BENDE Csaba From The Ludoviceum to The Hungarian Museum of Natural Sciences A Ludovíceumtól a Magyar Természettudományi Múzeumig
The newest object of the Hungarian Museum of Natural Sciences has been finished and it is to open on the 9 th of September: this has been built on the area between the Riding Hall and the main building, and it consists of a new main entrance, a lobby and a distributing hall formed under the field level, as well as a new exposition space below the court of the main building. These recent building parts are totally new ones, thus they significantly increase the total surface and the value of the building complex.
Elkészült és 2004. szeptember 9-én nyílt meg a Magyar Természettudományi Múzeum legújabb objektuma, az egykori Lovarda és a fôépület közötti területen épült, terepszint alatt kialakított fôbejárat, fogadó és elosztócsarnok, valamint a fôépület udvara alatti új kiállítótér. Az épületrészek legfontosabb jellemzôje, hogy teljesen új létesítmények, s mint ilyenek az épületegyüttes összterületét és értékét jelentôs mértékben növelik.
A SHORT HISTORY OF THE BUILDING AND THE INSTITUTION
AZ ÉPÜLET ÉS AZ INTÉZMÉNY TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN
The 1790 diet denominated a committee to plan the training of Hungarian army officers. However, the de jure founding of the Hungarian Army Academy did not happen until 18 years later, in 1808. The third wife of Emperor Franz the 1st, Maria Ludovika, offered a donation of 50.000 HUF out of her coronation honorarium for the building process itself. It is this donation that has been acknowledged by the country with the name given to the future Academy, otherwise supported materially by a great number of aristocratic families and the Hungarian counties as well. The greatest particular donations were offered by Palatine József, Albert, the Saxon Prince, count János Buttler, József Jekefalussy, count István Illésházy, count Károly Batthyányi and István Marczibányi. (In spite of the fact that count János Buttler alone gave a huge foundation of 126.000 HUF, loyalty towards the ruling house made the gesture of naming the institution after Maria Ludovika, a gesture otherwise never to be honoured.)
Az 1790. évi országgyûlés bizottságot jelölt ki a magyar katonatisztképzés tervének kidolgozására. A Magyar Hadi Akadémia de jure létrehozására ennek ellenére csak 18 évvel késôbb, 1808-ban került sor. I. Ferenc császár harmadik felesége, Mária Ludovika koronázási tiszteletdíjából 50 000 Ft adományt tett az építkezés javára. Ezt az adományt ismerte el az ország az akadémia hivatalos elnevezésével. Az akadémia létrehozásához számos fôúri család és a magyar vármegyék adakozással járultak hozzá. A legnagyobb egyéni adakozók József nádor, Albert szász herceg, gróf Buttler János, Jekelfalussy József, gróf Illésházy István, gróf Batthyány Károly és Marczibányi István voltak. (Bár gróf Buttler János egymaga hatalmas, 126 000 Ft-os alapítványt tett, az uralkodóház iránti – gesztusnak szánt – lojalitás Mária Ludovikáról nevezte el az intézményt. Mint látni fogjuk: a gesztust soha nem honorálták.)
The Orczy family gave the land (the Orczy Garden) to the future. Hungarian Army Academy for a symbolical sum and the Festetics family as well as the city of Pest also offered smaller lots of land. Plans of the building were made by Mihaly Pollack, and the building on the mentioned new lot was being prepared in 1829, Palatine József laid the foundation stone in 1831. Although the buildings were nearly ready in 1835 (the Riding Hall was built in the mid 1830s), the finishing lasted until 1839. During the great flood in 1838 it was there that several collections of the Hungarian National Museum were stored, as well as homeless people housed. The dimensions of the building are well shown by the ten thousand refugees who lived in it – for a short time however – during the catastrophe. The official Austrian opinion did not hurry the institution's being started; moreover it aimed at blocking its creation – because of political reasons, of course… The 1832-36 diet did not accept for example that the language of instruction should be the Hungarian one. Ironically enough, the training in the new buildings was to start in the spring of 1848: Lázár Mészáros, the defense ministry of the Revolution made preparations to open the institution, nine years after the buildings' being ready and twenty years after the first steps had been made. Yet, instead of the opening, it was Windishgraetz who entered Pest. The tormented fate of the building meant that training was to
A telket az Orczy-család (Orczy-kert) szinte névleges összegért bocsátotta az építendô Magyar Hadi Akadémia rendelkezésére, amelyhez a Festetics–család és Pest városa is adott kisebb területeket. Az épület terveit Pollack Mihály készítette, az építkezés elôkészítését a már említett új telken 1829-ben kezdték meg. Az alapkövet József nádor helyezte el 1831-ben. Bár az épületek (a Lovarda a 30-as évek közepén épült) már 1835-ben csaknem készen voltak, a teljes befejezés még sokáig (1839) váratott magára. Az 1838. évi nagy árvíz idején a fôépület fogadta be a magyar Nemzeti Múzeum különbözô helyeken ôrzött gyûjteményeit és a hajlék nélkül maradt embereket. Az épület méreteire jellemzô, hogy az árvíz idején – rövid ideig – tízezer (!) menekült lakott falai között. A hivatalos osztrák álláspont – természetesen politikai meggondolásból – nem sürgette az intézmény mûködésének megkezdését, sôt, létrejöttének megakadályozására törekedett… Az 1832–36 évi országgyûlés nem fogadta el például, hogy a tanítás hivatalos nyelve a magyar legyen. Az épületben végül – a sors iróniája talán – 1848 tavaszán kezdôdött volna meg a tanítás. A szabadságharc honvédelmi minisztere, Mészáros Lázár készült az intézmény megnyitására – gondoljuk el, az elsô kapavágás után csaknem 20, az épület elkészülte után 9 (!) esztendô telt el. A megnyitás helyett azonban Windischgraetz vonult be Pestre. A hányatott sorsú épületben csak a kiegyezés után 5 évvel,
Tusnad 2005
Baia Mare
begin there only on the 21st of November 1872, five years after the compromise of 1867. On the basis of the law XVI.t.c. from 1872 work could be started, while the official name of the institution became the Ludovika Academy of the Hungarian Royal Army. However, most of the founders, donors and the architect himself did not live to see this. The rank of the academy increased in 1897, when it was advanced an equal of the Wiener–Neustadt army academy. The army officers who acquired their training at the academy entered into the permanent staff of the Hungarian Army, and they also had the possibility to serve in the common army of the Austro-Hungarian monarchy. The institution that functioned in the interwar period as a site for the training of the Hungarian army forces became a victim of the new political system after the Second World War: thus the institution with a troubled start was meant to function only for the three-quarters of a century. In the period 1945-1958 the Ludovika building housed the so-called Kossuth Academy, after that several departments of the Natural Sciences Faculty, ELTE University. It was only in the last decade that its rebirth may have begun, when – due to a government decision – it was given to the Hungarian Museum of Natural Sciences, thus the creation of one of the biggest and most well equipped museums in the country could be planned. As mentioned before, the main building of the Ludoviceum was used for very different purposes by the new political power after the World War II. It was obvious that – in spite of the different political orientation – the former army training institute, with its park, stables, riding halls and outbuildings could be best exploited according to its initial function. Therefore the Kossuth Academy functioned here between the years 1945–1956. After the year 1956 the possibility of using the building for army or political aims was totally abandoned, perhaps because of political reasons: the system thought it advisable to forget the name "Ludovika Academy", together with the concept of the army academy itself. There came the Eötvös Lóránd University as a new user, nevertheless with a most loose way of handling it. Many rooms were empty in the huge building; other rooms were rented, while the offices and the several departments were seemingly lost in the complex. The former Riding Hall – modified, however – was being used by the Metropolitan Cinema Enterprise, it was there that the Alfa Cinema functioned, and after its final closing it was burnt down. The park before the main building, once called Ludovika Garden, was renamed in 1948 as Square Nephadsereg (People's Army), and Square Béla Kun beginning with 1957. Its initial name – Ludovika Square – was regained after the 1989 changes. At the beginning of the 1990s a government decision was adopted with reference to the development of Eötvös Lóránd University, according to which the Natural Sciences institutions were to be housed in the new university quarter in Lágymányos, while the Humanities faculties were to be transferred from the central Piarist complex to the buildings of the Trefort Garden. The fact that teaching sites and university offices were removed from the Ludoviceum building made it possible to find a new function to the building. Yet it might have been logical and cheaper to move the Humanities sections from the Trefort Garden to Lágymányos , as some of the buildings in Trefort Garden were built originally for the Polytechnical University and
Tusnad 2005
Baia Mare
1872. november 21-én indult meg a tanítás. Az 1872 XVI-os törvénycikk alapján tehát megkezdôdhetett a munka, az intézmény hivatalos neve pedig Magyar Királyi Honvédségi Ludovíka Akadémia lett. A tervezô és az alapítók, adományozók zöme ezt azonban sajnos már nem érthette meg! Az Akadémia rangja 1897-ben nôtt: egyenrangú lett a bécsújhelyi (Wiener–Neustadt) katonai akadémiával. Az akadémiát végzett katonatisztek elsôsorban a honvédség állományába kerültek, ugyanakkor arra is módjuk nyílt, hogy a közös hadsereg tisztjeiként szolgáljanak. A két világháború között is a magyar katonatisztképzést szolgáló intézmény a második világháború utáni rendszerváltás áldozata lett, az oly nehezen létrejött intézmény – alig háromnegyed évszázados mûködés után – megszûnt. Az épületben 1945-58 között az ún. Kossuth Akadémia, majd az ELTE Természettudományi Karának néhány tanszéke mûködött. Az épület újjászületése csak a legutóbbi években kezdôdött meg: kormánydöntés értelmében a Magyar Természettudományi Múzeum kapta meg az épületeket, amelyekben megkezdôdött az egyik legnagyobb és legjobban felszerelt országos múzeumunk kialakítása. Mint azt már említettem, az egykori Ludovíceum fôépületét a II. világháborút követôen különbözô célokra vette igénybe a mindenkori hatalom. Az teljesen természetesnek látszott, hogy a katonai oktatási intézményt parkjával, istállóival, lovardáival, melléképületeivel – ha megváltozott politikai alapon is – az eredeti rendeltetésének megfelelôen lehet legjobban hasznosítani. 1945–56 között tehát itt mûködött a Kossuth Akadémia. 1956 után az épület katonai–politikai felhasználásáról végleg lemondtak, ennek fô oka biztosan politikai: a Ludovíka Akadémia nevet, ill. a katonai akadémia fogalmát a forradalom után a rendszer jobbnak látta elfelejteni. Az épületet tehát az Eötvös Loránd Tudományegyetem használta, meglehetôsen méltatlanul. A hatalmas épületben számos helyiség üresen állott, másokat bérbeadtak, az egyetem különbözô irodái és néhány tanszék szinte elvesztek az épületben. Az egykori lovardát – átalakítva – a Fôvárosi Mozgóképüzemi Vállalat használta, ebben mûködött a budapestiek által Alfa moziként ismert mûintézmény, amely néhány évvel végleges bezárása után leégett. A fôépület elôtti, egykor Ludovika-kertnek titulált parkot 1948-tól Néphadsereg térnek, 1957-tôl pedig Kun Béla térnek nevezték. A Ludovika tér jelenlegi nevét a rendszerváltás után kapta. A kilencvenes évek elején kormánydöntés született az Eötvös Loránd Tudományegyetem fejlesztésérôl. Ennek lényege, hogy a Lágymányoson épülô új egyetemi negyed fogadja be az ELTE Természettudományi Karának intézményeit, a Trefort-kert épületei pedig – a belvárosi piarista épületbôl végleg kiköltözô – bölcsészettudományi karoknak adjanak otthont. A Ludovíceumban elhelyezett oktatási részlegek és más egyetemi irodák kiköltözése az épületbôl tette lehetôvé, hogy az épületnek új funkciót találjanak. Más kérdés, hogy a Trefort-kert egykor mûegyetemnek szánt épületei a mai Mûegyetem megépülte után eleve a természettudományi karoknak adtak otthont, ahol a gyûjtemények, laboratóriumok elhelyezése, kialakítása, speciális feltételei adottak voltak. Logikus (és olcsó) megoldás lett volna a bölcsészeket költöztetni a Lágymányosra, és a
after the new Polytechnic building was finished, continued to house Natural Sciences faculties: this meant that the necessary special conditions – such as collections, laboratories – were already present. The presented great re–organization and re–location made it possible for the unworthily used buildings of the Ludoviceum and the Riding Hall, projected by Mihály Pollack, to acquire a new function: according to the government decision it would be a final housing to the Hungarian Museum of Natural Sciences – until then lacking an own building. I have to mention that the detailed renovation of the Hungarian National Museum also helped the case, as by this the emptied former rooms of the corenter Natural Sciences Museum could be employed towards the National Museum's aims. As we can see, a lucky order and co-existence of cultural government decisions led to the situation when – nearly after two hundred years – the Hungarian Natural Sciences Museum could hope to create its own and definitive home. The location plan was completed in 1992; according to this a building had to be constructed under the level of the area linking the Riding Hall and the main complex, for a suitable environment, as far as the Hungarian Museum of Natural Sciences was concerned. The Public Building Design SC. finished the theoretical building permit design in December 1994, with the title: Housing the Hungarian Museum of Natural Sciences in the former Ludovika building. The responsible projector of the concept was István Mányi, who scheduled the tasks and planned the renovation with an incredible caution. According to the program "The final aim was that all the sections of the Hungarian Museum of Natural Sciences acquire a final housing in the former Ludoviceum, worthy of their importance." As we will see, the scheduling and realization of the more than ten years old conception occurred correspondingly to the original plans – a phenomenon most rare in architecture and building history. The road was open before creating the final home of the Hungarian Museum of Natural Sciences, thanks to a lucky constellation of possibilities and wishes. The already mentioned pre-decision plan and the theoretical location plan got the approbation of the monumental committee; therefore the planning could be fully started. Planning tasks and scheduling were fixed in the conception also, so it was clear what should be the phases of the building process – lasting up to nowadays. In the first projecting phase the careful and most detailed survey of the building was completed, paying attention to and preparing detail–drawings of all the opening-closers, that is windows and doors, and the research tasks for the scientific monumental documentation were begun. The licence plan for the entire renovation of the building was also issued. Parallel to this, as time and moving were pressing, the placing and realization planning of the Mineral Collection had to be initiated as well. The first building part occupied by the HMNS – situated in the south-western wing, on the right side of the Ludoviceum ground floor – was completed and handed over in the autumn of 1995. The next task was to re-establish and accommodate – in view of the museum and exposition functions – the Riding Hall,
természettudományi karokat eredeti helyükön hagyni. Az ismertetett nagyszabású átszervezés és átrendezés tette lehetôvé, hogy a valóban méltatlanul használt, Pollack tervezte épületek: a Ludovíceum épülete és a lovarda együtt – egy másik kormánydöntés eredményeképpen – a saját épület nélkül mûködô Magyar Természettudományi Múzeum végleges otthonaként szolgáljon. Hozzá kell tennem, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum meginduló nagy felújítása is segítette az ügyet: lehetôvé vált a Nemzeti Múzeum épületében társbérlôként mûködô Természettudományi Múzeum felszabaduló, megürülô helyiségeinek új hasznosítása, ezúttal a MNM fejlesztése érdekében. Mint láthatjuk, a kultúra érdekében tett kormánydöntések esetünkben szerencsés sorrendje és összekapcsolódása tette lehetôvé, hogy a Magyar Természettudományi Múzeumnak – csaknem két évszázad során elôször – reménye és lehetôsége nyílt saját, végleges otthonának megteremtésére. 1992-ben készült el az elhelyezési terv, amelynek értelmében a lovarda és a fôépület között összeköttetést teremtô szint alatti építmény létesítésével alakítható ki a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) épületegyüttese. 1994 decemberében készítette el a Középülettervezô Rt. az elvi építési engedélyezési tervet az alábbi címmel: A Magyar Természettudományi Múzeum elhelyezése a volt Ludovika épületében. A koncepció felelôs tervezôje Mányi István volt, aki – szinte hihetetlen elôrelátással – ütemezte a munkákat és adta meg a felújítás programját. A program szerint: „Az elérendô cél az, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum valamennyi részlegével együtt a volt Ludovíceumban jelentôségének megfelelô végleges elhelyezést nyerjen.” Nos, mint látni fogjuk – az építészet és az építés–kivitelezés területén igen ritka módon – a több, mint tíz éves koncepció megvalósulása és ütemezése csaknem pontosan az eredeti elképzelések szerint valósult meg. A Magyar Természettudományi Múzeum végleges otthonának megteremtése elôtt tehát – a lehetôségek és a szándékok szerencsés találkozása révén – megnyílt az út. Az 1994 telén készült, a már említett döntés–elôkészítô tanulmány és elhelyezési koncepció elvi engedélyezési tervként megkapta a mûemléki hozzájárulást, így a tervezési munka is gôzerôvel indulhatott. A tervezési feladatokat és az ütemezést már a koncepció is rögzítette, így nem volt kérdéses, hogy milyen szakaszokra oszthatjuk a mai napig folyó építkezést. Az elsô tervfázisban az épület gondos és annak minden részletére kiterjedô felmérése – külön valamennyi nyílászáróra, ablakra és ajtóra kiterjedô részletrajzokkal – készült el, és megkezdôdött a mûemléki tudományos dokumentáció kutatási munkáinak elôkészítése is. Ugyancsak elkészült az egész épületegyüttes felújítására vonatkozó engedélyezési terv is. Ezzel párhuzamosan azonban – az idô és a költöztetés kényszere sürgetett – megkezdôdött az Ásványtár elhelyezésének engedélyezése, majd kiviteli tervezése is. Az elsô, a MTM által birtokbavett épületrész a Ludovíceum földszintjének jobboldali részén, a délnyugati szárnyban történt, átadására 1995 ôszén került sor. A következô feladat a szintén Pollack tervezte – hányatott sorsú – Lovarda helyreállítása és alkalmassá tétele múzeumi, kiállítási funkciókra. A lovardaépület nemes egyszerûségû,
Tusnad 2005
Baia Mare
another building with troubled past and projected by Mihály Pollack. The noble simplicity of the Riding Hall, as well as its classicist mass determined to a great degree the possibilities of planning, and formulating new building elements, adjacent to it, proved to be a sensible task. Even if the conception plan calculated it, the final solution was to be realized much later, only in the building phase started in September this year (2004). As for the renovation of the Riding Hall: it was then that the new exposition building of the HMNS was completed, and ceremonially presented in October 1996. On the area of the former stables, in the basement, a space for receiving the public was developed: learning and demonstration rooms, lobby and cashiers, clothing rooms and buffet, as well as the Museum Shop and the water sections. From here we may proceed to the initial ground floor of the Riding Hall, following a wide stair or by a glass–walled elevator: there we are to find a huge (1000 sqm), one-spaced exposition hall. To increase the exposition area a gallery was created, respecting the space experience and using the entire height. It is at several meters near the Riding Hall, on the side of the Botanical Garden, that we may find the small pit house of the classicist Illés Pit, surrounded by a charming architectural and botanical frame, a monument reconstructed in the 1980s by voluntary and enthusiastic town-protectors, conducted by Peter Buza. The two classicist buildings – the small and the great one, revived from its ashes, together with the new, classicist fence – that is the Riding Hall and the Illés Pit – offer the viewer a real aesthetic pleasure. The new exposition space opened in the Riding Hall in 1996, together with the new exposition of the museum, proved to be a great audience success. In the next phase of the work there followed the total replacement of the huge roof structure of the Ludoviceum, as well as the building of the mansarde section. It was under the new roofing that the stores of the national institution could be placed: those of the zoology and of the anthropology sections, together with the offices, laboratories and working rooms. The new stores were equipped with modern, moveable shelves and air conditioning. The great performance boiler room and the entire climatic factory of the huge building complex were also placed there. It is thanks to the mansarde that the upstairs spaces of the Ludoviceum main building can be used in the future for expositions, offices and representative aims, according to the initial conception plan. One cannot see from the outer facades of the huge building-mass that a mansarde was built there: roof-planes on the Orczy Garden, the Ludovika Square and the Üllôi Street sides are without windows. It was on the roof-planes giving to the yard that lighting window structures and big lamelled openings - necessary for the mechanics - were created. Workshops, stores and offices placed in the mansarde and equipped with complicated fire-protection systems as well as weight-elevators were handed over in 2001. The new working, storing and mechanical solutions devised for the Hungarian Museum of Natural Sciences will ensure for long decades the possible enlarging within the actual building. Restoration and storing conditions satisfy the needs of the 21 st century. Considering these and the conception still to be fulfilled it is no wonder that the corresponding foreign institutions reacted with
Tusnad 2005
Baia Mare
klasszicista tömege meghatározta a tervezés lehetôségeit, és igen kényessé tette a hozzá csatolható új építészeti elemek megfogalmazását is. Bár a tanulmányterv már számolt ezzel, a végleges megoldás csak sokkal késôbb, az idén szeptemberben átadott építési szakaszban valósulhatott meg. Visszatérve a Lovarda felújítására: ekkor készült el a MTM új kiállító területe, amelynek ünnepélyes átadására 1996 októberében került sor. Az alagsorban – az egykori istálló területén – készült el a közönséget fogadó szint: itt vannak a tanuló és demonstrációs termek, az elôtér és a pénztárak, a ruhatár és a büfé, valamint a múzeumshop és a vizes helyiségek. Innen széles lépcsôn – ha kívánjuk, üvegfalú látványliften – mehetünk fel a lovarda eredeti szintjére, ahol hatalmas (1000 m 2) méretû, egyterû kiállítási csarnok várja a látogatókat. A kiállítási terület bôvítése érdekében a teljes belmagasságot kihasználva a térélmény megtartásával – galéria készült. A Lovarda mellett, attól néhány méternyire a Füvészkert felôli oldalon – megnyerô építészeti és kertészeti keretbe foglalva – látható a Buza Péter kezdeményezése alapján a 80as években, lelkes városvédôk társadalmi munkájával rekonstruált, szintén klasszicista Illés-kút kis kútháza. A Mányi István tervezte klasszicizáló, új kerítés a kicsi és a hatalmas, poraiból feltámadt két klasszicista épülettel, az Illés-kúttal és a Lovardával együtt igazi esztétikai élményt nyújt. A Lovardában 1996-ban megnyitott kiállítótér, benne a múzeum új kiállításával nagy közönségsikert aratott. A munka következô szakaszában a Ludovíceum hatalmas, több mint 7000 m 2-es tetôszerkezetének teljes cseréjére és a tetôtér beépítésére került sor. Az új fedélszék alatt sikerült elhelyezni az országos intézmény raktárait – beleértve az embertani tár és az állattár raktárait, az ezekhez tartozó irodákat, laboratóriumokat és munkahelyeket is. Az új raktárakat, mozgatható, korszerû tárolópolcos rendszerekkel, légkondicionálással látták el. Ugyancsak itt nyert elhelyezést a hatalmas épületegyüttes teljes klímagépészeti rendszere és a nagyteljesítményû kazánház. A tetôtér kihasználása teszi lehetôvé, hogy a Ludovíceum fôépületének emeleti tereit kiállítási, irodai és reprezentatív célokra lehessen majd felhasználni a terveknek megfelelôen. A tetôtér beépítése a hatalmas tömegû épület egyetlen külsô homlokzatán sem látszik – mind az Orczy–kert, mind a Ludovika tér és az Üllôi út felôli tetôsíkok ablaktalanok. A bevilágítás ablakszerkezetei és a gépészeti okból két helyen is szükséges nagyméretû – tetôsíkban fekvô – lamellás nyílások az udvari oldalon létesültek. A tetôtérben elhelyezett – bonyolult tûzvédelmi rendszerrel és felvonókkal, teherfelvonókkal ellátott – mûhelyek, raktárak és irodák átadására 2001-ben került sor. A Magyar Természettudományi Múzeum új munkaterei és raktározási, valamint gépészeti megoldásai hosszú évtizedekre fogják biztosítani a bôvítés lehetôségét a jelenlegi épületen belül. A raktározási és restaurálási feltételek pedig a XXI. század igényszintjét is kielégítik. Fentiek, és a még megvalósítandó koncepciónak köszönhetôen a Magyar Természettudományi Múzeum külföldi társintézményei irigységgel vegyes elismeréssel nyilatkoztak a III. ütemben elkészült tetôtéri munkaterek kialakításáról.
envy mixed with appreciation to the mansarde workplaces developed in the 3rd phase. The opening ceremonies of the "Cultural Heritage Days2004" event were held this year in the new lobby of the Hungarian Museum of Natural Sciences, a sign of recognition of the monument restoration work carried out over a decade. As we signaled in the 10th number of Historic Building Conservation the patron of the opening ceremony was Ferenc Mádl, the president of the republic, two ministers and the first coordinator of the European Council, Mr. Emil van Brederode, were also present. The main entrance lobby with glass dome – developed under ground level, on the territory between the main building and the Riding Hall –, the two–storey basement garage and the additional buildings were completed and handed over. We have to mention the double staircase connecting the Riding Hall and the entrance lobby, the two panorama elevators, the main entrance joining the entrance lobby, with its arched glass–roofing containing metallamellas guided by sunlight, not to speak about the huge whale skeleton hung up there. The whale is an extraordinary sight in itself, and its effect is being heightened by the long, timberstructured glass-ceiling, the elegant stairs and the hydraulic plateau without glass-walls, which has the role of the elevator… The experience of arriving is fascinating indeed. From the huge, circular entrance lobby – with glass-dome and shadowing lamellas – we may continue our way into three directions. To the left we may go – through the double staircase – into the known exposition hall, to the Riding Hall and – if we proceed upstairs – to the closed garden placed between the two buildings. Forward one can reach the wide gala stair that leads to the Orczy Garden and the terraced rock-garden, a stair that in the future will provide the connection to the park area. To the left of the gala stair we will see a great buffet facing the park, while to the right a multifunctional, mainly training room. Further to the left we may reach the huge new exposition hall, developed under the yard of the main building. Yet this promenade is full of surprises: under the glass-floor of the passage realized in the celalr of the Ludoviceum we may wonder at the colours and the animals of a coral reef – right beneath our feet!!! A successful solution, indeed! The true experience is nevertheless offered by the huge and fascinating exposition space of 2000 sqm, realized under the whole surface of the court. Two glass–pyramids provide the lighting of the exposition hall, thanks to the already known, sun shading metal lamellas, guided by computers. On the two floors below the exposition area storing rooms were built, the total surface of which is more than 4000 sqm. (As a curiosity we have to mention that the country's biggest weight elevator is to be found here: its dimensions are those of a room, with an imposing height of 4 m.)
A Kulturális Örökség Napjai 2004 rendezvényeinek megnyitó ünnepségét a Magyar Természettudományi Múzeum új elôcsarnokában tartották, ami önmagában is méltó elismerése a több, mint egy évtizede tartó mûemlékhelyreállítási munkának. Mint arról az Örökségvédelem 10. számában is beszámoltunk, a megnyitó rendezvény fôvédnöke Mádl Ferenc köztársasági elnök volt, a megnyitót két miniszter, valamint az Európa Tanács elsô koordinátora – Emil van Brederode úr – is megtisztelte jelenlétével. Elkészült és átadták a fôépület és a Lovarda között, a föld színe alatt létesített fôbejárati, üvegkupolás elôcsarnokot, az alatta lévô kétszintes mélygarázst és az ehhez kapcsolódó összes létesítményt. Ezek közé tartozik a Lovardát és az elôcsarnokot összekötô, új, kettôs lépcsôház és a két panorámalift, az elôcsarnokhoz csatlakozó fôbejárat és ennek íves, fémlamellákkal ellátott üvegteteje, az itt elhelyezett, hatalmas, függesztett bálnacsontvázzal. A bálna önmagában is rendkívüli látvány, a hatást azonban még fokozza a hosszúkás, ragasztott faszerkezetû üvegtetô, az elegáns lépcsôsorok és az üvegfalak nélküli, hidraulikus plató, amely a lift szerepét tölti be... A megérkezés élménye valóban lenyûgözô. A hatalmas – szintén árnyékoló lamellás, üvegkupolás – körkörös elôcsarnokból három irányban is folytathatjuk utunkat. Balra – az új, kettôs lépcsôházon keresztül mehetünk a már ismert kiállítócsarnokba, a Lovardába – és továbbmenve fölfelé a két épület között kialakított zárt udvarra. Egyenesen elôre haladva érjük el az Orczy-kertbe vezetô, teraszosan kialakított sziklakertbe kifutó széles díszlépcsôt, amely késôbb az összeköttetést fogja biztosítani a parkterülettel. A lépcsôtôl balra nagyméretû, parkra nézô büfét, jobbra többcélú – fôleg oktatási célokra alkalmas – helyiséget találunk. Jobbra pedig a fôépület udvara alatt kialakított, hatalmas új kiállítótérbe jutunk. Ez a séta azonban újabb meglepetést tartogat: a Ludovíceum pinceterében kialakított átjáró üvegpadlója alatt egy korallzátony színeit és állatait csodálhatjuk meg a lábunk alatt. Frappáns megoldás! Az igazi élmény azonban az udvar teljes területe alatt kialakított, hatalmas és lenyûgözô, csaknem 2000 m 2–es kiállítási tér. A kiállítóterem világításáról két üvegpiramis gondoskodik – a már ismert, számítógép vezérelte fém napellenzô lamellákkal. A kiállító terület alatt, két szinten raktárak készültek, ezek összterülete meghaladja a 4000 m 2-t. (Érdekesség: itt készült el az ország legnagyobb teherliftje. A szobányi méretû lift belmagassága is impozáns: csaknem 4 m magas.)
Tusnad 2005
Baia Mare
LET US SUMMARIZE THE ACHIEVEMENTS OF THE GREAT PROGRAMME SINCE 1994:
LÁSSUK TEHÁT, MI KÉSZÜLT EL 1994 ÓTA A HATALMAS PROGRAMBÓL.
1st phase (1994-1996)
I. ütem (1994–1996)
The Mineral Collection and its additional buildings (laboratories, research rooms, and offices) were completed on the ground floor of the Ludoviceum main building, on the right side and with a total surface of 2400 sqm. (On the left wing the following rooms are to be still developed: the paleontological collection, the library, the security services and the telephone center.) Rebuilt from its decays, the former Riding Hall was reconstructed, housing exposition rooms and the additional functions such as stores, clothing rooms, cashiers, offices, training and sanitary rooms, on a total surface of 2600 sqm and on four different floors.
Elkészültek a Ludovíceum fôépületének földszintjén, az épület jobb oldalán az ásványtár és kiszolgáló helyiségei (laborok, kutatóhelyiségek, irodák stb.) összesen 2400 m 2 területen. (A bal szárnyon az ôslénytár, a könyvtár, a biztonsági szolgálat és a telefonközpont helyiségei lesznek!) Romjaiból újjáépült az egykori Lovarda, itt kiállítóterek és az azokat kiszolgáló helyiségek nyertek elhelyezést (raktárak, mûhelyek, büfé, ruhatárak, pénztárak, irodák, oktató és szaniter helyiségek) négy szinten, összesen 2600 m 2 területen. II. ütem (1997–1999)
2nd phase (1997-1999) The whole mansarde was completed, by the construction of a new structure, new tiling and canalization. All the rooms of the Anthropological Collection have been placed here, as well as all the rooms of the Zoology Collection, together with additional functions: working rooms, workshops, libraries, offices and the corresponding water rooms and sanitary ones. The factory serving the whole building complex – such as the boiler rooms and the climatic engine rooms – was also placed in the mansarde. The museum sections in the mansarde occupy a total surface of 2429 sqm, while the whole mansarde surface reaches 3963 m2 (!).
Elkészült a fôépület teljes tetôtér beépítése, az új tetôszerkezet, valamint a cserépfedés és csatornázás. Itt vannak az Embertani Tár összes helyiségei, az Állattár összes helyiségei és a hozzá csatlakozó funkciók: munkaszobák, mûhelyek, könyvtárak, irodák és a szükséges vizesblokkok, szaniter helyiségek. Ugyancsak a tetôtérben kapott helyet az épületegyüttest kiszolgáló gépészet: a kazánházak és a klímagépházak is. A tetôtéri múzeumi egységek 2429 m 2 területet foglalnak el, a teljes tetôtéri terület 3963 m2. III. ütem (2000–2004)
3rd phase (2000-2004) The court of the main building was built in, amounting to a number of three underground storeys. On the first storey one can find the new exposition hall of the museum, with a total surface of 1898 sqm. On the two below floors (the 2 nd and the 3rd, respectively) stores were built, the surface of which is similar to that of the exposition hall, that is 2x1898 sqm. The total surface of the useful space underground the court is 5694 sqm. The new public-traffic area was completed underground, between the Riding Hall and the main building. The new sections developed here are the following: reception hall and passage leading down, entrance hall and its additional functions, way up to the park, rock-garden, roof garden, car garage on the 2nd and 3rd floors, finally a passage under the main building, on its cellar level. The useful surfaces developed here are the next ones: first underground parking garages, 2x1830 sqm, in total 3660 sqm. second reception level (entrance lobby and additional sections) with a surface of 1600 sqm the surface of the passage being 120 sqm. It is at this point that the realization of the Hungarian Museum of Natural Sciences in the building of the Ludoviceum is to be found now. The future tasks are not minor however: the basements of the main buildings, the left wing of its ground floor, the first and the second floors must be renovated, as they are to house the below museum functions: Basement: laboratories, stores and workshops
Tusnad 2005
Baia Mare
Elkészült a fôépület udvarának beépítése, három teljes földalatti szint. Itt helyezkedik el a -1. szinten a múzeum új kiállító csarnoka. Alapterülete 1898 m2. Az alatta lévô két szinten (-2. ill. -3. szint) raktárépületek, ezek területe azonos a kiállító–területtel, azaz 2x1898 m 2. Az udvar alatti összes hasznos terület tehát 5694 m2. Elkészült a közönségforgalmi terület, a Lovarda és a fôépület között, a föld alatt. Az itt létrejött, új építményegységek: fogadócsarnok és lejárat, elôcsarnok és mellékfunkciói, feljárat a parkba, sziklakert, tetôkert, autóparkoló a -2. és a -3 szinten, végül átjáró a fôépület alatt, a fôépület pinceszintjén. Az itt létrejött – új – hasznos alapterületek a következôk: 1. földalatti parkológarázsok: 2x1830 m 2, tehát összesen 3660 m2. 2. fogadószint (elôcsarnok és egységei) területe 1600 m 2, az átjáró területe 120 m2. A Magyar Természettudományi Múzeum építése és kialakítása a Ludovíceum épületében jelenleg itt tart. A hátralévô feladatok sem kicsinyek: fel kell újítani a fôépület alagsorait, földszintjének bal szárnyát, az elsô és második emeletet. Itt kerülnek majd elhelyezésre a múzeumi funkciók, az alábbiak szerint. Alagsor: laboratóriumok, raktárak és mûhelyek Földszint: ôslénytár, könyvtár, biztonsági szolgálat, kommunikációs és telefonközpontok, Elsô emelet: fôigazgatóság, gazdasági igazgatóság, növénytár, Második emelet: állattár, parazitológiai gyûjtemény,
Ground floor: Paleontological Collection, library, security service, communication and telephone centres First floor: principal management, economic management, Botanical Collection Second floor: Zoology Collection, Parasitological Collection, Insect Collection, further rooms of the Botanical Collection, Seed and Fruit Collection, rooms of guest researchers. The Hungarian Museum of Natural Sciences has found a wonderful home. The similar European museums have all reasons to feel silent envy: very few of them may provide such exceptional working and exposition conditions nowadays. Yet there are still huge tasks for everyone working on fully completing the definitive home of the Hungarian Museum of Natural Sciences. Work is in process, even is scheduling has been changed several times. Nevertheless, we have to recognize the singular nature of the fact that the planned functions and the usage of the building are advancing according to the initial conception, without changes: singular at least in Hungarian architecture and building practice. This could have happened due to the careful professional museum preparations and the detailed program plan. And even if the executor firms kept on changing, the professional direction – lead by principal director Matskásy, and the person of the projector, the Ybl-prize winner architect István Mányi, have not been modified! Almost incredible, but they represent the conception from the first steps!
rovargyûjtemény, növénytár további egységei, mag- és termésgyûjtemény, vendégkutatók szobái. A Magyar Természettudományi Múzeum tehát otthonra, nagyszerû otthonra talált. Minden oka megvan az európai társmúzeumoknak a csendes irigykedésre: ilyen kitûnô munka és kiállítási feltételek mellett igen kevés intézmény dolgozhat napjainkban. Mint látható, még igen nagy feladat elôtt áll mindenki, aki a Magyar Természettudományi Múzeum végleges otthonának teljes befejezéséért dolgozik. A munka folyik, bár az ütemezés eddig már többször módosult. Ami azonban csodálni való és a magyar építészeti–építési gyakorlatban igen ritka: a megtervezett funkciók, az épület hasznosítása az eredeti programterv szerint halad és nem változott. Ezért elismerés illeti a gondos szakmai (múzeumi) elôkészítést és a részletesen kidolgozott programtervet egyaránt. Itt kell megjegyeznem: bár a kivitelezô cég már többször, addig a szakmai vezetés – élén Matskásy fôigazgató úrral –, valamint a tervezô személye – Mányi István Ybl díjas építész – nem változott! Szinte hihetetlen: az elsô kapavágás óta ôk képviselik a koncepciót! Azt hiszem, ilyen hatalmas munkánál ez a legfontosabb! Ezt a szerencsét megérdemli Pollack Mihály és mûve ugyanúgy, mint a Magyar Természettudományi Múzeum.
I think this is what really matters in a huge work like this! This is a luck deserved by Mihály Pollack and his masterpiece, and the Hungarian Museum of Natural Sciences alike.
Tusnad 2005
Baia Mare
