Beszámoló Egész Életen át Tartó Tanulás Program Szakértıi Tanulmányutak 12. téma: Nyelvoktatás
Készítette:
Kovácsné Wagner Anikó Berzsenyi Dániel Fıiskola Regionális Angoltanári Továbbképzı Központ és Könyvtár, Szombathely
A tanulmányút címe: Language and Cohesion Plan: A Resource for Newcomers Ideje: 2007. október 22-2007. október 26. Szervezıje:
Joanna VIDAL Departmento Educacion Universidades, Barcelona, Spain
A tanulmányút résztvevıi: • • • • • • • • • • •
Ercan Mutlu, Törökország Gergana Georgieva, Bulgária Güngör Alam, Törökország Dorina-Eugenia Stoicea, Románia Hiie Asser, Észtország Jadwiga Parada, Lengyelország Kovácsné Wagner Anikó, Magyarország Marzena Zykubek, Lengyelország Rumiye Arslan Törökország Slavka Pastelakova, Szlovákia Vito Intini, Olaszország
A tanulmányút hivatalos szakmai programja: 2007. október 22. 09.30
Köszöntı Joan Badia i Pujol Director general d’Innovació Educativa Departament d’Educació, Via Augusta, 202 BARCELONA
10.00 A résztvevık bemutatkozása 11.30
A katalán oktatási rendszer bemutatása - elıadás Neus Lorenzo, Subdirecció General de Llengua i Cohesió Social
15.30
A Nyelvi és Társadalmi Kohézió Tervének bemutatása (LIC) - elıadás Josep Vallcorba Subdirector general de Llengua i Cohesió social
2007. október 23. 10.00
Látogatás az ’Újonnan érkezettek’ tantermében Intézménylátogatás – általános iskola, Vic CEIP La Sínia Av. Països Catalans 44 Vic
15.30
Látogatás a Vic Egyetemen
2007. október 24. 10.00
Az Állampolgárság és Emigráció Tervének bemutatása - elıadás Intézménylátogatás – Civil Ház, Girona Santa Eugènia Girona, Centre Cívic Can Ninetes Car. Sta. Eugènia Girona
15.30
Városnézés Gironában
2007. október 25. 9.00
Az Értékelési Rendszer és Mediációs Program bemutatása – elıadás Intézménylátogatás - Középiskola IES Tarradell C/ dels Àngels 1-bis Barcelona 1
15.30
A résztvevık saját országaikról szóló helyzetelemzése a témával kapcsolatban - elıadás
2007. október 26. 9.30
Departament d’Educació, Via Augusta, 202 BARCELONA Záró beszámoló készítése
A program tartalmi bemutatása
2007. október 22. A tanulmányút hivatalos szakmai programja a résztvevık köszöntésével és rövid bemutatkozásával kezdıdött, melyre a vendéglátó intézmény, a Katalán Oktatási Minisztérium impozáns épületében került sor, majd a minisztérium munkatársa mutatta be a katalán közoktatási rendszert azzal a céllal, hogy megértsük – az ı szavaival élve -,miért úgy mőködnek a dolgok, ahogy…’ Társadalmi és történelmi áttekintést adott a katalán viszonyok hátterének megértése érdekében. Megtudtuk, hogy Katalóniában több mint 7 millió ember él, ez Spanyolország lakosságának 16%-a. Területe 4 ’provinciára’ és 41 kisebb régióra tagolódik. Ezek közül nekünk szerencsénk volt meglátogatni az egyik legszebbet – Vicet - és a leggazdagabbat, Girona tartomány központját, Girona városát. A katalán közoktatásban 1 millió diák tanul, akik 16 éves korukig iskolakötelesek. A tanulók többsége állami iskolába jár, de mőködnek az állam által támogatott és független magániskolák is, ez utóbbiak többsége egyházi iskola. A középfokú oktatás 12 éves korban kezdıdik, a 4 éves képzés után a tanulók több lehetıség közül választhatnak: továbbtanulhatnak az egyetemi képzést elıkészítı, a magyar gimnáziumhoz hasonló ’batxillerat’-ban, vagy a rugalmasabb, könnyebben elvégezhetı középiskolában. De sokan vannak, akik nem tanulnak tovább, 16 éves korukban szakma és végzettség nélkül hagyják el az iskolát, vagy elkezdik ugyan, de lemorzsolódnak, ami nagy problémát jelent Katalóniában. A sajátos nevelési igényő tanulók is a többségi iskolában tanulnak, az integráció széles körben valósul meg a katalán közoktatásban. A tanterv 55%-a központi, azaz Spanyolország minden iskolájában kötelezı, 45%-a azonban különbözhet a környezet nyelvi-kulturális sajátosságainak megfelelıen. Ez a rendszer meglehetıs rugalmasságot és önállóságot biztosít a katalán iskolák számára, ahol napjainkban az újonnan érkezettek (az emigránsok hivatalos, ’politikailag korrekt’ elnevezése) magas aránya, beilleszkedésük segítése az egyik legnagyobb kihívás. A problémák megoldásában jelent támogatást a Katalán Oktatási Minisztérium Nyelvi és Társadalmi Kohézió Terve, mely minden tanulót hivatott segíteni abban, hogy európai polgárrá váljon. Fı célja az esélyegyenlıség megteremtése és az Európai Bizottság által meghatározott kompetenciák fejlesztése.
Ennek egyike a nyelvi kompetencia, amely különös hangsúlyt kap Katalóniában, ahol az anyanyelv, – és 1978-tól már hivatalos nyelvként is funkcionáló - katalán nyelv használata hosszú ideig tiltott és büntetendı volt. Napjainkban több mint 10 millió - egy Magyarországnyi - ember beszéli a katalán nyelvet, amely azonban kisebbségi nyelvnek számít a spanyol, vagy ahogy a katalán emberek nevezik, a kasztíliai nyelv mellett. Az iskola a katalán nyelv gyakorlásának kiemelt helyszíne, ahol az oktatás katalán nyelven folyik, azonban a spanyol nyelv is kötelezı. Idegen nyelvként az angol nyelvet mindenkinek el kell sajátítania, emellett választható még a francia, német és olasz mint idegen nyelv. A tanterv a középiskola mind a négy évfolyamán ugyanolyan arányban teszi kötelezıvé a katalán nyelv és irodalom, a spanyol nyelv és irodalom, valamint az elsı idegen nyelv tanulását: az 1-3. évfolyamon összesen 315 órában, a 4. évfolyamon évi 105 órában. Az iskola ezen kívül biztosítja az úgynevezett ’családi nyelvek’ oktatását, amennyiben erre igény mutatkozik. Ez az újonnan érkezett tanuló anyanyelvének, például a kínai, román, arab, stb. nyelvnek iskolai keretek között történı tanulását jelenti, amelyre azonban nemcsak az újonnan érkezetteknek van módjuk, hanem bárkinek, aki szeretné elsajátítani az adott nyelvet. A program ugyanakkor gondoskodik az újonnan érkezettek szüleinek nyelvi képzésérıl is: katalán nyelvtanfolyamon vehetnek részt a családtagok. Az emigráció évek óta drasztikusan nı Katalóniában, a tavalyi évben – a korábbi néhány évhez hasonlóan - több mint 100 000 ember érkezett az országrészbe, legtöbben Közép-Amerikából, Észak-Afrikából, vagy a Közép-Kelet-Európai országokból. Számukra létkérdés, hogy elsajátítsák a befogadó ország nyelvét. Gyermekeik aránya az iskolában már csaknem 12%, nyilvánvaló tehát, hogy szükség van egy programra, jelen esetben a Nyelvi és Társadalmi Kohézió Tervére, amely segíti beilleszkedésüket, mégpedig négy fı pillérre építve: •
Együttmőködés az iskolák és helyi közintézmények között
•
Autonómia: iskolai és helyi projektek, kezdeményezések támogatása
•
Tanártovábbképzés
•
Közösség: a családtagok bevonása az iskolai életbe
Az iskolákat nem szabad magukra hagyni problémáik megoldásában, támogatást és megoldási javaslatokat kell nyújtani számukra. Erre hivatott a Nyelvi és Társadalmi Kohéziós Terve, melynek részleteirıl a program általános igazgatóhelyettese tartott elıadást a nap második felében. Ahogy elıadónktól megtudtuk, az újonnan érkezett tanulók 80%-a állami iskolában tanul, 20%-a jár államilag támogatott magániskolába, melyek számára elıírás, az állami támogatás fejében, újonnan érkezett diákok meghatározott arányban történı felvétele az intézménybe. Több olyan intézmény van Katalóniában, ahol az újonnan érkezettek aránya eléri a 60-80%-ot is. ’Újonnan érkezettnek’ tekintendı a diák a Spanyolországban történı letelepedés elsı két évében. A program az újonnan érkezetteket nem veszélynek, hanem lehetıségnek tekinti és felveszi a harcot az elıítéletekkel szemben. Három alapelvet hangsúlyoz: az egyenlıség elvét, melyen az inklúzió és a társadalmi kohézió alapul; a különbözıség tiszteletének elvét, melyre az interkulturális nevelés alapozható és az identitás elvét, melynek alapja a katalán nyelv. A program ,meghatározása szerint, minden diák iskolai és társadalmi beilleszkedésének és lemorzsolódásuk elkerülésének támogatására jött létre, biztosítva esélyegyenlıségüket és a minıségi oktatásban való részvételüket. Nyelvek tekintetében ez azt jelenti, hogy a katalán nyelvet tekinti elsıdlegesnek, mint a soknyelvőség alapját, ugyanakkor elismeri a spanyol mint hivatalos nyelv és egy idegen nyelv szükségességét. Tiszteletben tart mindenfajta nyelvet, elítéli a nyelvekkel kapcsolatos elıítéleteket, tudatában van a nyelvtanulás fontosságának és pozitívan közelít a nyelvi sokszínőséghez. A nyelvi és kulturális különbségeket tekinti az interkulturalitás alapjának. A program megvalósítását a gyakorlatban az iskolavezetés és a program tanácsadói biztosítják, valamint tanártovábbképzı kurzusok segítik, például érzékenyítı tanfolyam, speciális nyelvi és módszertani kurzusok. A program tanácsadó testületének feladata a helyzetelemzés, a beavatkozás és az ellenırzés. Amennyiben egy iskola úgy dönt, hogy csatlakozik a programhoz, abban az esetben a tantestület létszámán felül további tanárok alkalmazására van módja, anyagi többlettámogatást kap, és vállalja, hogy multimédiás eszközöket, valamint speciális módszertani és tananyag-forrásokat használ. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a program nagyon népszerő és szükség van rá, hiszen a 2004-2005-ös tanévhez képest, amikor 649 befogadó osztály indult, a szám csaknem megkétszerezıdött: az idei tanévben már 1162 ilyen osztály mőködik.
Az újonnan érkezett diák szempontjából ez azt jelenti, hogy amikor megérkezik az iskolába, a befogadó tanárral (tutor) találkozik, aki beszélget vele, felméri nyelvi szintjét és alapkompetenciákban való jártasságát. Ezek alapján egyéni fejlesztési tervet dolgoz ki számára. Az új diák az életkorának megfelelı osztályba kerül, de fejlesztése az úgynevezett ’fogadó osztályban’ (welcoming class) történik, ahol a többi újonnan érkezett diák társaságában a katalán nyelvet is elsajátítja. Nagy kihívást jelent, ahogy azt a késıbbi iskolalátogatások során minden intézményvezetı hangsúlyozta, hogy az újonnan érkezett diák a tanév bármelyik napján megjelenhet, erre az iskola fel van készülve. A program az információkon túl segédanyagot kínál többek között az említett felmérések elvégzésére, különbözı nyelveken biztosít feladatlapokat például az írás- és olvasáskészség szintjének megállapítására, melyek megtalálhatók a http://www.xtec.cat/lic honlapon. Az iskola nem egyetlen letéteményese annak, hogy a diákok – és nemcsak az újonnan érkezettek – felelıs polgárokká váljanak. Az iskolának nyitottnak kell lennie a közösség felé és az egész közösség felelısséget kell hogy vállaljon a diákok nevelésében. Ezért a program kiemeli az iskola és a helyi intézmények, közösségek közötti együttmőködés szükségességét, amely biztosítja a folyamatosságot a diák számára a tanóra, az iskolában töltött idı, az iskolán kívüli tevékenységek és a szabadidı eltöltése között, hiszen ’a tanulás nemcsak az iskolában történik’. Ennek érdekében az önkormányzatok helyi tervet készítenek, melynek végrehajtásáért az önkormányzat és a minisztérium megállapodása alapján a polgármester felelıs, bevonva a lakóhely különbözı intézményeit, szervezeteit, egyesületeit. A program indulásakor, 2005-ben, 31 ilyen helyi terv mőködött, 2006-ra a számuk már 64-re nıtt. A programmal kapcsolatos további információk olvashatók – elsısorban katalán nyelven – a http://www.xtec.cat/lic honlapon, mely a Nyelvi és Társadalmi Kohéziós Tervének hivatalos honlapja. A szervezık azt ígérték, hogy a tanulmányút további részében a gyakorlatban is megfigyelhetjük a program megvalósítását, mégpedig azokban az intézményekben, melyek különösen alkalmasak a ’jó gyakorlat’ bemutatására. 2007. október 23. A tanulmányút második napján a Barcelonától 70 km-re, Katalónia központjában fekvı 50 000-es lakosú városba, Vic-be látogattunk, ahol egy CEIP, azaz általános iskola volt a csoport elsı úticélja. A régióban - és az iskola diákjainak körében - 50%-ra tehetı az újonnan érkezettek aránya. Az iskola épülete vadonatúj, egy éve épült. Ami feltőnı és számomra szokatlan volt, az az, hogy egyszerő anyagokból, a lehetı legpuritánabb módon készült. Ez azt jelenti például, hogy a fal vakolatlan, vagy a főtéscsövek a mennyezeten láthatóan futnak végig. Az egyszerőség mellett azonban a jól felszereltség is jellemzı rá: interaktív táblát multimédiás eszközöket láttunk minden tanteremben, még az iskola-elıkészítı csoportban is, ahol a 4-5 éves kisgyerekek egyszerő katalán szavak írásának és olvasásának megtanulására, gyakorlására használják az oktató szoftvert és a táblát. A látogatás elsı részében ugyanis alkalmunk volt körbejárni az intézményt, bekukkantani néhány terembe, ahol épp óvodai foglalkozás zajlott egy óvóbácsi (!) vezetésével, vagy a tanári dolgozószobába, amely funkciója szerint a tanárok nyugodt felkészülését szolgálja. Ezután az iskola igazgatónıje mutatta be az intézményt és az ott folyó munkát egy elıadás keretében. Az intézmény 0-tól 12 éves korig fogadja a gyerekeket, az óvodai nevelés 3 éves korukig zajlik, majd az iskolát elıkészítı oktatás következik 6 éves korig. Ezt a 6 éves kötelezı általános iskolai oktatás követi. A tanóra 52 perces, egy osztályba 25 gyerek jár. 6 tanóra van naponta, melybıl egy ’workshop’-nak nevezett foglalkozás témája a gyakorlati készségek fejlesztése, például bevásárlás. Erre egy külön célra berendezett terem is rendelkezésre áll, valódi ’árukkal’. A katalán nyelv tanulása a legfontosabb feladat az újonnan érkezettek tekintetében. A tanulók nem használnak nyelvkönyvet, a nyelvet hétköznapi szituációk, autentikus anyagok, például újságcikkek segítségével sajátítják el. A tanárok közösen állítják össze a tananyagcsomagokat adott témákban, egy hónapos idıszakra, amely 12 óra anyagát tartalmazza. A tanárok óraszáma 25 óra hetente, melybıl 2 óra a tananyag összeállítására fordítandó. A 6-10 éves diákok katalán nyelvi óráin gyakran két tanár párhuzamosan van jelen, vagy csoportbontás történik. Az igazgatónı elmondása szerint az önkormányzat célja az, hogy elkerülje az újonnan érkezettek ’gettósodását’, és segítse beilleszkedésüket új környezetükbe. Az iskola is ezzel a hozzáállással fogadja a bevándorlókat, igyekszik eloszlatni az elıítéleteket úgy, hogy kapcsolatot tart minden szülıvel, jó eredményeket ér el az oktatás terén, így az eredményességet és a biztonságot közvetíti a környezete számára. Ennek eredménye, hogy a tanulók száma folyamatosan nı. Ugyanakkor nyitva áll a szülık és minden érdeklıdı számára, akik használhatják az iskola számítógépeit,
foglalkozásokon, az újonnan érkezettek például nyelvtanfolyamon vehetnek részt, ahol elsajátíthatják a katalán nyelvet. A programot az ’Autonómia Projekt’ elnevezéső pályázat támogatja. A helyi intézmények, szervezetek együttmőködésének fontosságát az általános iskola igazgatónıje is hangsúlyozta. A gyakorlati együttmőködés bizonyítéka volt az az elıadás, melyet a Vic Egyetem Pedagógia Tanszékének vezetıje és hallgatója tartott arról a projektrıl, melynek keretében az egyetem hallgatói iskolán kívüli foglalkozásokat tartanak 8-12 éves diákok – köztük újonnan érkezettek – valamint középiskolások számára azzal a céllal, hogy csökkenjenek iskolai kudarcaik, valamint hogy (új) környezetükbe való beilleszkedésük sikeres legyen. A 60 perces foglalkozások délután zajlanak, az egyetemi – tanár- szociális munkás vagy pszichopedagógia szakos - hallgatók monitorozóként vannak jelen, felelısek a foglalkozás tartalmáért, megfigyelik a résztvevı diákokat. A múlt tanévben 33 hallgató tartott 31 foglalkozást 312 diák részvételével. A projekt egyben egy kutatómunka része, melynek keretében egy tanulmány megjelenését tervezik. A Vic Egyetem és az iskolák közötti együttmőködési program része annak a helyi Közösségi Tervnek, melynek feladata, hogy összefogja és koordinálja azon helyi intézmények és szervezetek munkáját, akik közös célja, hogy megvalósuljon a különbözı társadalmi csoportok közötti esélyegyenlıség, különös tekintettel az újonnan érkezettekre, erısödjenek a kapcsolatok a társadalmi csoportok között és a családon belül, és a katalán nyelv jelen legyen a mindennapokban. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szabadidıs programokat, foglalkozásokat, kirándulásokat, sport- és kulturális eseményeket szerveznek, a lehetı legtöbb résztvevı bevonásával. A Közösségi Terv költségvetésének háromnegyed részét a katalán kormány finanszírozza, a fennmaradó egynegyed rész a helyi önkormányzat hozzájárulása. A költségvetés 24%-a meghatározott célokra fordítható, 76%-a szabadon felhasználható, a Közösségi Terv irányító testületének döntése alapján.
2007. október 24. A tanulmányút harmadik napjának helyszíne a Barcelonától 100 km-re fekvı Girona volt, egy 90 000 lakosú város, melynek gyönyörő történelmi látnivalóin kívül az a különlegessége, hogy tıle 30 km-re keletre a Costa Brava tengerparti üdülıhelyei, 30 km-re nyugatra pedig a Pireneusok sípályái találhatók. Csoportunkat a város Santa Eugenia negyedének Civil Házában a Városháza képviselıje fogadta, aki bevezetı elıadásában elmondta, hogy Girona már hozzászokott az emigránsokhoz, hiszen a tenger közelsége miatt mindig is voltak bevándorlók a régióban. Napjainkra jellemzı, hogy a katalán lakosság kiköltözik a városból, míg a bevándorlók inkább a városi életet választják, így a város központjában lévı iskolák tanulóinak nagy többsége újonnan érkezett diák. Számukra, valamint szüleik és családtagjaik számára nyújt lehetıségeket a Civil Ház, melynek igazgatója mutatta be az épületet és tevékenységüket. Programokat (például kulturális fesztivál, sakk-bajnokság), foglalkozásokat (például hangszeres foglalkozások), tanfolyamokat ( például csecsemıgondozás, fızıtanfolyam, katalánnyelv-tanfolyam) szerveznek, melyekkel igyekeznek megszólítani elsısorban az újonnan érkezetteket, bevonni ıket a közösség életébe, ezzel segíteni beilleszkedésüket a társadalomba. Mőködésüket a katalán kormány támogatja, ezen kívül különbözı projektekben vesznek részt, melyek további forrásokat biztosítanak. Fı céljuk az interkulturális kommunikáció, a társadalmi integráció elısegítése. A Civil Ház reggeltıl estig várja látogatóit. A program egy vendéglátóipari középiskola diákjai által elkészített és felszolgált, Katalónia legjellegzetesebb és legfinomabb ízeit felvonultató ebéddel folytatódott, majd egy rövid, de emlékezetes gironai városnézéssel zárult.
2007. október 25. A tanulmányút csütörtöki napján egy barcelonai IES-t, azaz középiskolát látogattunk meg Barcelona szívében, a Rambla, Barcelona leghíresebb utcája közvetlen közelében. Az IES Miquel Tarradel egy régi, 75 éves intézmény, egy általános iskola, 10 évvel ezelıtt alapított középiskolai része. Az igazgató, Albert Grau (az egyetlen elıadó, aki angolul adta elı mondanivalóját) különös ellentmondásra hívta fel a figyelmünket, melyet már Gironában is érintett az elıadó, mégpedig arra, hogy míg az intézmény a város turisztikailag legfrekventáltabb részén, az ’Öreg Város’-ban (Ciutat Vella) található, addig a diákok többsége emigráns családok gyermekei, a legszegényebb társadalmi csoportból érkeznek. Az iskola 420 diákját 45 pedagógus tanítja. A négy évfolyamos kötelezı középiskolai oktatáson kívül kétéves batxillerat (a magyar gimnáziumhoz hasonló, egyetemi elıkészítést biztosító) oktatást is nyújt, sıt szakiskolai képzés - például óvónıi, szociális munkás - is választható.
Az iskola diákjainak 85%-a újonnan érkezett, közülük a többség spanyol anyanyelvő, de sokan jönnek Pakisztánból, Marokkóból, Equadorból, a Fülöp-szigetekrıl, Peruból, a korábbi Szovjetunió utódországaiból, Indiából, Kolumbiából és még sorolhatnánk. Egy, az iskola diákjai által készített anyag a Nyelvi és Társadalmi Kohézió Tervének honlapján 70 (!) különbözı nyelven köszönti az olvasót. Az iskola célja, hogy a diák jól érezze magát a falai között, mégpedig az elsı perctıl kezdve, amikor megérkezik, és ez a tanév bármelyik napján történhet. Egy oktató (tutor) fogadja a családot az iskolába érkezéskor, aki igyekszik családias körülményeket teremteni az elsı beszélgetés alkalmával. A nyelvi nehézségeket legtöbbször diákok segítségével tudják megoldani: ha van az iskolában olyan diák aki az adott országból érkezett, de már beszéli a katalán nyelvet, ı segít a tolmácsolásban. Az elsı beszélgetéskor történik a szintfelmérés is, majd a beiratkozás és a csoportba sorolás. A felmérés anyanyelvi íráskészséget, matematikai gondolkodást, földrajzi ismereteket és (ha korábban tanulta a nyelvet,) angol nyelvi szintet mér. Az újonnan érkezett tagja lesz a ’fogadó csoportnak’ (welcoming group) is, ahol ideje egy részét tölti, egyéni tanrend szerint haladva. Az integrációs folyamat rendszerint 6-12 hónapig tart (a maximális idı, melyet törvény határoz meg, 24 hónap lehet). A konfliktusok, az erıszak, a terrorizálás gyakran elıforduló probléma az iskolában, éppen a kulturális és társadalmi különbségekbıl fakadóan, ezért ezek megoldására speciális figyelmet fordítanak. A mediáció, mégpedig egy semleges diáktárs által történı közvetítés a leghatékonyabb módja a konfliktusok megoldásának, ı segít abban, hogy a két szembenálló fél konszenzusra jusson. İ az, aki tiszteletben tartja mindkét fél véleményét, nem ítél és nem adja tovább, amit hallott. Mindig nevükön szólítja a feleket és nem ’becézi’ ıket. A cél a „békés egymás mellett élés” elérése. Az iskola speciális helyzete különleges módszertani ismereteket, eszköztárat kíván, ezeket a pedagógusok a Katalán Oktatási Minisztérium által szervezett, központi továbbképzéseken kapják meg. Nagy szerep jut ezen kívül az önképzésnek is. Nagyon sajnáltuk, hogy nem volt lehetıségünk megfigyelni egyetlen tanórát sem, ahol a gyakorlatban is láthattuk volna ezen módszertani ismeretek alkalmazását. A nap második felében a résztvevık saját országukról szóló helyzetelemzésének bemutatására került sor a témával kapcsolatban. Mindannyiunk számára érdekes volt, hogy a kurzus iránt többnyire Közép- és Közép-Kelet-Európából mutattak érdeklıdést a közoktatási szakértık, akik többségében az idegennyelv-oktatás különbözı területein tevékenykedı szakemberek. A program elızetes ismertetése alapján azonban világossá vált, hogy a program nem elsısorban a nyelvoktatásra koncentrál, hanem a Katalóniába nagy számban érkezı emigránsok nyelvi és társadalmi beilleszkedésének segítését célzó programok bemutatására, különös tekintettel a társadalmi és iskolai integráció különbözı aspektusaira. Az ellentmondás abból adódott, hogy a program a ’Nyelvoktatás’ témakörben került meghirdetésre az Európai Bizottság katalógusában, ugyanakkor a rövid leírás sem tette világossá a kurzus konkrét tartalmát. Így a résztvevık többsége az elızetes várakozástól nagyban eltérı, bár hasznosnak nevezhetı információkat kapott. Mégis, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kurzusok témájának meghatározásánál sokkal körültekintıbben kell eljárni, ugyanis hiányérzet és csalódottság maradhat a résztvevıkben, ha olyan programon vesznek részt, ahol egészen mást kapnak, mint amit vártak. Nem beszélve arról, hogy így a tapasztalatok sem épülhetnek be a résztvevık gyakorlatába, mivel számukra nem releváns a téma. Éppen ezért a saját országról szóló beszámolók sem érintették szorosan, csak utalás-szerően az emigráció kérdését. Olaszországban a koszovói albán menekültek és a román vendégmunkások, míg Lengyelországban a Szibériába és Kazahsztánba korábban számőzöttek utódainak visszatelepülése jelentenek gondot. Észtországban az észt-orosz problémát igyekeznek megoldani a kétnyelvő iskolák bevezetésével, míg Szlovákiában és Bulgáriában, Magyarországhoz hasonlóan, a roma kisebbség integrációja az egyik legégetıbb probléma. Románia a Moldáviából érkezıket igyekszik segíteni, a kínai betelepülés pedig általános jelenség Európában. Törökország segíti az emigránsok beilleszkedését úgy, hogy egyenlı jogokat biztosít számukra az oktatásban. 2007. október 26. A tanulmányút utolsó napja a Katalán Oktatási Minisztériumban, a záró beszámoló elkészítésével telt. Már a program elején megállapodtunk abban, hogy minden napnak lesznek felelısei, akik különös figyelmet fordítanak arra, hogy egyetlen fontos információ se vesszen el, és akik már hét közben elkészítették az adott napról szóló vázlatot, így a közös beszámoló elkészítése a már kész napi beszámolók megszerkesztését, releváns információkkal történı kiegészítését, valamint a záró értékelés (Conclusion) közös megírását jelentette.
A nap – és a tanulmányút - hivatalos programja közös ebéddel zárult. A tanulmányútnak több olyan tanulsága is volt, amely a program során – egy 2006-ban megvalósult magyarországi Arion kurzus szervezıjeként ismerve a vendéglátó feladatait is –megfogalmazódott bennem. A csoport létszáma ideális lett volna a közös tapasztalatok megbeszélésére, de erre a szervezı nem biztosított megfelelı helyszínt. Nem találtuk szerencsésnek azt sem, hogy Barcelonától 100 km-re fekvı intézményeket választott, hiszen így túl sok idıt töltöttünk utazással. Különösen hiányoltuk az óralátogatásokat, a diákokkal, esetleg szülıkkel történı beszélgetések lehetıségét. Nyelvi nehézségeket okozott az, hogy néhány résztvevı angolnyelv-tudása meglehetısen gyenge volt, és két résztvevı kizárólag franciául beszélt, ugyanakkor az elıadások többsége katalán nyelven zajlott, melyet a szervezı elsıként angol, majd francia nyelvre fordított, így egy elıadás idıtartama gyakorlatilag megháromszorozódott.
A program eredményei, további együttmőködés, a tanulmányút multiplikátor hatása A Berzsenyi Dániel Fıiskolán mőködı Angoltanári Továbbképzı Központ vezetıjeként és a Berzsenyi Dániel Fıiskola Pedagógiai Szolgáltató Központjának szaktanácsadójaként nemcsak a fıiskola Anglisztika tanszékével, hanem a régió közoktatási intézményeivel is kapcsolatban állok. Így megvalósíthatónak tartom és kezdeményezni fogom azt a gyakorlatot, amely a Vic Egyetemen mőködik, és amely az általános- és középiskolai diákok tanórán kívüli tevékenységének megszervezését célozza. A fıiskola angol szakos hallgatóinak bevonása eredményes lehetne a kéttannyelvő iskolába járó diákok szabadidıs programjainak - kézmőves foglalkozások, kirándulások, sport- és kulturális események – szervezésébe, hatékonyabbá téve az angol mint idegen nyelv tanórán kívüli elsajátítását, gyakorlását. Egy szombathelyi kéttanyelvő általános iskola kész a kapcsolatfelvételre és az együttmőködésre. Nagyon hasznosnak és követendınek találtam továbbá az iskolai munkaközösségek együttmőködését, melynek eredményeként kész, minden tanár által használható, az iskola diákjainak igényei alapján ’testre szabott’ tananyagcsomagok jöhetnek létre. Ezek a teljes osztályra, egy csoportra vagy akár egyéni fejlesztésre is alkalmasak. Jó gyakorlat lehet a tanári dolgozószoba is, amely megfelelı környezetet teremt egy-egy tanár számára az órára való felkészülésre, a munkában való elmélyülésre, amelyre a ’tanári’, sokszor épp zsúfoltsága miatt, alkalmatlan. Az Angoltanári Továbbképzı Központban és szaktanácsadóként is feladatom rendszeres szakmai programok szervezése, elsısorban angolnyelv-tanárok számára. Ezek keretében, valamint egyéni konzultációk során fogom a tanulmányúton szerzett tapasztalataimat megosztani kollégáimmal, különös tekintettel a nyelvoktatáshoz kapcsolódó tapasztalatokra, kiemelve a tanárközösségek együttmőködésére látott példát és az egyére szabott oktatás hatékonyságát. Szeretném ösztönözni továbbá kollégáimat a pályázatokon való részvételre, gyakorlati tanácsokkal támogatni ıket és segíteni iskolák közötti együttmőködések kiépítését a tanulmányúton szerzett kapcsolataim révén. Az informális beszélgetések során több közös pályázatra vonatkozó terv is kirajzolódott, melyben egy magyar iskola mellett török, szlovák és olasz intézmény venne részt. A résztvevık között az e-mailes kapcsolat folyamatos, a hosszú távú együttmőködési szándék erıs; a katalán viszonyokról szerzett ismeretek mellett ez a tanulmányút legfontosabb hozadéka.
Szombathely, 2007. november 10.
Kovácsné Wagner Anikó
