SZABADÍTÓ Az angyal ezt mondta Józsefnek: ne félj magadhoz venni Máriát, mert Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből. Máté 1,21 Az angyalok karácsonyi prédikációjából ezt az egyetlen szót szeretném ma különösen hangsúlyozni, és a szívetekbe vésni: Szabadító született ma nektek. Jézus Krisztus földre jöttének a célja, az Ő munkájának a tartalma ez: szabadítónak jött. Az Ószövetség gyakran nevezi Istent szabadítónak. Újra és újra ismétlődik ez a boldog vallomás: az Úr az én szabadítóm. Ellenségtől, betegségből, fogságból, sokféle nyomorúságból Isten a népét sokszor kiszabadította. Jézus Krisztussal kapcsolatban pedig végigvonul az egész Biblián ez a kijelentés, hogy Ő szabadító. Már a legelején, közvetlenül a bűneset után elhangzik Isten ígérete, az úgynevezett ősevangélium, hogy eljön majd valaki, aki asszonytól születik, és a kígyó fejére tapos. Vagyis megszabadítja az embert, az emberiséget abból a rabságból, amibe az ördög kísértő szavának engedve került. Amikor Zakariás próféta megjövendöli virágvasárnap történetét, és az szó szerint be is teljesedik virágvasárnapon, akkor egyebek között ezt mondja az eljövendő Messiásról: "Igaz és szabadító ő." - Itt olvastuk, hogy az Úr Jézus megszületése előtt már Isten ezt a parancsot adta Józsefnek: "Jézusnak nevezd őt, mert ő szabadítja meg a népét annak bűneiből." És szintén olvastuk az imént, amikor karácsony éjjelén az angyalok a pásztoroknak és az egész világnak tudtul adták a nagy örömhírt: "Szabadító született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában." Amikor pedig Jézus elkezdte nyilvános munkáját és megfogalmazta a programját, az így hangzott: "Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megszabadítsa azt, ami elveszett." (Lk 19,10). Amikor egyszer egy samaritánus faluban evangélizált, a samáriaiak boldog ujjongással kezdték hirdetni: "Bizonnyal ez a világ szabadítója, üdvözítője a Messiás, a Krisztus." (Jn 4,42). Az első keresztyén igehirdetésnek pedig állandó tartalma volt ez: "Nincsen más név az ég alatt és senki más nem adatott szabadítóul, csak Jézus Krisztus." Amit a zsidóságnak a Messiás név jelentett, a görögnek, a pogányoknak ugyanezt jelentette a szótér, a szabadító. Jézus neve tehát az Ő munkaprogramját is jelöli. Jésua héberül azt jelenti: szabadító. Szótér ugyanezt jelenti görögül. Kinek-kinek a maga nyelvén lehetett megértenie, kicsoda Jézus Krisztus. Fordítják ezt a szót úgy is: megmentő, megtartó, megváltó, üdvözítő. Ahol ezek a szavak szerepelnek, ennek a helyén az eredeti Újszövetségben mindenütt a szótér szó áll. Használjuk ma ennek a "szabadító" jelentését, mert ez áll legközelebb a szó eredeti jelentéséhez. Valamit vagy valakit kiszabadítani, valakinek az életét megmenteni, valakit megvédeni ellene törő, reá veszélyes erőktől. Végső soron: üdvözíteni. Amikor viharba kerültek a tanítványok a Genezáreti tavon, és Jézus aludt a hajóban fáradtan, Péter is ezzel ébresztette fel: "Ments meg, mert elveszünk." Szabadíts meg, mert elveszünk. Az elemi erőkkel szemben mi tehetetlenek vagyunk, de te hatalmasabb vagy, mint azok, neked minden és mindenki engedelmeskedik. Légy a
mi szabadítónk. Mert ha nem avatkozol be, menthetetlenül elveszünk. Ez az isteni szabadításnak a lényege. A Biblia ezzel kapcsolatban és a Biblián belül a karácsonyi történet is három kérdésre ad választ. Miért van szükségünk szabadítóra? Miből akar szabadulni az ember? Miből akar megszabadítani minket Isten? - Miért van szükség szabadítóra? Az, hogy a Biblia ennyire hangsúlyosan szól arról, hogy Isten Jézusban szabadítót küldött, és hogy Jézus egész földi munkájának a célja egy bizonyos szabadítás, ez arra utal, hogy rabok vagyunk. Valami nálunk hatalmasabb erő megkötöz minket. Kényszerhelyzetbe kerültünk, nem vagyunk a magunk urai. Mióta az ember fellázadt Isten ellen, azóta folyamatosan lázad ellene. Képtelen az Istentől elszakadt ember az abszolút jót cselekedni. Viszonylagosan jó cselekedeteink vannak, de képtelenek vagyunk az Isten mércéjének megfelelni. A legtisztábbnak szánt gesztusainkba is belekeveredik valami kis számítás, önzés. - És mitől akar szabadulni a legtöbb ember? A bűneinek a következményeitől. Olyan kellemetlen jelenségektől, amik megnehezítik az életét: betegségtől, anyagi gondtól, kellemetlen emberektől, nehéz természetű rokonoktól és munkatársaktól. - És mitől akar megszabadítani Isten bennünket? Így olvastuk ezt: "Nevezd Őt Jézusnak (vagyis Szabadítónak), mert Ő szabadítja meg népét a bűneiből." Vagyis Isten nem a bűn következményeitől akar megszabadítani minket, hanem minden rossz következmény okát akarja megszüntetni. Abból az állapotból akar kiszabadítani, amelyik állapotban csak vétkezni tudunk, csak ártani tudunk magunknak is és egymásnak is. Abból a tehetetlenségből akar kiszabadítani, amelyikben senki sem tud egészen önzetlenül szeretni. Amelyikben képtelenek vagyunk megvalósítani azt a jót is, amit szeretnénk, amelyikben nem értjük Istent, és nem értünk egyet vele. Következésképpen állandó harcban állunk vele. Isten a nyomorúságaink okát akarja megszüntetni, és nem a következményeit enyhíteni. Miért lehetséges az, hogy átéljük ezt a szabadítást? Azért, mert bármennyire Jézus ellenségei mondták is, részben igazat mondtak, amikor a haldokló Jézushoz így kiáltottak fel: "Szabadítsd meg magad. Másokat megszabadított, magát nem tudja megszabadítani." A mondat második fele nem volt igaz, mert meg tudta volna szabadítani magát, de az első fele igaz. Másokat megszabadított. Amikor kilehelte lelkét a kereszten, akkor valóban a kígyó fejére taposott. Akkor kinyílt a börtönünknek az ajtaja. Ki lehet jönni. Jézusban hinni azt jelenti: komolyan veszem, amit mond. Azért jött karácsonykor, azért halt meg nagypénteken, mert nekünk mondja: ki lehet jönni. A szabadítást Ő végezte el, a szabadítás komolyan vétele, a benne való hit, a mi nagy lehetőségünk. Aki még benn van akármilyen cellában, vegye komolyan: nyitva van az ajtó, és éljünk mint az Isten gyermekei ebben a szabadságban. Ámen.
A SZERETETHIMNUSZ MAI NYELVEN Isten = Szeretet Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, Vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy "van egy álmom"... de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.
Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt... szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok. Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve...de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér. Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat, vagy tizedet adok minden jövedelmemből... szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett. Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra… ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üres belű hagyma. Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, rongyosra olvasom a bibliámat, ha halálomra bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével megerősítve készülök elmenni... de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból. A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba. A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak. A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik. A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: "szomjúhozom". A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben. A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába. A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül a pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját. Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mezők liliomaival és az ég madaraival. Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát. A szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság. Legyenek bár Istentiszteletek, véget fognak érni, Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni, Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni. Mert még nem találtuk meg a rák és az AIDS ellenszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak a nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit. Ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk mindnyájan körül, és Ö lesz majd minden mindenekben. Mert a szeretet nélküli kötelességtudat kedvetlen. A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen. A szeretet nélküli igazság: kemény. A szeretet nélküli okosság: gőgös. A szeretet nélküli barátságosság: hűvös. A szeretet nélküli rend: kicsinyes. A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény. A szeretet nélküli adakozás: képmutató. A szeretet nélküli vallásosság: bigott. A szeretet nélküli hit: vakbuzgó. A szeretet nélküli remény: fanatikus. A szeretet nélküli élet: értelmetlen. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet. E három. Ezek közül pedig a legnagyobb: JÉZUS Fabinyi Tamás
FÉNYESEBBEN, MINT BÁRMIKOR A mi december 25-i karácsonyunkat az első három század keresztényei nem ismerték. A negyedik század elejéig ez a nap, amely a későbbiekben oly fontossá lett, az őskeresztények között észrevétlenül telt el. Ezzel szemben tudomásunk van arról, hogy ebben az időben a pogány Római Birodalomban december 25-e a Nap imádatának szentelt különleges ünnep volt. A korai egyház megelégedett annyival, hogy a születés időpontját nem ismerjük, bár akadtak egyéni időszámítási kísérletek. Az evangélium írói nem adják meg Krisztus születésének napját, csupán Lukács karácsonyi beszámolójából olvashatjuk ki, hogy semmiképpen nem télre kell gondolnunk, ha Megváltónk testet öltése után kutakodunk. Palesztinában ugyanis március-április hónaptól novemberig voltak pásztorok a mezőn. Mivel minden közelebbi anyag hiányzik, néhány ókori keresztény ember megkísérelte az inkaráció dátumát levezetni különböző spekulációk alapján. Az óegyház azonban ezeket hivatalosan sosem ismerte el, hiszen e latolgatások minden történelmi hitelesség igénye nélkül születtek meg, bár kétségkívül kegyes szívek legtisztább szándékából. Hogy a legérdekesebbet említsem, amely Krisztus után 243-ból való kéziratból szárazik, amely Krisztus születését március 28-ra datálja. Az irat szerzője abból indul ki, hogy Isten a teremtéskor a világosságot elválasztja a sötétségtől, s feltételezi, a teremtés olyan napon történt, amikor a nappal és az éjszaka egyforma hosszú volt. Mivel a római naptárban a tavaszi napéjegyenlőség március 25-e volt, következésképpen a teremtés első napja március 25-re esik. A Napot viszont Isten a negyedik napon teremtette, és a Malakiás 4: 2 ígérete szerint a Messiás az “igazság Napja”, ebből következik, hogy a megígért Megváltónak március 28-án kellett világra jönnie.
Január 6-a, Krisztus megjelenésének ünnepe Keresztény gnosztikusok Alexandriában január 6-án ünnepelték Krisztus megkeresztelkedését. Helyes, ha rámutatunk arra, hogy pogány vonatkozásban január 6-a Dionüszosz-ünnepnap volt, egyben Ozirisznek szentelt nap, sőt, állítólag ezen az éjszakán telt meg a Nílus vize is különös csodaerővel. Január 6-a is valószínűleg az alexandriai tradícióból került az egyház ünneptárába, mint Jézus
Krisztus megjelenésének (epifánia) ünnepe. A görög “epifánia” alatt kezdetben a születést, mint földi megjelenést értette az evangéliumi elbeszélésekkel egybehangzóan, majdan gnosztikus hatásra a születést és a keresztelést egybekötötte egymással. Január 5-ről 6-ra virradó éjjel volt a születés, január 6-a pedig a keresztelés ideje.
December 25-e, Krisztus születésének ünnepe Annyi bizonyos, hogy Rómában 336-ban már december 25-én ünnepelték Krisztus születését. Korábban már ezen a napon egy perzsa eredetű istenség, Mithrász tiszteletire is tartottak ünnepeket. Ez az isten mint Solus invictus, azaz Legyőzhetetlen Nap biztosított égi támogatást a misztériumba beavatottaknak. Nagy Konstantin császár tudatosan törekedett a Nap-kultusz és a Krisztus-kultusz összekapcsolására. Magát két szobron is mint Nap-istent ábrázoltatta fényözönben. Konstantin ötlete volt, hogy Krisztus és a Nap kultusza egyesüljön, de ennek eszmei feltételét a kereszténységben meglévő Krisztus-Nap szimbolika adta meg. Így teljesen érthető, hogy még Konstantin idejében és az Ő befolyására tették Krisztus születése ünnepét december 25-re, a nagy Nap ünnepére. Így vált karácsony születés-ünneppé, megszabadulva az epifania gondolatától, s került egy olyan pogány ünnep befolyása alá, amely sok szokásban tartotta magát, s nem épült le egyszerűen. Mindkét dátum (január 6, december 25) esetében vallásilag terhelt és kultikusan foglalt időpontokra esett tehát a döntés, de megválasztásukat az a tény határozta meg, hogy kapcsolódási pontot kínáltak a sajátosan keresztény karácsonyi gondolathoz. Az üzenet, azaz a tartalom nem a pogányságból származott, - úgy is mondhatnánk, hogy a régi forma új tartalommal telt meg.
Két karácsony Roma arra törekedett, hogy az epifánia ünneptől független karácsonynak szerezzen érvényt a keleti végeken is, ahol még tartotta magát a január 5-6-i időpont is. Az egyik fél be akarta bizonyítani, hogy Jézus január 6-án, a másik fél, hogy december 25-én született. A megosztottság ma is tapasztalható. Ma december 25-én ünneplik a karácsonyt a római katolikus és protestáns egyházakon kívül a konstantinápolyi, antiochiai, romániai, ciprusi, görögországi, finnországi ortodox egyházak és ezek diaszpórái. Ezzel szemben Jeruzsálemben, Oroszországban, Szerbiában, Bulgáriában, Grúziában, Lengyelországban, valamint a Cseh- és Szlovák Köztársaságban lévő ortodox egyházak megmaradtak január 6-a mellett. Hasonlókeppen az etióp, kopt, szir-jakobita, indiai keleti rítusú egyházak is.
Összefoglalás Joggal fogalmazódik meg mindezek után napjaink kereső emberében a kérdés: mikor ünnepeljük valóságosan Krisztus születését, és egyáltalán mi szükségünk van erre az ünnepre. Az embernek akkor van igazán karácsonya, amikor megszületik szívünk szegényes jászolában a Krisztus, amikor lelkünkben meggyullad az igazi világosság szikrája. Kellenek olyan megkülönböztetett napok és megszentelt idők, amikor Isten ajándékát megköszönjük, vagy épp megtaláljuk. Amikor üres kézzel az ég felé emeljük kezünket, alázatos szívvel, tiszta lélekkel. Hiszen az ünnep lélektanának lényege, hogy gondolatban visszatérünk abba az időbe,
amelyben Isten beavatkozása révén egy esemény ünneppé szentelődött, s mintegy megelevenednek előttünk a múló időt tartatommal megtöltő, megszentelő események. Karácsony ünnepére tehát ma is szüksége van mindenkinek, aki a csillogó külsőséget valós tartalommal szeretné megtölteni
KARÁCSONYI NÉPSZOKÁSOK Regölés A regölés a téli napforduló ősi, pogánykori szokása. Férfiak jártak házról-házra és bőség, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Általában karácsony másnapján, 26-án került rá sor. A néprajzkutatók a regölés dallam és prozódiai sajátosságaiban finnugor eredetet mutatnak ki ( a kutatás szerint a sámánénekkel van összefüggésben). Különféle népi hangszerekkel (duda, dob, csengő...) is kísérték a regölést, a szereplők kifordított báránybőr bundát viseltek. A regösök a házhoz való megérkezéskor a házigazdától engedélyt kérnek, hogy elmondhassák az éneket, ezután beköszöntőt mondanak, majd gyakori a csodaszarvas legenda valamely változatának elmondása, ezután következnek a jókívánságok a háziaknak és az adománykérés. Állandó szövegrész a refrén: " Haj, regö rejtem, azt is megengedte az a nagyúristen."
Betlehemezés A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb, többszereplős, dramatikus népszokása a karácsonyi ünnepkörben. Tulajdonképpen pásztorjáték, azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" ( a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát. A betlehemezők, általában férfiak, legények vagy gyerekek betlehemet visznek magukkal. Ez fából, papírból készült jászol, melyben a szent család figuráit és a jászolban fekvő állatokat ábrázolják. A dramatikus játék részei a bekéredzkedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy előadása, adománygyűjtés. Állandó szereplők a pásztorok (külön megemlítendő az öreg pásztor) és egy angyal, illetve bizonyos vidékeken Heródes. Az erdélyi betlehemes hosszabb terjedelmű misztériumjáték, több szereplővel. Általában megjelenítik Szűz Máriát, Szent Józsefet is. A magyar népi hagyományban Szenteste napján csak a ház körül szabadott dolgozni, a mezőn tilos volt tevékenykedni. Szintén nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az ún. aranyos vizet vagy életvizet, melynek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Az éjféli mise alatt a pásztorok egyes vidékeken körbejárták a templomot, és zajkeltéssel (ostorcsattogtatás, kürtölés...) igyekeztek a gonoszt távol tartani. A mise után a gazdák megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen, illetve az állatoknak is különféle mágikus erővel bíró ételeket adtak (pl. szentelt ostyát, piros almát...), hogy egészségesek maradjanak.
Más népek karácsonyi szokásai Anglia Nagy Britanniában Christmas, azaz Karácsony az év legfontosabb ünnepe. Az utcák, terek fényárban úsznak, turistalátványosság a Harrods áruház kirakata,
amelyet több ezer világító gömbbel díszítenek. A Trafalgar Square-en megcsodálható a hatalmas, díszes fenyőfa, mely a norvég nép ajándéka a briteknek, II. világháborús segítségükért. A Christmas Eve (24-e) munkanap, de rövidebb, általában ilyenkor tartják a nagy munkahelyi évbúcsúztató partikat. Ezen az estén otthon barátokat fogadnak, isznak egy jót, pl. behűtött citromlikőrt, sherryt, a gyerekek pedig készülnek a másnapra, amikor a Father Christmas (tképp. a Mikulás, szó szerint Karácsony Apó) telerakja ajándékkal a stocking-ot. Ez a zoknira emlékeztető képződmény az utóbbi években nálunk is kapható, bár Magyarországon december 6-án játszik fontos szerepet. Father Christmas egyébként a kéményen keresztül érkezik, hagyományosan egyenesen a kandallóba pottyan. A gyerekek ajándékkérő leveleket írnak neki, amit a kandalló tüzébe dobnak, hogy így jusson el az Északi- sarkra. Katolikus hatásra egyébként Angliában is elterjedt az éjféli mise, de az igazán vallásos anglikánok inkább a másnap reggeli protestáns istentiszteletet látogatják. December 25-e a Christmas Day, ez az ajándékozás napja (reggel bontják ki a csomagokat), ilyenkor jön össze a család is, és ekkor eszik a hagyományos karácsonyi ebédet, a Christmas dinner-t. A karácsonyi ebéd sült, töltött pulykából vagy valamilyen szárnyasból sült krumplival, kelbimbóval, Christmas pudingból, aprósüteményből áll. A pudingot brandyvel tálalják. A pudingba kerülő, alkoholba áztatott gyümölcsöket már hónapokkal karácsony előtt elkészítik, és így érlelik. Elmaradhatatlan eseménye még ennek a napnak a királynő hagyományos karácsonyi beszéde, melyet a televízió közvetít, s mely az angolok szerint meglehetősen unalmas, mégis mindenki megnézi. A családi körben eltöltött karácsony, illetve a faállítás szokása Viktória királynő idején (XIX. század közepe) terjedt el a britteknél német mintára. Ezzel (na meg az angolok hagyomány-imádatával) magyarázható, hogy a viktoriánus figuráknak, mintáknak, díszeknek nagy a keresletje manapság is. December 26-a a Boxing Day, Karácsony másnapja, ilyenkor hagyományosan a személyzetet ajándékozták meg. Neve arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, tartalmát a szegények között osztották szét.
Finnország A finneknél a karácsony december 23-án kezdődik, még nem ünnepléssel, hanem munkával. Este miután a gyerekek lefeküdtek, a szülők előkészítik a másnapi ételeket, rendet, tisztaságot varázsolnak mindenhová. 24-én reggelinél a család körbeüli az asztalt. Hagyományosan fahéjas tejberizs a reggeli, amelybe egy szem mandulát rejtenek. Aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövő évben, ha fiatal lány az illető, akkor közeli férjhezmenetelre számíthat. A finnek természetközelisége és mély humánuma mutatkozik meg abban a szép szokásban, hogy karácsony napján megvendégelik a velük élő háziállatokat, illetve megetetik a fészkelő madarakat. A karácsonyi vacsorára ők is nagy gonddal készülődnek. Miközben a gyerekek türelmetlenkednek, a felnőttek glöggöt (fűszeres forralt bor) isznak, amelyben mazsola és mandula is rejtőzik. Régi hagyomány szerint 24-én délben Turkuban, Finnország korábbi fővárosában kihirdetik a karácsonyi békét, amit a rádió is közvetít. Természetesen ezen a napon sem hagyják ki a szaunát.
A karácsonyi vacsora tradicionális északi ételekből áll: A heringet üvegfúvó módra általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumplikásával. Mézes, gyömbéres süteményekkel zárják az étkezést. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manók is jóllakhassanak, ha épp arra járnak. Karácsony első napja szigorúan a családé, ilyenkor nem illik szomszédolni, de még telefonálni sem. A rokonlátogatásokra, barátok köszöntésére 25-én kerítenek sort.
CHRISTMAS And the angel said unto them, Fear not: for, behold, I bring you good tidings of great joy, which shall be to all people. For unto you is born this day in the city of David a Saviour, which is Christ the Lord. And this shall be a sign unto you; Ye shall find the babe wrapped in swaddling clothes, lying in a manger. And suddenly there was with the angel a multitude of the heavenly host praising God, and saying, Glory to God in the highest, and on earth peace, good will toward men. The birth of Jesus Christ, described in this passage from the Gospel of Saint Luke in the New Testament, has been celebrated by Christians for more than 1600 years. Christmas (from Old English Cristes maesse or "Mass of Christ") is observed annually on December 25 although the exact date of Christ's birth is not known. The Christmas season begins on the First Sunday of Advent and ends on Epiphany. Christmas is celebrated in many different ways around the world. In the United States and other countries, many churches and homes display a créche, or Nativity scene. These scenes include figurines of Joseph, Mary and the baby Jesus in the stable. They are usually surrounded by the shepherds, angels, the Magi, and animals. Some churches also have a live nativity service. Such services originated during the Middle Ages when many people could not read Latin, the language of the Church. St. Francis of Assisi is generally credited with the idea of recreating the stable scene with a wooden crib occupied by a wax figure of the infant Jesus. However, local people played the roles of Joseph and Mary and the shepherds. Live animals usually completed the re-enactment. Many Christians attend a midnight Mass or other Christmas Eve services at churches which are usually decorated with poinsettias, candles and greenery. These services are often followed by another service on Christmas Day. Christmas is also a popular secular holiday which focuses upon the many versions of St. Nicholas and other traditions such as Christmas carols, mistletoe, Christmas cards, and giftgiving. Children write letters to Santa Claus and tell him what they'd like to receive for Christmas. With help from his elves, Santa prepares the gifts and then, on Christmas Eve, he leaves the North Pole in his reindeer-guided sleigh. Rudolph leads the reindeer across the sky and onto each housetop. Santa carries the gifts down the chimney at each home and places them under the Christmas tree. Usually, the children of the house leave cookies and milk for Santa. Many people celebrate Christmas with elements of both the religious observances and the secular rituals. However, some Christians reject the customs with pagan origins and many secularists discount the story of Christ's birth. Regardless of whether the celebration is religious or secular, the main spirit of the season remains.
NOVEMBER HAVI ESEMÉNYEK November 3: Az istentisztelet utáni ebédet készítette és adományozta KozákGábris Ágnes, segített Kozák Piroska. November 9: Az istentisztelet utáni ebédet készítette és adományozta Megyesi Gizella, valamint Torma Veronika és József. November 15: A Református Egyház Nőegylete karácsonyi süteménykészítő tanfolyamot szervezett. Az tanfolyamot szervezte Magyary Ilona és András. Bemutattak: Magyary Ilona, Fejér Anna, Körösy Jackie, Vörös Ilona, Márton Erika és Dobos Eta. A tanfolyamon felszolgált ebédet készítette és adományozta Fövenyessy Katalin, segített Megyesi Gizella. A pénztárt Magyary András kezelte. Köszönjük mindazoknak akik eljöttek és reméljük minden résztvevő elégedetten távozott. November 16: Az istentisztelet utáni ebédet készítette és adományozta Fövenyessy Katalin és Megyesi Gizella. November 13: Az istentisztelet utáni ebédet készítette és adományozta Sárkány Zsuzsanna, segített Fövenyessy Katalin. November 18: Az istentisztelet után sor került a szokásos Őszi Bazárra és Karácsonyi Vásárra. A bazáron felszolgált ebédet készítették és adományozták Sárkány Zsuzsanna és Herczeg Barbara, segített Megyesi Gizella. A lángost adományozta és készítette Vörös Ilona, segített Fövenyessy Katalin, Fejér Anna, Richard Hayes és fia. A süteményt készítették és adományozták Magyary Ilona, Kozák-Gábris Ágnes, Orly Elvira, Körösy Jackie és mások. A pénztárt Magyary András és Göde Zoltán kezelte. A Templom által eladásra kínált különböző tárgyakat Megyesi Gizella árusította. Az élelmiszert Danku Attila és Danku-Molnár Krisztina kínálta eladásra. Köszönjük mindazoknak, akik az eladásra szánt tárgyaikat a elhozták, köszönjük az asszonyok konyhai faradozását és minden kedves vendégünk megjelenést. November 27: Az istentisztelet keretében advent első vasárnapja alkalmából úrvacsoraosztásra került sor. 29 személy élt az úrvacsora szentségével. Az istentisztelet utáni ebédet készítette és adományozta Sárkány Zsuzsanna.
Torma Veronika és József, Kapin József emlékére…………………....$ 50.00 Megyesi Gizella, reformációra………………………………………...$ 30.00 Magyary András és Ilona, 1956-os Serlegvacsora elkészítéséhez….…$ 700.00 Kozák Piroska, Christopher felgyógyulásáért…………………………$ 100.00 Magyary András és Ilona, advent alkalmából…………………………$ 50.00
A Presbitérium nagy szeretettel köszön minden adományt és segítséget. Az Úr Isten gazdag áldása legyen adakozó testvéreinkkel! - A Presbitérium szeretettel kéri egyháztagjainkat, hogy
ne feledkezzenek meg az évi egyházfenntartói járulék befizetéséről, ezzel is támogatva kicsiny gyülekezetünk fennmaradását.
HIRDETÉSEK - Hirdetjük a gyülekezetnek, hogy a karácsonyi ünnepi istentiszteletet keretében kiszolgáljuk az úri szent vacsorát. Az istentisztelet után szeretetvendégségre kerül sor. A szeretetvendégségre az élelmet a
gyülekezet tagjai adományozzák. Hirdetjük azon testvéreink számára, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak eljönni a templomba, de részesülni szeretnének az úrvacsora szentségében, jelezzék ezt vagy a lelkipásztori hivatalnak vagy valamely presbiternek, és a lelkész háznál is kiszolgálja a szent jegyeket.
NOVEMBER HAVI ADAKOZÓK NÉVSORA:
AZ ÉV HÁTRALEVŐ FONTOSABB ESEMÉNYEI:
Fövenyessy Károly és Katalin, Bordás Zoltán és Piroska, Vörös Ilona, Bennett Terézia, Göde Zoltán és Norma, Körösy Ted és Jackie, Szabó Mária, Herczeg Tamás és Barbara, Jenei Zsolt, Jakaby József, Bordás Zoltán és Piroska, Csaplár András és Roberta, Rácz János és Erzsébet, Szabó-Szilas Margot, Elek Joe és Patricia, Molnár Nicholas és Catherine, Vogt Enikő.
- December. 24, Szerda, 3:30 PM - Karácsony Szentesti Istentisztelet - December. 25, Csütörtök, 11:00 AM - Karácsonyi Ünnepi Istentisztelet és Úrvacsoraosztás - December 28, Vasárnap, 11:00 AM - Óévi istentisztelet - 2015. január 04, Vasárnap, 11:00 AM - Újévi Istentisztelet
NOVEMBER HAVI RENDKÍVÜLI ADOMÁNYOK Herczeg Barbara, vasárnapi ebédek főzéséhez……………………..…$ 200.00 Vörös Ilona, vasárnapi ebédek főzéséhez…………………….…….…$ 200.00 Bennett Terézia, mikulási disznótoros vacsora előkészítéséhez………$ 500.00 Kozak Piroska, Imre és János emlékére……………………………….$ 100.00 Torma Veronika és József, Cseusz Jutka emlékére…………………....$ 50.00
Istentől megáldott kellemes karácsonyi ünnepeket és örömökben gazdag boldog új esztendőt kívánunk minden öböl-környéki magyar testvérünknek!
