B A L A S S I BÁLIN T NYOL C É V F O L Y A M O S GIM N Á Z I U M T Ö R T É N E L E M MUNKAKÖZÖSSÉG

MAGYAR TÖRTÉNELMI FORRÁSGYŐJTEMÉNY 1945 – 1956

BALASSI BÁLINT NYOLCÉVFOLYAMOS GIMNÁZIUM TÖRTÉNELEM MUNKAKÖZÖSSÉG 2009

Magyar történelmi forrásgyőjtemény 1945 – 1956

2

© Történelem Munkaközösség / Molnár Zsolt

TARTALOMJEGYZÉK I. DEMOKRÁCIÁBÓL A DIKTATÚRA FELÉ (1945 – 1948) 1. Budapest ostroma (Részletek egy kisgyermek naplójából) ................................................................... 5 2.

Magyarország második világháborús veszteségei .................................................................................. 6

3.

Fegyverszüneti egyezmény a szövetséges hatalmak és Magyarország között ....................................... 6

4.

A földreformról ...................................................................................................................................... 8

5.

Az Ideiglenes Kormány rendelete a földosztásról .................................................................................. 9

6.

Részletek a benesi dekrétumokból ......................................................................................................... 10

7.

A fontosabb politikai pártok 1945-ben ................................................................................................... 10

8.

Választási eredmények 1945-ben............................................................................................................ 11

9.

Az MTI közvéleménykutató intézetének felmérése a köztársasági államformáról (1946 január).......... 13

10. A 12.330/1945. sz. rendelet a németek kitelepítésérıl ........................................................................... 14 11. Részletek a demokratikus államrend védelmérıl szóló törvénybıl (1946/VII. tc.)................................ 14 12. Részletek a Baloldali Blokk programjából (1946. március) ................................................................... 15 13. A magyar-szlovák lakosságcsere-egyezmény és következményei (1946-1947) .................................... 15 14. Gyöngyösi János beszéde a párizsi békekonferencián (1946. augusztus) .............................................. 17 15. Illyés Gyula beszámolója a párizsi béke aláírásáról ............................................................................... 19 16. A párizsi béke rendelkezései Magyarország határairól (1947. február 10.)............................................ 19 17. 1947. évi IV. törvény az egyes rangok és címek megszüntetésérıl........................................................ 20 18. Rákosi Mátyás és Vjacseszlav Molotov megbeszélései (1947 április) ................................................... 20 19. Péter Gábor beszámolója G. Korotkevicsnek a politikai rendırség szerepérıl (1947. április) .............. 21 20. Az MKP és az SZDP közös választási nyilatkozata (1947 augusztus) ................................................... 21 21. A kékcédulás választások eredményei (1947. augusztus 31.)................................................................. 22 22. Az MKP és az SZDP egyesülési kongresszusának határozataiból (1948. június) .................................. 24 23. Az SZKP KB üdvözlı távirata az MDP elsı kongresszusához (1948. június)....................................... 25 24. Az államosítások (1945 – 1949) ............................................................................................................. 25 25. Bibó István gondolatai a magyar demokrácia válságáról ....................................................................... 25 II. A RÁKOSI-KORSZAK (1949-1956) 26. Rákosi Mátyás beszéde az MDP KV ülésén (az egypárti választások értékelésérıl, 1949) ................... 26 27. A Magyar Népköztársaság alkotmánya (1949. augusztus 20.) ............................................................... 26 28. Az 1950. évi I. törvény a helyi tanácsokról ............................................................................................ 37 29. Az elsı ötéves terv.................................................................................................................................. 38


3


30. Iparosítás az elsı ötéves terv idıszakában.............................................................................................. 39 31. Sztálinváros............................................................................................................................................. 40 32. „Sztahanovista komplex-mozgalom a Kıbányai Textilgyárban............................................................. 40 33. Gazdasági adatok az elsı ötéves terv idıszakából.................................................................................. 41 34. Új növények termesztése ........................................................................................................................ 43 35. A hús- és hentesáruk budapesti forgalmának szabályozása.................................................................... 43 36. Békés megye 112 százalékra teljesítette kukorica-begyőjtési tervét ...................................................... 44 37. Az új begyőjtési törvényrıl..................................................................................................................... 45 38. Életszínvonal az ’50-es években ............................................................................................................. 47 39. A fontosabb élelmiszerek egy lakosra jutó fogyasztása.......................................................................... 48 40. A népesség fıbb csoportjainak reáljövedelme........................................................................................ 48 41. A Ratkó-korszak ..................................................................................................................................... 49 42. Dolgozó népünk örömmel. Lelkesen jegyzi a második békekölcsönt .................................................... 50 43. Koncepciós perek a Rákosi-diktatúrában................................................................................................ 51 44. A DISZ elsı kongresszusának határozatai.............................................................................................. 52 45. Az MDP KV határozatai a „klerikális reakció” elleni harcról................................................................ 53 46. 1951. évi I. törvény az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról........................................................... 54 47. Korabeli feljegyzések a Sztálin halálával kapcsolatos izgató kijelentésekrıl......................................... 55 48. 1953. évi törvény Sztálin generalisszimusz emlékének megörökítésérıl ............................................... 56 49. A korabeli sajtó a Városligetben emelt Sztálin-szoborról ...................................................................... 56 50. Rákosi személyi kultusza a kultúrában ................................................................................................... 57 51. Javaslat Rákosi Mátyás 60. születésnapjának megünneplésére .............................................................. 57 52. Ideológiai nevelés az iskolában .............................................................................................................. 58 53. Az 1953. júniusi párthatározatok ............................................................................................................ 59 54. Nagy Imre: Miniszterelnöki programbeszéd (1953. július 4.) ................................................................ 60 55. Az MDP KV ülésének határozatai 1956 tavaszán .................................................................................. 64 56. Rákosi Mátyás felmentése ...................................................................................................................... 66 III. AZ 1956-OS FORRADALOM 57. Elızmények: Rajk László és társai újratemetése .................................................................................... 67 58. A Magyar Írószövetség távirata a Lengyel Írószövetségnek .................................................................. 68 59. A Mőszaki Egyetem MEFESZ-szervezetének határozatai ..................................................................... 68 60. Rádióközlemény az 1956. október 23-ára tervezett diáktüntetésrıl ....................................................... 69 61. Nagy Imre beszéde a parlament erkélyérıl (1956. október 23.) ............................................................. 69 62. Gerı Ernı rádióbeszéde (1956. október 23.) .......................................................................................... 70


4


63. Az Igazság c. forradalmi újság elsı számának vezércikkébıl ................................................................ 71 64. Nagy Imre három rádióbeszéde .............................................................................................................. 71 65. Nagy Imre kiáltványa az egypártrendszer megszüntetésérıl .................................................................. 73 66. A szovjet kormány nyilatkozata.............................................................................................................. 73 67. Az USA Nemzetbiztonsági Tanácsának értékelése a magyarországi eseményekrıl .............................. 74 68. Nagy Imre rádióbeszéde Magyarország semlegességérıl ...................................................................... 74 69. Nagy Imre távirata az ENSZ fıtitkárának............................................................................................... 74 70. Kádár János rádióbeszéde (1956. november 1.) ..................................................................................... 75 71. Mindszenty József rádióbeszéde (1956. november 3.) ........................................................................... 75 72. Nagy Imre utolsó rádióbeszéde (1956. november 4.) ............................................................................. 76 73. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programja (1956. november 4.) ............................................. 76 74. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nyílt levele (1956. november 4.)............................................ 77 75. Bibó István kiáltványa (1956. november 4.).......................................................................................... 77 76. Zsukov jelentése a magyarországi helyzetrıl (1956. november 4.)........................................................ 78 77. A forradalom folklórja ............................................................................................................................ 79

5

Magyar történelmi forrásgyőjtemény 1945 – 1956 © Történelem Munkaközösség / Molnár Zsolt

A DEMOKRATIKUS ÚJRAKEZDÉS KÍSÉRLETE DEMOKRÁCIÁBÓL A DIKTATÚRA FELÉ 1945 – 1949 BUDAPEST OSTROMA (RÉSZLETEK EGY KISGYERMEK OSTROMNAPLÓJÁBÓL, 1945)

1945. 1. 30. – Éjjel 2 elıtt 20 perccel felébredt mindenki. A szétlıtt ajtón keresztül németek mentek be a lakásba. Parancsnokuk az eléjük sietı Apácskát megnyugtatta, hogy semminek nem lesz semmi baja. 2 órakor lovakat vezettek a lakásba. 19 lovat. Minden reng természetesen az óvóhelyen. Édesapám és Édesanyám annyira el vannak keseredve, hogy semmi, de semmi nem érdekli ıket. 1945. 1. 31. – A katonák ma két lovat lıttek agyon. Az egyik ló a Vérmezınél esett el. Szereztem tılük lóhúst. Délben a speiz ajtót feltörve találtam. Megint nagyot üvöltöttem velük. Mindegyik a másikra tolja. Délután a legértékesebb orvosi könyveket a lovak alá szórva találtam. Amit lehetett összeszedettem velük. Majdnem sírtam a dühtıl. Utálom ezt az egész ronda nációt [...] A lovak lerágták az ablakdeszkákat. A bútorokat megrágják. 1945. II. 3. – [...] Annak a katonának, aki betört hozzánk és Apácskával birkózott egy akna elvitte a bal kezét. Az Isten mindenkit megver, aki velünk szemben rosszul viselkedik. ... Azt is beszélték, hogy az oroszok a németeknél is rosszabbak, de nem hisszük [...] Megint jönnek a Ju-k. Kivilágítják ıket. Lınek rájuk. Nagyon szép. 1945. II. 7. – Itt a front. Az emeleti két erkélyre géppuskát szerelnek fel. Az én szobámba gépágyút akartak elhelyezni Istenke állatai. Az egyik némettel beszélgettem, az elıszobában, amikor az ajtó elıtt akna robbant és a német összeesett. Az egyik repesz finoman lenyírta az ujjait tövig. Üvölt szegény. A kertben levı hasábfáinkat széthordják, abból építik az ablakokba a barikádot. Bútorokat is az ablakba rakják. Míg ık az egyik szobában építenek, én a másikban bontok. Hordom vissza a bútorokat. Úgy határoztunk maradunk, mert ahogy Nagyapa mondotta „E ház alatt éltünk, e ház alatt halunk meg vagy maradunk meg.” Szóval most kezd érdekes lenni. Ami eddig volt az csak csalás volt 1945. II. 9. –Velünk szemben már a pályatesten is vannak oroszok a vonat kerekei alól lınek. Reggel fél 9. A pince feljáratánál állok. Az elıbb érkezett 17 német a ház védelmére. Van közöttük angol származású SS is. 5-en itt állnak mellettem. Közben írok. Nem beszélgetünk. Nagyon idegesek. Egyik cigarettát a másik után szívják. A kezük remeg. Géppisztoly táraikat töltik fel... Már eddig ketten kérték, hogy átöltözhessenek civilbe. Az emeleten ott lehet, azt nem engedjük, hogy az óvóhelyen öltözzenek. [...] A házban még egy ló döglött meg. A falak embermagasságig véresek, lóvéresek. 1945. II. 10. – Negyed 10. Az egyik katona a szalonablakon leselkedett ki (a kis kíváncsi) lelıtték. Fejlövést kapott. Amikor a szalonban jártam és az ablak alatt, ahol ıt kilıtték átbújtam (mivel mutatkozni nekem sincs kedvem) belenyúltam véletlenül a földön szétfolyt agyvelıs vérbe. Ebéd közben jutott az eszembe, hogy még azóta nem mostam kezet. Azért ettem nyugodtan tovább. Kezet mosni luxus. Már az óvóhely feljáró felıl is lınek. Ilyennek képzeltem a háborút. Most már nagyon unom. Nagyon aknáznak. A házmester lakásában már négy hulla fekszik. 1945. II. 12. – Felmentem a lakásba. Siralmas dolog a szobákon végig menni. 8 döglött ló van a lakásban. Falak embermagasságig vörösek a vértıl. Tele van minden trágyával és törmelékkel. A padlás födéme egy szoba nagyságnyi helyen leszakadt. Minden ajtó, szekrény, bútor, ablak széjjeltörve. Nincsen ép darab. Vakolat alig van. A ház elıtt elhagyott német trénkocsik. [...] Döglött lovakon sétál az ember. A lovak puhán rugalmasak. Ha az ember ugrál rajtuk, akkor a lıtt sebeken véres buborékok keletkeznek és szörtyögnek. 1945. II. 13. – Reggel oroszok jöttek. Pálinkát kerestek. Nem találtak, elmentek. Mindig több és több esetet hallunk hogy az oroszok nıkkel erıszakoskodnak. ... Pozsonyiék jönnek át d.u. és mesélték hogy náluk az oroszok mindent elraboltak. Amikor az utcán voltam, egy orosz kezembe nyomott egy demizsont és el akart vinni. Jött a szomszéd házmester, annak a kezébe nyomtam, így az orosz ıt vitte el. Kíváncsi vagyok, hova vitte. [...]

6


MAGYARORSZÁG MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGEI A második világháborúban az akkori Magyarország 14,5 milliós lakosságának mintegy 6,2 %-a, azaz körülbelül 900 ezer fı pusztult el. Közülük 340-360 ezerre becsülhetı a katonák, és közel 500 ezerre a zsidók száma. [...] A szovjet hadifogságba mintegy 600 ezren kerültek, túlnyomórészt katonák, de kb. 100-210 ezer polgári személy is. Az angolszászoknak 300 ezren adták meg magukat. [...] (In. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században)

Magyarország veszteségei %-ban Vasúti sínhálózat Vasúti jármőpark Vas-és fémipar Vegyipar Ruházati ipar Szarvasmarha-állomány Lóállomány Juhállomány Sertésállomány Nemzeti vagyon összesen

40 % 43-60 % 48,1 % 48 % 55,5 % 44 % 56 % 80 % 79 % 40 %

FEGYVERSZÜNETI EGYEZMÉNY A SZÖVETSÉGES HATALMAK ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTT (1945. JANUÁR 20.) Fegyverszüneti egyezmény, melyet egyrészrıl a Szövetséges Szocialista Szovjetköztársaságok, az Egyesült Brit Királyság és Észak-Írország, az Amerikai Egyesült Államok, másrészrıl Magyarország kötöttek meg

Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya – beismerve azt a tényt, hogy Magyarország a Szövetséges Szocialista Szovjetköztársaságok, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és a többi Egyesült Nemzet ellen viselt háborút elvesztette – elfogadja a fent említett Három Hatalom Kormányainak fegyverszüneti feltételeit, amelyek úgy maguk, mint a Magyarországgal háborús viszonyban lévı Egyesült Nemzetek nevében közöltek.A fent ismertetettek alapján, egyrészrıl a szövetséges (szovjet) Fıparancsnokság képviselıje, Vorosilov K. E., a Szovjetunió marsallja – aki a Magyarországgal háborús viszonyban levı összes Egyesült Nemzetek nevében eljáró Szovjetunió, Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok kormányaitól megfelelı meghatalmazást nyert –, másrészrıl Magyarország Ideiglenes Nemzeti kormányának megfelelı meghatalmazással rendelkezı képviselıi: Gyöngyösi János külügyminiszter úr, Vörös János vezérezredes, honvédelmi miniszter úr és Balogh István miniszterelnökségi államtitkár úr aláírták a következı feltételeket: 1. a) Magyarország megszüntette a Szovjetunió és a többi Egyesült Nemzet – közte a Csehszlovákia – ellen viselt háborút, Németországgal fennállott minden viszonyát megszakította, és hadat üzent Németországnak. b) Magyarország Kormánya kötelezi magát, hogy lefegyverzi a Magyarország területén lévı fegyveres erıket és hadifoglyokként átadja azokat. Magyarország Kormánya kötelezi magát, hogy internálja a német állampolgárokat. [...] e) Magyarország Kormánya kötelezi magát olyan szárazföldi, tengeri és légierık fenntartására [...], amelyek a Szövetséges (Szovjet) Hadseregfıparancsnokság fıvezetése alatti szolgálatra rendelhetnek. [...] Magyarország legalább nyolc nehézfegyverzettel ellátott gyaloghadosztályt állít ki. Ezek az erık a Szövetségesek területén nem használhatók fel, csak az érdekelt Szövetséges Kormány elızetes beleegyezésével.


7


d) A Németország elleni hadmőveletek beszüntetésével a magyar fegyveres erık leszerelendık, és a Szövetséges Ellenırzı Bizottság felügyelete alatt békeállományba helyezendık. [...] 2. Magyarország kötelezte magát, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia általa megszállt területeirıl visszavonja az összes magyar csapatokat és hivatalnokokat Magyarország 1937. december 31-én fennállott határai mögé, továbbá hatályon kívül helyez minden olyan törvényhozási és közigazgatási szabályt, amely az annexióra, vagy pedig csehszlovák, jugoszláv és román területek Magyarországhoz csatolására vonatkozik. 3. Magyarország Kormánya és Hadsereg fıparancsnoksága biztosítja a szovjet csapatok és más Szövetséges csapatok számára a szabad mozgási lehetıséget magyar területen, [...] a csapatszállításokat minden rendelkezésére álló közlekedési eszközzel, a saját költségére fogja elısegíteni, szárazon, vízen és levegıben. 4. Magyarország Kormánya haladéktalanul szabadon bocsátja az összes szövetséges hadifoglyokat és intemáltakat. [...] saját költségére, elegendı élelemmel, ruházattal, orvosi segítséggel, tisztálkodási eszközökkel és szerekkel látja el az összes szövetséges hadifoglyokat, internáltakat, áttelepített és menekült személyeket, köztük Csehszlovákia és Jugoszlávia polgárait is. Szállítási eszközökrıl is gondoskodik, hogy e személyek bármelyike visszatérhessen országába. [...] 6. Magyarország Kormánya kötelezi magát, hogy […] teljes épségben visszaszolgáltatja a Szovjetuniónak, valamint Csehszlovákiának és Jugoszláviának, úgyszintén az összes Egyesült Nemzeteknek, mindazokat az értékeket és anyagokat, melyek állami, társadalmi és szövetkezeti szervezetek, vállalatok, intézmények, vagy egyes polgárok tulajdonát képezik, mint gyárak és üzemek felszerelését, mozdonyokat, vasúti kocsikat, traktorokat, gépkocsikat, történelmi emlékeket, muzeális értékeket és minden egyéb vagyont, amit a háború folyamán az Egyesült Nemzetek területérık Magyarország területére szállítottak. 7. Magyarország Kormánya és Fıparancsnoksága kötelezettséget vállal, hogy hadizsákmányként a Szövetséges (Szovjet) Fıparancsnokság rendelkezésre bocsát minden Magyarország területén lévı német katonai tulajdont beleértve a német flotta hajóit is. […] 11. A Magyar Kormány köteles rendszeresen magyar valutában pénzösszegeket kifizetni és árukat (üzemanyagot, élelmiszert stb.), eszközöket és szolgáltatásokat rendelkezésre bocsátani, melyekre a Szövetséges (Szovjet) Fıparancsnokságnak funkciói teljesítésére, valamint a Szövetséges Államok ama misszióinak és képviseleteinek, melyek a Szövetséges Ellenırzı Bizottsággal kapcsolatban állanak, szükségük lehet. […] 12. Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadmőveleteivel és ez országok területének megszállásával- Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának. Emellett tekintetbe véve, hogy Magyarország nemcsak megszüntette a háborút az Egyesült Nemzetek ellen, hanem hadat is üzent Németországnak - [...] az okozott károkat nem teljes egészében, hanem csak részben téríti meg. Ez a kártérítés 300 millió amerikai dollárban állapíttatik meg, melyet hat év folyamán törleszt le áruban (gépekben, folyami hajókban, gabonában, jószágban stb.). A kártérítés összegébıl 200 millió amerikai dollár a Szovjetuniót illeti meg, a Csehszlovákiának és Jugoszláviának járó kártérítés összege pedig 100 millió amerikai dollár. [...] 14. Magyarország közre fog mőködni a háborús bőncselekményekkel vádolt személyek letartóztatásban, az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatásban és az ítélkezésben e személyek felett. 15. [...] feloszlatja a magyar területen lévı összes Hitler-barát vagy más fasiszta politikai, katonai jellegő szervezeteket. [...] 16. Idıszakos vagy egyéb irodalmi termékek kiadása, behozatala és terjesztése Magyarországon, színielıadások rendezése, mozgóképek bemutatása, a rádióállomások, a posta, a távíró, a távbeszélı mőködése a Szövetséges (Szovjet) Fıparancsnoksággal való megegyezés alapján történik. 17. A magyar polgári közigazgatás visszaállíttatik Magyarországnak mindazon területén, amely az arcvonaltól nem kevesebb, mint So-100 kilométerre (a helyi viszonyoktól függıen) fekszik, emellett a magyar közigazgatási szervek kötelezik magukat, hogy a béke és a közbiztonság helyreállítása érdekében végrehajtják a Szövetséges (Szovjet) Fıparancsnokság vagy a Szövetséges Ellenırzı Bizottság instrukcióit és utasításait. [...] 18. A fegyverszünet egész idıtartamára Szövetséges Ellenırzı Bizottságot létesítenek Magyarországon, [...] a Szövetséges (Szovjet) Fıparancsnokság képviselıjének elnöksége alatt és az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok képviselıinek részvételével. 19. A bécsi döntıbíróság 1938. évi november hó 2-án kelt határozatai és az 1940. évi augusztus hó 30-00 bécsi döntés ezennel érvénytelennek nyilváníttatnak. Moszkva, 1945. január 20.

8


A FÖLDREFORMRÓL1 A földreform-értekezlet 1945. március 10-én ült össze, vegyesen kormánytagok és pártvezetık részvételével. Sürgıs volt a megegyezés, hogy március 15-ki dátumozással mint 600-as kormányrendeletet kiplakátírozhassák. A kommunistákat Rákosi Mátyás, Révai József, Nagy Imre képviselte; a kisgazdapártot Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Kovács Béla; a szociáldemokratákat Valentiny Ágoston, Bán Antal és Takács Ferenc; a parasztpártot Veres Péter, Erdei Ferenc és jómagam. A földkérdés robbanékonyságára, forradalmi jelentıségére való tekintettel a földmővelésügyi tárcát az ideiglenes kormányban a kommunisták maguknak követelték, így lett Nagy Imre a földmővelésügyi miniszter. Két szempont vezette ıket: velük azonosuljon a földreformprogram elıkészítése és végrehajtása, de oly módon, hogy a sikere ellenére minél zavarosabb és komplikáltabb helyzetet teremtsen, amivel aztán megnyithatják az utat a kollektivizáláshoz, mert kétségtelenül az volt a végsı céljuk. [...] A kisgazda- és a szociáldemokrata párt még jóval a háború elıtt kidolgozta agrárprogramját, ami lényegében a földreformmal (földosztás) együtt szövetkezeti keretet akart biztosítani a mezıgazdasági termelésnek. A Márciusi Front programja, a híres 12 pont, amit én olvastam fel 1937. március 15-én a budapesti Nemzeti Múzeum történelmi lépcsıirıl, az ötszázon felüli birtokok kisajátítását követelte. Ezt a maximális birtokhatárt az illegális kommunista párt vezetısége magáévá tette. A parasztpárt programja szintén az ötszáz holdon felüli birtokok kisajátítása volt, amihez azonban Erdei és Veres Péter nem tartotta magát, s a kommunisták befolyására, míg én Malinovszkij fıhadiszálláshoz tartozó hadbíróság foglya, majd kvártirusa voltam, a Szabadság címő koalíciós napilap 1945. január 14-i számában, nyakatekert megoldással álltak elı. Ez a program az ún. úri birtok száz, és a parasztbirtokok kétszáz holdon felüli területét javasolta kisajátítani. A megkülönböztetı programot Nagy Imre, Donáth Ferenc és Gerı Ernı körvonalazta, s a március 10-i földreform-értekezlet elé kész kormányrendelet formájában beterjesztették. Hozzászólásomban a kommunistaparasztpárti javaslatot visszautasítottam, s a Márciusi Front módosított programjával álltam elı: sajátítsuk ki a nagybirtokok ötszáz holdon és a középbirtokok ötven holdon felüli területét. Ez látszatra radikálisabb volt a hatszázas rendeletnél, én azonban két ütemben akartam a földreformot végrehajtani; elıször az ötszáz holdon felüli birtokok kerültek volna sorra, s míg az újgazdák berendezkedhetnek, megszokhatják a sajátjukban való termelést, a középbirtokok elláthatják élelemmel az országot, elsısorban a városokat; akkor két-három év múlva jött volna az ötven holdon felüli birtokok kisajátítása. Az „úri” és a „paraszti” birtokhatár igazságtalan, egyben ostoba volt, mert a kettıt alig lehetett megkülönböztetni, legalábbis a tulajdonosok mentalitását és magatartását illetıen. A kérdést még komplikálta, hogy a rendelet, illetve késıbb a törvény, egy harmadik kategóriát is megállapított; az ellenállási érdemek jutalmazására függetlenül a tulajdonos minısítésétıl, háromszáz holdat meghagyott volna, ha bető szerint értelmezik és végrehajtják. (A megkülönböztetés következményeként furcsa társasjáték kezdıdött el: finomkodó urak „parasztoknak” vallották magukat, hogy megtarthassanak kétszáz holdat, kemény basáskodó parasztok „uraknak” minısültek, különösen, ha kommunistaellenesek voltak, hogy csak száz holdhoz legyen jussuk. A földesúri „ellenállók” száma is jelentısen megnövekedett.) Volt még egy második javaslatom is: kértem, hogy a tanító rendeknek és a protestáns kollégiumoknak hagyjunk meg ezer-ezer holdat. Pátosszal érveltem, Debrecen, Sárospatak, Pannonhalma, Kalocsa egy-egy darab magyar történelem, ne legyen a magyar demokrácia háládatlan velük szemben. Egyik javaslatom se fogadták el, a rendelet szövege már ki volt nyomva, a plakátok az 1945. március 15-i dátummal elkészültek, a pártközi értekezlet egyetlen feladata, hogy jóváhagyja. [...] Az is nyilvánvaló volt, hogy a kommunisták nem akartak egy mintaszerő földreformot; nekik az egész arra volt jó, hogy maguk mellé állítsák a szegényparasztságot, mint politikai erıt, gazdaságilag pedig elıkészítsék a kollektivizálást. Ók már akkor tudták, hogy a parasztságot kíméletlenül beterelik a kolhozokba. Minél rosszabb a földreform, minél több a kifogás, annál könnyebb érvelni, hogy a „két út” gazdálkodás sivársága és a közös gazdálkodás áldásai –ahogy azt Rákosi 1948-ban Kecskeméten kifejtette – közül melyiket kell és fıleg ajánlatos választani. 1

Részletek Kovács Imre parasztpárti politikus emlékirataiból (In. Kovács Imre: Magyarország megszállása, pp. 234-237.)


9


Én a kisbirtokos Magyarország híve voltam. A földreform elıtt volt négyszázezer olyan paraszti birtok, amit a tulajdonosa maga meg tudott mővelni, már úgy értem a családjával együtt. A földreformmal hatszázezer új gazdaság létesült, megint csak akkora területen, mely a család munkaerejét lekötötte: én ezt az egymillió parasztgazdaságot akartam megszervezni szövetkezetileg. A kisebb egységek, kertek, gyümölcsök, szólók más problémát jelentettek. [...]

AZ IDEIGLENES KORMÁNY RENDELETE A FÖLDOSZTÁSRÓL (1945. MÁRCIUS 17.) 1.§. A rendelet célja, hogy valóra váltsa a magyar földmíves nép évszázados álmát, és birtokába adja ısi jussát, a földet. A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakulását és jövıbeli fejlıdését, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság elıtt. A földreform végrehajtása életbevágó nemzeti érdek és gazdasági szükségesség. A nagybirtokrendszer megszüntetése után Magyarország mezıgazdasága erıs, egészséges és termelıképes kisbirtokon fog nyugodni, melyek a birtokosok telekkönyvileg bejegyzett magántulajdonát képezik. [...] 9.§. A megváltásnál az 1944. Évi január elsı napján fennállott tényleges birtokállapotot kell figyelembe venni azzal, hogy egy tulajdonost illetı valamennyi mezıgazdasági mővelés alatt álló ingatlant egybe kell számítani. Az erık kisajátításáról a 19. §. rendelkezik. 10.§. Földhöz juttatás céljára megváltás ellenében igénybe kell venni a 100 kat. holdon felüli, illetve a Székesfıváros határától számított 30 km-es körzetben az 50 kat. Holdon felüli birtokokat. 11.§. Teljes egészében igénybe kell venni az 1000 kat. holdat meghaladó minden mezıgazdasági földbirtokot. [...] 33.§. Egy igényjogosultnak juttatott föld nem lehet nagyobb olyan birtokegységnél, amelyet egy földmővelı család a maga erejével meg tud mővelni. Ennek megállapításánál figyelembe kell venni a felosztásra kerülı birtok fekvését, minıségét és mővelési ágát. 34.§. Egy igényjogosultnak juttatott szántóföld és rét együttvéve 15 kat. holdat, kert és szılı együttvéve 3 kat holdat nem haladhat meg. [...]


10


RÉSZLETEK A BENESI DEKRÉTUMOKBÓL (1945)2 Az állami szempontból megbízhatatlan személyeknek a Csehszlovák Köztársaság területén levı vagyonát állami kezelés alá veszik [...]. Állami szempontból megbízhatatlanoknak kell tekinteni: a német vagy magyar nemzetiségő személyeket. Azok a német vagy magyar nemzetiségő csehszlovák állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom jogszabályai értelmében német vagy magyar állampolgárságot szereznek, az ilyen állampolgárság megszerzésének napján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat. A többi német vagy magyar nemzetiségő csehszlovák állampolgár e dekrétum hatálybalépése napján elveszti csehszlovák állampolgárságát. [...] A többi német vagy magyar nemzetiségő csehszlovák állampolgár e dekrétum hatálybalépése napján elveszti csehszlovák állampolgárságát. [...] bevezetjük azon személyek munkakötelezettségét, akik [...] elvesztették csehszlovák állampolgárságukat. [...] Az állami szempontból megbízhatatanoknak tekintett személyeknek a köztársaság hatóságai vagy szervei által ırizetbe vételét a törvény által engedélyezett eseteken kívül is, vagy ideiglenes ırizetben (fogságban) tartásuk meghosszabbítását a törvényben engedélyezett idıtartamon túlmenıen is törvényesnek kell tekinteni. [...]

FONTOSABB POLITIKAI PÁRTOK 1945-BEN

2

A csehszlovákiai német és magyar kisebbség kollektív jogfosztottságát kimondó, Eduard Benes által aláírt elnöki rendelet


VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK 1945-BEN Az egyes pártok által szerzett mandátumok

Forrás: http://www.vokscentrum.hu

Az FKGP jelöltjeinek választási aránya


11

12


Az SZDP jelöltjeinek választási aránya

Az MKP jelöltjeinek választási aránya

Az NPP jelöltjeinek választási aránya



AZ MTI MAGYAR KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ INTÉZET FELMÉRÉSE A KÖZTÁRSASÁGI ÁLLAMFORMÁRÓL ÉS A KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉGEK NÉPSZERŐSÉGÉRİL (1946. JANUÁR)


13

14


A 12.330/1945. SZÁMÚ KORMÁNYRENDELET A NÉMETEK KITELEPÍTÉSÉRİL

A minisztérium és a Szövetséges Ellenırzı Tanács 1945. évi november hó 20-án kelt és a magyarországi német lakosság Németországba való áttelepítésérıl szóló határozat végrehajtásának tárgyában az 1945:XI. tc. 15. §ában kapott felhatalmazás alapján a következıket rendeli: 1. § Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségőnek vagy anyanyelvőnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt. 2. § (1) Az 1. § rendelkezése nem vonatkozik a nem német nemzetiségő (anyanyelvő) személy vele együtt élı házastársára és kiskorú gyermekeire, valamint a velük - már a jelen rendelet hatálybalépését megelızıen is közös háztartásban élı felmenıkre (szülık, nagyszülık), ha azok 65. életévüket 1945. december hó 15. napja elıtt már betöltötték. (2) Az 1. § rendelkezését nem kell alkalmazni arra, aki cselekvı tagja volt valamely demokratikus pártnak, vagy legalább 1940 óta tagja volt a Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó valamely szakszervezetnek. (3) Nem kell alkalmazni az 1. § rendelkezését azokra sem, akik bár német anyanyelvőek, de magyar nemzetiségőeknek vallották magukat, ha hitelt érdemlıen igazolják, hogy a magyarsághoz való nemzethő magatartásukért üldöztetést szenvedtek. [...] 3. § (1) Az áttelepülésre kötelezett személyeknek - tekintet nélkül arra, hogy az ország területén vagy azon kívül tartózkodnak - minden ingó és ingatlan vagyonát a jelen rendelet hatálybalépése napjától kezdıdıen zár alá vettnek kell tekinteni, a tulajdonos (birtokos) abból semmit el nem idegeníthet és azt meg sem terhelheti. A zár alá vett készletekbıl (élelmiszer, takarmány, tüzelı stb.) a tulajdonos (birtokos) csak a rendes háztartási és gazdasági szükségletének megfelelı mennyiséget használhatja fel. (2) A zár alá vett vagyont leltározni kell. A leltárak elkészítéséhez és a leltárba vett vagyontárgyak megırzéséhez szükséges szakszemélyzetet az illetékes miniszterek bocsátják rendelkezésre. (3) Azt, hogy az áttelepülésre kötelezett milyen ingóságokat vihet magával, a belügyminiszter állapítja meg. (4) Az (1) bekezdésben foglalt tilalmak megszegése, valamint a zár alá vett vagyontárgyak megrongálása vagy megsemmisítése bőntett és büntetése tíz évig terjedhetı fegyház. 4. § (1) Az áttelepülésre kötelezett személyeket (1. §) minden községben (városban) lakóházanként össze kell írni, és a közös háztartásában élıket családonként csoportosítva jegyzékbe kell foglalni. Külön névjegyzékbe kell foglalni azokat, akik az összeíráskor lakóhelyükrıl távol vannak. [...] 5. § (1) Az áttelepülésre kötelezettek névjegyzékét a község (város) hirdetı tábláján ki kell függeszteni. (2) A névjegyzékbe felvett személyek lakóhelyüket csak a községi rendırhatóság engedélyével hagyhatják el. ilyen engedély csak kivételesen indokolt esetekben adható (3) Akik lakóhelyüket engedély nélkül elhagyják, vagy magukat az áttelepülési kötelezettség alól kivonják, azokat áttelepítésükig rendırhatósági ırizetbe kell venni (internálni), ingó és ingatlan vagyonukat pedig el kell kobozni. Budapest, 1945. évi december hó 22-én Tildy Zoltán s.k. miniszterelnök

RÉSZLETEK A DEMOKRATIKUS ÁLLAMREND VÉDELMÉRİL SZÓLÓ TÖRVÉNYBİL (1946/VII. TC.) 1. § (1) Bőntett miatt büntetendı, aki az 1946. évi I. törvényben megalkotott demokratikus államrend vagy demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti.


15


(2) Bőntettet követ el az is, aki az (1) bekezdésben meghatározott mozgalomban vagy szervezkedésben tevékeny részt vesz vagy azt elımozdítja. 2. § Bőntettet követ el: a) aki az 1. § (1) bekezdésében meghatározott államrend vagy köztársaság megváltoztatására lázít, b) a demokratikus államrend vagy annak alapintézményei ellen győlöletre izgat, c) egyes személyek vagy csoportok ellen azok demokratikus vagy köztársasági meggyızıdése miatt győlöletre izgat. [...] A jelen törvényben meghatározott bőncselekmények esetében [...] a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését minden esetben ki kell szabni. A bőntettek miatt külföldit az országból ki kell utasítani és a visszatéréstıl örökre el kell tiltani, belföldit pedig abból a községbıl, ahol tartózkodása a demokratikus államrend szempontjából veszedelmes, akkor is ki lehet tiltani, ha az az elítéltnek illetıségi helye. Az 1. § (1) bekezdésében meghatározott bőntett miatt ezen felül az elkövetı egész vagyonának, a jelen törvényben meghatározott egyéb bőntettek miatt pedig egész vagyonának vagy vagyona meghatározott hányadának elkobzását is ki kell mondani. [...]

RÉSZLETEK A BALOLDALI BLOKK PROGRAMJAIBÓL (1946. MÁRCIUS) Független Kisgazdapárt haladó demokratái egyetértenek a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt harcával a reakció ellen. Kérjük és kívánjuk pártunk vezetıségétıl, hogy ezt a harcot pártunk reakciós csoportja ellen nyomban indítsa meg, és velük szemben a konzekvenciákat haladéktalanul vonja le. Hisszük, hogy mindez pártunk, a magyar demokrácia, egyben a magyar jövendı megerısödését szolgálja. [...] A Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Szakszervezeti Tanács és a Nemzeti Parasztpárt együttes erıvel veszi fel a harcot az elıretörı reakcióval szemben, amely elsısorban a Független Kisgazdapárt jobbszárnyán jelentkezik. [...]

A MAGYAR-SZLOVÁK LAKOSSÁGCSERE-EGYEZMÉNY ÉS KÖRÜLMÉNYEI (1946-1947) Értesítés az áttelepítésrıl: Meghatalmazott az áttelepítendı magyarok érdekvédelmére Csehszlovákiában 1813/1947. Mészáros József Úrnak Értesítem, hogy a csehszlovák hatóságok közlése szerint Önt és családját a magyar-csehszlovák lakosságcsere keretében Magyarországra telepítik át. Az áttelepülés pontos napját a szállítási terv kidolgozása után közölni fogom. Tájékoztatásul közlöm, hogy visszamaradó ingatlan vagyona a Magyar-csehszlovák Vegyesbizottság 10. számú véghatározata ill. bek. 1. pontja alapján szervezett helyi összeíró bizottság útján összeírás tárgyát képezi. A helyi összeíró bizottság tagjai: egy magyar hivatalnok, egy csehszlovák jegyzıkönyvvezetı, egy vagy két összeíró bizalmi és egy-egy a vagyonátvételre kijelölt csehszlovák hivatalnok. Ezen értesítésem vétele után azonnal szerezze be ingatlan vagyonára vonatkozó összes igazoló okiratait (telekkönyvi kivonat, adásvételi és csereszerzıdések, hagyatékátadó végzések, bírói ítéletek, községi bizonyítványok stb.). Az okiratokat a csehszlovák hatóságoknak díjmentesen kell kiállítani. Felhívom nyomatékosan figyelmét arra, hogy az összeírás során minden ingatlan vagyontárgyát be kell


16


jelentenie, mivel utólagos bejelentés érvényesítése igen nagy akadályokba ütközne. Az elkobzott ingatlanokat is be kell jelentenie. Azonnal szerezzen be az adóhivataltói pontos és részletes kimutatást adó hátralékairól. Felhívom figyelmét arra, hogy áttelepüléskor minden ingóságát magával viheti. Csatolom a Magyar-csehszlovák Vegyesbizottság 26. számú véghatározatát. Csehszlovák korona készpénzének forintra való átváltása érdekében felhívom figyelmét a mellékelten megküldött pénzügyi tájékoztatóra azzal, hogy az áttelepülık pénzátváltása a mindenkori helyzetnek legmegfelelıbb, legelınyösebb árfolyamon történik. Végül értesítem, hogy az ingóságok elızetes összeírásakor – amely csak a szükséges férıhely nagyságát (vagon számát) van hivatva megállapítani – minden ingóságát jelentse be. Pozsony, 1947. április 18. Meghatalmazott helyett: Berecz Kálmán Érsekújvár Idézet egy fıispán levelébıl: Kérem Külügyminiszter Urat: hasson oda – esetleg az orosz, angol, vagy amerikai kormány támogatásával – a csehszlovák kormánynál, hogy a kiutasításokat és a magyarokkal őzött kegyetlenkedéseket, elhurcolásokat szüntesse be, annyival is inkább, mert a kiutasítottak 90%-a nem fasiszta, 1/3-ad része a Csehszlovákiához csatolt terület ıslakója. Kérem Külügyminiszter Urat, hasson oda, hogy a kiutasított magyarság a jogos tulajdonát tevı ingóságait visszakaphassa, ha pedig ez elháríthatatlan akadályokba ütköznék, úgy ezen ingóságok teljes forgalmi értékét hadikárpótlásba beszámítás mellett a magyar kormány fizesse ki nekik. A Felvidékrıl kiutasított tisztviselık kormányrendeletre költözködtek 1938-ban a most ismételten cseh impérium alá került területekre minden ingóságukkal együtt, tehát semmiképpen nem sújthatók azzal a büntetéssel, hogy végeredményben a magyar kormány által megtérítendı kár érje ıket minden értékük eltulajdonítása folytán. Szikszó, 1946. június hó Gyöngyösi János külügyminiszter panasza a párizsi békekonferencián (1946. augusztus): A háborús zőrzavarból kiemelkedı magyar demokrácia elıbb megdöbbenéssel, majd elkeseredéssel tapasztalta, hogy Csehszlovákiából az emberiesség elveit megtagadva, sokszor néhány óra alatt, éjnek idején, kis kézipoggyásszal magyarok ezreit teszik át a határon. A Szlovákiában élı 650 000 magyart állampolgárságától, sót legelemibb emberi jogaitól is megfosztották. Elrendelték a magyar nemzetiségőek vagyonának elkobzását. Magyar ember törvényesen sem szellemi, sem fizikai munkát nem vállalhat. Jogvédelemben nem részesül, szakszervezeti tag nem lehet, politikai jogokat nem gyakorolhat. A magyar nyelv használata hivatalokban, sok helyen templomokban, általában nyilvános helyeken tilos és büntetendı. Sajtótermék Csehszlovákiában nem jelenhetik meg magyar nyelven. Táviratozni, telefonálni magyarul nem lehet. Magyar ember rádiókészüléket nem tarthat. Semmiféle magyar oktatás nincs, sót még a magyar nyelvő magánoktatást is büntetik. A csehszlovák hatóságok elrendelték a magyar nemzetiségő köz-és magánalkalmazottak kártérítés nélkül való elbocsátását, a nyugdíjak fizetését beszüntették, és még a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák sem kapják meg a nekik járó segélyt. A magyar kormány e sajnálatos intézkedések ellenére mindent elkövetett a magyar-csehszlovák viszony megjavítására. Ennek a célnak érdekében a magyar kormány, saját meggyızıdésével ellentétben, a nagyhatalmak által is ajánlott közvetlen magyar-csehszlovák tárgyalások során olyan lakosságcsere-egyezményt kötött, amelynek értelmében a Magyarországon lakó szlovákok és csehek önként jelentkezhetnek Csehszlovákiába való átköltözésre, a csehszlovák kormánynak viszont joga van az önként jelentkezı szlovákok és csehek számának megfelelı magyart kényszerrel Csehszlovákiából Magyarországra áttelepíteni. Ezen egyezmény értelmében a magyar kormány megengedte, hogy Magyarországon hat héten keresztül külön csehszlovák bizottság, csehszlovák katonai kísérettel, rábeszélı tevékenységet fejthessen ki, és a szlovákokat önkéntes jelentkezésre ösztönözze. Ennek értelmében 700 csehszlovák kiküldött a propaganda minden eszközével mőködött magyar területen, és sza-


17


badon használhatta a magyar rádiót, nem is beszélve saját sajtótermékeirıl és falragaszairól. Mindezeken kívül nyilvános összejöveteleket, színházi és mozielıadásokat tartottak. Ilyen példátlanul álló propagandatevékenység után a lakosságcserére jelentkezett magyarországi szlovákok száma a szlovákiai magyarságnak legfeljebb 1/8-át teszi ki, tehát még a lakosságcsere lebonyolítása után is maradna Szlovákiában legalább félmillió magyar. Ezt a jelentıs magyar lakosságot a csehszlovák kormány részben Magyarországra akarja kitenni, részben egyszerően el akarja tüntetni azzal, hogy beolvadásra kényszeríti ıket. Mindezeket a rendszabályokat a csehszlovák kormány azzal próbálja indokolni, hogy a kisebbségi magyarság a müncheni válság idején elárulta Csehszlovákiát. A magyarságnak ezzel kapcsolatos magatartását illetıen legyen szabad utalnom az Egyesült Államok külügyminisztériuma által a közelmúltban közzétett német titkos okmányra. Eszerint 1938. szeptember 16-án Göring hívatta a berlini magyar követet, és szemrehányást tett neki azért, hogy az akkori nemzetközi válság idején a magyarság passzív magatartást tanúsított. Uraim! Bármily súlyos és bármily kétségbeejtı legyen is helyzetünk, lehetetlen megtagadni a legyızöttıl azt a jogot, hogy ezt a követelést az erkölccsel és az emberiességgel ellentétesnek ne találja. De ha akadna is magyar kormány, mely külsı kényszer folytán a döntést elfogadná, önmaga és a magyar demokrácia sírját ásná meg vele. A föld és a nép, amely azt évszázadokon keresztül megmővelte és az emberi civilizációba bekapcsolta, elválaszthatatlanul összetartozik. Ezt a kapcsolatot erıszakkal megbontani csak az emberi élet alaptörvényeinek megsértésével lehet. Ha Csehszlovákia meg akarja tartani azt a területet, amelyen magyarok élnek, akkor tartsa meg az ott élı magyarokat is, megadván nekik emberi és állampolgári jogaik teljességét. Ha azonban ezt Csehszlovákia bármely okból nem vállalhatná, és mindenképpen meg akarna szabadulni a magyar kisebbségtıl, akkor a magyar kormánynak ragaszkodnia kellene ahhoz az elvhez, hogy a népnek joga van a földhöz, amelyen él.

GYÖNGYÖSI JÁNOS KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁN (1946. AUGUSZTUS) Elnök Úr, Delegátus Urak! Engedjék meg, hogy mindenekelıtt köszönetemet fejezzem ki azért, hogy Magyarországot a konferencia elıtt való megjelenésre felszólították, s ezzel alkalmat adtak a magyar kormánynak arra, hogy kifejtse véleményét a második világháború befejezéséül szánt békeszerzıdésre vonatkozólag. Ez a felszólítás és a számunkra biztosított szólásszabadság azt a reményt kelti bennünk, hogy itt másfajta béketárgyalásról van szó, mint több mint negyedszázaddal ezelıtt. Azt reméljük, hogy a most folyó tárgyalásokból olyan elrendezés születik, amely tartós békét teremt, biztosítja Európa dunai területeinek egészséges fejlıdését, s ezáltal a legnagyobb mértékben hozzájárul egész Európa, valamint a világ más részeinek megbékítéséhez. [...] A békekonferencia elıtt ma egy új, demokratikus Magyarország jelenik meg. Egyesül benne az 1848-as szabadságharc lendülete 1918 demokráciájának erejével. Mint már e két alkalommal, úgy most ismét a magyar nép vette kezébe sorsának intézését, de ezúttal véglegesen. Az ideiglenes magyar kormány erıfeszítéseirıl a szovjet kormány nevében Vorosilov marsall is megállapította a magyar kormányt elismerı diplomáciai jegyzékben, hogy "Magyarország hozzájárult az Egyesült Nemzetek által Németország ellen vívott harc sikeréhez". De emellett a magyar demokrácia más pozitív eredményekre is tud hivatkozni, a rendkívüli kezdeti nehézségek ellenére. A feudális nagybirtokrendszert a földreform által radikálisan felszámolta, s kíméletlenül ítélkezett az elızı rendszerek háborús bőnösei felett. Az összes felszabadult országok közül Magyarország volt az elsı, amely szabad választásokat tartott, általános szavazati jog és titkos szavazás alapján. Megteremtette továbbá a szabad sajtót, a szabad kritikát és az eleven parlamenti életet. Tudjuk, hogy a demokrácia felépítése nem lehet néhány hónap gyors eredménye; szükségszerően vannak még hiányok és fogyatékosságok, de az elsı eredmények biztatóak, és ha a magyar demokrácia, az 1918-as eseményekkel ellentétben, megértésre és támaszra talál, ha a békeszerzıdés egyéni, társadalmi és nemzeti síkon megadja a boldogulás lehetıségét a magyar állam keretén belül és kívül élı magyaroknak, akkor bizalommal tekinthetünk a jövıbe, és alkalmunk lesz arra, hogy hasznos építı tagjai legyünk a demokratikus népek családjának. Amikor a magyar demokrácia jövıjét védelmezzük, távolról sem akarjuk feledni vagy eltagadni, hogy a lezárult nagy küzdelemben Magyarország, reakciós politikai rendszerének s elavult társadalmi rendjének hibájából,


18


valamint vezetıinek elvakultsága folytán szembehelyezkedett valamennyi nép ügyével s ezek között a magyar nép ügyével is. A magyar tömegek magatartása azonban fékezte kormányainak tevékenységét, s az 1944 márciusában bekövetkezett események, az országnak a németek részérıl történt megszállása, továbbá a német hatóságok részérıl támasztott követelések mind azt bizonyítják, hogy a régi rendszer magyar vezetıi, a magyar tömegek félreérthetetlen állásfoglalása következtében, nem szolgálták a nemzetiszocialista Németország ügyét abban a mértékben, amint azt Németország megkívánta volna, s ahogyan azt egyes államok jónak látták meg is tenni. Mindezen túlmenıen, a magyar parasztok, a fizikai és szellemi munkások megszervezték az ellenállási mozgalmat, szabotálták a németek háborús erıfeszítését, és sokan közülük részt vettek kü1földön más népek felszabadító harcaiban. [...] Magyarország kétségkívül hadat viselt Németország oldalán, és ezért felelısség terheli. Ennek a felelısségnek azonban nemcsak mennyisége, de minısége is különbözik a nemzetszocializmus és a fasizmus felelısségétıl, már csak ezért is, mert egy kis nép elhatározási szabadsága világerık mérkızése esetén szükségszerően korlátolt. [...] A demokratikus Magyarország elutasítja a revizionizmus agresszív politikáját, s a magyar nép igazi érzelmeit juttatva kifejezésre, békében és egyetértésben óhajt élni minden szomszédjával. [...] Azt az óhajt, hogy az összes magyarok egyetlen nemzeti állam határain belül éljenek, jogosnak kell tekinteni, azonban kétségtelen, hogy ennek a tervnek megvalósítása nehezen elhárítható földrajzi és politikai nehézségekbe ütközik. [...] Sajnos meg kell állapítanom, hogy mifelénk valamely nemzeti kisebbséghez tartozni gyakran nemcsak más állampolgárságot jelent, hanem megfosztottságot az emberi jogok gyakorlásától s részben az emberi méltóság biztosítékaitól. [...] Szükséges lenne tehát, hogy az Egyesült Nemzetek megfelelı jogszabályainak életbelépéséig a kevert lakosságú közép- és kelet-európai államok különleges kötelezettségeket vállaljanak e szabadságjogok gyakorlására vonatkozólag. [...] A háború befejezése óta szerzett tapasztalatok alapján Magyarország különösen aggasztónak látja a magyarság helyzetét egyrészt Romániában, ahol több mint másfélmillió magyar él, másrészt Csehszlovákiában, ahol a csehszlovák statisztika szerint is több mint 650 000 a magyarok száma. [...] A gyıztes nagyhatalmak intencióit a román fegyverszüneti szerzıdés szövegébıl véltük kiolvashatni. Ezen szerzıdés 19. szakasza szerint Erdély, „illetve annak nagyobb része” Romániát illeti meg. Ezt a szöveget véve alapul, csak szerény igényekkel léptünk fel. Az elsı világháborút megelızıen Magyarországhoz tartozott 103 000 km2 erdélyi területbıl csupán 22 000 km2 visszaadását kértük abban a reményben, hogy ez az a megoldás, amely biztosítja a két nép közötti egyetértést. Így Románia határain belül kb. ugyanannyi magyar maradna, amennyi román magyar területre kerülne. Ezáltal mindkét népnek azonos érdekei főzıdnének a nemzetiségi probléma kielégítı megoldásához, aminek eredményeképpen a határon innen és túl élı kisebbségek számára széles körő területi autonómiát is lehetne biztosítani. Magyarország másik fontos külpolitikai kérdése a magyar-csehszlovák viszony rendezése. Meg kell mondanom, hogy a demokratikus Magyarország, amely törekvéseinek elıterébe a szomszéd államokkal való jó viszonyt, sıt baráti együttmőködést állította, a legnagyobb reménységgel tekintett a Csehszlovák Köztársaság felé, amelyet Masaryk Tamás nemes eszményei letéteményesének tartott. Fájdalmas csalódást jelent számunkra, és nem a mi hibánk, hogy ennek a jó viszonynak a kialakítása lehetetlenné vált. [...] A békeszerzıdés-tervezet gazdasági rendelkezései elsı pillantásra is terhesebbnek látszanak, mint a fegyverszüneti szerzıdésnek már önmagukban is súlyos feltételei. Megerısítve e régebbi szerzıdés alapelveit, sıt részleteiben súlyosbítva azokat, a tervezet különféle új rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek növelik azokat a nehézségeket, amelyekkel Magyarország máris küzd, és veszélyeztetik belsı újjáépítését, amely pedig nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése végett szükséges. Nem akarok másra utalni, mint azokra a cikkelyekre, amelyek az Egyesült Nemzetek területén lévı magyar javak felszámolásáról intézkednek, vagy azokra, amelyek törlik a Németországgal és volt szövetségeseivel szemben fennálló követeléseket és kártérítési igényeket. [...] A stabilizációs költségvetés erıfeszítéseink felsı határát jelenti. A jóvátételre, a Szövetséges Ellenırzı Bizottság és a megszálló hadsereg eltartására elıirányzott összegek a költségvetés bevételeinek 40 százalékára, kiadásainak egyharmadára rúgnak. De még ilyen körülmények között is csak azért elegendı a jóvátételre elıirányzott összeg, mert a Szovjetunió jóindulata lehetıvé tette a progresszív törlesztést, és az elsı két év törlesztésébe betudott egy értékes külföldi magyar vagyonrészt. Ez az elıkelı gesztus, valamint az a hála, amellyel országunk felszabadítóinak tartozunk arra kötelez bennünket, hogy erıink teljes megfeszítésével eleget


19


tegyünk kötelezettségeinknek. [...] Tudjuk, az Egyesült Nemzetek nemcsak a békeszerzıdések megszövegezését tőzték ki célul, hanem mindenekelıtt és mindenekfölött a béke megteremtését. Ez a cél azonban csak akkor érhetı el, ha az Egyesült Nemzetek alapokmányának szelleme hatja át a tartós békét biztosító szerzıdéseket is. Örömmel értesültünk arról, hogy a béke megkötése megnyitja számunkra az Egyesült Nemzetek Szervezetének kapuit. Kérni fogjuk felvételünket, és már most kijelenthetjük, hogy minden tılünk telhetı módon a lojális együttmőködést szolgálni kívánjuk. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak ebben az új nemzetközi szervezetben való jelenléte számunkra biztosíték arra, hogy a népeknek ez a szövetsége valóban egyetemes jellegő lesz.

ILLYÉS GYULA BESZÁMOLÓJA A PÁRIZSI BÉKE ALÁÍRÁSÁRÓL (1947. FEBRUÁR 10.) [...] Gyöngyösi leült az asztal elé. Csak a kezét láthattam, az elmozdult térdek és könyökök ágsőrőjébıl. Saját töltıtollát vette elı, írni kezdett. Mintha hirtelen vihar tört volna ki, mintha az ég minden tájékán száz és száz villám villant és ismétlıdött volna: a világító készülékek egymás hegyén-hátán csapták erre a kézre vad fényüket. Ez a vihar azonban dörgéstelen volt. Csak a felvevıgépek monoton rokkasuhogása hallatszott. Az embernek arra kellett gondolnia, vész nélküli lesz-e ez a vihar elıtti pokoli villámjáték, az embernek a távoli magyar tájakra kellett gondolnia, bár egy csattanás nélkül vonulna el fölöttük a vész, immár örökre. A kéz megfeszült, a megfeszültség nyugalmával rótta a betőket. Az utolsónál, az s-nél (mert Gyöngyösi János magyarul írta alá a nevét), hirtelen megrándult, széles kanyarodást tett. Befejezıdött.

A PÁRIZSI BÉKE RENDELKEZÉSEI MAGYARORSZÁG ÚJ HATÁRAIRÓL (1947. FEBRUÁR 10.) [...] 1. Magyarország határai Ausztriával és Jugoszláviával ugyanazok maradnak, mint amelyek 1938. évi január hó 1-én voltak. 2. Az 1940. évi augusztus hó 30-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezései semmiseknek és érvényteleneknek jelentetnek ki. Magyarország és Románia között az 1938. évi január hó 1-én fennállott határ ezzel visszaállíttatik. 3. A Magyarország és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója közötti határ, attól a ponttól kezdve, amely közös e két Állam, és Románia határai között, addig a pontig, amely közös e két Állam és Csehszlovákia határai között, a Magyarország és Csehszlovákia közötti elıbbi határvonalban állapíttatik meg, úgy amint az 1938. évi január hó 1-én fennállott. 4. a) Az 1938. évi november hó 2-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezései semmiseknek és érvényteleneknek jelentetnek ki. b) A Magyarország és Csehszlovákia közötti határ, attól a ponttól kezdve, amely közös e két Állam és Ausztria határai között, addig a pontig, amely közös e két Állam és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójának határai között, ezzel visszaállíttatik, úgy, mint az 1938. évi január hó 1-én fennállott, kivéve mégis a következı alpont rendelkezéseibıl folyó módosítást. c) Magyarország átengedi Csehszlovákiának Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsún községeket a jelen Szerzıdéshez 1/A alatt csatolt térképen megjelölt kataszteri területekkel együtt. Ennek folytán a csehszlovák határ ezen a szakaszon a következıképpen állapíttatik meg: attól a ponttól kezdve, amely Ausztriának, Magyarországnak és Csehszlovákiának 1938. évi január hó 1-én fennállott határai között közös volt, Ausztria és Csehszlovákia között a jelenlegi magyar-osztrák határ lesz a határ addig a pontig, amely a 134. magassági ponttól délre körülbelül 500 méterre (a rajkai templomtól északnyugatra 3,5 kilométerre) fekszik, ez a pont lesz ezentúl az említett három állam határainak közös pontja; innen az új határ Csehszlovákia és Magyarország között keletre fordul Rajka község északi kataszteri határát követve a Duna jobb partjáig, addig a pontig, amely a 128. magassági ponttól északra körülbelül 2 kilométerre (a rajkai templomtól


20


keletre 3,5 kilométerrel fekszik, s amely pontnál az új határ csatlakozik a Duna hajózási fıvonalában az 1938. évi január hó 1-én fennállott csehszlovák-magyar határhoz; a Rajka község határán belül fekvı zsilip és visszaeresztõ csatorna magyar területen maradnak. d) A Magyarország és Csehszlovákia között az elızı alpontban megállapított új határ pontos vonalrészleteit a helyszínen Háttérrendezı Bizottság fogja kijelölni, amely Bizottság a két érdekelt kormány képviselıibıl fog állani. A Bizottság munkálatait a jelen Szerzıdés életbelépésétıl számított két hónap alatt befejezi. e) Arra az esetre, ha az átengedett terület lakosságának Magyarországba telepítésére vonatkozólag Magyarország és Csehszlovákia kétoldalú egyezményt nem kötnének, Csehszlovákia biztosítja az említett lakosságnak az emberi és polgári jogok teljességét. A lakosságcsere tárgyában 1946. évi február hó 27-én kelt csehszlovák-magyar Egyezményben kikötött összes biztosítékok és kedvezmények alkalmazást nyernek azokra a személyekre, akik a Csehszlovákiának átengedett területet önként elhagyják. [...]

1947. ÉVI IV. TÖRVÉNY AZ EGYES RANGOK ÉS CÍMEK MEGSZÜNTETÉSÉRİL 1. § (1) A magyar nemesi és fınemesi rang (herceg, ırgróf, gróf, báró, nemes, primor, lófı) megszőnik. A külföldi államfık által adományozott nemesi és fınemesi rangot jelzı címek viselésére adott engedélyek, illetıleg az ilyen engedélyek jellegével bíró törvényi rendelkezések hatályukat vesztik. (2) Az „örökös fıispán” cím megszőnik. (3) Megszőnnek azok a rangjlezı címek (méltóságok), amelyeket mint kitüntetéseket rendszeresítettek (valóságos belsı titkos tanácsos, titkos tanácsos, kormányfıtanácsos, kormánytanácsos stb.). Az ilyen címekre (méltóságokra) vonatkozó adományozások hatályukat vesztik. 2. §. (1) A közszolgálat körében rendszeresített állás címét közszolgálatban nem álló személynek adományozni a jövıben nem szabad. ez a rendelkezés nem vonatkozik a külügyi szolgálatban, valamint a tudományos és mővészeti életben rendszeresített, illetıleg szokásos címekre. (2) Törvényhatósági közszolgálatban nem álló személyt tiszteletbeli tisztviselıvé kinevezni - a tiszteletbeli tiszti fıügyészek és ügyészek kivételével - a jövıben nem szabad. 3. §. (1) A jelen törvény 1. §-ában említett rangjelzı címek, valamint a „vitéz” cím használata tilos. (2) Nemesi elınévnek, nemesi címernek és jelvénynek vagy a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezésnek (de genere) használata tilos. (3) Tilos olyan címzést használni, amely a jelen törvénnyel megszüntetett rangra vagy rangjelzı címre (méltóságra) utal (fıméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.). (4) Tilos olyan címzést használni, amely a közszolgálat körében rendszeresített álláshoz főzıdik, vagy társadalmi megkülönböztetésre utal (fıméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.). (5) A (3) illetıleg a (4) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik a nemzetközi érintkezésben szokásos címzésekre, továbbá az egyházi személyek nem világi eredető, hanem kizárólag egyházi természető címzéseire. 4. §. A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a belügyminiszter – az igazságügyminiszterrel egyetértve – gondoskodik.

RÁKOSI MÁTYÁS ÉS VJACSESZLAV MOLOTOV MEGBESZÉLÉSEI (1947. ÁPRILIS 29.) Rákosi: Szeretnénk tudni, mikorra számíthatunk a [béke]szerzıdés ratifikálására. Ez igen fontos számunkra. Azt is tudnunk kell, meddig tartózkodnak még Magyarországon szovjet csapatok. Molotov: A most kialakult helyzet számunkra kedvezınek mondható. Az Ausztriával kötött szerz6dést ebben az évben biztosan nem írják alá, erre legjobb esetben a jövı év elején kerül sor, így tehát, ha csapataink Ausztriában állomásoznak, állomásozni fognak Magyarországon és Romániában is. Még a Magyarországgal


21


kötött szerzıdés ratifikálása után is Magyarországon marad a szovjet csapatok egy része. A helyzet tehát az egész 1947-es év folyamán körülbelül olyan marad, mint amilyen most. Rákosi: Ez számunkra kétségtelenül kedvezı, de ne feledkezzék meg arról. hogy a megszálló csapatok fenntartása nekünk nem kevésbe kerül. Molotov: A szerzıdés ratifikálása után e költségeik megszőnnek. Rákosi: […] A kommunistáknak sikerült egyfajta gazdasági diktatúrát kialakítani az országban. Köztudott, hogy nélkülünk a bankok nem adhatnak hitelt. Mindenütt elég szilárdan megvetettük a lábunkat, s ha a reakciósok támadásba lendülnek ellenünk, az a hatalomért folytatott harc lesz. […] lényeges probléma. Azért szeretném felvetni. a fegyverkezés kérdése […] tízezres rendırségünknek nincs fegyvere. […] Meg kell jegyeznünk, hogy – bármilyen furcsa, de – a magyarországi bőnözı elemek szovjet géppisztolyokkal vannak felfegyverezve, hogy honnan szeretnék 6ket, nem tudni. [...] Azt szeretnénk, ha lenne legalább 2-3 ezer jó géppisztolyunk . […] A helyzet rendkívül kiélezıdött, fegyverünk pedig nincs. Molotov: Ha fegyvert akarnak kapni, hogyan lehetne en megoldani? Rákosi: Meg lehetne oldani hitelbıl. [...] Bizonyos idı múlván a SZEB távozik Magyarországról. S akkor – félek – a demokráciánk a levegıben fog lógni. Rosszul van felfegyverezve 11 ezer fıs hadseregünk is. Molotov: És kinek a kezében van a hadsereg? Rákosi: A honvédelmi miniszter, Dinnyés, a kisgazdák balszárnyához tartozik. De a hadsereg minden fontos kulcspozíciója a mi kezünkben van. […] Molotov: És megbízható a honvédelmi miniszter? Rákosi: Azt hiszem. hogy megbízható ember.

PÉTER GÁBOR BESZÁMOLÓJA G. KOROTKEVICS SZOVJET POLITIKUSAK, A MAGYAR POLITIKAI RENDİRSÉG SZEREPÉRİL (1947. ÁPRILIS 5.) Magyarország politikai rendırségének 80 százaléka kommunistákból áll. Így tehát lényegében a mi kezünkben van. […] Alapfeladatunknak azt tartjuk, hogy mindent elıre megtudjunk, s tájékoztassuk errıl vezetıinket. E célból meglehetısen kiterjedt informátorhálózatot hoztunk létre. Valamennyi politikai pártban vannak embereink. Sikerült beszerveznünk más pártok funkcionáriusait. A beszervezésre többnyire annak köszönhetıen került sor, hogy kompromittáló anyagok vannak kezünkben. Az emberek, a leleplezéstıl való félelmükben, hajlandóak együttmőködni velünk. Falun azonban az informátorhálózatunk gyengébb. Minden minisztériumban, sıt, az egyházi személyek között is megvannak az embereink. […] A politikai rendırség nagy segítséget nyújt a pártnak. Pártközi tanácskozások elıtt általában sikerül megtudnunk, mi a szándéka politikai ellenfeleinknek, s ennek köszönhetıen idejében tájékoztatjuk mindenrıl a kommunista párt vezetıségét. Megszerveztük a telefonlehallgatásokat. Most lehallgatjuk a miniszterelnök és a pártvezetık minden fontosabb telefonbeszélgetését, s a legfontosabbakról jelentést teszünk Rákosi elvtársnak.

AZ MKP ÉS AZ SZDP KÖZÖS VÁLASZTÁSI NYILATKOZATA (1947. AUGUSZTUS) A nemzetgyőlést feloszlatták. Augusztus 31-én a magyar nép, alkotmányos jogait szabadon gyakorolva, megválasztja az új országgyőlést. […] A nemzetgyőlést fel kellett oszlatni, mert a magyar demokrácia elıtt álló feladatok elvégzésére egyre kevésbé bizonyult alkalmasnak. A nemzetgyőlés többségi pártjában fedezéket találtak a köztársaság ellen összeesküvık, akik ki akarták szorítani a munkáspártokat a hatalomból, hogy semmivé tehessék a demokrácia nagy vívmányait és visszaállíthassák a népellenes régi rendet.

22


VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK 1947-BEN (A „KÉKCÉDULÁS” VÁLASZTÁSOK)

A mandátumok megoszlása az egyes pártok között


A z MKP jelöltjeinek választási aránya


23


A z FKGP jelöltjeinek választási aránya

A z SZDP jelöltjeinek választási aránya

A DNP jelöltjeinek választási aránya


24


A MFP jelöltjeinek választási aránya

A NNP jelöltjeinek választási aránya


AZ MKP ÉS AZ SZDP EGYESÜLÉSI KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAIBÓL (1948. JÚNIUS) Az egyesülési kongresszus megállapítja, hogy a két munkáspárt egyesülése elodázhatatlanná vált akkor, amikor a magyar demokrácia népi demokráciává fejlıdött, és amikor ez a fejlıdés napirendre tőzte a szocializmushoz való haladás feladatait, milliós dolgozó tömegeket magában foglaló nemzeti Függetlenségi Front létrehozását, nemzeti függetlenségünk fokozott védelmében, a béke biztosítását az imperialista, békebontó törekvésekkel szemben. […]

25


AZ SZKP KB ÜDVÖZLİ TÁVIRATA AZ MDP ELSİ KONGRESSZUSÁHOZ (1948. JÚNIUS)

A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága forró üdvözletét küldi a kongresszus küldötteinek, és sok szerencsét kíván a magyar dolgozók egységes pártjának megalakításához. Hála a magyar munkáspártok együttmőködésének és egységének, a magyar nép komoly sikereket ért el Magyarország függetlenségéért folytatott harcban, az ország gazdasági újjáépítéséért, a politikai és gazdasági élet demokratikus alapokon újjászervezéséért folytatott küzdelemben. A két munkáspárt egyesülése, mely a magyar munkásmozgalom történelmi jelentıségő eseménye, Magyarország dolgozói újabb gyızelmeinek záloga. Az SZK(b)P KB sok sikert kíván az MDP-nek, az új népi, demokratikus Magyarország felépítéséhez.

AZ ÁLLAMOSÍTÁSOK (1945-1949)

BIBÓ ISTVÁN GONDOLATAI

3

A MAGYAR DEMOKRÁCIA VÁLSÁGÁRÓL

A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle félelem gyötri: fél a proletárdiktatúrától, és fél a reakciótól. Tárgyi okok nem indokolják egyik félelmét sem: Magyarországon mindazok, akik proletárdiktatúrát akarnak, és mindazok, akik a reakció visszatérését akarják, elenyészı kisebbségben vannak, s külsı erık sem néznék szívesen egyik fordulatot sem. […] Aki Magyarországból szovjet tagállamot akar csinálni, az hazaáruló; aki Magyarországon Habsburgot akar restaurálni, az is hazaáruló, az is hazaáruló, aki pedig Magyarországot az elé a hamis alternatíva elé próbálja állítani, hogy csak e kettı között választhat, az kétszeresen hazaáruló, mert e kettı között ott van a harmadik, egyedül helyes út, a belsıleg egyensúlyozott, de radikális reformpolitikát folytató, demokratikus, független szabad Magyarország lehetısége. 3

In. Bibó István. A magyar demokrácia válsága (1945-1949)

26


A RÁKOSI – KORSZAK (1949 – 1956) RÁKOSI MÁTYÁS BESZÉDE AZ MDP KÖZPONTI VEZETİSÉGÉNEK ÜLÉSÉN, 1949. MÁJUS 13. (AZ EGYPÁRTI VÁLASZTÁSOK ÉRTÉKELÉSÉRİL) Végül külön kívánok szólni néhány olyan eredményrıl, mely messze alatta marad az országosnak, s melynek kivizsgálása Szervezési Osztályunk és a helyi szervezeteink egyik legsürgısebb feladata. A legrosszabb eredmény a városok közül Kiskırösön volt, ahol 39%-a a választóknak a Népfront ellen szavazott. Nagykırösön is 21 % szavazott a Népfront ellen. Elvtársaink ezt az ottani kulákság nagy erejével magyarázzák. Mezıkövesden 28%-a a választóknak a Népfront ellen szavazott. Az elvtársak azzal védekeznek, hogy Mezıkövesd nagy papi fészek, és azon kívül erıs a munkanélküliség is. [...] Néhol, egy-egy faluban feltőnıen rossz az eredmény, például Tardon – ahol pedig erıs kommunista szervezet volt és sok földet osztottak ki – 64% szavazott ellenünk. Sajóládon – Borsod megyében – csak 48%-ot kapott a Népfront. [...] Ezek a kétségkívül meglévı hibák azonban nem vonnak le abból a megállapításból, hogy a választás Pártunknak, a népi demokráciának elsöprı gyızelme volt. Ennek a gyızelemnek eredményeképpen most vonul be elıször a magyar országgyőlésbe a dolgozó nép erejének és jelentıségének megfelelı képviselet. [...]

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA, 1949. AUGUSZTUS 20. 1949. évi XX. törvény A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytıkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk elıtt a demokratikus fejlıdés útját. A régi rend urai és védelmezıi ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. Évtizedes harcokban megedzıdött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad elıre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítı munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvetı változásokat fejezi ki és a további fejlıdés útját jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. I. FEJEZET A Magyar Népköztársaság

1. § Magyarország: népköztársaság. 2. § (1) A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. (2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A város és falu dolgozói választott és a népnek felelıs küldöttek útján gyakorolják hatalmukat.

27


3. § A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erıit a szocialista építésre. A Magyar Népköztársaságban megvalósul a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével. II. FEJEZET A társadalmi rend

4. § (1) A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. Termelési eszközök magántulajdonban is lehetnek. (2) A Magyar Népköztársaságban a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma. A dolgozó nép fokozatosan kiszorítja a tıkés elemeket és következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét. 5. § A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. Az államhatalom a társadalmi tulajdonban levı vállalatokra, az állami bankrendszerre, a mezıgazdasági gépállomásokra támaszkodva irányítja és ellenırzi a népgazdaságot a termelıerık fejlesztése, a közvagyon növelése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése és az ország véderejének fokozása érdekében. 6. § Az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdona: a föld méhének kincsei, az erdık, a vizek, a természeti erıforrások, a bányák, a jelentıs ipari üzemek, a közlekedési eszközök - vasút, szárazföldi, vízi- és légiutak -, a bankok, a posta, a távíró, a távbeszélı, a rádió, az állam által szervezett mezıgazdasági üzemek: állami gazdaságok, gépállomások, öntözımővek stb. Az állam vállalatai látják el a külkereskedelmet, valamint a nagykereskedelmet; az állam irányítja az egész kereskedelmi forgalmat. 7. § (1) A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mezıgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján mőködı termelıszövetkezetek támogatásával elısegítse a mezıgazdaság szocialista fejlıdését. (2) Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát. 8. § (1) A munkával szerzett tulajdont az Alkotmány elismeri és védi. (2) A magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti. (3) Az öröklési jogot az Alkotmány biztosítja. 9. § (1) A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. (2) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék. (3) A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják. (4) A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint”.

28


III. FEJEZET Az államhatalom legfelsıbb szervei

10. § (1) A Magyar Népköztársaság legfelsıbb államhatalmi szerve az Országgyőlés. (2) Az Országgyőlés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. (3) E jogkörében az Országgyőlés: a) törvényeket alkot, b) meghatározza az állami költségvetést, c) megállapítja a népgazdasági tervet, d) megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, e) megválasztja a minisztertanácsot, f) minisztériumokat létesít és szüntet meg, illetıleg meghatározza és megváltoztathatja a minisztériumok feladatkörét, g) dönt a hadüzenet és a békekötés kérdésében, h) közkegyelmet gyakorol. 11. § (1) Az Országgyőlést négy évi idıtartamra választják. (2) Országgyőlési képviselıt az Országgyőlés hozzájárulása nélkül letartóztatni vagy ellene bőnvádi eljárást indítani - tettenérés esetét kivéve - nem lehet. (3) Minden politikai, gazdasági vagy egyéb tevékenység, illetıleg magatartás, amely ellentétben áll a dolgozók érdekével, összeférhetetlen az országgyőlési képviselıi megbízatással. 12. § (1) Az Országgyőlés évenként legalább két ízben ül össze rendes ülésszakra. (2) Az Országgyőlést a képviselık egyharmadának írásbeli kérelmére vagy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata alapján össze kell hívni. (3) Az Országgyőlés tagjai sorából elnököt, két alelnököt és hat jegyzıt választ. (4) Az Országgyőlés üléseinek összehívásáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gondoskodik. (5) Az Országgyőlés mőködésének szabályait és tárgyalási rendjét ügyrendben állapítja meg. 13. § Az Országgyőlés ülései általában nyilvánosak. Rendkívüli esetben az Országgyőlés zárt ülés tartását is elhatározhatja. 14. § (1) A törvényhozás joga az Országgyőlést illeti meg.


29


(2) Törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztertanács, továbbá bármely országgyőlési képviselı kezdeményezhet. 15. § (1) Az Országgyőlés akkor határozatképes, ha a képviselıknek legalább fele jelen van. (2) Határozatait az Országgyőlés szótöbbséggel hozza. (3) Az alkotmány megváltoztatásához az országgyőlési képviselık kétharmadának szavazata szükséges. 16. § Az Országgyőlés által elfogadott törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és titkára írják alá. A törvény kihirdetésérıl a Tanács elnöke gondoskodik. A törvényt a hivatalos lapban kell kihirdetni. 17. § (1) Az Országgyőlés a szükséghez képest bármely kérdés megvizsgálására tagjaiból bizottságot küldhet ki. (2) A hatóságok, hivatalok és intézmények, valamint az állam minden polgára köteles az országgyőlési bizottság által kívánt adatokat rendelkezésre bocsátani, illetıleg a bizottság elıtt vallomást tenni. 18. § (1) Az Országgyőlés megbízatásának lejárta elıtt is kimondhatja feloszlását. (2) Háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén az Országgyőlés megbízatásának meghatározott idıre való meghosszabbítását is kimondhatja. (3) A feloszlatott Országgyőlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén ismét összehívhatja. Az ekként összehívott Országgyőlés megbízásának meghosszabbítása tárgyában maga határoz. (4) Az Országgyőlés feloszlatásától számított három hónapon belül új Országgyőlést kell választani. (5) A megválasztott Országgyőlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a választást követı egy hónapon belül hívja egybe. 19. § (1) Az Országgyőlés elsı ülésén tagjai sorából megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely elnökbıl, két helyettes elnökbıl, titkárból és tizenhét tagból áll. (2) A minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei és tagjai a Népköztársaság Elnöki Tanácsába nem választhatók. 20. § (1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatásköre: a) kitőzi az országgyőlési választásokat, b) összehívja az Országgyőlést, c) törvényeket kezdeményez, d) országos jelentıségő kérdésekben népszavazást rendelhet el, e) a Magyar Népköztársaság nevében nemzetközi szerzıdéseket köt, f) megerısíti a nemzetközi szerzıdéseket,

30


g) megbízza és fogadja a követeket, h) kinevezi a törvény által meghatározott fontosabb megbízatású állami alkalmazottakat, valamint a fegyveres erık magasabb rangú tisztjeit, i) adományozza az Országgyőlés által alapított rendjeleket és címeket, valamint hozzájárul külföldi rendjelek és címek viseléséhez, j) gyakorolja a kegyelmezési jogot, k) dönt azokban az ügyekben, amelyeket külön törvény hatáskörébe utal. (2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervek által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot vagy intézkedést megsemmisíthet, illetıleg megváltoztathat, amely az alkotmányba ütközik, vagy sérti a dolgozó nép érdekeit. (3) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa feloszlathatja az államhatalomnak azt a helyi szervét, melynek mőködése az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit súlyosan veszélyezteti. (4) Ha az Országgyőlés nem ülésezik, az Országgyőlés jogkörét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja; az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg. (5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alkotott jogszabályok törvényerejő rendeletek, amelyeket az Országgyőlés legközelebbi ülésén be kell mutatni. (6) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának minden határozatát és intézkedését az elnök és a titkár írják alá. Rendeleteit a hivatalos lapban kell kihirdetni. 21. § (1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízatása akkor szőnik meg, amikor az Országgyőlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsát újonnan megválasztja. (2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Országgyőlésnek felelıs és köteles mőködésérıl az Országgyőlésnek beszámolni. (3) Az Országgyőlés jogosult a Népköztársaság Elnöki Tanácsát vagy bármely tagját visszahívni. (4) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatképességéhez az elnökön és titkáron kívül kilenc tag jelenléte szükséges. (5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ügyrendjét maga alkotja meg és azt az Országgyőlésnek bemutatja. IV. FEJEZET Az államigazgatás legfelsıbb szerve

22. § Az államigazgatás legfelsıbb szerve a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa. 23. § (1) A minisztertanács a) a minisztertanács elnökébıl, b) a minisztertanács elnökhelyettesébıl, illetıleg elnökhelyetteseibıl,


31


c) az államminiszterbıl, illetıleg államminiszterekbıl és d) a minisztériumokat vezetı miniszterekbıl áll. (2) A minisztertanácsot, illetıleg egyes tagjait a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatára az Országgyőlés választja meg és menti fel. (3) Az Országgyőlés ülésein a minisztertanácsnak azok a tagjai is részt vehetnek és felszólalhatnak, akik nem országgyőlési képviselık. (…)

25. § (1) A minisztertanács: a) irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alája rendelt egyéb szervek munkáját, b) biztosítja a törvények és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendeleteinek végrehajtását, c) biztosítja a népgazdasági tervek megvalósítását, d) megoldja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály hatáskörébe utal. (2) A minisztertanács feladatának ellátása körében rendeleteket bocsáthat ki, amelyek azonban a Népköztársaság törvényeivel vagy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által hozott rendeletekkel nem ellenkezhetnek. (3) A minisztertanács rendeleteit a minisztertanács elnöke írja alá; azokat a hivatalos lapban kell kihirdetni. (4) A minisztertanács minden más államigazgatási szerv vagy az államhatalom helyi szervei által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot vagy intézkedést megsemmisíthet, illetıleg megváltoztathat, amely az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit sérti. 26. § (1) A minisztertanács elnöke vezeti a minisztertanács üléseit, gondoskodik a minisztertanács rendelkezéseinek és határozatainak végrehajtásáról, irányítja a közvetlenül alája rendelt szervek munkáját. (2) A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a minisztertanács határozatainak megfelelıen vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait és irányítják az alájuk rendelt szerveket. (3) A minisztertanács elnöke és a miniszterek feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki, amelyek azonban a Népköztársaság törvényeivel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa vagy a minisztertanács által hozott rendeletekkel nem ellenkezhetnek. A rendeleteket a hivatalos lapban kell kihirdetni. 27. § (1) A minisztertanács mőködéséért az Országgyőlésnek felelıs. Köteles munkájáról az Országgyőlésnek rendszeresen beszámolni. (2) A minisztertanács elnöke (helyettese) és tagjai intézkedéseikért és magatartásukért egyénileg is felelısek. A felelısségre vonás módját külön törvény szabályozza. (3) Az Országgyőlés tagjai a minisztertanácshoz, annak elnökéhez vagy bármely tagjához feladatkörükbe tartozó minden ügyben kérdéseket intézhetnek, melyekre azok az Országgyőlésen kötelesek felvilágosítást adni. 28. § (1) A minisztertanács az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy valamely tagja útján intézkedhetik.

32


(2) A minisztertanács jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlen felügyelete alá vonni és ebbıl a célból külön szerveket létesíteni. V. FEJEZET Az államhatalom helyi szervei

29. § (1) A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. Nagyobb városok igazgatási kerületekre oszthatók. (2) Az egyes igazgatási szervek területi változásait a minisztertanács határozza meg. 30. § (1) Az államhatalom helyi szervei a megyei tanács, a járási tanács, a városi tanács, a községi tanács, a városi kerületi tanács. (2) A helyi tanácsok tagjait az illetı terület választópolgárai négy évi idıtartamra - az országgyőlési képviselık választására megállapított alapelvek szerint - választják. (3) A helyi tanácsok tagjait az illetı terület választópolgárai a törvénynek megfelelıen visszahívhatják. 31. § (1) A helyi tanácsok mőködésük területén az alkotmányosan hozott jogszabályok és a felsıbb szervek által meghatározott keretek között gyakorolják államhatalmi tevékenységüket. (2) A helyi tanács: a) vezeti a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet, b) elıkészíti a helyi gazdasági tervet és költségvetést, ellenırzi ezek végrehajtását, c) végrehajtja a törvényeket és a felsıbb rendeleteket, d) irányítja és ellenırzi az alárendelt államhatalmi és államigazgatási szerveket, e) elısegíti az állami rend és a közvagyon védelmét, f) oltalmazza a dolgozók jogait, g) irányítja és ellenırzi a helyi jellegő gazdasági vállalatok munkáját, h) támogatja a dolgozók szövetkezeteit, i) intézkedik a jogszabállyal hatáskörébe utalt minden ügyben. (3) A helyi tanácsok mőködési körükben helyi rendeleteket hoznak, amelyek nem ellenkezhetnek a törvénnyel, törvényerejő rendelettel, a minisztertanács, a miniszterek vagy a felsıbb tanácsok rendeleteivel. A helyi tanácsok rendeleteit a szokásoknak megfelelıen kell közhírré tenni. (4) A helyi tanácsok az alájuk tartozó tanácsoknak minden olyan rendeletét, határozatát vagy intézkedését, amely az alkotmányba vagy alkotmányosan hozott jogszabályba ütközik, megsemmisíthetik, illetıleg megváltoztathatják.

33


32. § (1) A helyi tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenırzését az államhatalom helyi gyakorlásában. (2) A helyi tanácsok kötelesek a választóknak évenként legalább két ízben mőködésükrıl beszámolni. 33. § (1) A helyi tanácsok végrehajtó és intézkedı szervei a végrehajtó bizottságok, amelyeket tagjaik sorából választanak. (2) A végrehajtó bizottság élén elnök áll, a bizottság ügyvitelét az elnöknek alárendelt titkár intézi. Az elnököt (helyettesét vagy helyetteseit) és a titkárt a végrehajtó bizottság tagjai sorából választja. (3) A végrehajtó bizottságok közvetlenül felelısek a helyi tanácsoknak és a felsıbb tanácsok végrehajtó bizottságainak. Kötelesek munkájukban az államigazgatási szervek rendelkezéseit megtartani. (4) A végrehajtó bizottságokat vagy azok tagjait a helyi tanácsok visszahívhatják. 34. § A végrehajtó bizottságok mellett az államigazgatási szervek ágazatonként külön szerveket létesíthetnek, amelyek szakirányítás szempontjából az államigazgatás felsıbb szerveinek, közvetlen munkájuk tekintetében pedig a végrehajtó bizottságnak vannak alárendelve. 35. § A helyi tanácsokra és végrehajtó bizottságokra vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg. VI. FEJEZET A bírói szervezet

36. § (1) A Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Népköztársaság Legfelsıbb Bírósága, a felsıbíróságok, a megyei bíróságok és a járásbíróságok gyakorolják. (2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira nézve külön bíróságok létesítését is elrendelheti. 37. § A bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökbıl alakított tanácsokban ítélkeznek. A törvény e szabály alól kivételt engedhet. 38. § A Magyar Népköztársaság Legfelsıbb Bírósága elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok bírói mőködése és ítélkezése tekintetében. A Legfelsıbb Bíróság irányelveket állapíthat meg és elvi döntéseket hozhat, amelyek a bíróságok számára kötelezık. 39. § (1) A Magyar Népköztársaságban a bírói tisztségeket választás útján töltik be; a megválasztott bírák visszahívhatók. (2) A Legfelsıbb Bíróság és a felsıbíróságok bíráit öt évi idıtartamra, a megyei bíróságok és a járásbíróságok bíráit három évi idıtartamra választják. (3) A Legfelsıbb Bíróság elnökét és bíráit, valamint a felsıbíróságok elnökeit az Országgyőlés választja. (4) A bírák mőködésükrıl választóiknak beszámolni kötelesek. (5) A felsıbíróságok, a megyei bíróságok és a járásbíróságok bíráinak választásáról külön törvény rendelkezik. 40. § (1) A bíróságok tárgyalásai - a törvény által meghatározott kivételektıl eltekintve - nyilvánosak.

34


(2) A vádlottat a bírói eljárás során megilleti a védelem joga. 41. § (1) A Magyar Népköztársaság bíróságai büntetik a dolgozó nép ellenségeit, védik és biztosítják a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi rendjét, intézményeit, a dolgozók jogait, nevelik a dolgozókat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására. (2) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve. VII. FEJEZET Az ügyészség

42. § (1) A törvényesség megtartása felett a Magyar Népköztársaság legfıbb ügyésze ırködik. (2) A legfıbb ügyész e jogkörében ügyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvényeket megtartsák. (3) A legfıbb ügyész gondoskodik arról, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét, biztonságát és függetlenségét sértı vagy veszélyeztetı mindennemő cselekmény következetesen üldöztessék. 43. § (1) A Magyar Népköztársaság legfıbb ügyészét az Országgyőlés választja hatévi idıtartamra. Az Országgyőlés a legfıbb ügyészt visszahívhatja. (2) A legfıbb ügyész az Országgyőlésnek felelıs és mőködésérıl beszámolni köteles. (3) Az ügyészeket a Magyar Népköztársaság legfıbb ügyésze nevezi ki. (4) Az ügyészségi szervezetet a Magyar Népköztársaság legfıbb ügyésze vezeti és irányítja. 44. § Az ügyészek az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervektıl függetlenül járnak el. VIII. FEJEZET Az állampolgárok jogai és kötelességei

45. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minıségének megfelelı díjazást. (2) E jogot a Magyar Népköztársaság a népgazdaság termelı erıinek tervszerő fejlesztésével és a népgazdasági terven alapuló munkaerı-gazdálkodással valósítja meg. 46. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát. (2) E jogot a Magyar Népköztársaság a törvényes munkaidı, a fizetéses szabadság és a dolgozók üdülésének megszervezése útján valósítja meg. 47. § (1) A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén. (2) A Magyar Népköztársaság ezt a védelmet és segítséget széles körő társadalombiztosítással és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg. 48. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a mővelıdéshez való jogát.


35


(2) A Magyar Népköztársaság ezt a jogot a népmővelés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelezı általános iskolával, közép- és felsıfokú oktatással, a felnıtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülık anyagi támogatásával valósítja meg. 49. § (1) A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény elıtt egyenlık és egyenlı jogokat élveznek. (2) A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Népköztársaság a területén élı minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetıségét.

50. § (1) A Magyar Népköztársaságban a nık a férfiakkal egyenlı jogokat élveznek. (2) A nık egyenjogúságát szolgálják: munkafeltételeiknek a férfiakéval azonos módon való biztosítása, a terhesség esetére a nıknek járó fizetett szabadság, az anyaság és a gyermek fokozott törvényes védelme, továbbá az anya- és a gyermekvédelmi intézmények rendszere. 51. § A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét. 52. § A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlıdésére és nevelésére; következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit. 53. § A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a dolgozó nép ügyét szolgáló tudományos munkát, valamint a nép életét, harcait, a valóságot ábrázoló, a nép gyızelmét hirdetı mővészetet s minden rendelkezésére álló eszközzel elısegíti a néphez hő értelmiség kifejlıdését. 54. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. (2) A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól. 55. § (1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelıen biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot. (2) Az állam e jogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket. 56. § (1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységének fejlesztése érdekében alkotmányosan biztosítja az egyesülési jogot. (2) A Magyar Népköztársaság feladatainak ellátásában az öntudatos dolgozók szervezeteire támaszkodik. A népi demokrácia rendjének védelme, a szocialista építésben való fokozott részvétel, a kulturális nevelımunka kiszélesítése, a nép jogainak megvalósítása és a nemzetközi szolidaritás ápolása céljából a dolgozók szakszervezeteket, demokratikus nıi és ifjúsági, valamint egyéb tömegszervezeteket létesítenek és ezek erıit a demokratikus Népfrontban fogják össze. E szervezetekben megvalósul az ipari, mezıgazdasági s értelmiségi dolgozók szoros együttmőködése és demokratikus egysége. A nép demokratikus egységére támaszkodó és élcsapata által irányított munkásosztály az állami és társadalmi tevékenység vezetı ereje. 57. § A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, a levéltitok és a magánlakás tiszteletben tartását.

36


58. § (1) A Magyar Népköztársaság a szabadságjogokat a területén lakó minden dolgozó számára biztosítja. (2) Azok az idegen állampolgárok, akiket demokratikus magatartásukért, a népek felszabadítása érdekében kifejtett tevékenységükért üldöznek, a Magyar Népköztársaságban menedékjogot élveznek. 59. § A Magyar Népköztársaság polgárainak alapvetı kötelessége: a nép vagyonának megvédése, a társadalmi tulajdon megszilárdítása, a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása, a dolgozók életszínvonalának emelése, mőveltségük gyarapítása és a népi demokrácia rendjének megerısítése. 60. § A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelı kötelessége, hogy általános védkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítsenek. 61. § (1) A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége. (2) A hazaárulást, a katonai eskü megszegését, az ellenséghez való átpártolást, a kémkedést, az állam katonai hatalmának minden csorbítását, mint a hazának és a dolgozók ügyének elárulását, a törvény a legszigorúbban bünteti. IX. FEJEZET A választások alapelvei

62. § (1) Az országgyőlési képviselıket a Magyar Népköztársaság választópolgárai általános, egyenlı és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással választják. (2) A megválasztott képviselık kötelesek választóiknak mőködésükrıl beszámolni. (3) A választópolgárok a megválasztott országgyőlési képviselıket visszahívhatják. 63. § (1) A választójog a Magyar Népköztársaság minden nagykorú polgárát megilleti. (2) A dolgozó nép ellenségeit és az elmebetegeket a törvény a választójogból kirekeszti. 64. § A választásokon minden szavazásra jogosult polgárnak egy szavazata van. Minden szavazat egyenlı. 65. § Országgyőlési képviselıvé mindenki megválasztható, akinek választójogosultsága van. 66. § Az országgyőlési képviselık választásáról és visszahívásának részleteirıl külön törvény rendelkezik. X. FEJEZET A Magyar Népköztársaság címere, zászlaja és fıvárosa

67. § A Magyar Népköztársaság címere: kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezıben kalapács és búzakalász; a mezı felsı részén a mezıre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redızött pirosfehér-zöld színő szalag. 68. § A Magyar Népköztársaság zászlaja piros-fehér-zöld színő, középen a Magyar Népköztársaság címerével. 69. § A Magyar Népköztársaság fıvárosa: Budapest.

37


XI. FEJEZET Záró rendelkezések

70. § (1) A Magyar Népköztársaság Alkotmánya kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a minisztertanács gondoskodik. (2) A minisztertanács köteles az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényeket az Országgyőlés elé terjeszteni. 71. § (1) Az Alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye. (2) Az Alkotmány, valamint az alkotmányos jogszabályok az államhatalom valamennyi szervére és az állam minden polgárára egyaránt kötelezık.

1950. ÉVI I. TÖRVÉNY A HELYI TANÁCSOKRÓL A szocializmus útján haladó Magyar Népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biztosítja a dolgozók tevékeny és állandó közremőködését az államhatalom gyakorlásában és az államigazgatás munkájában, közelebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez és következetesen érvényesíti a szocialista törvényesség elveit. A Magyar Népköztársaság országgyőlése azt Alkotmányban megállapított elveknek megfelelıen megvalósítja a demokratikus államszervezet legmagasabbrendő formáját: a tanácsok rendszerét. I. Általános rendelkezések 1. § A helyi tanácsok a dolgozó nép körébıl a széleskörő demokrácia alapelvei szerint választott és a demokratikus centralizmus elveinek megfelelıen egymás alá és fölé rendelt szervek, amelyek mőködési területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik, biztosítják a tervszerőséget az állami élet minden vonatkozásában, ellátják a gazdasági, társadalmi és kulturális vezetés feladatait, valamint általában az államigazgatás helyi tennivalóit. 2. § (1) A helyi tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenırzését az államhatalom helyi gyakorlásában (Alkotmány 32. §). (2) A tanácsok, mint a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei, feladataik ellátásában a dolgozók egyéb tömegszervezeteivel szorosan együttmőködve, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével mozgósítják a lakosságot a társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységben való fokozottabb részvételre. 3. § (1) A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra és községekre tagozódik, a nagyobb városok igazgatási kerületekre oszthatók (Alkotmány 29. §). (2) E területi tagozódásnak megfelelıen az államhatalom helyi szervei a megyei tanács, a járási tanács, a városi tanács, a községi tanács és a városi kerületi tanács (Alkotmány 30. §). (3) Helyi tanácsot kell alakítani minden megyében, minden járásban, minden városban, valamint a minisztertanács által meghatározott városi kerületben és rendszerint minden olyan községben, amelynek lakossága az ötszáz fıt eléri. 4. § (1) A megyei tanács mőködési köre kiterjed a megye területéhez tartozó valamennyi járásra, városra és községre. (2) A Magyar Népköztársaság fıvárosában: Budapesten szervezett városi tanács a megyei tanáccsal esik egy tekintet alá. 5. § A járási tanács mőködési köre kiterjed a járás területén fekvı valamennyi városra és községre.

38


6. § A minisztertanács kivételesen egyes nagyobb városokat kivehet a megyei vagy a járási tanács mőködési köre alól. Ezeknek a tanácsai a megyei, illetve járási tanácsokkal esnek egy tekintet alá. 7. § A városi tanács mőködési köre a város területére terjed ki. 8. § (1) Budapesten kerületenként városi kerületi tanácsot kell felállítani. (2) Városi kerületi tanácsokat kell szervezni olyan városokban is, amelyek a minisztertanács rendelkezése szerint igazgatási kerületekre oszlanak. (3) A városi kerületi tanács mőködési köre a városi igazgatási kerületre terjed ki. 9. § (1) A községi tanács területére terjed ki. (2) Az ötszáz fınél kevesebb lakosú több község részére rendszerint közös községi tanácsot kell alakítani. 10. § (1) Valamennyi helyi tanács legfelsıbb fokon az országgyőlés és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa alá van rendelve. (2) A helyi tanácsok munkájának fıfelügyelete és általános irányítása, úgyszintén mőködésük összhangba hozatala a minisztertanács feladata. (3) A Budapesti városi tanács, a megyei tanácsok és a megyei tanácsokkal egy tekintet alá esı városi tanácsok közvetlenül a minisztertanácsnak, a járási tanácsok és a járási tanácsokkal egy tekintet alá esı városi tanácsok közvetlenül a megyei tanácsnak, a városi és a községi tanácsok közvetlenül a járási tanácsnak vannak alárendelve. (4) A városi kerületi tanácsok közvetlenül a városi tanács alá vannak rendelve. 11. § (1) A minisztertanács az illetékes megyei tanács meghallgatása után esetenként dönt abban a kérdésen, hogy melyik városi tanácsot kell közvetlenül a minisztertanácsnak, illetıleg közvetlenül a megyei Tanácsnak alárendelni és hogy mely községekben kell közös községi tanácsot felállítani. (2) A minisztertanács döntésénél figyelembe veszi a terület nagyságát, a lakosság számát, a politikai és gazdasági fejlettség fokát, a tervgazdálkodás érdekeit. 12. § A megyék, járások, városok és községek igazgatási határait, valamint a városoknak igazgatási kerületekre osztását az érdekelt megyei tanács meghallgatása után a minisztertanács állapítja meg. [...]

AZ ELSİ ÖTÉVES TERV I. fejezet AZ ÖTÉVES TERV Fİ FELADATAI

1. § Az ötéves népgazdasági tervnek a következı fı feladatokat kell megvalósítania: (1) Magyarország iparosításának meggyorsítását, elsısorban a nehéz- és gépipar fejlesztését. [...] (2) Mezıgazdaságunk elmaradottságának felszámolását, hozamának jelentıs emelését, hogy bıségesen biztosítsuk a lakosság élelmiszerszükségletét. [...] (3) Népünk életszínvonalának további emelését, fokozott ellátását mindenfajta szükségleti cikkel, a lakásviszonyok megjavítását, az egészségvédelem kiépítését. (4) Honvédelmünk, véderınk kifejlesztését a békeszerzıdés rendelkezése szerint. (5) Magyarország átalakítását agrár-ipari országból ipari-agrárországgá. [...] 2. § E feladatok teljesítésére öt év alatt biztosítani kell 50,9 milliárd forint beruházást a népgazdaságba. Ebbıl az iparba 21,3 milliárd forintot (18,3 milliárd forintot a nehézipar különbözı ágaiba és 3 milliárd forintot a könnyőiparba); a mezıgazdaságba 8 milliárd forintot (a mezıgazdaságot közvetlenül szolgáló ipari, közlekedési, építkezési, egészségügyi és kulturális beruházások teljes összege 12,5 milliárd forint); a közlekedés fejlesztésére 7,5 milliárd forintot; lakásépítésre, község- és városfejlesztésre, egészségvédelmi, szociálpolitikai és kulturális beruházásokra 7,4 milliárd forintot; a kereskedelem fejlesztésére 0,9 milliárd forintot; az ötéves terv végrehajtása során jelentkezı, egyenlıre még meg nem állapítható beruházásokra 2,5 milliárd forintot kell

39


tartalékolni. A második ötéves terv elıkészítésével kapcsolatos beruházásokra 3,3 milliárd forintot kell elıirányozni. 3. § (1) A népgazdaság fejlesztésének eredményeként az egész ipari termelés értékének 1954-ben el kell érnie az 1949. évi ipari termelés 186,4%-át. Ezen belül a nehézipar termelésének értéke az 1949. évi termelés értékének 204,3%-át éri el, a könnyőiparé 172,9%-át. (21 A mezıgazdasági termelés értékének az 1954. évben el kell érnie az 1949. évi termelés 142,2%-át. Ezen belül a növénytermesztés hozama 135%-ot, az állattenyésztésé 151,1 %-ot ér el. [...] 5. § (1) Az életszínvonalnak az ötéves tervidıszak alatt az 1949. évhez képest átlagban 35%-kal kell emelkednie és így 1954-ben eléri a háború elıtti átlagos életszínvonal 185%-át. [...] 35. § (1) A tervidıszakban jelentıs gazdasági erıvé kell fejleszteni az állami gazdaságokat [...] 36. § (1) Mezıgazdasági termelıszövetkezeteinket mint a dolgozó parasztság önkéntes egyesüléseit a föld társas megmővelésére, mint a szocializmus felé haladó nagyüzemi gazdaságokat, messzemenı állami támogatásban kell részesíteni, és a termelıszövetkezeti mozgalom fejlıdését elı kell segíteni. [...]

III. fejezet A DOLGOZÓ NÉP ANYAGI ÉS KULTURÁLIS ÉLETSZÍNVONALÁNAK EMELÉSE

40. § Az 1950-1954-es tervidıszakban biztosítani kell, hogy az egy fıre esı fogyasztás élelmiszercikkekben és ipari közszükségleti cikkekben jelentısen emelkedjék: 1954-ben az 1949-es fogyasztáshoz képest az egy fıre esı húsmennyiségnek 36%-kal, a zsírmennyiségnek 34%kal, tej- és tejtermékeknek 28,1 %-kal (tejre átszámítva), a cukormennyiségnek 25%-kal, a pamutszövetnek 40%kal, a gyapjúszövetnek 51 %-kal kell emelkednie. 41. § Az 1950-54-es tervidıszakban 180 000 új lakást kell építeni; ebbıl mintegy 90 000 városokban, ipar- és bányatelepeken létesülı lakás, 90 000 falusi lakás lesz.

IPAROSÍTÁS AZ ELSİ ÖTÉVES TERV IDİSZAKÁBAN

 2001 Institute for the History of 1956

40


SZTÁLINVÁROS Egész dolgozó népünk izzó lelkesedéssel és örömmel üdvözli a minisztertanács határozatát, amely szerint Dunapentele – épülı szocialista városunk – november 7-tıl kezdve a Sztálinváros, nagyszerő vasmővünk pedig a Sztálin Vasmő nevet viseli. Mindössze tizenöt tagból állott az a küldöttség, mely Rákosi elvtársnál tolmácsolta Dunapentele 14 800 dolgozójának kérelmét. 14 800 dolgozó ember tett felajánlást, fogadalmat, hogy jobb munkával, példamutatással fogja kiérdemelni ezt a hatalmas megbecsülést. De ık is tolmácsok voltak csupán: millió és millió magyar, egész dolgozó népünk hálájának, szeretetének követei. Azoknak nevében jöttek, akik Sztálin elvtárs, a Szovjetunió nélkül még ma is reménytelen szolgák, örök elnyomottak lennének, akik neki köszönhetik, hogy hont leltek a hazában. Azok helyett a százezrek helyett is beszéltek, akikben Inotán vagy Móron, Kelebián vagy Salgótarjánban az ı tanításai nyomán gyulladt ki az emberi öntudat, akik igaz emberré válásukat köszönhetik a nagy Sztálinnak. Mindazoknak a millióknak a nevében beszéltek, akik békét akarnak és harcolnak a békéért. Semmi sem fejezhetné ki jobban, hogy a Duna mellett népünk nagy békemőve épül, mint az, hogy az új város a béketábor, a békéért harcoló emberiség dicsı vezérének nevét viseli. „Szeretünk élni – írja a milliók egyike, Király László ifjúmunkás –, ezért szeretjük Sztálin elvtársat. Kétszázharminc százalékos eredményem ennek hirdetıje lesz a szépséges Sztálinvárosban.” A milliók nevében mondott igent minisztertanácsunk a dunapenteleiek kérelmére. Sztálinváros lett hát Dunapentele, Sztálin elvtárs nevét viseli november 7-tıl kezdve népünk büszkesége, a Vasmő. Sztálin fiai – szovjet katonák – őzték ki errıl a földrıl az idegen megszállót, az ezeréves úri bitorlót. Szovjet hısök vére szentelte meg ezt a drága földet, róluk beszél itt minden, rájuk emlékeztet a Vasmő fölött éjjelenként világító ötágú csillag is. A szovjet segítségnek köszönhetı az is, hogy a fasiszta dúlás után ilyen rövid idıvel óriást építhetünk a Duna menti pusztaságon, a vas, az acél országává építhetjük fel drága hazánkat. Nemcsak Komszomolszk ifjú építıinek példája lelkesített Pentelén: a Szovjetunió gigászi mérető építkezéseinek tapasztalatai tették lehetıvé ennek a nálunk azelıtt soha nem álmodott mérető és iramú munkának megkezdését és a munka nagyszerő eredményeit. Itt tanították meg kımőveseinket a szovjet sztahanovisták az élenjáró szovjet falazási módszerre, innen terjedt el ez a módszer sok építkezésünkre. Szovjet megmunkálógépek emelik ki éjjelnappal a kemény talaj köbmétereit, helyettesítve sok ezer munkást. Sztálinyec-traktorok egyengetik a földet, árokásó gépek szántják a talajt. A Szovjetunió, Sztálin elvtárs segítsége nélkül Dunapentele ma is eldugott, ismeretlen kis falu volna. Így: Európa egyik legkorszerőbb üzeme, egyik legszebb városa lesz. [...] (Szabad Nép, 1951. november 3.)

„SZTAHANOVISTA KOMPLEX-MOZGALOM” A KİBÁNYAI TEXTILGYÁRBAN Az I. számú Pamutipari Tröszthöz tartozó vállalatok igazgatói és legjobb sztahanovistái részvételével a könnyőipari minisztérium „sztahánovista komplex-mozgalom” ankétot tartott a Kıbányai Textilgyárban. Az ankétot Ajtai Miklós elvtárs, a könnyőipari miniszter elsı helyettese nyitotta meg. Ezután Altuhov elvtárs tartott elıadást. Elmondotta, hogy a sztahanovista komplex-mozgalom célja, hogy minden brigád olyan termelékenységet, olyan kiváló minıséget, olyan gazdaságos nyers- és segédanyag-felhasználást érjen el, mint a legjobb brigádok. Jó módszer ez az elmaradó és közepesen dolgozó brigádok teljesítményének felemelésére. Altuhov elvtárs részletesen beszámolt arról, milyen eredményeket értek el az ivanovói szövıgyárban a mozgalom segítségével. Ismertette Szokolov mővezetı gépgondozási módszerét, a komplex javítási eljárást. Szokolov mővezetı a hibák javítása alkalmából nemcsak a hibás gépszerkezetet vizsgálja meg, hanem az azzal együttmőködı egyéb szerkezeteket is. Ezzel biztosítja a szövıszék huzamosabb ideig tartó zavartalan mőködését, és jelentısen csökkenti a gépjavításra fordított idıt.

41


Az elıadás után a Szegedi Textilkombinát három sztahanovista dolgozója elmondotta, milyen eredményeket értek el a sztahanovista komplex-mozgalom segítségével. Csepregi Gyızı, a Szegedi Textilkombinát fonodájának vezetıje elmondotta, hogy a sztahanovista komplex-mozgalom bevezetése óta a keresztorsózó üzemrészben 46,2 százalékkal emelkedett a termelés, és nagymértékben javult a minıség. A jobb gépbeállítással elérték, hogy az orsók fordulatszáma hét százalékkal emelkedett. Vieland Ferenc, a Kıbányai Textilgyár technikusa bejelentette, hogy gyáruk csatlakozik a sztahanovista komplexmozgalomhoz. (MTI) (Szabad Nép, 1952. január 6.)

GAZDASÁGI ADATOK AZ ELSİ ÖTÉVES TERV IDİSZAKÁBÓL

Az elsı ötéves terv beruházási terveinek három változata Tervcím Ipar (összesen) nehézipar könnyőipar Mezıgazdaság Közlekedés Szociális, kulturális, lakásépítés egyéb Beruházások összesen

(milliárd forint) 1949-es 1950-es 1951-es felemelt elızetes terv elfogadott terv terv 17,0 21,3 41,0 18,3 37,5 3,0 3,5 6,0 8,0 11,0 6,0 7,5 10,0 6,0

7,4

14,0

35,8

6,7 50,9

9,0 85,0

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században

A gazdaság fıbb ágazatainak hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez (%) év 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956

ipar 44,8 45,0 54,1 53,2 53,7 55,0 52,4

1950 – 1956 építıipar mezıgazdaság 9,1 36,7 10,6 37,4 11,7 23,9 11,7 29,5 9,1 29,4 9,4 31,3 10,8 29,5 Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században

egyéb 9,4 7,0 10,3 6,2 7,8 4,3 7,3

42


A mezıgazdasági földterület tulajdonviszonyok szerinti megoszlása 1949 – 1953 (ezer hold) év 1949 1950 1951 1952 1953

állami gazdaságok 113 463 685 1050 1250

szövetkezetek

egyéni parasztgazdaságok 9381 8662 7562 6549 5516

76 419 1253 1795 2478


A termelıszövetkezetek számának és taglétszámának növekedése

év* 1948 1949 1950 1951 1952 1953

1948 – 1953 Termelıszövetkezetek száma I. és II. típusú III. típusú összesen 189 279 468 77 1290 1367 36 2149 2185 1999 2626 4625 1478 3632 5110 1456 3768 5224

Tagok száma (ezer fı) nincs adat 36 120 311 369 376

* Minden évben december 31-én rögzített állapot Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században

A fontosabb mezıgazdasági termények átlaghozamai (q/kat. hold) Termények Búza Kukorica Árpa Rozs Zab Rizs Burgonya Cukorrépa Takarmányrépa Napraforgó Rostlen Rostkender Dohány Vöröshere Lucerna

1931-40 7,9 10,8 7,8 6,5 7,1 39,5 117,1 128,0 5,4 14,7 26,9 7,8 18,7 23,3

1949 7,5 8,5 8,4 6,8 7,1 8,8 38,1 66,7 70,5 5,0 10,5 22,4 6,6 18,4 21,3

1931 – 1955 1950 1951 8,7 9,7 9,0 14,1 7,3 9,3 7,4 7,9 5,2 7,2 19,3 14,3 27,8 58,1 84,0 132,0 105,4 180,0 4,9 6,7 8,5 10,0 20,0 26,9 5,5 6,8 16,0 34,1 18,0 38,0

1952 7,1 6,4 7,5 6,1 5,9 14,0 30,0 67,0 96,0 4,4 7,0 15,0 4,0 20,0 15,0

1953 9,5 12,9 10,7 7,4 7,6 14,0 55,0 116,0 170,0 6,8 10,0 22,0 5,0 19,7 27,0


1954 6,8 12,1 8,1 5,9 6,9 9,4 48,6 106,0 161,0 6,1 11,2 20,6 5,9 26,9 21,7

1955 9,0 13,0 11,3 7,0 8,4 4,6 61,7 114,0 183,0 6,5 11,4 21,0 6,7 22,7 21,8

43


ÚJ NÖVÉNYEK TERMESZTÉSE A gyapot Az új növények meghonosítási programjának tengelyében kétségkívül a gyapot áll elsı helyen. A gyapot hazai termelésének szükségességét nemcsak rendkívüli ipari, szociális és devizális érdekek indokolják, hanem a szovjet agrártudomány nagyszerû eredményei is, amelyeknek helyes alkalmazásával nálunk is lehetıség nyílik ennek a trópusi, illetve szubtrópusi növénynek eredményes termelésére. A Magyar Dolgozók Pártja teremtı gondolatára határozta el kormányzatunk még 1948-ban, hogy a gyapot meghonosítására, nemesítésére és üzemi termelésének megszervezésére külön nemzeti vállalatot létesít. [...] A honosító nemesítésnek, termelésnek és kísérleteknek ilyen irányú megszervezését és tervszerû beállítását csakis a népi demokráciák tudják megvalósítani. Csakis ezen a céltudatos, kollektív munkán lehet 100 000 kat. holdra tervezett gyapottermelés forradalmi gondolatát megvalósítani. [...] A hamvas gumipitypang Az 1920-as évek végén a Szovjetunióban Sztálin elvtárs tervezetet fogadott el, amelynek lényege a következı: Oroszországi gazdaságokból való mőveletlen ifjaknak és nıknek alapos képzést kell adni növénytanból és némi felvilágosítást egyéb tudományokból. Meg kell ismertetni velük, hogy hazájuknak mire van szüksége, és mit kell keresniük. Erre kiküldték ıket a szteppékre, hegyek közé, völgyeken át és mocsarakba. Éber szemmel kellett megfigyelniük minden ragadós nedvet tartalmazó növényt, mely esetleg gazdaságilag értékes lehet. [...] Arra számítottak, hogy a rengeteg kiterjedéső birodalom területén valamelyik fiatal kutató talán éppen olyan növényekre akad, amely a szovjetet gumival láthatja el. [...] Az orosz pitypang felfedezése talán a legnagyobb vívmánya a szovjet mezıgazdaság-tudománynak. Ma már az egész világ objektív kutatói elismerik, hogy egyedül az orosz pitypang az a kaucsuktartalmú növény, amely gyakorlati termesztés szempontjából számításba jöhet. [...] A Szovjetunió valóban baráti gesztusának köszönhetjük, hogy 1949 januárjában 50 kg kitőnı csírázású, tökéletes tisztaságú gumipitypang-maghoz jutottunk, amely anyaggal végre komoly kísérleti termeléshez foghattunk. [...] (Természet és Technika c. folyóirat, CIX. évf., 1950.)

A HÚS- ÉS HENTESÁRUK

BUDAPESTI FORGALMÁNAK SZABÁLYOZÁSA JEGYRENDSZER BEVEZETÉSÉVEL

A Fıvárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 538/1951. V. B. sz. rendeletével szabályozta a hús- és hentesáruk budapesti forgalmát. A rendelet alapján Budapest fıváros dolgozó lakossága és ezek családjainak hússal való ellátása 1951. évi április hó 16. napjától kezdıdıen hatósági jegyek alapján történik. [...] A rendelet értelmében húsellátásra jogosultak: a Budapest fıváros területén állandó lakóhellyel bíró dolgozók és a velük egy háztartásban élı családtagjaik, tekintet nélkül arra, hogy munkahelyük a fıváros közigazgatási területén, vagy azon kívül van; a közületi nyugdíjasok és SZTK öregségi járadékosok és a velük egy háztartásban élı családtagjaik, akiknek állandó lakóhelye Budapest fıváros területén van; azok a dolgozók, akiknek állandó lakóhelye Budapest fıváros területén kívül van, de budapesti munkahelyen állnak alkalmazásban; a munkaviszonyban nem álló, magasabb rendő szellemi munkát végzık (tudósok, mővészek, írók); a budapesti egyetemekre és fıiskolákra beiratkozott és a fıváros területén lakó egyetemi és fıiskolai hallgatók. Családtagnak tekintendık a húsellátásra jogosultnak vele egy háztartásban élı házastársa, eltartott szülei és gyermekei (fogadott gyermekei is). [...]

44


A hatósági ellátásra jogosultak heti hús alapfejadagja 300 gr. A belkereskedelmi miniszter 81.650/1951. (I. 12.) Bk. M. sz. rendeletében meghatározott nehéz testi munkát végzı dolgozók, mőszaki, gazdasági és igazgatási vezetık, továbbá a magasabb rendő szellemi munkát végzık, a szocialista munkában élenjáró dolgozók (sztahanovisták), a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetések tulajdonosai alapfejadagukon felül heti 300 gramm hús pótfejadagban részesülnek. A fel nem sorolt dolgozókat, az egyetemi és fıiskolai hallgatókat alapfejadagjukon felül heti 100 gr hús pótfejadag illeti meg. A hús alap- és húspótjegyek 100 gr értékő szelvényekbıl állanak. Az alapjegy heti szelvénye 200 gramm tıkehús és 100 gramm hentesáru vásárlására, a 300 gramm értékő húspótjegy 200 gramm tıkehús és 100 gramm hentesáru vásárlására, a 100 gramm értékő húspótjegy 100 gr tıkehús vásárlására jogosít. A hentesáru vásárlására jogosító „felvágott” megjelöléső 100 grammos szelvényrész 80 gramm száraz húsárura, 100 gramm tartósított hentesárura, 120 gramm párizsira vagy virslire, vagy 150 gramm hússajtra, hurkafélére váltható be. Az üzemi étkezésben részt vevı dolgozók hetenként 200 gramm hús vásárlására jogosító hatósági jegyet kötelesek az üzemi étkezdénél akként beszolgáltatni, hogy havonta két hétre tıkehús vásárlására jogosító szelvényt kell leadni. A kórházi ápolásra felvett beteg heti húsjegyét egy heti betöltött kórházi ápolás után köteles a kórházban leadni. A menzákon és egyéb üzemi élelmezésben napi háromszori (reggeli, ebéd, vacsora) étkezésben részt vevık, egyetemi, fıiskolai, intézeti és egyéb iskolai (tanfolyam) hallgatók, továbbá a kórházi napi háromszori étkezésben részt vevı kórházi személyzet hús alapjegyeit köteles hetenként leadni. Vendéglıben, étteremben húsételt csak 100 gramm tıkehús vásárlására jogosító húsjegy ellenében szabad kiszolgálni. [...] (MTI közlemény, 1951)

BÉKÉS MEGYE 112 SZÁZALÉKRA TELJESÍTETTE KUKORICABEGYŐJTÉSI TERVÉT (Újságcikk-részlet)

Tanácsaink az elmúlt héten tovább fokozták a begyőjtés ütemét, és a kukorica-, a tej-, a tojás- és a zsírbegyőjtés terén jelentıs eredményeket értek el. A gabonabegyőjtési verseny rangsora: 1. Békés, 2. Szolnok, 3. Hajdú, 4. Csongrád, 5. Pest, 6. Bács-Kiskun, 7. Baranya, 8. Heves, 9. Borsod, 10. Nógrád, 11. Tolna, 12. Zala, 13. Fejér, 14. Vas, 15. Szabolcs, 16. Gyır, 17. Veszprém, 18. Komárom, 19. Somogy. A kukorica-begyőjtésben továbbra is Békés megye tartja az elsı helyet 112 százalékos teljesítésével. A megyék további rangsora a következı: 2. Baranya, 3. Fejér, 4. Pest, 5. Veszprém, 6. Vas, 7. Hajdú, 8. Somogy, 9. Tolna, 10. Csongrád, 11. Bács-Kiskun, 12. Heves, 13. Szabolcs, 14. Zala, 15. Komárom, 16. Gyır, 17. Borsod, 18. Szolnok, 19. Nógrád. Kukorica-begyőjtési tervük 100 százalékos teljesítéséért az élelmezési miniszter az ózdi, mezıcsáti, edelényi, putnoki, aszódi, tiszalöki járásokat felszabadította a kukorica szabad forgalmának korlátozása alól. Eddig három megye, 43 járás és 1674 község területén értékesíthetik a kukoricát a szabadpiacon azok a termelık, akik eleget tettek kukorica-beadási kötelezettségüknek. Az elmúlt héten tovább emelkedtek a tojásbegyőjtés eredményei. A baromfibegyőjtésben azonban lanyhulás tapasztalható. A tanácsoknak nagyobb gondot kell fordítaniuk a baromfibegyőjtésre, és a hátralékosokkal szemben alkalmazni kell a kártérítések kivetését és azok behajtását. El kell érni, hogy a tojásbegyőjtési tervek teljesítése mellett a baromfibegyőjtési terveket is minden község maradéktalanul teljesítse. A baromfibegyőjtési verseny rangsora: 1. Szolnok, 2. Vas, 3. Pest, 4. Komárom, 5. Békés, 6. Zala, 7. Tolna, 8. Csongrád, 9. Gyır, 10. Nógrád, 11. Baranya, 12. Heves, 13. Veszprém, 14. Hajdú, 15. Borsod, 16. Somogy, 17. Bács-Kiskun, 18. Fejér, 19. Szabolcs. A tojásbegyőjtési verseny rangsora:

45


1. Vas, 2. Baranya, 3. Gyır, 4. Zala, 5. Somogy, 6. Tolna, 7. Hajdú, 8. Komárom, 9. Bács-Kiskun, 10. Pest, 11. Nógrád, 12. Heves, 13. Borsod, 14. Szabolcs, 15. Csongrád, 16. Veszprém, 17. Szolnok, 18. Fejér, 19. Békés. Az élıállat-begyőjtésben az utóbbi héten Pest, Vas, Békés, Veszprém megye érte el a legjobb eredményt. (Szabad Nép, 1952. január 6.)

AZ ÚJ BEGYŐJTÉSI TÖRVÉNYRİL (Újságcikk-részlet)

A hivatalos lapban megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az 1952–53. évi begyőjtésrıl szóló törvényerejő rendelete, amely az elızı évihez képest néhány lényeges változást tartalmaz. A rendelet az elızı évihez képest több mint két hónappal korábban jelent meg. Ennek nagy jelentısége van. Lehetıséget nyújt a falu dolgozóinak arra, hogy beadási kötelezettségeik ismeretében készítsék elı, tervezzék meg a termelést. De fontos ez azért is, mert több idı van a beadási tervek felbontására, ki lehet küszöbölni a begyőjtés tervezésének esetleges hibáit, idı jut arra, hogy a tanácsok minden dolgozó paraszttal idejében megismertessék és megbeszéljék egyéni kötelezettségeiket. Az új begyőjtési rendelet leglényegesebb eltérése az eddigitıl az, hogy az ország ellátásához szükséges teljes mezıgazdasági termékmennyiséget kötelezı alapon, tehát A- és B-jegyre kell begyőjteni. Ezzel természetesen együtt jár, hogy megszőnik a C-jegyes begyőjtés. A begyőjtési rendelet számol azzal, hogy népgazdaságunk, dolgozó népünk növekvı szükségleteit kell kielégíteni. Az elmúlt évben az iparosításban elért sikereink nyomán sok tízezer fıvel nıtt az ipari munkásság, a városi lakosság száma, és ez a fejlıdés ebben az évben gyors ütemben tovább folytatódik. Több dolgozó ellátásáról kell tehát állami készletekbıl gondoskodni. Az ipar termelésének kiterjedésével növekszik a nyersanyagszükséglet is. Ezeknek az örvendetesen növekvı igényeknek, szükségleteknek kielégítése a falu legsajátabb érdeke is. Az ország iparosításának eredményei döntı változást, kedvezı fejlıdést idéznek elı a falun. Minden újabb lépés ezen az úton tovább javítja, szebbé, kulturáltabbá teszi a dolgozó parasztok életét. Egyre több gépet, egyre több villanyfényes falut, egyre több jó könyvet és kultúrházat, posványos kutak helyett tiszta és édes, jó vizet, egyre több dúsan termı rizsföldet, az iparcikkek dús választékát – röviden: a jólét és kultúra, a felemelkedés ezer és ezer vívmányát jelenti a falunak a szocializmus építése, az iparosítás. A begyőjtéssel, a beadási kötelezettségek teljesítésével ehhez járul hozzá a falu. Ezt a dolgozó parasztság zöme jól tudja. Mintegy 130 000-nyi, a begyőjtési kötelezettséget legalább 200 százalékra teljesítı dolgozó paraszt fejezte ki tavaly minden szép szónál szebben beszélı tettekkel azt a meggyızıdését, hogy ami a városnak jó, ami a városnak kell, az áldást hoz a falura is. A begyőjtési törvény az ország növekvı szükségleteivel számolva nagyobb terménymennyiség begyőjtésérıl intézkedik. A növekvı szükségleteket azonban növekvı termelésbıl kell kielégíteni. Mezıgazdaságunk termelési színvonala évrıl évre emelkedik. Ez nem véletlen. A város, a munkásosztály egyre nagyobb segítséget ad a falunak a termelésben. Ez az egyre bıségesebb termelésben is tükrözıdik. Az elmúlt évben több mint két és félezer traktort kaptak gépállomásaink. Ezek a gépek az ıszi szántás, vetés, mélyszántás idején sok százezer hold földön segítettek jobb munkát végezni, és az idén még jobb termést kikényszeríteni a földbıl. Ebben az évben ismét új gépek ezrei kerülnek a falura. Egyedül az 1952-es gabonatermés gyors és veszteségmentes betakarításához 900 új kévekötı-aratógéppel és 500 új kombájnnal több segít majd a dolgozó parasztoknak, mint tavaly. Több mőtrágya és nemesített vetımag, több növényvédıszer és nagyobb öntözött terület, több mezıgazdasági szerszám biztosítja, hogy ha a múlt évben többet termeltünk, mint azelıtt – az idén még több legyen a termés. Az állami segítség természetesen nem minden. Hogy valakinek a földjén mennyi terem, döntıen attól függ, ki-ki hogyan dolgozik. Annak, aki becsületesen mőveli meg a földjét, nemcsak hogy könnyő lesz teljesíteni a beadást, de bıségesen marad feleslege is. Nézzünk egy példát. Egy hétholdas dolgozó parasztnak – ha közepes, 8-10 aranykorona értékő földje van – terménybeadási kötelezettsége egy holdra 157 búzakilogramm. Ha úgy mőveli meg kukoricaföldjét, hogy az eddigi kétszeri kapálás helyett háromszor, vagy háromszori helyett négyszer kapál, akkor 3-4 mázsával nagyobb terményre számíthat holdanként. Ez a terméstöbblet – mivel egy mázsa májusi morzsolt kukorica 85 búzakilogrammnak felel meg – egymaga biztosítja az arra a földdarabra esı beadási


46


kötelezettséget. Hasonló eredménnyel jár az új, szovjet módszerek alkalmazása, például a kapálást is megkönnyítı négyzetes vetés vagy a pótbeporzás. És nem más a helyzet a többi növénynél és az állattenyésztésnél sem. A rendelet több olyan intézkedést tartalmaz, amelyek az állattenyésztés fejlesztését szolgálják. Így például a nyolc holddal vagy annál több földdel rendelkezı gazdáknál a tejbeadási kötelezettséget nem csupán az állatállomány szabja meg, hanem az állatállomány és a földterület együttesen. Tehát tejbeadásra kötelesek akkor is, ha jelenleg nem tartanak tehenet. A tejbeadást csak év végéig lehet mással helyettesíteni. A dolgozó parasztoknak így még inkább érdekük, mint eddig, hogy tehenet tartsanak. A tehéntartásra ösztönöz az is, hogy a tehenek számának növekedésével csökken az egy-egy állatra esı tejbeadási kötelezettség, továbbá az, hogy a borjúnevelés tejbeadási kedvezménnyel jár. A begyőjtési törvény igazságosabbá, arányosabbá teszi a kötelezettségek elosztását. Ezt a célt egész sor intézkedés szolgálja. Eddig a dolgozó parasztok legjobbjainak hatalmas tábora többszörösét teljesítette kötelezettségének, míg mások éppen csak hogy beadták a kötelezıt. Ez az aránytalanság a C-jegyes begyőjtés felszámolásával megszőnik. Az ország szükségletének biztosításában tehát fokozottan érvényesül az igazságos közteherviselés. Az elmúlt évben aránytalanságot okozott, hogy egyes vidékeken a kataszteri tiszta jövedelem alacsonyabb, mint a földek tényleges termıképessége. Emiatt egyesek nem járultak hozzá földjük minıségének megfelelıen az ország ellátásához. A törvény ezen is változtat: a hat aranykoronánál kisebb kataszteri tiszta jövedelmő földeket a beadási kötelezettség szempontjából a hat–nyolc aranykoronás csoportba sorolja. A termelıszövetkezetek és állami gazdaságok is – fejlıdésüknek megfelelıen – jobban kiveszik részüket az ország ellátásához szükséges mezıgazdasági termékek beadásából. Könnyebbséget jelent a termelıknek, hogy a rendelet szerint a borbeadás mindazokra vonatkozik, akiknek szılıterülete eléri a 400 négyszögölt. Ez azért elınyös, mert eddig a szılıterület után egyéb termékeket kellett beadni, és ez sokszor nehézségeket okozott. A bizonyos fokig felemelt tojás- és baromfi-beadási kötelezettség teljesítésénél az jelent könnyebbséget, hogy míg a múlt évben csak április elején kezdıdött a kötelezettség teljesítése, most az egész évre eloszlik – mégpedig a termelés szakaszainak megfelelı arányban. A kötelezettségek arányos, igazságos elosztása a szorgalmas, kötelezettségeiket teljesítı dolgozó parasztok számára lehetıvé teszi azt is, hogy jelentıs feleslegeket vihessenek a szabadpiacra. Az új begyőjtési rendelet ismét hangsúlyozza, hogy a mezıgazdasági termékek szabad forgalma állandó intézkedés, amelyet a gabonanemőeknél július 1-jén, a kapásoknál és a bornál szeptember 1-jén csak átmenetileg függesztenek fel, és amely a beadási kötelezettségek jó teljesítésétıl függıen ismét életbe lép. És a párt- és kormányhatározat óta azért is érdemes többet termelni, mert mindenki korlátozás nélkül vásárolhat a termékeiért kapott pénzért, hiszen az üzletek bıkezően kínálják mindenütt a legkülönbözıbb iparcikkeket. És hozzá kell tenni: nemcsak a szabadpiaci bevételeiért. A beadott termékekért az állam szilárd, elıre megszabott, jó árat biztosít, amely hatalmas bevételt jelent a falunak. Az új, 1952–1953-as begyőjtési törvény tehát nagy ösztönzést jelent a termelés növeléséhez. Most az a teendı, hogy a falu dolgozói felmérjék ezeket a lehetıségeket, és késedelem nélkül lássanak hozzá a termelés elıkészületeihez, hogy a beadási kötelezettség teljesítése után minél bıvebb feleslegeik maradjanak a szabadpiaci értékesítésre. Termelıszövetkezeteink is vegyék számba üzemtervük elkészítésénél beadási kötelezettségüket. Pártszervezeteinkre, népnevelıinkre fontos feladat vár: az 1951–52-es begyőjtési terv teljesítéséért vívott harccal egyidejőleg meg kell ismertetni a dolgozó parasztokkal a begyőjtési törvény rendelkezéseit, meg kell értetni, hogy a beadás – törvény, amelynek teljesítésére jó, elırelátó munkával fel kell készülni. számítsunk arra is, hogy az ellenség sem lesz tétlen. Ahol a népnevelık nem dolgoznak, ott a kulák igyekszik majd „megmagyarázni” – azaz elferdíteni – a rendeletet. Az idei begyőjtés sikeréért folyó harc már most, a rendelet ismertetésével megkezdıik és a tavaszi szántás-vetéskor a földeken folytatódik. Dolgozó parasztságunk úgy lásson munkához, hogy egy pillanatra se felejtse el: a begyőjtés teljesítése ötéves tervünk fontos része, a munkás-paraszt szövetség egyik pillére, nagy békemővünk egyik alapja – a falu dolgozóinak tırvényes kötelessége. (Szabad Nép, 1952. január 10.)

47


ÉLETSZÍNVONAL AZ ’50-ES ÉVEK ELEJÉN „Az általános szegénységen belül továbbra is érvényesült az egalitarianizmus. Az orvosok átlagosan körülbelül annyit (1873 Ft-ot) kerestek, mint a munkások között kiemelten bérezett vájárok (1792 Ft), s a középiskolai tanárok (1396 Ft) majdnem annyit, mint a géplakatosok (1405 Ft). A vállalati igazgatók 2649 Ft-os átlagfizetése 70%-kal haladta meg a bányászokét, s 300%-kal a legrosszabbul fizetett munkásokét. A legalacsonyabb béreket változatlanul a mezıgazdasági munkások kapták: 1955-ben átlagosan 890 Ft-ot. A munkások és alkalmazottak átlagos reálbérének a paraszti gazdálkodók mintegy 80-90%-át, a termelıszövetkezeti tagok 75-80%-át, s az állami gazdaságok munkásai 65-75%-át tudták megkeresni. A reáljövedelem, s különösen az életszínvonal alakulását a reálbérek mellett természetesen más tényezık is befolyásolták. Ebbıl a szempontból kedvezı fejleménynek számított, hogy a társadalombiztosításba bevontak száma gyors ütemben nıtt: az 1938-as 2,8 millióról 1949-re 3,8, 1953-ra 5,7, majd 1956-ra 6,3 millióra, azaz az összlakosság valamivel több, mint 30%-áról 64%-ára. Betegség esetén a társadalom kétharmada részes ült táppénzben, ingyenes orvosi ellátásban és kórházi kezelésben, továbbá olcsó gyógyszerekben. Mivel a különbözı egészségügyi létesítmények és berendezések fejlesztése nem tartott lépést a növekvı igényekkel, a kórházi kezelés átlagos idıtartama folyamatosan csökkent, s az ágykihasználás meghaladta a 90%-ot. A fogászati rendelések a normának tekintett 19 perc helyett átlagosan 11 percig tartottak. A kezelésben részesülık száma tehát nıtt, a színvonal azonban csökkent. A fıváros és a vidék közötti régi különbség megmaradt. Miközben Budapesten 1956ban 10 ezer lakosra 148 kórházi ágy jutott, addig vidéken csak 49. A lakosság egészségügyi kondíciói egészében véve mindazonáltal nem romlottak, inkább javultak. Különösen jelentıs volt a csecsemıhalandóság további csökkenése. Míg az 1930-as évek átlagában 1000 újszülöttbıl csak 856 maradt életben, 1955-ben már 940. A mővi vetélések 1953-as drasztikus korlátozása (Ratkó-korszak) mellett ez is hozzájárult az 1950-es évek második harmad ára jellemzı jelentıs népességgyarapodáshoz. A kötelezı társadalombiztosítás elınyeibıl a parasztságjelentıs csoportjai - az egyéni gazdálkodók és az öregek - továbbra sem részesültek. A lakáskörülmények általában véve romlottak. Mivel a lakásépítés nem tartott lépést a lakosságnövekedéssel, az egy lakóhelyiségre jutó lakók száma az 1941-es 2,57-rıl 1949-re 2,59-re, majd 1955-re 2,64-re nıtt. Ahhoz, hogy az egy szobára jutó laksőrőség a normának tekinthetı 2 fıre csökkenjen, 650 ezer kétszobás lakást kellett volna építeni. Az évi lakásszaporulat azonban a 14 ezret sem érte el. Bár az új lakások jelentıs része az új iparvárosokban – Sztálinvárosban, Kazincbarcikán, Komlón – épült, a gyors lakosságnövekedés miatt Budapest és a többi ipari centrum mellett mégis ezeken a helyeken volt a legnagyobb a lakásínség. 1949 és 1954 között a társbérletben lakók száma 50, az albérletben lakóké pedig 40%-kal emelkedett a városokban. Ez azt jelentette, hogy társbérletben mintegy 300 ezren, albérletben pedig körülbelül 120 ezren laktak. A kisebb bérházak 1952-es kisajátításával a városi bérházak összessége állami kézbe került. Az államilag megállapított lakbérek névlegesek voltak, a háború elıttinek a töredékét sem tették ki. Ez kedvezı változásnak tekinthetı. Az épületek karbantartásáról ugyanakkor senki sem gondoskodott, s így azok állaga fokozatosan romlott. Egy 1954-es felmérés szerint a városi lakosságnak körülbelül ötöde lakott életveszélyes vagy teljes tatarozásra szoruló lakásban.” (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században)

48


A FONTOSABB ÉLELMISZEREK EGY LAKOSRA JUTÓ FOGYASZTÁSA (1934-38 és 1950-54-es évek adatainak összehasonlítása)

Megnevezés

Mennyiségi egység kg kg kg kg kg kg kg kg kg kg kg kg kg kg kg kg liter liter

Liszt Rizs Cukor Burgonya Sertéshús Marhahús Borjúhús Lóhús Juhhús Belsıség Baromfi Tojás Hal Tej- és tejtermék Sertészsír Egyéb zsírok és étolaj Bor Sör

1934–38 évek átlaga

1950–54 évek átlaga

144,7 2,3 10,5 130,0 15,0 5,8 1,5 0,3 0,9 1,4 8,4 5,2 0,7 101,9 13,0 4,0 34,8 3,1

147,7 1,7 19,5 108,1 16,4 5,5 0,9 0,4 0,7 1,4 8,0 4,4 0,6 93,5 14,7 4,4 28,1 14,0

A NÉPESSÉG FİBB CSOPORTJAINAK REÁLJÖVEDELME, 1950–1956. (1949 =100) Év

1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956

A munkás és alkalmazott népesség egy fıre jutó reáljövedelme 102,8 97,8 87,5 91,0 115,0 121,8 129,3

A parasztság egy fıre jutó fogyasztásának reálértéke* 112,7 118,8 106,6 100,6 111,0 124,5 131,2

* Adó és üzemi kiadások levonása nélkül. Forrás: Petı Iván – Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945–1985

49


A RATKÓ-KORSZAK A Ratkó-korszak Ratkó Anna (1903–1981) 1950 és 1953 közötti egészségügyi miniszterségének, illetve tágabban az 1950 és 1956 közötti fél évtizednek a népesedéspolitikára utaló elnevezése, az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó idıszaka. (Ratkó rendelete, amely 1953 februárjában lépett életbe /8100–2/1953/ tulajdonképpen csak bejelentési és nyilvántartási kötelezettséget léptetett életbe, nem totális tilalmat, mégis így értelmezték. 10 hónappal késıbb, a 8100–9/1953-as rendeletben már „személyi vagy családi körülmények” indokolhatták a terhességmegszakítást.). A terhességmegszakítás tilalmát 1956 júniusában oldották föl (betegség és szociális indokok mellé fölvették a „megszakításhoz minden áron való ragaszkodást”, és elıírták AB-bizottságok felállítását), a gyermektelenségi adót pedig a forradalom után törölték el. [...] A Ratkó-gyerekek voltak azok, akiket sokszor a szülık akarata ellenére kellett világra hozni. A hatalom egyébként azt várta, hogy hamarosan megugrik a magyar lélekszám. Ratkó Anna mégsem nem volt népszerő. Az akkor született gyermekek hamarosan elleptek bölcsıdét, óvodát, iskolát, amire nem volt felkészülve az ország. 1981ben bekövetkezett haláláig Ratkó Anna számos állami és társadalmi tisztséget töltött be, mozgalmi szövınıtıl kezdve párttitkár, SZOT-vezetı és miniszter is volt. A Ratkó-gyerekek – akik még élnek – most nyugdíjas éveikhez közelednek, ami újabb fejfájást jelent az államnak. De errıl nem ık tehetnek. (L. Rédei Mária: Demográfia)

A Ratkó-korszak népességnövekedése

„ A Ratkó-gyerekek” korszaka (az ’50-es évek elején született népesség gyermekei – újabb átmeneti népességnövekedés zajlott le)

A Ratkó-korszak átmeneti népességnövekedést jelentett a XX. század második felének magyar demográfiai helyzetében Forrás: http://www.mno.hu


50


DOLGOZÓ NÉPÜNK ÖRÖMMEL, LELKESEN JEGYZI A MÁSODIK BÉKEKÖLCSÖNT (Korabeli újságcikk-részlet)

Gyızelmi jelentések érkeznek az ország minden részébıl: a dolgozó nép örömmel, lelkesen válaszolt a kormány felhívására. Egy nap telt még csak el, de már kibontakozóban van népünk újabb, hatalmas sikere, a nagyszerő népszavazás a béke ügye mellett. Bányászok és dolgozó parasztok, honvédek és vasmunkások, mővészek és építık veszik kezükbe a tollat, hogy a Második Békekölcsön jegyzésével ország-világ elıtt megmutassák: boldog jelenünkért és még szebb jövınkért egy emberként sorakoznak fel a párt és a kormány mögött. „A magunk hasznára, a haza javára mindannyian jegyzünk békekölcsönt” – ez a dolgozók felelete a párt és a kormány felhívására. [...] A Rákosi Mátyás Mővek kölcsönjegyzési versenyre hívta ki a budapesti MÁVAG-ot A Második Békekölcsön jegyzésében is példát mutat egész dolgozó népünknek nagyszerő munkásosztályunk. Rıder Béla, a Rákosi Mővek szerszámgépgyárának sztahanovistája 2500 forintot jegyzett, felajánlotta, hogy munkáját még jobban megszervezi, s újabb tíz százalékkal emeli teljesítményét. Gazda Géza elvtárs, sztahánovista üzemvezetı, az anyagtakarékossági mozgalom elindítója, 4000 forintot jegyzett a Második Békekölcsönbıl. „Az Elsı Békekölcsönbıl felépült a Csepeli Gyorsvasút, az Imre-téri új házak, nagyobb fejlıdést értünk el, mint az elıttünk élt generációk szinte egész életükben. Tudom, hogy ebben az évben még többet akarunk építeni, ezért jegyzek lényegesen nagyobb összeget, mint tavaly.” A Rákosi Mővek dolgozói levelet intéztek a MÁVAG dolgozóihoz: „Mi, a Rákosi Mátyás Mővek dolgozói – írja a levél –, akik nap mint nap érezzük kormányunk, drága Rákosi elvtársunk szeretı gondoskodását, már ez ideig sokszorosan visszakaptuk azt az összeget, amelyet az elmúlt békekölcsönjegyzéskor ajánlottunk fel a haza javára. Most versenyre hívunk benneteket, hogy a Második Békekölcsön jegyzésében túlszárnyaljuk tavalyi eredményeinket. Azon leszünk, hogy ezúttal is megelızzünk benneteket.” [...] A lovászi olajmunkások nagy lelkesedéssel jegyeztek kölcsönt az államnak. Kanizsai István brigádvezetı 1300 forintos fizetése mellett 2300 forintot jegyzett. Brigádjával vállalta, hogy a vezetıségválasztás tiszteletére felajánlott 100 tonna helyett 150 tonnával több olajat termel. Balogh Ferenc fúrási telepvezetı 2800 forintot, Stefán Rudolf fıszerelı 1500 forintot, Csörgics Pál munkaérdemrendes sztahánovista fúrómester 2000 forintot jegyzett. [...] Békekölcsön-jegyzés a Gyıri Vagongyárban A Gyıri Vagongyárban a népnevelık valamennyien maguk is jegyeztek, mielıtt megkezdték felvilágosító munkájukat. Gerencsér József népnevelı, aki 450 forintot keres egy hónapban, 650 forintot jegyzett. Dorozsmai László, az öntöde I. párttitkára, 900 forintos keresete mellett 1500 forintot jegyzett, Kovács Gyula, az öntöde II. párttitkára pedig, akinek három gyermeke van 1100 forintos keresete mellett szintén 1500 forintot jegyzett. [...] Kiváló eredmények Ózdon Az Ózdi Kohászati Üzemekben csütörtök reggel mindenütt röpgyőlések elızték meg a kölcsönjegyzést. A Finomhengermőben Tengely István sztahánovista is felszólalt. Huszonnyolc éve dolgozik a gyárban és látja, hogy mennyire fejlıdik az üzem. – Ezerhatszáz forintos jegyzésemmel azt is segíteni akarom, hogy a Finomhengerde I. számú kemencéjét mielıbb átépítsék, hogy még többet tudjunk termelni! Jakab Gyula sztahanovista elıhengerész 1400 forintot jegyzett és vállalta, hogy október 15-re befejezi évi tervét. A Durvahengerdében Durbák Pál sztahanovista, sokszoros újító elmondta, hogy régen 35–40 fillér volt az órabére és sokszor még kenyérre sem telt a családjának. Most jól keres, megbecsült ember, sok jutalmat kapott újításaiért. Ezért a sok jóért válaszol 1600 forintos jegyzéssel. [...] (Szabad Nép, 1951. szeptember 28.)


51


KONCEPCIÓS PEREK A RÁKOSI-DIKTATÚRÁBAN Korabeli újságcikk a Rajk-perrıl Rajk László és társai olyan szervezkedést létesítettek, amely célul tőzte ki az alkotmányos törvénnyel biztosított magyar demokrácia megdöntését, Magyarország függetlenségének megsemmisítését, az ország idegen szolgaságba taszítását. Rajk és bandája azt a célt tőzték maguk elé, hogy kiszakítsák Magyarországot a béke védıinek táborából, mely egyedüli biztosítéka népünk szabadságának, boldogulásának, országunkat odaláncolják az imperialista háborús fronthoz, s ezzel az imperialisták csatlósává, játékszerévé alacsonyítsák. Ezt a célt megbízóik, a jugoszláv állam mai vezetıi, Tito, Brankovics, Kardelj, és Djilasz fegyveres segítségével remélték megvalósítani. Rajk és bandája meg akarták semmisíteni a magyar népi demokrácia minden nagy vívmányát, a parasztoknak kiosztott földet vissza akarták adni a nagybirtokosoknak, a bányákat, gyárakat a nagy tıkéseknek, a dolgozó nép kezét újra bilincsbe verni, és újra hatalomra juttatni a magyar nép nyugatra szökött ellenségeit. [...] Rajk és társai tervei mögött is az amerikai imperializmus állott. [...] Rajk László és társai e bőnös, aljas célok elérésére semmiféle gazságtól nem riadtak vissza. A vád a vádlottak beismerésével, az iratokhoz csatolt és a fıtárgyaláson ismertetendı iratokkal és feljegyzésekkel bizonyított. A vádat mindenben igazolja azoknak a tanúknak a vallomása, akinek kihallgatására a vádiratban indítványt tettem. A vádlottakkal szemben cselekményük beszámíthatóságát, megbüntethetıségüket és az eljárás megindítását kizáró ok nem forog fenn. Ezért a velük szemben megemelt vád törvényre alapított. (Magyar Nemzet, 1949. szeptember 11.)

Ítélet Mindszenty József perében Mindszenty József elsırendő vádlott bőnös egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett, a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bőntettében, továbbá egyrendbeli folytatólagosan elkövetett hőtlenség bőntettében, egyrendbeli folytatólagosan elkövetett külföldi fizetési eszközök zárolt letétbe helyezésének elmulasztásával elkövetett bőntettben, továbbá egyrendbeli folytatólagosan elkövetett külföldi fizetési eszközökkel való üzérkedés bőntettében, ugyancsak egyrendbeli folytatólagosan elkövetett külföldi fizetési eszköznek engedély nélkül az ország területérıl való kijuttatásával elkövetett bőntettben, továbbá egyrendbeli bejelentés alá esı értékkel engedély nélkül való rendelkezéssel megvalósított bőntettben. [...] Az ítélet rendelkezı része: A népbíróság külön tanácsa ezért Mindszenty József elsırendő vádlottat életfogytig tartó fegyházra mint fıbüntetésre, továbbá egész vagyonának elkobzására mint mellékbüntetésre, 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen idıre való felfüggesztésére ítéli. [...] Mindszenty, minthogy Habsburg Ottó megkoronázásához biztosítani akarta a magyar szent koronát, sorozatos lépéseket tett, hogy a magyar állam tulajdonát képezı és a nyilasok által nyugatra hurcolt, a békeszerzıdés szerint a magyar államnak visszaszolgáltatandó és egyenlıre a németországi amerikai megszálló erık birtokában lévı korona semmiképpen se adassék vissza Magyarországnak. [...] Mindszenty az Egyesült Államok kormányának a magyar belügyekbe való illetéktelen és erıszakos beavatkozása érdekében az USA budapesti követén keresztül a beadványok egész sorát intézte az Egyesült Államok kormányához. Így 1946. május 4-.i kelettel beadványt intézett az angol és amerikai követhez, amelyben kérte, hogy küldjenek az országba angol-amerikai megszálló hadsereget. [...] (MTI közlemény, 1949)


52


A HÚSÉRT- ügy E könyv írójának alkalma volt beszélni 1951 augusztusában a per két fıvádlottjával a Markó utcai fogházban. Akkor szállították át ıket az ÁVH-ról a fıtárgyalásra. Elmondották, hogy 1951 kora tavaszán a Pártközpontból elrendelték, hogy moszkvai utasításra KeletNémetország felsegítésére az összes raktárakban található húsféleségeket azonnal ki kell szállítani KeletNémetországba, […] hogy a világ közvéleménye elıtt bebizonyítsák, hogy a keleti rendszer gazdaságilag épp olyan kiváló eredményeket tud felmutatni, mint a nyugati. A HÚSÉRT-vezetık tiltakoztak, hogy a HÚSÉRT-üzletek minden utánpótlás nélkül maradnak, ha a tartalékokat is ki kell szállítani. Nem használt. Pár hónappal késıbb a várt eredmény bekövetkezett. Budapestrıl eltőnt a hús. Amikor a csepeli asszonyok tiltakoztak, hogy az üzletek üresek, akkor az ÁVH lefogta a HÚSÉRT azon vezetıit, akik nem voltak párttagok, s mint bőnbakokat állították statáriális bíróság elé. A vád ellenük az volt, hogy a hús helyett „papírt és csontot” adtak el a dolgozóknak […] s a többit elfeketézték! Elképzelhetı, hogy több százezer kiló papírt és csontot adtak volna el? Elképzelhetı, hogy ugyanezt a mennyiséget ugyanakkor sikerült a feketepiacon eladni? Ezek szerint 1951-ben Budapesten mindenki a feketepiacon szerezte be a hússzükségletét! […] Fogalmuk sem volt, hogy statáriális bíróság tárgyalja ügyüket, legfeljebb azon töprengtek, hogy az ÁVH; miért követelte tılük, hogy a tárgyaláson vallják azt: igenis feketéztek, igenis az ı hibájukból fordult elı, hogy a hús nagy része eltőnt Budapestrıl. […] A tárgyalás után mindkettıjüket azonnal kivégezték. (Fehérváry I.: Börtönvilág Magyarországon)

A DISZ ELSİ KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAI, 1951 1. A béke megvédése, a szocializmus építése új, nagy feladatokat állít a dolgozó magyar ifjúság elé, amelyeket csak úgy tud eredményesen megoldani, ha létrehozza a dolgozó ifjúság szélesebb rétegeit felölelı, egységes, forradalmi tömegszervezetét. Ezért a dolgozó és tanuló ifjúság kongresszusa, amelyen a SZIT4, az EPOSZ5, a Diákszövetség és a MEFESZ6 küldöttei vesznek részt, elhatározza, hogy egyesíti az ifjúsági rétegszervezeteket és megalakítja a Dolgozó Ifjúság Szövetségét. A dolgozó Ifjúság Szövetsége erejének, egységének, forradalmi szellemének legfıbb biztosítéka a Magyar dolgozók Pártja vezetése. A dolgozó Ifjúság Szövetsége a munkásosztály gyızelmes világnézete: a marxizmusleninizmus alapján áll. 2. A dolgozó Ifjúság szövetségének vezetı ereje az ifjúmunkásság. Az ifjúmunkásságra vár az a feladat, hogy példát mutasson az egész dolgozó ifjúságnak a munkában és a harcban s biztosítsa az új ifjúsági szövetség mély összeforrását nemzetünk vezetı osztályával: a munkásosztállyal. Az ifjúmunkásság mellett a dolgozó Ifjúság szövetségének legerısebb pillére a dolgozó parasztfiatalság. A dolgozó parasztfiatalságra vár az a feladat, hogy a falu szocialista átalakításáért vívott küzdelemnek élvonalában haladjon s biztos támasza legyen az új ifjúsági szövetségnek a kulák és a klerikális reakció ellen vívott harcban. A Dolgozó Ifjúság Szövetségében az ifjúmunkásság vezetésével megvalósul a munkás, a dolgozó paraszt, a tanuló és értelmiségi ifjúság megbonthatatlan egysége. A dolgozó Ifjúság Szövetsége széles, pártonkívüli, önálló tömegszervezet, amelynek tagja lehet minden dolgozó és tanuló fiatal, aki szereti hazáját és népét, kész dolgozni és harcolni az ifjúság boldogjövıjéért, békénk védelméért, a szocializmus felépítéséért. Nem lehetnek a szövetség tagjai a kizsákmányoló osztályhoz tartozók, azok, akik szemben állnak a szövetség céljaival és alapelveivel. 3. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének az a feladata, hogy képviselje a dolgozó ifjúság érdekeit, biztosítsa a dolgozó ifjúság szocialista nevelését s a Magyar Dolgozók Pártja legjobb segítıtársa legyen a szocializmus építésében, a béke védelmében. 4

Szakszervezeti Ifjúsági és Táncmozgalom Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége 6 Magyar Egyetemi és Fıiskolai Egyesületek Szövetsége 5


53


Nevelje a dolgozó és a tanuló ifjúságot a hıs lenini-sztálini Komszomol példájának követésére. Nevelje a magyar ifjúságot a Magyar Dolgozók Pártja és drága vezérünk Rákosi Mátyás iránti odaadó hőségre és szeretetre. Nevelje ifjúságunkat a dolgozó nép hazájának szeretetére, példamutató helytállásra a munkában és tanulásban, áldozatok vállalására a béke megvédése és az épülı szocializmus érdekében. Nevelje ifjúságunkat engesztelhetetlen győlöletre hazánk és népünk ellenségeivel: az imperialista háborús gyújtogatókkal s magyarországi ügynökeikkel szemben. Erısítse ifjúságunkban fiatal néphadseregünk iránti szeretetét s vésse minden magyar szívébe, hogy a hazát – ha kell – életünk árán is megvédjük. Nevelje az ifjúságot szent szolidaritásra a világ minden békeszeretı népe és ifjúsága iránt s megingathatatlan hőségre, forró szeretetre a felszabadító Szovjetunió és a nagy Sztálin iránt. A kongresszus megbízza a dolgozó Ifjúság szövetsége központi vezetıségét, hogy dolgozza ki a szövetség programját. 4. A kongresszus megállapítja, hogy a Dolgozó Ifjúság Szövetsége csak úgy tudja sikeresen megoldani az elıtte álló feladatokat, ha erıs, egységes, szilárd, a demokratikus centralizmus alapján álló szervezet lesz. A dolgozó Ifjúság szövetsége szervezeteit a fiatalok munkahelyein, üzemekben, iskolákban és lakóhelyeken építi ki. A kongresszus megbízza a dolgozó Ifjúság szövetsége központi vezetıségét, hogy dolgozza ki a szövetség szervezeti szabályzatát. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének megalakulása új szakaszt nyit meg a magyar ifjúság életében. A Dolgozó Ifjúság Szövetségére történelmi feladat vár: a szocialista építés ifjú hadseregének szervezése és nevelése. A kongresszus bizonyos abban, hogy a Dolgozó Ifjúság Szövetsége ezt a történelmi feladatot a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével sikeresen megoldja.

AZ MDP KÖZPONTI VEZETİSÉGÉNEK HATÁROZATA A „KLERIKÁLIS REAKCIÓ” ELLENI HARCRÓL, 1951 1. A Központi Vezetıség megállapítja, hogy a klerikális reakció aknamunkája a népi demokrácia ellen az utóbbi hónapokban fokozódott. Ez összefügg: a) az osztályharc élesedésével az országban; b) az imperialista háborús uszítók fokozódó agresszivitásával. A szocializmus építésének politikája fokozza és élesíti a régi uralkodó osztályok maradványainak, valamint a kulákságnak az ellenállását. A klerikális reakció, amely a felszabadulás óta elıharcosa a régi rendszer, a nagybirtokos és nagytıkés osztályok uralma visszaállításának, teljes erıvel támogatja a kulákság ellenállását a mezıgazdaság szocialista átalakításával szemben. Az imperialisták a béke, a demokrácia és a szocializmus erıi elleni harcukban egyre inkább veszik igénybe a katolikus egyház nemzetközi szervezetét. A klerikális reakció a népi demokrácia országaiban, Magyarországon is, az amerikai imperializmus kiszolgálójának, a Vatikánnak utasításait hajtja végre. A klerikális reakció az imperialisták ötödik hadoszlopának szerepét játssza Magyarországon. Az imperialista háborús uszítók klerikális Ügynöksége, amely szorosan együttmőködik az imperialisták jobboldali szociáldemokrata és titoista Ügynökeivel, annál veszélyesebb, mert reakciós politikáját „vallásos” mezbe igyekszik bújtatni. A békéért folytatott harcnak szerves része a harc az imperialisták kémei, Ügynökei és szövetségesei ellen. Az imperialisták ötödik hadoszlopának létezése és tevékenysége növeli a háborús veszélyt. A klerikális reakció elleni harc tehát szerves része annak a küzdelemnek, amelyet a magyar dolgozók a béke megvédéséért vívnak. 2. A klerikális reakciónak a háborús uszítókat szolgáló aknamunkája élesen kifejezésre jutott a magyar katolikus püspöki kar legutóbbi nyilatkozatában, mely jezsuita köntörfalazással ugyan, de lényegében félreérthetetlenül a békemozgalom ellen fordult. II Ezzel a magyar katolikus püspöki kar szembefordult a magyar dolgozó nép millióinak békeakaratával, kirekesztette magát a békéért küzdı magyar dolgozók közösségébıl és szócsövévé vált a hatalmukat vesztett volt uralkodó osztályoknak, kizsákmányoló rétegeknek, amelyeknek egyetlen reménysége a harmadik világháború, a nyugati imperialisták fegyveres segítsége, az atombomba. békemozgalom ellen fordult, meg kell különböztetni a papságnak, elsısorban a lelkészkedı alsópapságnak azt a részét, amely ıszintén és meggyızıdésbıl csatlakozott a magyar dolgozó nép nagy békemozgalmához. Az a tény, hogy papok százai írták alá a békeíveket, mutatja, hogy a katolikus egyház soraiban növekednek azok az erık,


54


amelyek a dolgozó nép és a béke ellen forduló klerikális reakcióval szemben, készek együtt haladni a népi demokráciával és támogatni annak a szocializmust építı, békét védelmezı munkáját. 4. A klerikális reakció aknamunkája arra irányul, hogy aláássa dolgozó népünk egységét, munkakedvét, fegyelmét, a Népköztársaság kormánya, a Párt iránti bizalmát és ily módon segítse az imperialista háborús uszítók terveit. A klerikális re akció háborús rémhíreket terjeszt, uszít a szocialista munkaverseny ellen, ócsárolja a Sztahanov-mozgalmat. A dolgozó nép nagy Ünnepeinek megzavarására törekszik. Tudatosan elısegíti a munkás-és dolgozó paraszt tanulók lemorzsolódását az iskolákban. A népi demokrácia tudást, és mőveltséget terjeszt, a klerikális reakció tudatlanságra és egyes néprétegek maradiságára épít. A vallás tanításait a kizsákmányoló elemek iránti részvét felkeltésére, a kulákok megvédésére igyekszik felhasználni. A parasztságot az ipari munkásság ellen próbálja hangolni. Az egyházi ünnepeket és szertartásokat úgy szervezi, hogy azok alkalmasak legyenek a termelés és a tanulás, a munka és az iskolai fegyelem bomlasztására, semmibe véve a népköztársaság kormányának rendelkezéseit a törvényes munkaszüneti napokról. 5. A klerikális reakció e bomlasztó munkája érdekében szívós tömegpropagandát folytat, a legkülönbözıbb legális és illegális módszereket alkalmazza. Egyrészt igyekszik lejáratni, kompromittálni a tömegszervezeteket (úttörık, ifjúsági szövetség), másrészt próbál behatolni a tömegszervezetekbe szülıi értekezletek stb.). Titkos szervezeteket teremt, melyek arra szolgálnak, hogy vallásos köntösben a népköztársaság ellen hangolják és szervezzék elsısorban az ifjúságot. A klerikális reakció elterjedt módszere a gyermekeknek a szülık, a szülıknek a gyermekek ellen hangolása, férj és feleség kijátszása egymás ellen. Sötét céljai érdekében a klerikális reakció nem riad vissza a család békéjének és egységének megbontásától. 6. A klerikális reakció tömegagitációjának legfontosabb szervezetei a különféle férfi és nıi szerzetesrendek. A nagyszámú férfi és nıi szerzetesrendek vagy maguk mondtak le azokról a feladatokról, amelyeknek teljesítése volt állítólagos hivatásuk, vagy régi szerepük vált feleslegessé a szocializmust építı népi demokráciában, vagy reakciós célokra visszaélnek szerzetesi tevékenységükkel. A szerzetesrendek tagjai mint reakciós hírverık, mint az imperialisták agitátorai járják az országot. A tanító szerzetesrendek tagjai, megtagadva a tanítást az állami iskolákban, mint lelkészek helyezkedtek el, aminek következtében a klerikális reakció agitátor-apparátusa, a papok létszáma indokolatlanul megnıtt. 7. A klerikális reakció, visszaélve a Párt és az állam lojális és türelmes magatartásával, féktelen agitációt fejtett ki a fakultatív vallásoktatás demokratikus elve ellen, igyekezett megfélemlíteni, közmegvetésnek kitenni azokat a gyermekeket, akik nem jártak hittanórára. A hittantanítás túlnyomórészt nem a vallásoktatást, hanem a reakciós uszítást, a klerikális reakció befolyásának terjesztését szolgálta. 8. A Központi Vezetıség örömmel és elégtétellel állapítja meg, hogy a magyar pedagógusok zöme becsülettel teljesítve hivatását, a Népköztársaság, a dolgozó nép hazája szeretetére neveli a gyermekeket és szembeszáll a vallástanítás ürügyén folytatott klerikális reakciós lélekmérgezéssel. Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy még sok olyan pedagógus van, aki a klerikális reakció „bizalmijának” szerepét játssza az iskolákban és mindenféle eszközzel segíti a reakciós hitoktatók aknamunkáját a népi demokrácia ellen. 9. A Központi Vezetıség megállapítja, hogy a protestáns egyházakkal, valamint a zsidó egyházzal kötött megegyezés változatlanul érvényes és jól funkcionál. Ezek a megegyezések bizonyítják, hogy a népköztársaság teljes mértékben biztosítja a vallásszabadságot és hogy az egyházak békében tudnak élni a népi demokráciában. Ugyanakkor megállapítja, hogy a reakciós törekvések a protestáns és a zsidó egyházban is jelentkeznek. […]

1951. ÉVI I. TÖRVÉNY AZ ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL FELÁLLÍTÁSÁRÓL 1. § (1) Az állam és a vallásfelekezetek közötti ügyek intézésére, így különösen az egyes vallásfelekezetekkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtása és a vallásfelekezetek állami támogatása céljára Állami Egyházügyi Hivatalt kell felállítani. (2) Az Állami Egyházügyi Hivatal a minisztertanács fıfelügyelete alá tartozik. A minisztertanács fıfelügyeleti jogát egyik tagja útján gyakorolja. 2. § (1) Az Állami Egyházügyi Hivatal szervezetére, hatáskörére, valamint mőködésére vonatkozó rendelkezéseket a minisztertanács rendelettel állapítja meg.


55


(2) Az Állami Egyházügyi Hivatal szervezésével és mőködésével kapcsolatos személyi és dologi kiadások fedezésérıl az állami költségvetésben külön címben kell gondoskodni. 3. § Az Állami Egyházügyi Hivatal felállításával a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a vallásügyekkel kapcsolatos ügyköre megszőnik, ennek megfelelıen a minisztérium elnevezésében a vallási ügykörre való utalást mellızni kell. 4. § A jelen törvény végrehajtásáról a minisztertanács gondoskodik.

KORABELI FELJEGYZÉSEK SZTÁLIN HALÁLÁVAL KAPCSOLATOS „IZGATÓ KIJELENTÉSEKRİL”, 1953 Gyula: Keresztes István, 56 éves, szegényparaszt származású, felszabadulás elıtt magánfuvarozással foglalkozott, jelenleg Belsped fuvarozó. Március 9-én Sztálin elvtárs temetésének idıpontjában, mikor a tszcs dolgozók munkájukat 5 percre abbahagyták, felszólították ıt is, hogy álljon meg kocsijával, ekkor kijelentette: „azért álljak meg, hogy Sztálin megdöglött, egye meg a fene ahol van...” […] Gyır: Molnár Nándor, 60 éves, ácsmester, iparoscsaládból származik, kulák barátai vannak, jelenleg 3 hold földön gazdálkodik. 1953. március 6-án Sztálin elvtárs halálával kapcsolatban a következıket mondotta: „már elıbb is megdögölhetett volna. A magyar rádió ilyesmit elhallgat, ahelyett borsóültetéssel foglalkozik, hogy milyen határideig ültessék a tszcs-k a borsót. A Szabad Európa hangja mondja meg az igazat.” […] Eger: Szőcs Eszter, 36 éves, gyári munkás, maklártályai lakos, testvérét internálták demokráciaellenes magatartása miatt, ı maga nyugatos, csak 1947 -ben jött haza, rossz munkás. 1953. évi március hó 6-án Sztálin elvtárs halálával kapcsolatban kijelentette: „Én már régen kérem az istent, hogy könnyebbítse meg neki az ágyat, hogy több kenyér jusson nekünk.” A gyár dolgozói röpgyőlésen követelték az eltávolítását, ez meg is történt. […] Szeged: Simonka Sándor, 63 éves, görög kat. kántor, volt gyári alkalmazott, 1928 óta bérelt földön gazdálkodott. Kisgazdapárt tagja [volt], sikkasztásért 1 hónapot ült. Sztálin elvtárs halálával kapcsolatban a következı kijelentést tette: „Sokkal elıbb meghalt, mint a rádió közölte, mert már be volt balzsamozva, ez volt az elsı lépés a rab államok felszabadítása felé, mert rendszerváltozás lesz amerikai vezetéssel” Kigúnyolta az ırséget álló Rákosit és a részeges paraszt Dobit. Mondotta, hogy „Rákosi, Gerı is megfigyelés alatt vannak, nem tudják, hogy mikor tartóztatják le ıket. 180 vagon élelmet vittek ki az országból. Mindenki el van keseredve, csak egy gyufaszál kell és felrobban az egész.” […] Szeged: Forrai László, 46 éves, volt ht. százados, leventeoktató, levente-körzetparancsnok, jelenleg foglalkozás nélküli. Azt a kijelentést tette, hogy a „parasztságon fog megdı1ni a rendszerünk, az oroszoknak végük van. Azt csinálják az oroszok ebben a szabad Magyarországban, amit akarnak. A dolgozók el vannak nyomva, kizsákmányolják ıket”, majd Sztálin elvtárs halálával kapcsolatban azt a kijelentést tette, „kár, hogy természetes halállal múlt ki, várhatott volna még, amíg meg nem bukik és egy meszesgödörbe dobták volna. Oroszországban forradalom lesz.” Szeged: Tatai Károly, 66 éves, volt VKF 11.1 százados, jelenleg foglalkozás nélküli egyén. 1908-tóI1918-ig csapattiszt volt, majd 1927-ig a vezérkari fınökségen dolgozott mint hírszerzı tiszt, és a jugoszláviai hírszerzés vezetıje volt. 1939-ig nyugdíjban élt, majd 1939-tó1 segédhivatalban adminisztrációs munkát végzett. Sztálin elvtárs halálával kapcsolatban a következı kijelentéseket tette: "Bár döglött volna meg a háború alatt az a vén nyugalmazott postarabló, 2 akkor nem volna ilyen világ, hogy az embereknek állandóan félelemben kelljen élni. A Szovjetunió összerabolt területeket és könyörög a békéért. Az oroszok már nem tudják sokáig a magyar bábjaikat kormányon tartani. Züllött az egész demokrácia, rövidesen meg fog változni az egész rendszer.” […] Eger: Maczó Gyuláné, 41 éves, tanító felesége, erkölcstelen élető. Április 24-én az egyik gyöngyösi textilüzletben a következı kijelentést tette: „A Szovjetunióban bı termés lesz, mert a legnagyobb ganaj földbe került.”


56


1953. ÉVI TÖRVÉNY SZTÁLIN GENERALISSZIMUSZ EMLÉKÉNEK MEGÖRÖKÍTÉSÉRİL Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs, generalisszimusz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1953. március 5-én eltávozott az élık sorából. Azok közé a világot átalakító nagy férfiak közé tartozott, akik a legtöbbet tettek nemcsak saját népük és államuk felvirágoztatásáért, hanem az egész emberiség haladásáért, a világ minden dolgozójának felszabadításáért és boldogulásáért. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya kimondja: „A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytıkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk elıtt a demokratikus fejlıdés útját.” A hazánkat felszabadító Szovjetuniót és fegyveres erejét Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs vezette. Elsısorban neki köszönhetjük azt az önzetlen segítséget, amelyben a nagy Szovjetunió szakadatlanul részesítette a Magyar Népköztársaságot. Elsısorban neki köszönhetjük, hogy népünk, a Szovjetunió támogatásával sikeresen védelmezve békéjét és függetlenségét, eredményesen rakja le a szocializmus alapjait Magyarországon. Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs neve, mőve és tanítása eltéphetetlenül összeforrt hazánk történelmével. A magyar nemzet függetlensége, a magyar nép szabadsága, a magyar dolgozók felemelkedése eltéphetetlenül összeforrt azzal, amit Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs a szovjet nép, az egész haladó emberiség számára alkotott. Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs emléke iránti tisztelet és kegyelet, nagy tanításaihoz való rendíthetetlen hőség kifejezéséül az Országgyőlés a következı törvényt alkotja: 1. §. Az Országgyőlés Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedése körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja. (Állam és Igazgatás, 1953. március)

A KORABELI SAJTÓ A VÁROSLIGETBEN EMELT SZTÁLIN-SZOBORRÓL Milyen hatalmas: ez az elsı gondolatunk. Azután mindjárt: milyen jóságos. Ma reggel olvastam egy győjteményes kötetben Lebegyev-Kumacs versét, amely Sztálint mint a föld kertésztét énekli meg. A szobor láttán az ı sorai jutnak eszembe: „Párázik a fekete föld. / Harmatos a fő, az ág … / Ismerjük a drága kertész / Bajszalatti mosolyát.” (Irodalmi Újság, 1952) „A városunk fölé magasodó Sztálin-szobor azt hirdeti, [...] hogy a hazát szeretni és hőnek lenni a Szovjetunióhoz, hazafiasnak lenni és proletár módra nemzetközivé lenni – egyet jelent. (Szabad Nép, 1952)

57


RÁKOSI SZEMÉLYI KULTUSZA A KULTÚRÁBAN Részletek korabeli versekbıl: S İ visszajött. A munka, jog, szabadság magyar népünkhöz vele visszatért: a dolgozó köszönti benne apját, az országépítıt, a bölcs vezért! A múlt mocskát lemostuk valahára, Épülj tovább hazánk, elıre! Még! Hol van az építés végsı határa? Rákosi szól: „Végsı határ az ég!”

Békét akarunk a világnak! Dolgozni vígan, a magunk Gazdáiként, magunk javáért. Szabad országot akarunk! – Zúgták, táncolták, énekelték A dolgozó nép fiai Kiket helytállni megtanított A Párt és Rákosi.

(Képes Géza: A szabadság dala)

Én a kastély rézbıl kivert nagy tornyáról Már a szép szabadság lobogója lángol És a Párt ablakából egy Rákosi-kép: Az néz bíztatón és mosolyog feléd. (Juhász Ferenc: Sántha család)

(Benjámin László: A Párt és Rákosi) Az elsı szó róla beszéljen csak İt dicsérje, a zömök férfit, akit tizenhat évig titkoltak tılünk börtönök. S kilépve onnan ránk emelte két okos, mosolygó szemét és kezét nyújtva, kivezette a fényre nemzetét. (Ismeretlen költı verse Rákosiról)

Rákosi köszöntése (korabeli csasztuska): Jertek lányok öltözzetek fehérbe! Szórjatok rózsát a Rákosi elvtárs elébe! Hadd járjon ı a rózsában bokáig, Éljen, éljen a Rákosi elvtárs sokáig!

JAVASLAT RÁKOSI MÁTYÁS 60. SZÜLETÉSNAPJÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉRE SZIGORÚAN BIZALMAS! Készült 7 példányban.

Javaslat Rákosi elvtárs 60. születésnapjának megünneplésére

1. Március 8-án (pénteken) a Párt és a Kormány által rendezett ünnepi ülés az Operában. A Párt és a Kormány nevében Gerı Ernı elvtárs tartson beszédet. 2. A Szabad Nép közli március 9-én a Központi Vezetıség levelét Rákosi elvtárshoz és a vezércikket. Felelıs: Révai József elvtárs. 3. Az ünnepség elıtt a DISZ tartson fáklyás felvonulást a Sztálin úton az Opera elıtt.


58


4. Március 9-én, szombat délután az ország pártszervezetei rendezzenek ünnepi pártnapokat, kultúrmősorral egybekötve. Szombat délelıtt iskolai ünnepségek keretében emlékezzenek meg Rákosi elvtárs születésnapjáról. 5. Március 9-re alapítsunk az általános, közép- és fıiskolák tanulói számára tanulmányi versennyel összekötött Rákosi Mátyás ösztöndíjat, mely a legjobb diákok megfelelı továbbképzését fokozottan biztosítsa. 6. Mővészeti téren: a. Kisfaludy Strobl Zsigmond haladéktalanul kapjon megbízást Rákosi elvtárs portréjának megmintázására és Poór Bertalan arcképének megfestésére. b. A Népmővelési Minisztérium és az Írószövetség támogassa Rákosi elvtárs életérıl szóló versek, elbeszélések és drámai mővek megírását. Különös figyelmet kell szentelni az ifjúsági irodalomnak. 7. A miskolci mőegyetemet nevezzük el Rákosi elvtársról. Jelöljünk meg emléktáblával néhány olyan épületet és helyet, melyekhez Rákosi elvtárs életének jelentıs eseményei kapcsolódnak. 8. A Munkásmozgalmi Intézet készítsen elı Rákosi elvtárs életérıl kiadványt kb. 10 ív terjedelemben. Elıkészítik: Réti László és Karinthy Ferenc elvtársak. Végsı formába önti egy kijelölendı szerkesztıbizottság. 9. A Munkásmozgalmi Intézet új épületében (Kúria) rendezzen kiállítást Rákosi elvtárs életérıl és harcairól, továbbá ajándék-kiállítást. 10. Az ünnepség elıkészítésére pártbizottságot javasolok, melynek vezetıje Révai elvtárs legyen. Budapest, 1951. augusztus 27. Révai József s. k.

IDEOLÓGIAI NEVELÉS AZ ISKOLÁKBAN Részletek matematika tankönyvekbıl (1950-es évek eleje) Egy francia gyárban 360 munkás dolgozott. A gyártulajdonos a gyári dolgozók harmadrészét elbocsátotta, mivel az amerikai imperialisták iparcikkeinek beözönlése miatt nem tudta termékeit haszonnal eladni. Hány munkás vált a gyárban így munkanélkülivé? Egy Koreába kényszerített angol hadosztály létszáma 16 450 katona volt. 1892 ember megadta magát, 827 meghalt, 1245 megsebesült a koreai és a koreaiak segítségére sietı kínai csapatokkal vívott ütközetben. Hány fıre csökkent így a hadosztály létszáma? Egy egyénileg dolgozó paraszt 95 kg búzát vetett. Aratás után 1140 kg-ot csépelt ki a kalászokból. Hányszoros a termése? A szomszédos tszcs-ben7 ugyanolyan földön 16-szoros termés volt! Hány mázsás termésnek felel ez meg? Miért ott volt nagyobb a termés? Rákosi Mátyás tanulmányi verseny létesítése a középiskolákban Rákosi Mátyás tanulmányi versenyt kell létesíteni az összes középiskolák III. és IV. osztályos tanulói részére. A versenyre minden évben a tanév végén kerüljön sor. A tanulmányi verseny tárgyait évenként a K[özoktatási] M[inisztérium] és a többi szakminisztérium jelölje ki. A verseny elsı díja 1000 Ft és díszoklevél, második és harmadik díja 500 Ft és díszoklevél legyen.

7

termelıszövetkezeti csoport


59


A Rákosi Mátyás ösztöndíj, a Rákosi érem és a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny létesítésérıl minisztertanácsi határozat jelenjen meg, melyet Rákosi elvtárs születésnapján az ünnepségek keretében ismertessenek az egyetemeken, fıiskolákon és középiskolákon. (Az MDP KV titkárságának határozata, 1952)

1953. JÚNIUSI PÁRTHATÁROZATOK (BÍRÁLAT AZ MDP KÖZPONTI VEZETİSÉGÉNEK ÜLÉSÉN, 1953. JÚNIUS 28.) A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetıségének teljes ülése megállapítja, hogy az utóbbi évek folyamán a párt vezetése, élén Rákosi Mátyás elvtárssal, politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában komoly hibákat követetett el. E hibák kedvezıtlenül hatottak ki a lakosság s nem utolsósorban a munkásosztály életszínvonalára, lazították a párt viszonyát a munkásosztállyal, megrontották általában a párt, az állam és a dolgozó tömegek viszonyát, és súlyos nehézségeket okoztak a népgazdaságban. [...] A párt vezetése a túlzottan gyors iparosításra, s különösen a nehézipar túlzottan gyors fejlesztésére vett irányt, nem számolva az ország reális helyzetével és a munkásosztály, a dolgozó nép életszükségleteivel. [...] A párt vezetése elhanyagolta a mezıgazdasági termelést, és túlzottan gyors ütemben folytatta a mezıgazdaság társadalmasítását. [...] A mezıgazdaság társadalmasításának túlzott üteme annál súlyosabb hiba volt, mert a párt vezetésén belül Nagy Imre elvtárs fellépett ez ellen a politika ellen, de ahelyett, hogy a párt vezetése álláspontját magáévá tette volna, ezt az álláspontot helytelenül „opportunistának” minısítette, és szervezeti rendszabályt alkalmazott Nagy Imre elvtárssal szemben. [...] A párt általános irányvonalában és a gazdaságpolitikában elkövetett hibák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozó tömegekkel szemben széles mértékben alkalmaztak és alkalmaznak adminisztratív módszereket, a rendırség, a bíróságok tömegesen büntetnek, és a hatóságok ridegen bánnak alakossággal, s gyakoriak az önkényeskedések. 1951 és 1953. május 1., vagyis két év és négy hónap alatt a rendırség mint kihágási bíróság kereken 850 000 esetben szabott ki büntetést. [...] A bíróságok 1950-1953. 1. negyede között, vagyis három és egynegyed év alatt 650 000 személy ügyével foglalkoztak, és 387 000 személy ellen hoztak elmarasztaló ítéletet. [...] Még mindig fennáll nálunk az internálások rendszere, amely sok önkényeskedésre ad lehetıséget, és amely több mint nyolc évvel a háború befejezése után, indokolatlan. [...] A kollektív vezetés helyettesítéséért személyi vezetéssel s az ezzel párosuló személyi kultusz elterjedéséért elsısorban Rákosi elvtárs a felelıs. Vezérkedés és nagymértékő személyi kultusz folyt a hadseregben is, ahol ez a vezetésben a hadseregnek a népgazdaság teherbíró képességére való tekintet nélküli, túlzott fejlesztési irányzatával párosult. Ezért elsısorban Farkas Mihály elvtárs a felelıs. A személyi jellegő vezetés akadályozta és lehetetlenné tette, hogy a párt és az állam élén igazi vezetı kollektíva alakuljon ki. Csak igen kis számban vittek elıre magyar származású vezetı kádereket a legfelsıbb funkciókba, és ezeket is inkább formálisan, mint ténylegesen. Valójában a vezetés klikkszerő volt és mindössze négy elvtárs – Rákosi, Gerı, Farkas, Révai elvtársak – kezében összpontosult. [...] Helytelen módon vezette a párt és személyesen Rákosi elvtárs az Államvédelmi Hatóságot, helytelen volt, hogy Rákosi elvtárs közvetlenül utasításokat adott az Államvédelmi Hatóságnak arra, hogy hogyan nyomozzon, kit tartóztasson le, utasítást adott letartóztatottak fizikai bántalmazására, amit a törvény megtilt. Emellett Rákosi elvtárs utasításai több esetben helytelenek voltak, és megnehezítették az igazság felderítését. [...]

60


NAGY IMRE: MINISZTERELNÖKI PROGRAMBESZÉD (1953. JÚLIUS 4.) Tisztelt Országgyőlés! Amidın hazánk felszabadulása után a hatalmat a dolgozó nép vette kezébe az országban, a demokratikus népképviselet alapján az országgyőlés jelentısége lényegesen megnövekedett. Magyarország demokratikus újjászületésével a történelem viharában örökre alámerült a régi, földesúri-burzsoá parlament, mely az alkotmány sáncain kívül rekesztette a dolgozó népet, a munkásosztályt és a parasztságot. Az úri parlament törvényhozása és ország-kormányzása elmaradt, gazdaságilag fejletlen országot, szabadságától és jogaitól megfosztott népet hagyott maga után. Amióta a nép küldöttei bevonultak a törvényhozás házába és a népszabadságot, a népjogot, magát a dolgozó magyar népet tették meg a törvényhozás fundamentumává, megkezdıdött a gyümölcsözı, törvényhozó munka, kibontakozott a nép alkotó kezdeményezése. Az elızı országgyőlés jelentıs alkotásokkal gazdagította a népi demokrácia sikereit az állami, gazdasági és kulturális élet számos területén. A szocializmus alapjainak lerakása, népgazdaságunk fejlesztése terén elért eredmények mindenekfelett nagyszerő munkásosztályunk öntudatos helytállását és áldozatkészségét dicsérik. A magyar munkásosztály, amely a hatalom letéteményese, a szocializmus elıharcosa és fı ereje országunkban, méltónak bizonyult a rá háruló történelmi feladatokra, és a szocializmus sorsáért érzett felelısséggel, minden nehézség, megpróbáltatás, ellenséges kísértés és aknamunka ellenére, szilárdan helytáll és megingathatatlan talpköve épülı szocialista hazánknak. [...] A kormány feladatai ellátásában fokozottabban az országgyőlésre kíván támaszkodni, amelynek bizalmából az országot vezeti, és amelynek a kormányzás terén kifejtett tevékenységéért, a haza jó vagy balsorsáért, dolgozó népünk boldogulásáért teljes felelısséggel tartozik. Ugyanakkor biztosítani kívánja, hogy a minisztertanács a törvényhozásra támaszkodva, az államügyek intézésének teljes jogú szerve legyen, amely a minisztériumok szélesebb hatáskörén és a miniszterek nagyobb felelısségén nyugszik. Ezzel lényegében további lépést teszünk elıre államéletünk demokratizálása terén. Tisztelt Országgyőlés! Áttérve a gazdaságpolitika kérdéseire, hangsúlyozni kívánom, hogy a kormány, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetısége új irányelvek reális célkitőzései és javaslatai alapján folytatja gazdaságpolitikáját. Ez azt jelenti, hogy népgazdaságunk fejlesztése terén feltétlenül számol az ország gazdasági erıforrásaival, hogy nem tőz maga elé olyan feladatokat, amelyeknek megvalósításához hiányzanak a szükséges feltételek, akár nyersanyagbázisról, akár az ország erejét és teljesítıképességét meghaladó vagy túlzottan igénybevevı beruházásokról, akár a lakosság életszínvonalának rovására menı egyéb túlzott gazdasági feladatokról van szó. A kormány a gazdaságpolitika terén azt a közmondást tartja szem elıtt, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. Márpedig látnunk kell, és ezt az ország színe elıtt ıszintén meg kell mondani, a felemelt ötéves terv célkitőzései sok tekintetben meghaladják erıinket, megvalósításuk túlzottan igénybe veszi erıforrásainkat, hátráltatja a jólét anyagi alapjainak gyarapodását, sıt az utóbbi idıben az életszínvonal romlását vonta maga után. Nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben lényeges módosításra van szükség. A szocialista nehézipar fejlesztése nem lehet öncél. A népi demokrácia útján, a szocialista iparosítás útján úgy kell elırehaladnunk a szocializmus felé, hogy az a dolgozó nép, elsısorban a szocialista építés derékhada, a munkásosztály életszínvonalának, szociális és kulturális helyzetének szüntelen javulásával járjon. Ebbıl világosan kirajzolódik a kormány gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb feladata: népgazdaságunk fejlesztése ütemének és a beruházásoknak általános és jelentıs csökkentése az ország teherbíró képességének megfelelıen. Ebbıl a szempontból a kormány mind a termelés, mind a beruházások terén felülvizsgálja a népgazdasági tervet és javaslatot fog tenni megfelelı csökkentésre. Módosítani kell a népgazdaság fejlesztésének irányítását is. Semmi sem indokolja a túlzott iparosítást és ipari autarchiára való törekvést, különösen, ha nem rendelkezünk a hozzá szükséges alapanyagbázissal. Az autarchia, amellett, hogy gazdasági elzárkózást jelent és túlzottan igénybe veszi az ország teljesítıképességét, eleve lemondást jelent olyan kedvezı lehetıségekrıl, amelyek a nemzetközi áruforgalomba való fokozottabb bekapcsolódásból, a kapitalista országokkal való kereskedelmi forgalomból, de mindenekelıtt és fıképpen a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, valamint a népi Kínával fennálló kölcsönös gazdasági


61


segítségbıl és együttmőködésbıl adódnak. Ezzel az erıforrással a kormány fokozottabban számolni fog gazdaságpolitikájában, amivel tehermentesíteni kívánja népgazdaságunkat. Gazdaságpolitikánkban irányt kell változtatni abban a tekintetben is, hogy a termelési eszközöket gyártó nehézipar fejlesztésének ütemét jelentısen lassítva az eddiginél lényegesen nagyobb súlyt kell helyezni a szükségleti cikkeket gyártó könnyőiparra és élelmiszeriparra, amivel lehetıvé kell tenni a lakosság növekvı szükségleteinek mind nagyobb mérvő kielégítését. Meg kell változtatni a gazdaságpolitika irányát a népgazdaság két alapvetı ága, az ipar és a mezıgazdaság tekintetében is. A túlzott iparosítás, fıképpen a nehézipar túl gyors fejlesztése és a vele járó nagyarányú beruházások mellett, az ország anyagi erıforrásaiból nem futotta a mezıgazdaság fejlesztésére. Ennek következtében az ipar, de elsısorban, sıt csaknem kizárólag, a nehézipar túlzottan gyors ütemő fejlıdése mellett a mezıgazdasági termelés megrekedt, nem tudta biztosítani sem az ipar rohamos fejlıdésének nyersanyagszükségletét, sem a gyorsan növekvı ipari munkásság és általában a lakosság növekvı élelmiszerszükségleteinek kielégítését. A kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy az ipari beruházások csökkentésével egyidejőleg lényegesen emelje a mezıgazdasági beruházásokat a termelés minél gyorsabb és nagyobb arányú fellendítése érdekében. Népgazdasági terveinkben végrehajtandó gyökeres változásokkal, ami alapjában a szocialista iparosítás túlzott ütemének csökkentésében és a mezıgazdaság fokozottabb fejlesztésében domborodik ki, kirajzolódik a kormány gazdaságpolitikájának célkitőzése: a dolgozó nép, elsısorban a munkásosztály életszínvonalának állandó emelése. [...] Tisztelt Országgyőlés! Népgazdaságunk másik fı ága, amelynek terén a kormány elıtt új feladatok állnak, a mezıgazdaság. A már említett alacsony és az összes beruházásokhoz képest az utóbbi években viszonylag csökkent beruházások miatt, az egyéni gazdálkodók megsegítésének elhanyagolása miatt, a termelıszövetkezetek sem gazdaságilag, sem politikailag eléggé alá nem támasztott, túl gyors fejlesztése miatt, ami a parasztság gazdálkodását bizonytalanná tette, a mezıgazdasági termelés fejlıdése megakadt s az utóbbi években lényegében egy helyben állt. Ebben nagy része volt a gyakori és nagyarányú tagosításoknak is, amelyek során sok visszaélés, erıszakoskodás fordult elı, ami joggal sértette parasztságunk igazságérzetét, amellett, hogy komoly gazdasági károkat is okozott neki. Ismeretes, hogy mezıgazdasági termelésünk döntıen az egyéni gazdaságokon nyugszik, melyeknek termelését az ország nemcsak hogy nem nélkülözheti, ellenkezıleg, országos érdek termelésük fejlesztése úgy a földmővelés, mint az állattenyésztés terén. A kormány elsırendő feladatának tekinti az egyéni gazdaságok termelésének felkarolását, termelési és munkaeszközökkel, felszerelésekkel, mőtrágyával, nemesített vetımaggal és az agrotechnika más eszközeivel való megsegítését. A kormány minden eszközzel meg kívánja szilárdítani a paraszti termelés és tulajdon biztonságát. Ennek érdekében már az idén megtiltja a szokásos ıszi tagosítást, amely az önkényes földbirtokcserével akadályozta a föld gondos mővelését és csökkentette a gazdák termelési kedvét. A mezıgazdasági termelés kedvezıtlen alakulásához kétségtelenül hozzájárult a túlhajtott termelıszövetkezeti mozgalom, a termelıszövetkezetek számszerő fejlesztésének elsietett üteme, ami odavezetett, hogy a megalakult termelıszövetkezetek egy része, a szükséges feltételek hiánya miatt, nem tudott gazdaságilag és szervezetileg megerısödni. A termelıszövetkezeti mozgalom elsietett kifejlesztésének legsúlyosabb következménye azonban az volt, hogy a dolgozó parasztság körében különösen az elıfordult túlkapások, az önkéntesség elvének megsértése komoly nyugtalanságot keltett, zavarta a nyugodt termelımunkát és a gazdálkodás fejlesztéséhez szükséges befektetések nagyarányú csökkenéséhez vezetett. A kulákok ellen általánossá vált túlzó rendszabályok is elısegítették, hogy az államnak évrıl évre mind nagyobb gondot okoz az úgynevezett tartalékföldek hasznosítása, amelyek a gazdálkodás bizonytalansága és a nehéz termelési viszonyok következtében mőveletlenül maradtak. Mindezek alapján a kormány elsırendő és sürgıs feladatának tekinti a mezıgazdasági termelés biztonságának megteremtését. Annak érdekében, hogy dolgozó parasztságunk számára biztosítsa a nyugodt munka minden lehetıségét, hogy eloszlassa kételyeit a parasztgazdaságoknak termelıszövetkezetekbe való kényszerítése tekintetében, a kormány helyesnek és szükségesnek tartja a termelıszövetkezeti mozgalom lassítását, és az önkéntesség szigorú betartása érdekében lehetıvé fogja tenni, hogy azok a termelıszövetkezeti tagok, akik vissza akarnak térni az egyéni gazdálkodáshoz, mert ott vélik megtalálni boldogulásukat, a gazdasági év végén


62


kiléphessenek a termelıszövetkezetbıl. Ezen túlmenıen engedélyezni fogja olyan termelıszövetkezetek feloszlását, ahol a tagság többsége azt kívánja. Ugyanakkor a kormány továbbra is messzemenı támogatásban részesíti a termelıszövetkezeteket, kölcsönökkel és beruházásokkal hozzájárul gazdálkodásuk fejlesztéséhez, tagjainak boldogulásához, mert meggyızıdése, hogy a parasztság felemelkedésének ez a legjárhatóbb útja. [...] Gazdasági életünk más területén is szüksége mutatkozik annak, hogy a kormány változtasson az eddigi gazdaságpolitikán. Az utóbbi évek során az állam olyan területekre is kiterjesztette a maga gazdasági tevékenységét, ahol a magánkezdeményezésnek és vállalkozásnak még komoly szerepe lehet és elısegítheti a lakosság szükségleteinek fokozottabb kielégítését. Ez a terület a kiskereskedelem és a kisipar. Bár a kisipari szövetkezetek komoly fejlıdésrıl tesznek tanúságot, mégsem tudják pótolni a kisipari termelés terén mutatkozó hiányt. Ez arra készteti a kormányt, hogy helyt adjon a magánvállalkozásnak, és lehetıvé tegye az arra jogosultaknak a törvényes elıírások alapján iparengedélyek kiadását, ugyanakkor biztosítsa számukra az iparőzéshez szükséges feltételeket az áruellátást, hitelt stb. Feltétlenül fejleszteni, élénkíteni kell a falu és a város közötti áruforgalmat, amihez egyrészt nagy mennyiségő iparcikk, másrészt a bı termelés következtében jelentékeny termelésfeleslegek állnak majd rendelkezésre. Tisztelt Országgyőlés! Új gazdaságpolitikánk alapelve: a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Népgazdaságunk fejlesztésének, terveink teljesítésének ez a legfıbb, a legmagasztosabb célja. A szocializmus építésének egyetlen helyes, a dolgozó nép számára elfogadható és járható útja a lakosság, elsısorban az ipari munkásság életszínvonalának emelése, anyagi, kulturális és szociális helyzetének állandó javítása. Ezt kell tennünk egész népgazdasági tervezésünk és fejlesztésünk központi kérdésévé. E téren komoly mulasztásokat kell pótolni, elsısorban az ipari munkásság tekintetében. Ezt célozzák a tervezett rendszabályok, amelyek a kormány számára biztosítják azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével gondoskodni lehet arról, hogy a munkásosztály és a lakosság fogyasztása elsırendő élelmiszerekben és iparcikkekben emelkedjék. A bı termelés nagyszerő kilátásai messzemenıen elısegítik ezt, és a kormány számára megkönnyítik a feladat megvalósulását, a bıségesebb élelmiszerellátást és rajta keresztül a munkások és alkalmazottak, általában a bérbıl és fizetésbıl élık reálbérének emelését. [...] Tisztelt Országgyőlés! Népgazdaságunk két fı termelési ága, az ipar és a mezıgazdaság mellé, amely az ország két nagy, egymással szorosan együttmőködı osztályának, a munkásságnak és a parasztságnak tevékenységi területe, csatlakozik értelmiségünk, az ország szellemi és kulturális életében betöltött nagy szerepével. Sajnos, még mindig elıfordul – de a kormány elhatározása ezen gyökeresen változtatni fog –, hogy a szellemi munka és általában az értelmiség, különösen a régi értelmiség nem részesül kellı megbecsülésben. Gyakran bizalmatlanság légköre veszi körül, aminek azután mellızés a vége, ugyanakkor, amikor gazdasági, kulturális és tudományos életünk majd minden területén hiány van tapasztalt, felkészült értelmiségiekben. Népgazdaságunk szocialista fejlıdése tevékenységüknek rendkívül széles lehetıségeit teremtette meg. Ennek ellenére bizalmatlanság alapján vagy indokolatlan tisztogatások során nemegyszer a népi demokráciához méltatlan módon bánnak jó szándékú értelmiségiekkel, megfosztják ıket annak lehetıségétıl, hogy tudásukat a maguk szakterületén hasznosítsák az ország javára. A kormány erıs kézzel véget vet az ilyenfajta helytelen és megengedhetetlen eljárásnak, és eltökélt szándéka a jogos sérelmeket orvosolni. Az értelmiségieknek népi demokráciánk megbecsült tagjainak kell lenniük, és el kell foglalniuk képességeiknek megfelelı, megtisztelı helyüket tevékenységük területén – legyenek tanárok, mérnökök, jogászok, orvosok, agronómusok vagy mások. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a népi demokráciában a képzettségnek, a tudásnak nagyobb megbecsülés jár ki, mint bármikor a régi úri világban. Ennek a megbecsülésnek széles munkalehetıségben és anyagi elismerésben is kifejezésre kell jutni. A fiatal, új értelmiség képzése terén, oktatási rendszerünkben is megtalálható a túlzás. Óriási áldozatokkal valósággal erıszakoltuk a fıiskolai oktatást. Most ezen a téren is sokkal szerényebbeknek kell lennünk. Ne építsünk légvárakat! Ugyanakkor az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítani a népiskolákra, fokozni kell a beruházásaikat, szaporítani kell az iskolák, tantermek és tanerık számát, hogy minél jobb feltételeket biztosítsunk a jövı reménysége, a kis magyarok elemi oktatásának, amit eddig – meg kell mondani – a fıiskolai oktatás eltúlzása miatt nagyon elhanyagoltunk. Több figyelmet, több gondot és több anyagi eszközt a tanyai, falusi, a munkásnegyedek iskoláinak. Ez sokkal demokratikusabb iskolapolitika lesz.


63


Nagyobb türelmességet kell tanúsítani vallási kérdésekben. Megengedhetetlen e téren adminisztratív eszközök alkalmazása, ami eddig bizony néha elıfordult. A kormány ebben a kérdésben a türelmesség alapján áll, melynek a felvilágosítás és a meggyızés az eszköze. Adminisztratív vagy más kényszerítı eszköz alkalmazását a kormány elítéli és nem fogja tőrni. Tisztelt Országgyőlés! A kormány egész tevékenységében az alkotmányban lerögzített jogrend és törvényesség alapján áll. Népi demokratikus állami berendezésünk, gazdasági és társadalmi életünk alapja a szocialista törvényesség, az alkotmányban lefektetett állampolgári jogoknak és kötelességeknek, népköztársaságunk törvényeinek szigorú betartása. A kormányra a múltban elkövetett súlyos hibák helyrehozása, a jogrend megszilárdítása és a törvényesség biztosítása terén is nagy és felelısségteljes feladatok várnak. Államhatalmi szerveink feladata és kötelessége ırködni dolgozó népünk jogainak biztosításán és sérthetetlenségén. Ezekre a szervekre nemcsak az a feladat hárul, hogy biztosítsák a dolgozó nép kötelezettségeinek teljesítését, hanem az is, hogy a haza minden polgára szabadon élhessen törvényben biztosított jogaival. Dolgozó népünk ezt méltán elvárhatja saját államától. De igazságügyi és rendırségi szerveink, valamint helyi tanácsaink munkájában gyakran nem jutott kellıen érvényre a népi demokratikus államélet és kormányzás alapelve – a törvényesség. Ezek a szervek nemcsak az állami, gazdasági és társadalmi élet különbözı területén, hanem a saját állami tevékenységük terén és hatáskörében sem tudták úgy biztosítani a törvényesség szigorú betartását, ahogyan azt a népi demokratikus állam és a nép érdekei feltétlenül megkövetelik. A bírósági és kihágási eljárások nagy száma, a széles körben alkalmazott adminisztratív módszerek, a begyőjtés, az adóbehajtás, a kuláklista, a tagosítások terén elkövetett tömeges túlkapások és visszaélések, valamint egyéb zaklatások sértették a lakosság igazságérzetét, megrendítették a törvényességbe vetett hitét, meglazították a dolgozó nép és állami szervek, valamint a helyi tanácsaink kapcsolatát. [...] Mindebbıl kiindulva, a megbocsátás szellemében, a megnyugvás és a jogos sérelmek gyökeres orvoslása érdekében, a kormány törvényjavaslatot terjeszt az országgyőlés elé, amelynek alapján szabadon kell bocsátani mindazokat, akiknek bőne nem olyan súlyos, hogy szabadlábra helyezésük az állam biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyezteti. Egyidejőleg megszünteti az internálás intézményét, az internálótáborokat pedig feloszlatja. Ezzel a kormány lehetıvé kívánja tenni, hogy a közkegyelemben részesülık és internáltak visszatérhessenek otthonaikba, családjukhoz, a társadalomba, hogy munkájukkal annak hasznos tagjává legyenek. Rendezni kívánja a kormány a kitelepítettek helyzetét is, lehetıvé téve számukra, hogy az összes állampolgárokra kötelezı jogszabályok figyelembevételével választhassák meg letelepedési helyüket. Összeegyeztethetetlen a népi demokratikus igazságszolgáltatás alapelveivel a rendırbíráskodás, ami lényegében azt jelenti, hogy a nyomozó szerv maga bíráskodik is. A kormány a régi rendszernek ezt az átörökölt maradványát törvényhozási úton meg fogja szüntetni. A kormány rendkívül nagy súlyt helyez arra, hogy a parasztsághoz való viszonyt a munkás-paraszt szövetség szilárd gazdasági és politikai alapjára helyezze, hogy helyreállítsa a parasztságnak a jogrendbe vetett bizalmát, aminek megrendülésében nem kis része volt az úgynevezett kuláklistának. Amellett, hogy ez a lista a kulákság elleni adminisztratív intézkedésekre és súlyos visszaélésekre vezetett, hozzájárult az állam és a dolgozó parasztság, fıképpen a középparasztság közötti jó viszony és tartós szövetség meglazulásához is. Nyilvánvaló, hogy ha a falun meg akarjuk szüntetni a törvénytelenségeket, ha helyre akarjuk állítani a jogbiztonságot, a középparasztsággal való tartós szövetséget – márpedig ezt feltétlenül meg kell valósítanunk –, úgy a kuláklistát meg kell szüntetni, fenntartva a kizsákmányoló kulákok korlátozására irányuló gazdasági rendszabályokat. Tisztelt Országgyőlés! Azok a nagy horderejő rendelkezések, amelyeket a népgazdaság átállítása és a jogrend megszilárdítása, valamint az életszínvonal emelése terén teszünk, az a nagy fordulat, ami az állami és gazdasági élet számos területén elıttünk áll és megvalósításra vár, nagy feladatokat ró a törvényhozásra, a kormányra és az egész államapparátusra. Pedig ezek a rendszabályok távolról sem merítik ki mindazokat a tennivalókat, amiket a kormánynak az ország életének szerteágazó területén el kell végezni. Részletkérdésekbe nem kívánok belebocsátkozni. Az érintett fı kérdések világosan mutatják a gazdaságpolitika új útját, amelyen a kormány haladni kíván: szélesebb alapokon, az egész néppel együtt, kezdetben talán lassabban, de annál biztosabban, ugyanazon cél – a szocializmus felé. Azok a javaslatok, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetısége a


64


kormánynak tett, a legszélesebb nemzeti egység programja, amellyel minden teremtı erıt és alkotóképességet hazánk felvirágzásának, népünk növekvı jólétének szolgálatába állíthatunk. Olyan célkitőzések, amelyek alkalmasak arra, hogy dolgozó népünket, szorosabban, mint valaha, kormánya köré tömörítsék. Ebben van a kormány munkaprogramjának nagy ereje, melynek birtokában sokkal nagyobb és felelısségteljesebb feladatok megoldására vállalkozhatunk, mint azt a választások idején a Magyar Függetlenségi Népfront felhívásában ígértük. Mindazok a célok és feladatok, amelyeknek megvalósítását magunk elé tőzzük, népünk, hazánk javát szolgálják. Kétségtelen, hogy az ország lakossága ezt örömmel és megkönnyebbüléssel fogadja. A kormány feladata gondoskodni róla, hogy jótékony hatását és kézzelfogható eredményeit dolgozó népünk minél elıbb tapasztalhassa életkörülményeinek megjavulásában. Munkásosztályunknak, parasztságunknak, értelmiségünknek, az egész országnak látnia és éreznie kell, hogy helyzetében mélyreható változásokat hoznak a kormány intézkedései és rendszabályai, amelyeknek sikeres megvalósításával az utóbbi évek legsúlyosabb csapását mérjük népünk ellenségeire. Nyilvánvaló, tisztelt Országgyőlés, hogy a feladatok megvalósítása nem lesz könnyő, még kevésbé megy önmagától. Látni kell, hogy a siker legfıbb biztosítéka a széles néptömegek aktív részvételében van. De látni kell azt is, hogy lesznek olyanok, akik nem tudják vagy nem akarják az önkényeskedés, a túlkapások népellenes szellemét és módszereit felszámolni, akik nem akarnak lemondani az adminisztratív eszközök alkalmazásáról, és így vagy amúgy gátolni igyekszenek majd a néptömegek javát szolgáló intézkedések gyors és sikeres lebonyolítását. A kormány éberen ırködik, és az államapparátus erejével és tekintélyével résen áll az ilyenfajta törekvések vagy zavarkeltı kísérletek erélyes és gyors felszámolására. [...] A kormány munkaprogramja világosan mutatja, hogy tartós békére törekszünk. A népek barátságának szellemében fokozottabb gazdasági együttmőködésre, a népek békés együttélésének biztosításához a magunk szerény erejével, tılünk telhetıen a legmesszebbmenıen hozzá kívánunk járulni. Ugyanakkor függetlenségünk és nemzeti szuverenitásunk sérthetetlenségéért szilárdan helytállunk, azt féltve ırizzük. Fokozza erınket, hogy nem állunk egyedül, hogy mellettünk van, segít, támogat bennünket a Szovjetunió, hogy olyan legyızhetetlen tábor tagjai vagyunk, mint a béke-világmozgalom. Tisztelt Országgyőlés! Megköszönve a bizalmat, amely a minisztertanács élére állított, átérezve a haza és a nép iránti felelısséget, hangsúlyozni kívánom, hogy népünk jóléte, a munkásosztály és az egész lakosság életszínvonalának állandó emelése, ami a kormány tevékenységének középpontjában áll, népünk termelımunkáján nyugszik. A növekvı jóléthez a termékek bıségét csakis a termelés fokozásával, a tervek teljesítésével, dolgozóink szélesen kibontakozó, lelkes szocialista versenyével lehet biztosítani úgy az iparban, mint a mezıgazdaságban. Az ország szeme ma ideszegezıdik, a parlament üléstermére, melynek tanácskozásai és határozatai elé egész népünk nagy várakozással tekint. Meg vagyok róla gyızıdve, hogy dolgozó népünk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk a haza iránti kötelességérzettıl mélyen áthatva valóra váltja üdvös célkitőzéseinket. Szent meggyızıdésem, tisztelt Országgyőlés, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és javaslatai alapján, összeforrva a néppel, az eddiginél sokkal biztosabban haladunk majd elıre új gazdaságpolitikánk célkitőzéseinek megvalósításáért hazánk felvirágzásának, népünk jólétének útján, ragyogó jövendınk, a szocializmus felé. (Országgyőlési napló, 1953)

AZ MDP KÖZPONTI VEZETİSÉGÉNEK ÜLÉSE 1956 TAVASZÁN PÁRTUNK INTÉZKEDÉSEI A XX. KONGRESSZUS UTÁN

A pártértekezleteken, a pártaktívákon, pártunk százezres tömegei elıtt ismertettük és megtárgyaltuk a XX. kongresszus munkáját, s mozgósítottuk a pártot arra, hogy egész tevékenységében érvényre jussanak a pártélet lenini normái, s hogy a Központi Vezetıségtıl kezdve a megyei, járási és helyi szervezetekig az eddiginél sokkal következetesebben kerüljenek alkalmazásra a kollektív pártvezetés lenini elvei. Pártunk Központi Vezetısége nyilvánosságra hozta és megvitatás céljából a dolgozók elé terjesztette a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervérıl szóló irányelveket. Ezekben az irányelvekben már


65


felhasználtuk a XX. kongresszus és a Szovjetunió hatodik ötéves tervének tanulságait. A kormány pártunk Központi Vezetıségének javaslatára, évi 900 millió forint értékő árleszállítást hajtott végre, hogy ily módon is emelje a dolgozók életszínvonalát. Még ebben az esztendıben olyan bérkorrekciók kerülnek végrehajtásra, elsısorban, az alacsonyabb fizetéső kategóriáknál, melyek évi kihatása 800 millió forint. A párt javaslatára a minisztertanács szabályozta az újonnan épült lakások elosztásának rendjét oly módon, hogy az új lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül részt vevı dolgozóknak kell juttatni, és Budapesten a tanácsok osztják szét az új lakások 40 százalékát. [...] A minisztertanács újabb rendszabályokat foganatosított a dolgozók panaszainak és bejelentéseinek gyorsabb intézésére. [...] Tavaly november óta újabb amnesztiával több mint 900 közönséges bőncselekmény miatt elítélt ember került szabadlábra, s több mint 11 000 kisebb bőnügyben megszüntették az eljárást. [...] A PÁRT HELYES IRÁNYVONALÁT MEGVÉDJÜK MINDEN ELHAJLÁSSAL SZEMBEN

Nekünk nem arra kell a kritika és önkritika, hogy lazítsunk soraink egységén, hogy lazítsunk a párt vasfegyelmén, hanem arra, hogy nagy, dicsı pártunkat még hatalmasabbá, még öntudatosabbá, még egységesebbé, még cselekvıképesebbé, a tömegekkel még összeforrottabbá tegyük, hogy pártunk egész tagsága megértse, magáévá tegye, segítse kidolgozni Központi Vezetıségünk helyes politikáját, és egy akarattal és vasfegyelemmel biztosítsa e politika sikeres megvalósítását. A XX. kongresszus tanulságai alapján meg kell javítanunk a párt munkastílusát is. Most, hogy nálunk is a marxizmus-leninizmus gazdasági oldalai és a tömegek politikai nevelése kerültek elıtérbe, szükséges, hogy pártfunkcionáriusaink és párttagjaink konkrétan és ne általánosságban dolgozzanak és vezessenek. Ismerniük kell saját területük gazdasági kérdéseit, az ötéves terv és az évi terv saját területükre vonatkozó célkitőzéseit, a termelıszövetkezetek helyzetét és fejlesztési terveit, az ott dolgozó vezetı kádereket, a nehézségeket és a lehetıségeket. [...] Most teljes súllyal fel kell vetni a kommunisták felelısségét a rájuk bízott területért, a pártért, a pártfegyelemért, a szocializmus építéséért, a bürokratizmus elleni harcért. SIKERREL MEGOLDJUK A MAGUNK ELÉ TŐZÖTT HATALMAS FELADATOKAT

Ebben a légkörben, a szocialista világrendszer erısödésének, az imperialista tábor gyengülésének folyamata közben gyürkızünk neki, hogy megvalósítsuk második ötéves tervünk hatalmas célkitőzéseit [...]. Ezek a feladatok röviden összefoglalva: az iparban a termelés fokozása mellett a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, anyagtakarékosság, a minıség javítása, az exportra szánt áruk idejében való legyártása, a munka- és tervfegyelem továbbszilárdítása, a mőszaki színvonal emelése. A mezıgazdaságban: a tavaszi munkák, a növényápolás jó elvégzése, az aratás, a begyőjtés gondos elıkészítése, a lakosság hússal, zsírral való jobb ellátása céljából az állattenyésztés fokozása. A termelıszövetkezetek továbbfejlesztése, megszilárdítása. Az államigazgatásban: a törvényesség további megszilárdítása, harc a bürokratizmus ellen, a demokratikus, gyors, operatív ügyintézésért. A pártban: a pártélet lenini normáinak, a kollektív vezetésnek, a kritika és önkritika, apátdemokrácia kibontakozásának érvényre juttatása, a párttagok és pártszervezetek aktivitásának és felelısségének növelése, a párt egységének, összeforrottságának erısítése, és harcos kiállás a párt célkitőzései mellett. [...] Az utat, melyen haladunk, messzire elıre megvilágítja a XX. kongresszus, melynek határozatait mi, magyar kommunisták, úgy is mint hazánk hú fiai, úgy is mint a proletár nemzetköziség katonái, egész dolgozó népünk üdvére és boldogu1ására, s a saját viszonyainkra alkalmazva, valóra váltjuk.


66


RÁKOSI MÁTYÁS FELMENTÉSE RÁKOSI MÁTYÁS FELMENTÉSÉRİL, A KÖZPONTI VEZETİSÉG ÚJ ELSİ TITKÁRÁNAK MEGVÁLASZTÁSÁRÓL

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetısége július 18-án összeült. […] A napirend elsı pontjához a Központi Vezetıség az alábbiakat határozta: […] megállapítva Rákosi Mátyás elvtárs érdemeit a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban, a magyar nép jobb jövıjéért, a szocialista Magyarországért vívott harcban, egyetért Rákosi elvtárs levelében foglaltakkal és saját kérelme alapján felmenti ıt politikai bizottsági tagsága és a KV elsı titkári tisztsége alól. […] A Központi Vezetıség elsı titkárává egyhangúan Gerı Ernı elvtársat választotta meg. […] RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA

Legyen szabad e kérésemhez néhány kiegészítést főzni. Ami egészségi állapotomat illeti, két év óta hipertóniában szenvedek, vérnyomásom emelkedik, s néhány nappal ezelıtt az orvosok a Politikai Bizottsághoz jelentést küldtek, melybó1 egy mondatot idézek: „Rákosi elvtárs jelen állapotát semmiképpen sem tartjuk megfelelınek, s ezért a legsürgısebb beavatkozást kérjük állapota romlásának feltétlen megakadályozása céljából.” Az elvtársak az utóbbi két évben gyakran tették szóvá, hogy nem járok már annyit az üzemekbe, a tömegek közé, mint régente. S igazuk volt. Csak azt nem tudták, hogy ennek egészségem romlása az oka. Egészségi állapotom kezdett munkám minıségére és mennyiségére is kihatni, ami ilyen fontos munkakörben csak károkat okozhat a pártnak. Ennyit egészségemrıl. Ami azokat a hibákat illeti, melyeket a személyi kultusz és a szocialista törvényesség megsértése terén elkövettem, 1953 júniusában a Központi Vezetıség ülésén – és azóta is – ismételten elismertem, s velük kapcsolatban a nyilvánosság elıtt is önkritikát gyakoroltam. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkája és Hruscsov elvtárs beszámolója után világossá vált számomra, hogy e hibák súlya és kihatás a nagyobb, mint ahogy hittem, s a kár is, amelye hibák következtében pártunkat érte, sokkal komolyabb, mint ahogy ezt azelıtt gondoltam. E hibák megnehezítették pártunk munkáját, csökkentették a párt és a népi demokrácia vonzóerejét, és akadályozták a pártélet lenini normáinak, a kollektív vezetésnek, az építı bírálatnak és önbírálatnak, a párt- és állami élet demokratizmusának, a széles dolgozó tömegek kezdeményezı és alkotóerejének kibontakozását. Végül e hibák igen széles támadási felületet nyújtottak az ellenségnek. Összességükben e hibák, melyeket a pártmunka legfontosabb posztján elkövettem, súlyos károkat okoztak egész szocialista fejlıdésünknek. E hibák kijavításában nekem kellett élen járnom. Ha a rehabilitáció vontatottan, idınként megszakításokkal haladt, a személyi kultusz felszámolása terén tavaly bizonyos visszaesés állott be, a kritika és önkritika, a kollektív vezetés lassan fejlıdött, a szektás, dogmatikus nézetek és módszerek ellen nem folyt elég határozott harc, úgy mindebben kétségtelenül engem, a párt elsı titkárát terhel komoly felelısség. Tisztelt Központi Vezetıség! Több mint négy évtizede, hogy a szocialista mozgalom aktív katonája vagyok. Ott voltam pártunk elsı lépéseinél, részt vettem a magyar kommün harcaiban, a Horthy-terror elleni nehéz küzdelmekben. A hosszú börtönévek után megélhettem, hogy a hatalmas Szovjetunió felszabadította hazánkat, s ott lehettem az elsı sorokban, amikor a magyar kommunisták szívás, kemény harcok közepette gyızelemre vitték hazánkban a szocializmus nagy ügyét. Biztos vagyok benne, hogy pártunk, dolgozó népünkre támaszkodva, most is egységesen, a XX. kongresszus szellemében minden nehézséget és ellenséget leküzdve s a harcokban megerısödve halad tovább a demokratizmus, a szocialista építés jobb jövıbe vivı útján. (MTI közlemény, 1956. július 18.)

67


AZ 1956-OS FORRADALOM ELİZMÉNYEK: RAJK LÁSZLÓ ÉS TÁRSAI ÚJRATEMETÉSE (1956. OKTÓBER 6.) Szombat délután az ország népének mélységes részvétévei utolsó útjára kísértük Rajk László, Pálffy György, dr. Szınyi Tibor, Szalai András elvtársakat. [...] Kossuth Lajos temetése óta nem volt még olyan gyászszertartás, amelyen ennyi könnyesen és könnytelenül, de egyaránt megrendült érzésekkel gyászoló ember zarándokolt volna el a Kerepesi úti temetıbe. Kommunistákat temettünk, mártírokat, a magyar nép hőséges fiait – s a megrendültség izzó fokát az váltotta ki a résztvevıkbıl, hogy ez alkalommal olyan áldozatoktól veszünk búcsút, akiknek emlékét, nevét és becsületét egy egész ország színe elıtt mocskolták be. Az ország jött el a temetésre, hogy százezrek jelenlétével bizonyítsa: az ártatlanul kivégzettek emléke tisztán és fényesen él kommunisták és pártonkívüliek szívében, a nép szívében. A gyászolók százezreinek néma tüntetése hitvallás volt amellett is, hogy nemcsak az ı tiszta emléküket ırizzük, hanem – emlékszünk az önkényre, a törvénytiprásra, a gyalázat és népfélrevezetés sötét eljárására is. S ahogy az ember könnytıl fátyolos tekintetét a négy koporsóra veti, amely némaságában is minden szónál hangosabban vádolja a bőnösöket – gyorsan kavargó gondolatok tolulnak agyába. Néma fájdalom – hiszen drága halottainkat már nem adhatjuk vissza szeretteiknek, az országnak, a pártnak, örökre adósai leszünk velük a nemzetközi munkásmozgalomnak. Olthatatlan győlölet a személyi kultusz és a személyi önkény korszaka iránt, amely a kommunisták legszentebb eszményeit mocskolta be milliók és százmilliók elıtt. Tántoríthatatlan elszántság, hogy jóvá tesszük, ami jóvátehetı, s tetteinkkel visszaállítjuk az emberek hitét a párt szavában, ismét kivívjuk a kommunista igazmondás becsületét. [...] Nagy halottaink koporsóit a Kossuth-mauzóleum falai elıtt ravatalozták fel. A mauzóleum falait gyászdrapériák, piros-fehér-zöld színő nemzeti zászlók borították. Pontosan tizenkét órakor a ravatalok mellett felsorakozott két szakasz lövész díszırség, fellángoltak a kandeláberek, és a koporsók mellé álltak az elsı díszırségek. Megnyitották az utat, s a gyászindulók komor, fájdalmas hangjai festik alá tízezrek néma, fájdalmas búcsúját a halottaktól. Külön kell szólni arról a díszırségrıl, amely a koporsók mellett sorakozott. Kik álltak díszırséget? Elsınek az építımunkás veteránok, a mozgalom régi harcosai álltak Rajk László elvtárs koporsója mellé. S ötpercenként új ırség állt a koporsókhoz. A spanyol szabadságharc önkéntesei, a Politikai Bizottság tagjai, kendıs asszonyok, a kormány tagjai, munkások és mővészek, írók, újságírók, földmővesek és tudósok, fehér hajú öreg harcosok és ifjúmunkások, katonák és munkásasszonyok. Nem, nem is kell felsorolni: a nép állt díszırséget a koporsók mellett. [...] [...] ezrek vonultak el a koporsókra függesztett tekintettel, anélkül, hogy egy szó, egy hang hagyta volna el bárki ajkát: csak a szemek izzottak és az arcvonások keményedtek meg, amikor a koporsók oldalán a mártírok nevét olvasták [...] Mártírok, ártatlanul kivégzett elvtársak - harcostársak, akik a népnek szentelték életüket. Így kellett találkoznia a népnek velük! [...]Nem csak a gyász érzése némította el az embereket a koporsók elıtt – hanem az izzó győlölet is, az az emlékezés, hogy ezeket az elvtársakat, ezeket az embereket, mint a haza, a nép ellenségeit végezték ki! Elhitették velünk – s mi hajlandók voltunk elhinni, rólatok a gyalázatot, bocsássatok meg ezért, elvtársak! Vörös szegfők a gomblyukakban – mint a régi tüntetéseken. Koszorúk, csokrok, mezei és kerti virágok tengere. Munkások kék ruhában, kezükben szögletes faládika – ahogy a gyárból kijöttek. Diákok, diáklányok, kettes-hármas csoportokban, aktatáskával. Katonák, civilek, gyászszalaggal a karjukon. [...] Vidékieket [...] látunk a tömegben. Rajk elvtárs vá1asztókerületének, a régi Sopron megyének követei ık. Koszorút hoznak Kapuvárról, felírása két szó: „Nem felejtünk!” (Szabad Nép, 1956. október 7.)

68


A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG TÁVIRATA A LENGYEL ÍRÓSZÖVETSÉGNEK Barátaink! A harc, melyet a szabadságért, a demokráciáért, a nép jólétéért és a nemzeti politika érvényesüléséért a lengyel munkássággal és minden haladó erıvel közösen vívtatok, gyızelmet aratott. Mi, magyar írók, kezdettıl fogva nagy rokonszenvvel figyeltük küzdelmeiteket, s most büszke örömmel tölt el, hogy közös reményeink nálatok már kezdenek megvalósulni. Megfogadjuk: Mindent megteszünk azért, hogy hazánkban is végsı gyızelmet arassanak a leninizmus, a humanizmus eszméi. Biztosítunk benneteket, hogy ellene szegülünk mindenfajta restaurációs kísérletnek, s nem kíméljük erınket mindaddig, míg népünk a szabadság és a boldogulás útjára nem lép, s amíg teljes mértékben helyre nem áll nemzeti becsületünk és méltóságunk. Harcunkat veletek – és az egész néppel – közösen akarjuk vívni, támogatni fogunk benneteket, és támogatásotokat kérjük. Budapest, 1956. október 23.

A MŐSZAKI EGYETEM MEFESZ8 SZERVEZETÉNEK HATÁROZATAI (1956. OKTÓBER 22.)

Másold le és terjeszd a magyar dolgozók között! A MEFESZ építıipari mőszaki egyetemi diáknagygyőlés határozatának fıbb politikai, gazdasági és eszmei pontjai: 1. Az összes szovjet csapatoknak azonnali kivonását követeljük Magyarországról, a békeszerzıdés határozatai alapján! 2. A Magyar Dolgozók Pártjában alulról felfelé, titkos alapon új alap-, közép-, és központi vezetık választását követeljük, ezek a legrövidebb idın belül hívják össze a pártkongresszust, és válasszanak új Központi Vezetıséget. 3. A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével, a sztálinista Rákosi-korszak minden bőnös vezetıjét azonnal váltsák le. 4. Nyilvános tárgyalást követelünk Farkas Mihály és társai bőnügyében. Rákosi Mátyást, aki elsı fokon felelıs a közelmúlt minden bőnéért és az ország tönkre tevéséért, hozzák haza, és állítsák a nép ítélıszéke elé. 5. Általános, egyenlı és titkos választásokat követelünk az országban több párt részvételével, új nemzetgyőlés megválasztása céljából. Követeljük a munkásság sztrájkjogának biztosítását. 6. Követeljük a magyar-szovjet és magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és szellemi kapcsolatok felülvizsgálatát és új rendezését a politikai és gazdasági teljes egyenrangúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. 7. Követeljük az egész magyar gazdasági élet átszervezését szakembereink bevonásával. Vizsgáljuk felül a tervgazdaságon alapuló egész gazdasági rendszerünket, a hazai adottságoknak és magyar népünk létérdekeinek szem elıtt tartásával. 8. Hozzuk nyilvánosságra külkereskedelmi szerzıdéseinket, a soha ki nem fizethetı jóvátételek tényleges adatait. Nyílt és ıszinte tájékoztatást követelünk az ország uránérckészleteiró1, kiaknázásáról, az orosz koncesszióról. Követeljük, hogy az uránércet világpiaci áron, nemes valutáért Magyarország szabadon értékesíthesse. 9. Követeljük az iparban alkalmazott normák teljes revízióját, a munkások és értelmiség bérköveteléseinek sürgıs és alapvetı rendezését. Kérjük a munkások létminimumának megállapítását. 8

Magyar Egyetemi és Fıiskolai Egyesületek Szövetsége, amelyet 1956. október 16-án alakítottak meg a szegedi egyetemista fiatalok győlésén. Rövidesen minden felsıoktatási intézményben, így a budapesti Mőegyetemen is létrejött a MEFESZ-szervezet. A szövetség hangsúlyozta függetlenségét a kommunista irányítású DISZ-szel (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) szemben.


69


10. Követeljük a beszolgáltatás azonnali eltörlését és a termények okszerő felhasználását. Követeljük az egyénileg gazdálkodó parasztok egyenrangú támogatását. 11. Követeljük az összes politikai és gazdasági pereknek független bíróságon való felülvizsgálatát, az ártatlanul elítéltek szabadon bocsátását, rehabilitálását. Követeljük a Szovjetunióba kihurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítását, beleértve a határon kívül elítélt foglyokat is. 12. Teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot, szabad rádiót követelünk és a MEFESZ-szervezet számára nagy példányszámú, új napilapot. Követeljük a meglévı káderanyag nyilvánosságra hozatalát és megsemmisítését. 13. Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848-49-es szabadságharc hıseinek és mártírjainak méltó emlékmővet emeljenek. 14. A meglévı, magyar népnek idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth-címer visszaállítását. A magyar honvédségnek - a nemzeti hagyományokhoz méltó - új egyenruhát követelünk. Követeljük, hogy március 15. nemzeti ünnep, munkaszüneti nap, október 6. pedig nemzeti gyászünnep és iskolai szünnap legyen. 15. A Budapesti Mőszaki Egyetem ifjúsága egyhangú lelkesedéssel nyilvánította ki teljes szolidaritását a lengyel és varsói munkásság és fiatalság felé a lengyel nemzeti függetlenségi mozgalommal kapcsolatban. 16. Az Építıipari Mőszaki Egyetem diáksága a leggyorsabban felállítja a MEFESZ helyi szervezeteit, és elhatározta, hogy folyó hó 27-én (szombat) Budapesten Ifjúsági Parlamentet hív össze, melyen küldöttségekkel részt vesz az ország egész ifjúsága. Holnap, folyó hó 23-án délután fél három órakor a mőszaki és egyéb egyetemek ifjúsága a mőegyetem elıtti téren gyülekezik, onnan a Pálffy térre (Bern tér) a Bern, szoborhoz vonul, és megkoszorúzásával fejezi ki együttérzését a lengyel szabadságmozgalommal. E felvonuláshoz az üzemek dolgozói szabadon csatlakozhatnak.

RÁDIÓKÖZLEMÉNY AZ 1956. OKTÓBER 23-ÁRA TERVEZETT DIÁKTÜNTETÉSRİL Több budapesti egyetemen, ahogy errıl már beszámoltunk, tegnap diákgyőléseket tartottak. Ezeken a győléseken elhatározták, hogy ma délután a budapesti fiatalság néma rokonszenvtüntetést szervez a Lengyel Népköztársaság követsége elıtt. A néma tüntetés célja az, hogy az ifjúság kinyilvánítsa mélységes rokonszenvét és egyetértését a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban. A fiatalok határozatot fogadtak el a tekintetben is, hogy mindenféle szélsıséges, provokációs és antikommunista megnyilvánulást leszerelnek és elfojtanak. Biztosítják, hogy a rokonszenvtüntetés a szocialista demokrácia jegyében, a fegyelem és a rend fenntartása mellett folyik le. Az egyetemi fiatalok 2 óra 30 perckor találkoznak az Írószövetség székháza elıtt. (A közlemény 1956. október 23-án délelıtt 10 órakor hangzott el a Kossuth Rádióban)

NAGY IMRE BESZÉDE A PARLAMENT ERKÉLYÉRİL, 1956. OKTÓBER 23-ÁN ESTE9 Elvtársak! [Zúg a tömeg: Nem vagyunk elvtársak!!] Honfitársaim! Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Minden nagyrabecsülésem a magyar demokratikus ifjúságé, amely a mai demokratikus megmozdulásával és tettrekészségével elı akarja segíteni az akadályok leküzdését a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése útjából. [Közbekiáltások: Lássuk Nagy Imrét! Egy kis fény megvilágítja az egyik harmadik emeleti erkélyt, és a Parlament nemzetiszínő lobogója alatt Nagy Imre integetı kezét látjuk.] A lelkesedésnek és a tettvágynak azonban párosulnia kell a józansággal és felelısségérzéssel. Ennek hiánya nagy károkat tehet eddigi demokratikus vívmányainkban, demokráciánk eddig elért eredményeiben. [Zúg a tömeg: Nem engedjük!] Vannak, akik ennek a kibontakozásnak az élére állnak, akik ezen fáradoznak. A kibontakozás lehetısége pedig a párton belüli tárgyalás 9

Nagy Imre beszédét teljes terjedelemben senki sem jegyezte le. Az itt közölt részlet abból az összeállításból származik, amelyet a másnapi újságok közöltek 1956. október 24-én.


70


és tisztázás útja. Éppen ezért mindennél fontosabb megırizni józanságunkat! Felelısségérzéssel és józansággal kell haladnunk ezen az úton elıre, és elıre is fogunk haladni. Az alkotmányos rend és fegyelem megırzése a célunk, s ezen az úton elıre akarunk és elıre is fogunk menni. A Központi Vezetıség rövidesen, még ezekben a napokban meghozza a döntést, amely szilárd alapot teremt szabad, független, szocialista hazánk megteremtése érdekében. A kormány sem késlekedik a kibontakozással. Kedves barátaim! Engem azért hívtak, hogy mondjam meg a véleményemet. Tehát véleményemet akarom nyilvánítani! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalatkoztatok! [Zúg a tömeg. Helyeslı moraj: Úgy van! Úgy van!] Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton elhárítja az akadályokat, és napirendre kerülnek azok a demokratikus szempontok, amelyeket megkövetelnek az események! Éljen a párt! Éljen a népköztársaság! [A tömeg tovább morajlik. Nagy Imrét akarja még hallani.] [...] Bízom abban, hogy a fegyelem és a rend terén kommunistákhoz méltóan viselkedtek. Fogadjatok nekem szót, és rendben, fegyelmezetten vegyünk most búcsút egymástól. [További moraj, helyenként éles fütty] [...] Bízzunk a jövıben, és abban az erıben és igyekezetben, amelyek engem is eltöltenek, s amely alapja kell, hogy legyen jövınk, a szocialista demokratizmus kibontakozásának. Ismételten hangsúlyozom: a józanságra mindennél nagyobb szükség van. Most pedig énekeljük el a Himnuszt!

GERİ ERNİ BESZÉDE A MAGYAR RÁDIÓBAN, 1956. OKTÓBER 23. [...] Népünk ellenségeinek legfıbb törekvése ma az, hogy megkíséreljék megingatni a munkásosztály hatalmát, lazítani a munkás-paraszt szövetséget, aláásni a munkásosztály vezetı szerepét országunkban, megrendíteni népünk hitét pártjában, a Magyar Dolgozók Pártjában, megkíséreljék lazítani a szoros baráti kapcsolatokat országunk, a Magyar Népköztársaság és a többi szocializmust építı ország között, különösen pedig országunk és a szocialista Szovjetunió között. Igyekeznek lazítani a kapcsolatokat, amelyek pártunkat a Szovjetunió dicsı Kommunista Pártjához, Lenin pártjához, a XX. kongresszus pártjához főzik. Rágalmakat szórnak a Szovjetunióra. Azt állítják, hogy a Szovjetunióval nem egyenrangú kereskedelmet folytatunk, hogy a Szovjetunióhoz való viszonyunk állítólag nem az egyenlıség viszonya, és hogy függetlenségünket állítólag nem az imperialisták ellen, hanem a Szovjetunióval szemben kell megvédeni. Mindez szemenszedett valótlanság, ellenséges hírverés, amelyben nincs egy szemernyi igazság sem. A valóság az, hogy a Szovjetunió nemcsak országunkat szabadította fel a Horthy-fasizmus és a német imperializmus igája alól, hanem még akkor, amikor a háború végén országunk aléltan a földön hevert, mellénk állott, a teljes egyenjogúság alapján kötött velünk szerzıdéseket, s azóta is ezt a politikát követte és követi. Vannak, akik szembe akarják állítani a proletár internacionalizmust és a magyar hazafiságot. Mi, kommunisták, magyar hazafiak vagyunk! Hazafiak voltunk a Horthy-fasizmus börtöneiben, a földalatti munka, az illegalitás nehéz évtizedeiben. Hazafiak voltak hıseink itthon és a spanyol szabadságharcban. Mi azt valljuk, s mindent elkövetünk annak érdekében, hogy országunkban a szocializmust a legfontosabb, a legalapvetıbb, a leglényegesebb kérdésekben a többi országokkal közös, egységes marxi-lenini alapon, de a magyarországi sajátosságok, országunk gazdasági és társadalmi helyzete, a magyar hagyományok figyelembevételével építsük. Ugyanakkor, amikor fennen hirdetjük, hogy hazafiak vagyunk, egyben határozottan leszögezzük azt is, hogy nem vagyunk nacionalisták, sıt! Következetes harcot folytatunk a sovinizmus, az antiszemitizmus és minden egyéb reakciós, népgyőlölı, embertelen irányzat és nézet ellen. Ezért elítéljük azokat, akik ifjúságunk körében a sovinizmus mételyét igyekeznek terjeszteni, s a demokratikus szabadságot, amelyet államunk a dolgozó népnek biztosít, nacionalista jellegő tüntetésre használták fel. Pártunk vezetését azon, ban ez a tüntetés sem ingatja meg abban az elhatározásban, hogy továbbhaladjon a szocialista demokratizmus fejlesztése útján. [...] Addig is, amíg a Központi Vezetıség teljes ülése megvitatja és eldönti az említett kérdéseket, meghatározza pártunk további feladatait, a legnagyobb éberséget kell tanúsítani, nehogy ellenséges elemek megzavarhassák pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk erıfeszítését a kibontakozás érdekében. Pártunk egységére mindig nagy szükség volt. Egység nélkül pártunk nem lett volna képes dacolni egy negyed, századon keresztül a Horthyfasizmus gyilkos terrorjával.


71


Pártunk és munkásosztályunk egysége nélkül nem gyızhetett volna országunkban a népi demokrácia, nem kerülhetett volna hatalomra a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály. Ezt az egységet, pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk egységét ıriznünk kell, mint a szemünk fényét. Pártszervezeteink fegyelmezetten, teljes egységben lépjenek fel minden rendbon, tó kísérlettel, nacionalista kútmérgezéssel, provokációval szemben. [...] Munkás elvtársak! Dolgozók! Nyíltan meg kell mondani: most arról van szó, szó, hogy szocialista demokráciát akarunk-e vagy burzsoá demokráciát? Arról van szó, a szocializmust akarjuk-e építeni országunkban, vagy rést ütni a szocializmus épületén, s majd ajtót, kaput nyitni a kapitalizmusnak. Arról van szó: megengeditek-e a munkásosztály hatalmának, a munkás-paraszt szövetségnek aláásását, vagy pedig öntudatosan, fegyelmezetten, teljes egységben együtt egész dolgozó népünkkel, síkra szálltok a munkáshatalom, a szocializmus vívmányainak védelmében.

AZ IGAZSÁG CÍMŐ FORRADALMI ÚJSÁG ELSİ SZÁMÁNAK VEZÉRCIKKÉBİL, 1956. OKTÓBER 25. Hát nem tanultak még mindig eleget? Tanulékonyabbá kell válniuk azoknak, akik egy nép vezetésére tartanak igényt. Nem akarják még mindig elhinni, hogy a nép ellen nem lehet politizálni? Pedig nagy emberek példái figyelmeztetik erre ıket. Ércbe öntött emberi nagyságok. Nézzék csak meg a Nemzeti elıtt az út porában! Az egész magyar nép nevében tiltakozunk, hogy fasiszta tüntetésnek és a csıcselék garázdálkodásának tüntessék fel a forradalmi nép szent, véres harcát. [...] Forradalom ez. Forradalom. Nem a rendszer, nem a szocialista eszmék ellen tiltakozik a nép, hanem azok ellen, akik bemocskolták, lejáratták a szocializmus magasztos eszméit. Szocializmust akar a nép, de tisztát és becsületeset. Ezért harcol elszántan, hısiesen. És ezt fogja megvalósítani, mert a népakarat legyızhetetlen erı. Vegyék ezt tudomásul, akik az ország sorsáért felelısek, és így hozzanak törvényt. [...]

NAGY IMRE HÁROM RÁDIÓBESZÉDE A) Az 1956. október 24-én elhangzott beszéd Itt Nagy Imre beszél, mint a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Budapest népe! Közlöm, hogy mindazok, akik a további vérontás megszüntetése érdekében ma 14 óráig megszüntetik a harcot és leteszik fegyvereiket, mentesülnek a statáriális eljárás alól. Egyúttal kijelentem, hogy minden erınkkel megvalósítjuk az 1953. júniusi kormányprogram elvi alapján, úgy ahogy azt annak idején a parlamentben kifejtettem, országunk következetes demokratizálását, a párt-, állami, politikai és gazdasági élet minden területén. Kövessék felhívásunkat, szüntessék be a harcot, biztosítsák a rend és nyugalom helyreállítását népünk, országunk jövıje érdekében. Térjenek vissza a békés alkotómunkához. Magyarok, elvtársak, barátaim! Felelısségteljes percekben szólok hozzátok! Mint tudjátok, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetısége és az Elnöki Tanács bizalmából, mint a minisztertanács elnöke átvettem a kormány vezetését. Minden lehetısége megvan annak, hogy politikai programunkat a magyar népre támaszkodva, a kommunisták vezetésével a kormány megvalósítsa. A program lényege – mint tudjátok – a magyar közélet széles körő demokratizálása, a szocializmus építésében a mi nemzeti sajátosságainknak megfelelı magyar út megvalósítása, nagy nemzeti céljainknak, a dolgozó tömegek életkörülményeinek gyökeres megjavítása. Ahhoz azonban, hogy a munkához közös erıvel veletek együtt hozzáláthassunk, a legelsı dolog a rend, a fegyelem, a nyugalom megteremtése. A békésen tüntetı magyar ifjúsághoz csatlakozva ellenséges elemek félrevezettek sok jóhiszemő dolgozót, akik a népi demokrácia, a néphatalom ellen fordultak. A legelsı – és mindenek felett álló – feladat most, hogy a helyzetet konszolidáljuk. [...]


72


Nem a bosszúállás, hanem a megbékélés politikáját akarjuk folytatni! Ezért a kormány elhatározta, hogy mindazokat, akik önként és azonnal leteszik a fegyvert, abbahagyják a harcot, nem vonja statáriális eljárás alá, mint ahogy így járt el a magukat eddig megadó csoportokkal szemben is. Munkások! Védjétek meg a gyárakat, a gépeket! A magunk kincse ez! Az egész népnek okoz kárt az, aki rombol vagy fosztogat! Rend! Nyugalom! Fegyelem! Ez most a jelszó, ez áll mindenekelıtt! [...] 1956. október 24. B) Az 1956. október 25-én elhangzott beszéd Az elmúlt napok során hazánk tragikus eseményeket él át. Kis számú ellenforradalmár felbujtók népköztársaságunk rendje ellen fegyveres támadást indítottak, amelyet Budapest dolgozóinak egy része az ország helyzete felett érzett elkeseredése következtében támogatott. Ezt az elkeseredést fokozták a múlt súlyos politikai és gazdasági hibái, amelyeknek helyrehozatalát az ország helyzete és a nép általános óhaja feltétlenül megkövetelte. A párt új vezetısége és az új vezetés alatt álló kormány el van szánva arra, hogy a tragikus események tanulságait a legmesszebbmenıkben levonja. A rend helyreállítása után rövidesen összeül az országgyőlés. Ezen az országgyőlésen mindenre kiterjedı és megalapozott reformprogramot fogok benyújtani, amely felöleli nemzeti létünk összes fontos kérdéseit. E program megvalósítása megköveteli a kormánynak a megújuló Hazafias Népfront legszélesebb demokratikus nemzeti összefogása alapján álló átalakítását. E program megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a harc azonnali beszüntetése és a termelés folyamatossága. Felhívom az ország dolgozó népét, minden igaz hazafit, hogy ezt minden erıvel segítse elı! Mint a minisztertanács elnöke bejelentem, hogy a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderık visszavonásáról, a magyar-szovjet barátság, a proletár internacionalizmus, valamint a kommunista pártok és a szocialista országok közötti egyenjogúság és a nemzeti függetlenség alapján. Meggyızıdésem, hogy az ezen az alapon felépülı magyar-szovjet viszony szilárd alapja lesz népeink ıszinte, igaz barátságának, nemzeti fejlıdésünknek és szocialista jövınknek. Azoknak a szovjet csapatoknak a visszarendelése, amelyeknek a harcokba való beavatkozását szocialista rendünk létérdeke tette szükségessé, a béke és a rend helyreállításával haladéktalanul meg fog történni. Mindazokkal szemben, akik nem a népi demokratikus rendünk megdöntése szándékával fogtak fegyvert, ha a harcot haladéktalanul beszüntetik, fegyvereiket beszolgáltatják, mindazokkal az ifjakkal, munkásokkal, honvédségi személyekkel szemben, akik ezt teszik, a kormánya kiengesztelıdés és megbékélés szellemében messzemenı nagylelkőséget fog tanúsítani, velük szemben nem alkalmazza a statáriális eljárást. Ugyanakkor a békét és rendet óhajtó dolgozó nép érdekében népi demokratikus államrendünk védelmében a törvény szigorát fogjuk alkalmazni azok ellen, akik továbbra is fegyverrel támadnak, felbujtanak és fosztogatnak. Különös gonddal óvom dolgozó népünket a felelıtlen zavarkeltıktıl, akiknek káros munkája a béke és a nyugalom helyreállításának legfıbb akadálya. Mélységes fájdalommal tölt el a tragikus napok során áldozatul esett ártatlan dolgozó emberek minden csepp kiömlı vére. Legyen vége a tragikus harcoknak és a hiábavaló vérontásnak. 1956. október 25. C) Az 1956. október 28-án elhangzott beszéd A kormány a további vérontás megszüntetése és a békés kibontakozás biztosítása érdekében elrendelte az általános azonnali tőzszünetet, utasította a fegyveres erıket, hogy csak akkor tüzeljenek, ha megtámadják ıket. Ugyanakkor felhívja mindazokat, akik fegyvert fogtak, hogy tartózkodjanak minden harci cselekménytıl, és fegyverüket haladéktalanul szolgáltassák be. A rend védelmére és a közbiztonság helyreállítására haladéktalanul megalakul az új karhatalom a honvédség és a rendırség alakulataiból, valamint a munkások és az ifjúság felfegyverzett osztagaiból. A magyar kormány megállapodott a szovjet kormánnyal, hogy a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestrıl, s az új karhatalom megalakulásával egyidejőleg elhagyják a város területét. A magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderı visszavonásáról, a magyar-szovjet barátság


73


szellemében, a szocialista országok közötti egyenjogúság és nemzeti függetlenség alapján. A rend helyreállítása után egységes, új államrendırséget szervezünk, és az Államvédelmi Hatóságot megszüntetjük.

NAGY IMRE KIÁLTVÁNYA AZ EGYPÁRTRENDSZER MEGSZÜNTETÉSÉRİL, 1956. OKTÓBER 30. Magyarország dolgozó népe, munkások, parasztok, értelmiségiek! A hazánkban mind szélesebben kibontakozó forradalom, a demokratikus erık hatalmas megmozdulása válaszút elé állította hazánkat. A nemzeti kormány, az MDP elnökségével egyetértésben a nemzet életében sorsdöntı elhatározásra jutott, amelyet a következıkben kívánok Magyarország dolgozó népével tudatni. Az ország életének további demokratizálása érdekében, az egypártrendszer megszüntetésével a kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttmőködésének alapjaira helyezi. Ennek megfelelıen a nemzeti kormányon belül szőkebb kabinetet létesít, amelynek tagjai: Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a szociáldemokrata párt által kijelölt személyiség. A nemzeti kormány felhívja a szovjet csapatok parancsnokságát, hogy azonnal kezdje meg a szovjet csapatok kivonását Budapest területérıl. Egyidejőleg a nemzeti kormány közli az ország népével, hogy a szovjet csapatoknak.

A SZOVJET KORMÁNY NYILATKOZATA, 1956. OKTÓBER 31. A Szovjetunió hivatalos hírügynöksége, a TASZSZ a következı nyilatkozatot adta ki: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külkapcsolatainak megingathatatlan alapja volt és maradt az összes államok békés egymás mellett élésének, barátságának és együttmőködésének politikája. [...] Az új rendszer kialakulásának és a társadalmi viszonyok mélyreható forradalmi átalakulásának folyamatában nem kevés nehézség, megoldatlan feladat és közvetlen hiba volt a többi között a szocialista országok kölcsönös viszonyában. A rendellenességek és hibák következtében lekicsinyelték az egyenjogúság elvét a szocialista államok viszonyában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa a leghatározottabban elítélte ezeket a rendellenességeket és hibákat, és feladatul tőzte ki, hogy a Szovjetuniónak a többi szocialista országgal fenntartott kölcsönös viszonyában következetesen meg kell valósítani a népek egyenjogúságának lenini elveit. A XX. kongresszus kimondta, hogy teljes egészében tekintetbe kell venni az új élet építésének útjára lépett minden egyes ország történelmi múltját és sajátosságait. [...] Ismeretes, hogy a Varsói Szerzıdés és a kormánymegállapodások értelmében szovjet egységek állomásoznak a Magyar és a Román Népköztársaságban. A Lengyel Népköztársaságban a szovjet csapategységek a potsdami négyhatalmi megállapodás és a Varsói Szerzıdés alapján állomásoznak. Más népi demokratikus országokban nincsenek szovjet csapategységek. A szovjet kormánya szocialista országok kölcsönös biztonságának biztosítása céljából kész megvizsgálni a Varsói Szerzıdésben részt vevı többi szocialista országokkal az illetı országok területén tartózkodó szovjet csapatok kérdését. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy nyilatkozatot tegyen a magyarországi eseményekrıl. Az események azt mutatják, hogy a magyar dolgozók, akik említésre méltó elırehaladást értek el a népi demokratikus rendszer alapján, jogosan vetik fel azt a kérdést, hogy a gazdasági együttmőködés terén ki kell küszöbölni a meglevı komoly hibákat, hogy tovább kell fokozni a lakosság anyagi jólétét, hogy harcolni kell az államapparátusban megmutatkozó bürokratikus eltévelyedések ellen. A dolgozóknak ehhez a jogos és haladó mozgalmához azonban csakhamar sötét, reakciós és ellenforradalmi erık csatlakoztak, amelyek a dolgozók egy részének elégedetlenségét arra akarják felhasználni, hogy aláássák az országban a népi demokratikus rendszer alapjait, és

74


visszaállítsák a régi földesúri-kapitalista rendet. A szovjet kormány az egész szovjet néppel együtt mélységesen sajnálja, hogy a magyarországi események vérontáshoz vezettek. A szovjet kormány a magyar kormány kérésére hozzájárult ahhoz, hogy szovjet katonai alakulatok vonuljanak be Budapestre, avégett, hogy a magyar néphadseregnek és a magyar karhatalmi szerveknek segítséget nyújtsanak a városban a rend helyreállításához. A szovjet kormány szem elıtt tartva, hogy a szovjet alakulatok további magyarországi tartózkodása ürügyül szolgálhat a helyzet fokozottabb kiélesedésére, utasítást adott a katonai parancsnokságának, hogy vonja ki a szovjet katonai alakulatokat Budapestrıl, mihelyt ezt a magyar kormány jónak látja. Ugyanakkor a szovjet kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni a Magyar Népköztársaság kormányával és a Varsói Szerzıdésben részt vevı más államok kormányával a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról. A népi demokratikus Magyarország szocialista vívmányainak védelme az adott pillanatban a munkások, parasztok, az értelmiség és az egész dolgozó magyar nép legfıbb és szent kötelessége.

AZ USA NEMZETBIZTONSÁGI TANÁCSÁNAK ÉRTÉKELÉSE A MAGYARORSZÁGI HELYZETRİL (1956. OKTÓBER 31.) [...] Annak érdekében, hogy érvényt szerezzünk legközelebbi céljainknak, amelyek egy újabb magyarországi szovjet katonai beavatkozás elrettentése, és ha lehet, megakadályozása, csakúgy, mint a kemény elnyomó és megtorló intézkedések elkerülése, be kell vetnünk minden megfelelı eszközt, ideértve az ENSZ-beli fellépést is, amivel nyomást lehet gyakorolni a Szovjetunióra ezen intézkedésekkel szemben. Egyidejőleg biztosítanunk kell a Szovjetuniót, hogy nem tekintjük Magyarországot vagy a többi csatlós államot potenciális katonai szövetségesünknek. Hően ehhez a megközelítéshez, megfontolandó, hogy vajon tanácsos-e az ENSZ-ben vagy bárhol máshol javasolni Magyarország semlegességét az osztrák modell alapján [...] Az osztrákokat arra kell biztatnunk, hogy továbbra is biztosítsanak menedékjogot, bejelentett szándékaik szerint, az azt kérı magyaroknak. Segítenünk kell ıket pénzügyileg és más anyagi eszközökkel a megnövekedett számú magyar menekült ellátásában az Egyesült Államok forrásaiból, de más baráti országokat is arra kell bátorítani, hogy segítsenek. Amennyiben jelentıs számú magyar keresne menedéke Ausztriában, az Egyesült Államoknak és a többi baráti kormánynak minél elıbb ki kell dolgoznia, hogy miként tudnának azonnal ellátást és gyors letelepedést biztosítani a számunkra. [...]

NAGY IMRE RÁDIÓBESZÉDE MAGYARORSZÁG SEMLEGESSÉGÉRİL, 1956. NOVEMBER 1. A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem elıtti mély felelısségérzettıl áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép a függetlenség és egyenjogúság alapján, az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelıen igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. Nemzeti forradalma vívmányainak megszilárdítását és továbbfejlesztését óhajtja anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakoznék. A magyar nép évszázados álma valósul meg ezzel. A forradalmi harc, melyet a magyar múlt és a jelen hısei vívtak, végre gyızelemre vitte a szabadság, a függetlenség ügyét! Ez a hısi küzdelem tette lehetıvé, hogy népünk államközi kapcsolataiban érvényesítse alapvetı nemzeti érdekét, a semlegességet.

NAGY IMRE TÁVIRATA AZ ENSZ FİTITKÁRÁNAK, 1956. NOVEMBER 1. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, mint megbízott külügyminiszter, az alábbiakat hozza Excellenciád tudomására:


75


A Magyar Népköztársaság kormányához hiteles értesülések érkeztek újabb szovjet alakulatok Magyarországra való bevonulásáról. A minisztertanács elnöke, mint megbízott külügyminiszter magához kérette Andropov urat, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, és a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy újabb szovjet katonai alakulatok vonultak be Magyarországra. Követelte ezeknek a szovjet alakulatoknak haladéktalan, azonnali visszavonását. Közölte a szovjet nagykövettel, hogy a magyar kormánya Varsói Szerzıdést azonnal felmondja, egyidejőleg kinyilatkoztatja Magyarország semlegességét, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordul, és az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kéri. A szovjet nagykövet tudomásul vette a minisztertanács elnökének, mint megbízott külügyminiszternek tiltakozását és közlését, és megígérte, hogy haladéktalan választ kér a kormányától. Felkérem tehát Excellenciádat, hogy ezt a közlést szíveskedjék az ENSZ valamennyi tagállamának tudomására hozni; kérjük, hogy az ENSZ most megnyíló XI. ülésszakának napirendjére soron kívül kitőzni szíveskedjék.

KÁDÁR JÁNOS RÁDIÓBESZÉDE, 1956. NOVEMBER 1. E súlyos órában azok a kommunisták, akik eddig is harcot vívtak a Rákosi önkényuralommal, számtalan igaz hazafi és szocialista óhajának megfelelıen elhatározták, hogy új pártot alapítanak. Az új párt egyszer s mindenkorra szakít a múlt bőneivel! Védi és védeni fogja mindenkivel szemben nemzeti becsületünket, hazánk függetlenségét. Ezen az alapon, a nemzeti függetlenség alapján építi ki testvéri viszonyát a világ minden haladó szocialista mozgalmával és pártjával. Ezen az alapon, a nemzeti függetlenség alapján kíván baráti viszonyt minden közeli és távoli országgal, elsısorban a szomszédos szocialista országokkal. Védi és védeni fogja a Magyar Köztársaság vívmányait: a földreformot, a gyárakat, a bankok, a bányák köztulajdonba vételét, népünk vitathatatlan szociális és kulturális eredményeit. Védi és védeni fogja a demokrácia és a szocializmus ügyét, amelynek megvalósítását nem idegen példák szolgai másolásával, hanem országunk gazdasági és történelmi sajátosságainak megfelelı módon és úton egyesíti, támaszkodva a sztálinizmustól és minden dogmatizmustói mentes marxizmus-leninizmusra, a tudományos szocializmus tanításaira, valamint a magyar történelem és kultúra forradalmi és haladó hagyományaira Történelmünk e nagyszerő, de súlyos órájában felhívunk minden magyar dolgozót, akit a nép és haza odaadó szeretete vezérel, hogy csatlakozzon pártunkhoz, melynek neve: Magyar Szocialista Munkáspárt. [...] A párt szervezésének megindítására, ügyeinek intézésére és a pártalapító országos kongresszus legsürgetıbb összehívására elıkészítı bizottság alakult, melynek tagjai Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán. A párt új lapot ad ki, melynek címe: Népszabadság. [...]

MINDSZENTY JÓZSEF RÁDIÓBESZÉDE, 1956. NOVEMBER 3.

A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felıl. Ennek a ténynek valóságát maga a nép semmiféle illetéktelen elıny érdekében nem engedi elcsavarni, kiaknázni. új, visszaélésmentes választás szükséges, amelyben minden párt indulhat. A választás történjék nemzetközi ellenırzés mellett. Én pártokon kívül és – állásom szerint – felül vagyok és maradok. Ebbıl a tisztembıl figyelmeztetek minden magyart, hogy a gyönyörőséges egység októberi napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásoknak. Mert az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre. Maga a politizálás ma másodrendő ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk. [...] Hangsúlyoznom kell azonban a tennivalók tárgyi foglalatait: jogállamban élünk, osztály nélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztı, szociális érdekektıl helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon


76


alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista szellemő nemzet és ország akarunk lenni. Ez akar lenni az egész magyar nemzet. Mint a Katolikus Egyház feje viszont kijelentem, hogy – amint azt a püspöki kar 1945-ben közös körlevélben kijelentette – nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sıt az egészséges fejlıdést mindenben elımozdítjuk. Azt a magyar nép természetesnek találja, hogy nagy múltú és nagy értékő intézményeinkrıl gondoskodni kell. Ugyanebben a minıségemben továbbá megemlítem, az ország hat és fél millió katolikus hívének tájékoztatására, hogy a bukott rendszer erıszakának és csalárdságának minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk. Ez nálunk ısi hit és erkölcstanunkból és az Egyházzal egyidıs jogszabályokból önként adódik.

NAGY IMRE UTOLSÓ RÁDIÓBESZÉDE, 1956. NOVEMBER 4. Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fıvárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.

A FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY PROGRAMJA, 1956. NOVEMBER 4. [...] Magyarok! Testvérek! Hazafiak! Katonák! Polgárok! Véget kell vetnünk az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának. Ütött a cselekvés órája! Megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait! Rendet, biztonságot és nyugalmat teremtünk hazánkban! A nép és hazánk érdeke az, hogy erıs kormánya legyen, olyan kormánya, amely alkalmas arra, hogy kivezesse az országot súlyos helyzetébó1. Mi ezért alakítottuk meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. A Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány programja: 1. Nemzeti függetlenségünk és országunk szuverenitásának biztosítása. 2. Népi demokratikus és szocialista rendszerünk megvédése minden támadás ellen. Szocialista vívmányaink védelme és elırehaladásunk biztosítása a szocialista építés útján. 3. A testvérharc megszüntetése, a rend és a belsı béke helyreállítása. A kormány nem tőri meg, hogy a dolgozókat bármi ürügy alapján üldözzék azért, mert a legutóbbi idık eseményeiben részt vettek. 4. Szoros baráti viszony megteremtése minden szocialista országgal, a teljes egyenjogúság, a kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján. Ugyanez az elv szabályozza a kölcsönös elınyt biztosító gazdasági és kölcsönös segíts égi kapcsolatainkat. 5. Békés együttmőködés minden országgal, függetlenül azok társadalmi rendjétó1és államformájától. 6. A dolgozók - különösen a munkásosztály - életszínvonalának gyors és jelentékeny emelése. Több lakást a dolgozóknak. Lehetıvé kell tenni, hogy a gyárak és intézmények maguk építsenek lakást munkásaik és alkalmazottaik számára. 7. Az ötéves terv módosítása, a gazdasági vezetés módszerének megváltoztatása, figyelembe véve az ország gazdasági adottságait, hogy a lakosság életszínvonala minél gyorsabban emelkedjék. 8. A bürokrácia megszüntetése és a demokrácia széles kifejlesztése a dolgozók érdekében. 9. A legszélesebb demokrácia alapján kell megvalósítani a munkásigazgatást a gyárakban, üzemekben és vállalatoknál. 10. A mezıgazdasági termelés fejlesztése, a kötelezı beszolgáltatások megszüntetése, 16 az egyéni dolgozó parasztok megsegítése. A kormány határozottan felszámol minden törvénysértést, melyet a szövetkezeti mozgalom és a tagosítás területén elkövettek. 11. Az eddigi igazgatási szervek és a forradalmi tanácsok demokratikus választásának biztosítása.

77


12. Támogatja a kisipart és a kiskereskedelmet. 13. A magyar nemzeti kultúra következetes fejlesztése, haladó hagyományaink szellemében. 14. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány népünk, munkásosztályunk és hazánk érdekében azzal a kéréssel fordult a szovjet hadsereg parancsnokságához: segítsen népünknek a re akció sötét erıinek szétverésében és abban, hogy helyreállíthassuk a rendet és a nyugalmat hazánkban. 15. A magyar kormány a rend s a nyugalom helyreállítása után tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal és a Varsói Szerzıdés más résztvevıivel, a szovjet csapatok Magyarország területérıl való kivonásáról. [...]

A FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY NYÍLT LEVELE A MAGYAR DOLGOZÓ NÉPHEZ Honfitársaink! Munkás és paraszt testvéreink! Alulírottak, Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc miniszterek, Nagy Imre kormányának volt tagjai bejelentjük, hogy 1956, november l-én megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat, kiléptünk a kormányból és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását. Erre a felelıs lépésünkre annak felismerése késztetett, hogy a reakció nyomása alá került és tehetetlenné vált Nagy Imre kormányán belül nem volt többé semmi módunk cselekvésre a Népköztársaságunkat, a munkás-paraszt hatalmat, szocialista vívmányainkat megsemmisítéssel fenyeget mind nagyobb erıvel jelentkezı ellenforradalmi veszéllyel szemben. Meggyilkolták a munkásmozgalom több évtizedes múltra visszatekintı megbecsült harcosait: Mezı Imrét, a nagy-budapesti pártbizottság titkárát Kalamár elvtársat, a munkásmozgalom régi csepeli harcosát, Sziklai Sándort, a Hadtörténelmi Múzeum igazgatóját. Ezeken kívül tömegesen irtották ki a munkásosztály és a parasztág más közmegbecsülésben álló fia. Nem nézhettük tovább tétlenül a cselekvésre képtelenné vált kormány tagjaként, hogy a demokrácia leple alatt ellenforradalmi terroristák és banditák állati módon gyilkolják legjobb munkás és paraszt testvéreinket, rettegésben tartsák békés állampolgárainkat, anarchiába döntsék hazánkat és hosszú idıre az ellenforradalom igájába hajtsák egész népünket. Magyar dolgozók, honfitársak, munkástestvéreink, elvtársak! Elhatároztuk, hogy minden erınkkel küzdünk a re akció, a fasizmus fenyegetı veszélye s azok népgyilkos

bandái ellen. Felhívjuk népköztársaságunk minden hő fiát, a szocializmus mind hívét, elsısorban a kommunistákat, a munkásokat, bányászokat, a parasztság és értelmiség legjobb fiait, támogassák a Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány minden intézkedését, egész népfelszabadító harcát. Budapest, 1956. november 4. Apró Antal s.k. Kádár János s.k. Kossa István s.k. Dr. Münnich Ferenc s.k.

BIBÓ ISTVÁN KIÁLTVÁNYA, 1956. NOVEMBER 4. Magyarok! Nagy Imre miniszterelnök a ma hajnali szovjet támadáskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni nem tudott. A reggel összehívott minisztertanácson a Parlament épületében tartózkodó Tildy Zoltánon kívül már csak B. Szabó István és Bibó István államminiszter tudott megérkezni [sic!]. Mikor a Parlamentet a szovjet csapatok körülfogták, Tildy államminiszter a vérontás elkerülése végett megállapodást kötött


78


velük, mely szerint ık megszállják az épületet, a benne levı polgári személyek pedig szabadon távozhatnak. İ, a megállapodáshoz tartva magát, eltávozott. Az Országgyőlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedül törvényes magyar kormány egyetlen képviselıje. Ebben a helyzetben a következıket nyilatkozom: Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sıt teljes mértékben benn akar élni a keleteurópai népek ama közösségében, kik életüket a szabadság, igazságosság és kizsákmányolásmentes társadalom jegyében akarják berendezni. A világ színe elıtt visszautasítom azt a rágalmat is, miszerint a dicsıséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be. A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítı és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek [az ÁVH] ellen fordult. A néhány napirenden volt utcai igazságtételeket, valamint ókonzervatív erıknek minden fegyveres erıszak nélkül való jelentkezését a kormány rövid úton megszüntethette volna. Az az állítás, hogy evégbó1 óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, illetó1eg visszahívni: komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezıleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfıbb forrása. A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsıségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen – kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közmőveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetró1 tájékoztatva nem vagyok, felelıtlenség volna tehát tılem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszeretı népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében. Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselıje és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter. Isten óvja Magyarországot!

ZSUKOV JELENTÉSE A MAGYARORSZÁGI HELYZETRİL, 1956. NOVEMBER 4. ESTE 21 ÓRA November 4-én, a nap folyamán a szovjet csapatok Magyarországon tovább folytatták a települések megtisztítását a lázadók itt-ott még ellenállás tanúsító elszigetelt csoportjaitól. Budapesten csapataink teljes egészében elfoglalták a legfontosabb kormányépületeket, és a lázadók ellenállását lényegében megtörték. A városban az ellenállásnak két góca maradt; a Corvin Filmszínház és Buda nyugati részén a Moszkva tér. A filmszínházban, amely a szomszédos épületekkel együtt egy egész tömböt foglal el, tankokkal és tüzérséggel megerısített jelentıs létszámú felkelı csoport összpontosult. A csapatok feladata most a szükséges átcsoportosítás végrehajtása, és az ellenállás még meglévı budapesti gócainak teljes felszámolása. A csapataink által elfoglalt összes helységben katonai igazgatást vezettünk be. Folyik a lefegyverzett lázadók és magyar katonai alakulatok személyi állományának, valamint a lefoglalt fegyverzetnek és lıszernek a számbavétele.

79


A FORRADALOM FOLKLÓRJA Korabeli viccek -

Ki várja az idén legjobban a Mikulást? ? Sztálin, mert ı már október 23-án kitette a csizmáját.

Napok óta hallatszik a robaj az Akácfa utcából. A tömeg váltott mőszakban, szünet nélkül veri szét Sztálin szobrát, amelyet még október 23-án este a körútra vontattak. Az egyik embernek sikerült egy nagyobb darabot kihasítani a szoborból. Többen ráförmednek: - Minek magának olyan nagy darab, hagyjon másnak is! A férfi méltatlankodva válaszolt: - De kérem, én egy egész üzemnek viszem!

-

Tudja, hogy már itt van a kommunizmus? ? Senki sem dolgozik, az állam elhalt, és mindenkinek mindenbıl elege van!

Magyar Miatyánk , 1956 Miatyánk, Hruscsov, ki vagy a Kremlben, Átkoztassék meg a Te neved. Múljon el a Te országod, szőnjön meg a Te akaratod, Miképpen Moszkvában, Azonképpen itt Pesten is. A mi mindennapi kenyerünket hagyd meg nékünk ma, És bocsásd el a mi fiainkat, Miképpen mi is elbocsátjuk a megszálló csapatokat, Akik ellenünk vétettek. És ne vígy minket Szibériába, De szabadíts meg az orosztól, Mert Tiéd az ország és a hatalom, de nem mindörökké. Ámen Az áruló Fiunk, lányunk nevelgettük Értük éltünk és szenvedtünk, Mindkettı hısként elesett Nem sütöd le a szemedet! Bőnödnek súlya, mérve nagy Anyák átkával verve vagy! Orosz föld be ne fogadjon Magyar haza megtagadjon Zúgja feléd minden faág

Az akasztófa vár reád! Minden hő magyar leköpjön Mártír árnya szembejöjjön Ne legyen egy jó éjszakád Mutasson rád minden kiság Ártatlanok gyilkosa vagy Bőnödnek súlya mérve nagy Anyák átkával verve vagy!

B A L A S S I BÁLIN T NYOL C É V F O L Y A M O S GIM N Á Z I U M T Ö R T É N E L E M MUNKAKÖZÖSSÉG

Recommend Documents