyamat komoly lelki munka is egyben. Egy-egy ajándékba kapott könyv, DVD vagy hanglemez, esetleg ruhadarab, óhatatlan, hogy olykor fájdalmas emlékeket ne idézne bennünk. Hagyjuk az emlékeket bekúszni gondolatainkba, éljük át a történéseket, meglátjuk, hogy jó pár év távlatából soksok mindent másként fogunk látni, sok minden fog bennünk átértékelődni. A lomtalanítást kezdjük a kamránál! Tapasztalataim azt mutatják, hogy itt vagyunk képesek a legtöbb dolgot felhalmozni. Nézzük át az összes lisztes zacskót, kakaós dobozt, fűszereket, konzerveket. A lejárt szavatosságú élelmiszerektől szabaduljunk meg. Minden egyes itt fellelhető eszközt, (robotgép, húsdaráló, gyümölcsprés, tároló dobozok, stb.) vizsgáljunk át. Ha valamelyik nem működik, javíttassuk meg, ha nem lehetséges dobjuk ki. Ne tartsunk meg repedt, csorba tárgya-

 42 |

2010. szeptember

FengShui – életünk tere  kat. Miután átnéztünk minden egyes itt fellelhető tárgyat, illetve eszközt, és élelmiszert, távolítsuk el a pókhálókat, pucoljuk meg az ablakot, és polcokat. Azokat a dolgokat, amiről úgy döntöttünk, hogy szükségesek, szintén takarítsuk meg, majd rendezzük vissza őket a polcokra. Ezután jöhet a konyha, a nappali szoba, az étkező, háló, garázs, pince padlás, és így tovább. A lomtalanítás menete minden helyiségben teljesen ugyanaz. Ez egy nagyon hatékony eszköz például akkor, ha egy döntésképtelen, kiúttalan élethelyzetben vagyunk, azt érezzük, hogy az életünk megrekedt. Egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet. Nagyon fontos, hogy csak, és kizárólag a saját dolgaink között lomtalanítsunk. Nagyon durva beavatkozás mások magán szférájába, ha a férjünk, gyerekeink dolgai között kezdünk el kotorászni, szelektálni. Ezt ne tegyük! Mindenkinek saját magának kell eldönteni, mit ítél kidobásra. Próbáljuk inkább megértetni családtagjainkkal, hogy azokat a dolgokat, amiket nem használunk, vagy nem kedvelünk, rossz emlékek fűznek hozzá, célszerű elajándékozni, vagy kukába tenni! Mindezt saját életünk megkönnyítése érdekében tesszük. Ne zárjuk el magunkat új lehetőségek elől, ne ragaszkodjunk a múlt emlékeihez, sokkal inkább törekedjünk új, friss élmények begyűjtésére. Nagyon fontos, hogy a lomtalanításból ne hagyjunk ki egy négyzetcentiméternyi területet sem. Nézzünk be minden fiókba, szekrénybe, ágy alá. Arra kérlek kedves Olvasó, hogy most, egy szavamat se hidd el! Ne fogadd feltétel nélkül azt a megállapításomat, hogy ez a tevékenység hozzásegít mindenkit a változáshoz, az életük jobbá tételéhez. Arra viszont megkérlek, hogy próbáld ki, az itt leírtakat! Bízom abban, hogy az elvégzett munka jutalmaként megtapasztalhatod azokat a változásokat, amiket megérdemelsz, és életminőséged lényegesen változni fog! Skultéty Andrea

| 43



2010. szeptember

 Vezetés

Vezetés Játékos vagy néző?  Képzelj magad elé egy focimeccset! Nem, nem kell a Real Madrid, vagy a Magyar válogatott teljes gárdáját felsorolni név és poszt szerint, elég csak éppen látni két különböző csapatot egy pályán, akik fociznak. A pálya lehet füves, vagy salakos, vagy betonos, nem számít. Megvan eddig? Két csapat, játékosok, labda, két kapu, pálya. Kell még a meccshez nézősereg is! Tegyük fel, hogy tele van a lelátó, a nézők fele az egyik csapatnak szurkol - Hajráááááááá! -, a másik fele pedig a másik csapatnak - Hurrááááááá! Mindkét nézőtáborban vannak vezérszurkolók, amolyan kemény magok, a többség pedig egyszerűen, viszonylag csendesen, a pályán történő eseményekre reflektálva, élvezi az „előadást”. Minden nap láthatsz ilyen szituációt a tévében, igaz? Semmi rendkívüli nincs a focimeccsben. A cél: minél több gólt lőni! Egészen pontosan megfogalmazva: az ellenfélnél több gólt lőni, az ellenfél kapujába! (Elvégre nem mindegy, hogy gól az, vagy öngól.) De mi van akkor, ha azt mondom, hogy a meccs, amit elképzeltél most - a pálya, a szurkolók, a csapatok, a játékosok -, mindez csak analógia? Mi jut eszedbe akkor, ha azt mondom: a meccs az életünk?!

 44 |

2010. szeptember

Vezetés 

A pályán Az életünkben is játék folyik. Harc, küzdelem, verseny. Olykor nem másokkal versenyzünk, hanem önmagunkkal, vagy a körülményekkel. A lényeg: mindig játékban vagyunk. Ismerjük, és olykor mi írjuk a szabályokat, együttműködünk másokkal, néha kicsit csalhatunk is - kezezés -, és bizony el kell fogadnunk a büntetéseket is (sárga lap, kiállítás). Minél többet játszunk, annál profibbak leszünk: a fociban fejlődik a labdaérzékünk, az életben pedig fejlődik az életérzékünk, a gondolkodásmódunk, a problémamegoldó készségünk, és sorolhatnám. De van kivétel, vannak kivételek. Mert, ahogy az elején elképzeltük: nemcsak játékosok vannak a meccsen, hanem nézők is...

A lelátón Az emberek két csoportra oszthatóak az élet nagy meccsén is, mint ahogy a focimeccsen: vannak a játékosok, és vannak a nézők. A játékosokat az különbözteti meg a nézőktől, hogy a játékosok a saját életüket játsszák. A nézők pedig... A nézők azok csak nézik a játékosokat és a játékot. Néha kommentálják az eseményeket, néha beszólnak, felhördülnek, olykor persze a játékosokkal együtt örülnek, a kudarcok esetén pedig velük sírnak. De a nézők semmit nem tesznek az élet nagy meccsén, egyszerűen csak néznek. Az életük nézésből áll. Ha történik is velük valami érdekes, akkor az is csak a látványból fakad, nem a valóban velük történő eseményekből. Az életük minőségének mértékegysége, a játékosok - néznivaló - életének minősége. Ha nem vagy játékos a saját pályádon, akkor valaki más pályáján vagy néző! Talán már rájöttél, hogy egy „leheletnyivel” jobb játékosnak lenni, mint nézőnek. A létminőségünk alapjait határozza meg az, hogy nézők vagyunk-e, vagy játékosok. A nézők nem cselekszenek, cserébe viszont véleményt alkotnak. A játékos nem alkot véleményt, hiszen éli az életét, játssza a játékát a sa-

| 45



2010. szeptember

 Vezetés ját pályáján, tehát egyáltalán nincs sem igénye, sem érkezése arra, hogy bármiről is véleményt formáljon. A játékosok boldogok, FLOW-ban vannak, a nézők boldogtalanok, és sosincsenek FLOW-ban.

Te mi vagy? Biztosan megmozdult már benned az „én biztosan játékos vagyok!” gondolat, ami helyes is lenne, ha ezt most valamilyen hagyományos női lapban olvasnád. De te nem játékos vagy. És persze nem is néző vagy. Te edző vagy! Sőt, csapattulajdonos! Sőt, akár az UEFA vagy a FIFA elnöke is lehetnél! A te stratégiád és játékszabályaid szerint játszanak mások. Te formálod és reformálod mások életét. Mert te nem egyszerű csapattag vagy az élet nagy meccsének stadionjában, hanem az edző vagy, akinek szavára mozdulnak a játékosok, és akinek vezetési sikereit őrjöngve és könnyezve ünneplik a nézők! Ahogy anyám mondaná (ő vezéregyéniség a javából): csak a miheztartás végett mondom… Vidi Rita

 46 |

2010. szeptember

Vállalkozói szféra 

Vállalkozói szféra A versenybe zárt szellem  Egy szép, kora nyári délutánon, éppen hazafelé tartottam Pestről. Autóval voltam – szokás szerint – és hangosan hallgattam a zenét – szokás szerint. Gödöllő központjában, éppen sárgára váltott a lámpa, így lassítottam, majd végül megálltam. Első voltam a sorban, ami számomra mindig egy kedvelt helyzet, hiszen így kitisztul előttem az út, és tesztelhetem a reflexeimet, na meg azt, milyen szépen gyorsul az autóm (természetesen a maximálisan megengedett sebességre). Egyszer csak, jobb kéz felől, a másik sávban mellém vágódott egy óriási autó, vezetőülésében egy öltönyös férfival. A rádióban akkor kezdődött éppen Rihanna, „Shut up, and drive” című száma. Meleg volt, ablak leengedve, így aztán a másik sofőr is hallhatta a zenét. A szemem sarkából láttam, ahogy átnézett hozzám, tudod, azzal a tipikus: „na, versenyzünk?” nézéssel. Ismétlem: óriási autó, férfi sofőrrel. Átnéztem a másik kocsiba, majd visszafordítottam a tekintetemet a lámpára, és finoman, nőiesen elmosolyodtam, miközben hangosabbra vettem a zenét. Szeretek versenyezni a lámpánál, ilyen helyzetekben, mert ez a reflexek versenye. A versenytárs vette az adást, és amíg nyugtázta magában, hogy hamarosan le fog alázni engem a nagy autójával, addigra én már kilőttem. Ugyanis elfelejtette észrevenni, hogy közben váltott a lámpa. Kb. 30 métert haladtam, mire ő is elindult. A kezdeti előnyömet természetesen hamar ledolgozta a batár nagy autójával – az ő Chrysler-e az én Ford Focusommal szemben -, de attól, hogy jó-

| 47



2010. szeptember

 Vállalkozói szféra val előbb tudtam elindulni, kissé ideges lett. Kb. két sarokkal később hasonló brutális stílusban, mint ahogy végül leelőzött, be is kanyarodott egy mellékutcába, én pedig mentem tovább nagy vígan, annak biztos tudatában, hogy már megint győztem a reflexek versenyében. Gyerekes gondolkodásmód – gondolhatnák sokan, sőt, néhányan még a „túl férfias” jelzőt is rám aggathatnák, de most kell közölnöm a tényt – és inkább tudd meg tőlem, mint mástól -, hogy mindenki, aki ellene van a versenynek, lényegében alkalmatlan vállalkozónak. A vállalkozás a versenyszférában zajlik. Biztos hallottad már ezt a szót, ugye: versenyszféra? Mit gondoltál, csak viccből nevezték el a versenyről? A vállalkozás minden pillanata a versenyről szól: • verseny az idővel • verseny a vevők figyelméért • verseny valakivel vagy valamivel szemben • verseny a konkurenciával • verseny a több bevételért • verseny a piaci részesedésért • sőt, verseny önmagunkkal is.

Mi a verseny? A verseny folyamatos megmérettetés, melynek célja a versenyelőny megszerzése (más szóval: a győzelem). A sportban a csapatok vagy játékosok, meghatározott, mindenkire érvényes szabályok szerint játszanak – versenyeznek. A vállalkozások versenyében a szabályokat a törvények alkotják, a fair play díjat pedig főként a spiritualitásban hívők nyerik el. Sajnálatos tény, de igaz: nem szükséges tisztán játszani ahhoz, hogy valaki győzzön (de ez a cikk most nem a feketegazdaságról és a szándékos csalásokról szól).

 48 |

2010. szeptember

Vállalkozói szféra  Nem kell ahhoz még csak a közgazdaság alapjaihoz sem érteni, hogy tudjuk, lássuk, érezzük: a verseny szükségszerű a vállalkozások életében, mert versenyszellem nélkül egyszerűen felzabálnak a versenytársak. Kettőt sem pislogunk, és úgy állva hagynak a többiek, mint a huzat! Automatikusan egy(több) verseny részeseivé válunk a vállalkozásunk indításával, és a verseny jellegzetességeire legalább gondolatban felkészülni, egyenlő a butasággal. Versenyezni kell! Muszáj! Ha átnéznek a másik autóból, vennünk kell a lapot, és minden érzékszervünkkel a versenyre kell koncentrálnunk. Az nem baj, ha lehagynak, de legalább versenyben hagyjanak le, és semmiképp ne bambulás, meg vakarózás közben…

Mi az, hogy versenyelőny? A vállalkozások versenyének színterén, a versenyszférában nem tiltott dolog a dopping, sőt, alapvető dolog. A versenyszférában pozitív megítélésű – szükséges - doppingnak számít a jó marketing, az értékesítésben szerzett tapasztalat és készségek, a vállalkozó önképzése, a vevők ismerete, a jó pozícionálás, az üzletileg megalapozott terv, a piac ismerete, a jó pénzügyi szervezettség, a kiváló minőség, a valóban ügyfélközpontú ügyfélszolgálat, és így tovább. Versenyelőny az, ami előnyösebb helyzetbe juttat a versenytársakhoz képest. Korrektül, törvényesen. • Versenyelőny az, hogy fele annyi munkával szerzel kétszer annyi pénzt, mint mondjuk a szomszéd boltos, mert tökéletesítetted az eladási folyamatot, és növeled a konverziót. • Versenyelőny az, hogy nálad esetleg háromszor annyi a látogató, mint a hasonló témájú másik oldalon, mert a te oldalad arról szól, amit tényleg szeretnek olvasni.

| 49



2010. szeptember

 Vállalkozói szféra • Versenyelőny az, hogy ismerősként köszöntik az üzletedet – franchise hálózatok/egységek egyik legnagyobb előnye -, és nem a bizalmatlansággal találkozol össze, első nekifutásra. • Versenyelőny az, hogy a termék, amit forgalmazol, valóban kiváló, és nem csak annak mondják. • Versenyelőny lehet az, hogy ha olyan módszerek és elvek alapján dolgozol, amik nem megszokottak az iparágadban, így üdítően friss és új dolgokat tudsz nyújtani az ügyfeleidnek, akik ezért imádnak. • Versenyelőny az – sajnos tény -, ha nem nyúlod le az ügyfeleidet, és nem nézed butának őket. Akár hiszed, akár nem, a vállalkozások jókora része az ügyeskedésre alapszik, még mindig… Ha te másképp teszel, máris versenyelőnyben vagy. • Versenyelőny az, ha tudsz fókuszálni, és a „mindent egy helyen” helyett specializálódsz egy-egy témakörre, és abban profivá fejleszted magad. • Versenyelőny az, ha nem állsz hadilábon a kommunikációval. Az információ hatalom, de az információ átadása maga a világuralom. Ezt sok szakember nem tudja, így magányosan mennek tönkre. • Versenyelőny az, ha képes vagy az együttműködésre másokkal, és folyamatosan nyitott vagy erre. A magányos farkasokat megeszi a többi farkas, de a szűk látókörű farkasok is csak ideig-óráig laknak csak jól. • Versenyelőny az, ha küldetéstudatod van. Ha a vállalkozásod küldetése nem csak annyi, hogy „keressünk sok pénzt”, hanem valamiféle szolgálattal egyenlő. • Versenyelőny az, hogy ha van terved, urambocsá’ stratégiád, jól körülírható célokkal, cselekvési tervekkel, és megfelelő motivációval, ja, és persze ezekhez szükséges erőforrásokkal. • Versenyelőny az, hogy ha élvezed a vállalkozást: szeretsz játszani, kipróbálni ezt-azt, mentes vagy a konvencióktól – valamennyire, persze nem szélsőségesen -, és kellőképpen bátor is vagy. • Versenyelőny az, hogy ha ismered a konkurenciádat. Vagyis pontosan tudod, ki ő. • Versenyelőny az, hogy ha JÓL ismered a konkurenciádat. Vagyis pontosan tudod, mik a céljai. Nem kell állandóan harcolni a másikkal, de érdemes ismerni kívülről-belülről a folyamatait, hogy alkalmasint tudj

 50 |

2010. szeptember

Vállalkozói szféra  reagálni. Legjobb védekezés a támadás lehet bizonyos helyzetekben. Sajnos ez van, ez a vállalkozás. • Versenyelőny az, ha tudatos vagy: talán még emlékszel az Űrgolyók című, sci-fi filmeket kifigurázó nagy sikerű paródiára. Abban szerepelt valamelyik űrhajó hátsó fertályán egy matrica: „Senki kedvéért nem fékezünk.” Ha megengedsz egy jó tanácsot: képzeld a saját vállalkozásod hátsó fertályára, matrica formájában ezt: „Senki kedvéért nem bízzuk a véletlenre!” És tartsd is magad ehhez! Vidi Rita

| 51



2010. szeptember

 Ezt olvastuk, melegen ajánljuk

Ezt olvastuk, melegen ajánljuk  Ebben a rovatban olyan könyveket ajánlunk olvasásra, amik megváltoztatják a világról alkotott képünket, de legalábbis pontosítják, élesítik, sőt, színesítik ezt a képet. Ezek a könyvek főként az emberi viselkedésről, gondolkodásmódról, és az ezekkel kapcsolatos jelenségekről szólnak, olvasmányos formában.

Robert B. Cialdini – Hatás A befolyásolás pszichológiája (HVG Kiadó) Mindig érdeklődéssel figyeltem, ahogy egyes kereskedők úgy beszélik rá az embereket a portékájuk megvételére, hogy közben mind a kereskedő, mind a vevő meg vannak róla győződve, hogy az a termék teljesen felesleges, semmi értelme nincs. Mégis, az üzletek létrejönnek, és mindenki boldogan távozik. Az eladó boldogsága némiképp tovább tart ezekben az esetekben. A Hatás című könyv duplán érdekes a számunkra. Én magam is kettős érdeklődéssel olvastam: az egyik érdeklődési szempont természetesen abból fakad, hogy mi, akik vezető, irányító szerepben vagyunk - legalábbis a saját életünket tekintve - óhatatlanul is szükséges, hogy hatással legyünk másokra. Másképp nem lehet vezetni. Ha a saját kezünkben akarjuk tartani az irányítást, akkor nekünk kell befolyással lennünk a dolgok menetére, és bizony nagyon gyakran embertársainkra is. Természetesen ezt pozitív irányban értjük.

 52 |

2010. szeptember

Ezt olvastuk, melegen ajánljuk  Ugyanakkor, a másik érdeklődési szempont - erre az író is felhívja a figyelmet -, hogy mi magunk is befolyásolhatóak vagyunk. Még úgy is, hogy ismerjük a befolyásolás technikáit, és használjuk is ezeket. Számomra a legdöbbenetesebb témát a „birka effektusról” szóló rész szolgáltatta. Mindannyian hallottunk már erről, Magyarországon szinte szállóige ez a szóösszetétel: birka effektus. Szokták azt is mondani: a magyarok birkák. Mindezt persze tény megállapításként, nem pedig minősítésként. Nos, a könyvből kiderül: nem különösebben „birkább” a magyar nép más népeknél, mert a „birkaság” emberi tulajdonság. Egymás másolása, utánzása, mások reakcióinak felmérése, mielőtt mi magunk reagálnánk, az emberi lét velejárója, és a könyvből kiderül az is, hogy minél inkább elfoglaltabbak, civilizáltabbak vagyunk, annál inkább „A civilizáció előrehaladásával egyre hat ránk a „birka effektus”. Nagyon iznő azoknak a műveleteknek a száma, galmas erre rádöbbenni, és a saját éleamelyeket gondolkodás nélkül hajtünkből is azonnal előbukkannak a tunk végre. példák, sokszor mosolyt, sokszor peAlfred North Whitehead” dig gondterhelt kifejezést hívva az ar- idézett idézet a könyvből. cunkra. Ezt a könyvet kétszer kell elolvasnod: egyszer olyan ember szemével, aki hatással akar lenni más emberekre, de amolyan pozitív módon, átverések, lehúzások nélkül. Aztán el kell olvasnod még egyszer, olyan ember szemével, akin mások gyakorolják ezeket a hatásokat. Kereskedők, üzletfelek, családtagok, szomszédok, politikusok, szakértők, és így tovább. A Hatás című könyvben bemutatott összes módszer egy kétélű fegyver. Használhatod is, és ellened is használják. Elsülhet jól is, és elsülhet rosszul is. Bízom benne, hogy a te kezedben csakis jól sülhet el. Vidi Rita

| 53



2010. szeptember

 Rekeszizom masszázsszalon

Rekeszizom masszázsszalon Bátorság Avagy: ET, nagybevásárlás és pénzbedobós autók Kelemen Kata írása

 Anya, te bátor vagy? – ezt a kérdést szegezte nekem a 3 éves két falat ebédről megmaradt derelye rágcsálása közben. Most gondolhatnátok, hogy ejjj, ezek a 3 évesek milyen nehéz kérdéseket tudnak feltenni a világ felfedezése közben, de az az igazság, hogy ez a kérdés roppant egyszerű volt. Csak annyit kellett volna rá mondanom, hogy „nem kicsim, én nem vagyok az.” Merthogy mióta az eszemet tudom, kifejezetten gyáva vagyok. Mindig is féltem a sötéttől, sáskáktól, éjszakai lepkéktől, egerektől. ET-től még nyolcadikos koromban is reszkettem (igen, tudom, hogy aranyos, de akkor is olyan csúnya), sőt a mai napig is szívdobogásig bele tudom lovallni magam abba, hogy szellemek vannak a szobámban. Arról nem is beszélve, hogy pár éve an�nyira paráztam egy vérvételtől, hogy amikor a vámpír néni rám szólt, hogy „marad, nem mozog”, a rettegéstől módosult tudatállapotban ugattam egy párat. Marci még mindig ráérősen rágcsálta a derelyét, miközben az én agyam lázasan kattogott. Mert addig oké, hogy a kérdés egyszerű és a válasz is gyorsan megvan, de tényleg meg kell tudnia a 3 évesnek a félelemkorszaka legkellősebb közepén, hogy az anyja egy házinyúl reinkarnációja? Nem hazudhatnék inkább? Végül is azoktól a dolgoktól, amiktől ő fél (Orbán Viktor összefir-

 54 |

2010. szeptember

Rekeszizom masszázsszalon  kált plakátja, egy nőalakot ábrázoló kép az előszobánkban, egy bank reklámja stb.), én nem félek, vagyis az ő szemében bátor vagyok. Hogyan fogja elhinni, hogy bármikor megvédem, ha bevallom a gyávaságomat? Hálistennek megszólalt a telefonom, elnézést kérően néztem a gyerekre és megkönnyebbülten hallóztam bele a készülékbe. A férj volt az. – Szívem, később megyek haza, mert késik a partner is. – Ne csináld már! Tudod, hogy el kell mennünk nagybevásárolni, mert holnap vendégek jönnek, és nem fogjuk tudni megoldani. – Tudom, és ne haragudj! Nem tehetek róla. Mit szólsz, ha elmegy valamelyikünk a fektetésük után? – Nem jó. Akkor már nincs nyitva a húsos pult és fonnyadt répán kívül semmilyen zöldség nincs... – hosszú hatásszünetet tartottam, mielőtt megszólaltam - Oké. Akkor elmegyek egyedül a gyerekekkel. – mondtam végül enyhén mártírkodva, de igazán elszántan. – A szakadó esőben? Egyedül??? A két gyerekkel??? – a férj abszolút átérezte a helyzet komolyságát és a vállalt tett nagyságát. – Tudsz jobbat? – Tisztában vagy vele, hogy Marci körbe fogja rohangálni az áruházat és mindent leszed majd az alsó polcokról? – Igen. – És azzal is, hogy minden létező bejárathoz tettek olyan pénzbedobós, valagrázós autót, amitől nem fogod tudni elrángatni, csak ha az egyik karjánál fogva végighúzod a parkolóban? – Igen. – És azzal is, hogy Lili negyed óra elteltével úgy fog üvölteni, mint akit nyúznak és legalább 5 nénike fog jó tanácsokat adni? – Szívem, nem vagyok kezdő, vásároltunk már jó párszor velük, ismerem a forgatókönyvet. – És belevágsz egyedül??? Baromi bátor vagy! – esküszöm, hogy a férj hangjában a meglepettség némi csodálattal vegyült. Még gyorsan meghatároztuk a „mindenképpen megvásárolandó tárgyak” körét, majd letettük a telefont. Marci közben végzett a derelyével és még mindig rám nézett.

| 55



2010. szeptember

 Rekeszizom masszázsszalon – Na? – kérdezte kíváncsian. – Milyen „na?”– kérdeztem vissza. – Tudod... Hát bátor vagy, vagy nem? – Azt hiszem, kicsim, hogy az igazán fontos dolgokban bátor vagyok. – mondtam és egyenesen, mélyen a szemébe néztem. – Húzd a cipődet, én meg öltöztetem Lilit. Indulunk bevásárolni! Kelemen Kata

 56 |

2010. szeptember

ITech – az információ hatalom 

ITech – az információ hatalom, csak tudnunk kellene már használni…

Jobb félni, mint butának lenni?

A VírusKommandó.hu írása

 Általában attól félünk, amit nem ismerünk. Ehhez meg is van minden jogunk. De amikor információ technológiáról és internetről van szó, akkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni a felelősségünkről és a kötelességeinkről is. Az interneten nekünk kell megelőznünk a bajokat, hogy aztán ne kelljen félnünk semmitől. Megtörtént eset: középkorú, de internetezésben, e-mailezésben, közösségi oldalak használatában önmagát jártasnak nevező hölgy megdöbbenést keltett saját tulajdonú lakóingatlanának eladásakor, ugyanis a vevőkkel az ügyvéd előtti megbeszélésen kerek-perec közölte, hogy nem hajlandó megadni a bankszámlája számát, hogy az ingatlan vételárát arra utalják át számára, mert fél, hogy illetéktelen kezekbe jut. A számlaszám. Nem a pénz! A számlaszám. Az szerinte titkos kell, hogy legyen. Az ügyvéd és a vevők együttesen próbálták meggyőzni, hogy a bankszámlaszám olyan, mint a lakcím. Gonosz emberek kezében a lakcím is lehet „veszélyesnek” minősített információ – márpedig az egy teljesen hétköznapi információ, ha jól bele gondolunk -, mint ahogyan a bankszámlaszám is lehet egy önmagában semmit mondó adat. A házunkba úgy is betörhetnek a rablók, hogy közben azt sem tudják, milyen utca, milyen szám, miközben hiába fújja valaki a bankszámlaszámunkat fejből, ha azzal nem tud mit kezdeni, hiszen a használatához bizony szükséges még néhány azonosító és biztonsági adat.

| 57



2010. szeptember

 ITech – az információ hatalom Végül a „Gondoljon bele, hogy a fizetése sem érkezhetne meg a számlájára, ha azt titokban tartaná a munkáltatója előtt!” érv hatott, és az eladó megengedte, hogy a vevők átutalják a számlájára a vételárat. A történet aranyos és teljesen hétköznapi. Ami a vidéken, a kapálást hobbinak tekintő dédnagymamám esetében elfogadható is. De egy folyamatosan internetező, e-mailező, éjjel-nappal online kapcsolatban lévő, 21. századi nőnél a tudatlanság jele. Igen, így van, ahogy írom: tudatlanság. Melynek szinonimája a butaság. Az interneten két választásunk lehet: vagy butaságban tartjuk magunkat, és azért félünk, vagy képezzük magunkat, tájékozódunk, és tényleg csak attól félünk, amitől kell. Egy saját olvasóim körében végzett felmérés eredményeként kijelenthetjük, hogy az internetezők általában a következő dolgoktól félnek: - Ellopják a pénzüket. – Ettől azok is félnek, akik sosem végeznek banki tranzakciókat az interneten - Betörnek a gépükbe, és maradandó károsodásokat okoznak a „masinában”. – Gyakran észlelnek olyan problémákat a felhasználók, mintha valaki más is dolgozna a gépükben. Ez ugyan előfordulhat, de sosem úgy, ahogy ők gondolják. - Vírusoktól, kártevőktől. – A számítógépes vírusoktól úgy félnek, mint az ördög a szenteltvíztől: próbálják magukat távol tartani tőlük – illetve a gépüket tisztán tartani -, de úgy, hogy fogalmuk sincs, milyen kritériumoknak kellene ehhez megfelelni. Szinte tényleg csak an�nyit védenek a gépükön, mint a szenteltvíz hatása… A hit erejével győzik le a gonoszt. Ami bizonyos esetekben hasznos lehet, de nem a számítástechnikában. - Attól, hogy átverik őket. – Vásárlásoknál, megrendeléseknél, regisztrációknál. Gyakran prekoncepcióval közelítenek minden olyan oldalhoz, ahol meg kell adniuk az e-mail címüket, és elméleteket gyártanak arról, hogy milyen gaz célokra használják azt fel. Ezeket nyilvános fórumokon beszélik meg, kiadva magukról rengeteg olyan információt, amik alapján akár név szerint is be lehet őket azonosítani. - A közösségi oldalakhoz való hozzáférésük eltulajdonításától. – Ha

 58 |

2010. szeptember

ITech – az információ hatalom  valami szent a neten számukra, akkor az iwiw.hu-s, network.hu-s, facebook.com-os felhasználónevük és jelszavuk. Persze ezekre sem úgy vigyáznak, ahogy kellene, de nagyon féltik őket, az tény. - A felugró ablakoktól, és számukra értelmezhetetlen üzenetektől. – Ezek a jelenségek már-már páni félelemmel és rettegéssel töltik el őket. Gyakran kattintnak az üzenetek elolvasása nélkül olyan gombokra, amikről végül is fogalmuk sincs, hogy mi állt rajta. Létezik olyan vírusirtó, ami kártevő fellelésekor a következő üzenetet jeleníti meg: Ne essen pánikba! Egyelőre nincsenek felméréseim arról, hogy ettől a felirattól megnyugszanak, vagy még inkább pánikba esnek a felhasználók. - Attól, hogy fogalmuk sincs, milyen veszélyek fenyegetik őket. – Ez az a félelem, amelynek kiiktatása érdekében a lehető legkevesebb konkrét lépést teszik a felhasználók. Megszokják a félelem érzését, ami teljesen berögzül. Általában mi úgy szoktuk oktatni a felhasználókat, hogy minden konkrét oktatási anyagunkban a félelmüket oldjuk először. Érdekes módon, amikor egy felhasználó találkozik a felmérésünkkel, akkor szinte sosem fél az adatveszteségtől, sosem félti az adatait. Általában a saját személyes szférájukat – amit jószerivel meg sem tudnak fogalmazni -, és a pénzben kifejezhető értékeiket féltik. Amikor felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a számítógépük körülbelül 150 ezer forintot ér, de a karácsonyi üzenetek, a gyermekük fényképei, a hosszas levélváltások a barátaikkal, szeretetteikkel egyenesen felbecsülhetetlen értékeket képviselnek, akkor nagyon gyorsan képesek felfogni a helyes szemléletmód előnyeit. Az anyagi javakkal megvásárolható dolgainkat nem kell félteni. De az emlékeinket sosem tudjuk újra pótolni, ha megsérülnek vagy elvesznek. A céges, vállalkozásunk számár létfontosságú adatokról pedig már nem is beszélve. A félelem túlságosan pusztító erejű ahhoz, hogy életben hagyjuk. Az információs technológia világában a félelmet csak egy féle módon lehet kiiktatni: tudással. Csupán két dolgot kell tudnunk: 1. A legfontosabbak az adatok. Nem a személyes adatok, nem az általunk fontosnak ítélt adatok – pl. a bankszámlaszámunk -, hanem min-

| 59



2010. szeptember

 ITech – az információ hatalom den fájl, minden dokumentum, ami a számítógépünkön, vagy bármilyen adathordozónkon – beleértve a fényképező gépünket, mobil telefonunkat – található. 2. Meg kell tanulnunk óvni és védeni az adatainkat. Nincs ennél fontosabb feladatunk a számítástechnikában, felhasználóként. Ez lehet egy jó cél, minden más, ami ezt veszi körbe, csak eszköz. Ehhez egy olvasmányos segédlet letölthető innen: http://www.viruskommando.hu/pdfek/adatvedelmibiblia.pdf Jobb félni, mint butának lenni? Nos, a választ Albert Einsteintől idézem: „Az okos megoldja a problémát, a zseni megelőzi azt. „ A butáknak nem hagyott opciót. VírusKommandó.hu

 60 |

2010. szeptember

Számmisztika varázstábla 

Számmisztika varázstábla 2010. szeptember 1-től október 15-ig

Mátyás Anita, a Minerva Capitoliuma boszorkányának írása

 A Varázstáblában a hónap minden napját rezgéseire bontva láthatod. A megjegyzések a sorsszámra vonatkoznak, arra, hogy milyen sors vár arra a dologra, amit az adott napon elindítottál. A kulcsszavak közül, bármelyiket behelyettesítheted a számokhoz, nem csak azt az egyet, amit én beírtam. A szeptemberi hónap elejétől végig a kilences érzelmi rezgést képviseli - intelligencia, segítőkészség, őszinteség, önismeret, feltétel nélküli szeretet. Ebben a hónapban van igazán esélyünk az önismeretre, ha őszintén, magunkba mélyedve elismerjük a múlt buktatóit, csalódásait. Ha legyőzzük a múlttól és az újtól való félelmeinket, csak akkor tudunk elindulni. Akkor van lehetőségünk jó és sikeres döntések meghozatalára, ha szeretettel eltöröljük meglévő korlátainkat és cselekszünk. Szeptember elseje a régi dolgok lezárásában és az új megteremtésében segít - sikert hoz, ha cselekszel. 3-4 - a nagy nehézségek napja, ne fogj bele nagy dolgokba, ha lelkileg nem vagy felkészülve a kísértés elutasítására és a környezeted valódi arcára! 6 - a nagy felismerések napja, vonulj el, nézz önmagadba, engedd el a múlt félelmeit és fájdalmait!

| 61



2010. szeptember

 Számmisztika varázstábla 7-8-9 - az új dolgok elkezdésének ideje. 11 - teremtő nap, bármi fontosat elindíthatsz ezen a napon, ha hiszel önmagadban. 16-17-18 - megint a lehetőségek, az új élet elindulásának magvait hordozzák. 22 - teremtő nap ugyan, de szembe kell nézned a hazugságok kiderülésével, hogy testi, lelki, vagy üzleti gyógyuláson mehess keresztül. Nagy lehetőségeket hozó, kemény nap! 23 - a legtöbb pozitív rezgést viselő nap a hónapban. Mindent megvalósíthatsz, amivel másnak nem ártasz! 24 - újra a félelmek legyőzésének napja. Szeretettel, mások segítésével és önbecsülésed növelésével érheted el. 25-26-27-29 - a kezdetet, az újrakezdést, a lehetőségek megteremtését segítik. Október 1- hozzunk egy saját döntést - nem engedve beleszólást senkinek - a jövőnkre, a saját terveinkre vonatkozóan! Határozzuk el magunkat a változtatásra! 2 - alkotásra, szerelemre csodás ez a nap. 4 - dupla pénz nap, úgyhogy használjuk ki, indítsunk el ezen a napon egy projektet, egy pénzt bevonzó vállalkozást 6,7 - az új dolgok elkezdését segítik. 11, 16 - teremtő napok! Alkossunk, kezdjünk el valami szép dolgot megfesteni, megtervezni, elkészíteni

 62 |

2010. szeptember

Számmisztika varázstábla  2010. szeptember-október havához tartozó varázstáblát a napokkal és a hozzájuk tartozó instrukciókkal, letöltheted innen: http://www.hosnok.hu/minerva/varazs2010szeptember.pdf Mátyás Anita A HősNők számmisztikai tanácsadója http://nevedbenasorsod.hu

| 63



2010. szeptember

 Környezettudatosság női szemmel

Környezettudatosság női szemmel El fog fogyni?  2010. január. TEDxDanubia konferencia, Budapest. Hetesi Zsolt: Ébresztő… a fele elfogyott! című előadásán ülök az Uránia mozi nézőterén, és a szék karfáját markolászom. A döbbenettől szinte elakad a lélegzetem. Oké, azt tudtuk, hogy fogyóban az olajkészlet. Azt is tudtuk, hogy az olajért és a lelőhelyekért már évszázadok óta szó szerint dúl a harc. De azt nem tudtam – én személy szerint tényleg nem -, hogy az olaj kiváltására készenlétben tartott és egyre fejlesztett alternatív energiák – az úgynevezett megújuló energiák – nem fogják tudni kiváltani az olajt a világunkból. Te gondoltál valaha arra, hogy olaj nélkül nemcsak az autók, közlekedési eszközök, járművek üzemanyaga lesz hiánycikk, hanem maguk az eszközök is? Ugyanis a műanyag is olajból készül. Hiába, hogy a műanyagot újra lehet hasznosítani, bizonyos szinten túl ez ugyanolyan költséges, mint nemsokára az olajkitermelés lesz: lesz még mit, csak már nem éri meg. Egy hordó kitermelése kéthordónyiba fog kerülni. Ennyire leegyszerűsítve a dolgot, máris látszik, hogy az, ahogyan a hétköznapi ember legyint erre a problémára, az már a butasággal határos. Nemrég, egy internetes portálon – gyakorikerdesek.hu – valaki azt vetette fel, hogy ugyan honnan veszik az okosok, hogy a Föld ivóvíz készlete 25-30 év múlva el fog fogyni, hiszen már környezetből is tanultuk a víz körforgását, és az eső mindig esni fog.

 64 |

2010. szeptember

Környezettudatosság női szemmel  Az olaj példájánál jónak találtam a leegyszerűsített példát, de a víznél már egyértelműen káros ez az egyszerű szemlélet: az eső mindig esni fog… Igen. Ki akarja majd a szennyvízzel elkeveredett, medréből kilépő folyóvizet inni? De, gondolom Cipruson, ahol 5 éve nem esett eső, ez nagy vigasz, hogy mi, itt, közép-kelet Európában, még mindig azzal legyintünk a problémára, hogy: majd esik az eső… Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy még a mi életünkben el fognak fogyni a relatíve könnyen kitermelhető készletek. Vízből is, olajból is, földgázból is, és minden fontos alapanyagból. Olyan iramban használjuk el a Földet, amit Ő már nem biztos, hogy hosszú távon képes korrigálni. Szinte szállóigeként látom/hallom használni már a „Földanya köszöni szépen, jól van.” – mondatot. Mindaddig én is némiképp romantikusnak gondoltam ezt a szemléletet, amíg ugyanezen a TEDxDanubia konferencián nem láttam egy videót James Balog fotóművész, több éve tartó munkájáról. (A videót megtalálod a ted.com oldalon, mindenképp érdemes megnézned, mert nagyon szemléletes, és döbbenetes. Keress rá James Balog nevére, illetve ha van kedved, pötyögd be ezt a linket: http://www.ted.com/talks/lang/eng/ james_balog_time_lapse_proof_of_extreme_ice_loss.html) James a világ legegyszerűbb módszerét alkalmazta arra, hogy megfigyelhessük a megfigyelhetetlent, hogy megláthassuk a láthatatlant: egy automata rendszerrel ellátott fotókamerát állított az egyik legrohamosabban fogyó gleccserre és óránként egy felvételt készített. A kamera minden órában exponált. Később már számos gleccsert bekameráztak ilyen formán. A világ egyik legnagyobb, az óceánt legtöbb édesvízzel ellátott gleccserét, a grönlandi Illulisat gleccsert is. A fotók egymás mellé rendezése, és mozgófilmként való levetítése döbbenetes látványt tár elénk. A gleccser fogy. Szó szerint elfogy. Néha szinte folyamatosan, várható, kiszámítható ütemben, néha pedig óriási leszakadások, mélybezuhanások láthatóak a felvételeken. Ilyenkor városnyi jégtömbök zuhannak bele az óceánba. A videó mindaddig nem is annyira rémisztő – maga a tény, hogy az a valami, aminek nem lenne szabad fogynia, látványosan, és egyértelműen fogy, és egyre csak fogy, az persze rémisztő -, mígnem James, meg nem állítja a vide-

| 65



2010. szeptember

 Környezettudatosság női szemmel ót, és bele nem illeszti szemléltetésül az Eiffel tornyot a képbe. Az Eiffel torony akkora, mint amekkora jég egy nap alatt szakad le a gleccserről. A glec�cserekből az óceánokba szakadó jég egy természetes folyamat, ez a körforgás része. De az, hogy a gleccserek elfogynak, az nem természetes folyamat, az a mi művünk. Egyre kevesebb a jég, ezáltal egyre kevesebb édesvíz tartózkodik a jégben. Az egyensúly felborult. Sokkal több édesvíz van most – az elmúlt 20 évben egyre növekvő tendenciával – az óceánokban, mint előtte. Ezért is lehetséges, hogy mikor esik az eső, akkor ömlik, és monszunjellegű az időjárás még itt, a mérsékelt égövön is. James Balog felvételei, videói és következtetései az eddigi legkézzelfoghatóbb bizonyítékai a globális felmelegedésnek. Lehet dolgokban hinni, lehet dolgokban nem hinni, de ha a saját kis életünkből vett tapasztalatainkat ös�szevetjük ezzel a videóval, akkor ezeknek a képeknek a megnézése után szerintem nem maradna ember a Földön, aki el ne hinné végre, hogy a vízzel kapcsolatban időzített bomba ketyeg a talpunk alatt. De mi még mindig csak a saját kicsinyes dolgainkkal vagyunk elfoglalva, ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, hogy a gyerekeink és az unokáink mit fognak inni 25 év múlva – és persze mi is, hiszen 25 év múlva legalábbis szellemiekben még ugyanilyen fiatalok akarunk lenni, mint most, igaz? Mert lehet – egyes szélsőséges vélekedések szerint biztos -, hogy két évtized elteltével már a vízért fogják egymást gyilkolni az emberek, nem pedig az olajért. Tedd fel magadnak a kérdést: hol van tiszta, ivóvízben, karsztvízben található terület? Az olajbizniszből kimaradtunk, de a vízbiznisz kellős közepén fogjuk találni magunkat. Csak nem mindegy, hogy hősként, vagy áldozatként… Gondolj erre is, amikor legközelebb kinyitod a csapot! Nos, ha most itt abbahagynám a cikket, akkor ez egy tipikusan félelemkeltő írás lenne. Hiszen felvázolom a problémát, és semmiféle megoldást nem nyújtok. De a Minervában figyelünk arra, hogy megoldás is legyen.

 66 |

2010. szeptember

Környezettudatosság női szemmel 

Hogyan és mit tehetünk mi a vízkészletek megóvásáért? Amikor az emberek – egyénileg vagy összefogva – megpróbálnak tenni az ökológiai katasztrófák elkerüléséért – akár tevékenyen, akár csak szemléletváltással -, azt fenntartható fejlődésnek hívjuk. Vagyis az a célunk, hogy úgy fejlődjünk tovább, hogy a fejlődésünk hosszútávon fenntartható legyen. Ahogyan most fejlődik a világ, gazdaságilag és társadalmilag, az, mint az eddigiekből is kiderült, körülbelül 25-30 évig tartható fenn a jövőben. Ez nem fenntartható fejlődés, ami most történik, zajlik, történik meg velünk. „De hát nekünk megvannak a magunk problémái, mit tehetünk mi, kisemberek?” Először is, senki sem kisember. Mindenki egy különleges csodája a világnak, összefogva pedig olyan erősek vagyunk, akik mindent legyőznek. Összefogni úgy is lehet, hogy nem is ismerjük egymást. Kutatások szerint a leginkább vízpocsékoló gazdasági tevékenység jelenleg az állattenyésztés, annak is kimondottan a húsfeldolgozás része. 1 kilogramm disznóhús „megtermelése” körülbelül 15-20 liter tiszta ivóvizet igényel. A fenntartható fejlődéssel foglalkozó alapítványok és kutatók kiszámolták, hogy ha minden ember, hetente csak egy napra távol tartaná magát a hústól, akkor a vízfogyasztás – bocsánat: pocsékolás – olyan mértékre eshetne vissza, ami már a fenntartható fejlődés kategóriába eshetne. Hetente csak egy nap hús nélkül! (És hússzármazék nélkül.) Olyan lehetetlen? Nem. Ez pofonegyszerű! „Oké, én megteszem, de mások? Ők két pofára eszik tovább minden nap a húst, a szalámit, a kolbászt, virslit, és így tovább!” Mamám kedvenc mondása jut eszembe ilyenkor: „Söpörjön csak mindenki a saját háza előtt. De söpörjön!” Nem hiszem, hogy szükséged lenne a szomszédod, rokonaid jóváhagyására ahhoz, hogy Te elkezdj valamit tenni a jövőért. Nem hiszem, hogy szükséged lenne vadidegenek hallgatólagos jóváhagyására ahhoz, hogy a fenntartható fejlődés híve légy. Nem hiszem, hogy neked mások példájára van szükség, vagy arra, hogy mások mindenképp azt tegyék, amit Te helyesnek tartasz. Nincs erre szükség, csak magaddal és a szeretteiddel foglalkozz! A dominó elv ettől fog érvénybe lépni. Nem kell kiláncolnod magad a Margit híd-

| 67



2010. szeptember

 Környezettudatosság női szemmel hoz, hogy segíts a világon, elég, ha kezdésként egyszerűen hetente egyszer elfelejted a húst. A szalámit, májkrémet, virslit, és ebből kifolyólag a zsíros kenyeret is. Mindent, ami húsfeldolgozásból származik. Finom az a főzelék feltét nélkül is, a sült krumpli is lehet ízletes tejfölösmártogatóssal a fasírt helyett, és a tésztát is nyakon lehet önteni a pörkölt szafton kívül még sok mindennel! Jó étvágyat! Vidi Rita

 68 |

2010. szeptember



Miről lesz szó legközelebb? Előzetes  A következő – 2010. október – számban egy, a nőkre nagyon jellemző érzelemről lesz szó: a megfelelési kényszerről. Igen, a kényszerről. Mi, nők, képesek vagyunk egyszerre milliónyi dologgal is foglalkozni, és egyszerre több féle elvárásnak is megfelelni, csak éppen azt felejtjük el, hogy ezt rajtunk kívül senki nem írja elő számunkra. Nem kötelező ezerfelé szakadni, és nem kötelező belefulladni a rengeteg teendőbe, hogy alig 40 évesen a leszázalékolás gondolatával kacérkodjunk, a rendre megjelenő egészségügyi és lelki problémáink miatt. „De a világ azt várja el tőlünk, hogy…”- mondhatnád, de kollégáimmal együtt azt üzenjük, hogy: „Kinek az életét akarod élni? A sajátodét, vagy másokét? Itt az ideje akkor a saját elvárásaidat megfogalmazni, és azok szerint élni!” – ehhez kapsz sok-sok AHA-élményt, megvilágosodást, tippet, magyarázatot a következő számból. Aztán, hajrá, előre a világ jobbá tételéért! A szerkesztők

| 69



2010. szeptember

 Jegyzetek, ötletek, felismerések

Jegyzetek, ötletek, felismerések 

 Jegyzetek, ötletek, felismerések

Jegyzetek, ötletek, felismerések 



 Impresszum

Megrendelés: http://www.minervacapitoliuma.hu/megrendeles, vagy viszonteladóinknál. Viszonteladóink listáját megtalálod az oldalon.

Kiadja a HősNők Kiadó Bt. www.hosnok.hu

HősNők Kiadó Bt. 2173 Kartal Dobó utca 30. Ügyfélszolgálat: 06-205-591-758 Nyomás: Z-Press Kiadó - Könyvműhely.hu

Felelős kiadó: Tóthné Vidi Rita Üzletvezető Főmunkatársak: Dusik Andrea Kelemen Kata Skultéty Andrea Soós Viktória A szám elkészülésében közreműködött: Szalkai Titi, ÉFT terapeuta Megjelenik: minden hónapban, előfizetés esetén a postaládádban.

Előfizetési díj 2010. október 15-ig leadott megrendelésekre: 22 000,- Ft egy évre (csekkes fizetésnél 26 000,-) 2010. október 16-tól: 27500,- Ft egy évre (csekkes fizetésnél 32 500,-) Beküldött képeket, kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. Várjuk javaslataidat, észrevételeidet a [email protected] vagy a [email protected] e-mail címre. Hirdetési lehetőség: http://www.minervacapitoliuma.hu/hirdetesi-lehetoseg