HADMŐVÉSZET
SZABÓ BÉLA
AZ ORDODOX GONDOLKODÁS SAJÁTOSSÁGAI AZ OROSZ HADMŐVÉSZETBEN AZ ELSİ VILÁGHÁBORÚ ALATT THE ORTODOX MENTALITY IN RUSSIAN ART OF WARFARE AT FIRST WORLD WAR Jelen tanulmányomban az ortodox hadmővészet és a nyugati keresztény hadászati alapelvének néhány különbözıségére fogok kitérni az I. Világháborút megelızı idıszakban. Munkámat fıképpen A. A. Bruszilov orosz tábornok emlékiratára alapozom, de nem hiányozhat a II. világháború jeles hadvezérének, K. G. Zsukov korabeli tapasztalatai. Kulcsszavak: Hadtörténelem, hadmővészet története, orosz tábornokok, orosz hadsereg, I. világháború
In this article I write about differents beetwen ortodox and western christian warfare. This article based on memoaries russian great generals Brusilov and Zhukov. Keywords: Military History, History of art of warfare, russian generals, russian army, I World War
1. Bevezetés Jelen tanulmányomban az ortodox hadmővészet és a nyugati keresztény hadászat alapelveinek néhány különbözıségére fogok kitérni. Szőcs Jenı tanulmánya szerint is jelentıs különbség van a nyugati és keleti kultúrtörténeti fejlıdés között.1 Tanulmányom alapvetı forrásait az orosz hadmővészet két kiemelkedı alakjának, Alekszej Alekszejevics Bruszilovnak és Georgij Konsztantinovics Zsukovnak önéletírásai jelentik. Jelen esetben fıképpen a két stratéga I. világháborús emlékeit tekintem át a téma szemszögébıl. Fontosnak tartom katonai pályafutásukat ismertetni, az adott idıszakig, hogy árnyaltabban láthassuk egy „ortodox” gondolkodású hadvezér korabeli karrierjét, az eseményekrıl alko1
Szőcs Jenı (1983): Vázlat Európa három történeti régiójáról. Magvetı Kiadó. 3.
17
tott gondolatait, nézeteit. Ortodox hadmővészet alatt azt értem, hogy az orosz felfogás szerint a vezetı hatalma a cáron keresztül Istentıl eredeztetett. Kreativitást nem vártak el senkitıl, csak feltétlen engedelmességet. Ebbıl az következik, hogy náluk a cár szolgálata szent dolog. Nyugaton viszont a haza szolgálata szent. Az ortodox hadmővészetet azért vizsgálom, hogy rávilágítsak a keleti és a nyugati hadviselés különbözıségére. Fıképpen a „cár-atyuska”, mint a bizánci császár szellemi utóda szemléletét vizsgálom. Kitérek az emberek feláldozhatóságára is.
2. Az 1877–78-as orosz–török háború ortodox hadmővészeti sajátosságai Alekszej Alekszejevics Bruszilov 1853-ban született Tbilisziben. Édesapja altábornagy, ı is hamar elkezdi katonai karrierjét. Az 1877-1878-as török háborúban fıhadnagyként vett részt, a tveri dragonyosezred ezredadjutánsaként. Leírása alapján érdekes képet kapunk a korabeli orosz katonák háborúhoz való viszonyáról. Szerinte nem sokakat lelkesített az a gondolat, hogy harcol a szlávok vagy bárkik felszabadításáért. A többség célja a háború volt, amikor növekszik a zsold, ráadásul kitüntetéseket is adnak. Senki sem tőnıdött azon, mi szükség van a háborúra, miért fognak harcolni stb., mindenki úgy vélte, a cár dolga dönteni, a katonák dolga végrehajtani. Ilyen hangulat uralkodott az orosz Kaukázusi Hadsereg valamennyi ezredében.2 A háború elsı szakaszában fény derült az orosz kiképzési módszerek hiányosságaira. Békeidıben félretették a harci tapasztalatokat, és a díszelgés látványos elemeit gyakoroltatták. Ez a harccselekmények folyamán megmutatkozott és nagyszámú áldozattal járt. A hadtáp szervezete is elég gyenge volt. A hadiöltözet mennyiségben és minıségben siralmas volt, a téli öltözet sem érkezett meg idejében. 2
Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 23.
18
HADMŐVÉSZET
Az élelmezés is silány volt. Akkoriban még nem volt tábori konyha, a katonák maguk gondoskodtak az étel elkészítésérıl. Jellemzınek tőnik, hogy a cári hadsereg felelıs vezetıi hogyan gondolták a hadtáp hiányosságainak a megoldását. Egy dandárparancsnok, Scserbatov herceg vezérırnagy kijelentette: „Szeretem, ha a rám bízott emberek mindig jóllakottak és elégedettek, és én a helybéli lakosokkal tartatom jól ıket.”3 Az orosz csapatok harci szellemét nagyfokú kegyetlenség és saját maguk túlbecsülése jellemezte. A kegyetlenségre az lehet a példa, amikor a cári csapatok elfoglalták Karsz erıdrendszerét, egy menekülı török katonai egység a közeledı orosz csapatoknak azonnal megadta magát. A foglyok kihallgatása során kiderült, a törökök éppen azért távoztak sietısen az erıdbıl, mert az erısséget ostromló cári csapatok nem nagy lelkesedéssel ejtettek foglyokat, inkább megölték ıket. Az erıdbıl kivert törökök ezért az elvonulást választották, hogy megadják magukat a nem annyira kegyetlen lovasságnak.4 Az oroszok nagyon lebecsülték a törököket. Az orosz katonák szinte komolyan meg voltak sértıdve, amiért az ellenség meg merte rohamozni ıket. A kijelölt állásokat sem erısítették meg a törökökkel ellentétben. „Túlságosan kevésre becsültük a törököket ahhoz, hogy a tiszteletükre földet túrjunk” — írja Bruszilov.
3. A cári hadsereg az I. világháború elıestéjén A cári csapatok állapotának értékeléséhez fontos az 1914 folyamán tartott hadijáték figyelembevétele. A háború kezdete elıtt három hónappal rendezett kijevi hadijáték feladata az volt, hogy ellenırizzék az orosz hadsereg felvonulási tervével kapcsolatos hadmőveleti és mozgósítási elképzeléseket. A hadijátékon azok a tábornokok vettek részt, akiknek a terv szerint át kellett venniük a frontok, a hadseregek parancsnokságát. A Legfelsıbb Fıhadiszállás úgy számolt — mivel kezében volt az osztrák-magyar hadsereg hadászati felvonulási terve —, amelyet az orosz hírszerzés megvásárolt Redl ezredestıl, aki az osztrák–magyar vezérkar felderítıosztályának fınöke volt – hogy az Osztrák–Magyar 3 4
Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 32. Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 35.
19
Monarchia elleni hadmőveleteket könnyedén meg lehet nyerni. A hadijáték vezetése eleve biztos volt hadmőveleteinek sikerében és rövidre fogta lejátszásukat.5 A cári vezérkar a hadijátékot úgy irányította, hogy az osztrák-magyar hadsereg felvonulásával a Redltıl vásárolt terv szerint számoltak, de 1914 augusztusában a harctevékenység más körülmények között kezdıdött, ami azután hátrányos következményekkel járt a cári csapatok számára. A katonai vezetés úgy orientálta a hadijátékot, hogy megszervezzék az orosz csapatok elsı gyors ellentámadását, teljesen semmibe véve az arra vonatkozó számításokat, hogy a csapatok és hadtápjuk mikor győlhetnek össze a felvonulási körzetekben. A hadijátékban résztvevıknek elıre kiadták: „A szállítás és a frontok és a hadseregek egész hadtápja fennakadás nélkül, zavartalanul mőködik.”6 A hadijáték végrehajtásakor az orosz hadsereg nemegyszer került katasztrófa küszöbére, de a hadijáték vezetése megmentette ıket kedvezıbb helyzetek beállításával. Többek között: ugrások a hadmőveleti idıben, angol partraszállás Franciaországban, német csapatok átdobása nyugatra, német hadosztályok menekülése az orosz hadsereg elınyomulása elıl. Sok orosz parancsnokot elvakítottak a sikerek. A hadijátékot nem elemezték. A háború elején a tábornokok abba a beosztásba kerültek, amelyet a kijevi játékban töltöttek be, és megismételték ugyanazokat a hibákat, ami valóban katasztrófához vezetett. Jellemzı módon a hadijáték vezetıi a következıket jelentették a cárnak: „A játék igen gazdag anyagot szolgáltatott ahhoz, hogy ellenırizzük a tervezett felvonulás, és háború esetén, a nyugati határon végrehajtandó elsı akcióink tervének helyességét.”7 Következıkben azt fogom megvizsgálni, a források alapján, hogy milyen is volt az orosz hadsereg a háború kitörésekor és mennyire állt készen a küzdelemre. Szükségesnek tartom röviden kitérni arra, hogyan fejlıdött az orosz haderı III. Sándor (1881–1894) és II. Miklós (1894–1917) uralkodása idején. III. Sándor tisztában volt azzal, hogy a béke megóvása érdekében Oroszországnak erısnek kell lennie, ezért megkövetelte, hogy maximálisan növeljék országa katonai potenciáját. Jelentıs mértékben rendbe 5 Közben az osztrák-magyar vezérkar értesült Redl árulásáról, de ezt nem hozta nyilvánosságra, hogy összezavarja az orosz vezérkar számításait, és lényegesen módosította a tervet. 6 Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 51. 7 Melikov, V. A. (1939): Hadászati felvonulás. Moszkva. 261.
20
HADMŐVÉSZET
hozta és fejlesztette az orosz haderıt, és a legnagyobb figyelmet a Németországgal ás Ausztria-Magyarországgal szemben kialakított védelmi képességre fordította. Ezt a hadszínteret igen gondosan elıkészítették. A csapatok új elhelyezése, az erıdök építése, az erıd- és tartalékcsapatok új szervezete miatt úgy tőnt, hogy Oroszország komolyan felkészült nyugati határainak sikeres védelmezésére.8
A modern erıdrendszer kiváló példája: Przemysl
1894-ben, II. Miklós trónra lépésével a helyzet teljesen megváltozott. A hadsereg vezetésére kapkodás lett a jellemzı és erıre kaptak bizonyos békeszeretı tendenciák, amelyek a hadsereg harcértékének romlásához vezettek. Bruszilov szerint: „A megvalósíthatatlan és meggondolatlan békeszeretı törekvések a számunkra végzetes hágai békekonferenciához9 vezettek, amely megkötötte a kezünket és lefékezte haderıink fejlesztését, miközben Németország energikusan fegyverezett. Ezután el8
9
Az orosz erıdrendszer 1890-tıl, francia segítséggel épült ki, illetve részben újítatott fel. Az orosz erıdrendszer az Osztrák–Magyar Monarchiával szemben a volhíniai várháromszögre támaszkodott. Az erıdrendszer fontosabb tagjai: Luck, Kovel, Dubno, Rovno, Proskurov és Kamianec-Podolszk. Orosz kezdeményezésre ült össze1899 májusától júliusáig Hágában 26 ország a nemzetközi leszerelési konferencia. A leszerelés ügyében természetesen nem tudtak megegyezni, az egyetlen eredmény az azóta is mőködı nemzetközi bíróság létrehozása volt. Bruszilov állításával ellentétben, Oroszország viszont, ezen a konferencián ügyesen elterelte a figyelmet távol-keleti terjeszkedésérıl.
21
követtük a Port Arthur-i botorságot, amely a szomorú emlékezető oroszjapán háborúhoz vezetett.”10 Ez a japánok ellen elvesztett háború, amely az 1905-1907-es forradalommal végzıdött, szörnyő hatással volt az orosz fegyveres erıkre, azért is, mert amíg az oroszok kitartóan készültek a háborúra a nyugati fronton, a Távol-Keleti arcvonalat egyáltalán nem készítették elı. Az orosz hadügyminisztériumnak nem volt se mozgósítási, se akcióterve a japán arcvonalra.
II. Miklós az orosz hadak élén. Egykorú propagandaplakát.
10
Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 58.
22
HADMŐVÉSZET
Bruszilov bıven részletezi az orosz hadsereg siralmas helyzetét és harcképességét. Krónikus lıszer, nehéztüzérségi és hadtáp ellátási gondok léptek fel. Mindezek miatt Bruszilov a következıket írja: „amikor kiélezıdött viszonyunk Ausztria-Magyarországgal, és bennünket, hadtestparancsnokokat, az esetleges háborúra számítva Varsóba rendeltek tanácskozásra, világossá vált elıttem, hogy mindenki ugyanolyan helyzetben van, mint a 14. hadtest11, s ekkor semmiképpen sem tudtunk volna harcolni, még ha a németek annektálni akarták volna is Lengyelországot vagy a balti tartományokat.”12 A háború kezdetekor a fegyver- és lıszerhiányon kívül más nagy problémák is jelentkeztek. Hibának bizonyult például az erıd- és tartalékcsapatok felszámolása. Az erıdezredek kitőnıek és erısek voltak, jól ismerték körzeteiket. Ha ezek az ezredek megmaradnak, az orosz erıdöket nem adták volna fel, és nem hagyták volna el olyan könnyen, mint az erıdök új, gyakorlatilag kiképzetlen helyırsége.13 A rejtett ezredek, amelyeket a felszámolt tartalékcsapatok helyett szerveztek, ugyancsak nem pótolhatták azokat, mert nem volt elegendı megfelelıen kiképzett katonai szakemberük, s nem forrtak össze békeidıben. Elmondható viszont az, hogy a háború folyamán tartalékként bevetett néhány második lépcsıs hadosztály késıbb általában tőrhetıen harcolt, de sok olyan fogyatékossággal, amelyek nem fordultak volna elı a régi tartalékegységeknél. A rengeteg pénzt felemésztı erıdkörzetek megszüntetése Oroszország nyugati határszélén meggondolatlan lépés volt, amely nagymértékben hozzájárult a cári hadsereg 1915-ös kudarcaihoz.14 Ez azért is súlyosan nehezedett az orosz hadvezetésre, mert kidolgozták a háború új tervét, amely átengedte az ellenségnek egész nyugati határterületét, amit a valóságban nem hagyhattak el, és olyan tervet kellett végrehajtaniuk, amellyel egyáltalán nem számoltak elıre, s így végrehajtását sem készítették elı.
11
Bruszilov ekkor ennek a hadtestnek volt a parancsnoka. Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 59. 13 Ez Bruszilov értékelése szerint van így. Véleményem szerint mindegy, hogy milyen csapatok védelmezik az erıdöket. A tömeghadseregek elmennek mellette. 14 Itt a gorlicei áttörésrıl van szó, melynek nyomán az orosz csapatokat kiszorítják egész Galícia területérıl. 12
23
Az orosz front áttörése 1915 nyarán
4. Az orosz hadsereg jellemzıi az orosz–japán háború után Az orosz–japán háború után — amely a következı, modern háborúk elıképeként az állásháború példáját mutatta meg — a katonai szakértık többsége az orosz hadviselés módját támadta. Különösen a német katonai szakértık gúnyolódtak az orosz hadviselés módszerein, mivel szerintük az állásháború bebizonyította, hogy az oroszok nem tudnak háborúzni, és ık nem fogják ezt a példát követni. A németek szerint földrajzi helyzetüknél fogva nem engedhetik meg maguknak az elhúzódó hadviselést, hat-nyolc hónap alatt be kell fejezniük a háborút. Ilyen szándékok megvalósítására az állásháború természetesen nem megfelelı. Bruszilov szerint a németek úgy gondolták, hogy a nyílt terepen vívott ütközetben rögtön felvonultatják erıik legnagyobb részét, erıteljes tüzérségi tüzet alkalmazva a helyzettıl függıen átkarolják az egyik vagy mindkét szárnyat. Úgy vélték, hogy a frontális roham a korszerő fegyverek tőzereje miatt nem járhat jó eredménnyel, az ütközet 24
HADMŐVÉSZET
sorsának eldöntését éppen ezért a szárnyakon kell keresni, és a csapásmérı szárnyon minél több csapatot kell összpontosítani, továbbá, hogy a véletlenek kivédésére nincs szükségük nagy általános tartalékra.15 Ezt az elméletet a német katonai szakértık nagyon is propagálták, és ezt az oroszok is átvették. Az állásháborúról a cári hadvezetésben sem akartak hallani, de a gyakorlat hamarosan megmutatta, hogy sokmilliós hadseregek felvonulásakor kénytelenek összefüggı arcvonalat elfoglalni majdhogynem tengertıl-tengerig, és nincs sem hely, sem lehetıség rá, hogy az 1870–1871-es háború példáját követve manıverezzenek. Ennek következtében az összefüggı arcvonalak miatt szükségessé válik a jól megerıdített állások frontális megrohamozása, és a tüzérségnek kell minden ellenállási pontot lerombolnia a roham kiválasztott szakaszain.16 Az ortodox hadviselésnek egy külön színfoltja volt a gárda. A különleges jogokkal felruházott gárda léte volt az egyik oka annak, hogy nem eléggé körültekintıen választották ki a parancsnokokat. A gárdatisztek kiváltságaikat féltve úgy vélték, köreikben nem létezhetnek nem megfelelı emberek, és gyakran megtörtént, hogy a gárdaparancsnokság elnézı minısítéseivel alkalmatlan embereket engedett át parancsnoki beosztásba a hadseregnek, mivel úgy vélték, ha a gárdában nem is álltak helyt, a hadseregben majd csak ellátják megfelelıen beosztásukat. A vezérkar is úgy szabadult meg alkalmatlan tagjaitól, hogy parancsnokokként csapatokhoz küldte, de vissza már nem vette ıket, ahelyett, hogy a valóságnak megfelelıen katonai szolgálatra alkalmatlannak minısítette volna ıket. A háború elıtt még a következı fontos tényezık jellemezték a cári hadsereget. A szolgálati elımenetel rendkívül lassú volt. Az üresedés csekély volta miatt az egységek parancsnoki állománya századosi vagy alezredesi rangban szolgált a nyugdíjkorhatárig. Csak kevesen vitték hadosztály-parancsnokságig. A hadsereg tisztjei ezért is sorsukat átkozva dühösek voltak a gárdára, meg a vezérkarra, ami jelentısen megosz15
Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 64. o. Itt gyakorlatilag Bruszilov elnagyolja a lényeget. Az I. világháború elıtt több katonai szakértı állt elı a következı háború megvívásának lehetıségeivel. Közülük kiemelkedik a német Schlieffen tábornagy. Véleménye szerint a háborúnak néhány hónapnál tovább nem szabad tartani. Elméletének legfontosabb jellemzıje az ellenség megsemmisítését célzó döntı csatára való törekvés volt, a fıerık bekerítésére indított (a cannaei elv) átkaroló manıver révén. Szerinte az arcból mért csapás nem teszi lehetıvé a gyors gyızelmet. Schlieffen elmélete nagy hatással volt a korszak katonai doktrínáinak kialakulására. 16 Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 65.
25
totta a cári hadsereget. Az ortodox alapokon nyugvó cári hadvezetés ekkori állapotáról is lesújtóan nyilatkozik Bruszilov. Az orosz hadvezetés az önállóságot, a kezdeményezést, a meggyızıdés szilárdságát és az egyéni vállalkozó kedvet egyáltalán nem támogatta. Az ortodox gondolkodás szerint a vezetı hatalma a cáron keresztül az Istentıl eredeztetett. Kreativitást nem vártak el senkitıl, csak feltétlen engedelmességet. Nagyon jellemzınek tőnik az orosz katonák világképe, a háborúhoz való hozzáállása és a kormány, a katonai vezetık egyedi ország- és hadvezetési stílusa. A mozgósított katonák még a hadüzenet után sem értették, miféle háborúban vesznek részt. Nagyon elgondolkodtató, hogy Bruszilov milyen választ kapott a lövészárkokban harcoló katonáktól, amikor a háború okairól kérdezte ıket: „… valamilyen fıherceget feleségestül megölt valaki, és ezért az osztrákok bántani akarták a szerbeket”. Azt viszont, hogy kik azok a szerbek, szinte senki sem tudta, arról sem volt fogalmuk, kik azok a szlávok, arról meg már végképp sejtelmük sem volt, hogy a németeknek miért jutott eszükbe háborút kezdeni Szerbia miatt. Itt lesznek nagyon szembetőnık az ortodoxgondolkodás fı jellemzıi, a cár-atyuska szemlélet és az emberek feláldozhatósága. Olyan kép alakult ki tehát, hogy az embereket nem tudni miért, vagyis a cár szeszélyébıl vitték a vágóhidra.17 Tehát ebbıl is látszik, hogy az orosz népet semmibe vették, amely morális alapon lehetetlenné tette a hosszantartó háború sikeres megvívását. A kormány sem tett meg mindent az erık összpontosítására, a társadalom összefogására. Ilyen morális felkészítés mellett a néptömegektıl nem lehetett hazafiságot, a háború iránti lelkesedést várni a németekkel ellentétben18. Elmondható, hogy az átlag orosz ember nem csupán semmit sem hallott Németország terveirıl, hanem azt sem tudta, hogy ilyen ország létezik, csak annyit tudott, hogy vannak németek, akik kitalálták a majmot, és hogy gyakran maga a kormányzó is ezeknek az okos és ravasz embereknek a fajtájából való.19 17
Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 75. Bruszilov 1914 nyarán Németországban pihent feleségével, és személyesen gyızıdött meg arról, hogy a német nép felkészült a háborúra. Beszámolója alapján kiderül, hogy hatékony propaganda által a németek át vannak hatva hazafisággal, tisztában vannak a háború céljaival és lelkesednek érte. 19 Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 76. 18
26
HADMŐVÉSZET
Az orosz katona nemcsak azt nem tudta, hogy létezik Németország, Ausztriáról nem is szólva, hanem szülıhazájáról, Oroszországról sem tudott semmit. Ismerte a járását és talán a kormányzóságát, tudta, hogy van Pétervár és Moszkva, és honismerete eddig tartott. Ezen okoknál fogva az orosz katonák nem rendelkeztek túl nagy hazafisággal, a háború iránti lelkesedéssel és ezzel is magyarázható a cári hadsereg késıbbi összeomlása.
5. Zsukov tapasztalatai Egy másik példát hozok fel ebbıl a korból, a késıbbi hadvezér, Georgij Konsztantinovics Zsukov emlékei alapján, aki pont ekkor kezdte el katonai pályafutását. Zsukov 1915 augusztusában vonult be alapkiképzésre, amikor is javában dúlt az I. Világháború. Már ekkor találkozott olyan jelenségekkel, amely csak az orosz katonaságra jellemzı. A katonákban az isten és a cár nevében próbálták a harci lelkesedést fokozni. A cár hatalma Istentıl ered, tehát a cár szolgálata szent dolog. Ezzel szemben Nyugaton a „haza” szolgálata szent. Egyik parancsnoka folyamatosan ezt mondta a katonáinak: „igyekezzünk jobban, mivel az istenhez küldött ima és a cár szolgálata sohasem hiábavaló.”20 Leírása alapján elmondható, hogy az orosz katonai kiképzésre alapvetıen jellemzı a durvaság, a kegyetlenség, az egyes katona semmibevétele. A kiképzı altisztek rendszeresen bántalmazták a sorkatonákat, nemegyszer súlyos testi sérülést okozva. Zsukov állítása szerint olyan kiképzık voltak, akik leütötték a katonákat, vagy kiverték a fogukat. A kiképzı altiszti állományra a mőveletlenség és a primitívség volt a jellemzı, ezt az is bizonyítja, hogy a nagyobb városokból bevonultak közül az írni-olvasni tudó, túlságosan is okosnak tartott embereket kigúnyolták, semmirekellınek tartották. Ami a nevelımunkát illeti, ennek alapja a drill volt. A leendı altiszteket nem szoktatták hozzá a katonákkal való emberséges bánásmódhoz, nem tanították ıket a katonák lelkének a megismerésére. Egyetlen cél lebegett a szemük elıtt, az, hogy a katonát engedelmes géppé formálják.
20
Zsukov, G. K. (1970): Emlékek, gondolatok. Zrínyi Katonai Kiadó. 27.
27
A fegyelem kegyetlenségre épült. A szabályzat nem irt elı testi fenyítést, de a gyakorlatban sokszor alkalmazták.21 Zsukov szerint a cári hadsereget a katonák és a magasabb rendfokozatú tiszti állomány közötti kapcsolat és egység teljes hánya jellemezte. A magasabb rangú tisztek és tábornokok döntı többségének általános harcászati és hadmőveleti tudatlansága miatt nem volt tekintélyük a katonák elıtt.
Georgij Konsztantinovics Zsukov, 1916
Zsukov leírását összefoglalva, az orosz csapatok helyzete a háború második évében a következı volt: „… csapataink felszerelése és lıszerellátása nagyon gyenge. A magasabb parancsnokok híre rossz, és a katonák között eléggé elterjedt az a vélemény, hogy a fıparancsnokságban a németek által megvásárolt árulók ülnek. A katonák ellátása rossz. Ezek a frontról származó hírek nyomasztóan hatottak ránk.”22 21 22
Zsukov, G. K. (1970): Emlékek, gondolatok. Zrínyi Katonai Kiadó. 30. Zsukov, G. K. (1970): Emlékek, gondolatok. Zrínyi Katonai Kiadó. 31.
28
HADMŐVÉSZET
6. Néhány példa és zárógondolat az ortodox hadviselés sajátosságairól Bruszilov memoárjában arra is kitér, hogy mi a különbség a német és az orosz hadmőveleti tervezés között. A németek, amikor valamilyen hadmőveletbe belefogtak, a kiválasztott irányba rögtön minél nagyobb erıket vetettek be némi kockázattal, és erélyesen tartották magukat a cselekvésmódhoz. Ezzel az esetek többségében ragyogó eredményt értek el. Hatalmas tüzérség állt a rendelkezésükre, az oroszokkal ellentétben. Az oroszok nemcsak hogy nem növelték meg a tüzérséget a csapásmérı hadseregben, hanem még elegendı lıszerrel sem látták el. A cári hadvezetés gyakorlatilag egyáltalán nem értette a modern tüzérségi tőz jelentıségét.23
Ritka kivétel: orosz tüzérek
A cári hadseregre jellemzı módon sem a parancsnokok, sem a katonák nem lelkesedtek az erıdítési munkálatokért. Bruszilov hadseregparancsnokként gyakran szembesült ezzel a ténnyel. Amikor ellenırizni akarta az elvégzett erıdítési munkálatokat, azt tapasztalta, hogy „lényegében szinte semmit se csináltak, azt a keveset pedig, amit elvégeztek, 23
Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 128.
29
annyira belepte a hó, hogy bajosan lehetett megállapítani, egyáltalán hol ásták az árkokat. Amikor Bruszilov megkérdezte, hogyan foglalják a katonák a helyüket az ellenség támadása esetén, jelentették, hogy akkor kitakarítják ıket. A hadseregparancsnok kínjában visszakérdezett: „Mit gondolnak, az ellenség majd megvárja talán, amíg rendbe teszik megerıdített állásaikat?”24 Amúgy az egység parancsnokai nem tudták megmutatni, hol ástak már lövészárkokat, viszont elızıleg térképen alaposan kidolgozott tervet terjesztettek fel, amely szerint szüntelenül folyt a hadtest állásainak erıdítése, majd jelentették, hogy a munkálatokat elvégezték és ellenırizték. Bruszilov szerint is, amikor ennyire utálták az erıdítési munkálatokat az orosz hadseregben, bajosan lehetett megtartani állásaikat az ellenség támadásakor. A következıkben a cár háborúhoz való hozzáállására fogok kitérni. A cár, mint a legfelsıbb fıparancsnok, olyan emberekkel vette magát körül, akik gyakorlatilag nem értettek a hadviseléshez. Az is különös volt, hogy legfelsıbb fıparancsnokként huzamosabb idıre eltávozik a fıhadiszállásról, és ilyenkor nyilvánvalóan nem tudja ellátni fıvezéri teendıit. Utazásai alkalmával a cár kapcsolata az arcvonallal abban merült ki, hogy esténként elolvasta a hadijelentést. Ez szemléletesen mutatta azt, hogy a cár csekély érdeklıdést tanúsít az arcvonal ügyei iránt, és egyáltalán nem vesz részt a törvény értelmében a legfelsıbb fıparancsnokra háruló kötelezettségek ellátásában. Bruszilov szerint a valóságban a cár unatkozott a fıhadiszálláson. Minden nap délelıtt meghallgatta a törzsfınök jelentését a harctéri helyzetrıl, ezzel lényegében be is fejezte a csapatok irányítását. A nap hátralévı részében semmi dolga nem volt, és ezért utazott hol a frontra, hol Oroszország különbözı városaiba meghatározott cél nélkül, hogy agyonüsse az idıt, és szórakoztassa az ugyancsak unatkozó családját.25 Megállapíthatjuk, hogy ilyen legfelsı vezetés mellett, nehezen lehet háborút folytatni. Végezetül Bruszilov 1915. június 5-ei parancsát mutatom be, amely rávilágít az ortodox hadviselés kegyetlen, a katonák életét semmibe vevı voltára. Ezt a parancsot egy sikertelenen támadási kísérlet után adta ki, elemezve a hibákat és kijelölve a teendıket. Fıképpen a parancsnokok helyét akarta meghatározni a harcban. 24 25
Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 143. Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 190.
30
HADMŐVÉSZET
A parancsban az élıerı feláldozhatóságáról a következı idézetek árulkodnak: az offenzíva sikertelenségét azzal indokolja, hogy „a támadást tessék-lássék módon szervezték meg és kezdték el, nem azzal a szilárd elhatározással, hogy gyızni vagy meghalni”. A taktikai utasítás is figyelmen kívül hagyja az élıerı jelentıségét: „támadni pedig sőrő csatárláncokkal kell, hogy kézben tartsák az embereket, mögöttük pedig mozgassák a támogatást és a tartalékokat még sőrőbb alakzatokban, nem félve a veszteségektıl”.
A Bruszilov-offenzíva menete
A katonai fegyelem és a harci „morál” fenntartásáról is, szokásos módon, kegyetlenséggel utasít: „a kishitőeknek, akik megadják magukat vagy elhagyják az alakzatot, nincs kegyelem…” és „mindig és mindenütt, kiváltképpen alakzatban, a legszigorúbb fegyelmet kell tartani, egy idıre elfeledve a bírói eljárás rendjét.”26 26
Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 252-254.
31
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy az ortodox hadviselés sajátosságai megmutatkoztak az I. Világháború folyamán az orosz hadviselési stílusban. Ekkor, az I. Világháború elején, Bruszilov szerint is, nem lehetett tisztán látni, hogy melyik hadviselési mód lehet a gyıztes harcmodor, de a vezetési, logisztikai és egyéb tényezık miatt a cári seregek leszereplése nem volt kétséges, amely a háború további menetére is hatással voltak. Ezekbıl a tapasztalatokból is világosan láthatjuk, hogy milyen tulajdonságai vannak az ortodox hadviselésnek.
Felhasznált irodalom 1. Bruszilov, A. A. (1986): A cár árnyékában. Zrínyi Katonai Kiadó. 2. Heller, Mihail (2000): Orosz történelem. Osiris Kiadó. 3. Melikov, V. A. (1939): Hadászati felvonulás. Moszkva. 4. Szőcs Jenı (1983): Vázlat Európa három történeti régiójáról. Magvetı Kiadó. 5. Zsukov, G. K. (1970): Emlékek, gondolatok. Zrínyi Katonai Kiadó. 6. Oroszország története. (1997) Szerkesztette: Font M., Krausz T., Niederhauser E., 6. Szvák Gy. Maecenas Kiadó. 7. Az egyetemes és magyar hadmővészet fejlıdése az ókortól napjainkig. (1986) Szerkesztette: Füzi Imre. Zrínyi Katonai Kiadó. 8. Magyarország az elsı világháborúban, lexikon A–Zs. (2000) Fıszerkesztı: Szijj Jolán Petit Real Kiadó.
32
