Ardere et lucere! Lángolj és világíts! „A hit világossága: így nevezi az Egyház hagyománya azt a nagy ajándékot, amelyet Jézus hozott el, aki János evangéliumában így mutatkozott be: „Én világosságból jöttem e világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.(Jn. 12, 46).” Szent Pál is így fejezi ki magát: „Isten ugyanis, aki azt mondotta: „A sötétségből támadjon világosság, a mi szívünket is megvilágosította” (II. Kor 4,6).” (Ferenc pápa: Lumen Fidei) Krisztus, a Világ Világossága legyen Karácsonyunk igazi fénye és az Új Évben is szívünk ereje! Székesfehérvár, 2013. Ciszterci Nagyboldogasszony Egyházközség
Beharangozó: "A lelkek fagyos világában tavaszról énekel az Egyház” A kedves Olvasó plébániai újságunk karácsonyi számát tartja kezében, melyet engedjék meg, hogy egy emlékezéssel és Brenner János karácsonyi gondolataival vezessek be. 1957 december 14-ről 15-re virradó éjjele. Brenner János rábakethelyi káplánt, nyakában az oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték. December hónapban, halála időpontjának kapcsán is tiszteleghetünk emléke előtt. 1950-ben jelentkezett a Ciszterci Rendbe, beöltözésekor kapta az Anasztáz nevet. Azonban a rend feloszlatása miatt nem élhette a nyugodt, Istennek szentelt életet. A légkör, a kor, amelyben élt, az egyik legsötétebb szakasza a közelmúltnak. Mégis:„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28) - Brenner János újmisés jelmondata papi életének vezérgondolata volt. Ezzel a lelkülettel élt és halt Krisztusért és a rábízottakért. A magyar Tarzíciusz ránk maradt néhány írása, szentbeszéde gyertyaként világíthat előttünk ma is. Elgondolkoztató a vértanúság, az életút, és a megmaradt írások, emlékfoszlányok is. Vajon a mi jelenlegi korunk, az idézőjelben vett szabadságunk nem eredményez-e legalább ugyanekkora sötétséget, ha nem nagyobbat? Karácsony napja, az ünneplés, nem valami szentimentalizmus, hangulati és érzelmi ellágyulás, hanem nagyon erős emlékező szeretet arra, hogy Krisztus megszületett értünk. Ha Őt a kellő alázattal várjuk, s hagyjuk, hogy felmelegítse a lelkünket, akkor a sötétség ellenére, dacolva az árral, a szeretetet tudjuk életünk útján lámpásként magunk elé helyezni. Hátborzongató aktualitással, Brenner János a következőket írja, 1955 karácsonyán: „A világban még ma is dideregnek a lelkek. Ezt nem enyhíti az ajándékozás és az ajándékozás láza sem. A világ nem tud élni. A történelem egyik legkritikusabb idejét éli. A válságok általános jelenségekké váltak. Minden válságba jutott: az egyén, a közösség, az ipar, a mezőgazdaság. De a legnagyobb krízis a lelkek gyökértelensége. Az emberiség elveszítette otthonát. Ezer úton módon próbálnak otthont építeni maguk köré az emberek. Minden pusztán emberi erőlködés azonban
hiábavaló, és mégsem kell Krisztus. És Krisztus hívő közössége imádva borul le e napon egy kicsike jászol előtt. Mindenkit ide akar hozni, hogy az angyal által hirdetett béke lakozzék a szívekben. A világ szemében valóban őrültség e problémák között egy csecsemő előtt térdelve tölteni az időt. Infantilizmus, férfiatlan, gyáva menekülés a nehézségek elől. És Krisztus közössége, az Egyház vidám lélekkel térdel a Megváltó ragyogó bölcsője körül. Az Egyház élni tud. Tudja, hogy igazában minden emberi probléma itt találja megoldását. A lelkek fagyos világában tavaszról énekel az Egyház. A jászolban fekvő Kisded tanítja rá. Tudja az Egyház, hogy Isten Fia nem azért jött, hogy kiszolgálják, hanem, hogy mindenkinek a szolgája legyen. Nem neki van itt szüksége imádásunkra, hanem nekünk van arra szükségünk, hogy Betlehem titokzatos éjjelének csendjében leboruljunk előtte. Mert a barlangban uralkodó csendben vehetjük észre azt a fényt, mely a jászolból árad. Az Egyház tanít. Megtanítja azt a nagy szeretetet, mely közénk hozta Isten egyszülött Fiát. Megértjük, hogy az ember és ember közötti problémák megoldása csak Isten Fiának szeretete lehet. Ez az igazi szeretet, amely önzetlen, nem a maga javát keresi, lelkeket nyit meg, és kapcsol szorosan össze. Az önzés terméktelenségéből, hidegéből kisegít, feloldja, felmelegíti a magányos egyedüllétet együttlétté. Közösségbe kapcsol, de ugyanakkor egyénné lesz. Így értjük meg, hogy Jézus megtestesülésének az a teljes értelme, ha testet ölt bennünk. Vagyis, ha az a szeretet, mely őt a földre hozta, kigyullad a mi alázatos szívünkben is. Az Istenfia azért jött, hogy emberek legyünk. S íme, csak úgy tudunk emberré lenni, ha megistenülünk. Ha egyre jobban az ő vonásai rajzolódnak ki egyéniségünkben, szegénysége, alázata.”1 Szívből kívánom, hogy az ünneplés ebben az alázatosságban, odaadásban, szeretetben teljen! Az újság szerkesztője: Zalka Dóra
1
forrás: Császár István- Soós Attila: Magyar Tarzíciusz, Brenner János Emlékhely és Alapítvány, 2003, 174-175. old.
1 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
A Szent Család vasárnapja és családjaink hétköznapi élete Brückner Ákos Előd O.Cist. plébános atya írása 1. Korunk talán egyik legnagyobb ajándéka a II. Vatikáni Zsinat és különösen is II. János Pál pápa családok iránti teológiai empátiája és ennek nyomán a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1999. Karácsonyi Körlevelének (A boldogabb családokért!) 96. pontja.: „A családnak maga a Szentháromság a mintaképe. A Szentháromság már az emberi személy titkában tükröződik: az ember is úgy szeretne egy lenni azzal, akit szeret, hogy közben nem akarja elveszíteni önmagát. A Szentháromság személyeinek lényege ugyanis, az egymásnak mindent átadó szeretet, amelyben nem veszítik el önmagukat, hanem éppen ez a létük. A házasfelek: a férfi és a nő közötti egységet a Fiú által az Atyától belénk árasztott Szentlélek valósítja meg. Őáltala lesznek a szülők a Teremtő társai az élet továbbadásában, a gyermekük világrahozatalában. Hisszük tehát, hogy a házasság a Szentháromságnak sajátos földi képmásává válhat, amelyben a felek, a teljes átadás és a teljes befogadás készségével fordulnak egymás felé. Ebben nem vesztik el személyiségüket, hanem ellenkezőleg: megtalálják kiteljesedett emberségüket.” Közismert, hogy már a barokk kori Murillo ezt úgy képezte le, hogy két „Szent Családot” festett meg: az Atya, a Fiú és a Szentlélek közösségét tükrözte József, Mária és Jézus családjára. Persze, ebben a törekvésben ott van a hitünk misztériumok iránti érzékenysége. 2. Na és ilyen felkínált erőtérhez hogy viszonylik a házasságok tömeges szétesése (ritkábban még a mi köreinkben is)? Hogy van az, hogy egy-két év múlva (persze általában több év együttélés után) fiataljaink egy része elválik az ünnepélyes házasságkötés után? Miért olyan hangos a lépcsőház a nemcsak teológiailag, de lélektanilag is durván ellentmondó veszekedésektől, köteléklazításoktól? Hogy lehet, hogy a gyerekek (egész különösen a válási árvák), de még a jól nevelő családokban is, nem mindig érzik otthon magukat, illetve más esetben identitáshiányban szenvednek és ezért igen befolyásolhatóak? 3. Hadd kínáljunk föl néhány olyan szempontot, ami esetleg lelkiismeretet zaklat, de lehet, hogy felszabadít, ami azt ígéri, hogy Isten országában nincs lehetetlen helyzet. - Ismerjük és jó esetben nemcsak ismerjük hanem vállaljuk is a szeretet öt nyelvéről szóló felsorolást. - Melyik áll leginkább a férjre, a feleségre? - Miben fejlődtünk ezen a téren 2013-ban a házas kapcsolatunk javára? - Van –e mélyen hívő vallásos családi körünk, amelybe rendszeresen, legalább havonta egyszer eljárunk és annak életében részt veszünk - Megtettük-e, megtesszük-e azt, hogyha valami kicsit
ferdén megy, elszürkült, zsémbessé vált kapcsolatunkban, akkor fölkeresünk egy reális látású, Krisztus szerint gondolkodó, felénk jóindulatú szakembert, papot, lelki vezetőt? - Vigyázunk-e arra, hogy személyes ellentmondásaink ne üszkösödjenek el, ne húzzuk végletekig az idegzeti, érzelmi feszültségeket, hanem időben keressünk orvoslást az Úrnál és az Ő embereinél bátor alázattal és bizalom teli reménnyel? - Van-e bátorságunk és egy csöpp időnk arra, hogy a nagyon gazdag, egészen mai, igen jó valóságérzékű irodalomból valamit elkérjünk, elolvassunk, közösen egymás közt megbeszéljünk? Csak a hitel kedvéért a közelmúltban egy plébániai családkörben egy ilyen kiragadott könyvet beszéltek meg a résztvevők vagy másfél óra hosszat, arról, hogy mit kell tudni a feleség természetéről. - A „Fire Proof” , vagyis szó szerint: „Tűzpróba” című videó és a benne felkínált 40 napos hívő eljárás már nem egy házaspárnak segített, mert a jó videó valóban jó. El ne felejtsük hogy mindezek elé való az a bátor és kitartó próbálkozásunk, hogy Urunk elé vigyük szívünk-lelkünk gondjait, reményeit, hiszen Istennel mindent meg lehet és meg kell beszélni. - Hatalmas lelki erőt kíván, de túláradóan áldott lehet, ha férj-feleség ill. szülők és gyerekek együtt könyörögnek az Úrhoz lelkük békéjéért ill. kapcsolatuk gyógyulásáért. - Kérhetjük persze barátaink, szíves rokonaink közbenjáró imáit, áldozatait is. - Végül, nem árt, ha rádöbbenünk, hogy milyen tényezők rontják életünket akár az ateizált közgondolkodás, médiacsalogatások, lépcsőházi pletykák irányából, de lehet, hogy az agyondolgozás, mindig rohanás, a nagyon anyagias törekvések alakítanak ki olyan erőteret, amiben már alig lehet élni, egyedül is, hát még másokkal közösségben. Áldja meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek azokat, akik ezeket a szempontokat elolvassák, átelmélkedik, lépéseket tesznek önmaguk, családjuk, nemzetünk és az Egyházunk javára, sorsunk jobbra fordulásával. Jézus, Mária, József Szent Családja számunkra nemcsak jó példa, hanem hatalmas erőforrás is. Leszállt hozzánk a békesség gondolata, hogy megvalósítsa a békét. „Az Ige testté lett, és már közöttünk élt. (Jn. 1, 14).” Valóban a szívünkben él a hit által, ott van emlékezetünkben, ott él a gondolatunkban, és leszáll egészen a képzeletünkig. Régen mit is gondolhatott Istenről az ember, ha ugyan bálványt nem tákolt a szívében?Hiszen ő felfoghatatlan volt, megközelíthetetlen és láthatatlan, elgondolni sem lehetett. Most pedig azt akarja, hogy felfogható, látható és elgondolható legyen. Azt kérdezed miként lehetséges mindez? Gondolj arra, aki a jászolban feküdt, és a Szűz ölén pihent. Kövesd őt a hegyre, ahol prédikált; az éjszakába, amelyet imádkozva átvirrasztott. Szemléld őt a kereszten függve, a haláltól elsápadtan, de amint szabad a halottak között, és parancsoló az alvilágban. Vagy amint harmadnapra feltámad és győzelme jeleként mutatja apostolainak a szegek helyét, és végül szemük láttára fölemelkedik az ég rejtekébe. /Szent Bernát atyánk beszédéből/
2 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
Családi körben A házasok Tízparancsolata 1. Légy nyitott és fejlődőképes!A házasság nem révbe érkezés, nem végcél- tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal. 2.Fogadd el házastársad másságát! Ne ámítsd magad, hogy te majd megváltoztatod házastársad egyik vagy másik tulajdonságát! – ne akard őt saját hasonlatosságodra formálni! Ez még egy embernek sem sikerült! 3. A MÁSIKAT akarod boldoggá tenni, ne a saját boldogságodat hajszold! -„Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért” -„Szeretlek, mert vagy, mert ilyen vagy. Elfogadlak és vállallak minden pozitív és negatív tulajdonságoddal együtt, egy egész életre.” -Ajándékozd neki az igazi boldogság minden forrását: teljes figyelmedet ( a legfontosabb ember az életedben), az idődet. 4. Magaddal szemben a szigorúság, társadd0al szemben engedékenység! Ne várj mindent tőle (se a házimunkában, se lelkiekben) 5. Házastársadat a sorban senki és semmi meg nem előzheti. Mindig, mindenben ő legyen az első- sem a gyerekek, sem a szülők, sem a munka, sem a karrier… Amikor valaki házasságot köt, el kel vágni – és tudni kell elvágni a szülőkhöz kötődő szálakat. 6. Legyen rugalmasan kialakítva a felelősség-megosztás! Ki-ki képességei és tehetsége szerint végezze a családban előkerülő tennivalókat, és eszerint tartozzon ezért felelősséggel.
7. Legyen nyitott a család mások fele is! A legtöbb házaspár összeborul, mint a káposztalevél. Ez nem egészséges, elszigetelődéshez, belterjes problémafelhalmozódáshoz vezethet. Legyetek keresztény család és vigyétek el másokhoz is az örömhírt. 8. Tiszteld az életet: fogadd örömmel a gyermekáldást! Mondj igent az életre, Isten is igent mondott Rád. Ahol a leendő szülők igaz szeretettel szeretik egymást és Istent, és letették életüket, jövőjüket Isten kezébe, ott sok minden másanyagi, munkaügyi, szabadidős, hobbi stb. – eltörpül. „Ami szükséges azt megadja az Úr” - A testi szeretet Isten ajándéka számotokra. Gondoltál már arra, hogy megköszönd? 9. Ne feledd dicsérni a társadat! Ez a szeretet az együttlét örömének a kifejezése. ne érjen véget az udvarlás az esküvővel. Végy feleségednek időnként egy-egy szál virágot, készíts néha férjednek gyertyafényes vacsorát- csak az ő kedvéért. Nem elég egyszer elmondani, hogy Szeretlek. Minden nap ennek ezer jelét kell adni, és nem árt újra és újra elmondani. Ne mondd, hogy úgyis tudja, mert nem tudni akarja, hanem nap mint nap tapasztalni. 10. Legyen ünnep és lazítás is beletervezve- kettesben! „Az Úr napját szenteld meg!” A vasárnap nem arra való, hogy a férj túlórákat, fusi munkákat végezzen vagy a feleség egész nap süssön-főzzön, és a héten elmaradt házimunkát megcsinálja. Miből akarsz adni, ha nincs miből töltekezni?Pár óra békességben, egy kellemes séta a természetben- felüdít egész hétre!
Feleségeknek 1. Akkor is mosolyogjanak, ha férjük nagyon unalmas! 2.Mindig mutassanak érdeklődést férjük munkája és tervei iránt! 3. Soha ne hagyják felelet nélkül a házbeliek egyetlen kérdését sem! 4. Szeretettel fogadják férjük és gyermekük barátait! 5. Elismeréssel nyilatkozzanak férjükről gyermekeik előtt, soha ne bírálják Őket mások füle hallatára! 6. Férjüknek házkörüli munkáját mindig értékeljék! 7. Férjüket minél többször apró figyelmességekkel örvendeztessék! 8. Férjük rokonait olyan szívesen fogadják, mint sajátjaikat! 9. Szívesen főzzék férjük kedvenc ételét! 10. Ne feledkezzenek meg a szomszédságban levő betegeskedő öregekről! 11.Az apróbb nézeteltéréseket ne sokáig tartsák számon! 12. Akármennyire fáradtak, ne panaszkodjanak kimerültségről! Férjeknek 1. Akkor is maradjanak otthon, ha nagyon vonzza őket a baráti kör 2.Érdeklődjenek gyermekeik nevelkedéséről édesanyjuknál, kérdezzék ki az iskolába járókat, ügyeljenek vallási életükre! 3. Szívesen menjenek piacra és boltba feleségükkel, vagy helyette! 4. Ne felejtkezzenek meg feleségük születés- és névnapjáról, házassági évfordulójukról! 5. Ha az ebéd jó, dicsérjék meg, ha sós, bölcsen hallgassanak! 6. Feleségük kézi munkáját értékeljék és méltányolják dicsérjék meg! 7. Ne csináljanak sohasem tréfát feleségük rovására! 8. Ne feledkezzenek meg családjuknál szegényebb rokonokról! 9. A másoktól kapott segítséget, szolgálatot, figyelmességet mindig nyilvánosan köszönjék meg, elsősorban feleségüknek, de a házon kívülieknek is, különösen anyósuknak,apósuknak! 10. Magukon lehetőség szerint uralkodjanak! 11. Gondoskodjanak feleségük pihenéséről! /Suenens belga bíboros tanácsai a házastársi boldogság megvalósítására/
3 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
Emmanuel Ottó Atya karácsonyi üzenete Emmanuel velünk az Isten. Egyik leggyakoribb szava a karácsonyi liturgiának. Szent Pál a Tituszhoz írt levélben mégis arra figyelmeztet: szakítsunk az istentelenséggel és a földi vágyakkal. Ez az igazi lényeg, mert attól, hogy valaki nem istentelen, még nem biztos, hogy vele az Isten, illetve, hogy ő Istennel él. Ahhoz többet kell szakítani a földi vágyakkal. Mert a második isteni személy hiába jön közénk a földre, ha nem vesszük észre, mert szemünk és eszünk a földi ajándékokon és kívánságokon jár. Amíg jövőnket, sőt jelenünket is Isten nélkül tervezzük, nem vagyunk istenellenesek, de nincs is velünk az Isten, nem lehet szó Emmanuel-ről. Erre áll szent János prológusának megállapítása övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Talán veszélyesebb, mint az istenellenes. Ő tudomásul veszi létét, hiszen harcol ellene. Ismeri, egyszer talán megismeri. De az istennélküli számára nem létezik, hogyan ismerné meg? A szentírás hirdeti Emmanuel velünk az Isten, de életünk alapján elmondhatja Isten, hogy Velem az ember?
Csanád Béla: Megszületik Jézus, mély csöndben várni Rád mily nagyszerű várakozás! Köröskörül a táli fák, s a világ csupa ragyogás. a Titok zeng, mely eljövendő: Megszületik a Messiás! De hiszen eljött! S újra eljő? Igen, hozzánk jő, újra Ő. Mibennünk kell, hogy megszülessék, Úr Jézus, lelkünk élete. Széna-szalmánál jobban esnék neki szívünknek melege. Lakást venni bennünk szeretne a Kegyelem, a Szeretet, hogy számunkra is megszerezze a boldog örök életet.
Újévnapi sütemény (Egész évre szóló hatása van) Hozzávalók: 1 kg jó meleg szeretet 1 kg bátorság 3 dl szorgalom 1 dl jóság A szeretetet szitáld ét a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele! Az egészet gyúrd össze 1 tojásnyi kedvességgel és takard le tiszta jó kedvvel. Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzével. Szórd meg asszonyi kacagással és tegyél rá pár csepp megfontolást! Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen, mint ahányan az asztalt körülülitek, hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul! Bízd Újra Életed Krisztusra!
Kerekes Károly O. Cist.: Karácsonyi vágy Jó lenne újra gyermekké lenni, Menyből az angyalt úgy énekelni: az eget a földdel egybeölelni. Jó lenne hóban utat seperni, lámpással kézben templomba menni: remélni, hinni, egymást szeretni. Mise után a sírokhoz menni, szeretteinknek szépen köszönni: „Boldog karácsonyt,” – s keresztet vetni. Majd hazatérve csöpp mézet enni, „édes” Jézusról így emlékezni: Karácsony titkát sosem feledni! Legyen dicsőség mennyben Istennek, béke csak így lesz földön embernek: barát s ellenség egymásra lelnek, Jézusban mind-mind újjászületnek, háborút többé sosem viselnek, a szent Karácsonykor így övendeznek: Köszönjük, Jézus, Gyermekségednek, Szűz Máriának és Szent Józsefnek, hű pásztoroknak, angyalseregnek. Mit a próféták jós-szava jelzett, Karácsony-éjjel sorra betellett, Áldott az Isten, üdv Betlehemnek! Testvér, merj lenni te is ma gyermek, boldogok, akik hisznek, szeretnek, s örök Karácsonyban reménykednek; Hol egek-földek így örvendeznek: Örök dicsőség mennyben Istennek, s békesség földön minden embernek! Bp. 1990. dec. 24.
4 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
A jó szón kívül valami, valaki- „olyankor, akkor!” Jó negyven éve történt, pappá szentelésem előtt pár hónappal, közvetlenül a végső döntés meghozatala előtt. Szép klasszikafilológus jövőről álmodoztam én akkor. Merényi Engelbert rendtársunk négy-öt éves papként a fronton szolgált. Rövid otthoni szabadsága közben benézett tanulmányi házunkba, a Bernardiumba. Akik éppen otthon voltunk, ámulva ittuk szavait. Egy történetére élesen emlékszem, ami alighanem halálomig egyik legdöntőbb hitélményem marad rajta keresztül nekem is. Igyekszem szavait pontosan visszaidézni: „Borzalmas veszteségekkel járó ütközet után szinte kábultan teszem zubbonyom zsebébe az Oltáriszentséget rejtő kis tasakomat, s indulok a hasonlóan kábult szanitécekkel. A nemkatolikus lelkész kollega, igazán testi-lelki jóbarát, mintegy mindnyájunk tehetetlenségét megjelenítve odaszól: „Jó neked, te a jó szón kívül mást is vihetsz ilyenkor!” Szíven ütött: én mást is viszek- ilyenkor.. Valami mást, vagy Valaki mást? Azt hiszem, akkor még nem fogtam fel egészen. Az elesettek között alig találtunk élő sebesültet. Szétroncsolt testek mindenfelé. Az egyik még él, bár a repesz-szilánkok széttépték egész altestét. Fiatal fiú, alig lehet húsz éves. Rám néz. Észreveszi parolinomon a keresztet, kezemben a kis burzát az Oltáriszentséggel. Megszólal: „Mindig szerettem… Tudtam, hogy eljön!” Egy pillanatig azt gondoltam, hogy rám érti: eljövök őt megvigasztalni, segíteni, amit lehet. De belém hasított az igazság, amit addig csak elméleti hittételként vallottam: ez a szentség nemcsak valami, hanem Valaki, aki biztosan eljön hozzám is, „olyankor” és főként „akkor!” Suttogásából még csak annyit tudtam kivenni „elsőpéntek…” Csorgott a szeméből a könny, több szóra már nem volt ereje. Mutattam neki a szentséget: Akarja? Le tudja nyelni? Mohón intett a szemével. Feloldoztam, megáldoztattam. Talán egy percet élt még. Nem tudom mit éreztem akkor, csak olyasmit, amilyet akkor még soha. Az egyik szanitéc emelt fel. Nem kérdezte, hogy mi bajom. Úgy látszik őt is megérintette valami (vagy Valaki?) – Napokig hatása alatt voltam, és még ma sem tudom felejteni. Különösen, ha misézem, áldoztatok, vagy egyáltalán…” Itt viszont Engelbertünk szava akadt el. Kínos csend után valaki más témát vetett fel, de a jótékony nyomottság megmaradt bennünk, akik ott voltunk akkor. Bennem-és ezt az Úristen nagy kegyelmének tartom- ma is él. És hiszem, hogy az a melegszívű jótestvérünk, aki ezzel az élménnyel megajándékozott, földi életének keresztútján „olyankor” is (börtönében) és „akkor” is (halála óráján) erőt merített ebből a valamiből, illetve Valakiből. Megvallom, földi életében én elmulasztottam ezt az élményt neki megköszönni. Halála óta, egyre többször és egyre hálásabb szívvel teszem. Kerekes Károly O. Cist.
Az első templom Unott, szürke, esős nap. Ilyenkor az egész város olyan, mintha egy paplan fedné el. Kinézek az ablakon és nem látom a hidat, a Duna túlpartját. Lassan cihelődöm,
felhörpintem az utolsó korty teát, bámulva az ablaktábla mögött szitáló, sűrűsödő semmit. Komótosan elpakolom a ceruzát, könyveket. Mindjárt karácsony és mégis: semmi nem emlékeztet most a karácsonyra. Zárthelyik, vizsgák, jegyzőkönyvek. A munkahelyen mindenki kapkod, mindjárt év vége. Ijesztő - hol van ebben az egészben a karácsony? „Mit zord erkölcs szétszabott…” Nem várok sokat a mai estétől. Azért mégis nekilódulok. A dideregő emberfürtszigeten, topogva várom a villamost. Leszállok a Körtéren és türelmetlenül kétszer is megnyomom a rendház csengőjét. Kettesével szedem a fokokat, kicsit ijedten hunyorgok a terem fülledt lámpafényében. Nincs ülőhely. Elkéstem. Halkan hallom csak a mesét, s idő kell, mire tudatomig hatolnak a szavak, mondatokká forrnak össze és képekké formálódnak. Egyszer élt két testvér, egymás mellett, egy dombon. Mindkettőjüknek saját földje volt, de a szérűn közösen osztoztak. Minden évben aratáskor összegyűjtötték a termést, és egyenlően felosztották maguk között, ezután az új magokat elosztották a földjükön. Az idősebb testvérnek nem volt családja, a másik családos volt. Egyik éjjelen, amikor már túl voltak az aratáson, egyenlően megosztoztak mindenen, úgy, ahogyan eddig is, ki-ki hazatért a saját otthonába. Az idősebb testvérnek eszébe jutottak a pajtában sorakozó gabonás zsákok és így gondolkodott: -Nekem elegendő annyi gabona, amiből élelmet vehetek magamnak, de szegény öcsémnek sok szájat kell etetnie. Neki nagyobb szüksége van a pénzre, mint nekem. Elhatározta, hogy mialatt alszanak, átcsempészi hozzájuk a többletet. Kiment a pajtába és elkezdte a hátára pakolni a zsákokat. Ezalatt az öccse sem tudott elaludni, folyton csak a bátyja járt az eszében: -Nekem feleségem van és gyermekeim, akik gondoskodnak rólam, ha bármi történik velem. Ám, ha szegény bátyámat valami baj éri, neki fizetnie kell azért, hogy gondját viseljék. Nagyobb szüksége van a pénzre mint nekem. Kiment hát a magtárba és addig pakolta a hátára a zsákokat, míg már rogyadoztak a lábai a teher alatt. Akkor lassan elindult a dombtetőre, a bátyja háza felé. Nem is nézett fel. A holdfény beragyogta a völgyet. A dombról egy másik, zsákokkal megrakodott ember közeledett. Ahogy egy vonalba értek, a holdfény megvilágította a két testvért. Abban a pillanatban mindketten eldobálták a zsákokat és futottak egymás felé, majd sírva összeölelkeztek. Olyan volt a völgy, mintha egy angyal szállt volna el felettük. A Jóisten lenézett rájuk és mosolyogva így szólt: -Ez az a hely, ahol felépítem az első templomot. Ebbe a meghitt csendbe nem illik a taps. A szívünk tapsol belül, amikor a rendház folyosón a falikarok félhomálya alatt még néhány kedves szót váltunk egymással. Aztán mi kollégisták együtt indulunk haza. Szinte drukkolok a villamosnak, hogy most ne jöjjön olyan hamar. El kell merülni ebben a pillanatban és várni, hogy a pohár aljáról szép lassan felkússzanak a kis buborékok. Mindenki szívében egy kis láng kél, szétárad a melegség. A szeretet érintésétől hirtelen színesek lesznek az esőcseppek, s a
5 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
villamos halk zümmögése mögül lassan előmerészkednek a mi meséink is. Legvégül is mindenki lelkéből égető szomjúság beszél. Jézus után. Ez a célállomás. Itt leszállunk. „Gyúlj ki égi szikra lángja...” Szívünkben most már dobogni kezd a szent várakozás, öröm. A kollégiumba érve lábaim gépiesen visznek a kápolna felé. Sötét csend, a Vesperás már régen elmúlt. Halkan kimondom mégis a feszületre nézve. „Magasztalja lelkem az urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben” Építsük meg Neki lelkünkben a templomot, s ujjongjon a szívünk, mert idén is eljön! Írta: Zalka Dóra, a mese emlékére, mely elhangzott november 26-án, Boldizsár Ildikónak a Budai Ciszterci Szent Imre plébánia „Irodalmi estek a Szent Imre Házban” programjának keretében, s amely sok szívet ujjongásra bírt.
Egy gyertya meditációja Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet. Talán egy kis örömet nyújtok nektek?! Én mindenképpen örülök, hogy égek! Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a kartondobozban lennék elhelyezve. Ott az életem haszontalan, értelmetlen lenne, mivel csak tehetetlenül feküdnék. Feladatom akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig éppen égek és világítok- a feladatom teljesítem! Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek! Nekem számolnom kell azzal, ha mindig fogyok és kisebb leszek akkor a végén a saját csonkom marad! Két lehetőségem van: 1. vagy megtartom a formámat és egészben, a kartondobozban maradok, akkor nem fogyok el. Ebben az esetben azonban- nem tudom, hogy tulajdonképpen mi hasznom van nekem ? 2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak- akkor tudom,hogy mi végből vagyok én! Fel kell magamat áldozni. Ez szebb, nemesebb mint hidegen, céltalanul a kartondobozban lenni! Így történik ez nálatok embereknél is? Hacsak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre, de akkor nem tudjátok meg, hogy mi a feladatotok a Földön és mi a célja az életeteknek. Vagy a saját odútokban maradtok, mint én a gyertya a kartonban, vagy- a másik lehetőségetek, hogy magatok körül a fényt és melegséget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszontalan a ti szolgálatotok sem. Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! A ti örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek, ha ti ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről történik: belülről ti mindig értékesebbek lesztek! Ti nyugodtan gondolhattok arra, hogy a gyertyát nézitek mert ti magatok lesztek a gyertya. Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem kicsi és kevés meleget ad. Én egyedül kevés vagyok.
Azonban, ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal melegebb van. Így van ez nálatok embereknél is? Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és kevés meleget adni. Azonban ha többen összefogtok, akkor sok emberhez eljuttatjátok a fényt, a világosságot, a meleget, mert közösen hatalmas erőt képviseltek. A fény így terjed.
Gyújtsuk meg azt a gyertyát… Gyújtsuk meg azt a gyertyát, a betlehemi titkot dajkáló tüzet, mely e két évezred útját ragyogta már be tiszta fénnyel, mióta szent karácsony éjjel eggyéforrasztott Istent s emberszíveket. Miért pislog a gyertyád, vagy miért kormol-serceg, s miért alszik el? Az Isten szeme néz rád: s már elfelejtetted a titkot? Gyertyád nemhunyó szent tüzet fog, ha szíved a tűz ritmusát nem véti el. A karácsonyi tűzben az első lobbanás, a szikra, Istené. A tiszta emberszívben e szikra él, mint Máriában s szent lánggá lesz egy új világban, hol nincs két szív, mely egymást meg nem értené! De jó, hogy van karácsony! Megéri élni egyetlen ilyen napért. S minden napom karácsony, míg gyertyám lángja el nem alszik, bennem „Mennyből az angyal” hangzik, és szívem: hála-csillagszóró mindenért! Testvér, ég-e a gyertyád? Szentestén gyújtatlan maradnod nem lehet. Karácsony ege néz rád, s minden tüzét beléd ragyogtatja, hogy te, mint Mózes csipkebokra, hirdesd, hogy Isten mindig velünk van: SZERET! Kerekes Károly O. Cist.
Könyvajánló- C.S. Lewis: A szeretet négy arca Zalka Dóra Földi szeretet, szükség -szeretet, szerelem, barátság, felebaráti szeretet. De mit tegyünk, ha ehelyett gyakran kétségbeesés, harag, féltékenység, túlzott ragaszkodás vesz rajtunk vagy egyik családtagunkon, ismerősünkön erőt? A szerző nagyon frappánsan, humorral és józanul világítja meg a szeretet megnyilvánulási formáit, s fontos konklúziót tár elénk: A földi szeretet csupán elmosódott mása az „eredetinek”, s így bármily nemes érzés, megtisztulásra szorul. „A természetünkből fakadó szeretet csak akkor lehet örök, ha beleolvadt az isteni eredetű adakozó szeretet örökkévalóságába.” Mégis, soha ne adjuk fel, mert „tökéletlen” szeretet nélkül, küzdelem híján véget ér a tökéletes Szeretet felé vezető út. „Nincsen biztos befektetés. Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a
6 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be, mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe; gondosan kerülj minden kötődést, zárd be jól önzésed ládikójába- vagy koporsójába! De ott a koporsóban- ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz majd belőle. A tragédiának vagy legalábbis a tragédia lehetőségének egyetlen egy alternatívája van a kárhozat. A mennyországon kívül pedig egy helyen lehetsz teljes biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a pokol.” Tehát, nem érdemes azt várni, hogy a földi szeretet létezhet akadályok, nehézségek, fájdalmak nélkül. De ez nem jelenti azt, hogy meg kell tagadni vagy kárhoztatni kell emberi mivoltunkat. Amikor Beethoven befejezte IX. szimfóniáját, a partitúrára odaírta: „Durch Leiden Freude.” (Öröm, a szenvedés árán.) A földi, pontosan ettől földi. Nem tökéletes. Ezért kézenfekvő az is, hogy tökéletes szeretet csak Istentől fakadhat. Ezért meg kell értenünk magunkban, mi az emberi és mi az, ami istenképűség bennünk. Meg kell tanulni azt, hogy milyen módon vethetjük le emberi természetünkből fakadó vétségeinket, hibás megnyilatkozásainkat azáltal, hogy odafigyelünk a belsőnk mélyén rejtőző tökéletes Szeretet hangjára. „Ha majd megpillantjuk Isten arcát, tudni fogjuk, hogy mindig is ismertük ezt az arcot. Legtisztább földi szeretetünk minden pillanatában jelen volt mint ok, megtartó erő és mozgató. Igaz szeretetünk még itt a földön is sokkal inkább volt az övé, mint a miénk, s csak azért lehetett a miénk, mert az övé volt. A mennyországban nem fogunk azon aggódni, hogy szeretünk földi tárgyaitól el kell fordulnunk. Először is azért, mert akkor már elfordultunk tőlük, a képmástól az Eredeti felé, a pataktól a Szökőkút felé, a teremtményektől, akiket Ő tett szeretetre méltóvá, az Igazi Szeretet felé. Másodszor pedig azért, mert mindezeket megtaláljuk benne. Azáltal, hogy Istent jobban szeretjük, őket is sokkal jobban fogjuk szeretni.” Aki bátor önmagával szembenézni, nem fél kutatni azt, hogy miben is áll a keresztény, krisztusi többlet, hogy miért olyan megfoghatatlan sokszor Isten szeretete és hasonló kérdésekre keresi a választ, annak ajánlom elolvasásra Clive Stamples Lewis-nak, a népszerű ír irodalomkritikusnak, tanárnak, írónak „A szeretet négy arca” c. könyvét.
Forgácsok „Az életben két fontos dolgot ismertem meg: az első az, hogy nagy bűnös vagyok, a második, hogy Jézus Krisztus még nagyobb Üdvözítő.” /Isaac Newton/ „A divat meghatározásához hozzátartozik, hogy a következő évben megváltozik. – Az igazi krisztusi szerencsére sosem volt divat, még az úgynevezett „keresztény időkben” sem.” /Hans Urs von Balthazar „Csak kétfajta ember él: az egyik teljes szívével szolgál az Istennek, a másik teljes szívből imádkozik hozzá,mert még nem ismerte meg.” /Blaise Pascal/
„A gyermek Jézus, a kis Emmánuel hív most minket, hogy az Istent megfoghassuk, hogy az Istent tegezzük. Minket hív, kik oly sokféle bajban szenvedünk. Nem vagyunk képesek, hogy hosszabb ideig járjunk kitérők és kerülők nélkül utunkon. Újra és újra elbotlunk, s ha nem tudjuk Istent közel magunkhoz, idegenek vagyunk önmagunk előtt és rabok. Emberségünk ősigazságára a gyermek-Jézus új megoldást kínál: nekünk is újra meg kell születnünk. El kell fogadni valakinek minket is, olyannak, amilyenek vagyunk, hogy mi is el tudjuk magunkat fogadni. Engednünk kell, hogy a szeretetben föloldódjunk, hogy rászoruljunk valakire, mert csak így lehetünk igazán szabadok. Nekünk is újjá kell születnünk, elhagyni büszkeségünket és gyermekké lennünk: így ismerhetjük fel a gyermek-Jézusban az élet teljességét, így fogadhatjuk el Őt. Ide akar minket elvezetni a karácsony, ez a gyermek Jézus titka. Jézus, az élet fájának gyümölcse, aki maga az élet, oly kicsinnyé lett, hogy kezünkbe tudjuk venni Őt. Teljesen ránk bízza önmagát, kiszolgáltatja nekünk gyöngeségét, hogy magunkhoz térhessünk különféle bajainkból. Ne engedjük, hogy csalódás érje bizalmának e nagyszerű megnyilvánulásában! Engedjük át magunkat kezei közé, ahogyan ő is átadta magát nekünk egykor.” /Joseph Ratzinger bíboros/
7 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
8 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
9 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
P. Jánossy Béla: Az ingecske A kis fiam már gagyogat, Kiáltoz, tör, tipeg, veszekszik, Mosolyog s bámul nagyokat, Ez vagy amaz ha tetszik. Mindenben nagy kedvét leli, Csak egy nem ízlik: fürdeni. Van ilyenkor sűrű sikongás, Hős rúgkapálás, könnyetontás, A szája reszket, arca kékül, Két májas-kar az ingécskébül Míg nagynehezen kikerül, Szóval a dolog sikerül. Az anyja persze ezalatt, Ami csak az eszéig ér, Az égen, földön, föld alatt, Mindent neki igér. Hintalovat, szép hámosat, Székecskét, tulipánosat, El az aranyház se marad, S belé gyémántból madarat. De csípős végű vesszőcskét is, Amitől félhet, aki rossz, Karácsonyfát, fehér pihét, Mit a Jézuska hoz. Egy ilyen fergeteg után
Beszélt hozzá az anyja egyszer. Mind meg sem is értette tán, De nézte anyját a kis ember. Madonna képe a falon: A kis Jézuska csupaszon Ül a karján, s tekintetével Az Istenanya béragyogja. Kis fiamnak az anyja mondja: „– Hol a Jézuska ott a képen? Tedd a kezecskéd össze szépen, Úgy – s ints neki most csókot is.” Cupog a száj, megvan az is. „– Kicsi Jézus, inget reája, Lásd, nem varrhatott anyukája. Fázik szegényke. És neked van, Neked mindig jó meleged van. Nézd a szegénykét, kicsi kincsem: A Jézuskának inge sincsen”… A kis fiam néz mereven Hol az anyjára, hol a képre. Szemén kigyúl az értelem, S nyelve is oldódnék beszédre. Kedveskés ümmögés jelzi, Hogy mit hallott, megszívlelé, Fogja kis ingét kis kezével S nyujtja édes ügyetlenséggel Szegény kis Jézuska felé…
Aurelius Prdentius Clemens: Vízkereszti himnusz Ó, te páratlan Betlehem. Nagy városok közt legnagyobb: Megszülni néked adatott Testben az üdvösség Urát, Kiről a csillag hirdeti (Tündöklőbb, mint a napkorong): A földön megjelent az Úr És földi testbe öltözött. Látták fényét a Mágusok S hozzák keletnek kincseit, Leborulván ajánlanak Tömjént, mirhát és aranyat. Királyt jelent a kincsarany, Istennek szól a szábai Tömjénnek fűszerillata, A mirhapor sírról beszél. Dicsőség teneked, Urunk, Ki megjelentél e napon; Atyának s Szentléleknek is, Most és örök időkön át. Amen. Egyházközségi Értesítő Kiadja: a székesfehérvári Ciszterci Nagyboldogasszony Plébánia 8000 Székesfehérvár, Szent János köz 1. Főszerkesztő, felelős szerkesztő: Brückner Ákos Előd O. Cist. plébános, hittanár Szerkesztő, technikai munkatárs: Zalka Dóra, egyetemi hallg., ministránsvezető
10 Egyházközségi Értesítő 2013. Karácsony
