Bázel III és a szabályozási keretrendszer változása

Bázel III és a szabályozási keretrendszer változása Tények és feladatok, koncepciók és dilemmák kpmg.hu

2 | Section or Brochure name

Bázel III és a szabályozási keretrendszer változása | 3

Tartalom Vezetői összefoglaló

4

A felmérésről

6

A CRD II-III szerinti változások

7

A CRD IV szerinti változások

8

Hatások a bankok jövedelmezőségére

10

Hatások a fejlett módszerek bevezetésére

11

A hibrid instrumentumok és az értékpapírosítás

12

Stratégiai válaszok

13

A magyar pénzügyi rendszer stabilitásának alakulása

14

©2010 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

4 | Bázel III és a szabályozási keretrendszer változása

Vezetői összefoglaló A pénzügyi válság során sok olyan kihívás merült fel, melyekre a bankszektor nem, vagy csak részben volt felkészülve. Addig széles körben elfogadott feltevések és bizonyosságok kérdőjeleződtek meg, számos bank nem, vagy csak állami segítséggel élte túl az időszakot. A válság tanulságai nyomán a pénzügyi szolgáltató szektor szabályozói környezete jelentős változásokon megy keresztül: új európai felügyeleti rendszer jön létre, a felügyeleti jogkör szélesedik, és átalakulás alatt állnak a prudenciális és számviteli szabályok. A KPMG felmérése abba nyújt betekintést, hogyan vélekednek a magyar bankszektor szakemberei a bázeli szabályozói környezet változása támasztotta követelményekről, főként az Európai Unióban bevezetendő normákról illetve azoknak a magyar bankrendszerre gyakorolt hatásáról.

A vonatkozó európai irányelv (CRD – Capital Requirements Directive) elfogadott módosításai és a Bázel III keretében megfogalmazott új előírások a pénzintézeti szektor biztonságosabb és stabilabb működését kívánják megteremteni. A változások elsősorban a szavatoló tőke mértékét, minőségét és transzparenciáját, a tőkemegfelelés szintjét, a likviditási kockázatkezelést és a kockázatkezelés speciális területeit (nagykockázatok, kereskedési könyv, értékpapírosítás, stb.) érintik. Az európai irányelv módosításait tartalmazó első két csomag (CRD I-II) teljes körű, és a harmadik csomag (CRD III) egyes követelményeinek implementálása a magyar jogszabályi környezetbe folyamatban van; az új szabályoknak többségében már várhatóan 2011. január 1-től meg kell felelni. A CRD IV (Bázel III) intézkedéseinek bevezetése 2019. január 1-ig fokozatosan történik meg, azonban a felkészülést a lehető legkorábban meg kell kezdeni a módosuló jogszabályi követelményekhez történő megfelelés biztosítása érdekében. A globális szabályozói környezet változásai számos kérdést vetnek fel azok magyarországi vonatkozásaival kapcsolatban. Mely változások jelentik a legnagyobb kihívást a szabályozói követelmények teljesítésében? Milyen hatással lehet a szabályozói követelmények változása a hazai bankszektor jövedelmezőségére, a fejlett módszerek bevezetésére, a tőke és az adósság tulajdonságait ötvöző hibrid instrumentumok és az értékpapírosítás elterjedtségére? Milyen általános mikro- és makroszintű következményekkel járhatnak a szabályozói környezet változásai, azaz hogyan alakul a jövőben az egyes bankok üzleti és működési modellje, valamint a pénzügyi rendszer stabilitása? 2010 szeptemberében, a bázeli szabályok változásával kapcsolatos felmérésünkben a fenti kérdésekre kerestük a választ hat elismert szakértő és mintegy nyolcvan banki kockázatkezelésben érintett szakember bevonásával. A szakmai vélemények az egyes kérdésekben nagy szórást mutattak – mindez megítélésünk szerint a banki szabályozói környezet jövőbeni változásával kapcsolatos bizonytalanságot, valamint a magyar bankszektor egyes piaci szereplői közti jelentős különbségeket tükrözi.



A kérdéskör általános megítélése azonban szinte egyöntetű: a szabályozói környezet változásai összességében lényegiek és húsbavágóak, a felkészülést időben meg kell kezdeni annak érdekében, hogy az egyes bankok megfeleljenek a szigorodó szabályozói előírásoknak, és mindezt a lehető leghatékonyabb módon tegyék.

tükrében bizonyos elemek további finomítása várható. Egyelőre azonban még számos nyitott kérdés van a különböző témakörökben a mennyiségi és minőségi követelményeket illetően egyaránt, a 2009-ben és 2010-ben közzé tett konzultatív dokumentumokból már ismert új követelmények pontosítása és véglegesítése még folyamatban van.

A mennyiségi és a minőségi tőkekövetelmények a következő években jelentősen szigorodnak: felmérésünk eredménye szerint a megfelelés e téren komoly kihívást támaszt a magyar bankrendszer számára. A változások további hangsúlyos eleme a likviditási kockázatkezeléssel kapcsolatos követelmények szigorodása: a 2011. januártól esedékes új szabályok közül a likviditási kockázatkezeléssel kapcsolatos minőségi elvárások teljesítését tartották a megkérdezettek az egyik legnehezebb feladatnak. A Bázel III (CRD IV) keretében bevezetendő, nemzetközileg harmonizált likviditási mutatóknak való megfelelést különösen szigorú elvárásként jellemezték a szakértők, figyelembe véve a magyar bankrendszer forrásszerkezetét, finanszírozási struktúráját. 2011-től számos további területen vezetnek be új követelményeket vagy szigorítják a meglévő szabályozást, amelyek közül a megkérdezettek a javadalmazást és a nagykockázatvállalást emelték ki. A hatásokat illetően a többség szerint az átlagos banki jövedelmezőség romlása mellett tovább növekednek a bankok eredményessége közötti különbségek. A stratégiai válaszok középpontjában várhatóan a további költségcsökkentés, illetve kockázatkezelési és mérési eszközök fejlesztése áll majd. Valószínűsíthetően egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a banki portfóliók további optimalizálására és a szervezeti kockázattudatosság erősítésére is. Több válaszadó szerint a változások felgyorsíthatják a Bázel II szerinti fejlett módszerek bevezetését, illetve akár hozzájárulhatnak a magyar piacon eddig kevésbé elterjedt hibrid tőkeelemek jelentőségének növekedéséhez.

Mindezeken túl a szabályozói változások sora feltehetően nem ér véget. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság Bázel III szabályok utáni, jövőbeni kezdeményezései várhatóan a következő területeket érintik majd: a kereskedési könyvvel kapcsolatos szabályozás felülvizsgálata, ideértve a kereskedési könyv megkülönböztetésének indokoltságát a tőkekövetelmény számítás szempontjából, továbbá a külső minősítésekre való támaszkodás csökkentését célzó elvek kidolgozása, a rendszerszinten jelentős pénzintézetekkel (SIFI – Systematically Important Financial Institutions) szembeni követelmények szigorítása, a feltételes tőkeelemek (contingent capital) kezelése. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság kilátásba helyezte a koncentrációs kockázatot hordozó nagy kitettségek kezelésének szabályozását is, amelyről az Európai Unióban már 1992-től, azóta többször módosított irányelv rendelkezik. A Bázel III utáni célkitűzések között szerepel a bankfelügyeleti tevékenység hatékonyságának és alapelveinek további fejlesztése is. Mindezek fényében lényegesnek tartjuk kiemelni, hogy a szabályozói környezet nyújtotta kihívások folyamatos nyomon követése és a felkészülés mielőbbi megkezdése kulcsfontosságú a bankszektor minden szereplője számára.

Bár a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) 2010. szeptember 12-i sajtóközleményével részben véglegesítette a Bázel III keretrendszer legfontosabb számait és a fokozatos bevezetés ütemezését, a későbbi információk ©2010 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.


A felmérésről Felmérésünket 2010 szeptemberében, a Bázeli Bankfeügyeleti Bizottság 2010. szeptember 12-i sajtóközleményének megjelenését követően készítettük mintegy 80 kockázatkezelésben jártas szakember megkérdezésével.

A felmérés során hét – a szabályozási keretrendszer változásával és a Bázel III-mal kapcsolatos – kérdésben kérdeztük meg a KPMG szeptember végi konferenciáján megjelent szakembereket. A megkérdezettek az alábbi banki területeket képviselték:

8% 4% Kockázatkezelés, kockázat ellenőrzés Pénzügy, számvitel, jelentésszolgálat 34%

54%

Internal audit, internal control, compliance Egyéb

Az egyes kérdések vonatkozásában hat kiemelt szakértő véleményét is kikértük: Klemencsics Márta Nemzetgazdasági Minisztérium, főosztályvezető Krizsanovits Péter OTP Bank Nyrt., főosztályvezető Nagy Márton Magyar Nemzeti Bank, pénzügyi stabilitás helyettes vezetője Dr. Szőke Magdolna Takarékbank Zrt., elnöki tanácsadó Seregdy László PSZÁF, főosztályvezető Dr. Soczó Csaba Raiffeisen Bank Zrt., főosztályvezető A szakértői vélemények egyéni álláspontokat tükröznek, melyek nem feltétlenül egyeznek meg az egyes szakértők által képviselt intézmények álláspontjával.



A CRD II-III szerinti változások Az Európai Unióban a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkemegfelelését szabályozó irányelvek változásainak első hulláma 2011-2012-ben lép hatályba, és a következő területeket érinti: • Szavatoló tőkében figyelembe vehető hibrid instrumentumok szabályozása • Nagykockázat-vállalás szabályainak változása • Likviditási kockázat kezelése • Értékpapírosítás, újraértékpapírosítás tőkekövetelményének szigorítása • Kereskedési könyv tőkekövetelményének szigorítása, főként a belső modelleket alkalmazó hitelintézeteknél • Javadalmazási politikára vonatkozó specifikus követelmények meghatározása Az Európai Tanács és az Európai Parlament által még 2009-ben elfogadott CRD II legalizálta az adósság és a saját tőke tulajdonságait ötvöző hibrid instrumentumoknak az alapvető tőkébe (Tier 1) való beszámíthatóságát. Ezt a bázeli szabályozás már 1998 óta lehetővé tette, és több tagállam, köztük Magyarország is a bázeli szabályokkal összhangban bevezette. Ez a változás azonban olyan időben történik, amikor már látható, hogy a Bázel III (CRD IV) szabályok a szavatoló tőke szerkezetét az alapvető tőke irányába, és azon

belül is a törzsrészvényekhez hasonló tulajdonságú instrumentumokat és a kapcsolódó eredménytartalékot magában foglaló elsőrendű alapvető tőke (Core Tier 1) irányába tolják el. Több ponton változnak a nagykockázatvállalási szabályok. Jelentős szigorítás, hogy a nagykockázati limitbe bekerülnek az éven belüli bankközi kitettségek. Ezek mentesítésére a nagykockázati limit alól a tagállamoknak eddig saját hatáskörben lehetőségük volt. Emellett kiterjedtebbek lesznek az ügyfélcsoport meghatározására vonatkozó követelmények. Jogszabályi szintre emelkednek a likviditási kockázatkezelés legfontosabb minőségi követelményei.

Ezen túlmenően a partnerek hitelminőségének romlására is szükséges tőkekövetelményt számolni. A javadalmazási politikával kapcsolatos követelmények mindenekelőtt a vezető állású, illetve az intézmény kockázatvállalására lényeges hatást gyakorló személyekre vonatkozó javadalmazási politika elemeire vonatkoznak. A szabályok kiterjednek a jutalmak, bónuszok rendszeres jövedelemhez viszonyított mértékére és összetételére, a visszatartandó és halasztott – az intézmény pénzügyi és kockázati helyzetétől függően megállapított – juttatás arányára vonatkoznak, de vannak az egész intézményt érintő követelményei is.

Részben a CRD II, részben majd a CRD III magyar jogba történő átültetésével lényegesen szigorodnak az értékpapírosításhoz kapcsolódó tőkekövetelmények mind az értékpapírosító, mind a befektetető intézmények vonatkozásában. Az újraértékpapírosított kitettségekkel kapcsolatos tőkekövetelmény pedig magasabb lesz az egyszerű értékpapírosításénál. A CRD III átvételével a kereskedési könyvbe sorolt tételek tőkekövetelménye a belső modellt alkalmazó hitelintézetek számára emelkedni fog: a tőkekövetelmény növekszik a stresszhelyzetekre számított értékkel.

„Kardinális kérdés az anyabanki források kezelése. Általános jelenség, hogy nemcsak a piaci, de az anyabanki források időtávja is rövidül (mintegy 55%-os rövid távú források aránya), amely kedvezőtlen a magyar bankrendszer általános likviditási helyzete szempontjából.” Nagy Márton

Mely – CRD II-III által érintett – terület jelenti a legnagyobb kihívást a magyar bankok számára az új követelmények teljesítésében? 5% 3%

Likviditási kockázat kezelése

6%

Nagykockázat-vállalás 41%

18%

Javadalmazás Kereskedési könyv tőkekövetelménye Értékpapírosítás, újra-értékpapírosítás

27%

Hibrid instrumentumok

„A nagykockázat-vállalási szabályok bankközi kitettségekre való kiterjesztése különösen a kis és középméretű intézményeket érinti hátrányosan.” Dr. Szőke Magdolna „Fontos kiemelni, hogy a 2011 évre vonatkozó bónuszkifizetések során már az új szabályozás szerint kell eljárni.” Klemencsics Márta



A megkérdezettek túlnyomó többsége szerint a CRD II-III által érintett területek közül a likviditási kockázat kezelése a legnagyobb kihívás a magyar bankok számára, de jelentős felkészülést igényel várhatóan a nagykockázatvállalási és javadalmazási szabályok változásaihoz való alkalmazkodás is. A likviditási kockázat kezelése új és hangsúlyos elem a szabályozásban. Az eddigiekben a likviditási kockázat kevésbé szabályozott terület volt. Bár a CRD II kizárólag minőségi

követelményeket támaszt a likviditási kockázatkezeléssel kapcsolatban (a nemzetközileg harmonizált mennyiségi követelményeket majd a Bázel III (CRD IV) szabályozás vezeti be), felmérésünk résztvevői ezt a változást értékelték a legnagyobb kihívásnak a 2011–12-ben hatályba lépő változások közül. A válság nyomán egyre fontosabb szerepet tölt be a cash flow a banki döntéshozatalban is, megnőtt a likviditáskezelésre fordított figyelem. A szabályozói előírások változása azonban ezen túlmutat.

Az egyik leglényegesebb új elem a finanszírozási szerkezet diverzifikáltságának követelménye, amely azért jelent kihívást a magyar bankrendszer számára, mert hazánkban a leánybankok forrásai között különösen nagy az anyabanki források súlya. A diverzifikáció követelménye mellett – a válságból levont tanulságok nyomán – hangsúlyos elem a mérlegen kívüli tételek kezelése is, az ezekkel kapcsolatos cash-flow becslések kialakítása.

A CRD IV szerinti változások „Az MNB a közelmúltban megvizsgálta a magyar bankok likviditási helyzetét. A tapasztalatok szerint két tényező – az anyabanki források beszámíthatóságának kérdése, illetve a devizaárfolyamok alakulása – befolyásolja nagyban a megfelelést.” Nagy Márton

A bázeli szabályozás változásainak második hulláma 2019. január 1-ig fokozatosan kerül bevezetésre. A változások a következő területeket érintik: • Szavatoló tőkébe beszámítható elemek korlátozása és a szavatoló tőke összetételére vonatkozó szabályok szigorítása • Anticiklikus és tőkemegőrzési pufferek bevezetése

„A kvantitatív likviditási előírásoknak alapvetően konszolidált szinten van értelme.” Krizsanovich Péter „A végleges javaslatot a jelenlegi tervek szerint 2011 márciusában fogja az Európai Bizottság kiadni, a magyar EU-elnökség idején. A magyar érdekérvényesítés várhatóan kiemelt területe lesz - a magyar bankrendszer jellegzetességeiből adódóan – az anyabanki források kezelése.” Klemencsics Márta „A bankrendszer komplexitásának fokozódásával szükség van olyan, relatíve egyszerű követelményekre, mint a tőkeáttételi mutató.” Nagy Márton

• Tőkeáttételi korlát bevezetése • Likviditási mutatók bevezetése • A partnerkockázati kitettségek mérésének szigorítása • Hitelintézetekkel és befektetési vállalkozásokkal kapcsolatos tőkekövetelmény változtatása / szigorítása • Egységes európai prudenciális szabálykönyv létrehozása, bizonyos részletkérdések harmonizálására 2013-tól kezdődően a bázeli szabályozás alá eső bankok fokozatosan egyre több és jobb minőségű tőkét lesznek kötelesek tartani. A tőke minőségének javítása keretében új szabályok születnek a szavatoló tőke összetételére vonatkozóan. Új elemként az alapvető tőkén (Tier 1) belül megjelenik az elsőrendű alapvető tőke (Core Tier 1). Az elsőrendű alapvető tőke minimális arányát a szabályozás meghatározza, és több prudenciális

limitet is ennek mértékéhez kívánnak kötni. Ezen felül lényegében a tőkekövetelmény megemelését jelenti a tőkemegőrzési puffer képzésének az előírása, amelynek a forrását kizárólag az alapvető tőke jelentheti. Amennyiben a tőkemegőrzési puffer nem éri el a megfelelő mértéket, az várhatóan a felosztható adózott eredmény korlátozását vonja majd maga után. A tőkekövetelmény prociklikus hatását csökkenteni hivatott az anticiklikus tőkepuffer, amelynek mértékét tagállami szinten fogják meghatározni a megadott 0-2,5%-os intervallumon belül. A tőkepuffer mértéke várhatóan az adott ország gazdasági szereplőivel szembeni kitettség mértékétől függ majd. A tőkeáttételi mutató az elsőrendű alapvető tőkének (Core Tier 1) a teljes eszközállományhoz és a mérlegen kívüli tételekhez viszonyított arányát szabályozza majd. A tőkeáttételi mutató bevezetésének célja a kockázat alapú tőkekövetelmény-rendszer kiegészítése nem-kockázat alapú mutatóval, illetve a bankszektor stabilitását csökkentő túlzott tőkeáttétel mérséklése. Minimum érték meghatározása és a nevező számításának pontos részleteinek meghatározása a későbbiekben várható. A jelenlegi tervek szerint a mutató minimális értéke feltehetően 3% körüli lesz.



A nemzetközileg egységesen szabályozott likviditási mutatók közül a rövid távú, likviditásfedezeti ráta (LCR – Liquidity Coverage Ratio) kerül majd elsőként bevezetésre. A mutató azon likvid eszközök minimálisan elvárt arányát szabályozza majd 30 napos időtávra vonatkozóan, melyek likviditási stresszhelyzet esetén azonnal pénzzé tehetők. A mutatók pontos számítási módjára hatástanulmányt követően tesznek javaslatot, a minimális szint valószínűleg 100%-os lesz.

összhangjának szabályozására irányul, meghatározva azt, hogy az egyes eszközcsoport és mérlegen kívül lehívható tételek milyen mértékben igényelnek éven túli vagy stabilnak tekinthető finanszírozási forrást.

A partnerkockázati tőkekövetelmény esetében jelentős szigorítások várhatóak a belső modellt alkalmazó intézményekre vonatkozóan, amelyek többek között kiterjednek a stresszhelyzetek fokozottabb vizsgálatára és a legnagyobb bankokkal és befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségek tőkekövetelményének magasabb korrelációs együtthatóval történő számítására. Várhatóan tőkekövetelményt szükséges majd számolni a partnerek hitelminőségének romlására vonatkozóan is.

A magyarországi leánybankok korábban már említett, anyabanki forrásoktól való erős függősége miatt mindkét likviditási mutató tekintetében lényeges, hogy a csoporton belüli forrásokat és kihelyezéseket miként kell majd kezelni. Az is kiemelt jelentőségű, hogy devizanemenként kell-e majd teljesíteni a likviditási mutatókkal kapcsolatos minimum követelményeket.

A nettó stabil finanszírozási ráta (NSFR – Net Stable Funding Ratio) a hitelintézetek lejárati

2010

2011

2012

2013

2014

2015

2016

2017

2018

2019

1,875

2,5

Mennyiségi és minőségi tőkekövetelmények Minimum core Tier 1 ráta

2

3,5

4,0

Minimum Tier 1 (alapvető tőke)

4

4,5

5,5

Tőkemegfelelési mutató

4,5 6,0 8

Tőkemegőrzési puffer Tőkemegőrzési puffer

–

0,625

1,25

Likviditási mutatók LCR

–

NSFR

Megfigyelési periódus –

Minimum standard

Megfigyelési periódus

Minimum standard

Tőkeáttételi korlát Tőkeáttételi mutató

–

Mely CRD IV által érintett terület jelenti a legnagyobb kihívást a magyar bankok számára az új követelmények teljesítésében?

20%

49%

31%

Mennyiségi és minőségi tőkekövetelmények, tőkepufferek Likviditási mutatók Tőkeáttételi korlát

Felügyeleti monitoring

Párhuzamos futtatás

Véleményünk szerint – melyet a szakmai konzultációk is alátámasztottak – a Bázel III változások összességében lényegiek és nagy horderejűek. Az egyes szakmai vélemények azonban megoszlanak abban a tekintetben, hogy mely követelmények teljesítése jelenti a legnagyobb kihívást a magyar bankrendszer számára. Ezt érzékelteti felmérésünk eredménye is; minden egyes kiválasztott terület relatíve sok szavazatot kapott. Úgy véljük, a válaszokban tapasztalható nagy szórás abból is fakad, hogy a Bázel III adta kihívások természete nagymértékben bankfüggő. A magyar bankrendszer átlagos tőkemegfelelése kedvezően alakul, azonban az egyes bankok közti különbségek arányaiban jelentősek. Olyan intézményeknél, melyeknél jelenleg a kockázatvállalási képesség korlátozott, mivel a

Közzététel

1. Pilléres alkalmazás

tőkemegfelelés közel van a felügyelet által meghatározott minimális szinthez – legyen az tudatos kockázati stratégia vagy kedvezőtlen üzleti körülmények eredménye –, pótlólagos tőkebevonás szükségessége valószínűsíthető. Kiemelten fontos, hogy az intézmények fokozott hangsúlyt helyezzenek a szavatoló tőke és a kockázatok tőkekövetelményének a tervezésére, értékeljék a követelményekhez viszonyított várható helyzetüket, és minél hamarabb megkezdjék felkészülésüket az új követelmények teljesítésére.



Hatások a bankok jövedelmezőségére „A valós probléma a magyar bankrendszer versenyképessége terén jelentkezik. 2010-ben a ROE 5% körüli, mellyel Magyarország a régió sereghajtói közé tartozik. A versenyhátrány fő okai közt a bankadó és a devizahitelezésből adódó „deviza mismatch” említhető meg.” Nagy Márton

„Növekszik a leánybankok versenye az anyabanki forrásokért. Ebben a versenyben feltehetően a ROE alakulása lesz a döntő szempont.” Dr. Soczó Csaba

A szabályozói változások elsődleges célja a bankrendszer stabilitásának megerősítése. Mindemellett az új bázeli szabályozás a hitelezés visszafogásán és a forrásköltségek növekedésén keresztül a bankszektor jövedelmezőségének általános csökkenéséhez is vezet. A magyar bankszektor sajáttőke-arányos jövedelmezősége (ROE) az elmúlt években jelentős mértékben – a 2006-os 23,95%-ról 2009-re 8,68%-ra – csökkent.

ROE alakulása a magyar bankszektorban (2004–2009)

Felmérésünk során azt tapasztaltuk, hogy a megkérdezettek mintegy háromnegyede szerint a bázeli szabályozás változása kedvezőtlen irányba fogja befolyásolni a magyar bankszektor általános jövedelmezőségét, míg az egyes piaci szereplők közti különbségek tovább nőnek.

Milyen hatással lesz a szabályozói környezet változása a hazai bankok jövedelmezőségére?

A banki teljesítmények közötti különbségek várható növekedése mögött három alapvető okot látunk: • A piaci és szabályozói környezet változásából adódóan az expanzív stratégiák helyett a piaci szereplőkre általánosságban a befelé fordulás – költségcsökkentés, hatékonyságnövelés –, és a részpiacok feltárása lesz jellemző. Az egyes banki stratégiák sokkal eltérőbbek lesznek annál, mint az tapasztalható volt expanzív piaci körülmények esetén. • A változások a bankszektor szereplőit különböző állapotban érték. Vannak olyan szereplők, amelyek tőke- és likviditási helyzete erős. Ezeknek a pénzintézeteknek a mozgástere sokkal kevésbé szűkül, mint a gyengébb helyzetűeké.

30,0% 25,0% 20,0% 15,0% 10,0% 5,0% 0,0% 2004

2005

2006

2007

2008

2009

7% 18%

75%

Az átlagos jövedelmezőség csökken, viszont növekednek a különbségek A bankok jövedelmezősége hasonló mértékben csökken Nem változik alapvetően a jövedelmezőség, mivel a növekvő költségeket a bankok kompenzálni tudják

• Olyan pénzintézet esetében, ahol – anyabanki szinten meghatározó döntéshozóvá vált az állam, a prioritások részben eltérhetnek a piac többi szereplőjétől.



Hatások a fejlett módszerek bevezetésére A szabályozói környezet általános szigorodása várhatóan növelni fogja a bankrendszer tőkeigényét, ennek következtében nő a kockázattudatos banki működés jelentősége. A fejlett módszerek bevezetése kockázattudatos működés esetén csökkenti a minimális szabályozói tőkekövetelmény mértékét. Felmérésünk megkérdezettjei körében azonban megosztottságot tapasztaltunk az új bázeli szabályozás fejlett módszer bevezetésére gyakorolt hatását illetően.

Milyen hatása lesz a változásoknak a fejlett módszerek bevezetésére?

20%

44%

36%

Visszafogják, mivel a banki vezetők tartanak attól, hogy a fejlett módszerek magasabb tőkekövetelményt eredményeznek Ösztönzik, mivel a fejlett módszerek kockázattudatos működés esetén alacsonyabb tőkekövetelményt eredményeznek Nem lesz rá lényegi hatásuk

A válaszok szerint egyes banki területek eltérően gondolkoznak a fenti kérdésről; a pénzügyi-számviteli terület képviselői nagyobb arányban gondolják úgy, hogy a szabályozói környezet változása ösztönözni fogja a fejlett módszerek bevezetését, mint a kockázatkezelési terület képviselői.

A jelenlegi helyzettel kapcsolatosan a magyarországi nagybankokról elmondható, hogy a hitelezési kockázatnál a belső minősítésre alapuló módszerre (IRB-re) való felkészültség tekintetében három csoportra oszthatóak. Az első csoport a sztenderd módszert alkalmazza a hitelkockázat tőkekövetelményének meghatározásához, és a közeljövőben nem is tervezi az áttérést az IRB módszerre. A második csoportba tartozó bankok jelenleg még a sztenderd módszert használják, de középtávon az IRB módszer bevezetésére készülnek. A harmadik csoport tagjai már vagy megkapták az engedélyt az IRB módszer használatára, vagy a közeljövőben (egy éven belül) tervezik bevezetni azt. Meg kell azonban jegyezni, hogy az IRB esetében is létezik egy alapmódszer (FIRB) és egy fejlett módszer (AIRB), ahol a fejlettebb módszerre való áttérést szintén a felügyelettel engedélyeztetni kell. Ha megvizsgáljuk a bankok mérlegfőösszeg szerinti részesedését a három előbbi kategóriában, akkor az látható, hogy nagyjából egyenlő arányban oszlik meg a nagybankokra jutó összes eszközállomány a három csoporton belül. A külföldi tulajdonú magyarországi nagybankokról általánosságban elmondható, hogy vagy már bevezették az IRB módszert, vagy rövid, illetve középtávon tervezik bevezetni azt. Az IRB módszer bevezetésében meghatározó szerepe van a magyarországi leánybankok külföldi anyabankjainak. Az IRB bevezetése többször anyabanki nyomásra valósul meg, mivel az anyabanknak a módszer engedélyezéséhez be kellett mutatnia, hogy milyen ütemezésben vezeti be az IRB módszert a csoporthoz tartozó tagoknál. A szabályozói minimális tőkekövetelmény számítására a működési és a piaci kockázatok terén kevés magyar piaci szereplő vezetett be fejlett módszereket.

„A fejlett módszerek elvileg kockázatérzékenyebb tőkeszámítást eredményeznek, de ez az egyszerűbb módszerek alkalmazását és a fejlettebb eljárásokra való áttérést egyaránt ösztönözheti – általános válasz nehezen adható.” Krizsanovich Péter „Az intézmények egyedi helyzetétől függően – a változásokból adódóan – indokolt lehet a fejlettebb módszerek bevezetésének mérlegelése. Egy FIRB módszert alkalmazó bank esetében például megfontolásra érdemes az AIRB módszer bevezetése.” Dr. Soczó Csaba

A piaci kockázat esetében a belső tőkeszükséglet (2. Pillér) meghatározásához számos bank alkalmaz szofisztikáltabb, VaR alapú mérési módszereket. Ezen bankok esetében – tulajdonosi nyomásra – elképzelhető, hogy a következő években lesznek olyan szereplők, amelyek a szabályozói minimális tőkekövetelmény számítására a piaci kockázatok esetében megfontolják a belső modell módszer bevezetését. Ez ellen hat azonban, hogy a CRD III által meghatározott változások, mindenekelőtt a stressz alatti VaR értékkel megnövelt tőkekövetelmény az előzetes hatásvizsgálatok szerint a korábbi szinthez képest kétszereséreháromszorosára emelik a piaci kockázatok tőkekövetelményét.



Hibrid instrumentumok a szavatoló tőkében és az értékpapírosítás „A Bázel I óta a tőke felhígult az ún. hibrid instrumentumokkal, melyek sajátosságaikban különböznek a törzsrészvénytől. Részben ez váltotta ki változások szükségességét.” Dr. Szőke Magdolna „A jövőbeni lehetőségek értékelésénél fontos figyelembe venni, hogy a hibrid eszközök jelenleg Magyarországon kevésbé elterjedtek, mint a fejlettebb pénz- és tőkepiaccal rendelkező országokban.” Dr. Soczó Csaba „ A jövőbeni felügyeleti struktúra egyik célja a piaci innovációk gyorsabb lekövetése. A CRD módosítások sora valószínűleg még nem ért véget.” Seregdi László

A hibrid instrumentumok és az értékpapírosítás jelentősége a magyar bankpiacon jelenleg relatíve csekély. A jövőbeni állapotot két ellenkező irányú trend befolyásolhatja. Egyrészt minden olyan instrumentum jelentősége növekszik, amely hozzásegíti a pénzintézeteket a kitűzött tőkemegfelelési szint eléréséhez, ugyanakkor a szabályozás szigorodása várhatóan ezzel ellentétes irányban hat. A CRD IV ugyanis a megemelt tőkekövetelmény szinthez nagyobb arányban igényel elsőrendű alapvető tőkét (Core Tier 1), mint amennyi a CRD II átvétele után szükséges. Az értékpapírosítás magyarországi jövőjének alakulását a tőkekövetelményre vonatkozó előírások változásán túlmenően jelentősen befolyásolja az is, hogy változik-e a konstrukció lebonyolításának, mindenekelőtt a követelések átruházásának hazai jogszabályi környezete.

A megkérdezettek 45%-a szerint nem várható jelentős változás a hibrid instrumentumok és az értékpapírosítás a magyar piacon való elterjedésében. A kockázatkezelési terület képviselői jellemzően nagyobb arányban szavaztak a fenti eszközök terjedésére, mint az egyéb – főként pénzügyi és számviteli – területről érkezők. Bár a magyar szakemberek körében jelen van egy általános bizalmatlanság ezekkel az eszközökkel kapcsolatban, úgy véljük, hogy transzparens alkalmazás és szigorú kockázatkezelési elvek érvényesülése mentén alkalmasak lehetnek a banki kockázatok valós mérséklésére.

Hogyan változik Magyarországon a hibrid instrumentumok és az értékpapírosítás jelentősége a következő években?

Nem várható jelentős változás

20%

45%

35%

Növekszik, mivel ezen eszközök hozzájárulhatnak a változó szabályozói előírások teljesítéséhez Csökken, mivel a válság nyomán növekedett a bizonytalanság a hibrid instrumentumok és az értékpapírosítás alkalmazásával kapcsolatosan



Stratégiai válaszok A felsővezetői prioritások a pénzügyi válság nyomán jelentősen változnak. Sok pénzintézet számára a válság ideje alatt a túlélés volt az egyetlen prioritás. A szabályozói környezet változásaival kapcsolatban még számos a tisztázandó kérdés, ugyanakkor nincs idő késlekedni a közép- és hosszú távú stratégiai és operatív válaszok kidolgozásával, lényeges a felkészülés mielőbbi megkezdése. A KPMG nemzetközi banki vezetőkkel folytatott konzultációi rávilágítottak arra, hogy a válság és a szabályozói környezet kihívásaira nyújtott válaszokat nagyban befolyásolja a válság érzékelt mértékének súlyossága. Az ázsiai, latinamerikai piacokon versenyző bankok jellemzően nem eszközöltek jelentős stratégiai változásokat. A banki üzleti és működési modell a válság által súlyosan érintett területeken – elsősorban Európában és az USA-ban – átalakulóban van. Számos intézmény számára az üzleti modell átalakítása a pótlólagos

tőkebevonáson túl a mérlegfőösszeg csökkentésével, a tőkeáttétel mérséklésével és akár az alacsony megtérülésű üzletágak vagy termékek megszüntetésével járhat. Az üzleti modell mellett a működési modellnek is alkalmazkodnia kell a környezeti változásokhoz; költségcsökkentési és hatékonyságnövelési akciókkal, az árazási gyakorlat felülvizsgálatával, illetve mindenek felett a kockázatkezelés felülvizsgálatával. A magyar bankpiac a válság által közepesen érintett bankpiacok közé sorolható. A felmérés során megkérdezett szakemberek mintegy 43%-a szerint a szabályozói elvárások változása nyomán a kockázatkezelés kerül a vezetői fókuszba. Csaknem egyharmaduk a költségcsökkentésen és hatékonyságnövelésen, kisebb részük pedig a termékportfólió átalakításán látja a hangsúlyt. A kockázatkezelési és egyéb területekről érkezők hasonlóan látták a prioritásokat.

„A válaszlépésekkel kapcsolatos fő kérdés, hogyan biztosítják a bankok a szükséges tőkét és likviditást, illetve az erre vonatkozó szempontokat hogyan építik bele a döntési folyamatba” Dr. Soczó Csaba „A likviditási mutatók kiszámítása feltehetően komoly fejlesztési igényeket fog generálni, főleg akkor, ha annak csoport és egyedi szinten is meg kell felelni.” Krizsanovich Péter „A felkészülés mielőbbi megkezdése kulcsfontosságú.” Dr. Szőke Magdolna



A magyar pénzügyi rendszer stabilitásának alakulása „A magyar bankrendszer destabilizációját a túlzott devizahitelezés okozta. Manapság devizahitel új jelzáloghitel formájában már nem vehető fel, ugyanakkor a devizahitelezés – mivel a hitelek futamideje jellemzően 13–15 év – nem fog olyan gyorsan leépülni, mint ahogy felépült. A devizaárfolyamok alakulása lényegi befolyással lesz mind a Bázel III által előírt tőkemegfelelési, mind a likviditási mutatók értékére.” Nagy Márton „A Bázel III által előírt likviditási szabályok a likviditási forrásköltségek növekedéséhez vezethetnek.” Krizsanovich Péter „A Bázel III nem hivatott egy következő gazdasági buborék kialakulásának megelőzésére, azonban hatékony a bankszektor köré vont védőköpeny megerősítésében. Ehhez hozzájárulhatnak még az anticiklikus intézkedések is, ezek hatását azonban jelenleg még nehéz megjósolni.” Dr. Soczó Csaba

A bázeli szabályozás alapvető célja a nemzetközi bankrendszer stabilitásának megerősítése, ugyanakkor más szabályozói előírásokkal együttesen olyan mellékhatásokat is kiválthat, melyek az eredeti szabályozói szándékkal ellentétesek. A bankrendszer szerkezetének átalakulása – a pénzügyi rendszer stabilitásának átmeneti hanyatlása ellenére is – szükséges és hasznos folyamat. A bankrendszer tőke- és egyéb, a szavatoló tőkében figyelembe vehető forrásigénye – a szabályozói szándékkal összhangban – növekedni fog. Ugyanakkor, részben szintén a változó szabályozói környezet hatására a banki jövedelmezőség, és így a befektetők által elérhető nyereség is várhatóan romlik. A pótlólagos forrásbevonási lehetőségek szűkülése a hitelezési tevékenység visszafogásához vezethet, amely gyengítheti a bankrendszer stabilitását is. A veszteséges üzletágak megszüntetése a bankokba vetett bizalom további csökkenését is okozhatja.

Milyen irányba hat a szabályozói előírások változása a magyar pénzügyi rendszer stabilitására?

Azt is lényeges kiemelni, hogy a szabályozói környezet változása elsősorban a múltbeli válságokra nyújtott válaszreakció. A jövőbeni válságokra való felkészülésben a szabályozói megfelelésen túl létfontosságú a banki kockázatkezelés minőségének tudatos fejlesztése.

A válaszokból tükröződik a jövővel kapcsolatos bizonytalanság. A válaszadók több mint kétharmada a szabályozói előírások hatását a pénzügyi stabilitásra pozitívnak, vagy semlegesnek gondolja. A különböző területekről megkérdezett szakemberek álláspontja eltérést mutat: a kockázatkezelési terület jellemzően szkeptikusabb, mint más területek képviselői.

31% 35%

34% Nincs jelentős hatással rá, mivel a magyar pénzügyi rendszert érintő alapvető kockázatokat az új követelmények nem érintik Csökkenti, mivel a hitelezési hajlandóság csökkenése negatívan hathat a pénzügyi rendszer stabilitására Növeli


Kapcsolat Leposa Csilla Pénzügyikockázat-kezelés partner T.: +36 1 887 7275 E.: [email protected] Székely Zoltán Pénzügyi szolgáltatási szektor partner T.: +36 1 887 7394 E.: [email protected] Szalai Péter Pénzügyi szolgáltatási szektor menedzser T.: +36 1 887 7319 E.: [email protected] kpmg.hu

Az itt megjelölt információk tájékoztató jellegűek, és nem vonatkoznak valamely meghatározott természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli szervezet körülményeire. A Társaság ugyan törekszik pontos és időszerű információkat közölni, ennek ellenére nem vállal felelősséget a közölt információk jelenlegi vagy jövőbeli hatályosságáért. A Társaság nem vállal felelősséget az olyan tevékenységből eredő károkért, amelyek az itt közölt információk felhasználásából erednek, és nélkülözik a Társaságnak az adott esetre vonatkozó teljes körű vizsgálatát és az azon alapuló megfelelő szaktanácsadást. A KPMG név és a KPMG logo és a “cutting through complexity” a KPMG International Cooperative (“KPMG International”), lajstromozott védjegye. ©2010 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

Bázel III és a szabályozási keretrendszer változása

Recommend Documents