TALAJFOLYÓSODÁS ÉRTÉKELÉS EMPIRIKUS MÓDSZEREINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE COMPARISON OF EMPIRICAL LIQUEFACTION POTENTIAL EVALUATION METHODS
Bán Zoltán1 – Dr. Katona Tamás János2 – Dr. Mahler András3 1
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építőmérnöki Kar, Geotechnikai Tanszék, doktorandusz 2 MVM Paksi Atomerőmű Zrt., tudományos tanácsadó 3 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építőmérnöki Kar, Geotechnikai Tanszék, docens ÖSSZEFOGLALÁS
A szakirodalomban számos módszer található, melyek segítéségével egy terület talajfolyósodással szembeni biztonságát értékelni lehet. Ezek közül az egyszerűsített feszültség alapú empirikus módszerek terjedtek el legjobban a gyakorlatban. A módszerek a talajfolyósodással szembeni biztonságot helyszíni vizsgálatokból, empirikus összefüggéssel számolható ciklikus ellenállás arány (CRR) és a ciklikus feszültség arány (CSR) hányadosaként fejezik ki. Kutatásunkban különböző szerzők különböző helyszíni vizsgálatokon (SPT, CPT, Vs) alapuló módszereit hasonlítottuk össze egy-egy a paksi atomerőmű területéről származó szondázási adatsor alapján. ABSTRACT
Numerous methods exist in the literature to determine the liquefaction potential of a site due to earthquake, from which the stress-based empirical methods are the most commonly used in practice. Factor of safety against liquefaction can be determined by the ratio of cyclic resistance ratio (CRR) – which can be calculated empirically from in-situ measurements – and cyclic stress ratio (CSR). In this study different authors’ methods based on different in-situ tests (SPT, CPT, Vs) are compared at Paks Nuclear Power Plant.
KULCSSZAVAK/KEYWORDS
talajfolyósodás, helyszíni mérések, atomerőmű liquefaction, in-situ tests, nuclear power plant BEVEZETÉS Az atomerőművek potenciálisan nagy kockázatú létesítmények, amelyeknek ezért az igen kis valószínűséggel előforduló veszélyek hatásaival szemben védettnek kell lenni. A tervezés alapját a 10-4/év meghaladási valószínűségű külső veszélyek (földrengés, meteorológiai szélsőségek) képezik. A nukleáris ipar és a nukleáris biztonsági szabályozás alapelve, hogy – amennyiben bármely veszélyre, meghibásodási lehetőségre vonatkozóan a tudomány vagy az üzemi tapasztalatok új ismereteket produkálnak – az atomerőművek biztonságát felül kell vizsgálni és intézkedni kell a biztonság növelésére. Az atomerőművek balesetei, s különösen a Nagy Tohoku földrengést követő szökőár, s az általa a Fukushima Dai-ichi Atomerőműben okozott súlyos üzemzavar arra késztette a nukleáris energetikai iparágat világszerte, hogy minden lehetséges veszélyre felkészüljenek, még akkor is, ha az a tervezési alapba tartozás egyébként is kis valószínűségénél még kisebb valószínűséggel fordulnak elő. A Fukushima Dai-ichi Atomerőmű esete arra is felhívta a figyelmet, hogy a külső veszélyek másodlagos hatásaival és a külső veszélyek kombinációival is számolni kell. Magyarország első és egyetlen atomerőműve Paks városától délre fekszik, s ez adja a hazai villamosenergia-termelés több mint 40%-át. Az atomerőmű telephelye alacsony-mérsékelt szeizmicitású területen fekszik, de 10-4/év meghaladási gyakoriságú földrengés ezen a területen 0,25g szabadfelszíni gyorsulással jellemezhető. Az ezredfordulón erre a hatásra az atomerőművet igen nagy volumenű megerősítések árán biztonságossá tették [1]. Az erőmű alatt a Duna által lerakott, részben homokos üledékek találhatók, melyek szerkezetüknél fogva alkalmasak folyósodásra, amely valószínűségét az 1995-ben zárult, a telephely szeizmikus veszélyeztetettségének újraértékelésére irányuló vizsgálatok alapján 10-4/év-nél kisebbre becsülték. Ugyanakkor – a fentiek szellemében – az atomerőmű szerkezeteinek válaszát, az erőmű biztonságát a talajfolyósodásra, mint tervezési alapon túli veszélyre vizsgálni, értékelni kell, hogy megfelelő eszközökkel és ismeretekkel készülhessen az erőmű személyzete egy ilyen esemény kezelésére is. Ezek a vizsgálatok már 2007ben elkezdődtek, de egyfelől az építés előtt, a területen végzett geotechnikai vizsgálatok hiányosságai, másfelől ma az új helyszíni
vizsgálatok végzésének beépítettség miatti korlátai, s nem kevésbé a jelen dolgozatban is taglalt elvi problémák miatt nagy körültekintéssel haladnak. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen létesítmény esetében az altalaj folyósodásra való hajlamát és a talajfolyósodással szembeni biztonságot a rutin eljárásoknál jóval igényesebben és részletességgel kell vizsgálni. Az Eurocode 8, illetve az Eurocode 7 bevezetése és alkalmazása nem jelent elégséges támpontot, hisz az atomerőmű esetében a szokványos ipari gyakorlatnál jóval kisebb valószínűségű, következésképp rendkívül szélsőséges jelenség és hatás vizsgálatáról van szó, amely a szokásos eljárások alkalmazhatósági korlátait meghaladhatják. Ez motiválta a jelen összehasonlító elemzés elkészítését, amely a talajfolyósodás-veszély értékelésének leginkább elterjedt, empirikus módszereire, azok alkalmazhatóságára irányul. EMPIRIKUS MÓDSZEREK A TALAJFOLYÓSODÁSI POTENCIÁL ÉRTÉKELÉSÉRE Egy terület talajfolyósodással szembeni biztonságát számos módszerrel vizsgálhatjuk, melyek közül a gyakorlatban az egyszerűsített empirikus eljárások terjedtek el legjobban. A módszer alapjait a pusztító 1964-es niigatai és alaszkai földrengések után H. B. Seed és I. M. Idriss rakta le [2]. Ez alapján a talajfolyósodással szembeni biztonság a ciklikus ellenállás arány (cyclic resistance ratio, CRR) és a ciklikus feszültség arány hányadosával fejezhető ki (cyclic stress ratio, CSR). A CSR a földrengés által generált terhelést reprezentálja egy adott mélységben és a következő formulával határozható meg: (1) ahol: a rengés által okozott ciklikus nyírófeszültség, és a hatékony és a teljes függőleges feszültség a talaj vizsgált mélységében, a rengés maximális felszíni gyorsulása, a gravitációs gyorsulás és a feszültség csökkentő tényező. A maximális felszíni gyorsulás meghatározása egyszerűbb projektek esetében az Eurocode 8-ban definiált szeizmikus zónatérkép és a helyszín talajosztályba való sorolásával történhet. A kiemelt fontossággal rendelkező létesítményeknél a telephely szeizmicitásnak részletes vizsgálatára van szükség, ami történhet, mint a paksi atomerőmű estében, valószínűségi módszerrel (Probabilistic Seismic Hazard Analysis, PSHA).
A feszültségcsökkentő tényező meghatározására is két út nyílik. Kisebb költségvetésű projektek esetén a különböző szerzők által javasolt egyszerűsített képletek alkalmazhatók, azonban nagy fontosságú beruházásoknál mindenképpen szükséges az altalaj helyszín specifikus módosító hatásának elemzése (site response analysis). A talajfolyósodással szembeni ellenállás, a CRR, olyan ábrák segítségével határozható meg, melyek korábbi földrengések tapasztalatain alapulnak az alapján, hogy az adott rengés hatására egy adott helyszínen kialakult-e talajfolyósodás vagy sem. Ezek az esetek a hatás oldaláról a CSR-rel, míg az ellenállás oldaláról valamilyen in-situ mérési eredménnyel jellemezhetők; a CRR görbék pedig azt a határvonalat képviselik, amelyek elválasztják egymástól a talajfolyósodást szenvedett és nem szenvedett eseteket. Összességében ezek az ábrák megadják, hogy milyen terhelési intenzitás és talajellenállás kombinációk esetén várható megfolyósodás. Az eddigi tapasztalatok alapján négy féle helyszíni mérés érte el azt a szintet, hogy a talajfolyósodással szembeni ellenállást megfelelő megbízhatósággal lehessen meghatározni belőlük: SPT (Standard Penetration Test), CPT (Cone Penetration Test), nyíróhullám-sebesség mérés (Vs) és BPT (Becker Penetration Test) [3]. Míg kezdetben az SPT ütésszám alapján értékelték egy terület folyósodási hajlamát, mára a CPT-alapú összefüggések legalább ugyanakkora megbízhatósággal és pontossággal használhatók. A CPT elterjedését nagyban elősegítette, hogy sokkal költségtakarékosabb, hatékonyabb és konzisztensebb mérési adatokat szolgáltat, mint az SPT. A legfontosabb tulajdonsága azonban, hogy míg SPT-vel legfeljebb 75 cm-enként kapunk egy mérési pontot és így kihagyhat vékony, de fontos rétegeket, addig a CPT folyamatos képet ad a talajprofilról. A nyíróhullám-sebesség mérés ígéretes alternatívát kínál, ugyanis gyorsan kivitelezhető és kavicstartalmú rétegekben is használható, melyek könnyen eltorzíthatják az SPT és CPT mérési eredményeit [3]. Mivel a különböző magnitúdójú földrengések különböző számú terhelési ciklust okoznak (a terhelési ciklusok száma és a magnitúdó szoros korrelációt mutat), ezért a CRR görbék alapjául vett 7,5-ös magnitúdójú rengéstől eltérő méretű földmozgások figyelembe vételére vezették be a magnitúdó skálatényezőt (Magnitude Scale Factor, MSF). Továbbá a tapasztalatok azt mutatták, hogy ugyanakkora CSR mellett a mélyebben elhelyezkedő talajok nagyobb valószínűséggel folyósodnak meg; a 100 kPa-
ra vonatkozó ekvivalens értéket az ún. Kσ korrekciós tényező használatával kaphatjuk meg. Az előzőekben leírtakat figyelembe véve, közel vízszintes, terheletlen terepen a talajfolyósodással szembeni biztonsági tényező (Factor of Safety, FS) a következő módon határozható meg: (2) Az empirikus módszer alapjait H. B. Seed és kollégái rakták le a 60-as évek végétől kezdődően, és egészen a ’90-es évekig az általuk kifejlesztett összefüggéseket használták a gyakorlatban. Az elmúlt közel 20 évben, azonban a folyamatosan gyarapodó talajfolyósodási esetek és a megnövekedett számítási kapacitás hatására egyre több szerző jelentette meg saját eredményeit a kutatási témában. Az egyik legjelentősebb mérföldkő az empirikus módszerek fejlődésében az NCEER 1996-os és az NCEER/NSF 1998-as workshopja volt, amelyen a szakma legelismertebb kutatói vettek részt. A workshop eredményeit összefoglaló cikk 2001-ben jelent meg a Journal of Geotechnical and Geoenvironmental Engineering című folyóiratban [3]. A konferenciára készült CPT-alapú eljárást Robertson és Wride, míg a Vs-alapút Andrus és Stokoe dolgozta ki, így a cikk folyamán a továbbiakban a szerzőpárosok nevével fogok utalni a különböző módszerekre. A workshopot követően az UC Berkeley egyetemén kezdődött egy nagyobb szabású kutatási program R. B. Seed vezetésével. A korszerű statisztikai módszerrel kifejlesztett valószínűségi alapú eljárások közül az SPT-alapút K. O. Cetin [4], a CPT-alapút R. E. S. Moss [5], míg a Vs-alapút R. E. Kayen nevével szokás társítani [6]. Ezzel közel egy időben I. M. Idriss és R. W. Boulanger is publikálta saját eredményeiket, amelyek szintén hamar elterjedtek a gyakorlatban [7]. A módszerekben lévő különbözőségek miatt élénk szakmai vita robbant ki R. B. Seed és az utóbbi szerzőpáros között, aminek egyöntetű lezárására a mai napig nem került sor. A fentebb bemutatott eljárásokon kívül, még Juang et al. CPT-alapú módszerét alkalmazzák széles körben [8]. A felsorolt és általunk is vizsgált módszerek összefoglalását az 1. táblázat mutatja.
1. táblázat: a cikkben bemutatott, legelterjedtebb empirikus módszerek a talajfolyósodással szembeni biztonság meghatározására NCEER workshop Youd et al. (2001)
MÓDSZER
CPT
SPT
Robertson and Wride (1998)
determinisztikus
Berkeley Egyetem Andrus and Stokoe (2000)
Moss et al. (2006)
X
Kayen et al. (2013)
X
valószínűségi
Idriss and Boulanger (2008)
Juang et al. (2006)
X
X
X
determinisztikus
X
valószínűségi determinisztikus
Vs
Cetin et al. (2004)
X
X
X
X
X
X
X
valószínűségi
X
A különböző SPT-, illetve CPT-alapú módszerek CRR határgörbéinek összehasonlítása az 1. ábrán látható. 0.6
0.4
Robertson and Wride (1998) Moss et al. (2006) Idriss and Boulanger (2008) Juang et al. (2006)
0.5 0.3
CSRM=7,5,s'=1 atm
CSRM=7.5,s'=1 atm
0.4
0.2
0.3
0.2 0.1
0.1
Youd et al. (2001) Cetin et al. (2004) Idriss and Boulanger (2008)
0
0 0
10
20
(N1)60cs
30
0
40
80
120
160
200
qc1Ncs
1. ábra: a bemutatott SPT-alapú és CPT-alapú módszerek determinisztikus CRR határgörbéi AZ ATOMERŐMŰ TELEPHELYÉNEK TALAJVISZONYAI A paksi atomerőmű a várostól 5 km-re, a Duna által kialakított ártéri síkságon helyezkedik el. A bevezetőben említett vizsgálati program keretében, az 1-4 blokk épület-együttesétől északra jelültek ki egy geotechnikai vizsgálati területet, s itt furásokat, CPT és SPT szondázás
végeztek. Azóta számos új fúrás, SPT, CPT és laboratóriumi vizsgálat történt, amelyek egységes rendszerben való feldolgozása most folyik, jelen munkában az említett mintaterületen kapott adatokat használjuk. Ezek alapján megállapítható, hogy a felszínen egy átlagosan 2 m vastagságú feltöltés található, amely alatt egy átlagosan 6 m vastagságú holocén öntésiszapból és öntéshomokból álló réteg következik. A holocén réteg alatt 7 m vastagságú homokos-kavicsos réteg húzódik, amelyben 15 m-től kezdődően már a kavics frakció dominál. Az alapkőzetként kezelt pannon rétegek felszínét átlagosan 27 m-es mélységben érték el a feltárások. Az átlagos legnagyobb talajvízszintet 8 m-es mélységben határozták meg [9]. A kiterjedt feltárási program alapján a felső 8 m vastagságú réteg 18,6 kN/m3, az alatta fekvő 7 m-es sáv 19,6 kN/m3, míg 15 m-es mélységtől a talaj 20,6 kN/m3-es térfogatsúllyal jellemezhető [9]. Az előző fejezetben bemutatott módszereket egy-egy 5 m sugarú körön belül lévő CPT, SPT és Vs mérés alapján hasonlítottam össze. A nyers mérési eredmények a 2. és 3. ábrán láthatók.
20
SPT ütésszám 40 60
80
0
0
0
5
5
10
10
15
Mélység (m)
Mélység (m)
0
Nyíróhullám-sebesség (m/s) 200 400 600
15
20
20
25
25
30
30
2. ábra: A talajfolyósodási potenciál meghatározására használt SPT ütésszám és nyíróhullám-sebesség a mélység függvényében
20 qc (MPa) 40
60
0
0
0
5
5
10
10
15
2
FR 4(%)
6
8
Mélység (m)
Mélység (m)
0
15
20
20
25
25
30
30
3. ábra: A talajfolyósodási potenciál meghatározására használt CPT csúcsellenállás és súrlódási arány a mélység függvényében A 30 cm benyomódáshoz tartozó SPT ütésszámokat (N) a bevett gyakorlat alapján normalizáltuk 60%-os energiaátvitelre, valamint a módszerek javaslatai alapján furatátmérő, fúrószár hossz, és mintavevő korrekciót is alkalmaztunk, így kapva meg az N60 értékét. TERHELÉS MEGHATÁROZÁSA A kiterjedt geológiai, tektonikai, szeizmológiai és geotechnikai vizsgálatokra épülő PSHA alapján 10-4/év meghaladási valószínűségre számított maximális vízszintes gyorsulás 0,25g [9]. Talajfolyósodás veszélyének értékelésénél ehhez a meghaladási valószínűséghez egy megközelítőleg 6os momentum magnitúdójú földrengés rendelhető, amelynél – tekintettel a fent említett talajszerkezetre – elképzelhető a jelenség bekövetkezése. A talaj rugalmasságát figyelembe vevő, mélységgel csökkenő feszültségcsökkentő tényező (rd) helyszín specifikus vizsgálattal lett meghatározva. Az így kapott és a különböző módszerek által javasolt egyszerűsített képletek által szolgáltatott eredmény összehasonlítását mutatja be a 4. ábra.
4. ábra: A különböző módszerekben javasolt és a helyszín specifikus [9] feszültségcsökkentő tényező összehasonlítása Az ábrán is látható módon a különböző módszerekben javasolt módon meghatározott rd értékek viszonylag nagy szórást mutatnak, ami jelentős bizonytalanságot mutat. A CSR ezt követően az (1)-es képlettel határozható meg. Mivel mind a teljes és a hatékony függőleges feszültség is viszonylag pontosan meghatározható a talaj laborban mért térfogatsúlyából, valamint az amax és az rd is ugyanannak a helyszín specifikus veszélyeztetettség vizsgálat eredményeként adódik, ezért a CSR-ben és az rd értékében megjelenő bizonytalanság közel ugyanakkora lesz. TALAJFOLYÓSODÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÁS ÉS BIZTONSÁG A talajfolyósodással szembeni ellenállást összesen 3 helyszíni vizsgálat és 8 módszer alapján határoztuk meg. Minden esetben a helyszín specifikus feszültségcsökkentő tényezőt vettük alapul, mivel az közelíti legjobban az adott talaj tényleges viselkedését. A három SPT-alapú módszer (Youd et al., Cetin et al., Idriss and Boulanger) már a CSR-t 7,5-ös magnitúdóra és 100 kPa hatékony feszültségre
normalizáló MSF és Kσ tényezőben is jelentős eltérést mutat. 6-os magnitúdójú rengés esetén az MSF értékében akár 20%-os különbség is mutatkozhat, míg Idriss and Boulanger eljárása 11 m alatt ad a másik két módszernél jelentősen magasabb Kσ értékeket. Bár a módosító tényezőkben jelentős eltérés figyelhető meg, ezek a különbségek részben kiegyenlítik egymást, így a korrigált CSR-ben összességében kisebb szórás mutatkozik (5. ábra).
5. ábra: A vizsgált SPT-alapú módszerekkel kapott, magnitúdóra és hatékony feszültségre korrigált CSR összehasonlítása A bevett eljárás szerint az SPT ütésszámot 60%-os energiaátvitel mellett 100 kPa hatékony feszültségre is szokás normalizálni. Továbbá, mivel a finomszemcse-tartalom növekedésével nő a talaj folyósodással szembeni ellenállása, ezért egy további korrekcióval a tiszta homokra vonatkozó ekvivalens ütésszám határozható meg. A teljes mértékben normalizált ütésszám (N1)60cs értékében csak nagy ütésszámok esetén, azaz folyósodásra nem hajlamos rétegekben figyelhető meg szórás a módszerek között. A legnagyobb bizonytalanság a korrigált ütésszám CRR-re való átszámításával lép be a számításba. Amint az az 1. ábrán is látható a Cetin
et al. által meghatározott CRR határgörbe jelentősen eltér a másik két
kutatás eredményétől, és ez a biztonsági tényező értékében is erősen visszatükröződik. Az eredmények alapján a folyósodásra leghajlamosabb réteg 16-22 m között húzódik, amely jó egyezést mutat Győri et al. [10] kutatásával, azonban attól függően, hogy melyik módszert választjuk, a biztonsági tényezőben akár 60%-os eltérés is mutatkozhat (6. ábra).
6. ábra: A vizsgált SPT-alapú módszerekkel kapott biztonsági tényezők összehasonlítása Mivel a CPT-alapú eljárások (Robertson and Wride, Moss et al., Juang et al., Idriss and Boulanger) többsége ugyanazon kutatási programok keretében készültek, mint az SPT-alapúak, ezért az MSF-ben és a Kσ tényezőben levő különbségek hasonló mértékűek az előző részben leírtakkal. A CPT csúcsellenállás 100 kPa feszültségre és tiszta homokra vonatkozó értéke ellenben jóval nagyobb szórást mutat a korrigált SPT ütésszáménál. A különböző korrekciós megközelítések miatt a csúcsellenállás teljesen objektív összehasonlítása nem lehetséges, azonban az ábráról látható, hogy
a lokális minimumoknál, azaz ahol a gyengébb rétegek helyezkednek el, ott Juang et al. módszere adja a legalacsonyabb értékeket. Amint az látható az 1. ábrán, viszonylag alacsony terhelési szintnél, ahova a paksi telephely is esik, a CPT-alapú CRR határgörbék jóval közelebb futnak egymáshoz, mint az SPT-alapúak. Ennek köszönhetően a biztonsági tényezőben meglévő bizonytalansághoz, ellentétben az SPT-alapúakkal, a szondázási eredmény normalizálási folyamata is jelentős mértékben hozzájárul. CPT szondázás alapján a kritikus réteg 11-21 m mélység között található. Az egyes módszereket tekintve megállapítható, hogy Robertson and Wride módszere szolgáltatja a legmagasabb biztonsági tényezőt, elsősorban a magasabb finomszemcse tartalmú homokrétegekben, amely részbe egybevág azzal a megfigyeléssel, mely szerint ez a módszer iszapos rétegekben túlbecsülheti a biztonságot [7]. Moss et al. és Idriss and Boulanger módszere viszonylag jó egyezést mutat, míg a legkonzervatívabb eredményt Juang et al. módszere adta (7. ábra). Amint az a fentebb bemutatott eredményekből látható, a kritikus réteg abba a mélységtartományba esik, ahol már megjelenik a kavics az üledéksorban. Mivel a kavicsszemcsék könnyen eltorzíthatják az SPT és a CPT szondázás eredményeit, ezért ilyen talajkörnyezetben előtérbe kerülhet a nyíróhullám-sebesség alkalmazása. A vizsgált két Vs-alapú módszernél (Andrus and Stokoe, Kayen et al.) javasolt, 6-os magnitúdóra vonatkozó MSF között 31% a különbség, ami tekintve, hogy a biztonsági tényező egyenesen arányos az MSF értékével, jelentős eltérés okoz a végeredményben is. Mivel a 100 kPa-ra való normalizálás ugyanazzal a formulával történik, és a hullámsebesség relatíve érzéketlen a finomszemcse tartalom változására, ezért a normalizált nyíróhullám sebesség értékében nem találhatók nagy eltérések a kritikus rétegben. Az MSF-ben tapasztalt eltérés ellenére a biztonsági tényezőben látható igen nagy különbség (8. ábra) legfőképp annak köszönhető, hogy a paksi rétegsor normalizált nyíróhullám-sebessége nagyrészt meghaladja a 215 m/s-ot és Andrus and Stokoe módszere alapján ennél magasabb értéknél nem alakulhat ki folyósodás.
7. és 8. ábra: A vizsgált CPT- és Vs alapú módszerekkel kapott biztonsági tényezők összehasonlítása KÖVETKEZTETÉSEK A paksi atomerőmű telephelyről származó SPT, CPT és Vs mérések alapján elvégeztük a gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott empirikus talajfolyósodási potenciál értékelő módszerek összehasonlítását. A 10-4/év meghaladási valószínűségen definiált szeizmikus tervezési alapra vonatozóan 6-os magnitúdójú földrengést, és 0,25g-s maximális felszíni gyorsulást vettünk fel. A vizsgált módszerek alapján a kritikus réteg 16 és 22 m között található, amely megegyezik korábbi kutatások eredményével [10]. Ebben a mélységben azonban már jelentős kavicstartalommal bírhat a rétegződés, amely könnyen eltorzíthatja a szondázás eredményét, ezért azok alkalmazásakor különösen körültekintőnek kell lenni. Az adott körülmények között a kritikus rétegben a pórusnyomás felépülése és relaxációja is jelentősen eltérhet attól, ami az empirikus formulák alapját képezik, s úgyszintén eltérnek azon káresetek körülményeitől, amelyek a tapasztalati képletek megalapozását szolgálják. Ennek vizsgálata még előttünk áll.
Az atomerőmű területén található rétegsor módosító hatását az Ove Arup által végzett helyszín specifikus vizsgálat alapján vettük figyelembe [9]. Az empirikus módszerek által javasolt egyszerűsített képletekkel való összevetés megmutatta, hogy a két féle megközelítés között jelentős eltérések lehetnek. Az egyes helyszíni méréseken alapuló módszerekkel számolt biztonsági tényezők viszonylag nagy szórást mutatnak. Az SPT-alapú eljárásoknál ez a különbség akár a 60%-ot is elérheti, de a bemutatott két Vs-alapú módszer is szignifikánsan eltérő eredményt szolgáltatott. Míg az SPT-alapú módszereknél a szórás elsősorban a determinisztikus CRR határgörbék eltérő futásának köszönhető, addig a CPT-alapúaknál a csúcsellenállás normalizáláshoz használt összefüggések is jelentős szórást visznek be a számításba. A fent bemutatott eredmények, amelyek ugyan egy konkrét pontra vonatkoznak, fontos hozzájárulást adnak egy átfogó, a telephelyre általánosítható talajfolyósodás-veszély jellemzésnek. IRODALOMJEGYZÉK [1]: Katona T.: Fizikai Szemle, 41. évf, 4. szám, 109-114, 2011. [2]: H. B. Seed, I. M. Idriss: Journal of the Soil Mechanics and Foundations Division, ASCE, 97. évf., SM9. szám, 1249–1273, 1971. [3]: T. L. Youd, I. M. Idriss, R. D. Andrus, I. Arango, G. Castro, J. T. Christian, R. Dobry, W. D. L. Finn, L. F. Harder, M. E. Hynes, K. Ishihara, J. P. Koester, S. S. C. Liao, W. F. Marcuson, G. R. Martin, J. K. Mitchell, Y. Moriwaki, M. S. Power, P. K. Robertson, R. B. Seed, K. H. Stokoe: Journal of Geotechnical and Geoenvironmental Engineering, 127. évf., 10. szám, 817–33, 2001. [4]: K. O. Cetin, R. B. Seed, A. Der Kiureghian, K. Tokimatsu, L. F. Harder, R. E. Kayen, R. E. S. Moss: Journal of Geotechnical and Geoenvironmental Engineering, 130. évf, 12. szám, 1314–1340, 2004. [5]: R. E. S. Moss, R. B. Seed, R. E. Kayen, J. P. Stewart, A. Der Kiureghian, K. O. Cetin: Journal of Geotechnical and Geoenvironmental Engineering, 132. évf, 8. szám, 1032–1051, 2006. [6]: R. Kayen, R. E. S. Moss, E. M. Thompson, R.B. Seed, K. O. Cetin, A. Der Kiureghian, Y. Tanaka, K. Tokimatsu: Journal of Geotechnical and Geoenvironmental Engineering, 139. évf, 3. szám, 395-406, 2013. [7]: I. M. Idriss, R. W. Boulanger: Monograph MNO-12, Earthquake Engineering Research Institute, Oakland, CA, 2008.
[8]: C. H. Juang, S. Y. Fang, E. H. Khor: Journal of Geotechnical and Geoenvironmental Engineering, 132. évf, 3. szám, 337-350, 2006. [9]: Ove Arup & Partners: Paks NPP Site Ivestigation for Site Response and Liquefaction Potential, Report, Archives, Paks NPP, 1995. [10]: Győri E., Tóth L., Gráczer Z., Katona T.: Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica, 46. évf, 3. szám, 347-369, 2011.
