BASS LÁSZLÓ - DARVAS ÁGNES: GYEREK JÓL-LÉT – SZOCIÁLPOLITIKA – GYEREKINTÉZMÉNYEK1
BUDAPEST 2008
1
A tanulmány az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének megbízásából készült (témavezetı Köllı János), az Európai Unió és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával.
Tartalom
1. Gyerek jól-lét és reziliencia
4
2. A korai intézményes nevelés hatása a gyermek fejlıdésére
10
3. Korai képességgondozás, korai nevelés-oktatás
17
4. Gyermeknevelés vagy munka?
23
5. Hogyan tovább? A szociálpolitika és lehetıségei
27
Irodalom
30
A gyerek jól-lét kérdéskörnek, a gyerekszegénységgel kapcsolatos gondolatokhoz hasonlóan óriási irodalma van. Az elmúlt években mindkét jelenség vizsgálata ’top’ téma a nemzetközi szakirodalomban. Mindez jelentıs részben azzal magyarázható, hogy a társadalmak és a szociálpolitika kénytelen volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy a sok-sok évtizeddel ezelıtt kialakult támogatási rendszer nem válaszol megfelelı hatékonysággal a mai társadalmi problémákra. Gauthier szerint a szociálpolitikát ért új kihívások: a családok demográfiai jellemzıinek változása, közte a gyermekszám csökkenése, a gyermekvállalás idejének kitolódása, a válások, a házasságon kívüli együttélések és a házasságon kívül született gyermekek számának növekedése, a nık fokozódó munka-erıpiaci szerepvállalása valamint az
élet
rendjének, szervezıdésének fokozatos átalakulása, individualizálódása. A megújuló családpolitikának számolnia kellett azzal, hogy a család, mint intézmény sokszínővé vált, a dolgozó szülık támogatást igényelnek. (Gauthier 2002) Esping-Andersen ugyanezen tényezıkbıl kiindulva a következı megállapításig jut: „A fiatal családoknak ma egy teljesen más, de ugyancsak történelmi ellentmondással kell szembesülniük. Az új gazdaságban egyre halmozódnak a jó élet alapvetı elıfeltételei. Ez azt jelenti, hogy az életesélyek egyre inkább az emberek által felhalmozott kulturális, társadalmi és tudás tıkétıl függnek. A meghatározó életszakasz a gyermekkor és a döntı kérdés a gyermek fejlıdésébe történı szülıi és a társadalmi befektetések közötti kölcsönhatás. … A legfıbb probléma, hogy az átalakuló társadalom „bünteti” a társadalmilag örökölt hátrányos helyzeteket. Ahhoz, hogy valaki a posztindusztriális korszak „gyıztese” lehessen, nélkülözhetetlenek az erıs kognitív képességek és szociális készségek; akik nem rendelkeznek e képességekkel, valószínőleg egy életre az alacsony fizetés és bizonytalan foglalkoztatottság csapdájában találják magukat. A részvételhez szükséges “alaptıke” folyamatosan emelkedik, ezért a korábbi idıszakokhoz képest jóval nagyobb figyelmet kell fordítanunk az életesélyek kiegyenlítésére.” (Esping-Andersen 2002: 32-33)
Mi szükséges ehhez? Milyen feltételek biztosítják a gyerekek általános jól-létét? Milyen tényezık játszanak szerepet az esélyegyenlıség kiegyenlítésében?
1. Gyerek jól-lét és reziliencia A gyerek jól-lét meghatározása és operacionalizálása jóval kevésbé kidolgozott, mint a gyerekszegénység fogalma és mérése. A Gyermek Jogairól szóló ENSZ egyezmény megadja a gyermek jól-lét egyfajta értelmezési keretét. A jól-lét a gyermeki jogok érvényesülését jelenti és a esélyek biztosítását ahhoz, hogy minden gyerek elérje mindazt, amire képes. Azt, hogy mindez milyen szinten valósul meg kétféleképpen közelíthetjük: az elért eredmények, illetve a hiányok felıl. De a kimenetek sohasem statikusak. A családi helyzet, a szülık, a barátok, a gyerekintézmények és általában a környezet által adott lehetıségek és a rizikófaktorok együttesének eredıi. Ezek a tényezık folyamatosan változnak és a gyerek is aktívan alakítja ezek szerepét. A kicsi gyerekek még nagyon erısen függnek a közvetlen családi környezet adottságaitól. A nagyobbak már egyre növekvı mértékben képesek megbirkózni a helyzetükkel és ahogy egyre függetlenebbé válnak, egyre inkább képesek a külsı (barátok, iskola stb.) lehetıségeit hasznosítani. (Richardson 2006) „A humánökológiai megközelítés a környezet jelentıségét hangsúlyozza a gyerekek fejlıdésében. A környezetet azok a rendszerek képezik, melyek közvetlenül (a gyerek mindennapi környezetében végzett napi rutinok) vagy közvetetten (a napi rutinokra ható távolabbi tényezık) hatnak a gyerek fejlıdésére. Fontos állítása a modellnek az, hogy a gyerek fejlıdésére ható rendszerek kölcsönös összefüggésben vannak és hatnak egymásra. Ami a gyerekkel az iskolában történik, az hat a család mindennapjaira és fordítva. Ugyanígy az ökológiai megközelítést alkalmazzák azok a társadalomtudósok, akik a társadalompolitikai beavatkozások, gazdasági tényezık hatását vizsgálják a gyerekek fejlıdésére.” – írja Szilvási Bronfenbrenner humán ökológiai rendszerérıl. Ez a fejlıdési modell áll napjaink korai fejlesztésre és társadalompolitikai beavatkozásaira irányuló elképzelései jelentıs részének hátterében. (Szilvási 2007: 39)
1. ábra: A fejlıdés humánökológiai modellje, Urie Bronfenbrenner (forrás Szilvási 2007: 40)
Szülı-gyerek kapcsolat, a fejlıdés motorja
Közeli kapcsolatok: rokonok, testvérek, gondozók, nevelık (bölcsıde, óvoda)
A gyerek közeli kapcsolataira ható környezet: szülı munkahelye, testvér iskolája, egyéb intézmények
Tágabb környezet: kultúra, vallás, gazdaság és szociálpolitika, politikai berendezkedés
Életciklus és történelmi idı
1994-ben izraeli kezdeményezésre európai és amerikai szakemberek bevonásával kezdıdött el az a közös gondolkodás, melynek célja a gyerekek helyzetének jobb megértése, megismerése volt. A munkacsoport nem csupán a „régi” indikátorok, közelítések frissítését, korszerősítését tőzte ki célként. Beavatkozás orientált, a gyermeki jogokat figyelembe vevı ún. pozitív mérıszámok kialakításán dolgoztak. A fogalom pontos definiálásától, egy egységes, általános gyerek jól-lét meghatározásától eltekintettek. Ennek elsıdleges okaként a jelenség erıs kulturális függıségét nevezték meg, valamint azt, hogy legfontosabb feladatuknak a gyakorlati hasznosítást tekintették.2 Napjainkban a jól-lét vizsgálatakor egyértelmően elfogadott a többszempontú, komplex közelítés.3 Az egyes dimenziók megnevezése azonban általában jóval többet ígér, mint amit a konkrét vizsgálatok, nemzetközi összehasonlító elemzések tartalma nyújt. Ennek egyik oka az adatbázisok korlátaiban keresendı. Az elemzések többsége komparatív jellegő, így elsısorban a meglévı nemzetközi adatfelvételek adatain alapul (PISA tanulói kérdıívei, HBSC felvételek stb.) Nagyon kevés azoknak az alapkutatásoknak a száma, amelyek elıdleges céljukként a
2
L. errıl: Multi-National Project for Monitoring and Measuring Children’s Well-Being. Chapin Hall. Center for Children at the University of Chicago (http://multinational-indicators.chapinhall.org/) 3 a témának kiterjedt irodalma van, a meghatározó szakemberek egyik utolsó összefoglaló anyaga: Bradshaw, Jonathan , Petra Hoelscher and Dominic Richardson (2006) Comparing Child Well-Being In Oecd Countries: Concepts And Methods. Innocenti Working Paper. UNICEF Innocenti Research Centre. © 2006 United Nations Children’s Fund (UNICEF) ISSN: 1014-7837
gyerek jól-lét vizsgálatát tekintenék. Az elemzések túlnyomó többsége a következı dimenziók mentén vizsgálja a gyerekek helyzetének, jól-létének alakulását:
anyagi helyzet lakhatás egészség szubjektíve jól-lét oktatás kapcsolatok társadalmi részvétel biztonság és veszélyeztetı tényezık
Természetesen a gyerekszegénység alakulása szoros együttjárást mutat a gyerek jól-lét helyzetével. 2. ábra: Gyerek jól-lét - gyerekszegénység (forrás: Bradshaw 2007)
Child well-being overall by domain
120
CY
110
SE DK FI SI 100
NL
BE AT FR CZ HU
LU
ES DEIE
GR PL IT PT UK
LV EE LT
90
SK
80 0
10
20
30
40
At risk of poverty rate (60% of median equivalised income after social t
Ugyancsak az elmúlt évtizedek egyik újra felfedezett fogalma a reziliencia. A kedvezıtlen feltételek és körülmények között élı gyerekek egy része kitör a helyzetbıl, sikeres lesz, a kedvezıtlen helyzető gyerekek egy részénél az iskolai pályafutás is kedvezıen alakul. Mi áll mindennek a hátterében? Milyen tényezık segítik a rezilienciát? A reziliencia jelentése: „rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erıteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerő külsı hatásokhoz sikeresen adaptálódjék.” (Békés 2002: 217) Békés tanulmányában többször idézi Gordon e kérdésre vonatkozó
megállapításait. Egy 1995-ös definíció szerint „a reziliencia a viszontagságos körülményekkel szemben megnyilvánuló képesség a boldogulásra, az érlelıdésre s a kompetencia növelésére. Ezek a körülmények lehetnek biológiai rendellenességek vagy környezeti akadályok. A viszontagságos körülmények továbbá lehetnek krónikusak és sőrők vagy súlyos, nem gyakori válságok. Ahhoz, hogy az egyén boldoguljon, gyarapodjon, érlelıdjön, kompetenciáját növelje, mozgósítania kell mindenerıforrását, legyen az biológiai, pszichológiai vagy környezeti.” Tehát a reziliencia nem kizárólag az egyénbıl fakad, a környzeti tényezık meghatározó szerepet játszanak kialakulásában, megtartásában. „Olyan viszonyfogalom, amelyben az örökölt biológiai és pszichológiai adottságok és a - nem kontingens - környezeti tényezık (családszerkezet, anyanyelv, szociális, kulturális meghatározottságok, környezeti feltételek) együttese váltja ki az adaptív reakciót, és határozza meg reziliencia mindenkori mértékét, vagyis a „kötelezı drámákkal” való megbirkózás sikerességét.” (Békés 2002: 218) A reziliencia koncepció alapvetıen három területen jelenik meg a pszichológiában. A traumatikus élmények feldolgozásánál, a különlegesen nehéz helyzetekhez való adaptálódás vizsgálatánál és a hátrányos helyzető, magas kockázatú csoportokhoz tartozó személyek kedvezı, a csoporttól általában elvárttól jelentısen eltérı társadalmi jellemzıinek kutatása során. (Waxmann - Grey – Padrón 2003) Néhány kutatási eredmény is ismert a minket érintı utolsó témakörben. Werner és Smith (idézi Waxmann - Grey – Padrón 2003) 1997-ben 1955ben született gyerekek longitudinális vizsgálatáról számoltak be. A kohorsz egyharmada minısült magas kockázatú csoporthoz tartozónak, közülük minden harmadik ’veszélyeztetett’ gyerekbıl jól alkalmazkodó, jól teljesítı, kompetens, felelısségteljes felnıtt lett. Számos különbséget találtak ennek a csoportnak és a veszélyeztetett környezetben különbözı súlyosságú teljesítmény- és magatartászavarokkal felnövı csoportnak a személyiségjegyeiben és a nevelkedésük környezeti feltételeiben. Ez utóbbiak közül meghatározó a szoros érzelmi kapcsolat a családban és a külsı támogató rendszerek megléte.4 Ugyanennek a szerzıpárosnak egy késıbbi munkáját idézi egy magyar kutatási beszámoló.5 „Werner és Smith többféle okból (pl. szegénység, perinatális komplikációk, szülık pszichiátriai problémája miatt) veszélyeztetett gyerekek életútját követték nyomon születéstıl kezdve felnıttkorig. Több olyan intrapszichés, családi és egyéb környezeti tényezıt azonosítottak, amelyek a veszélyetetettség ellenére történı pozitív alkalmazkodás, egészséges 4
A kutatás eredményeit részletesebben ismerteti Waxmann - Grey – Padrón 2003 Örkényi Ágota és munkatársai „Erıt adó családok” címmel számolnak be iskoláskorú gyerekek körében folytatott reziliencia vizsgálataikról. Örkényi Ágota, Koszonits Rita, Vajda Zsuzsa, Kállainé Harangi Rita (2005): Erıt adó családok: az egészséges személyiségfejlıdés forrásai iskoláskorú gyerekek családjában. Kutatási zárótanulmány. OKTK, 2005 (http://www.socio.mta.hu/mtarsak/anyagok/orkenyiagota_csalad.pdf) 5
fejlıdés szempontjából védıszerepet töltöttek be a vizsgált felnıttek életében. A családi környezet jellemzıi közül az alábbiak jósolták a felnıttkori egészséges mőködést: Ha kevesebb, mint 4 gyerek volt a családban. Ha a testvérek között legalább 2 év korkülönbség volt. Ha az édesanya magasabb iskolázottsággal rendelkezett. Ha az anya pozitívabb (a gyermek szükségleteire fogékonyabb és szeretetteljes) gondozói magatartást mutatott a korai életévekben. Ha a gyermek 2-10 éves kora között az anyának jövedelmezı és biztos állása volt. Ha gyerekkorban más családtagok is emocionális támaszt nyújtottak az anyán kívül (pl. testvérek, nagyszülık). 18 évesen a lányok esetében, ha nagyfokú biztonságot éltek meg a család tagjaként.” (Örkényi 2005: 4) Ugyanebben a magyar tanulmányban idézik a szerzık azt a fejlıdési koncepcionális modellt, mely a környezeti faktorok védı, fejlesztı hatásait elemzi. Ezek a környezeti feltételek és hatások elsısorban abban játszanak szerepet, „hogy lehetıvé teszik azon belsı tulajdonságok (pl. társas kompetencia, probléma megoldási készségek, autonómia, cél és jövı érzet) kialakulását, amelyek az életben való boldoguláshoz, a nehézségek legyızéséhez nélkülözhetetlenek. A belsı védıfaktorok kialakulását segítı külsı (vagyis nem a személyiségen belüli) tényezık közül a szerzık három dimenzió szerepét hangsúlyozzák: 1. Gondoskodó kapcsolat (amelyben a gyermek átéli az elfogadást); 2. Magas elvárások a gyerekkel szemben (ami azt fejezi ki, hogy a gyerek számára fontos személyek hisznek és bíznak a gyerek képességeiben); 3. Értelmes részvétel lehetısége (ami azt közvetíti a gyermek felé, hogy ı is fontos, felelıs tagja a családi, iskolai vagy tágabb közösségnek).” (Örkényi 2005: 5) Az ezekkel a családi és külsı forrásokkal rendelkezı gyerekekre iskoláskorban kevésbé jellemzı a rizikómagatartás és a jobb tanulmányi eredmény. Az anya és csecsemıje közötti kommunikáció fontosságát egy korábbi tanulmányunkban kutatási tapasztalatokkal is alátámasztottuk. „Vizsgálatunk egyik legfontosabb eredménye az a tapasztalat volt, amely igazolta, hogy az iskolázatlan és iskolázott (legalább érettségizett) anyák gyermekeinek IQ-ja 6 éves korukban megegyezik, ha az anya csecsemıkorban sokat beszél a gyermekhez. A csecsemıkori kommunikáció hiánya azonban csak az iskolázatlan anyák gyermekeinek fejlıdését nehezíti meg.” (Bass 2007)
3. ábra: A gyermekek 6 éves kori IQ-jának alakulása az anya iskolázottsága és a gyermek gondozása közben megfigyelt kommunikációs jellemzıi szerint 130,0 115,0 100,0
iskolázatlan iskolázott
85,0 70,0 55,0 folyamatos beszéd
sok beszéd
kevés beszéd
szinte semmi
A gyermek jól-léti és a reziliancia irodalom és kutatások egyértelmő következtetése nem új. A korai éveknek meghatározó szerepük van az esélyek, illetve a késıbbi életpálya alakulásában. A pszichológiai szakirodalomban lassan 100 éve ismert ez a tény. A hangsúly azonban nagyon sokáig egyedül és kizárólag a családon, azon belül is az anya-gyerek kapcsolaton volt. Csupán az utóbbi évtizedek fejleménye, hogy ezen a területen is elıtérbe kerültek a közösségi szolgáltatások. Átértékelıdött a korai évekre irányuló szolgáltatások tartalma és jelentısége. A gyerekek biztonságos és egészséges ellátásának biztosításán túl felerısödött az intézmények szocializációs és „pedagógiai” szerepe. A bölcsıde hatását a gyermek fejlıdésre a késıbbiekben elemezni fogjuk. Itt csupán arra utalunk, hogy a bölcsıde megtapasztalása, a gyermek nézıpontjainak decentralizálása mérhetıen megkönnyíti a késıbbi válási krízis feldolgozását a gyermekek számára. A válás következtében a gyerekek szorongása nı, és több iskolai beilleszkedési zavart mutatnak – a bölcsıdés elıélet tompítja ezt. 1. tábla: A bölcsıdébe járás hatása a késıbbi válási krízis átélésére a gyermek szorongása (faktor érték)* járt nem járt a szülık nem váltak el válás a gyermek 6 éves kora elıtt válás a gyermek 7-14 éves korában
– 0,05 – 0,13 0,09
0,03 0,29 0,28
* a magasabb értékek erısebb szorongásra illetve több magatartási zavarra utalnak
iskolai magatartászavar (pontszám)* járt nem járt 51 55 62
49 58 65
2. A korai intézményes nevelés hatása a gyermek fejlıdésére Korábbi tanulmányunkban (Bass-Darvas-Szomor 2007) már összefoglaltuk a kérdéssel kapcsolatos szakirodalmat és bemutattuk a bölcsıdei ellátás hazai helyzetének alakulását is. Abban az írásban utaltunk egy hazai longitudinális kutatásra6, amelynek eredményei alapján most elemezzük a bölcsıdei nevelés hatását a gyermek fejlıdésére. A longitudinális vizsgálat mintájában a gyerekek 1982-83-ban születtek, azaz a 80-as évek elején jártak, vagy nem jártak bölcsıdébe, amikor a nık foglalkoztatottsága a jelenleginél jelentısen magasabb volt. Országosan a gyermekek 16%-a járt bölcsıdébe, Budapesten ez az arány még magasabb volt. A vizsgálatban részt vevı gyerekeknek mintegy 60%-a járt hosszabb rövidebb ideig bölcsıdébe. Ez az arány nehezen vethetı össze a bölcsıdéztetési arányszámokkal, hiszen a vizsgált gyerekek az 1982-1986 közötti idıszakban kerültek valamikor bölcsıdébe. 2. tábla: A bölcsıdébe járás típusai a Budapesti Longitudinális Fejlıdésvizsgálat mintájában (%) hosszú bölcsıde (1 éves kor elıtt bekerült 3 éves koráig járt) standard (2-3 éves kora között járt) kudarc (1-2 éves kora között járt, aztán abbahagyta) közösséghez szoktatás (óvoda elıtt járt néhány hónapot) nem járt bölcsıdébe összesen N=
15 28 4 11 41 100 403
Kik választják a bölcsıdét? Ha a bölcsıdei nevelés hatásait szeretnénk megmutatni, akkor mindenképpen figyelemmel kell lennünk arra a tényre, hogy a bölcsıdébe járó és a családban nevelkedı gyermekek nem azonos családokból származnak. A bölcsıdét a családok általában szükségmegoldásnak látják, abban az értelemben, hogyha módjuk van arra, hogy a gyermek otthon maradjon, akkor általában fel sem merül az intézményi elhelyezés lehetısége. A 80-as évek elején a családok nem kis hányada (kutatásunk adatai szerint a budapesti családok 27%-a) együtt lakott valamelyik nagyszülıvel. Ahol a nagymama ilyen módon 6
Másodlemzésünk az MTA Pszichológiai Intézetének Fejlıdéslélektani Osztályán 1982 óta folyó Budapesti Longitudinális Fejlıdésvizsgálat adatainak alapján készült. A kutatás a deviáns magatartásformák, illetve állapotok prospektív longitudinális vizsgálatára irányul, a vizsgálat vezetıje Ranschburg Jenı és Horváth István.
kéznél volt, ott a bölcsıdét a családok egyharmada választotta, míg az önállóan lakó családoknál ez az arány megközelítette a 70%-ot. Ha az anyának 2-3 éven belül újabb gyermeke született (azaz „amúgy is” otthon kellett maradnia) akkor a nagyobb gyermek is inkább otthon maradt vele. 3. tábla: A bölcsıdébe járás valószínősége az otthoni felügyelet lehetısége (nagyszülı, új testvér) szerint (%)
nincs nagymama, nincs kistestvér nincs nagymama, van kistestvér van nagymama, nincs kistestvér van nagymama, van kistestvér
bölcsıdébe járás 71 61 52 19
A (minél korábbi) bölcsıdébe adás hátterében általában az anya munkavállalással kapcsolatos beállítódásai is fontos szerepet játszanak. Az iskolázottabb, magasabb státuszú anyák számára a karrier építése is fontos (vagy fontosabb) lehet, másfelıl az alacsonyabb társadalmi státusz, a rosszabb anyagi helyzet szintén növeli a munkaerıpiacra való minél korábbi visszatérést. A szegény és/vagy iskolázatlan nık családjaiban ugyanúgy kissé magasabb a bölcsıde választása, mint a diplomás nıknél. 4. tábla: A bölcsıdébe járás valószínősége az anya iskolai végzettsége szerint (%) az anya iskolai végzettsége diploma érettségi szakmunkásképzı 8 általános
bölcsıdébe járás 65 58 59 69
Végezetül még egy kényszerőség – a válás, illetve ennek következtében az egyszülıssé váló család – hatását is ki kell emelni, hiszen a gyermek 3 éves kora elıtt a válásnak vagy az ezt megelızı családi konfliktusoknak is lehet hatása a gyermek késıbbi fejlıdésére.
5. tábla: A bölcsıdébe járás valószínősége a szülık válása szerint (%) az anya iskolai végzettsége válás a gyermek 0-3 éves korában válás késıbb a szülık nem váltak el
bölcsıdébe járás 75 62 58
Kognitív fejlıdés Ha pusztán azt vizsgáljuk, hogy a bölcsıdébe járó vagy az otthon nevelkedı gyermekek intelligenciája lesz-e magasabb 3, 5, 7 vagy 12 éves korukra, akkor egyértelmően megállapíthatjuk, hogy a két csoport IQ-jában7 semmilyen különbséget nem tapasztalunk. 6. tábla: A gyermekek IQ-jának alakulása a korai nevelési körülmények és az anya iskolázottsága szerint IQ 2 hónapos DENVER teljes minta anyával otthon bölcsıdében diplomás anyák anyával otthon bölcsıdében érettségizett anyák anyával otthon bölcsıdében alacsonyabb végzettség anyával otthon bölcsıdében
IQ 5 éves BINET
IQ 7 éves HAWIK
IQ 12 éves HAWIK
100 101
100 100
99 101
100 100
104 101
106 105
108 107
109 107
101 102
101 99
98 99
100 98
95 98
94 93
91 91
92 90
A gyermek intellektuális képességei (legalábbis a tesztekkel megragadható IQ) szorosan kapcsolódik a család szociális státuszával, ezen belül elsısorban az anya iskolai végzettségével. Ha a hasonló végzettségő anyák gyermekeit külön-külön vizsgáljuk, akkor két tendenciát figyelhetünk meg. Egyrészt látható, hogy a diplomás és az alacsony iskolázottságú anyák gyermekeinek intellektuális teljesítıképessége az évek során egyre jobban távolodik egymástól: a korai idıszakban is tapasztalható különbségek fokozatosan nınek, a családi szocializáció különbségei az óvodában és az iskolában egyre erıteljesebbé válnak. A bölcsıde még ebben az összehasonlításban is csak kevéssé módosítja a gyermekek IQ-ját. Az azonban figyelemreméltó, hogy a diplomás anyák gyermekeinek intelligencia fejlıdését a bölcsıde elısegíti, viszont az iskolázatlan anyák gyermekei a bölcsıdében gyengébben fejlıdnek, mint otthon. Ha a bölcsıde eltérı módon hat a különbözı iskolázottságú anyák
7
Az intelligencia mérése több módszertani problémát is felvet. Csecsemıkorban a DENVER tesztet használták az intellektuális fejlıdés regisztrálására, ami nem tekinthetı valóságos IQ-nak. Bár a BINET teszt magyarországi standardja elfogadható, a Weschler teszt gyermekváltozatának azonban a vizsgálat idıpontjában nem voltak még megfelelı magyarországi normái. Az eltérı eljárások összevethetısége miatt az IQ-kat minden életkorban egy 100 átlagú, 15 szórású skálára transzformáltuk, így a közölt eredmények a mintán belüli relatív helyet jól mutatják, de diagnosztikus szempontból nem értelmezhetıek.
gyermekeire, az annak lehet a következménye, hogy a különbözı státuszú családok különbözı színvonalú bölcsıdéhez fértek hozzá – már a 80-as években is. 7. tábla: A gyermekek IQ-jának változása az elızı vizsgálat indexén – a korai nevelési körülmények és az anya iskolázottsága szerint változás 1-5 éves korig
változás változás 5-7 éves 7-12 éves korig korig
átlagos változás
anyával otthon diplomás anyák érettségizett anyák alacsonyabb végzettség
+1% –1% –1%
+2% –2% –3%
+1% +2% +1%
+1% 0% –1%
bölcsıdében diplomás anyák érettségizett anyák alacsonyabb végzettség
+4% –2% –5%
+2% 0% –2%
0% –1% –2%
+2% –1% –3%
Iskolai teljesítmény A bölcsıde önmagában nem határozza meg a gyermek iskolai sikerességét, nem javítja vagy rontja az iskolai beilleszkedés sikerét. A gyermekek osztályzatai nem az iskolai pályafutás elején, hanem felsı tagozatban kezdenek különbözni a korai nevelési körülmények szerint. Ez bizonyára nem pszichológia vagy pedagógiai tényezıkkel, csak a családi karrier közvetítésével magyarázható. 4. ábra: A gyermek tanulmányi eredményének alakulása az általános iskola 2-8. osztályában a gyermek bölcsıdébe járása szerint a teljes mintában (a tanulmányi eredmény a minta átlagához viszonyított z-score) 0,15 0,1 0,05 nem bölcsıdés
0
bölcsıdés
-0,05 -0,1 -0,15 átlag 2.
átlag 3.
átlag 4.
átlag 5.
átlag 6.
átlag 7.
átlag 8.
A karrier-hatás kiparciálására a minta stabilan jó anyagi helyzető (n=219) részében is
megvizsgáltuk a tanulmányi eredmények alakulását a bölcsıdés és otthon nevelkedı csoportban. Itt érzékelhetı, hogy a bölcsıdébe járó gyermekek iskolai teljesítménye az iskoláztatás kezdetén gyengébb, mint a családjukban felnövı társaiké. Ez a különbség 8 év alatt csökken, az általános iskola 8. osztályára gyakorlatilag megszőnik. 5. ábra: A gyermek tanulmányi eredményének alakulása az általános iskola 2-8. osztályában a gyermek bölcsıdébe járása szerint – a stabilan jó anyagi helyzető családokban (a tanulmányi eredmény a minta átlagához viszonyított z-score) 0,4 0,35 0,3 0,25 nem bölcsıdés
0,2
bölcsıdés
0,15 0,1 0,05 0 átlag 2.
átlag 3.
átlag 4.
átlag 5.
átlag 6.
átlag 7.
átlag 8.
Beilleszkedés, viselkedészavarok A bölcsıde és az óvodai beilleszkedés közötti szignifikáns összefüggés nem tekinthetı meglepı eredménynek8. 6. ábra: Az óvodai (nagycsoport) beilleszkedés jellemzıi a gyermek bölcsıdébe járása szerint (faktor értékek) anyával otthon
bölcsıbében
0,200 0,150 0,100 0,050 0,000 -0,050 -0,100 -0,150 -0,200 -0,250 -0,300 empátia
8
szociabilitás
tekintélytisztelet
Az 5 éves korban készített óvodai jellemzés elemeibıl faktoranalízissel három dimenzió rajzolódott ki. Az empátia, a szociabilitás és a tekintélytisztelet a következı itemeket tartalmazzák: Szociabilitás: gyorsan hozzálát a feladatvégzéshez, csoportban könnyen oldódik, aktívan részt vesz a rendrakásban, játékba bevon másokat, veszekedıket összebékít Empátia: segít megbántott társának, síró gyereket megvigasztal, megdicséri ügyetlenebb társát, együtt érez hibázó társával, örül más sikerének, eszközt vagy édességet mással megoszt Tekintélytisztelet: figyelembe veszi az óvónı kívánságait, abbahagyja a rendetlenkedést ha rászólnak
A bölcsıde növeli a gyermek szociabilitását, de a tekintélytisztelet a családban nevelkedı gyerekek esetében erısebb – ami az óvoda (vagy késıbb az iskolai) minısítés szempontjából fontos tényezı lesz. A késıbbi tanulmányi eredményességgel és az iskolai beilleszkedés mutatóival az elsısorban az óvodai tekintélytisztelet mutat szignifikáns korrelációt (a szófogadó gyerekek lesznek jó tanulók). Az iskola elején (2. osztályban) a gyermekek iskolai beilleszkedését a pedagógusok jellemzései alapján mértük meg. A viselkedészavarok összegzı mutatója nem mutat különbséget a bölcsıdébe járó és az otthon nevelkedı gyerekek között.
8. tábla: Az általános iskola 2. osztályában regisztrált viselkedészavarok korrelációi az életút néhány jellemzıjével viselkedészavarok az ált. isk. 2. osztályában az anya iskolai végzettsége
– 0,232**
egy fıre jutó jövedelem születéskor egy fıre jutó jövedelem 5 éves korban egy fıre jutó jövedelem 2. osztályos korban
– 0,205** – 0,214** – 0,109*
a bölcsıdébe járás idıtartama (hónap) a bölcsıdébe kerülés életkora
+ 0,049 – 0,080
óvoda - empátia óvoda - szociabilitás óvoda - tekintélytisztelet
– 0,189** + 0,082 – 0,321**
tanulmányi átlag 2. osztály tanulmányi átlag 3. osztály tanulmányi átlag 4. osztály
– 0,548** – 0,509** – 0,437**
deviancia faktor 23 éves korban
+ 0,218**
* p < 0,01
** p < 0,05
Az iskolai beilleszkedés láthatóan jól (és negatívan) korrelál a család társadalmi státuszával, nagyon erısen összekapcsolódik a gyermek iskolai teljesítményeivel, összefügg az óvodai és a fiatal felnıttkori viselkedészavarokkal is – de független a bölcsıdébe járás hosszától, és attól is, mennyi idıs korban került a gyermek bölcsıdébe. A szülık válása szintén hatással van a gyermek viselkedés problémáinak alakulására: a válás és az azt megelızı feszültség növeli a gyermek agresszióját, nyugtalanságát és szorongását.
7. ábra: Az általános iskola 2. osztályában regisztrált viselkedészavarok kapcsolata a szülık válásával (faktor értékek) 0,500 0,400 0,300 0,200 0,100 0,000 -0,100 -0,200
nem váltak el a szülık
or on gá s
a szülık a gyermek 714 éves korában váltak el
sz
gt al an sá g ny u
ag r
es sz ió
a szülık a gyermek 0-6 éves korában váltak el
A bölcsıde tehát nem mutat közvetlen kapcsolatot az iskolai viselkedészavarokkal – bár tendenciaszerően a bölcsıdés elıélet után valamivel több magatartászavar figyelhetı meg a gyermekek iskolai életútjában. A bölcsıde viselkedés-befolyásoló hatása (bár továbbra is csak tendencia-szerően) a fiatal felnıttkori deviáns magatartásformák megjelenésében is tetten érhetı: a bölcsıdében nevelkedı, fıként a 18 hónapos kor elıtt „beadott” gyermekek felnıtt korukra némileg több deviáns magatartásformát mutatnak. A fenti – kissé paradox – jelenség mögött esetleg a személyiségfejlıdésben mutatkozó eltérés hatása állhat. A 23 éves korban vizsgált személyiségtényezık között az érzelmi stabilitásban szignifikánsan alacsonyabb értékeket érnek el a korábban bölcsıdés gyermekek. *** A bölcsıde és a késıbbi életút között általánosságban nincs szoros kapcsolat. A gyermek kognitív fejlıdésére a jó színvonalú bölcsıde pozitív, a gyengébb kifejezetten negatív hatással van. Az iskolai eredményességre a bölcsıdei elıélet nincs hatással. A bölcsıde – talán természetes módon – elsısorban az óvodai beilleszkedés sikerét határozza meg, ám paradox módon míg a gyermekek szociabilitását növeli, addig a késıbbiekben sokkal fontosabbá váló tekintély-tiszteletet csökkenti. Ennek következtében a bölcsıdés gyermekek késıbbi iskolai beilleszkedése valamivel gyengébb, mint a családban felnövı társaiké. A bölcsıdébe járás a gyermekek személyiségfejlıdését bizonyos mértékben mégis befolyásolja: érzelmi stabilitásuk alacsonyabb fokú, mint az otthon maradó társaiké, ennek következtében valamivel veszélyeztetettebbé válhatnak fiatal felnıtt korukban egyes deviáns viselkedésformák választására.
3. Korai képességgondozás, korai nevelés-oktatás A korai oktatás, illetve a korai években történı képességgondozás térhódításában három tényezı játszik alapvetı szerepet. 1) Az agykutatás legújabb eredményeire alapozva ma már evidencia, hogy a kognitív képességek korai életévekben történı fejlesztése és fejlıdése hosszútávú következményekkel bír. A kisgyerekek nevelését és gondozását biztosító intézmények alkalmasak az értelmi, érzelmi, szociális és fizikai fejlesztéshez.(Groot – van den Brink – Dobbelstein 2004) Egyre több bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a gyermekkori ártalmakat nagyon nehéz a késıbbiekben helyrehozni. A javítást célzó „második esély” politikák sokkal költségesebbek és sokkal kevésbé hatékonyak, mint az elsısorban a kisgyermekek jólétének fejlesztését célzó intézkedések. Ha a szülıi környezetnek meghatározó hatása van a késıbbi tanulásra és a kognitív képességek megszerzésére, akkor a szociálpolitika egyértelmő célja kell, hogy legyen a potenciális káros hatások csökkentése, a fejlıdést biztosító környezeti feltételekhez való hozzáférés támogatása. (Esping-Andersen 2002) Mi a helyzet Magyarországon? Magyarországon ma nem jog, hanem lehetıség a bölcsıdei szolgáltatás és általában a napközbeni ellátások igénybe vétele. Ha van szolgáltatás és van elég férıhely, abban az esetben elsısorban a munkavállalásukat igazolni tudó szülık juthatnak hozzá az ellátáshoz. (A jelentkezés feltétele ennek munkáltatóval történı igazolása.) Elsısorban a szülık (anya) munkavállalást segítı intézményként tekint rá a közvélemény, nem fejlesztı szolgáltatásként. (bölcsıde, korai óvoda, családi napközi). Ugyanez fejezıdik ki a napközbeni ellátásokra vonatkozó szabályozásban is. A napközbeni ellátás megléte önmagában nem jelenti a gyermek jól-léttel kapcsolatos célok megvalósítását. A szolgáltatás minısége meghatározó jelentıségő. Amennyiben ebbıl a szempontból vizsgáljuk az amúgy is szőkös feltételeket biztosító intézményrendszert, az a minıségi követelményeknek csak részben tud megfelelni. Mind a kihasználtsági adatok, mind pedig a szakmai munka alapfeltételét jelentı képzési helyzet jelentıs problémákra utalnak.
8. ábra: Kihasználtság: bölcsıdébe beíratott gyerekek száma/mőködı férıhelyek száma, 2006
126
128
148 130
131
149
139 124
124
129 114
128
127
125
135
134
141
138
Za Ba la ra ny a S Bo om rs o od gy -A ba To új -Z lna em pl én H ev es N Já ó sz g H Sz -Na aj d rád ú gy ab k u -B ih ol cs nar -S S zo za ln tm ár ok -B Bá e cs reg -K is ku n Bé ké C so s ng rá d
142 120
Bu da pe st Ko Pe m st ár om Fe -E j sz ér te G r yı Ve gom rs M os zp r o n ém -S op ro n Va s
160 140 120 100 80 60 40 20 0
Részlet a „Korai képességgondozás” SULINOVA-pilot (témavezetı: Szilvási Léna) A koragyermekkori fejlıdés, mint alapképzési és továbbképzési program a hazai felsıoktatásban c. anyagából: Jelenleg nincsen olyan felsıfokú képzés Magyarországon, amely elsıdleges fókusza a kora gyerekkor lenne. A téma természetesen más-más jelleggel megjelenik a különbözı képzések egyes kurzusaiban (elsısorban a fejlıdés-lélektani tanulmányokban), de több szempontú és elmélyült tanulmányozásra, a 0-6 éves gyerekekkel és szüleikkel, környezetükkel való együttmőködı foglalkozásra való felkészülésre az alap- és mesterképzések csak korlátozott lehetıséget biztosítanak. A jelenlegi képzési és kimeneti követelmények alapján egyetlen olyan képzés van, amely nevesítve céljául tőzi ki a koragyerekkori tanulmányokat, azonban az is annak pedagógiájára koncentrál (neveléstudományi mesterképzési szak). A többi alap- és mesterképzés képesítési és kimeneti követelményeiben nem található konkrét utalás arra, hogy kiemelten erre a területre nyújtanának felkészítést. Tematikája alapján az érettségire épülı szakképzésben megvalósuló csecsemı- és gyermeknevelı-gondozó, valamint gyermekgondozó-nevelı képzések, tehát a bölcsıdei gondozók felkészítése felel meg leginkább a multidiszciplináris közelítésnek . Az ismeretek megfelelı mélységő elsajátításának azonban korlátokat szab a képzések viszonylag alacsony órakerete és az a tény, hogy ezeknek a tanulmányoknak felsıoktatási alapképzésben való folytatására jelenleg nincs mód. A továbbképzések keretében ugyan folyamatosan mód nyílik arra, hogy a szakemberek saját munkahelyük elvárásaihoz igazodva korszerő kiegészítı ismereteket szerezzenek, de ezeken belül is feltőnıen kevés a koragyermekkorra irányuló program, tanfolyam, mőhelymunka és még kevésbé jellemzı az interdiszciplináris közelítés. A jelenleg akkreditált továbbképzı tanfolyamok túlnyomó többsége egy-egy részterületre vagy egy-egy intézménytípuson belüli nevelésre vonatkozóan nyújt ismereteket. A szociális és gyermekvédelmi továbbképzésekben elsısorban a bölcsıdei munkatársak továbbképzési programjai tartalmaznak a kora gyermekkorral kapcsolatos ismereteket. A védınıi továbbképzések között szintén elıfordulnak a keresett témák, de az ı esetükben még a kötelezı és központilag finanszírozott továbbképzés kérdése sem megoldott.
2) A hátrányos helyzető, illetve deprivált családokban élı gyerekek jól-létének fokozott fontossága a figyelem középpontjába került az elmúlt évtizedekben. Ezeknek a gyerekeknek a lehetıségei jelentısen korlátozottabbak, mint jobb helyzető társaiké. A szegénység átörökítése jelentıs társadalmi probléma. A korai beavatkozások hatékony eszköznek látszanak ennek megtörésére. „A jó minıségő napközbeni ellátás hatékony eszköz a kedvezıtlen családi örökségek elleni küzdelemben” írja Esping-Andersen egy 2004-es tanulmányában. (EspingAndersen 2004: 151) Indirekt módon, de ezt bizonyítják azok a skandináv tapasztalatok, amelyek a jó minıségő, államilag jelentısen támogatott gyermekintézmények fokozatos és nagymértékő kiépítésével párhuzamosan a gyerekek iskolai teljesítményében jelentıs csökkenést mutatnak a szülıi iskolázottság, a kulturális tıke, a család szociális és gazdasági helyzetének meghatározó szerepében. „Ez a tendencia egyértelmően és markánsan jelenik az 1970-es évektıl született gyerekeknél. A kiegyenlítı hatás igen erıs a hátrányos helyzető gyerekek esetében. Dániában a középiskolát végzettek aránya megduplázódott, Norvégiában megháromszorzódott a legfiatalabb kohorszban.” (Esping-Andersen 2006:54) Esping-Andersen három meghatározó tényezıt emel ki a késıbbi fejlıdést, életutat meghatározó koragyerekkori szükségletek közül: az egészségi állapotot, a megfelelı jövedelmet és a fejlıdést segítı, biztosító eszközöket. „A korlátozott forrásokkal rendelkezı családok mindhárom területen rosszabb helyzetben vannak. Egy hagyományos értelemben vett erıs jóléti állam sikereket érhet el az elsı két területen, de ha a kognitív ösztönzésnek kulcsszerepe van, akkor újra kell gondolnunk ezt a politikát. Nem hozhatunk olyan törvényeket, amelyek arra kényszerítik a szülıket, hogy olvassanak fel a gyermekeiknek, de eszköztelenek sem vagyunk. Az egyik lehetıség annak biztosítása, hogy a kisgyermekes szülıknek megadassék az alacsony stresszel járó munka lehetısége és a szabadidı, amit gyermekeikkel tölthetnek. Egy másik, talán még hatékonyabb megoldás az univerzális, jó minıségő bölcsıdék/óvodák biztosítása.” (Esping-Andersen 2002) Tehát kitüntetett fontosságot kell tulajdonítanunk annak, hogy a sebezhetı családok gyermekei minıségi bölcsıdékhez/óvodákhoz jussanak.
Mi a helyzet Magyarországon? A bölcsıdékkel kapcsolatos statisztikai adatok az SZMM Statisztikai tájékoztató a gyermekés ifjúságvédelemrıl címő kiadványában érhetık el. Ennek a kiadványnak több évkönyve is megtalálható az SZMM honlapján, de a legfrissebb kiadvány adatai is elég régiek, a 2005-ös
évre vonatkoznak. A KSH Szociális Évkönyve szintén közöl bölcsıdei adatokat, ebbıl a forrásból már a 2006-os adatok is rendelkezésre állnak. A megjelenített adatok köre azonban témánk szempontjából igen szőkös, a gyerekek helyzetérıl (oktatási törvény kategóriái: hátrányos helyzet, halmozottan hátrányos helyzet, illetve a gyermekvédelmi törvény kategóriái: veszélyeztetettség, védelembe vétel stb.) nincsenek információk. Közvetett információ, hogy az SZMM egy háttéranyagban 2007-ben, valószínőleg 2006-os adatokra támaszkodva 3000, a bölcsıdében térítésmentesen étkezı gyerekrıl ír. Ennek alapján azt feltételezhetjük, hogy a bölcsıdés gyerekek megközelítıleg 10%-a részesül rendszeres gyerekvédelmi kedvezményben (azaz az oktatási törvény definíciója szerint: hátrányos helyzető). Ez azonban tényleg csak közelítı adat, hiszen azt is tudjuk, hogy néhány önkormányzat (köztük pesti kerületek is, ahol viszonylag jelentıs a bölcsıdések száma) jóval nagyvonalúbb a térítésmentesség határának megállapításában, mint a gyermekvédelmi törvény.9 Az érintett korcsoport (0-3 évesek) segélyezési adataiból sem következtethetünk a hátrányos helyzető gyerekek számára és arányára, mivel a már említett SZMM statisztikai kiadvány a 06 évesekre vonatkozóan közöl csak adatokat, azokat is a 2005-ös évre, amikor a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény elıdje, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás volt még a hatályos ellátás. Az adatok alapján a hat éven aluliak körében 2005 végén 30% volt a segélyezettek aránya.10 A 2006-tól folyósított rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény esetében a KSH Szociális Évkönyvében nincsenek korcsoportos adatok. Az azonban jól látható, hogy a települések népességnagyságával fordítottan arányos a segélyezett gyerekek és fiatalok (0-24 évesek) aránya. Tehát a kistelepüléseken, ahol a törvényi szabályozásnak
9
Pl. Budapest Fıváros VII. Kerület Erzsébetváros Önkormányzata Képviselı-testülete 16/2000. (V. 19.) sz. rendelete a pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti ellátásokról: 17. § 2. b) a VII. kerületi bölcsıdében ellátásban részesülı, VII. kerületi lakóhellyel rendelkezı gyermek után az a) pontban foglaltak figyelembe vétele mellett, csak akkor kell térítési díjat megállapítani, ha az együtt élı, a Gyvt. 19. § (4) bekezdésében maghatározott közeli hozzátartozók együttes jövedelmébıl számított egy fıre esı jövedelem meghaladja az érvényes öregségi nyugdíjminimum 250 %-át. 10 Statisztikai tájékoztató a gyermek- és ifjúságvédelemrıl, SZMM, 2005
megfelelıen nincs bölcsıde, jóval nagyobb arányban élnek az oktatási törvény definíciója alapján hátrányos helyzetőnek minısülı gyerekek. Mindezek alapján ahhoz az óvatos következtetéshez azért el lehet jutni, hogy a bölcsıdékben jelentısen alulreprezentáltak a jövedelmi szegénységben élı gyerekek. Ezt támasztják alá különben a bölcsıdék területi és települési elhelyezkedésére vonatkozó egyéb adatok is. Saját kutatási adatainkból (Bass-Darvas-Dögei-Fereg-Tausz 2007) tudjuk, hogy a népesség alsó jövedelmi harmadához tartozó családok napközbeni ellátásokhoz való hozzáférése igen kedvezıtlen képet mutat. A 2006-os minta 737 háztartásából 575-ben (78%) élnek gyerekek. A személyi adatok alapján 1272 (az összes személy 41,7%-a) 18 éven aluli gyerek, közülük 169-en 0-2 évesek és 251-en iskolába még nem járó, 3-6 évesek. A 0-6 évesek több mint 50%-a nem jár sem bölcsıdébe, sem óvodába. Bölcsıdébe a 0-2 évesek gyerekek 5%-a, 9 gyerek jár. Az elemszámok sajnos itt csoportok közötti eltérések elemzését nem teszik lehetıvé. Amennyiben a hátrányos helyzetet a segélyezési küszöb alatti jövedelemmel, a halmozottan hátrányos helyzetet pedig az ehhez társuló alacsony iskolai végzettséggel azonosítjuk, a bölcsıdés korúak esetében ebben a szegény mintában az arányok a következı módon alakulnak. A bölcsıdés korúak 65%-a hátrányos helyzető (segélyezési küszöb alatti jövedelem), 36%-a halmozottan hátrányos helyzető (segélyezési küszöb alatti jövedelem és maximum nyolc általános iskolai végzettségő szülık). A hátrányos helyzető gyerekek 53%-a él roma háztartásban, a halmozottan hátrányos helyzetőek 79%-a. Korai nevelésük-oktatásuk teljesen megoldatlan. 3) A foglalkoztatás bıvítése, a nık munka-erıpiaci helyzetének javítása minden társadalom alapvetı célja. Ennek egyik elıfeltétele, illetve eszköze a jó színvonalú gyerekintézmények hálózata. Egy általános, család (anya)-barát ellátórendszer egyszerre tartalmazza az egyéni adózás lehetıségét, a munkahelyvédelemmel párosuló anyai és szülıi gyereknevelési szabadságokat és az államilag támogatott napközbeni ellátást biztosító intézményeket, szolgáltatásokat. Ez utóbbi minden jövıbeli, mőködıképes, családi és munkaerıpiaci szükségletek között valamiféle egyensúlyt teremtı politika alapja.(Esping-Andersen 2006)
Mi a helyzet ma Magyarországon? Általános és részletes elemzés nem célunk, de két fontos jellegzetességet ki kell emelnünk. A kisgyerekeket nevelı, általában fiatal családok munkaerı-piaci helyzete nem csupán azért mutat kedvezıtlen képet, mert az anyák meghatározó része gyereknevelési szabadságot vesz igénybe, s így inaktívnak számít. A 0-2 éves gyerekeket nevelı családok 24%-ban egyáltalán nincs keresı felnıtt, ami csak részben magyarázható az egyszülıs családok gyakoriságával. 9. ábra: A munkaerı-piaci helyzet alakulása a 0-2 éves gyerekeket nevelı háztartásokban 100% 8742
17068
80%
3922
6134
11722
NyugatDunántúl
KözépDunántúl
KözépMagyarország
8190
13430
60% 40% 20% 0% Dél-Alföld
Észak-Alföld
ÉszakDél-Dunántúl Magyarország
mindkét szülı foglalkoztatott
egyik szülı foglalkoztatott
egyik sem foglalkoztatott
Forrás: Mikrocenzus, 2005
A fenti ábra a másik problémára is rámutat. Magyarország egyenlıtlen ország, nagyon jelentıs területi különbségekkel. Így amennyiben nem csupán a napközbeni ellátást biztosító intézmények férıhelyszám növelése a cél, hanem a regionális egyenlıtlenségek valamilyen szintő csökkentése is, a fejlesztéseknél ezt a szempontot hangsúlyosan figyelembe kell venni. 10. ábra: bölcsıdei férıhelyek régiónként 100 0-2 éves korú gyerekre jutó bölcsıdei férıhely
12,1 7,3
9,2
8,7
7,1
6,4
Forrás: KSH, 2006-os adatok
lfö ld D él -A
Al fö ld És za k-
M ag ya ro rs zá g
És za k-
D él -D un á
nt úl
4,1 Kö zé pD un án tú l N yu ga t-D un án tú l
Kö zé pM ag y
ar or sz ág
14 12 10 8 6 4 2 0
Ma Magyarországon az érintett 0-2 évesek 8%-a számára van bölcsıdei férıhely. Ahhoz, hogy a jelenleg GYES-en lévık csupán 5%-a munkába állhasson, több mint 8000 új férıhelyre lenne szükség a jelenleg 25 000 bıvítéseként. Amennyiben még azt is érvényesíteni szeretnénk, hogy a bölcsıdei szolgáltatás igénybe vételének esélyei közelítsenek egymáshoz az egyes régiókban, akkor területileg nagyon eltérı fejlesztési szükségletekkel állunk szemben. Jelenleg a 0-2 éves korú gyerekek 13%-a él az ÉszakMagyarországi régióban, a bölcsıdei férıhelyeknek azonban csupán 6%-a található itt. A másik „végen” helyezkedik el a Közép-Magyarországi régió, ahol a 0-2 évesek 29%-a él, a bölcsıdei férıhelyek 41%-a mellett.
4. Gyermeknevelés vagy munka? A bölcsıdei férıhelyek drasztikus csökkenésével Magyarországon egyre kevésbé merül fel az anyák számára a gyermeknevelés vagy munkahelyi karrier dilemmája. A gyermekvállalás az anyák túlnyomó többsége számára az otthonmaradás egyértelmő kényszerével egyenlı, hiszen az évente születı kb. 100 ezer gyermek számára a kevesebb, mint 30 ezer bölcsıdei férıhely a az anyák nagy arányú munkavállalását lehetetlenné teszi.
11. ábra: A gyermeknevelési szabadságok igénybevételének megoszlása
gyet-en van 14%
gyed-en van 22%
gyes-en van 64%
Forrás Életünk fordulópontjai 2001
A 18-40 éves nık 19,7%-a (mintegy 270 ezer fı) van gyes-gyed-gyet-en, a három forma közül a GYES a leggyakoribb. A férfiak esetében az igénybevétel mértéke ma is igen alacsony, a gyes-gyed-gyet-en lévık alig több, mint 5%-a férfi.
9. tábla: A 18-40 éves nık gazdasági aktivitása legmagasabb iskolai végzettségük szerint aktív
tanuló
mn
gyed
gyes
gyet
htb
nyd
egyéb össz n=
0-7 ált
5,8
0,0
13,0
1,4
29,0
13,0
14,5
4,3
18,8
100
69
8 ált
30,4
18,6
12,3
2,6
14,4
5,7
5,7
4,2
6,0
100
612
szakma
59,8
1,7
8,2
3,9
14,6
2,1
4,4
1,8
3,6
100
870
érettségi
55,2
24,8
4,4
3,6
6,8
1,2
1,8
0,8
1,3
100
1288
3,7
3,4
6,5
4,5
1,2
0,9
0,3
1,3
100
672
felsıfokú 78,1
Forrás Életünk fordulópontjai 2001
A nıi foglalkoztatottság természetesen szorosan kapcsolódik az iskolai végzettséghez. Az alacsony iskolázottságú aktív korú nık között nem csupán a gyermeknevelési szabadság igénybevétele fordul elı igen magas arányban, hanem közöttük van a legtöbb munkanélküli és háztartásbeli is. A legfeljebb 8 általános iskolai végzettségő nık szélsıségesen alacsony foglalkoztatottsága a gyermeknevelési szabadságok híján sem emelkedne jelentısen, hiszen a képzetlenség erıteljesen megnehezíti a munkába állásukat. (Ha a jelenlegi foglalkoztatottsági arányokkal számolunk, és feltételezzük, hogy egy nı sem választja a gyermeknevelési szabadság lehetıségét, akkor mintegy 170 ezer új – zömében kvalifikálatlan – munkahelyre lenne szükség és kb. további 100 nı maradna munka és mindenféle ellátás nélkül.) A foglalkoztatottság növekedésével kapcsolatos várakozások ellenében hat az is, hogy a jelenleg gyermeknevelési szabadságon lévı nık 30%-a (az alacsony iskolai végzettségőeknek ennél nagyobb hányada) nem is tervezi, hogy a jövıben munkát vállaljon. 10. tábla: A gyes-gyed-gyet-en lévı 18-40 éves nık munkavállalási tervei legmagasabb iskolai végzettségük szerint
0-7 ált 8 ált szakma érettségi felsıfokú össz
Tervezi-e, hogy a jövıben munkát vállal?' a távolabbi igen, jelenleg jövıben nem tervezi, is keres szándékában áll hogy a jövıben munkát... munkát vállalni munkát vállal 16,7 23,3 60,0 6,6 55,5 38,0 9,0 68,4 22,6 12,4 63,4 24,1 6,6 68,4 25,0 9,4 61,6 29,0
N=
100 100 100 100 100 100
30 137 177 145 76 565
Természetesen a munkavállalási szándékok bizonyára a jelenlegi családtámogatási rendszer elemit is kalkulálva alakulnak, így nehéz megbecsülni, hogy ezek nélkül mekkora volna a munkába állás iránti igény az anyák között.
Hogy a gyermekvállalás motívumai között mennyire szerepel a megszerezhetı támogatások vonzereje, azt nem könnyő megmutatni. Bizonyáraz ország munkahely-ínséges régióiban, a képzetlen nık körében a munkavállalás lehetıségei minimálisak, körükben a gyes és/vagy a családi pótlék fontos forrása a családi bevételnek. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a megszerezhetı támogatások még a gyerek szükségleteit is csak alapszinten fedezik, több gyermek esetén más jövedelem híján a család a mély szegénységbe zuhanna.
11. tábla: Családi kedvezmények szerepe a tervezett gyermekszám megvalósításában (%) nincs szerepük
talán részben van szerepük
nagy szerepük van
összesen
teljes minta
41
35
25
100
0-7 általános 8 általános szakma érettségi diploma
33 43 42 39 41
28 32 33 36 36
39 25 25 25 25
100 100 100 100 100
nem roma roma
41 38
35 30
25 32
100 100
Budapest megyei jogú város egyéb város község
39 36 45 41
34 35 31 37
27 29 24 22
100 100 100 100
A pénz – bármennyire fontos is a szegénységben élı anyák számára – önmagában nem indokolja az ún. „stratégiai gyermekvállalás” jelenségének nagy arányú létezését. Az „Életünk fordulópontjai” címő kutatásban a kérdezettek 40%-a nyilatkozott úgy, hogy családtervezésükben nincs szerepe a családi kedvezményeknek. Ezt a stratégiát követik az iskolázatlan, a roma, a kis településen élı anyáknak is kb. 40%.
5. Hogyan tovább? A szociálpolitika és lehetıségei A szülıi szabadságok reformja során figyelembe veendı szempontok: választási lehetıség biztosítása a családoknak: jelenleg ezen a területen igen gyenge az ellátórendszer (bölcsıdei hozzáférés ismert tényei - 24-35 hónapos gyerekek megközelítıleg 16%-a jutott hozzá napközbeni ellátáshoz 2005-ben, ez azt jelenti, hogy körülbelül 80 ezer gyerek továbbra is otthon szülıkkel/nagyszülıkkel, más megoldásokkal nevelkedett. A községekben élı gyes-en, gyed-en lévık kb. 42%-a említi, hogy azért nem megy vissza dolgozni, mert nincs bölcsıde, Bp-en ez 12%) és a munkaerı-piac területi egyenlıtlenségei tovább fokozzák a kényszereket. Kényszerként értelmezhetı a gyereknevelési szabadságok nagyon merev rendszere is. Nem dönthet pl. a szülı fél gyes-fél munka/fél gyed – fél munka mellett. Nem dönthet arról sem, hogy mikor látja szükségesnek, hogy több idıt töltsön gyerekével, a törvény az igénybe vehetı idıtartamot (ami egyértelmően kiemelkedik az európai átlagból) megfelelteti a gyerek életkorával. (más országok gyakorlatában az idıtartam több részletben is kihasználható, mondjuk a három év a gyerek 8 éves koráig.) Ugyancsak hiányzik a választást lehetıvé tevı apai jogon járó szülıi szabadság a rendszerbıl (több országban is az alap idıtartam hosszabbítható, ha az apa vállalja az otthonmaradást) horizontális igazságosság jobb érvényesítése: a mai ellátások nagyon eltérı módon támogatják a hasonló helyzetben lévı gyerekes családokat. Vannak egyszerően gyesen vagy gyed-en lévık a két évnél fiatalabbakat nevelık körében – esetükben a költségvetési által finanszírozott támogatás megközelítıleg 1:2 arányú. A 2006-os módosítások következtében vannak gyes-en lévı dolgozó szülık (1 évnél idısebb gyerek), akiknek gyerekei hozzáférnek a bölcsıdei szolgáltatáshoz, ebben az esetben a költségvetési támogatás (gyes+bölcsıdei normatíva) körülbelül megegyezik a gyed finanszírozási szintjével. (pontos adatok nincsenek, de az ma már biztosnak látszik, hogy nem történt tömeges munkába állás és a már munkában állók (kb. 25000 nı) sem igényelték ismét a gyes-t. A támogatások nagyságrendje szempontjából tehát ma több csoport van: gyes+napközbeni ellátás, gyed, gyes, semmi(?) Három ellátásunk van, ezeknek az adatai mindenütt, az EU statisztikában is együtt jelennek meg, és mindig a gyes-rıl beszélünk, mintha az lenne a meghatározó. Munkaerı-piaci szempontból különben tényleg az, hiszen, akik gyes-en vannak, azok jelentıs
részének soha vagy régen nem volt már munkája. De ha a kiadások felıl nézzük, nem „rájuk költik a dolgozók” a közpénzt. Amióta a gyed újraéledt (1999), ismét meghatározó kiadás a szülıi szabadságok között. A gyed (ami kvázi biztosítási ellátásként, de ugyanúgy költségvetési támogatásból finanszírozódik, mint a másik kettı), megközelítıleg ugyanolyan nagyságrendő kiadást jelent, mint a másik kettı, csak éppen ebben kb. 100 ezer szülı részesül, a másik kettıben pedig kb. 200 ezer. A gyed majdnem 70 ezer Ft-os átlagával szemben áll a másik kettı kb 26000-28000 Ftos átlaga. szegénység tényei – a kisgyerekek körében éveken keresztül magasabb volt a szegénységi
ráta,
mint
az
idısebb
gyerekeket
nevelı
családokban.
A
családtámogatásoknak, így a gyes-nek is jelentıs szegénységcsökkentı hatása volt a 80-as években és a 90-es évek elején. Azóta az értékvesztés különbözı mértékben érintette ezeket az ellátásokat. A gyes és a gyed esetében, az elıbbi vesztett, az utóbbi kisebb mértékben növekedett. A foglalkoztatottak száma: önmagában, ha van egy foglalkoztatott a háztartásban, nem véd meg a szegénységtıl (a laekeni indikátorok is ezt mutatják). a gyerekek megfelelı fejlıdéséhez szükséges feltételek biztosítása – a gond az, hogy folyamatosan csak a foglalkoztatás szempontjából esik szó a gyerekintézményekrıl. Napközbeni ellátások törvényileg is ezért vannak. A bölcsıde melletti ellátások egészen egyértelmően a gyerekmegırzést szolgálják és nem a gyerek életkorának megfelelı fejlesztést, képességgondozást. Az angol példa azt is jól mutatja, hogy bár államilag finanszírozott napközbeni ellátások nem nagyon vannak, de a képességgondozás meghatározott heti óraszámban ingyenesen minden 3 éven felüli gyereknek jár (fokozatosan terjesztik ki egyre fiatalabb gyerekekre!) A bölcsıdei férıhelyek olyan arányú bıvítése, amely lehetıvé tenné a két éves gyerekek legalább 30%-os intézményi ellátását, kb. 15 ezer férıhely létesítését jelentené (az NFT1-ben 1300 férıhely volt a cél, 800 valósult meg). A családi napközik, mint alternatív megoldások, a tapasztalatok alapján ott létesülnek, ahol van bölcsıde, de férıhelyhiányos.
A kistelepüléseken való elterjedés nagyon
lassan halad,
összességében kb. 1000-1200 férıhely áll rendelkezésre a bevezetés utáni 10. évben. (A célzott támogatásra két éve tett javaslatot a MEH és az MTA Gyerekprogram Irodája, sikertelenül). Megoldást valószínőleg az óvodák lefelé nyitása hozhatna a leggyorsabban. „Más, hasonló térszerkezetû európai országok gyakorlatában sem
ritka, hogy – fôleg a mérethatékonysági problémákkal küzdô kisebb településeken, ahol a külön intézmények fenntartása rendkívül költséges lenne – intézményi integrációval oldják meg a legkisebbek napközbeni gondozását. Az intézményi integráció kiterjedhet a bölcsôdés, óvodás és általános iskolás korú gyermekekre, de az észak-európai országok tapasztalataira alapozva akár az egészségügyi, a szociális és az oktatási-nevelési szolgáltatások integrált együttmûködése is megvalósítható lenne.” (Darvas-Tausz 2006: 32). Az óvoda nélküli települések esetében természetesen intézménylétesítés nélkül ez a megoldás sem alkalmazható. Továbbá félı, hogy a szabályozás körültekintı módosítása nélkül, a minicsoportok nyitása a meglévı csoportok összevonását és a csoportlétszámok további növelését hozná maga után. A gyereknevelési szabadságok tehát lényegi reformra szorulnak, a kisgyerekeknek szóló szolgáltatások pedig jelentıs fejlesztésekre. Mindezek valódi értéke természetesen csak akkor jelentkezhet, ha a munkaerı-piac megfelelı munkakínálattal, munkafeltételekkel és elfogadható bérekkel fogadni tudja az így „felszabadult” nıket. S végül a pénz és a kiadások nagyságrendje. A KSH adatai szerint 2006-ban összesen 138 Mrd Ft-ot fizetett ki a központi költségvetés a gyereknevelési szabadságokkal összefüggı támogatásokra. Ennek 50%-át a GYED-en lévık (92 ezer fı), 40%-át a GYES-t igénylık (167 ezer fı) és további 10%-át a GYET-et igénybe vevı szülık kapták (46 ezer fı). A nemzetközi összehasonlításokban ez a belsı szerkezet nem jelenik meg. Így az sem, hogy amennyiben a nem kereset-függı GYES (ami a kritikák folyamatos tárgya) lenne az egységes ellátás, akkor a kiadások azonnal megközelítıleg 30%-kal, 40 mrd Ft-tal csökkennének. Amennyiben reformokban gondolkodunk, akkor a GYES és a GYED egységesítése lehet az egyik cél. Az idıtartam csökkentése pedig azt is lehetıvé tenné, hogy a 1,5-2 év jogosultság során az elsı idıszakban a jelenleginél magasabb, késıbb folyamatosan csökkenı legyen az ellátás összege. A fennmaradó összeg pedig megközelítıleg 6-7000 napközbeni ellátást és képességgondozást egyaránt biztosító férıhely létesítését fedezné. Tulajdonképpen ez az, amit az OECD témában sokat idézett 2007-es jelentése is javaslatként megfogalmaz. A kérdés azonban még mindig az: hol vannak a további források és elegendıek-e ahhoz, hogy az elkövetkezı 5 év folyamán ennél lényegesen nagyobb számban tudják a szülık gyereküket megnyugtatóan elhelyezni, míg saját maguk valahol értelemmel bíró munkát végeznek és a gyerekek nevelését is biztosító jövedelemhez jutnak?
„Nem azért kell priorítást adni a gyerekekbe történı beruházásnak és általában a családtámogatásoknak, mert a gyerekek aranyosak és ártatlanok, hanem azért, mert az életesélyek alapjai a gyerekkori feltételek által meghatározottak. Nincs olyan állami beavatkozás, amely minden problémára választ tudna adni, de a gyerekek számára biztosított erıs kezdés biztos, hogy hatékony befektetés. Ezt figyelembe véve alapvetı: a minden gyerek számára biztosított megfelelı jövedelem és a jó minıségő gyerekintézményekhez való hozzájutás.” (Esping-Andersen 2006: 66)
Irodalom Bass L. - Darvas Á. - Dögei I. - Ferge Zs. - Tausz K. (2007): A szegénység és kirekesztés változása, 2001 – 2006. MTA Gyerekesély füzetek 3. Bp. 2007. 112 p. Bass L. – Darvas Á. – Szomor É.: Gyermeknevelési szabadságok és gyerekintézmények. Mi a jó a gyerekeknek, mit szeretnének a szülık? Budapest 2007 Kézirat Bass L. (2007): Az esélyegyenlıtlenségek dinamikája MTA Gyerekesély füzetek 2. Bp. 2007. 46 p Békés Vera (2002): A reziliencia-jelenség, avagy az ökologizálódó tudományok tanulságai egy ökologizált episztemológia számára. In: Forrai Gábor–Margitay Tihamér (szerk.), „Tudomány és történet” – Tanulmánykötet Fehér Márta tiszteletére, Budapest: Typotex, 2002, 215–228. o. Bradshaw, Jonathan: International Indicators of Child Well-being. ESRC/DFES Public Policy Seminar London, 19 March 2007 (esrcsocietytoday.esrc.ac.uk/.../Images/Professor%20Johnathan%20Bradshaw%20%20Presentation_tcm6-19237.ppt) Darvas Á. – Tausz K.: Gyermekszegénység. DEMOS Magyarország Alapítvány 54 p., 2006. október Esping-Andersen, G. (2004). Unequal opportunities and the mechanisms of social inheritance. In M. Corak (Ed.), Generational income mobility (pp. 289–314). Cambridge: Cambridge University Press. Esping-Andersen, Gøsta (2005): Putting the horse in front of the cart: towards a social model for mid-century europe. In: Towards A New Welfare State. WRR Lecture 2005, WRR / Scientific Council For Government Policy. The Hague 2006, p. 31-70. Esping-Andersen, Gösta (2002): A Child-Centred Social Investment Strategy. In: EspingAndersen, G., Gallie. D., Hemerijck, A., Myles, J. (eds.): Why we need a new welfare state. © Oxford University Press 2002. 26-68. Gauthier, Anne H.: Family Policies in Industrialized Countries: Is There Convergence? Population (English Edition, 2002-), Vol. 57, No. 3 (May - Jun., 2002), pp. 447-474 Groot, W/van den Brink, M/Dobbelsteen, M (2004): The Economics of Early Childhood Education. In: Sofer, C: Human Capital Over the Life-Cycle, 2004. Edward Elgar Publishing, p.15-36. Kimberly A. Gordon Rouse, Mary Longo, Mary Trickett: Fostering Resilience in Children, The Ohio State University Bulletin 875-99 Olsson, M. B.; Hwang, C. P.Well-Being, Involvement in Paid Work and Division of ChildCare in Parents of Children with Intellectual Disabilities in Sweden. Journal of Intellectual Disability Research, v50 n12 p963-969 Dec 2006 Richardson, Dominic: An Index of Child Well-being in the European Union. A paper presented to the COST A19 Training School: Children’s Welfare in Ageing Europe - Social, economic, time and space, children’s rights. Roskilde University, Denmark. June 15th, 2006 (http://www.camhee.eu/images/default/source/attachments/useful/Child%20wellbeing%20ind ex%20EU%2025.pdf) Statisztikai tájékoztató a gyermek- és ifjúságvédelemrıl, SZMM, 2005
Szilvási Léna (2007): Gyermekes családok peremhelyzetben. Krízishelyzet és segítı beavatkozások. Kézirat. Waxman, H.C., Gray, J.P., & Padron, Y.N. (2003). Review of research on educational resilience. Center for Applied Linguistics.
