BARLAY Ö. SZABOLCS NADAPON
ELŐSZÓ
2013.május 16-án Barlai Ö. Szabolcs Atya 10. alkalommal „főszereplője” a nadapi közösségi életnek. A szervező Nadapi Karitász Csoport ez alkalommal kis kiadványa segítségével szeretne tisztelegni Szabolcs Atya tevékenysége előtt. Köszönjük azt az önzetlen segítséget és támogatást, amit az elmúlt években közösségépítő tevékenységünkhöz kaptunk. Köszönjük azt a sok értéket és útravalót, amit magyarságból, a keresztény hitből és az irodalomból Tőled kaphattunk. Nadapi Karitász Csoport
A rendezvények felsorolása -2008. május 13. -2008. október 15. -2009. július 06. -2009. október 14. -2010. március 09. -2010. október 20. -2011. április 14. -2011. október 20. -2012. május 24. -2013. május 16.
Prohászka Vörösmarty est Vasmise Reményik est Ady est Kosztolányi est József Attila est Történelmünk kálváriája Mécs László est Babits est
Előadónkat 2008-ban az első nadapi est rendezvénye előtt így mutattuk be:
Barlay Ö. Szabolcs negyedik gyermekként Kassán született 1919-ben. Pécsett, a ciszterciek gimnáziumában, majd Zircen, a rendi főiskolán tanult. Paptanárként, egyetemi tanársegédként csak egy évig működhetett, mert a diktatúra elüldözte az iskolából. Az előző rendszerben – ahol a szülők kérésére családoknál az ifjúsági mozgalmat szevezte – üldözték, kétszer letartóztatták és 8 évi börtönre ítélték. Szabolcs atya vallomása szerint fizikailag tönkre tudták tenni, de a nehéz évek alatt hite és hazaszeretete megerősödött. 1975-től – igaz fizetés nélkül – egyetemi órákat adott Budapesten, Szegeden és 1990-ben a Katolikus egyetemen. A Magyar Cserkészmozgalom újraindításának egyik "motorja" volt. Balatonmárián mindmáig az "Indítlak" nevű táborban cserkészeket nevel. 80 éves korában megtanulta a számítógép kezelését, saját honlapja a www.inditlak.hu címen érhető el. Eddig 30 munkája jelent meg magánkiadásban. Az MTA doktora, egyetemi tanár, életútját „a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztje” kitüntetéssel ismerték el. 89 évesen is szívesen járja a városokat, községeket, önzetlenül részt vállalva a közösségek építésében az irodalmi és vallási értékek bemutatásában.
1./A 2008. május 13-i első rendezvény címe:
"Mit üzen Prohászka a székesfehérváriak szent püspöke a mai embereknek" Prohászka püspököt az előadás meghívójában ugyancsak bemutattuk:
Prohászka Ottokár (1858-1927) – A Nadapi esték előadássorozat keretén belül májusban Prohászka Ottokár életéről és munkásságáról hallhatunk bővebben Barlay atya előadásában. Ehhez szeretnék egy kis ízelítőt nyújtani az olvasóknak. A Fejér megyeiek által leginkább Székesfehérvár püspökeként ismert Prohászka: pap, tanár, író és egyben politikus is volt. Korának reformgondolkodói közé tartozott. Fáradhatatlanul dolgozott a magyar katolikus egyház megújításán, a papnevelés modernizálásán, hogy a rideg és korszerűtlen hagyományok leküzdésével mindenki számára befogadhatóvá tegye az Isten hitet. Felismerte, hogy a társadalomban lévő feszültségek leküzdésében az egyháznak és a vallásnak óriási szerepe lehetne. Ennek elérése érdekében rendszeresen publikált katolikus folyóiratokban, híveket felrázó lelkigyakorlatos szentbeszédeket tartott országszerte, nemzetgyűlési képviselő is lett és számos könyvet írt. Legjelentősebb gyakorlati alkotása a Szociális Missziótársulat megteremtése volt, mely árvaházakat tartott fenn, börtönpasztorációval foglalkozott és nővédelmi szervezeteket működtetett. Életének igazi tragédiája, hogy míg az idegenkedő közeg elismerte, hogy nagy hatással van a hívekre, mégis sok alkotása indexlistára került. Halála után jó pár évvel, a kommunizmus bukásával vált Ő szimbólummá. Tanainak és nézeteinek korszerűsége és aktualitása a mai napig megállják helyüket a világban. Hamza Katalin
Sikeres rendezvényünkről a „Karitász Hírek” kiadványunkban így tudósítottunk:
2008. május 13. – „Mit üzen Prohászka a székesfehérváriak szent püspöke a mai embernek”
Ezen a délutánon újra megtelt a plébánia épület könyvtárszobája, ahol a "Nadapi Esték" rendezvénysorozat második előadását Dr. Barlay Ő. Szabolcs tartotta meg. A 89 éves irodalomtörténész, pap-tanár másfél órás előadásában anekdotákkal teletűzdelve, sokszor saját életútjának példáit is párhuzamba állítva, mutatta be az egykori székesfehérvári püspököt. Szabolcs atya kiemelte Prohászka Ottokár emberségét, nyitottságát, a hatalommal élni tudó, de azzal soha vissza nem élő önzetlen, a szegényeket támogató egyéniségét. Binder István
2./ Szabolcs Atya első irodalmi estjének témája a Nadapon keresztelt Vörösmarty Mihály élete, munkássága volt. „Nadapi Esték” A rendezvénysorozat következő összejövetelét 2008. október 15.-én (szerdán) du. 17 óra 30 perces kezdettel tartjuk a Nadapi Plébánia épületében. Irodalmi Est; VÖRÖSMARTY MIHÁLY a Nadapon keresztelt költő
élete és munkái Előadó: Barlay Ö. Szabolcs Rendezvényünket a kortárs zeneszerző, Liszt Ferenc műveinek részleteivel kívánjuk még hangulatosabbá tenni. Előadónkról: Barlay Ö. Szabolcs, a 89 esztendős irodalomtörténész, paptanár ez év májusában már vendégünk volt. Ő „A Poézis Teológiája” c. egyik kiadványában a költészetről így vall: „ A mi rohanó világunkban a költemények is leértékelődnek. Pedig a versek mögött igen nagy értékek rejtőznek. Elsősorban maguk az írók, akik épp a poézist használják fel arra, hogy elmondják vágyaikat, élményeiket olyan titkokról, melyeket mi észre sem veszünk” Az Irodalmi Est gerincét Vörösmarty a Szózat és A Vén Cigány c. költeményei adják. Előadónk néhány kiemelt mondata a két versről: SZÓZAT: „ Versének címe ugyan „csupán” Szózat, de tudjuk, hogy ezt minden magyarhoz kívánta intézni: mindannyiunkhoz! … Vörösmarty Mihály, az egykori székesfehérvári ciszterci diák olyan korban élt, amikor a hazaszeretet a legnagyobb pontszámot kapta az értékek hierarchiájában”. A VÉN CIGÁNY: „Pedig én úgy érzem, hogy ez a vén cigány nem más, mint maga a költő. Mert nincs az a muzsikus, az a virtuóz hegedűművész, aki hozzá tudná adni hangban, négy húron -akármilyen vonó is legyen a kezében- mindazt az érzelmi vihart, ami ennek a sebzett lángelmének a szívében, szemében, megbomlott idegrendszerében tobzódik.”
A „Karitász Hírek” 2008. novemberi számában a visszatekintés rovatában ezt olvashatjuk:
A „Nadapi Esték” 5. előadása október 15-én, szerdán került megrendezésre. Címe: Vörösmarty Mihály – a Nadapon keresztelt költő élete és munkái, előadó a korábban már megismert és nagy sikert aratott Barlay Ö. Szabolcs atya. Családias körben és hangulatban ismertette Vörösmarty életrajzának és munkásságának néhány állomását. (A mellékelt kép az első állomás, a keresztelés bizonyítéka. Binder István jóvoltából minden résztvevő hazavihetett egy példányt ebből eredeti méretben, hátoldalán a költő képével.) Érdekes és nagyon tanulságos „utazás” volt bepillantást nyerni a versek mögött a költő életébe, aki ráadásul egyáltalán nem unalmas, egysíkú személyiség. Még akkor sem, ha csak azokat az arcait nézzük, amire ez alatt az egy előadás során sor kerülhetett: a szigorú, de igazságos elvek szerint nevelkedett fiatalember, a joghallgató, a szenvedő szerelmes, az idealista polgár és politikus, az életunt önpusztító és a hazáját elbukni látó hazafi. A versek szavalásában, a kor ismeretében és ismertetésében, a versek értelmezésében és a társadalmi helyzet megértetésében egyaránt szakértőnek bizonyult az atya: úgy is, mint pap és úgy is, mint irodalomtörténész. Tette mindezt olyan szakértelemmel, hogy az egyetemistáknak is szólhatott volna, de egyúttal olyan egyértelműen, hogy
mindenki értette. Egy tudós szakmaiságával, de egy rendkívül szenvedélyes ember érzelmességével. Az előadó személye, az előadott versek és szövegek, a zenei aláfestés és az érdeklődő hallgatóság olyan kellemesen meghitté tette ezt az estét, hogy szinte fel sem tűnt, hogy közben mindenki kicsit jobban kihúzta magát és büszkén vonult haza. Nem csak azért, mert olyan faluban lakik, amelynek a templomában egy ilyen nagyszerű embert, költőt és hazafit kereszteltek hajdan, hanem azért is, mert kicsit átéreztük, hogy mit jelentett a haza a szabadságharc idején élt eleinknek, s mit jelenhet, jelenthetne nekünk… Nagy István
Megkeresésünkre Barlay Szabolcs atya interjút adott a „Karitász Hírek” 2009. áprilisi számában:
Portré – egy arc a nadapi Karitász Csoport pártolói közül:
Rövid interjú Barlay Ö. Szabolccsal" A tavalyi évben indítottuk útjára a "Nadapi Esték" rendezvénysorozatát. Ennek apropóján kerültünk kapcsolatba Szabolcs atyával, a paptanár irodalomtörténésszel. Ő két alkalommal volt előadóként vendégünk, de ezen túlmenően a "Karitász Hírek" kiadványunk rendszeres olvasója, elektronikus levélváltás útján is érzékeljük, segíti munkánkat, erőfeszítéseinket. Nemrégen székesfehérvári lakásán kerestem fel Szabolcs atyát, ahol többek között hivatásáról és a magyar irodalomról is beszélgettünk.
A papi hivatás mellett irodalomtörténész vagy. Mit mondanál el röviden a mai, olvasástól mindinkább elforduló embereknek, hogy visszavezesd őket a magyar irodalom értékeihez?
Bennem kezdettől fogva egységben és harmóniában élnek hivatásom különleges karizmái. Ezt a szintézist a Jó Isten ajándékának köszönhetem. Bennem nem lehet szétválasztani az Isten- és hazaszeretetet, a papságot és a tanárságot. Mindegyik annyira a sajátommá vált, hogy kölcsönösen hatnak egymásra. Ezért érezhettétek irodalmi estémen, hogy azt a templomban is elmondhattam volna. A magyar irodalom különösen alkalmas erre, hiszen a Mária Siralomtól kezdve Balassy Bálinton át Pilinszky-ig tapinthatóan át van szőve emberi és isteni mélységekkel. Én úgy tudom hallgatóimmal, olvasóimmal megkedveltetni irodalmi értékeinket, hogy épp azokat a feszültségeket tárom fel előttük, ami minden kor emberében, magyarjában jelen van. És ha úgy érzik, hogy ezt a feszültséget segítem feloldani szóval, zenével, művészettel, akkor örömmel befogadják bármelyik kor íróját. Nemcsak vidéken, Nálatok Nadapon, de a Magyar Írószövetség otthonában Budapesten is ilyen estéket tartok, és mindig telt ház fogad. Ez azt jelenti, hogyha az előadó megtalálja a mai kor emberének "hullámhosszát", készüléke, lelke nemcsak befogadja, hanem köszönettel veszi íróink üzeneteit. „Világnézeti Figyelő” című sorozatomban a költészet teológiáját elemzem egy-egy költőnk bemutatásával. Egy-egy estemnek írott változatát tartalmazzák ezek a zsebkönyv alakú könyvek. hetek alatt elfogy minden példány. Legutóbb épp a Nadap-i Karitászban elmondott Vörösmarty estemet adtam közre. Könyvtárotok számára íme átadom ajándékba Nektek.
Mi, a nadapi Karitász Csoport tagjai, csodálattal nézzük azt az aktivitást, amit 90 éves korod ellenére a közösségek építésénél végzel. Jól tudjuk, hogy ez a munka nem egyszerű, de mindig öröm az azt igénylőknek értéket adni. Milyen tanácsot tudsz adni, nekünk Nadapiaknak, hogy a kis közösség építésénél még sikeresebbek lehessünk?
Azt tapasztalom, hogy a mi magyar társadalmunk, egyházunk is sok sebből vérzik. Sebzett és fertőzött néppé váltunk. Ezért az arra hívatottaknak úgy kell bánni társadalmunkkal, egyházi közösségeinkkel, mint ahogy az orvos a betegeivel. Mindenekelőtt azt érezzék meg a közösség tagjai, hogy mindent értük tesznek a vezetők. Tanácsos kikérdezni a résztvevők véleményét: miről szeretnének hallani. Másrészt közös kirándulások is segítik összekovácsolni a közösség tagjait. Általában minden, ami élményt nyújt, az egyúttal össze is hoz. Lehet családoknál is összejönni, nemcsak a plébánia termében. Én a magam részéről szeretném összehozni a nadapiakat a Templomban, mert júniusban szentelésem 65-dik évfordulóján együtt szeretnék lenni Veletek a vasmisémen.
Hosszú és gazdag életutadon számos megpróbáltatás, meghurcolás ért, ugyanakkor sikerek, szép emlékek is részei életednek. Tudom, hogy a kérdés nem könnyű, da ha meg kellene fogalmaznod mi az, ami ennek a 9 évtizednek a legfontosabb továbbadható élménye, tapasztalata? Felejthetetlen 18 évet töltöttem a szülői házban. Én voltam a negyedik. Ezt a családi élményt hozom és viszem magammal mindenhova: a szeretet és a fegyelem légkörét. De érződik rajtam a szerzetesi, paptanári élet gazdagsága is, hiszen ciszterci tanárként Budán és három egyetemen is tanítottam. Amikor pedig kitiltott a kommunista diktatúra az ország minden alsó és felső iskolájából, akkor többed magammal létrehoztuk a "földalatti egyházat", vagyis a vallásos szülők kérésére titokban, családoknál oktattuk és neveltük a fiatalságot. Nyáron táborba vittük őket. Az Isten- és a hazaszeretet bástyáit építettük bennük. Ezért nyolc évi börtönre ítéltek, és csak azért maradtam életben, mert 1963-ban az ENSZ nyomására amnesztiában részesültem...
Ezek mind kiszakíthatatlan élmények életemből, melyekről nagyon nehezen beszélek, de viszem magamban mindenhová. Például ezt a két ágból készített keresztemet, melyet a budai hegyekben faragtak fiataljaink a Csaba forrásnál hajnalban bemutatott szentmisémen. Vagy ezt a pásztorbotot, melyet tavaly készített egy baranyai falu fiatalja, amikor Nagycsütörtökön megmostam lábukat, még a polgármesterét is. Legnagyobb élményem az, hogy aggastyán koromban már láthatom a lábatmosó egyház körvonalait. Meggyőződésem, hogy mint mindenben, ebben is Prohászka püspök, életem példaképe mutatja az utat, és segít megvalósítani az egyházi és nemzeti reformot. Ennek szeretnék apostola lenni.
Köszönöm az interjút.
Binder István
3./ Valószínűleg a község irodalmi gyökere és az alakuló közösségi élet láttán döntött úgy Szabolcs Atya, hogy egyik vasmiséjének helyszínéül a nadapi katolikus templomot választja.
Vasmise Nadapon – A „Magyar Kurír” c. napilap 2009. június 2-i számában így ír: „Mindszenty József veszprémi püspök 65 évvel ezelőtt, 1944. május 17-én szentelte pappá Barlay Ödön Szabolcsot Zircen.” Ugyanebben a cikkben a 90 éves atya életéről ezt olvashatjuk: „Életéről ezt vallja: mint minden emberé, az övé is misztérium és csoda. Családját Kassáról toloncolták ki, majd Pécsett telepedtek le. Negyedik gyermekként látta meg a napvilágot. A pécsi ciszterci gimnázium elvégzése után a zirci cisztereknél tanult teológiát. A budapesti Pázmány Péter
Tudományegyetemen magyar-olasz-művelődéstörténelem szakon diplomát és doktori címet szerzett. Római ösztöndíjasként a Vatikáni Levél és Könyvtárban kutatta a 16. századi magyar-erdélyi-olasz művelődési kapcsolatokat. Ez adta az alapot későbbi tudományos pályafutásának: három egyetemen tanított, a Magyar Tudományos Akadémia nagydoktora és címzetes egyetemi tanár lett. Tanári, nevelői életét a kommunista diktatúra kettétörte: minden tanári, nevelői, papi szolgálattól eltiltották. A családoknál tartott hitoktatásért államellenes összeesküvés vádjával 8 évi börtönre ítélték.” „Barlay Ö Szabolcs a májusi hétvégeken a székesfehérvári Barátok templomában, a budapesti Tömő utcai lelkészségen, a Szent Imre templomban, majd a székesfehérvári Szemináriumi templomban mutatott be vasmisét.” Eddig a „Magyar Kurír” c. lapból idézett cikk, de a vasmisék felsorolását szerencsére mi is folytatni tudjuk. A 65 évvel ezelőtt pappá szentelt Szabolcs atya vasmiséjét Nadapon is bemutatta. 2009. július 5-én a vasárnapi istentiszteleten szép számú hívő vett részt. A szertartásra községünkből, a környező településekről, Székesfehérvárról, Budapestről és néhányan külföldről is érkeztek. A vasárnapi misét követően a plébánia épületében szerény műsor és vendéglátás keretében köszöntöttük a 90 éves atyát. Szavalatok hangzottak el, majd az erre az alkalomra megalakult kis kórus énekelt.
Ezúton is köszönjük Szabolcs atya önzetlen fáradságát, aki idős kora ellenére ezen a kánikulai nyári napon is ellátogatott hozzánk, Vörösmarty keresztelőkútja mellett a költőnek is tisztelegve misézett, jelenlétével, szavaival segítette a nadapi Karitász Csoport munkáját. Binder István
Az első „Nadapi Esték” első Vörösmarty irodalmi rendezvényét további nagy Magyar költők munkásságának bemutatása követte. 4./ Reményik est 2009. október 14.:
Október 14. Reményik-est Barlay Ö. Szabolcs atya előadásában. ”Akkor megnyílik magától az ég, s, egy pici csillag sétál szembe veled, s olyan közel jön, szépen mosolyogva, hogy azt hiszed: tenyeredbe hull” (Részlet a költő „Kegyelem” c. verséből) Ha október 14-én este csillag nem is hullt tenyerünkbe, de mi nadapiak és a környékbeli községek érdeklődői mégis egy nagyszerű irodalmi élménnyel lettünk gazdagabbak. Barlay Ö. Szabolcs atya, irodalomtörténész mutatta be a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakját, Reményik Sándor életét, munkásságát. A mostoha, szeles, esős időjárás ellenére, a plébánia könyvtárszoba falai közé meghitt, meleg hangulat költözött. Orsós Annamária és Szineg Betty színvonalas szavalatai is
segítették előadónkat Reményik Sándor költészete bemutatásánál. Néhány jelző az irodalmi lexikonok ide vonatkozó mondataiból: …”Verseiben gyakran fogalmazódik meg az érzékeny ember magánya,… a pátoszmentes humanizmus, az erdélyi kultúra, történelem, a magyar nyelv messzemenő tisztelete,…az érett, töprengő, mélyen hívő vallásos érzület.”… …”A „bűne”csupán az volt, hogy egész életét, költészetét áthatotta a magyarság kompromisszumot nem ismerő szeretete.”… Köszönettel kell megemlékeznem még Virág Mátyás székesfehérvári zeneiskolás közreműködéséről, aki csendes, de bravúros csellójátékával rendezvényünk zenei atmoszféráját is biztosította. Úgy gondolom, hogy egy értékes irodalmi est végén mi résztvevők, közelebbről is megérthettük mit jelent Reményik Sándor Házsongárdi temetőben található sírkövének felirata: „Egy lángot adok, ápold, add tovább” Szabolcs Atya több alkalommal a Karitász Csoport születésnapi rendezvényeit jelenlétével, bíztató szavaival is megtisztelte:
2010. február 13. – a Karitász Csoport 3. születésnapja – A 2007. február 20-i alapítás óta fontosnak tartjuk, hogy megünnepeljük a Karitász Csoport születésnapját. Miért? Több okból is. Az egyik, ami a legáltalánosabb ok: örülünk az ünnepelt születésének. Mindig örömteli egy új dolog születése, főleg, ha arra sokat
kell várni. Úgy gondoljuk, hogy a Karitász Csoport segíthet abban, hogy a nadapi közösség tagjai egymásra és közösségi összetartozásra találhassanak. A másik, hogy ünnepelhessünk együtt, mindazok, akiknek ebben a közösségépítésben már 3. éve részünk lehet. Ez a tevékenység egyszerre felelősség, munka, értékteremtés, szórakozás. Sokszor jelent nehézséget, ha amúgy is sok az elfoglaltságunk vagy hideg van és még a hó is esik. Időnként szomorúságot, ha azt látjuk, hogy visszafogott az érdeklődés. De tudjuk – mert egyre több helyről halljuk –, hogy szükség van a munkánkra, mert az embereknek szükségük van arra, hogy néha kimozduljanak, hogy kapcsolatuk legyen más hús-vér emberekkel, és arra is, hogy legyenek közösségi élményeik. Egy további ok, hogy erősítsük és tovább építsük a közösségünket. Itt – mivel nem éppen valamilyen munka miatt jövünk össze – jobban meg tudjuk ismerni egymást: beszélhetünk magunkról, megismerhetjük a másik érzéseit, vágyait, mindazt, amire azt mondhatjuk, ez ő, ez az ő élete. Emellett olyanok is találkozhatnak ezen az ünnepségen, akik máshol nem szoktak vagy csak egész más formában találkoznak. Öröm volt látni, hogy milyen sokan fontosnak tartották, hogy itt legyenek – és sikerült is itt lenniük. Volt, aki szeretett volna, de nem tudott velünk ünnepelni, mert az egészsége vagy a hófúvás nem engedte. De így is volt itt nadapi, kápolnásnyéki, agárdi-gárdonyi, sőt martonvásári és székesfehérvári. Külön ajándékkal készült Wagner Péter polgármester úr, ünnepi beszéddel Barlay Ö. Szabolcs atya és Tóth Béla atya, támogatóink közé lépett Turanicz Lajos. Miután röviden bemutatkozott – vagy bemutatásra került – minden jelenlévő, kötetlen beszélgetés alakult ki, amelyen ki-ki a haza vezető út nehézségeitől függően vett részt 1, 2 vagy 3 órán át. Köszönöm az egész Csoport nevében mindenkinek az együtt töltött, megélt 3 évet! Reméljük még sokszor lesz erre alkalma annak, ki ezt a csoportot vezetheti! Nagy István
5./ 2010. március 9-én Ady est:
Ady est – A „Nadapi Esték” márciusi rendezvényének címe „Ady Istene”, előadója Dr. Barlay Ö. Szabolcs irodalomtörténész paptanár volt.
Egy rövid cikkben csak ízelítőt lehet adni abból az irodalmi és zenei hangulatból, amit a több mint negyvenfős hallgatóság március 9-én kora este a plébánia épület könyvtárszobájában átélhetett. Szabolcs atya bemutatta a Szilágyságban egy ősi, de lecsúszott, küszködő kisúri famíliában született költőt, „Hepehupás vén Szilágyban, Hét szilvafa árnyékában”…
családi hátterét, örökölt és kapott tulajdonságait. (Példaként egy tény: Ady Endre hat ujjal született a világra, ez az ősi néphiedelem szerint azt jelenti, hogy az újszülöttre különös feladatot ró a sors. A baj ott kezdődött, hogy környezete és Ő ezt el is hitte, a későbbi költő elvárta, hogy másként kezeljék az emberek, mint a többieket.)
Versein keresztül megismerhettük a már fiatalon lezüllött, vérbajjal fertőzött, egzaltált zseni büszke, önhitt lázadását: (Részlet a „Dalok tüzes szekéren” című verséből) „Vad paripáim, hajrá. Tomporotok ma véresre verem. Ma én vagyok ifjú Apolló. No, ki jön utánunk? Ki éri utol tüzes szekerem?
Gyi, keselyem: fiatal Bűn, Gyi, jó lovam: fekete Álom, Mi áttörünk, vad paripáim, Ezen a szürke életen, Mi áttörünk a barna halálon.”
Majd találkozhattunk Ady Endre vágyaival: (Részlet a „Jóság síró vágya” című verséből) „Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni”…
Példát hallhattunk gyötrelmeire (rémisztő verse, szeretett édesanyját nem akarta megfertőzni, ezért az „Akit én csókolok” c. versében így ír): „Akit én csókolok, elsápad, Nem merem megcsókolni Az anyámat.”…
Végül megismerhettük az egykori lázadóból halálos betegsége tudatában az Istenhez visszataláló költőt, aki 42 évesen, fiatalon halt meg. (Részlet a „Krisztus-kereszt az erdőn” c. verséből): „Az apám még vidám legény volt, .. Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. …
Húsz éve elmúlt s gondolatban Ott repül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben.”
Név szerint is meg kell említenem az irodalmi estünkön közreműködő zeneiskolásokat, akik az elhangzó versek témájához és hangulatához jól csatlakozva szólaltatták meg hol „dübörögve”, hol halkan a csellót – Virág Mátyás, vagy pl. énekelték el szelíden az Ave Máriát – Kiss Melinda ének, Nemes Andrea zongora kíséretével.
6./ 2010 ősszén Kosztolányi Dezső volt az irodalmi est „főszereplője”.
„Kosztolányi Istene” – Községünkben immár hagyománya van a tavaszi és őszi hónapokban megrendezésre kerülő irodalmi esteknek. Ilyenkor megtelik a plébánia épület könyvtárszobája és kialakul az a meghitt atmoszféra, amit az elhangzó versrészleteknek és felcsendülő zenének köszönhetünk. Így volt ez 2010 október 20-án is. Vendégünk Barlay Ö. Szabolcs Vörösmarty, Reményik és Ady után most Kosztolányi Dezső életét, munkáit mutatta be nekünk. „Bemelegítésként” Szineg Betty szép szavalata hangzott el, a költő fiatal kori „Rózsa” c. versét hallhattuk, majd a 91 éves irodalomtörténész paptanár vette át a szót. Kosztolányi 1885 Virágvasárnapján Szabadkán született. Édesapja annak a katolikus gimnáziumnak volt az igazgatója, ahol a későbbi költő nyolc éven keresztül tanult. Olyan keresztény magyar légkörben nevelkedett, amely egy életre meghatározta sorsát. Később gyerekkorára így emlékezett vissza: „Én gyermekkoromban nem költő akartam lenni, hanem szent. Sanyargattam magam, böjtöltem, titokban jó tetteket vittem véghez, hogy tessem Istennek.” Életének következő jelentős korszaka az egyetemi évek. A Szabadkáról Budapestre, majd Bécsbe kerülő fiatalember belevetette magát a keresztény gyökereket megvető, gúnyolók, új eszmét hirdetők táborába. A keresztény és a szabadelvű életszemlélet ütközése vívódás volt a költő számára. A húgomat a bánat eljegyezte című versében, bár nem önmagáról írt, mégis saját lelkiállapotának kifejezésével találkozunk:
„A húgomat a bánat eljegyezte, és most csak ül, szelíden, csöndben ül virágai közt, mindig egyedül. Ő is virág. Hervadt virág a lelke. A húgomat a bánat eljegyezte.”
Kosztolányi Dezsőért, elegáns külseje és megnyerő modora miatt rajongtak a nők. Ő azonban nem akarta, hogy elvegyék szabadságát, mindaddig a kalandoknak élt, amíg a sors össze nem hozta azzal a nővel, Ilonával, akitől élete végéig nem tudott és nem is akart megszabadulni. Ez a huszadik század eleje, a könnyed korabeli operettzenével jellemezhető játékos korszak. A szerelem, a barátság, az életet játszani tudó ember szólal meg az Akarsz-e játszani című versben: „Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt?”
Azonban a vidámságtól kicsattanó vers végén, Kosztolányinál oly sokszor, itt is megjelenik a halál:
mint
„Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?”
Kosztolányi 1913-ban elveszi Ilonát, 1915 áprilisában születik meg fiuk, Ádám. „Van már kenyerem, borom is van, van gyermekem és feleségem. Szívem minek is szomorítsam?”
A boldog, szomorú dal c. vers végén azonban már így ír: „Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, a kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben.”
A költő egyik legismertebb verse a Hajnali részegség címet viseli. A megfeszített szellemi munkától fáradt álmatlan költő előbb ágyában forgolódik, majd felkel, és szobájában járkál. Az Ő szemével látjuk a világot, ami először csak a hálószoba, a
lakás, majd kitekintünk az ablakon. Látjuk az utcát, a környező házakat, az alvó embereket. Majd ezen a meleg nyári hajnalon tekintetünket az égre emeljük: „Szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van,”…
Ezt a versét Kosztolányi 1933-ban írta, azokban a hetekben, amikor szájában észrevette azt a „gyulladást” amelyről akkor még senki nem tudta, hogy későbbi halálát ez fogja okozni. A költemény utolsó sorai igazolják, hogy az előtte álló három éves golgota-járást (gyógyíthatatlan rákbetegségének elhatalmasodó periódusa) azért tudta méltóságteljesen végigjárni, mert egyre inkább rendezni tudta dolgait Istennel: „Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.”
Kosztolányi Dezső 1936 november 3-án 51 éves korában Budapesten hunyt el. Mindazt a gondolatot, érzést, amit szóval, versel elmondani már nem lehet, azt a zene tudja legjobban kifejezni. Befejezésként kántorunk Henriett csengő hangú Ave Mariája így, méltó módon zárta le irodalmi estünket.
7./ 2010.április 14. József Attila est A Nadapi Esték áprilisi rendezvényének meghívóját így lehet felidézni: „Nadapi Esték” A rendezvénysorozat következő összejövetelét
2011. április 14-én (csötörtökön) 17:30 órai kezdettel a nadapi plébánia épület könyvtárszobájában
„AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT” BARLAY Ö. SZABOLCS
IRODALMI ESTJE JÓZSEF ATTILÁRÓL Psychoanalysis christiana
KÖZREMŰKÖDNEK: a székesfehérvári Zeneiskola diákjai
Az irodalomtörténész paptanár, visszatérő előadónként a Tőle megszokott magas színvonalon versekkel és zenével illusztrálva beszélt a 32 éves korában Balatonszárszón öngyilkosságot elkövető költő életéről, munkáiról. Az irodalmi est témája elsősorban a költőzseni életének utolsó két évéről, a betegségről, a Flóra iránti furcsa kapcsolatról és szerelemről és természetesen a költeményekről szólt. A rendezvény hangulatát nem tudom, és nem is akarhatom néhány sorban felidézni, inkább felhívom a figyelmet az www.inditlak.com /hanganyagok/ irodalmi sarok/ József A. est (2011.04.14-Nadap) internetes elérhetőségre, ahol a teljes rendezvény hanganyaga letölthető és meghallgatható.
8./ Az irodalmi estek sorozatát 2011 októberében egy történelmi tárgyú rendezvény követte:
„Nadapi Esték” 2011. október 20.(csütörtökön) délután 17 óra 30 perces kezdettel a NADAPI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN, „TÖRTÉNELMÜNK UTOLSÓ SZÁZ ÉVÉNEK KÁLVÁRIÁJA BARLAY Ö. SZABOLCS VISSZAEMLÉKEZÉSEI” címmel tartjuk rendezvényünket. Minden érdeklődőt szeretettel vár a rendező Nadapi Karitász csoport.
A rövid tudósítás:
A Nadapi Esték rendezvénysorozatának októberi eseményén ismét Barlay Ö.Szabolcs volt a vendégünk. Az eseménynek ezúttal a helyi művelődési ház adott otthont és a korábbiaktól eltérően most Szabolcs Atya nem irodalmi est előadójaként, hanem történelmi témában tartott előadást. Az 1919-ben született 92 éves paptanár „A történelmünk utolsó száz évének kálváriája” című visszaemlékezéseit szép számmal jelenlevő helybeli és környékbeli hallgató figyelhette. A személyes élményekkel átszőtt és történelmi dokumentumokból idézet előadás hozzájárulhat a XX. század igaz Magyarországi történelmének megismeréséhez.
9./ Mécs László est:
„Nadapi Esték” 2012. május 24-én (csütörtökön) 17:30 órai kezdettel a nadapi művelődési házban
Barlay Ö. Szabolcs tart irodalmi estet „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld” címmel.
Mécs László élete és munkássága A rendezvény a szokásos hangulatban, sikerrel zárult, de mivel a „Karitász Hírek” c. kiadványunk 2012-ben már nem jelent meg, így a visszatekintés rovat szokásos cikke ezúttal elmaradt.
10. / Babits est:
„Nadapi Esték” 2013. május 16-án (csütörtökön) 17:30 órai kezdettel a nadapi művelődési házban
Barlay Ö. Szabolcs tart irodalmi estet
„Benned a Cél és nálad a Kulcs” címmel. Babits Mihály élete és munkássága
Minden érdeklődőt szeretettel vár a rendező Nadapi Karitász Csoport! Rendezvényünk egyúttal könyvbemutató is; „A KÖLTÉSZET TEOLÓGIÁJA” (Könyvvásárral egybe kötve)
A 10. esemény, Babits est, amelyre ezt a kis kiadványt szerkesztettük és hálánk jeléül Szabolcs Atyának átadni:
