AZ ÖRÖK ÉLET REMÉNYÉBEN

Vá r u n k

„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2006. Advent

AZ ÖRÖK ÉLET REMÉNYÉBEN JÁRUNK,

KRISZTUS

FELÉ

FORDÍTJUK TEKINTETÜNKET.

BRENNER JÁNOS

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Várunk

2006. december 3.

ADVENT magyarul azt jelenti, hogy az Úr eljön a földre, az emberek közé. A kérdés az: hívták? Várja Őt egyáltalán valaki? A keresztény ember abban különbözik az összes többitől, hogy vár, és tudja, hogy kire vár. Ráadásul nem hiába vár. Az Adventet mi magyarok úgy éljük át, mint mikor valaki megy egy biztos cél felé. Ha fontosabb úton halad, menthetetlenül közlekedési lámpával találkozik. A zöld szabad utat jelez, a piros megállást parancsol. És a sárga? A szakemberek szerint a sárga egy szükséges biztonsági szünet a többirányú forgalom között. Van, amikor felszólít, hogy hagyd el a kereszteződést. Máskor azt mondja, készülj fel az indulásra. Tehát, amíg a sárga lámpa ég, kapunk egy rövid fegyelmezett nyugalmat, megpihenhet és fel is ébredhet a figyelmünk. Visszatérve 2006 Adventjére, legyen olyan, mint a sárga lámpával jelzett helyzet: — felszólít a körültekintésre, — nem lehet mindig rohanni, — nem szabad folyton állni. Szükség van az összeszedett percekre, amelyekben megkérdezzük lelkiismeretünket, hogy jó irányban haladunk-e? Minden rendben van? Ezekkel a gondolatokkal, szeretettel hívom és várom minden kedves Hívünket a Rorate szentmisékre, ebben a lehető legrövidebb, 21 napos Adventben. Imre atya

Az egyházi év nem a világ teremtésének fölidézésével, hanem Jézus megtestesülésének ünnepkörével indul. Ez magának a teremtésnek is a legcentrálisabb mozzanata, ugyanis: Isten szeretetének legmélyebb megnyilvánulása. A teremtés, ami idáig Isten hatalmáról beszélt a véghetetlen távolság és a titokzatos szépség nyelvén , ezentúl a szeretet bensőségével szól hozzánk. Isten a szeretet: szeretetből teremtett, és az örök szeretetre hív bennünket. Pilinszky János 2

Advent

Várunk

VII. évfolyam 1. szám

A KÉPVISELŐTESTÜLET MUNKÁJÁRÓL 2006. november 26-án a Képviselőtestület megtartotta első rendes ülését. A kijelölt bizottsági vezetők bemutatták a bizottságok tagjait, s rövid beszámolót tartottak a közeljövő tennivalóiról. Börzseiné Várhelyi Ildikó, a karitász-bizottság vezetője elmondta, hogy most az Advent közeledtével a karácsonyi csomagok összeállításának megszervezése és a csomagok célba juttatása a soron következő komoly feladat. Azt tervezik, hogy minden rászorulónak tartalmas és gazdag karácsonyi csomagot készítenek. A munka lelkes szervezője és irányítója, mint évek óta mindig most is Előd atya, aki a szállításból is rendszeresen kiveszi a részét. Köszönet lelkes munkájukért. Pálffy László, aki a Liturgikus és közösségi bizottság vezetője, elmondta, hogy a legsürgetőbb feladat az egyházközség lelki napjának megszervezése. A bizottság tagjai az előkészítésen szorgoskodnak, ő maga Böjte Csaba atyával tartja a kapcsolatot, aki december 9-én délelőtt 10től este 10-ig velünk tölti a napot. A három elmélkedés és a szentmise után este módunk lesz kötetlen beszélgetés formájában is megismerni ezt a csodálatos embert. Tímár Gyula, a Gazdasági és pénzügyi bizottság vezetője bemutatta a bizottság tagjait. Tóth László személyében immár a templomatyát tisztelhetjük; ő ismeri a templom minden zegét-zugát, s lelkesen ügyel a templom állagának legkisebb változására is. Dr. Székely Ákos és Fitos Péter számvizsgálóként tagjai a bizottságnak. A plébániaépület rekonstrukciójának további pénzügyi támogatása miatt ezúttal – szokatlan időben – pénzügyi beszámolót is meghallgattunk. Az első ütem befejezéséhez a költségvetés módosítására és ennek érsekségi engedélyeztetésére van szükség, ezért át kellett tekinteni a 2006-os eddigi tényszámok, illetve a 2007. évi terveinek alakulását. Hosszú és kemény munka után mindenki kiismerte magát a számok erdejében, így a módosított költségvetéseket a testület egyhangúlag elfogadta. Ugyancsak egyhangú szavazással kérte Imre atyát, hogy a módosítást terjessze fel jóváhagyásra az Érseki Hatóságnak. A jól végzett munka után este köszöntöttük Imre atyát és Bandi bácsit névnapja alkalmából, és Ferenc-nap közelegvén Török Ferit, akit a képviselőtestület előző ülésén egyhangúlag örökös tiszteletbeli elnökké választott. Török Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár, Kossuth-díjas építészmérnök, a templomépítő professzor, mindnyájuk kedves Ferije két 3


Várunk

2006. december 3.

évtizeden keresztül vezette a képviselő-testületet. Ezen tisztsége előtt éveken keresztül ő volt a templomatya, természetes hát, hogy a templom minden apró szegletét is ő ismeri közülünk a legjobban. Tömör megfogalmazásai, remekül felépített beszédei, higgadt, nyugalmat árasztó személyisége, csendes, de határozott stílusa irányt és példát mutatott a mindennapi munkában. Állandó jelenlétét továbbra is fontosnak tartjuk, hasznos tanácsaira továbbra is számítunk, ezért volt különös öröm, hogy a tiszteletbeli elnökséget elfogadta. Mindnyájunk nevében köszönöm mindazt, amit értünk, közösségünkért, templomunkért, az egyházközségi házért tett, kívánunk neki jó egészséget és hosszú boldog életet. Dr. Eszter Elemér ÑÒÑÒÑÒÑÒÑÒÑÒÑÒ

TARDY LÁSZLÓ KÖSZÖNTŐ SZAVAI HOCK BERTALAN JUBILEUMI KONCERTJÉN A ma esti hangverseny szólistája, templomunk orgonaművésze, Hock Bertalan jubileumot ünnepel: 30 évvel ezelőtt kezdte meg szolgálatát itt a templomban. Engedjék meg, hogy a jelenlévők nevében köszöntsem őt, és jókívánságainkat tolmácsoljam. Először a család nevében. Szülei voltak azok, akik elültették benne a zene szeretetét, az igényes munka követelményét, később pedig saját családja, felesége és gyermekei biztosították számára azt a hátteret, amely a folyamatos művészi előrehaladáshoz elengedhetetlen. Bizonyára édesapja példája is ösztönözte, aki oboistaként éveken át játszott templomunk zenei együttesében. Most együtt örülhetnek annak, hogy a mag, amelyet elvetettek gyermekük lelkében, gazdag termést hozott. Az orgonaművész kollégák nevében, akik számára egy olyan hangszert alkotott és tart karban rendszeres ellenőrzéssel, amelyen legmerészebb álmaikat is megvalósíthatják, s a hallgatóságot nagyszerű zenei élményekkel tudják megajándékozni. Az énekes és zenész társak nevében is kifejezem jókívánságomat, hiszen orgonakíséretével mindig biztos támaszt jelentett az énekes és hangszeres szólistáknak, alkotó együttműködése mindig öröm az énekkar és zenekar tagjai számára. 4

Advent

Várunk


A tanítványok köszönetét is szeretném kifejezni, akiket fáradhatatlan munkával irányít a hangszerjáték elsajátításában. Sokuk számára bizonyára álmaik beteljesedését jelentette, hogy egy-egy vizsgahangversenyen a templom orgonáján játszhatták el a megtanult műveket. Többen közülük már mint művészek és kollégák gondolhatnak vissza hálával egykori tanárukra. Az orgonabarátok jókívánságát is szeretném tolmácsolni, akik számára élvezetes módon tárta fel a hangszer történetének megannyi állomását, az orgonairodalom fenséges gazdagságát, a hangszerek királynője megszólalásának megannyi lehetőségét. A vasárnapi misék, orgonaestek és egyéb templomi rendezvények közönségének jókívánságát, akik művészi játékában gyönyörködhetnek hétről hétre, és nemegyszer tapssal adnak kifejezést őszinte örömüknek. Végül a magam nevében is szeretnék köszönetet mondani azért a nyitottságért, őszinte odaadásért, amellyel az énekkar és zenekar céljainak megvalósításában, számos gondjának megoldásában készségesen együttműködött. Találó ötletei a hangversenyek programjának megválasztásában, CD-felvételek készítésében, javaslatai új művek – mint például Vierne és Langlais kétorgonás miséi – felvételére addig nem ismert hangzások élményével ajándékoztak meg bennünket. Kapcsolatai révén olyan technikai dolgokban is segítségére volt az együttesnek, mint a kórus dobogórendszerének kialakítása vagy megfelelő hangfelvevő berendezés kiválasztása, beszerzése. A mai olvasmányban azt hallottuk: „Akik sokakat tanítanak igazságra, ragyognak majd, mint a csillagok”. Mindannyian őszintén kívánjuk: a Jóisten tartsa meg jó egészségben családja és mindannyiunk örömére, és segítse, hogy a következő évek is gazdag termést hozzanak számára. Kedves Berci, Isten éltessen!

…És ez nem párna volt, hanem torta! 5


Várunk

2006. december 3.

A „KIRÁLYNŐ” SZOLGÁLATÁBAN A Budavári Nagyboldogasszony-templom vasárnapi orgonaestéi sorozat 2006. évi programjának utolsó koncertjét a megszokottnál nagyobb, izgatott készülődés övezte. A hangversenyeinket rendszeresen látogatók csak azt tudhatták, hogy Hock Bertalan orgonaművész november 19-én „Katedrálisok” címmel koncertet ad. A bennfentes barátok a Mátyástemplom orgonistájának, Bercinek az ünneplésére is készültek, aki 30 évvel ezelőtt kezdte meg zenei szolgálatát a Budavári Főtemplomban. Hock Bertalan három évtizede nemcsak orgonaművészként segíti a liturgikus eseményeket, hanem műszaki érdeklődésének, végzettségének köszönhetően nagy szaktudással, odaadással gondozza a hangszerek királynőjét, az orgonát. Berci sokoldalúságát jelzi az is, hogy a hazai és külföldi koncertek mellett jut ideje az ifjú orgonisták nevelésére, számos régi orgona felújításában, újak építésében való szakértői közreműködésre, valamint felvételek készítésére. Évek óta szervez művészeti vezetőként orgonakoncert-sorozatokat, többek között a Francia-Magyar Napokat. Berci és kedves felesége, Zsuzsa asszony kezdeményezésére két éve alakult meg az Orgonabarátok Köre, amelynek keretében a „Királynő” szerelmesei megismerhetik az ország legérdekesebb orgonáit és orgonaművészeit. A közel másfél órás hangversenyen zenéből épült katedrális. Hat zeneszerző összesen nyolc műve csendült fel, a hagyományokhoz híven János atya magyar nyelvű és Hock Zsófia francia felvezetésével. Berci leánya, Zsófi sajnos személyesen nem lehetett jelen a neves jubileumon, így Finnországból, az éteren át küldte el a franciául nem tudók számára is élményt jelentő konferansziéját. A technikai megoldás olyan jól sikerült, hogy az ünnepelt felugrott a játszóasztal mögül, s félretolva szemüvegét tekintett le a mélybe, hogy ellenőrizze: igaz lehet-e, hogy lánya ott áll az ambónál. A jubileumi koncert zárásaként barátok, kollégák, tanítványok egy kis fogadás keretében köszöntötték az ünnepeltet, megköszönve a feledhetetlen szép estét és a „hangszerek Királynőjének” szolgálatában eltöltött több évtizedet. Kedves Berci! Ez úton is kívánunk jó egészséget, és sok sikert a művészi, tanítói, orgonaépítői pályádon, amire nagy szükséged lesz, hisz a Mátyás-templom felújítása nem csak az épületet, hanem a sípokat, manuálokat, pedálokat és szélládákat, azaz az orgonát is érinti majd. Isten éltessen sokáig! a (z orgona)barátok nevében: Tölgyesi László 6

Advent

Várunk


NYÁRI ÚTI BESZÁMOLÓ TÉLIRE Ahogy kinézek az ablakon, látom, süt a nap. A fák már rozsdabarna koronát hordanak, a szél is fújhat valószínűleg, mert himbálóznak az ágak és az utcán siető emberek behúzzák nyakukat kabátjaikba. A hőmérő 7 fokot mutat, nem is olyan vészes így november vége felé, de azért pulóvert már veszek a kabát alá. És persze élvezem a napsütést, de ez a nap már épphogy csak megérint, meg kell küzdenie a csípős széllel. Jó ilyenkor arra gondolni, nyáron ez a szél langyos volt és simogatott, jólesően a rekkenő hőségben. A hideg napokon a szürkeségben feltöltődés a nyár legszebb pillanatait felidézni. Én is most az olasz tájakat, a tengerpartot, a szentek által átitatott helyeket újra végigjárom. Olyan élményben volt részünk férjemmel, Kristóffal júliusban egy hét erejéig, amire visszagondolva még sokáig lesz erőnk a komor napokhoz. Három éves pihenőnk után, amelyet gyermekünk születése miatt tartottunk, alig vártuk, hogy nekivágjunk az ismeretlennek. Szüleink nem nagy örömére motoron készültünk átszelni Olaszországot. Peti babát rábíztuk a Nagyira, így nyugodt lélekkel átadhattuk magunkat a szabadság élményének. Fiunk kicsit értetlenül integetett fekete űrhajósnak öltözött szüleinek, de állítólag nem álmodott rosszat egy hét alatt emiatt, és mivel tudta, hogy ha visszajövünk, kap csokit, türelemmel várt ránk. Mi pedig száguldottunk Velence felé. Az indulás heve nem hiányzott. Háromszori megállással, ami max. húsz perces volt (mosdó, csoki, kávé), kilenc óra hossza alatt oda is értünk. Én személy szerint az út felétől már nem éreztem, hogy ülök, és azon gondolkodtam, hogyan kellene egy nagy autóba átkerülni, amiben hason fekhetek. Sajnos a motorosoknak fejlesztett beszélgető-rendszerünk sem működött, mert 100 km/h fölött úgy zúgott, hogy beszakadt a dobhártyánk. Így órák hossza telt el a motoron magányosan. Eleinte nézelődtem, élveztem a kilátást, már amennyit a fejemre szorított sisak engedett, aztán énekeltem kicsit, és gondolkodtam az élet nagy dolgain. Egy idő után azonban minden hiába. Csak a fájdalomra tudtam gondolni, kicsit a bal oldalamon ülve, aztán kicsit a jobbon. Szerencsére odaértünk, mielőtt sírógörcsben törtem volna ki. Megérkezve Kristóf is bevallotta, hasonló problémákkal küzdött, de rájött, mi a megoldás. Imádkozzunk! Igazából soha nem imádkoznánk ilyen sokat, és ráadásul Olaszország a legmegfelelőbb hely arra, hogy bizonyítsuk a hitünket. 7


Várunk

2006. december 3.

Tehát első városunk Velence volt, amibe aznap este csak beleszagoltunk. Mire odaértünk, a székesegyház már bezárt, így csak sétálgattunk a sikátoros vízzel kanyargó utcákon, néztük, ahogy munkából hazajövet kikötik hajóikat az ott lakók. Nem volt tömeg, és lassan sötétedett. Jól esett így kézenfogva barangolni ebben a kis ékszerdobozban, és beszélgetni, bár nagyon fáradtak voltunk. A campingben aznap éjjel szerencsére nem mulatoztak, így aludni is sikerült, és másnap újult erővel indultunk tovább Ravenna irányába. Ez egy borzasztó útszakasz volt, minőségében és sebességében egyaránt. Ötvennel pattogtunk kétszáz kilométeren keresztül, kátyúk között szlalomozva. Teljesen kikészülve még éhesen végignéztük a hat legfontosabb templomot és múzeumot. Mozaik, ameddig a szem ellát. A városnak ez a nevezetessége. Az utcai árusok kicsi, közepes, és nagy mozaikképeket árulnak, a templom falán lévők másolatával, valamint mozaikos kitűzőket, kulcstartókat, sálakat, ékszereket, szatyrokat, ruhákat is lehet vásárolni. Az egyik templom tövében ebédeltünk, ahol a fizetésnél kiderült, hogy a felszolgálólány magyar. Én már alig vártam, hogy a szállásra menjünk, de nem is a fáradtság miatt, hanem mert ott volt a tenger, amit nagyon szeretek. Lehet, hogy furcsa, de a tenger végtelenségétől, tisztaságától, a hullámok hangjától, a szél illatától, a hihetetlenül selymes homoktól, boldogság önt el és mélységes nyugalom. Néhány óránk volt ezt élvezni, aztán sötét lett, és lepihentünk. Azon az éjszakán sajnos mulatoztak a campingben, így nem sikerült sokat aludnunk, de nem fogyott az energiánk az újabb felfedeznivalókhoz. Úti célunk Cascia volt, Szent Rita lakhelye. Az elindulás után nem sokkal rájöttünk viszont, hogy reménytelenül kevés ideig bírjuk a motoron ülve, így félúton megálltunk éjszakára. Én ennek csak örültem, mert ez egy újabb tengerparti látogatást jelentett. Civitanova Marche egy kisváros a keleti parton. Igazából pont ennyit jelent a hely. Tenger, tenger, tenger. Nekünk kicsit többet: a legfinomabb pizza eddigi életünkben és második gyermekünk megfoganása. Innen könnyűszerrel értük el a negyedik napon Casciát, amely egy gyönyörű, hegyoldalra épült városka. A nászutunk alkalmával már jártunk itt néhány óra erejéig, most egy egész napot szántunk rá. Megnézhettük Rita szobáját a kolostorban, ahol a stigmáját kapta, a rózsáit, amik télen a halálakor neki nyíltak és azóta is virágzanak. Misén voltunk a templomban, ahol üvegkoporsóban fekszik, így ha oldalra néztem, láttam is. Ott volt néhány méterre. Hihetetlen élmény! Sokáig imádkoztunk mellette, és miután kijöttünk, teljesen más dimenzióban éreztük magunkat. Itt és Assisiben volt ez az élményünk. Az utcán járva, azokon a köveken, ahol 8

Advent

Várunk


ezek az Istenhez annyira közelálló emberek is léptek, valahogy ottmaradt a levegőben a hitük, ami hajtotta őket. Ez pedig annyira sűrű és érezhető, hogy nem tudod nem átadni magad annak az érzésnek, hogy Isten veled van minden pillanatban. Ez az érzés pedig legalább olyan megnyugtató, mint a tengert hallani a simogató homokban fekve. Tehát ötödik napunk Assisi középkori városa, ahol tényleg semmi nem változott hétszáz éve. Csodálatos hely! Mindent megnéztünk, amit lehetett, és így belelátni Szent Ferenc életébe a legnagyobb élmény volt az egész út alatt. Még nagyon maradtunk volna itt, de majd visszamegyünk, az biztos. Innen már visszafelé indultunk, Assisiből végig Velencéig. Az élmény fájdalmas volt, de nem volt időnk megállni. Velence pedig aznap délután zsúfolt volt és hangos, a meghitt csöndes kisvárosok után az a fergeteges forgatag nem esett már jól. Utunk utolsó pizzáját elfogyasztva visszavonultunk a szállásunkra, és vágyódva már kisfiúnk után aludtunk el. Még egy napot adva magunknak, Grazban megálltunk Kristóf testvérénél, Annánál, ami nagyon jó „lecsengetése” volt az útnak. Átmenet a kirándulás és az otthon között. Hazaérve pedig Peti úgy fogadott minket, mintha csak egy órája mentünk volna el. Olyan jó arra gondolni a hétköznapok egymásutániságában és rohanásában, hogy meg lehet állni néha, és rácsodálkozni a szépségekre. Meg lehet a hitünkben erősödni egy-egy visszaidézett pillanattal. Ki lehet bírni a telet! Krucsó Júlia Rita

„Várjuk először is a karácsonyi Jézus eljövetelét. Várjuk azt a szent pillanatot, amikor karácsony csendes éjszakáján földre szállott az Isten Fia, hogy elhozza a földre a sokszor áhított békét. Számunkra Krisztusnak ez a jövetele a kegyelemben érkező Krisztust jelenti. Várjuk, hogy legyőzze bennünk a bűnt; várjuk, hogy a karácsonyfák csillogásában megszülessék lelkünkben és egymás között a lelki béke, a karácsonyi kisded legszebb ajándéka; várjuk, hogy a betlehemi bölcsőből szétáradjon az Isten jósága és megértő irgalma az emberek között. Várjuk ennek a gyermeknek érkezését, aki tehetetlen gyermek, fegyvertelen kisbaba és hatalmasabb a föld valamennyi uralkodójánál.” Részlet Brenner János naplójából, 1957. december 1.

9


Várunk

2006. december 3.

November 12-én került sor négy katekumen befogadására. Szokás szerint most közöljük rövid bemutatkozásukat. Négy éve végeztem jogászként, bíróságon fogalmazóként dolgozom, bírónak készülök. Az emberek közötti kapcsolatok tekintetében keresztény értékeket közvetítő családból származom, és bár felmenőim generációkra viszszamenőleg római katolikus vallásúak, gyermekkoromban nem részesültem hitoktatásban. A családtagjaimmal, barátaimmal és ismerőseimmel folytatott beszélgetések, valamint az életemben Istennel kapcsolatos kérdések egyre gyakoribb felmerülése járultak hozzá, hogy a hittel kapcsolatos lelki foglalatosság és a katolikus vallás tanításának ismerete iránti igény kialakuljon bennem. A budavári közösséghez tartozó munkahelyi instruktorom irányított Janó atyához, akihez egy éve járok hittanra, és aki személyes iránymutatásokkal is ellátva terelget minket a keresztség felé vezető úton. A befogadás során felvételemet kértem a katekumenek közé, amellyel – a hagyományos értelmezés szerint – a vallás és a hit iránti érdeklődésemet, tisztességes szándékomat fejeztem ki a római katolikus közösség felé. A hitjelöltek közé tartozás lehetőséget jelent számomra a hit befogadására és vallási ismeretek elsajátítására lelki és értelmi szinten egyaránt. Ezúton is köszönöm mindazoknak, ismerősöknek és ismeretleneknek, akik szeretetükkel, imáikkal segítettek eljutni ehhez az állomáshoz! Márti

ááá 32 éves vállalkozó vagyok. Az érettségi után kezdtem: építőipar, takarítás, őrzés-védelem, grafika – úgy szoktam mondani, „mindenevő” vagyok. Annak idején általános iskolás koromban is a Bibliával aludtam, esténként imádkoztam. Nem voltam megkeresztelkedve, mert akkor ilyen világ volt… 3-4 éve határoztam el, hogy felkészülök a keresztségre. Megért bennem az elhatározás – szerintem, ezen múlik, nem lehet senkinek a hatásával magyarázni a döntést. A hitem, a szeretetem állandó és stabil. Ahol először volt róla szó, hogy megkeresztelkedem, ott a távolság miatt, meg idő hiányában nem lehetett. Most adódott a lehetőség, hogy a megfelelő helyen legyek. 10

Advent

Várunk


Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy miért keresztelkedem meg ily felnőtt korban. Hiszen a csecsemő nem tudja, mi miért van, de ilyenkor az ember már teljes mértékig tudatában van a jelentőségének. A befogadási mise nagyon tetszett. Hol könnybe lábadt a szemem és elment a hangom, hol visszajött – csodálatos volt. Egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, amit el szeretnék érni. Attila

ááá Óvónőként dolgozom a XVI. kerületben, egy kertvárosi óvodában. Életemből kimaradt a vallás, nem nevelkedtem keresztény hitben, de Édesanyám – akinek nagyon sokat köszönhetek – mindig úgy nevelt, hogy segítőkész, tisztességes, becsületes ember váljék belőlem. Amikor bekerültem a középiskolába, akkor adódott rá lehetőség, hogy hittanra járjak, és ezt meg is tettem, majd a főiskola befejezése után újra elkezdtem járni egy közeli plébániára. De valahogy a keresztelő mindig elmaradt. 2006. augusztus 26-án a Mátyás-templomban volt az esküvőnk, amit Imre atya tartott. Rengeteg lelki támaszt kaptam a jegyesoktatáson, és sokszor eszembe jutnak Janó atya szavai, ha valami nehézségem támad a „nagybetűs életben”. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy itt a jó alkalom, befejezem, amit már többször elkezdtem, és megkeresztelkedem. Október óta újra járok hitoktatásra, és nagy örömmel tölt el, hogy Janó atya segítségével készülhetek a keresztségre. November 12-e örök emlék lesz számomra, hiszen ekkor volt a befogadásunk, egy nagyon szép, ünnepélyes mise keretében. Az én nagyon jó barátnőm, lelki társam, kolleganőm volt a kezesem. Azért választottam őt, mert Gabi és családja vallásosan élnek, és számomra az ő családi életük, gyermeknevelésük, a katolikus egyházhoz való kötődésük példaértékű. Gabival sokszor beszélgettünk a hitről. A keresztségről, arról, hogy életükben hogyan kap szerepet a vallás. Tetszett fiatalos nyitottságuk és az, ahogy hitük szerint élnek a modern világban. Szavai és gondolatai adtak és adnak máig segítséget ahhoz, hogy a vallásos élethez közelebb kerüljek. Sokat jelent férjem támogatása is, hiszen ő is vallásos családban nevelkedett. Nagyon mélyen megérintette a lelkemet a befogadási szertartás, nagyon örülök, hogy részem lehetett benne. A mise után azt éreztem, hogy 11


Várunk

2006. december 3.

sokkal jobban jártam, hogy nem csecsemőként lettem megkeresztelve, mert így felnőttként, tudatosan készülhetek a keresztségre.

ááá

Erika

1976-ban születtem Pécsen, és ott is éltem 19 éves koromig. Istenről, vallásról, a hitről csak nagymamámtól hallottam. Ám amikor szóba került, egy-két kevésbé pozitív gondolat után elhessegettük. Szüleim soha nem beszéltek a hitről. Édesanyám katolikus, édesapám evangélikus volt, ám nem gyakorolták vallásukat. Alkalmanként ellátogattunk templomokba az orgona miatt – zenekedvelő családban nevelkedtem. Gyerekként olvastam a képes Bibliát, annak hatására voltam misén is, bár „nem vettem részt” rajta. Jobbnak láttam nem tartozni sehova, nehogy valamiféle kötelezettséggel járjon, netán konfliktusokkal, és különben is... Nos, nagyjából ez jellemezte gyermekkorom éveit a vallás szempontjából. Először akkor jutott eszembe Isten, amikor rokonaim (nagyszüleim, aztán édesapám) meghaltak. „Hogyan tudok velük találkozni ezentúl?” – kérdeztem magamtól, és bár valójában tudtam a választ, inkább eltereltem gondolataimat. Időközben megismerkedtem jelenlegi menyasszonyommal, Zsófival, aki hívő, és ami számomra nagyon fontos, hiteles ember. Kezdetben hadakoztam vele, amint a vallás szóba jött. Mégis jártam hittanra, olvasgattam könyveket Istenről, részt vettem szentmisén, közösségi összejöveteleken, cserkésztáborban. Egyre inkább éreztem, milyen a Csodában részesülni. Egy vita alkalmával azon vettem észre magam, hogy hevesen érvelek a hívők mellett: próbáltam meggyőzni a körülöttem ülőket, nem is kevés sikerrel. Ekkor már tudtam, hogy kérni fogom a keresztséget. A befogadás csodálatos élmény volt, és azóta még közelebb érzem magam Istenhez. Bevallom, nem is gondoltam volna, hogy jóval több lesz majd, mint egy ünnepség. Azóta másképp élem az életemet. Most Mexikóból írok, több ezer kilométerrel az otthoniaktól, de tudom, mi a dolgom, tudom, hogy nem vagyok egyedül a föld másik oldalán sem. Köszönet ezért Zsófinak, Mihály atyának, Janó atyának, akiket az idáig vezető úton ismertem meg. Erőt kaptam és hitet – útravalót. Péter 12

Advent

Várunk


LEMEZAJÁNLÓ Solemn Mass in the Matthias Church Ünnepi mise a Mátyás-templomban Ezzel a címmel CD jelent meg a Hungarotonnál, az ugyancsak általuk készített bakelit lemez (a Mátyás-templom Ének- és Zenekara) anyagával. Harmat Artúr Missa Assumpta est Maria miséje adja a felvétel gerincét, mellette Kodály Zoltán, Bárdos Lajos Mária mennybemeneteléhez kapcsolódó motettái hallhatók, valamint az ünnep gregorián kezdőéneke és vallásos népéneke. A CD tartalmazza a Boldogasszony Anyánk és a Himnusz nagymiséink végén hallható ének-zenekari változatát, a záró szám pedig C. Franck gyakran felhangzó ünnepi éneke, a 150. zsoltár. Köszönet illeti a templomunk boltját vezető, Csupor Zoltánnak fáradozásait, hiszen az ő utánajárása és a bolt anyagi támogatása nélkül, a közelgő karácsonyra szép ajándéknak számító ünnepi mise CD nem jelenhetett volna meg. Tardy László karnagy

ISTEN

SZERETET ÉS IGAZSÁG: SEM A SZERETET SEM PEDIG AZ IGAZSÁG NEM AKARJA MAGÁT RÁKÉNYSZERÍTENI SENKIRE SEM. MINDKETTŐ KOPOG AZ EMBEREK SZÍVÉN ÉS ÉRTELMÉN, ÉS AHOL BEFOGADJÁK ŐKET, ODA BÉKÉT ÉS ÖRÖMET VISZNEK. EZ AZ A MÓD, AHOGYAN AZ ISTEN URALKODIK: EZ ÜDVÖZÍTŐ TERVE, EZ A BIBLIAI ÉRTELEMBEN VETT „MISZTÉRIUM”, VAGYIS OLYAN TERV, AMELY APRÁNKÉNT KINYILATKOZTATJA ÖNMAGÁT A TÖRTÉNELEMBEN.

XVI. Benedek pápa Krisztus Király ünnepén

13


Várunk

2006. december 3.

LELKI NAP ÉS BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK A hetedik éve zajló Budavári beszélgetések sorozatában az adventi időszak mindig tartalmaz meglepetéseket. Ilyenkor a párbeszédek, beszélgetések háttérbe szorulnak, és hangsúlyossá válik az elmélyülés. Ebben az időszakban az előadók pontos tematika szerint készülnek az együttlétre. Így lesz ez december 1-jén is, amikor Simó József Wass Albert estet ad elő. A Várunk lapzártája után kezdődő estről a következő számban számolunk be. Különös alkalmat kínál az elmélyülésre a december 9-i, szombati találkozásunk. Ekkor ugyanis délelőtt 10 órától egyházközségünk híveinek lelki napot szervezünk az Országház u. 14. földszinti nagytermében. A lelki nap előadója, vendége Böjte Csaba ferences szerzetes, a nehéz sorsú gyermekek segítője, a Dévai Gyermekvédelmi Központ alapítója. Délelőtt 10 órától két elmélkedés, valamint délután egy újabb előadás lesz, amelyek között lesz lehetőség papjaink és Böjte Csaba atya jóvoltából szentgyónás végzésére is. Hogy jól esően együtt tudjuk tölteni az időt egészen délutánig, a lelki nap résztvevőinek könnyű ebédet is kínálunk. Böjte Csaba testvér az esti 6 órai szentmisén is velünk lesz. Majd utána ½ 8-tól már kötetlenebb formában leszünk együtt a plébánián vendégünkkel, ahol a párbeszédnek, társalgásnak kínálunk időt és teret. Erre az esti beszélgetésre szokás szerint az egyházközségünk híveinek barátait, ismerőseit is nagy szeretettel várjuk. Böjte Csaba testvért már egyházközségünk sok híve ismeri, sokunk gyermeke járt is Déván, akik személyes élményeikkel egészítették ki az újságok száraz tényeit, miszerint „mára már 700 elárvult, elhagyott gyermek köszönheti neki, hogy otthona lett, szerető pótszülői, támogatói lettek”. A december 9-i találkozás alkalmat ad egyházközségünk híveinek arra, hogy a dévai otthon gyermekeinek Karácsonyába egy kis szeretetet, örömet küldjenek. Csaba testvér köszönettel vállalta, hogy kis ajándékokat visz Erdélybe a gyerekeinek. Ezért kérjük kedves híveinket, hogy a dévai karácsonyfa alá kis ajándékcsomagot – a benne rejlő tartalomhoz illő, kor és nem feliratozással – hozzanak december 9-re az Országház utca 14-be. Pálffy László 14

Advent

Várunk


BRENNER JÁNOS Országosan Szent Erzsébet-év van, de a Székesfehérvári Egyházmegye Szent Imreévet, a Szombathelyi Egyházmegye pedig Brenner János-évet hirdetett az új esztendőre, ami számunkra már Adventtel elkezdődik. 2007-ben lesz 50 éve, hogy Brenner János káplán elszenvedte a vértanúságot. Az amúgy sok szempontból rendezetlen közelmúlt hitvallóját érdemes – amennyire lehet – alaposabban megismerni, hiszen róla tudunk a legkevesebbet a közelmúlt magyar szentjei közül, ugyanakkor ő a legaktuálisabb. Brenner János meggyilkolása óta a rábakethelyi plébánián és a hozzá tartozó községekben, ahol annak idején papi szolgálatát teljesítette, az adventi koszorún a három lila mellett a Gaudete vasárnapot jelző rózsaszín gyertya helyén piros gyertya áll. Ez emlékeztet az egykori káplánra, aki advent harmadik vasárnapjára virradóra szenvedett vértanúhalált. Veres András szombathelyi püspök arra buzdítja híveit, s a távolabb élőket is, hogy a rábakethelyi hagyományt átvéve, otthonaikban, templomaikban a piros gyertyás koszorúval is kapcsolódjanak az emlékezéshez, és imádkozzanak Brenner János boldoggáavatásáért. Brenner János pécsi diákévei alatt ismerkedett meg a ciszterci renddel. Bátyja, Brenner László, 1948. augusztus 29-én kezdte meg a noviciátust. Brenner János 1949 őszétől Zircen ciszterci oblátus. Ebben az időszakban kezdte el írni lelki naplóját. Isten nagy kegyelmének tartja a szerzetesi hivatást. Küzd az emberi gyengeségek ellen, de mindenkor számít az Úr segítségére. Kiderül továbbá, hogy nagy hivatástudattal készül a szerzetesi életre. Ezt írja: „Ha nehéz is az út, felnézek szenvedő arcodra és követlek Téged, csak arra kérlek, hogy amit hivatásomul elémbe társz, azt mindig a legpontosabban teljesíthessem” (1950. március 8.). Legfőbb vágya, hogy egészen hasonlóvá váljon Jézushoz, és életét egészen Krisztusnak adja. „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20) – írja naplójába augusztus 5-én. Augusztus 19-én beöltözik a ciszterciek fehér ruhájába. Rendi nevét – Anasztáz – a Feltámadásról kapja, és megkezdi a noviciátus időszakát. A jelöltidő nem tartott sokáig. Az 1950. szeptember 7-én kihirdetett 1950/34. számú törvényerejű rendelet megszüntette a ciszterci rendet. A 15


Várunk

2006. december 3.

rendi tanács döntése értelmében Brenner János Anasztáz a többi novíciussal együtt Budapestre került. A rend elöljárói az egyházmegyei szemináriumokba irányították a növendékeket, hogy ha már nem lehetnek szerzetesek, egyházmegyés papok legyenek. Így került Brenner János szülővárosába, Szombathelyre és lett az egyházmegye kispapja. Kovács Sándor püspök jól ismerte a Brenner családot, ezért örömmel fogadta Jánost, aki a székesegyház melletti szemináriumban folytathatta teológiai tanulmányait. 1952. júniusában az egyházmegyei szemináriumok nagy részét feloszlatták. A szombathelyi kispapok ettől kezdve a Győri Papnevelő Intézetben tanultak. Az 1952/1953-as tanévben a három Brenner-testvér együtt tanult Győrben. László ötöd-, János harmadéves kispap, József, a legkisebb testvér az első évfolyamot végzi. Brenner Jánost megyéspüspöke 1954. december 12-én szentelte diakónussá Szombathelyen. A papszentelés előtti jellemzésben az elöljárók az „egyik legtehetségesebb növendéknek” nevezik, aki kiforrott egyéniség és magatartása paphoz illő. Bátran állítják róla, hogy kiválóan felkészült a papságra és mindenütt megállja a helyét. A tanulmányok befejezését követően Kovács Sándor püspök 1955. június 19-én szentelte pappá a Szombathelyi Székesegyházban. Újmisés jelmondatként János atya a következő idézetet választotta: „Az Istenszeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). 1957. december 14-én Kozma Ferenc plébános Farkasfára ment, hogy a karácsony előtti gyóntatásokat elvégezze. Brenner János egyedül maradt a rábakethelyi plébánián. Éjfél körül egy 17 éves fiú azzal az ürügygyel zörgette fel a káplánt, hogy a nagybátyja, aki a szomszéd faluban, Zsidán lakik, súlyos beteg. János atya rögtön magára öltötte a karinget és a stólát, a templomban magához vette az Oltáriszentséget és a betegek olaját, és azonnal indult az állítólagos beteghez. A fiút hazaküldte, s ő a dombon át, a legrövidebb úton indult el az éjszakában. A templomtól néhány száz méterre ismeretlen személyek megtámadták. Ő védekezett és többször megpróbált elmenekülni támadóitól, de azok utána eredtek és újból elkapták. Hivatástudatára jellemző, hogy végül annak a háznak a közelében tudták elfogni, ahová a betegnek mondott emberhez ment. A máig ismeretlen tettesek Brenner János atyát 1957. december 15-ére virradóra Zsida község határában harminckét késszúrással megölték. Mivel hivatásának teljesítése közben érte a halál, ezért a papi hivatás vértanújának tekintjük őt. János atya nem csak magát védte, hanem utol-

16

Advent

Várunk


só erejével az Eucharisztiát is – hiszen a szíve fölött vitte az Urat – ezért az Oltáriszentség vértanújának is nevezhetjük. A hívek Advent 3. vasárnapjának reggelén hiába várták papjukat a rábakethelyi templomban. Kezdetben azt hitték, hogy elaludt, de mivel a plébánián nem találták, arra gondoltak, hogy biztosan beteghez hívták. Hamarosan megérkezett hozzájuk a hír, hogy káplánjuk holtan fekszik Zsidán, mert az éjszaka megölték. A Bölcsesség könyvében olvassuk a következőket: „Fiatalon halt meg, mégis teljes életpályát futott be” (Bölcs 4,13). Igaz ez Brenner Jánosra is, akit egészen fiatalon, 26 évesen ért a halál. Nem élt hosszú életet, alig több mint két esztendeig volt pap, mégis teljes volt az élete. Egész életét Istennek ajánlotta és méltó lett arra is, hogy életáldozatának beteljesedéseként elnyerje a vértanúságot. Kovács Sándor püspök a következőket mondta gyászbeszédében: „Uram, Jézusom! Öleld Magadhoz a te fiatal áldozatodat, a mi vértanú testvérünket. Öleld Szívedre, hisz Tőled tanulta ezt az áldozatot. A te isteni Szíveden, amely ott volt a mellén, dobbant el szíve utolsó dobbanása, lehelt utolsót a lelke, – Tőled tanulta ezt az áldozatot. (…) »A jó pásztor életét adja a juhokért« (Jn 10,11). Nem töprengett, nem tétovázott, nem kért emberi támogatást. Bátran indult el, mert a lelkekért ment, s mint jó pásztor adta oda az életét. (…) Köszönjük Neked, Jézus, hogy nekünk adtad őt. Köszönjük ennek az áldott jó családnak, amelynek szülői három gyermeket adtak oda a Te oltárodra, s most egy vértanú lett. Köszönjük Neked, Jézus, hogy nekünk adtad, az egyházmegyének, ezt a tiszta lelkű, világos, erős hitű, áldozatos lelkű ifjú papot. Köszönjük Neked, Jézus, hogy életével, fiatal, rövid életével oly nagy példát adott nekünk.” A gyilkosságot követően évekig tartott a nyomozás. Több személyt is elítéltek, majd felmentettek. A tettesek személyét mind a mai napig homály fedi. A nyomozás során az embereket megfélemlítették, de tiszteletének terjedését a hatóságok nem tudták megakadályozni. Sokan a kezdetektől fogva vértanúként tisztelik János atyát, hiszen papi hivatásának teljesítése közben keresztény hitéért ölték meg. 1993-ban megkezdődött Brenner János boldoggáavatásának eljárása, amely napjainkban is folyik. Alább naplójából és beszédeiből idézünk részleteket: „Talán még sohasem néztünk új év elé ilyen szorongó lélekkel. Tele vagyunk aggódással és kéréssel. Mindig szorongás kíséri gondolatainkat, 17


Várunk

2006. december 3.

amikor az ismeretlen jövő titkait vizsgáljuk. Most különösképpen is érezzük ezt. A legtöbbet használt szó a béke. Hosszú ideje talán erről beszéltek a legtöbbet az emberek, s most ezt a békét látjuk szétfoszlóban. Mert nem ott keresték az emberek, ahol megtalálható. Az tudja igazán megadni a békét, aki maga a béke Istene. Az igazi béke az egyes ember lelkében a szeretetnek és a lelkiismeret tisztaságának következménye, a nemzetek életében pedig a megértés, bizalom, jóindulat és igazságosság érvényesüléséé. Ha ez az óhajtott béke megvalósulna a földön 1957-ben igen nagy eredmény lenne.” – 1956. december 31. „Jézus valahányszor a boldogságról beszél, soha nem ígéri itt a földön, hanem mindig a másik világon az Atyánál. Ezeknek a komoly igazságoknak a tényénél döbbenünk rá az élet fontosságára. Azt is látjuk, mily üresek azok az előítéletek, amelyek az élet értelmének meghamisítására törnek. Az élet nem játék. Más dolgunk is van a földön, mint gondtalan játékban eltölteni az életet és nem gondolni annak másik oldalára. Az élet kemény harc, mint ahogyan kemény a keresztény igazság is, amely az életet irányítja. Az örök élet reményében járunk, Krisztus felé fordítjuk tekintetünket.” – 1956. december 2. „A világban még ma is dideregnek a lelkek. Ezt nem enyhíti az ajándékozás és ajándékozás láza sem. A világ nem tud élni.” – 1955 december 25. „Most már nem kell gondolkodnunk, mit is áldozzunk Istennek. Jézus Krisztus feláldozta magát minden emberért, s ez újra és újra ismétlődik a világ végezetéig minden szentmisében. És ez végtelen értékű áldozat, hiszen Jézus, az Isten Fia, a második isteni Személy mutatta be. Ezen az úton keresztül eljuthatunk Istenhez. Ez tehát az igazi áldozat. Jézus odaadása minket is áldozatos lelkületre nevel Isten akaratával és minden ügyével szemben.” – 1955. december 4. „Csordultig van szívem az Isten szeretetének örök-édes költészetével. Égni a tűzben. Láttam egy hosszú folyosót, amely fokozatosan mindig jobban izzott, s ahol álltam, ott fekete és hideg volt minden. A folyosó végén egy lángoló szív volt egy fehéren izzó trónuson. Ebből megértettem, hogy Jézus Szíve mindenekfelett Úr, és hogy én még nagyon messze vagyok szentséges Szívének igazi szeretésétől. Ó, boldogok, akik eljutottak a trónusig és ott elégtek.”– 1950. március 2.

18

Advent

Várunk


„A mi életünk természetfeletti élet. Sámuel példája, aki pap akart lenni: frissesség, türelem, engedelmesség. Szólj Uram, hallja a Te szolgád!”– 1950. augusztus 1. „Az Isten gyermekének lelkivilága legnagyobb élménye, hogy nem árva, amikor lapos az élet. Másik öröme, hogy mindent megkap az Atyától.” Mt 6,25. – 1950. augusztus 3. „Krisztus nemcsak eszmény, hanem Megváltó is. Ha csak tanító lenne, akkor vesztünket hozta volna, de így erőt ad és megszabadít a bűn rabságából.” (Róm 7,14) – 1950. augusztus 6. „Tudom, hogy szólsz Uram, tudom, hogy ki szól, most azt szeretném tudni, mit szólsz. Eritis mihi testes! (Tanúim lesztek – ApCsel 1,8) Nemcsak hirdetni kell az evangéliumi életeszményt, hanem el is kell fogadtatni az életpélda által. Jézus is tanúnak tartja magát. Egész élete tanúságtétel: az igazságról, a jóságról, a szeretetről. Jézusnak minden időben hitvallókra van szüksége, a másik a vértanúk, akire szüksége van. Az evangéliumi életet kívánja Jézus.” – 1950. augusztus 9. „Úgy menjünk Jézushoz, mint a barátunkhoz, aki azzal fogad: Úgy vártalak, de örülök, hogy itt vagy! És ugyanez a Jézus Isten is. Be akar minket avatni szívének titkaiba. Bele kell élnem magam az ő tiszta, alázatos szeretetébe. Fel kell ezáltal ismernem Krisztusban a barátot. Ebbe a baráti viszonyba bele kell kapcsolnunk a Szűzanyát, mert Jézus rábízta a mi nevelésünket.” – 1950. augusztus 18.

GÓLYAHÍREK Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy Kristóf, Marci, Lőrinc, Vince, Zita, Kornél, Luca, Bori, Lóránt és Kinga után november 17-én megérkezett 11. gyermekünk, Janka Júlia (3470 g, 54 cm), aki testvérei lelkes ujjongása mellett is békés alvással tölti napjait. Hálásan köszönjük az egyházközség családjainak a nap mint nap ebédre érkező finomságokat! a Wehner család Néhány gólya még köröz a Vár fölött; szeretettel várjuk az érkezőket, fohászkodunk értük és a gólyákért (de néhány imát a kismamákért is elröppentünk…) 19


Várunk

2006. december 3.

December 9-ig várjuk a kedves hívek karácsonyi ajándékadományait, amelyeket a dévai gyermekeknek küldünk el. Kérjük, hogy az ajándékcsomagra írják rá a gyermek korát és nemét, akinek megfelelő lenne meglepetés. Az ajándékokat a plébánián és a templomban lehet leadni!

ESEMÉNYEK W Advent folyamán hétfőtől szombatig reggel 6 órakor Rorate szentmise lesz az Altemplomban. W Szerkesztőségünk értesülései szerint december 6-án az esti szentmise után idén is látogatást tesz templomunkban Szent Miklós püspök. A ministránsokat és hittanosokat a 18 órai szentmisére várjuk. W Amint már olvashatták december 9-én lesz egyházközségünk lelki napja, amelyet Böjte Csaba ferences szerzetes tart a plébánián. W „Az alsóvízvári csoda” címmel karácsonyi misztériumjátékot adnak elő a Budai Barátok templomunkban – amelynek időpontját a hirdetőtáblán hamarosan olvashatják –, majd december 24-én 22.30tól az alsóvízivárosi kapucinus templomban. W Plébániánk ministránsainak karácsonyi játékára december 24-én délután 4 órakor kerül sor. A programokra mindenkit szeretettel Várunk!

"

Várunk

A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Varga János, Török Viktória, Török Ferencné, Pölöskey Krisztina, Mátéffy Balázs A címlaprajzot Török Ferenc készítette. Külön köszönet a lelkes vállalkozóknak a tűzésért, hajtogatásért. Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, törődésükkel segítették a közös munkát.

20

AZ ÖRÖK ÉLET REMÉNYÉBEN

Recommend Documents