6. fejezet
Daisy Monroe besasszézott a konyhába jávorszarvasos plüss papucsában, és élénk pink fürdőköpenyben, amire egy korona és alatta PRINCESS felirat volt hímezve. Teljesen hidegen hagyta, hogy a reggeli kompléja sokkal inkább egy tinédzserhez illett volna. Csak az érdekelte, hogy ez mosolyt varázsolt az arcára. Előző évben saját vállalkozásba fektetett be, egy trendi kávézóba, a Moose-a-lottába. Nem csak a pult mögött dolgozott, hanem néha be is öltözött jávorszarvas jelmezbe, és különleges alkalmakkor Minnie Moose-ként szerepelt, amely a Moose-a-lotta kabalafigurája volt. Az üzlettársának, Chloénak egy autóbaleset során látomásszerű találkozója volt egy jávorszarvasbikával, amit revelációnak vélt, innen eredt az ötlet. Chloé mellesleg kilenchónapos terhes volt Daisy első dédunokájával. Daisynek, aki maga is a Zöld Hegység Államának szülötte és tősgyökeres lakója volt, mindig is csodálattal tekintett ezekre az agancsos figurákra, így az egész kávézót eklektikus, jávorszarvasokkal összefüggő berendezések és dekorációk díszítették. Órák, párnák, só- és borsszórók, bögrék, stb. Saját logójuk is volt, – jávorszarvas rajzfigura, cicás szemüvegben és konyhafőnök sapkában – utalva a tulajdonosok személyiségére. Daisynek egész kollekciója volt a metálszínezésű, kövekkel kirakott bifokális szemüvegekből, Chloé pedig külön elismeréssel diplomázott a konyhaművészetek intézetében.
66
Ami pedig a hercegnő köpenyt illeti, ajándék volt Daisy szívszerelmétől, a férfitól, aki méltányolta és elviselte az ő megannyi szeszélyét. A férfi, aki hercegnőként kezelte őt. Emiatt döntötte el ma reggel, hogy nem fog Vincent háta mögött kavarni, hanem őt is bevonja a terveibe. Mint máskor is, az Oslow’s Általános Delikát (Sugar Creek élelmiszer áruháza már 1888 óta) tulajdonosa a mai reggelen is megelőzte Daisyt a konyhában, és a konyhaasztalra kikészített reggelivel várta. Vincent odafordult hozzá, és széles mosollyal üdvözölte. – Jó reggelt, Petúnia. Daisy szórakoztatónak tartotta, hogy a férfi egy virágnevet adott neki becéző névként. Cukinak tartotta. Mint ahogy Vincentet is. (Vagyis Speedyt, ahogy mostanában nevezte a férfit.) – Jó reggelt – mondta mosolyogva, amikor Vincent kihúzta neki az egyik széket, és kitöltött neki egy bögre kávét. – Most kaptam egy üzenetet Chloétól – mondta Daisy, miközben leült a kihúzott székre. – Azt kérdi, bemennék-e inkább délutánra, a reggeli műszak helyett. – Nem probléma – mondta Vincent, és megkente a pirítósát almavajjal. – Majd kiugrom az áruházból, és visszajövök, hogy bevigyelek dolgozni. Marvin egyedül is elboldogul fél óráig. – A fiad egész nap elboldogul vele. Ezt már nem egyszer elmondta neked, viszont te túl makacsul ragaszkodsz az áruházhoz. – Fiatal vagyok még a nyugdíjba vonuláshoz. – Hetvenhárom éves vagy. – Te pedig hetvenhat vagy, és mégis mindig dolgozol. – Persze, de nekem ez az első munkahelyem. Te pedig egész életedben dolgoztál. Megérdemelsz már egy kis pihenőt. Legalább vegyél vissza a tempóból, és dolgozz csak félnapokat, mint ahogyan én. Úgy majd jól elszórakozunk együtt. – Azt hittem jól szórakoztunk, – nézett Daisyre Vincent. Kicsit megbántottnak tűnt, amiről Daisynek eszébe jutott, mennyire érzékeny is Vincent, ellentétben elhunyt férjével. Ez
67
egyike volt azon dolgoknak, amit Daisy felettébb kedvelt benne. Mosolyogva átnyúlt, és lesöpört egy pár morzsát Vincent őszes szakálláról. – Persze, hogy jól szórakozunk, Speedy. Úgy értettem, többet szórakozhatnánk. Vincent gyengéd lelkű, két lábbal a földön álló ember volt. Ami jó, de egy idő után unalmas lehet. Daisy majd kiugrott a bőréből, mikor megtudta, Vincent időnkét kiruccan egy kis éjszakai autós rodeózásra, végigrepeszt a mellékutakon, és azt sem bánja, ha ilyenkor a sebességmérő mutatója túllépi a hetven mérföldes korlátot. Ez az! Ezért is adta neki a Speedy becenevet, amit senki más nem érthetett, hiszen normál esetben Vincent Redding csak poroszkálni szokott az utakon. Lassan és komótosan. Biztosan és biztonságosan. Pirospozsgás, fehérszakállas télapó-szerű férfi, aki mindig buggyos ülepű farmert viselt kockás inggel. A mindig körültekintő férfi összehúzta a szemeit. – Mit forgatsz a fejedben? Az elmúlt évek során Daisyről az a hír járta, hogy rettentő vakmerővé vált. Ő maga inkább úgy fogalmazott, hogy kalandvágyó lett. Mit számít az, ha az ember beszerez néhány puklit és horzsolást egy-egy spontán kalandtúra során? Az élet rövid, és miután elveszítette férjét, Jessupot (a férfit, aki elvárta, hogy Daisy úgy viselkedjen, mint egy illedelmes és kötelességtudó feleség) a rákkal vívott háborúban, megfogadta, behozza az elvesztegetett időt, és megragad minden kínálkozó lehetőséget, teszi, amihez kedve szottyan, vagy ami épp felkelti az érdeklődését. – Egy családi bakancslistát akarok összeállítani – mondta Daisy, miközben vastagon megkente a pirítósát helyben készült juharsziruppal. – Mit jelent az, hogy bakancslista? – kérdezte Vincent. Daisy csodálkozva nézett rá a másik felére, a társára, a férfire, akivel vadházasságban élt. – Hát nem láttad azt a filmet? – Melyik filmet?
68
– Azzal a fekete, jóképű színésszel, aki a Miss Daisy sofőrjében is szerepelt. Vincent elgondolkozva rágcsálta a pirítósát. – Morgan Freemanre gondolsz? – Hát, ha ő az, akkor igen – válaszolta Daisy. – Melyik filmben? – A Bakancslistában! – Nem láttam még. – Na, ezen majd segítenünk kell – válaszolta Daisy. – Csak hogy tudd, még akkor is teljes életet éltek, ha ezzel megszegtek egy-két szabályt. – Ismerve téged – válaszolta Vincent, – teljesen tisztában vagyok vele, mi lehet a bakancslista. De mi az, hogy családi bakancslista? – Olyan bakancslista, amely a családdal kapcsolatos. Vincent mosolyogva kortyolta a kávéját, kedves tekintetében érdeklődés csillant. – Kifejtenéd kicsit bővebben? Daisy bólogatott. Öreg szíve megrebegett, de ennek semmi köze nem volt a meglévő szívproblémáihoz. Az első férje, Jessup Monroe, aki ötven éven keresztül volt a házastársa, soha nem kért volna tőle olyat, hogy fejtse ki bővebben a gondolatait. Jessup, Isten nyugosztalja szegényt, túlságosan is el volt merülve a saját üzleti dolgaiban ahhoz, hogy foglalkozzon Daisy személyes ötleteivel is. Az itt és mostra fókuszálva Daisy előhúzott egy összehajtogatott papírt a zsebéből, és az asztalon keresztül odanyújtotta Vincentnek. – Hatalmas családdal vagyok megáldva. Néhányan közülük megakadtak szerelmi téren. Mielőtt még belekezdenék a saját bakancslistámba, szeretném elérni, hogy ők is ugyanolyan boldog kapcsolatban éljenek, mint én. Veled. Vincent elpirult, miközben felrakta az olvasószemüvegét. – Én rettentően méltányolom ezt a fajta szentimentalizmusodat, de ha arra akarsz megkérni, hogy kerítősdit játsszak... – A munka oroszlánrészét úgyis én fogom elvégezni, viszont nem bánnám, ha mindehhez lenne egy cinkostársam. – Daisy
69
már nem vezethetett, habár alkalmakként még mindig kilógott vezetni olykor, viszont rengeteg helyre kellett eljutnia. – Már megint a szíved rendetlenkedik? – kérdezte tőle Vincent. – Nem – válaszolta. – Miért? – Mert említetted, hogy belekezdesz majd a saját bakancslistádba. – Senki nem él örökké, és ez a kerítősdi is eltarthat majd egy jó darabig. Vegyük például Samet. – Látom, ő van a listád legelején – jegyezte meg Vincent, miközben próbálta kiolvasni Daisy kézírását, amit csak macskakaparásnak csúfolt. – Sam kemény dió – mondta Daisy, miközben elmosta a tányérját. – A Cupcake-imádók mindent megpróbáltak már vele kapcsolatosan, de aztán feladták, hogy párt találjanak neki. De én nem adtam fel. Ismerek egy másik ilyen kemény diót, és biztos vagyok benne, meg tudom törni majd mindkettőt. – Ismerem én is ezt a másik diót? – Harper Day. – Oh, az a felvágós publicista? – dörgölte az orrát Vincent. – Nem felvágós. Zárkózott. – Ugyanaz. A múltkor az Oslow’s-ban vásárolt, de már egy ideje nem láttam. Csak és kizárólag organikus termékeket. – Igen, rettentő egészségmániás. – Megpróbáltam beszédbe elegyedni vele, csak egy kis udvarias baráti beszélgetésre. Hát, van egy stílusa. Ugyan válaszolt a kérdéseimre, de mintha közben keresztülnézett volna rajtam. Állandóan a telefonján lógott, beszélt és SMS-ezett egyszerre. – Több feladatra koncentrál egy időben – magyarázta Daisy. – Akkor is udvariatlanság – méltatlankodott Vincent. – Nem hiszem, hogy direkt csinálja. Nem tudja másképp. Az agya egyfolytában zakatol. Azért jön Sugar Creekbe, hogy kipihenje magát kicsit, de még nem láttam lassú üzemmódban.
70
Nem láttam még relaxálni sem. A munkáján kívül nincsen más érdeklődési köre, legalábbis látszólag. De talán Sammel – mondta Daisy közelebb hajolva, és cinkosan kacsintva. – Láttam, milyen titkos pillantásokat vetnek egymásra Sammel. Szerintem jó páros lennének. – Ne is érdekeljen, hogy az állandó lakhelye az ország másik felén van – jegyezte meg Vincent. – Sam a kedvesebb természetű hölgyeket kedveli. Harper csak a maga dolgaival foglalkozik, és mint ahogy te is említetted, kissé mániákus. Daisy is hasonlóan gondolta, viszont elkezdett észrevenni apró dolgokat. Olyanokat, amelyeket talán mások észre sem vennének. Harper egyáltalán nem volt csakis önmagával elfoglalva. Megszállottként dolgozott azon, hogy önpusztító embereket a helyes irányban tartson. Igazi hollywoodi lélekmentő, akit megszállottan érdekelt egy másik elveszett lélek, Mary Rothwell. Tehetséges publicista, aki felfigyelt a Cupcakeimádók elkötelezettségére, hogy az édes, éltető napsugarat cupcake-ek formájában továbbítsák a külföldön állomásozó katonáknak. Daisy azonnal felismert benne a rokonlelket. – Emlékszel még, én milyen voltam korábban? – kérdezte Vincenttől – Visszafogott. Pedáns és illedelmes. Tartózkodó. Több voltam, mint amilyennek kívülről látszottam, de gondosan elzárva, megtartottam azt az énemet saját magamnak, és olyannak láttattam magam inkább, amilyennek Jessup akart látni. Praktikusnak és higgadtnak. Vincent lecsúsztatta a szemüvegét az orra végére, és a szemüvegkeret fölött nézett Daisyre. Együttérzést sugárzó egyenes tekintetétől, Daisy lábai elgyengültek. – Mindig is sejtettem, hogy visszafogod magad. Örülök, hogy elég komfortosan érzed magad velem ahhoz, hogy ne kelljen tettetned magad. – Elég komfortosan és biztonságban érzem magam – mondta Daisy. – Harpernek is meg kell tanulnia, hogy visszavegyen, és élvezze kicsit az életet ő is. Hogy a saját boldogságára koncentráljon. – És te ebben fogsz segíteni neki.
71
– Én csak megmutatom neki a helyes irányt. – Sam. – Samnek kihívásra van szüksége. Valakire, aki megfűszerezi az életét. – Harper. – Látod kedvesem, azonos hullámhosszon vagyunk. – Hmm. – Ma lesz egy találkozóm Harperrel este. Kint a Rothwell farmon. Gondolom, nem... – Persze. – Talán utána elmehetnénk egy kis kocsikázásra a szövetségi parkon át. – Talán – mondta Vincent, és vigyorra görbült a szája. Tovább olvasta a listát. – Hé, az unokám, Peppy is szerepel a listádon. Peppy Redding egy másik kemény dió lesz. Javarészt azért, mert ő is amolyan fura madár volt. Dalszövegíró és gitáros, aki ide-oda röpködött az országban, és igyekezett magas célokat kitűzni maga elé. Pénzügyileg leégve visszaért a szülővárosába, és átmenetileg beköltözött az apjához, Marvinhoz, és beállt egy helyi rockbandához zenélni. Daisy csak annyit tudott róla, nem jött ki valami jól az apjával, és ez megannyi aggodalmat okozott Vincentnek. – Hogy került fel az én unokám a te családi bakancslistádra? – kérdezte Vincent. – Az hiszem, vagyis úgy gondoltam, tekintettel a kapcsolatunkra, úgy gondoltam... Te nem úgy gondolsz az én családomra, mint a sajátodéra? – Nagyon kedvelem mindegyiket, persze. De nem hinném, hogy ők is hasonlóan családtagnak tartanának engem. – Dehogynem, annak tartanak. Vincent szkeptikus pillantást vetett Daisy felé. – Oké, jó. Talán a fiam nem. Meg esetleg Devlin sem. Daisy legidősebb unokáját ugyanabból a fából volt faragták, mint az apját, ugyanis mindketten túlzottan is védelmezőek voltak, és merevek, mint akik karót nyeltek.
72
