Beköszöntő. Beköszöntő 1. mely a Sült gesztenye kalandpedagógiai. Interjú Skaliczky Dáviddal UBUNTU a cirkusz Kicsiben a világ

2010. december III. évfolyam, 5. szám

Beköszöntő Ebben a számban:

Beköszöntő

1

„Sült gesztenye” kalandpedagógiai hétvége

2

Interjú Skaliczky Dáviddal

4

UBUNTU –a cirkusz 5 „Kicsiben a világ” A Bátorság Köre

9

Zöldbéka Tanár úr

11

A hónap gyakorlatai a Zöldbéka Tanár úrtól

14

Angyalok erdeje

13

Hírek

14

„A megfelelő szó megteszi hatását, de soha egyetlen szó sem lehet olyan hatásos, mint egy jól időzített szünet.” Mark Twain

Odakint hideg van, emberek cikáznak ide-oda karácsonyi ajándékok után rohangálva: dübörög az Ünnepi készülődés. Most azonban állj meg egy kicsit: fogj egy bögrét, töltsd tele a kedvenc teáddal, forró csokiddal, forralt boroddal és élvezd a melegét… Na, most már neki is kezdhetsz a decemberi PRIMA olvasásának! Így, hogy már elkészítetted a számodra legkedvesebb forró italodat, megfűszerezném, Bodnár Piroska beszámolójával, mely a Sült gesztenye kalandpedagógiai hétvégénkbe nyújt izgalmas betekintést. Ez után a kalandozás után Skaliczky Dáviddal készült interjúnkat olvashatod, amelyből megtudhatod, hogy milyen szoros kapcsolat fűzi Dávidot az élménypedagógiához. Fűszerként ajánlom még figyelmedbe Honti Mária, az UBUNTU cirkuszról szóló cikkét. Mária 5 héten át volt részese az UBUNTU gyerekcirkusz turnéjának, nagyon izgalmas élményeiről, tapasztalatairól olvashatsz az írásában. Cirkuszi kalandozásod után lépj be a Bátorság Körébe! Az alapítványunk által, a magatartászavar témájában

szervezett kétnapos szakmai műhelyről számolunk be ebben a cikkben, kitérve arra is, hogy a különböző területeken milyen lépések megtételére vállalkoztunk.

lyet januárra tervezünk.

Készüljél a tavaszra is, mert jön a MindenGyerek konferencia, ahol alapítványunk szervezi az élménypedagógiai és magatartászavar sávokat! A Hallottál már Leiner Károly- konferenciáról információkat ról, más néven Zöldbéka tanár a hírek rovatban találsz. úrról? Példakép díjas barátunk Várom észrevételeidet, javasnemsokára megjelenő könyvé- lataidat, híreidet, melyekkel a ben a pedagógiai pályafutásá- PRIMA még inkább közös ról ír hitelesen, megrendítően. szakmai lapunk lehet. Kedvcsinálóul egy izgalmas részletet közlünk a könyvéből, mely a Zöld Béka Baráti Kör Végezetül pedig, szeretnék megalakulásának történetét nagyon boldog Ünnepeket mutatja be. A hónap gyakorla- kívánni Neked és családodtait is Károlynak köszönhet- nak! jük. Élménypedagógiai Szakmai Műhelyünk, melyet a Holdfény Ligettel együttműködésben indítottunk útjára, túl van a 4. alkalmon. Ezt nagyban köszönhetjük Neked, aki részt veszel rajta, ötleteiddel segíted a munkát. Örömmel tudatjuk, hogy a program már Pécsett is elindult. Itt november végén jártunk és az ÉSZM első 3 foglalkozását mutattuk be tömbösített formában. Decemberi számunkban megtalálod a műhely további programjait, valamint egy rövid leírást a téli havas túráról, me-

PRIMA élménypedagógiai hírlevél

III. évfolyam, 5. szám

2. oldal

„Sült gesztenye” kalandpedagógiai hétvége Köszönjük Bodnár Piroskának a cikket. Az ÉSZM programsorozat 2010. október 1-3 között, egy Outdoor programmal folytatódott, melynek címe: „Sült gesztenye” kalandpedagógiai hétvége volt. Témája, hogy miként tudjuk felhasználni a természet erejét és adottságait, a körülményeket jelen esetben a kalandpedagógiai módszer alkalmazásának érdekében. A szervezők gyakorlati lehetőséget biztosítottak arra, hogy az ”elérhető” Outdoor eszközöket kipróbáljuk, és megismerjük azok új felhasználási lehetőségeit. Foglalkozásvezetők Kozma Tamás, Kovács Ibolya voltak a Holdfény Ligetből. A műhely helyszíne csodálatos volt, gyönyörű erdei utak, szelíd gesztenye, jó társaság, kihívások. Egy remek hétvégét töltöttünk a Kőszegi-hegységben melyről bővebben Bodnár Piroska ír most nektek.

Október első napjának estéje van, péntek. A sötét Kőszegi-hegység szívében, a reflektor fényében megvilágított, piros-sárga lombú erdők ölelésében vár minket egy hangulatos turistaház. A térben hatalmas, nyílt tűzterű kandalló színezi meg a piros pozsgás, mosolygó arcokat. Kézfogások keresztezik az asztalt, puszik csattannak, kis pálinkás poharak csilingelése üdvözi a régi ismerőst, ismeretlent. Bejárjuk a házat, megszimatoljuk a vacsorára szánt ínycsiklandozó, kemencében sült langallót, aztán felmegyünk az egy légterű, cserépkályhával jól befűtött hálószobánkba. Itt tanyázunk vasárnap kora délutánig… Folyamatosan érkeznek a Keresztkúti pihenőházba a „Sült gesztenye, kalandpedagógiai hétvége” résztvevői. Vacsora után Kozma Tamás a Holdfény Liget színeiben megnyitja a programot. Az ismerkedős, beszélgetős este nyitókörében kiderül mindenkiről egy – két olyan történet is, amit addig a jelenlévők nem tudhattak az adott személyről… Ragyogó, őszi napra ébredünk másnap. A reggeli és az energetizáló játékok után csoportalakítás következik. A két csapatkapitány Ibolya és Tamás „vakon” várja a „szimpátia” alapján, szoros küzdelemben, egyenlő számban hozzájuk csatlakozó csapattagokat. Az udvar közepén térképek, tájolók, vékony és vastag, kis és nagy kötelek, ponyvák, zacskók, spaniferek, egészségügyi ládák, WC papír, és egyéb izgalmas eszközök, melyek arra várnak, hogy a hátizsákjainkba kerülve utazzanak velünk a Szabóhegyen, még ismeretlen feladatok teljesítése céljából. A levélben, kedves Kalandorok, az aznapi ukáz található 8 pontban összeszedve. Így hát aznap a két csapat két különböző jelzésű útvonalon egy szembe indított, irányított körtúra során felfedezte és fényképen megörökítette a kőszegi hegységre jellemző növényvilágot, csillagmohát, páfrányt, cikláment és gombát, épített egy fóliából és néhány darab kötélből „kényelmes” éjszakai esőmenedéket, úgy nevezett bivakot 2 személy részére. Kötéltáncolt egy, a csapat által készített, magas kihívású „slackline” hídon, melyet a visszaúton érkező csapatnak meg kellett találni, és ki is kellett próbálni, majd leszedni. Helyes útvonalat mutattunk a másik csapatnak a többé – kevésbe mókásra sikeredett magashegyi útjelölő kőbaba építésével, miközben annyi szelídgesztenyét gyűjtöttünk, amennyit csak bírtunk. Sajnos, nem nagyon szakadtunk meg eme őszi finomságnak a terhe alatt, jó, ha kétmaroknyit nyaláboltunk az avar alól, szerencsére előre készültek a szervezők és bevásároltak egy falubeli öregúrtól…

Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök. Paulo Coelho

A homogén összetételű, különféle túraismerettel rendelkező résztvevők alkotta csapatok találkoztak az út során fizikai nehézségekkel, kihívásokkal, kockázatvállalásokkal, mely feladatok megoldásáig konszenzusos döntéssel jutottak el. Korántsem volt mindig egyszerű és egyértelmű minden tag számára a döntés, hiszen adódtak olyan szituációk, melyben szinte mindenki máshogyan reagált. A mi csapatunk, közös megegyezéssel letért a kijelölt útról, röviden meglátogatni a Hétvezér forrást, ha már erre jártunk… De néhány csapattag számára nagyon alkalmasnak tűnt a hely egy igazán adrenalin emelő „slackline”híd megépítéséhez a másik csoport számára. A tanulási folyamatot is segítő konstruktív vitázás miatt a rövidnek indult kitérő egészen hosszúra sikerült, hiszen a csapat másik része nem értett egyet azzal, hogy az ismeretlen úton hagyjunk feladatot a másik csapatnak. Hiába az érvelés, semmiféle plusz „kőbaba – útjelölés” nem tudta megenyhíteni a szociálisan érzékenyebben gondolkodó csapattagokat. A szavazás eldöntötte, nem itt épül meg a híd, hanem a jelölt úton… Egy – két csapattag komfortzónából való kilépése során a csoport találkozott a fizikai nehézségből adódó pszichés kihívással is. A résztvevők segítő, támogató, elfogadó magatartása értékes csapattagként tartotta meg a hősiesen „küzdőket” is. Az időből kicsúszva ugyan, de épségben érkeztünk meg a túra csúcspontjához, amit a két csapat együtt, közös élményként élhetett meg. 600 méter magasan fekvő területen, ahol a XIII. században a kőszegi Felsővár állt, a millecentenárium évében a város 15 méter magas, fatetőzetű kőkilátót emelt. Az Óház kilátóból gyönyörű kilátás nyílik. A pozsonyi hegyek, a Fertő-tó, a Ság és a Somló is feltűnik, tiszta idő esetén pedig a távolban látható a hósapkával borított Schneeberg. Az elsőnek érkező csapat rengeteg kitartással és fondorlattal tüzet csiholt, hogy meleg fényekkel várhassa a második körben érkezőket. A pihenő padoknál elfogyasztottunk minden maradék, apró ételfalatkát, csokit, ropit, és akkor még csak sejtettük, hogy nem véletlenül cipeltük a köteleket, beülőket, sisakokat… A találgatások meghozták az eredményt, igen, néhány rutinosabbnak igaza volt, a kilátóból fogunk leereszkedni! Egy kis kötéltechnikai alapismeret után, önbiztosító ereszkedéssel, méltán hatalmas büszkeséggel foghatott talajt minden résztvevő, aki az élménypedagógiára jellemző „szabad választás” jogán, tériszonyát, félelmét leküzdve ezt az élményt nem hagyta ki!



3. oldal

„Sült gesztenye” kalandpedagógiai hétvége Köszönjük Bodnár Piroskának a cikket. Csak egy cseppet lankadt a mosoly a szájakon, amikor ráeszméltünk, hogy vissza is kell térnünk a szállásra, közben meg kell keresnünk a másik csapat által épített „slackline” hidat, kipróbálás után pedig le kell szerelnünk. A félhomályos késő délután fokozatosan változott egyre sötétebb estévé, így nagyon nehezen találtuk meg az akadályt, amit megközelíteni is épp elég kihívás volt, teljesíteni pedig a sötétség miatt túl kockázatosnak bizonyult. Az utolsó 100 méteren egyik társunkat „képletesen” megsérült lába miatt általunk készített hordágyon kellett a pihenőházig cipelnünk… Nem csoda hát, ha visszaérvén a szállásra nekiestünk a maradék langallónak, hogy bepótoljuk az uzsonnát, és a vacsorának szánt, ízletesen bepácolt húst már türelmesebben, csillogó borospohárral kezeinkben sütögettük a parázson. A feldolgozásban mindenkinek lehetősége volt megosztani a gondolatait, érzelmeit, feltárhatta az út során tapasztaltakat és az este egy kellemes borozgatós beszélgetésbe torkollt. Ezen az estén hamarabb volt villanyoltás… A reggeli ködös, szemerkélő esőt látva hálát adtunk a tegnapi ragyogó napért, és beleindultunk a játékos délelőttbe. Bemelegítésnek három kapura, három teniszlabdával, három csapatban fociztunk egy pályán. Tamás meglepő, újszerű szabálymódosítását a résztvevők lelkesen fogadták. Kilihegés után a délelőtt folytatásában a kötelet, mint a kalandpedagógia egyik kedvenc eszközét emeltük fókuszba. Két-, háromfős, véletlenszerűen alakított csapatokban élménypedagógiai módszerrel vezetett gyakorlatokat kellett kitalálni és levezetni a többiek bevonásával. Jó alkalom volt ez arra, hogy biztonságos érzelmi környezetben gyakorolhassuk a foglalkozásvezetést. A „train the trainer” helyzet lehetőséget adott arra, hogy egymásnak visszajelzéseket adjunk, finomítsuk a tréneri attitűdöt és az alkotott játék kereteit, szabályait. Ez leginkább azoknak a résztvevőknek segített, akik kevésbé használják ezt a módszert a munkájuk során és a mindennapokban. A délelőtt így gyorsan elszállt. Elégedett mosolyú emberek ültek le a turistaház közösségi terében visszatekinteni az elmúlt két együtt töltött tartalmas és új elemekkel gazdagított napra. Elismeréssel búcsúztunk a szervezőktől, megköszöntük Tamásnak a hiteles, saját élményen megszerzett kalandpedagógiai tapasztalatokat. Kiadós vasárnapi ebéddel, majd összepakolással és telefonszámcserével zárult a program. Jó alkalomnak bizonyult ez a túra ahhoz, hogy a két ÉSZM helyszínt (Pressley Ridge – Budapest és Holdfény Liget – Gyöngyösfalu) összekovácsolja, a hasonló gondolkodású embereket összehozza. Hazafelé menet már a januári, közös, havas Schneeberg túráról álmodoztunk… Bodnár Piroska marketingvezető Holdfény Liget



4. oldal

Interjú Skaliczky Dáviddal Készítette Szűcs Kata. A Prima decemberi számában Skaliczky Dávid mesél nekünk kapcsolatáról az élménypedagógiával. Dávid a Vadaskerti Gyermekpszichiátrián dolgozik, vezet kalandcsoportokat, de emellett sok helyen megfordul. Természetbarát, igazi outdoor kalandozó. 1. Mi fogott meg téged az élménypedagógiában? Az élménypedagógia a lexikális tudás megszerzésével szemben a saját élményből fakadó tapasztalati tanulást, és a tudás gyakorlati alkalmazásának képességét helyezi előtérbe. Meghatározóak voltak számomra az első saját élmények, a módszerből fakadó nagyon intenzív megtapasztalások, felismerések, ami az alapját képezi egy tudatos önismereti munkának. Nagyon tetszik az élménypedagógián belül, hogy segít felismerni, hogy minden tapasztalásból tanulhatunk. A panaszkodás és önsajnálat helyett megtanít egy másfajta nézőpontot, amiből sokkal könnyebb az életben úgy tekinteni a nehézségekre, hogy azok nem problémák, hanem valójában lehetőségek arra, hogy fejlődjünk, valami újat tanuljunk. Ezzel a módszerrel remekül fejleszthetők az egyéni és szociális kompetenciák, vagyis azok a készségek, képességek, amik az egyén önismeretét, önértékelését javítják, az egymás iránti empátiát-, együttérzést, a jobb kommunikációt, az együttműködési kedvet, fokozott tudatosságot és felelősségvállalást a saját életben és a társadalmi csoportokban. Ezek az értékek fontosságuk ellenére nem kapnak kellő hangsúlyt az oktatásban. Nem említettem még meg az élménypedagógia módszer egyik nagyon sajátos és kellemes jellegzetességét: az öröm érzését, ami a folyamat során a felelősséggel és elkötelezetten, de erőlködés nélkül végzett munka gyümölcseként születik, és megjelenik a flow érzése – magyarul: élmény – áramlat. 2. Hol alkalmazod? Számos területen, de alapvetően a Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia, "Borostyán" nevű élmény és kalandterápiás osztályán. Itt Dr.Kenézlői Eszter osztályvezető orvossal, Labancz Dániel gyermekpszichológussal és Tóth Andrea egészségtan tanárral dolgozunk együtt egy team-ben, ahol terápiás munkát végzünk. Itt a legkülönbözőbb problémákkal küzdő vagy

az életükben valahol elakadt gyermekeknek segítünk a továbblépésben, gyógyulásban. Egy egyedi és nagyon kiegyensúlyozott átfedést találtunk a klasszikus csoportos pszichoterápia és a kalandterápia között. Az Élményakadémia Közhasznú Egyesület keretein belül felnőtteknek és gyerekeknek tartunk tematikus, vagy önismereti és/ vagy fejlesztő jellegű kalandos osztálykirándulásokat, táborokat, tréningeket. Amikor csak tehetem, akkor a szovátai Outward Bound központ trénereként dolgozom, illetve az OB hálózat más külföldi központjaiban is megfordulok. Ahogy időnk engedi, nagyon szívesen alkalmazzuk a módszert önkéntes munkában is. A bicskei Kossuth Zsuzsa gyermekotthon gyerekeihez 1 éve rendszeresen visszajárunk élménypedagógiai foglalkozásokat tartani. Vannak olyan szociális területek, ahol nagyon jól működik ez a módszer, erre egy nagyon jó példa a 2010 nyarán az Élményakadémia által szervezett élmény és cigány tábor. Ahhoz, hogy a nonprofit szektorban alacsonyan tudjuk tartani az árakat és még maradjon időnk és energiánk az önkéntes munkánkra, ezért a bevételeink egy részét céges outdoor tréningekből fedezzük. 3. Kiről hallanál a legszívesebben a következő Primában? Boros András szervezetfejlesztő pszichológus, folyamat-tanácsadó, coach és a tapasztalati tanulás szakértője. Horváth Kovács Ádám és Matt Liddle mellett talán tőle tanultam a legtöbbet arról, amit én ma Élménypedagógiaként alkalmazok. Mindig nagy tisztelettel hallgattam szavait és szívesen olvasnék róla és arról, Ő hogyan tekint ma az élménypedagógiára.



5. oldal

UBUNTU— a cirkusz „Kicsiben a világ” Köszönjük Honti Máriának a cikket. „2008 nyarán 5 héten át részt vettem az UBUNTU gyerekcirkusz turnéján Észak Németországban. Szépen rendbe hozott öreg traktorjaikkal húzták vándorútjukon az ugyancsak felújított régi cirkusz kocsikat. Kék-piros sátrukat 3-4 naponta új helyen verték fel és az éjszakába nyúló építkezés után fényes selyemruhába bújva fergeteges előadásokat tartottak – csupa gyerek (persze felnőttek irányításával). A résztvevők egy része”más” gyerek, beilleszkedési és magatartászavarral küzdő, ők bentlakó úgynevezett cirkusziskolások. Egész évben a fő tevékenységük a cirkusz körüli fizikai munka és a tréningek.”

2005 nyarán Észak-Németországban utazgatva Glücksburgban, a dán határ közelében láttam először az UBUNTU gyerekcirkusz előadását. A kék-piros sátor közvetlenül a tengerparton állt, egy klasszikus és egy modern elegáns szálloda között. A fehér kerítés mögött fényes, színes ruhába öltözött gyerekek jöttek-mentek, verklit tekertek, zsonglőrködtek, cigánykereket hánytak, italokat árultak. A park szélén szépen rendbe hozott öreg traktorok álltak, ezekkel húzták vándorútjukon az ugyancsak felújított öreg cirkusz kocsikat. Az előadásban csak gyerekek szerepeltek (a vezető bevezetőjétől és két porondmestertől eltekintve), mégsem érezte az ember azt a vállonveregető elnézést, amit oly gyakran gyerekelőadásokon, vagy a vándorcirkuszok kopottas vidéki előadásain. A sátorban minden frissen ragyogott, a ruhák meleg színű suhogó selyemből, a fények jól beállítva, az élő zenekar muzsikája fülbemászóan pattogott. A gyerekek pedig profi előadást produkáltak, zsonglőrökkel, sokféle akrobata számmal (egykerekűzés, gúla, kötéltánc, stb.), bohócokkal, mindezt színházi kerettörténetbe ágyazva. Barátaink meséltek a cirkusz működéséről: a gyerekek egy része ”más” gyerek, beilleszkedési- és magatartászavarral küzdő, ezekkel kezdik a tréninget a tanév elején, és csak amikor ők már sok mindent tudnak – tehát télen, december-január táján - kapcsolódnak be a többiek, akiket ők tanítanak be, és együtt készülnek a nyári bemutatóra és turnéra. Működésük felkeltette az érdeklődésemet, és sokszor jutott eszembe, mikor minden iskolából kilógó, nehezen kezelhető gyerek került a nevelési tanácsadós rendelésünkre. 2008 nyár elején a cirkusz honlapján felfedeztem, hogy „konyhatündért” keresnek a nyári turnéjukhoz (több mint négy hét vándorlás Észak-Németország különböző városaiban). Rövid habozás után jelentkeztem, és így konyhai segítőként eltöltöttem egy hónapot a cirkuszosokkal, és szereztem némi bepillantást a cirkusz működésébe. Ennek alapján írom le tapasztalataimat, és amit sikerült megtudnom. A kezdetek: 1995 január 1-én egy csapat ember összetanakodék a németországi Bielefeldben, milyen értelmes szabadidő programot szervezhetnének az ifjúság számára. A 12 ember a steineri filozófián alapuló egyház, az úgynevezett Keresztény Közösség (Christen Gemeinschaft) tagjai, illetve vezetősége volt. Sok ötlet felmerült, míg végül egy gyerekcirkusz alapítása mellett döntöttek. Szereztek

Ne csak nézz, hanem láss is!

kölcsönsátrat, kiszuperált traktorokat, és ócska cirkusz kocsikat. Lelkes és kemény munkával már erre a nyárra összeállítottak egy műsort (csak gyerekek léptek fel), amivel nekivágtak ÉszakNémetországnak, és négy héten át turnéztak… A gyerekek nagyrészt a telephelyük közelében lévő Waldorf iskolák diákjaiból kerültek ki, 12 és 16 év közötti önként jelentkezőkből. És persze a szüleikből, akik minden módon segítették a munkát. Gondolom, szponzorok is akadtak… A cirkusz vezetője – akkor, és azóta is egyfolytában (2009-ig, amikor átadta a vezetést) - ennek az egyháznak a papja, Dirk Wilgenroth, aki korábban dolgozott börtönben, gyermekotthonokban is szociális munkásként. Mint protestáns papnak családja is van, akik (vagy egy részük) szintén oszlopos tagjai és segítői a cirkusznak. Az Ubuntu név a dél-afrikai zulu nyelvből származik, ott köszöntésként is használják. Valami olyasmit jelent, hogy: az ember az ember által lesz emberré. Az idők során erős közösségi érzés formálódott az Ubuntusokban, logójuk hirdeti hovatartozásukat ruháikon, kendőiken, sapkáikon, amik nélkül nem mutatkoznak a cirkusz közelében. Néhány évvel később a hétvégi- és szabadidős program kibővült: megalakult a cirkusziskola. Míg a bejárós gyerekek és felnőtt segítőik csak januárban kezdtek dolgozni a következő nyári műsoron, a cirkusziskolások már szeptemberben beköltöztek egyszemélyes „lakosztályaikba” (önálló kis cirkusz kocsik), amiket ők maguk hoztak maguknak lakható állapotba. És elkezdtek keményen dolgozni, részben a kocsik felújításán, sátorcövekek kovácsolásán, stb., részben készültek az előadáshoz szükséges akrobatikával, zsonglőrködéssel. Így mire a többiek jöttek januárban, ők már tudtak valamit, ők tudtak segíteni a bejárósoknak. De kik kerültek ide? Olyan gyerekek, akikről a német „Szakértői Bizottság” úgy találta, hogy nem alkalmasak „normál” iskolai oktatásra. Alaposan megnézték, mert az idekerülők után jelentős „fejkvótát” fizet az állam. Első körben egy évre utalják be a gyerekeket, akiknek vállalni kell az együttműködést (bár általában már nincs sok választásuk). A cirkuszosok is rendelkeznek döntési lehetőséggel, csak olyan gyereket vesznek fel, akiről úgy gondolják, fognak tudni együtt dolgozni, és van valami adottságuk a dologhoz. A 2006/07-es tanévben szünetelt a cirkusziskola, mert a néhány évvel korábbi költözésnél (Bielefeldből Horst/Elmshornba települ-



6. oldal

UBUNTU— a cirkusz „Kicsiben a világ” Köszönjük Honti Máriának a cikket. tek át) a régi, jól bevált munkatársaiktól meg kellett válni, és az új stábbal nem voltak elégedettek, ezért mindenkit elküldtek és újraszervezték az iskolát. Így a 2007/08-as tanévben új stábbal és új gyerekekkel kezdtek. Év végére 10 gyerek volt ott, de többen közülük év közben jöttek. A legfiatalabb a 11 éves Simon súlyos magatartásproblémái miatt került ide távoli Waldorf iskolája 5. osztályából. A legidősebb, a 17 éves Frederick - csakúgy, mint a legtöbb gyerek - szintén magatartási problémák miatt lett a cirkusziskola tagja. A tíz gyerekből 9 fiú, az egyetlen lány „önkéntesként” volt jelen, vagyis a szülei fizettek utána (kevesebbet, mint az állam), mivel szeretett volna egy „szabad” évet és cirkuszos lenni. Rajta kívül még egy hasonló önkéntes volt, egy elég nehéz fiú, aki csak azért ezen a módon került ide, mert nem akarták végigjárni a hivatalos utat, de a viselkedése alapján hivatalosan is jöhetett volna. Egy ötödikes fiú a mamája elmondása szerint súlyos diszlexiája miatt váltott iskolát. Egy másik 12 éves, elhanyagoló családból származó fiú pszichiátriai osztályról, sokféle gyógyszerrel (pl. Ritalin) érkezett, amiket hamarosan elhagytak, és akivel – főleg kezdetben – nem volt könnyű. A stáb: korábban az iskola vezetője is a „chief”-nek nevezett főnök pap volt, de mostanra – bár a továbbiakban is figyelemmel kíséri az iskola működését –a vezetést átadta egy Brigitte Handt nevű hölgynek, aki ott jártamkor, mivel a tanévnek már vége volt, és közeledett a bemutató, a kosztümökkel foglalkozott, főleg a varrodában tartózkodott (éjjel-nappal). A többiek: Fido* artista tréner, Britta művészetterapeuta, Sergio drámatanár és rendező, Kathrin gyógypedagógus, Jule, az asztalos- és szerelőműhely vezetője és Paulina, egy holland antropozófiai természetgyógyászattal foglalkozó hölgy. Rajtuk kívül még gyerekfelügyelőként jelen volt még Christine, aki az étkezésekről, mosakodásról, lefekvésről, stb. gondoskodott. Az ebédet egy kívülről bejáró hölgy főzte mindenkinek. Ha jól számolom, 8 teljes állású felnőtt dolgozik a 10 gyerekkel! (A következő tanévre több felvett gyerek volt, 15-től beszéltek.) A cirkuszban mindenki mindenkivel, korra és nemre való tekintet nélkül, tegeződik és keresztnéven szólítja egymást, kivéve a főnököt, akit kevesen tegeznek, a többieknek Herr Wilgenroth. Ő keresztnéven hívja a felnőtteket, de magázza, a gyerekeket természetesen tegezi. Bár a gyerekeket általában csak egy évre utalják be a cirkuszba, többnyire hosszabbítanak. Az akkori tíz gyerekből kettő nem jött vissza a következő tanévre: a két önkéntes. A maradék nyolcból ötnél meg akarják próbálni a reintegrációt: úgy tervezik, délelőttre kijárnak a helyi Waldorf iskolába, és csak délután vesznek részt a tréningeken.

*

Apja magyar, aki Kecskemét mellett él, második immár magyar feleségével és magyar gyerekeivel, de Fido nem tudott magyarul, mert ő a német mamájával Németországban nőtt fel.

Napi program: A tanév elején egyáltalán nincs tanítás, csak fizikai munka: műhelymunka (illetve kerti munka, kocsik felújítása stb.) és tréning. Később esetleg napi egy epocha (Waldorf módszer szerint, egy másfél -kétórás tanóra, amiben mozgás, ének, és - 3 héten át minden nap - egy tantárgy tanulmányozása folyik). Ott jártamkor (évvége volt már) egy nyugdíjas Waldorftanár tartott történelem órát közösen az összes – tehát különböző korú – gyereknek. Egyébként a napi kötelező „papírmunka” a naplóírás: mindenki leírja, ami aznap történt vele, amit fontosnak tart, gondol, stb., és ezt este felolvassák, megbeszélik. Az egyéni kocsijaik – melyben laknak – félkörben állnak az iskolaépület előtt, az épületben folynak a közös étkezések, megbeszélések, és ott vannak a mellékhelyiségek. Minden pontosan be van osztva: ki melyik fürdőt használhatja, ki miben segít aznap: konyhai munka, takarítás, kinek van „mosónapja” (használhatja a mosógépet), kinek meg telefonáló (egy külön kis fülkében van a telefon, aminek az ajtajára ki van írva, melyik nap, ki a soros) – mobilt, úgy tűnt, nem használhattak. A média egyébként is ki volt zárva az életükből, sem tévé, sem számítógép nem volt (tudtommal). A házaikban zeneszerszám lehetett – legalábbis esténként tíz különböző dübörgő zene zengett ki a cirkuszi kocsik ablakán. A napi fő elfoglaltságuk a tréningek: tanulnak zsonglőrséget, akrobatikát. Csinálnak egy csomó páros- és csoportos gyakorlatot, egymásnak dobálnak, egymás felett ugranak át, egymás alatt bújnak át, gúlába állnak. Megtanulnak sok labdával zsonglőrködni egyedül és együtt, egykerekű biciklin menni és csoportos mutatványokat előadni, egymás nyakába állva egyensúlyozni és zsonglőrködni, stb. És persze a bohócszámok sem maradnak el. Gondoljunk bele: figyelem- magatartás- és beilleszkedési zavaros gyerekeknek mit jelenthetnek ezek a gyakorlatok. Ha nem figyelnek saját magukra és a másikra, semmi sem sikerülhet! És mire eljön a nyár, meg tudják csinálni! Mire januárban jönnek a többiek, a nem bentlakó, „hétvégi” gyerekek, az iskolások már tudnak valamit, és ők, - akik előző iskoláikban nem tudtak a szabályoknak megfelelően viselkedni, stigmatizálódtak, gyakran perem helyzetbe kerültek - taníthatják be az új előadás elemeit, az újaknak A felnőttek csak rendeznek és segítenek. A külsősök közül sok már 3-4-5-6 éve visszajáró, de mindig vannak elmaradók és új kezdők. A cirkusziskolások csak a hosszabb szünetekre mennek haza, és – úgy tűnt – a szülői látogatások is elég ritkák (sokan igen messze laknak). Januártól minden hétvégén és minden szünetben munka van, jönnek a külsősök és készülnek a nyári előadásra, turnéra. A turné kezdetekor, mikor megjön az egész csapat (az utolsó tanítási nap délutánján), mindenki beköltözik a vándorcirkuszkocsikba, és öt hétig együtt laknak ezekben az igen zsúfolt és szűk odúkban. És össze kell férni, el kell egymást viselni, együtt kell működni, és nagyon keményen és időnként hajszoltan dolgozni. És ez ment! Még az üres, elkerülhetetlen várakozási időkben is nyugalom volt. Az egy hónap alatt egyetlen verekedést láttam, két cirkusziskolás között, azt is a turné vége felé. Ordítozást, veszekedést



7. oldal

UBUNTU— a cirkusz „Kicsiben a világ” Köszönjük Honti Máriának a cikket. egész idő alatt nem hallottam. Turné: A turné során is szoros időbeosztás szerint és sokat dolgoznak a gyerekek. Általában napi két előadás van (fél 3-kor és 7-kor). Reggel trombitaszóra ébrednek – ahogy a dolgok egyre simábban mennek, és az emberek egyre fáradtabbak – egyre később (eleinte fél 8 kor, a végén inkább fél 9-9-kor). A reggeli után csoportokban – napi beosztás szerint – különböző munkákban vesznek részt. A gyerekek hét csoportra voltak osztva, különböző színnel jelölve, és minden este (éjjel) kiírták a faliújságra, melyik csoportnak mi a feladata másnap:



vécé-szolgálatos (a vécé kocsi takarítása, gondoskodás vécépapírról, tiszta törülközőről stb.),



konyhás (zöldséget pucolnak, vagy bármit, amit a konyhások kérnek: esetleg a főzésben is részt vesznek),



„Vorplatz”-os (rendtartás a cirkusz bejárata körül, árusítás az ajándék boltban, verkli tekerés, stb.),



büfé kocsis, akik kávét, teát főznek, a szülők és segítők által sütött süteményeket tálalják, és szünetekben árulják,



„Mitmachzirkus”-os (délelőtt az érdeklődő – leendő néző – gyerekeket betanítják valamilyen egyszerűbb artista számra, amit aztán be is mutatnak a szülőknek),



„Strazi” (Strassen Zirkus, - „utca-cirkusz” - reklám gyanánt az aktuális városban jelmezben járkálnak, kisebb produkciókat adnak elő az utcán, és a járókelők kezébe szórólapot nyomnak), szabadnapos csoport. A csoportokban mindenféle korú gyerek vegyesen volt, és naponta forgott a beosztás. Voltak állandó szerepek is: például perec árus, virsli árus, az előadások előtt gólyalábon járkáló kedvcsináló, vagy jegyszedő (ezek a cirkusziskolások közül kerültek ki). Ha valakinek valami nem ment jól az előző napi előadáson, az délelőtt a munka helyett tréningen vett részt. A délelőtti munka után pontosan egykor ebéd, ilyenkor mindenki összegyűlik (szemben a reggelivel, amit mindenki maga vesz el a büféasztalról, amikor odaér), ha valami sürgős probléma felmerült a nap folyamán, azt ilyenkor megbeszélik, majd asztali áldás és az egész csapat megfogja egymás kezét, és így kívánnak jó étvágyat (azt hiszem, ez általános német szokás, de Waldorféknál legalábbis). Aztán az előadások, között és után úgynevezett Manégenrunde („nagycsoport a manézsban”): körbeülnek a gyerekek és a teljes személyzet a porondon, és megbeszélik, milyen problémák, hibák voltak az előadásban (és persze, hogy mi sikerült különösen jól), kinek, milyen problémája van, stb. Az esti gyűlés hosszabb, és itt játékok is vannak időnként, például, ha valaki elrontott valamit valamelyik előadásban, annak este elő kell valamit adnia, valami vicces, általa/uk kitaláltat. Ez a felnőttekre is vonatkozik. Itt ünneplik meg a születésnapokat is. A végén a főnök mindig felolvas

egy fejezetet a Bibliából, elmondja a Miatyánkot, aztán éneklés (Ubuntu-dal), megint összekapaszkodás (most keresztezett kézzel) és jó éjt kívánás közösen, majd egyenként kézfogással búcsúzás a főnöktől. Általában 3-4 napot tölt egy helyen a cirkusz, aztán továbbállnak. Az utolsó nap is van esti előadás, és utána, tehát kb. 10-kor kezdik el összepakolni a dolgokat. Ehhez is vannak csoportok, amik állandóak, egy felnőtt vezetésével mindig ugyanazt a cirkuszrészt bontják, illetve építik. Ez koncentrált figyelmet és nagy fizikai megterhelést is jelent. A nagy cirkuszsátor összecsukásához, illetve másnap a felállításához minden kézre szükség van, olyankor a főnök sípszavára mindenki odagyűlik. A vascövekeket kilenckilós kalapácsokkal verik bele földbe, illetve ütögetik ki. A pakolás eleinte éjjel 1-2-re, később valamivel előbb fejeződött be, addigra a kisebbek már ájuldoztak, és - mivel ez észak – majd megfagytak. Másnap korán kelés, a maradékok összerakása, úti elemózsiakészítés (ki-ki magának keni, rakja össze), aztán várakozás, míg minden kocsi a megfelelő vontatóeszköz mögé kerül, minden utas megtalálja a helyét (traktorok és teherautók viszik, vontatják a felszerelést, ezeken is utazik egy-egy gyerek). Utolsó simításként csatárláncba állnak és felszedik az elhagyott területen a szemetet. A legtöbb gyerek az utazó kocsiba gyűlik be (minden kocsinak van neve, ezt Paulának hívják), párnákkal, hálózsákokkal vackolódnak be a padokra és a földre, és végre indul a karaván. Ezt a kocsit egy hatalmas piros traktor húzza, amit mindig a főnök vezet, piros Ubuntus overallban⃰. Lassan és kerülőutakon, hiszen nem mehetnek autópályára traktorokkal vontatott kocsik. Az új helyen pihenő, míg mindenki odaér, a felnőttek kimérik mindennek helyét, aztán jöhet az építkezés, ami megint az éjszakába nyúlik. És reggel kezdődik minden elölről, jön a délelőtti munka, a két előadás, stb. Eleinte úgy éreztem, túlzás ez a megállás nélküli hajtás, de a gyerekeken az látszott, büszkék, hogy kibírták és meg tudták csinálni. Valószínűleg, ha lazább lenne az időbeosztás, több idő és erő maradna a konfliktusokra. Néhány 12 évnél fiatalabb gyerek is részt vett az előadásban és a turnén, ezeket csak úgy vették be, ha a szüleik, vagy legalább egy szülő is jött velük. Ezek a szülők voltak a turné felnőtt segítői, akik általában ugyan nem a szakmájuknak megfelelő munkát végezték, de nagyon fontosak voltak. Az ő feladatuk volt a víz-és villanybekötés, bevásárlás, hang- és fényeffektusok kezelése, stb. A cirkusziskola dolgozói közül négyen jöttek a turnéra, rajtuk kívül mindenki (régi cirkuszosok, hozzátartozók, stb.) önkéntesként utazott, vagyis ingyen dolgozott. A turnézó csapat 60-70 emberből állt, ebből nagyjából 20 volt a felnőtt. Bár fárasztó és konfliktusoktól sem mentes volt ez az utazás, nagy élmény volt végig csinálni!

⃰ Ezen módon mennek a gyerekek – önkéntes alapon - a szomszédos faluban lévő templomba is. A főnök úr elviszi őket a Paulával, átöltözik a piros overallból ünnepélyes fehér papi ruhájába, megtartja a gyermek istentiszteletet, majd visszaveszi az overallt, és visszazötyögnek a telephelyükre.



8. oldal

UBUNTU— a cirkusz „Kicsiben a világ” Köszönjük Honti Máriának a cikket. Mitől működhet az Ubuntu? A cirkusziskolába kerülő gyerekeknek határozott kereteket szabnak, de megvan a lehetőségük a saját környezetük alakítására. Erős összetartozás-érzésű csapattá kovácsolódnak, ahol fontos a közösség, de van saját „házikójuk”, ahol maguk lehetnek. Nem, vagy alig tanulnak elméleti tárgyakat, de keményen dolgoznak, a két kezükkel hoznak létre valamit, egy közös, általuk is fontosnak, értelmesnek tartott célért tréningeznek. Olyan feladatokat végeznek, amikhez nagy figyelemkoncentrációra van szükség, mind egyénileg (zsonglőrködés), mind csoportosan (akrobatika). A külsősök csak később csatlakoznak hozzájuk, akkor, amikor, már megtanultak, begyakoroltak gyakorlatokat. Így lehetőségük van átélni, hogy ők valamiben előrébb vannak, mint a többiek, valamit ők taníthatnak be nekik. Megerősödik az önbizalmuk, és megalapozódik az egymásba vetett bizalom. Négy hónap előkészítés, tréning után kezdődik a közös munka a nagyobb csapattal, és újabb fél évig gyakorolják ezt az együttélést és együttműködést, mire eljön a turné ideje. A turnén sokan felelős szerepet kapnak, szoros időbeosztás szerint dolgoznak, kompetensnek érzik magukat. Ez mind az értelmes, jóleső munka örömét adja, s ezzel segítheti az összezártság feszültségeinek elviselését. Ezzel olyan tapasztalatot szereznek, hogy részei egy nagy egésznek, hogy képesek közösen, együtt, egymásra utalva valamit alkotni, létrehozni, s eddig pont ez az érzés maradt ki életükből.

További információk (németül): http://ubuntu.de/

Honti Mária



9. oldal

A Bátorság Köre avagy a RINGTŐL a KEREKASZTALIG Szakmai konferencia és workshop a magatartászavarról. A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány szervezésében 2010. október végén lezajlott a Bátorság Köre című kétnapos konferencia és workshop, melynek célja egyrészt egy új módszer és szemléletmód hazai szakemberekkel való megismertetése volt, másrészt a magatartászavar fogalom és jelenség közös értelmezése, a különböző érdekeltek tudásának, ismereteinek és erőforrásainak összegyűjtése. A rendezvény egy közös cselekvés-sorozat kialakításának első lépése, melynek során az elhangzó szempontokat, gondolatokat, információkat igyekeztünk összerendezni, dokumentálni. Hosszú távú célunk a magatartászavarral kapcsolatos gondolati váltás ösztönzése. Hisszük azt, hogy még a legrosszabb gyerekek is jók akarnak lenni és jól akarnak lenni, és ezért képesek saját változásukban tevékenyen részt venni. Hisszük azt, hogy a szakmai és társadalmi közgondolkodásban el tud jönni az a változás, mely képes eltávolodni a büntetés dinamikájától, és a gyerek agressziójának és haragjának okait feltárva, a gyerekek valódi lelki szükségleteire válaszolva alakítja ki intervencióit. Tudjuk, hogy bátorságra van szükség a büntetés elengedéséhez és a legrosszabbak, bajt okozók partnerként való „kezeléséhez”. A Bátorság Köre erre a Vándorútra hívta a szakembereket, gyerekeket, szülőket, a döntéshozásban résztvevőket. A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány szervezésében lezajlott kétnapos találkozó első napján a résztvevők megismerkedhettek egy, a bajban lévő, és ezért bajt okozó gyerekek segítésével foglalkozó pedagógiai módszer pszichológiai és neveléstudományi hátterével. (RAP – Response Ability Pathways; Dr. Larry Brendtro). A RAP módszerről a PRIMA előző számában találtok rövid leírást, összefoglalót. A módszert közelebbről megismerni és használni kívánók számára a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány 2011 márciusában képzést szervez, melyet a módszer oktatására kizárólagosan jogosult trénereink, illetve egy amerikai szakember közösen tartanak. A rendezvény második napján a jelenlévő szakemberek a magatartászavarral kapcsolatos néze-

teiket osztották meg egymással, majd a központi kérdést szem előtt tartva lépéseket, javaslatokat fogalmaztak meg a közelebbi és távolabbi jövőre vonatkozóan. (Hogyan induljunk el közösen a magatartászavarral kapcsolatos szemlélet újraformálásában, egységesítésében?) A következő öt tématerületen tervezünk lépéseket a közeljövőben: 1. A rendszer tagjainak együttműködése A résztvevők egyetértettek abban, hogy szükség van az egyes szakterületeken dolgozók kompetenciáinak tisztázására mind jogi, mind szakmai értelemben. Ezzel meghatározhatóvá válhatna az is, hogy ki lesz az eset gazdája, aki végig ott tud lenni (a szó emberi, jogi, szociális értelmében egyaránt) a gyerek mellett, annak rendszerből való kikerülésig. Ehhez megfelelő lépés lenne egy olyan szakmai műhely beindítása, ahol a gyerekekkel különböző szinten kapcsolatba kerülő szakemberek közösen, egymás problémáit, nehézségeit, megoldási módjait, javaslatait megismerve dolgozhatnak. 2. Iskola szerepe lehetőségei, pedagógus szerepe lehetőségei Mindannyiunk felelőssége, hogy lépéseket tegyünk a pedagógus szakma társadalmi presztízsének helyreállításában. Fontos az is, hogy iskolában dolgozó összes szakember (pedagógus, pszichológus, gyermekvédelmi szakember stb.) közösen, egymás munkáját segítve legyen jelen a gyerekek életében. Az iskolavezetők számára pedig a visszajelzés kultúrájának ismeretét és gyakorlását fogalmaztuk meg fontos kompetenciaként.



A Bátorság Köre avagy a RINGTŐL a KEREKASZTALIG

3. Integrált intézmény – integrált ellátás Az akciótervezés során a résztvevők az integrált ellátás és integrált intézmény létrehozásának lehetőségeit, feltételeit térképezték fel. A kulcs egy olyan intézmény létrehozása, ahol különböző szakterületekről és szakemberektől származó tudás integrálódik egy rendszerbe és meghatározza az átmeneti időre bekerülő gyerekek és fiatalok szakszerű, tudatos és magas színvonalú ellátását illetve a fiatal „normál” iskolába való visszavezetését.

tervezőmunkára, közös gondolkodásra is. A rendszeres találkozások, a közös tudás kialakítása és megőrzése érdekében életre hívunk egy kifejezetten magatartászavarral foglalkozó szakmai műhelyt, mely a témával foglalkozó szakemberek számára nyújt teret a közös gondolkodásra, az egymástól való tanulásra. Szakmai kiadványban mutatjuk be a jelenlegi helyzetet, és egyben kísérletet teszünk a jogi, szakmai kompetenciák egyértelmű tisztázására is.

4. Jó gyakorlatok (best practice) Jöjjön létre egy szakmai műhely vagy fórum az ÉSZM mintájára, ami közös gondolkodási platformot teremt a magatartászavar témakörében Budapesten és vidéken egyaránt. A szakmai műhely alkalmas teret tudna nyújtani a párbeszédre, tapasztalatcserére. Csakúgy, mint az ÉSZM-nél, a műhely vagy fórum sorozatot egy országos konferencia zárná. 5. téma: Kell egy mecénás Konkrét lépésként a 2011. őszi iskolakezdésre egy nagyszabású kampányt terveztünk, melynek középpontjában a magatartászavar áll. Ennek meghatározó pontja lehetne egy nagyszabású koncert szervezése, mely által média visszhangot is kiválthatna az ügy. A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány munkatársai továbbra is elkötelezettek a magatartászavarral kapcsolatos szemlélet újraformálásában. A találkozón felmerült összes feladat, megteendő lépés felvállalása azonban meghaladja erőforrásainkat, némely esetben pedig nem rendelkezünk az előrelépéshez szükséges kompetenciákkal. A konferencia óta eltelt időben számba vettük a lehetséges irányokat, megterveztük a 2011. évi működésünket, és mindezek fényében a következő további lépésekre teszünk ígéretet: A Mindengyerek 2011 Konferencián külön sáv foglalkozik majd a magatartászavarral, ahol 10 különböző workshop keretében találkozhattok új módszerekkel, és lehetőség nyílik további

Megkeressük azokat a lehetőségeket, melyek segítségével szakembereket tudunk felkérni az „integrált intézmény” megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére. A 2011 őszi támogatókat célzó kampány megvalósulása érdekében szervezzük a találkozókat, melyre mindenkit nagyon várunk. Szívesen részt veszünk a pedagógus-szakma presztízsét helyreállítani célzó megmozdulásokban, első lépésként egy pedagógus-nap közeli flashmob tervezésében vállalunk szerepet. Partnereket keresünk egy magatartászavarral foglalkozó facebook profil szerkesztéséhez, moderáláshoz. Amennyiben kedvet, energiát éreztek magatokban arra, hogy velünk dolgozzatok a fent leírtakban, írjatok, telefonáljatok, jelentkezzetek! A tér nyitott, mindannyiunké, hiszen csak közösen juthatunk el a RINGTŐL a KEREKASZTALIG!

10. oldal



11. oldal

Zöldbéka Tanár úr Köszönjük Szekszárdi Júliának a cikket. Karácsonyra megjelenik Leiner Károly Elveszett gyermekek országa című könyve az Underground Kiadó gondozásában (http://www.undergroundkiado.hu/). A Zöldbéka Tanár úr néven is ismert, példakép díjas kollégánk (tanító, testnevelő, gyógypedagógus) elkötelezett művelője az élménypedagógiának is. Most megjelenő könyvében pedagógiai pályafutásáról ír hitelesen, megrendítően. Kedvcsinálóul a Zöld Béka Baráti Kör megalakulásának történetéből közlünk egy izgalmas részletet. „Az első néhány év után kíváncsiságból és

kísérletként elvittem magammal a saját gyerekeimet és barátaikat is egy békás programra. A sajátjaimtól nem tartottam, hiszen meséltem eleget nekik a fogyatékkal élőkről, találkoztak is velük sűrűn – a kíváncsiság a barátaiknak szólt. Az ép értelmű, egészséges gimnazistáknak, szülőknek, nagyszülőknek. Hogyan fogadják el a fogyatékos gyerekeket? Hogyan reagálnak a látványukra, a beszédmódjukra, a viselkedésükben megfigyelhető fogyatékosságokra, furcsaságokra. Mikor először vetődött fel bennem az ötlet, akkor egy érdekes kísérletnek tűnt: Nem a fogyatékkal élőt integrálni az épek közé, hanem fordítva, az épeket a fogyatékosok közé. Fordított integráció, valós integráció, bár bennem az inkluzív pedagógiai elképzelések éltek. Meglepően fogadták, ugyanis nem történt semmi! Ép és fogyatékkal élő a legnagyobb egyetértésben csinálta végig ezt a programot! Semmilyen megjegyzés, atrocitás nem történt a nap folyamán. Eleinte nem nagyon keveredtek, aztán azt vettem észre, hogy az egyik segítőm, egy 23 éves értelmi fogyatékos barátom, az ép gimnazistákkal beszélget. Nagyon kíváncsi lettem, hogy miről. Szégyen, nem szégyen, de megszaporáztam a lépteimet, hogy utolérjem őket. Hallótávolságba kerülve, barátom épp az előző programról mesélt, hogy mennyire izgalmas volt a sziklamászás, hogy a kisebbeknek hogyan tudott segíteni, hogy mennyire jó nap volt. Szinte győzködte őket, hogy legközelebb is jöjjenek velünk. A gimisek meg mesélni kezdtek az ő osztálykirándulásukról neki –

az eredménye többek között az lett, hogy a következő évi programsorozatba be kellett venni a gimisek útját is, mert kis barátom ezt javasolta, és a programokat mindig együtt állítjuk össze az évbúcsúztató pizza-partin. Erre a „legjobb” 10 gyereket tudom meghívni, mert okultam az elmúlt évek partijaiból, amire mindenki meghívást kapott. Amikor kis lakásunkban több mint 50 gyerek jelent meg pizzát sütni, játszani és bulizni, akkor komolyan elgondolkodott a család, hogyan legyen jövőre. Ekkor találtuk ki azt, hogy a legjobb 10 gyereket hívjuk meg. Összeállítjuk a következő éves programot, közben meggyúrjuk együtt a tésztát, ha megkelt, akkor összerakjuk, a sütőbe toljuk és kezdődhet a buli. A fordított integráció bevált és szép lassan kialakult egy közösség, amelynek mindenki tagja lehet – nem számít a nemzetisége, a bőrszíne, a kora, az, hogy fogyatékos vagy sem. Működik. A kísérlet bevált, igazolta mindenkori véleményemet, hogy a gyerekekben nincsenek előítéletek, és ha a szülőknek, a környezetnek mégis sikerül ennek csíráit elültetni benne, akkor megváltoztatható, alakítható. Persze ehhez példaképek kellenek: ezek a gyerekek egymás számára lettek példaképek. Az a fogyatékkal élő gyerek, aki már a második szakmáját tanulja és becsülettel bejár az iskolájába, normálisan viselkedik, az csak példakép lehet a többiek számára. Ezt erősítettem és erősítem a mai napig.” Információk a Zöld Béka Baráti Körről: http:// www.zoldbeka.gportal.hu/ Szekszárdi Júlia



12. oldal

Zöldbéka Tanár úr A hónap gyakorlatai A békákkal (Zöld Béka Baráti Kör – sérüléssel élő és egészséges gyerekek, fiatal felnőttek baráti társasága) minden programunk az élménypedagógia keretében zajlik, hiszen mekkora kihívás volt átkelni a megáradt és valóban morgó Morgó-patakon, sziklát mászni mozgásfogyatékkal élő gyerekekkel, vagy éppenséggel elszállítani a hosszú kötelekkel a labdánkat a Teve-szikla lábától a fekete kökörcsinmezőig! Amire náluk sokkal jobban kell figyelni, hogy értelmi sérülésük vagy mozgássérülésük nehogy a gyakorlatot eleve megoldhatatlanná tegye számukra, vagyis a kihívás valóban megoldható legyen. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy eleve eldöntjük, hogy mire lesznek képesek és mire nem. Szerencsés azonban, ha (különösen a gondolkodást, logikát igénylő feladatoknál) ismerjük a csoport képességeit, összetételét és ennek megfelelően tervezzük a foglalkozást. A következő gyakorlat, nekik játék, sokáig a kedvencük volt:

Köss csomót!

Az én fám

A gyakorlat célja: Együttműködés és kommunikáció

A gyakorlat időtartama: játékosonként 5-10 perc

A gyakorlat időtartama: 30 perc

Kellék: minél hosszabb kötél, de legalább 20 méter; kendő/kendők

Kellék: egy létszámtól függően hosszú, vastagabb kötél (egy főre nagyjából 2 métert kell számítanunk. Minél rövidebb az egy főre eső hossz, annál nehezebb a megoldás!) A gyakorlat: Mindenki egyik kezével megmarkolja a kötelet, amelyet a játék során nem engedhet el. Feladat így csomót kötni a kötélre. Variációk: Ha a résztvevők kevesen vannak (10 főig): a kötélre minden két játékos közé egy csomót kell kötni. Ha a résztvevők sokan vannak: a kötélnek a közepére egy csomót kell kötni. A gyakorlat végén beszéljük meg a játék során átélt, megélt érzéseket – ezeket az értelmi sérüléssel élő gyerekek sokkal intenzívebben élik meg, reakcióik vagy sokkal hevesebbek, vagy sokkal tompábbak, mint egészséges társaiké. Ennek megfelelően a gyakorlatot nagyon jól elő kell készíteni, és kiemelten kell differenciálni a csoport képességeinek megfelelően a kötél hosszában, a nehezítésben (lehet beszélni közben, nem lehet szóban kommunikálni) stb. Mostanában a következő játékkal múlatjuk a legtöbb időt, ami kevésbé élménypedagógia, mint inkább környezeti játék, de a játékot követő megbeszélés során elérhetjük mindazokat a célokat, amelyeket egy hasonló élménypedagógiai gyakorlattal szerettünk volna.

„Én büszke vagyok arra, hogy speciális vagyok!”

A gyakorlat: Amíg a játékosnak a segítőnk beköti a szemét, addig a játékvezető a kötelet, fával sűrűn benőtt területen, végigvezeti úgy, hogy az útba eső fákra rátekeri. A kötél vége a játékos fájára van kötve. A játékos végigjárja az útvonalat a fájáig, közben minden tereptárgyat megtapogat, megpróbálja megjegyezni a neki választott fa boglyait, kérgét, ágait, az odavezető út akadályait stb. Miközben visszaér a kötélen, a játékvezető folyamatosan oldja le a kötéseket, így visszaérve azonnal kezdődhet a móka: megtalálni az „én fám”-at. Variáció: a visszatérő játékos elmeséli az út közben tapasztaltakat társának, akinek szintén bekötöttük a szemét a játék alatt, és neki kell, immár nyitott szemmel, megtalálnia az információk, megfigyelések alapján a fát – vagy együttesen is kereshetik. Jó játékot! Leiner Károly tanító, gyógypedagógus / Zöldbéka tanár úr

„A nagy felfedezések - legyen az selyem vagy gravitáció - véletlenül pottyannak elénk, amikor a fák alatt sétálgatunk.” Jeffrey Eugenides


Angyalok erdeje


13. oldal



14. oldal

Hírek MindenGyerek Konferencia 2011. Levél a MindenGyerek Konferencia szervezőitől! Örömmel tudatjuk, hogy úgy tűnik, a MindenGyerek Barátai segítségével, támogatásával és bíztatásával sikerül úrrá lennünk sok nehézségen, és összeáll a MindenGyerek2011! Ötödik konferenciánkat 2011. március 21-23-án a Budapest IX. kerület, Ferencváros, Mester utca 19. szám alatti Molnár Ferenc Általános Iskolában fogjuk megrendezni. Hagyományainknak megfelelően kezdeményeztük konferenciánk továbbképzési programként való akkreditációját a közművelődés illetve a gyermekjólétiszociális szakemberek, továbbá a pedagógusok továbbképzési rendszereiben. Az eljárások folyamatban vannak, amint értesítést kapunk az eredményekről,közzétesszük. A MindenGyerek több korábbi részvevője jelezte, hogy szeretné a 2011-es részvételi díjat még 2010-es költségvetése terhére befizetni. Ezért előregisztrációs lehetőséget biztosítunk. Azoknak, akik december 22-ig regisztrálva ezt kérik, azonnal kiállítjuk a számlát, és postázás mellett elektronikus formában is megküldjük. Így nekik lehetőségük lesz még 2010-ben átutalni a részvételi díjat. A MindenGyerek ugyanolyan formákban biztosít részvételi lehetőséget, mint eddig, és a díjemelést is a lehető legalacsonyabb szinten tartottuk, ami csak úgy lehetséges, hogy a közreműködők ingyenesen vállalták a munkát, amit ezúton is tisztelettel köszönünk. 

Egyéni részvétel - 12 500 Ft,

 Csoportos részvétel, a díjfizető által megjelölt bármely legfeljebb 4 fő részére - 25 000 Ft. Tehát a díjfizető nem csak saját alkalmazottai részvételét biztosíthatja, hanem partnereiét is, például az együttműködő civil szervezetek munkatársait is meghívhatja, vagy egy gyerekjóléti szolgálat a jelzőrendszere tagjait. 

Nappali tagozatos egyetemisták - ingyenesen

vehetnek részt, amennyiben a lebonyolításban önkéntes feladatokat vállalnak.  Külhoni magyar részvevők - ingyenesen vehetnek részt. Ez természetesen azokra érvényes, akik szülőhelyükön élnek, tanulnak, dolgoznak, és azokra nem, akik Magyarországon dolgoznak. Az itt tanuló külhoni magyarok az egyetemisták kedvezményét vehetik igénybe. A részvevői regisztrációra és minden egyéb kapcsolattartásra a www.mindengyerek.hu szolgál. Ha ennek használatában elakadna, Bányai Bélától kérhet segítséget a +36-30-488-23-33. telefonszámon illetve a [email protected] e-mailcímen. A részvevői regisztráció menete: ha részt kíván venni a MindenGyerek 2011-en, kérjük, regisztráljon a regisztracio.mindengyerek.hu címen, 

megküldjük a számlát a költségviselőnek,

 a részvételi díj befizetése után értesítjük a regisztrálót, hogy csoportos részvétel esetén regisztrálni tudja társait is, akik befizették a részvételi díjat, február 1-től a www.mindengyerek.hu honlapon lefoglalhatják helyeiket a konkrét programelemekre. A MindenGyerek 2011-ben is 10 egymást követő idősávból fog állni, s az egyes idősávokban felkínált elemekből mindenki maga állíthatja össze programját. Mivel az egyes programok részvevői létszámkerete korlátos, minél később regisztrál és fizeti be a részvételi díjat, annál kevesebb program közül választhat.  lehetőség van az egyéni program kiválasztásának módosítására. A MindenGyerek programelemeinek egyeztetése folyamatosan zajlik, a programról a www.mindengyerek.hu honlapon tudósítunk. Korlátozott számban még fogadunk közreműködésre vonatkozó ajánlatokat is a [email protected] emailcímen.



15. oldal

Hírek Téli havas túra az ÉSZM szervezésében Az ÉSZM programsorozatának keretén belül 2011. február 4-6 között, egy izgalmas téli havas túra programra hívjuk. Az Alpok keleti nyúlványának gyönyörű hegyét, a télen-nyáron nem csak a síelők által kedvelt Schneeberget hódítjuk meg! A foglalkozáson biztonságban, közösségben most megjárhatja a gyönyörű szép 2000 méteres fennsíkot. Mind ezáltal jártasságot szerezhet a trekking túra területén ismereteket és tapasztalatot szerezhet a hegyek és az időjárási törvényeinek összefüggéséről. Megpróbálunk hóbivakot építeni, csapatépítő játékok során kihasználjuk a hó-biztos terepet. A túra a saját élmény megszerzésére törekszik, ennek kimenetele a kaland alapú Outdoor programokra jellemzően kockázatos és esetleges. Készüljön arra, hogy a túravezetővel közösen meghozott döntéseknek részese lesz, egyéni fizikai és pszichikai határait esetleg tágítania kell ahhoz, hogy teljesítse a kitűzött célokat. Ha még nem járt magas hegyen télen, akkor itt az idő, hogy biztonságos keretek között csapatban, a közösség támogatása és ereje segítségével gyalogoljon órákon keresztül a havas tájon, hogy megcsodálja a zúzmarás „földön kívüli” tájat és eggyé váljon a hihetetlen csendes természettel! Ajánlott minden természetkedvelő, átlagos fizikai kondícióval rendelkező, kihívást kereső, túraszerető érdeklődőnek! Szállásunk és „alaptáborunk” egy igazi osztrák hangulatú hütte lesz 1200 méter magasságban. A ház felszereltségéről, szolgáltatásairól itt tájékozódhatsz: http://www.edelweisshuette.at/index.html Programterv: Péntek: Beérkezés Megérkezés a Holdfény Ligetbe 15:00, majd onnan közösen indulunk el Losenheimbe (800m), ahol a sípálya parkolójában lehet hagyni az autókat. A biztonságos téli utazás érdekében, többen utazzanak egy autóban, hóláncot és egy kis hólapátot feltétlen tegyél be az autó csomagtartójába! Rendezze felszerelését egy hátizsákba, hiszen a szállás a parkolótól 1 órás sétára van, 1235 m magasságban lévő Edelweisshüttébe, ahol a 2 éjszakát fogunk eltölteni. Szombat: Trekking túra A menedékházban hagyjuk a felesleges ruhákat, eszközeinket és elindulunk a havas trekkingre Wurzengrabenen keresztül a Fischerhüttéhez 2.049 m. (kb 3-4 óra). Itt meg tudunk pihenni a téli menedék szobában, elfogyasztjuk a szendvicsebédünket, és termoszban hozott forró teánkat. Rövid pihenő és a panoráma megcsodálása után következhet a csúcstámadás! Innen már csak egy rövid kapaszkodó a Klosterwappe 2076 méteres csúcsa! Vissza a feljöveteli úton igyekszünk lejutni, hogy még sötétedés előtt „hazaérjünk”. Ha az időjárás és az erőnk engedi akkor a szállás körül fejlámpákkal még hóbivakot is építünk, néhány csapatépítő játékkal (és egykét jagermaister-rel) levezetjük a túra fáradalmait. (Napi túra ideje: 6-8 óra) Vasárnap: Reggeli után lemegyünk az autókhoz, és akinek ideje engedi, még egy rövid sétával megnézheti a közeli meseszép vízesést. (2-3 órás túra) Útközben lehetőség nyílik egy valódi smarni ebédre is egy öreg, fából készült osztrák fogadóban. Kora délután el tudsz indulni hazafelé és így vasárnap estére otthonában lehet mindenki. (Szombathely kb. 2 óra, Budapest kb. 4 óra autóútra van) Aki szeretne és ideje engedi fakultatív még itt a síelést is kipróbálhatja vasárnap délután.

Gyakorlati tanácsok, és szervezői kérések a következők, melyeket kérjük, tartson be, annak érdekében, hogy felkészült legyen, és ne sodorja magát vagy másokat megoldhatatlan helyzetekbe. Álljon először itt azoknak a felszereléseknek a listája, amivel mindenképpen rendelkeznie kell, hogy meg tudjon felelni a hegy és az időjárás kihívásainak! (Nem feltétlen kell megvenni, kölcsön is kérheted ezeket….) Vízhatlan bakancs, kamásli (amely megakadályozza, hogy a hó a bakancsba kerüljön), 50-70 literes hátizsák, hálózsák, esőnek, szélnek, hónak ideig- óráig ellenálló kabát, sínadrág, vagy túranadrág, sapka (vagy sí maszk), kesztyű (legjobb a síkesztyű, de mindenképpen hozz cserekesztyűt is), napszemüveg (szeles időben praktikus a sí szemüveg), 0,5-1,5 literes termosz (nem kulacs vagy palack), aláöltözet, ha nagyon mínuszok lesznek. Egyéb javasolt öltözet és eszközök a következők: Polár pulóver vagy mellény, kulacs,(a túra során csak a házban van vízvételi lehetőség) bicska, fejlámpa/zseblámpa, síbot vagy túrabot, esetleg hótalp, fényvédő krém. Házi pálinkát most is csak laposüvegben hozzon! A túra teljesítéséhez elégséges lesz az általános erőnlét és kondíció. Amennyiben mozgásszervi sérüléssel nem rendelkezik, úgy a kitartásával és a társai támogatásával teljesíteni tudja a gyalogtúrát! Program díja: Szállás, reggelivel, 2 éjszakára, és a szombati vacsora: 18.000.-HUF/fő (Az ár nem tartalmazza a további étkezéseket, és az utazás költségeit illetve a biztosítást!) A programra a jelentkezéseket érkezési sorrendben tudjuk elfogadni maximum 18 főig! Tipp1: A hűttében meleg étkezésre van lehetőség kb. 10,-EUR/ adag, az útra szendvicsebédet javasolunk. Tipp2: Érdemes balesetbiztosítást kötni 2 napra. Tipp3: Amennyiben van érvényes ÖAW turistakártyád hozd magaddal, mert szállásod költségeit csökkentheted, ha rendelkezik kártyával,kérem azt előre jelezze. A részvételi díjat egy összegben a jelentkezési lap visszaigazolásáig, legkésőbb 2010.január 15-ig, az alábbi számlaszámra várjuk. Raiffeisen bank:12094507-00100882-00100002 A programot összeállította és vezeti: Kozma Tamás élmény és kalandpedagógiai tréner Regisztrálni Kovács Ibolya e-mail címére küldött jelentkezési lappal lehet! [email protected] További információt Ibolyától kaphatsz a 30-520 44 55 telefonszámon.

Szeretettel várunk mindenkit!



16. oldal

Képzéseink

Képzéseinkről bővebb információt a 06 (1) 785 4242 - es telefonszámon kaphat vagy írjon nekünk a [email protected] e-mail címre.

Tanítani a taníthatatlant Bevezetés az élménypedagógiába A konyv megvásárolháto szemelyesen áz álápítvány irodájábán á 1133 Budápest, Thurzo u. 9/b címen, vágy megrendelheto postán á 1142 Budápest, Alsoor u. 9/b címen, telefonon á +36 (1) 785-4242 számon, vágy elektronikus uton á [email protected] e-máil címen. A konyv árá: 5550 Ft (áz ár 25% AFA-t tártálmáz) www.pressleyridge.org/mágyárország



17. oldal

Tallózó

http://www.youtube.com/watch?v=eOjpOsj9eB8&feature=related

Élménypedagógiai eszköz és játékajánló Játssz te is az ejtőernyővel! http://www.youthwork-practice.com/games/parachute-games.html

Játékok, eszközök tréningre, foglalkozásokra: http://www.mtalearning.com/experiential-learning-packages/mta-trainingpackages.html http://www.experientialeducator.com/Products/corner_market.htm

Outdoor játékok: http://www.egadideas.com/index.php?view=search&categoryID=15

Már most gondolkodhatsz a jövő nyáron! A Bátor Tábor Alapítvány komplex terápiás rekreációs programokat kínál daganatos és más krónikus betegséggel élő gyerekek és családjaik részére. A tábor egy vadonatúj, világszínvonalú magas- és alacsony kötélpályával rendelkezik. A pálya nyári üzemeltetéséhez önkénteseket keresnek 1-1 turnusra, akik komplex, ingyenes képzésben részesülnek. Érdekel, hogy hogyan kell egy magas kötélpályát üzemeltetni? Életre szóló élményeket szeretnél szerezni és adni igazán különleges gyerekeknek? Akkor a Bátor Tábor a neked való hely! www.batortabor.hu

A Bátor Tábor egy 14 éves szemével: http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/257-szasza-es-bator-tabor.html Nemzetközi élmények: http://feszekalj.blogspot.com/2010/08/bator-tabor-belulrol-egy-kedves-baratno.html www.batortabor.hu



Élménypedagógiai Szakmai Műhely programjai

18. oldal



19. oldal

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, mvnkádé, és a szereteté csvpán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje. Wass Alberu

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új évet kíván Mindenkinek a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány csapata!

A PRIMA élménypedagógiai hírlevelet a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány adja ki.

Kik vagyunk? Mik vagyunk? Non-profit szervezet vagyunk, 2005 óta működünk Magyarországon. Hivatásunk és munkánk célja a problémás viselkedésű gyerekek és fiatalok beilleszkedésének és teljesítményének javítása.

Központi iroda címe:

1133 Budapest Thurzó u. 9/b II. em. 3.

Ehhez alternatív nevelési módszert alkalmazunk.

Tel: +36 1 785 4242 Fax: +36 1 785 4242 E-mail: [email protected]

Módszereinkről képzést és tanácsadást is tartunk.

Dolgozunk a családokkal, az iskolával és a kortárscsoporttal.

Használjuk és népszerűsítjük az élménypedagógiát Magyarországon. Roma programokat is szervezünk.

www.pressleyridge.org/magyarorszag

Felelős kiadó:

Szeretjük a kihívásokat és szeretjük, ha a körülöttünk lévők örömmel végzik a munkájukat.

Gruber Andrea Pressley Ridge Magyarország Alapítvány 1142 Budapest, Alsóőr u. 9/b.

Szerkesztő:

Szűcs Kata

Olvasószerkesztő:

Kovács Dominika

Szerzőink:

Bodnár Piroska, Honti Mária, Szekszárdi Júlia, Leiner Károly, Pressley Ridge Magyarország Alapítvány

Fotók:

Szűcs Kata, Ódor Dóri

Minden jog fenntartva. ©

Beköszöntő. Beköszöntő 1. mely a Sült gesztenye kalandpedagógiai. Interjú Skaliczky Dáviddal UBUNTU a cirkusz Kicsiben a világ

Recommend Documents