Iskolatársak
A
ztán jó legyél! Panaszt ne halljak rád! – Hangzott a kerítések felől az iskolába siető kisdiákok után, a szülői figyelmeztetés. A gyerekek siettek, mert fél 8-ra az osztályban kellett lenniük. Ez volt a rend. A hetes siettette a gyerekeket. – Mindjárt fél 8. Üljetek a helyetekre! A Tanító úr, ha belép, álljatok fel és hangosan köszöntsétek. A hetes be is fejezte az utasításait, mert nyílott az ajtó és belépett a Tanító úr. Vidáman. A gyerekek felálltak és hangosan, egyszerre köszöntötték: – Dicsértessék a Jézus Krisztus! A Tanító úr: – Mindörökké! – válaszolta. – Üljetek le. Ahogy látom, mindannyian itt vagytok. Akkor a hetes felemelte a kezét, jelentkezett. – Tanító úr! Az osztály létszáma 24, ketten hiányoznak. – Majd kérem a hiányzók igazolását arról, hogy miért nincsenek itt. – mondta a Tanító úr.
48
– Gyerekek, jó hírt hoztam nektek. Meghívtak bennünket, az énekkarunkat, a városba. A költségeket az iskolaszék fizeti az adományokból. Fellépünk a Városi Színházban. Több iskolai énekkar is fellép velünk együtt. Addig még van egy hetünk. Minden nap lesz énekkari próba. A próbákon megtudjátok, hogy mit fogunk énekelni. Eszter, te leszel a szólista és hallgasd ki a kari tagokat, hogy jól tudják-e a dalok szövegét. A gyerekek örömujjongásban törtek ki. – De jó! Utazunk! – Én még nem voltam a városban! – Én még a szomszédos faluban sem voltam! – hangzott innen-onnan. Némelyik gyerek még a padokra is felugrált örömében. A hetes rájuk szólt: – Most már legyen elég! Üljetek le! A Tanító úr halkan odasúgott a hetesnek: – Hagyd csak őket. Én is szívesen ugrálnék, de sajnos már nem tehetem meg. – Gyerekek, akkor ma 4 óra után kari próba lesz itt az osztályteremben. Eszter, te leszel a legfőbb segítőtársam. A gyerekek nem örvendezhettek tovább. 8 óra volt. Nyílt az ajtó és belépett a Tisztelendő úr. A gyerekek illendően köszöntötték. 49
– Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Mindörökké! – Válaszolt a Tisztelendő úr. – Kedves Tanító kollégám, a gyerekek mára a Tízparancsolatot tanulták. Bizonyára van más teendője is. A Tanító úr ekkor távozott és a hittanóra elkezdődött volna, de a Tisztelendő úr ekkor rámutatott Eszterre és Micire: – Ti nem vehettek részt velünk a hittanórán. Távozzatok! Mici megfogta Eszterke kezét és kimentek a tanteremből. – Gyere Eszter, menjünk édesapám után. Kérdezzük meg tőle, hogy mi miért nem maradhattunk ott a hittanórán. A két kislány bizalommal fordult a Tanító úrhoz, mert a tanító Mici édesapja volt.
50
Mici édesapja meglepetéssel vegyes örömmel fogadta a lányokat. Tudta, hogy miért nem maradhattak ott, a hittanórán. Törte a fejét, hogyan, mivel magyarázhatja meg, hogy a Tisztelendő úr, miért küldte ki a lányokat. Magyarázkodás helyett, örömet mutatva fogadta őket. – De jó, hogy jöttetek! Megnézhetitek, hogyan kell silózni. Így őrizzük meg a takarmányt télre. Figyeljetek jól, hogyan is megy ez a silózás. Lehet, hogy ha nem érek rá vagy megbetegszem, helyettesíteni tudtok engem és nem lesz fennakadás a silózásban. Hallom, hogy a hittanóra tananyaga ma a Tízparancsolat. Na, hadd halljam tőletek! Mi az első parancsolat? – Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! – Vágták rá a lányok mindketten egyszerre. – Ez ugyan a második. Tudom, hogy megtanultátok a Tizparancsolatot, és azt is tudjátok, hogy nem elég megtanulni, hanem be is kell tartani, úgy kell élni. Eszterke! Akkor számítok rád az énekkari próbákon és most már a silózásban is, ha szükség lenne rád. A Tisztelendő úrral megbeszélem ezt a hittanórát. Bízzátok csak rám! 51
A mai énekkari próbára jöjjenek el az elsősök is. Meghallgatom őket, hogyan énekelnek. Talán lesz köztük olyan jóhangú, hogy felvehetem a Karba. Az elsősök örültek, hogy a Tanító úr őket is felveszi a Karba és ők is utazhatnak. Bözsinek jó hangja volt. Bekerült a Karba. Boldog volt. Mindannyian iskolatársak, barátnők és most már énekkarosok is lettek. Szerették egymást. Bözsi izgatottan szaladt haza a jó hírrel, Eszterkét és Micit is vitte magával. – Mama, Papa! Énekkari tag lettem. Utazni fogunk a városba. Színházban fogunk énekelni. Mama, Papa! Még valamit el akarok mondani. Ma hittanóra volt és a Tisztelendő úr Micit és Esztert kiküldte az óráról, pedig jól viselkedtek. A Tanító úr is szereti Eszterkét gyakran szokta mondani: – Vegyetek róla – ez Eszterke – példát. Legyetek szorgalmasak. Akkor továbbtanulhattok, mint Eszterke. A jövő tanévben gimnáziumba jár. Én sajnálom, hogy elveszítek egy jó diákot, énekkari tagot, de ugyanakkor örülök a sikerének. – Papa, akkor a Tisztelendő úr ma miért 52
küldte ki Eszterkét a hittanóráról? Papa, én ezt nem értem. A Tanító úr sem tudta megmagyarázni. Papa, mit gondol, miért Eszterkét és Micit küldte ki a Tiszi a hittanóráról? Bözsi nagyapja és egyben apja is, nem tudott azonnal válaszolni. Szívta a pipáját, közben még többször nagyokat is sercintett. – Micsoda világ! – mondta – Látom, itt van Eszterke és Mici is. Lánykáim, talán tudok nektek válaszolni. Vegyétek elő az Elemi Népiskolai Értesítőiteket! Nyissátok ki az Általános Adatok oldalon!
53
Tudtok már olvasni. Olvassátok fel a pontokat egymás után. 1. pont: A tanuló családi és keresztneve: Bözsi kezd Te: Kovács Erzsébet Mici most Te: Takács Mária Eszterke? Berger Eszter 2. pont: A tanuló születéshelye: Bözsi: Magyarország, Budapest, PestPilis-Solt-Kiskun Vármegye. Mici: Magyarország, Kajd, Vas megye Eszterke: Magyarország, Szombathely, Vas megye Akkor ti mind a hárman Magyarországon születtetek. 3. pont: Születési éve: Bözsi: 1930. év Mici: 1928. év Eszterke: 1928. év 4. pont: Vallása: Bözsi: rom. kat. Mici: evang. Eszterke: izr. 5. pont: Anyanyelve: Bözsi: magyar Mici: magyar Eszterke: magyar 6. pont: Beszél-e magyarul: 54
Igen, igen, igen 7. pont: Milyen nyelven beszél még: Más nyelven nem beszéltek? Csak magyarul. 8. pont: Beoltották: Bözsi: 1931 évben Mici: 1929 évben Eszterke: 1929 évben 9. pont: Újraoltották: Bözsi: 1940 évben Mici: 1938 évben Eszterke: 1938 évben 10. pont. Hány évig járt óvóiskolába: Semeddig sem jártatok, mert itt a faluban nem volt óvóiskola – szólt közbe a Papa. 11. pont: A tanuló Atyjának a neve, foglalkozása, lakása: Bözsi: Jugovics István, kisbérlő, Kajd Mici: Takács István, tanító, Kajd Eszterke: Berger Jakab, földbérlő, Kajd Kelt: Kajd, 1937 évi december hó 28-án – Papa, itt több aláírás is van. – Jól van lányom. Az most nem fontos. Kislányok! A kérdésetekre az első, a negyedik és a tizenegyedik pont ad választ. – Papa, az első pontban az eltérés ter55
mészetes. Más a családi nevünk, mert nem vagyunk testvérek. Papa, a negyedik pontban a vallásánál, mi a különbség a rom. kat. az evang. és az izr. között? – Kislányom, ez egy jó kérdés. Nem is olyan könnyű erre válaszolnom. – Papa! Az nem számít, hogy barátnők vagyunk és szeretjük egymást? – Kislányom, amit most mondtál az a legfontosabb. A szeretetben nincs különbség köztetek. A Tisztelendő úr azért nem engedte őket ottmaradni a hittanórán, mert más a vallásuk. – De Papa! A Tízparancsolatot Mici és Eszterke is tudja. – Kislányom! Nektek ugye más a vallásotok, de barátok vagytok és szeretitek egymást. A különböző vallások nem azt jelentik, hogy mások is vagyunk. Mi mindannyian emberek vagyunk. Ezt sohase felejtsétek el. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Ez a Tizparancsolat második pontja. Menjetek el az énekkarral. Tudom, hogy sikeretek lesz. A Tanító úr biztosan jól állítja össze a dalokat, amit énekelni fogtok. Még az is lehet, hogy a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének 56
is benne lesz. Ez mostanság nagyon aktuális, ebben a nyugtalan világban.Micsoda világ! – mondta ismét a Papa. Bözsi elégedetten nézett a barátnőire. – Ugye mondtam. A Papa tud válaszolni a kérdésünkre. Ő a legokosabb, a legjobb ember a világon.
57
