Bevezető. Neked mit jelent a szeretet?

Bevezető 

Bevezető Mered-e kimondani: SIKERES vagyok?  Neked mit jelent a szeretet? Az érzelmeinkről – általában – nem szoktunk beszélgetni. Legalábbis nem úgy, hogy leülnénk valakivel egymással szemközt, és rákérdeznénk: „Mit is értesz te azon, amikor azt mondod: szeretlek?” vagy: „Mondd már el nekem, mi az a szeretet!” Beszélgetőtársunk hebegne-habogna, értelmes választ próbálva összerakni a szavakból, amelyek hirtelen, a fogalom hallatán eszébe jutnak, vagy csak ülne csöndben, egyre kínosabb csöndben, fejében a leírhatatlan, félelmes ürességgel, mintha Karinthy rossz tanulóját szólították volna felelni. Tudom, mert a szerkesztőség tagjai velem együtt átélték ezt. El kellett, hogy mondjuk Neked, mit gondolunk, tudunk a szeretetről. És hirtelen annyi mindent tudtunk, hogy már nem tudtunk semmit. SEMMIT. Miután megmerítkeztünk a kétségbeesésben, és elvetettünk jó néhány cikk-kezdeményt – ha nincs a számítógép, akkor egy kosárnyi összegyűrt papírt produkáltunk volna –, történt valami különös. Egyszerre csak maguktól íródtak a sorok, hirtelen nem lett kérdés, hogy mit kell írnunk Nektek. Mit kell, hogy írjunk arról, mit jelent a szere1



2010. december |

 Bevezető

tet akkor, ha egészségről beszélünk, mit pénzügyi területen, mit a vállalkozásban és a vezetésben. Mi támogatja a szeretetteljes légkör, a jó kapcsolat kialakulását és megtartását. Egyáltalán, kell-e, és hogyan szeretnünk... Hogy történhetett ez meg? Úgy, hogy mindannyian, akik ezt a számot készítettük, szeretjük, amit csinálunk, szeretjük, amiről írunk, és... szeretünk Benneteket. Ez a szeretet vezette a kezünk, és segített át a felelősség-krízisen, hogy mi nem tehetjük meg azt, hogy közhelyeket adjunk válasz helyett, ha megkérdezitek bármelyikünktől: „Mit is jelent neked az: szeretet? Hantos Gyöngyi felelős szerkesztő

2

| 2010. december

Bevezető 

A szeretetről szóló számot írták: Antal Béla – 36 éves, egri születésű, egy gyermek édesapja. A Transzcendentális Meditációt 1992-ben sajátította el Egerben, a TM-Szidhi programot 1994 óta gyakorolja. 1993. április 3-án – egy sporttáskával a kezében – költözött fel Budapestre, és 1998-ig a Maharishi Alapítvány alapítójaként a civil szférában tevékenykedett, ennek részeként 4 hónapot töltött a hollandiai Maharishi Védikus Egyetemen. 2000. július 6-án alapította a tminfo.hu portált, melynek jelenleg is főszerkesztője. 1998 és 2005 között „utazóként” Európát járta, majd 2005-ben megalapította a Silihost Kft.-t. Jelenleg saját vállalkozásában dolgozik, a tminfo.hu portálon kívül a live.vedaradio.hu webrádiót, valamint a silihost.net vállalati blogot szerkeszti. Üzenete a Minerva olvasóinak: „Mint a fa magjában lévő üresség, amely magában rejti az egész fa kibomlásának lehetőségét, a megnyilvánulatlanság mezején az üresség tapasztalata magában rejti a teremtett világban létező összes dolog eleven lehetőségét. Erről a szintről nem kell keményen dolgoznod, hogy valamit is elérj. Csak vágynod kell, és a természeti törvény kiszolgál. Ez az a tudás, amit szeretnénk, ha a gyermekeink élveznének – most, és minden eljövendő nemzedékben.” – Maharishi. Dusik Andrea – Amit egy nő igazán akar, azt mindig el is éri. Amit igazán birtokolni szeretne, azt meg is szerzi. Korunkban ez annyit változott, hogy ezen az „akaromlistán” az első helyre a nőknek – Neked is – a saját vagyon megteremtését kell tenniük. Minél többen, és minél előbb ismerjük fel az önálló vagyonteremtés szükségességét, annál magabiztosabban élhetjük meg jele3



2010. december |

 Bevezető

nünket, tervezhetünk, és vághatunk neki a jövőnek. Mert Te is akkor leszel szabad, ha van saját szobád és saját pénztárcád. Ehhez adok a Minervában praktikus mit-és-hogyan ötleteket. Hantos Gyöngyi – A Lady User számítástechnikai blog háziasszonya és a Minerva Capitoliuma felelős szerkesztője. – Mostanában egyre többször kérdezem magamtól, és kérdezik tőlem: „Ha a pénz nem számítana, ha azt tehetnéd, azzal foglalkozhatnál, amit igazán szeretsz, mit csinálnál?” – Először magamnak sem mertem bevallani, másnak még úgy sem: „Olvasnék.” Igen, olvasnék: szépirodalmat, szakirodalmat, útleírást, bármit... A család szerint „betűmániám” van. A villamosról kitekintve olvasom a feliratokat és utcanév táblákat, ha épp nem könyvet olvasok, mert az mindig van nálam, hogy hasznosítsak minden, várakozásra egyébként eltékozolt élet-percet. Olvasok a konyhában főzés közben, és valószínűleg azért nem vezetek szívesen autót, mert aközben nem tanácsos olvasgatni. Átolvastam az iskolai szüneteket, a pad alatt rejtegettem az olvasnivalóm órákon, tökélyre fejlesztve a könyválcázás tudományát. Megszereztem pár képesítést (tanár, informatikus-könyvtáros), szakmai blogot indítottam, hogy „alibim” legyen a folytonos olvasásra. Jut eszembe! A felelős szerkesztő is olvas. Úgyhogy azt csinálom, amit igazán szeretek. És kívánom minden HősNőnek, hogy megtalálja és csinálja azt, amit valóban szeret! Jakab Gyöngyi – az Újrakezdő Nők mentora, főiskolai óraadó. – Többnyire örömmel, és egyre tudatosabban élem a szerepeimet: társ, anya, anyós, meny, nagymami, barátnő, és még amit akarok. „Barátnőim közül jó néhány

4

| 2010. december

Bevezető 

még csak vár arra, hogy teljesüljenek a vágyai. Én nem akartam tovább várni. Magam vettem kézbe a dolgaim intézését.” Te megkapod az élettől azt, amit szeretnél? Ott élsz, ahol akarsz, azt a munkát végzed, amit szeretsz? Kapsz értő figyelmet, és annyi fizetést, amennyit megérdemelsz? Dicséretet, támogatást és olyan gyermeket, akire büszke lehetsz? És szeretnél több időt, hogy végre az álmaiddal és önmagaddal törődj? Képzeld el, hogy mindezt megkapod! Ugye, már most, milyen különös érzéssel tud eltölteni, ha a vágyaidra gondolsz? Önmagam megismerésével kezdődött minden. Újra kitaláltam magam, és működik. Nem várok a következő életemig. Kelemen Kata – Kétgyermekes anyuka, végzett jogász és majdnem-végzett közgazdász. Jelenleg otthon lévő gyakorló káoszmenedzser, sok-sok elvégzetlen feladattal, néha kivégzett idegrendszerrel. Utálja a „Nem értem, miért van ekkora kupi, amikor egész nap itthon voltál!” mondatot, de szereti elalvás előtt összedörzsölni a talpát. Rendrakásból elégséges, de öniróniából ötös. Vagyis ötös alá. Mert mindig van hová fejlődni... Kata a Minerva témáinak könnyed oldalát mutatja meg hónapról-hónapra. Márton Anikó – A Tudatos Lét című online magazin főszerkesztője. – 2009 nyarán érlelődött meg a gondolat, hogy szeretnék egy olyan „zöld” oldalt, ami még nincs. Bár van sok oldal, ami környezetvédelemmel, fenntartható fejlődéssel, alternatív gondolkodásmóddal foglalkozik, de azt tapasztaltam, hogy ezek vagy nagyon technikai jellegű információs portálok, vagy nagyon egy téma köré csoportosítják tematikájukat. Én szerettem volna egy olyan átfogó képet, talán inkább gondolkodásmódot, szemléletet mutatni és képviselni, ami mindenki 5



2010. december |

 Bevezető

számára érthető, és bár van benne építészet, technika is, de más megközelítésben. Az oldal tematikája, cikkei tudatos gondolkodásra, életvitelre serkentenek. A mindennapi életünk, tetteink, gondolataink átgondolására és szükség esetén megváltoztatására. Valamint bemutatják azokat a programokat, lehetőségeket, amelyek elérhetőek, alkalmazhatók. Idealistaként abban hiszek, hogy sikerül megváltoztatni az emberek gondolkodását, negatív gondolatait, és sikerül a Földet és a jövőt is élhető létként a jövő nemzedékének meghagyni. Hiszem és tudom, hogy jó dolgot kezdeményeztem, és minél több emberhez jutnak el az információk, lehetőségek, akár az én oldalamon keresztül, akár más hasonló oldalakról, annál nagyobb esély van a fenntarthatóság irányába haladni. Nem vagyok borúlátó, és nem a pesszimizmus a jellemző rám, de ahogy ásom bele magam egyes témákba, szakelőadók anyagát látom, olvasom, nagyon ijesztően hat néhány dolog. Sokszor érzem, hogy egy an�nyira irányított világban élünk, felfoghatatlan fejlődést értünk el, és sodor, sodor magával a lendület. Ennek mindenképpen megálljt kell parancsolni. És nem, ez nem azt jelenti, hogy jajjj, de jó lenne ismét úgy élni, mint 20-30-40 éve, hajnalban kijárni a földekre, és kapálni, kaszálni, libát tömni stb. Az én meglátásom és véleményem az, hogy nagyon nem jó ez a mostani világ, és vissza kell térni a természetközeli élethez. Tiszteletben kell tartani, hogy a Föld óriási kincsek és energiák birodalma, de ha rosszul bánunk vele, ha kihasználjuk, ha csak elveszünk ezekből a kincsekből, de vissza nem juttatunk semmit, akkor jelenlegi formájában össze fog omlani az élet. Ezért kell tenni mindenkinek, hogy ez ne történjen meg. Mátyás Anita – Már gyerekkoromban is a növények és az emberek érdekeltek legjobban. Rajzoltam, festettem őket, írtam róluk. Gyógyító vagy kerítésmászó akartam lenni... (a szomszédnak csudaszép őszibarackjai voltak).

6

| 2010. december

Tartalomjegyzék 

Van sok szakmám és végzettségem. Voltam telefonközpontos, metró-segédvezető, villamosvezető, bolti eladó, és sok-sok évig dolgoztam a vendéglátásban is. Gyerekkorom óta tanulom a csontkovácsolást, és a gyógynövények ismeretét. Később kezdtem el foglalkozni ólomüvegezéssel, üvegfestéssel, bioenergiával, ásványokkal, számmisztikával, névelemzéssel, tarot-val, pozitív gondolkodással… Elvégeztem a Darnel-tréninget, az agykontroll tanfolyamot, a Táltos Iskolát, és mindenféle ezoterikus tanfolyamokat, mind-mind olyat, ami az önfejlesztés, a lélek és a test gyógyulásának, és öngyógyítás beindításának lehetőségét adta. A Minerva Capitoliumában a számmisztika minden napra kiszámolható, segítő rezgéseinek kihasználására, és a „rossz” napok elkerülésére szeretném felhívni a figyelmet. Skultéty Andrea – FengShui tanácsadó. – Életem legfőbb vágya az anyagi függetlenségem megteremtése. A FengShuira mint módszerre tekintek, mely támogat célom elérésében. Rengeteg erőt merítettem belőle, hogy negyvenéves nőként, két évtizednyi „biztos” alkalmazotti létből a „bizonytalan” vállalkozói világba lépjek. A feng shui nem más, mint a józan, paraszti ész ősi, sokrétű hasznot hozó tudománya. Egyszerűen imádom! Hosszú szakértői tapasztalatom alapján elmondhatom: lépésről lépésre haladva céljaink felé minőségi életet élhetünk a tudatos térrendezést használva. Arra törekszem, hogy a feng shuit minél szélesebb körben ismertessem meg, elsősorban azokkal a nőtársaimmal, akik hajlandóak cselekedni saját boldogulásuk és boldogságuk érdekében. Hálás vagyok klienseimnek, mert hozzásegítenek saját célom eléréséhez, így én adva kapok.

7



2010. december |

 Bevezető

Vidi Rita – A HősNők.hu és a Minerva Capitoliuma főszerkesztője. Rita már kislány korától a könyvek és az olvasás bűvöletében élt, később pedig már a magyar Agatha Christie-nek készült. De aztán az élet egy óriási vargabetűvel ajándékozta meg: korán férjhez ment, gyereket szült, majd kétkezi munkásként dolgozott egy autóipari cégnél. Később minőségbiztosítási tanácsadóvá lépett elő, és a minőség javítására, a folyamatos fejlődésre való állandó törekvés rányomta bélyegét az életére is. Rita mindig, mindenben a jobbat kutatja, majd a közérthetőbbé tételt célozza meg. Két könyve jelent meg: a Hagyd a dagadt ruhát másra! a női időgazdálkodásról szól, hogy a nők könnyebben és egyszerűbben találják meg az életükben a harmóniát; a Hogyan váltsuk valóra vágyainkat? című, célkitűzést és megvalósítást egyszerűbbé tevő könyv pedig a célok megvalósításának eddig eltitkolt láncszemeit tárja a női olvasók elé. A Minerva Capitoliumát is azon nők számára hozta létre, akik már érzik a saját tudatosságukat, de szeretnék egyszerűen, közérthetően, hasznos tanácsokkal tűzdelve megkapni a folyamatos fejlődésükhöz szükséges inspirációt.

8

| 2010. december

Bevezető 

Tartalomjegyzék  Neked mit jelent a szeretet? – Bevezető

1

A szeretetről szóló számot írták

3

Tartalomjegyzék (itt vagyunk most)

9

Minden nap karácsony

10

Szeretet és a Lét

24

Kövérre szeretjük egymást?

31

Hogyan szeressek – JÓL?

35

A szeretet ünnepe

48

Hogy a csoda ne csak három napig tartson

56

Milyen a szerethető vezető?

61

Szerelmes vagyok az ötletembe!

67

Filmajánló – Hachiko

73

A karácsony-forgatókönyv

77

Oroszlán vagy hiéna akarsz lenni?

81

Számmisztika varázstábla

87

Zöld karácsony

94

Előzetes

99

Jegyzetek, ötletek, felismerések

100

Impresszum

104 9



2010. december |

 Különvélemény

Különvélemény Minden nap karácsony Vidi Rita írása

 A szeretet az egyik legnehezebb téma, amivel írói minőségemben valaha szembesültem. Nem azért, mert ne lehetne róla ezernyi oldalt megtölteni, vagy ezer évig beszélni: ó, dehogyisnem lehet! Csakhogy nem az a kérdés, hogy MIT mondjak, mondjunk írótársaimmal a szeretetről, hanem az a fontos, hogy egyáltalán MIÉRT. Mindenkinek valami teljesen más él a fejében és a szívében a szeretettel kapcsolatban, mint egy másik embernek. Mindenkinek a szeretettel kapcsolatos érzései, gondolatai, problémái, örömei teljesen egyediek. Sőt, ezek az érzések és gondolatok akár pillanatról pillanatra változhatnak az egyénben, vagy észrevétlen módon egyszer csak elveszíthetik jelentőségüket, és helyükben léphet valami egészen más téma vagy érzelem. Napok óta egyfolytában János bácsi, gyerekkorom egyik közel lakó öregura jár az eszemben. Vele esett meg, hogy fiatal suhancok próbálták ugratni, és hát mivel már öregecske volt, a vélhetően nagy hézagokkal rendelkező szexuális életével kapcsolatban akarták kifigurázni, arról faggatták, jut-e még a jóból...

 10 |

2010. december

Különvélemény 

Mire János bácsi reszketeg hangon így szólt: Fiacskáim, én a szexről nem szoktam beszélni, mert veletek ellentétben én csinálni szoktam. Na, kitört a röhögés, János bácsi pedig óriási presztízsnövekedést ért el a fiatalok szemében. Azért jutott ez a történet az eszembe, mert a szeretet is olyan téma, hogy csinálni kell, művelni kell, és ha ezek megvannak, felesleges is róla beszélni.

Keleten a helyzet változatlanul rossz Igen ám, ez így mind szép és jó lenne, ha az emberiség a szeretetet csinálná, művelné, ha lenne az embereknek idejük, érkezésük, energiájuk azzal foglalkozni, hogyan építsék önmagukat, kapcsolataikat, sőt embertársaikat. A szeretet szinonimái: rokonszenv, szimpátia, vonzalom, vonzódás, szerelem, szenvedély, tisztelet A szeret szinonimái: rokonszenvez, kedvel, szimpatizál, vonzódik, vonzalmat érez, vonzalmat táplál, bír, komál, szível, imád, istenít, dicsőít, rajong, magasztal, lelkesedik, odáig van, bolondul, odavan.

2010. december

| 11



Félre ne értsd, nem akarom sötétebben ábrázolni a képet, mint amennyire ténylegesen sötét, de a tény az tény: egy nemrég elkészült felmérésünk alapján kiderült, hogy mindennapi problémát okoz a pénz hiánya, és az ebből eredő életminőség-romlás. Akkor is, ha valaki nem kimondottan szegény, a pénzprobléma mindennapos. Ha nincs, akkor azért, ha meg van, akkor azért, hogy minél több mindenre jusson belőle.

 Különvélemény

Még emlékszem gyerekkoromra, amikor esténként nem volt más lehetőségünk, mint az olajkályhában lobogó tűz által megjelenő fényjáték bámulása. Közben a szüleim beszélgettek, vagy nagy ritkán a rádiót hallgatták. Én a nagymamám ölébe fúrtam be magam, és gondtalannak, könnyűnek és boldognak éreztem magam. Mert akkor még volt IDŐ megélni a szeretetet, egymás közelségét. Nem volt rohanás, mert nem volt MIVEL rohanni. Gyalog vagy szánkóval lehetett közlekedni télen, nyáron pedig mindenki biciklizett. Nem volt HOVA sem rohanni, maximum a rokonokhoz, ahol ugyanaz az időtöltés várt ránk, mint otthon: meghitt beszélgetések. Nem volt MIÉRT rohanni sem, mert mindenkinek megvolt a munkája, amiért több pénzt akkor sem kapott volna, ha ezerszer jobban dolgozik, vagy ezerszer többet, ugyanis teljesen hétköznapi volt a rendszeres társadalmi munka is. Ha több pénzt is keresett valaki, az még kevés volt, ugyanis nem volt MIRE elkölteni. Ahhoz, hogy valaki valóban gazdag életet mondhasson akkoriban a magáénak, leginkább kapcsolatok kellettek. Anélkül a pénz sem ért semmit. Mielőtt még sikerülne magamra süttetnem a „na, ez is visszasírja a szocializmust”, közlöm, hogy nem sírom vissza, de mindig sikerül nosztalgiával visszagondolnom, elvégre a gyerekkoromat is jelenti számomra, amellett, hogy látom, mennyi lelki előnye volt az akkori relatív nélkülözésnek. Mert relatív volt a szűkösség, ez tény: csakis a nyugati társadalmakhoz képest voltunk vagyonunkat tekintve hátrányban, de érzelmeinkben, legalábbis akkoriban még, fényévekre előre jártunk. Aztán persze sikerült „felzárkóznunk” a nyugathoz: egyre sekélyesebb kapcsolatok, egyre sivárabb lelkek, egyre inkább fájó érzések, és valami nagyon fontosnak a vákuumszerű hiánya következett.

 12 |

2010. december

Különvélemény 

Ó, hát persze jött a felzárkózással jó is: több lehetőség, több pénz, több árucikk. Mivel mindenhez pénz kell, a boldogsághoz is, az egészséghez is, a kapcsolatokhoz is, és ahhoz is, hogy legyen időnk egymásra és önmagunkra, azt hihetnénk – legalábbis ez lenne a törvényszerű –, hogy legalább a pénzt megszerették ez emberek, megszerettük mi, nők, anyák, feleségek, szinglik, asszonyok, nagymamák, matrónák is. De ez sajnos nem így van. Nem szerettük meg az új dolgokat sem, utáljuk a pénzt is, utáljuk a problémákat, utáljuk a kihívásokat, utáljuk a hiteleinket, és közben nem értjük, hogyan is zavarodhattunk ös�sze ennyire a szeretet kérdésében.

Mit jelent számodra a szeretet egy szóval? Spontán ötlettől vezéreltetve a következő kérdést tettem fel a facebook. com közösségi oldalon az ottani ismerőseimnek, akik jórészt virtuális ismerősök, de attól még szerethetjük egymást persze: Mi jut eszetekbe elsőre arról a szóról, hogy SZERETET? Nem ér gondolkodni, rögtön azt írjátok ide, ami elsőre eszetekbe jut, és a lehető legrövidebben! Ezek a válaszok érkeztek (szó szerint, és ebben a sorrendben! Minden gondolatjelnél más-más emberek gondolatait olvashatod, nőkét-férfiakét vegyesen): Az unokáim. A bébincem (kisbaba). Most írt valaki Bhutanból, Trulku Jigme Ngawang, megkérdezte, hogy én is buddhista tanító vagyok-e, mint ő. Én nem, de ott is

2010. december

| 13



  

 Különvélemény

érdeklődnek irántunk, magyar buddhisták iránt, szép dolog a család, de a világban hat-hét milliárd ember él. Ez a szeretet.  A Fiam.  Meleg, sugárzó energia.  Ő, itt a karomban (a hölgy kisbabával van a fotóján).  A gyerekeim.  A gyerkőcök és a férjem.  Isten.  Bizalom, harmónia.  Kellemes érzés futott át rajtam. A szó pedig gyengédség.  Melegség.  A szeretet MINDEN! Maga az Élet.  Ölelés.  Körömvirág tea.  A Pepe maszatos pofija.  Gyerekek.  Feltétel nélküli odaadás és elfogadás.  A kishúgom.  Lányaim!  Jézus, mert ő maga a szeretet! Szerethetünk bármit, bárkit, csak Jézus tudja betölteni az ilyen irányú igényeinket. Természetesen szeretem én is a gyermekeimet, a férjemet, de alapból mindenki felé szeretettel fordulok. :)  Kócos, barna gyereküstök.  Féltés, támogatás.  A nagymamám.  Biztonság.  Tisztelet.  Az egyetlen út az életben, ami minden tettünkben jelen kell, hogy legyen. Adni és nem várni, hogy visszajöjjön.  Abraham és Esther Hicks.  Jézus.

 14 |

2010. december

Különvélemény 

Mint látod, a szeretetről sokaknak egy másik ember jut eszükbe, sokaknak a hitük, és sokan vannak, akik más aspektusból, kicsit felülről látják már ezt a kérdést. A lényeg az, hogy valamit jelentsen a szeretet, valamit indítson be, mert bár sokan válaszoltak erre a kérdésre, de nagyon sokan nem… Talán nem jutott eszükbe semmi, vagy nem volt idejük arra, hogy megálljanak egy pillanatra, de akár az is lehet, hogy elsiklott a téma felett a tekintetük.

Hogyan sűrűsödhetett egyetlen napba a szeretet? A karácsony nem úgy kezdődött, mint ahogy most ismerjük. Igazság szerint sok-sok nép szokásai, és sok-sok vallás „előírásai” tükröződnek a mai karácsonyainkban. Az biztos, hogy már az ókori Rómában is megünnepelték a téli napfordulót – december 17-én, és Saturnáliának nevezték –, zöld növényekkel díszítettek, és nagy hangsúlyt helyeztek a fényekre, lámpásokra, a gyerekeknek és szegényeknek adott ajándékokra. Az ókorban még véletlenül sem a szeretetet akarták kifejezni az ajándékokkal, és magával az ünneppel sem. A Saturnália olyan volt, mi ma Szent Iván éjjele. Csak épp egy másik évszakban. A téli napfordulót minden nép megünnepelte – persze, ezt csak azokról a népekről jelenthetjük ki, amelyekkel kapcsolatban maradtak fenn bizonyítékaink –, így a germánok és a kelták is. A keresztény hit és egyház egyre szélesebb körben való terjedésével lett szerte a Földön elterjedt a karácsony, mint Jézus születésének ünnepe. Évszázadokon át fennmaradt a fény kiemelt szerepe ezeken a napokon, és az ajándékozás mint legfőbb mozzanat. A karácsonyi eszem-iszom onnan ered, hogy a karácsonyt böjt előzi meg, és ez szenteste ér véget. | 15



2010. december

 Különvélemény

Minden országban megvannak a saját kis változatok, ahogyan a karácsonyt ünneplik, vagy teszik ünnepibbé, és persze van, ahol sosem ünneplik a karácsonyt, mert csak hallottak róla, de az adott országban elterjedt vallás miatt egészen más napokon ünnepelnek, és egészen másként. Ha abból indulunk ki, hogy a Föld népességének körülbelül a fele NEM ünnepel karácsonykor, akkor mégis milyen jogon hívjuk a karácsonyt a szeretet ünnepének, és milyen jogon gondoljuk ezt globálisan különleges napnak? Hiszen, ezek szerint, ha valahol nincs karácsonyi ünnepség, akkor ott szeretetnek sem lenne szabad előbukkannia? Márpedig a Föld lakosságának fele, köszöni szépen, karácsony nélkül is maximálisan tisztában van a szeretet érzésével és értékével, sőt, szeretet-ünnep nélkül is ki tudja fejezni, és be tudja fogadni a szeretetet. Nos, akkor íme a házi feladat: legyen minden napunk a szeretet ünnepe, és ne akarjuk egyetlen nap alatt letudni! (Gondolom ez nem újdonság, legalább ezerszer a Te fejedben is megfordult már az ötlet.)

Hogyan tegyük minden napunkat a szeretet ünnepévé? Avagy hogyan legyen egész évben karácsony?

Mielőtt megválaszolnánk a kérdést, fejtsük ki a választ a MIÉRT-re is. Miért kellene egész évben „karácsonyozni”? A kellően megalapozott tudományos válaszom: miért NE kellene? Azért, mert létezik szeretet-ünnepünk, attól még ünnepelhetünk egész évben! Azért, mert jórészt ajándékozással, és ünnepi eszem-iszommal könnyen kimutathatjuk az érzelmeinket karácsonykor, az év többi napján is remekül meg lehet oldani ezt a feladatot, külön fáradság vagy költségek nélkül. De mielőtt boldogan elsétálnánk a naplementébe, egy kis kitérő...

 16 |

2010. december

Különvélemény 

Mindenkit szeretnünk kell? Világéletemben szerettem a kihívásokat, és rendre felbukkantak az életemben olyan emberek – nyilván feladatként –, akiket valahogy nem bírtam szeretni, de ami az érdekes, ők sem engem. Ezekkel az emberekkel mindig sokkal többet foglalkoztam gondolatban, mint azokkal, akik gyorsan és könnyen elfogadtak, és irányomból ők is ezt kapták. A megfelelési kényszerről szóló számunkban több mint száz oldalon foglalkoztunk ezzel a témával – mennyire kell, vagy nem kell megfelelnünk másoknak, mennyire kell, vagy nem kell méltónak lennünk mások szeretetére –, de most visszaköszön a téma, kissé fordítva: mi van akkor, ha mi nem szeretünk valakit/valakiket? Az bűn? Nem bűn, nem hiba, nem vétek, nem átok. Teréz Anya is tudott kategorikusan nemet mondani, és még ő sem állt oda minden ember vagy kezdeményezés mellé teljes valójával. Egyszerűen tény: nem lehet mindenkit szeretni, mert nem vagyunk szentek – egyébként is, maximum halálunk után lehetünk azok –, és lehetnek emberek, jelenségek, szituációk az életünkben, amik nem hogy nem szeretetreméltóak számunkra, de még taszítóak is. Még a szeretetkoncentrátum karácsonyi időszak alatt sem kell szeretnünk mindenkit. De nem is kell foglalkoznunk azokkal, akiket nem szeretünk. Minek tartanánk fenn helyet az életünkben olyan dolgok számára, amik teljességgel feleslegesek? Ezek helyett foglalkozzunk azokkal, akik képesek befogadni a szeretetünket, sőt, vissza is tudnak sugározni belőle. A kutyák – számomra a feltétlen szeretet megtestesítői – sem szeretnek mindenkit. A postásokat például nagyon nem.

| 17



2010. december

 Különvélemény

A hatalmi harc a szeretetért A szeretetet sokan azonosítják mérhetetlen, megfoghatatlan, de érezhetően létező és áramló energiával. Ha úgy fogjuk fel a szeretetet, mint energianyalábot és energiaszintet, akkor James Redfield Mennyei prófécia című könyve alapján könnyű leképezni néhány alapvető szituációt. A legjobb, ha a szeretet-energia spontán áramlik. De vannak esetek, amikor a spontán áramlás bizony egy manipulatív dolog eredménye, csak erről mi, áramoltatók nem tudunk. Az energiáért folyamatos harcban állunk, mi, emberek egymással, sőt még a természettel is. Vannak, akik magas szinten tudják áramoltatni a saját energiájukat, mert ebben az a lényeg, hogy ne begyűjtsük, mint a bankókat a párnacihába, hanem „beszerezzük”, és tovább is adjuk. Ha mindezt spontán, önzetlenül műveljük, akkor az energiaellátásunk folyamatos lesz, az energetikai szintünk állandónak tekinthető. (Már ha hiszünk ebben, természetesen, de mivel abszolút logikus, ezért az egyelőre még hitetlenek számára is érdemes ezen a gondolaton végigmenni.) 1.) Vannak, akik leszívják a szeretetet maguknak, ráadásul belőlünk. Ha adunk, ha nem, elérik, hogy kapjanak tőlünk. Érzelmi zsarolással, sakkban tartással, manipulációval, és azzal, hogy úgy tűnik, kimondottan imádatuk tárgya vagyunk. Teszik mindezt persze öntudatlanul, nekik egyszerűen ez a módszerük. Az ilyen emberrel való kapcsolatban azt érezzük, hogy mi csak folyamatosan adunkadunk, és nem is igazán tudjuk, hogy akarunk-e adni. De hopp, már megint „leszívta”, úgyhogy ténykérdéssé válik: adunk, és kész. Ezek az emberek erőszakkal veszik el a szeretet-energiánkat. Három lehetőség van velük kapcsolatban: a.) vagy megtanítjuk őket a spontán szeretetáramoltatás képességére – ami sokkal kön�nyebb, mint gondolnánk, bár bizonyos tudatosságszint elengedhetetlen hozzá –, vagy b.) eldöntjük, hogy nekik mindig spontán

 18 |

2010. december

Különvélemény 





áramoltatjuk a szeretetünket, hogy sose kelljen leszívó üzemmódba kapcsolniuk, vagy pedig c.) megválunk tőlük. A megválás után csodálatos változáson tudnak keresztülmenni ezek az emberek, mert amikor nincs kitől leszívni a szeretetet, akkor hirtelen elkezdenek más csatornákat keresni, és láss csodát, ráébredhetnek a spontán áramoltatás értelmére, sőt még mesterévé is válhatnak. Ezért fordulhat elő az, hogy például évek óta egymást maró párok egy szétválás és rövidebb-hosszabb különélés után megint egymásra tudnak találni, mert az energiaáramoltatásban más szituáció tud köztük létrejönni.

2.) Vannak, akik elesettek, szánalomra méltóak, segítségre szorulnak, és ezzel „vesznek rá bennünket”, hogy szeressük őket. – Nyilván semmi rossz szándék nincs bennük, egyszerűen az adottságaik következtében, és életük során ez a módszer vált be náluk. Ők azok, akiknek mindig sok a gondjuk, betegek, egyedül vannak. Könnyű bennük megtalálni a szeretetreméltóságot – elvégre mindenkit lehet szeretni –, mert sosem erőszakosak, és rengeteg szeretetet tudnak visszaadni is. Az ilyen embereknek egy dolgot kellene megtanulni: ne visszaadni akarják a szeretetet, hanem TOVÁBB adni! A szeretet-energia áramoltatása nem arról szól, hogy oda-vissza dobáljuk, mint egy labdát, hanem arról szól, hogy rajtunk „csak” keresztüláramoljon, hogy átengedjük magunkon, és még intenzívebbé, tisztábbá tegyük. 3.) Vannak, akik úgy sajátítják ki maguknak a szeretet-energiát, hogy uralkodni akarnak rajtunk. Amikor az uralkodásuk kezdene túl nyilvánvaló lenni, akkor adnak-adnak-adnak, csak győzzük befogadni! – Ők azok az emberek, akikkel kapcsolatban valahogy

| 19



2010. december

 Különvélemény



sosem tudjuk, hányadán állunk. Nem tudunk tőlük elszakadni, de nagyon gyakran érezzük a velük való kapcsolat hátrányait is. Az ebbe a kategóriába tartozó emberekkel lehet a legnehezebb dolgunk: mivel a személyiségük alapvető jegye az uralkodás, számukra visszalépésnek hathat a spontán szeretetáramoltatás képességének elsajátítása. Az ilyen emberek maximum óriási bukások, élettől elszenvedett pofonok kapcsán jönnek rá arra, hogy nem alattvalónak, hanem partnernek érdemes tekinteni embertársaikat.

4.) A spontán áramoltatásra képes emberek csoportja. Talán már számodra is nyilvánvaló, hogy a legjobb, ha ebbe a csoportba tartozunk, de az igazság az, hogy általában mind a négy csoport jellemzői igazak ránk. Hol ilyenek vagyunk, hol olyanok. Hol kön�nyebb áramoltatnunk, hol pedig könnyebb „lerabolnunk” másokat. A lényeg, hogy tökéletesek úgysem lehetünk, de legalább törekedjünk arra, hogy ne az elvevők, hanem egyértelműen az áramoltatók csoportjába tartozzunk. Ennek profi műveléséhez semmi más nem szükséges, mint az, hogy tudjuk: hogyan áramlik a szeretet, és hogyan jutnak szeretethez az emberek. Máris kezd nyilvánvalóvá válni, miért tölt be a gyakorlatban fontos szerepet a karácsony, és a hozzá hasonló szeretet-ünnepek: ilyenkor mindenkinek feltett szándéka, hogy spontán áramoltassa a szeretetet, és lám, képesek is rá. Ezért működik jól a szeretet-ünnep. Ugyanakkor egyre többen ismerik fel – hiszen az emberiség, akár tetszik, akár nem, egyre tudatosabbá válik –, hogy egy napig áramoltatni nem áldás, hanem átok. Mert sokkal nyilvánvalóbbá válik a kontraszt az év többi napjához képest. Ha a szeretet spontán áramoltatásának fontosságát elfogadjuk, akkor az is kiviláglik, miért nem kell szeretnünk olyan embereket, akik érdemtelenek rá: mert ők nem fogják továbbáramoltatni. Befogad-

 20 |

2010. december

Különvélemény 

ni talán még befogadják, sőt vissza is adhatnak belőle, de továbbadni nem fogják. Nekünk, ha úgy tetszik, egyetemes felelősségünk az, hogy áramlásban maradjanak a dolgok. A szeretet, az energia, a vidámság, a mosoly, a pénz (erről külön Minerva Capitoliuma-szám fog szólni), és minden jó dolog. Ott, ahol dugók vannak, oda nem biztos, hogy érdemes több „anyagot” eljuttatni, mert nem fog más történni, csak még nagyobb dugó alakul ki. (Dugó = emberek, akik képtelenek átélni, megélni a szeretetet, és képtelenek kimutatni azt.)

A szeretet fájhat? Presser Gábor azt a címet adta egyik dalának, hogy „A szerelem jó, a szerelem fáj”. Szép dal, csodálatos szöveg, mégis vitatkoznom kell ezzel a címmel, és a dal végén mintegy refrénként felbukkanó „A szerelem jó, a szerelem fáj” sorokkal. A szerelem ne fájjon! Tinédzsereknél egyértelműen tetten érhető jelenség, hogy teljesen természetesnek veszik, hogy ha szerelmesek, akkor szenvedni kell mellé. Felnőttként miért nem tanítjuk meg a gyerekeinknek, hogy ez nem normális állapot, amikor sírunk, veszekszünk, zsarolunk a szerelem égisze alatt? Talán azért, mert mi magunk sem tudjuk, hogy nem normális dolog szenvedni? Én biztosan nem tudtam. Harmincéves koromban jöttem rá, hogy minden szenvedés, amit addig tűrtem, teljesen felesleges volt. Ha már olyan okosnak hittem magam egész addigi életemben, akkor miért nem voltam olyan okos, hogy rájöjjek, szenvedni nem kötelező? A szerelem nem egyenlő a szeretettel, mert teljesen más hormonális állapottal jár, de a szeretet megítélése hasonló, mint a szerelemnél: teljesen elfogadott, ha fáj szeretni. Sajnos, hogy elfogadott! | 21



2010. december

 Különvélemény

A tudatosság korában vajon miért nem vagyunk annyira tudatosak, hogy ne okozzunk magunknak felesleges fájdalmakat? A pozitív gondolkodás ne arról szóljon, hogy mosolyogva tűrjük a szenvedéseket! Az még nem boldogság! Ha valami fáj, akkor a fájdalom, valamilyen mélyen megbújó probléma tünete. Akár elfogadjuk a fájdalmat, akár elnyomjuk, a probléma ott marad mindaddig, míg konkrétan meg nem oldjuk. Miért ne tehetnénk a probléma ellen, akár szerelem, akár szeretet esetén? Hiszen attól még nem magát az érzelmet akarjuk megszüntetni, vagy az adott érzelem fontosságát – sokak életében attól válik intenzíven fontossá valami, mert fájdalmat okoz –, hanem csakis a problémát. Okos nő nem tűr értelmetlenül, okos nő megold.

Hol marad akkor a feltétel nélküli odaadás és befogadás? Nem kell ezzel egyetérteni, de érdemes mindenképp elgondolkodni: biztos, hogy abban a korban, amikor egy gyereket 3 éves koráig több információ és impulzus ér, mint a 20. század elején élő embert egész élete során; és akkor, amikor nemcsak az úgynevezett értelmiségiek kiváltsága a tudás, akkor nekünk, tudatos, gondolkodó, okos embereknek továbbgondolás és kreatív megközelítés nélkül kell valami évezredes gondolatot a sajátunkénak éreznünk? Nem lehetséges, hogy igenis szükséges feltételeket szabnunk? Nem másoknak: magunknak. Nem azért, hogy bárkit is kizárjunk a szeretet-körünkből, hanem azért, hogy a minden feltételt nélkülöző önzetlenségünkkel ne váljunk saját magunk ellenségévé.

 22 |

2010. december

Különvélemény 

Mi hiába vagyunk jók, ha nem veszünk tudomást arról, hogy a világ még nem jó. Jobbá tehetjük, de nem vakon önzetlenül, hanem okosan és ügyesen. Egyre többen vagyunk tudatosan gondolkodók, de oda kell figyelnünk arra is, hogy a feltétel nélküli szeretetünk – ha már ragaszkodunk hozzá – ne rombolja ezt az eredményt, hanem tovább erősítse!

Minden nap karácsony? Hogyan? Amikor minden napunkat ünnepnappá akarjuk varázsolni, akkor semmi más teendőnk nincs, mint tudatosan, szándékosan áramoltatni az energiát, áramoltatni a szeretetet. Minden nap dolgunk észrevenni azokat az embereket és szituációkat, akikbe/amikbe szeretet-energiát töltve jót tehetünk a világgal, mert nyilvánvaló, hogy azok az emberek és szituációk tovább fogják sokszorozni a mi szeretetünket, vagy ránk fognak visszasugározni rengeteg pozitív érzelmet, ami által mi erősek, sugárzóak maradunk. És igen, minden nap észre kell venni azokat a ledugózott embereket, akikbe a világ összes szeretetét töltve sem érhetünk el olyan reakciót vagy akciót, amire a világnak szüksége van. Még azt sem, amire annak az embernek szüksége van. Sajnos ezeket az embereket vagy meg kell tanítanunk arra – szelíden, szeretettel –, hogyan csinálhatnák másképp, vagy megkockáztatom: hátat kell nekik fordítani, és csakis azokra figyelmet szentelni, akik érdemesek a szeretetünkre. Őszinte szeretettel: Vidi Rita

| 23



2010. december

 Különvélemény

Szeretet és a Lét Antal Béla írása

 Karácsonyhoz közeledvén – ajándék formájában – áruba bocsátódik a szeretet. Megtelnek a feldíszített plázák, mindenütt a csillogás fénye verődik vissza az akciós árcédulákról. Egyeseknek nyűg az ajándékozás, míg másoknak meghitt családi esemény. A szeretet ünnepe csak néhány napig tart, de az „előjáték” több hétig. A modern fogyasztói társadalom rátelepedett a szeretetre: mintha a bronz-, az ezüst- és az aranyvasárnap hétvégéi alatt pótolná be a kereskedelem az egész éves tespedést, a csökkenő fogyasztást. Az sem merész gondolat, hogy a karácsonyi biznisz nélkül lehet, hogy összeomlana a pénzközpontú társadalom. Manapság már nem „trendi” ajándékvásárlás nélkül karácsonyozni. Gyakori kérdés: mit kaptál karácsonyra? Szinte minden esetben a válasz: ezt és ezt a tárgyat. A szenteste meghittsége alig kerül szóba. Alig beszélnek róla, hogy ilyenkor az egész világ Csendben úszik, s milliónyi gyertyafény emlékeztet mindenkit arra, mi a szeretet. Kevesekben tudatosul, hogy a karácsonyi Csendnek akkora ereje van, hogy még a fegyvercsöveket is képes pár napra betömni. Figyeljük meg szentestekor ezt a szinte tapintható Csendet! Mily hatalmas erővel árasztja el az egész emberiséget, s miképpen győzedelmeskedik a plázák mulandó csillogása felett, az útnak induló SMSköltemények százezrein, melyekben gyakorta olvasni arról, hogy az angyalok e napon a Földre jönnek. A szeretet ünnepe a Csend ünnepe. A szeretet maga a Csend. A szeretetet nem jellemzi más jobban, mint a belsőnkben lévő Csend. A szívtájékon megjelenő érzés. A szeretetet gyakorta ábrázolják a szívvel,

 24 |

2010. december

Különvélemény 

mint testi szervvel. A kereszténység kedvelt ábrázolása is erről szól: Jézus a szívét tartja a kezében, amelyből fény árad. Az ősrégi védikus irodalmak azonban azt tanítják, hogy a mindenkiben jelen lévő, örök és halhatatlan Önvaló nem egyenlő a testben lévő szívvel, mint szervvel, de annak közelében honol. A tiszta szeretetet és a boldogságot azért „érezzük” a szívtájékunkon, mivel valójában valódi lényünk, az Önvalónk tör ilyenkor utat egónk dzsungelében. A szeretet önnön egyszerűségében tündököl tudatunk legmélyén. Nem jellemezhető semmilyen kettősséggel, kötöttséggel, azonban az ego – mint minden mást – a szeretetet is birtokolja. Az „enyém” ruhájába öltözteti – látszólag megfosztja az egységtől, a határtalanságtól, és ennek okán az elkülönülés viharos tengerébe veti. Jó példa erre a (felszínes) társas kapcsolatokban megjelenő szeretet. Eleinte minden rózsaszín ködben úszik, majd idővel az ego megkoptatja, egyszerűen megunja a szeretetet. Nem talál már benne újdonságot, ami vonzóvá teszi. Önmagában ezzel nincs baj, hiszen a változóságban nem csoda, ha az ego nem talál nem-változó, abszolút minőséget. Az ego valójában valami olyat keres, amiben kifogyhatatlan boldogságot talál. A modern, nyugati társadalmak sajnos az egót a mulandó anyagi világra szabadítják. Arra tanítanak, hogy az anyagi javak által leszünk valakik. Az illúziók tömegével táplálják a birtoklási vágy ego-kohóját a boldogság reményében. „Ha egy vállalkozó nem fekteti be egész vagyonát vállalkozásába, nyeresége sem lesz a lehető legnagyobb. Hogyha az egyéni elme nem tárja fel az abszolút Lét tiszta boldogságát, és nem úgy tapasztalja az élet mezejének relatív külső dolgait, hogy közben átitatja a tiszta boldogság, akkor semmiféle tapasztalat nem hoz számára megelégedettséget. Az elme mindig nagyobb boldogság után fog kutatni. Ha azonban az elmét áthatja az abszolút Lét tiszta boldogsága, akkor a sokszínű teremtés változatossága örömmel tölti el, és megingathatatlanul elégedett marad. Az elme egyedül csak ilyenkor képes hiánytalanul élvezni a sokféleséget…” – Maharishi.

| 25



2010. december

 Különvélemény

Ellenségünk lenne az egónk? A válasz: nem! Az egónak, illetve az elmének – kihasználva természetét – meg kell adni, amire vágyakozik. A majom példájával szemléltetve: finom csemegét, banánt kell elé tenni, hogy lenyugodjon. Nem lehet a majmot lenyugtatni úgy, ha egy ponthoz leláncoljuk. Az ego csemegéje a tudatunk mélyén lévő végtelen és mozdulatlan Csend – az Önvaló. Az Önvalót a modern kozmológia által feltárt ősrobbanáshoz is hasonlíthatjuk. A teremtés kezdetén, mintegy 14 milliárd éve egy elképzelhetetlenül kicsiny pontban volt összesűrűsödve minden ma létező anyag és energia, ami a világegyetemben bárhol megtalálható. Minden és mindenki benne volt ebben a pontban, nem-megnyilvánult formában. Az Önvaló is ugyanígy jelen van mindenben, újfent egy apró, a Napnál milliószor ragyogóbb pontként, és az Önvalóban jelen van minden és mindenki, mivel csak Egy létezik belőle. Az ego valójában az örökké létező, nem-változó Önvalót, a forrását mint a tiszta boldogságot kutatja, csak épp helytelen úton teszi ezt. Hogyan tudja megtapasztalni az elme az Önvalót? Nyilvánvalóan befelé fordulással, hiszen kint, a világban, illetve az elme durva, hétköznapi szintjén változóságot, elkülönültséget, és ennek okán problémákat talál, amelyeket ő maga teremt. Az elme befelé fordítása csak és kizárólag a természetes tendenciájára alapulóan lehet sikeres. Erőlködés, koncentráció itt sem hoz sikert. Az emberiség legősibb hagyománya – szerencsénkre – azonban féltve őrizte a Himalája hegyei között az Önvaló megtapasztalásának egyszerű módszerét. Ez a módszer az októberi Minervában ismertetett Transzcendentális Meditáció. A Transzcendentális Meditáció gyakorlása során az elme megmártózik, pontosabban fogalmazva feloldódik saját forrásában, az Önvalóban. Mivel az elme és az ego szó szerint imádja az egyre nagyobb és nagyobb boldogságot, önmaga természete által merül saját óceánjának mélységébe: lényegében nem kell tenni semmit, csak engedni a TMtechnika által, hogy könnyedén és észrevétlenül merülni kezdjen. A gyakorló mindeközben nagyon mély nyugalmat, határtalan belső csen-

 26 |

2010. december

Különvélemény 

det és boldogságot tapasztal. Emellett az éberség maximális szintre növekszik, így szó sincs semmiféle önkívületi vagy transz-állapotról. Amikor az elme belép forrásába, a gyakorló valójában a tiszta Lét állapotába kerül. Mentes lesz a gondolatoktól, érzékszervei is megszűnnek működni – egyszerűen csak Létezik. A Lét vagy Önvaló ezen ártatlan tapasztalása természetesen hatással van a gyakorló cselekvésére is. Ugyan a gyakorlást követően a változó világban történő cselekvés, a mindennapi élet megkoptatja az Önvaló élményét, de a rendszeres és kitartó gyakorlás alkalmával az emberi idegrendszer egyre inkább képes fenntartani a Lét állandóságát. A TM-gyakorlás során rendkívül fontos a megfelelő intenzitású hétköznapi cselekvés, aktivitás. Nem arról van szó, hogy a gyakorló a tespedés, a lustaság állapotába kerül, épp ellenkezőleg, a növekvő nyugalmat, stabilitást épp a cselekvés által érjük el. A nyíl példájával szemléltetve: a nyílvessző akkor repül a legmesszebbre, ha teljesen hátrafeszíti az íj húrját. A hátrafeszítés pillanatában nyugalomban van a nyílvessző, ugyanakkor rendkívül dinamikus is egyben, hiszen már minden erővel fel van vértezve, a mozdulatlanság ellenére. Pontosan ugyanez történik a TM gyakorlása során is. A gyakorló – belépve a Létbe – a végtelen nyugalom és mozdulatlanság állapotát tapasztalja meg, mindeközben jelen van a dinamikusság is, újfent megnyilvánulatlan állapotban. A gyakorlás befejezését követően a gyakorló a cselekvés mezejére tér vissza, hatékonysága nem mérhető össze a félig kihúzott nyílvessző állapotával. Maharishi szavaival: „Tégy kevesebbet, és érj el többet!” Az Önvaló állandó, 24 órán keresztüli jelenlétét, tanúskodását a hétköznapi életben – így az álomban, a mélyalvásban és az ébrenlét során – a TM terminológiájában kozmikus tudatnak hívjuk. Ez az emberi tudatállapot ötödik szintje, az emberi élet valódi kezdete, maga a megvilágosodás. Eredeti témánkhoz, a szeretethez visszatérve Maharishi Mahesh Yogi, a TM alapítójának szavaival búcsúzom, azt kívánva min| 27



2010. december

 Különvélemény

den kedves Minerva-olvasónak, hogy az Önvaló fénye kísérje útján, lámpásként vezetve az örökkévalóságba. Áldott ádventet és karácsonyi ünnepeket kívánok! „A beteljesedésre való képesség a Transzcendentális Meditáció rendszeres gyakorlásával fejlődik ki, s célja a kozmikus tudat elérése, majd pedig az Isten iránti odaadás megvalósítása. Egészen addig, míg valaki el nem éri a kozmikus tudatot, az odaadás a szó valós értelmében nem veheti kezdetét, nem sok jelentősége van. Az az ember, akinek szíve nem az egyetemes szeretetben úszik, nem sokat nyerhet az odaadástól, hisz az odaadás teljes önátadást kíván, a teljes önátadás pedig azt jelenti, hogy az illető elveszti saját személyiségét, és cserébe a szeretet személyiségét nyeri el. A szeretet és az önátadás ösvényét sikeresen csak a kozmikusan fejlett lelkek járhatják. Az az ember, aki nem érte el a kozmikus tudatot, akit önző személyiségének leple borít, és aki kizárólag saját énjének személyéről tudatos, nem kaphat tiszta és jelentős képet a szeretetről és az odaadásról. Habár az emberek minden tudatszinten éreznek szeretetet a szívükben, és odaadást Isten iránt, a kozmikus tudatban átélt odaadás minden képzeletet felülmúló vonzerővel bír. Az odaadás és a szeretet teljes értéke kizárólag a kozmikus tudatban élt élet sajátja. A kozmikus tudat szintje alatt, a hétköznapi emberi élet szintjén az odaadásnak és a szeretetnek nincs nagy jelentősége, és nem nagy értékkel bír. Az Önvaló felismeréséhez el nem érkezett ember odaadása puszta kísérlet, erőfeszítés és erőlködés. A legjobb esetben is csupán a nagyobb és intenzívebb szeretet állapotának elképzeléséhez vezet. Azonban a kozmikus tudatú ember szeretete és odaadása a szeretet és odaadás lényeges értékét hordozza, mely belenyúlik az örökkévalóságba, ez a szeretet és odaadás pedig egyetlen egyénbe zárja az örökkévalóságot. Ilyen hatalmas a szeretet és az odaadás ereje. A kozmikus tudat szintje alatt a szeretet és az odaadás ereje korlátolt és

 28 |

2010. december

Különvélemény 

jelentéktelen, ezért meghívunk mindenkit, aki az odaadás útját szeretné követni, kezdje el a Transzcendentális Meditáció gyakorlását, mely lehetővé teszi az egyén kozmikus tudatra emelkedését erőltetés és küzdelem nélkül. Az egyén ekkor összhangba kerül a kozmikus élettel, az egyén mozgása az egész kozmosz mozgásával összhangban lesz, az egyén célja benne rejlik a Világegyetem céljaiban, és az egyén élete a kozmikus életben kap alapot. Az egyénnek ez az állapota az élet kozmikus állapotának része. Az ember akarata Isten akarata lesz; az ember cselekvése az Isten vágya; ekképpen az ember beteljesíti Isten célját. Amikor az ember beteljesíti Isten célját, amikor Isten vágyát lélegzi, akkor Isten fia az Isten igéjévé lesz. S ekkor az Atya a mennyekben és az ember a Földön az örök jó ugyanazon céljaiban egyesülnek. Az ember minden gondolatán, szaván, cselekedetén keresztül a teremtés célját szolgáló hatást hoz létre, és egyéni életének minden szintjén a kozmikus élet céljai teljesülnek be. Az ember önzése ekkor Isten önzése, az ember egyéni elméje az Isten kozmikus elméje, az ember egyéni beszéde a kozmikus csend kifejeződése. Az ember által az Úr szól, a mindenütt jelen lévő kozmikus élet jut kifejeződésre cselekedeteiben, a mindentudó fejeződik ki személyiségének korlátaiban, a kozmikus intelligencia fejezi ki magát egyéni elméjében, a kozmikus élet gondolatai öltenek anyagi formát gondolkodási folyamatában, az örök Lét állandó csendje talál kifejeződésre gondolatában, beszédében és cselekedetében. Az ember szeme az Isten céljára irányul, füle a kozmikus élet zenéjét hallja, kezei a kozmikus törekvéseket ragadják meg, lábai a kozmikus életet hozzák mozgásba. A földön jár, s eközben a menny céljaiért cselekszik; lát, de közben Isten dicsőségét látja; hall, de közben a csendet hallja; beszél, de közben Isten szavait szólja. Beszél, s ezzel Isten akaratát juttatja kifejezésre; beszél, ám szavaiban az örök Lét zengedez. Az ember mindenütt jelen lévő, mindentudó, kozmikus létezés élő kifejeződésévé lesz. | 29



2010. december

 Különvélemény

Itt van hát ő, aki beszélni képes Istenért, aki szólni tud a kozmikus törvény érdekében, itt van ő, aki Istenért cselekszik, íme Isten képmása a Földön. Élete a kozmikus Lét áramlata. Egyéni életárama a kozmikus Lét örök óceánjának szökőárja, egy hullám, mely önmagában a kozmikus élet egész óceánját hordozza. Ő a kifejezhetetlen örök Lét kifejeződése. Az Abszolút örökké mozdíthatatlan állapotában mozog, relatív létezésének cselekvése az Abszolút örök csendjét fejezi ki. Relatív életének kisugárzásában az Abszolút megleli saját Létének kifejeződését. Földi létezésének angyalok és istenek örvendeznek. Föld és ég egyaránt örvendeznek, hogy az örök Lét tiszta boldogságtudatának létezése emberi formában testesült meg. A formátlan formában mutatkozik meg, a csend lüktetni kezd, a kifejezhetetlen egy személyiségben jut kifejeződésre, és az egyéniség kozmikus életet lélegez. Ekképpen, amikor az egyén lélegzete az örök élet impulzusává válik s az egyéniség egyetemes létet lélegzik, az élet elnyeri a beteljesedést…” Antal Béla

 30 |

2010. december

Egészség és öngyógyítás 

Egészség és öngyógyítás Kövérre szeretjük egymást? Hantos Gyöngyi írása

 A boltban csak párizsi volt, meg turista. De az sem minden nap. Vacsorára vajas kenyér vagy sült krumpli, csak úgy magában. Esetleg csalamádéval. Tibi csokiból egy kocka, ha mindent megettem. De ha elfogyott, ki kellett várni a következő „alkalmat” – vendégséget, születésnapot, Mikulást –, sosem vettek a szüleim csak úgy édességet. Aztán a csomagból kapott táblás ínyencségek vagy a dollárboltból beszerzett Milkák... húúúúú... mennyei ízek. Nagy ritkán. Későbben született honfitársnőimnek rövid magyarázat: a dollárbolt a szocializmus egyik terméke volt, ahol – elvileg – a hazánkba érkező nyugati turisták költhették el valutájukat. Gyakorlatilag azonban, aki valamilyen forrásból kemény – értsd: kapitalista – valutához jutott, itt olyan dolgokat vásárolhatott meg, amiről mások csak álmodozhattak. És most nemcsak a japán magnókazettára kell gondolni, hanem az Unicumra, vagy a Pick szalámira, meg a márkás csokikra. Bizony.

Ma már hegyekben áll az édesség Valamivel több, mint húsz évvel ezelőtt ránk szakadt a bőség. Legalábbis, ami az áruválasztékot illeti. Ezzel párhuzamosan a bóvliválaszték is megnőtt. | 31



2010. december

 Egészség és öngyógyítás

Emlékszik még valaki a Cora első magyarországi áruházegységének nyitására Törökbálinton, 1997 májusában? Nem volt az olyan régen, „kérem szépen”. A közért szót lecseréltük hipermarketre, és pár év alatt évszázados táplálkozási hagyományainkat hagytuk oda. Elbolyongok a csokis polcsorig. Nem látom a végét. Régen? Párizsi kocka, Melba, Francia drazsé, Dunakavics, Sport szelet, Tibi és Boci. Nem emlékszem, hogy bárki ezekből egy tucatot vett volna. Most? Csak győzzek választani! Nem a történelem előtti időkben, csak pár tíz éve volt, hogy a bolti édesség még luxus számba ment. A kamrákban befőtt volt, meg a nagyi süteménye porcukrozva, letakarva. Most mi lettünk szülők. Egyrészről „megáldva” a saját szüleinkkel, akik akkor, a tibis-bocis valóságban a szívük szerint vettek volna nekünk, de nem volt miből, és nem volt mit, másrészről „megáldva” saját ki nem élt édességszenvedélyünkkel. Mert most igazán nem tétel egy tábla Milka. Eredmény: cukorba fojtjuk csemetéinket puszta jó szándékból, a szeretet nevében. Meg húsba. Mert nem egy disznót kell egy télre beosztania a családnak, hanem akkor veszünk, és annyit, amennyit akarunk, ameddig a pénztárcánk bírja. A szülőre – általában – minden korban jellemző volt, hogy jobb sorsot szánt gyermekének, mint amit ő élt. Ebbe a jobb sorsba a jobb étek is beletartozik. Ez sokaknak egyszerűen a finom szinonimája. Csokika finom, jöhet, spenót nem finom, felejtős. „Cuki”, mondjuk egy kisbabára, „édesem”, mondjuk a párunknak, az édes ízt összekapcsolva jó élményekkel, a szeretettel. Hallottunk már valakit odafordulni kedveséhez így: „Krolofillbombácskám, drágaságom!” Ugye nem?

 32 |

2010. december

Egészség és öngyógyítás 

Szeretünk és etetünk Etetünk, mert végre megtehetjük/megvehetjük. Etetünk pukkadásig. Etetünk bánat ellen, etetünk örömünkben. Etetünk ölelés helyett. Etetünk... és gömbölyítjük szeretteinket. Mert olyan jó nézni... a kis maszatos arcokat és kezeket, a magukat degeszre evő, pihegő vendégeket, olyan jó érezni, hogy kimutattuk a szeretetünk. Kimutattuk, amikor olyan istenire, ellenállhatatlanra, repetázósra készítettük a tortát. Amikor feltettük a fára a három kiló szaloncukrot. Amikor... Nem könnyű szembeszállni ezzel a „szeretek, megtehetem, hát etetek, de jó adni nektek, kiket szeretek” érzéssel. Pedig muszáj. Meg kell tanulnunk magunknak is, és megtanítani gyermekeinknek a mértékletességet. Meg kell tanulnunk kiválasztani az ehetők közül az étkeket, amelyek valóban testünket építik. Pár nap és fényesítjük a csizmákat. Mi kerüljön bele? És mennyi? Mennyiben engedjünk a vágyainknak, és mennyire a józan észnek? Aki számára a télapósdi már/még nem aktuális, az is felteheti nagyjából ezeket a kérdéseket karácsony közeledtével. A Minerva cikkei nem arról híresek, hogy megpendítik a témát, aztán szépen magára hagyják az olvasót a gondolataival. Mit ajánlunk?

Decemberi csokivaluta-váltó Hogy mi is ez? 1. Vegyél magad elé egy papírt, és írd össze, kinek milyen, és men�nyi édességet szándékozol venni az ünnepekre! A szaloncukrot se felejtsd ki! | 33



2010. december

 Egészség és öngyógyítás

2. A mennyiségek mellé írd oda, hogy az kb. mennyibe fog kerülni forintban! 3. Az összeget oszd el kettővel! Az egyik félből fogsz csokit, és egyéb édességet venni. A másik felet oszd el százzal! 100 Ft-onként jár egy ölelés annak, akinek lecsökkentetted a csokiadagját. Jó móka lesz, meglátod! Egész decemberben osztogathatod az öleléseid. Ha valakinek 20-40 ölelés az „adagja”, azt ugye nem célszerű egyszerre kiosztani. Figyelned kell az alkalmat, amikor szinte „jár” a másiknak az az ölelés. Először lehet, hogy kissé kényelmetlennek érzed majd a dolgot, főképp, ha nem szoktál ölelkezni. De nagyon hamar belejössz majd, hogy így ajándékozd meg a szeretteid. Az öleléssel pozitív energiádból juttatsz önként a másiknak. Ha úgy tetszik, megeteted, csak épp valami olyannal, amire sokkal nagyobb szüksége van, mint az üres kalóriákra. Már hallom a kérdéseket. „Mi van akkor, ha belezavarodom a számolásba, és már fogalmam sincs, hol tartok az ölelésekkel?” Ez igazán nem gond, nyugodtan oszthatsz repetát, csak javatokra válik. „Megfeleztük az összeget, mi legyen azzal, amit nem költök csokira?” A te pénzed, te gazdálkodsz vele. De bizonyára találsz olyan alapítványt, ahol hasznos dolgokra tudják fordítani az összeget, amennyiben fel kívánod ajánlani. Ha nem ezt az összeget gondoltad felajánlani, akkor azokra fordítsd, akiknek még csoki alakjában szántad, de javaslom, ebben az esetben olyasmibe fektesd, aminek az eredménye valami közös cselekvés. Ezzel tovább tudod mélyíteni szeretetkapcsolatotokat! De hogy párjaink se maradjanak ki a jóból! Azok, akik nem csokifalók, de szépen gömbölyödnek mellettünk. A számolást elvégezheted a teljes karácsonyi menüsort alapul véve, aminek eredménye + pár kiló, és pár

 34 |

2010. december

Egészség és öngyógyítás 

új, méretesebb nadrág lenne. A módszer ugyanaz, csak a töltöttkáposzta-adagokat felezd, és váltsd be ölelésre. Mókás ünnepi készülődést és áldott, ölelkezős ünnepet kívánok Neked és családodnak. Hantos Gyöngyi U. i: Most magam is veszem a papírt, és nekilátok számolni.

Hogyan szeressek - JÓL?

Jakab Gyöngyneki, a notudat.hu internetes oldal megálmodójának írása „A közeledés is félreérthető A hazugság is lehet megnyerő Néha túlérzékenyek vagyunk Máskor meg a büszkeség a bajunk.” (Szörényi – Bródy)

 Most abban az időben élünk, amikor végre igazán elgondolkodhatunk azon, miről is szól az élet, mi a szeretet, mi a tanulás, mi a változás folyamata. Szakkifejezéseket emlegetünk a hétköznapi kommunikációnkban, néha új tartalommal. Szocializálásról beszélünk, én-nyelvet használunk, viselkedés-szabályozást és elengedést tanulmányozunk, megerősítésre várunk. Hangsúlyozva, hogy milyen fontos a megerősítés (ne| 35



2010. december

 Egészség és öngyógyítás

künk, az embernek!) viselkedésünket aszerint alakítjuk, nem mellesleg, hogy kitől származik. Az ember egyik alapvető szükséglete a megfelelés, de miért is? Mert cserébe várunk valamit… cukorkát, csengőt, pénzt, dicséretet. Ezért a valamiért képesek vagyunk hegyeket megmozgatni, máskor pedig ennek hiányában nem teszünk meg dolgokat. Várunk és várunk kívülről… Nézz most magadba, Te hogy állsz a jutalomhoz? A cseréhez? Mérlegelsz, megéri? Tudod, egyáltalán nem biztonságos állandóan kitenni magunkat a mások véleményének, bírálatának. Ráadásul, sokszor úgy, hogy számunkra az nem is hiteles, aki meg igen, attól fáj, és akár sértődés a vége, ha nem olyat, és nem úgy kapunk, mint amit mi szeretnénk. Ez a felismerés elvezet egyfajta döntéshez, ami tudjuk, a mi szabadságunk, választhatunk.  Elégedett vagyok-e a mások szeretetével?  Azt kapom, amit szeretnék?  Jól szeret?  Úgy szeret, ahogy az nekem jó, ahogy az engem boldoggá tesz? Megint csak elvárás, elvárunk… Elvárunk olyat, ami akár elvárhatatlan. Kívülről, másoktól.

Akkor ki itt a hunyó? Pszichológusok, szociológusok azt mondják, hogy a készségek, az élet-készségek tanulhatók. A szeretet is tanult jelenség, tanult érzés, tanult reakció. Az, hogy hogyan tanulunk meg szeretni, szorosan összefügg a tanulásra való képességünkkel. Mennyire vagyunk nyitottak, elfogadóak és befogadók. Ha így állunk hozzá, talán egészen más a gyerek fekvése.

 36 |

2010. december

Egészség és öngyógyítás 

Ha az előző kérdések nyugtalanságot okoztak, netán elégedetlenséget érzünk, érdemes felkeresnünk a saját magunk tanácsadóját. A leghatékonyabb tán, ha egyszerre bombázzuk a belső megérzést a fejükben lévő agytekervényeinkkel. Tudatosítjuk magunkban az intuícióinkat… Na, ez az! A ráció és a megérzés házassága! Mint saját „életbatyunkkal” rendelkező emberi lények, egy dologban egészen biztosan hinnünk kell, ez pedig a változás. El kell hinnünk, hogy képesek vagyunk rá, hogy tudunk változtatni a megtapasztaltakon, hogy újratanulhatunk. Aki ezt kevésbé hiszi, vagyis önmagában nem hisz, aki mindig kívülről várja a megerősítést, az kevésbé tud szeretni is. Igen, jól érted, a benned levő szeretetet kell újra megtalálni, mert az ott van mélyen, akár elfojtva is, csak elő kell ásni. Figyelnünk kell rá, tulajdonképpen saját magunkra, a viselkedésünkre, a reagálásainkra, a válaszainkra. Ha a bennünk lévő szeretet megtaláljuk, és megtanuljuk azt kinyilvánítani, odaadni, de még inkább megosztani, akkor érünk el minőségi változást. Lehet, hogy ez a boldogság? Kérdezd csak meg magadtól!  Mennyire szeretem magam mint társ?  Mennyire szeretem magam mint anya?  Mennyire szeretem magam mint gyermek?  Mennyire szeretem magam mint barátnő?  Mennyire szeretem magam mint pénzkereső? Gondolj csak bele! Ha benned van, akkor adhatsz. Ha nem találod magadban, vagyis úgy hiszed, hogy nincs, akkor nincs mit adnod. Ilyen egyszerű. De mi el hisszük, hogy van, és akarunk is adni, folyton adni, de néha kapni is… ez utóbbit persze, csak csendben, meg ne hallja valaki… Létünknek egyik legnagyobb csodája, ahogy a szeretetet működtetjük. Figyeld csak meg, adhatsz sok mindenkinek, belőled mégsem fogy el. Különböző intenzitással szeretheted az embereket, és az a szeretet| 37



2010. december

 Egészség és öngyógyítás

energia, amivel eredetileg rendelkeztél, mégis megmarad benned. Megtaníthatod másoknak mindazt, amit tudsz, attól neked nem lesz kevesebb, sőt… Mivel mindannyian igényeljük a szeretetet, és folyamatosan keressük, ne képzeljük, hogy valami különös és titokzatos módon, önmagától jön létre. Önmagunktól már igen! Akarom, hogy szeressenek. Ehhez először adnom kell. Miből? Hát a bennem levőből. Csak ismerjem fel végre! Elsősorban önmagammal kell törődnöm, és itt és most nem önzésről beszélek, nem is egyfajta köldöknézésről. Hanem, ami erőteljesen sugárzóvá, együtt érzővé, gyöngéd és figyelmes, szerető emberré tesz. „Minden rajtam keresztül szűrődik át, vagyis minél jobb vagyok, annál többet adhatok. Minél több a tudásom, annál többet kell átadnom. Adnom kell. S minél jobban megértem a dolgokat, annál inkább képes leszek arra, hogy másokat tanítsak, és önmagamat a legszebb, legcsodálatosabb és legérzékenyebb emberi lénnyé varázsoljam.” (Leo Buscaglia – Love) Nem tanították ezt nekünk oktatási rendszerben. A Te családodban segítettek felismerni azt, hogy milyen különleges vagy, hogy vannak képességeid, s hogy ezt megoszthatnád másokkal is; hogy értelmet adhat az életünknek: a megosztás, az odaadás, az önzetlenség? Mennyivel kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak lennénk, ha ezt hallottuk volna: – Jajj, de jó, hogy más vagy, mint a többi! Emlékszem, amikor a ma anyuka lányom kisiskolás volt, és rajzórán fákat festett a házak tetejére. A tanító néni felháborodva szégyenítette meg az én kis fiókámat, hogy képzeli ezt, ilyen nincs a valóságban. Nagy valószínűséggel a tanító néni azt szerette volna, ha az én lánykám az ő házát rajzolja le, ami az ő fejében van. Ugyanakkor, ami tegnap elképzelhetetlen volt a számára, az mára hétköznapi gyakorlat, akár a földházakra, akár a felhőkarcolók tetejére telepített parkokra gondolunk. Ha kilógsz, ha uram’ bocsá, nincs beigli karácsonyra, ha nem úgy viselkedsz, ahogy mindenki más, nem állsz sorba, akkor megbélyegződsz.

 38 |

2010. december

Egészség és öngyógyítás 

Hogyan tudsz ebből a magad és mások számára is pozitívan kitörni? Mielőtt arctalan tömeggé válnánk, és csak a sérelmeinkkel lennénk elfoglalva, lássuk, mit tehetünk ma és most. Úgy tudunk fittyet hányni más elvárására, persze csak akkor, ha az nem jó nekünk, hogy nem akarunk megfelelni, főleg nem görcsösen, minden áron. Belemegyünk a saját magunk alkotta félelmeinkbe, felülvizsgáljuk, hogy jogosak-e, van-e alapjuk. Ha ezt tisztáztuk, van mire visszanézni, ettől még inkább bátrakká válunk, és nekiugrunk a feladatnak. Nem a múlt csontjain rágódunk addig, amíg őrülten nem kezd fájni, pedig igazán csak ekkor vagyunk hajlandóak változtatni. Ettől inkább kíméljük meg magunkat! Gondolkodni szabadon, álmodozni, vágyakozni, tervezni, újat kitalálni! Nem lemondani a fákról a házak tetején, ragaszkodni hozzá! Egyedi lény vagy – egyedül lehetséges kombinációja mindazon elemeknek, amelyek létre tudják hozni a Te fáidat. Bárki másként csak a második legjobb lehetsz! R. D. Laing A tapasztalás elveiben igen provokatív gondolatot sugall: „Amit hiszünk, kevesebb, mint amit tudunk; amit tudunk, kevesebb, mint amit szeretünk; amit szeretünk, jóval kevesebb annál, mint ami létezik; ebből fakadóan sokkal kevesebbek vagyunk annál, mint amik lehetnénk.” Ha érteni akarsz a kerámiákhoz, természetes, hogy nekiállsz azt tüzetesebben tanulmányozni. Ha remek szakács szeretnél lenni, akkor sokat foglalkozol vele, akár be is iratkozol egy tanfolyamra. Azonban az már távolról sem olyan egyértelmű, hogy ha szeretetben akarsz élni, akkor legalább annyi időt kell(ene) ennek a megtanulására áldoznod, mint amennyit más dolgok megtanulására fordítasz. Szerintem egyik keramikus vagy szakács sem vált szakértővé attól, hogy a tudást csak akarta, és nem gyakorolta. Ergo nem elég akarni, csinálni kell! És eljutottunk azon felfedezéseim egyikéhez, miszerint azt állítom, hogy a SZERETET = POZITÍV CSELEKVÉS, még egyszerűbben DÖNTÉS.

| 39



2010. december

 Egészség és öngyógyítás

Én azt választom, hogy megtanulom szeretni magam, a jutalomért cserébe, mert nekem fontos, hogy szeressenek. De nem mindegy, hogyan. Úgy szeressenek, ahogy az nekem jó... és én is úgy AKAROM szeretni a másikat, ahogy az NEKI JÓ. Te is így akarod? Ezen vagyunk! Elsősorban megint önmagamra mutogatnék, és nem elvárnék, csak azért, mert jogom van hozzá. Ez elég gyors út a boldogtalansághoz. A másik csak azt tudja és fogja adni, amire ő képes. Ha a saját szeretetünket nem kötjük feltételekhez, vagyis hogy nem várom el, hogy ő úgy szeressen, ahogy én, mert ez irreális, akkor óriásit lépünk a szeretet megtanulása felé. Eric Fromm szerint töményen: „Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretet személyben is.” És hogy hogyan tudunk JÓL SZERETNI? Tudjuk, hogy ez is megtanulható, és dönthetek amellett, hogy szentelek, szen-te-lek magamra és a másikra időt, energiát, figyelmet és türelmet. Most szándékosan kihagyom a szerelmet, mert az a véleményem, hogy a szerelmi állapot nélkülözi az önmagunk, ill. a szeretett személy fejlődésére irányuló törekvést, inkább azt az érzést erősíti, hogy célba értünk. Egy erős párkapcsolat alapja pedig pont nem a célba érés, hanem a növekedés, ha a másik által én több vagyok, és fordítva, Ő több lesz általam. Ez biztató, szerintem, azoknak a pároknak, akiknél a szerelmi láz már (rég)alábbhagyott, és az értelem és az akarat hatja át a kapcsolatot. Mivel már tudjuk, hogy a szeretet választás dolga, képesek vagyunk újra és újra tenni érte, egyáltalán fenntartani. Ha akarjuk.

 40 |

2010. december

Egészség és öngyógyítás 

Hogyan is tölthetjük be egymás mélyről fakadó szeretetigényét hosszú távon? Figyelj csak! Az önmegismerés az egyik legizgalmasabb utazás, amikor is kiderítem, hogy én milyen „szeretet-nyelvet” beszélek, nekem mi az értékrendem. Aztán megvizsgálom a társam szeretet-nyelvét is. Mivel más szülők neveltek minket, akár más kultúrából is jöhettünk, többnyire nem egy nyelvet beszélünk, pontosítanék, nem egyformán fejezzük ki a szeretetünket, és nem is arra van talán szükségünk, amit kapunk. Ez a kulcsa a szeretni tanulásnak. Azt tudjuk, hogy a legalapvetőbb érzelmi szükségleteink a szeretet és a gyengédség iránti igény, és még az a biztos tudat is, hogy tartozunk valakihez, aki minket fontosnak tart. Már a gyerekkorban elkezdődik ez a folyamat, és ha csordultig van töltve, na, akkor válunk igazi, érett, felnőtt személyiséggé. Anélkül azonban az érzelmi életünk és a kapcsolatteremtési készségünk elég nagy csorbát szenved. Arról van szó tehát, hogy mennyire vagyunk szeretettel átitatva, mennyire van telve a „szeretet-tankunk”. Egy párkapcsolatban éppoly nélkülözhetetlen a teli tank, mint az autózásban. Ez gyenge példa, de érted, ugye? Ha azt akarjuk, hogy magunk és társunk szeretet-tankja mindig tele legyen, tudnunk kell, melyik szeretet-nyelvet – elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés – beszéli ő, és melyiket én, melyik a legfontosabb számára, és melyik nekem. Megéri! Ugye, kedves olvasóm, egyetértesz azzal, hogy szavakkal ölni is és szeretni is lehet. A héber Salamon szerint „élet és halál van a nyelv hatalmában”. Ha én kisebbrendűségi érzéssel küszködöm, vagy csak elbátortalanodom, és nem bízom magamban, ez óriási gát nekem, hogy alkossak, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Ilyenkor bivalyerőt jelent a párom elismerő szava. Megtáltosodom tőle, képes vagyok egy főiskolára beiratkozni, egész nap sütni-főzni, órákig segíteni az arra rászorulót. | 41



2010. december

 Egészség és öngyógyítás

De cserébe én vagyok az „olyan okos vagy!”, „a világ legjobban főzni tudó kutyuskája”, és a „legszociálisabb személy, akit valaha is ismert”… De ez őnélküle nem jöhetett volna létre… Nekem tehát az elsődleges szeretet-nyelvem, hogy őszinte, elismerő, bátorító szavakat kapjak. Szeretem a jó szót. És Te? Persze, könnyű nekem, mert a párom tényleg empatikus, és nézi a világot az én szemszögemből is. Megérti, vagy megérzi, hogy nekem mi a fontos. Az igazat megvallva, nem is tudom melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Mert rájöttem, hogy hegyeket visz arrébb a kedvesem, ha megdicsérem. Lehet, Nőtársaim, hogy mi mind, anyák (is) vagyunk a párjainknak, hisz őket is Nők szülték, (vagyis MI!), és őket is dicsérhette az anyjuk. Akkor gyerünk másolni bátran! Persze, ne üres szavakkal operálj, és ne is átlátszó hízelkedéssel vidd keresztül az akaratodat. Az elismerő szó, a dicséret neki is szárnyakat adhat, és a Te szereteted viszonzására ösztönzi. Leképezhetjük: A SZERETET CSELEKVŐ TÖRŐDÉS. Egyik barátunk, aki egyedül él, általában rengeteg ajándékkal halmoz el minket. Amúgy nem túl jómódú, de arany szíve van. Ha meglátogat, biztos, hogy több mint tízféle dolgot hoz egyszerre. Nem tudunk úgy találkozni, hogy legalább egy csokit ne ajándékozna. Valószínű, hogy neki az ajándékozás a szeretet-nyelve. Ez a legkönnyebben elsajátítható, hiszen ajándékot lehet vásárolni, készíteni, találni, és mégis, aki ezt a szeretet-nyelvet érti, annak nem valószínű, hogy az ajándék értéke számít, egyszerűen a szeretetét jelképezi vele. De nézzünk meg pl. egy karikagyűrűt! Milyen értéket képviselhet? ... Az egész élet boldogságát. A szerelem-szeretet-házasság-örökre jelképe. Különbözőek a viszonyulások, még ebben az ősi szimbólumban is, van, akinek nagyon fontos a hordása, más elteszi emlékbe, van, aki véletlenül elveszíti. Néhány esetben, amikor a párommal tartok, nem szükségszerű, hogy ott legyek, mégis úgy érzem, hogy a jelenlétemmel segítem őt, vagy legalább is egyfajta biztonság érzetét keltem. Rokonoknál,

 42 |

2010. december

Egészség és öngyógyítás 

barátoknál is gyakran érzem azt, hogy önmagam ajándékozom oda, a látogatásommal. Úgy gondolom, ez is egyfajta kifejezése a szeretetnek. Még fiatal anyuka voltam, amikor egyszer megkérdezte az unokanővérem: „Mondd, Te hogy csinálod, hogy olyan rendesek és jól neveltek a lányaid, amikor alig vagy velük?” Már akkoriban is érdekelt minden lélektannal kapcsolatos írás, és valahol ezt olvastam, amit aztán diadalittasan meg is válaszoltam, hogy nem a gyerekeinkkel eltöltött idő mennyisége számít, hanem a minősége. Minőségi idő az együttlét, s itt nem a fizikai közelségről van szó, hanem az egymásra fordított figyelemről. Sok barátnőm panaszkodik, hogy a férjük vagy társuk iszonyú sokat dolgozik, alig találkoznak. A megszerzett javakat sem tudják együtt élvezni, nincs közösen eltöltött idő. Valószínű, hogy ezeknek a Nőknek a minőségi-idő a szeretet-nyelvük. Albert Schweitzer fogalmazta meg, hogy: „Sokat vagyunk együtt, mégis mindenki szenved a magánytól”. Ha valamikor, most égető szükségünk van arra, hogy újra közelebb kerüljünk egymáshoz, mi, emberek. Sokat dolgozom egyedül, és a párom is itthon alkot. Rájöttem, hogy néha hiányzik valami, és ez, az a közös munka, amit régebben, a volt házasságomban megszoktam. Ezért tudatosan figyelek rá, ha ő fát vág, akkor én megyek összerakni, de akár a paradicsomot a kertben is együtt kötöztük, pedig egy ember is elvégezhette volna. Ugyanakkor, ha olvas, akkor hiába beszélek neki, de ugyanez, ha valamit dolgozik. Mint tudjuk, a figyelemmegosztás nem férfi-erősség. Ha meg akarok beszélni vele valamit, akkor kérek időt „beszélőre”. Folyamatosan tanuljuk a problémamegoldást, mert többnyire csak meghallgatásra, velem-érzésre van szükségem, nem tanácsokra, és nem kipipálható feladatokra. Egyszer, amikor a párom lánya mesélt egy munkahelyi napjáról, telve problémákkal, az apja azonnal ugrott és elárasztotta jó tanácsokkal. A lánya rögtön jelezte, hogy ő felnőtt, meg tudja oldani… Ami ilyenkor tipikus, ha egy megoldandó feladat előtt állsz, és ezt kihangosítod, ahelyett, hogy meghallgatnák, egy csomó kérdés| 43



2010. december

 Egészség és öngyógyítás

sel bombáznak, miért nem csinálod azt, hogy… Frászt kapsz, közben csak az együttérzésére, értő figyelemére lenne szükséged. Hát nem figyelünk eléggé az érzésekre, az biztos, és főleg a megfogalmazására, hát még a hatására! Szeretet-nyelv a testi érintés is. Amikor újrakezdtük az életet, nekem állandóan hiányzott az, hogy amikor együtt vagyunk otthon, csak úgy épp sebtiben, amikor épp elmegy mellettem, érjen már hozzám. Ne csak úgy idegenül mászkáljon, nem ezt tanultam, nem ehhez voltam szokva, és azt szűrtem le ebből magamnak, hogy biztosan nem számítok, nem szeret (még) eléggé. Látod, a hiányérzetek tudnak kibillenteni, a cselekvés felé lökdösni… Aztán menet közben rájöttem, hogy ezt is lehet „tanítani”, akár a jeles napokat. Rágyúrsz. Annyiszor hangoztatom, jó előre a név- vagy szülinapomat, ahányszor csak tehetem, így még az sem tudja elfelejteni, aki ilyeneket nem tart számon. Persze, a köszöntéseket mind bezsebelhetem. Gyakorlással csodákat lehet művelni, amíg már Ő jön magától, és mondja: egy ölelés? A tárt karoktól ki ne olvadna el? … Ha a párkapcsolatunkban szexuális zavarok lépnek fel, netán „kihagyások”, a legtöbb esetben ezt is a betöltetlen érzelmi szükségletekre foghatjuk. És ez nemcsak ránk vonatkozik ám! Hallottál már biztosan Te is férfit panaszkodni, „hogy kihűlt a kapcsolatuk, Ő inkább véget vetne”… neki is kiürült a szeretet-tankja. Ha mindketten és folyamatosan figyeljük egymás szeretetvágyát, s annak hangot is adunk, persze a másik nyelvén, szexuális életünk újra egyensúlyba kerülhet. Érzed, mekkora ereje van a szavaknak, a közléseknek, úgy, ahogy azt a másik megérti? A hétköznapi testi kontaktusnál is érdemes másokra figyelni, legyen ez egy kézfogás egy puszi, a másik karjának a simogatása. Van, aki elhúzódik ilyenkor, a testtartása is árulkodik. Vigyázz, hogy ne a magad módján, és ne a magad választotta időben érintsd meg őt, mert az kellemetlen vagy irritáló is lehet neki. Ne is ess abba a tévedésbe, hogy amit Te szeretsz, az a másiknak is jól esik. Aki távolságot tart tőlünk, az ér-

 44 |

2010. december

Egészség és öngyógyítás 

zelmileg is távol tart magától. Azért ezt érdemes jól megjegyezni. Megeshet még családon belül is. De ha résen vagy, tiéd a pálma, mert Te még erre is képes vagy! Egyik ismerős házaspár szeretet-nyelve a szívesség. Azt mondják, amit az emberek a szerelem hatása alatt megtesznek egymásért, azt nem feltétlenül teszik meg a szerelem elmúltával, a házasságban. A férj ebben az esetben, bizony nap mint nap megteszi, és ennek már több évtizede. A feleségnek ugyanis az fontos, hogy mindig és folyamatosan valaki megtegyen valamit. Segítsen mosogatni, porszívózni, ablakot tisztítani és kertet gondozni, még akkor is, ha már tökéletes a rend és tisztaság. Mivel a férje ezt megteszi (valószínűleg egyfajta kényszerből, vagy jobb a békesség a háznál jelszóval), így viszonzásul „szereti” őt. Viszont, ha a lánya nem teszi meg, akkor ő hálátlan és rossz kislány. Holott a lány csak az anyai mintát követi (-heti), öntudatlanul… Az ilyen ember ugyan nem kér, de találják ki az ő gondolatát. Ismerős? Csapdahelyzet, mivel a kérés kijelölné a szeretet útját, a követelés pedig gátat vet, megbéklyózza a szeretet áramlását. No comment. Az utóbbi évtizedekben megszűnt a társadalmi közmegegyezés, miszerint vannak férfi és női munkák. C. Molnár Emma pszichológus fogalmazta meg, hogy nem az számít, hogy tipikusan női vagy férfi munkáról van-e szó, hanem a különbséget kell meglátni, az pedig a megoldásokban rejlik. Vannak tipikusan női megoldások, és ettől egészen eltérő lehet a férfiaké (a valóságban rendszerint…), vagyis nem ugyanazon az úton jutunk el az eredményig. Ha ez eszünkbe jut, sokkal elnézőbbek, türelmesebbek leszünk. Hogyan is tudnánk egymás szeretet-nyelvén beszélni, ha tele vagyunk sérelmekkel, múltbeli megbántásokkal. Igen, nem vagyunk tökéletesek, egymás fejéhez bántó dolgokat tudunk hozzávágni. Ezt utána persze meg is bánhatjuk, de dönthetünk úgy is, hogy akár egy egész életen át dédelgethetjük vélt vagy valós sérelmeinket. Azért ezt sem árt tisztázni, mert a mi közérzetünk válhat tőle jobbá! (Én nevettem már ki magam, amikor kiderült, hogy jól megsértődtem azon, ami nem is volt | 45



2010. december

 Egészség és öngyógyítás

rossz szándékú, csak hát a helyzet volt ismerős…) És nem volna szükségszerű, hogy a jövőben is elkövessük ugyanezt. Önkritikát is gyakorolhatunk, inkább vigyük át humorba! Magunkon nevetni szerintem az egyik legérettebb dolog, ugyanis vállalod magad, a tökéletlenségeddel együtt. Mert hát te így is szuper vagy! Válasszuk a sértődés és dacolás helyett a szeretetet. A szeretet nem törli el a múltat, de mássá teheti a jövőt! – erre gondolj! Hogy ez miért jó neked? Mert az energiavesztés helyett többek leszünk, érzelmi biztonságunk megteremtődik, és kreatív energiáinkat számunkra hasznos dolgokra fordíthatjuk – tudod, ez mennyire meg tudja erősíti a kapcsolatot? Amikor mindketten azt csináljátok, amit szerettek! És még egy nagyon fontos felismerés. Akkor szeretem igazán a páromat, ha érte számomra nem megszokott és automatikus dolgokat teszek meg. Nem azt például, hogy főzök és megterítek, mintegy kiszolgálom őt, mert ezt láttam anyukámtól is, hanem, ami neki jó, és akár az én listámon nincs is rajta. Azok a cselekedeteink fejezik ki legjobban a szeretetünket, amelyek nem maguktól értetődőek számunkra. Te tudsz ilyent mondani? Szóval, a szeretetet úgy is lehet értelmezni, hogy nem magunknak kedvezünk, hanem megteszek valamit a másik kedvéért. Társunk szeretete saját fontosságunk tudatát erősíti bennünk. Akár ki is írhatod a falra! Igaz, a szeretet nem az egyetlen érzelmi szükségletünk. Alapvető szükségleteink között szerepel a biztonságra, az önbecsülésre és a fontosságra való igény is, mégis a szeretet az egyetlen, ami mindegyikhez nélkülözhetetlen. Ha érzed a társad szeretetét, biztonságban tudhatod magad akkor is, ha a munkahelyeden zűr van, vagy mások megbántottak. Önbecsülésednél nagyon fontos, hogy a párod szeretetre méltónak tart-e. Ha a családodból, a szüleidtől mást is hoztál, főként, ha negatí-

 46 |

2010. december

Egészség és öngyógyítás 

vokat, akkor is a számodra legközelibb személy megerősítése számít a legjobban. Bármit dolgozol, többnyire vágyakozol ott és abban a sikerre. Arra törekszel, hogy értékes életet élj, és meg is van az elképzelésed arról, milyen az, amikor fontosnak tartanak. Hinni akarunk abban, hogy fontosak vagyunk, és az életünknek egy magasabb rendű cél ad valódi értelmet. Igazán akkor ébredünk fontosságunk tudatára, ha valaki időt, figyelmet és energiát szentel ránk. Szeretet nélkül egész életünkben csak saját fontosságunk, önértékünk és biztonságunk kereséséig jutnánk. A szeretet érzése pedig betölti minden szükségletünket, szabaddá válhatunk! Ki szereti a börtönt, nem igaz? A Szeretet felszabadít, és szárnyakat ad! Én mellette döntök, tarts velem, kedves Olvasóm! „Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell” – hangzik az ismert, mottóként is választott dalban – Amit a másik örömmel elvisel. Nehéz szeretni okosan, józanul, Szeretni sajnos senki nem tanul” De Te már nem vagy Senki! A tudatosan szerető egyéniségedért, sok-sok szeretettel: Jakab Gyöngyi, az újrakezdők mentora

| 47



2010. december

 Pénzügyeink

Pénzügyeink A szeretet ünnepe, avagy a pénz hálójában… Dusik Andrea, pénzügyi tanácsadó írása

 „Akinek a pénze a perselyben csörren, annak a lelke a mennybe röppen” – így buzdított adományozásra anno a katolikus egyház. Luther Mártonnak (Eisleben, 1483. november 10–Eisleben, 1546. február 18.) ez nem tetszett, mert azt fejezi ki, hogy az üdvözülés pénzért megvehető. Mikor is volt ez! A XV-XVI. században?! Már akkor is értékesebbnek ítéltetett valakinek a pénze, mint a tettei? Félelmetes. „Az üzletemberek csak a nyereségre, az előnyökre gondolnak” teszi át mai olvasatunkba Sigurd Bratlie 1946-ban írt könyvében. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor keletkezett ez a mondás, de kb. 500 éve repdes körülöttünk. Miért is csodálkozunk a mai világ anyagiasságán? Miért nézzük rosszallással, ha valakit a bankszámlája alapján ítél a társadalom és bárki jónak vagy rossznak, hasznosnak vagy haszontalannak? Hiszen ez plántálódott belénk, tudatosan és tudat alatt egyaránt. Közeledik a karácsony. Az év legfényesebb, legragyogóbb ünnepe. Ebben a néhány napban testet ölt a szeretet. Olyan közel van hozzánk, mint soha máskor az év folyamán. Egy érzés, egy szó, aminek a csen-

 48 |

2010. december

Pénzügyeink 

gésére, ízére kimondhatatlanul vágyunk, éreznénk, hallgatnánk minden percben, minden órában, nap nap után. Legyünk bár férfiak, nők, gyerekek, fiatalok, idősek. Tudjuk, hogy ki kell érdemelni. Tenni kell érte, adni kell érte valamit, ára van, és mindent, igen mindent hajlandók vagyunk megtenni érte, azért, hogy a miénk legyen. A legmeghatóbb, ahogy a gyermek vágyik a szülei szeretetére. Ideális helyzetben ez magától értetődő és kölcsönös, az ár pedig, amit a szülők szeretetéért, figyelméért ők képesek megtenni, szélsőséges esetben az önsanyargatásig, az öncsonkításig terjed. Egész kis lényük egy könyörgő ideggombolyag, csak azért, hogy kapjanak egy kicsit, egy picit a szülő idejéből, közelségéből, pillantásából, leheletéből, mosolyából, érintéséből, csókjaiból – magából a szülőből. Ez is egy fajta ár, hogy odaadom az időmet, a közelségemet, a pillantásomat, a mosolyomat, a gyengédségemet, érintésemet, ölelésemet, csókjaimat, csakhogy az „ár” mai világunkban szinte kivétel nélkül pénzt jelent. Igen ám, de aki így gondolja, könnyedén bele is kerülhet a csapdába! Ahogy leírom a csapda szót, felötlik a szemem előtt egy kép, egy hatalmas árok, gödör, vagy inkább egy monumentális kráter képe milliónyi vergődő, kifelé törekvő lénnyel, lábán karvastagságú liánnal, letakarva egy hálóval, csakúgy, mint a lomot, sittet szállító konténerek. Miközben próbálnak kimászni, kitörni, akár egyre jobban bele is gabalyodhatnak a hálóba, mint a gladiátorok az arénában. Ők azok, akik erejükön felül akarták kiállítani a karácsonyt, meg is tették, engedtek a csábításnak, a szeretetet hozó hitel ígéretének. Egyre nem gondoltak, hogy az elkövetkező hét évben is lesz karácsony! Azok milyenek lesznek? Hogy telik az a néhány nap? Mit tesznek az asztalra? Mit tesznek a karácsonyfa alá? Aztán akár bevallják, akár nem, ráébrednek, hogy nem kellett volna. De már késő a kérdés: szeretet-e a karácsonyi nagybevásárlás? Szeretet-e a kétheti élelem három napra? Szeretet-e a csomagtartónyi játék a | 49



2010. december

 Pénzügyeink

gyerek(ek)nek, ha egyedül kell velük játszaniuk? Szeretet-e az ékszer, ha az ajándékozó lelkében a megcsalatást hordozza? Alig néhány általam megkérdezett emlékezett a tavalyi ajándékra. Legyünk bármilyen elkötelezettek is a takarékosság, az okos pénzügyek mellett egész évben, az ünnepek közeledtével eluralkodhat rajtunk a könnyelműség, és egyszer csak riadtan szemléljük, micsoda gyorsasággal képes apadni a pénztárcánk. Nos, mit tehetünk, hogy elkerüljenek a karácsony démonai, meglegyen mindenki ajándéka, és még levegőhöz is jussunk? Mindenekelőtt határozd meg pontosan azt az összeget, ami rendelkezésre áll, és kész vagy a karácsonya költeni! Becsüld meg, hogy mennyi pénz kell az ajándékokra, az élelemre és a dekorációra, továbbá tegyél bele tartalékot esetleges nem várt kiadásokra! Megkönnyíted a saját dolgodat, ha évről évre elindítasz egy külön kasszát, ha Neked könnyebb apránként összerakni a karácsonyi vásárlások fedezetét. Ez az összeg legyen reális, havonta összerakható. Ha pl. 200 000,- forintot szeretnél karácsonyi bevásárlásra, akkor havonta bizony 17-17ezer forintot kell beraknod ebbe a kasszába.

Karácsonyi vásár

Természetesen mindenki tudja, hogy az ünnepeket követően indul a téli vásár, akár 50%-os engedményeket kínálva. Gyakran kerül a fa alá ruha, háztartási cikk, ideje hát ezeket a menetrendszerűen bekövetkező eseményeket beépíteni a karácsonyi költségvetésbe, mégpedig úgy, hogy egy részét visszatartod ezekre a csodálatos lehetőségekre, így nem tör ki a frász sem, ha a vágyott árucikket mindössze két nap múlva meglátod fél áron. Sőt, előre is föltankolhatsz ajándékokból az elkövetkező évre, akár a következő karácsonyra is!

 50 |

2010. december

Pénzügyeink 

Vásárolj online

Lehet, hogy idegenkedsz attól, hogy a neten vásárolj. Viszont rengeteg időt takaríthatsz meg azzal, hogy ott nézel körül, ott választasz, és látva az előnyeit, az alacsonyabb árakat, a házhoz szállítást, a garanciákat, még az is lehet, hogy megbarátkozol a vásárlás ezen módjával. Papírral-ceruzával a kezedben a költségvetésedet is pillanatra készen tarthatod, és következmények nélkül korrigálhatod.

Téli vásár

Remek alkalom, hogy beszerezd a gyerekek téli ruháit, sportszereit. Akár a jövő évre is.

Nyári Mikulás

Július-augusztus a nyári vásárok korszaka. Legtávolabbi gondolatainkban jut csak eszünkbe a karácsony. Mégis kínálkozhatnak jobbnál jobb vételek, amiket kár lenne kihagyni. Mire észbe kapsz, az ajándékozás felénél tartasz, csak el ne felejtsd, hova rejted!

„Nekem ez kell”

Kamaszodó gyermeked van? Akkor bizonyára sokszor hallod ezt a kijelentést. Kezdd el terelgetni az igényeit jó előre a realisztikus irányba, tisztában kell lennie azzal, hogy a család mit engedhet meg magának. Továbbá ez egy remek alkalom, hogy a gyerekeket megtanítsuk szelektálni és rangsorolni.

Szoros költségvetés

Kössetek egyezséget, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, továbbá vásároljatok csoportokban, így nagyobb ajándékot is meg tudtok venni. Ám ne feledd: Te légy a gyermek játszótársa!

| 51



2010. december

 Pénzügyeink

Ajándékok költségvetése

Tájékozódj online, majd készítsd el a megajándékozottak listáját, rendeld hozzá az ajándékokat, és ehhez a pénzt. Ám a legfontosabb: TARTSD BE! Ne vigyél magaddal pénzt azzal a gondolattal, hogy hátha meglátsz valamit! Ami nincs nálad, nem tudod elkölteni! Viszont mindenképpen vidd magaddal a bevásárló listád! Ne vásárolj hitelkártyával, bevásárló kártyával, csak ha a kamatmentes időszakban vissza tudod fizetni: használj készpénzt!

Állíts be egy költéshatárt

Célravezető lehet, ha ajándékonként és fejenként húzol egy plafont. Meglátod, hogy ha igazán elköteleződsz a terved iránt, meg is tudod valósítani. Garantáltan megtalálod azokat az ajándékokat és tárgyakat, amik megfelelnek az elvárásaidnak. Ebben segíthet az is, ha mindenkit, akit szeretnél megajándékozni, megkérsz arra, hogy írjon össze 3-4 olyan dolgot, aminek ajándékként örülne. Már csak egy dolgod marad: összepárosítani a Te költségkeretedet az ő ajándékkívánságaival.

Karácsonyi üdvözlet

Hosszú ideig rendkívül konzervatív voltam ezen a területen, és postai úton küldtem minden szerettemnek karácsonyi lapot. Mára csak néhány fő, a nagyon idősek, és az internettel-PC-vel nem rendelkezők kapnak ily módon jókívánságokat tőlem. A többieknek elektronikus úton küldöm el üdvözletemet. Ennek előnyei: takarékosabb, a környezetet is kíméli és bőséges, minden ízlést és igényt kielégítő a választék a küldhető képeslapokból, zenékből, videókból.

Házi vendéglátás

Egyre terjedőben vannak a karácsonyi partyk. Ha emellett döntesz, vásárolj nagy tételben, és alkudj! Ám az otthoni ünneplés még mindig takarékosabb módja annak, hogy bőségesen megtöltsük a pocakunkat

 52 |

2010. december

Pénzügyeink 

is. Készíts egyszerű, mégis finom süteményeket, amelyek kifejezetten egészségesek is lesznek, ha liszt helyett részben vagy egészben zabkorpát használsz. Készíts hozzá házi öntetet, lekvárt narancsból, almából.

Készíts saját kezű ajándékokat

„Hogy ez milyen kedves!” Légy kreatív! Készíthetsz párnát, ágyterítőt, lekvárokat, befőtteket, mandalákat, ízesített ecetet, gyümölcsösmézes pálinkát, savanyúságot, birsalmasajtot, kézzel festett kaspót, sálat stb. Engedd szabadon a fantáziád! Az ajándékod értékét ötletességed növeli. Az alapanyagok árát azért ne felejtsd el beleszámolni a karácsonyi költségkeretedbe!

Könyvet ajándékba

Hasznos és kedves meglepetés például egy lovakról szóló regény egy lómániás csemetének. Sétálgass vele a könyvesboltban, hagyd válogatni, és jegyzetelj szorgalmasan! Majd otthonról rendeld meg online módon. A megtakarításod 15-30%. Örülni fog a gyerek is, és az erszényed is!

Hasznos ajándék

Amit veszel, legyen hasznára annak, aki kapja. De itt is tarts mértéket! Azért papír zsebkendőt ne vegyél! Ajándékod használati ideje tartson tovább egy hónapnál, és egész évben használható legyen. Tudd, hogy nem szükségszerűen drága, hanem értékes ajándékokra vágyunk, ami emelkedett hangulatba hoz, és árad belőle a szeretet.

Pazarlás

Ne pazarolj! Ne készíts olyan ételt, ami hagyomány, de már mindenki fintorog a gondolatától is! Nincs értelme. Te is rosszul érezheted Magad, és a családod is. Válassz egyszerűen elkészíthető, kipróbált, kedvelt, de ritkán főzött ételeket, édességeket a menübe! | 53



2010. december

 Pénzügyeink

Karácsonyfa

Véded az erdőt is, ha gyökeres fenyőt vásárolsz, amit az ünnepek végén akár ki is ültethetsz a kertedbe, vagy a házadat övező közterekre, parkokba. Ha pedig a kertben túl nagyra nő, kivághatod, és újra gyönyörködhetsz benne, mint karácsonyfában. Viszont magaddal is elégedett lehetsz, mert megteremtetted az utánpótlást, biztosítottad a körforgást.

Karácsonyfadíszek

Készíts saját kezű díszeket, dekorációkat. Külön ajándék lesz gyermeked büszke, boldog, örömtől sugárzó arcocskája, ahogy látja az ő kicsi keze munkáját kiállítva.

Az olcsó sokba kerülhet

Figyelj oda, amikor karácsonyi égőket veszel! Legyenek az égők cserélhetők, vagy párhuzamosan kötve, különben egyetlen izzó tökremenetelével kidobhatod az egész égősort.

Ünnepi öltözet

Legyen egyszerű és kényelmes. Olyan, amiben a nap végén akár le is heveredhetsz! Lehet akár a tavalyi is, amit földobsz egy sállal a nyakadon, a válladon vagy a derekadon.

Pihenés

Mindenképpen legyen egy saját órád, amikor kikapcsolódsz, pihensz, tornázol egyet, táncolsz csak úgy a szoba közepén, jógázol, elmész futni, vagy elvégzel egy meditációt. Te tudod, hogy Neked melyik módszer a legjobb. ***

 54 |

2010. december

Pénzügyeink 

Vigyázz! Nem kell minden tippet alkalmaznod! Sose téveszd össze a takarékosságot a zsugorisággal. Használd okosan azt, ami Hozzád közel áll, és szinte könnyedén meg tudod tenni. Ne legyen belőle erőlködés, mert az az ünnepek teljes szellemét tönkreteszi. Legyen egy keretösszeged arra, ha valamit csak úgy meg akarsz venni, vagyis az impulzusvásárlásnak is adj teret. Ugyanakkor ne feledkezz meg a szokásos kiadásaidról se! Emlékeztesd magad, hogy miről is szól valójában a karácsony! Nem kifejezetten az ajándék adok-kapokról. Gondolj a karácsonyra úgy, mint az ünnepre, amikor együtt vannak a család és a barátok! És végül, de nem utolsósorban, a szeretet kifejezése lehet az is, és ragyogó karácsonyi ajándék, ha elindítasz egy gondoskodás-programot a családod, a szeretteid, vagy akár saját magad részére. Ennek az értéke most megbecsülhetetlen, de amikor odaérsz, hogy egyetemre megy a gyermeked, és nem kell választanod, hogy a képességei szerint tanulhasson tovább, vagy a pénztárcád szerint, hogy álmodod az életed, vagy éled az álmaidat, hogy nyugdíjasként azon kell gondolkodnod, hogy elindulj-e a csirkefarhátért a 3 átszállással, és másfél órai úttal elérhető hipermarketbe vagy csak kiugrasz csirkemellért és csirkecombért a sarkon lévő baromfiboltba, akkor ennek az értéke felbecsülhetetlenné válik. Mértékletes, mégis mesés karácsonyi ünnepeket kívánok! Dusik Andrea

| 55



2010. december

 FengShui – életünk tere

FengShui – életünk tere Hogy a csoda ne csak három napig tartson kapcsolaterősítés FengShui támogatással Skultéty Andrea, FengShui tanácsadó írása

 Valamikor a hetvenes évek közepén láttam Nepp József rajzfilmjeit, amelyekben egy „esetlen” figura, Gusztáv hétköznapjait jelenítette meg. Az egyik – karácsony táján mutatta be a televízió – különösen mély benyomást tett rám. 10-12 éves lehettem akkor, még 30 év távlatából is élénken emlékszem erre a részre. A történet röviden arról szól, hogy Gusztáv boldog házasságban él. Óvatosan, szinte észrevétlenül ellentét alakul ki kettőjük közöttük. Folyamatosak lesznek a veszekedések, tányérokat, poharakat hajigálnak egymáshoz, puskával, pisztollyal lövöldöznek egymásra. Ahogy folyik a csetepaté, egy-egy képkocka erejéig megjelenik egyegy naptárlap. Azt látjuk, hogy halad az idő előre januártól decemberig. Hopp, elérkezünk december huszonnegyedikéhez! Mit látunk? Előkerül egy fehér zsebkendő, Gusztáv és felesége megadja magát a szeretet ünnepének, kibékülnek. A karácsony békességben telik. Fenyőfát állítanak, ünnepi ebédet készítenek, rokonok, barátok érkeznek vendégségbe.

 56 |

2010. december

FengShui – életünk tere 

A TV képernyője előtt mindenki fellélegezhet, mert béke, szeretet, megértés költözött Gusztávék otthonába. Az idő azonban eközben is halad. Elmúlnak az ünnepek, ismét január lesz, és a harc, a békétlenség, az összecsapás ismét állandósul a házaspár között. A film nagyon vicces volt, de gyerekfejjel is tudtam mélyen, legbelül, hogy nagyon igaz, amit láttam. Nepp József egy alig ötperces filmbe zsúfolta az élet nagy valóságát. Emlékszem, gyerekfejjel mennyit gondolkodtam azon, hogy szegény Gusztávék házassága, élete, mások házassága sorsa miért alakult, alakul így. Most, felnőttként, több évtizedes élettapasztalattal a hátam mögött is keresem a választ: MIÉRT?

Megoldás Ha Gusztáv, és kedves neje felkért volna tanácsadásra, mint feng shui szakértőt, az első és legfontosabb tanácsom az lett volna, hogy az egymás szapulása és megsemmisítésre való törekvés helyett a fókuszt helyezzék értelmesebb tevékenységre. Kötelező lomtalanítást írnék elő. Kidobásra ítélném a fegyvereket, a csorba, repedt tányérokat, poharakat. Az énképük átértékelése, a hibás önismeret, az elavult szerepek feltérképezése céljából át kellene válogatni a ruhatárukat, cipős szekrényüket. A patthelyzet megoldása érdekében a működésképtelen, elhasználódott tárgyaikat ki kellene dobniuk. Minden olyan eszköztől meg kellene válniuk, amit olyan személytől kaptak, akit nem kedvelnek, hogy megszűnjön a mástól való függés, a kiszolgáltatott állapot. | 57



2010. december

 FengShui – életünk tere

Egészséges, zöld, élettel teli növényeket vásároltatnék velük, hogy több energiájuk legyen, új lehetőségek nyíljanak meg előttük, és legyen bennük hajlandóság a fejlődésre és a változásra. Mindezek után rábírnám őket egy alapos nagytakarításra, majd egy közös tértisztítási rituáléra. Abban is biztos vagyok, hogy a lakásuk igen messze van a szabályos négyzet- vagy téglalap formától. Ez a szélsőséges „szenvedély”, egymás ellen fordulás, a stresszes hétköznapok a Hír, hírnév életterületen található többletre utal. Ez a lakásuk déli részén található. Bizonyos, hogy a Szerelem, házasság (délnyugat) életterületen is mutatkozik szabálytalanság. Attól függően, hogy mi a konfliktus alapja, lehet hiány, vagy akár többlet is. Az állandó társkapcsolati problémák, a gyenge női energiák, az instabilitás, a bizalomhiány energiahiányra utaló jelek. A női dominancia, az önzés többnyire többletenergiát mutat. A düh, a borúlátás, a mérgelődés, egymás kiszipolyozása, a gyakori viták, konfliktusok, a Család, egészség (kelet) életterület problematikáját mutatja. A lomtalanítást, az alapos takarítást követően Gusztávék következő feladata a lakás átfestése lenne, hogy megoldódjanak az alaprajz szabálytalanságából fakadó anomáliák. A kínai öt elem tanát figyelembe véve (ennek magyarázatába nem kezdek bele a hely szűke miatt, ez ugyanis egy teljes tankönyvi anyag), a hiányoknak és a többleteknek megfelelően az egyes életterületeken ideális színeket használva energetizálnánk a hiányos területeket, illetve elvezetnénk a többletenergiát. Biztos vagyok abban, ha azt a mérhetetlen feszültséget, energiát, amit pillanatnyilag egymás ellen fordítanak, hatékonyan használnák a laká-

 58 |

2010. december

FengShui – életünk tere 

suk rendbetételére, nem telne el sok idő, és az életminőségük gyökeresen megváltozna. Nem tudom megmondani, hogy milyen irányt venne az életük. Ez attól függ, hogy Ők ketten mit szeretnének, mi a céljuk. Ehhez a fenti feladatok végrehajtását követően különböző szimbólumokat javasolnék, attól függően, hogy erősíteni szeretnék-e, vagy gyengíteni a párkapcsolatukat. Ha például úgy döntenek, hogy együtt folytatják ezt a földi létet, szeretetben és békességben, a következő lehetőségek közül választhatnának: Az egyenrangú párkapcsolat jelképe a delfinpár. A pillangópár a hosszú, boldog házasság szimbóluma. Gondoljunk csak arra, hogy a hernyó mekkora átváltozáson megy keresztül, amíg pillangóvá érik. Egy házaspárnak is rengeteget kell formálódni, alakulni, csiszolódni egymáshoz, míg elérik a harmonikus együttlétet.  A vörös rózsa arra emlékeztet bennünket, hogy a párunkat hibáival együtt tudjuk elfogadni és szeretni. Ne feledjük: „nincsen rózsa tövis nélkül”. Célszerű kettő rózsát, vagy egy csokrot választani. Semmi esetre se őrizgessünk elszáradt rózsacsokrot. A friss élő növény szimbolizálja, a friss, élő érzelmeket.  

Az említett szimbólumok a Szerelem, házasság életterületen használhatók. A Család, egészség életterület erősítéséhez, illetve a családi béke helyreállításához használhatunk jade követ, amely segít, rendbe hozni a belső békénket. Támogat abban, hogy harmóniába kerüljünk önmagunkkal és környezetünkkel.

| 59



2010. december

 FengShui – életünk tere

Az aventurin energiája vidámságot és békességet hoz életünkbe, hogy kellő mennyiségű erőnk legyen ahhoz, hogy szeretetteljes kapcsolatot ápoljunk családtagjainkkal. A mai stresszes, zaklatott környezetben a smaragd igazi életelixír. Hozzájárul a harmónia megteremtéséhez fizikai, lelki, szellemi síkon egyaránt, rezgése által rátalálunk valódi temperamentumunkra. Skultéty Andrea

 60 |

2010. december

Vezetés 

Vezetés Milyen a szerethető vezető? Vidi Rita írása

 Néhány évvel ezelőtt még az volt az elvárás a munkavállalóval és a munkáltatóval szemben, hogy megbízható legyen, a stabilitást erősítse és sugallja. Akár beosztottként, akár vezetőként, akár foglalkoztatóként. Bár a foglalkoztatóknál még mindig nem hátrány a stabilitás, a foglalkoztatottak felé megjelent valami teljesen más elvárás, mint ami addig volt jellemző: a stabilitásra és biztonságra való törekvés helyett előtérbe került a rugalmasság. Azt is mondhatnánk, hogy hirtelen az egész világnak vállalkozó szellemű emberekre lett szüksége, akik jól tűrik a stresszt, magas szintű önmotivációval rendelkeznek, és ha kell, pillanatok alatt képesek továbbállni.

Mi értelme van kötődni a vezetőhöz, vagy a vezetőnek a beosztottaihoz? Mivel emberek vagyunk, érzelmek nélkül lehetetlen élnünk, sőt dolgoznunk is. Akkor ugyanis már robotok lennénk, gépek. Semmi furcsa | 61



2010. december

 Vezetés

nincs abban, ha érzelmekkel viszonyulunk a beosztottainkhoz, esetleg a főnökeinkhez, vagy azokhoz, akiket bármilyen jogviszony keretében is, de vezetői státuszban irányítunk. Mi, emberek bele tudjuk vinni az emberi mivoltunkból fakadó előnyöket a munkába a gépekkel szemben: kreatívak vagyunk, pozitívak, érzelmektől irányítva döntünk, ráadásul nagyon gyorsan (sokszor ugyanolyan jól, mint amikor gépek hetekig analizálják a lehetséges módozatokat). Képesek vagyunk a kompromisszumra – egy beprogramozott gép erre képtelen –, és ha kell, felülírunk minden szabályt, mert például az ember vagy a vagyon védelme úgy kívánja meg egy adott helyzetben. Képesek vagyunk az együttérzésre és az önfeláldozásra is. Csupa gépiességmentességet feltételező tényező.

Akkor szerethetünk is? Mindenképp. Miért pont erről az érzelemről mondanánk le egy munkakapcsolatban? De tudomásul kell vennünk, hogy mivel sokszínűek vagyunk, az egy csoporton belül lényegében elképzelhetetlen, hogy mindenki szeressen mindenkit. Egy vezetőnek mindenkor tisztában kell lennie azzal, hogy a legkön�nyebb az olyan embereket szeretni, akikben önmagunkra, vagy általunk hőn szeretett, tisztelt emberekre ismerünk. Azokkal, akiket kedvelünk, szeretünk, tisztelünk, könnyebben együtt tudunk dolgozni, ami egy cég eredményeit tekintve egyáltalán nem hátrány ám!

 62 |

2010. december

Vezetés 

Nem mindegy, ki vezet, és nem mindegy, kit vezetnek Most nem arról fogunk beszélni, hogy egy hierarchikus viszonyban is előfordulhat az, hogy az elméletben vezetettek vezetik a vezetőt (rossz esetben az orránál fogva), hanem arról lesz szó, hogy a karizmatikus egyéneknek milyen archetípusai vannak, és aztán ebből levonjuk a megfelelő konzekvenciát – lehet, hogy közben már rájössz magadtól is. A gondoskodó típus - Nevéből is adódik, az ilyen archetípusú emberek szeretnek gondoskodni másokról. Szeretnek óvni, védeni, tanácsokat adni, segíteni. Jellemzően gondoskodó típus volt Teréz anya is. Jellemző rájuk az önzetlenség, az empátia, a nagylelkűség, a maximális odafigyelés és elkötelezettség. Az alkotó típus – Ez a típus mindig újít, teremt, az önkifejezés bajnoka. A művészek, az ihletett emberek alaptípusa. Szeret kísérletezni, nem fél a szokatlan dolgoktól, és elkötelezett a szépség és az esztétikum mellett. Leonardo da Vinci és Mozart is ebbe a típusba tartozott. A felfedező típus – Lételeme a kaland, a felderítés, a szabadság keresése. Szeret kockáztatni, és szereti a dolgokat elsődlegesen megtapasztalni. Kíváncsisága mérhetetlen, amit csak lehet, kipróbál, nem áll távol tőle a vakmerőség sem. Egyértelműen ebbe a típusba sorolható Kolumbusz, és Ellen MacArthur, aki a nők közül elsőként vitorlázta körül a Földet. A hős típus – Nahát, mik vannak! Talán nem lesz meglepő, hogy a HősNők ebbe a típusba tartoznak. A hős archetípusra jellemző a bátorság, a bizonyítási vágy, a kihívások és versenyhelyzetek szeretete. Az akaraterő bajnoka, elszánt és kitartó a céljai érdekében. Felülkerekedik a rosszon, és megmenti embertársait – és saját magát is. Mindig talpra áll, és nagyon erős jellem. A hős típust testesíti meg Nelson Mandela,

| 63



2010. december

 Vezetés

és azok a cégvezetők is, akik a csődből húzzák ki a vállalkozást. A hős szereti a káoszt, mert tudja, hogyan teremt majd benne rendet. Az ártatlan típus – A józanság, a tisztaság, a jóság, a derű megszemélyesítője. Szinte édeni tisztaság árad belőle, őszinte jellem. Bár gyermekien naivnak tűnhet, ebben a gyermekiségben sokkal inkább megtalálható a remény, mint a tudatlanság. Disney Hófehérkéje maga az ártatlanság, de napjaink példájaként említem Anita Roddickot, a The Body Shop, a kizárólag tiszta termékeket forgalmazó üzletlánc alapítóját. A bohóc típus – A móka, a humor, a játék és a szórakozás nagymestere. Elsőként, aki eszembe jut erről a típusról, az Hofi Géza. Ugyanis a bohóc típusra jellemző a könnyed szabályszegés is, és ha azt vesszük, ez a mai humoristákra olyannyira már nem jellemző. A szerető típus – Az érzékiség, az élvezet, az intimitás, a szépség, és a romantika szerelmesei. Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon miért van az, hogy egyes nők bármilyen férfit az ujjuk köré csavarnak? Hát ezért: mert jellemzően a szerető archetípusba tartoznak. Egy hős archetípusba tartozó nő sosem lesz nagy férficsábász, mert másban erős. Talán nem meglepő, hogy Marilyn Monroe a szerető típusba tartozott, de Madonna (az énekesnő) is erős szerető-jegyeket mutat. Az átlagember típus – A humánus, a barátságos, az „egy csapatba tartozunk” érzést közvetítő személyekre jellemző. Bármilyen furcsa, nagyon sok politikus szándékosan az átlagember típust közvetíti magáról kifelé, elvégre számukra az a fontos, hogy a választók azonosulni tudjanak vele. Orbán Viktor hazai viszonylatban a leghíresebb jelenlegi átlagember. A legtöbb ember ebbe a csoportba tartozik, nem véletlenül. A betyár típus – Az örök lázadó, szabályszegő, botránykereső, közösséget bomlasztó egyének típusa. Manapság rengeteg celeb tartozik ebbe

 64 |

2010. december

Vezetés 

a típusba – nyilván sokuk szándékosan –, mert a közvélemény megosztása egyenlő a sikerrel egy olyan területen, ahol a legfontosabb az, hogy mennyien figyelik az embert. Jellemzőjük a szokatlanság, és némi radikalizmus is, valamint az, hogy képesek önállóan gondolkodni. Az uralkodó típus – Mindent irányít, ellenőriz, szereti a hatalmat gyakorolni. A legerősebb kezű vezetők ismérve az, hogy ebbe az archetípusba tartoznak. A felelősségvállalás az erőssége, tipikus menedzser és vezető alkat. Szereti a sikert és fontosnak tűnni, akár még szertartásosan is. Talán nem meglepő, hogy nem árt, ha egy király ebbe az archetípusba tartozik. A bölcs típus – A tanácsadók típusa legfőképp. Tanít, mentorál, fejlődésben, tanulásban támogat. Mindent megfigyel, és próbál mindent megérteni, és a tudást továbbadni. Az egyik legobjektívebb archetípus, ebből kifolyólag is az igazság bajnoka. A Minerva Capitoliuma a bölcs archetípusba tartozik. Merthogy márkák is archetípusba rendezhetőek, nemcsak a személyek. Olvasás közben biztosan magadra ismertél egy párszor, több típusnál is. Ez teljesen természetes, hiszen senki sem kizárólag egyféle típust képvisel, főleg nőként nem… De ha a vezetői személyiségedet vesszük alapul, akkor az a legjobb, ha maximum két archetípus jellemző rád. Például vezetőként nem hátrány, ha bírod az uralkodó típus jellemzőit. Ugyanakkor – és itt világlik már ki végre a cikk értelme –, a jó vezető nemcsak vezetésben jó, de a beosztottaival, munkatársaival kapcsolatban is remek az összhang. Ez sehogy másképp nem érhető el, csakis úgy, hogy ha a vezető és a beosztottak archetípusaiban egyezés mutatkozik.

| 65



2010. december

 Vezetés

Ezen archetípusokat ismerő, és munkájuk során a típusokba sorolást használó fejvadász cégek és karriertanácsadók számtalanszor tapasztalták, milyen fennakadásokat képes okozni az, hogy ha az archetípusok csoporton belül – akár egy komplett céget alapul véve – ütköznek. Például egy bankban semmi keresnivalója egy bohóc típusnak vagy egy betyárnak. Ugyanakkor egy szórakoztatóipari egységben a bölcs hathat furán. Lehet valaki a legkiválóbb szakértője a szakmájának, ha archetípusában nem illeszkedik az adott céghez vagy csapathoz. A jó hír az, hogy mivel nagyon sokoldalúak vagyunk, és egyszerre mindenki több archetípusba tartozik, könnyebb kapcsolódási pontokat, egyezéseket találni, mint gondolnánk; ráadásul felvenni egy kívánatos archetípus jellemzőit sem nehéz. Ez utóbbi persze nagyon kockázatos, mert ha hiányzik belőlünk valami, azt el lehet játszani, csakhogy az olyan, mintha kettős életet élnénk.

Milyen tehát a szerethető vezető? Ezek után pofonegyszerű a válasz: a szerethető vezető két csoport szeretetét és tiszteletét is élvezheti. A saját feletteseinek és a beosztottainak a szeretetét, tiszteletét is. Éppen ezért a szerethető vezető a saját vezetőinek és a beosztottainak archetípusát is magáénak mondhatja. Például az uralkodó típust (ez valószínűleg a felső vezetésre vonatkozik), és az átlagembert is (ez valószínűleg a beosztottak nagy többségére igaz). Így biztosan a lehető legtöbben fogják szeretni. Te melyik archetípusba tartozol leginkább? És a beosztottaid? Vidi Rita

 66 |

2010. december

Vállalkozói szféra 

Vállalkozói szféra Szerelmes vagyok az ötletembe! avagy miért ne tekintsük a vállalkozásunkat a gyermekünknek

 Tinédzser koromban hallottam egy mondást, ami valahogy így szólt: Ha valakit igazán szeretsz, elengeded. Akkor persze még nem értettem, hiszen miért engedném el, ha egyszer szeretem! A szeretetemmel óvom, védem, oltalmazom, és annak, akit/amit igazán szeretek, csak akkor jó, ha én szeretem. Ha én nem szeretem, az neki nagyon nem jó. Az azóta eltelt húsz év alatt legalább ezerszer jutott eszembe ez a sokatmondó gondolat. Ha elengedem, akkor szeretem igazán. Hmm… És persze legalább kilencszázkilencvenkilencszer jutott eszembe azonnal a „nanehogymárelengedjemmileszvelemakkor?!” is, elvégre attól, hogy szeretni vagyok képes, még nem vagyok egy szent. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy eme csodás mondásnak hiányzik a második fele: Ha valakit igazán szeretsz, akkor elengeded, feltéve, ha el akar menni. Jaaa, hát így már mindjárt más. Ha menni akar, hadd menjen. Így könnyű! | 67



2010. december

 Vállalkozói szféra

Aztán vállalkozni kezdtem, és bizony előállt az a szituáció, amikor úgy szerettem valamit, hogy nem, soha az életben nem fordulhatott elő, hogy elengedjem.

A vállalkozásom a gyerekem A vállalkozások általában úgy indulnak a nőknél, hogy megszületik egy ötletcsíra, mert valami létrehívja. Pontosan úgy, mint ahogy egy petesejt és egy hímivarsejt találkozásából létrejön egy új élet: elkezd fejlődni a magzat. Sok-sok éjszakányi ábrándozás, álmodozás, sok-sok napon keresztül tartó tervezgetés, belső monológ, másokkal való megbeszélés után aztán remélhetőleg életképessé is válik ez az ötletmagzat, és egyszer csak megszületik a kisbaba: létrejön a vállalkozás. Mivel a vállalkozás létrejötte az ötlet első csírázó felbukkanásával együtt is nagyon hasonlít egy valódi gyerek kihordására, ezért teljesen természetes érzés, hogy úgy tekintünk a vállalkozásunkra, mint saját csemeténkre. Nemcsak felelősséget érzünk iránta, hanem jól érzékelhető szeretetet is. A legtöbb női vállalkozó úgy érzi, hogy ha szeretettel közelíti meg az üzletet, akkor az egyrészt több örömet ad, másrészt jobban is prosperál. Valahogy minden könnyebb, ha szeretjük is azt, amivel foglalkozunk, igaz?

Hé, hát ez túlnőtt rajtam! Amikor gyereket nevelünk, azt sokféle módon csinálhatjuk. Lehet a gyereken majomszeretettel csüngeni, lehet a saját kis speciális igényei-

 68 |

2010. december

Vállalkozói szféra 

nek megfelelő módon nevelni, lehet nagyon lazán hozzáállni, lehet nagyon előrelátóan, lehet nagyon félteni, és lehet nagyon szigorúnak is lenni. Nincs előírás, tulajdonképpen nincs semmiféle szabály. Ugyanakkor, ha jól utánagondolunk, akkor bárhogyan is csináljuk, valahogy úgy kell nevelni a gyereket, hogy életerős, felnőtt korában a helyét megálló, boldog, teljes életet élő, hasznos tagja legyen a társadalomnak. Az nem baj, hogy kicsit kilóg, ha különleges, ha nem hétköznapi, a lényeg, hogy majdan nélkülünk is boldog legyen. Ez a legnagyobb teljesítmény, amit szülőként elérhetünk. Mi a helyzet a vállalkozással? Hogyan kell nevelni a vállalkozást? Úgy, hogy életünk végéig feladatunk legyen vele, vagy pedig úgy, hogy nélkülünk is megálljon a lábán? A vállalkozó – cégalapító, cégvezető – általában a vállalkozás motorja. Rám biztos, hogy igaz ez a megállapítás, nincs mit szégyellni ezen. Viszont minden nap eszembe jut, hogy ha én kiesem valami miatt – mondjuk, mert megbolondulok és nekiállok hőlégballonon körbeutazni a Földet –, akkor a cégnek annyi. Vége. End. Fin. Amikor ezt a gondolatot felvetem vállalkozó barátaimnak vagy ügyfeleimnek, mindig megkapom válaszul: De hát miért akarnék én kiszállni? Ez az életem! Helyben vagyunk, ez még rosszabb. Az oké, hogy szeretünk valakit/ valamit, olyan intenzitással, hogy soha nem akarjuk elengedni, de ha ez a valami még az életünk értelmét is adja, akkor ott komoly problémák vannak.

| 69



2010. december

 Vállalkozói szféra

Az elengedés fázisai a vállalkozások életében Talán furának tűnik, de a görcsös ragaszkodás a vállalkozás-csemetéhez a valóságban nem jelentkezik ennyire tisztán és felismerhetően. Az elvállás szeretetünk tárgyától elkezdődik automatikusan, és nagy valószínűséggel végig is fut, mint egy program, hacsak el nem baltázunk valamit közben. 1. fázis: Az addig olyannyira imádott tevékenységünket, amivel a pénzt kerestük, amiben szinte kiteljesedtünk, elkezdjük megterhelőnek, fárasztónak, unalmasnak találni. 2. fázis: Megfordul a fejünkben az alkalmazott vagy segítő felvétele. (Ha eleve alkalmazottakkal indulunk, akkor ez a fok itt nem jelentkezik.) 3. fázis: Kidolgozzuk az alkalmazott vagy segítő felvételét, és hamarosan megvalósítjuk. 4. fázis: Bár megtartottuk a vezető szerepet, ezt is egyre megterhelőbbnek érezzük. Nem kapjuk meg azt az örömet, mint régen. 5. fázis: Megfordul a fejünkben, hogy önmagunk helyett kellene beszervezni valakit a cégbe. 6. fázis: Ehhez megtesszük a kellő lépéseket is, megtervezzük, kivitelezzük. 7. fázis: Egyre többet vagyunk távol a cég ügyeitől, és nem halunk bele. 8. fázis: Vagy eladjuk a céget, vagy teljesen átadjuk az irányítást. Akár eladjuk a céget, akár átadjuk valaki(k)nek az irányítást, mindkét esetben tökéletes elengedésnek leszünk részesei. Ez egyben felszabadít, és üressé tesz. Megválni valamitől nem könnyű, akkor sem, ha egy darab papírról van szó, tehát teljesen természetes, hogy ezt az érzést nem akarjuk mihamarabb megtapasztalni.

 70 |

2010. december

Vállalkozói szféra 

Az elválás igénye egy vállalkozóban akár éveken keresztül tartó folyamatot jelenthet. Vannak, akik évtizedekig küzdenek ezzel, mindig vis�szaesve a 0. fázisba, amikor is rádöbbenünk arra, hogy egy csodálatos, csiszolatlan gyémánt van a kezünkben, és mi vagyunk a gyémántcsiszolók. Tudod mit? Egy jól működő vállalkozásnál nem is olyan egetverően nagy probléma, ha nem akarunk tőle megválni, még akkor sem, amikor lelkileg már többször érezzük a terheit, mint a javait. Az óriási probléma akkor van, amikor úgy ragaszkodunk valamihez körmünk szakadtig, hogy az közben tönkretesz bennünket, és csak azt tudjuk racionális érvként felhozni a ragaszkodásunk mellett, hogy: De hát olyan nekem, mint a gyerekem!

Most akkor melyiket szeressem? Melyik a helyes hozzáállás? Az, ha minél előbb útjára engedjük a vállalkozásunkat, és csak a hasznot seperjük be, mint valami lelketlen tőkés-kizsákmányoló-kapitalista – ezt gondolják azokról, akik kizárólag a profitért hoznak létre valamit, és ha ez előző számot figyelted, nagy eséllyel igazuk is van –, vagy pedig ha örökké vele maradunk, és úgy rendezkedünk be, hogy sose kelljen elválnunk? Direkt tettem fel úgy a kérdést, hogy lásd: valahol középen van az igazság. A vállalkozásra nem gyermekként, hanem inkább kismalacként kell tekinteni, akiből bizony a végén hatalmas disznó lesz, amit persze több okból kifolyólag is tarthatunk. A kismalac hasonlat azért jó, mert a vállalkozásoknak eleinte rengeteg törődésre, babusgatásra, terelgetésre van szükségük, de később egy-

| 71



2010. december

 Vállalkozói szféra

re erősebbé kell, hogy váljanak, hogy már ne kelljen attól félni, hogy elviszi őket az egyes feltételezések szerint nem is létező sertésinfluenza. Eleinte szeresd! Eleinte nőj össze vele, de aztán hagyd, hátha a maga útját szeretné járni! És hát az sincs kizárva, hogy nélküled akár sikeresebb is lehet. Vedd észre azt is, ha csak veled lehet sikeres! Nincs rosszabb, mint a magára hagyott, de aztán nem működő vállalkozás. Mint mindennel kapcsolatban, a vállalkozásban is pokolian tudatosnak kell lenni. Azért használom a pokoli jelzőt, hogy érzékeltessem: ez nem ám egy langyos tudatosság, ami úgy néz ki, hogy „Hát, ma van kedvem tudatosnak lenni, de ha holnap nem lesz kedvem, akkor sem dől össze a világ”, hanem egészen pontosan a tudatosság azon szintjét kívánja meg az embertől a vállalkozás, amit jobb érzésű emberek a hátuk közepére sem kívánnak. Kérdés persze, hogy kik a sikeresebb, boldogabb, tartalmasabb életet élő emberek: az általam jobb érzésűnek nevezettek, vagy Te, aki szereted, amit csinálsz, és nem félsz ezt bevallani sem? A választ add meg magadnak, ha szeretnéd, akár karácsony este! Vidi Rita

 72 |

2010. december

Ezt láttuk, melegen ajánljuk 

Ezt láttuk, melegen ajánljuk  Kiskoromban rengeteget sírtam a filmeken. A család már szinte tudta előre, mikor fognak kitörni belőlem a könnyek. Biztosan ismerős számodra is ez az érzés: amikor annyira beleéled magad a történetbe, a szereplők helyébe, hogy együtt sírsz és nevetsz velük. Sőt, biztosan hallottad már ezt a kifejezést: „ez a film nagyon sírós”, vagyis garantált a végén a 3-4 papír zsebkendő elfogyasztása. Ahogy nőttem, cseperedtem, ahogy egyre masszívabbá „tett az élet”, úgy fogytak körülöttem a sírós filmek. Valahogy nehezebb volt már annyira átlényegülni egy-egy film nézésekor, mint zsenge gyermekkoromban. Egyetlen film tudott meghatni, minden újranézés esetén is: a Csodabogár, amiben John Travolta egy agydaganatos férfit játszik, aki először azt hiszi, hogy különleges képességei támadtak. Aztán snitt, hosszú évekig semmi megható… Legnagyobb megdöbbenésemre egy könyv, a Harry Potter utolsó, 7. része volt az, amit szinte végigbőgtem, hosszú síró-szünet után. Dráma, fordulatok, izgalom, tragédia, majd önfeláldozás és katarzis, a jó pedig elnyeri méltó jutalmát, miközben persze a rossz a büntetését – ez a hetedik rész. Legalábbis első olvasatra. Másodszorra már nem zokogtam, de még akkor is megérintett. És tudod mit? Jólesett! Jó volt újra teljesen átlényegülni, beleélni magamat, főleg egy ilyen minőségi történetbe.

| 73



2010. december

 Ezt láttuk, melegen ajánljuk

A könyvet azzal a nagy sóhajjal tettem fel a polcra, hogy „na, ezt az érzést is nehéz lesz nálam felülmúlni”, és már-már beletörődtem abba, hogy ahogy öregszem, úgy lesznek egyre ritkábbak ezek az élmények. Aztán történt valami, amire egyáltalán nem számítottam

Hachiko avagy amit eltanulhatunk a kutyáktól

A férjem egy este furcsa fénnyel a szemében, sejtelmesen mosolyogva, egy DVD lemezt nyújtott át, és ezt mondta: „Ezt a filmet neked látnod kell.” Éppen nem voltam filmnézős kedvemben, és először próbáltam lebeszélni arról, hogy betegye a lejátszóba a lemezt, és elindítsa, de aztán megadtam magam. Ennyire ellentmondást nem tűrő módon nem szokott filmeket ajánlgatni, és ha ő mondja, hogy valami nekem való, az biztosan úgy is van, hiszen nála jobban senki sem ismer. Így aztán bebújtam a takaró alá, és elkezdtem nézni a filmet, amelynek egyetlen szó volt a címe: Hachiko, és egyetlen mondatot fűztek a címhez: Igaz történet alapján. Na, gondoltam magamban, ha igaz történet, akkor csak jó lehet, elvégre köztudott, hogy az élet írja a legjobb sztorikat. A valóságban Hachiko 1923. november 10-én született, és az akita fajtához tartozott. Gazdáját, Hiesabura Ueno professzort minden reggel elkísérte a vasútállomásra, délutánonként pedig ugyanott várta, hogy visszaérkezzen, és együtt menjenek haza. A filmben, Richard Gere volt Hachiko gazdája, de nem a 20. század elején játszódik a történet, hanem napjainkban. A Gere által megfor-

 74 |

2010. december

Ezt láttuk, melegen ajánljuk 

mált Parker Wilson is egyetemi tanár, és vonattal jár a munkahelyére. Hachiko, a kutya, annyira szereti és ragaszkodik hozzá, hogy egy reggel utána szökik, és elkíséri az állomásra, majd délután ott várja az állomás előtti téren, és együtt mennek haza. Wilson először megszidja Hatchikót, hiszen nem szabad elhagynia az udvart, de végül meglágyul a szíve, és reggelente együtt mennek a vonathoz, délután pedig együtt mennek az állomásról haza. Így telik el körülbelül egy év, amikor Wilson egy egyetemi előadás közben agyvérzést kap, és azonnal meghal. A film ezen részénél döbbenten ültem fel az ágyban, és lerúgtam magamról a takarót. Nem, nem sírtam. Egyszerűen megdöbbentem. Alig tartottunk a film harmadánál, és mivel nem ismertem Hachiko eredeti történetét, fogalmam sem volt, mi ennek az egésznek az értelme. Aztán persze tovább néztem a filmet, és minden értelmet nyert. Hachiko nem találta a helyét otthon, sőt jóformán sehol, csak és kizárólag a vasútállomáson várakozva volt valamennyire nyugodt. Ott ült és várt minden nap, tűző napsütésben, szakadó esőben, hideg szélben és hóesésben, és figyelte, megérkezik-e a vonattal szeretett gazdája. Éveken át várt. Próbáltak neki más gazdát keresni, de Hachiko nem engedett, azonnal megszökött, és várta tovább gazdáját az állomáson. Több mint kilenc évig. Kilenc év! Egy ember életében is sok, egy kutyáéban pedig maga az egész élet. Az igazi Hachiko még életében szobrot kapott ott, ahol egész életében ült és várt, a Shibuya állomáson. Az igazi Hachiko | 75



2010. december

 Ezt láttuk, melegen ajánljuk

részt vett saját szobrának felavatásán, majd körülbelül egy évre rá, 1935. április 8-án örökre elment, szeretett gazdája után. Hachiko Japánban a hűség és a lojalitás nemzeti szimbóluma, mind a mai napig. Szobra még mindig ott áll a Shibuya állomáson, és minden évben, április 8-án, kimondottan az ő tiszteletére rendeznek ott ünnepséget. Amikor azt mondom, hogy szeretet, akkor a feltétel nélküli odaadás és elfogadás jut eszembe, amit szerintem az ember legjobb barátjától, a kutyáktól lehet a leginkább eltanulni. Érdemes is eltanulni, mert csak az tud szeretni és csak azt lehet szeretni, aki tudja is, hogy mi az, hogy szeretet. Vidi Rita

 76 |

2010. december

Rekeszizom masszázsszalon 

Rekeszizom masszázsszalon A karácsony-forgatókönyv Kelemen Kata írása

 A karácsony valami olyasmi számomra, mint a szülés. Elismerem, hogy ez így elég meredeken hangzik, de ígérem, hogy lesz értelme. Szóval, amikor az első gyerekemmel lettem terhes, borzasztóan készültem a szülésre. Mindent elolvastam, amit csak lehet, és mindenről határozott elképzeléseim voltak. Elképzeltem, hogy bordásfalnak támaszkodva vajúdok, vagy gigászi labdán rugózom, miközben a férj a keresztcsontomat masszírozza a szüléspozíciók-jógán tanultak szerint, én pedig aranyfonál légzéstechnikával fogom átvészelni a fájdalmasabb órákat. Mindent szépen le is írtam a Szüléstervembe, amit gondosan becsomagoltam a kórházi tatyómba. A Szüléstervben azonban sehol nem szerepelt az „Asszonyom, nagyon rossz a baba szívhangja, azonnali császármetszésre van szükség” mondat elhangzása. Innentől aztán se labda, se aranyfonal légzés, se gyertyák, csakis vegytisztán vakító műtőfény, és tömény rettegés, hogy nehogy valami baj legyen. Végül nem lett, hála az orvosi szakértelemnek és a Gondviselésnek, én mégis nagyon sokáig úgy éreztem, hogy kimaradtam valamiből. Én életet akartam adni, elképzeltem életem legfontosabb pillanatát, hogy milyen lesz, amikor ténylegesen átlényegülök anyává, és sírva fakadtam, amikor a 6 hónappal később szült barátnőm elmesélte, hogyan hozta világra a gyermekét egy kádban vajúdva. | 77



2010. december

 Rekeszizom masszázsszalon

A karácsonyt is mindig elképzelem. Bár nem írok Karácsonytervet (egyelőre), de mindig megfogalmazódik a tökéletes karácsony forgatókönyve a fejemben már valamikor október végén. Látom a csodálatos, bronz összhatású díszekbe öltöztetett fát, amelyet a gyerekre való tekintettel pár éve már kötött pulcsis rénszarvasokkal is megspékelünk. Látom magamat, amint ízléses köténykében sütöm a mennyei mézeskalácsot, aminek illata belengi még a folyosót is. Elképzelem az aprók csillogó szemeit, ahogy várják a Jézuska csengetését, és rohannak a fához megnézni az ajándékokat. És természetesen látom a gasztronómiai remekművektől roskadozó asztalt, és ezzel együtt a férj elismerő tekintetét, amellyel nyugtázza, hogy igen, egy szakácszsenit vett feleségül. A Karácsony-forgatókönyv sajnos rendre hasonló sorsra jut, mint a Szülésterv. Valaki mindig átírja, aztán hatalmas csalódás lesz a vége. Tavaly például olyan gasztronómiai remekművet alkottam ebédre, hogy a férj nem tudott önmérsékletet tanúsítani és úgy teleette magát, hogy egész délután csak fetrengett. Aztán pont, amikor csengetett a Jézuska, mintegy végszóra ki kellett rohannia a WC-re, így az angyalszárnyak suhogása helyett az ő rosszullétének hangjait hallhattuk. Egy másik karácsonyt olyannyira túl-gasztronomizáltam, hogy reggel héttől délután ötig gyakorlatilag ki sem mozdultam a konyhából, a csini kötényem egy koszlott ronggyá avanzsált, aztán porcukortól ragacsos hajjal, kissé reszketeg térdekkel, hullafáradtan énekeltem a Mennyből az angyalt, majd fél 9-kor (még a desszert előtt) elaludtam a kanapén, és csak másnap reggel ébredtem fel, irdatlanul elfeküdt nyakkal. Olyan is volt, hogy előre meg nem fontolt szándékkal hihetetlenül magasztos hangulatba kerültem, eggyé szerettem volna válni a karácsony szellemével, ezért indítványoztam a szüleimnek és a tesómnak, hogy énekeljünk zsoltárokat, vagy menjünk el gyalog a térdig érő hóban az éjféli misére. De a többi családtagom nem volt hajlandó osztozni az áhítatomban, és se énekelgetni nem akartak gyertyafénynél, se a mínusz 10 fokban több kilométert sétálni, csak a tévét bámulták egy pohár borral a kezükben. Én meg ott maradtam egyedül a nagy

 78 |

2010. december

Rekeszizom masszázsszalon 

magasztomban, és nagyon dühös voltam a földhözragadt családtagjaimra. Gyakorlatilag nem tudok egy karácsonyi forgatókönyvet sem, amelyik szépen rendben megvalósult. A második terhességem vége felé előkerült a táskám egyik oldalzsebéből az igencsak leharcolt Szülésterv. Hangosan kacagtam. Hihetetlennek tűnt, hogy nekem tényleg az volt a fontos, hogy milyen CD szóljon a szülés közben, és milyen illatgyertya égjen a szülőszobán. A szülés nem a szülésért van, hanem a gyerekért. És bizony: vaníliás illatgyertya nélkül is anyává lettem. Másodjára már nem sírtam napokat, amiért újfent nem sikerült természetesen világra hoznom a lányomat, hanem tiszta szívvel tudtam örülni annak, hogy egészséges gyermekem született. Be kell vallanom, hogy karácsony-ügyben már nem vagyok ennyire fejlődőképes. Mindenki tudja, hogy a karácsony lényege nem a drága ajándék, nem a nagy zabálás, és nem is a félhóttra gürizett családanya, hanem az együttlét és a szeretet. Igen. Idén csak erre fogok koncentrálni. Nem főzök 5 félét, csak egy egyszerű harcsapörköltet csuszával. Nem készítek saját kezűleg fenyődíszeket, mert nincs kézügyességem és kitartásom sem, és csak idegbeteg leszek a félkész, béna díszek gondolatától. Bár jajj, milyen jól nézne ki a tv-szekrény fölé kifeszítve egy 24 zsákocskából álló adventi naptár. Azt tutira megvarrom! (Ne felejtsem el megnézni, hogy az anyag passzoljon a rénszarvasok kötött pulóverével!) A napokat jelző számokat mézeskalácsból fogom kisütni, így egész decemberben karácsonyillat lesz nálunk! A harcsapörkölthöz pedig sütök olyan isteni süteményt, amit tavaly Judit barátnőm ajánlott, bár azt mondta négy és fél órát kínlódott, mire összerakta az egyes részeket, de nekem tutira gyorsabban fog menni. És idén az ajándékokat nem az utolsó pillanatban fogom beszerezni eszement módon őrjöngve a parkolási katasztrófa-helyzet miatt, hanem már októberben megrendelek mindent a netről… Várjunk csak! Hiszen ez egy forgatókönyv! Nem hiszem el, hogy még csak október közepe van, de már összeállt

| 79



2010. december

 Rekeszizom masszázsszalon

a fejemben a forgatókönyv, most már úgysem fogok tudni szabadulni tőle, mert kell az a naptár és kell az a süti! Mondom én, hogy karácsony-ügyben nem vagyok fejlődőképes. Nem baj, annyi azért bizonyos, hogy a férj ebédre csak egy kis ropit fog kapni. Kelemen Kata

 80 |

2010. december

ITech – az információ hatalom 

ITech – az információ hatalom, csak tudnunk kellene már használni…

Oroszlán vagy hiéna akarsz lenni? Avagy létezik a szellemi terméket létrehozók iránti tisztelet?

A VírusKommandó.hu írása

 Fantasztikus változásokat hozott az életünkbe az információtechnológia rohamos fejlődése. A legszembetűnőbb változások a következők voltak, ezeket minden bizonnyal te is érzékelted: A számítógépek „ereje”, vagyis számítási képessége óriási, ugrásszerű fejlődést mutat évről évre. Ami tavaly még gyorsnak számított, az idén már elavultnak tűnhet az új szériák megjelenésével. A számítógépek agya, a processzor, legalább évente megduplázza számolási képességét, ami azt jelenti, hogy egy-egy „számítási feladat” időtartama a felére csökken. Minden évben feleződik az idő, és duplázódik a teljesítmény. (Ez persze számszakilag nem fejezhető ki ilyen egyszerűen, de ha azt elkezdeném boncolgatni, nagyon száraz lenne, és nem is kell ilyesmit fejből tudnod. A növekedés és fejlődés ütemének elve a fontos.) Ugyanilyen ugrásszerű növekedést mutatnak a videokártyák terén a technológiai fejlesztések. A videokártya számítógépünk képi megjelenítésének lelke, ha egy videokártya gyenge, akkor az megkeserítheti magát a számítógép-felhasználást is. Manapság már olyan videokártyákat | 81



2010. december

 ITech – az információ hatalom

gyártanak, amelyek egymagukban felveszik a teljesítménybeli versenyt egyes, tavalyi konstrukciójú, komplett számítógépekkel. A játékok és a vizuális megjelenítésen alapuló dolgaink – főként a filmeknél, videóknál jelenik ez meg – lehetőségei határtalanul kitárultak. Az internet olyan izgalmas, mozgalmas, színes, életteli felületté vált, ami néhány éve még teljesen elképzelhetetlen volt. Amiben biztosak lehetünk, az, hogy a technológia feltartóztathatatlanul fejlődik: egyre erősebb számítógépekkel internetezünk, egyre szélesebb sávokon, és ezekre a fejlesztésekre szükségünk is van. Ez a fejlődés óhatatlanul vonzza magával a nem fizikai eszközeink fejlődését is – ez az web maga –, ami által mi, emberek is sokkal gyorsabban fejlődünk! Gondolj bele, alig tíz éve, ha valamilyen információra volt szükséged, akkor a legjobb esetben is a könyvtárba kellett elmenned, a legrosszabb esetben meg a könyvtáron kívül is még számtalan helyre. Most meg elég beírni a keresőmezőbe a kulcsszót, amivel kapcsolatban információt szeretnél, és tádámmm, egy szempillantás alatt eléd tárul legalább harmincezernyi válaszlehetőség. Szabadok lettünk. Már csak az a kérdés, mire megyünk ezzel a nagy információs szabadsággal... Ez eddig mind szép és jó, mondhatnánk „pestiesen”, de ahogy nincsen rózsa tövis nélkül, úgy fejlődés sincs hátrányok nélkül, kizárólag előnyökkel „ellátva”.

Áldás és egyben átok: az adatok tárolásának fejlődése Az adattárolás technológiájára, az adattároló eszközök fejlődésére is igaz az, amit az első két pontban tárgyaltunk: rohamos, ugrásszerű fejlődés, és egyben egyre olcsóbb, egyre kézreállóbb, felhasználók számára szinte élményszerű technológiai megoldások megszületése. Az adatokat ugyebár eleinte a számítógép merevlemezén, a winchesteren tároltuk – azelőtt pedig például mágnesszalagon –, aztán persze megszület-

 82 |

2010. december

ITech – az információ hatalom 

tek a külső adathordozó eszközök is, de ezekkel mindig az volt a gond, hogy nagyon kevés adat fért el rajtuk. Ugyanakkor ez szerintem előny is volt, mert tényleg csak a fontos adatokat tároltuk. Manapság, amikor nemhogy megabájtok, gigabájtok, hanem egyenesen terabájtok állnak az otthoni felhasználók rendelkezésére, minden, ami az adattárolással és az adatokkal kapcsolatos, elért egy kritikus elértéktelenedési szintet. Az elértéktelenedés, az olcsóvá válás persze a pénztárcánk számára kedvező, de az adataink számára egyenesen életveszélyes: olyan slendriánul, lazán, felelőtlenül gondolunk az adataink védelmére, ami még 2-3 évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Mivel rengeteg adatot tudunk tárolni, nincs már számunkra értékük. Ez nagyon veszélyes, amikor a saját adatainkról van szó, de ugyanilyen veszélyes akkor, amikor mások szellemi termékéről beszélünk. A Google fennhangon hirdetett egyik legfontosabb célja, hogy digitalizálja a világ összes könyvét. Gondolj bele, 10-15 évvel ezelőtt hogyan jutottál hozzá könyvhöz: bementél a könyvesboltba, megvetted, hazavitted, elolvastad, majd nagy becsben tartottad. Ma hogyan jut hozzá az internetező társadalom egy oszlopos tagja – egy-két év alatt minden felhasználó azzá válik – egy könyvhöz általában? Megkérdezi az ismerőseit, hogy rendelkeznek-e az adott könyv digitális változatával, és ha igen, legyenek szívesek elküldeni e-mailben.  Rákeres a neten a „könyvcím pdf ” kifejezésre, és reménykedik, hogy talál is valamit.  Fórumokon, zárt oldalakon érdeklődik, puhatolózik.  Torrenten letölti.  Warez oldalakról emelt díjas SMS-ért cserébe letölti.  Fizetős ftp oldalakról tölti le. 

| 83



2010. december

 ITech – az információ hatalom

Ez mind-mind legális, törvényes módja a könyv beszerzésének. Magyarországon, állampolgárok számára abszolút lehetséges mód, hogy valahonnan letöltik bármilyen termék – könyv digitális változata, film, játék stb. – digitális megfelelőjét. Senki nem fogja rád törni az ajtót, amiért letöltesz. Nincs mennyiségi limit sem. Bármennyit le lehet tölteni. A törvény nem tiltja. A törvény a jogvédett tartalmak megosztását és feltöltését tiltja. És itt van a probléma első fázisa: te, mint laikus, őszintén jóindulatú letöltő, mégis csak részt veszel valami rosszban, mert valaki bűnét realizálod a letöltéseddel. Ez egy ördögi kör: amíg te maximálisan törvényes is vagy, addig másokat teszel szabálysértővé, sőt, súlyos esetekben bűnözővé. Akkor is, ha egy arctalan, személytelen folyamaton keresztül jut el hozzád az adott könyv digitális verziója.

Most akkor kinek akarjunk jót? Azzal, hogy az információ könnyen megszerezhető, a végletekig olcsó formában is akár – tehát ingyen –, magunknak egyszerre teszünk jót és rosszat is. Jót teszünk, mert kíméljük a pénztárcánkat, és ha egy könyv digitálisan nagyon tetszik, akkor nagyon nagy a valószínűsége, hogy egyszer csak, amint lesz rá lehetőségünk, megvesszük igazi könyv alakban is. Elvégre még mindig jobb olvasni könyvből, mint monitorról. De amiért rosszat teszünk, hogy amit olcsón, sőt, ingyen szerzünk meg, az nagy valószínűséggel éppen annyit is ér számunkra, amennyiért MEGVETTÜK. Semennyit.

 84 |

2010. december

ITech – az információ hatalom 

Csak gondolj bele, hány olyan könyvet szereztél már be digitálisan, amit sosem olvastál még, és soha nem is fogsz olvasni. Beszerezted, letöltötted, mondván: jó lesz majd valamire, egyszer még jól jöhet. Ha teljes egészében távol tartanánk magunkat az összes letöltési lehetőségtől, az mindenki számára rossz lenne. Ugyanis az írók számára van az alacsony számú eladásoknál is rosszabb mutató: az alacsony ismertségi mutató. Vannak olyan írók, akik azt vallják: inkább olvassanak ingyen, de legalább olvassanak! Így is szert lehet tenni világhírnévre, aztán ezt a hírnevet másképp is lehet kamatoztatni, mint könyveladásokból. Tehát biztosan nem megoldás az, hogy kész, elzárjuk a letöltőcsapot, és újra sorban állunk a könyvesboltoknál, és kikiáltjuk sátáninak azt, aki le merészel tölteni bármit is. De ha behozzuk a képbe a szeretethez szorosan kapcsolódó TISZTELET érzését, és amikor legközelebb letöltünk valamit, akkor adunk pár csendes percet arra, hogy végiggondoljuk, micsoda óriási munka, micsoda teljesítmény, mennyi álmatlan éjszaka, mennyi kiadás, men�nyi munkaóra és hány ember munkája van abban, hogy mi azt a könyvet letölthetjük, akkor talán sikerül visszatérni a normális keretek közé.

Oroszlán vagy hiéna? Bármilyen furcsa, nekem számtalanszor példaképeim az állatok. Például az oroszlán, amelyik békésen szundikál az antilopcsorda mellett. Mindenki tudja, hogy éppen jól van lakva, és most órákig, vagy akár napokig nem fog enni – vagyis nem fog vadászni –, mert egyszerűen pontosan tudja, mennyi az elég. Nem eszik egy falattal sem többet, mint amennyire szüksége van.

| 85



2010. december

 ITech – az információ hatalom

Ha érezzük a tiszteletet a könyveket, filmeket, zenéket, játékokat létrehozó alkotók iránt, és falánk hiénák helyett oroszlánoknak tekintjük magunkat, akkor minden bizonnyal ez a fájletöltős, digitálisan beszerzős, rengeteg adatot tárolós dolog is egy normális, emberhez méltó mederben tartható. És akkor mindenki szeretni fog mindenkit. Vírus Kommandó

 86 |

2010. december

Számmisztika varázstábla 

Számmisztika varázstábla 2010. december 15-től 2011. január 15-ig

Mátyás Anitának, a Minerva Capitoliuma tündérboszorkányának írása

 A Varázstáblában a hónap minden napját rezgéseire bontva láthatod. A megjegyzések a sorsszámra vonatkoznak, arra, hogy milyen sors vár arra a dologra, amit az adott napon elindítottál. A kulcsszavak közül bármelyiket behelyettesítheted a számokhoz, nem csak azt az egyet, amit én beírtam. A decemberi hónap a sok-sok hármas miatt, különleges hatással lesz az emberekre az idén. 7 olyan nap van, ahol háromszoros rezgéssel képviselteti magát, az összes többi napon kétszeres erővel bír. A 3-as jelentései: anya, nő, szeretet, szerelmes nő, kommunikáció, ötletek, vidámság, kreatív, megvalósítás, gyarapodás… Használjuk ki ezt a hónapot, mert legközelebb csak 2019-ben lesz lehetőségünk, hogy nőies kreativitásunkat, a teremtőerőnket ilyen sokszoros univerzumi rezgésekkel megtámogatva 1 hónapon keresztül élvezhessük, kamatoztathassuk! 17 – keressük a változás, a változtatás lehetőségét, merjünk mások lenni, új és régi terveinket megvalósítani. | 87



2010. december

 Számmisztika varázstábla

20 – a bőség és a gyarapodás lehetőségét rejtegeti, de csak azoknak, akik cselekednek is, nem csak tervezgetnek. 21 – a szeretet és megbocsátás jegyében teljen. Engedjük el a sérelmeket, a haragot, hiszen a téli napforduló napján csak úgy tudunk szeretettel feltöltekezni, ha előtte kiürítjük a „felesleges” testi-lelki bajainkat, szenvedésünket, és így a legmagasabb rezgésű energiával feltöltekezve felvértezzük magunkat a hosszú télre. 22 – teremtő nap, nagy lehetőség a saját projektek, vállalkozások beindítására. 24 – szenteste – a szeretet adása és befogadása, az ajándékozás öröme, a megvalósítás napja. Ne csodálkozzunk, ha hirtelen változás, új nézőpont fészkeli be magát a fejünkbe ezen a szeretetteljes napon. 27 – ne engedjünk semmilyen csábításnak, ami eltántoríthat a terveinktől, hozzunk szívbéli döntést a felmerülő helyzetben, csak így találjuk meg a belső harmóniát hosszú távon. 29 – szintén teremtő nap. Ha engedjük a kreativitásunkat szárnyalni, és az intuíciónkra hallgatunk, a pénz és bőség kíséri az ezen a napon elkezdett (és folyamatában befejezett) ötleteinket, dolgainkat. 31 – szilveszter – annak, aki tervszerűen kezd ezen a napon valami új, saját ötletbe, nagy szerencse és önmegvalósítás lesz a jutalma. BÚÉK!

A 2011-es évről Ez az év a munka éve lesz. A hosszú, kemény munkával elért sikert és pénzt jelenti azok számára, akik szeretik, amit csinálnak, hajlandóak tervezni, és szabályok szerint véghezvinni, amibe belekezdenek. Ebben az évben mindehhez kitartás kell. Szükséges a mások segítése, az igazságos döntések, racionális énünk előhívása és használata. 2011 a „saját lábon állás”, önállósodás lehetőségét hordozza, amit az új beállítottsággal, a lehetőségek kihasználásával, a változtatások-

 88 |

2010. december

Számmisztika varázstábla 

kal, önmagunk és a munkánk szeretetével érhetünk el. Ne felejtsd el: „Aki szereti a munkáját, az egy napot sem dolgozik.” A januári hónapban ismét az egyes érzelmi szám rezeg (kezdet, erő, alkotás, önmegvalósítás, ÉN, függetlenség, önállóság, teremtés) – tehát az októberi hónaphoz hasonlóan nagyon jó a dolgaink új alapokra helyezéséhez, az újrakezdéshez, és mindenféle saját munka elkezdéséhez. Dédelgetett terveidet vedd elő, alakítsd át működő megvalósítható projektté, kalkulálj be minden lehetőséget, és a buktatókra dolgozz ki megoldásokat! Tégy meg mindent egy jó kezdetért! 1 – nagyon jó nap, ha már a konkrét terveid megvannak. 4 – újhold napja – az elért sikereidet oszd meg másokkal is; érdemes belekezdeni valami újba, és megvalósítani azt. 6 – a társkapcsolatok harmonizálására nagyon jó. 7 – 8 – ne kezdjünk új dolgokat, hanem a régieket fejezzük be! 11 – remek nap spirituális énünk kibontakoztatására, testi-lelki gyógyulásunkhoz. 12-től 20-ig – „fájdalmas napok” lesznek, amik mindenféle kapcsolatunkban változásokat hozhatnak. Lelkiekben lehet, hogy megviselnek az előtérbe kerülő problémák, de ezek a napok alkalmasak a régóta nem jól működő kapcsolatok feldolgozására, és a „visszahúzó emberek” elengedésére. Tudni kell, hogy a lelki dolgok fájdalmai mellett ezek a napok a legjobbak egy határozott döntés meghozatala után az újrakezdésre (bármiről is legyen szó).

Milyen kapcsolatokról álmodtál gyerekkorodban? Nagyanyám szerint: „Isten, mindig ad rá módot, hogy kilépjünk egy rossz kapcsolatból.” | 89



2010. december

 Számmisztika varázstábla

– Na, de mikor? – kérdezhetjük Amikor végre elég értékesnek érezzük magunkat ahhoz, hogy ne csináljuk tovább, ne tűrjük tovább, azt, amiben élünk (és magunkban ellene lázadunk). Január 12 és 20 között, mint írtam, „fájdalmas napok” lesznek. Ez azoknál az embereknél erősödik fel igazán, akik rossz kapcsolatokat ápolnak maguk körül. Legyen ez párkapcsolati, baráti, szülő-gyermek vagy munkakapcsolati viszony. Ez idő alatt újra átélhetjük a legrosszabb és legmegalázóbb helyzeteket fizikailag vagy gondolati szinten. Függőségben vagy áldozatnak érezhetjük magunkat testileg és lelkileg. Nem tisztem senkit uszítani a jelen helyzetből való kitörésre. Nem nekem kell eldöntenem, hogy a meglévő helyzet és a kapcsolataid építenek-e téged, vagy gátolnak a saját egyediséged megélésében, a negatív jelzőkön, esetleges veréseken kívül az agresszió milyen formájának elviselését kényszerítik rád. Egy-két dolgot azonban tudok:    





Nem azok élnek rossz kapcsolatokban, akik mindig rosszul választanak. Nem a gyerekekért és a párod pénzéért kell bennemaradni egy rossz társkapcsolatban. A testi-lelki bántásokért a bántalmazó a felelős, viszont a saját gyógyulásáért és önállóságáért az, aki eddig elviselte. Aki kordában akar tartani (hogy ilyen-olyan, valamilyen, haszontalan vagy), annak bármilyen indok elég lehet arra, hogy legközelebb is bántson. Mindig találni fog okot rá. A testi-lelki erőszak nem a megfelelő módja annak, hogy másokon vezessük le az idegességet. Nincs olyan párkapcsolati, baráti, munkatársi „szerep”, amely indokolná a másik folyamatos megalázását. Nem másnak kell megfelelned, hanem magadnak.

 90 |

2010. december

Számmisztika varázstábla 

Tudom, hogy a legnehezebb időszak az egyedülléttel (az önállósággal) kezdődik. De azt is tudom, hogy amíg félünk, függünk valaki mástól, addig nem tudjuk a saját utunkat járni. Márpedig minden ember egyedi és megismételhetetlen lény, aki szabad akarattal rendelkezik, és a saját útja bejárására született. Senkinek nincs joga, lehetősége és módja hatást gyakorolni rád, eltéríteni az utadtól, az álmaidtól, csak akinek hagyod… vagyis, akitől félsz. Ez a hét alkalmat nyújt majd arra, hogy átéld a lelked fájdalmát, és el tudd dönteni, hogy a megszokott módon éled tovább az életedet, vagy megbirkózol a félelmeiddel, és minden erődet önmagad „felemelésére” összpontosítod… … és rájössz, hogy a félelmeden kívül semmi nem tart vissza a változástól. Engedd el a félelmeidet! Te egy nagyszerű és kerek egész ember vagy, akit mások kritikái, bántásai nem zökkenthetnek ki az önálló gondolataival és cselekedeteivel felépített sikeres újrakezdéstől, hiszen a megoldásra váró kapcsolatok, élethelyzetek azt jelentik, hogy van terve velünk az Univerzumnak. „Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!”(Paulo Coelho) Befejezésül, álljon itt Nefertiti (A Nevedben A Sorsod asztrológusának) előrejelzése a „fájdalmas napok” időszakára. 2011. 01. 12–2011. 01. 20.: Különös fényszögállás lesz ezekben a napokban. A Szaturnusz, a Hold, és a Nap T-kvadrátot alkot. Szaturnusz: karmabolygó, határok, struktúra, biztonság, merev, józan.

| 91



2010. december

 Számmisztika varázstábla

Hold: anya, kedély, érzés, álom, ösztön, tudattalan, fantázia, megérzés. Nap: apa, féri, akarat, aktív, tudatos, éber tudat. Szembe kell itt néznünk a tudatos és tudattalan ösztöneinkkel; problémák a családdal, hangulati ingadozások, fejlődési válságok várhatók. Mindezek nagy kitartásra, higgadtságra, önmagunkkal szembeni hűségre intenek minket, mert ellenkező esetben gátlásosak, elkeseredettek, lelkileg zárkózottak lehetünk. Ez a fényszög elnyomja érzéseinket, vágyainkat, bizalmatlanná válunk mások iránt. Január 15-én a Merkúr együtt áll a felszálló holdcsomóponttal: okos döntéseket kell hoznunk. Szintén január 15-én a Hold és a Neptunusz diszharmonikus fényszögben lesz egymással. Hold: anya, kedély, érzés, álom, ösztön, tudattalan, fantázia, megérzés. Neptunusz: látomás, inspiráció, önfeláldozás, vágyódás a határtalanságra. Megváltás után vágyódás, teljesíthetetlen elvárások az élettel, szeretettel szemben. Álomvilágba menekülés, hallucináció, függőség, elégedetlenség, csalódás. Január 18-án a Hold diszharmonikus lesz a Vénusszal, a szeretet, a Merkúrral, a kommunikáció, és a Plútóval, a mindent elsöprő változás bolygójával. Próbáljunk meg ezeken a napokon türelmesek, toleránsak lenni, szeretettel fordulni mások iránt, leülni, megbeszélni a fájdalmainkat, és döntsük el, hogy akarjuk-e az eddigi életünket, vagy jöhet a mindent elsöprő változás.

 92 |

2010. december

Számmisztika varázstábla 

A 2011. december–2011. január havához tartozó varázstáblát a napokkal, és a hozzájuk tartozó instrukciókkal letöltheted innen: http://www.hosnok.hu/minerva/varazs2010december.pdf Tőlem a http://nevedbenasorsod.hu honlapon tudsz még olvasni. Szeretettel: Mátyás Anita A HősNők számmisztikai tanácsadója

| 93



2010. december

 Környezettudatosság női szemmel

Környezettudatosság női szemmel Zöld karácsony, avagy a fenntartható szeretet nyomában Márton Anikónak, a Tudatos Lét online magazin főszerkesztőjének írása

 Ez a cím aztán furcsa egyvelege a közelgő ünnepnek, meg a fenntarthatóságnak, és egyáltalán, hogy kerül ebbe a rovatba a szeretet, és miért pont zöld a karácsony? Főképp azért, mert a fenyőfák leginkább zöldek, még akkor is, ha egyre többen választják a kivágott fák helyett földlabdás, kertbe kiültethető, vagy épp évekig használható műfenyő társaikat. Persze, a dizájnerek ezen a területen sem ismernek határt, volt már egyik évben divat a fehér, vagy épp fekete színű, tavaly pedig rózsaszín műfenyők virítottak néhány dekorációs bolt kirakatában. Szó se róla, vonzotta a tekintetet, de azért, ha lehet, maradjunk természetes színénél, és legyen a fenyőfa zöld. Sőt, amennyire lehet, maradjunk az ünnepen, az ünnep körüli napokban is természetesek, és éljük meg környezetbarát módon, semmiképpen ne vezéreljen egyfajta versenyszellem, hogy minél több dísz ékítse fánkat, minél több sütemény tegye próbára ízlelőbimbóinkat, minél több és nagyobb ajándék kerüljön a fa alá, miközben mi magunk ott sem vagyunk, mert saját magunkkal és az idővel versenybe szállva szeretnénk teljesíteni. Azt nem tanácsolom, hogy legyen ez a nap is olyan, mint a többi, mert az ünnep kell, ünnepelni jó, a feltöltődéshez, a mindennapokból való ki-

 94 |

2010. december

Környezettudatosság női szemmel 

szakadáshoz is szükséges, de számtalan dologban tehetünk azért, hogy se saját erőnket, se a Föld rendelkezésünkre álló kincseit ne zsákmányoljuk ki. Évek óta örvendetes megfigyelni, hogy egyre többen készítenek családtagjaiknak, barátaiknak saját készítésű, kreatív ajándékot. Ki mihez ért, ki miben ügyes, rengeteg kreatív technika áll rendelkezésünkre, igaz, ehhez figyelni kell azokra, akiknek szánjuk, hogy minek is örülnének a legjobban. Semmiképpen sem tanácsos az utolsó napokban, kapkodva vásárolni valamilyen tucatterméket, csak hogy „letudjuk”. A karácsonyban éppen az lenne a lényeg, hogy ne letudni akarjuk, hanem megélni. Megélni a készülődést, már hetekkel az ünnep előtt gondolkodni, ráhangolódni, díszíteni, előkészülni, ezekbe a feladatokba bevonni a család apraja-nagyját is, és együtt felhőtlen és örömteli pillanatokként megélni a közösen töltött időt. Lehet, hogy a közös mézeskalács-sütés után szalad majd a konyha, minden csupa liszt lesz, de gyerekeink alkotó öröme, csillogó szeme sokáig elkíséri hétköznapjainkat, és ők is sokáig fognak rá emlékezni. Legyen úgy a szeretet ünnepe a karácsony, hogy tudatosan megteremtjük ezeket a közös időket, szervezzünk be barátokat is, akik szívesen részt vesznek az előkészületekben. Mi a mai napig emlegetjük kisebb baráti, családi körben azt a pár évvel ezelőtti első advent hétvégi szombatot, amikor páran ös�szegyűltünk, az étkező asztalt kihúzva, és arra mindenféle kreatív eszközt, tárgyat közösen pakolva alkotni kezdtünk. Adventi koszorúkat, magunknak és barátainknak, valamint kisebb ajándéknak szánt tárgyakat kreáltunk. Remek hangulat volt, a sütőben illatozó finomság készült a délutáni teához, közben jókat beszélgettünk, készültünk, felidéztünk, emlékeztünk, hangolódtunk. Arról se feledkezzünk meg, ha nem a média sugallta termékek irányába fordítjuk figyelmünket ajándékozás terén, hanem ténylegesen arra figye| 95



2010. december

 Környezettudatosság női szemmel

lünk, hogy azoknak, akiknek adni szeretnénk, figyelemmel adjunk, akkor sokkal többet nyújthatunk át a karácsonyfa alatt. Nem forintban kifejezve többet, hanem igazi értékben többet! Egyfajta trend lett az elmúlt években, és nagyon jó irány, miszerint ne a sokadik háztartási tárgyat válasszuk, hanem adjunk élményt. Nagyon kedves dolog például a saját készítésű, az ajándékozónál beváltható utalvány: ritkán találkozó barátoknál egy közös teázás, kávézás, közelebbi családtag esetén közös kulturális élmény, színház vagy koncert, elfoglalt, és esetleg feledékeny párunk esetén olyan naptár készítése, amely a korábbi közös utazások, élmények fotóin túl kiemelve tartalmazza a fontos családi ünnepek időpontjait. Számtalan lehetőség, ötlet, amely egyénre szabható, és amely sok ember számára többet jelent, mint egy készen vásárolható termék. Természetesen az is hangsúlyosan szerepet játszik ezekben a személyes ajándékokban, hogy amíg készítjük, amíg foglalkozunk vele, addig is az adott személyre gondolunk. És valahol itt kezdődik a figyelem és a szeretet ennek az ünnepnek kapcsán. Szinte elcsépeltnek tetszik, hogy ne csak azon a néhány napon szeressünk, vagy mutassuk ki szeretetünket. No, de hogyan is kellene egyik évről a másikra ezen változtatni? Hát úgy, hogy mi változunk. A mi hozzáállásunkon múlik, hogy mennyire lesz szeretetteli az ünnep, és mennyire tesszük igazán ünnepé. Mi kezdjünk változni és változtatni, mutassunk jó példát, merjük elmondani azoknak, akiket érint, hogy idén legyen más a karácsony és az advent. Legyünk úttörők ezen a területen is! Az én családomban többen fellélegeztek, amikor pár éve elmondtam, hogy azt szeretném, hogy csak a gyerekek kapjanak ajándékot, és mi, felnőttek maximum apróságot készítsünk egymásnak, de leginkább legyen az ajándék az, hogy időt töltünk együtt. Kiderült, szinte mindenkinek nyűg volt a szokássá vált ajándékozás, és mindenki nyitottan és örömmel

 96 |

2010. december

Környezettudatosság női szemmel 

fogadta a kezdeményezést. Pedig csak visszatértünk őseink hagyományaihoz, a terített asztalhoz. Amikor az volt az ünnep, hogy más terítő került az asztalra, elővették az ünnepi étkészletet, csodaszép, saját készítésű dekorációt helyeztek el, és nagyszerű ételeket fogyasztottak. És a legfontosabb, hogy együtt voltak. Ne rohanjunk hát a közös családi ebéd után, igyuk meg békésen a kávét, beszélgessünk, játsszunk a gyerekekkel. Ezek az élmények sokkal tovább fognak tartani, és később is jó szívvel fogunk rájuk emlékezni. Ne csak az egymás iránti figyelem és szeretet kísérje ezt az időszakot, hanem bolygónk, a Föld iránt érzett tiszteletünket, érzéseinket is tudjuk szeretetté formálni! Fordítsunk figyelmet arra is, hogyan tehetünk környezetbarát lépéseket! Ha eddig még ilyen szemmel nem néztünk az év végi ünnep elé, akkor legyen ez is egy lépés a fenntartható jövő irányába. Mérhetetlenül sok szemét és hulladék övezi ezt a pár napot, persze, ha hagyjuk. Felesleges, igaz dekoratív, de szemétté váló csomagolópapír helyett kerüljön az ajándék saját készítésű, használható termékbe. Például textiltasakba, amibe később tárolni tudunk, vagy saját kötésű, hatalmas zokniba, amely később szintén nagyszerű tároló lehet fonalak, anyagok számára. Ha mégis papírba szeretnénk rejteni ajándékainkat, akkor válasszuk a legegyszerűbb natúr csomagolópapírt, és kérjük meg gyerekeinket, hogy kreatív módon díszítsék fel. Rajzolhatnak rá karácsonyi motívumokat, nyomdázhatnak rá, ha elég bátrak vagyunk, akkor adjunk festéket számukra, amelybe kicsi mancsaikat márthatják, és kézlenyomatukkal díszíthetik az egyszerű papírt. Vagy használjunk merített papírt, rafiaszálat díszítésnek, úgy is lehetünk egyediek, ha csak részben kerül csomagolás az ajándékra. Ha pedig saját készítésű terméket, finom lekvárokat, méz, és különböző magok keverékét, saját magunk által dekorált, korábban használt, de ezzel újra hasznossá váló üvegbe helyezzük akkor igazán zöld és garantáltan bio ajándékot adhatunk. | 97



2010. december

 Környezettudatosság női szemmel

Legyen hát környezetbarát a karácsonyi készülődés körüli sok-sok tevékenység, legyen fenntartható az ünnep fénye, de ez a fény legyen a mi magunk által adható legtöbb: a közösen töltött idő, a figyelem és szeretet! És végezetül legyen fenntartható ez a szeretetteli légkör egész évben, ne csak ilyenkor decemberben! Kívánom ezt számotokra Juhász Gyulát idézve, magam is az ünnepre készülődve: „Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. ...És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.” Márton Anikó

 98 |

2010. december



Miről lesz szó legközelebb? Előzetes  Emlékszel Andersen hattyújára, aki kacsaként élt, másságától szenvedett, majd egyszer csak önmagára talált? Láttad már a pillangó bábját szétvágva, mit tartalmaz? Hordtál már ki, és szültél világra gyereket? És csodálkoztál azon öt-tíz-húsz-negyven év távlatából, hogy az a Valaki, aki épp most épített szuper tornyot, lett szerelmes először életében, indult hátizsákkal neki a világnak, kopaszodott meg olyan apjamódra, az egyszer a te méhedben lubickolt? Vetted már a kezedbe régen írt leveleid? Nézted már a kezed csodálkozva, ahogy formázza egyre inkább a szüleidét? Változunk, alakulunk, születünk napra nap sejtjeinkben és gondolataink által. A Minerva Capitoliuma szerkesztőgárdája nemcsak arra vállalkozik januárban, hogy megmutassa neked a változás arcait, hanem arra is, hogy a Te változásodat, alakulásodat segítse tanácsaival. Várunk a Belső Kalandtúrán a Minerva januári számának lapjain! Hantos Gyöngyi

| 99



2010. december

 Jegyzetek, ötletek, felismerések

Jegyzetek, ötletek, felismerések 

 Jegyzetek, ötletek, felismerések

Jegyzetek, ötletek, felismerések 



 Impresszum

Megrendelés: www.minervacapitoliuma.hu/megrendeles, vagy viszonteladóinknál. Viszonteladóink listáját megtalálod az oldalon.

Kiadja a HősNők Kiadó Bt. www.hosnok.hu ISSN: 2062-0195

HősNők Kiadó Bt. 2173 Kartal Dobó utca 30. Ügyfélszolgálat: 06-205-591-758 Nyomdai munkák: Z-Press Kiadó - Könyvműhely.hu

Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóthné Vidi Rita Üzletvezető Felelős szerkesztő Hantos Gyöngyi Főmunkatársak: Dusik Andrea Kelemen Kata Márton Anikó Mátyás Anita Skultéty Andrea Vidi Rita A szám elkészülésében közreműködött: Antal Béla, a tminfo.hu portál főszerkesztője Jakab Gyöngyi, a notudat.hu weboldal tulajdonosa Megjelenik: minden hónapban, előfizetés esetén a postaládádban.

Előfizetési díj: 27500,- Ft egy évre (2900,- egy szám külön vásárlása esetén) 6900,- Ft egy negyedévre Éves előfizetőinknek az előző számokat évenként egyszer CD-n elküldjük. Várjuk javaslataidat, észrevételeidet a [email protected] vagy a [email protected] e-mail címre. Szakértőink, cikkíróink elérhetőségeit is a fenti e-mail címen kérheted el. Hirdetési lehetőség: http://www.minervacapitoliuma.hu/hirdetesi-lehetoseg