BÉR- ÉS BÉRTEHER-REFORM (Részletes GKI-javaslat)
Budapest, 2008. február 27.
1
A foglalkoztatás közteherviselési rendszere kulcsszerepet játszik az adó- és járulékrendszer egészének működésében, itt realizálódik az összes közteherbevétel mintegy fele, ugyanakkor ezen a területen a legsúlyosabbak jelenleg a problémák is. A gazdaság működésének elemzése során a szürke és fekete foglalkoztatás léte, a bér-versenyképesség romlása ugyancsak nagy súllyal merül fel, de az igazságosság, a méltányosság érvényesülése is leginkább a foglalkoztatás közterheit tekintve kérdőjeleződik meg, sőt még az adózás bonyolultsága is leginkább itt jellemző. Mindezekre tekintettel a jelen javaslat kizárólag az adórendszeri problémák „szívére”, a foglalkoztatás közterheinek rendszerére fókuszál. I. MIÉRT KELL BÉR ÉS BÉRTEHER REFORM? Az átlagbérek közterheit tekintve 2006-ban Magyarországon az EU országok között a harmadik legmagasabb volt az un. bér-adóék (a teljes – a biztosítási munkáltatói járulékokkal együtt számított – bérköltségen belül a közterhek aránya) 51%. A hasonló adatok a környező versenytársaknál: Lengyelország 43,7%, Csehország 42,6%, Szlovákia 38,5%. Ez Magyarországon ráadásul 2007-ben legalább kb. 2 százalékponttal tovább emelkedett. A magyar személyi jövedelemadó rendszer torzulását jól mutatja, hogy 2006ban a 4,5 millió adóköteles jövedelmet szerző állampolgárból csak kevesebb mint 1 millió vallott be évi 2 millió forint feletti jövedelmet és ők fizették meg az összes SZJA tömegének 79%-át. Az összes SZJA bevétel 30%-a pedig a 6 millió forint feletti éves jövedelmű 2,5%-tól származott. Eközben 1 millió ember egyáltalán nem fizetett adót, míg a főállású egyéni vállalkozások bevallott éves átlagos jövedelme nem érte el a 700 ezer forintot sem. Az előbb említett versenytárs országokban sehol sincs ilyen szélsőséges jövedelem-eloszlás.
A bér-adóék (az szja-val, a tb járulékokkal, a munkaadói-munkavállalói járulékokkal számítva, szakképzési és rehabilitációs hozzájárulás nélkül) az egyes jövedelmi sávokban hullámzóan alakul. A marginális bér-adóék (2008) Éves jövedelem (ezer forint) - 756 756-1250 1250-1700 1700-2800 2800-7100 7100-
Bér-adóék (%) 39 50 57 72 65 61
A marginális adóék – az SZJA sávhatár miatt – igen alacsony szinten, az átlagkeresetek (2007-ben 185 ezer forint/hó) háromnegyedénél, vagyis 140 ezer forint havi kereset után 72%-ra ugrik fel! A kialakult helyzet teljesen értelmetlen. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy 100 ezer forintos havi bérű alkalmazott 10 ezer forintos „teljesen bruttó” béremeléséből 50% megy el közteherre, de ugyanekkora béremelés egy 150 ezer forintos keresetű dolgozónál már 72%-ban a közteherviselést gazdagítja! Majd 230 ezer felett ez lemegy 65%-ra, 600 ezer felett pedig 61%-ra!
2
Külön probléma, hogy az átlagkereset háromnegyedétől széles körben 70%-ot meghaladó közteherelvonáson belül az egyén szempontjából csak alig fele részben jár többletszolgáltatás a többletbefizetés fejében. A személyi jövedelemadó terheken felül (ahol ez magától értetődő) a természetbeni egészségügyi ellátásért fizetett 9%-os jövedelemelvonás is hasonló szerepet tölt be, hiszen ez azonos biztosítást jelent minden foglalkoztatott számára. Elvileg az egészségbiztosítás értelmezhető úgy is, hogy a foglalkoztatottak befizetései fedezik saját gyermekkori, illetve időskori ellátásukat is, de ebből jelentős járulékemelési kényszer keletkezne. Ez jelenleg nyilván irreális modell lenne, ezért már ma is évi több mint 300 milliárd forintot fizet a költségvetés a nem-foglalkoztatottak széles rétegeinek biztosítása után, a hozzájárulás mértékrendszere azonban esetleges. A helyzet igazságtalanságát jelzi, hogy ezért a fejenként kb. havi 10 ezer forintos önköltséget jelentő biztosításért a minimálbéren bejelentett biztosított kb. havi 8 ezer, míg az átlagkeresetet kimutató biztosított 19 ezer forintot, az átlagkereset kétszeresét kereső 35 ezer, az átlagkereset négyszeresét kereső havi 69 ezer forintot fizet.
A foglalkoztatáshoz tapadó közteherviselési rendszer fenti kedvezőtlen sajátosságai tükröződnek a bérek és bérköltségek aránytalanságaiban. Magyarországon rendkívül sok a nagyon alacsony bérű és viszonylag kevés az átlagbér környéki alkalmazott. Ebben jelentős szerepe van a bőven az átlagbér alatt megugró marginális adótehernek. A hivatalos bérarányokat jelentősen torzítja a bérekben nem megjelenő (vállalkozásokban „elköltségelt”, változatos formákban legálisan kivett, illetve a fekete gazdaságban mozgó) „kvázi” munkajövedelmek léte is. 2006-ban a magyar átlagos havi bérköltség 947 euro volt, szemben az 1028 euros cseh, 890 euros lengyel, 775 euros szlovák (és 414 euros román) adattal. Már nem vagyunk olcsók! A relatív versenyhelyzet a magasabb nettó jövedelmet igénylő munkakörökben az átlagosnál is rosszabb. Emellett az egész rendszer hihetetlenül és feleslegesen bonyolult. Mindebből következően: •
A közepes és magasabb képzettséget, szaktudást igénylő, a gazdasági növekedésben kulcsszerepet játszó foglalkoztatottak alkalmazásának költségeit a magyar közteherviselési rendszer extra módon drágítja a környező országokban rárakodó terhekhez képest. Mindez versenyhátrányt jelent a külföldi befektetésekért folyó versenyben, de még a nagyobb cégek egy részét is a kulcs tevékenységeik részbeni áttelepítésére (illetve a személyes jövedelmek külföldi realizálására) inspirálhatja.
•
A rendkívül magas bérék (továbbá a járulék-befizetések és az ellátások közötti részleges, illetve nem átlátható kapcsolat) egyszerre oka és következménye a szürke foglalkoztatásnak. A közteherviselés fő gondja a szürke „mutyi” minden jövedelemsávban és az emiatt is irdatlanul magas adókulcsok. Az alacsony jövedelmet bevallók jelentős része, talán közel fele is igazából más formákban veszi ki többletjövedelmét, közteherviselési részvétele ehhez mérten kiugróan alacsony. A magasabb jövedelmet bevallók jelentős része is ugyanezt
3
a kettősséget érvényesíti. (Erre utal, hogy az 5 fő feletti vállalkozásoknál 2006ban foglalkoztatott 1,9 millió embernek csak 21%-a volt az évi 2 millió forint átlagkereseti szint felett.) •
Az elmúlt évek tapasztalatai nem igazolták, hogy a minimálbér SZJA mentesítése lényeges pozitív hatást gyakorolt volna a foglalkoztatás növekedésére (ugyanakkor a munkavállalók és az önfoglalkoztatók széles körének biztosított olcsó közteher mellett lehetőséget a szürke gazdaságban való létezésre). Az alacsony képzettségűek foglalkoztatásának bővítése kiemelt társadalompolitikai cél, ennek elérésére azonban az általános adózási eszközök kevéssé alkalmasak; a közoktatásnak, az átképzésnek, a szociális támogatások munkavégzéshez kötésének, a közmunkaprogramoknak és az ezekhez igazodó célzott járulékkedvezményeknek nagyobb hatékonysága lehet.
II. A JAVASOLT VÁLTOZTATÁSOK IRÁNYAI A gazdaság és a társadalom számára - a jelenlegi bizonytalan nemzetközi pénzpiaci környezetben különösen - elsődleges érdek a konvergencia program sikeres teljesítése, ami a mozgásteret szűkké teszi. Ezért mélyreható változások pusztán adócsökkentések révén nem érhetőek el, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteherviselés átalakításához szükség van a gazdaság és a foglalkoztatás kifehéredéséből, illetve a költségvetési kiadások csökkentéséből fakadó, átcsoportosítható forrásokra is. A javasolt változtatásokra csak ilyen környezetben kerülhet sor. A/ A foglalkoztatás közteherviselési rendszerében szükségesnek tartott változtatások fő jellemzői: 1. Egyszerűbb, áttekinthetőbb, világosabb, serkentő-ösztönző jellegű, fehéredést elősegítő, igazságosabb rendszer. Ez adóbázis szélesítést és adókulcs-csökkentést jelent. 2. Az átlagkereset másfélszereséig-kétszereséig csak alacsony SZJA kulcs és a teljes bérköltségre vetítve legfeljebb 50%-os bérék lehet. Ezen jövedelemszint felett se haladja meg a terhelés a 60%-ot. E nélkül aligha remélhető bármilyen komolyabb fehéredés, illetve a képzett munkavállalók tekintetében a költségversenyképesség komolyabb javulása. 3. Az alkalmazotti adójóváírás mai rendszerét fel kell váltani egy legalább az alkalmazottakra érvényes 0%-os első kulccsal. (Ezzel kiiktatható az adójóváírási lehetőség fokozatos csökkenéséből, kivezetéséből adódó növekvő adóterhelés problémája.) Ez az adókedvezmény a mainál jóval alacsonyabb jövedelemszinthez tartozzon. 4. A természetbeni egészségügy ellátások finanszírozását fix összegű, mindenki által fizetett kártyapénzzel kell megoldani, ennek kulcsszerepe van az adóék csökkenthetőségében.
4
5. A szolidaritás érvényesítésére az államnak kell megfizetnie a fix összegű kártyapénzt a nyugdíjasok, gyerekek, szociálisan rászorultak után. Ennek forrásaként az SZJA terhek arányát növelni indokolt a foglalkoztatás közterhein belül. Progresszív SZJA rendszert kell társítani a természetbeni juttatásokra nézve mindenkinek azonos biztosítást nyújtó fix összegű egészségbiztosítással, illetve a jövedelmek és a szolgáltatások arányosságát fenntartó (de a tetején enyhe degresszióval, ill. szolgáltatási plafonnal működő ) nyugdíjbiztosítással. 6. A kötelező nyugdíjrendszerben való részvételt (természetesen nyugdíjszolgáltatás nyújtásával együtt) meghatározott befizetési tömeg eléréséig (átlagjövedelem kétszerese vagy négyszerese) meg kell követelni a tőkejövedelmek után is (olyan mértékben, hogy a bér vagy a tőkejövedelemnek álcázott „bérjövedelem” kifizetés azonos terhet jelentsen), kivéve a kamatjövedelmeket. Ugyanakkor az ezen jövedelmek utáni, ellátással nem összekapcsolt egészségbiztosítást illető befizetéseket (eho) meg kell szüntetni. Így megszűnik az érdekeltség a munkajövedelem tőkejövedelemmé álcázásában. Hasonló elveket kell érvényesíteni az EVA-ban is. 7. Erős fehérítési nyomás indokolt mind az alkalmazottaknál, mind a munkáltatóknál, mind pedig az önfoglalkoztatóknál. Így indokolt a cafeteria kifizetések után legalább 10%-os társasági adó megfizettetése, a cégautókon keresztüli jövedelem kivét megnehezítése, stb. B/ A bérarányokban szükségesnek tartott változások 1. A minimálbér kétszerese feletti jövedelműek foglalkoztatásának költségeit csökkenteni kell. Ennek eszköze az átállás évében ezen körben a bérfejlesztés elmaradása, illetve a továbbiakban a bruttó/ nettó bérek munkaadó szempontjából lényegesen kedvezőbb aránya. A nettó kereset az átállás évében így is nő, később meg sokkal olcsóbban emelhető. 2. A minimálbér kétszerese alatti jövedelműek legális foglalkoztatásánál az államnak a munkavállalók helyzetét kell erősítenie, elérve, hogy magasabb legális bérek legyenek, amiből több marad a borítékban és több közterhet is tudnak fizetni, amihez magasabb későbbi nyugdíjellátás is tartozik. Ez a törekvés egyenes folytatása lenne a minimálbér kétszerese után már 2006 óta megkívánt járulék befizetésnek. Ennek lehetőségét a cégek nagy része számára az 1. pont teremti meg, ugyanakkor a fehérítésre is számítani lehet. 3. Ahol a piaci helyzet miatt nagyon alacsony átlagbér nem teszi lehetővé a magasabb bérek kigazdálkodását, továbbá a foglalkoztatás bővítése érdekében az állam átmeneti, vagy esetenként tartós teherátvállalást nyújthat a munkaadók részére.
5
C/ A „szuperbruttósítás” szerepe a fenti változások elérésében. 1. A „szuperbruttósítás” (a mai munkaadói járulékok beépítése a bérekbe és minden társadalombiztosítási közteher munkavállalói teherré alakítása) átláthatóvá és egyszerűvé teszi a foglalkoztatás utáni közteherviselést, igazodik a mai vállalkozói logikához is. A különböző fizetési kötelezettségek azonos alapra kerülnek, az adók száma csökkenthető, s mindez önmagában is kedvezményszűkítő hatású. 2. A szuperbruttó bér az eddigi bruttó bérnél kb. egyharmaddal magasabb, ezért az erre vetített közteherviselési kulcsok viszonylag alacsonyabbak lehetnek. Ez pszichológiai előny és megkönnyíti az átrendezés megvalósítását. (De fontos: a javaslat szerint a közterhek valóban csökkennek! Csak eddig a munkavállalók a munkáltatói bérterheket nem ismerték!) 3. A szuperbruttó bérnél megszűnik a munkáltató és a munkavállaló közötti adóalku-koalíció. A munkáltató kevésbé lesz érdekelt az illegális foglalkoztatáshoz kapcsolódó nagy összegű büntetések veszélyének felvállalásában (mert ő lényegében már nem fizet a foglalkoztatás után adót).
III. A JAVASOLT VÁLTOZÁSOK 2009. JANUÁR 1-I BEVEZETÉS ESETÉN 1. A jelenlegi bérek (keresetek) technikai szuperbruttósítása, ahol az átállási szabály: jelenlegi bruttó bér x 1,32 + havi 1950 Ft. 2. A fizetések technikai „szuper bruttósítása” utáni jövedelemre 2009. január 1től az alábbi közterhek érvényesülnek: •
az SZJA 20% az átlagjövedelem másfél-kétszereséig, efölött 30% az átlagjövedelem három-négyszereséig, majd 35%;
•
az SZJA rendszerében személyi legalább alkalmazotti adómentesség (0 kulcs) évi 750 ezer forint jelenlegi jövedelemig (itt nincs bruttósítás); praktikusan 150 ezer forint éves adókedvezmény érvényesül;
•
a százalékos tb teher az átlagjövedelem három-négyszereséig 30%, e fölött pedig 25% (ezen belül 25%, ill. 20% a nyugdíjjárulék, amiből az átlagjövedelem három-négyszereséig 6% kerül a magánnyugdíj pénztárakba; 2-3% a pénzbeli egészségügyi ellátásokat finanszírozza, míg 2-3% a Munkaerő Piaci Alapba kerül);
•
mindenki havi 10 ezer forintos egészségügyi fix összegű terhet (kártyapénzt) fizet; a nyugdíjas, a gyerek, a szociálisan rászoruló után az állam fizeti ezt;
•
az SZJA-hoz kapcsolódó 4%-os szolidaritási adó megszűnik;
•
a tőkejövedelmek után (a kamatot kivéve) 25%-os SZJA és a tőkejövedelem fele után 25%-os nyugdíjjárulék és nyugellátás érvényesül mindaddig, amíg a biztosított utáni összes befizetett nyugdíjjárulék nem éri el az átlagjövedelem
6
kétszereséhez (négyszereséhez) tartozó nyugdíjjárulék szintet. Ez alkotmányossági okokból jogtechnikailag lehet adóelvonás is, de a lényeg az, hogy részben nyugellátás is jár érte. (Az eddig itt alkalmazott százalékos egészségügyi hozzájárulás megszűnik.) Hasonló nyugdíjjárulék és nyugellátás érvényesíthető az EVA-ban működőknél. 3. Az ÉT-ben 2008-ban olyan megállapodás születése kívánatos (ez feltétele a reformnak), ami szerint: •
a 2008 október-decemberi fizetéseket, adókat és járulékokat szuperbruttósítva is kimutatják és az ebből kiinduló bruttósítást januárban végrehajtják, összhangban az erről rendelkező törvénnyel.
•
a 2009 januári bérfejlesztésekkel: -
•
a korábbi évi 1,8 millió forint alatti fizetéseknél megvalósítják az átállás miatti kiesések teljes kompenzálását (felhasználva erre a központi költségvetés által nyújtott esetleges támogatást is) és ezen felül az év során további 5-8%-os bérfejlesztést ajánlanak, ami együttesen és átlagosan ebben a körben 15-23% körüli bérfejlesztést jelent, az ennél magasabb fizetéseknél jellemzően nem emelik a béreket, mert ott így is 5-23% közötti nettó béremelkedés megy végbe.
az új szuperbruttó minimálbér a fentiekkel összhangban 2009-től 113 ezer forint lesz. A bérek alakulása néhány kitüntetett értéknél (ezer forintban) 2008. tényleges éves havi havi bruttó bruttó nettó
Minimálbér 828 69 Váltópont* 1800 150 Átlagbér (2007) 2220 185 * Váltópont: az a jövedelemszint, kereseti hatása pozitív.
számított éves havi havi szuper szuper szuper bruttó bruttó nettó
2009. évi béremelés után éves szuper bruttó
havi szuper bruttó
havi szuper nettó
1116 93 49 1356 113 56 59 2400 200 103 2520 210 103 108 2953 246 126 2953 246 117 126 ahonnan kezdve a szuperbruttósítás és az adóváltozások nettó
4. A szuperbruttósítást törvény írja elő és a törvény az így számított bérre vonatkoztatja a bércsökkentés tilalmára vonatkozó Munka Törvénykönyve előírásokat. Az alacsony béreknél az adóbázis szélesítését ellensúlyozó béremelés teljes végrehajtását a munkaadók vállalják magukra egy ÉT egyezség alapján, ennek megvalósításához a normatív feltételeket rögzítő pályázati rendszer keretében támogatást kaphatnak. A bruttósítás korrekt végrehajtását ezen pályázat keretében ellenőrzik, de más állami pályázatokon, közbeszerzési eljárásokban való részvételnek is feltétele lesz a rendezett munkaügyi kapcsolatok megléte (amibe beleszámít a bruttósítás korrekt végrehajtása is).
7
IV. A KOMPENZÁCIÓS MECHANIZMUS 1. A foglalkoztatottak nettó jövedelmét tekintve a bruttósításból és a közteherváltozásból adódó (tehát 2009-es béremelés nélküli!) átváltási pont a vesztesek és nyertesek között 2009-es bérszinten a minimálbér kétszeresénél, évi 1,8 millió forint (mai értelemben vett bruttó) jövedelemnél van. Nyer a bruttósítás és az adóváltozások révén a költségvetési szférában 520 ezer, az 5 fő feletti foglalkoztatóknál a versenyszférában 800 ezer ember (illetve az 5 fő alatti cégeknél néhány tízezer alkalmazott). Ez összességében közel 1,4 millió foglalkoztatott, náluk a nettó béremelkedés 5-23% között van. Itt 2009-ben nincs bruttó béremelés. A mai minimálbér és az 1,8 millió forintos érzékenységi határ között kb. 1,4 millió, a valószínűleg papíron részmunkaidős foglalkoztatást takaró 600 ezer forint éves jövedelem és az érzékenységi határ között mintegy 1,7 millió adófizető van. Ezek közül 238 ezer van a költségvetési szférában (ahol a kompenzálás könnyen megoldható), így a közteherváltozások miatt esetleg hátrányba kerülő munkavállalók száma 1,45 millió lehet. Ezek jelentős részénél a szükséges 15-23%-os bérfejlesztés (a vállalati béremelési lehetőségek ide koncentrálásával) automatikusan megtörténhet. A munkaügyi statisztikák szerint a versenyszférában az 5 fő feletti cégeknél 1,1 millió munkavállaló lehet az említett érzékenységi küszöb alatt. A teljes átrendeződés miatti nettó jövedelem-kiesés ebben a körben az alábbi táblázat szerint összesen 78 milliárd forint. Ennek jelentős részénél a belső bérpolitika révén megoldódik az alkalmazkodás, igaz felmerül kompenzációs igény az 5 fő alatti vállalkozásoknál is. Az éves munkavállalói jövedelem-kiesés nagysága* (2009-es szinten, ezer Ft) Bruttó jövedelem (mai értelemben) 886 950 1080 1219 1368 1504 1650 1788
Létszám (ezer fő) 224 179 160 129 130 113 105 93
Kiesés fejenként (ezer forint) 84 84 83 81 69 55 41 11
* 5 fő alatti cégek nélkül, csak a szuperbruttósítás és a közteherváltozások hatásait számításba véve.
Mindezek alapján a 70 milliárd forinttal számolt nettó kompenzáció biztonsággal elégségesnek látszik az átállás kezelésére.
8
A kompenzáció megvalósításának legegyszerűbb módja az, hogy a munkáltató pályázati rendszerben (még 2008-ban) kéri az esetleges átállási veszteség folyamatos részbeni megtérítését, figyelemmel a vállalkozásnál belső bérpolitikai átcsoportosítással megoldható rész levonására. A bruttósítás végrehajtását független auditorral ellenőriztetni kell, ez a támogatási kifizetés folyósításának feltétele. A 70 milliárd forint nettó kompenzációhoz 140 milliárd forintot kell kiutalni, amiből 70 milliárd forint a közterhekben azonnal visszafolyik. A minimálbér 113 ezer forintra emelkedik (beleértve a „rendkívüli” 2009-es béremelést is). A bevezetés megkönnyítésére lehetséges nettó módon történő támogatás is, ahol a vállalkozások elfogadott pályázataihoz kapcsolódóan egyéni „kvázi folyósítás” történik kártyapénz-kedvezmény formájában.
2. A foglalkoztatottak egy további csoportja a közel 500 ezer egyéni vállalkozó, illetve az egyéb kisvállalkozók (közel 200 ezer ember). A kompenzációs igény itt kisebb arányban megalapozott, mert itt eddig is jellemző volt az adóelkerülés, illetve közülük sokak terhelése eltérően változik, hiszen más jogviszonyokban már biztosítottak. A bruttósított minimálbér emelkedése ebben a körben nagyon erős fehérítési nyomást fejt ki. Az eddig csak minimálbér után fizető egyéni vállalkozónak – a megemelt minimálbér miatt – 21%-kal nagyobb jövedelmet kellene legálisan kimutatnia, ekkor a nettó jövedelme kb. 4%-kal emelkedne. Az átállás megkönnyítésére az javasolható, hogy az alkalmazotti adókedvezményt a 0 százalékos adókulcs váltsa fel, vagyis ez a kör is élhessen az adókedvezménnyel. Ebben az esetben a kimutatott (legalizált) szuperbruttó jövedelmek 21%-os növekedése a nettó jövedelem 31%-os bővülését eredményezné, ami igen komoly érdekeltséget is teremt a fehérítésre. (Ugyanakkor ebben a feltételrendszerben is a minimálbér utáni közteher befizetések 12%-os emelkedése valósulna meg.)
V. A VÁLLALKOZÁSOKRA GYAKOROLT HATÁSOK A munkaviszonyból származó összes jövedelem a szuperbruttósítás előtt mintegy 7500 milliárd forint, ami a szuper bruttósítás után (vagyis a tényleges bérköltséget tekintve) kb. 10.000 milliárd forintot jelent. Ennek a bértömegnek a 28%-a van az 1,8 millió forintos érzékenységi sáv alatt. Így, ha ebben a sávban 21%-os, e felett pedig 0%-os bérfejlesztés valósul meg, úgy a nemzetgazdasági bérköltség 5,9 %-kal emelkedik ( a folyó áron várhatóan 7%-kal emelkedő GDP mellett.). Ha azonban 70 milliárd forint nettó (azaz 140 milliárd bruttó) költségvetési támogatás tehermentesíti a vállalkozásokat, akkor 16%-kal nőnek csak a bérköltségek az említett alsó jövedelemsávokban, azaz a nemzetgazdasági bérköltség növekedés csak 4,5%. Ez az átálláskor is megteremti a vállalkozói szféra (többletnyereségben lecsapódó) érdekeltségét, a későbbiekben pedig a bérnövekedés kedvező dinamikai tulajdonságai számukra is további előnyöket hoznak.
9
VI. A VÁLTOZTATÁSOK KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSAI A számítások szerint a TB járulékoknál a munkaviszonyok után 340-380 milliárd forint bevétel esik ki. Az SZJA rendszeren belül az átállás mérlege (a különadóval együtt) közel 15 milliárd forint kiesés. A nem munkajövedelmet realizáló egyéni vállalkozói (illetve a formailag inaktív) körből, továbbá a tőkejövedelmek és az EVA fokozott terheléséből beszedhető legalább 50-70 milliárd forint. Mindezek mellett, ha 70 milliárd forint a kompenzációra fordított nettó összeg a bevezetéskor, úgy a teljes államháztartási kiesés 400 milliárd forint alatt marad. Ha a költségvetési mozgástér kisebb, illetve a bizonytalanságok jelentősnek látszanak, indokolt lehet egyes alapparaméterek esetében fokozatosságot érvényesíteni. Ebből a szempontból felmerülhet a javasolt 30%-os tb járulék 31-32%os szinten való kezdeti meghatározása, illetve az első évre a 30-35%-os SZJA kulcsok helyett 32-37%-os mértékek alkalmazása, esetleg az alkalmazotti adókedvezmény kiterjesztésének a fokozatos megvalósítása. (Az átmeneti támogatások fokozatos leépítése teheti majd később lehetővé az SZJA sávhatár átlagkereset kétszeresére való emelését.) Fokozatos bevezetés esetén az éves teher nem több 200 milliárd forintnál. A dinamikus modellben, a bruttósítás és a 2009-es bérfejlesztések együttes hatására az várható, hogy a bruttó bérkiadások 4,5%-kal nőnek, ami megegyezik a 2009-es költségvetési évre feltételezett mértékkel. Ugyanakkor a nettó keresetek a vállalati szférában az érzékenységi határ alatt mintegy 5-6, felül mintegy 12, összességében kb. 10%-kal, a költségvetési szférában pedig az érzékenységi határ felett 15%-kal, az alatt 5-6%-kal, összességében pedig mintegy 12%-kal (a 13. havi bérek visszavezetésére vonatkozó döntésektől függően esetleg ennél kevésbé, például ugyancsak 10%-kal) nőhetnek. Mindez statisztikailag 6-7% körüli reálbér növekedést okozhat, ami azonban csak részben jelenik meg a fogyasztás emelkedésében, hiszen egyidejűleg a korábbi fekete jövedelmek kifehéredése is végbemegy. Ebből formailag 3-3,5%-os reálnyugdíj emelkedés is következik. (Ennek esetleges többletterhét viszont az alacsonyabb költségvetési bérnövelés nettó hatása ellensúlyozza.) VII. A KODIFIKÁCIÓS FELADATOK A vállalkozások és a munkavállalók számára a szokásos 45 napos felkészülési idő ilyen nagymértékű változtatások esetén nyilván nem elegendő, ezért 2009-es bevezetés esetén ideális esetben a tavaszi ülésszakon kellene elfogadni a szükséges jogszabályokat, de egy szeptemberi kihirdetés is még működőképes lehet. Igazából azonban amit időben tudniuk kell a szereplőknek, az a közteher befizetési szabályok változása, illetve a bruttósítás eljárásának szabályozása. A társadalombiztosítási ellátásokat szabályozó törvények teljes körű módosítása ráér az őszi ülésszakon is, sőt elképzelhető a újraszabályozás 2010-től történő érvényesítése is 2009-re érvényes megfelelő átmeneti rendelkezésekkel. (A jövő évben történő nyugdíj megállapítás mindenképpen két logika vegyítését igényli, ahol a régi struktúrák megőrzése lehetséges).
10
MELLÉKLET A nettó keresetek alakulása 2009-ben a közteherváltozások és a béremelések hatására (5%-os nettó béremelés a „váltópontig”, havi kb. 150 ezer bruttó, ill. 103 ezer nettó fizetésig, e felett csak az adóváltozások hatása, az 5 fő alatti vállalkozások nélkül) VERSENYSZFÉRA Létszám Reform előtt, 2009/2008 ezer fő nettó ezer Ft % 225 712 105 179 754 105 160 839 105 129 928 105 130 1015 105 114 1091 105 105 1172 105 94 1234 105 83 1288 105 72 1345 105 59 1397 108 52 1451 110 47 1506 112 41 1559 115 40 1621 116 62 1716 118 50 1851 120 42 1985 121 33 2119 122 30 2260 123 48 2481 123 33 2823 121 39 3300 120 22 4006 119 22 5048 115 11 6562 112 12 9816 108 3 21327 104
KÖLTSÉGVETÉSI SZFÉRA Létszám Reform előtt, 2009/2008 ezer fő nettó ezer Ft % 2 714 105 4 761 105 16 840 105 38 929 105 44 1009 105 47 1088 105 44 1168 105 43 1233 105 43 1287 105 39 1341 105 37 1396 108 36 1450 110 34 1504 112 33 1559 115 31 1614 116 54 1713 118 42 1846 120 31 1980 121 24 2115 122 18 2251 123 35 2477 123 21 2802 121 21 3283 120 10 3977 119 8 4991 115 2 6458 112 1 8890 109 0,01 28339 103
11
A teljes bérköltség marginális adó- és járulékterhelése, 2008-2009 Százalék 74 71 68 65 62 59 56 53 50 47 44 41 38 60 75 90 105 120 135 150 165 180 195 210 225 240 255 270 285 300 315 330 345 360 375 390 405 420 435 450 465 480 495 510 525 540 555 570 585 600 615 630 645 660 675 690
35 Bruttó havi kereset, ezer Ft (jelenlegi értelmezésben) 2008. 2009.
12
A nettó keresetek alakulása 2009-ben a közteherváltozások és a béremelések hatására (2008=100) VERSENYSZFÉRA Százalék 130 125 50
120
48 33
39 22
62 41
115
40
22
47
11
52
110 105
33 30
42
59 225 179 160 129 130 114 105
12
94 83 72 3
100 95
Nettó éves kereset, ezer Ft
21327
9816
6562
5048
4006
3300
2823
2481
2260
2119
1985
1851
1716
1621
1559
1506
1451
1397
1345
1288
1234
1172
1091
1015
928
839
754
712
90
KÖLTSÉGVETÉSI SZFÉRA Százalék 130 18
125 42
120 31
35 21
21
54
10 8
33
115
2
34 36
110 105
31
24
1
37 2
4
16 38
44
47
44
43 43 39 0,01
100 95
Megjegyzés: Az egyes pontoknál az odatartozó létszámok (a versenyszférában az 5 fő feletti vállalkozások adatai) vannak feltüntetve ezer főben.
28339
Nettó éves kereset, ezer Ft
8890
6458
4991
3977
3283
2802
2477
2251
2115
1980
1846
1713
1614
1559
1504
1450
1396
1341
1287
1233
1168
1088
1009
929
840
761
714
90
