Balázs Ádám Új baloldali dinamika Szocialista előválasztások Franciaországban
Mintha az elnökválasztások első fordulóján lenne túl Franciaország, pedig mindössze a szavazópolgárok 5%-a tett le voksot. A francia Szocialista Párt (PS) által rendezett, merőben új típusú előválasztások a múltbeli tapasztalatoktól eltérően nem pártpolitikai akadályként, hanem komoly lendület formáját mutatva zajlanak jelenleg, a 2012-es köztársasági elnökválasztási kampány küszöbén. Az előválasztások két fordulója között a kezdeményezés eredetiségét, az új szocialista dinamikát, illetve az eufória tarthatóságát elemezzük.
François Hollande, a Szocialista Párt (PS) volt főtitkára majdnem végleges eredmények szerint az első befutó a szavazatok 39%-kával, őt követi a vasárnap esedékes második fordulóba Martine Aubry, a PS jelenlegi vezetője 31%-kal. Ségolène Royal (7%) nem tudott kellőképpen mozgósítani, a 2007-es elnökválasztási, illetve a 2008-as szocialista pártfőtitkár-választási vereségei után nem kizárt, hogy Royal végleg kudarcot vallott. A mezőnyben 49 évesen fiatalnak számító Arnaud Montebourg, a PS egyik országos titkárának előretörése jelzésértékű, a továbbiakban mérvadó lehet. A szavazatok 17%-ával a harmadik helyen végző globalizációellenes Montebourg úgy érzi, megtette az első lépést egy jövendő, „VI. Köztársaság irányába.” Manuel Valls, aki gazdaságilag inkább az establishment, semmint a baloldali alternatívák híve, a maga 6%-val úgy fogalmazott, hogy „öröm volt kampányolni”, és máris felszólította táborát: a második fordulóban szavazzanak Hollande-ra. Montebourg szimpatizánsai inkább Aubry felé hajlanak, Valls felhívását, így Hollande nevét elutasítással fogadták. Mielőtt újra kiéleződnek a szereplők kö-
zötti nézeteltérések, vizsgáljuk meg, hogyan is sikerült az elmúlt másfél hónapban a PSnek egyenesbe hoznia köztársasági elnökválasztási kampányát.
Előválasztási kudarcok után Dominique Strauss-Kahn New York-i letartóztatása után úgy tűnt: a francia baloldal legesélyesebb potenciális köztársasági elnökjelöltjével együtt a PS is hitelét veszíti, összezavarodik, és bénultan átengedi a választási kampány főszerepét a jelenleg hatalmon lévő jobboldali néppártnak. Azóta azonban fordult a kocka: szeptember eleje óta a PS dominál a kampányban. A szocialista előválasztások, pontosabban az ezeket megelőző viták a demokrácia, az átláthatóság és a tisztességes verseny jegyében felülírták a DSKügy okozta átmeneti tanácstalanságot, és egyelőre azt a pozitív benyomást keltik, hogy a kampány, illetve szinte maga a politika a baloldalon zajlik, miközben Nicolas Sarkozy köztársasági elnök munkatársai szeptemberben az 1995-ös elnökválasztási kampány finanszírozási szabálytalanságaiba gabalyodtak bele. A párton belüli előválasztások rendszere nem hozott sikert a szocialistáknak az 1995-ös, illetve a 2007-es elnökválasztásokon. Öt évvel ezelőtt három szocialista politikus jelölte magát a jelöltségre és vitázott, amikor a jobboldali UMP már felsorakozott Nicolas Sarkozy mögött. Sarkozy éveken keresztül építette fel fokozatosan kampányát, hivatalos jelölése és maga a 2007-es választási kampány szinte csak a végső hajrá volt. A szocialisták eközben egymás között vitáztak, s így hiába nyerte meg Ségolène Royal 2006 novemberében az előválasztásokat, a radikális Laurent Fabius és a liberális Strauss-Kahn szimpatizánsai nem teremtettek egységes szocialista tábort Royal mögött. Az előválasztások így a párton belüli politikai törésvonalakat élezték ki, miközben Sarkozy az egész országgal folytatott párbeszédet.
Az előválasztás rendszere Közhellyé vált, hogy az előválasztásokhoz való ragaszkodás „veszítő géppé” teszi a PS-t. Ez a jelölési rendszer demokratikus gyakorlat, továbbá olyan pártpolitikai esemény, amely az átláthatóság demokratikus értékét kommunikálja, ami üdvözlendő. Van-e értelme azonban éppen az elnökválasztási kampány küszöbén ünnepelni az átláthatóságot a párt aktivistái előtt, miközben az ellenfél masszívan egy „természetes jelöltet” támo-
gat? Sarkozyt is pártja aktivistái jelölték 2007 januárjában, az UMP előválasztásán azonban egyedül ő indult. A szavazatok 98,09%-val Sarkozy már inkább érkezett, semmint indult. Az előválasztások 1995-ben és 2007-ben nem eredményeztek magabiztos egységet a baloldalon, amely az Élysée-palotába segíthetett volna egy, a párton belüli viták fölé emelkedő, minden franciát megszólító személyiséget. A „veszítő gép” valamelyik alkatrészét ezért ki kellett cserélni. Az időzítésen aligha lehetett módosítani, mivel az előválasztások értelemszerűen az elnökválasztási kampányhoz vannak kötve. Az előválasztásokat a szocialistáknak olyan eseménnyé kellett alakítaniuk, amely az egész országot közvetlenül érinti. Fel kellett ismerniük, hogy az átlátható politikai játék irányvonalának a kampány dinamikáját kell megadnia, különben a pártpolitika tulajdonképpen elszabotálja a transzparencia elméletileg pozitív demokratikus értékét. Az alkatrészcsere e felismerések fényében megtörtént: nem csupán a PS aktivistái szavazhattak tegnap, hanem valamennyi regisztrált francia szavazópolgár részt vehetett a szocialista előválasztásokon. Nem volt szükséges külön erre az eseményre jelentkezni, ugyanis Franciaországban valamennyi választás előtt időben kell regisztrálni. Az szavazhat, aki (újra) feliratkozott az országos választási névjegyzékbe 2010. december 31-ig. A PS egy minimum 1 eurós hozzájárulást kért a szavazni kívánó állampolgároktól, továbbá azt, hogy a szavazók írjanak alá egy nyilatkozatot, amely a „baloldal” értékrendjét foglalja magába. Ez a nyilatkozat így hangzik: „Azonosulok a Baloldal és a Köztársaság értékeivel, a szabadságra, egyenlősségre, testvériségre, laikusságra, igazságosságra és a szolidáris haladásra épülő társadalom elképzelésével.” A szövegben a „Baloldal”, illetve a „szolidáris haladás” kivételével minden fogalom egyetemesen „köztársaságpárti”, így a politikai paletta valamennyi mérsékelt, francia értelemben vett republikánus irányzata felismerheti magát benne. A nyilatkozatot nem is kellett külön szignóval ellátni, mivel a voksoláskor egyébként is aláírandó jegyzékben szerepelt. A szöveg elég elvont ahhoz, hogy a baloldali jelszavaktól esetleg idegenkedő résztvevők ne érezzék magukat „idegenben”, a Szocialista Párt pedig jelképesen beleélheti magát abba a szerepbe, amely Franciaországban a XIX. században volt utoljára kizárólag a baloldalé: a köztársaságot mint célt kitűző politikai mozgalom szerepébe.
Innovatív demokratikus gyakorlat Hogyan is lehetne megjósolni egy olyan szavazás eredményét, amely nem rendelkezik precedenssel? Ezt a párton belüli eseményt, amely azonban valamennyi francia szavazópolgár számára nyitott, nincs mihez hasonlítani. A harmadik helyezett Montebourg éppenséggel azáltal tudta sikerként kommunikálni eredményét, hogy szinte lehetetlen volt a hagyományos, és ebben az esetben inadekvát közvélemény-kutatásokon túl találgatni: „kampányom azt mutatja, hogy a közvélemény-kutatások hazudnak, ez az én hőstettem.” A PS vezetői a választások előtt azt nyilatkozták, hogy egymillió szavazó részvételével az esemény sikerként könyvelhető el. Ez az „egymillió” azonban enyhén szólva önkényes szám, maga a párt tűzte ki célul, és volt olyan előrelátó, hogy ne tegye túl magasra a lécet. Nyáron, amikor sokak számára még nem volt egyértelmű, hogy nem csak a PS 150 ezer aktivistája szavazhat, hanem mindenki, a félmilliós részvétel is soknak tűnt. A sikeres szeptemberi kampány, a hat jelölt között lezajlott, magas nézettséget elkönyvelő három televíziós vita után azonban kudarc lett volna egymillió alatt teljesíteni. Vasárnap a párt által szimbolikusan megjelölt egymilliós határt már délután három órakor meghaladta a résztvevők száma, és ez csakis azért tűnhet „eseménynek”, mert a PS óvatosan ugyan, azonban mégis előre „kitalálta” ezt a jelképes határt. Este hétig végül két és fél millióan fordultak az urnákhoz, ami 5%-os részvételi arányt jelent országos szinten. A PS előtt álló kihívás, hogy kampánya ne essen vissza e számok valóságába, és hogy ebből a lendületből ténylegesen elérje az országos szintet. Elmondható tehát, hogy a precedens nélküli demokratikus gyakorlat a folyamatnak ebben a stádiumában egyértelműen a kezdeményezőnek kedvez. Elmondható az is, hogy amit Ségolène Royal 2007-ben „részvételi demokráciának” titulált, és ami ügyetlen, számos improvizált mozzanatból összerakódó kampányában a nap végén tartalom nélkül maradt, tulajdonképpen most, az innovatív, nyitott előválasztások alkalmával lelt olyan értelemre, amelyet a PS-nek érdekében áll továbbfűznie Sarkozy gyűjtőpártjával szemben. A jobboldali kormánypárt (UMP) előbb hagyományos módon lekezelően nyilatkozott a szocialista „veszítő gépről”, majd fokozatosan elkezdte méltatni az előválasztások gondolatát. François Fillon miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az előválasztások „modern folyamatot képeznek, amely a jobboldalon ugyanúgy elképzelhető, mint a baloldalon.” Fillon 2010 júniusában azt nyilatkozta, hogy a 2012-es elnökválasztások előtt tartani
fognak előválasztásokat az UMP-ben, a múlt héten azonban egyértelművé tette, hogy ha a párt jelöltje a leköszönő elnök, akkor értelemszerűen nem kerül sor előválasztásokra. A francia miniszterelnök, elterelve a figyelmet ellentmondásos nyilatkozatairól azt is hangsúlyozta, hogy az előválasztások gyakorlata nem kizárólag a köztársasági elnökválasztáshoz, hanem például önkormányzati választásokhoz is köthető. Fillon lényegében kerüli a szembesülést azzal a ténnyel, hogy itt és most, 2011-ben a jövőre esedékes elnökválasztások előtt szerencsés ötlet volt előválasztásokat rendezni. Jean-François Copé, az UMP mérsékeltnek aligha nevezhető főtitkára továbbra is cinikusan hangoztatja, hogy a PS előválasztásán a francia szavazópolgárok elenyésző hányada vett csak részt, de a jelenlegi helyzetben nem tud hitelesen előrukkolni a „veszítő gép” toposzával.
Szocialista előny „A PS-ben a vita zajlik, nálunk pedig a botrány, kész borzalom!” - fakadt ki a közelmúltban François Goulard, UMP-s képviselő. Miközben Sarkozy pártjában egy korrupciós ügy van éppen napirenden, a szocialisták politizálnak. Övék most a főszerep. A kérdés az, hogy az előválasztások első fordulóját követően képesek-e továbbtáplálni azt a pozitív hangulatot, amely az elmúlt másfél hónap vitáit jellemezte. Az eredmények tudatában a kedélyállapot könnyen megváltozhat. Arnaud Montebourg „királycsináló” szerepet kapott a szavazatok 17%-ával, Ségolène Royal elbukott. Mostantól arra lenne célszerű összpontosítani valamennyiüknek, hogy az egymás között lefolytatott nyilvános viták után hamar egyértelművé váljon, ki a PS „természetes jelöltje.” Máskülönben az a demokratikus gyakorlat, amely október 9-én sikeresen mozgósította az embereket, a közvéleményben visszazökkenhet az elkönyvelt 5%-os érdeklődési szintre.
