Kedves szakosztályi tagok! Ez a példány a számítógépen való olvasásra szolgál! Ha ki akarja nyomtatni, használja a Bélyeg200901nyomtatható.doc fájlt!
Bélyeg A MABÉOSZ Hagyományos Szakosztályának TÁJÉKOZTATÓJA I. évfolyam 1. szám
2009. október
Készítette: Filep László
MEGALAKULTUNK! 2009. szeptember 17-én megalakult (újjáalakult) a MABÉOSZ Hagyományos Szakosztálya, a hátoldali borítón látható alapító tagokkal, akikhez azóta már többen is csatlakoztak. A Szakosztály lapjának címéül javaslom a Bélyeg elnevezést, és a szakosztály jelvényének javaslom Than Mór postajegyének piros-fehér-zöld képét – ezeket természetesen a következő szakosztályi ülésen beterjesztem elfogadásra. Addig is ebben a formában készült el a Bélyeg első száma. Néhány szó a Bélyeg ről: terveink szerint minden szakosztályi ülésre megjelenik a Bélyeg – ha lesz elég tartalom a megtöltéséhez. Minden tagunk, aki email címmel rendelkezik, egy levél csatolmányaként fogja megkapni, mégpedig egy olvasható fájlban és egy kinyomtathatóban – melyet aki akar, kedve szerint színesben és akár több példányban is ki tud nyomtatni. Természetesen azok a szakosztályi tagok, akiknek nincs email címűk, megkaphatják fekete-fehér fénymásolatban is – egyelőre térítésmentesen. Következő szakosztályi ülés 2009. november 5-én a Magyar Bélyeggyűjtők Háza 101-es termében. Ezen és minden további összejövetelünkön várjuk mindazon gyűjtőtársainkat, akik hagyományos formában gyűjtik a klasszikus és modern magyar bélyegeket! Az ülés előzetes programja a hátsó borítón olvasható!
Than Mór postajegye Az 1848-as szabadságharc Magyarország történelmében a polgári átalakításért és függetlenségért folytatott küzdelem legdicsőbb időszaka. A Magyar Posta életében is jelentős önállósodási törekvések időszakát jelenti ez a kor. Az 1848. évi III. törvénycikk értelmében az első független magyar kormány a postaügyek intézésével Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert bízta meg. Már április 26-án rendelet szabályozta az összes postaprefecturáknál a következőket: „Minden olyan postai tárgyak iránt, melyek a hazai törvények által meghatározott körhöz tartoznak, vagy ahhoz tartozniok kellett volna, melyek tehát a magyar királyi Helytartótanács, s a magyar királyi udvari kamara intézkedéseit illették, a hivatalos jelentések határozatom alá lesznek terjesztendők.” Április 28-án Kossuth Lajos az alábbi pénzügyminiszteri rendeletet adta ki: „A Pénzügyminisztérium a körébe tartozó ügyekre nézve működését f. év. május 1. napjától fogva kezdendi meg. Ezekhez tartozik a posta tiszta jövedelmének kezelése, s kiadása és ebben vágó pénztári minden intézkedések.” Ezen intézkedések voltak a Magyar Posta életében az első, önállóságra utaló lépések. A kincstári személyzet a postaigazgatóságoknál, a postamesterek és kiadók pedig az alispánnál felesküdtek a magyar alkotmányra. A magyar nyelv használatának bevezetése már 1847-ben megtörtént. A hivatalok bélyegzőit és a vésett pecsétnyomókat nemzeti címerrel és magyar nyelven készítették el. A miniszteri rendeletek nem tesznek említést a „postajegyekről”, bár a kormány nagyszabású postai reformterveken dolgozott. Talán a legjelentősebb a levélbélyeg bevezetése lett volna. Erre utal áttételesen azon rendelkezés, amely a levél- és hírlaptarifa kidolgozására és leszállítására vonatkozott. Heim Péter postatörténész szerint ez időben – tehát 1848-ban – Magyarországon 4 314 000 magán-, és 709 ezer hivatalos levelet kezelt a posta. Az l840-es évek angliai tapasztalatai alapján nyilvánvaló volt, hogy a szállítási díjak csökkentése és a levélfelvétel egyszerűsítése megnöveli a postai forgalmat. Példaként a következő: 1831-ben Angliában 82 470 596 darab volt a levélforgalom, a levélbélyeg bevezetését követően ez a szám 337 millió 15 ezer 867-re emelkedett. „Eddig ugyanis a vitelbért megszabni, s beszedni a fizetett illeték összegét, a levélre feljegyezni, a levelek darabszámát az elküldésnél megszámlálni, azt két helyütt is feljegyezni, s a bevett pénzekről hosszadalmasan számot adni, mind e munkát egyszerre megszüntetni volt hivatott Rowland Hill eszméje: a levéljegy alkalmazása”. (A levéljegy magyarországi bevezetéséről, Hübert 163. oldal.) Az 1848-ban megszületett szabad magyar sajtó terjesztése is egyre inkább igényelte a postajegy bevezetését. A posta hírlapforgalma igen tekintélyes volt, a pesti postán 1848 végén csaknem 20 000-es példányszámban küldték a magyar lapokat vidékre. Ekkor a hírlap postai szállítási díja 1 krajcár volt. A postai munka egyszerűsítése ezért elsődleges cél volt. A postajegy megszületéséhez minden lehetőség adott volt. Than Mór, a félig jogász, félig Barabás-tanítvány festő - ahogy Czakó Elemér nevezte - a szabadságharc idején hadifestőként Görgey mellett teljesített szolgálatot. A táborozás és a hadi élet eseményeit örökítette meg Tatától Világosig.
2
Bélyeg
Nem lehetetlen, hogy a postajegy megrajzolásához egyenesen odavezérelték annak a Landerer Lajosnak a nyomdájába, aki a Kossuth-bankjegyek készítését végezte ez időben. Az angol példa, a postaküldeményeket bérmentesítő kis grafikai lap híre – talán Széchenyi által – ismertté válhatott Magyarországon már ez időben.
A postajegy eredeti terve A postajegy megjelölés szabatosan megfogalmazottan jelöli a postai felhasználás célját, és kapcsolódik a kor értékjegyeihez: államjegy, bankjegy, okmányjegy, hídjegy stb. fogalomköréhez. A bélyeg szó akkor inkább a „billogozásra”, „megbélyegzésre” utalt, így a levéljegy, hírlapjegy megfelelőbb kifejezés volt. A postai munkafolyamatokban a bélyegzők használatát jelentette. Születésének körülményeit nem dokumentálta, csak következtetni lehet az elrendelőre: Kossuth Lajosra és szellemi szülőjére, Széchenyi Istvánra. Than Mór postajegytervezetéről 74 évig senki nem hallott semmit, és 95 esztendő telt el, amikor a rajz eredetijét meg lehetett szemlélni. 1924. IV. 15-én névtelenül jelent meg „Kossuth postajegy-tervezete” címmel
Bélyeg
3
az első közlés Jászay Emánuel János Magyar Levélbélyeg című folyóiratában. 1927-ben dr. Hencz Lajos postafőigazgató Jászay bélyegkatalógusához írott előtanulmányában (Egyetemi Nyomda, 1927.) azt írja, hogy Kossuth Lajos postajegyet szándékozott kiadatni, a rajz elkészítésével Than Mórt bízta meg, aki 1848. VII. hó 3-án azt el is készítette. A megjelenésre nem kerülhetett sor, mert a kormány és a pénzjegyet előállító nyomda Debrecenbe költözött. Dr. Hencz szerint a postajegy és a Kossuth-bankó címerképe azonos, bár a Kossuth-bankót Tyroler József, a Honművész című, s más folyóiratok rajzolója készítette. Dr. Hencz a képi megfogalmazásból olyan következtetéseket vont le, amely Than Mór királysághoz való ragaszkodására utal (a szent korona rajza), szülőföldjéhez, Bácskához való ragaszkodását a két búzakalász plasztikus kidolgozású képe jelzi. A rajzon található utasításokból Hencz arra a következtetésre jutott, hogy a postajegy nyomtatásra előkészített állapotban került Landerer nyomdájába. A tanulmányban megjelent közlés tételei egészében átmentek a bélyeg- és szakirodalomba is. Ha Than Mór rajzán vizsgálat alá vesszük a postajegytervezet címerpajzsának vonalvezetését, láthatóvá válik a rajzi különbség a Kossuth-bankó címerével. A bankjegy határozottabb vonalvezetésű, a kompozíció érettebb, tehát csupán a címerek előképe lehet közös. A hasonlóságot elősegíti az is, hogy valószínűleg a vésnöki munkát mindkét esetben ugyanazok a személyek: Classohn és Wachtler vésnökök végezték. A bankjegy habos alnyomata és jól megválasztott betűtípusa összehangolt alkotómunkát mutat. A postajegy képi megfogalmazása nem ilyen egységes. A betűtípus, a címert keretező kalász és palmetta motívumok nincsenek összehangolva, de a címerpajzs és a fölötte lévő koronaábrázolás feltehetően a közös megrendelő határozott utasítása eredményeként igen hasonló, így Hencz azon megjegyzése, amely Than királyhűségére utal, nem lehet helytálló. A tervrajzon lévő, műhelymunkára utaló „szélrajzok”, „tollpróbálgatások” között szereplő dátumok jelentőségének vizsgálata vezette a postatörténettel foglalkozókat arra a megállapításra, hogy a készítés időpontjának VII. hó 3-t tekintsék (1848), bár ezt semmilyen elrendelő irattal sem akkor, sem napjainkban alátámasztani nem lehetett. A postajegytervezet felbukkanásának körülményeiről és a vélhető feltételezésekről a dr. Czakó Elemér által készített tanulmány ad részletes és mindenre kiterjedő alapot, Lyka Károly művészettörténész emlékkönyvének egyik írásaként. Czakó Elemér tanulmányában részletesen kitér Urschitz Jakab – a Landerer nyomda gépmestere – jelentőségére és szerepére a tervrajz megőrzésében. Fontos ez a momentum a rajz későbbi sorsának alakulásában, hiszen Urschitz, akinek Than Mór a tervrajz hátoldalán szereplő „Lieber Herr Urschitz. Das hab’ auch ich gethan.” – ajánlást írta, őrizte meg az utókornak e nevezetes dokumentumot. Az Urschitz család a postajegyet – mint családi ereklyét – adta tovább az utódoknak. A Bélyegmúzeum okmánytári anyagában 1943. februári dátummal Jászay Emánuel János által írt levél derít fényt a rejtőzködő tervrajz előéletére. E levélben írja le Jászay, hogyan került birtokába a tervrajz, mint felesége öröksége. A Magyar Posta vezérigazgatóságának a „Kossuth-bélyegtervezetet”, bélyeggyűjteményének fő díszét és büszkeségét cserealapként ajánlotta fel. Jászay E. János levelében részletesen felsorolja, hogy a csereértéket hogyan
állapította meg. Ebben leírja, hogy 1924-ben a Magyar Levélbélyeg című lap megjelenésekor 1000 számozott példányban „műlapot” állított elő és értékesített, ugyanekkor 1000 darab bélyeget is készített és másfél év alatt ezt is eladta. A „műlap” ára 2 forint volt, a bélyegé 1 forint. Felvetette azt is, hogy a Posta számára igen nagy haszonnal járna egy, a szabadságharc évfordulójára 1948-ban kibocsátandó emlékbélyeg (Bélyegmúzeumi irattár 30309 sz). A Jászay E. Jánossal folytatott levélváltás arra késztette a postavezérigazgatóságot, hogy vizsgálat tárgyává tegye a rajz eredetiségét. Jászay készségesen átadta a tervrajzot a szükséges vizsgálatok elvégzésére. Így került sor arra, hogy 1943-ban dr. Czakó Elemér a Szépművészeti Múzeum igazgatójának, Hoffmann Edith dr-nak bemutassa Than Mór postajegy rajzát. (Hoffmann Edith dr. egyúttal a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője is volt. Rendszeresen és behatóan foglalkozott a művek meghatározásával. Bámulatos formamemóriája segítette ebben. A rajzhoz megkereste a hozzá tartozó valamelyik ismert művet, és annak alkotójával hozta összefüggésbe a kérdéses grafika készítőjének nevét. Következtetéseiben rendkívül következetes volt. Talán még azt is érdemes megemlíteni róla itt, hogy 1936-ban a Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának szakértője lett.) A rajzzal együtt bemutatta a hitelesség igazolásául szolgáló kémiai vizsgálatoknak és a górcsövi tanulmányozás tapasztalatainak összesített megállapításait, nevezetesen azt, hogy a M. Kir. Posta Kísérleti Állomásán Marschalkó Béla postaműszaki főigazgató és Pinkert Béla postamérnök urak megállapították, hogy a bemutatott postajegy tervezet rajzpapír anyaga minden faanyagtól mentes, tehát a készítés módja feltehetően megegyezik a XIX. század közepén használatos papírgyártási technológiával. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a Than-féle rajzon látható szennyeződés szurkos füst következtében jött létre, a szemcsék mélyen rakódtak a papír anyagába, a hátoldali szennyeződések zsíros korommal, tapintás útján keletkeztek. Ezek a vizsgálati eredmények alátámasztották azon feltevést, hogy azok nyomdai munkálatok végzése során keletkeztek. Hoffmann Edith dr. a Than Mór-bélyegtervekre vonatkozó szellemes következtetéseket igazoltnak tartotta. Nagy súllyal bírt számára az, hogy a rajzot az Urschitz család leszármazottai őrizték meg. A Szépművészeti Múzeum levéltárában Than Mórtól iratanyagot nem találtak. A rajztárban csak 1861-ből származó művel lehetett azonosítani a rajzot. Dr. Czakó ezt követően felkereste a Nemzeti Múzeum főigazgatóját, Zichy István grófot, aki dr. Oberschall Magdával együtt megvizsgálta a kérdéses rajzot, és hitelességét igazolta. Bár okirati alátámasztásokkal bizonyítani sem akkor, sem ma nem lehet, hogy Kossuth Lajos 1848-as kormányzata intézkedett volna a postajegy kibocsátására, a történeti kor vizsgálatával kombinatív úton a rajz korabelisége mégis elfogadható, és nem kétséges az sem, hogy a rajz Than Mór keze munkájának tulajdonítható. A rajz elkészítésének időpontjára leginkább az Álladalmi Posta elnevezés bevezetésének elhatározása utalhat. Ennek elrendelését követően viszont a címerpajzs felett már nem koronát, hanem babérkoszorút szerepeltettek a különböző feliratokon és pecséteken. A posta múltjának és a levélbélyeg születésének tisztázása még további kutatómunkát igényel. Papp Józsefné / Filatéliai Szemle, 1989. április
4
Bélyeg
Bélyeg
5
A hagyományos bélyeggyűjtés területei és határai - vitaindító Mi is tartozik a Hagyományos Szakosztály gyűjtési területéhez? A válaszhoz lapozzuk fel az 1988-ban a Gondolat Kiadónál megjelent Bélyeglexikont: „hagyományos gyűjtési mód: a legrégibb gyűjtési mód, bár így csak néhány éve nevezik. Tulajdonképpen minden más gyűjtési módba be nem sorolható gyűjtési mód ide tartozik. Leggyakrabban egy bizonyos terület, rendszerint egy bélyegkibocsátó állam összes bélyegei, valamint azok esetleges változatainak gyűjtése a cél. A hagyományos gyűjtési mód szerint a bélyegeket stb. a kibocsátás időrendjében kell rendezni, ha bármilyen változat később jelenik meg, mint az alapbélyeg, az esetben is be kell tartani a kronológiai sorrendet. A hagyományos gyűjtési mód alapján a gyűjteményben a tévnyomat az alapbélyeg mellett van. Az ideális hagyományos gyűjtemény egy-egy kiadást használatlanul és változataiban, használtan tartalmaz és kiterjed a tényleges használat bemutatására is (levelek stb.). A hagyományos gyűjtési mód sokban hasonlít a postatörténeti gyűjtési módhoz, de attól abban különbözik, hogy nem törekszik – esetleg más postai dokumentumokkal is – bemutatni egy korszak postatörténeti fejlődését vagy állapotát. A hagyományos gyűjtési módnak külön FIP bizottsága van és nagyobb nemzetközi bélyegkiállításon külön kiállítási osztálya. Ennek alapján a hagyományos gyűjtési mód szerint kiállított anyagok elbírálása is az azonos módon összeállított gyűjteményekkel való összehasonlítás alapján történik. A hagyományos gyűjtési mód már nemcsak ország- (katalógus-) gyűjtést jelent, hanem egy-egy ország egyes kiadásainak, kiemelt részletének tudományos jellegű feldolgozását. Ezek a hagyományos gyűjtési módon belül a tanulmányi gyűjtemények.” Bár minden tiszteletem elődeinké – hiszen a Bélyeglexikon szerkesztőbizottságában Bér Andor, Fogarasi Barna, Gazda István és Surányi László nevét olvashatjuk –, én vitatkoznék az idézett ’hagyományos gyűjtési mód’ szócikket író Bér Andorral. Véleményem szerint nem a „minden más gyűjtési módba be nem sorolható gyűjtési mód” tartozik ide – hanem minden gyűjtési mód ide tartozik, ha a gyűjtés tárgya a bélyeg, pontosabban a gyűjtemény a bélyeg felől közelíti a feldolgozást. Mit értek ez alatt? A hagyományos gyűjtési mód legelterjedtebb, legrégebbi formája az ország-, más néven katalógus-gyűjtés. Ekkor lehet egy országot teljesen, vagy egy-egy időszakot gyűjteni. De lehet egy kiadást speciálisan gyűjteni, például a Turul kiadást (vagy mint én, a csehszlovák Hradzsin kiadást). Ha egy-egy ország gyűjtői kellő számban egymásra találnak – létrehozhatják az illető ország-gyűjtő szakcsoportot vagy szekciót. Így jött létre például a Csehszlovák Szekció, és ha több ilyen csoport működik, akkor azok létrehozhatják a külföldi bélyegeket gyűjtők szakosztályát – de azért ez még mindig hagyományos gyűjtési mód, még ha a szakosztályt máshogy is nevezik! Nagyon sokan gyűjtik ismét a ’lyukas bélyegeket’, a céglyukasztásokat, közismerten a ’perfineket’, és gyűjtőik össze is szövetkeztek a Magyar Perfin Klub keretében – de attól ők még mindig hagyományos gyűjtők!
6
Bélyeg
Ismét kedvelt terület lett a régen ’alkalmi bélyeg’-nek nevezett levélzáróbélyegek és modern testvérük, az emlékívek gyűjtése. Van is külön szakosztálya, az ötletes nevű ELGYűSZ, vagyis az Emlékív és Levélzáróbélyeg Gyűjtő Szakosztály, akik szintén hagyományos gyűjtők! Ha a Csipkerózsika-álmukból feléledő régi gyűjtési területekről beszélünk, kikerülhetetlenek az újra nagyszámú gyűjtővel – és persze külön szakosztállyal – rendelkező okmány- és illetékbélyeg gyűjtők, akiknek szakosztálya már megosztott: vannak, akik az okmány- és illetékbélyegeket gyűjtik valamilyen szempont szerint – ők még mindig hagyományos gyűjtők! Azok a gyűjtők viszont, akik már nem a bélyeg felöl közelítenek a gyűjtéshez, hanem az okmányokon lévő bélyegek funkcióját vizsgálják, hogy miért és mennyi okmány- vagy illetékbélyeg van az iraton – ők már nem a hagyományos gyűjtési módhoz tartoznak! A hagyományos gyűjteményben is lehetnek levelek: bemutatni az adott bélyeg felhasználását – ez annyiban különbözik a postatörténeti gyűjtési módtól, hogy ekkor még mindig a bélyeg felől közelítünk: a bélyeget mutatjuk meg levélen, esetleg egy ritka fogazást vagy tévnyomatot. A postatörténeti gyűjtési módnál a postai kezelést vizsgáljuk: tulajdonképpen nem is fontos az, hogy milyen bélyeg van a bemutatott levélen – sőt, lehet, hogy nincs is rajta bélyeg! Tovább megyek: postatörténeti kiállítási anyagban – a zsűri szemszögéből – hiba, és pontlevonással jár például megemlíteni egy lemezhibás bélyeget! (Ha valaki azt gondolná: ez nem így van, hát nagyot téved. Az én első kiállítási próbálkozásomnál nagy büszkén jeleztem a bemutatott Hradzsin-bélyeges leveleimnél a lemezhibákat, kis képeken kinagyítottam és az eredetiken színes mutatónyilakkal jeleztem azokat – hát nem kellett volna, mint azt a zsűri beszélgetésen elmagyarázták!). Természetesen ez a bélyeg nem feltétlenül postabélyeg (illetve a szép régi szóval: levélbélyeg – tudjuk, a bélyeggyűjtés magyar szakkifejezései is, mint annyi más területé, a német szaknyelvből erednek; ez is a ’Briefmarke’ tükörfordítása, mivel magyarul a bélyeg eredetileg az állatok megjelölésére használt, az állat bőrébe égetett jelzést jelentette), hanem lehet okmány- és illetékbélyeg, levélzáróbélyeg, sőt benyomott (másnéven rányomott) bélyeg is – amennyiben a díjjegyeseket nem a felhasználásuk (ami postatörténeti megközelítés), hanem a bélyeg (vagyis a benyomott bélyeg) felől gyűjtjük: kiadás, felülnyomás, változatok, tévnyomatok, és itt még hozzájöhetnek mindezekhez azok a változatok, amelyek a benyomott bélyegen kívül az azt hordozó díjjegyesen jelennek meg. Természetesen a díjjegyeseket gyűjtőknek is van külön szakosztályuk, ahol néhányan a hagyományos gyűjtési mód mellett már a postatörténeti szempontok szerint dolgozzák fel a díjjegyeseket – de ők is mégis egy szakosztály tagjai! Ezért lehetnek a Hagyományos Szakosztály keretében is különböző csoportok (vagy szekciók), akik mást-mást, de hagyományos módon gyűjtenek. Összefoglalva: a hagyományos gyűjtési módnál mindig a bélyeg felől közelítünk, a gyűjtés tárgya a bélyeg, annak valamely tulajdonsága szerint: kiadás, felülnyomás, változatok, tévnyomatok, perfinek és még sok más – de a lényeg a bélyeg! Filep László
Bélyeg
7
A MABÉOSZ Hagyományos Szakosztálya alapító tagjai:
Bélyeg I. évfolyam 1. szám
MELLÉKLET
2009. október
A SZAKOSZTÁLY MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATÁNAK TERVEZETE A Szakosztály neve: A Szakosztály címe: Telefonszáma: E-mail címe: Jelképe:
Balról jobbra: Jakab Géza, Miklós László, Erőss Tamás, Hatvani Márk, Dr.Lippai Pál, Szabó Jenő, Karola Dezső, Filep László, Kocsis Viktória, Dr.Rill Attila, Balázs Péter, Zentai János, Kostyál Ferenc, Dr. Perneczky László, Angyal Erzsébet, Visnyovszki Gábor, Fülöp Sándor és a jobb felső sarokban, a kis képen Csatlós Árpádné – aki a nagy képet készítette. Az alapító ülésen egyhangúlag kerültek megválasztásra Kostyál Ferenc szakosztályi elnök, Filep László titkár, valamint Balázs Péter és Jakab Géza vezetőségi tagok. ------------------------- o -------------------------
A Szakosztály vezetőségi ülése a meghívott Visnyovszki Gáborral 2009. október 8-án megvitatta és a Szakosztály taggyűlésének megvitatás utáni elfogadásra ajánlja – a Bélyeg mellékleteként megjelent – Működési Szabályzat tervezetet. A tervezet hátoldalán közöljük a Szakosztály tagnévsorát, e-mail-, ennek hiányában lakáscímekkel. ------------------------- o -------------------------
A MABÉOSZ Hagyományos ********* Szakosztálya (a továbbiakban: Szakosztály) a MABÉOSZ Alapszabálya szerint önállóan működő szakmai szervezet. Gazdálkodását a hatályos jogszabályokhoz és a MABÉOSZ elszámolási rendjéhez alkalmazkodva végzi.
I. A Szakosztály célja, gyűjtési területe 1.
2.
A 2009. november 5-i szakosztályi ülés programja:
3.
1. 2.
4.
3. 4. 5.
A hagyományos bélyeggyűjtés területei és határai. A szakosztály hivatalos elnevezésének és munkatervének megvitatása és elfogadása. A szakosztály Működési Szabályzatának megvitatása és elfogadása. A MABÉOSZ Alapszabály-tervezetének véleményezése. Fülöp Sándor: „Az integrált postahálózat (IPH) értékjegyei, változatai, rendellenességei” – gyűjteménybemutató előadás. ------------------------- o -------------------------
A következő szakosztályi ülés előzetese:
Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Hagyományos *********** Szakosztálya 1064 Budapest, Vörösmarty u. 65. 1/332-7300
[email protected] Than Mór 1848-as bélyegterve
5.
A Szakosztály kapcsolódási pontot nyújt a bélyeget hagyományos módon gyűjtő hazai és esetenként külföldi filatelisták számára. Képviseli a hagyományos filatélia érdekeit a MABÉOSZ-on belül és kívül, hazai és nemzetközi fórumokon. A Szakosztály a hagyományos filatéliai értékek feltárását, gyűjtését, kutatását és megőrzését tűzi ki céljául. E gyűjtési terület elsősorban a bélyeg előállításának sajátosságaira terjed ki, mint a gyártást megelőző döntési és előkészítő adatok, tervek, próbanyomatok, nyomdai eljárások, eltérések, különlegességek, vízjelek, fogazat, felülnyomatok, elsősorban – de nem kizárólag – a magyar filatélia keretein belül. A Szakosztály kiemelt figyelmet fordít a hamisítványok felismerésére, a hamisítás elleni harcra. A célok elérésének legfőbb eszköze az információáramlás segítése, a Szakosztályon belüli és kívüli ismeretterjesztés. Ennek érdekében a Szakosztály – a lehetőségek szerint – havonta összejöveteleket rendez, gyűjteménybemutatókat és előadásokat tart és szakmai periodikát jelentet meg. A Szakosztály periodikája, a ********* a tagság folyamatos szakmai és szervezeti tájékoztatásán kívül a legújabb kutatási eredmények és vélemények publikálására is lehetőséget nyújt. A periodikát a Szakosztály tagjai alanyi jogon megkapják.
KOSTYÁL Ferenc „A Nagymánya bélyeg” aranyérmes egykeretes kiállítási anyaga.
8
Bélyeg
-1-
IV. A vezetőség
II. A Szakosztály tagsága 1. 2. 3.
4. 5.
A Szakosztály rendes tagja lehet a MABÉOSZ bármely rendes vagy tiszteleti tagja. A belépést a vezetőség rögzíti és a taggyűlés hagyja jóvá. Tiszteleti tagként a Szakosztály taggyűlése bármely olyan hazai vagy külföldi gyűjtőt meghívhat, akit erre érdemesnek ítél. A Szakosztály tagja: · szavazati joggal részt vehet a Szakosztály taggyűlésein; · megválasztható a Szakosztály tisztségeire; · észrevételeket, javaslatokat tehet; · részt vehet a Szakosztály rendezvényein; · térítésmentesen megkapja a Szakosztály periodikáját. A Szakosztályi tagság kilépéssel, kizárással vagy a tag halálával szűnik meg. A súlyos etikai vétséget elkövető tagot a taggyűlés zárhatja ki a Szakosztályból. A Szakosztály keretein belül egyes gyűjtési részterületekre önálló csoportok, szekciók hozhatók létre. Önálló csoport alakításához legalább 5 tag szükséges. A megalakult csoport vezetőséget választhat és megalkothatja sajátos működési szabályait.
1.
2.
3. 4.
III. A taggyűlés 1.
2.
3.
4. 5. 6.
A Szakosztály legmagasabb fóruma a taggyűlés, amely minden, a Szakosztályt érintő kérdésben dönthet. A taggyűlést a MABÉOSZ küldöttgyűlését megelőzően, de legalább évente egyszer a Szakosztály elnöke vagy titkára hívja össze. Rendkívüli taggyűlést kell összehívni, ha azt legalább 5 tag vagy a vezetőség 2 tagja az ok megjelölésével indítványozza. A taggyűlés: · megalkotja a Szakosztály Működési Szabályzatát; · megválasztja a Szakosztály vezetőségét; · elfogadja a Szakosztály munkatervét; · elfogadja a Szakosztály költségvetését; · megvitatja és elfogadja a vezetőség éves szakmai és pénzügyi beszámolóját. A taggyűlés határozatképes, ha a tagok több mint fele jelen van. Határozatképtelenség esetén a legalább 14 nappal később, változatlan napirenddel összehívott taggyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes. A taggyűlés nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza döntéseit. Bármely tag kérésére, valamint személyi kérdésekben mindig titkos szavazást kell tartani. A taggyűlés nyilvános. A taggyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni, és azt a Szakosztály irattárában és a MABÉOSZ irattárában másolatban meg kell őrizni. -2-
5.
A Szakosztály vezetőségének tagjai: · a Szakosztály elnöke; · a Szakosztály titkára; · a Szakosztály küldöttje a MABÉOSZ küldöttgyűlésére; · a Szakosztályi periodika szerkesztője; · vezetőségi tagok. Egy személy több tisztséget is betölthet. A Szakosztály vezetőségét a taggyűlés választja meg legfeljebb 4 éves időtartamra, lehetőség szerint a MABÉOSZ választási ciklusával azonosan. Az elnöki tisztséget egyazon személy legfeljebb két cikluson át töltheti be. Új választást kell tartani az elnöki tisztség megüresedésekor, vagy ha a vezetőség több tagja tartósan nem vesz részt a munkában. A vezetőség tagjai munkamegosztásban látják el feladataikat. A Szakosztály elnöke: · irányítja a Szakosztály tevékenységét; · érvényt szerez a taggyűlés határozatainak; · képviseli a Szakosztályt a MABÉOSZ-on belül és kívül; · a taggyűlés elé terjeszti az éves beszámolót, a munkatervet és a költségvetést; · tisztségét társadalmi munkában látja el. A Szakosztály titkára: · szervezi a Szakosztály munkáját, irányítja az adminisztratív feladatokat és a pénzügyi elszámolást, kezeli a Szakosztály irattárát; · szükség esetén az elnököt helyettesíti, az elnök tartós akadályoztatása esetén az elnöki jogkört gyakorolja.
Jelen Működési Szabályzat javaslatot a Szakosztály 2009. november 5-én taggyűlése elé terjesztjük és javasoljuk elfogadásra.
Kostyál Ferenc elnök
Filep László titkár
Balázs Péter vezetőségi tag
Jakab Géza vezetőségi tag
-3-
A Hagyományos Szakosztály névsora, mely tartalmazza a tagok nevét ABC-rendben, és a könnyebb kapcsolatfelvételhez az e-mail-címét, annak hiányában lakáscímét 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35.
Angyal Erzsébet Balázs Péter Dr. Berke Imre Dr. Bodor Mihály Csatlós Árpádné Dabóczy András Erőss Tamás Fazekas Sándor Filep László Fülöp Sándor Gelle Péter Gidófalvy Péter Haskó József Hatvani Márk Jakab Géza Karola Dezső Király Tibor Kocsis Viktória Kovács István Kostyál Ferenc Lakits Attila Dr. Lippai Pál Miklós László Dr. Perneczky László Pető Sándor Pukler Antal Dr. Révész Péter Dr. Rill Attila Simonyi Gábor Szabó Jenő Dr. Szigeti Lajos Szűcs Károly Dr. Torma Zoltán Visnyovszki Gábor Zentai János
vez. tag
titkár
vez. tag
elnök
[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] 4032 Debrecen, Jeriko u. 10. VI/35.
[email protected] 6000 Kecskemét, Fehérvári u. 23/1.
[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] 1118 Budapest, Somlói út 20/b. 9400 Sopron, Deák tér 70.
[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] 1155 Budapest, Bulcsú u. 23.
[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] 1061 Budapest, Paulay Ede u. 16. I/6.
-4-
