Beszámoló egy kétszemélyes Tour de France-ról Igazából, azt sem tudom, hol kezdjem a beszámolót, hiszen az indulást megelőzt még az izgalommal tljes trvezgetés,a lehetőségek mérlegelése és persze a végleges döntés, hogy : Miért éppen Franciaország? Ezzel már el is árultam,hogy férjem egyik ifukori álma valósúlt meg a nyáron, számomra pedig egy olyan élete szóló élményt jelentt ez az utazás, hogy talán meg sem tudom igazán fogalmazni, de egy bizts, utkönyvet irhatnánk belőle, amennyi élmény, tapasztalat ,újdonság és tanácskét szolgáló esemény történt velünk. Szóval : Július 6,kedd
Reggel 6 óra van.Már Pestn vagyunk, ahová előző délután érkeztünk és ahol eltöltötünk egy éjszakát,hogy az Easyet 10.30-as Párizsba induló járatát kényelmesen elérhessük. Szóval izgalommal tlt indulás a reptérre ,a szintén már előző nap lefoglalt reptéri járatal, a sokszor ismét lt mondat kiséretében: „Még most sem hiszem el!” Tehát,reptér csekkolás ,indulás, rövid ,kb.2 órás légtérben való tartózkodás,majd 12.50-kor leszálás Párizsban.Az utazás minden pilanatát élveztük, de nagyot szippantani a fr ancia smog-ból az ORLY óriásreptrén, külön élményt jelentt.Kb.30 perc keresgélés és a fancia jegyautmata kitanulmányozása után megtaláltuk az ORLY-VAL indulási helyét, melyel egy megálót mentünk, majd a fr ancia HÉV, azaz az RER elszálít minket kb. egy óra ala tt , Nogent-sur-Marne-ba, Párizs egyik külvárosába, ahol egy nagyon kedves barátunk lát bennünket vendégül egy éjszakára.Őt már trmészet sen othonról értsíttünk, hogy lesz egy esténk Párizsban ,amikor esélyünk van a külvárost is megnézni és szívesen vennénk,ha idegenvezetne. Zsuzsi várt az utca elején, melyet könnyedén megtaláltunk és ami épp elég hosszú volt ahhoz, hogy rájöjjünk,rosszul csomagoltunk ,mert nem óriás utazótáskával kel et volna elindulni,mint az egyszeri turisták,hanem kényelmes bőröndökkel,melyet az ember csak úgy húz maga után, és észre sem veszi, hogy csomagja van...szóval, mint a tapasztalt utazók.Tehát:tanács nr.1. Következik a fancia vakáció.Lepakolás, vásárlás,töménytlen mennyiségű sajt, köt lezően a szaküzletből(kb.5 féle),száraz asztali bor és baguete(abból is 3 fajta).Fennséges fancia est bédben volt részünk, majd elindultunk felfedezni a Márna partján el tr ülő kisváros rej te lmeit.A gyönyörű parkot a renget g biciklistával,görkorcsolyással és kutát sétáltató mosolygó fanciával.Első fancia kávé,(persze tökéle te s nyelvtudás hiánya mia tt nagyon híg vagyis ihatatlan, te hát abban a pi l anatban elkezdődö tt a dilemma: Hogy kel it jó kávét inni?...de erre mejd még visszatérünk.)Séta a szálásig, amely nagyon pici és nagyon fancia,még egy kis bor,beszélgetés éjfélig és vége az első napnak.
Július 7,szerda
Újabb koránkelés,összepakolás, majd a 7,45 RER-el elrobogtunk a Gare du Lyon-ig, ahol úgy min th a a reptéren lennénk,becsekkoltunk és felszáltunk Európa leggyorsabb vonatára, mely átlag 280 km/órás sebességgel repitt bennünket az Azúr partk felé, ahol, már várt bennünket az intrnetn lefoglalt szálásunk egy kedves, hangulats szálodában.Addig még háta volt azonban, az IDTGV-s 5 órás vonatút,amely tljes konfortban zajlot, légkondival,kényelmes székekkel,fnom ét lekkelés DVD lejátszóval, már annak aki igényli,akárcsak a repülőn.Nagyon különleges élmény volt, hiszen a mel etünk elsuhanó autók, minta csak vánszorogtak volna az autópályán,a fák szint megkülönbözt tettlenekké váltak a vilanypóznáktól,az épület k felismerhettlennő váltak a gyorsaság miat.Egyszóval, mindenkinek ajánljuk, ki kel próbálni.Délután 14 órára érkeztünk Cannesba, ahol kivárva a nekünk megfelelő autóbuszt ,15 percen belül érkeztünk kitűzöt célunkhoz: Juan-les-Pins-be.A buszon egy nagyon kedves hölgy igazítt őtba,akiról kiderült,hogy magyar rokonai is vannak,mégpedig Székesfehérvéron.Igaz ugyan, hogy a néni egy hangot sem tud a mi nyelvünkön,nagyon készséges volt és addig tartt szóval minket amíg le nem szált, intve, hogy a következő megáló a mienk.Persze kánikula,maximális páratartalom ,a buszon tömeg, azt sem tudtuk,merre találjuk a szálásunkat,aztán kis keresgélés után már a hangulats száloda még hangulatsabb kis kertjében ültünk és azon töprengtünk várjuk-e meg, amíg a rekkenő hőség kicsit megadja magát vagy irány a tnger.Persze az utóbbi mel et döntötünk ,így röpke 20 perc múlva már élvezhetük is az Azúrpart kínálta lehetőségeket: a langyos, szint melegnek mondható vizet, a forró homokot, az igazi fancia kávét, melyet a parta érve rögtön meg is rendeltünk és a csodála to s látványt ami elénk tárult.Mindezt est 8-ig űztük,azaz a semmitevést, aztán vacsoráztunk egyet egy hangulats kis part vendéglőben,majd a férjem megnézt a kihagyhatatlan focimeccset(mivel éppen a világbajnokság utlsó hetében indultunk el)a kel emes , légkondis s zobában, majd egy hosszú est felderítő sétára indultunk, a kis üdülővárosban,melyet egyébként szeretnek a turisták, mégsem mondható zsúfoltnak. Július 8,csütörtök
Kipihenve az utazás fáradalmait, reggel 10 órakor reggeliztünk egy bőségeset a szálodában, majd fürdés következet kb.délig,amikoris felfedező körútunk első álomásához készülődtünk.Ugyanis még ithon eldöntötük, hogy amit csak lehet megnézünk és a legtávolabbi helység,ami egy órai vonatzást jelentt a déli par to n fu tkosó TER helyi vona to n,ami me l esleg pont úgy néz ki mint a TGV(Train au Grande Vitsse),azaz pont olyan kényelmes és tszta,az Monaco , Mont-Carlo volt. A látvány és az élmény leirhatatlan .A tljes félsziget 7,8 négyzetkm, így nem volt nehéz egy délután alat bejárni.Megnéztük a világhírű, exot kus botanikus kertt, ahol kaktuszok és különféle egyedi növények találhatók ezerszám.Majd innen átsétáltunk a hercegi palotába,melyhez sokszáz lépcsős út vezet.Szerencsésen végignézhetünk egy őrségváltást,a katdrálist, melyben Grace Kely esküdöt,bejárhatuk a törpeálam romantkus utcáit és az épület k ttjére trvezet kertket,majd következet a kihagyhatatlan MontCarlo-i Forma 1-es nagydíj ponts útvonalának felderítése.Érdekes volt tapasztalni, hogy a versenyautók valóban a város kel ős központjában ralyznak és elképzelni sem tudtuk azt, hogy milyen lehet, mikor a ftam hétvégéjén nem trvezhetsz csendes pihenőt magadnak, hanem az egyetlen esélyed,hogy kiülsz az erkélyre és végjgnézed.Persze a férjem felsóhajtt:”Bárcsak ilyen gondjaink lennének!” Természet sen benéztünk a Casino de Mont-Carlo-ba is,hogy ne maradjuk ki semmiből.Sajnos fényképezni it sem lehet t, mint ahogy Franciaország egyetlen múzeumában vagy kiálításán vagy közintézményében, így ez a pilanat is csak emlékeinkben maradhatt meg.A hosszú és élménydús nap után hazavona to ztunk és lezártuk a napot egy kiadós vacsorával.
Július 9,péntek
Egy újabb reggel, melyet tündöklő napsütésben élvezhetünk előbb a reggelinél-amely egyébként nem volt benne a szoba árában, igy csak akkor kaptunk ha igényeltük-,majd később a partn.Fürödtünk, napoztunk, majd dél körül egy könnyű ebéd következet.Azért könnyű, mert iszonyats meleg volt végig amíg délen tartózkodtunk és igazából csak salátát ebédeltünk,renget g folyadékkal, mert mást nem igényeltünk.A kiadósabb étkezések általában estére maradtak. Szóval ebéd után még egy kis szieszta és indultunk második kiszemelt helyünkre, Saint Tropezbe.Nagyon kiváncsiak voltunk már erre a tngerpart kikötővárosra, mert gyerekkorunk óta élt bennünk a helyszín, melyet a tv képernyőjén keresztül oly sokszor látunk már.(Louis de Funes flmjeiben, melyeket ot forgatak, azon a bizonyos tngerpartn ).Persze megkerestük a híres Gendarmerie Natonalet,megnéztük a kikötőt és az ot parkoló luxusjachtkat, melyek valóban csodálata méltóak, ha nem más ,méretik és áraik tkinttében.Részünk volt egy érdekes élményben is,mely azt hiszem maradandó élménnyé válik majd az évek során.Amikor leértünk a kikötőbe,kezdetét vete egy lovaspoló felvonulás, melyet a helyi fóvószenekar zsandárjai vezetek és vidáman fújták a fent említt flmek főcímdalát, mert mint kiderült ez a himnuszuk.Ez a dolog lehet hogy csak számunkra volt ekkora élmény, de mi akkor és ot nagyon viccesnek találtuk. A napnak korántsem volt vége,mert a kikötő végében, miután megtaláltuk a világ legkisebb világítótrnyát,megnézhetük a naplementét a hulámtörőn ülve és persze,mondanom sem kel , hogy annyira szép volt, hogy már a giccs határát súrolta.Sőt! A vacsora egy kel emes,ám zsúfolt vendéglőben eset meg aznap est ,,ahol mint kiderült a pincérnő a földink és egy rövid csevely után készségesen álítta szolgálatunkra kol égáit,akik a tnger gyümölcsivel majd nagyon fnom borral és persze valami fenséges csokis desszertel kedveskedt k nekünk.Ez az est hosszúra nyúlt, de nam számítt, mert autóval mentünk, így nem voltunk időhöz kötve.Éjfélre értünk csak haza és akkor már sem altatódalra nem volt szükségünk sem biztatásra.Legfeljebb egy pohár bordóira.Igy még iszogatunk kicsit a kertben, aztán alvás. Július 10, szombat
Erre a napra nem trveztünk semmi különlegeset,ugyanis eldöntötük, hogy egy nap csak a tngeré, a napsütésé és a sétáé, na meg az est meccsé.Igy ez egy úgymond csendes nap volt,ketesben a partn.Kávé,sajt, baguete, bor és csokoládé.
Július 11, vasárnap
A reggeli kávénál azon tűnődtünk, hogy meg kel ene ismernünk a helyet is ahol éppen nyaralunk, igy reggeli után elindultunk, hogy felfedezzük a várost.Renget g biciklistával találkoztunk útközben,akik vagy szolidaritásból,hiszen akkor még javában tartt a Tour de France,vagy pedig mert egyszerűen szeretnek sportlni a 40 fokos kánikulában,mindegy, de tkertk rendületlenül.Elsétáltunk a sziget
végéig,ahol a Napóleon tngerészet múzeumot látgatuk meg,majd ,mivel nem volt másik útvonal,ugyanot ahol jötünk, a part mentén visszasétáltunk a kikötőig.It volt egy nagy fürdőhelynek elkerítt rész,igy maradtunk fürdeni, ebédelni ,napozni,majd est mikor rákvörösen visszaértünk a szálodába egy üveg borral,3 féle sajtal és két óriásbaguetel,már halatszotak a part felől az 50. jazzfesztvál előkészületi,amely a mi távozásunk előti nap keződöt,ot, ahol a helyiek szerint a jazz szület t. Július 12, héfő
Egy újabb hét kezdődöt,persze ez minket csak annyiban érintt, hogy újra el enőriznünk kel et a vonatmenetendet,mivel a hétfői nap Grasse-é volt,a parfümparadicsomé, ami szintén csak pár km-e volt Juanles-Pins-től.Ezen a helyen két parfümgyár is van, mindkető különlegesen hangzot a leirásból, de mivel a szálodában található szappanok és tusfürdők a Fragonard te rmékei voltak úgy döntötünk, hogy azt látgatjuk meg.Igy reggeli után újra vonata ültünk és elrobogtunk Grasse-ba,ahol a Parfüm című flmet is rendezték.Érdekes élmény volt végégsétálni a múzeum trmein,ahol többszáz éves fnomító és présgépek voltak lá th atóak,melyekkel annakidején az ila to sí to szereket gyár tot ák.A Fragonardnak saját bir to kai vannak,ahol végel étatatlan levendula, jázmin, ibolya és milió féle virág és növény trem, hogy csak tszta, saját forrásból dolgozhassanak.Érdekes volt végignézni a folyamatt, ahogy a tpikusan fancia parfümök készültk,amely ilatk egyébként engem nem varázsoltak el különösebben,mert túl erősnek és tlakodónak tar to tt am őket, mint kiderült a renge te g pacsuri mia tt , amit alapanyagnak használnak.Miután rendesen megdolgoztatuk szaglómirigyeinket és kijötünk a gyárból,lazitásként bejártuk Grasse keskeny,kanyargós meredek, tpikusan meditrrán utcáit melyek egy aranyos irényittak bennünket, melynek különlegessége a nevét igazolta:a Művészek tre.Érdekes festmények, szobrok és művészi alkotások díszítték, persze a helyiek keze nyomát dícsért. Mivel kicsit zsúfoltnak találtuk a helyet , inkább hazavonatztunk és ebédünket Juan-les-Pin egy tngerpart vendéglőjében költötük el,majd hosszú szieszta után,lementünk a parta, ahol már alkonyodot és lassan kezdet kiürülni stand.Aznap est különösen erős szél fújt ezért a hulámokkal küzdeni kel et.Ez volt az utlsó estént az Azúrpartkon és szeretük volna kihasználni ezért megvártuk míg mindenki hazasétál és kiürül a part,végigfényképeztük a naplamentét és kimondhatatlanul boldogok voltunk ,hogy ot lehetünk,megnézhetük Cannest,Nizzat,St.Tropezt,Mont-Carlot, Grasset de a legjobb az a tudat volt, hogy még vár ránk 6 nap Párizsban,így lesz időnk feldolgozni a meditrrán élményeinket nem kel rögtön elszakadnunk a fancia kedvenceinktől, a renget g sajtól, bortól csokoládétól és baguetól. Volt egy nagy bánatm viszont.Nagyon szeretem volna megkóst lni a békacombot és naivan azt hitem, hogy azt bármelyik kis part traszon kaphatk majd és mivel sehol nem szerepel az étlapon,megkérdeztm hogy hogy van ez, hogy a csiga és békaevő fanciáknál a csiga is különlegességnek számít és sajnos szomorúan kel et tudomásul vennünk, hogy mindezeket csak elit éteremben találhatnánk meg, Párizsban,mert it csak a feket kagyló dívik és azt már kipróbáltuk Saint Tropez-ben.Szóval maradtam a vággyal, hogy egyszer békacombot vacsorázhatk. Július 13, kedd
11-kor indult a buszunk,amely beszálitt bennünket Cannesba,ezért korán keltünk és volt időnk reggelizni, rendezni a számlát, összecsomagolni és búcsút venni a helytől,amit nagyon a szívünkbe zártunk.Várt ránk újabb 5 óra a luxus-vona to n,ami viszonylag hamar el te lt, mivel végre belemélyedhettünk a fancia utkönyvünkbe, amit indulás előt vásroltunk a reptéren .Sok hasznát nem vetük volna az eligazitásban, viszont érdekes dolgokat tudhatunk meg utólag azokról a helyekről, ahol jártunk. Végre megérkeztünk Párizsba,ahol a zsúfolt Gare de Lyon-ból beverekedtük magunkat a belvárosba.Hát nem volt egyszerű.I tt volt a szálásunk ugyanis.Mondhatnánk a központban, ami annyit te sz, hogy gyalog megközelí th ető volt szin te minden amit Párizsban látni kel .Ennek a ténynek nagyon örültünk, de aztán kénytlenek voltunk mégiscsak igénybe venni a tömegközlekedést, mert egész napos túrákat trveztünk és azt gyalog azért nem ajánljuk senkinek. Aznap est kávézás vacsi és a szálás birtkba vét le után csak a környéket jártuk be hangot adva kitörő boldogságunknak, hogy a fény és szerelem városában töltetőnk 5 tljes napot. Július 14,szerda- Francia Nemzeti Ünnep
Ez volt az egyik dolog, amiért szertünk volna Párizsban lenni . A nemzet ünnep, amikor piros-fehér-kékbe borúl a város, minden a fanciákról szól és idén ráadásul felvonulnak a gyarmatk is. Felkeltünk korán, ismét és reggel 9-kor,kávé után elindultunk a Place de la Concorde felé, hogy megnézzük a felvonulást.A Madeleine térig ju tot unk el mert már a tömeg(Is te n tudja hánykor kel et volna felkelni, hogy jó helyet kapjunk)ot tporgot.Végülis szemben a tmplommal,szóval jó helyen, az útkereszt ződésben álva nézhetük , hát nem végig az eső miat,a felvonulást,a légi repülős-bemutatót, a fesorakozó gyarmatkat, melynnek tagjai trmészet sen mind feketék voltak és különleges látványt nyújttak a színesebbnél színesebb nemzet viseletükben.Az eső viszont nem volt kímélet s.szint váratlanul, de leszakadt az ég és a Place de la Madeleine pilanatk alat kiürült.Csak az ereszek és traszok sáta alat kuporogta emberek, bőrig ázva.Mi is így ttünk viszont nem sok idő kel et ahoz, hogy rájöjjünk ebből nagy megfázás lesz, igy nyakunkba vetük a várost és a zuhogó esőben hazarohantunk átöltözni, megmelegedi.Persze nem sok időt veszt getünk el rögtön indultunk is vissza.Az útvonal ugyanaz volt: végig a Rue Lafayete-en az Opéra-ig, érintve ala Madeleine-t, el a Concorde térig,a Károly-hídon át, az Invalidusok tmploma felé,a Csilag tret érintve(Place del’Étile) az Eifel – tronyig, ahol várt ránk egy gigantkus méretű tüzijáték.Annyit azért tudtunk, hogy órákkal előte érdemes ot lenni, ha az ember jó helyet akar kapni vagy egyáltalán helyet akar kapni a trony közelében.Több tízezer ember társaságában várakoztunk , fényképeztünk,imádkoztunk, hogy az eső ne mossa a nagy eseményt, bár mindenki készült és mikor cseperegni kezdet kb.40 000 ember emelt magasba az esernyőjét.Nagyszabású ünnepség volt ,mindenki örömére és az is egy külön mutatványnak számítt,ahogy az óriási tömeg kb.három óra alat oszlot szét.Mi is kel őképpen elfáradtunk, így elindultunk hazafelé, miközben sikerült kétszer is eltévedni. Július 15,csütörtök
Párizs külvárosában lakó barátnőnk ,akinél első éjszakánkat töltötük,felajánlota, hogy mint művészetörténész körbevezet minket Párizs ban, megmutatva a különlegességeket és felidézve sok –sok történelmi pilanatt és évszámot, melyeknek persze 10 %-át sem jegyeztm meg, mármint az
évszámoknak,de a történet k nagyon tanulságosak voltak,bővítve ezzel hiányos történelmi tudásomat, ami Párizs városát ilet.Igy sétáltunk végig aznap a Rue la Mouftarde-on,Párizs legrégebbi utcáján,nyálcsorgatva látva a sajt és csokoládé-kínálatt,a Sorbone parkjában megpihenve,elidőzve a Cluny Apátság udvarán míg végül elértünk a Note Damme-ig.megkóst ltuk az igazi fancia fagylaltt, mely az idők során világhírűvé és ennek folytán iszonyú drágává vált, dehát nem lehet t kihagyni.Megnéztük Párizs legrégebbi házát,melyet frcsa szögben építtek(ennek is külön történet van), majd a gyönyörű és még ,az ünnepség miat dÍszben pompázó városházát is.Tele új élményekkel és történelmi ada to kkal,arra a napra elég is volt a látnivalókból. Július 16,péntek
Erre a napra is sokat trveztünk,igy erőt gyűjtve egy erős fancia kávéval, elindultunk a Montmartera, ami egyébként nem volt túl messze tőlünk, így könnyedén megtaláltuk.Igazából nem tudtuk megfogalmazni mire számíttunk, de semmiképpen nem souvenir boltk tömkelegére, talán többféle művészete,de saknos nem találtunk csak pár pantmimest, énekest és nagyon sok munka nélküli festőt,akik lasszóval fogja portéalanyokat.Persze nem szegt kedvünk a látvány csak egy kicsit elkeserítő volt,hogy Párizsnak ez alátványossága már csak business táptalaj.bementünk a bazilikába, ahol persze szintén nem lehet t fényképezni,megnéztük a képzőművészet galériákat,egy aranyos kis tmplomot, mely a domb ttjén árválokdot,majd mikor kibámészkodtuk magunkat, leültünk a Sacre Coeur lépcsőire és halgatuk a koncsertt, amit egy gitárral és pár erősítővel improvizáltak oda az ifú énekesek, akik váltták egymást a mikrofon előt.Hagytuk, hogy pár bohóctéfa alanyaivá váljunk, amit egy szimpatkus fatal lány követ t el az arra járó gyerekeknek és szüleiknek.Ismát egy zsúfolt és érdekes nap végére értünk,igy lassan hazasétáltunk és megvacsoráztunk. Július 17, szombat
Hétvégére hagytuk a múzeumokat, a Louvre,a D ’Orsay,a Francia Becsületend Lovagjainak kitünttéskiálítása.Részlet zhetném, de azt hiszem ezeket fölösleges leírni, melyik kép, szobor és kitünttés, hogy néz ki.Látni kel és látni kel a Jardin des Tuileries,sétálgatni kel Napóleon kertjében,megpihenni, meguzsonnázni, kávézni ot, mert az egy külön élmény, ami megfogalmazhatatlan , de persze, hozzá kel tnnem, hogy nem csak azoknak jelentet felejtettlen élményt aki szerelmes Párizsba, mint mi, hanem bárki laikusnak aki úgy tudja magáról,hogy unja a múzeumokat és elfárad 1o km sétától.Mi mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Igen körbe kel járni az üvegpiramist, fényképeszkedi előte, mert az is buli. Július 18,vasárnap
Utlsó napunk a fény és szerelem városában.Nem is trveztünk sokmindent,csak egyet: Hogy órákig sétálgatassunk a hírességek végső lakhelyében, a platánfák alat és üdvözölhessük a nagyokat.Ez a hely a Cime ti ére du Pere Lachaise,a te mető,amelyik 48 kektáros te rületével, Párizs legnagyobb és leglátgattabb t metője.Elátgatunk Balzac, Sarah Bernhardt, Bizet, Chopin,Delacroix, Isidora Duncan,La Fontaine,Moliére,Jim Morrison, Simone Signoret,Yves Montand,Gilbért Bécaud és Edit Piaf sírjához.Azt ember azt hinné nem nagy szám, de amikor ot van, hátborzongtóvá válik a történet, mert ugye az ember általában csak elhúnyt szere t eihez megy ki a te metőbe, és így egy kicsit a hozzátartzójává váltunk minden nagy embernek aki ot pihen.Érdekes élmény, mindenképp.
Nem maradt más háta, mit a csomagolás és éjjfélkor az utlsó meto és buszjáratal a reptérre indulás.Azért döntötünk így,mert a gépünk másnap hajnalban indult és csak taxival értünk volna ki , az pedig nagyon sokba került volna és mivel már csak a reggeli kávéra és egy két souvenirre maradt pénzünk, a luxusnyaralásba, az u to lsó taxi nem fért bele. Kimentünk hát a reptérre és eltöltve ot jópár órát, a te rminálon, összegesztük utazásunkat és megálapíttuk, hogy egyáltalán nem bántuk meg, hogy Európát és azon belül Franciaországot választtuk. Ez volt a nagy álmunk, főleg a Csongoré és én osztm a véleményét, hogy ez az ország gyönyörű és to vábbra is fenntar to m a saját véleményemet, hogy amíg az ember a közvetlen környezetét(ez esetben Európára gondolok)és annak kultúráját nem ismeri ne vággyon idegen vizekre.Ezért szerintünk : Vive la France! Köszönjük ezt a szép élményt! Üdvözle t el Zsuzsa és Csongor
