AZ OTOKI SZÁRAZMALOM VINKOVÁC M E L L E T T Adatok a kelet-szlavóniai malmok ismertetéséhez
ZARKO ŐPANIÖEK
Szárazmalmok
Kelet-Szlavóniában
A falu társadalmának gazdasági életében jelentős szerep jutott a mal moknak. Ezek képezték az első és legősibb gépezeteket, melyeknek megje lenése és használata az ókorra tehető. A malmok gazdasági jelentősége abból fakadt, hogy az európai középkorban az emberi és állati táplálék feldol gozásának kizárólagos és elterjedt termelési eszközei voltak. Leggyakoribbak és legjelentősebbek a vízimalmok voltak. Szlavóniában már említés történik róluk a középkorban, amikor jogi rendezésük is megtörtént. így 1525-ben llok városának alapszabályába már belefoglalták a molnárok őrléshez való egyenlő jogát, a haszonból való részesedésüket, és mint külön foglalkozásról említés történik a molnármesterségről. Szlavóniában a vízimalmok több faj tája és típusa alakult ki, melyek a vízfolyások hajtóerejéhez alkalmazkodtak. A patakokon és kisebb folyókon olyan vízimalmokról szólnak a feljegyzések, melyeknek kerekeit függőlegesen vagy vízszintesen helyezték el, m í g a na gyobb folyókon egyedi építészeti technikával kivájt farönkökre, tutajokra vagy hajókra, külön-külön jellemző, eltérő módon építették őket. 1
A falusi malmok, különösen a vízimalmok intenzívebb fejlődése Szlavó niában a 18. század első felében kezdődik meg. Ehhez a kedvező hidrológiai feltételek járultak hozzá: a három nagy folyó és több kisebb vízfolyás, a lakos ság népességszaporulatával járó megnövekedett szükségletek, és a gabona-
1. llok város alapszabálya 1525-ből. Godisnjak Matice hrvatske 1970. 4 9 - 5 0 .
termesztés fellendülése. így a vízimalmok nem bizonyultak elegendőnek, és hátrányaik kiküszöbölése végett újfajta malmokat, elsősorban szárazmal mokat kellett készíteni. Történtek említések szélmalmokkal való kísérletekre is. TAUBE, F. W . az 1776 és 1777-ben történt szlavóniai utazásai kapcsán kimondottan arra utalt, hogy c s u p á n egy ilyen létezik D a k o v ó n á l , de olyan állítások is napvilágot láttak, h o g y szélmalmok a 18. században Vinkovácon is voltak. Az elégtelen szélenergia miatt azonban Szlavóniában ezek a mal mok gyorsan eltűntek. A lóvontatással működtetett szárazmalmok a szárazföldön épültek, ahon nan nevük is e r e d . Ilyen malmok már valamikor az ókorban is léteztek. A régi Rómában állati erővel őrölték a gabonát. Az alsó, kúp alakú kövön forgott a homokóra alakú felső kő, a m e l y b e beleillesztették a szamár befogására szol gáló rudat. Ilyen közvetlen meghajtású malmokat, valójában kézimalmokat (malomkövek) Pompejiben is találtak, de rábukkantak ilyenekre a Római Biro dalom egyéb tartományaiban is. A szlavón szárazmalmok eredetének és korának kérdésére jelen pillanat ban nem adható végleges válasz. A legelső említések Szlavónia török uralom alóli felszabadulásának idejéből, 1698-ból, a Carrafa-bizottság - amely a Szlavón Kamarai Hivatal közigazgatásának bevezetésével és megszervezé sével foglalkozott - jelentéseiből származnak. N e m volt meghatározva ezek ben, hogy a szárazmalmok (Landmühlen) hol helyezkedtek el, csak az éves bérszabályozás kapcsán történt említésük. A Szlavóniai Kamara kimutatásai ban az 1698 és 1702-es é v e k b e n a települések mellett a m a l m o k is szerepel tek, de ezek m i n d vízimalmok voltak, a szárazmaimokról említés sem történt bennük. Lehetséges, hogy ilyenek már léteztek Vinkovác és Zupanja kör nyékén, de Szlavónia ezen részéről még n e m készült kimutatás, mivel a Szerémségben a török háború kimenetele bizonytalan volt m é g ebben az időben. Arról, hogy szárazmalmok vagy hasonló malmok lehettek ezen a vidéken a török hódoltság idején, bizonyítékul szolgál C S E L E B I , Evlija írása a 17. századból, amely arról szól, hogy Belgrádban hatszáz malom van, amelyeket lovak vontatnak és a Dunán vízimalom található. Ezek mindegyiké ben fehérbúzát őrölnek. Alapjában véve feltételezhető, hogy a szárazmalmok Szlavóniába a 17. század végén és a 18. század első felében kerültek, a török hódoltság követ keztében kihalt lakosság helyére betelepült nagy számú bevándorlókkal együtt. Az 1698-as és 1702-es években a malmok nemcsak n e m szerepeltek az írásos kimutatásokban, d e olyan felsorolt személynevek s e m találhatók a leírásokban, amelyek ilyen m a l m o k neveiből erednének (pl. Suvacar, Suvacija). A hazai horvát és szerb lakosság családneveiről a 17. század végi, 18. 2
3
4
5
6
7
2. 3. 4. 5. 6. 7.
T A U B E , F. W . 1955. 140. VIRC, Zlatko 1985. 1 3 9 - 1 4 0 . MAJOR, K e n n e t h J. 1985. 7. M A Z U R A N , Ive 1989. 90. és 108. M A Z U R A N , Ive 1988. 14. CELEBIJA, Evlija 1957. 102.
s z á z a d első felének kimutatásai alapján az derül ki, hogy n e m gyakori a helységnévből vagy foglalkozásból eredő személynév. Az ilyen családnevek közvetlenül bizonyítják a származás helyét, a foglalkozást, mesterséget, ame lyek ezen a vidéken hosszú ideig megvoltak. Ebből a szempontból külön és annak érdekességnek számít az eszéki lakosság 1737. évi összeírása vagyoni kimutatása. A felsorolt 70 vezetéknévből 28 mesterségből és foglal kozásból ered. A leggyakoribban a kovács (Kovaz, Kovacsevics), a fazekas (loncar: Lonczariz, Loncar, Lonzaroviz), abocsksoros (opancar: Oppanczar, Opanchar) és a kocsis (kolar: Kollár, Kollarics) foglalkozásokból származnak. (Vízimalmos) vezetéknévvel. Említésre került m é g két személy Vodenicsar Szembetűnő, hogy a szárazmalom szóból nem származott vezetéknév, és fény derült arra is, hogy a leggyakoribb vezetéknevek a legősibb és legelter jedtebb mesterségekből erednek. Ugyanebben a kimutatásban szerepel egy szárazmalom is (Roßmühle), mint a tvrdei Johannes Heyl, pékmester tulajdona, emellett volt még több társtulajdont képező vízimalom a Dráván, melyek közül kettőt tájszóval je gyeztek be "kladarica" (cölöpös vízimalom), (Kladarichamühl) néven. A folyami vízimalmok működtetése nagy mértékben függőt a vízrajzi-idő járási viszonyoktól és az évszakoktól. Szárazság idején, alacsonyabb vízállás mellett működésük szünetelt vagy teljesen megszűnt. Néhány patakmalomról az áll a feljegyzésben, hogy csak esős időszakban működnek ( „ . . . guae solum pluvioso tempore molire p o s s u n t " . ) . Az esős időszakok beálltával a z o n b a n a fellazult talajú utakon a Száván és Dráván működő nagyobb vízi malmok megközelítése lovaskocsikkal nagyon megnehezült, néha szinte le hetetlenné vált. T é l e n , a befagyott folyók és patakok nem biztosították a vízimalmoknak a hajtóerőt, ezért olyan malmok iránt nőtt meg az igény, ame lyek n e m függenek természeti viszonyoktól. Ilyen lehetőséget valójában a szárazmalom biztosított, amely bármikor működtethető volt. A falusi gazdaságoknak szárazmalommal való ellátásához nagyban hoz zájárult a katonai hatóság a katonai határőrvidékeken a 18. században. Leg főbb előfordulási helyük ezeknek a malmoknak Zupanja és Vinkovác környéke volt, d e volt belőlük nyugatabbra is a Száva mentén. Egy szárazmalom ma lomházának (járgányosház) maradványairól vannak feljegyzések Nova Gradiskaból (12. kép.). Annak okai, hogy a katonai hatóságok elrendelték a szá razmalmok építését, a Száva forgalmának és az árveszély csökkentésének szándékában keresendők. A nagy s z á m ú vízimalom gátjai és zsilipjei a kör nyék szántóföldjeinek árvízveszélyét fokozták a folyók magas vízállása ide jén. Ezért a 7. folyamezred parancsnoka, Dönhof ezredes 1765-ben a katonai század parancsnokainak elrendelte a szárazmalmok építését és a patakmal8
9
10
8. P é l d á u l : Vukovaracz, S z o m b o r a c z , V a l p o v a z , Nassiczanin stb. továbbá: C s u r c s i a , Kovács, Szkelar, Kovachich, Kerznar, Meszar, Szedlar, Mlinar, C s o b a n i n . lásd e h h e z : MA2URAN, Ive 1 9 8 8 . és M A Z U R A N , Ive 1 9 8 2 - 8 3 . 9. MA2URAN, Ive 1 9 8 2 - 8 3 .
10. MA2URAN, Ive 1966. 62., 66.
11
mok lebontását. A parancsot azonban nem hajtották végre azonnal, mert könnyebb volt a meglévő vízimalmokat működtetni, mint szárazmalmokat felépíteni, amelyek építése nehézségekbe ütközött és fáradságot jelentett. Ezért 1786-ban a főparancsnokság újabb rendeletet adott ki a vízimalmok lebontására. Ettől az időponttól indult meg a szárazmalmok intenzív é p í t é s e . A társadalom fejlődésének következtében a 18. század második felében felgyorsult a hajóforgalom és a kereskedelem a Száván, a vízimalmok soka s á g a viszont akadályává vált mindezeknek. Ebben az időszakban és a 19. század elején csökkentik a számukat, a megmaradtaknak kijelölik a helyét, míg a patakmalmok teljesen eltűnnek Kelet-Szlavóniában. Egyidejűleg meg indul a szárazmalmok felépítésére való ösztönzés, amit elősegít a 3 - 6 évig terjedő malomadó-mentességre vonatkozó javaslat, valamint az építéshez szükséges ingyenes faanyaggal való ellátás. Mindezekből egyértelműen kitűnik, hogy a szárazmalomra való áttérésre nemcsak a vízi hajtóerőtől való függetlenedés okán került sor, h a n e m a patakmalmok és vízimalmok helyet tesítése miatt is, melyeknek s z á m a a Száva folyón jelentősen megcsappant. A 19. században a vízimalmok s z á m a a korábbinak 50 százalékára csök k e n t . A 19. század közepétől Szlavóniában elkezdődik a gőzmalmok építé s e . Megállapítható tehát, hogy a 18. század végétől közel egy évszázadon át Szlavónia délkeleti vidéke falusi gazdaságainak legjelentősebb malomtípu s á v á a szárazmalom vált. 12
13
14
15
16
Szlavónia katonai határőrvidékeiről fennmaradt statisztikai adatok a 19. század elejéről 792 malmot említenek, ebből 546 a patakokon, 125 a Száván és 21 a Dunán található. A szárazmalmok s z á m a ekkor még csupán 1 1 2 . Némely falu közismert volt arról, hogy szárazmalmai a l l . világháborúig megmaradtak. Éupanja vidékén, Strosinci és Vrbnja falvakban valaha 5 szá razmalom volt. A Vinkovác melletti Ótok faluban a legutóbbi háború után is működött még 6 ilyen. Az egész vidéken azonban mára már csupán egy malom maradt m e g , ez az otoki Tomasevic-malom, amely a 6 közül a legré gibb volt. Erről kívánok bővebben beszélni. 17
18
11. 12. 13. 14. 15. 16.
V I R C , Zlatko 1985. 135. V I R C , Zlatko 1 9 8 5 . 135. és 139. T KA LAC, Krunoslav 1973. 1 8 - 1 9 . T KA LAC, K r u n o s l a v 1973. 19. T K A L A C , Krunoslav 1973. 20. 1846-ban épült az első g ő z m a l o m V o k o v á c o n , 1864-ben Eszéken, Viroviticán és Nustrán. lásd ehhez: B l C A N l C , Rudolf 1 9 5 1 . 4 1 3 . 17. B l C A N l C , Rudolf 1 9 5 1 . 4 0 4 . 18. Erről az otoki s z á r a z m a l o m r ó l a legtöbb adat Pera Lombarocictól (1902) való, aki ennek egykori főtutora volt. Élemedett kora ellenére az adatközlő nagyon világosan és szabatosan fejezte ki m o n d a n i v a l ó j á t . Az anyag többszöri találkozás k a p c s á n került lejegyzésre. A lénye ges részletekre v o n a t k o z ó kérdések t ö b b alkalommal is megismétlődtek több hetes és hóna pos időbeni k i h a g y á s o k után. Az úgynevezett Franjkovi malomról későbbiek a közlések, amiket annak e g y k o r i tutora, Martin Lombarovic mondott el (szül.: 1912-ben). Ez a társtulaj donosi viszonyok ö s s z e s alapvető részleteinek k é r d é s é b e n megegyezik a leírt adatokkal.
1. k é p . Az otoki Tomasevic-féle s z á r a z m a l o m (Kelet-Szlavónia). A rajzok és illusztrációk a s z e r z ő m u n k á i .
Az otaki
Tomasevic-malom
Alaki és technikai szempontból sajátos képet és szerkezetet mutat ez az építmény. A malomépület két fő részből áll. Az utca felől helyezkedik el a két helyiséges lakóház, e mögé hozzáépült a kerek "bodé" (sátor, kerengősátor), falazott pillérekre helyezett kúp alakú tetővel. Az épületbe, amit régiesen "ház"-nak (malomház) neveztek a konyhai ajtón át lehetett bejutni és kizáró lag gazdálkodási funkciója volt. Ebben a bódéhoz közelebbi részben helyez ték el az őrlőszekeret, míg a "nyitott k é m é n y b e n " a valamikori "húsfüstölő b e n " a húst füstölték. Lakás céljára csak az utcai szoba szolgált, amelyben a molnár lakott, hattagú családjával. A szárazmalomnak, mint minden más malomnak, három alapvető része van: meghajtórész, átviteli mechanizmus és az őrlőberendezés. Az őrlőberendezés semmi lényegi eltérést n e m mutat a vízi- és patakmal mokétól. Ebben található a garat, amelybe a búzát öntik, a malomkő és a lisztesláda (búzakamra). Van itt még egy kisebb daráló, amivel a sót darálták. A malomkő egy kiemelt fadobogóra (kőpad) került, amelyre lépcsők vezettek, felette nem volt mennyezet. Legjellgzetesebb része a szárazmalomnak a hajtóberendezés, amely a nagy sátorban található. Ennek legfontosabb része a nagy "kerékszerkezet", átmérője 14 méteres, melyet a talajtól 1 méterre kiemelve helyeztek el. E miatt kör alakú volt a sátor. A kerékszerkezetet a
Oû en o
§ATRA
KUCA
malomsátor
2. kép. A s z á r a z m a l o m alaprajza
malomház
3. kép. A s z á r a z m a l o m molnárlakásának szobabelsője
keréktalpívek sora alkotja, melyekbe kívülről gyertyánfa-csapok, úgynevezett fogak ékelődnek. így a kerékszerkezet külsejére és funkciójára nézve fogas kerék formájú. A vízszintes és ferde gerendaszerkezettel a kerék összekap csolódik egy központi kerek oszloppal, az "orsóval", amelyet "nagy or sónak" is neveznek (főtengely). Őrlés közben ez saját tengelye körül forog. Az orsó alatt van az "ágy", a "nagyágy" (medve), amely négy darab négyzetesen elhelyezett, faragott gerendából áll. Mérete 120x120 cm. A két gerendán keresztül a faragott csapágyba pallót helyeztek, abba a malomvas (zapka), a vascsésze került, és ebben forgatták a nagyorsó vastengelyét. Ezért a vas csészében mindig kellett lennie olajnak. A kerék forgása közvetlenül a kisorsót hajtotta meg, melynek a vastengelye áthaladt az alsó, rögzített m a l o m k ö v ö n , behatolt a felsőbe és azt forgatta. Azzal együtt forgatta a keresztvas at (vastüs ke: "senj"), amely a kisorsó tengelyére támaszkodott. A kisorsót két fából
4. k é p . A m e s t e r g e r e n d á n látható bevésett évszám
faragott korong alkotja, beékelt küllőkkel (orsópálca). Ezekbe csatlakoznak a nagykerék fogai kívülről és meghajtják a kisorsót, ezzel együtt forgatják a vastüskét is a felső malomkőben, amely a búzát őrli. A fogakat és az orsópál cákat nagyon precízen.kellett kifaragni, válogatott jó faanyagból, gondosan összeilleszteni, nehogy eltörjenek. A vascsészét, amelyben a kisorsó forog, malomvasnak (papricay hívják. Arról, hogy mekkora tudást és tapasztalatot igényelt a szárazmalom szerkezetének kidolgozása és szabályos működteté se, tanúskodik az a tény is, hogy a fogak elkészítéséhez 3 0 - 3 5 cm átmérőjű, 3 m hosszúságú gyertyánfát kellett felhasználni. Az orsópálcák karvastagsá g ú , hántolt kérgű, kerek galagonyafából készültek. A keréktalpívekhez szilfát használtak, míg a ferde gerendaszerkezetet {montoruga) fenyőfából faragták. A malomágyak, orsók és a tetőkoszorúk anyaga tölgyfa volt. Azért, hogy a fogak egyenletesen illeszkedjenek az orsópálcák közé és el ne törjenek, a nagyágyon pa//óval (foszni) biztosították a kis- és nagyorsó egymás közötti összehangolását. A pallót faékek {kajla) mozgatták. A hajtómozgást szíjjal átvitték a kisorsóról egy másik kisorsóra és kőre, így sót is őröltek (daráló). 9
19. A m e c h a n i z m u s o k lejegyzett részeinek elnevezései eltérnek azoktól, amelyeket L O V R E T l C , Josip 1990. 1 5 1 - 1 5 4 . említ saját monográfiájában. M ű s z a k i leírásai a szárazmalomról és annak működési elveiről m e g e g y e z n e k azokkal, a m e l y e k itt bemutatásra kerültek.
5. kép. " N a g y o r s ó " . Talpazatáról utólag eltávolították a " n a g y á g y a t "
Amikor lovakkal vontattak, a "szárazmalmot meg kellett emelni", azaz a nagykereket el kellett billenteni a sátorbodé bejáratával ellentétes irányba. A felső részben a nagyorsó csapja egy gerendaközbe került, a gerendaközt tengelyes facsappal zárták el, a facsap (csapófa) egyik végére kötelet kötöt tek. Amikor a csapófát a kötéllel megemelték, a nagyorsó csapja belecsúszott a gerendaközbe, és a kerék elbillent. Ekkor vezették be a lovakat, a nagyorsó és a kerék visszabillent, majd utána a csappal a nagyorsót beleékelték a csapágyba. Amikor a lovak megmozdították a kereket, annak fogai forgatni kezdték a kisorsó pálcáit, ennek mozgása áttevődött a felső malomkőre. Ezzel végezték az őrlést.
6. k é p . A m a l o m s z e r k e z e t része: a nagyorsó kibillentésére szolgáló " g e r e n d a h a s í t é k "
A szárazmalom korára nem utalnak hiteles adatok, de valószínűleg a 19. század elején keletkezett. A szoba mennyezetgerendájára, az ún. "tetiva"-ra (mestergerenda) az 1863-as, az orsóra pedig az 1891-es évszámokat vésték. A szárazmalom mégis régebbi mindkét időpontnál. Az orsóra vésett évszám ugyanis annak legutolsó működtetési idejét jelzi, a gerendára pedig az építmény készítésének időpontját vésték, amely felváltotta a régebbi, sár ral tapasztott, öreg faházat. A sátorbodé faoszlopokon álló, ácsolt deszkafedeles építmény volt eredetileg. A népi építészet szájhagyománya szerint a szárazmalmoknak minden szerkezeti elemét fából ácsolták, kiváló szakmai ácstudással. Alapjaiban egy szerűen megszerkesztett építmények voltak ezek, amelyeknek hajtó- és át-
7. kép. Rátekintés a " m a l o m k e r é k r e " és a "kisorsóra"
vivő berendezései alig különböztek egymástól. A malomkerék meghajtóerejét a malomkő orsójára egyedül a fogak-orsópálcák útján vitték át. A m i elbűvölő a szárazmalom kialakításában, azt az aprólékosan precíz, pontos kidolgozás jelenti. A lovak be- és kivezetésekor, a nehézkes és súlyos malomkerékkel együtt forgó nagyorsó visszabillentését minden erőfeszítés nélkül, a szabá lyos forgáshoz elengedhetetlen egyensúly biztosította. A tehetség és lele mény világosan megmutatkozik a szárazmalom minél gazdaságosabb ki használására való törekvésben is. Ezekben nemcsak gabonát, hanem sót őröltek és lóheremagot is hántoltak. Az otokiak az I. világháborúig évente egy alkalommal kapták a sót Vinkovácról, a falu lélekszámának arányában, juttatásként. Ez a "haszonélvezeti jog" értelmében járt nekik. A sót nagy rögökben kapták, amelyeket előbb
8. kép. " M a l o m k e r é k " a " f o g a k k a l " ; " k i s o r s ó " az " o r s ó p á l c á k k a l " és a " m a l o m á g y "
apróra zúztak, majd megőrölték egy kisebb darálón, amelyet a m a l o m hajtott a gabonaőrléssei egyidejűleg. A nagy malomkövön hántolták a lóhere vető magját is. Az érett növényt sarlóval levágták, megszárították a n a p o n , majd a magházból favillákkal kicsapkodták a magot, utána a malomban hántolták azt, utána már csak szitálással kellett szétválasztani a pelyvát a vetőmagtól. A 20. század folyamán a T o m a s e v i c - m a l o m b a n lényegében takarmány magokat: zabot, árpát, kukoricát őröltek. A falunak jelentős állatállománya volt, egyes portán 40-től 1 0 0 - 1 2 0 sertést is tartottak, kellett az abraktakar mány. A szárazmalmokban kisebb mennyiségben őröltek gabonát, csupán 1-2 zsákkal egy-egy alkalommal. Ezért nem volt érdemes elmenni az otoki gőzmalomba {"vatrenka"), sem hajókkal a nagy vízimalmokba Vukovárra. Lényegében akkor őröltek, amikor "egyet gondoltak", és a szárazmalomnak
9. kép. " M a l o m k e r é k " , " k i s o r s ó " és a " m a l o m á g y "
ez volt egyben a legnagyobb előnye is. Ebben a szárazmalomban az I. világ háborúig csak két család őröltette a kenyérgabonát. Őrléskor nem választot ták szét a korpát a liszttől, így azt otthon végezték el szitálással. A hat otoki szárazmalomból csak e g y b e n , a Franjkov-malomban volt búzakamra, "cilin der", tehát szitával ellátott, külön szekrény a korpa és a liszt szétválasztásá hoz. Amikor a Franjkov-malomban kenyérgabonát őröltek, négy lovat kellett befogni. Ilyenfajta őrlés nem sok helyen történt, és a II. világháborúig a kenyér gabonát kizárólag az otoki gőzmalomban őrölték. A szárazmalom működési módját tekintve hasonlít a vidék más malmai nak szerkezeti, kivitelezési formáira, de hely hiányában itt ezeket csupán néhány megjegyzésben ismertetjük. Az otoki szárazmalmok mind közösségi létesítmények voltak, azaz társ tulajdonban működtek. A Tomasevic-malomnak először 17 társtulajdonosa volt, az úgynevezett "ketusá"-k, akik összesen 132 joggal bírtak. A jogok a társtulajdoni részesedést szabályozták, de azok örökölhetek és eladhatók is voltak. Később a nagycsalád intézményének feloszlásával, megoszlottak a jogok is, így a "ketusá"-k száma is megnövekedett. A társtulajdonosokat 9 "ütemezési rendbe" osztották. Mindegyik rend tagjának 24 óra őrlési időt biztosítottak. A "jog" és "óra" kifejezéseket azonos értelemben használták. A "jog" fogalmával azonban leginkább a telektulajdont jelölték, míg az " ó r a " , "órák" szavakat az őrlésben való részvételre és a m a l o m fenntartásának
10. kép. M a l o m k ő
költségeire alkalmazták. Az egyes tulajdonosoknak, a rendeken belül, külön böző óraszámra volt joga. A z egyenlőtlen óraszámra való jog miatt, egyes rendekben a társtulajdonosok száma eltérő volt, mivel az együttes óraszám 24-et tett ki. Ezért a rendek egyenlő összegben fizették a m a l o m fenntartási költségeit, a tulajdonosok pedig a felhasznált órák számának arányában fize tek. Még az egyszeri természetben való fizetség is az órák száma szerint történt. A tulajdonosok évente 7 hasáb tűzifát fizettek óránként a molnár részére. Ennek fejében joguk volt szükségletük szerint, az érkezés sorrendjé ben őrölni. Mindenki saját lovait fogta be ilyenkor. Egyetlen évben kísérelték meg az I. világháború után a rendek szerint megszervezni az őrletést. Ekkor a rendek minden 9. napon jöttek őrletni, ami nem bizonyult jó megoldásnak, ezért a következő évben ezt a beosztást megszüntették, és újra mindenki
1 1 . kép. Malomgarat, garatváz, kőkéreg, k ő p a d
szükségletei szerint, az érkezés sorrendjében jöhetett a malomba. Körülbelül az 1925-ös esztendeig a fenntartási költségeket az őrlési idő szerint fizették, a malmot pedig egyéni szükségletek szerint vették igénybe. Ekkor az évi közgyűlésen határozatot hoztak arról, hogy mindenki egyenlő összegben fi zessen, ha egyenlő mértékben veszik igénybe a szolgáltatásokat. Ez a döntés érvényben volt a malom működésének végéig. A rend élén a "tutor" állt, a kilencek közül pedig az egyik a "főtutor" tisztét töltötte be. A tutorok birtokában volt a rendek tulajdonosainak névsora, akiktől a pénzt beszedték és azt a főtutornak adták át. Ennek feladata volt a malom fennartása, a javítások elvégeztetése, a mesterek alkalmazása és az adófizetés. A tutor és főtutor feladata megtisztelő rangot jelentett és nem járt érte semmiféle fizetség. Min den év február 2-án a tulajdonosok összejöttek, s megbeszélték a javítási feladatokat, a malom fenntartási és hasznosítási teendőit.
12. kép. M a l o m {járgányház) m a r a d v á n y a i Nova G r a d i s k á n (Délnyugat-Szlavónia)
A szárazmalomban hivatásos molnár, a "mester" dolgozott, akit malmos nak, "suvadzijá"-r\ak neveztek. Az őrlési m u n k a mellett az ő feladata volt a zsákok kiürítése és megtöltése, a fogak és orsópálcák javítása és kicserélése, a malomkő megvágása. A mestert kizárólag a tulajdonosok fizették természet ben és őrlési v á m o k térítésével. Kapott évente fél véka (közel 17 I) búzát minden tulajdonostól és összesen 1 0 - 1 2 m tűzifát. Az őrlési vám fejében zsákonként 2 I körüli (1 "vitok") őrlemény járt neki tulajdonosonként. Az ilyen alacsony őrlési vám ellenére a mester jólétben élt, jelentős kere setre tett szert, mert sokat őröltek. A szárazmalmokban "őröltetők" is járhat tak, akik nem voltak tulajdonosok. Az ő őrlési vámjuk nagyobb volt, amelyet a mesternek a m a l o m fenntartásának céljaira kellett fordítania. 3
Összefoglalás A 19. század második felében Szlavóniában a gőzmalmok, (tüzesmal mok) a vaternák megjelenése megrendítette a falusi malmok, így a száraz malmok jövedelmezőségét is. Bizonyos előnyeinek (olcsóbb őrletés, a kisebb mennyiségek azonnali őrlési lehetőségei stb.) köszönhetően azonban száza dunk hatvanas éveiig működtek, elsősorban állati takarmányok őrlésére. A két háború közötti időben Kelet-Szlavóniában erre a célra is korszerűbb motormeghajtású malmokat vesznek igénybe, az ún. "srotaricá "-kat (Schrott-
20
m ü h l e ) . A falu villamosításával megkezdődik a kalapácsmalmok, a "cekicará"-k bevezetése. Ezek kisebb házi, elektromos malmok (darálók), melyeket fokozatosan felváltanak a traktorokkal hajtott malmok. így eltűnnek a száraz molnárok (suvadzijá-k), akiknek munkájára lecsökkent feladatok miatt mind kevesebb szükség v a n . így a hatvanas években Szlavóniában az utolsó szá razmalmok is eltűnnek, és belőlük csak egyet sikerült megőrizni, az otokit. Nem a szárazmalmok voltak az egyedüli lóerő meghajtású falusi üzemek. Voltak még a "mosfará"-k, "izimacá"-k ^ (Brod menti Száva vidékén), illetve a "sajtará"-k (présmalmok) almaié kinyerésére. Ezeknél köralakú favályúban, lovakkal vontatott malomkövek sajtolták a gyümölcslevet. A Vinkovác melletti Ivankovo faluról maradtak olyan feljegyzések, hogy ott a II. világhábo rúig olajütő, "olajica" működött. Kicsi épületben egy szerkezetet kívülről, lóvontatással, egy rúd segítségével működtettek. Ennek segítségével nyerték ki a repcéből az olajat, amelyet böjt idején fogyasztottak. Feljegyzések tanús kodnak olyan különböző alakú és funkciót betöltő szerkezetekről, melyeket lóerővel vagy más állati erővel működtettek, a Britanski-szigetecskétől egé szen Magyarországig és Bánátig. Bár eredetük az ókorra tehető, mégis külö nös jelentőségük volt a feudalizmusból az ipari kapitalizmusba való átmenet időszakában. Csupán a gőzgépek bevezetése szorította ki őket. Ezért ezek a mechanizmusok az üzemanyag forrásainak megismerési körét, azok fel használásának módját mutatják be a középkor és az ipari forraddalom közötti időszakból. 2
22
23
A szárazmalmok saját korukban igen jelentős termelőeszközt képviseltek az emberi és állati táplálkozás szempontjából. Működésük és felhasználásuk nagyon szervezetten és gazdaságosan történt. Ez olyan feltételekre volt érvé nyes, amikor az időhiány nem jelentett problémát. A szárazmalmokban össz pontosultak a tulajdonosok (ketusa) eszközei, ami rendkívüli társtulajdoni viszonyokhoz vezetett, melyek útján a falusi közösségek egyfajta üzleti kap csolatának vonásai rajzolódtak ki. A ketusá-kat nem fűzte egymáshoz semmi féle rokoni kapcsolat, illetve ez a kapcsolat nem bírt jelentőséggel. Ezeknek az egyéneknek kapcsolatát a közös szükségletek és érdekek határozták meg. Nagyon jelentős dolog az, hogy Szlavónia ezen területének szárazmalmai nem képviseltek munkaközösségeket, hanem tulajdonosi közösségeket al kottak. Ez a körülmény, valamint a bérmunkás (molnár) megjelenése már az új termelői-társadalmi viszonyok kezdetét példázza, amely majd csak a kapi talizmus idején fejlődik ki igazán. Ilyenformán a szárazmalmok részben túlnő nek a feudalizmus termelési keretein, részben pedig megtartják a hagyomá nyos természeti termelés jegyeit. Ez olyan ellentmondás, ami valószínűleg ugyanannyit jelentett ezen szárazmalmok eltűnése szempontjából, mint amennyire elősegítette a technológiai fejlődést.
20. 21. 22. 23.
Izvestaj komoré. . . . 1 9 3 1 . 49. Erről többet ír T O L D I , Zvonimir 1982. 2 3 9 - 2 4 4 . Franjo Ceranic szóbeli közlései (sz.: 1912.) a Vinkovác melletti Ivankovóból. M A J O R , Kenneth H. 1985. 24.
IRODALOM
B l C A N l C , Rudolf 1951 Doba manufakture u Hrvatskoj i Slavoniji. Zagreb C E L E B I J A , Evlija 1957 Putopis I. S a r a j e v o Godiènjak... 1970 Godiènjak Matice hrvatske. V i n k o v c i 7. Vinkovci Izveétaj k o m o r é . . . 1931 Izvestaj komoré za trgovinu, obrt i industriju u Osijeku. Osijek L O V R E T l C , Josip 1990 Ótok, pretisak. Vinkovci M A J O R , Kenneth J . 1985 Animal-Powered Machines. S h i r e Publications Ltd. Shire A l b u m 128. M A Z U R A N , Ive 1966 Popis Zapadne I Srednje Slavonije 1698. i 1702. godine. Osijek 1 9 8 2 - 8 3 Popis stanovnistva i njegove imovine u Osijeku 1737. godine. Anali Z a v o d a za znanstveni rad u Osijeku 2. Osijek 1988 Popis naselja i stanovnistva u Slavoniji 1698. godine. Osijek 1989 Izveètaji Caraffine komisije o uredenju slavonija i srijema nakon osmenske vladavine 1698. i 1702. godine Osijek T A U B E , F. W. 1955 Opis Slavonije. Zbornik Matice s r p s k e za knjizevnost i jezik, knjiga II. Novi S a d T K A L A C , Krunoslav 1973 Vodenice na Savi u lupanji i okolini od 18. do pocetka 20. stoljeca. Zupranjski zbornik sv. 4. Z u p a n j a T O L D I , Zvonimir 1982 Otkup izmaőe za etnografski odjel Muzeja Brodskog Posavlja. Vijesti M u z e j a Brodskog Posavlja 5 - 6 . Slavonski B r o d V I R C , Zlatko Mr. 1985 Vodenice u Vinkovcima. Godiènjak za kulturu s u v r e m e n a drustvena i e k o n o m s k a pitanja 10. V i n k o v c i
DIE TROCKENMÜHLE IN OTAK DEIVINKOVAC
Die zahlreichsten und bedeutendsten Mühlen in S l a w o n i e n waren in jeder Hinsicht die W a s s e r m ü h l e n . Ihre rechtliche Lage wurde bereits im Mittelalter geregelt, wie d a s a u c h durch die S a t z u n g der Stadt llok aus d e m Jahr 1525 bestätigt wird. Die kräftigere Entwicklung der D o r f m ü h l e n setzt erst n a c h der Befreiung Slawoniens von der Türkenherschaft also am Ende des 17., Anfang des 18. Jahrhundert ein. Die w a c h s e n d e n A n s p r ü c h e der immer g r ö ß e r e n Bewohnerschaft, der gesteigerte W e i z e n a n b a u aber auch der veränder liche W a s s e r s t a n d w a r e n die U r s a c h e n dafür, daß die W a s s e r m ü h l e n in der darauffolgenden Epoche nicht m e h r entsprachen. D e s h a l b werden im 18. Jahrhundert T r o c k e n m ü h l e n errichtet. Solche Mühlen w e r d e n zum erstenmal 1698 erwähnt, aber es wird nicht a n g e g e b e n , w o sie standen. Nur aus d e n Angaben aus d e m Jahr 1736 geht es hervor, daß es eine T o c k e n m ü h l e in Esseg gab. Der Bau und die Oerbreitung von T r o c k e n - m ü h l e n wurde v o n d e n Behörden in d e n militärischen G r e n z g e b i e t e n gefördert. In der zweiten Hälfte des 18. J a h r h u n d e r t s wollte m a n mit diesen die B a c h m ü h l e n ablösen, deren D a m m - und S c h l e u s e n s y s t e m eine Überflutungsgefahr bedeutete. Die wichtigsten Gebiete der V e r b e i t u n g der T r o c k e n m ü h l e n waren in Südostslawonien zu finden, in der U m g e b u n g von Vinkovác und Zupanja. Die letzte von d e n e n ist im Dorf Otok im Kreis Vinkovác zu s e h e n . In technischer Hinsicht besteht die Eigenart dieser Mühle in ihrem Antrieb, die vor allem durch das große Mühlenrad geprägt wird. Es hat einen Durchmesser v o n 14 m. Seine Funktion und seine A u s b i l d u n g ist zahnradartig, es wurde von eingespannten Pferden getrieben. V o m R a d wurde die Antriebskraft auf die kleine Spule ü b e r g e b e n , auf dem o b e n der obere Mühlenrad z u m Mahlen der Getreide saß. Die T r o c k e n m ü h l e bafand sich in G e m e i n s c h a f t s e i g e n t u m , sie war im Besitze von großzahligen " K e t u s " , die in 9 O r d e n eingeteilt w a r e n . Die " K e t u s " zahlten die Unterhaltungskosten der M ü h l e n ihrem Besitzanteil entsprechend, und gebrauchten sie je n a c h ihrem Bedarf, wobei beim M a h l e n die Reihenfolge der Ankunft eingehalten w e r d e n mußte. In der Mühle arbeitete ein Lohnarbeiter, ein Müllermeister, der seinen Lohn in Natur erhielt und nur für die " K e t u s " arbeitete. Die T r o c k e n m ü h l e bildete eine Eigentumsgemeinschaft und keine Arbeitsgemeinschaft. Sie trug damit die K e i m e der neuen Verhältnisse in sich, die sich erst später, im Kapitalismus kräftiger herausbilde ten.
SUVARA U OTOKU KRAJ VINKOVACA
Najbrojnija i najznacajnija vrsta mlina u Slavoniji s v a k a k o su bile v o d e n i c e . Vec u sredjem vijeku regulira se njihov pravni polozaj, k a k o to pokazuje statut Grada lloka iz 1525. g. Intenzivniji razvoj seoskih m l i n o v a , osobito v o d e n i c a , zapocinje iza oslobodenja Slavonije od Turaka, dakle k o n c e m 17. u prvoj polovici 18. st. z b o g povecanih potreba sve brojnijeg stanovnist va, rastucé proizvodnje zitarica, ali i zavisnosti od promjenjhivosti vodostaja, vodenice vise nisu dovoljne. S t o g a se u 18. st. sve vise uvode suvare. Prvi put ovi se mlinovi spominju 1698. g., ali nije rasciséeno gdje se nalaze. T e k je prema p o d a t k u iz 1 7 3 7 . g. vidljivo da jedna s u v a r a postoji u Osijeku. U v o d e n j u i sirenju s u v a r a mnogo su doprinijele vlasti na podrucju vojne Krajine u drugoj polovici 18. st. koje su njima htele zamjeniti potocare zbog cijih je ustava i brana cesto dolazilo do poplava. Glavno podrucje rasirenja s u v a r a bila je j u g o i s t o c n a Slavonija, o d n o s n o okolica V i n k o v a c a i Zupanje a posljednja od njih s a c u v a l a se u V i n k o v á c k o m selu O t o k u . U tehnickom s m i s l u , osobitost o v o g mlina je njegov pogonski m e h a n i z a m kojim dominira veliko drveno kolo p r o m j e r a 14. m. o n o ima izgled i ulogu zupcanika kojeg pokrecu upregnuti konji. Sa kola se s n a g a prenosi na m a l o vreteno na cijem je vrhu gornji mlinski k a m e n koji melje zito. Suvara je bila suvlasnicki mlin veceg broja „ k e t u s a " organiziranih u 9 „redova". R a z m j e r n o svom s u v l a s n i c k o m udjelu, ketusi su placali o d r z a v a n j e suvare, a koristili su je p r e m a svojim potrebama i po redoslijedu d o l a z e n j a na meljanu. U mlinu je radio i najamni radnik, progresionalni mlinar, piacán u naturi a mljeo je ketusima. S u v a r a j e , dalke, predstavljala zajednicu vlasnistva a ne zajednicu rada. T i m e je ona sadrcavala zacetke novih odnosa koje ce razviti tek kapitalizam.
