ARÁMI
Egeresi L.S.
Az arámi nyelv bibliai nyelv, vagyis a zsidó és keresztyén vallásban kanonikusnak elfogadott iratok egyik nyelve. A nyelv neve („arámi”1) magából a Bibliából származik. A bibliai elbeszélés szerint Szanhérib (Szin-ahhé-eriba) asszír király követe Jeruzsálem i.e. 701-es ostrománál héberül mond propaganda beszédet a várfalon belül rekedtekhez. A júdai vezetők ekkor ezt kérik tőle (2Kir. 18:26 = Ézs. 36:11): „Beszélj szolgáiddal arámul (tymira : )} , mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára!” A kérést –magától értetődően– elutasítják, de ebből a helyből is jól látszik az arámi nyelv fontossága és elterjedtsége. A kifejezés megtalálható az Ezsd. 4:7 –ben és a Dán. 2:4 –ben is. Korai görög források a nyelvet „szíriai”2 nyelvnek hívják, kivéve a Dán. 2:26 –ot, ahol a „káldaus” kifejezés szerepel3. Magára az arámi népre az i.e. XI. században találunk először írásbeli utalást asszír forrásokban4. Ekkor Szíria területén számos apró királyságot hoztak létre, ezek egészen a Perzsa-öbölig elértek, többet ezek közül a Biblia is említ (Bét-Rehob, Damaszkusz, Gesur, Hamát, Maakah, Tob és Zobah)5. Maga a Szentírás is érzi és érzékelteti a zsidó és az arámi nép közötti szoros szálakat (Gen. 24:1-10; 28:1-5), még olyan bibliai verssel is találkozunk, amely szerint „bolyongó arámi”6 volt az izraeliták őse (Deut. 26:5). Mire a déli, júdai országrész elesik az i.e. VI. század elején, addigra az arámi az egész Közel-Keleten általánosan elterjedt és ismert nyelv. Ez a folyamat teszi érthetővé a fentebb említett bibliai történetet is, ezért kérik a júdai vezetők az asszír rabsakét, hogy arámi nyelven beszéljen inkább. A fogságból hazatérő zsidóság már nem csak a beszélt nyelvet hozza haza magával, hanem az írást is, ami egyre inkább háttérbe szorítja a korábban használt óhéber (ún. paleohéber vagy főníciai) írást. A fogság utáni zsidó irodalmat már erős arámi hatás éri, sőt egyes könyveket vagy részeket egyenesen arámi nyelven írnak le. Később az arámit tovább használják mind a zsidóságban, mind a keresztyénségben (szíriai orthodoxok). Általános feltételezés szerint ez volt Jézus anyanyelve7, a Talmud Helytelen az “arám” és az “arameus” alak. A magyar nyelv képzési szabályai szerint a helyes melléknévi forma: arámi (vö. Kánaán > kánaáni, Júda > júdai, Jeruzsálem > jeruzsálemi stb.). 2 LXX Dán. 2:4; Jób 42:17 és Aristeas 11. 3 Adatokhoz lásd. F.E. Greenspahn: ”Aramaic”; in: J. Kaltner & S.L. McKenzie (eds.): Beyond Babel (Atlanta: SBL, 2002.), 93.o. 4 I. Tiglat-pileser (Tukulti-apil-Esarra) levele II. Asur-nasir-apli –hoz; A.K. Grayson: Assyrian Royal Inscription (Wiesbaden: Harrassowitz, 1976), part 2, pp. 13, 23, 27. 5 Az arámi nép ókori történelmének legnagyobb feldolgozása a közelmúltban jelent meg Edward Lipińskitől: The Aramaens. Their Ancient History, Culture, Religion. (Leuven: Peeters, 2000.). A könyv elérhető az MTA Keleti Gyűjteményében. 6 Más fordítások szerint „veszendő arámi”. 7 Beyer, Klaus: The Aramaic Language. (trans. John F Healey; Göttingen: Vandehoeck & Ruprecht, 1986.), 38–43.o. (Eredetileg: Einleitung, in: Die aramäischen Texte vom Toten Meer, (Göttingen: Vandehoeck & Ruprecht, 1984.), 20–153.o.) Jézus anyanyelviségének kérdése nem lezárt, de valószínűleg arámi nyelv volt az anyanyelve, a térség ebben a korban többnyelvű volt. E témák legjobb feldolgozása még mindig Joseph A. Fitzmyer könyve: A Wandering Aramean. Collected Essays. (Missoula: Scholars Press, 1979). 1
számos rabbijának és magának a Talmud jelentős részének a nyelve, de arámi volt az anyanyelve a vallásalapító Maninak (manicheizmus) is. Elszigetelt közösségekben mind a mai napig használják Szíriában, Törökországban és Iraqban, csakúgy, mint kurdisztáni zsidók és keresztyének (ezek gyakorlatilag már mind Izráelbe vagy az Egyesült Államokba költöztek). Az arámi nyelv. Nyelvészeti szempontból az arámi nyelv az afro-ázsiai nyelvcsaládba, azon belül a sémi nyelvek észak-nyugati ágához tartozik, a kánaáni nyelvek csoportjával együtt (utóbbiba tartozik a héber). Az arámi nyelv felosztása nem egységes8, van, aki időrendi, van, aki területi szempontokat vesz kiindulási alapul. Az alábbiakban a legelterjedtebb felosztást közöljük. 1) A nyelvnek a legrégibb korszakát „óarámi” névvel jelölik9, az ide sorolt iratok az i.e. X. és VII. sz. között keletkeztek. Az eddig ismert legrégibb óarámi dokumentum a Tell Fekherijje felirat az i.e. IX. századból10. Bilingvis, vagyis kétnyelvű feliratról van szó (asszír-arámi), amit egy szoborra véstek:
Nagyon sok arámi nyelvű szöveget ismerünk, híres óarámi szövegek: Szfiréfelirat, Zakkur-felirat. Mivel az arámi királyságok ütközőállamok voltak Izráel és Asszíria között, nyelvüket csakhamar megtanulták mind az asszírok, mind az izraeliták (vö. 2Kir.18:26). Innen fogva az arámi egyre gyorsabban terjedt és egyre nagyobb elismerést kapott. Külön megemlítendő fontossága miatt az ún. Bét-Dávid felirat. A feliratot a bibliai Dán feltárása közben találták 1993-ban, értelmezése nagy
Az arámi általános leírásáról és besorolásáról hadd ajánljunk itt egy kis olvasnivalót: 1. Kutscher, E.Y.: „Aramaic”; in: Current Trends in Linguistics, ed. Thomas A. Seboek (The Hague: Mouton, 1970), vol. 6, 347-412.o. 2. Kutscher, E.Y.: „Aramaic”; in: Encyclopedia Judaica (Jerusalem: Keter Publishing, 1972), vol.3, 259-87.o. 3. Fitzmyer, J.A.: „The Phases of the Aramaic Language”; in: A Wandering Aramean: Collected Aramaic Essays (Chico, CA: Scholars Press, 1979), 57-84.o. 4. Kaufman, S.A.: „Languages (Aramaic)”; in: ABD (New York: Doubleday, 1992), vol.4, 173-178. o. 9 A szakirodalomban használt kifejezések: „Altaramäisch”, „Old-Aramaic” vagy „Ancient Aramaic”. 10 Megemlítendő esetleges kivételként az i.e. X. századból a nagyon rövid Tell Halaf felirat. 8
vitát váltott ki a kutatók közt11. Mind az írásmód, mind a kifejezés (BYTDWD) értelmezése kérdéses, talán Dávidra utal a szöveg12. Az alábbi képen a felirat nagyobbik fragmentuma (töredéke) látható:
2) A perzsa korban (i.e. VI-IV. sz.) kialakult az aráminak egy standard irodalmi változata, elnevezése: „birodalmi arámi”13, ami elterjedt az egész perzsa birodalomban az adminisztráció nyelveként14. Ennek fontos nyelvemlékei a Biszutun-felirat15, az egyiptomi Jeb/Elephantiné zsidó közösségének papiruszai az i.e. V. századból, továbbá a Szentírás arámi nyelvű részei Ezsdrás és Dániel könyveiben16. A fogságból hazatért zsidóság magával hozta az arámit is, ami gyorsan elterjedt, Jézus idejére már ez a nép beszélt nyelve. Mivel az arámi nyelv viszonylagos egységességét biztosító perzsa birodalom már nem létezett, területi változatok, dialektusok kezdtek kialakulni (vö. Máté 26:73).
11
A vitát bemutatta a szöveg fordításával és elemzésével jelen sorok szerzője: „A dáni óarám felirat – avagy sziklára vagy homokra épült a dávidi dinasztia?”, in: „Fölbuzog szívem szép beszédre” (Bp.: KREHTK, 1997.), 43-60.o., lásd még a függelékben („APPENDIX”). 12 Ettől a felirattól eltekintve más Biblián kívüli utalás Dávidra nincs. 13 A szakirodalomban használt kifejezések: „Reichsaramäisch” vagy „Imperial Aramaic” vagy ”Standard Literary Aramaic”. 14 Tulajdonképpen Egyiptomtól Indiáig ismertté vált az arámi. Maradt fenn például Asóka királytól (i.e. III. sz.) Indiában görög-arámi bilingvis felirat. 15 I.e. 520, Dareiosz nevéhez köthető, az alapszöveg arámi. 16 Ezsd. 4:8-6:18 és 7:12-26, valamint Dán. 2:4-7:28. E részek mellett még egy mondat van a Szentírásban arámi nyelven: Jer. 10:11, továbbá két szó a Gen. 31:17 –ben. A bibliai arámihoz legalább egyetlen újabb tankönyvet említsünk itt meg indulásként, amely a legfontosabb szakirodalmi munkákat is felsorolja. Greenspahn, F.E.: An Introduction to Aramaic (Atlanta: Scholars Press, 1999 és 20032). A könyv textbook jellegű, „diákbarát” felépítésű, ráadásul a bibliai arámi mellett más nyelvkorszakból is vannak arámi szemelvények. Magyarul még mindig nagyon jól használható Karasszon Dezső arámi nyelvtana, ami az általa összeállított gyakorlókönyv végén található.
3) Az i.e.. II. és i.sz. II.. század között beszélt nyelvet szokás „középaráminak” hívni. Ez a holt-tengeri tekercsek között található arámi iratok nyelve és az Újszövetség kialakulási idejében használt nyelv. Néhány tudós Onqelos Targumának (a Pentateuch-hoz írt targum) és Jonatán Targumának (a prófétai könyvekhez írt targum) legkorábbi rétegeit is ide vezeti vissza. Más dialektusok ebből a korszakból: nabateus arab törzsek, Palmyra (bibliai Tadmor), Edessza (Szíria) és Hatra (Mezopotámia). 4) A II. és IX. század (vagy még később) keletkezett iratok az ún.”kései-arámi” korszakba tartoznak. Olyan fontos iratok tartoznak ide, mint a Palesztinai Talmud, a midrások és néhány targum17, de a Babiloni Talmudnak is ez a nyelve, továbbá használták ezt még keresztyén és samaritánus közösségek is nyugaton, valamint mandeus és szír közösségek keleten. Érdekességként említjük meg, hogy kisebb népcsoportok a modern arámi dialektusokat máig beszélik a Közel-Keleten18. Az arámi általános nyelvi jellemzői a szókincsben is jelentkeznek. Jellegzetesen arámi szavak: rB' (= héber ÷Be ) „fiú, fia valakinek”; µd,qo (= héber ynep]li ) „előtt” és az hta ige ( = héber hl;[; ) „feljön”. Az arámi megtartja a hosszú „á” –t, ami a kánaáni nyelvekben már hosszú „ó” hangzóként jelentkezik19. Így a „jó” melléknév az arámiban még bf; és nem b/f, mint a héberben. A főnevek többes számát az ÷- végződés jelöli, míg a héberben a µ- tölti be ezt a szerepet. A hímnemű szavak végződése ÷y-i volt, nőneműeké ÷-; , a nőnem többes végződés pedig t ;.20 A héber a határozott névelőt a szó elé írja ( h' szócska), az arámi a szó végére ír egy a ; végződést21. Idővel ez a suffixum elvesztette erejét és szinte minden névmás mögé kitették. A bibliai héberhez hasonlóan az arámiban is két igeidő (vagy aspektus) van: az egyik képzése suffixumokkal történik („perfectum”), a másiké prefixumokkal („imperfectum”). A ragok nagyon hasonlítanak a héberhez, de nem azonosak:
1 2.hn. 2.nn. 3.hn. 17
perfectum egyes szám többes szám t -e an:T;/T÷Wt/µWtyTi÷teW-
imperfectum egyes szám többes szám - a, -ni -T ÷W - T ÷ i- T ÷ ;- T -y ÷W – y
Ajánlott magyar nyelvű áttekintés a targumokhoz Egeresi L.S.: „Targum, Targumim”, in: Theologiai Szemle ÚF XLIII (2000); 132-140.o. 18 Vö. Edward Lipiński: Semitic Languages: Outline of a Comparative Grammar (OLA 80; Leuven: Peeters, 1997.), 69-70.o., valamint térképen elhelyezve: Hetzron, R. (Ed.): The Semitic Languages (London: Routledge, 1997), XIV. o. A fontosabb, ma is beszélt arámi nyelvjárások: nyugati új-szír (ún. turójo; Tur Abdin, Töröko.); keleti új-szír (ún. ajszori), mandeus (Irán és Iraq területén); nyugati új-arámi (Maclúla, Damaszkusztól É-ra). 19 A sémi nyelvészet „Canaanite shift”-nek, vagyis kánaáni emelésnek nevezi a jelenséget. 20 A ”Canaanite shift” tükrében ebből lett t/ végződés. 21 Említsük meg az ekörül folyó vitát: nem minden tudós tartja ezt határozott névelőnek, egyesek szerint egy sajátos statusról van szó, egyfajta nyomatékos vagy meghatározott statusról, ami a héber status constructushoz hasonlít.
3.nn.
t -'
-;
-T
÷ ;- y
Az arámi igetörzsek hasonlóak a héberhez. Még qal (pecal) passzív particípium is van, amit a képzés módjáról pecil-nek hívnak. Az arámiban nincs prefigált n törzs (nifal), noha rabbinikus szövegekben számos ragozás kezdődik núnnal (pl. nitpacel és nufcal). A passzív jelentést inkább az u-a magánhangzók hozzáadása fejezi ki. A reflexív jelentés kifejezésére a héberhez hasonlóan az arámi is a -thi előképzőt használja. A közép-arámiban ezt a prefixumot adták hozzá a hafcél törzs alakjaihoz, így állt elő az ’ethafcal forma, végleges alakjában ez lett az ’ettafcal. Az idő múlásával ezek a törzsek kezdtek passzív funkcióban szerepelni, felváltva a belső passzív formákat. A h prefixum idővel a –fá gyengült, ez a folyamat már a bibliai időszakban zajlott, s ez olyan törzseket eredményezett, mint az afcél és az ’itpacél22. Az általános jellemzőkön túl minden dialektusnak megvannak a saját nyelvi jellegzetességei (izoglosszái). Az óarámi időszak több olyan hasonlóságot mutat a héberrel, ami későbbi korokban már nem jellemző. Ilyen a zayin, a cádé és a sin az egyes fonémák jelölésére. Másrészt az eredeti sémi śi mássalhangzót (ami a héberben x -ként jelentkezik) q -fal írják ebben a korban, így a „föld”-re használt szó (héber År,a), a korai arámi szövegekben qra formában jelentkezik. Ha két emphatikus hangzó van egyetlen szóban, az első disszimilál: a „nyár” szó (héber ÅyIq)' ayxq–ként jelentkezik, az „ölni” ige (héber lfq) pedig lfk formában. Az újasszír korszakban az arámi elterjedtsége révén lingua franca szintre emelkedett („birodalmi arámi”). Ekkor alakult ki az aráminak több olyan fonetikai jellemzője, ami a karakterisztikusan aráminak tekinthető. Ilyen a m prefixum használata a pecal inf. constr.-ban, vagy a śi mássalhangzó visszaadása [ -nal, aminek eredményeként kialakul az arámi [ra „föld, ország” szó23. Egyes mássalhangzók visszaadása ekkor kezd a hébertől eltérni: zayin helyett dalet (pl. jbd = „áldozni”), cádé helyett tét (pl. fyq = „nyár”), sin helyett táv (pl. bty = „ül, lakik”). Ezen belül a bibliai arámiban szintén meg van a kettőzött mássalhangzók nazalizálására (orrhangon történő kiejtésére) törekvés. A [dy gyök impf. E/2 [D"Ti¨ alakja így lett [d"nÒTi , vagy így lett a [D"m' főnév is [d"nm' –vá („tudás”)24. Szintén jellemző a birodalmi arámira a pretonikus magánhangzók megrövidítése, pl. a próféta (héber aybin: ) az arámiban így lesz aybinÒ . Néhány sajátos mondattani jellemzővel is bír a bibliai arámi. Például a tárgyesetet nem az óarámi ty:ai szócskával fejezi ki, hanem inkább a l prepozícióval. Vannak sajátos szerkezetek is, pl. a hwh ige a particípiummal egyfajta befejezettséget fejez ki: al;fB] ; tw:h} (Ezsd. 4:24) és tywEh} hz«j; (Dán. 4:10). Számos kölcsönszót is találunk a bibliai arámiban, ami a kultúrák keveredéséről tanúskodik. Ezek közt vannak perzsa25, görög26 és akkád27 szavak is. A héberből jól ismert spirantizáció („BöGaDKöFaT”) jelensége is ekkortájt alakulhatott ki. A közép-arámiban/99.o. Egyes tudósok (pl. S. Kaufman) szerint ezek eredeti formák és a -thi prefixum hebraizmus; vö. Kaufmann: ”Languages [Aramaic]”, in: ABD vol. IV:177. 23 Mindkét forma előfordul a Jer. 10.11 –ben. 24 A szóról kapta nevét a mandeusok gnosztikus szektája. 25 an:rP] s' a] ; (“teljesen”), rB'zGÒ I (“kincstárnok”), tD: (“rend”), ÷z" (“fajta”), ÷w:T]v]nI (“rendelet”), ÷g,vr, P] ' (“másolat”) és µgÉtP ] i (“szó, határozat”). 26 Hangszerek nevei Dán. 3 –ban. 27 ar;Ga Ò i (“levél”), hr;yBi (“erőd”), ÷m'zÒ (“idő”) és aserÒK; (“szék, trón”). 22
Az arámi nyelv jelentősége. Az első jelentőségét az aráminak az adja, hogy a Biblia egyik nyelve. Ahhoz, hogy valaki az egész Bibliát el tudja olvasni eredeti nyelven, tudnia kell arámul. Önmagában azonban ez a mintegy 200 versnyi arámi szöveg még nem annyira nyomós érv egy nyelv megtanulása mellett. Ezért nem felesleges rámutatni az arámi tudásából származó egyéb hasznos dolgokra. 1. Először is a héber nyelv jobb nyelvészeti megértésében nagy segítség, ha valaki arámi ismeretekkel rendelkezik. Az arámi hatása nem csak az arámi nyelvű kanonikus részekben tükröződik, hanem a szókincsben, a nyelvtanban is. Több helyen előfordul az arámi –in többes szám végződés például (Ezék. 4:9; Jer.sir. 4:3; Dán. 12:13). Jób könyvével kapcsolatban az arámi eredeti verzió ötlete is felmerült28. Általánosan elfogadott, hogy a BöGaDKöFaT kettős kiejtését és a mater lectionis használatát az arámiból vette át a héber. De nemcsak az arámi hatások érhetőek tetten, hanem a belső héber nyelvfejlődés egyes jelenségei is jobban detektálhatóak így. A héber nyelvtörténeti kutatások mellett az arámi szavak és nyelvtani jellemzők segíthetnek az egyes könyvek datálásában is. Itt megemlítendő Avi Hurvitz izráeli kutató módszere29. 2. De nem csak nyelvészeti értéke van e tudásnak, hanem történeti is. Maga a Biblia is többször beszámol a két nép közötti szoros szálakról. A már említett Deut. 26:5 mellett gondoljunk csak a patriarchák feleségszerző akcióira (Gen. 24:1-0; 28:1-5). Bétuelt és Lábánt egyenesen aráminak titulálja a héber Biblia (Gen. 25:20; 31:20). Az egységes izraeli királyság idején kapcsolatba került az arámokkal Saul (1Sám. 14:47), Dávid (2Sám. 10:6-19; 8:3-10) és Salamon is (1kir. 11:23-25). A monarchia kettészakadása is számos érintkezésről tudunk, ezek többsége katonai konfliktus (1kir. 15:8-20; 20:34; 2kir. 10:32; 12:17; 13:7, 22, 25). Tudunk asszír forrásokból a III. Szalmaneszer asszír uralkodóval szembeszegülő nagykoalícióról is, aminek Arám mellett az északi országrész is tagja volt. Hasonló szövetséggel nézett szembe II. Tiglat-pilesernek (Tukulti-apil-esarra) az i.e. VIII. sz. végén. Az arámi segítségével lehetőség nyílik olyan Biblián kívüli szövegek olvasására, amelyek szintén segítenek Izráel történelmének jobb megismerésében. Említettük már a Dánban talált óarámi feliratot, de legalább ilyen fontosak az elephantinéi iratok. Ezek az i.e. V. sz-ban írt dokumentumok a diaszpóra zsidóság egyik kimagasló jelentőségű forrását adják kezünkbe. Hasonló jelentősége van a Qumránban talált arámi nyelvű iratoknak is. De a Biblián kívüli írott források korlátozott mennyisége miatt gyakorlatilag minden anyag fontos. Mindez módszertani szempontból is fontos az ókortörténész számára, ha tudományos korrektséggel az eredeti forrásokat is fel akarja dolgozni munkája során és nem csak mások fordításaira akar hagyatkozni. 3. Legalább ekkora e tudás teológiai jelentősége is. Egyrészt a Biblia hagyományozási folyamatának megismerésében óriási segítség az arámi iratok 28
Már a középkori zsidó exegeta, Abraham ibn Ezra felveti ezt. A LXX Jób fordításának végén található megjegyzés is erről tudósít. Újabb, modern kori képviselői az elméletnek: N.H. Tur-Sinai és F. Zimmermann. A szinoptikus evangéliumokkal kapcsolatban hasonló állásponton van Charles C. Torrey. 29 Avi Hurvitz: The Chronological Significance of ‘Aramaisms in Biblical Hebrew’ “; in: IEJ 18 (1968), 238-240.o. Elérhető az Interneten Hurvitz magyar tanítványának, Bíró Tamásnak az angol nyelvű nyelvű tanulmánya, hasznos olvasmány gyanánt ajánljuk (B.T. honlapján).
ismerete (bibliafordítás – targumok, az ezekben fellelhető bibliai idézetek és ezek összehasonlítási a MT-val, egyes teológiai fogalmak alakulása e zsidó iratokban). Másrészt Jézus tanítása és az egész Újszövetség gondolatvilága mögött az arámi nyelven beszélő zsidó társadalom áll. Ez a teológiai, nyelvi hatás akkor is jól érezhető, ha mai formájukban az evangéliumok csak görög nyelven maradtak fenn. Nem csak ószövetségi könyveknél merültek fel olyan tudományos elképzelések, hogy eredetileg arámul íródtak, hanem egyes evangéliumoknál is. Ezek fényében az arámi nyelv jelentősége nagy. Igazolja ezt az a tény is, hogy érdekes módon a héber Bibliához hasonlóan az Újszövetségben is találunk arámi töredékeket30! Ide tartozik Isten atyaként való megszólítása („abba” – Márk 14:36; Róma 8:15 és Gal. 4:6), a „maranatha” kifejezés („Jövel, urunk”) az 1Kor. 16:22-ben és Jézusnak a halott leányhoz intézett felszólítása: „Talitha kúmi!” a Márk 5:41 –ben. Egy teljes mondatra is találunk példát, amikor a haldokló Jézus a 22. zsoltárt arámul idézi (Mt. 27:46; Mk. 15:34). Arámi tulajdonnevek is árulkodnak a nyelv szerepéről, pl. Golgota (Mt. 27:33; Mk. 15:22; Jn. 19:17), Márta (Lk. 10:38-41). Tábita (Ap.csel. 9:36), Kefás (Jn. 1:42). Az „ember fia” kifejezés hátterében is az arámi bar nas szerkezet keresendő. Targumok Részlet egy XI. sz-i Targum kéziratból:
30
Listás felsorolásukhoz lásd Emil Kautzsch nyelvtanát: Grammatik des Biblisch-Aramäisch (Leipzig: Vogel, 1884.).
SZAKIRODALOM AJÁNLÓ ( a teljesség igénye nélkül). Nyelvtanok 1) Óarámi: – R. Degen, Altaramäische Grammatik der Inschriften des 10–8. Jahrhundert v. Chr. (Wiesbaden: Harrasowitz, 1969, 19782); – Stanislav Segert, Altaramäische Grammatik (1975)
2) Birodalmi arámi: – Hug, Volker: Altaramäische Grammatik der Texte des 7. und 6. Jh.s v. Chr., (Heidelberg 1993.) Az elephantinéi szövegekhez: – T. Muraoka – B. Porten: A grammar of Egyptian Aramaic (New York: Brill, 1998.; 20042) Kifejezetten bibliai arámit tárgyaló nyelvtanok: – Hans Bauer és Pontus Leander: Grammatik des Biblisch-Aramaischen (Georg Olms Verlag, 1995 – az eredeti 1927-s kiadás reprintje). Részletes, sok adattal. – Franz Rosenthal: A Grammar of Biblical Aramaic (Wiesbaden: Harrasowitz, 1963.). Angol nyelven a legjobb nyelvtan, példákkal, szemelvényekkel. – Alger F. Johns: A Short Grammar of Biblical Aramaic (Berrien Springs, MI: Andrews University Press, 1972.) Előnye a rövidsége. Magyar nyelven Karasszon Dezső debreceni professzor nyelvtana a legelterjedtebb. Karasszon Dezső: Héber gyakorlókönyv és bibliai arám nyelvtan. (Budapest, 1994.). Rövid, lényegre törő munka, kezdők számára erősen ajánlott. 3) Kései arámi: – David Marcus, A Manual of Babylonian Jewish Aramaic (1981) – D. M. Golomb, A Grammar of Targum Neofiti (1985) – David M. Golomb: The Grammar of the Targum Neofit. i(HSM 34; Harvard Semitic Museum, 1985.) – Steven E. Fassberg: A Grammar of the Palestinian Targum Fragments from the Cairo Genizah (HSS 38; Harvard Semitic Museum, 1991.) – Yitzhak Frank: Grammar for Gemara And Targum Onkelos. An Introduction to Aramaic (Ariel Institute / Feldheim Publishers, 2003.) Szótárak: – Gustav H. Dalman: Aramaisch-Neuhebraisches Handworterbuch zu Targum, Talmud, und Midrasch (Georg Olms Verlag, 1995.) – Marcus Jastrow: A Dictionary of the Targumim, the Talmud Babli and Yerushalmi, and the Midrashic Literature(számtalan kiadásban, utoljára: Hendrickson Publishers, 2005.) – Ernestus Vogt: Lexicon linguae aramaicae veteris testamenti documentis antiquis illustratum. (Rome: Pontifical Biblical Institute, 1971) – kizárólag a bibliai arámit tárgyalja. - valamint a HALOT ötödik kötete, ami szintén csak a bibliai arámit tárgyalja.
APPENDIX: A dáni felirat. EGERESI LÁSZLÓ SÁNDOR
A dáni óarám felirat avagy sziklára vagy homokra épült a dávidi dinasztia? Vannak igazán nagy tanáregyéniségek, akik felismerik, hogy nem csak a katedráról, hanem a szaksajtó útján, könyvekből, cikkekből, jegyzetekből is tovább lehet adni a megszerzett ismereteket, segítve így a lelkészképzést, a Biblia jobb megismerését minden érdeklődő számára, így szolgálva Isten és egyház ügyét. Tanítványokat így is lehet, sőt kell szerezni. Így lettem magam is Tóth Kálmán professzor úr tanítványa, noha debreceni diák lévén előadásait nem hallgathattam. Mégis: írásai révén vonzáskörébe, hatása alá kerültem, józan megfontoltságából, széles látóköréből, gondolkodásából magam is sokat tanulhattam olvasmányaim során. Ezért olyan megtisztelő e szerény írással köszöntenem századunk magyar református teológiájának nagy alakját. Professzor úr életére és munkájára az Örökkévaló áldását kérem, s köszöntésemet hadd fejezzem ki a bibliai kivánsággal: hnv µyrc[w hamAd[ ! Ritkán fordul elő, hogy egy régészeti lelet a New York Times címlapjára kerül (1993. nov. 16-i szám) nem is említve a Time magazint. Mégis ez történt, amikor a bibliai Dán kiásásánál egy óarám nyelvű felirat került elő, amely említést tesz „Izrael királyáról”, továbbá szerepel a töredékes sztélében egy bytdwd kifejezés is, melyet az ásatásokat vezető Avraham Biran és Joseph Naveh professzorok (Héber Egyetem, Jeruzsálem) „Dávid Házának” fordítanak. Közel 30 évi kitartó régészeti munka eredménye lenne ez a jelentős epigráfiai lelet, amely a legelső Biblián kivüli hivatkozás a dávidi dinasztiára, ha helyes az ásatók interpretációja. De vajon tényleg ilyen egyszerű a kiásott irat fordítása és értelmezése? A gyors publikálást gyors vihar követte. Az editio princepset megjelentető Biran és Naveh31 azonnal állást foglalt amellett, hogy Dávid Házaként, vagyis Dávid dinasztiájaként kell értelmezni a híresssé vált bytdwd kifejezést. Más lehetőségek is szóba jöhetnek, azonban sajnos ezeknek nem adtak helyet a szerzők. A kérdéses kifejezés ugyanis – szinte egyedüliként az egész szövegben – egybe van írva, s így vitatható, mit is akar jelenteni az amúgy is fragmentált szövegkörnyezetben a kérdéses szóösszetétel. De nemcsak egy szóelválasztó pont körüli vita lett a dologból, hanem jóval szélesebb körben és egyre több részvevővel fokozódott a vita, ami ráadásul egyre inkább elmérgesedett. Az egyik tábor, amelyik Dávid történelmi létezésére látott bizonyítékot az új leletben, mintegy „hitetlennek” titulálta a kritikai meglátásokat említő, általuk a meglehetősen kétes értelmű „biblical minimizers” -nek nevezett csoportot, míg utóbbiak az „Albright era” rosszízű újjáéledéséről beszéltek. Támadások érték az editio princepsben ismertetett nézeteket mind régészeti, mind paleográfiai, mind kronológiai szempontból, érvek hangzottak el mindkét tábor részéről, s természetesen köztes vélemények is akadtak. Új fordulatot hozott a sztélé két kisebb darabjának felfedezése, amelyek végleg eldönteni látszanak a datálás kérdését, de továbbra is nyitva hagynak több kérdést, köztük az említett kifejezés értelmezését is. Az alábbiakban a lelet magyar fordítását szeretném nyújtani kedves olvasómnak, valamint áttekintést és értékelést az eddigi kutatási javaslatokről, eredményekről. Tel Dán (korábban Tell el-Qadi) Izrael északi részén fekszik a Hermón-hegy tövében. Az ásatások kezdetekor kételyek hangzottak el a helység azonosítását illetően, ám ezek később alaptalannak bizonyultak (lásd később a görög-arám kétnyelvű felirat leírásánál) s biztossá vált, hogy a bibliai Dán romjai kerültek napvilágra. Az ásatások az Izraeli Régészeti 31
A. Biran és J. Naveh, An Aramaic Stele Fragment from Tel Dan, in: IEJ 43/2-3 (1993), pp. 81-98.
Felügyelőség (Israel Department of Antiquities) irányításával kezdődőtt, mint „emergency project”, de a biztató jeleket követően hamarosan átfogóbb kutatás kezdődött. 1974-ben a Hebrew Union College Bibliai Régészeti részéhez tartozó Nelson Glueck Iskola egyik fő régészeti programja lett. Az elmúlt több, mint 30 évben sokat megtanultunk az ősi Dánról, valamint elődjéről, Lajisról (vö. Bír 18). Az ásatások menetéről és eredményéről A. Biran két könyvében is beszámol: Tel Dan – 25 Years of Excavations at Tel Dan (Tel Aviv, 1992, ivritül), majd ugyanennek a könyvnek az átdolgozott angol fordítása, amelyben már az első, nagyobb felirattöredék is helyet kapott32. Minket itt különösen az epigráfiai, vagyis az írott emlékek érdekelnek, bár a felirat datálásánál elengedhetetlen az adott lelőhely értékelésének figyelembe vétele (milyen környezetben találták meg, milyen tárgyak vették körül, az alatta lévő réteg, tehát a lelet in situ). Az első írásos emlék33 még az ásatások megkezdése előtt került elő 1965-ben. Ez egy Kr.e. IX. századra datált cserépedény, az alján egy egyszavas arám felirat. A fragmentumot N. Avigad tette közzé34 és „a henteseké” fordítást nyújtotta megoldásként (quadrát betűs átiratban: “)y(x)b+l”) Az edény, amin a felirat szerepel, valószínűleg a dáni arisztokrácia tulajdona lehetett. Rögtön az első évben újabb lelet került napfényre, ezen egy négybetűs paleohéber szó szerepel (quadrát átiratban: jm)l). A cserépdarab egy agyagkorsó része lehetett, a kora az Kr.e. VIII. sz.-ra tehető. A fordítása: „Ámócé”. A név közismert a Héber Bibliából is, hiszen így hívták Ézsaiás próféta apját is (jwm), vö. Ézs 1,1; 2,1; 13,1; 20,2; 37,2.21; 38,1 = 2Kir 19,2 és 20, 20,1, 2Krón 26,22; 32,20 és 32). A nevek egybeesése természetesen nem jelenti, hogy Ézsaiás apjáé volt az edény, de arról mindenestre árulkodik, hogy a név elterjedt lehetett a Kr.e. VIII. sz.-ban. Tekintettel arra, hogy az epigráfiai leletek meglehetősen ritkák Izraelben, a rövid felirat megnövelte a várakozásokat az esetleges eredményeket illetően. Két évvel később, 1968-ban következett a folytatás, amikor Biran ismét egy cserépdarabon fennmaradt írásra bukkant. A főniciai nyelven ránk maradt feliraton ez áll: lb‘lplt (quadrát átiratban: +lpl(bl) ,vagyis: „Baalpelet-é“. A theofor név jelentése: „mentsen meg Baál”. A feliratot az Kr.e. VII. sz.-ra datálják, s tartalmából ítélve feltehetőleg nem izraelita volt a tulajdonosa. A tulajdonos személyének meghatározása szinte lehetetlen. Húsz évvel később Biran talált egy másik töredéket, melyen mindössze két betű áll: lt, az előtte álló szöveg elpusztult. Ha elfogadjuk Biran feltételezését, miszerint ezen is a „Baalpelet-é” felirat állt, akkor legalábbis annyit sejthetünk, hogy a tulajdonos jómódú lehetett, s Dán vezető rétegéhez tartozott. A következő jelentősebb emlék 1976-ban került elő, ez egy szokatlan, görög-arám kétnyelvű felirat. Stratigráfiai módszerrel a szöveg nem datálható, mivel olyan rétegből került elő, mely több pusztítás nyomát is magán viseli, paleográfiai alapon a szöveg a Kr.e. III. sz. végére vagy a Kr.e. II. sz. elejére datálható. A háromsoros görög szöveg alatt lévő arám szöveg egy Zoilos nevű személyre utal, aki esküt tett „az istennek, aki Dánban van” vagy egy másik lehetséges fordítás szerint „a dániak istenének”. Tíz évet kellett várni az újabb eredményre, amikor 1986-ban egy lepecsételt korsófül került elő abból a rétegből, amely III. Tiglát-Pilézer (Tukulti-Apil-Ešarra) északIzraeli hadjáratának pusztítási nyomait viselte (Kr.e. 733/732). A felirat ismételten csak egy szóból áll, a tulajdonos nevéből: l‘mdyo (quadrát átiratban: wydm(l). A pecsét egy Immadijó nevű személy tulajdonában állhatott. A -jó formula a Jahweh név rövidített változata volt, amely Izrael északi részében volt használatos35. A név viselője valószínűleg elkötelezett Jahweh hívő lehetett. 1988-ban egy újabb theofor nevet hordozó korsófül került elő az Kr.e. 32
Biblical Dan (Jerusalem: Israel Exploration Society, 1994.) Az itt tárgyalt írásos leletekrő kitűnő felvételek láthatóak az első cikk populáris változatának nevezhető tanulmányban: “David” Found at Dan; in: BARev 20/2 (1994), pp. 26-39. 34 An Inscribed Bowl from Dan; in: PEQ 100 (1968), pp. 42-44, idézi: BARev 20/2, p. 39, n. 4., valamint IEJ 43/2-3, p. 87. 35 Vö. A-S. Badillos, A History of the Hebrew Language, Cambridge: University Press, 1993.,p. 65. 33
VIII. sz.-ból: zkryo (quadrát átiratban: wyrkz), „Jahweh megemlékezik” vagy „emlékezzen meg Jahweh”. A név jólismert a Bibliából Zakarjah és Zakarjahú formában (utóbbi főleg Júdában), ahogy azt számos előfordulási hely tanúsítja36. Egyikük II. Jeroboám fia volt, aki örökölte apja trónját (2Kir 15,8), de csak hat hónapig uralkodott37, mivel összeesküvést szőttek ellene, majd meggyilkolták. Nem zárható ki, hogy az edény esetleg a király tulajdona volt (bár nem is bizonyítható), hiszen Dán ekkor Izraelhez, az északi királysághoz tartozott, s a szöveg feltételezett keletkezési ideje valamint Zakarja uralkodása egybeesnek. A felirat mindenesetre megerősítette, hogy a bibliai Dán feltárása folyik, lévén a feliratban említett „Dán” megjelölés, amely minden kétkedő hangot elhallgattatott. De az igazán nagy meglepetés 1993 júliusban „robbant”, amikor megtalálták annak a sztélének az első maradványát (fragmentum A), amely a maga 13 sornyi feliratával lázba hozta a bibliakutatók és régészek jó részét. Az ásatások ekkor már 27 éve folytak, ami a leghosszabb folyamatos ásatást jelentette Izraelben. A lelet annak köszönhető, hogy Izrael állam Turisztikai Minisztériuma és a Régészeti Felügyelőség elhatározta, hogy a már átvizsgált terepet megtisztítják a romoktól és rendbehozzák, hogy turisták által is látogatható legyen a terület. Ez a munkaprogram 1992-ben kezdődött el. Annak a már említett pusztítási rétegnek az eltávolítása volt a cél, amiről már szó esett (III. Tiglát-Pilézer idejéből). A leletre a külső városkapu-komplexum külső részén bukkantak rá, a fal északi részénél.38 A nagyobbik töredék (fragmentum A) 32 cm magas, maximális szélessége 22 cm. A törés jellegéből nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az eredeti bazaltdarabot még az ókorban törték darabokra. Eredeti méretét Naveh és Biran 1 m magasra és kb. 50 cm szélesre becsüli39 első írásukban, de az újabb töredékek publikálásánál már kitérnek a sztélé lehetséges méreteinek meghatározása alól40. Dr. Ariel Heimann Izraeli geológus szerint, aki megvizsgálta a kő ásványi összetevőit, a sztélé helyi bazaltból készült41. A B1 és B2 fragmentumokat 1994-ben találták (június 20-án és 30-án). A B1 töredék csiszolt felülete minegy 15×11 cm, ezen hat sornyi szöveg található. A körülötte talált cserépmaradványok szintén megerősítik a töredék datálását a Kr.e. IX. sz. végére, ill. a VIII. sz. elejére. A B fragmentum felülete 10×6 cm, s négy rövid sort tartalmaz. Íróeszköz gyanánt valószínűleg egy vasdarab szolgált, aminek lekerekített vége volt, ahogy az jól megállapítható az írás módjából42. A betűk paleohéber betűk (szokás hívni óhébernek vagy kánaáninak vagy föníciainak is; én követem F.M. Cross-t a „paleohéber” kifejezés használatában). A szavakat pontok választják el, akárcsak a Mesa-sztélében, vagy a Siloam feliratban, a korabeli szokásoknak megfelelően (bár egyes iratokban még ekkor is tartja magát a pontot megelőző másik elválasztó jel, a függőleges vonal43). A fragmentum korának meghatározásához több módszer is kínálkozott. Paleográfiai úton, a betűk alakja, az írás módja, más feliratokkal való összehasonlítás alapján Joseph Naveh a Kr.e. IX. sz. közepére datálta először az A fragmentumot, majd később az újabb töredékek ismertetésénél ezt az álláspontot módosította. Itt érdemes megemlíteni, hogy milyen gyorsan publikálta Naveh és Biran a feliratot (az általam elért tanulmányok közül csupán Ehud Ben Zvi valamint 36
Vö. Even-Shosan, A., A New Concordance of the Bible, Jerusalem: Kiryat Sepher Publishing House, 1989.,pp. 332-333. 37 Uralkodási ideje vitatott, ahogy az izráeli és júdai királyok többségéé is. Csak néhány fontosabb nézet: Tadmor:748/747; Bright: 746/745; Herrmann: 753/52 – 752/51; Gunneweg: 746. 38 A sztélé első darabjának publikációjában található egy rajz a lelet helyéről, in: IEJ 43/2-3 (1993), p. 83, de ennél is szemléletesebb ábra található a cikk kivonatos másik formájában,in: BARev 20/2 (1994), p. 36.; kitűnő számítógépes rekonstrukció található ugyanott a dáni terepről, p. 34. 39 Ibid., p. 84. 40 A. Biran és J. Naveh, The Tel Dan Inscription: A New Fragment, in: IEJ 45/1 (1995), pp. 1-18., kül. p. 18. 41 Ibid.,p. 84. 42 Ibid.,p. 85. 43 Vö. J. Naveh, Word Devision in West Semitic Writing, in: IEJ 23 (1973), p. 207.
a Lemche és Thompson szerzőpáros cikke köszöni ezt meg44): 1993. július 21-én találták meg az első fragmentumot és fél éven belül publikálták is. A Kr.e. IX. sz.-ból ránk maradt feliratok döntő többsége az adott század második feléből származik, ezek szinte kizárólag arám és föníciai iratok. Az írásfejlődésnek ebben a szakaszában nehéz, vagy egyenesen lehetetlen különbséget tenni az arám és föníciai írásmód között (Naveh), bár történtek ilyen irányú kisérletek45. Még a két újabb töredék vizsgálata nélkül J. Tropper végezte el az A fragmentum paleográfiai vizsgálatát46. Több felirattal összevetve szövegünket (Mesa felirat; a két Kilamuwa felirat; az eritreai Hazaél felirat; az aleppói Bar-Hadad felirat, az Arslan Tasból származó Hazael felirat, továbbá az Afisi Zakkur felirat képezi vizsgálódása tárgyát47). Vizsgálatai eredményeként megállapítja, hogy a szöveg arámi nyelvezetű48, a nyugatarámi fejlődési vonalba illeszkedik49, a szöveget pedig a Kr.e. 840-825 közötti időszakra datálja50. Már most előzetesen megállapítjuk: az újabb fragmentumok igazolták munkája nagy pontosságát. A paleográfiai megközelítés mellett adott még a régészeti környezetből nyerhető adatok értékelése valamint segíthet magának a feliratnak a tartalma is a kormeghatározásban. A régészeti adatokból két végpont határozható meg. Az egyik a terminus ante quem, a másik a terminus post quo. A falat, melybe építőanyagként bedolgozták a sztélé darabját mintegy másodlagos felhasználás formájában III. Tiglát-Pilézer rombolta le Kr.e. 733/732-es hadjárata során (ugyanekkor pusztult el a szintén a romeltakarításnál előbukkant külső kapu, a kapukomplexum, s az odavezető kövezett járda). Bár kritikát kapott az a nézet is, hogy részét képezte-e a falnak a talált lelet, sőt magát a régészeti riportot is támadás érte. De erről majd később. Tehát a sztélét csak ez előtt az időpont előtt emelhették. Pontosabb és használhatóbb információt kapunk azoknak az edényeknek a vizsgálatából, amelyek közvetlenül a sztélé alatti rétegben feküdtek. Ezek közül egy sem volt későbbi a Kr.e. IX. sz. első felénél. Ezek alapján az archeológiai vizsgálat a feliratot a Kr.e. IX. sz. első felére datálja. Mint látni fogjuk, ez is igen erős bírálatot kapott. Az A fragmentum tartalma kevés támpontot nyújtott a kormeghatározáshoz, így ahogy az lenni szokott, spekulációk is születtek. Egyetlen személynév, egyetlen dátum, egyetlen helységnév sem szerepelt ebben a szövegben, csak utalások lelhetők fel, melyek többnyire csak hipotetikusan értékelhetőek. Ahogy azt látni fogjuk, az ebben az időszakban megjelent tanulmányok egy jó része vissza is élt a szövegnek ezen jellemzőjével és a konkrét adatok hiánya ellenére többen próbáltak személyeket, eseményeket alaptalanul „beleolvasni” a szövegbe. Az újabb töredékek azonban már világosabbá teszik a helyzetet a bennük rekonstruálható két személynév segítségével (Jehórám és Achazjáhú). De ehhez már magát a feliratot is meg kell vizsgálnunk. A sztélé legnagyobb darabján 13 sornyi felirat maradt meg. Az első sorból mindössze három betű, de a leghosszabb sorban (ötödik sor) is csak 14 betű található. A bazaltot annak idején szépen lecsiszolták, hogy alkalmassá tegyék felületét az íráshoz, de amikor összetört(ék), erősen megsérült. A rövid sorok értelmezése így – bár a betűk szinte mind jól olvashatóak –, igen nehéz. A betűk szép, tiszta vésésűek, a szavakat pont választja el. Tekintettel a szöveg erősen töredékes voltára, a rekonstrukció sokszor csak hipotetikus értékű. 44
E. Ben Zvi : On the Reading 'bytdwd" in the Aramaic Stele from Tel Dan, in: JSOT 64 (1994), p. 25, 1.n. és N.P. Lemche & T.L. Thompson, Did Biran Kill David? The Bible in the Light of Archaeology, in: JSOT 64 (1994), p. 5. 45 F.M. Cross nézete, vele ellentétesen foglal állást J. Naveh, in: Early History of the Alphabet, Jerusalem, 19872, p. 80., aki szerint csak „főniciai-arám” írásról lehet beszélni. E kérdésben már csak a rendelkezésünkre álló kevés epigráfiai anyag miatt is Naveh nézetét osztjuk. 46 J. Tropper, Eine altaramäische Steleninschrift aus Dan, in: UF 25 (1993), pp. 395-406. 47 KAI 181; KAI 24 és 25; az eritreai felirat még nem szerepel a KAI-ban; KAI 232; KAI 201; KAI 202. 48 Lásd a „föld” szóra a szövegben az qr) kifejezést, a {dq prepozíciót, az egyes szám első személyű személyes névmást (hn)), az arámi nota accusativit (ty) stb., vö. Tropper, op.cit. p. 404. 49 Ibid. p. 401. 50 Ibid. p. 401.
Az alábbiakban a töredékekből már összeállított szöveg kvadrát betűs átiratát valamint fordítását közöljük. Gondot jelentett a három töredék pontos összeállítása. A B1 és B2 fragmentum szövege illeszkedett egymáshoz, így itt hamar megszületett a pontos elhelyezés. Bizonytalanságot az A fragmentum és a B1-B2 fragmentum egymáshoz illesztése okozott. Itt a törés iránya segített a megoldásban. Az alábbiakban már csak az összeállított szöveg fordítását közlöm kvadrát átiratban, majd a szövegkritikai megjegyzések után rátérek a tartalmi magyarázatra a megjelent cikkek bemutatásán keresztül. Szögletes zárójel jelzi a hiányzó részeket – ami ezen belül található, csupán feltételezett olvasat –, míg kerek zárójel jelzi a bizonytalan, de valószínűsíthető részeket. [ ] (r)zgr[. ](.rm[ ] 1, [ ] )b.hmxl(t)[ hb.hwl(.]( q)sy. yb). [ ] 2, [#]yklm. l(yw. h[whb).] l). \hy. yb). bk#yw 3, [.yty]) [. ]ddh.\lmh(y)[w]yb). qr)b.{dq.l)r 4, [ .t](()b(#).}m.qp)[w]ymdq. ddh.\hyw. hn) 5, [ r.ypl]). yrs()). }(()[b#.}k]( l)m.ltq)w.yklm.y 6, [.b)x)]. rb. {r[ why. ty). tltq].#rp. ypl)w. bk 7, [lm. {rwhy.]rb. why[zx). ty).t](l)tqw.l)r#y.\lm 8, [ ).\ph)w. tbxr. {h. tyrq. ty)].({)$)w. dwdtyb. \ 9, [ ]l. {h. qr). ty 10, [m. ]. hlw. }rx). 11, [ .l)r]#y. l(. \l 12, [ .]l(. rcm 13, 1, ... ...]és vágott [.....] 2, ...atyám felment[ellene amikor] küzdött[... ] 3, ...és atyám lefeküdt, és elment az [őseihez]. És a királya [Iz-] 4, raelnek korábban atyám országa. [És] Hadad tett királlyá 5, engem és Hadad ment előttem, [és] kivonultam hét .... 6, .királyságomból, és megöltem [het]ven kir[ályt], akik felszerszámoztak ez[reit harcisze-] 7, kereknek és lovasok ezreit.[és megöltem Jeho]rámot, a fiát [Achábnak], 8, Izrael királyának és megö(l)[tem Achaz]jáhút, a fiát [Jehorámnak, aki ki-] 9, rálya Dávid Házának és helyeztem [városaikat rommá és fordítottam] 10, az országukat [pusztulásba.... ] 11, más [... és Jéhú volt a ki-] 12, rály Iz[ráelben.. és kezdtem] 13, ostromot.[... ] 1. sor Az első sorban pusztán néhány betű maradt meg az egyébként is töredékes feliratból. Lehetetlen meghatározni, hogy mennyi hiányzik a sztélé kezdetéből. Ismerve a hasonló feliratok stílusát, amelyben apja bemutatása után a feliratot készíttető személy önmagát mutatja be, mint a trón legitim képviselőjét, feltehetőleg 2-3 sor hiányozhat a felirat tetejéről. A rzg ige előfordul a Sefire I feliratban is51, ahol a )yd( rzg kifejezés áll, héber paralellje: tyrb trk vagyis szövetséget köt. Valószínűleg itt is erről lehet szó. Mivel a két fragmentum betűi között elég nagy a távolság, a mondat rekonstrukciója puszta találgatás lenne. 51
KAI 222
2.sor A qsy alak a qls ige imperfektuma, egyes szám harmadik személy. A héberben megfelelő kifejezése: yrx) hl(, lásd 1Sám 25,13 és 1Kir 1,40. A héber ige nem jelenti kizárólagosan a trónutódlást. Az itt szereplő ige valószínű jelentése: felmegy, vagyis felvonul támadásra, megtámad. Ilyen párhuzam bőven akad a Bibliában erre a használatra az hl( igével, lásd még a Biblián kívüli használathoz a bybloszi Ahiram felirat kifejezését: lbg (l() yl(52. Múltbeli események leírására imperfektum használata jól ismert a Bibliából is, csakúgy, mint a Mesa feliratból, vagy a Zakkur feliratból53, ill. a Deir ‘Alla feliratból. Az imperfektumot általában wáw consecutivum előzi meg ilyenkor54. A Dáni feliratban ilyen alakok: qsy (2. sor), bk#yw valamint \hy (3.sor), \hyw (5. sor), ltq)w (6. sor) és {#)w (9. sor). Bár itt nem szerepel wáw consecutivum, egyértelmű, hogy múltra utal az ige, vagyis imperfectum alak múlt jelentéssel55, hasonlóan a bibliai és ugariti szövegekhez56 (különösen a bibliai arámban, pl. Ezsd 4,12, Dán 4,2). A {xl ige a Mesa feliratban is előfordul (19. sor), a hmxlt[hb] rekonstrukció ezen alapul. 3.sor Az „és ment” kifejezés vonzata nem világos. Naveh a hml( tyb szerkezetetet javasolja57, de helyesen jegyzi meg, hogy ez csak későbbi szövegekben fordul elő (pl. Préd.12,5). Az hml( önmagában kevés a rendelkezésre álló hely betöltésére. Az akkád párhuzam alapján és a szövegkörnyezetből ítélve a király haláláról lehet szó (ana šimtišu illik). A bk# ige a \hy párhuzamaként szerepel és a kettő egymás összefüggésében értelmezendő58. Gondolhatunk esetleg arra is, hogy a király betegen feküdt, aztán halt meg (vö. 2Kir 9,16). 4.sor A {dq „régi” jelentéséhez lásd Zsolt 74,2 és 119,152. Nem zárható ki az sem, hogy egy földrajzi megjelöléssel van dolgunk59. Az „Izrael királya” kifejezés között nincs szóelválasztó pont, csakúgy, ahogyan a már említett bytdwd kifejezésben sem. Nem ritka, hogy egy adott szövegen belül nem következetes a szavak elválasztása, egyes kifejezéseket elválasztanak, míg másokat nem. 52
KAI 1 KAI 202, 11. és 15. sor. 54 Részletes áttekintést nyújt a wáw consecutivummal kapcsolatos elméletekről N.M. Waldman, The Recent Study of Hebrew c. munkájában (Winona Lake: Eisenbrauns, 1989, p. 27 skk.) Maga a wáw consecutivum használata bizonyított (bár léteznek tisztázatlan és vitatott részletek), s ezt csupán azért említem meg, mert hazánkban még mindig lehet találkozni olyan véleményekkel, melyek kétségbe vonják ezt. Maga a jelenség változásokon esett át, lásd M. Smith munkáját, amely az egyik legjobb feldolgozása a témának: The Origins and Development of the Waw-Consecutive – Northwest Semitic Evidence from Ugarit to Qumran (HSS, Atlanta: Scholars Press, 1991). A perfectum alakkal álló megfordító wáw már jóval ritkábban fordul elő, lásd W. R. Garr, Dialect Geography of Syria-Palestine, 1000–586 B.C.E. (Philadelphia: University of Philadelphia Press, 1985.,p.180). 55 Lásd még T. Muraoka rövid cikkét: Linguistic Notes on the Aramaic Inscription from Tel Dan, in: IEJ 45/1 (1995), p. 19. 56 J.C.L. Gibson: Textbook of Syrian Semitic Inscriptions, II: Aramaic Inscriptions, Oxford: Clarendon Press, 1975., p. 15. 11-s jegyezet. A mű rövidítésére a továbbiakban: TSSI 57 A. Biran és J. Naveh, An Aramaic Stele Fragment from Tel Dan in: IEJ 43/2-3 (1993), p. 91. 58 Tropper, J., op. cit. p. 403. 59 A Bibliában is felbukkan a „Qedem országa” ({dq jraa)) ) kifejezés, 1Móz 25,6 és 29,1, más igehelyek „Qedem népéről beszélnek”, így pl. Bír 6,3.33; 7,12; Ézs 11,14 stb. Valószínűleg a Szíria–Palesztina keleti részén fekvő sivatagos részre utal a szó. 53
Néhány példát említek csak: a bybloszi Jehimilk feliratban és Ahirám feliratában „Byblos királya”– lbg\lm60; ill. a Sipitbaal szövegben: lbgtl(b – „Byblos úrnője”61. Furcsának tűnhet, hogy a “föld” szó nincs determinált állapotban, ahogy az arámiban az ilyen esetben megszokott. A korai arámi feliratokban ez nem ismeretlen62. 5.sor „Hadad ment előttem” – vagyis ő szerzett nekem győzelmet. Hadadot viharistenként tisztelték, különösen a Jordántól keletre volt népszerű az arámok között. Tartalmilag fontos érv a kifejezés amellett, hogy egy győzelmi sztéléről van szó. Az hn) szót személyes névmásként értelmeztük. Baruch Margalit63 felvet egy másik lehetőséget is. Szerinte a szó jelentése „alkalomszerű, alkalmas” (vö. héber hn) III64), s a használatának a szerepe az, hogy Hazaél nem egyik pillanatról a másikra került a trónra. Hada volt az, aki kiválasztotta, hogy személyében nyerjen szabadítást Damaszkusz izraelita szomszédaitól, később pedig az asszír függőségtől. A qp) szó megfelel a héber )cy-nak, amit gyakran használnak katonai műveletek leírására (csatába vonulni, harcba menni; pl. 5Móz 20,1; 21,10; Bír 20,14; 2Sám 11,1). Nem világos, hogy a hetes szám mire vonatkozik, Biran és Naveh szerint talán királyságai hét területéről van szó. 6. sor yklm „királyom” vitatható, hogy vazallusról van-e szó, lásd részletesebben a magyarázatot. Ahituv „malki” helyett „molki”-t olvas („uralmam”), kizárva így a politikai függőség lehetőségét65. [{h]nm ltq)w A rekonstrukció alapjául az olyan kifejezések szolgáltak, mint a Bírák 14:19-ben szereplő $y) {y$l$ {hm |yw. Az újabb töredékek ismeretében Biran és Naveh elfogadta Ahituv javaslatát. A {klm szó rekonstrukciója Ada Yardeni nevéhez fűződik, aki az „A” fragmentumon észrevette a nún hegyét, s ez alapján gondol erre a helyreállításra66. A töredékről készült felvétel csakugyan megerősíteni látszik egy nún betűt. 7.sor Biran és Naveh első fordítása: „kétezer lovast”, ám T. Muraoka javaslata: „lovasok ezreit”67. Muraoka cikkének végén a lábjegyzetekhez toldott szerkesztői megjegyzésből kiderül, hogy Biran és Naveh is elfogadta Muraoka érvelését68 annak ellenére, hogy fordításuknak akadt követője69. Ebben s a következő sorban található a legfontosabb rekonstrukció a szöveg tartalmi magyarázata és datálása szempontjából: . l)r$y. \lm. b)x)]. rb. {r[why. . dwdtyb. \lm. {rwhy.]rb. why[zx)
60
KAI 1, első sor és KAI 4, szintén első sor KAI 7, negyedik sor 62 Két példát említek: KAI 222A, 26.sor: qr( yhl)w és 202 B, 26.sor: }ym#bw qr)b. 63 B. Margalit, The Old-Aramaic Inscription of Hazael from Dan, in: UF 26 (1994); pp. 317-320. 64 BDB 58b 65 S. Ahituv, Suzerain or Vassal? Notes on the Aramaic Inscription from Tel Dan, in: IEJ 43 (1993),pp. 246-247. 66 A. Biran és J. Naveh, The Tel Dan Inscription: A New Fragment, in: IEJ 45/1 (1995), p. 16. 67 Op. cit., p. 21. 68 Op. cit. p. 21., n. 12. 69 J. Tropper, ibid. p. 402. 61
Az egyetlen király, akinek akár Júdában, akár Izraelben rés-mém végződésű neve volt, Jehórám. Ez volt a neve mind az Izraeli Acháb király fiának, mind a júdai Jehósafát király fiának. Az arámi „fia” (valakinek) szócska előtt a why betűk állnak, ami egy theofor név végződése. A Kr.e. IX. sz.-ban két uralkodó neve végződött így: (w)hyzx) és (w)hylt( nevei. Utóbbi királynő a fia, Acházjah után került a trónra. Az Acházjah nevet két király is viselte, az egyik Izraelben, a másik Júdában, de csak egyikük jöhet szóba, nevezetesen Jehósafát unokájának, Jehórámnak a fia, aki mindössze egy évig uralkodott Júdában (2Kir 8,25-26). A 2Kir 9-ben leírtak szerint mind az Izraeli Jehórámot, mind a júdai Acházját a pártütő Jéhú ölte meg. Ez azután történt, hogy Hazaél (kb. Kr.e. 842-806) hadvezér megölte I. Ben Hadadot majd elfoglalta trónját és megverte Jehórámot Rámót-Gileádnál (2Kir 8,7 skk.). Mivel Hazaél mind az Izraeli Jehórám, mind a júdai Acházjah ellen hadat folytatott, nyilvánvalónak tűnik, hogy a sztélé az ő idejére datálandó. 8.sor Az „Izrael királya” kifejezés előfordul a Mesa-feliratban is, 5., 10 és 18 sor70. 9.sor Az itt szereplő dwdtyb kifejezésről fontos megállapítani, hogy egybe írták, nincs elválasztó pont, ellentétben a szöveg összes többi kifejezésével. A magyarázata problematikus, lásd részletesen a tartalmi magyarázatnál. 10.sor Az {h qr) kifejezést Naveh és Biran földrajzi megjelölésnek tekinthető71: „Hám földje”. Hapax legomenonként a Bibliában is előfordul, 1Móz 14,5, de valószínűbb, hogy suffixumról van szó: „földjük”, lásd Mesa felirat 18. sora: {h. bxs)w ponttal elválasztva a suffixum és a hozzá tartozó szó72. 11.sor A l( rcm kifejezéshez lásd Zakkur I, 9.sor: \rzx l( rcm l) )yklm lk wm#w – „és mindezek a királyok ostromot vezettek Kadrak ellen”, valamint a 15. és 16. sor: rcm \yl( w)xm yz – „aki ostromot ütött ellened”. Jéhú nevét a 7. sorhoz fűzött magyarázat alapján javasolja Biran és Naveh. Immár hosszú története van e híressé vált leletnek. Minden régész nagy álma egy olyan epigráfiai lelet, aminek kapcsán bevonul a „halhatatlanok” közé. Talán ez, s a részeredményekkel kecsegtető, ám évtizedeken át húzódó ásatások voltak az okai annak, hogy Biran és Naveh az első fragmentum értelmezésében nem hagyott helyet a bytdwd kifejezés alternatív magyarázatainak, s egyből úgy tálalták a közönség elé a leletet, mint szenzációs bizonyítékot, mely igazolja Dávid király történelmi alakját. Ez egyébként így nincs kimondva cikkükben, mégis a többi lehetőség kizárásával, valamint tanulmányuk populáris változatával, ami egy széles körben olvasott amerikai tudományos ismeretterjesztő lap félreérthető és szenzációt sejtető címe alatt jelent meg73, emellett foglaltak állást. Az akkor még a Kr.e. IX. sz. közepére datált felirat magyarázatában kulcsszerepet kapott a „királyom” kifejezés is. Milyen alárendelt viszonyt takar a kifejezés? Fokozta a magyarázat nehézségét az „atyám 70
KAI 168, TSSI, vol.I. p. 71 skk. A. Biran és J. Naveh, An Aramaic Stele Fragment from Tel Dan in: IEJ 43/2-3 (1993), p. 94. 72 KAI 168, TSSI, vol.I. p. 71 skk. 73 “David” Found at Dan; in: Biblical Archaeology Review 20/2 (March-April, 1994), pp. 26-39. Ebben a cikkben már egyértelműen a kérdéses kifejezés áll a vizsgálódás középpontjában; a súlyponteltolódás iránya és hangneme észrevehető a figyelmes olvasó számára. 71
földje” szóösszetétel is. Hogyan értelmezendő a kettő együtt? Biran és Naveh ötletes megoldása alapján a sztélét állító személy egy király volt, aki azonban függött ArámDamaszkusz királyától. Két kisebb királyság jött szóba, Maakah és Bét-Rehób. A kérdést az editio princeps összeállítói nyitva hagyták, s ami ennél is fontosabb, utat hagytak a sztélé alternatív datálásának is azzal a megjegyzésükkel, hogy a felirat datálása mindezzel együtt is „kérdéses”. Ezt a mondatot jónéhányan figyelmen kívül hagyták, noha érdemes lett volna Biránék óvatos fogalmazására figyelni: „If it was the king of Beth Rehob, or the king of Maacah, or another vassal (one of the ’the thirty-two kings’, mentioned in 1 Kings 20:1, 16), who erected the stele at Dan, the date of the stele is still questionable”74. Az igazán nagy vitát a kilencedik sorban szereplő bytdwd kifejezés okozta. Ennek magyarázatával Biránék az adott sorhoz fűzött három sornyi magyarázatban foglalkoznak. különösebb nyelvészeti indoklás nélkül jelentik ki, hogy a kifejezés „Dávid Házaként” értelmezendő, lásd Bít Humri Izrael, Bít Agusi Arpad, Bít Hazaili Arám-Damaszkusz és Bít Adini Maakah megjelölésére az asszír feliratokban75. Cikkük már említett populáris változata (amiben kitűnő és jól használható fotó is van egyébként az A fragmentumról) ismételten az általuk helyesnek vélt magyarázatot tartalmazza kizárólagosan, ráadásul teljesen reflektorfénybe állítva a kifejezést eme magyarázat tükrében. Némi óvatossággal elkerülhető lett volna mindaz a torzsalkodás, amely a felirat körül alakult ki. Ehelyett éppen élcelődő hangnemet ütött meg az írás, legalábbis a lap szerkesztőjének nagyobb betűtípussal szedett bevezetője, amely csípős megjegyzést tesz a bibliakutatók azon kritikusabb hangvételű csoportjára, amelyet a degradáló „scholarly Biblical minimizers” címmel illet. Ez nyílt arculcsapás volt több olyan tudós számára, akinek szent életcélja a Biblia kutatása és jobb megismerése. Rögtön az A töredék megjelentetése után már ugyanabban a folyóiratban hozzászólások jelentek meg Z. Kallai76 és S. Ahituv77 részéről. Z. Kallai – az izraeli topográfia nagy atyja – fél oldalnyi cikkében három megjegyzést fűz a lelethez: 1) Izrael királyának említése itt, valamint a Mesa-feliratban bizonyítja, hogy ez volt az északi királyság hivatalos megjelölése; 2) a Júdára történő utalás a dinasztikus „Dávid Háza” kifejezéssel olyan megoldáshoz nyúl, mely máshol is előfordul; 3) meglepő, hogy Júdára dinasztikus névvel hivatkoznak, Izraelre nem. Kallai első megjegyzése igen értékes, valóban a lelet vitathatatlan értékei között áll, hogy említést tesz Izrael királyáról. Második állításához nyelvészeti indoklást ő sem fűz, kész tényként kezeli Biránék magyarázatát. A harmadik megjegyzésben felvetett probléma meglátása nagyon jó, ezt már indokolja is. Szerinte a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a dávidi dinasztiával ellentétben Izraelben mindig bizonytalan volt a trónutódlás egészen az Omridák megjelenéséig78. Ez egy elgondolkodtató érv, elég hozzáfűznünk, hogy az északi királyságban fennállásának röpke 200 éve alatt mintegy 9 trónbitorló fordult meg! Ahituv az első sorban az ( folytatásaként az Omri nevet szeretné látni. Javaslatára indoklást nem hoz. A „királyom” kifejezés helyett Ahituv (elsőként) „királyságom” fordítást javasol. Az arám király személyére ő a damaszkuszi II. Ben Hadad-ot javasolja („2Kir.22” sic! helyesen: 1Kir 22), aki megverte az Izraeli Achábot és a júdai Jehósafátot. Nézete az újabb töredékek ismeretében elutasítandó. Tovább fokozta a lelet körüli hullámzást A. Lemaire írása79. A híres Mesa feliraton akkor már hetedik éve dolgozó tudós nem kevesebbet állít, minthogy a 31. sorban rekonstruálható a „Dávid Háza” kifejezés. Milyen súlya van ennek a kijelentésnek, akkor 74
A. Biran és J. Naveh, An Aramaic Stele Fragment from Tel Dan, in: IEJ 43/2-3 (1993), p. 97. Ibid., 19-es lábjegyzettel együtt. 76 “The King of Israel and the House of David”; in: IEJ 43 (1993),p. 244. 77 Lásd 34 -es számú jegyzet. 78 Izráel az Omridák korában jelentős szerepet játszott. Ezt megerősísi az a tény is, hogy az északi királyságot az asszír királyfeliratok többször is „Omri Házának” vagy „Omri országának” nevezik. 79 „House of David” Restored in Moabite Inscription; in: BARev 20/3, (May-June, 1994), pp. 30-37. 75
értjük meg igazán, ha elmondjuk, hogy a Mesa felirat moábita nyelvezete nagyon közel áll a héberhez80, ebben a feliratban is szerepel az „Izrael királya” kifejezés (5. sor), ráadásul ez a felirat is az i.e. 9. századból származik, s mindkét felirat győzelmi sztélé, mi több, mindkettő Izraeli szomszédjáról szól. Ugyanakkor a kutatás több, mint száz éve alatt senki nem jutott ilyen következtetésre. Lemaire ezt annak tulajdonítja, hogy mind a mai napig nincs megfelelő editio princeps a Mesa-feliratról (ez sajnos igaz). Cikkéből világosan látszik, hogy átérzi és tudja kijelentése súlyát („I realize the burden on me...”, p. 32.), feltehetőleg ezért is mellékelt a kérdéses sor részéről felnagyított felvételeket a cikkéhez. Ehhez még egy tény: a Mesa felirat 12. sorában előfordul ez a szó (kvadrát átiratban): hdwd, amit Lemaire is epithetonnak, valamilyen személy, talán egy istenség felségjelzőjeként magyaráz. Amennyiben ez így van, s ez a 12. sorban világosan olvasható, nem úgy, mint a 31. sor vége, akkor az esetleges Lemaire-féle rekonstrukció továbbra is nyitva hagyja a dáni felirat értelmezését. Teljes mértékben elfogadjuk Ehud Ben Zvi álláspontját81: Lemaire olvasata a, kétségtelenül elfogadja, hogy a 12. sorban lévő dwd kifejezés nem Dávidot jelenti, hanem epitheton b, támogatja a dáni felirat biráni értelmezését, de annak a vitatott kifejezésnek az értelmezését ez még nem dönti el c, több lehetőséget is számba kell venni az egymástól független bizonytalansági tényezők miatt. Az első kritikai észrevételek egyike P.R. Davies írásában82 jelentkezett, melynek már címe is sejtetni engedte a készülödő vihart. Ez a cikk már kizárólag a bytdwd kifejezésre összpontosít. Davies joggal jegyzi meg (ekkor még csak az A fragmentum volt ismert), hogy minden szót pont választ el, kivéve éppen ezt, s Biránék még csak magyarázatot sem nyújtanak, miért is olvassák két külön szóként a kifejezést, noha a sztélé írója világosan egy egységnek tekintette azt. Davies szerint inkább egy helynévre kell gondolnunk, éppen mivel egybeírták a kifejezést Igy vagy Bét-Dód lenne az olvasat (ez esetben a wáw mater lectionisként szolgál), vagy Bét-Daud. Kitér a szerző a „Biblical Minimalist” jelzőre is, élesen állást foglalva a másik csoport általa helytelennek tartott elfogultsága ellen83. Még egy észrevétel Davies részéről: szerinte az utalás az „atyám földjére” valószínűvé teszi, hagy nem egy vazallusról van szó, hanem egy királyról. Gyors válasz érkezett Davies írására A. Rainey tollából84. A cikk hangneme egyértelműen támadó, egy mondatot idézek szemléltetés gyanánt, az írás bevezetőjéből: „The present instance can serve as a useful example of why Davies and his „deconstructionists” can safely be ignored by everyone seriously interested in Biblical and Ancient Near East Studies.” Rainey részletezés nélkül említi Lemaire javaslatát érvei között. Másik érve saját véleményét tükrözi: szerinte Biránék azért nem indokolták javaslatukat, mert egyszerűen feltételezték, hogy javaslatuk magától értetődő. Jólismert névről van ugyanis szó, s ilyen esetekben gyakran egy szóként kezelik a különben két szóból álló összetételt, s ezért nem használnak szóelválasztó írásjelet. Példának a Deir ‘Alla felirat híres alakjának, Balaam bar Beórnak a nevét hozza fel, ahol egybeírva található a „barBeór” része a névnek. Csak sajnálni lehet, 80
Sokáig hébernek is tartották a felirat nyelvezetét, a magyar nyelvű szakirodalomban is ez látható.(Két példát említek, D.Dr. Kállay Kálmán és Dr. Pálfy Miklós héber nyelvtanát, bevezetésükben mindketten óhéber nyelvemléknek tekintik a moábita feliratot.) 81 E. Ben Zvi: On the Reading 'bytdwd’ in the Aramaic Stele from Tel Dan, in: JSOT 64 (1994), p. 32. 82 „House of David” Built on Sand – The Sins of the Biblical Maximizers; in: BARev 20/4 (July/August, 1994), pp. 54-55. 83 ‘In our research for its meaning, one thing is sure. We will get nowhere until we can see the difference between what a text says, what it might say and what we would like it to say. If being a ”Biblical Minimalist” means refusing to see what is not there, then I prefer to remain a minimalist, though I resent the inaccurate and sneering epithet. I submit that this is far preferable to the stance of the ”Biblical maximalists” who, in matters of the Bible and archaeology, place the Bible before both archaeology and the conventions of scholarly argument.’ Op. cit., p.55. 84 The ”House of David” and the House of the Deconstructionists, in: BARev 20/6, (1994), p. 47.
hogy az elgondolkodtató nyelvészeti érvelés után ismét csak a másként gondolkodó tábor elleni kirohanást folytatja. Ugyanemellett a nyelvészeti nézet mellett foglal állás egy később megjelent cikk, amelynek írója G.A. Rendsburg85. Hogyan magyarázandó, hogy egybe írták a bytdwd kifejezést? „A válasz világos: az írnok egy egységnek tekintette a dwdtyb kifejezést, mely nem igényel szóelválasztó jelet” (p.22.). Meggyőző érvelése szerint személynevekben számos X-tyb formula lelhető fel, erre számos példát is hoz arámi feliratokból86. Az X-tyb formula a Bibliában is fellelhető (X alatt egy személynév értendő, természetesen). Példaként a {yrp) tyb (Bír 10,9) és rk&$y tyb (1Kir 15,27) formulákat említi, ahol nem egyszerűen a személynév áll, nem is a „törzs” szó, hanem az X-tyb formula. Biran és Naveh cikkéhez hasonlóan példákat hoz a szerkezetre az ékírásos irodalomból is. Komoly érvként használható fel Biránék nézete mellett azon eredménye, hogy a formula alkalmazása jellegzetesen arámi jelenség (p. 25). Ez a tény magyarázhatja, miért is használta az arámi nyelvet használó írnok a X-tyb formulát Júda királyára. E. Ben Zvi is a bytdwd kifejezés elemzésére koncentrál írásában87 és Davies-hez hasonlóan más megoldások figyelembe vételét javasolja. Bevezetése után két értékes megjegyzést tesz: a bibliai bizonyság súlya (bytdwd mint „Dávid Háza”) erősen Biran és Naveh javaslatát támogatja, mert a kifejezés ismert és gyakran használt a Héber Bibliában. Mi több, a bibliai előfordulások más lehetőséget nem is támogatnak, csak Biránékét. De megvizsgálandó s felirat egy másik szempontból is. A terület epigráfiai corpusában előfordul a dwd szó, különösen fontos a már említett Mesa feliratban. Ben Zvi ezzel kapcsolatos nézeteinek már helyet adtam korábban, itt pusztán visszautalok rá. A dáni szöveg értelmezésénél két lehetséges megoldást ajánl Ben Zvi. A dwd szó vagy egy istenségre utal, valószínűleg magára JHWH-ra, vagy egy ilyen titulust viselő személyre, valószínűleg egy fontos hivatalnokra (mindkét értelmezés szóba került egyébként a Mesa felirat epithetonjánál). Hasonló következtetésre jut közösen írt tanulmányában88 E.A. Knauf, A. de Pury és T. Römer. Tanulmányukban amellett érvelnek, hogy byt összetétellel nem létezik személynév. Ilyen szerkezet, hogy „X dinasztiájának királya” sem a feiratokban, sem a Héber Bibliában nem található. Szerintük a bytdwd kifejezés valószínűleg egy épületet jelöl, egy istenség házát, azaz templomát. Fordításuk így hangzik89: „...le roi d’Israël. J’avais tué ... Je versai de libations sur/dans le Bayt Dod. J’érigeai (l’objet portant cette inscription)...” – vagyis: „...Izrael királya. Megöltem ... italáldozatot mutattam be Dwd Házában és felállítottam (a sztélét, amin ez a felirat van)”. eszerint a kezdő kaf betű folytatása egy arámi ige, \#n, italáldozatot hozni, elégetni („verser une libation”). Talán nem felesleges felidézni itt azt a régi nézetet, amit Hugo Winckler tanított, s amit Hugo Greßmann, ill. G. Ahlström is felelevenített a disszertációjában90. Szerintük létezhetett az ókori Palesztinában egy dwd nevű 85
Gary A. Rendsburg, On the Writing dwdtyb in the Aramaic Inscription from Tel Dan, in: IEJ 45/1 (1995), pp. 22-25. 86 Tell Fekheriye felirat: ddh tb (17.sor); Sefire felirat: l) tyb (KAI 222:A:34), tyb llc (KAI 222:B:3) és #g tyb (KAI 222:B:11), Assúr ostracon: }kw) tyb (KAI 233:4, 5, 9, 13, 15), }d( tyb (KAI 233:14) stb., vö. op.cit. pp. 22-23. 87 Vö. n.14. 88 Baytdawid ou Baytdod?; in: BN 72 (1994), pp. 60-69. A cikkhez sajnos nem jutottam hozzá, így szokásomtól eltérően másodkézből származó forrásból dolgoztam. A cikk ismertetésénél a Lemche–Thompson szerzőpáros tanulmányára hagyatkoztam. 89 Idézi: N.P. Lemche és T.L. Thompson: Did Biran Kill David? The Bible in the Light of Archaeology, in: JSOT 64 (1994), pp. 12-13. 90 G. Ahlström, Psalm 89: Eine Liturgie aus dem Ritual des leidenden Königs, (Uppsala: Almqvist & Wiksell, 1959)
istenség, ami pusztán csak hipotézis, a Héber Biblia nem támasztja alá ezt az elméletet91. Ettől függetlenül tény marad az, hogy felségjelzőként is használt a dwd szó. A gondolatot továbbviszi Lemchéék cikke, lásd részletesebben később. Dánban régi és erős kultuszi élet folyt. E tekintetben megjegyzendő a korábban említett görög-arámi felirat, ami a „dániak istenéről” beszél. Bár időben ez jóval későbbi a dáni sztélénél, más érvek mellet közvetett bizonyítékként ez is felhozható lenne egy sajátos dáni kultusz létezésére. Nyelvészeti érveik erősen megkérdőjelezhetőek Rendsburg cikkének ismeretében. Az arámi feliratokban számos példa akad az általuk tagadott jelenségre. A Davies–Knauf–de Pury–Römer vonalhoz csatlakozik a N.P. Lemche és Thomas L. Thompson szerzőpáros cikke92. Tanulmányuk két fő részre oszlik. Először áttekintik az írásukig megjelent tanulmányokat, majd saját nézetüket ismertetik a kerámiavizsgálat, a paleográfiai vizsgálat és a szöveg tartalmi vizsgálata szempontjából. Bevezetés gyanánt a történetkritikai kutatás kritériumairól beszélnek, ennek kapcsán térnek rá a dáni lelet elemzésére. Első bírálatuk A.F. Rainey-nek szól. A bírálat mind Rainey stílusának, mind cikke tartalmának szól. Előbbit már magam is szóvá tettem, csak az utóbbit részletezem itt. Knaufék már ismertetett cikkét hozzák fel egyik érvként Rainey ellen, amely szerint a X-tyb formula személynevekben nem létezik. Rendsburg későbbi cikke szépen bizonyította ennek az érvnek az ellenkezőjét, ahogy azt már láttuk. Másik érvként F. H. Cryer tanulmányára93 hivatkoznak, amelyben Cryer a felirat epigráfiai vizsgálata után arra a megállapításra jut, hogy a sztélé jóval későbbi, mint ahogy Biran és Naveh gondolja, szerinte a Kr.e. VIII. sz. második felére, Kr.e. VII. sz. első felére kell gondolnunk. Az újabb töredékek ismeretében tartalmi érvek szólnak e datálás ellen, de paleográfiai érvek is alátámasztják a Kr.e. IX. sz. utolsó harmadára történő datálást, s csak utalunk J. Tropper már ismertetett cikkére94, amely a Kr.e. 840-825 közötti időszakra datálja az A fragmentumot (következtetésére pusztán az A töredék vizsgálata nyomán jut!). Lemchéék cikke S. Ahituv és Z. Kallai írásaival kapcsolatban az „Albright era” túlzásainak legrosszabb visszatéréséről beszélnek. A legkeményebb kritikát Emile Puech írása95 kapja Lemchééktől: „Here is a very learned example of how not to proceed with inscriptions... Puech reads (through his jewelled spectacles) the names not only of Omri, king of Israel, but Bar-Hadad of Ramoth in Gilead (rather than Ben-Hadad of Damascus), of Ahab and his son Joram and of Jehoshaphat, whom he identifies as king of the House of David” (p. 6.). Nem véletlenül hívják Lemchét tudományos körökben „hiperkritikusnak”. Kíméletlen és részletes kritikája azonban a maga módján ugyanolyan sértő, mint az ellentáboré. Az pedig a sors fintora, hogy az újabb töredékek erősen igazolni látszanak mind a Jórám, mind a Jehósafát olvasatot és feltételezhető az Acháb olvasat is, ha csak hipotetikusan is. Vigyázni kell a kritikával is. Tanulmányuk második részében saját gondolatmenetüket ismertetik. Régészeti bírálatukban először arra világítanak rá, hogy ennek a korszaknak a kerámia anyaga nem rendelkezik sok jellegzetességgel, a kronológiai meghatározás ezek alapján ezért labilisnak mondható. Magát 91
Ámósz 8,14 LXX verzióját érdemes itt megemlíteni, ami alapján a |ekeD szót módosítják dwd-ra, így Beérseva védőistenére utalna a mondat. Mindez csak hipotézis, de egy esküforma második részéről van szó, ezért mégis elgondolkodtató az elképzelés. Az igehely crux-nak számít régóta, lásd az áttekintését a versnek H.W. Wolff kommentárjában: Joel and Amos, (Hermeneia, Philadelphia: Fortress Press, 1977., p. 323. valamint egy újabb és részletesebb áttekitést S. M. Paul kommentárjában: Amos, (Hermeneia, Minneapolis: Fortress Press, 1991), pp. 271-272. P.R. Davies egyik tanulmányát is itt említem meg, amelyben Ámósz 9,11 versének dywd tks-t) kifejezését próbálja újraértelmezni – számomra nem volt meggyőző az érvelése (BYTDWD and SWKT DWYD: A Comparison, in: JSOT 64 (1994), pp.23-24. 92 Did Biran Kill David? The Bible in the Light of Archaeology, in: JSOT 64 (1994), pp. 3-22. 93 F.H. Cryer, On the Recently-Discovered ”House of David” Inscription, in: SJOT 8 (1994), pp.1-19. 94 J. Tropper, Eine altaramäische Steleninschrift aus Dan, in: UF 25 (1993), pp. 395-406. 95 E. Puech, La stčle araméenne de Dan: Bar Hadad II et la coalition des Omrides et de la maison de David, in: RB 101 (1994), pp. 215-241.
a régészeti riportot is támadják. Szerintük két eltérő verziót képvisel az editio princepsben leírt jelentés, s az, amit az SBL96 Washingtoni ülésén Biran előadott. Utóbbiból az derül ki ugyanis, hogy a felirat nem képezte részét a közelben lévő falnak. Lemche következtetése: „One must ask whether the inscription was found in situ at all.” Biránék második beszámolójából97, amely a két új töredéket ismerteti, egyértelműen kiderül, hogy beépítették a sztélé összetört részeit a falba, s akárcsak a többi kődarabot, ugyanúgy bedolgozták ezeket is az építkezés során. A B1 fragmentumot 80 cm magasságban találták meg a falban, míg a B2 darabot valamivel távolabb a fal alapjába beépítve. Nyelvészeti okfejtésük rövid, pusztán Cryer cikkének ismertetéséből áll. Tartalmi elemzésük végén arra a következtetésre jutnak, hogy a bytdwd kifejezésben a dwd szó felségjelző és valószínűleg JHWH-ra utal a szó, tehát JHWH templomaként értendő a szöveg. Érdemes lenne idéznem azt a több, mint egy oldalnyi eszmefuttatást, amelyben a Dávidra vonatkozó hagyományt bírálja élesen a szerzőpár (miközben Knaufnak, Davies-nek és saját maguknak a cikkeire hivatkoznak!). Gondolatmenetük végén ezt állapítják meg: „None of these studies leave much room for a historical David”. Itt értettem meg, hogy nem alaptalanul hívják őket ellenfeleik „Biblical minimizers”-nek. Talán e sorok írója túl konzervatív, én a magam részéről mégis ragaszkodom a történelmi Dávid alakjához, s nem fogom „kiollózni” a Héber Bibliámból a rá vonatkozó hagyományokat. Élesen vitába szállnék Lemchéék azon kijelentésével, hogy Dávid történetiségének kérdése nem csupán annak kérdése, hogyan olvassuk a Bibliánkat. Igaz. De az is. Mert a határtalan kritikai szemlélet végül is értelmetlenné teszi a kánon fogalmát, s kanonicitás nélkül nincs Szentírás, nincs Biblia. Persze könnyen lehet, hogy tévedek és félreértettem írásuk ezen részének üzenetét. Bárcsak úgy lenne. Mindenesetre az világos, hogy a bytdwd kifejezés „Dávid Házaként” történő értelmezése nem egyértelmű. Nyelvészeti érvek, tartalmi érvek erősen valószínűsítik, hogy Dávid dinasztiájára utal az arámi szöveg, ugyanakkor amíg ez nem teljesen bizonyos, nem zárhatóak ki ex cathedra más értelmezések sem. Ezek közül legvalószínűbbnek tűnik az, hogy a dwd szó epitheton, s magára JHWH -ra utal, így talán az Ő templomára hivatkoznak. Mindenesetre a sztélé datálása körüli vita lezártnak tűnik, s tényként könyvelhetjük el azt, hogy a szövegben világosan szerepel az „Izrael királya” kifejezés.
96 97
Society of Biblical Literature Vö. 11. jegyzetnél, kül. p. 2 és p. 5.
