A zöld kanca
Hajni belépett a konyhába és leadta a rendelést aztán kisietett. A tálaló ablakból visszaszólt. - Egy pasas keres valami zöld kancát emlegetett, biztosan dilis szegény. Dönci nekilátott a két pizzának közben a rántott szeletet megfordította és a hasábburgonyát kiszedte. Kimért pontos mozdulatokkal dolgozott. A teste a megszokott mozdulatsort végezte de lélekben egészen máshol járt, térben és időben egyaránt. A zöld kanca egy könyve címe volt, amit még a honvédségnél vesztett el. Marcel Ayme kisregénye volt, ami egy francia család történetét mesélte el egy falon lógó zöld kanca szemével láttatva. Azóta sem sikerült pótolni és most benyerített neki a múltból, amit annyira felejteni akart. Tálalt, megnyomta a csengettyűt aztán kezet mosott és leszedte a kötényét. Kifordult a konyhából és a folyosó végén lévő függönyön kinézett az étterembe. Tulajdonképpen nem is étterem, hanem a hangzatos nevű "Jam Pub" néven nevezett kisvendéglő volt a helyiség ami két nagy teremből és egy középen lévő kiszolgálópultból állt. Rendezvényekkor hatvan főt tudtak kényelmesen leültetni táncolás lehetősége mellett. Csak pár asztalnál ültek néhányan csupa ismerős arc. - Hajni, szólt, hol a pasas? - A bal oldalon a boltív melletti asztalnál. - Mit rendelt? -A rántott szeletet és kólát. Ahogy jobban megnéztem igen beteg a pasasod, nem sok van neki hátra tette hozzá Hajni. Lemondott az életről. Dönci visszament a konyhába és nekilátott az esti takarításnak, lévén a konyha bezárt. Sorba szedte eszközeit és gyorsan elmosta őket. A másnapi pizzatésztát becsomagolta és betette a hűtőbe és a végén felmosott. Éppen végzett amikor Hajni szólt neki, hogy a pasas beszélni akar vele. Rendben, mondta Dönci, öt perc mire átöltözöm és bement az öltözőbe. Letusolt átöltözött és kiment az eladótérbe. Amikor belépett a baloldali részbe a férfi felállt és köszönt. -Szervusz Dönci, a diódás vagyok, ha még emlékszel rám mondta. -Szervusz Laci válaszolta Dönci meglepetten. -Tudod, anno nálam maradt egy könyved és én nem akarok úgy elmenni, hogy tartozásom maradjon. Dönci leült a felkínált helyre és szólt Hajninak, rendelnék. - Te mit iszol Kérdezte? - Alkoholt nem ihatok, marad a kóla. - Egy kólát és a szokásosat kérem adta le rendelését Dönci. A két pohár az asztalra került és ketten maradtak a teremben. - Hogy találtál rám? - Egyszerűen, internet és kis kotorászás az adatbankokban mondta Laci. Aztán visszakérdezett. -Mondd csak Dönci, irkálsz még? 1
- Igen, sőt újabban kis műfajváltásba is fogtam. Az egyszerű történetek mellett rég kedvencemmel a fantasztikus irodalommal is próbálkozom, kis sikerrel. De miért kérdezed? - Adnék neked egy témát, ha érdekel. - A téma az asztal alatt hever hárított Dönci, aki próbálta hárítani az ajánlatot. - De ez a téma maga az élet, az életem. - Tán csak nem mementót akarsz hagyni magad után? - Laci elképedten nézett. Miből gondolod? - Hajni mondta, hogy beteg vagy. Tudod ő amolyan látnoki képességekkel rendelkezik. Olyan dolgokat vesz észre ami mellett én és más elmegy anélkül, hogy észrevenné. - Jól látja. Előrehaladt csontrákom van . A helyiek szerint inoperábilis. Eddig a kémiai gyógymód hatástalan volt. - Valamilyen természetgyógyász módszert próbáltál? - Minek? Én már elszámoltam magamban és amit kellett megtettem. Hosszú hallgatás után Dönci kérdezett ismét. - Az életed akarod témának? - Igen, mert van pár tanulsága. Itt van a táskámban egy CD. Azt tudod, hogy naplót vezetek amióta tudok írni. Az van rajta és egy floppin az utolsó hónap. - Emlékszem mekkora cirkusz volt belőle a poltiszt által vigyorodott el Dönci. Mekkora szám volt amikor kémkedéssel gyanúsítottak meg és aztán rá kellett jönniük, hogy csak egy régies hóbort, amit persze betiltottak. - Be, én attól függetlenül továbbra is írtam, mosolyodott el Laci. Én igyekeztem azt a két évet elfelejteni, mert bár én kértem a bevonultatásom, de sajna rá kellett jönnöm, hogy agyilag zoknik kaptak hatalmat és kiélhették alantas ösztöneiket, háborítatlanul. - Az igaz kicsiben és nagyban azaz tisztekre és tisztesekre egyaránt. Az ezred poltisztje nagyon bennem maradt egy jó bemondásával. "Tudják elvtársak ma a világ egy hatodán a Szovjetunió azaz a szocializmus uralkodik. De higgyék lesz az az egy hatod még egy tized sőt egy század is!" Szegényke nem tudta milyen látnok volt és nem értette miért röhög rajta az egész ebédlő közönsége. És az a fazon volt a forradalmi ezred politikai tisztje, szégyen. - Ez igaz de akkor ez volt. - És mi az a tanulság amit megörökítendőnek vélsz? - Ha ráérsz akkor röviden elmondom és itt van pár papír is a táskában alátámasztandó a történéseket. Laci ivott a pohárból és elkezdte. Mint tudod az én apám katonatiszt volt. Sikerült az életembe beleszólnia olykor sikerrel olykor sikertelenül. Én azért vonultam be, mert elakartam kerülni a többiek piszkálódását és mert erőpróbának tartottam. De nem akkor amikor ő eldöntötte. Akkoriban volt életemben az első komolyabb lány és attól félt, hogy a neki nem tetsző nőt elveszem feleségül. Erre behívatott. Az sem zavarta, hogy még volt fél évem az esti gimnáziumban. Elintézte, hogy Kalocsán befejezhessem. Te is tudod mekkora szívatást kaptam ezért a többiektől. Nem elég, hogy apám katona volt a kiegen de még hetente kétszer ki is mehettem akkor a laktanyából amikor a velem egy idősek erről nem is álmodhattak. Piát sem vittem be és amúgy spicliként kezeltek. Aztán az ősszel ahogy az öregek leszereltek kissé nyugodtabb lett az életem. Már amennyire nyugodt lehetett az élet abban a laktanyában. Egy év után kaptam vérző gyomorfekélyt de nem szereltek le, ahogy utólag megtudtam ebben is apám keze volt. 2
Aztán nyáron kimentünk a strandra és megismertem Anikót, későbbi feleségem. Miután leszereltem elvettem feleségül. Apósomékkal, aki szintén katonatiszt volt, nem igazán jöttünk ki de ez akkoriban még nem okozott gondot. Bár autószerelő volt a szakmám de nem én választottam és nem is szerettem. Ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek kocsira sofőrnek. No ez hiba volt mégpedig hatalmas, de erre csak később jöttem rá. Két szép lányom született és roppant boldog voltam. Aztán jöttek az apró figyelmeztetések, amiket én nem vettem észre. Kata lányom megjegyzéseit csak egy gyermeki fantáziálásnak véltem. Ő a nagyobbik lányom, ma már két unokás nagypapa vagyok általa. Amíg teherkocsin voltam talán kezelhettem volna a gondot, főleg ha észrevettem volna. De amikor átültem autóbuszra akkor már talán késő lett volna. De én mint egy birka a hátam mögött zajló eseményekből semmit nem vettem észre . Mivel Anikónak én voltam az első az életében szinte várható volt, hogy kíváncsi lesz milyen is lehet egy másik férfi. Ezért nem hibáztatom, hisz fiatalon alig tizennyolc évesen jött hozzám és azonnal anyuka lett. Tehát a szórakozás kimaradt az életéből. Nos ő pótolni akarta amit elvesztett. Hajni lépett melléjük, mi vagyunk az utolsók, maradtok, maradunk? - Nem zavar? kérdezte Dönci. - Nem, foglaljon csak helyet. - A busznál hagytad abba adta vissza a fonalat Dönci. Igen, akkor csúszott el az életem. Sajna nem volt igazán nagy szellemiségű a társulat. De ez szinte az egész cégre jellemző volt. Tudod, én 1968 nyarán kerültem a cég jogelődjéhez amit akkor még AKÖV -nek hívtak. A nyári keresetemből vettem meg életem első biciklijét. No meg akkor kezdtem megismerni a későbbi munka társaim. A nagy műhelyt abban az évben adták át augusztusban. Nagy tudású de emberi hibákkal terhelt főnökeink voltak. Az volt a menő aki több bort volt képes egy ültő helyben meginni. Azért volt kivétel is, például Pörnye Tóni bácsi akinél az önálló munkát kezdtem. A csoportjában nem a vedelés volt a divat, hanem a szakmai virtus. Ha egyfajta meló, hengerfejcsere, rugócsere volt akkor fogadtunk ki lesz kész hamarabb. Sajna leszerelés után három műszakba mentem vissza. Bizony megértem azt,hogy például vasárnapi túlórakor Bán Imre bátyó a művezető árulta a sört rekeszből. A sört a pécsi busz hozta. Aki nem ivott velük azt kiutálták, engem is. Sikerült pár melós társam megsérteni önérzetében tudtomon kívül. Egyiküket azzal, hogy a KISZ gyűlésen bejelentettem, részemről nem vagyok tovább tagja a szervezetnek, lelkiismereti okok miatt. Pont a titkárt Lenin elvtársait. Tudod, úgy nézett ki mint a névadója, amúgy Varga Sanyi az illető. Ma biztosítási hiéna. Akkoriban rengeteget gondolkoztam a dolgon, összeegyeztethető-e a KISZ tagság és a vallásos hit. Döntöttem. De vissza a buszhoz. A volt kollégák közül akkoriban páran átmentek a rendőrségre hivatásos állományba. Aztán érdekes dolgok kezdődtek. Behívatott a főnököm, Völgyesi Feri és érdekes állítással lepett meg. Egy kolléga felesége bejelentette, hogy én megállítottam az 3
utcán és azzal dicsekedtem miért barna a szám széle. Mert tettem egy szívességet a barátnőmnek hátulról. Ezen először kiakadtam és egyértelmű választ adtam: "Csak azt tudom jegyzőkönyvbe diktálni, hogy elmegyek a bejelentővel az elmeorvoshoz és amelyikünk hülyébb az bent marad." Ezt nem akarták leírni én pedig nem írtam alá semmit. A naplómban elég részletesen le van írva ez is. Aztán egy randa elhízott takarítónő elhíresztelte rólam, hogy elhívtam magamhoz és neki ruha nélkül táncolni kellett előttem. Arra senki nem gondolt, hogy kisebbik lányommal gyesen volt otthon a nejem. Ezeknek lehet előzménye, hogy Luspai Sanyit lehülyéztem nyilvánosan amikor azzal dicsekedett, hogy ők egymás között csereberélik a partnerjeiket. Fiúkat lányokat vegyesen. Ez az én hitemmel ellentétes és ezt elég keményen fogalmazva adtam tudtára. Aztán egy nap, egy héttel előtte költöztünk be az első saját lakásunkba, délelőtt a pihenő idő alatt két rendőr keresett. Előállítottak a rendőrségre. Akik bevittek semmit nem szóltak de bent az egyik volt kollégám pár mondatban elmondta mivel fognak vádolni és mit kell mondanom, ha valaha is látni akarom gyermekeimet. Egyszerűen fel sem fogtam mivel vádolnak. Tréfának véltem vagy tévedésnek. A vád szerint egy járókelőnek mutogattam magam, helyesebben a férfiasságom. Én azt mondtam amit volt kollégám diktált. És ami érdekes volt a városi rendőrkapitány diktálta le az ön vallomásnak nevezett irományt. Ma a volt zsaru városi képviselő. -Laci ivott pár kortyot a pohárból és az addig is sápadt színe még sápadtabb lett. Utólag már tudom, nem lett volna szabad. De ma már azt is tudom, hogy a házasságom akkor is tönkrement volna. Szóval harmadnap ügyészség előtt voltam ahol a tanú azt mondta, hogy ő nem ragaszkodik az én megbüntetésemhez. Az ügyész válasza az egész esemény kulcsa. A cselekmény hivatalból üldözendő! Ma már tudom, ki és miért tette ezt velem. De azt is tudom, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek. Az egyik rendőr közlekedési baleset áldozata lett, részeg sofőr mellett. Aki a az egészet kitalálta rákban halt meg, buszos kolléga volt. Mielőtt meghalt megkerestetett és bocsánatot kért tőlem. Mivel beszélni már alig tudott leírta a motivációit. Levele beszkennelve a CD-n van. Egyszerűen meg akartak szívatni, rám ijeszteni ahogy írta. De nem volt semmi jogismeretük ezért kemény árat fizettem. Tíz hónap javító nevelő munka lett a büntetés. Az ügyész ugyanis bár tanúval bizonyítottnak vélte az esetet, de előzmények híján kétségeinek is helyet adva nem kért végrehajtandó szabadságvesztést. Feleségem persze azonnal frontot nyitott. Átköltöztette a lányaim a nagy szobába engem pedig átparancsolt a kiscsibe. Asztal ágy különvált. A másik tragédia pedig az volt, hogy azonnal leparancsoltak a buszról, mivel "hülye" vagyok. Visszakerültem a műhelybe. A munka társaim nem igazán hitték el a történteket. Egy idős szakival voltam igen jó viszonyban és neki elmondtam mi történt. Tőle tudtam meg például a gulág létezését és sok egyebet amiről addig előttem senki nem mert beszélni, féltek apámtól. Tőle hallottam először a koncepciós per fogalmát, bár az enyém nem az volt, csak egy egyszerű kibaltázás. De a módszer ugyanaz. 4
Aztán elváltunk én pedig átmentem a másik céghez buszra. Sajna az események nyomot hagytak rajtam és kettő év után beláttam, hogy nem vagyok biztonságos vezető. Ugyanis bizonyos útvonalakon emlékek törtek rám ami sok majdnem balesetet eredményezett. Átnyergeltem teherkocsira a Belkerhez. Másfél csodás évem volt. Napi sok száz kilométer kocsizás rakodás után nem volt gond az elalvás. Egyszer Szombathelyen vettem egy lottót amivel nyertem kétszázezret. Vettem egy Wartburgot és átnyergeltem maszek taxisnak. Ott ismertem meg következő feleségem három év múlva. Rá egy évre kiköltöztünk egy tanyára amit sikerült megvenni pici pénzért. Elkezdtem csirkét tenyészteni. Tanfolyamot végeztem és melóztam rendesen. Közben nevelgettem saját gyermekeim helyett az új asszony kisebbik lányommal egykorú fiát. Aztán három év után egy őrült elkezdte felgyújtani a közeli csirkés sátrakat. A miénket november 7.-én gyújtotta fel. Sem a rendőrök sem a tűzoltók nem leltek olyan nyomot ami alapján bizonyítani lehetett volna. Van gyanúnk a tettesre, de már nem él, öngyilkos lett. Pedig egy igen jó képességű fiatalember volt. Csodás keze volt az általa készített képek grafikák alapján. Bár az is igaz, hogy egy belső világban élő ember képeit adta vissza. Amellett Janika szintén csirkés volt aki szerette az állatait. Aztán tavasszal gerinc fájdalmaim erősödtek és műteni kellett. Egy év múlva ismét. De az kissé más volt. Szomszédasszonyom öngyilkos lett, nekem kellett levágni a kötélről. Ekkor már kiírtak műtétre de a kötelesség előbbre való volt. El kellett intézni a temetési szertartást és sok egyéb intézni valóm akadt, lévén az özvegye összeomlott. Harminc évnél többet éltek le együtt, nem csoda. A lényeg, hogy a gerincemen a daganat annyira fejlődött, hogy a temetéséről már nem tudtam a kórházba menni saját lábamon. Mentő vitt be ahol irgalmatlanul lebarmoltak. No meg fél óra múlva már a gyalupadon voltam. Altattak sikeresen, túl sikeresen. A műtét alatt sikerült átmenni egy másik állapotba, ahogy divatosan nevezik a halál közeli állapotba. Sajnos sikerült életre kelteniük. Bár ki tudja. A lényeg, azóta nem emelhetek és a nehéz fizikai meló kilőve. Beköltözünk vissza a városba és melót kerestem. Voltam kender gyári munkás három műszakban, gumiszerelő , biztosítási ügynök és még pár érdekes melóm volt. Szerettem volna visszamenni buszra, de Mariska lányom gerinctelen módon kitiltatott a cégtől. Az a nyűg, hogy a menyecskét kezdő forgalmász kora óta ismertem. - Csak nem a Majoros Marira gondolsz kérdezett közbe Dönci? - De igen. - Amiatt a hülye tyúk miatt kellett otthagynom a céget. - Biztos oka volt neki. - Naná hogy volt. Aki nem gazsulált neki annál keresett indokot a kirúgáshoz. - Nézd Dönci. Én elég keményen utánajártam a lánynak, Kinyomoztam mindent róla. - A szép nagydarab lovagját is? - Mint mondtam mindent, de ezt is megleled a naplómban. Nem mentegetni akarom, de szakmailag tűrhetőnek tartom emberileg pedig majd fent megítélik. - No persze. Egyetemre jár de eltűri, hogy aki neki kedves az ott hágja át a szabályokat ahol tudja. Eltűri, hogy a végállomáson lerugdossák az utasokat a placc közepén szabály ellenesen. De ha valaki neki nem szimpatikus, akkor az illetőt pont az általa 5
lecsinált szabályokra hivatkozva kirúgja, vörösödött Dönci. - Ne bántsd, neki is meg van a saját keresztje. Igaz miatta nem lehettem ismét buszvezető, de nem öt hibáztatom. Sőt örülök neki, hogy nem kerültem vissza. Tudod, csupa régi arc aki belekövesedtek egy udvari hierarchiába. Máshol éhen halnának mert tudásuk, tanfolyam ide vagy oda, már csak a cégnél elég. Anno tárgyaltam Draskoviccsal amikor biztosítónál dolgoztam. Szegény arról sem tudott, hogy van a cégnek honlapja. Én állítottam be neki a Netscapeban. Tudod mivel sosem ittam, azaz nem lettem alkoholista, volt emberi hobbim a számítógép. Jó kis móka az. Sokan a vírustanyát használják mármint a Windowst. Én Linuxot használtam, no meg gyermekeim is. - No én is légy nyugodt. Azt lehet támadni az internet felől. - Ez igaz, szólt közbe Hajni, csak éppen úgy kell elvonszolni a gép elöl. - Annak örüljön, inkább a gép mint bármely egyéb haszontalanság védte Döncit Laci. Ez a gép egyébként kifogásnak is roppant jó. Amikor nevelt fiam leszerelt és talált munkát nejem bejelentette: Ricsi felnőtt, amiért hozzám jött az a cél teljesült tehát a házasságunknak vége. Te egyébként is jól elvagy a masináddal mondta ex nejem. Pár nap után kezdődtek gerinc fájdalmaim ismét amiről eleinte nem vettem tudomást. Aztán véradáskor az orvosi vizsgálaton valamit találtak. Nyolc év után kerestem magamnak egy orvost. Ugyanis nem igazán látogattam őket, nem kellett. A lényeg az, hogy itt helyben hálapénz nélkül gyógyíthatatlannak mondtak. - Miért adta fel kérdezte Hajni? - Tudja kedves, amit az élettől elvártam azt megkaptam. Unokáim lovagoltak a térdemen és nekem az volt a célom, hogy azt megérjem. Amellett sikerült eljátszanom egy roppant nehéz szerepet ezen a földön, a belek szerepét. De mert én is emberből vagyok és bizonyos bosszúvágy is éltet nem adtam fel. Mint mondtam, van két ember akinek a temetésén jelen kell lennem! Az igaz, hogy itt helyben a szándék hiánya és az üres zsebem miatt inoperábilisnak mondtak de sikerült az internet segítségével a gondomra valódi szakorvost keríteni aki adott 35% esélyt a túlélésre. Látatlanban. Aztán találkoztunk komolyan vizsgáltak és a végleges álláspont az, hogy van még esélyem bár nem számszerűsítették. Igent mondtam és reggel indulok vissza Pestre. Hétfőn ha minden igaz műtenek. Kinyitotta a táskáját és egy fehér táblás könyvet tett az asztalra, majd kis keresés után egy CD-t és egy flopit tett még rá. - Hát ennyi lett volna Dönci amiért jöttem. - Nem tudok mit mondani erre. De azt tudnod kell, hogy a sztoridat kissé átvariálva hallottam, mint Urbán legendát. Jól kiszínezték, Abonyi Pista bácsi szerint viszont hülyeség az egész, ő a a revízión dolgozott. Annyit tudok róla még, hogy amikor nyugdíjba ment Szőregen lakott. - Fizetek mondta Laci. - Figyelj csak, a vendégem voltál, ezt fogadd el tőlem. Kár, hogy ilyen körülmények között kellett újra találkoznunk. - Nézd Dönci, én a haláltól nem félek. Egyszer már szeme néztem vele. Én világéletemben az emberi aljasságtól és butaságtól féltem, joggal. 6
Felállt az asztaltól és lassan elindult az ajtó felé. - Tudod, a balekok teszik vidámabbá mások életét mondta és kilépett az ajtón. © csutak 2003.05.18
7
