„Bandázs nélkül sisak nélkül”: Az erőforrás hatása a kockázatvállalásra MÉREI EMLÉKELŐADÁS A 21. SZÁZAD PSZICHOLÓGIÁJA A KÖRNYEZETI ÉS TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK TÜKRÉBEN A Magyar Pszichológiai Társaság XVIII. Országos Tudományos Nagygyűlésén 2008. május 22-24. Nyíregyháza Faragó Klára
[email protected] ELTE PPK Pszichológiai Intézet, Gazdaság- és Döntéspszichológiai Intézeti Központ 1064 Budapest, Izabella u. 46.
A megfelelő kockázatvállalás – a lehetőségek megragadása, az újításra való készség, ugyanakkor a súlyos következményekkel járó kockázatok felismerése és megelőzése a 21. század pszichológiájának egyik talán legfontosabb kérdése. Hogyan küzdenek meg a gazdasági-társadalmi-környezeti kihívásokkal a szűkös erőforrással rendelkezők, és hogyan a gazdagok? Befolyásolja-e az erőforrás mértéke a kockázatvállalást? Pazarló, gondatlan életvitelt vonz-e a gazdagság, avagy teret ad azon képességek érvényesítésére, amelyek a lehetőségek felismerését és kihasználását segítik? A szegénység vajon józan mértékletességre int, esetleg be is szűkíti a perspektívát megbénítva ezzel az újító szándékot? Vagy vakon a sötétbe fejest ugró fatalista, kockázatvállalást eredményez? Az imént felvetett társadalmi szempontból igen releváns kérdésekre, az erőforrás és a kockázatvállalás összefüggéseire csak szerény válasz adható az empirikusan orientált pszichológia keretei között, de az ilyen válaszok adalékul szolgálhatnak szélesebb társadalmi problémák megértéséhez. Amikor megkaptam a megtisztelő felkérést a Mérei előadásra, nem kellett mesterkélt fogásokat keresnem ahhoz, hogy témámat Méreihez köthessem. Mérei gondolkodása, törekvései, ideológiája, elfogadott életszemlélete a kockázat vállalását hirdette, erre buzdította tanítványait és barátait. Megélni az életet magas hőfokon. – így summázta az általa vallott életprogramot. Az élet magas hőfokon való megélése azonban kockázatos törekvés Idézzük őt, Méreit, az élmények teljességét kereső, a biztonságot megvető, kalandvágyó kockázatvállalót, hogyan gondolkodott a kockázatvállalásról, a biztonságról és a túlélésről. „…az ember ne a rossztól távol, a jó biztonságában éljen, hanem gyalogoljon ki a jó és a rossz határára, lehetőleg ott táborozzék, és gyakran lépje át ezt a határt.” 1 A közéleti szereplésről „A történelem átmenetileg kedvezhet az óvatosaknak, de kerekét a bátrak forgatják.” 2
1 2
Mérei Ferenc: November’64 Egy mutatvány forgatókönyve. In: Mérei életmű 246.o. Litvén György: Mérei a politikus In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 115.o.
A biztonság-filozófiáról: „…a kompromisszum olyan hamis tudatból való, hogy minél jobban vigyáznak rám, annál inkább gondolom magam szabadnak, minél kevesebb élvezethez jutok, annál közelebb érzem magam a boldogsághoz, mert megvédem magam a veszélyes örömöktől. Ez a biztonság filozófia, amit matyó asszonyok hímeznek házi áldásnak.” 3 Egyik agyvérzése után: „Néhány hét múlva Magduska szózatot intézett hozzám, mondván: Tanár, úr, csodával határos módon megmenekült, ha rendesen él, minden izgalomtól, közéleti szerelmi, ismereti izgalomtól tartózkodik, még tíz évet is élhet. Tíz évet. Bizony ez nagy dolognak látszott. Azóta tizennégy éve élek. Keveset tartottam be az útmutatóból.” 4 Milyen erőforrásokra támaszkodott Mérei a kockázatok vállalásakor? Mi volt az a tartalék, amit felhasználhatott- és amit kockára is tett egyúttal. Az erőforrás önmaga, saját élete, személyisége, karizmája volt. „Ne akard megúszni, önmagadból meríts.…ugyanott, ahol a rettegést érzed, mindent meg is fordíthatsz. Ahelyett, hogy megbénulnál a rémülettől, elkezdhetsz cselekedni, félelem helyett elaborációhoz folyamodhatsz…” 5 Íme egy kockázatelemzés, hasonló ahhoz, amit a kísérleti személyeknek kínálunk fel mérlegelésre: egy biztos kisebb, és egy kockázatos, a veszteséget elkerülő, de sokkal nagyobb veszteséget is kockáztató helyzet: „A munkából minden reggel megszöktem. Választhattam a biztos lábfagyás, és a szökésre kilátásba helyezett helyszínen történő felkoncolás között. A fagyást nehezen tudtam volna ellensúlyozni, a felkoncolást azonban bátorsággal, ügyességgel elkerülhettem. Néhány társammal együtt ezt választottam.” 6 Ő túlélőnek nevezte saját magát, és a túléléshez a bátorságon kívül a furfangot is segítségül hívta: „A túlélők nemegyszer ügyes manőverhez folyamodnak. …a túlélők szerencsés titka: a rövid élet meghosszabbítása lélekkel és fikcióval.” 7 És végül, amikor elérkezett az erőforrások kimerülésének pillanata, még mindig megmaradt a kockázatvállaló szellemiség „Elérkeztem erőfeszítéseim végére… A sisakrostélyt már felemeltem, a sisakot leveszem… Bandázs nélkül, sisak nélkül állok itt, meztelen vagyok. …a titkaimat terítettem ki… nektek. A titkom rá van írva a bőrömre.” 8 3
Mérei Ferenc: November’64 Egy mutatvány forgatókönyve. In: Mérei életmű249.o. Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 157 5 Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 153 4
6
Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 153
7
Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 154
8
Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 157, 158
Mérei bővelkedett az erőforrásokban, szellemi, lelki értelemben, energiában és állhatatos kitartásban, kreativitásban és életerőben egyaránt. A kockázatvállalás és a rendelkezésre álló erőforrás kapcsolatát azért kezdtem kutatni, mert izgatott az a kérdés, hogy hogyan sáfárkodnak az emberek a javaikkal. A dús javak biztonságának hátterén fogant bátorságban és önbizalomban még több jószág megszerzésére vágyva kockáztatnak, vagy a megszerzett gazdagság, a siker, az elért eredmények óvatossá teszik őket, a javak elvesztéstől való félelemtől telve pihennek inkább babérjainkon? Mások inkább akkor vállalják fel a kockázatot, ha ezzel a keveset próbálják szaporítani, hátrányukat ledolgozni még annak az árán is, hogy ezzel esetleg még rosszabb helyzetbe taszítják magukat? A hiány, a nélkülözés, a lemaradás esetleg óvatossá teszi őket, elfogadtatva velük azt az ún. biztonságfilozófiát? A téma mellett az is Méreihez köti előadásomat, hogy az elemzés kontextusának Lewin dinamikus pszichológiai szemléletét választottam. Tudjuk, hogy Mérei igen sokat merített Lewin fogalmi apparátusából, jelenségközeli elemzéseiből. Amellett, hogy ennek a kontextusnak a felhasználásával magam is többszempontú és jelenségközeli magyarázat lehetőségére találtam rá, egy személyes ok is motiválta választásomat: egyetemi hallgató koromban a Mérei laborban töltött gyakorlat során éppen Lewin igényszinttel foglalkozó francia nyelven olvasható cikkét kaptam meg Tanár Úrtól referálásra. Máig is élénken él emlékezetemben a szemináriumok légköre, a feladatok kihívása, az igényes elemzések, az, ahogy elménket fokozatosan megnyitotta Tanár Úr a pszichológiai fogalmak és gondolkodásmód befogadására. Vizsgálatom tervezésekor az egyik fontos szempont az volt, hogy a kockázatvállalást kiemeljem a laboratóriumi kísérletek kontextusából (talán ebben is Mérei és Lewin szemléletét próbáltam követni): Ezt azért tartottam fontosnak, mert a kockázatvállalás vizsgálatakor igen fontos kérdés az, hogy az egyén ténylegesen viseli-e a kockázatos döntés következményeit, és azok a következmények hordoznak-e jelentőségteljes következményeket. A laboratóriumi kísérletekben a személy nem hoz valódi, csak hipotetikus döntést, nem kockáztat valójában, csak képzeletben, általában nincs tét, vagy a tét triviális, nem érvényesül a személy saját helyzetdefiníciója. Meglepett az, hogy a szakirodalom tanulmányozása során nem találkoztam Lewinre való hivatkozással. Pedig igényszinttel kapcsolatos elemzései már klasszikussá váltak, és az igényszint magas vagy alacsony szinten történő kijelölése par excellence kockázatvállalás (vagy annak hiánya). A lewini elképzelések nyomán született Atkinson teljesítménymotivációval kapcsolatos felfogása is, amit a vállalkozók kockázatvállalásával kapcsolatban sokat idéznek. Ebben az előadásban Lewin igényszinttel kapcsolatos tanulmányának kontextusában vizsgálom az erőforrás és a kockázatvállalás kapcsolatát. Azért választottam ezt a több szempontot is felölelő megközelítést, mert úgy találtam, hogy a kockázatvállalással foglalkozó kutatások általában csak egy-egy tényezőt kiemelve vizsgálják a jelenséget, holott a valóságban több tényező együttes hatása nyomán valósul meg a választás. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a magyarázatok egyoldalúságuk miatt hiányérzetet hagynak maguk után, a validitás hiányát éreezzük, s gyakran a különböző megközelítések ellentmondó eredményeket szülnek.
Mi is a kockázat? A kockázatot többféleképpen definiálják. Az egyik definíció a biztos és a bizonytalan választások között húzza meg a határvonalat, kockázatosnak azokat a választásokat tekinti, amelyeknél a választás ismert valószínűségek esetén történik (a legtöbb szerencsejáték ilyen, pl. a rulettnél tudjuk, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy egy szín vagy egy szám kijöjjön). Ha a valószínűségek nem ismertek, csak becsléssel közelíthetők meg, (pl. egy részvény értéke hogyan fog változni, dohányzó ember lévén tüdőrák végez-e valakivel) bizonytalanságban hozott döntésekről beszélnek. A hétköznapi nyelv és a szakirodalom kockázatos döntéseknek nevezi az ilyen bizonytalanságban hozott döntéseket közül azokat, amelyek negatív következménnyel, veszteséggel járhatnak. Így kockázatról akkor beszélünk, amikor bizonytalanságban vagyunk arra nézve, hogy mi fog bekövetkezni, és negatív következményekkel kell számolnunk. Hogyan értékeljük a kockázatot? Két szempont, a döntést követő események valószínűsége és hasznossága mentén értékeljük a kockázatokat. A valószínűség felmérésekor azt ítéljük meg, hogy hányféle eredménye lehet a döntésünknek, és ezen kimenetelek milyen ingadozást (vaiabilitást) mutattak eddig, mennyire kiszámíthatóak. Ezt az ítéletet részben szubjektív érzéseinkre, illetve előzetes ismereteinkre, tapasztalatainkra alapozzuk (pl. a részvények ára emelkedhet vagy csökkenhet is, nagy, illetve kis mértékben), A hasznosságok értékelésénél az vizsgáljuk, hogy a lehetséges következmények mennyire kedvezőek a számunkra, és milyen súlyosak (pl. részvényekbe való befektetés következtében szaporíthatjuk vagyonunkat, illetve veszíthetünk, utóbbi esetben a teljes vagyonunk elveszhet vagy csak egy kis része). Az is fontos szempont, hogy a döntésben érintett célok (pl. a pénz) mennyire fontosak számunkra. A kockázatos alternatívának megfelelően vonzó tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz (eléggé nagy nyereség lehetősége), hogy a biztos alternatívát feladja valaki. A kockázatos alternatíva választása elégedettséget vagy csalódást okozhat. A csalódás pozitív változás esetében is fennállhat, ha az eredmény rosszabb, mint amire számítottunk (pl. részványek a várt 20% nyereség helyett csak 2%ot hoznak). A döntéshozatalkor előrevetítjük az elégedettséget vagy a csalódást, így azt, hogy hogyan fogadjuk a következményeket, elvárásaink (igényszintünk) is befolyásolja. A racionális döntéshozó mindkét szempontot (valószínűség és hasznosság) egyszerre figyelembeveszi (a formális modell előírása szerint összeszorozza az értékeket), így a kockázatos döntések várt pozitív kimenetelének elég hasznosnak és elég valószínűnek kell lennie ahhoz, hogy érdemes legyen a kockázatot felvállalni. Az alábbiakban röviden összefoglalom a kockázatvállalással kapcsolatos eddigi vizsgálatok témánk kifejtése szempontjából legfontosabb általános megállapításait. 1. Az emberek többnyire kockázatkerülők. Ez egyrészt abból adódik, a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és a csalódás lehetősége kellemetlen érzelmi következményekkel jár. Másrészt, minél több jószággal rendelkezik valaki, annál inkább csökken az újabb javak megszerzésének hasznossága (marginális hasznosság), ezért úgy érzi, ha már rendelkezik javakkal, kisebb nyereség esetén nem érdemes kockáztatnia. 2. Mégsem mindig kockázatkerülők. • Ha kis befektetéssel nagy nyereséget lehet elérni, sokan vállalják a kis valószínűség keltette kockázatot (lottózás)
•
A nyereséget és a veszteséget eltérően értékelik (Tversky és Kahneman lehetőség elmélete, 1981): a már megszerzett javakat nem akarják elveszíteni azzal, hogy kockázatot vállalnak még további nyereség érdekében. Ha azonban veszteség éri őket, inkább kockázatatnak és még további veszteséget szenvednek el az eredeti veszteség csökkentésének a reményében. Tversky és Kahneman ezt preferencia megfordulásnak nevezi: egyik esetben a kockázatkerülést, másik esetben a kockázatvállalást preferálják. Ha az ügyes manipulátor úgy fogalmaz, hogy félig tele a pohár, óvatosságot, ha viszont úgy, hogy félig üres, kockázatvállalást csalhat ki áldozatából.
3. Az egyének különböznek abban a tekintetben, hogy mennyire viselik el a bizonytalanságot. A nagyobb bizonytalanságtolerancia nagyobb kockázat elviselését eredményezi (van, aki a biztosabb kötvény vásárlása helyett a kockázatosabb részvényvásárlást preferálja.) A kockázatkerülésnek a negatív következményektől való félelem az oka, a kockázatkeresők inkább optimisták, a bizonytalan helyzet átélését a remény, és nem a félelem érzése kíséri. A viselkeést tehát dispozicionális okok is befolyásolják, az egy egyén általános attitűdje, viselkedése a kockázattal szemben. Az erőforrások és a kockázatvállalás kapcsolata Tekintsük át most azokat a témánk szempontjából fontos kutatási eredményeket, amelyek a felhalmozott erőforrások kockázatvállalásra gyakorolt hatásával foglalkoznak! 1. A nyereségre és veszteségre adott eltérő reakció a különböző erőforrás helyzetekre is általánosítható: bőséges erőforrás esetén csökken, szűkös időkben nő a kockázatvállalás (Tversky és Kahneman). Ennek az az oka, hogy a jó helyzetben lévők úgy érzik, van vasztenivalójuk, ezért védik erőforrásaikat, és nem vállalnak kockázatot, a rossz helyzetűeknek azonban nincs mit veszíteniük, inkább vállalnak kockázatot. 2. Mások ennek éppen a fordítottját állapították meg. March és Shapira (1992) kiemelik azt, hogy a pozitívan értékelt helyzetben (nyereség) az emberek a lehetőségekre koncentrálnak, ezért bőséges tartalékok esetén nő, szűkös időkben csökken a kockázatvállalás. Osborn, és Jackson (1988) is azt találták, hogy ha a cégek bevételei nőnek, jobban kockáztatnak, mintha csökkennek. Ezt erősíti meg Thaler és Johnson (1993) eredménye: gyümölcsöző vállalatok vezetői nagyobb kockázatot vállalnak. Dutton és Jackson (1983) azzal magyarázzák fenti eredményeket, hogy az emberek jó helyzetben lévén kisebbnek látják a kockázatot. 3. Különös szerepet játszik egy veszélyes (túlélési) pont, ahol az erőforrások kimerülnek és a túlélés veszélybe kerül. Itt is eltérően vélekednek a különböző szerzők: Bromiley (1991) szerint nagyobb fenyegetés esetében nő a kockázatvállalás a „halál” elkerülése érdekében, Staw, Sanderland és Dutton (1981) viszont azt állítják, hogy a túlélésközeli helyzetek rigiditáshoz és extrém kockázat averzióhoz vezet. 4. Néhány kutató komplexebb elemzést kínál a kockázatvállalás feltételeinek azonosítására, több tényező együttes vizsgálatát tartották szükségesnek az ellentmondások feloldása érdekében. a. March és Shapira (1992) az erőforrás mellett rámutatott az igényszint szerepére is. Ha a személy kitűzött igényszintjét nem érte el, akkor növeli, ha az igényszint felett van eredménye, akkor csökkenti a kockázatvállalását. Ha bőséges erőforrással rendelkezik, kockázatvállaló, ha kevéssel, kockázatkerülő. Láthatjuk, hogy a két megfontolás szembekerülhet egymással, hiszen bőséges erőforrása is lehet és igényszintjét is meghaladhatja valaki az adott helyzetben. A szerzők szerint ilyen esetben viselkedése attól függ, hogy az erőforrásra vagy az
igényszintre koncentrál-e. Változó fókusza eredményeképpen változhat viselkedése. b. Lopes a személyi jellemzőket emeli be az elemzésbe. Szerinte a dispozícionális és a helyzeti tényezők együtt határozzák meg a kockázatvállalást. A lehetőségek kihasználására orientált személy általában nagyobb kockázatot vállal, de ha rossz a helyzete, a biztonságra törekvő személy is nagy kockázatot vállalhat sorsa javításának érdekében. Az ellentmondó eredmények magyarázata A fent bemutatott ellentmondó eredmények részben abból adódhatnak, hogy, mint rámutattunk, a vizsgálatok többsége laboratóriumi helyzetben zajlott, a kísérleti személyek nem valódi döntést hoztak, nem valódi tét forgott kockán, hanem leggyakrabban hipotetikus fogadási helyzetek elé állították őket. Bár March és Shapira, valamint Lopes a kognitív mérlegelésen túl a személyes dispozíciókat és az igényszintet is bevonják az elemzés körébe, mágsem lépnek túl a hipotetikus kísérleti kereteken. A kockázatvállalás egyedül valamilyen képzelt nyeremény (elsősorban pénz) elnyerésére irányult, nem pedig valós, a személy számára fontos célokra. A valós helyzetekben történő kockázatvállalásnak viszonylag elhanyagolható hányada olyan döntés, amelynek eredményekor csak a véletlen forgatja a sors kerekét, legtöbbször (még a részvények vásárlásakor is) a személy képes valamilyen kontrollt gyakorolni az események felett. Ha saját teljesítményéhez kötődik a kockázatvállalás, akkor a kontroll lehetősége és a felelősség érzése kiemelkedő szerepet játszhat a kockázatvállalásban, hiszen a súlyos veszteség lehetősége a személy jóllétét, önbecsülését, talán túlélését is fenyegeti. A befolyásoló tényezők komplex figyelembevétele mindenképpen szükséges tehát ahhoz, hogy a kockázatvállalásról érvényes képet tudjunk kialakítani. A kockázatvállalás komplex megközelítéséhez Kurt Lewin igényszinttel kapcsolatos munkáját tekintettem modellnek, kihasználva az igényszint motiválta viselkedés és a kockázatvállalás közötti közeli rokonságot. Lewin idői keretbe helyezi az igényszint és az azt követő viselkedés alakulását. A soronkövetkező teljesítménnyel kapcsolatos elvárások megfogalmazása az alábbi folyamat mentén zajlik: ____1_________________2_________________3_____________4_________ Előző teljesítmény új igényszint új teljesítmény reakció az új (új cél kijelölése) teljesítményre a célok különbsége
idő
a megvalósítás különbsége siker vagy kudarc érzése (2. és 3. szakaszhoz képest)
1. ábra: Az igényszint alakulásának tipikus idői lefolyása 9 9
Lewin, id. mű, 11. ábra, 137. o.
Az alábbi táblázatban összefoglalom, hogy Lewin szerint melyek az igényszintet befolyásoló helyzeti, személyi és kontextuális tényezők: Helyzeti tényezők Személyi tényezők Kontextus
A helyzet ismerőssége
motiváció Vágy és félelem siker-kudarc értéke
Kultúra
Előző siker-kudarc
Személyiségvonások Kockázatvállalási hajlandóság Realizmus
Társas elvárások
A helyzet percepciója: a valószínűség kognitív megítélése
1. táblázat: Az igényszintet befolyásoló tényezők Lewin szerint Az igényszint esetén a soron következő teljesítménnyel kapcsolatos elvárások kerülnek megfogalmazása a kockázatvállalás esetén pedig különböző „nehézségű” alternatívák között dönt a személy. Az első a személy céljait, viselkedésének alapját, a második a döntését, választását írja le. Tegyük fel most azt a kérdést, hogy hogyan illeszkedik az erőforrás kockázatvállalásra gyakorolt hatásának általam követett vizsgálati modellje az igényszint lewini fogalmi keretébe? Melyek a hasonlóságok és melyek a különbségek a két fogalom között? Mind az igényszint, mind a döntéshozatal vizsgálatában fontos kiindulópontot jelent az, hogy a személyek mérlegelik a siker valószínűségét és az eredmény „hasznosságát”, ez utóbbi az igényszint vizsgálatokban a siker vagy a kudarc személyes értékét tükrözi, a kockázatvállalásnál a várható következményeknek nagyobb szerep jut. Az igényszint esetében a feladat nehézségének nagy a jelentősége: minél nehezebb a feladat, annál nagyobb a siker értéke, és minél könnyebb a feladat, annál nagyobb a kudarc negatív értéke. Ez valószínűleg a kockázatvállalásra is igaz. További azonosság van abban, hogy mind az általam tanulmányozni kívánt valós kockázatvállalás helyzeteiben, mind az igényszint vizsgálati helyzeteiben a valószínűség nem ismert, csak becsült, előzetes tapasztalatok alapján történnek e becslések. Az alábbi táblázatban összefoglalom a hasonlóságokat és a különbségekre is rámutatok.
Hasonlóságok Igényszint vizsgálatok
Kockázatvállalás vizsgálata az erőforrások tükrében Mindkettő a hasznosság és valószínűség mérlegelését tekinti a döntés alapjának Mindkettő figyelembeveszi a helyzeti, motivációs és kognitív tényezőket Mindkettő a teljesítmény, és nem a véletlen által meghatározott helyzeteket vizsgálja Különbségek Igényszint vizsgálatok
Kockázatvállalás vizsgálata az erőforrások tükrében A jövendő valós vagy vágyott, célként A különböző kockázatszintek közötti megfogalmazott teljesítményszintet választást vizsgálja vizsgálja A cél az időben soron következő Egy megvalósítandó (vég)állapot a feladatra vonatkozik cselekvés célja A következmény a siker-kudarc A következmény az egzisztenciális érzése helyzet változása (objektív következmény) 2. táblázat: Fogalmi hasonlóságok és különbségek az igényszint és a kockázatvállalás között A mi felfogásunkban az igényszint a kockázatvállalás egyik meghatározó tényezője. Befolyásolja a választást, de nem határozza meg azt, hiszen a döntések objektív, egzisztenciális következményei miatt valaki dönthet úgy is, hogy igényszintje mentén történő választásainak tól nagy az ára, vagy a kedvező kilátások miatt nagyobb kockázatot vállal, mint amit kitűzött magának. A kockázatvállalás és az erőforrás kapcsolatáról több vizsgálatot is végeztem. Ezek közül egy terepkutatást mutatok be részletesen. Felvillantom továbbá egy kérdőíves kutatás és egy vállalati menedzserekkel végzett vizsgálat néhány eredményét abból a célból, hogy lássuk, találunk-e többféle helyzetre is általánosítható összefüggéseket. A terepkísérlet A terepkísérletben a kockázatvállalást különböző nehézségű feladatok közötti választás jelentette. Először lássuk, milyen helyzeti és személyi változókat vontunk be a vizsgálatba: A következő helyzeti tényezők hatását vizsgáltuk: A rendelkezésre álló erőforrás (bő, közepes, holtpont közeli) A feladat (nyereséges/veszteséges) A kockázat percepciója A vizsgálatba bevont személyi tényezők:
motiváció (igényszint) 10 kockázatvállalási hajlandóság A vizsgálat terepkísérletben zajlott, ahol fontos tét mellett valódi kockázatos döntés született A
Hipotézisek Lewin nyomán I. Az előző teljesítmény eredménye (itt erőforrás, amit előző teljesítményével gyűjtött össze) befolyásolja a kockázatvállalást • Lewin: az előző siker tapasztalata nyomán a siker elvárása magas o A mi vizsgálatunkban: bő erőforrás esetén nagy kockázatvállalás • Lewin: a kudarc zónán belül, fontos feladatok esetében nagy a kudarc megszüntetésének motivációja o A mi vizsgálatunkban: közepes erőforrás mellett kockázatkerülés II: Holtpont: • Lewin : krónikus balsikernél irreális elvárások: a kockázatpercepció torzul, nem tartják veszélyesnek a magas kockázatot, o A mi vizsgálatunkban: holtpont esetén nagy kockázatvállalás a veszélyességet irreálisan alacsonynak ítélik III: Lewin: a siker/kudarc értéke befolyásolja a választást o a mi vizsgálatunkban: az igényszint (motiváció) befolyásolja a választást IV: Lewin és a mi vizsgálatunk A kockázatvállalási hajlandóság mérsékelten befolyásolja a választást (Gould (1940) Az egyik helyzetben megfigyelt viselkedés nem általánosítható a többire, mert erős a helyzeti tényezők hatása Hogyan zajlott a terepkísérlet? 11 Kísérleti személyek: a Vállalkozói Főiskola hallgatói 12 (154 fő, 54 fiú és 100 lány) vettek részt a kísérletben. A vizsgálat háttere: a kísérleti személyek a a félév során 9 zárthelyi dolgozatot írtak. Minden dolgozatnál 2 feladatot kaptak, mindegyikben ½ pontot lehetett szerezni, alkalmankként tehát 1 pontot A szemeszter végi jegy a félév során megszerzett pontoktól függött a következőképpen: Jeles: Jó: Közepes: Elégséges: Elégtelen:
8-9 7-7,5 pont 6-6,5 pont 4,5-5,5 pont 0-4 pont
Aki elégtelen osztályzatot ért el, azoknak egy kifejezetten nehéz pót zh volt kilátásba helyezve. A kísérlet előtt 5 dolgozatot írtak meg, így voltak, akik a kísérlet időpontjára már biztosan teljesítették a minimális kritériumot (elérte a 2-est), és voltak, akiknek olyan kevés pontjuk volt, hogy csak igen kevés esélyük volt erre. A kísérlet: 10
A mi kísérletünkben az igényszint nem a következő azonnali teljesítményre vonatkozott (mint Lewinnél), hanem a feladattal kapcsolatos globális célra, ezért nevezzük itt az igényszintet motivációnak. 11 Korábban már végeztünk hasonló terepkísérletet, amelynek eredményeit publikáltuk (Faragó, 2006) Az előző vizsgálat kis mintán folyt, és ebben a vizsgálatban a kísérleti feltételeket is módosítottuk olyan formán, hogy a nyereséges és veszteséges feltétel kimenetele azonos legyen, csak a megfogalmazás különbözzön. 12 A vizsgálatokat Radnóti István, a főiskola oktatója, PhD hallgató végezte. Ez úton fejezem ki köszönetem segítségéért
A hallgatók nem tudták, hogy kísérletben vesznek részt. A kísérlet elején az eddig elért pontokat felolvastuk (annak biztosítására, hogy pontosan tudják, hogyan is állnak.) Az eddig elért pontok alkották a felhalmozott erőforrásokat, volt aki a túlélési pont körül állt, volt, aki bőséges tartalékkal rendelkezett. A kísérletben a kockázatvállalást lehetőségét úgy teremtettük meg, hogy a diákoknak ez egyszeri alkalommal választási lehetőséget kínáltunk: 3 féle feladat közül választhattak, a legnehezebb 1,5 pontot, a közepes 1 pontot, a könnyebb a szokásos 0,5 pontot érte. Most is két feladatot kellett megoldaniuk, de az egyik feladatban elöre jóváírtunk 1,5 pontot, amiből csak annyit tarthattak meg, amilyen értékű feladatot megoldottak, a többi pontot visszavettük Ezzel vezettük be a negatív keretet ( a veszteség helyzetet). Az érthetőség kedvéért bemutatom az instrukciót: Az instrukció: Ugyanúgy két rövid kérdés lesz, mint eddig; ez az alkalom attól rendhagyó, hogy akár 3 pontot is lehet szerezni. (1. kérdéshez) Mindenki kapott három lapot. Az első oldalon látja mindenki a nevét és hogy eddig a félév során összesen hány pontot szerzett. Az 1. kérdés esetén három feladat között lehet választani: Helyes válasz esetén az A) feladat 0,5 pontot ér (tehát annyit, mint amit eddig is lehetett szerezni); B) feladat 1 pontot; C) feladat 1,5 pontot. Bármelyiket választják. Helytelen válasz esetén 0 pontot kapnak. Csak egyet választhatnak és más információt nem adok a lehetőségekről. Ha választottak, írják a választott feladat betűjelét az 1. lapra, amit beszedünk Utólag már nem változtathatják meg választásukat. Kérem, válasszanak! (a 2. kérdéshez) Ez is rendhagyó, s hogy meghozzam egy kicsit a kedvüket ehhez a sok újításhoz, mindenki kap 1,5 pontot. Ezt írják is le, vagyis a 2. választólapon feltüntetett eddigi pontszámukat húzzák át és írjanak oda 1,5 ponttal többet. Most már ennyi pontjuk van! Nos, most is választani lehet három lehetőség közül, méghozzá a következők közül: Helyes megoldás esetén A) feladatnál 1 pontot vonok le pontjaikból, B) feladatnál 0,5 pontot vonok le pontjaikból és végül C) feladatnál 0 pontot vonunk le. Helytelen válasz esetén minden esetben 1,5 pontot vonunk le. Csak egyet választhatnak és más információt nem adok a lehetőségekről. Ha választottak, írják a választott feladat betűjelét az 1. lapra, amit beszedünk Utólag már nem változtathatják meg választásukat. Kérem, válasszanak!
A feladatok megoldása után kitöltöttek egy kérdöívet. A kísérleti változók operacionalizálása: A felhalmozott erőforrás: az eddig gyűjtött pontok (3 csoportot hoztunk létre: bőséges, közepes és holtpont közeli erőforrás). A két szélső csoportot szigorú kritériumok alapján választottuk ki, holtpont közelében állóknak azokat tekintettük, akik eddig maximum 2 pontot értek el (10 fő), közöttük a legjobbak is csak eddigi szintjüket jóval meghaladó teljesítménnyel tudnák elérni a 2-est, de a kísérlet kínálta lehetőség elősegítette ezt. A bőséges erőforással redelkezők csoportjába azok kerültek, akik nagyon jól álltak, még akár ronthattak is a hátralévő zárthelyiken eddigi színvonalukon (14 személyt soroltunk ide) A kockázatvállalás: 3 lehetőség, ½, 1 és 1½ pontot érő feladat közötti választás A nyereség – veszteség keret hatásának vizsgálata: az első és második feladatban a megkapott és levont pontok A kockázatpercepció (kérdőív) Az igényszint (kérdőív) 13 A kockázatvállalási hajlandóság (Dospert kérdőív)
Eredmények
13
A Dospert kérdőívet Radnóti István PhD adaptálta
Mielőtt rátérnénk hipotéziseink vizsgálatára, lássuk, hogy a feladat kétféle megfogalmazásának hatása (a keretezési hatás) érvényesül-e? 1. ábra 2. ábra A kockázatvállalás különbségei pozitív és negatív keretben 8.5
kockázatvállalás
8 7.5 7 6.5 6 5.5 5 4.5 4 1. feladat
2. feladat
Ha veszteségnek állítjuk be a helyzetet (a már megkapott pontok levonása), akkor nagyobb kockázatot vállalnak az emberek, mint ha a pontok megszerzése a tét (holott ténylegesen ugyanaz az eredmény a két feltétel mellett) (T próba, p<0.00) . A keretezési hatás tehát érvényesült ebben a feladatban. Ezért az elemzésnél a kockázatvállalást nemcsak a két feladatra együtt, hanem a nyereség és a veszteség keret feltételében külön-külön is megvizsgáltuk. Elsőként azt vizsgáltam, hogy a kockázatvállalást befolyásolja-e a felhalmozott erőforrás nagysága. (1. 2. hipotézis). Az 1.ábra ezt az összefüggést a két feladatban együtt mutatja 2. ábra 3. ábra A kockázatvállalás az erőforrás függvényében a két feladatban együtt
Kockázatvállalás átlaga
7.5 7 6.5 6 5.5 5 4.5 4 nagy erőforrás
közepes erőforrás
holtpont közeli erőforrás
Az erőforrás befolyása érvényesül (ANOVA p<0,003). A közepes erőforrással rendelkezők szignifikánsan kisebb kockázatot vállalnak mind a nagy (0.05), mind a holtpont közeli (0.02) erőforrással rendelkezőknél. A legnagyobb kockázatot a holtponton lévők, majd a nagy erőforrással rendelkezők vállalják, a közepes erőforrással rendelkezők óvatosak. Ezután különválasztottuk a nyerésként és a vesztésként megfogalmazott (de ténylegesen ugyanolyan hasznosságú) feladatokat. A 2.ábra a kockázatvállalás és az erőforrás összefüggését mutatja külön-külön a két feladatban. 3. ábra
4. ábra A kockázatvállalás az erőforrás függvényében a két feladatban
kockázatvállalás átlaga
9 8 7 6 5
1.feladat (nyereség) 2.feladat (veszteség)
4 3 2 1 0 nagy erőforrás
közepes erőforrás
kicsi erőforrás
ANOVA Games Howell
p<0,002 (nagy>közepes (p<0,002) 4. táblázat: Az erőforrás és a kockázatvállalás a veszteséges feladatban Az első feladatban eltűnik a különbségek szignifikanciája, de a másodikban megmarad. A holtpont körül állók csak tendencia szinten különböznek a közepes erőforrással rendelkezőktől mindkét feladatban. A nagy erőforrással rendelkezők vállalják a legnagyobb kockázatot a veszteséges keretben a csoportok között, és jelentősen eltérnek a közepes erőforrással bíróktól. A következő lépésben azt vizsgáltuk, hogy a kockázatvállalás összefügg-e a személyre jellemző általános (dispozicionális) kockázatvállalási hajlandósággal az 1. és 2. feladatban. 4. ábra 5. ábra A kis, a közepes és a nagy kockázatot vállaló személyek kockázatvállalási hajlandósága a 2. feladatban
2.7 2.5
kis kockázat a 2. feladatban
Mivel sem a két feladatban együtt, sem az 1. feladatban nem találtunk említésre érdemes különbséget a csoportok között, csak a 2. feladatra vonatkozó adatokat ábrázoljuk. A kis és a nagy kockázatot vállaló között csak tendenciaszintű (p<0,1) különbség van a dispozicionális kockázatvállalás tekintetében. Megvizsgáltuk azt is, hogy van-e különbség a különböző mértékű erőforrást felhalmozó személyek között a kockázatvállalási hajlandóság között, de nem találtunk ilyen különbséget. Figyelmünket ezután a választások mögött meghúzódó tényezők kérdéskörének szenteljük. Itt először a kérdőív kérdéseire adott válaszok alapján azt vizsgáljuk, hogy inkább kockázatot, vagy inkább lehetőséget láttak-e a különböző erőforrással rendelkező személyek a kockázatos választásban. A kockázatosság percepciója A kockázat az események kiszámíthatatlanságából (bizonytalanság) és a veszteség nagyságából tevődik össze. A kockázatosság percepciójának megállapítása céljából rákérdeztünk a bizonytalanságra (milyen mértékben tudta bejósolni, hány pontot fog kapni a zh-ra, mielőtt látta volna a feladatot) és a veszélyességre (mennyire érezte veszélyesnek, hogy a több pontot érő feladattal leronthatja jegyét). Az első feladatnál átlagban 50% alatti bizonyossággal tudták bejósolni a megoldás eredményességét, a második feladatban viszont már 60 %-os bizonyossággal. Az első feladat után a bizonytalanság csökkent, de elég nagy maradt . Lássuk, máshogy észlelik-e a kockázatot a különböző erőforrással rendelkező személyek! Holtpont átlag Közepes átlag Nagy átlag ANOVA
Games Howell
2,1 3,3 3,8 P<0,000 N>K: p>0,005 K>H: p<0,000 N>H: p<0,000
5. tábázat: Az erőforrás szempontjából különböző csoportok bizonytalansága (1=25% alaltt tudta bejósolni, hány pontot fog kapni a zh-ra, mielőtt látta volna 4=75%felett…)
Az eredményességgel kapcsolatban átélt bizonytalanság változott a felhalmozott erőforrás hatására. Minél nagyobb erőforrással rendelkezett a személy, annál jobban be tudta jósolni saját sikerességét a még ismeretlen feladatban. A kockázatpercepció másik összetevője, a fenyegető veszteség mértéke szintén összefügg a meglévő erőforrásal. Holtpont átlag Közepes átlag Nagy átlag ANOVA
2,7 3,12 2,43 p<0,027 K>N: p>0,023
Games Howell 6. táblázat: Az erőforrás szempontjából különböző csoportok veszélyészlelése (1=egyáltalán nem érezte veszélyesnek, hogy a több pontot érő feladattal leronthatja jegyét 4=nagyon úgy érezte…) Leginkább a közepes erőforrással rendelkezők gondolják úgy, hogy a kockázatos választással leronthatják a jegyüket (elég valószínű), legkevésbé pedig a nagy erőforrással bírók tartanak ettől (nem valószínű). A nagy és a közepes erőforrásal bírók között van érdemleges különbség. A lehetőség felismerése A kísérleti személyek úgy látták, mindkét feladat lehetőséget jelent számukra a jegyük javításához. Az erőforrás mentén lineárisan csökken a lehetőség értékelése: a holtpont közeliek érezték a legnagyobbnak, a nagy erőforrással bírók a legkisebbnek ezt a lehetőséget. Ez utóbbi csoport szignifikánsan különbözött az előző kettőtől Holtpont átlag Közepes átlag Nagy átlag ANOVA
3,6 2,98 2,35 p<0,002 H>N: p<0,02
Games Howell 7. táblázta: Az erőforrás szempontjából különböző csoportokban a lehetőség észlelése . (1=egyáltalán nem érezte úgy, hogy a több pontot érő feladattal javíthatja jegyét, 4=nagyon úgy érezte…) A kockázatos választás mögött meghúzódó motiváció vizsgálata céljából rákérdeztünk a választást befolyásoló tényezőkre (mennyire befolyásolta a választást a meglevő erőforrás - az eddig gyűjtött pontok száma, az aktuális befektetés - hogy mennyit tanultak erre az alkalomra. Az erőforrás észlelt befolyása az erőforrás szempontjából különböző csoportoknál A kísérletben résztvevő személyek úgy nyilatkoztak, hogy befolyásolta választásukat az eddig gyűjtött pontok száma (felhalmozott erőforrásuk): a kevés erőforrással rendelkezőket nagy mértékben, a közepeseket kevésbé, a nagy erőforrással rendelkezőket pedig még kevésbé. kicsi Közepes
befpont 3,6 2,9
többpont 1,2 2
Kevesebbpont 2,5 2,1
Nagy ANOVA
2,5 2,1 p<0,37 0,01 Games Howell H>K, p<0,043 K>H, p<0,000 H>N, p<0,042 N>H, p<0,000
2
8. táblázat: A felhalmozott erőforrás befolyása a választásra: átlagok. (befpont 1=egyáltalán nem befolyásolta, 4=nagyon befolyásolta az eddig gyűjtött pontok száma; több/kevesebb pont 1=kisebb, 2=ugyanakkora, 3=nagyobb kockázatot vállalt volna, ha több/kevesebb pontja van) A holtpont körüliek szignifikánsan különböznek a közepes és a nagy erőforrással rendelkezőktől. A nagy és közepes erőforrással rendelkezők ugyanakkora kockázatot vállaltak volna, akár több, akár kevesebb a pontjuk , a holtpont közeliek azonban kevesebbet vállaltak volna, ha több a pontjuk Megkérdeztük a személyektől azt is, hogy a feladat kockázatossága befolyásolta-e a választásukat. A kockázatosság a közepes erőforrást birtokló személyeket befolyásolta a leginkább és a holtpont körülieket a legkevésbé. E két csoport között szignifikáns a különbség ebben a tekintetben Holtpont átlag Közepes átlag Nagy átlag ANOVA
Games Howell
2,2 3,23 2,74 p<0,027 K>H: p>0,046
9. táblázat: A feladat kockázatosságának befolyása az erőforrás szempontjából különböző csoportoknál. (kock 1=egyáltalán nem befolyásolta, 4=nagyon befolyásolta a feladat kockázatossága) Végül megvizsgáltuk azt, hogy a befektetés (a dolgozatra való tanulás) hogyan befolyásolta a választást Holtpont átlag Közepes átlag Nagy átlag ANOVA
Games Howell
2,1 3,23 2,74 p<0,035 K>H: p>0,009
10. táblázat: Az előzetes tanulás befolyása az erőforrás szempontjából különböző csoportoknál (a dolgozatra való tanulás 1=egyáltalán nem befolyásolta,; 4=nagyon befolyásolta, hogy mennyit tanult) Az előzetes tanulás általában befolyást gyakorolt a választásra. Ha az erőforrás mentén különválasztjuk ezt a hatást, akkor a legjobban a közepes, és a legkevésbé a kis erőforrású csoportokra jellemző ez a hatás. E két csoport között szignifikáns a különbség, a többi között csak tendencia szintű. Lewin és más szerzők nyomán is fontos motivációs tényezőnek tekintettük az igényszintet. Elemzésünk alapja a „Milyen jeggyel elégednél meg ebből a tárgyból?” kérdésre adott válasz volt. Azokat tekintettük kis igényszinttel rendelkezőknek, akik kettes vagy hármas jeggyel elégednének meg (36 személy), és azokat magas igényszintűeknek, akik ötössel (53 fő).
A kis igényszintűek átlagosan 3,1 a nagyok 4 pontot gyűjtöttek eddig, tehát a nagyobb erőforrással rendelkezők általában magasabbra tették a mércét(erőforrás és igényszint a 3 csoportnál ANOVA p<0,006). A nagy és a holtpont között lévők igényszintje különbözött szignifikánsan(p<0,025), csakúgy, mint a nagy és a közepes (p<0,003). A kis és a nagy igényszinttel rendelkezők válaszait T próbával hasonlítottuk össze). Kockázatvállalásuk között nem találtunk szignifikáns különbséget. Különbséget találtunk azonban abban, hogy mi befolyásolta választásukat: A nagy igényszintűek inkább gondolták azt, hogy igényszintjük befolyásolta választásukat, mint az alacsony igényszintűek ( p<0,01), jobban be tudták jósolni, hogy mennyire lesznek eredményesek a feladat megoldásában (p<0,00), valamint jobban befolyásolta őket a feladat kockázatossága (p><0,04). Még egy érdekes különbséget tapasztaltunk a kis és a nagy igényszinttel rendelkezők között: szignifikáns különbség mutatkozott a dispozicionális kockázatvállalás tekintetében (p<.05) a magas igényszintűek javára. Foglaljuk össze, hogy ennek a izsgálatnak az alapján mi jellemezte az erőforrás alapján kialakított 3 csoportot a kokázatvállalási helyzetben A bőséges erőforrással rendelkezők • Főleg a veszteségként megfogalmazott helyzetben mutatkoztak kockázatvállalónak • Nem tartották se bizonytalannak, se veszélyesnek, se nagy lehetőséget ígérőnek a helyzetet • Úgy nyilatkoztak, hogy nem befolyásolta választásukat sem erőforásuk szintje, nem változtatott volna választásukon az, ha több vagy kevesebb megszerzett pontjaik száma • A befektetett tanulás is csak közepes mértékben hatott • Igényszintjük a legmagasabb volt, befolyásolta választását A holtpont közeli • Nagy kockázatot vállalt • Nagy bizonytalanságot élt át a választás sikerességét illetően, közepesen veszélyesnek, és nagy lehetőséget ígérőnek látta a helyzetet • A feladat kockázatosága nem befolyásolta választását • Nagyon befolyásolta viszont erőforrásának szintje, kisebb kockázatot vállalt volna, ha több pontja van • A befektetett tanulás nem befolyásolta • Igényszintje alacsony volt, de az nem befolyásolta választását A közepes erőforrással rendelkező • Kis kockázatot vállalt • Bár csak közepes mértékú bizonytalanságot élt át, mégis nagyon veszélyenek érezte a kockázatvállalást • Mind a kockázatosság, mind a befektetett tanulás nagymértékben befolyásolta a választását Most néhány további kísérlet eredményeit mutatom be azzal a szándékkal, hogy megvzsgáljuk az erőforrás és a kockázatállalás összefóggéseinek általánosíthatóságát. Az összehasonlítás céljából először ábrázoljuk a terepkísérletben a 2 feladatban együtt kapott eredményeket grafikon formátumban megjelenítve.
Terepkísérlet: A kockázatvállalás az erőforrás függvényében 7.5
Kockázatvállalás átlaga
7 6.5 6 5.5 5 4.5 4 nagy erőforrás
közepes erőforrás
holtpont közeli erőforrás
Egy kérdőíves kutatásban a kísérleti személyek hipotetikus helyzetben tanácsot adtak egy pályamódosításon gondolkodó szereplőnek, aki nagy illetve közepes megtakarítással, vagy nagy illetve közepes hiánnyal rendelkezett. Ezt a kérdőívet a Kogan Wallch által használt kísérleti paradigma alapján fogalmaztuk meg (a siker milyen valószínűsége mellett tanácsolja vállni a kockázatos döntést). Az ezt a metodikát használó összes szerző az eredményeket kockázatvállalásként és nem puszta tanácsként interpretálják.
kockázatvállaás átlagértékei
Kérdőíves kísérlet: A kockázatvállalás az erőforrás függvényében
50 45 40 35 bő erőforrás
kevés erőforrás
kevés hiány
nagy hiány
A tanács úgy szól, hogy a bő erőforrással és a kevés hiánnyal rendelkezők nagy kockázatot vállaljanak, de a nagy hiánnyal rendelkezők keveset. A vállalati kockázatvállalást firtató vizsgálatban (Faragó, 2008) menedzsereket kérdeztünk meg arról, hogy mennyire sikeres a vállalat és mennyire kockázatvállaló. Itt a sikerességet tekintettük az erőforrás mutatójának.
kockázatvállalás átlagértékei
Vállalati kockázatvállalás az erőforrás függvényében
4.5 4 3.5 3 2.5 2 sik
es er kö
en es p ze
er sik
es m ne
e er sik
s
Itt a terepkísérlethez igen hasonló görbét kapunk: a sikeresség érzése U alakú kapcsolatot mutatott a kockázatvállalás mértékéről szóló beszámolóval, a magát nagyon sikeresnek és nem sikeresnek érző vállalatok vezetői mondják azt, hogy nagy kockázatot vállalnak, a közepesen sikeresek azt, hogy kisebbet. Feltételeztük, hogy a vállalat fejlődésének iránya (javul, stagnál vagy romlik) befolyásolja a kockázatvállalást. Ha a szervezet úgy érzi, a dolgok egyre jobban alakulnak, vagy ellenkezőleg, ha azt gondolja, hogy rossz irányba változnak, az befolyásolhatja a kockázatvállalási kedvet. Az eredmények azt mutatták, hogy a javuló és romló tendenciát mutató vállalatok kockázatvállalóbbnak tartják magukat, mint a stagnálóak. Feltételeztük továbbá azt is, hogy a fejlődési tendencia (javulás, romlás vagy stagnálás) mást jelent egy olyan vállalatnak, amelyik sikeres és mást egy olyannak, amelyik nem. A fejlődési tendencia valóban másképpen hatott a sikeres és a nem sikeres vállalatokra. A sikeresek javuló fázisban kockáztattak nagyobbat, ha stagnálnak vagy romlanak, óvatosabbá váltak. A nem sikereseknél fordított a tendencia. Akkor a legalacsonyabb a kockázatvállalási kedv, amikor a nem sikeres elkezd javulni, ha romlik, visszatér a kockázatvállalási hajlandóság Nemcsak a meglévő erőforrás, hanem a vállalat perspektívája is befolyásolta tehát a kockázatvállalási szándékot. Eredmények összefoglalása A bőséges erőforrás (sok összegyűjtött pont, nagy megtakarítás, sikeres és javuló vállalat) az összes vizsgálati helyzetben nagy kockázatvállalással társult, s ez főleg a veszteségnek bemutatott, illetve a javulás fázisában volt jellemző A holtpont közeli helyzetben lévő (nagyon kevés összegyűjött pont, sikertelen vállalat, romló tendenciát mutató vállalat nagyon rossz helyzetben) igen nagy kockázatot vállal. (Kivételt képez a tanácsadás helyzet, ahol a nagy hiány esetén az óvatoságot javasolják). A közepes helyzetűek vállalják a legkisebb kockázatot (az összes vizsgálatban) A kudarc nagyobb megbánást okoz, mint amekkora örömöt a siker, ennek eredménye az, hogy veszteség esetén kockázatvállalóbbak a személyek (a terepkísérletben 1. és 2. feladat közötti különbség) A dispozicionális kockázatvállalási hajlandóság kevéssé befolyásolta a feladatban mutatott kockázatvállalást, az igényszinttel azonban összefüggést mutatott (a nagyobb igényszintűeknek nagyobb a kockázatvállalási hajlandósága a terepkísérlet tanusága szerint) Következtetések Terepkísérletben, kérdőíves kísérleben és vállalati vezetők kikérdezése során, azaz igen különböző vizsgálati feltételek mellett azt találtuk, hogy a rendelkezésre álló erőforrás befolyásolja a kockázatvállalást. Egybehangzó eredmény, hogy a kockázatvállalás a szélsőséges helyzeűek stratégiája: akkor vállalnak az emberek kockázatot, ha úgy érzik, nincs mit veszteniük - vagy azért, mert igen jó pozícióban vannak, vagy azért, mert holtpont közeli helyzetbe kerültek. Az általános kockázatkerülési tendencia tehát a közepes erőforrással bíró személyeknek volt csak a sajátja, mind a bőséges, mind az igen szükös erőforrással rendelkezük kockázatvállalónak bizonyultak, A keretezési hatás is megerősítést nyert a terepkísérletben. A veszteségesnek bemutatott helyzetekben nagyobb kockázatot vállaltak a személyek, mint a nyereségnek bemutatott helyzetekben. A nyereség-veszteség keret és a fejlődési tendenciából adódó perspektíva figyelembevétele árnyalta az erőforrás hatását. A bőséges erőforrással rendelkező „gazdagok” elsősorban a megszerzett javak megvédésére törekedtek, a javak elvesztésének félelme motiválta a kockázatvállalást: igazán a veszteségnek bemutatott helyzetekben vállaltak nagy kockázatot. A javak megvédésének szándéka
mutatkozott meg a sikeres vezetők azon válaszaiban is, hogy a sikeres akkor vállalta a kockázatot, ha jó kilátásokat látott maga előtt a jövőben, ha rosszakat, akkor inkább az óvatosság stratégiáját választotta. A kudarctól való félelem el is tántoríthat tehát a kockázatvállalástól, főként ha negatívnak észlelik a személyek az előttük álló perspektívát. A bőséges erőforrás ugyanakkor önbizalmat is ad, a megkérdezettek szerint kockázatvállalásuk független volt mind erőforrásuk szintjétől, mind befektetett erőfeszítésüktől. Magas volt igényszíntjük, ambíciózus célikat tűztek ki magk elé, s igényszintjük befolyásolta választásukat. A „szegény” főként a túlélésközeli helyzetekben kockázatvállaló. Bár nincs önbizalma, s nem tartja nagynak az eredményes kockázatvállalás esélyeit, mindezt felülírja a túlélés iránti erős vágy. A vállalati vezetők vélekedéseiből is a túlélés stratégája olvasható ki, ha a sikertelen éppen javul, mindjárt óvatos lesz, de ha romló tendenciát észlel, akkor radikálisan nő a kockázatvállalása. A túlélési stratégia a kényszervállalkozásra emlékeztet, a személyek igényszintje a túlélésre korlátozódott, bővebb erőforrás esetén kevesebb kockázatot vállaltak volna. Nem befolyásolta őket az, hogy mennyit fektettek be a feladatba, a kínálkozó lehetőséget annak ellenére meg akarták ragadni, hogy, nagy bizonytalanságot éltek át és elég veszélyesnek tartották a helyzetet. Ki mutatkozott óvatosnak a különböző vizsgálati helyzetekben? Úgy tapasztaltuk, hogy akinek nagy a vesztenivalója, annál a biztonság igénye, a kockázattól való félelem lecsökkenti a siker ösztönző erejét. Ilyenek voltak a közepes erőforrással rendelkező, a közepesen sikeres, a sikeres, de romló, valamint a nem sikeres, de javuló perspektívát maga előtt látó személyek. Végül vegyük szemügyre azt, hogy a Lewin nyomán megfogalmazott hipotézisek hogyan teljesültek, van-e hozama a dinamikus elemzésnek! Lewin azt állapította meg, hogy az előző siker tapasztalata nyomán a siker elvárása (az igényszint) magas lesz. Ennek nyomán az ellentmondó szakirodalmi jóslások közül a bő erőforrás mellett nagy kockázatvállalást jósoltunk. Ez a jóslat be is igazolódott, de azzal a pontosítással, hogy a kockázatvállalás nemcsak a pozitív eredmények elvárásán alapulhat, hanem az erőforrások védelmét is jelentheti. Ez a pontosítás következik az igényszint és a kockázatvállalás fogalmi vizsgálatánál megjelölt különbségekből: a vágyott, célul kitűzött teljesítmény megfogalmazásakor gátat szab ugyan vágyainknak az esetleges sikertelenséget követő csalódás (Lewin is hangsúlyozza a realitás szerepét), de a nem teljesült igényszintnek elsősorban szubjektív következményei vannak. A kockázatvállalásnál azonban egzisztenciális következményekkel kell számolni, így az erőforrások védelme sokszor fontosab motívum, mint a siker vágya. A kudarc zónán belül, amikor az emberek jelentős esélyt látnak a balsikerre, Lewin alacsony igényszintet jósol. A mi vizsgálatunkban ezt a közepes erőforrásal rendelkező, közepesen sikeres helyzetekben tapasztalt csökkenő kockázatvállalás formájában tudtuk tettenérni. Talán ez az a helyzet, ahol a vágyott cél és az egzisztenciális következmény a legszorosabban összefügg, a kudarcot követő megbánásra itt van a legnagyobb esély, s ez motiválja az óvatosságot. A krónikus balsiker esetében Lewin a realitás csökkenését, irreálisan magas vagy alacsony elvárások megjelenését jósolja. A mi vizsgálatunkban a holtpont közeli helyzeteket (nagyon alacsony erőforrás, sikertelen és romló) vontuk párhuzamba a krónikus balsiker esetével, és, a veszélyesség irreálisan alacsonynak élése mellett magas kockázatvállalást jósoltunk. Az
utóbbi be is igazolódott, de nem a kockázat torzult percepciója okozta a kockázatvállalást (a bizonytalanságot átélték, a kockázatot felmérték), hanem a túlélés vágya. A különbség megint a kockázatvállalás egzisztenciális következményeiből adódott, fontos azonban aláhúzni azt, hogy a túlélési helyzetben reális aradt a kockáza megítélése. Lewin hangsúlyozza azt is, hogy a sikernek és a kudarcnak tulajdonított érték befolyásolja a választást. Mi ezt a befolyást egyrészt a nyereséges és veszteséges helyzetekre adot eltérő reakcióban (keretezési hatás) értük tetten. Az igényszint – ami az általunk kínált helyzetben a sikernek tulajdonított érték jelzője lehet – csak mérsékelten befolyásolta a kockázatvállalást, de megfelelt az erőforásnak, s ez a célok realitását mutatta, azt, hogy a vizsgált személyek kiinduló helyzetük fényében fogalmazták meg céljaikat, amihez kockázatvállalással vagy éppen óvatossággal közelítettek. Lewinnel egybehangzó eredményeket kaptunk a személyiségtényezők szerepét illetően: a kockázatvállalási hajlandóság csak mérsékelten befolyásolta a választást, a helyzeti tényezők hatása jóval erősebbnek bizonyult. A dinamikus elemzést, Lewin gondolkodásmódjának és gondolatmenetének követését egyértelműen gyümölcsözőnek találtuk. Úgy értékelük, hogy a helyzeti, motivációs és perceptuális tényezők figyelembevétele a kockázatvállalás mechanizmusának jobb megértéséhez segített hozzá. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy Lewin döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy milyen jövőbeli perspektívát látnak maguk előtt az emberek, a pozitív kilátások reménnyel töltik el az azt átélő személyt, pozitív célok megfogalmazására késztetik, nagyobb erőfeszítésre sarkallják. A negatív kilátások csüggedést, apátiát és inaktivitást vonnak magukkal. Ebből a gondolatból táplálkozva vizsgáltuk a szakirodalomban ebben a témában eddig ehanyagolt javuló vagy romló kilátásokat a sikeresség, gadagság mellett, hiszen a sikeres és javuló helyzet önbizalommal töltheti el az egyént, a sikertelen és javuló csak reménnyel. A sikeres és romló figyelmeztető jelként észlelheti a romló tendenciát, a sikertelen és romló pánikba eshet. Eredményeink megerősítették elvárásainkat, az észlelt jövő megváltoztatta a siker vagy sikertelenség esetén tapasztalt kockázatvállalást.
:
Irodalomjegyzék Borgos A., Erős F., Litván Gy. (szerk) (2006). Mérei élet-mű, Új Mandátum, Budapest. Bagdy E., Forgács P., Pál M. (szerk) (1989). Mérei Ferenc emlékkönyv. Budapest. Bromiley,P. (1991) Testing a causal model of corporate risk taking and performance. Academy of Management Journal, 34. 37-59. Dutton J.E., Jackson S.E. (1983).Categorizing strategic issues: links to organizational action Academy of management review, 12(1), 76-90 Faragó K. 2005 Kockázatvállalás terepkísérletben, Magyar Pszichológiai Szemle 3. sz. 343371 Faragó K. (2008). Siker, kockázatvállalás és versengés a szervezetekben. Alkalmazott Pszichológia, megjelenés alatt Gould, R. (1940). The Relationship of „level of aspiration” to academioc and personality factors.Jourbnal of Social Psychology, 11, 31-40 Lopes,L.L. (1993) Reasonsand resources: the human side of risk taking in N.J. Bell, R. Bell (eds.) Adolescent Risk Taking, Sage 29-57.o. Lewin, K.(1967). Niveau d’aspiration. In Psychology dynamique, Bibliothéque scientific Internationale, Press Universitaire de France, Paris. 136-196. March J.G. Saphira Z. 1992. Variable risk preference and the focus of attention Psychological Review Vol 99. 1. 172-183 Osborn R.N., Jackson, D.H. (1988). Leaders, riverboat gamblers or purposeful unintended consequences is the management of complex dangerous technologies. Academy of Management Journal, 31. 924-947 Staw,B.M., Sandelands, L.E., Dutton, J.E. 1981. Threat rigidity effects in organizational behavior. Administrative Science Quarterly,26. 501-524 Thaler, R.H., Johnson E.J. (1991). Gambling with the house money and trying to break even: the effects of prior outcomes on risky choice, in R. H. Thaler (ed.) Quasi Rational Economics, Russell Sage Foundation, New York 48-77 Tversky A., Kahneman D. (1981) The framing of decisions and the psychology of choice. Science, 211,1, pp 453-458.
