Bajor Antal
Antus Gyula ny. APEH-igazgató, okleveles könyvvizsgáló
ny. iskolaigazgató
Az 1968. évben került az akkor alakult Vállalati és Szövetkezeti Adóhivatal megyei szervezetéhez, mint hivatalvezető. A hivatal több átszervezésen ment keresztül, míg jelenlegi szervezete kialakult. Mindvégig első számú vezetőként dolgozott a szervezetben, egészen nyugdíjba vonulásáig (1992). Munkája mellett – több mint három évtizeden át – foglalkozott számviteloktatással, főként mérlegképes könyvelők felkészítésével, de pénzügyi technikumban, és okleveles könyvvizsgálói tanfolyam keretében is tanított. A Magyar Számviteli Szakemberek Egyesülete Tolna Megyei Szervezetének elnökeként 1995 óta részt vesz a megye számviteli- pénzügyi dolgozóinak szakmai felkészítésében, részükre előadások szervezésében. 2002 óta tagja a Pénzügyminisztérium mellett működő Országos Számviteli Bizottságnak. Munkaviszonya alatt több ízben részesült kiváló pénzügyi dolgozó kitüntetésben. 2002-ben az APEH elnöke Bezerédj-díjban részesítette. Alapítója a Thermokezeléssel a rák ellen Alapítványnak.
2003. májusában töltötte be 77. életévét. Házastársa Koltay Klára a tolnai elemi népiskola volt igazgató-tanítójának leánya. Két gyermekük van, akik orvosok. 39 évig tanított matematika- fizika, műszaki szakos általános iskolai tanárként Tolnán. 23 évig volt az 5 plusz 1, az ipari gyakorlati foglalkozások, majd később a technika szaktárgy megyei felügyelője, két beosztott felügyelővel. A kiváló kollégáktól szerzett szakmai tapasztalatot sikerrel alkalmazta a megye területén. 27 évig volt tanácstag, ez alatt az Oktatási, Ügyrendi és Lakáselosztó Bizottság elnöke volt. E minőségében, a törvényes keretek között, igyekezett minden lehetőséget megragadni, és a lakosság javára fordítani. Hobbija a helyi képzőművészek alkotásainak, valamint az utóbbi három évszázadból származó kézműipari szerszámok gyűjtése. Örömmel tölti el, hogy a Tolnai Helytörténeti Kiállítás szervezésében és berendezésében részt vehetett. Ennek látható jele az általa berendezett kádárműhely. Eddigi munkássága elismeréséül 2000ben a város díszpolgárává választották.
3
Mindemellett mezőgazdasági magánvállalkozók Bálinték; sok idejüket leköti a családi gazdaság. De a közéletiség legalább annyira fontos Bálint Ambrusné számára. Tevékenységének, szervezőkészségének két maradandó emléke is van már: Mözsön az Együttélés kopjafa, és a tolnai zeneiskola udvarában a Tamási Áron kopjafa.
Bálint Ambrusné a Tolna-Mözsi Székelyek Baráti Köre elnöke Erdélyben, Vajdahunyadon született, 1945-ben jöttek Magyarországra, Kisdorogra. Onnan ment férjhez Izménybe; Tolnára 1961-ben költöztek. Három felnőtt gyermekük van. Tolnán és Mözsön körülbelül hatvan székely család él. Összetartanak, ápolják a hagyományokat, 1989-ben megalakították a Tolna-Mözsi Székelyek Baráti Körét, Bálint Ambrusné elnökletével. Úgy vélik, hogy az erdélyiek, elszigeteltségükből adódóan, nagyobb magyarok mint mi, itt, az anyaországban. Politikai hovatartozását tekintve kisgazda érzelmű, a Fidesz-MPSZ tagja Bálint Ambrusné. Vallását gyakorló katolikus, gyakran szervez zarándokutakat hazai és külföldi kegyhelyekre. Vitt már csoportot Rómába, Lourdes-ba, Fatima-ba, Medjugorie-be, Csíksomlyóra, stb. 2002ben egy hagyományőrző néptánccsoportot is létrehozott, a székely körhöz kapcsoltan. Célja a népi értékek, hagyományok felkutatása a magyarlakta területeken, és továbbadása a fiataloknak. Felléptek már Erdélyben és a Vajdaságban, szeretnének eljutni a Felvidékre és Kárpátaljára is. Kinti gyerekek tolnai táboroztatását is tervezik.
Barina József kajak-kenu szakedző Tolnán 1979-ben kezdődött a kajakos élet. Akkor alakult a Kajak Klub, és akkor kezdték a kajakház építését a HoltDuna-parton. Barina József szakedzőnek óriási érdeme van abban, hogy e kisvárosban – e sportágban – Európa- és világbajnokok „születtek”. Célja továbbra is az, hogy minél több fiatallal megszerettesse a kajakozást, válogatott sportolókat neveljen, s készítsen fel a világversenyekre. Felesége, Barináné Rritt Gabriella szintén szakedző, 1979-től utánpótlásedző. Fiuk, Barina Balázs József a Pécsi Tudományegyetem másodéves hallgatója. Ő is kajakozik, ifi VB-n második, EB-n harmadik helyezést ért el. Barina József először textilipari szakközépiskolát végzett Szegeden – 1976-ban –, majd 1984-ben a Testnevelési Főisko4
lán diplomázott. Kajak-kenu edzőként 1976-tól tevékenykedik. Hosszú évek kemény munkája hozta meg 1985-ben az első világbajnoki érmet (II.), amit Nagyváradi Tibor szerzett. Azóta a tolnai kajakosok hat világbajnoki és három Európa-bajnoki címet nyertek; világversenyeken (EB, VB) összesen 23 érmet szereztek! Természetesen az edző munkáját is elismerték. Az évek során kapott Kiváló Munkáért kitüntetést, Eszterházy Miska Emlékérmet, Tolna Város Sportjáért díjat, Kemény Ferenc-díjat, Sípos Márton-díjat. Hobbija a horgászat, az utazás, de legfőbb szenvedélye a munkája: az élvonalbeli sportolók neveléséért él.
don az alapellátásban dolgozott 10 évig, majd a megüresedett tolnai II. sz. gyermekorvosi körzetbe került, 1996-ban. 1997 óta vállalkozó orvosként dolgozik, annak minden előnyével és hátrányával, de reméli, hogy a betegei megelégedésére. Feladatai közé tartozik az iskolaorvosi munka is, mely során az óvódások, általános- és középiskolások szűrővizsgálatait és egészségnevelését végzi, a védőnőkkel együtt. Férje szintén háziorvos felnőtt körzetben. Két gyermeke közül egyik joghallgató a Pécsi Tudományegyetemen, a fiatalabb pedig a szekszárdi Garay János Gimnázium tanulója. Tolnához erősen kötődik, úgy érzi, az elmúlt 15 évben nagy fejlődésen ment keresztül a város, de természetesen még sok a tennivaló. A további fejlődést, haladást szeretné szolgálni szakmai tudással, emberi tisztességgel.
Dr. Barna Györgyi gyermekorvos Bogyiszlói születésű, de 15 éves kora óta Tolnán él. Az akkori Földvári Mihály Gimnáziumban (ma: Sztárai) érettségizett, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetemen diplomázott, 1978ban. A következő 5 évet a szekszárdi kórház gyermekosztályán töltötte, ez idő alatt csecsemő- és gyermekgyógyászatból szakvizsgázott. Szakorvosként Szekszár-
Bérdi Nikolett diákpolgármester 5
tanított. Emellett 1960-tól volt az akkori nagyközség ingyen-tolmácsa, községi és járási párt VB- tag, 8 évig a pedagógus szakszervezet KB- tagja. Támogatta a szocialista brigádokat, részt vett mindenben, amit egy pedagógustól elvárhattak. Többször váltott: 4 év bogyiszlói pedagóguskodás után 9 évig az akkori 2. sz. Általános Iskolában tanított, majd 10 évig az 1. sz. Általános Iskola igazgatója volt. Ez után helyezték a Földvári Mihály Gimnáziumba. Minden munkahelyén szülői támogatással oldották meg azokat az égető gondokat, amiket a mai iskolák készen megkapnak. (Az udvari "pottyantós" wc-k megszüntetése, a központi fűtés elkészítése, az olajos padlók kicserélése, az étterem modernizálása, bővítése, szaktantermi hálózat kialakítása, stb.) A gimnáziumban, az ő igazgatói tevékenységéhez köthető, a politechnika megszűnésével a számítástechnika beindítása, a tanári szolgálati lakások kiürítése után a kollégium és a szakközépiskolai képzés beindítása. A rendszerváltás utáni fenyegető telefonok hatására mondott le, majd 2 évvel később tanárként ment nyugdíjba. Munkájáért járási, megyei és országos szinten különféle elismerésekben részesült, de – amit nagyon fájlal – Tolna nagyközségtől (illetve várostól) a pedagógus szolgálati emlékérem átnyújtásakor adott virágcsokron kívül semmit nem kapott.
Pécsett született, 1986-ban. Családjával Tolnán él, szülei vállalkozók, és van egy főiskolás nővére. Az általános iskola elvégzése után a Szárai Mihály Gimnáziumba nyert felvételt, ahol most tizenegyedikes. Először 2000-ben indult és nyert a diákpolgármesterválasztáson. Két évvel később ismét elnyerte a fiatalok bizalmát a következő kétéves ciklusra. Mandátuma 2004 márciusában jár le, s a szabályok értelmében akkor már nem jelöltetheti magát, de mint külsős tag, továbbra is részt kíván venni a Tolnai Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat munkájában. Ennek lényege: a fiatalok érdekeinek képviselete, és ifjúsági programok szervezése, Tolnán. Továbbtanulni humán vonalon szeretne, s vagy művelődésszervezőként, vagy a médiában akar elhelyezkedni.
Bolvári Józsefné (Fodor Erzsébet) ny. gimnáziumigazgató Több mint 3 évtizedig végezte azt a munkát, ami egyben a hobbija is volt: 6
Nyugdíjasként jól érzi magát, sokat horgászik, zenél, és segít a hozzá fordulóknak, bármiről is legyen szó.
Bolvári József ny. tanár, zenész Az örök tanár, zenész és sportember, aki szívesen végzett mozgalmi munkát is. Éneket és magyart tanított, de örömmel foglalkozott kézilabdával és focival is. Magánszorgalomból tette ezt, vitte versenyekre, túrákra gyerekeit. Saját lányaiból és a fogadott gyerekként tartott Balogh Icából is ismert versenyzőket nevelt. Összesen 2 tanári munkahelye volt: Bogyiszlón kezdett, majd a tolnai Széchenyi Általános Iskolából ment nyugdíjba. 15 évig volt úttörővezető, a Járási és Megyei Úttörőtanács vezetőségi tagja, több szakbizottság munkatársa. Két évtizeden át vett részt a beteg gyerekek váraljai táborában csoportvezető kultúrosként. Körülbelül 30 nyáron táboroztatta a tolnai gyerekeket a balatonszepezdi úttörőtáborban. Tanítványai a heti egyórás énektanulás ellenére is szerettek és tudtak is énekelni. Magyarórái is élvezetesek, változatosak voltak. Munkáját több kitüntetéssel honorálták, ezek közül rendkívül értéke számára a Szekszárd Big Band alapításáért kapott fuvolás fiú szobra, a legbüszkébb azonban mégis a nem sokkal nyugdíjba vonulása előtt a tolnai gyerekek javaslatára és választására kapott "legjobb tanári" cím.
Bolvári Józsefné (Szűcs Katalin) v. országgyűlési képviselő 1922-1998 Nem volt könnyű élete. 13 éves korától dolgozott a Selyemgyárban, sokáig volt fizikai munkás, majd az Üzemi Bizottság elnöke, a pártszervezet aktivistája, a Selyemgyár párttitkára, ezt követően személyzetise. Ezen funkcióit mindig társadalmi munkában végezte gazdasági tevékenysége mellett. 1958-tól 20 évig volt országgyűlési képviselő, amikor nemcsak a gyár, Tolna, hanem az egész megye problémáival is törődött. Az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjává választották. Tolna városa is sokat köszönhet neki: a gimnáziumot, a vízművet, utakat, üzemeket, munkahelyek sorát, és a rászorult emberek egyéni gondjainak megoldását is. 1971-től lett a Selyemgyár igazgatója, onnan ment nyugdíjba 42 évi munkaviszony után. Munkáját kitüntetések sorával ismerték el a többszöri „Kiváló dolgozó” elismeréstől a Munkaérdemrend arany fokoza7
táig, amelyeket megyei és országos szervek vezetőitől vehetett át. (Az MTV filmje "Bolváriné" címmel minderről részletesen beszámol.) Családjában is mindenki számíthatott rá, hiszen menyét és unokáit ugyanúgy szerette, mint fiát. Élete legszebb ajándékainak dédunokáit tartotta, akiknek nevelésében utolsó csepp erejéig segített. Munkásságát a város, halála után köszönte meg, a „Tolna Városért” díj odaítélésével.
radalom alatti tevékenységéért, 1957-ben Bonyhádra helyezték, alacsonyabb beosztásba, előadónak. 1960-ban visszakerült a megyéhez előadónak, majd parancsnok-helyettesnek, s onnan vonult nyugdíjba, 1986-ban. Több tanulmányt írt a mezőgazdasági tüzek oltásáról, a villámcsapások elleni védekezésről. Részt vett a paksi atomerőmű helykijelölési eljárásában (1967), majd vezette az építmény tűzvédelmének kialakításával megbízott csoportot. Jelenleg az erőműbe látogató csoportokat kalauzolja. Több száz cikke jelent meg tűzvédelmi szaklapokban. Részt vett a megszüntetett önkéntes tűzoltóságok felszereléseinek összegyűjtésében, és az ország második legnagyobb tűzoltómúzeumának létrehozásában, Bonyhádon. Kutatja és írja magyar, ezen belül főként a Tolna megyei tűzoltók, tűzoltóságok történetét. Könyv alakban eddig megjelentette a paksi, tamási, dunaföldvári, szekszárdi, dombóvári, faddi és az atomerőmű tűzoltóságtörténetét. A rendszerváltást követően újjászervezte a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetséget, aminek 1999-ig elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke lett. Négy éven át (1992-96-ig) elnökségi tagja volt az Országos Tűzoltószövetségnek; jelenleg küldött. Felesége nyugdíjas, fia tűzoltó, lánya könyvelő. Három fiúunokája közül egy tűzoltó, kettő főiskolás. E tartalmas élet természetesen nem maradhatott elismerések nélkül. Csőglei István megkapta a Tűzoltói Szolgálatért 10, 20, 25, 30, 40 és 50 éves emlékérmeit, a Tűzbiztonsági Érem arany és ezüst fokozatát, a Haza Szolgálatáért kitüntetés arany és ezüst fokozatát, a miniszteri
Csőglei István ny. tűzoltó alezredes Kajmádpusztán született, 1930-ban. Szülei gazdasági cselédek voltak. Kalandos élete során kétszer költözött Tolnára. Először 1960-72-ig élt itt családjával, aztán 1990-ben tért vissza, s máig a város polgára. Közgazdasági technikumot, újoncképző tűzoltó-tanfolyamot, majd tűzoltótisztképzőt végzett. Később főtiszti iskolára és más tanfolyamokra is járt. Dolgozni 1951-ben kezdett a Zala megyei Bázakerettyén. Ezután rövid időre Budapestre került, majd – 1953-ban – a Tolna megyei Tűzoltó-parancsnokság megelőzési előadója lett. 1955-től Szekszárd város tűzoltóparancsnoka lett, de a for8
díszgyűrűt, továbbá részesült Kiváló Mezőgazdaságért, Kiváló Ipari Dolgozó, illetve „Tolna megyéért” díjban.
az ilyen díszműmunka, emberi léptékkel mérve: örökéletű. Szabadidejében kerékpározni szokott a természetben, bár azt sem céltalanul. Ha valamilyen feladata, elintézendő ügye van például Kölesden, biciklire pattan, és nem a műúton, hanem a Sió-töltésen karikázik végig.
Dohóczki János kovács Pártonkívüli, elsősorban a szakmája érdekli. Kisebb kitérőket leszámítva mindig is ezt csinálta, az elmúlt négy évtizedben. Tolna egyetlen kovácsa, Dohóczki János 1966-ban kezdte elsajátítani a mesterség fogásait Kölesden, egy maszek iparosnál. Szakmunkásbizonyítványt 1969-ben szerzett. Dolgozott maszekoknál, szövetkezeteknél és vállalatoknál – legtöbbet Szekszárdon –, mielőtt, 1989-ben önálló iparos lett Tolnán, a saját háza mellett létesített műhelyében. 1977-ben nősült, két lánya van. Szorgalmasan veri a vasat, s bár nem adják egymásnak a kilincset a megrendelők, az igényes munka iránt a legnehezebb gazdasági helyzetben is mindig volt érdeklődés. Esetenként külföldi megrendeléseket is kapott. Ezek persze csak ritka érdekességek, alapvetően – úgy véli – itthon kellene jól megélnie a mesterségből, az igyekvő iparosnak. Legutóbb a tolnai Tilia gyógyszertárnak készített egy szép kaput. Mint mondja,
Falusi Ádám Tsz-elnök Feldarabolódások, újraegyesülések, névés tulajdonosváltások jellemezték a termelőszövetkezetek közelmúltját, a rendszerváltó éveket. A mözsi Tsz – jelenlegi nevén Mözsi Mezőgazdasági Szövetkezet – elnöke, Falusi Ádám, 1945-ben született. Pályáját pedagógusként kezdte, majd könyvelő lett Zombán, aztán Kalaznón és a szekszárdi Tsz Szövetségnél dolgozott. Mözsre 1980-ban került, mint főkönyvelő, és 2002-től elnök. Legfőbb törekvése az utánpótlás kinevelése. A fénykorában 150 aktív dolgozót foglalkoztató szövetkezetnek ma mindössze 38 alkalmazottja van, miközben a művelendő terület körülbelül ugyanannyi mint volt: 1200 hektár. A feladat tehát nem csekély. Politikailag semlegesnek vallja magát Falusi Ádám; a szakmájával van elfog9
lalva. Ha mégis akad szabadideje, akkor szívesen barkácsol, kertészkedik, szinte minden szakipari munkát elvégez a lakásban és a ház körül. Felesége rokkant nyugdíjas, két gyerekük és három unokájuk van.
szetszeretete apai örökség. Tolnán 1995-ben bízták meg az igazgató-helyettesi teendők ellátásával. Elődje és kollégái biztatására 1996-ban sikerrel pályázott az iskola igazgatói posztjára. Úgy véli, támogatásukkal sikerült megfelelnie az elvárásoknak. A szakmai megújulást mindig fontosnak tartotta: 1999-ben Pécsett közoktatásvezetői képesítést szerzett. Jelenleg a pedagógiai értékelési szakértői szakra jár a Szegedi Tudományegyetemen. 1999. óta az Általános Nevelési Központ igazgatója. Feladatköre szerteágazó, a hasznosítható tudás alapjainak megszerzése mellett a legfontosabbnak a biztonságot, védelmet nyújtó óvodai-iskolai környezet kialakítását, tanítványainak a 21. század követelményei szerinti nevelését tartja. A vezetői munka ellátását kiegyensúlyozott, támogató munkahelyi légkör, kiváló munkatársak és családja megértő támogatása teszi lehetővé.
Hága Lászlóné iskolaigazgató Erdész-pedagógus családból származik, pályaválasztását ez a tény valamint kiváló tanárainak példamutatása motiválta. 1977-ben szerezte tanítói diplomáját az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán, és ugyanabban az évben kötött házasságot is. Férje tősgyökeres tolnai. Beilleszkedését megkönnyítette a tolnai polgárok nyílt, barátságos közvetlensége, férje családja, nagynénje, akit szakmai példaképének tekint. A 2. sz. Általános Iskolában osztálytanítóként kezdte pedagógusi pályáját. Hűséges típus, ezért munkája mindmáig ehhez az intézményhez köti. Két gyermeke Balázs és Tamás jelenleg főiskolai-, egyetemi hallgatók. Számára mindig is családja szerető, szilárd érzelmi támogatása jelentette a sikeres munka egyik alappillérét. 1986 óta az iskola felső tagozatán tanít. 1990-ben Szegeden földrajztanári diplomát szerzett; termé-
Hámori Attila cégvezető Szekszárdon született, 1964-ben. Pedagógiai főiskolát végzett 1988-ban, egy darabig tanított – Tolnán és Bogyiszlón 10
–, majd 1992-ben vállalkozó lett. Öccse, Hámori Róbert az üzlettársa. Azon kevesek közé tartoznak a Hámori testvérek, akik a rendszerváltás nehéz éveiben új beruházásokba mertek fogni Tolnán. Először egy garázssort építettek a Fáy téren, majd a Pajtás Éttermet alakították át korszerű közétkeztetési centrummá, s végül áruházat létesítettek Tolna és Mözs „határvidékén”, az Alkotmány utcai óvoda mellett. Számos nehézséget kellett leküzdeniük – az áruházat eladták, az étterem leégett –, míg napjainkra stabilizálták cégüket, az Alimentál ’91 Kft-t. Hámori Attila felesége is a vállalkozásban dolgozik. Három gyermekük van: Eddy (9), Polli (7), Molli (1). A nehézségek közepette sokan válnak istenkeresőkké. Hámori Attila 1996-tól tagja a Krisztus Kegyelme Gyülekezetnek. 1999 óta igehirdetőként és tanítóként is működik. Élete fő céljának immár a keresztény igehirdetést tekinti: minél több emberhez eljuttatni a szeretet üzenetét.
ban érettségizett a kereskedelmi szakközépiskolában. 1971-ben kötött házasságot, két leánygyermekük született, akik mára már önálló életüket élik. Egyikük Tolnán, másik Budapesten. Mindkét helyen 1-1 unokája van. 1963-1985 között a tolnai ÁFÉSZ-nál dolgozott Hochsteiger János, majd 1985től magánkereskedőként folytatta pályafutását. Először az Akácfa Sörözőt vezette, aztán 1991-ben, egy régi munkatársával vendéglátó ipari kft-t alapítottak, amelyet a mai napig üzemeltetnek. Az általa vezetett Galéria Sörbár és Étterem Tolna város vendéglátásában kiemelkedő szerepet játszik. Munkájával mindig igyekezett a tolnai és a vidéki vendégek minél kultúráltabb szórakozását és kikapcsolódását biztosítani. Több társadalmi szervezetben vállalt aktív szerepet. Már több mint 10 éve a Kereskedők és Vállalkozók Tolna Megyei Szervezetének elnökségi tagja. Első alkalommal 1994-1998-ig képviselhette Tolna város lakosságát az önkormányzati testületben, majd a 2002-es választásokon ismét mandátumot nyert. Ezzel újra esélyt kapott arra, hogy lehetőségeihez képest minél többet tegyen Tolna városért.
Hochsteiger János üzletvezető 1947-ben született, Tolnán. Általános iskolai tanulmányai elvégzése után vendéglátó-ipari szakvizsgát tett. 1972-ben üzletvezetői képesítést szerzett, és 197811
tatásszervezéssel kezdett foglalkozni. Folyamatosan képezte magát. Először a Bajai Tanítóképző Főiskolán diplomázott, 1977-ben. Ezt követően a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett különféle végzettségeket: tanár, vezető, pedagógiai programkészítő, felsőfokú vezető, NAT, konfliktuskezelés, döntéselmélet, kommunikáció. Vizsgát tett vállalkozási ismeretekből és oktatásszervezésből is. Számára 2000 volt a váltás éve, akkor kezdte ingatlanszakértői és szaktanácsadói vállalkozását. Székhelye Tolna, és létrehozott két fiókirodát: Balatonakarattyán és Budapesten. Korszerű adatbázissal, adatkezeléssel működő, marketingszemléletű céget épített fel, melybe férje is beszállt. Mindemellett – a pedagógusi múltját felhasználva – oktatásszervező vállalkozást is indított. Itt a fő tevékenység a felnőttképzés, valamint a társadalmi rendszerből kiszorulók átképzése, új szakmához juttatása. Az akkreditált képzés során OKJ-s minősítést kapnak a hallgatók. A pályázati támogatások befogadása céljából hozta létre Jaksáné Kiss Éva a Zafír Alapítványt, melyen keresztül elsősorban a hátrányos helyzetű, fogyatékos, szociálisan rászoruló gyermekeknek nyújtható képzési támogatás. Tervei közt szerepel egy kistérségi pályázatíró iroda létesítése is. Tolnaiságát büszkén vállalja. Igazi tolnai hajós családból származik;
Horváth Tiborné (Nagy Mária) népi iparművész Tolnán született 1955-ben, kékfestő családba. Az általános iskola után a tolnai gimnáziumban érettségizett 1973-ban. Szülei: Nagy József (1923-1987) tolnai kékfestő, édesanyja Nagy Józsefné Németh Anna (1925) kékfestő. A műhelyük muzeális értékű, 1810-ben alapították. Édesapja 1935-ben került ide inasnak, és haláláig itt dolgozott. Édesanyjával 1948-ban házasodtak össze, azóta ő is tevékeny résztvevője a munkának, a mai napig. A szülőktől lányuk vette át a tevékenységet, aki 1989-ben kapta meg a népi iparművész címet. Férjével, Horváth Tiborral, 1976-ban kötött házasságot. Ő is belekóstolt a kékfestő mesterségbe, s úgy megszerette, hogy1990-ben ő is elnyerte a népi iparművész címet. Mai napig közösen dolgoznak a műhelyben: a feleség főállásban, férje másodállásban tevékenykedik.
Jaksáné Kiss Éva oktatásszervező, ingatlanszakértő Agilis iskolaigazgatóként volt ismert Tolnán, éveken át. A Széchenyi István Általános Iskola (korábban 1. sz. Általános Iskola) élén állt. Néhány éve váltott, céget alapított, ingatlanközvetítéssel és ok12
innen van a víz, az utazás, a természet iránti szeretete, valamint küzdeni akarása, kitartása, munkabírása. Vállalkozói tevékenysége ma már az egész országra, sőt külföldre is kiterjed, mégis mindig hazajön, a kisvárosba, a Bercsényi utcába, melynek köveit óvódás kora óta ismeri. Két fia Budapesten tanul. Tamás a Zsigmond Király Főiskola utolsó éves hallgatója; EU-integrációs szakirányú képzésen vesz részt. Gábor elvégezte a Vállalkozói Főiskolát, s most posztgraduális képzés keretében a Közgazdaságtudományi Egyetemre jár. Ő már céget is alapított a fővárosban, amely EU-s pályázatok írásával foglalkozik.
egy VB-ezüstöt, két VB-bronzot, két Európa-bajnoki címet és három EB-ezüstöt szerzett. A sport mellett a szakmájában dolgozik, mint gázszerelő mester. Két éve tett sikeres mestervizsgát, így most vállalkozóként, ipari gáznyomás-szabályozók javításával, karbantartásával foglalkozik. Jelenleg is Tolnán él barátnőjével, aki korábban szintén kajakozott. Itt szeretne végleg letelepedni és családot alapítani, hiszen – úgy érzi – minden ideköti.
Károlyi István parapshyhológus Tolnán született 1942 decemberében, a nyilas jegyében, a második világháború közepén. Anyja selyemgyári dolgozó, apja frontkatona, a vérzivatar kavalkádjában elváltak. 1945 után anyja a jobbítás szándékával, aktív mozgalmi életet élt a baloldali mozgalomban, 1956-ig. Neveltetését volt csendőr nagyszülei biztosították. Már kora gyermekkorában családon belül is érzékelte az ellentétes eszmeáramlatok hatásait, melyeket tetézett az egy síkon polarizálódott társadalmi berendezkedés.
Jámbor Attila kajakozó Budapesten született 1974-ben, de utána rögtön Tolnára került, itt nőtt fel. Húsz éve kajakozik a városban működő – több átalakuláson, névváltoztatáson átment – sportegyesületben, a jelenlegi Tolnatext Kajak - Kenu SC-ben. Eddig három világbajnoki címet, 13
Kialakult ideológiai fenntartásai nem könnyítették meg Károlyi István életét. Sokáig minden ambícióját szakmai területen hasznosította, majd egy idő után nyitott – a materializmus dogmarendszerét feloldandó – az úgynevezett ezoterikus tanok irányába. Évtizedek múltán – felsőfokú tanulmányok hatására is – felismerte a két eszmerendszer átjárhatóságának lehetőségeit; parapshyhológusként azok együttes gyakorlati hasznosítását. Nős, felesége is parapshyhológus. Egy gyermeke van, és két unokája. Tolnához fűződő közéleti tevékenységét a Tolnai Dunáért Alapítvány elnökeként végzi. Egyébként egy saját tulajdonú kft. ügyvezetője. Szabadidejében szívesen foglalkozik közvetlen környezete szépítésével, építésével, sportol, illetve holisztikus tevékenységet folytat. További tervei között szerepelnek utazások, valamint egy felsőfokú interdiszciplináris (tudományok közötti) intézmény létrehozása – lehetőleg tolnai központtal.
Két cikluson át, nyolc évig volt a város polgármestere. Liberális világnézetű, gazdasági szemléletű közéleti személyiség. Megítélése szerint a gazdasági feltételek megteremtése kell, hogy legyen a politika elsődleges célja. 1943-ban született Keszthelyi Márton. Pécsen szerzett gépipari technikusi oklevelet, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tett energetikai szakvizsgát. Dolgozni a tolnai selyemgyárban kezdett 1961-ben, sorkatonai, majd tartalékos tiszti szolgálat után került a textilgyárba, s 12 év múlva, 1977-ben a Gemenc Ipari Szövetkezet műszaki vezetője lett. Nyolc év polgármesterség után, ugyanilyen műszaki vezetői feladatot vállalt a faddi Fabuna Kft-nél. Ma nyugdíjas, ha teheti kerékpározik, és sokat utazik, feleségével. Két gyermekük és négy unokájuk van. Polgármesterként egyik fő törekvése a partnertelepülési kapcsolatok ápolása volt. Nem csupán politikusi, hanem baráti szálak kötik a német Stutensee és a holland Bodegraven elöljáróihoz. Úgy véli, nem árt átvenni a filozófiai látásmódot és a gazdasági tapasztalatokat azoktól, akik már átestek a demokrácia gyermekbetegségein.
Keszthelyi Márton ny., v. polgármester A redszerváltás utáni első szabad választásokon, az SZDSZ támogatásával nyert. 14
Fadd-Várszegpusztán. Későbbi állomásai: a Genetikai Intézet, a Kalocsai Paprikakísérleti Intézet, a Kecskeméti Kertészeti Kutatóintézet, a Szegedi Délalföldi Mezőgazdasági Kutató Intézet, majd a székkutasi Gyapottermelési Kutatóintézet. Ezután az FM Kísérletügyi és Szakoktatási Főosztálya lehetővé tette számára a szakoktatási munkát. Fegyvernek, Gyomaendrőd és Siklós után SzekszárdPalánkon tanárkodott. Itt a mezőgazdasági technikum, a felsőfokú mezőgazdasági technikum, illetve a mezőgazdasági szakközépiskola levelező tagozatának vezető tanára lett. A megye mezőgazdasági szakmunkás-vizsgabizottságába is bekerült, és ezüstkalászos gazdatanfolyamok szervezésében, lebonyolításában is részt vett. Tanított Tolnán, Bogyiszlón, Faddon, Tengelicen, Őcsényban, Decsen. E helyeken, mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Agrárszakosztályának tagja, majd elnöke, szakmai előadásokat is tartott. Tolna megyében évekig volt növényegészségügyi szemlész és a kukorica heterózis hibridjeinek előállítását felügyelő szemlész. A palánki középiskola ifjúsági vöröskeresztes csapatának vezetőjeként országos versenyeken vett részt; a megyei versenyek szervezése közben Palánkon sikerrel rendezték meg a mezőgazdasági munkavédelmi bemutatót. 1977-ben Tolnán megalakították a Kertbarát Kört, amelynek 25 éves eredményes munkájáról jubileumi kiállításon számoltak be, 2002-ben. A kör egyik legemlékezetesebb programja a megyei Bor Olimpia volt, melyen a tájborok bemutatására és bírálatára került sor. A fűszerpaprika-kísérleteken kívül, eredményesen foglalkozott a téli vad- és
Kiss László Ede ny. agrármérnök Aranydiplomás agrármérnök, gazdasági tanár, mg. korróziós szakmérnök, a Tolnai Kertbarát Kör elnöke. Budapesten, 4 gyermekes családba született 1920-ban. Tolnán 1953 óta lakik. Elhunyt feleségével Pesti Klárával – aki Pesti Dezső úttörő mezőgazdasági és közlekedési gépész szakember első leánya – 52 évig élt boldog családi életet. Fia, Kiss Dezső okleveles agrármérnök. Unokája Kiss Virág, dédunokája Maya. Általános iskolai tanulmányait Budapesten és Sopron-Bánfalván végezte, középiskolába Szombathelyen és Budapesten járt. Több diplomát szerzett. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem: okleveles mezőgazda. Gödöllői Agrártudományi Egyetem: aranydiplomás agrármérnök. József Nádor Közgazdaságtudományi Kar: gazdasági tanár. Veszprémi Vegyipari Egyetem: mg. korrózióvédő szakmérnök. Agrártudományi Egyetem Tanárképző szak: mezőgazdasági szaktanár, mérnöktanár. Volt egyetemi gyakornok, adjunktus és kutató. Dolgozott a Növénynemesítő Rt. adonyi szárított élelmiszert előállító üzemének vezetőjeként, és az Állami Paprikanemesítő Kísérleti Telepek vezetőjeként Bogyiszló-Dokomláspusztán és 15
nyúltakarmányozási módszerek, illetve sivatagosodás elleni erdőtelepítési módszerek kidolgozásával, valamint szántóföldi akáckísérletekkel. 2001-ben, az Országos Fűszerpaprika Terméktanácstól életműdíjat kapott, Kalocsán.
minden fokát, 1986-tól hajóparancsnokként (a köztudatban tengerészkapitányként) dolgozik. 1970-ben megházasodott, feleségével Kovács Annamáriával azóta is boldog házasságban él. Két gyermekük született 1972-ben Gergely, 1975-ben Anna. Kiegyensúlyozott családi háttere segíti abban, hogy ezt a sok távolléttel járó foglalkozást mind a mai napig csinálhatja. Az Antarktisz, és Ausztrália kivételével minden földrészt megjárt. Legkalandosabb útjait a Távol-Keleten, KözépAmerikában, és a Karib-tenger térségében élte át. Mostanában Európa közelében hajózik, jelenleg a norvég fjordok csodálatos világát járja. Nemsokára visszavonul; nyugdíjas éveit is Tolnán szándékozik eltölteni.
Koncz Ákos hajóparancsnok 1949 május 9-én született, tősgyökeres tolnai családban. Szülei: Koncz Ádám, és Molnár Erzsébet voltak. Boldog gyermekéveit Tolnán töltötte. A Pajta téren laktak, sok jó pajtással körülvéve. A mai napig szívesen emlékezik vissza azokra a gyermekkori kalandokra melyek ott estek meg vele. Az 1-es számú Általános Iskolába járt. 1963-ban Budapestre került, középiskolája az Eötvös Lóránd Gépipari Technikum volt. 1967-ben légi közlekedési technikusként végzett. Nem dolgozott a légi közlekedésben, mivel azonnal közeget váltva tengerésznek szegődött. Tanuló matrózként kezdte, majd 1971-ben elvégezte a Tengerészeti Akadémiát, emellett rádiós tiszti képesítést, majd közlekedési üzemmérnöki diplomát és első osztályú tengerészkapitányi képesítést szerzett. Végig mászta a ranglétra
Lendvai István apát-plébános Szekszárdon született 1930. szeptember 30-án, földműves családban. A gimnázium első négy osztályát Szekszárdon, a Garay gimnáziumban végezte, ötödiktől a pécsi Nagy Lajos gimnáziumban tanult; ott is érettségizett. 1950-ben megkezdte a teológiai tanulmányait a pécsi Hittudományi Főiskolán. Három év után ez az intézmény politikai okokból meg16
szűnt, ezért a győri Hittudományi Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1955ben abszolvált. 1955. június 26-án szentelték pappá. Káplánhelyei: Nagydorog, Máza, 19601964-ig Dombóváron hitoktató, majd 10 hónapig Mohács. 1964-1989-ig Tengelic plébánosa volt. 1989. május 12-étől tolnai plébános. 1990-től kerületi esperessé, 1994-től a szekszárdi apátság apátjává is kinevezték. A rendszerváltás után aktívan részt vett az általános és középiskolai hitoktatás újbóli bevezetésében, majd az egyháznak visszaadott tolnai katolikus iskola újraindításában. Nevéhez fűződik még a 230 éves tolnai templom teljes külső és belső felújítása.
megyebajnoki címeket nyert. Azon kevesek közé tartozott, akik két sportágban párhuzamosan értek el kiemelkedő eredményeket. Az úszósportban 19 megyebajnoki cím mellett országos versenyeket is nyert. Legnagyobb sikerének azt tartja, hogy 5 évig tagja, és erőssége lehetett a mai napig hírnévnek örvendő vízilabdacsapatnak. Közben az asztalitenisz sportágban is sikeresen szerepelt, 33 éves versenyzői pályafutás során 6 ifjúsági, és 29 felnőtt megyebajnoki címet szerzett. Sportvezetői pályafutását korán kezdte, 25 éves korában már a Tolna Megyei Asztalitenisz Szövetség elnöke volt. Ugyanebben az évben, a Megyei Sporthivatal gazdasági vezetői címet is elnyerte. Sportszakmai területen az edzésmunka elméleti problémáival foglakozva lett ismert. Ugyanakkor elsőként a Szekszárd Sportiskolában, majd a Tolnai VL-ben végzett gyakorlati munkát. Az országos szövetségben 1973 óta tölt be tisztségeket, jelenleg a Felügyelő Bizottság elnöke. Házasságából 2 lánya született, akik szintén eredményes sportolók voltak, de számukra a pedagógus diploma megszerzése bizonyult fontosabb feladatnak. Felesége az egészségügy területén dolgozott, jelenleg is egy ilyen jellegű civil szervezet vezetője. Mint megyei intézményvezető, ment nyugdíjba, de jelenleg is aktív napi sportfeladatokat lát el. Munkáját számos kormány- és miniszteri kitüntetéssel ismerték el, 2003. februárjában vehette át a sportminisztertől az eddigi legrangosabb kitüntetését, az Esterházidíjat. 2003. március 15-én pedig a „Tolna Városért” kitüntetéssel jutalmazták több, mint 5 évtizedes munkáját.
Link Ferenc ny. sportvezető Tolnán, 1935. november 20-án született. A versenysporttal 1947-ben került közelebbi kapcsolatba, mint úszó az akkor híres TDSE versenyzőjeként. Legfiatalabb alapítója, és jelenleg egyetlen élő tagja az abban az évben alakult Tolnai Horgász Egyesületnek. Az úszósportban számos kiemelkedő sikert ért el, de ekkor már az asztalitenisz sportágban is 17
dinamikusabb fejlődése, várossá válása. Ez idő alatt épültek ki a közművek, különböző közintézmények. Ekkor szerveződtek újabb öntevékeny csoportok. A város nemzetközi kapcsolatai kitágultak, a mözsiek nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be az új lehetőségekbe. A mözsi településrészen 1988-tól 1998-ig elöljáró, illetve 1990-98-ig, a városrészt képviselő tolnai alpolgármester volt. Erre az időszakra esik a különböző közművek, iskola, egészségház, hősi emlékmű építése. Több köztéri szobor került felújításra és a ravatalozó átépítése is ekkor történt. Közadakozásból oldottak meg számos feladatot, amiben a településrészi képviselők és a lakosság, valamint a Mözsről kitelepített németek is igen aktívan vettek részt. A sikerhez természetesen az önkormányzat támogatása is hozzájárult. Nyugdíjasként is tevékeny Mayer Márton. Jelenleg az önkormányzat Pénzügyi Bizottságának tagja. Büszkeséggel tölti el, hogy 2001-ben a város képviselőtestülete a „Tolna Városért” kitüntető díjjal ismerte el munkásságát.
Mayer Márton v. alpolgármester, ny. banktisztviselő Mözsön született, 1942. április 25-én, egy szorgalmas munkával boldoguló család gyermekeként. Mözsi kötődése mindvégig megmaradt, és ezt továbbviszik gyermekei is. Munkáját, mint banktisztviselő 42 éven keresztül végezte a város két pénzintézeténél. A település fejlődésével, várossá válásával nap, mint nap szembesült, segített a város épülését, szépülését. Közéleti tevékenysége fiatal korában a sporthoz kötötte, úgyszólván a semmiből szervezték a mözsi kézilabda sportot, társadalmi összefogással építették a villanyfényes sportpályát. Házasságkötése új korszak kezdetét jelentette, a családi otthon megteremtése, a megszületett két gyermek nevelése a sport felhagyásával járt. A közéleti munkától azonban nem sokáig maradt távol. Megkeresték, hogy legyen lakókörzete tanácstagjelöltje, mert ismeri az embereket, tudja gondjaikat, problémáikat. Vállalta a jelölést, és megválasztották. 1970től 1998-ig vett részt a tanács, illetve az önkormányzat munkájában. Ez alatt az idő alatt különböző tisztségeket töltött be. Erre az időszakra esik a település
Méhn Gyula pedagógus, zenész Mindkét szülői ágról sváb származású. A családjában zömmel iparosok, kereske18
dők voltak és vannak. Ez a meghatározója életvitelének, gondolkodásmódjának. Eddig 40 évet töltött a pedagógusi pályán, Tolnán. A 2. sz. Általános Iskolában, és a gimnáziumban tanított. Most, nyugdíjasként a Szent Mór Katolikus Általános Iskolában tevékenykedik. Éveken keresztül foglalkozott a 2.sz. iskola focicsapataival, akikkel rengeteg kupát, megyei bajnokságot nyert, illetve dobogós helyezést ért el. Pedagógus feleségével boldog, kiegyensúlyozott életet él. Fia közgazdász, menye külkereskedő, Budapesten. A család kedvence Dorka a kis unoka, aki 2002 karácsonyán született. Zenészként is közismert Méhn Gyula, fiatalkora óta játszik bálokban, közösségi rendezvényeken, lakodalmakban, billentyűs hangszereken. Középiskolás kora óta különböző tánczenekarok tagja volt; manapság egyedül is játszik és együttesben is. Egyébként szereti a nyugalmat, a békességet maga körül; minden közösségben jól érzi magát. Pedagógusként mind a kollégákkal, mind a gyerekekkel megtalálja a közös hangot. A továbbiakban, amíg az egészsége engedi tanítani akar, és minél többet együtt lenni a családjával, unokájával. Az emberek barátsága a legfontosabb elismerés számára, de persze hosszú, eseménydús pályája során kapott több kitüntetést is. Ifjúsági és pedagógusi tevékenységéért: Kiváló Munkáért kitüntetés, Gyermekekért Érdemérem, stb.
Méhn Imre cégvezető A város legnagyobb munkaadója, a száz százalékban német tulajdonú Fastron Hungária Kft. ügyvezető igazgatója. Tolnai iparos-kereskedő családból származik. 1942-ben született, gimnáziumi érettségit, rádió- és tv-szerelő szakmunkás-bizonyítványt, majd híradásipari üzemmérnöki diplomát szerzett. Dolgozni Uzdon kezdett 1965-ben, ahol a Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság mikrohullámú állomásvezetője volt. A tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezethez (GÉM) 1969-ben került. Különböző beosztásokban dolgozott itt, elnök 1988ban lett. A privatizáció 1992-ben történt, akkor került német tulajdonba a GÉM. A múlt rendszerben párttag volt Méhn Imre, a rendszerváltás óta pártonkívüli, nem politizál. Gazdasági körökben ismert és elismert cégvezető, meggyőződése, hogy szakmai életpályájának minden lépése vállalható. Alapvető fontosságúnak tartja a kijelölt célnak megfelelő, szorgalmas, becsületes munkálkodást. Felesége tanítónő, két fiuk és négy unokájuk van. Közeledve a nyugdíjhoz, a változásra való felkészülés foglalkoztatja leginkább Méhn Imrét. Szeretné valami hasznos elfoglaltsággal tölteni napjait nyugdíjba vonulása után is. 19
Mészáros Ferenc puskaműves
Méhn Tibor
Szedresen született 1939-ben, Mözsre később, házasságkötésekor került, 1962ben. Három gyermeke és egy unokája van. Pártonkívüli. Családjában katolikusok és reformátusok egyaránt vannak, nem feltétlenül ragaszkodik a vallásossághoz, de az igaz, tiszta dolgokat szereti és keresi az életben. Iparosember volt világéletében. Villanyszerelő. Mestervizsgát is szerzett, sőt le is érettségizett levelezőn, Pécsen, a villamosipari technikumban. Egy ideig munkavédelmi vonalon is tevékenykedett, aztán a rendszerváltáskor ő is váltott: egyéves, intenzív, bentlakásos tanfolyam elvégzése után, 1990-ben puskaműves lett. Jelenleg nyugdíj mellett dolgozik Mészáros Ferenc. A munkája egyben a hobbija is, s a másik, ehhez egészen közelálló hobbija a vadászat. A sárszentlőrinci Fekete István Vadásztársaság tagja. Szereti az ottani közösséget, a társas együttlétet. Aktívan részt vesz a vadásztársaság vadgazdálkodási feladatainak ellátásában, amiért 1997-ben Hubertus Kereszttel tüntették ki.
kisiparos Üveges és képkeretező mester, a város talán legrégebbi iparos dinasztiájának leszármazottja. A harmadik generáció képviselője; nagyapja 1896ban nyitott üveges műhelyt és kereskedést, Tolnán. Méhn Tibor 1952-ben született. A szakmát édesapjától tanulta, 14 éves korától kezdve. Mestervizsgát 1976-ban tett, az ipart 1981-ben vette át teljesen. (Hangsúlyozza, hogy nem vállalkozó, hanem kisiparos.) Feleségével együtt dolgozik, két lányuk magánkereskedő. Fontosnak tartja a szakmai újdonságok figyelemmel kísérését, alkalmazását. A szakkiállítások rendszeres látogatója. A technikai újításokat, ha teheti saját műhelyében is bevezeti. Ugyanakkor a klasszikus, tradicionális dolgokhoz is jól ért. Nagy hangsúlyt fektet a minőségi munkára, hisz a név kötelezi erre. A vásárlók elégedettsége számára a legnagyobb elismerés. Politikailag el nem kötelezett. Szabadidejében kertészkedik. Bár „mozgó” üveges lévén – aki Bogyiszlóról, Faddról, Fácánkertről és Szekszárdról is kap megrendeléseket –, szinte minden idejét leköti a munka.
20
megörökítő festmények a romániai falurombolások elleni tiltakozás jelképeivé váltak, és vándorkiállításként sok iskolába eljutottak. Mözsi – Szabó István festményeivel mintegy ötven egyéni és számos csoportos tárlaton találkozhatott már a közönség Európaszerte, a volt Szovjetuniótól Hollandiáig. Intézmények és magánszemélyek tulajdonában vannak képei, tíz országban. Munkássága elismeréséül 1987-ben Babitsplakettben, 1989-ben a Tolna Megyei Tanács Alkotói Díjában, 1997-ben Babitsdíjban, 2000-ben „A Tolna megyei művészetért” plakettben, 2003-ban pedig „Tolna Városért” díjban részesült.
Mözsi – Szabó István festőművész Mözsön született, 1927-ben. Az elemi iskolát szülőfalujában, a polgárit Tolnán végezte, majd a bajai tanítóképző diákja lett. Baján, Rudnay Gyula szabadakadémiáján készült fel a képzőművészeti főiskolára, majd Pesten, a Derkovits Kollégium tagjaként Szőnyi István, Domanoszky Endre és Barcsay Jenő növendéke volt. Első számú mesterének mindmáig Rudnayt tartja. Tanítani 1951-től kezdett. Bogyiszlón, Szekszárdon és Decsen volt rajztanár, majd – 1963-ban – a fóti gyermekváros képzőművészeti nevelője lett. Közben folyamatosan rajzolt, festett, metszeteket készített. 1975-ben visszaköltözött Tolna megyébe, Szekszárdra, ahol műteremlakást kapott. Kísérleti szövőműhelyt vezetett a Babits Mihály Művelődési Házban, tíz éven át. Közben házat épített Bogyiszlón, ahol 1981-től, felesége haláláig, 2002-ig lakott. Gyerekük nem született. 75 éves korában, az életművét reprezentáló harminc festményt Tolna városának adományozta, melyekből állandó kiállítás nyílt. Házat is Tolnán vett, melybe – némi felújítás után – 2003-ban költözött be. Erdélyi barangolásainak köszönhetően született meg legismertebb kompozícióegyüttese, a „Vigyázó tornyok” - sorozat közel 40 képe. A fatornyos templomokat
Palotás Lajos cégvezető 1943-ban született Tolnán, értelmiségi-tisztviselői családban. Általános és középiskolai tanulmányait Tolnán végezte, majd 1966-ban gépészmérnöki, 1972-ben pedig textil-gépészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1968 óta a tolnai Selyemgyárban – mai nevén Tolnatext Bt. – dolgozik, melynek 1994-től ügyvezetője. E 35 éves tevékenysége során alakult ki a gyár mai arculata. A városban folyt textilipari szakképzésben megindulá21
sától kezdve oktatóként, később vizsgáztatóként vett részt. Élete során mindig tolnainak vallotta, és vallja ma is magát, ezért igyekezett és igyekszik a város javára is tevékenykedni. Ez rendezvények támogatásában, az intézmények működésének segítésében a sportegyesületek szponzorálásában jelentkezett és jelentkezik. Hitvallása: szeretet, megbecsülés, tisztesség, becsületesség.
kedveltek, keresettek, ott nem erőlteti az újítást. Fagylaltjai például a mai napig édesapja receptjei alapján készülnek, kizárólag természetes anyagokból. További tervei között szerepel az üzlet, és főleg a műhely korszerűsítése, fejlesztése. Termékei egyedi jellegét meg akarja tartani a későbbiekben is, nem szándékozik tömegtermelésre átállítani az üzemet. A vállalkozás közös, családi tevékenység. (Férje mérnök, lánya külkereskedő, fia jogász.) Arról még nincs szó, hogy a gyerekek valamelyike átvenné a cukrászdát, de előfordulhat. Hiszen annak idején ő sem cukrásznak készült… Szabadidejében általában utazik, kirándul. Szívesen és barátságosan elbeszélget az emberekkel, épp ezért sokan betérnek az üzletébe; Tolna egyik legismertebb vállalkozója. Szakmai berkekben is ismert és elismert, a Szakma Kiváló Mestere cím birtokosa.
Pataki Józsefné mestercukrász A szakma szeretetét a szüleitől örökölte, akik Tolnán mézeskalácssütéssel, és gyertyaöntéssel foglalkoztak. Az 1960as években cukrászdát alapítottak. Édesapjától 1967-től átvette a cukrászda vezetését. Előtte a KÖJÁL-ban dolgozott, majd cukrász szakmunkás-bizonyítványt szerzett, és ötévi gyakorlat után cukrász mestervizsgát tett. Az IPOSZ országos küldöttjeként is tevékenykedett. A magyar konyha reformja természetesen a cukrászatot sem hagyta érintetlenül. Pataki Józsefné halad a korral: egyre több gyümölccsel, és egyre kevesebb cukorral, vajjal dolgozik. De ahol a klasszikus módszerek, ízek beváltak és
Pécsy József v. prépost-plébános 1812-1898 Pécsett született, 1812-ben. Az elemi iskolát elvégezve a ciszterci gimnáziumba került, melyet jó tanulmányi ered22
ménnyel végzett el. 18 éves korában teológus, papnövendék lett. 1835-ben báró Szepessy Ignác püspök pappá szentelte. Tolnára került káplánnak, majd több szolgálati hely után ismét visszakerült ide, és 8 évig káplán-tanító volt az elemi iskolában. 1848-tól lett plébános, 50 éven át, haláláig. A tanügy terén kifejtett buzgalma következtében 1856-ban felépült az új iskola. A templom belső berendezését, környékét és a plébánia épületet megújította, renováltatta. 1856-ban kapta a garábi prépost címet, a pécsi püspöktől. Ez évben szekszárdi kerületi esperessé és tanfelügyelővé is kinevezték. A Duna elterelése után közbenjárt, hogy a dombori út megépüljön, és legyen öszszeköttetésük a tolnaiaknak az élő Dunával. Az itt állomásozó katonáknak laktanyát építtetett, a barátok zárdája helyén. Kezdeményezésére, 1873-ban épült a Kálvária a kápolnával és 14 stációval. A megyegyűlésen, híres ékesszólását latba vetve, többször közbenjárt a mezőváros fejlődéséért. 1883-ban megalakult a „Szegzárd-vidéki Római Katolikus Tanítóegyesület”, melynek alapítója és első elnöke lett. Szónoki tehetsége rendkívüli volt; sok egyházi eseményen mondott emlékezetes beszédet. 1898-ban halt meg, Tolnán.
Pirgi József gimnázium-igazgató 1948-ban született Tolnán, az akkor szokásos módon, bábaasszony közreműködésével. A 2. sz. Általános Iskola, majd a Földvári Mihály Gimnázium (FMG) elvégzése után, Pécsett matematikafizika szakos tanári képesítést szerzett, 1973-ban. Később, 1987-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, megszerezte a középiskolai tanári oklevelet is. Tanítani 1973-ban kezdett a tolnai gimnáziumban, ahova némi kitérő után, 1986-ban tért vissza. (Szekszárdi és tolnai általános és középiskolákban dolgozott közben, sőt egy évig – 1976-ban – sportköri elnök is volt, a legendás hírű Vörös Lobogóban.) 1990-ig tanára volt, 1990-től igazgatója lett a Sztárai Mihály Gimnáziumnak (korábban FMG). 1989ben tanári munkája elismeréséül miniszteri dicséretben részesült. A ’90-es választások óta aktívan nyomon követi a városi közéletet, és minden igyekezetével azon van, hogy szülővárosa fejlődjön, gazdagodjon. A rendszerváltás utáni első ciklusban, 1990-94-ig, az önkormányzat Művelődési Bizottságának tagja volt. 1998-tól önkormányzati képviselő. Az előző ciklusban, 2002-ig, a Településfejlesztési és Környezetvé23
delmi Bizottságot vezette, jelenleg a Pénzügyi Bizottság elnöke. Felesége a helyi zeneiskola igazgatója. Két gyermekük van. Fiuk informatikus hallgató a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, lányuk a Budapesti Gazdasági Főiskola vendéglátó- szálloda szakos hallgatója. Harminc éve van a pályán – az oktatásban – Pirgi József, és érthető módon, a továbbiakban is ezt szeretné csinálni, nyugdíjig. Ugyanakkor lokálpatriotizmusa is erős, a közéletiséggel kapcsolatos terveit, elképzeléseit sem adja fel.
Zeneművészeti Főiskola magán-ének szakos tanáraként végzett. 1975 óta dolgozik a tolnai zeneiskolában, emellett a mözsi Bartók Béla Női Kar, majd a Szekszárdi Madrigálkórus meghatározó tagja. Több kórusban is énekel, s ebből adódóan több nemzetközi versenyen vesz részt. 1984 óta a Liszt Ferenc Zeneiskola tolnai tagozatvezetője, majd – a megyeszékhelytől függetlenedve – a Fusz János zeneiskola igazgatójaként tevékenykedik. Rendszeresen jelen van zenei kurzusokon, tanárképző szemináriumokon. Tolna és Szekszárd zenei életének aktív szereplője, és szervezője. 1999 óta a Fusz János Zeneművészeti Alapítvány elnöke. Munkáját a gyermekek és a zene szeretete jellemzi, a tolnai gyermekek zenei ízlésének kialakításában óriási szerepe van.
Pirgi Józsefné zeneiskola-igazgató Zenetanár. 1953-ban született, Szekszárdon. Tanulmányait a tolnai I. sz. Általános Iskolában kezdte, majd a Földvári Mihály Gimnáziumban folytatta. Zeneiskolai tanulmányait 1960-ban kezdte a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola tolnai fiókintézményében zongora, majd ének szakon. Középiskolás korában a Keszthelyi Helikon rendszeres díjazottja volt. A pécsi Elkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában végzett tanulmányai után, az egri Ho-Si Minh Tanárképző Főiskola ének-zene-népművelés szakán szerzett diplomát, majd a Liszt Ferenc
Rikker Józsefné alpolgármester Tolna-Mözs település képviselője, a város alpolgármestere. Érettségi után dolgozott és sportolt. A mözsi kézilabdacsapatban kezdte a „közéletiségét”. A közművelődésben dolgozott, a helyi művelődési házban illetve a helyi tszszékházban szervezett programokat a hetvenes-nyolcvanas években. A rend24
szerváltás után a tsz-ben fokozatosan megszűnt a kulturális tevékenység, és a súlypont áttevődött a művelődési házba. Előtérbe került a hagyományápolás (pl. sváb szobát alakítottak ki). Férjezett, a férje mindenben támogatja, ő is aktív közéleti személyiség, több mint húsz éven át volt városi képviselő, illetve nagyközségi tanácstag, Tolnán. Gyermekük Pesten él, és van egy unokájuk is. Egészséges, aktív életet szeretne élni a továbbiakban is Rikker Józsefné. Életcéljának, hivatásának tekinti az itt élő emberek problémáinak, gondjainak felvállalását. Felelőséget érez értük. Tagja, illetve vezető tisztségviselője több civil szervezetnek is: a Bartók Béla Női Karnak, a Nyugdíjas Érdekszövetségnek, a Német Nemzetiségi Klubnak és a Polgárőrségnek. Politikai, vallási beállítottságát tekintve független. Elsődleges terve, hogy végig vigye a jelenlegi képviselői ciklust, s aztán, ameddig ereje, és egészsége engedi a közösség hasznára tudjon lenni. Szabadidejének nagy részét is a közéleti tevékenység tölti ki.
Pályáját villanyszerelőként kezdte, e szakmában mestervizsgát is tett. Először a DÉDÁSZ-nál dolgozott, aztán a Tolna megyei Villanyszerelési Vállalatnál, ahol hamarosan kirendeltség-vezetővé nevezték ki. 1950-ben egy szakmai versenyen az ország 3. legjobb villanyszerelőjének bizonyult. Közben folyamatosan képezte magát, közismert szaktekintéllyé vált, s amikor 1953-ban önálló iparos lett, rengeteg megrendelést kapott. Harminc évig, 1983-ig volt iparengedélye. S miközben az egész Dél-Dunántúlon dolgozott, lassacskán „mellékesen” kiépítette szőlész-borász birodalmát, Tolnán. Mások már nyugdíjba készülődnek 56 éves korukban, Saramó János viszont akkor váltott, akkor kezdte a „második félidőt”, ami legalább olyan eseménydús volt, mint a villanyszerelő időszaka. Itt is a legjobb akart lenni, ami sikerült is neki. Oklevelek sokasága bizonyítja, hogy hosszú időn át ő volt a legeredményesebb Tolna megyei termelő. Hazai pályán verte meg a szekszárdi gazdákat, a megyeszékhelyen rendezett borversenyeken. Egy évtizeden át – 1986-96-ig – róla szólt a borkrónika. 1995-ben az Alisca Borrend tagjává avatták. Elhozott 6-8 országos nagydíjat is, és igényes kinézetű palackozott borait több országba exportálta. Sajnos az új bortörvény, a hegyközségek megalakulása több termelővel együtt őt is ellehetetlenítette az ezredfordulóra. Ezért – és azért is, mert gyerekei más érdeklődésűek – úgy döntött, hogy hamarosan felszámolja másfél hektáros gazdaságát. Legfeljebb egy kisebb szőlőterületet tart meg, amit kedvtelésből művelgethet. Közéleti tevékenysége elisme-
Saramó János szőlész-borász Agilis, nagy munkabírású ember. Tolnai katolikus családban született, 1927-ben. 25
réséül Saramó Jánost 2000-ben Tolna Városért emlékplakettben részesítették.
részt vesz, mint a tolna Nagyboldogasszony Egyházközség képviselőtestületének tagja.
Dr. Saramó Márta
Saramó Sándor
közjegyző-helyettes
ny. iskolaigazgató
Tolnán született, 1958-ban. Az érettségi után felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1981-ben szerzett diplomát. Ezt követően 17 évet dolgozott a közigazgatásban, majd a Paksi Közjegyző Irodában helyezkedett el, ahol jelenleg közjegyző-helyettesként tevékenykedik. 1990-98 között tagja volt a tolnai önkormányzat jogi, majd pénzügyi bizottságának. Vallását aktívan gyakorló katolikus családból származik dr. Saramó Márta, épp ezért örömmel bekapcsolódott a rendszerváltás után kibontakozó keresztény értelmiségi mozgalomba. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) tolnai csoportja 1995-ben alakult, s az ő elnökletével működik mind máig. 1997-től tagja, a már több mint ötven településen jelen lévő KÉSZ országos elnökségének is. Emellett a helyi plébánia munkájában is
Egész életét meghatározta édesanyja halálos ágyán tett végakarata: "Fiam azt szeretném ha tanító lennél!". Ez 1943ban történt. A Tanítóképzőt Baján végezte, itt szerzett tanítói és kántori oklevelet. Kántor nem lehetett, mert közben államosították az iskolákat, pedig már kinevezték egy faluba kántortanítónak. Így egy évig állás nélkül volt, de nem munka nélkül, mert a Tolna-Szigeten épülő sertéstelepen dolgozott, kőművessegédmunkásként. 1949-ben kapott állást a tolnai 2. sz. Általános Iskolában. Közben elvégezte a pécsi Pedagógiai Főiskolát és matematika-fizika szakos tanár lett. 1956-1974-ig a tolnai I. sz. Általános Iskolában tanított. Innen került a mözsi iskolához igazgatónak, ahol nyugdíjaztatásáig dolgozott. Összesen 41 évet töltött a pályán. Pedagógiai hitvallását képzős osztályfőnökétől kapta, aki Gárdonyi Géza Kezdő tanítónak című versével indította el a pályáján. Ennek is az utolsó versszaka fogta meg: 26
rusban. Jópár éve énekel az egyházi kórusban, és énekelt a német nemzetiségi kórusban is. A korábbi Földműves Szövetkezetben (a mai Tolna és Vidéke Áfész-ben) 1957től tevékenykedett, kezdetben, mint felügyelő bizottsági elnök, majd elnökségi tag. Munkáját 45 év után Szövetkezeti Érdeméremmel jutalmazták. Elismerést sokat kapott, elsősorban a tanítványaitól. Az egyik szülő például – aki szinte analfabétaként kezdte a dolgozók iskoláját – egy nap közölte: „Igazgató úr! Előfizettem a Népújságra!”. Vagy egy másik kedves emlék: régen látott tanítványa hazalátogatott Tolnára, és megköszönte, hogy megszerettette vele a matematikát, ami pályáját kijelölte; közgazdász lett. Ezek a köszönő, elismerő szavak, minden kitüntetésnél többet érnek.
"S ha látsz közöttük rútat, rongyosat, Gyermeki arccal búbánatosat, Ismerd meg benn' a korán szenvedőt, S öleld magadhoz és csókold meg őt." Sok szegény gyermeket segített, karolt fel. Büszke arra is, hogy Mözsön éveken át működtettek dolgozók iskoláját, ahol zömmel analfabéta cigányszülőket tanítottak. Matematika tanárként a legfontosabbnak mindig azt tartotta, hogy megszerettesse tanítványaival ezt a tantárgyat. Ezt többé-kevésbé sikerült is. Több tanítványa nyert megyei versenyt, sőt háromnak sikerült országos versenyen az első tíz közé kerülnie. Büszkén vállalja a közel 20 éves úttörővezetői munkáját is. Számára az úttörővezetés azt jelentette, hogy a gyerekeknek szabadidős programot adjanak Szakköröket működtettek, részt vettek kulturális versenyeken, sportoltak, táboroztak, segítették az öregeket, hulladékot gyűjtöttek. Külön öröm számára, hogy több száz tanulót táboroztathatott, és felépíthették a mai is működő balatonszepezdi tábort. Sporttrófeákat is szereztek, az ötvenes évek közepén a 2. sz. iskola focicsapata, úttörő megyebajnokságot nyert. Az igazi pedagógusnak részt kell vennie a közéletben. Mivel Saramó Sándorhoz mindig közel állt a sport, közéleti szerepet is e téren vállalt elsősorban. Több évtizeden keresztül részt vett a város sportéletének irányításában. Több mint 30 éven át vállalt feladatokat a helyi sportkör elnökségében, a labdarugó szakosztály munkájában. Mintegy 25 évig sporttudósítója volt a megyei lapnak. Közel áll szívéhez az éneklés is. 26 évig énekelt a Liszt Ferenc Pedagógus Kó-
Schaffler Ádám cégvezető Tolnán született, 1936-ban. Apja hajókormányos, anyja fonónő volt. Felesége gazdasági vezetőként tevékenykedik. Két lányuk van: Zsuzsanna orvos, Ildikó kereskedelmi menedzser. Gimnáziumot, közgazdasági technikumot, ML közgaz27
dasági szakosítót, illetve felsőfokú munkaügyi tanfolyamot végzett. Pályáját a Selyemgyárban kezdte, ahol különböző beosztásokban dolgozott, munkaügyi, személyzeti területen. Mindig szívén viselte a csökkent munkaképességű emberek sorsát, lévén maga is – egy gyermekkori csípőízületi betegség miatt – részlegesen mozgáskorlátozott. Emiatt vállalta el 1987-ben az Alfa Ipari Vállalat (rehabilitációs célvállalat) megyei igazgatói posztját, majd 1991-től a hasonló profilú Luxin Kft. megyei üzemigazgatója, 2001-től pedig a Lux-Tex Kft. megyei cégvezetője lett. A közéletben is aktívan részt vesz, 1998 óta önkormányzati képviselő Tolnán. Emellett a Mozgássérültek Egyesületének megyei elnöke, a Szabad Lélegzet Közhasznú Alapítvány és a Tolna Városért Közhasznú Alapítvány alapítója. Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. Megkapta többek között az „Ember az emberért”, a „Thész László”, a „Tolna Városért” és „A Tolna megyei művészetért” díjat. Nevét bejegyezték Szekszárd Város Aranykönyvébe is.
Főiskolai tanulmányait a Pécsi Pedagógiai Főiskola testnevelési szakán végezte. Ezt követően 1956-tól testnevelő tanárként tanított a mőzsi általános iskolában, majd a későbbiek folyamán 9 évig igazgató-helyettesi megbízást is kapott. Megteremtette az iskolában a versenyszerű kézilabdázás alapjait, melynek hatására a településen meghatározó sportág lett a kézilabda. Mözs község csapatai rövid időn belül elismerést vívtak ki nem csak a megyében, hanem országos viszonylatban is. Tanítványai közül több játékos került a magyar kézilabdázás élvonalába. 1984-ben egy infarktus vetett véget az aktív testnevelő-tanári pályának. A gyógyulási folyamat után bekapcsolódott, a társadalmi összefogással épülő sportcsarnok szervező, mozgósító munkájába. A sportcsarnok avatásának napjától – 1986. november 30 – a jelen időkig irányítja az ott folyó tartalmi munkát. A korábbi években az aktív pedagógiai tevékenységgel párhuzamosan részt vállalt a mözsi, majd a két település összevonása után a közös közéleti munkában. Társadalmi munkában tanácselnökhelyettesként több évig képviselte a mözsi településrész érdekeit a közös tanácsban.
Schmidt József sportcsarnokvezető
28
Megalakulása óta, több mint 30 éve a kórus karnagya, szervezője, menedzsere Schmidt Józsefné. Tanítóként kezdte pályáját, de közben elvégezte a Pécsi Tanárképző Főiskola ének-zene szakát, mely munkájához – ami egyben a hobbija is – nélkülözhetetlen. Közben 1983-1993-ig a tolnai Művelődési Központ igazgatója volt. Ez idő alatt alakult a nyugdíjas kórus, melynek kezdettől fogva – több mint 10 éve – rendszeres segítője. Két éve a Német Nemzetiségi Klub énekkarának szakmai munkáját is segíti. Schmidt Józsefnét 2000. március 15-én, munkája elismeréseként a város díszpolgárává avatták, és az általa dirigált Mözsi Bartók Béla Női Kar, 2002. március 15-én "Tolna Városért" kitüntetésben részesült. Nyugdíj mellett is tanít éneket – általános iskolában –, mert meggyőződése, hogy a zene olyan eszköz, ami fegyelmezetté teszi, összekovácsolja a közösségeket, miközben szeretetet sugároz. Zenei anyanyelvünk tolmácsolását tartja a legszebb ajándéknak, amit másoknak adhatunk.
Schmidt Józsefné pedagógus, karvezető Baján született, tanulmányait is ott kezdte, majd a Tanítóképző elvégzése után egy éves gyakorlatra Faddra került. A képesítővizsga után 1956. szeptemberében első munkahelyén a mözsi Általános Iskolában kezdett tanítani. Férjhez ment, házasságukból 2 gyermek született: Zoltán vízügyi főiskolát végzett szakember, Ildikó orvos. Mözsön iskolai gyermekkórust hozott létre, mely a megyei kulturális seregszemléken több alkalommal is aranyérmes minősítést kapott. Ez a tény adta a bátorságot, hogy megalakítsák 1972-ben, 20 lelkes lánnyal és asszonnyal, a Mözsi Bartók Béla Női Kart. Ez az együttes ma már 45 fős kórussá bővült, mely Tolna kulturális életének jelentős tényezőjévé vált, a megyei és az országos amatőr kórusmozgalomban is számon tartják, elismerik. A Bartók kórus országos minősítő hangversenyeken többszörös aranyérmes minősítést kapott. A kórussal a hazai szerepléseken túl bejárták szinte egész Európát és képviselték a magyar kóruskultúrát, hozzájárultak a magyar zenekultúra megismertetéséhez, megszerettetéséhez. Jelentős szerepet vállal a kórus a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában is.
Sipos Judith Éva református lelkész 29
A Mözs-Tolnai Református Társegyházközség lelkésze. 1964-ben született Baján. Bogyiszlón nevelkedett kétkezi munkás szülők gyermekeként. Itt végezte elemi iskolai tanulmányait. Szekszárdon a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Nagy lelki megrázkódtatást jelentett számára, hogy nem vették fel továbbtanulni. Munkába állt az akkor Tolna megyei Népbolt Vállalatnál. Dolgozott árelőadóként, gondnokként és vámügyintézőként is. Több szakirányú képzésben részesült. 1989-ben jelentkezett a most már Károli Gáspár Református Egyetem Teológiai Tanszékének lelkészi szakára. 1994-ben az ötödévet végezte, amikor a mözsi és a tolnai gyülekezet úgy döntött, meghívják lelkipásztoruknak; kikérték az egyetemről. Nehezen vált meg 11 és fél év után az első és egyetlen polgári munkahelyétől, de az elhívás kötelezte. Azóta él e város érdekes, és számára sokszor különlegesnek is tetsző miliőjében. Igyekszik minden szempontból a polgári értékek felmutatására törekedni, hivatása szerteágazó területein. Úgy is például, mint a Tolnai Városvédő Egyesület alelnöke. Lelkipásztori teendőin túl, úgy érzi az is szerepel a feladatai között, hogy a rá bízott értékeket a város épülésére és szépítésére fordítsa. Reméli, hogy mindazok – felnőttek és gyermekek egyaránt –, akik kapcsolatba kerülnek vele, mindennapi, követendő példát látnak abból, ahogyan él.
Steinbach Ferenc ny. üzemvezető, szakoktató 1933-ban született, Tolnán. Szülei vasés festékboltot vezettek, ahol mindent lehetett kapni, az élesztőtől a kekszig, a varrótűtől a lovaskocsi-tengelyig. A negyedik elemi osztály elvégzése után a kalocsai Szent István Gimnáziumba került. 1948-ban az egyházi iskolák államosítása után a szekszárdi Garay János Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Itt érettségizett 1952-ben. Szülei vagyoni helyzete miatt kuláknak minősültek így semmilyen felsőfokú tanintézetben nem tanulhatott tovább. Munkalehetőséget több helyen keresett, míg végül a Selyemgyárban alkalmazták udvari munkásként. Akkor még nem sejtette, hogy ebben a gyárban fogja élete nagy részét eltölteni. Aztán 37 és fél évet dolgozott a Selyemgyárban. Ez idő alatt volt udvari munkás, üzemikonyhavezető, anyagkönyvelő, majd a fonoda vezetésével bízták meg, amit annak megszűnéséig végzett. Közben szövőipari szakképesítést szerzett. Ezt követően lehetőséget kapott egy új textilipari ág bevezetésére, ami a szintetikus fonal terjedelmesítését jelentette. Aktív éveiből az utolsó háromra emlékszik vissza legszívesebben, amit tanítással töltött. A tolnai gimnázium igazgató30
ja felajánlotta számára a szakoktatói státuszt, a szövő szakközépiskolában és a szövőipari tanulóknál. A gyerekek, a pedagógusok is szerették, jó eredményeket tudott felmutatni. Egyértelműen elismerték és megbecsülték a munkáját. Már tíz éve nyugdíjas. Különféle házimunkák, a civil szervezetek tevékenységében való részvétel – a városi bélyeggyűjtő kör elnöke, a német nemzetiségi klub és a városvédő egyesület aktív tagja –, és az unokák teszik színessé napjait.
Munkáját egyben a hobbijának is tekinti. Emellett, szabadidejében szívesen foglalkozik kerti munkával; szereti a természetet. Eddigi pályafutása során számos szakmai kitüntetésben részesült.
Szentes Nándor ny. Tsz-elnök 1942-ben, Istensegítsen született Erdélyben, székely családban. 1964-ben került Tolnára, illetve Mözsre. A helyi termelőszövetkezetben dolgozott, először főkertészként, aztán főagronómusként, majd 1987-től elnökként, egészen 2002-ig, nyugdíjazásáig. Alapvetően mindig a növénytermesztés érdekelte, most nyugdíjasként is kertészkedik. Pályájának legaktívabb szakaszában, a kor követelményeinek megfelelően sokat társadalmi munkázott, és vállalt társadalmi feladatokat, funkciókat. Többek között az Országos Burgonya Terméktanács elnöke is volt. Felesége háztartásbeli. Két fia van. Nándor egy mobiltelefon-társaság trénere Szekszárdon, Csaba ökotoxikológus Fácánkerten. A továbbiakban nyugodt, kiegyensúlyozott nyugdíjas évekre vágyik Szentes Nándor. Kertészkedni szeretne, és ha igénylik a fiatalabb kollégák, szívesen átadja szakmai tapasztalatait.
Szefcsik Sándor munkabiztonsági szaktanácsadó Műszaki beállítottságú, 64 éves szakember. Tolnán él feleségével, Kocsis Piroskával. Két férjezett lánya, és három fiúunokája van. Harminc éve munkavédelemmel, egészségvédelemmel, munkabiztonsági és tűzvédelmi szaktanácsadással foglalkozik. Ahogy ereje engedi, szeretne még pár évet dolgozni, az eddig végzett tevékenységét folytatni. Vallási hovatartozását tekintve katolikus, politikai hovatartozását nézve független, pártatlan. Érdeklődik a közügyek iránt, látogatja a városi fórumokat, rendezvényeket. Vezetőségi tagja a Nyugdíjas Polgári Egyesületnek, amiben csak tud, szeretne a közösség javára lenni. 31
Tevékenységét Munka Érdemrenddel és más díjakkal, kitüntetésekkel is elismerték. Szabadidejében többnyire sporteseményeket, közvetítéseket néz meg. Kötődik a városhoz, amelyben negyven éve él. „Messziről jöttem, tolnainak érzem magam.” – mondja.
város arculatát formálni, az emberek gondjaival foglalkozni. Nős – tolnai lányt vett feleségül –, két lánya született, akik már férjezettek. Két fiú és egy leányunokája van. Hobbija a munkája, a kirándulás, az autóvezetés. Célja egy hangulatos, esztétikus kisváros kialakítása.
Dr. Szilák Mihály polgármester
Tornóczky István
Tamásiban született pénzügyőr tiszt család harmadik gyermekeként, 1947-ben. Iskolai tanulmányait Dombóváron kezdte, nagyobbrészt azonban Tolnán végezte. Szerszámkészítő szakmunkásként a tolnai GÉM-ben kezdett dolgozni, 1964ben. Tanulmányait ezt követően levelező tagozaton folytatta, politológus, jogász diplomája van és közel tíz szakmai végzettsége az értékelemzéstől a minőségbiztosításig. A GÉM-ben 1970-től művezető, 1976-tól elnökhelyettesként tevékenykedett. 1983-1990-ig Tolna település tanácselnöke volt. Egy év munkanélküliség után NyugatMagyarországon – Komáromban, Kapuváron –közműépítést irányított, egy Tolna megyei cég területi vezetőjeként. Tolnaiak megkeresésére, 1998-ban indult a választáson, és azóta a város polgármestereként dolgozik. Igyekszik a
1976-ban született Szekszárdon, Tolnán 1981 óta lakik. Általános iskolai tanulmányait 1982-1990 között végezte Tolnán, ezután 1990-1995-ig a szekszárdi Rózsa Ferenc Szakközépiskola tanulója volt. Érettségi után technikusi bizonyítványt szerzett. 1996 óta van egyéni vállalkozása, bádogosként dolgozik. Kezdetben egyedül tevékenykedett, ma azonban az egyre gyarapodó megrendelések miatt alkalmazottakat foglalkoztat. Az évek során nagyon sok embert ismert meg Tolnán, és nem tudná elképzelni az életét a város és az itt lakó polgárok nélkül. Dinamikusan fejlődő városnak tartja Tolnát, és úgy gondolja, vállalkozásával hozzájárulhat a
bádogos
32
szebbé és még városiasabbá tételéhez. Célja a megbízható, minőségi és becsületes munkavégzés.
kel a kedvtelésekkel. A technikai dolgok még mindig érdeklik, főleg, ha kikapcsolódást is jelentenek, mint a zenehallgatás (hi-fi), vagy az irodai munkát könnyítik meg (számítógép). Az idős plébánosnak – legtöbb kortársával ellentétben – még van „mersze” belekóstolni a számítástechnikába.
Dr. Tóth Ferenc esperes-plébános Mözs plébánosa, dr. Tóth Ferenc 1924-ben született. Pappá 1948-ban szentelte Virág Ferenc pécsi püspök. Első miséjét szülővárosában, Szigetváron mutatta be. Aztán számos állomás, szolgálati hely következett – Báta, Simontornya, Komló, Hőgyész, Siklós, Pécsvárad, Dunaföldvár, Bátaszék, Szekszárd –, míg 1971-ben jelenlegi plébániájára, Mözsre került. A 25 éves jubileumi ezüstmiséjét már itt mutatta be, és újabb 25 év múlva – 1998-ban –, az aranymiséjét is ugyanitt tartotta. Most, 2003-ban 55 évi papi szolgálat áll mögötte. Ez idő alatt rendbe hozatta a templomot – a lábazattól a toronysisakig –; a teljes renováláshoz nagy segítséget adtak a Mözsről elszármazottak, illetve kitelepítettek. Plébánosi működése során dr. Tóth Ferenc, több mint ötszáz gyereket tanított hittanra. Szabadidejében régebben szívesen fotózgatott, filmezgetett, korosodván azonban lassacskán felhagyott ezek-
Ujvári József ny. tűzoltó-főparancsnok A Tolna megyei Harcon született, 1931ben. Szarvason érettségizett a Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskolában 1949-ben, majd a harci Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnél kezdett dolgozni, agronómusként. Ezzel egy időben tagja lett a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, ahol néhány év múlva már a parancsnoki tisztet töltötte be. Katonai szolgálatra 1950-ben hívták be. 1953-ban szerelt le, miután a Kossuth Katonai Akadémián tartalékos hadnagygyá avatták. Ezt követően folytatta agronómusi munkáját Harcon. 1956-os közszereplése miatt, 1957 elején bebörtönözték. (A községi hősi emlékműnél elszavalta a Nemzeti dalt.) Politikai „megbízhatatlansága” miatt, a Tsz irá33
nyításában a továbbiakban nem vehetett részt, ezért feleségével együtt a szekszárdi Vasipari Vállalatnál helyezkedett el. 1977-ben családjával Tolnára költözött, a Nagyközségi Tanács műszaki osztályán dolgozott nyugdíjazásáig, mint városgazda. Ugyanabban az évben megválasztották a nagy múltú tolnai Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnokának. Parancsnoksága alatt az egyesület az ország egyik legjobban kiképzett, legjobban felszerelt gárdájává vált. A nyolcvanas évek elején több nemzetközi tűzoltóversenyen szerepeltek kiváló eredménnyel a tolnaiak. Partnerkapcsolatokat építettek ki osztrák és NDK városok tűzoltócsapataival, s később másokkal is. A parancsnok ebbéli fáradozásait mindenütt megköszönték, német, osztrák, lengyel, cseh és holland kitüntetéseket, elismerő plaketteket kapott, s az erdélyi Farkaslaka díszpolgárává avatták. A tűzoltó-utánpótlásról is gondoskodott, a nyolcvanas években – kezdeményezésére – úttörő tűzoltószakkör indult Tolnán. Ennek tagjaiból, nemzetközi versenyeken is kiváló eredménnyel szereplő utánpótláscsapatot hozott létre, s a legjobbakból verbuválódtak a város későbbi önkéntes és hivatásos tűzoltói. Ujvári József 10 éve elnökségi tagja a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetségnek, és küldöttként részt vesz az Országos Tűzoltószövetség munkájában is. Mindennapos, aktív tűzoltói tevékenységét 2003 tavaszán fejezte be; örökös tiszteletbeli főparancsnokként vonult vissza. Munkáját, az évek során elismerték a Tűzrendészeti Érdemérem bronz-, ezüst- és arany fokozatával, „A Haza Szolgálatáért” kitüntetés bronz-, ezüst- és arany fokozatával, A Magyar
Köztársaság Ezüst Érdemrendjével, 50 éves Szolgálati Érdeméremmel, A Magyar Köztársaság Kiváló Tűzoltója címmel és Széchenyi Ödön emlékplakettel.
Dr. Ulrich Hedvig fogorvos 1948.március 20-án született Zircen. Kisbéren érettségizett. Budapesten a SOTE fogorvosi karán szerezett diplomát 1971-ben, s itt tett fogorvosi szakvizsgát 1973-ban. Édesapja és családjának tagjai tősgyökeres tolnai emberek. Ő 1968-ban költözött vissza Tolnára, s mindmáig itt él, családjával. Férje Bérces László cégvezető, három felnőtt gyermekük van: egyik diplomás, másik kettő egyetemre illetve főiskolára jár. Friss diplomásként kapott Faddon állást a község fogorvosaként, ahol azóta is dolgozik. 1972-ben nyitotta meg magánrendelőjét Tolnán. Immár 31 éve igyekszik a tolnai polgárok "fogas" kérdéseire választ találni, szaktudásának megfelelően, segítőkészen – a fogak mögött az embert látva –, gyógyítani.
34
Versánszki János
Dr. Vecsey Albert ny. tüdőgyógyász főorvos
ÁFÉSZ-elnök
1930-ban született egy kis faluban, Darányban. Az elemi iskolai évek után gimnáziumba Kaposváron, majd Pécsett járt, az egyetemi tanulmányait A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte. Avatás után a szekszárdi kórház tüdőosztályára került. Egy munkahelye volt, az osztály megszűnte után a szekszárdi Tüdőgondozó Intézet vezetésével bízták meg, innen ment nyugdíjba 1990-ben, 34 éves szolgálat után. Közben társadalmi munkaként, a Tudományos Ismeretterjesztő Egyesületben (TIE) és a Vöröskeresztben tevékenykedett. Házasságkötése után, 1977-ben került Tolnára. Miniszteri elismerés mellett, mind a TIEben, mind a Vöröskeresztben méltányolták munkáját, később Tolna várostól Pro Urbe kitüntetésben részesült. Megtisztelőnek tartotta, hogy két ciklusban beválasztották a városi képviselőtestület Népjóléti Bizottságába. Évek óta gyakran felkeresi a helybeli Idősek Klubját, és a tagokkal az ebben a korban fontos egészségügyi kérdésekről beszélget. Szükségesnek tartja ezt – ugyanúgy, mint a diákok egészségnevelését célzó előadásokat, találkozókat – a népegészségügyi helyzet kedvezőtlen jellege miatt.
Decsen született 1946-ban, de kétéves kora óta Tolnán él, s ezért teljes mértékben tolnainak tekinti magát. Műszaki főiskolát végzett dolgozni kezdett, majd tanári képesítést szerezve gazdaságpolitikus lett. A Tolna és Vidéke ÁFÉSZ-t 17 éve irányítja, mint annak elnöke. A város és a környező települések üzleteit a Coop láncba szervezve magas színvonalú és jó minőségű áruellátást biztosít a vásárlóknak, akik a „Jót, jó áron” szlogen valódiságáról nap, mint nap meggyőződhetnek. A szövetkezet évek során eredményesen gazdálkodik, üzletei szépek, tiszták korszerűek. A boltok vezetői nagy szakmai hozzáértéssel irányítják a Coop üzleteket. A szövetkezet szponzorálja a város és környéke jelentősebb rendezvényeit. Mint magánember büszke családjára, örül hogy lánya, fia is Tolnán él és itt keresi boldogulását. Természetesen unokáira a legbüszkébb és értük szeretné a további aktív éveit a legjobban hasznosítani. A nagy múltú Tolnai Horgász Egyesületnek 32 éve Versánszki János az elnöke, és nagyon örül, hogy saját vízen horgászhatnak az egyesület tagjai, ezzel biztosítva szórakozásukat és kikapcsoló35
dásukat. Az egyesület kiváló horgászati lehetőséget kínál, népszerűbb, mint valaha, az elmúlt két év alatt a megye legnagyobb egyesületévé fejlődött.
Ványi Gyula baloldali gondolkodású, 1975-89-ig a Népfront helyi elnöke volt. Nem a politikai hatalom érdekelte, hanem a közügyekben való aktív, jobbító szándékú részvétel. A szoborfelújítástól a kertbarát kör patronálásáig, sok minden történt akkoriban a Népfront égisze alatt, Tolnán. Lokálpatriotizmusa, a városért való tenni akarása ma is közismert. Az elszármazottak találkozójának lelkes szervezője, a Városszépítő Alapítvány kuratóriumának elnöke. Közéleti és szakmai tevékenységét a múlt rendszerben is elismerték, jutalmazták, most 2000-ben „Tolna Városért” emlékplakettet kapott. Három felnőtt fia van – egy fogorvos, egy tanár, egy közgazdász –, és négy unokája. Néha zenél és rendszeresen sportol ma is: teniszezik, kajakozik, úszik. S persze nem sajnálja az időt a közéleti eseményeken való részvételre sem.
Ványi Gyula ny. OTP-fiókigazgató A sport és a zene szeretete jellemezte leginkább Ványi Gyula ifjúságát. Szertornázott – a korlát volt az erőssége –, egyéniben és csapatban is a vidék tíz legjobbja között szerepelt az ötvenes évek közepén. Emellett billentyűs hangszereken játszott – lakodalmakban is –; a katonaéveit is némileg megkönnyítette a hangszertudás. Két kisebb kitérőtől eltekintve világéletében pénzintézeteknél dolgozott. A TŰZÉP-központban és a tolnai textilgyárban töltött pályakezdő évek után, 1959-ben került az OTP tolnai fiókjához, ahol nyugdíjazásáig, 1996-ig tevékenykedett. 1975-től, 21 éven át fiókvetető volt. Nyugdíjasként aztán felkérték, hogy segítsen a faddi takarékszövetkezet tolnai fiókjának létrehozásában, elindításában, a helyiség és a személyek kiválasztásában. Ebben a munkában 2001-ig vett részt, azóta „tényleges” nyugdíjas.
Wosinsky Mór v. apát-plébános, régész 1854-1907 A lengyel származású tolnai orvos gyermeke, 1854-ben született Tolnán. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, a teológiát Pécsett végezte. 36
Több évig káplán, majd 1881-ben lengyeli plébános lett. Lengyelben Apponyi Sándor gróf támogatása mellett nagyszabású ásatásokhoz fogott. Megásatta a "Sánc" nevű őskori telephelyet és temetőt, majd különböző korú régészeti lelőhelyeket tárt fel a megyében Munkáját a "Leletek a lengyeli őskori telepről" címmel írta le, melyet a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottsága jelentetett meg. 1889-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta, 1890-ben a müncheni, 1891-ben a római Tudományos Akadémiák tagja lett. Munkája eredményeiről tudományos kiadványokban és népszerű előadásokban számolt be. 1894-ben lett szekszárdi plébános.1895-ben felajánlotta régészeti és más témájú gyűjteményét a megyének, múzeum-alapítás céljára, mely a gimnázium épületében nyert ideiglenes elhelyezést. A múzeum 1902-ben épült fel Szekszárdon. Sokfelé utazott, járt Dániában, Svédországban, Afrikában és Ázsiában. Utazásairól irodalmi és tudományos értékkel bíró könyveket írt. 1901-ben kinevezték a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjévé. 1907. február 22-én tüdőgyulladás következtében halt meg.
37
