BESZÉLGETNI JÖTT Riport Holl Zsófia iskolapszichológussal
3. oldal
KÖNYV VAGY TV? S lőn világosság – Szemünk fénye program Könyvajánló Olvassam, vagy nézzem meg? Sikeresen „nyelveltünk” I love New York Miért ciki? Értékeld többre magad! Mi is az érték?
AKIT EGY VÁROS ISMER
SAJÁT LÁBÁN GURULT EL A BICIKLI
2. oldal
S LŐN VILÁGOSSÁG
NYEREMÉNYJÁTÉK
Mégpedig rövid idő alatt, annak érdekében, hogy „egészségesebben” lássunk.
Fordítsd le! Ötször fordítasz, jól, ügyesen, ez megér nekem egy ötöst! Addig is „nyelvelsz”, tanulsz, tehát megdolgozol a fizetségért. Nem házi, nem verseny, nevezd szorgalminak. Többfelvonásosnak. Nos, akkor indulnak a mondatok!
Iskolánkban a „SZEMÜNK FÉNYE” program keretében kicserélték a folyosókon és a termekben lévő neonokat, izzókat, pontosabban ENERGIATAKÉKOSra cserélték. Hogy spórolni tudjunk a villanyszámlával, s több jusson kirándulásokra, jutalmakra, versenyekre, programokra… Nektek! Emellett fontos, hogy az új égőtestek ember- és környezetbarátabbak, tehát mindenféleképp egészségünket és szemünk fényét szolgálják. Köszönjük az iskolavezetésnek, hogy megvalósulhatott a program. És hogy vigyáznak ránk. Örömünkre szolgál a munka, s ígérjük, ezen túl jobban odafigyelünk arra is, hogy pl. órák után ne maradjon felkapcsolva villany… mi is spórolunk. És figyelünk. Még ha innentől az égők „maguktól is” takarékoskodnak… VCZA
KÖNYVAJÁNLÓ Manapság egyre gyakoribb az iskolán belüli erőszak – nem múlik el nap anélkül, hogy ne olvasnánk „tanárverésről”, vagy ne hallanánk a híradóban arról, hogy a diákok kegyetlen brutalitással megverték egy társukat.
Első íziglen pár veretes gondolatot adok, versféle eszmefuttatásokat. Naná, hogy németül! Keress, találj rá frappáns magyar megfelelőt! A megfejtéseket SZEMÉLYESEN én kérem, gyűjtöm, borítékolom, az újság hasábjain pedig mindig visszajelzek, ki, hogy áll, hol tart, ki reménykedhet egy mosolygós „nagyhasúban”.
1.: „Man kann einen Menschen nicht lehren, mann kann ihm nur helfen, es in sich selbst zu entdecken.”
2.: „Sprechen über etwas, sprechen miteinander, sprechen um zu erreichen…”
3.: „ Nur wer ändert was zu ändern ist, kann bewahren was bewahrenswert ist.”
Ennyi lenne, hát akkor: VIEL SPASS! VCZA
MAGYARÁZAT Múltkori számunkban, bizonyára sok Olvasónak feltűnt, bizony inkább VCZA-s cikkek jelentek meg. John Ajvide Lindqvist Hívj be! című regénye pont erre a problémára világít rá - hihetetlen, hogy sajnos sok gyerek indul úgy iskolába, hogy szorong, fél a társaitól, s csak akkor tud fellélegezni, mikor tanítás után a lakásajtó becsapódik mögötte. Mikor már biztonságban lehet – a diáktársaitól, a gyilkosoktól, részegektől, s ha nagyon extrém esetről beszélünk: a vámpíroktól. Mert Ajvide Lindqvist regénye nem mindennapi – képet kapunk egy olyan világról, ahol a valóság és a fantasztikum egybefonódik egy hátborzongató történet keretében.
Remélem, olvastátok, s örömötökre, lelki épülésetekre szolgáltak gondolataim, tudósításaim. A SULISOKK gárdája a félévi hajtás, jegyjavítás tüzében égett, ezért kellett nélkülöznötök Kedvenceiteket: LILIT, BÖBÉT, JUHYT, DANCUST, RENIT… Szóval jövünk, jönnek, immár teljes erőbedobással! Új hírekkel, tuti cikkekkel, úgyhogy megéri olvasni bennünket! De tényleg! Ha valaki még csatlakozni akar kreatív, izgő-mozgó médiacsapatunkhoz, megteheti, szívesen fogadjuk, és várjuk is az ÚJAKAT!
V. Virág
VCZA
ARANYKÖPÉSEK
UTOLSÓ MONDATOK:
A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer megölni.
Ugyan már, Drágám, miért ketyegne egy levél...
A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.
Ez a csirke szerintem csak náthás... Úgysem jár erre vonat…
3. oldal
FIATAL, AMBICÍÓZUS, ÉS SEGÍTENI AKAR. DE TÉNYLEG. Iskolánk (több más ajkai oktatási intézménnyel egyetemben) Holl Zsófia személyében iskolapszichológust kapott. Nem, nem kell megijedni, nem kell félni sem, és semmiféle hátsó gondolattal „közelíteni” Zsófihoz. Ő ugyanis segíteni jött. Beszélgetni, barátkozni, közösséget kovácsolni, emberré nevelni, barátnak lenni. Nem különc, nem bolond, és főleg nem agyturkász! Egy teljesen hétköznapi fiatal lány, aki nemrég végzett az egyetemen, és ide sodorta az élet, hogy itt, többek közt nálunk is rendelkezésére álljon azoknak, akik beszélgetni szeretnének, azoknak, akiknek tanulási gondjaik vannak, azoknak, akiknek nem tetszik az élet, azoknak, akik épp sokadik dackorszakukat élik. Mindenkinek. Okleveles pszichológus ő, Veszprémből jár be nap, mint nap. A Nevelési Tanácsadóban dolgozik, ott kedden, csütörtökön és pénteken lehet elérni, de „házhoz is jár”: szerdán kereshetitek fel, ha gondotok van, a Bánki orvosi szobájában megtaláljátok. Meg akkor is, ha nincs. Zsófi szívesen beszélget mindenkivel, ügyesen hallgat, szeretettel fordul mindenkihez. Kicsit még feszült, néha talán még bizonytalan is, de nem a munkájában. Sebészi pontossággal diagnosztizál. Inkább a vállán lévő felelősség, a komoly súlya annak, hogy emberéletekkel szembesül, emberek sorsa fölött dönt, nos, ez nyomaszthatja. Jelzem, őrült felelősség lehet az övé. Szép munka, de lelket nem kímélő, szívbemarkoló. És biztos, sokszor felemelő is. Mikor embereket, elsősorban fiatalokat emel fel. Akik épp porba készülnek hullni. Minden bizonnyal feleslegesen. És ő ezt felismeri. Kezét nyújtja, megoldást kínál. Néha csak pár perc beszélgetést, néha fél óra hallgatást, volt már, hogy egy órányi sétát. Embere, problémája válogatja, kit, mi gyógyít meg. Szeretném, ha befogadnátok, elfogadnátok Őt. Ezért is írom le, amit megtudtam róla. Hogy lássátok: hús-vér ember, fiatal, teljesen normális. Sőt: kifejezetten üdítő jelenség. Színfolt. De tényleg. Holl Zsófi Pécsett végzett 2009-ben, pszichológia szakon, emellett egy térségi szociális tanácsadói végzettséggel is büszkélkedhet. Elmondta, hogy imádta Pécset, szeretett ott tanulni: „Élhető, színes, klassz város.” Az egyetem, ill. a pálya választásában nagymértékben befolyásolta édesanyja, családja, de saját maga komoly elhivatottsága, hivatástudata is már a kezdetektől e foglalkozás felé „sodorta”, irányította. Szakmáját oly annyira világosan látja, lehetőségeit oly annyira egyértelműen ismeri, hogy már most tudja: tovább akar tanulni, mégpedig szakosodni szeretne. Klinikai szakpszichológusnak készül, ezen belül is a gyermekekkel, a fiatalokkal szeretne foglalkozni. Veszprémi, szüleivel él. Naponta ingázik, s őszintén bevallotta, hogy fárasztja a sok utazás. Munkaideje kötetlenül kötött: hol itt, hol ott, itt két óra, ott kétszer egy, mindig úton van, mindig megy valahová, és mindig jön valahonnan. Munkaeszköze a lelke, a szíve, mindig magánál hordja, mindig „élesre tölti”: csak profi munkát ad ki a kezéből. Mint mondja, az ő munkájának sokszor csak hosszú hónapok után van gyümölcse, de megéri, hogy megvárja az ember, „mivé feslik a bimbó”, amivel sok-sok órán át, lelkiismeretesen, odaadón, szeretettel bánt. Volt, van már jó élménye, dicsekedhet már gyógyult páciensekkel, de tudja, munkája, küldetése még csak most kezdődött, még sok minden vár rá. Igyekszik is. Elsősorban bemutatkozni, megismertetni magát. Ezért kér lehetőséget, hogy osztályfőnöki órán felajánlja segítségét. A Nevelési Tanácsadóban sajnos sok a „betege”, ez szerinte nem mindig és nem feltétlen jó, mert bizony azt mutatja, hogy sok a problémákkal küzdő, támasz nélküli fiatal. A legtipikusabb gond az alkoholizmus, a zűrös családi háttér, a tanulási problémák, a válság okozta feszültség iskolában, munkahelyen egyaránt. A Bánkiban és itt a Bródyban önismereti csoport indítását tervezi, hat- nyolc fő számára. Kevés szabadidejében Zsófi nagyon szeret olvasni zenét hallgatni. Nemrég egy salsatanfolyamra is beiratkozott: mint mondja, a zene, a tánc teljesen kikapcsolja, megnyugtatja, feltölti. És most jöjjenek a kedvencek „Holl-módra”: étele: minden, ami olaszos sütije: tiramisu itala: vodka-narancs, ásványvíz együttese: Crystal énekese: konkrét nincs, csak jó legyen a hangja színe: kék, zöld idézete: „ Személyiségnek lenni legtöbb, amire ember képes” / Márai Sándor/ Nos, látható, a pszichológusi „felszín” alatt érző, halló, látó, létező ember van. Akivel élmény volt beszélgetnem. De tényleg. Kimondottan jó interjúalany. Figyelmes, egyenes, becsületesen, rendesen válaszoló, nyitott és barátságos. Szeretném, ha Ti is megtapasztalnátok Zsófi varázsát. Mert van Neki. Egyedi kisugárzás jellemzi, mely hamar hatalmába kerít. És elhiteti veled, hogy a barátod. Ami igaz is. Igaz lehet. Ha akarod. És kihasználod Zsófi baráti segítségét, melyet az iskolaújság hasábjain keresztül is felajánl mindenkinek. Sok-sok éves pedagógiai tapasztalatom mondatja velem, hogy Holl Zsófi személyében egy igaz embert, törekvő fiatalt, segítőkész szakembert kapott a Bródy. Szerencsések vagyunk. Isten hozott, Zsófi, jó, hogy itt vagy! Vargáné Czobor Andrea
4. oldal
OLVASSAM, VAGY NÉZZEM MEG?
ISMÉT SIKERESEN NYELVELTÜNK
Sokan teszik fel ezt a kérdést, és inkább a film mellett döntenek, mert nem tudják, milyen remek dolgot hagynak ki, ha nem olvassák el a könyvet. Azoknak, akik még ne olvasták, csak ajánlani tudom.
A Bródy hagyomány számba menő idegen nyelvi versenyét bonyolították le szaktanárok két fordulóban február első napjaiban. Angolból is, németből is remekeltünk, ami mit sem bizonyít jobban, mint hogy nálunk aztán igazán magas színvonalú nyelvoktatás folyik, és persze azt is, hogy sok a tehetséges, ügyes „nyelvelő”.
Mondok egy-két példát, hogy miért érdemes a könyvet is „tanulmányozni”, és nem csak a filmre hagyatkozni. Én először filmen láttam, és rettentő jónak gondoltam. Majd megvettem a könyvet, és egy hétvége alatt kiolvastam. Többek közt azért, mert érdekelt, az írónő hogyan gondolta, másrészt pedig a könyvben leírtakat másképp képzeltem el. Ott van a második része, az Újhold. Azt először olvastam. Mikor elértem ahhoz a részhez, hogy Jacob, az indiánfiú levágatta a haját tüsisre, teljesen másképp képzeltem el, mint ahogy a filmben volt.
A számítógépes feladatokra megkomponált verseny elsősorban a szövegértésre tette a hangsúlyt, s örömmel láttuk, hogy értő, idegen nyelvekben járatos tanulóink vannak. A három kategória minden nyelvből a tudásszintet jelentette: kezdők, középhaladók és haladók mérték össze tudásukat. Franciából kevesen mertek jelentkezni, aki mégis megtette, bátran helytállt, a babérokat ebből a nyelvből a vörösmartysok aratták le. De sebaj, jövőre visszavágunk! A verseny eredményei:
ANGOL
De most visszatérek inkább az első részhez. Amikor elolvastam, kicsit csalódtam a filmben. A könyv sokkal jobban bemutatja, hogy Bella mit gondol, amikor először beszélget Edwarddal, az érzelmeit, meg a gondolatait, ami a filmben nem szerepel. Tudom, mellékes, de én azért is csalódtam egy picit a filmben, mert néhány eseményt összekevert. Nem vagyok kritikus, és nem is szeretnék ilyen pályára menni, de szerintem kihangsúlyozom, szerintem egy könyv alapján készített filmnél fontos, hogy ne keverjék össze az eseményeket. Viszont ami nagyon tetszett, hogy a film producerei figyeltek a részletekre, mint például az emberek szemének a színére.
Több mindent nem mondok, csak még annyit had jegyezzek meg Alkonyat-rajongók. A közeljövőben muszáj elolvasnotok. Nem hagyhattok ki egy ilyen lehetőséget, mert a film nem tudja visszaadni azt az élményt. Gillian
I.kateg. : 1.: Torma Laura ( Fekete ) 2.:Várhelyi Virág ( Bródy) 3.:Husticher Balázs ( Bródy) II. kateg. : 1.: Miklós Bálint, Kolontári Dorina 2.: Kozák Attila 3.:Horváth Gergő (mindenki Bródys! ) III. kateg.: 1.:Kovács Áron ( Vörösmarty) 2.: Zentai Zsófia, Őry Dávid ( Bródy) 3.: Futó Ábel ( Bródy) NÉMET I. kateg.: 1.:Vincze Anna ( Bródy) 2.:Rédei Levente ( Bródy) 3.:Weisz Milán (Borsos ) II. kateg.: 1.:Kanál Viktória (Bródy) 2.: Torma Dorina ( Vörösmarty) 3.: Kolontári Dorina (Bródy) III. kateg.: 1.:Véber Virág 2.: Pintér Fruzsina 3.: Szellem Krisztián ( mindenki Bródys!) Az újdonságszámba menő megmérettetés mindenkinek nagyon tetszett, a tanárok is új kihívást láttak a feladatok összeállításában, a tanulók pedig direkt élvezték, hogy összekapcsolhatták a kellemeset a hasznossal: gépeztek, és közben tanultak. Jó hangulatú, tökéletesen megkomponált és levezényelt verseny volt, melynek minden bizonnyal lesz a folytatása. A tanulók akarják, várják, a tanárokon meg nem múlik. Viszlát, jövőre, a Bródyban, a második fordulós gépesített nyelvi versenyen! VCZA
5. oldal
I LOVE NEW YORK
EDUCATIO – TE MIT KEZDESZ MAGADDAL?
Persze, azért nem egészen új munkahely, mivel egy diák számára az iskola a legfőbb „állás”.
Manapság lehetőség tárháza áll nyitva a felsőoktatási intézményekben továbbtanulni vágyó diákok előtt; a kérdés már csak az, hogy hol és mit?
Hanem, hallottatok már a BEST RÁDIÓról?! (Naná, hogy igen!) Talán mindenkinek ismerősen cseng ez a név. Bevallom, én nemrég ismerkedtem meg „vele”. De ami azt illeti, engem már korábban is vonzott a médiának ezen ága. Negyedik osztályos koromban volt egy magnóm, két mikrofonnal. Az első „interjúmat” a nagypapámmal készítettem, mikor is a tikkasztó nyári melegben bekopogott hozzájuk egy hóember. Ez volt az a rendkívüli eset, melyet természetesen csak kitaláltam, de teljesen beleéltem magamat a kíváncsi riporter szerepébe; – amint azt évek múltával visszahallgattam a kazettáról. De hát ezt nézzük el az akkori
Ebben segít a minden évben megrendezésre kerülő Educatio Szakkiállítás, melynek idén a Syma csarnok adott otthont január 22-én és 23-án. A délelőtt 10-tól délután 5-ig nyitva tartó kiállításon Magyarország egyetemeinek felállított standjainál érdeklődhettek a diákok a képzésekkel kapcsolatban. Azonban nem csak a hazai egyetemek és főiskolák után lehetett érdeklődni, külföldi oktatási intézmények is jelen voltak a kiállításon.
9-10 éves kori gyermeknek, ki csak a fél rokonságot interjúvolta meg… ☺ Végül aztán hatodikos koromban találtam magamnak egy „cinkostársat” a legjobb barátnőm személyében, ki csakugyan olyan nagy érdeklődést tanúsított a „csodamagnó” felé. Nos, Ritával hasonló műsorokat készítettünk, csakhogy már jóval tapasztaltabbak és ügyesebbek voltunk. Híreket mondtunk, főzőrecepteket olvastunk, zenéket küldtünk a barátainknak. Kvázi, való igaz, hogy nem „egyenes” rádióadásokról volt szó, hanem kazettákra vettük fel a műsorokat.
De most, annyi idő után, végre, – mint holmi álom – teljesült a kívánságom. Tényleg, rengeteget köszönhetek Vargáné Czobor Andrea tanárnőnek, – aki annak idején elvitt egy fórumos adására a BEST RÁDIÓba; valamint a két jó fej vezetőnek – Bálintnak és Daninak, akik segítettek és bevettek a lelkes kis csapatba. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget; és csak úgy „fülesben” megjegyezném, hogy ígérem, színvonalas műsorvezetéssel szolgálok cserébe… ☺ Renée
Miért van a méheknek királynőjük? Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz.
Nehéz döntés, hogy merre is tanuljunk tovább. Talán mindenkinek az első szempont, hogy természetesen olyan pályát szeretne választani, amit szeret csinálni. Sajnos azonban ez nem mindig jövedelmező a jövőre nézve – viszont honnan tudhatjuk, hogy mire végzünk, melyek lesznek a legkeresettebb állások, mivel tudjuk biztosítani a megélhetésünket. Jól meg kell fontolni, hogyan és merre tovább, hiszen egy rossz döntés sokba kerülhet – albérlet, tandíj, és természetesen idő. Mert manapság talán az idő a legdrágább. Sok helyről informálódhatunk – interneten, pedagógustól, könyvekből, prospektusokból, de ami miatt az Educatio különleges – megkérdezhetjük az adott karon és szakon tanuló hallgatókat. Ez egy kiváló lehetőség a tanácstalan diákok számára, hiszen a hallgatókon keresztül bepillantást nyerhetünk kicsit az „ottani életbe”. Mindenesetre a legfontosabb, hogy merjünk érdeklődni, szerezzünk minél több információt, hiszen a továbbtanulás egy olyan döntés, amit nem lehet egy délután alatt elhatározni. Véber Virág
Mi van, ha a sündisznó nem megy iskolába? - Sünnap. Mi van a tömegsír felett? Csapatszellem! Ki követi el a legtöbb összeadási hibát? Az anyakönyvvezető…
6. oldal
MIÉRT CIKI? A mai fiatalok nem tudnak jól szórakozni. Ahogy sétálok az utcán, azt veszem észre, hogy a mai fiatalok nem tudnak mit kezdeni magukkal. Egy darabig én is így tébláboltam. Nem tudtam, mihez kezdjek. Csak unatkoztam, de a diákok az helyett, hogy olvasnának egy jó könyvet, ami tetszik nekik, helyette elmennek a faluban vagy a városban csavarogni, cigiznek, piálnak, vagy néha még a drogot is kipróbálják. Olyan is gyakran van, és ezt a saját szememmel láttam, hogy a sulijuk, ahova járnak, valamilyen rendezvényt tartanak. A legtöbben el sem mennek, mert azt hiszik, ha az osztálytársaikkal buliznak, az nagyon égő, s akkor a „menő barátai” nem állnak szóba vele többet. Nem is tudják, milyen jó murit hagynak ki ezzel. Vagy ha mégis nagy nehezen elvánszorognak rá, akkor is csak ülnek, és röhögnek. Néha-néha kimennek elszívni egy cigit, visszamennek, vesznek valami üdítőt, vagy ha lehetőségük van rá, akkor alkoholt. Azt hiszik, csak akkor jó a buli, ha hulla részegek, és minden percben elszívnak egy-egy cigarettát. Meg sem próbálnak józanul bulizni, mert úgy gondolják, az tök ciki. Minél többször látom ezt, annál jobban meggyőződök róla, hogy a mai fiatalok arra hajtanak, hogy olyat csináljanak, amivel bekerülhetnek egy „menő” bandába. Ezt azzal akarják elérni, hogy követik a példájukat, és mindent megcsinálnak. Ha szólnak, hogy csináld meg ezt és ezt, rögtön ugranak, és végrehajtják, csakhogy elfogadják, és azt mondhassa a régi barátainak, hogy „Figyu, milyen menő barátaim vannak.” Holott lehet, hogy a régi, ám ’normális’ barátja fele olyan sok rosszat követett el. Annyira be szeretnének illeszkedni a jobbak közé, hogy észre sem veszik, hogy rossz csoportba keveredett, és lehet, mire feleszmél, addigra már késő. Olyanná vált, mint ők. Az elején még csak az osztálytársait röhögi ki. Ha a tanárok rendeznek direkt a diákoknak szórakozási lehetőséget, kihagyja. Meg sem próbálja jól érezni magát a tényleg ismert társaság körében. Legyint egyet, és azt mondja, hogy „Ez tök gáz. Én biztos nem megyek el erre a bulira. Biztos unalmas. A barátaimmal sokkal jobb buliba megyünk este.” Az állítólagos barátai olyanba keverik, amiből nem tudja kihúzni magát. Csak a családja tud rajt segíteni, de azt is elutasítja, mert arra is azt mondja, hogy égő, ha tizenévesen még mindig a szüleire kell támaszkodnia. Pedig akárhány éves lesz, a szülei mindig mellette állnak. Utolsó gondolatnak csak annyit. Figyeljetek, kikkel barátkoztok. Jól válogassátok meg, hogy milyen társaságba keveredtek, mert ha már egyszer hozzájuk „csapódtál”, nincs visszaút. Inkább olyanokkal legyetek, akiket jól ismertek, és ne tartsátok égőnek azt, ha egy sulis programba mentek. Gillian
AKIT EGY VÁROS ISMER Odakint némán kopogott az eső. Beszélgetőpartnerem, Györkös József szemébe néztem, rázúdítottam a kérdéseim, majd pedig boldogan vettem tudomásul, mennyire élvezettel beszél arról, amit csinál: a fotózásról. A „művész úr” a ’70es években, még gyerekként kezdett érdeklődni a fotózás iránt; mára pedig több magyarországi lapnak is készít képeket. (Házak, Sikeres Nők, Napló, Népszabadság) Elmondása szerint nincs olyan nap az életében, hogy ne fotózzon. A mai digitális őrület azonban véleménye szerint elveszi a lehetőséget az igazi tehetségektől – ma már bárki fotózhat, aki fényképezőgéppel rendelkezik. „Nincs akkora művészi értéke a képeknek. Az ember általában a kiállításokon jön rá, hogy mi a fotózás.” Györkös úr szerint az igazi fotózás az, amikor a gépet be kell állítani, próbálgatni, melyik szögből a legjobb, nem pedig a félresikerült képbe belenyúlni, beleszerkeszteni. Ellenzi a képszerkesztő programok használatát, az élethű képek a legfontosabbak, szerkesztés nélkül. 2006 őszén alakult meg az Ajkai Fotóklub (HA-MA-VA-KU) melynek születése óta tag. A klub 25 alapító taggal indult, s ez a szám egyre csak növekszik. Másfél éve konkrét programtervvel dolgoznak – kiállítások az alkotók képeivel, illetve témákat beszélnek meg, amikről fotóznak. Természetesen sok fiatal is jelentkezik náluk, érdeklődnek, s a tagok a lehető legnagyobb örömmel segítenek nekik. Támogató nélkül nem érte volna el mindezt: a legtöbb bíztatást pedig nem mástól, mint a feleségétől kapja. Általában együtt szoktak utazni a különböző helyekre, ahova a munka szólítja Györkös Józsefet. Olykor negatív, építő véleményt is kap tőle, amit természetesen elfogad, ha érvekkel alá tudja támasztani. Talán az embernek szüksége is van ezekre a véleménynyilvánításokra, hogy fejlődni tudjon. Sok visszajelzés kap a hétköznapi emberektől is – „Azért szeretnek, mert azt fényképezem le, ami valóban ott van.” Egy széles mosoly kíséretében halkan megjegyezte a művész úr, hogy még sokáig fotózni szeretne; még sokáig akar fényképezőgépet tartani a kezében, s megragadni úgy az adott pillanatot, ahogyan ő látja. Ajka város 50 éves évfordulóján, 2009. október 29-én került megrendezésre az „Emlékem vagy...” című gálaműsor, mely során többek között Györkös Józsefet is díjazták – méghozzá Ajka Város Sajtódíjával. Elmondása szerint abszolút nem számított rá, teljesen váratlanul érte, de természetesen nagyon örült neki, hiszen ez egy hatalmas megtiszteltetetés. Kérdésemre, mely szerint érte e már ehhez hasonló megtiszteltetetés, szerényen elmosolyodva megjegyezte, hogy 2006-ban megválasztották az Év Fotósának. A fotózás nem lehet kényszer, ahhoz, hogy az ember igazán jó képeket készítsen, élveznie kell, amit csinál. S ami a legfontosabb: a sok türelem. Ha nem sikerült igazán jól az első kép, nem szabad elveszítenie az embernek a hitét – tovább kell próbálkozni. Hiszen idő kell, hogy az ember ráérezzen arra, hogyan kell az adott percet, másodpercet, pillantásnyi időt élethűen megörökíteni – hogy mikor ránézünk a képre, azt érezzük, mi is ott vagyunk. Abban a pillanatban, azon a helyen. Legalábbis Györkös úr szerint. És szerintem is. Véber Virág
7. oldal
ÉRTÉKELD TÖBBRE MAGAD! „Ki vagyok valójában?” – tetted már fel valaha magadnak ezt a kérdést? Vagy éppen nem találtad a helyedet a világban? Esetleg képtelen voltál „barátságot kötni” azzal az emberrel, aki visszapislogott rád a tükörből? Szinte minden tini küzd önértékelési zavarokkal, és ebben a korban ez teljesen normális; mivel most kezd kialakulni a valódi jellemünk. Nincs tehát semmi baj azzal, ha néha úgy érzed: senki nem ért meg; és, hogy milyen igazságtalan az Élet… De mit tehetünk, hogy könnyebben megbirkózzunk ezekkel az akadályokkal? Hogyan tanulhatjuk meg önmagunkat szeretni? A legtöbben tudjuk, hogy „teljesíthetnénk” akár sokkal jobban is. Éppenséggel szerezhetnénk jobb jegyeket, lehetnénk népszerűbbek és barátkozhatnánk a legmenőbbekkel. Ráadásul gyakran úgy érezzük, hogy nem felelünk meg a szüleink elvárásainak. Ők pedig mindig megerősítik ezt bennünk, amikor ilyeneket mondanak: „Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád?” Ha rosszul érzed magad, akkor légy TE önmagad legnagyobb barátja! Senki sem úgy indul neki az életnek, hogy rosszat akar magának! Mint mindenki más, te is követhettél el hibákat. Önmagad szeretete azt jelenti, hogy megbocsátasz magadnak. Felejtsd hát el a tökéletességet! „De én nem vagyok túl nagy szám!” Lehet, hogy önmagadra tekintesz, és azt mondod: „Nem vagyok olyan csinos, mint a nővérem, nem vagyok annyira tehetséges, mint a barátaim, egyáltalán nem vagyok nagy szám.” Tény: Senki sem lehet jó mindenben, ezért a legtöbbünknek vannak hasonló gondolatai. Viszont a becsületesség, a bátorság, a kitartás, a szerénység mind olyan tulajdonságok, melyeket a legtöbben nagyra értékelünk. Ezek a tulajdonságok nem velünk születnek, hanem kifejlesztjük őket. Bárki kifejlesztheti ezeket! Nem kell Einsteinnek vagy szépségkirálynőnek lenned, ha egy kis elismerésre vágysz… Egyszerűen fáradozz azon, hogy kifejleszd a becsületességet, az elszántságot, a szerénységet és a bátorságot. Ez az, amit „jellemnek” hívnak. „Én vagyok a legjobb!” Ugye te sem kedveled azokat, akik ehhez hasonló szöveggel akarnak imponálni: „A nagybátyám milliomos… Az apámnak Audi-ja van. Néhányan ilyeneket mondanak: „zseni vagyok”, „én vagyok a legszebb”… Azok az emberek, akik mindig csak azt mesélik, hogy ők mennyire csodálatosak, valójában azért beszélnek így, mert gyenge az önbizalmuk. Abban bíznak, hogy ezzel a szöveggel sikerül elérniük, hogy megkedveld őket, és a te pozitív visszajelzéseid után talán ők is hinni tudnak önmagukban. A rendkívüli embereknek nem kell folyton azt bizonyítaniuk, hogy ők csodálatosak. Talán Batman azzal jön, hogy: „Ide nézzetek, milyen jó csávó vagyok! Nekem van a leggyorsabb autóm a városban!” Nem! Tudja jól, hogy ő a legjobb, így hát megvédi Gotham Cityt. Vagy James Bond mindenkinek ezt meséli: „Szexi és bátor vagyok!”? Ők NEM dicsekednek, ellenkezőleg; CSELEKEDNEK. Ha valamiről meg vagy győződve – és tényleg elhiszed –, akkor nem kell, hogy mindenki egyet értsen veled. Elég, ha te magad tudod… Folytatás a következő számban! Renée Felhasznált irodalom: Andrew Matthews: Legyél boldog tinédzser!)
LÁBA KÉLT A BICIKLIMNEK Immáron hat esztendeje élünk családommal Bakonygyepesen, ebben a város közeli, csendes, kedves kis faluban. Mondjuk, hogy Ajka „külvárosában”. A lakók már ismerősként köszöntenek, jó, hogy mi is majd’ mindenkit nevén tudunk szólítani. Összetartó, életvidám közösség tagjává fogadott bennünket a település, a kezdetektől nyitottak voltunk mi is a közös programokra, az együtt töltött, szép percekre. A nemrég átadott büszkeségünk, a kultúrház, szinte második otthona lett gyerekeinknek is, akik szinte minden szabad percüket itt töltik barátaikkal: tévéznek, kártyáznak, társasoznak, beszélgetnek. A minap kisebbik fiam kérte el tőlem biciklimet, mondván, átteker a szokásos fiús randira. Mint eddig sosem a hat év alatt, most sem lakatolta le a drótszamarat. De mire véget ért a játék, s mindenki tért volna haza, észrevette, hogy a biciklinek nyoma veszett. Kereste órákig, a barátokat is faggatta, hátha egyikőjük bolond tréfát űzve vele eldugta a biciklit. De nem. Az ez időben épp a kultúrban próbáló nyugdíjasokat sem átallotta megkérdezni, hátha valamelyikőjük nagy sietségében, az este leple alatt véletlen az én kétkerekűmmel tekert haza. De nem. Ez se nem. Már vagy egy hete kérdezősködünk, nézelődünk. Semmi. Már vagy egy hete az egész falu az én biciklim után kutat. Kedvesek, mondom, lenyűgöző az az összetartás, segítőkészség, ami jellemzi az itt lakókat. Csak azokat nem, akik, valószínűleg nem véletlenül lovasították meg nem nagy értékű, de mégis csak az ÉN kerékpáromat. Megkeserítve ezzel hétköznapjaimat, bizonytalanná téve nyári programjaimat: merthogy ilyenkor csak a bicajommal közlekedtem. Azért remélem, ez nem marad múlt idő. Hallod, kerékpárom? Várlak haza! VCZA
8. oldal
AZÉRT IS MEGALAKULT!
TÖPRENGÉS, TANÁCSOK
Régóta igényként felmerülő kérésnek tettek eleget január 23-án az ajkai élőzenés rockbandák képviselői: egyesületté formálódásukról fogalmaztak meg szándéknyilatkozatot.
Miért érdeklik annyira a „társadalmat” a nap „hírei”: Gáspár Győző nem lehet apa, Kiszel Tündének nincs tiszteletjegye az operabálra, vagy az, hogy mily módon bonyolódik tovább a Liptai- GesztesiDaróczy románc…
A szombat délelőtti eseményre a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központban került sor. A helyet Bábics Valéria intézményvezető biztosította a rendezőknek, sőt a meghívott díszvendég Ajkára juttatásáról is gondoskodott. A híres „idegen” nem volt más, mint Cserteg István, a Peron Music Alapítvány ügyvezető igazgatója, aki az összejövetel megnyitásának nem kis feladatát vállalva fel a zenekarok egyesületté alakulásának törvényi lehetőségeiről tartott előadást. Kilenc zenekar 17 képviselője itta a vendég szavait, majd Rücker Péter megerősítette az egyesület alapítási szándékát.
A résztvevők megegyeztek nevükben is: az Ajkai Zenészek és Élőzenéért Rajongók Tábora elnevezéssel fog megalakulni az egyesület, várhatóan a következő találkozáskor, amikor is hivatalos papírok aláírásával, az egyesület bejegyzésével válik törvényessé a sok zenész és zenerajongó álma. A szombati ülésen, Rücker Péter személyében megválasztották a leendő egyesület elnökét, valamint az elnökségi tagok kijelölésére is sor került. Ez utóbbiakhoz tartozik immáron: Cseh Balázs (Tűzvihar), Harmati András (Front- Line), Nagyházi Richárd (Ektomars) és Nagy Attila (Ajka Rock Band). A szombati fontos történésekről Kis Attila készített jegyzőkönyvet. A délelőtt színfalak mögötti, elkötelezett háziasszonya, Rückerné Vajai Szilvia, lapunknak azt nyilatkozta, hogy nagyon boldog az egyesület létrejötte miatt. Régi, sok éves álmuk válhat valósággá a zenészeknek és a zenerajongóknak, mert a jövőbeli életet, a fellépések anyagi-és erkölcsi biztonságát csak egy egyesületi keret szavatolhatja. Az ajkai élőzene úttörői első nagy lépésüket megtették. A folytatásban már számítanak a közönségükre is. Minden bizonnyal megkapják a várt támogatást: tapsban, énekben, mosolyokban, rajongói levelekben és a felhőtlen együttlét örömében. VCZA
Havonta megjelenő iskolaújság
Felelős vezető: Vargáné Czobor Andrea Főszerkesztő: Juhász Bálint
Nem tudom, és nem értem. Ugyanakkor mégis elolvasom. Mert azért képben szeretne lenni az ember, holott nem is beszélünk róla. Ki vagyunk rá éhezve. Ahogy magára a bulvárműsorokra is a TV-ben. Meghallgatjuk: egyik fülön be, a másikon ki, de közben azért szelektálunk. Ha van mit. Mert sajnos kevés alkalom bizonyul olyannak, hogy hasznos információra tehetünk szert. Bulvármédia, szennylapok, tüzelőpapír helyett olvashatunk olyan újságokat is, amit lehet annak nevezni. Újágnak, újdonságnak. Értékhez jutunk belőlük. Itt van például ez. Mármint az újság. Röhögtök azon, hogy néhányan milyen lelkesedéssel kreáljuk. De talán még mindig jobb őrültnek lenni, mint összehányni az utcákat, és kukákat burogatni város szerte. Ez az újság érték. Nagyon jó gondolatok vannak benne. Érdemes lenne olvasnotok… bár manapság azt is nehéz. Minden értelemben. Ajánlanék nektek egy-két értéket, első ízben egy programot: kutyás kirándulás a Bakonyban. Lábbal, ebbel. Mert szerintem tök jó ötlet. Mi legalábbis ott leszünk. Jól fog jönni egy tavaszi kirándulás kutyámmal, ugyanis télen nem csavaroghattunk, így majd elég időt fordíthatok rá. És a túrát nem csak én, hanem Ő is élvezni fogja, főleg, hogy jutalomfalatka jár minden teljesített megállónál. Szerintem ő legalább kétszer megtenné ezért az 5 órás távot, mindenesetre áprilisban hagyjatok egy rublikát ennek a programnak. Hallottatok a XXI. Századról? Most nem épp a történelmi korszakra, hanem a műsorra gondolok, amely az egyik kereskedelmi „nagyágyú” műsorán látható: egy zökkenő van benne, hogy késő este, 23 óra után kezdődik. Engem nagyon megfogott, főleg, ha fenn tudtam maradni addig :) Mindig is szerettem a tényfeltáró riportokat, nyomozásokat, és az érdekes témákat. Sokan mondják, hogy milyen unalmas is tud lenni egy történelem óra, vagy milyen nehéz tanulni rá. Szerintem a történelem nem unalmas, legfeljebb rosszul írják – néhányuknak már az is baj, hogy megírták. No de teljességre, aligha van mód, nem csak az adatok hiányossága, hanem az élet rövidsége miatt is. Gondoljunk csak bele, hogy egész életek kellettek egy-egy felfedezéshez, mi pedig bemegyünk a boltba és megveszünk bármit. A részletek azonban sokat mondanak el, mint ahogy egy-egy mondat, egy-egy gesztus sokat árul el az emberről. Valami ilyesmivel foglalkozik ez a műsor. Legszívesebben ajánlanék könyvet is, de azt már egy kedves kollegina megtette, a poszt az övé. Ajánlom helyette magát az olvasást. És köszönöm Neked, hogy végigolvastad ezt itt. Hogy őszinte legyek, igazából mondanivalója nem sok van, csak az, amit minden (normális?!) Ember szajkózik. Becsüljük meg az értékeinket. Legalábbis valahogy ebben a formátumú érintkezésben szerettem volna betölteni a kommunikáció lényegi szerepét: a közlést…
