AZ ÓKORI IZRAEL ÉS JÚDA TÖRTÉNETE

STUDIA

ORIENTALlA

Sorozatszerkesztő: Maróth

Miklós

J. Maxwell Miller -

John H. Hayes

AZ ÓKORI IZRAEL ÉS JÚDA TÖRTÉNETE

1. A QUMRANI SZÖVEGEK MAGYARUL

2. SZEMELVÉNYEK AZ ÓKORI KELET JOGFORRASAIBÓL 3. AZ ÓKORI IZRAEL ÉS JÚDA TÖRTÉNETE Fordította:

Erdős Agnes

il Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Piliscsaba, 2003

A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtámogatási Pályázat keretében jelent meg.

eM

Tartalom

Oktatási

Minisztérium

A fordítás a mú kiadójának, a The Westminster Press Philadelphia engedélye alapján készült.

A fordítást az eredetivel egybevetette, szakmailag Fröhlich Ida

A borítón a megiddói ásatás látható (Kaposi Gyula felvétele)

© Erdős Agnes, 2003 © Pázmány Péter Katolikus Egyetem

ellenőrizte

Táblázatok, fényképek, térképek és szövegek jegyzéke

15

Előszó

19

Előszó a magyar kiadáshoz

21

Rövidítések jegyzéke

23

Első

27

fejezet: A színhely

27

Kronológia Izraeliek és júdaiak - a későn jövők 29 Eredetük a késő bronz- és korai vaskorban

30

Bölcsészettudományi Kar, 2003 Nagy Sándor hódításának hatása

30

Helynevek és az egymást követő domináns kultúrák -

l

(jj'~" '~)

'-'

HU ISSN 1418-2831 ISBN 963 9296 77 5 '

30

Földrajz

31

A Termékeny Félhold és Egyiptom 32

A Mediterráneum 35 A Földközi-tenger keleti partvidéke 37 Palesztina 41 Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Felelős kiadó: Fröhlich Ida dékán Készült a 1H",,~;4t "6t. nyomdájában Felelős vezető: Nagy László Tel.: 06 30 944-9332

Mindennapi élet az ókon' Palesztinában Második fejezet: Az eredet problémái

51

54

A Genesis-Józsue elbeszélés összeJOglalása

54

A Genesis-Józsue elbeszélés történeti rekonstrukcióra való használatának nehézségei

58

Tartalom

6

Ókori történetszemlélet 58

7

Tartalom

A Bírák-elbeszélések mint az izraeli törzsek általános helyzetének tükrei a királyság kialakulásának előestéjén 87

További valószínűtlen elemek 60

88

Törzsi élet és vezetés

Összetettség és ellentmondások 60

Családok, nemzetségek, törzsek 88

Népi hagyomány és teológiai célok 61

A Biblián kívüli történelemmel való kapcsolódási pontok keresése

63

A törzsi vezetés 90 91

Törzsi határok és területek

Genesis 14 és Mezopotámia történelme 63 A kivonulás és a természeti csapások 64

Efraim és Izrael törzsei 91

A habiru-elmélet 64

Galilea és a Jezreel törzsei 95 Dán, Rúbén és Gád 97

66

A ramszeszi periódus a kivonulás ideje?

Júda és a déli törzsek 99

Izrael a Merneptah-sztélén 67 67

Régészeti megoldások után kutatva

ÉI, Baál és Jahve

Az amorita-elmélet 67 A letelepült életmód

megszűnése Transzjordániában

105

Papi családok és házak

70

Sekem és Siló

13. századi pusztítások 70 A jellegzetes izraeli anyagi kultúra nyomában

103

Vallás és kultusz

108

111

72

115

Negyedik fejezet: Az izraeli királyság kezdetei Történészi válaszok Izrael eredetének Genesis-józsue-beli elbeszélésére

72

Éli, Sámuel és Saul Sámuel első könyve alapján

115

Vegyük az elbeszélést úgy, ahogy van 72 1Sámuell-15 elbeszélésének összefoglalása

Az elbeszélés egészének elvetése 73

Az I Sámuel-elbeszélés általános

Kompromisszumos megoldás keresése 74

jellemzői

115 118

Az I Sámuelben található hagyományok szétválasztása 121

A jelen kötetben alkalmazott megközelítés 76

Problematikus területek a történelmi rekonstrukciónál

Harmadik fejezet: Amikor Izraelnek még nem volt királya Palesztina a késő bronzkor végén és a kora vaskor kezdetén

78

Siló és az Éli-papság

126

78

A " történeti" Sámuel

128

Saul és az izraeli királyság kezdetei

129

Az egyiptomi hatalom gyengülése 78 Heterogén lakosság 80

Saul hatalomra jutása

A kora vaskor új fejleményei 80

Saul királyságának kiterjedése

A régészet és a korai izraeli törzsek 81

Saul katonai pályája

A Bírák könyve és a " bírák kora" A Bírák könyve mint a Genesis-Józsue elbeszélés folytatása 83 A Bírák könyve és a történeti rekonstrukció 85

123

83

Közigazgatás

130 132

135

136

A Saullal szembeni ellenállás

137

Saul halála és a korai izraeli királyság összeomlása

138

Tartalom

8

Saul utolsó csatája

9

Tartalom

Hatodik fejezet: Salamon királysága

138

180

Salamon uralma a Genesis-JI Királyok elbeszélésben

Abnér és Is-bóset 139

181

Az I Királyok 1-11 összefoglalása 181 142

Ötödik fejezet: Dávid, Jeruzsálem királya

142

Dávid a bibliai szövegek tükrében Dávid a Genesis-II Királyok elbeszélésben

142 149

A Dávidról szóló bibliai szövegek felhasználása történelmi rekonstrukcióra 152

Dávid Saul udvarában

152

Dávid, a lázadó

155

Vándorlás Cíf pusztájában Dávid a filiszteusok közt

160

161

165

Saul leszármazottainak kivégzése

166

166

169

A filiszteusok visszaszorítása

170

170

192

A gibeóni "nagy magaslat" A Szentély felépítése

192

193 193 195

Robot

196

197

Az építkező Salamon

198

Salamon kereskedelmi tevékenysége

201

Hajós vállalkozás a föníciai kkal 202

Salamon birodalmának mérete

203

Belső

206

konfliktusok

Források A Genesis-II Királyok elbeszélés folytatása 207

170

Határ menti háborúk és szövetségi kapcsolatok

Dávid közigazgatása

Salamon és a kultusz

Hetedik fejezet: A királyság kettészakadása

Dávid háborúi és királyságának kiterjedése

A királyság kiterjesztése

190

Szárazföldi kereskedelem 201

162

Küzdelem az ellenállókkal

Seba felkelése

Salamon trónra jutása

A tisztviselők, "akik ellátták a királyt"

159

Dávid megszerzi Saul királyságának maradványait

Absalóm lázadása

189

Salamon "magas rangú tisztviselői" 195

158

160

Dávid, Jeruzsálem királya

188

Salamon közigazgatása

155

Filiszteusok vazallusából jeruzsálem királya Dávid, Júda királya

188

Cijón királyi teológiájának kialakulása

155

Dávid Adullamban és környékén

Salamonra vonatkozó egyéb bibliaifOrrások

Salamon és a bölcsesség-irodalom

151

Menekülés Saul udvarából

183

A Krónikák elbeszélése Salamonról

Dávid uralkodása a Krónikák elbeszélése alapján Dávid és a zsoltárok

Kompozíció és szerkezet

A Krónikák történelmének folytatása 212 171

Egyéb bibliai források 213 176

Egyéb ókori szövegek 213 Régészeti leletek 214

207 207

Tartalom

10

Az időrendi keret megalkotása

215

A sekem i gyűlés és következményei

217

A sekemi gyűlés résztvevői

11

Tartalom

Aháb halála és a hanyatlás kezdete Ahazja uralkodása alatt 261 261

A júdai Jehósafát Jehósafát Aháb árnyékában 261

218

Jehósafát tengeri vállalkozása 265

Észak kiválása 219 Benjámin törzsének szerepe 220

A két Jehórám (?)

266

Jerobeám részvétele a lázadásban 220

Jéhu puma és az Omri-ház izraeli uralmának vége

270

221

A két királyság közti különbségek

Kilencedik fejezet: A Jéhu-dinasztia évszázada

275

A területek mérete és a királyságok ereje 221

Források

Az északi királyság ingatagsága 222 Az uralmat törvényessé

tevő

276

A bibliai szövegek 276 királyi teológia hiánya 223 Asszír és szíriai királyfeliratok 277

A próféták szerepe az északi politikában 224 225

Negyven évnyi ellenségeskedés a királyságok között A júdai Rehoboám, Abijám és Ászá 225

Az izraeli Jerobeám, Nádáb, Baasa és Élá 229

Régészet 280

Kronológiai bizonytalanságok

281

Szíriai elnyomás és újjáéledés

283

Az izraeli Jéhu, Jóáház és Jóás 283

Sesonk hadjárata 232

A júdai Atalja, Jóás és Amaeja

288

Ellenségeskedés a két királyság között 233 292

Nemzeti újjászületés II. Jerobeám és Uzzija idején Nyolcadik fejezet: Az Omri-dinasztia kora A jörrások és a velük kapcsolatos problémák

237

Izrael Jerobeám alatt 293

238

Júda Uzzija és Jótám idején 295 296

Társadalmi és val/ási körülmények

Az Omri-dinasztia kora az I-II Királyok tükrében 238 Az Omri-dinasztia kora a Krónikák alapján 242

Tizedik fejezet: Az asszír uralom kora: az izraeli királyság megszűnése

A moábi és asszír királyfeliratok 243 A források közti ellentmondások 247 A héber és görög kéziratok egymásnak ellentmondó kronológiái

Izrael virágzitsa Omri és Aháb Idején Omri hatalomra jutása 251 Új főváros Szamariában 253 Omri és Aháb a nemzetközi politikában 254 Omri és Aháb, az

építők

256

Jahve-vallás és Baál-vallás az Omri-dinasztia alatt 257

250 251

299

A korszakra vonatkozó jörrások

299

Szíria-Palesztina és az asszír birodalom

301

A Földközi-tenger keleti partvidékének asszír meghódítása

302

Az asszír közigazgatás 304 Kronológiai kérdések

307

Recín " nagy Szíriája"

308

Izrael utolsó évei

310

Sallum és Menahém 311

Tartalom

12

A Babiloni Krónika

Pekahja 312 Pekah

13

Tartalom

313

Jeruzsálem ostroma a szíriai-efraimi háborúban

313

nl. Tukultu-apil-ésarra Kr. e. 734-732-beli hadjáratai

314

Hósea és Szamaria eleste 318 321

Szamerina, az asszír provincia Deportálás és újratelepítés Oroszlánokról és papokról

Kronológiai problémák

362

Asszíria összeomlása és Babilónia felemelkedése

364

Kimmerek, szkíták és médek

365

Egyiptom és Szíria-Palesztina

366

Babilon felemelkedése Asszíria végnapjai

321

362

368

369

júda és a nemzetközi politika

323

370

Júda, az egyiptomi vazallus

Tizenegyedik fejezet: Az asszír uralom kora: Júda történelme Aháztól Amónig

325 326

Aház (I. jóáház) Aház a bibliai források tükrében

331 331

nehézségek 334

Hizqija lázadása és Szín-ahhé-eríba támadása

347 348

Menase Babilonban? 357

384

jójákim

384 385

388

jójákin

389

Cidqija

390 390 393

Tizenharmadik fejezet: A babiloni uralom kora

Amón

359

Tizenkettedik fejezet: A dávidi királyság utolsó évei A korszakra vonatkozó fOrrások

A prófétai könyvek 361

II.jóáház

Júda lázadása és Jeruzsálem bukása

353

n Királyok és n Krónikák elbeszélései

383

Júda a babiloni uralom alatt

Az asszír-egyiptomi közeledés 349

A

379

Júda, Babilónia vazallusa

337

Menase

Menase és Asszíria

Jósija halála

376

Jójákim király és Jeremiás próféta

Sarrukín és Hizqija 335

Pax assyriaca

373

Jósija reformja

Hizqija

Időrendi

372

jószja

A Törvény Könyve

330

Hizqija a bibliai források tükrében

Júda és a barbár népvándorlás

Irodalmi és kronológiai kérdések 374

327

Aház és a szíriai-efraimi válság 327 Aház vallási gyakorlata

370

360 360

360

397 397

júda jeruzsálem eleste után Altalános pusztítás az országban 397 A júdai száműzöttek 398 A prófétai kijelentések igazolása

Gedálja uralma

401 402

--------------

---Tartalom

14

Kísérlet a dávidi dinasztia belyreállítására

405

A kultuszi élet jölytatódása

406

A babiloni uralom kora

407

A diaszpóra

410

A bibliai forrásanyag

411

Biblián kívüli források

Táblázatok, fényképek, térképek és szövegek jegyzéke

412

A babiloni száműzöttek 412 Az egyiptomi diaszpóra

415

Tizennegyedik fejezet: A perzsa birodalom kora Kürosz és a perzsák felemelkedése

417 418

Kürosz, a felszabadító és propagandista 420

Táblázatok I. A Közel-Kelet történelmének időrendi áttekintése II. Ókori nevek - modern nevek

28 31

Perzsa politika a júdai száműzöttekkel szemben 423

III. A bírák felsorolása

A júdai politikai helyzet 425

IV. A léviták leszármazási rendje a Genesis-II Királyok szerkesztői szerint

109

V. Az

146

A visszatérők száma 426

A jeruzsálemi Szentély újjáépítése

427

Kambüszész 428 I. Dareiosz 432

86

1Sámuel 16-1Királyok 2 szakasz alapvető egységei

VI. Magas rangú tisztviselők Dávid idején

177

VII. Salamon legfőbb tisztviselői (lKir 4:1-6)

195

VIII. A király kamarásai (1 Kir 4:7-19)

A Szentély újjáépítésének befejezése 435

IX. Izrael és Júda királyainak történelmi áttekintése

júda, a perzsa kormányzóság I. Dareiosz után

439

Perzsia és a nyugat 1. Dareiosztól III. Artaxerxészig

441

Ezra és Nebemja tevékenysége

446

X. Salamon halálától Éla meggyilkolásáig

196 208 226 237

XI. Az Omri-dinasztia kora XII. Az Omri-korral kapcsolatos prófétai elbeszélések

239

A kronológiai probléma 447

XIII. A Jéhu-dinasztia évszázada

282

Nehemja tevékenysége 448

XIV. Az asszír hódítás kora

302

Ezra reformkísérlete 451

A korszak

későbbi

eseményei

375

XV. A dávidi királyság végnapjai 453

Bibliográfia

455

Névmutató

469

Bibliai helyek mutatója

483

430

XVI. A perzsa birodalom

Fényképek Ammán látképe

32

Ázsiaiak Egyiptomban

35

A Jordán-folyó

46

16

Táblázatok, fényképek, térképek és szö'vegek jegyzéke

Táblázatok, fényképek, térképek és szövegek jegyzike

17

A Sziklamecset és a Harám el-Halíl mecset

56

II. Pszammetik

393

Amárnai levél

64

Gedálja pecsétje

403

A Merneptah-sztélé

68

Jaazanja pecsétje

403

III. Ramszesz

82

Elephantinei papirusz

413

Filiszteus harcos

82

Kürosz agyaghengere

424

Jellegzetes vaskori kerámiafajták

84

et-Tell (a bibliai Aj)

93

1.

A Termékeny Félhold és Egyiptom

33

Baál

106

2.

A Földközi-tenger térsége

36

Sekemi szentély

113

3.

A Földközi-tenger keleti partvidéke

38

A Gilboa-hegy

138

4.

Palesztina az ókorban

42

Ammóni fej

175

5.

Az ókori Palesztina főbb útvonalai és városai

43

A gibeóni ciszterna

186

6.

Az izraeliek által a bibliai elbeszélés szerint elfoglalt városok

71

Elefántcsont kerub

194

7.

Az Efraim-Izrael törzsek területe

92

Föníciai hajó

203

8.

A Galilea-Jezreel-vidéki törzsek

96

Lákisi osztrakon

214

9.

A Dán törzsbeliek vándorlásai a Bírák 17-18 alapján

98

Bikaszobor

231

10.

Júda törzsi területe és a nagy Júda

101

A Monolit-felirat

248

11.

A korai törzsi korszak jelentős kultuszi központjai

112

A Fekete obeliszk

248

12.

Benjámini települések

125

Proto-eol oszlopfő

258

13.

Saul nagyobb csatái és királyságának hozzávetőleges kiterjedése

134

Hácóri kapu

259

14.

Dávid útja Saul udvarától kezdve Jeruzsálem elfoglalásáig

156

A Mésa-kő

262

15.

A Fekete obeliszk

172

272

Dávid királyságának hozzávetőleges kiterjedése, a lévita városok elhelyezkedése

A Rima-felirat

16.

Jeruzsálem Salamon korában

199

273

"Semá, Jeroboám szolgája"

17.

Salamon királyságának hozzávetőleges kiterjedése

204

280

Uzzija felirata

18.

Rehoboám erődített városai

227

295

III. Tukultu-a pil-ésarra

19.

Izrael és Júda Ászá és Baasa korában

235

303

Júdai királyi pecsét

20.

III. Sulmánu-asarédu nyugati hadjáratai

246

340

Assur-ah-iddina vazallusi szerződése

21.

Az Omri-ház kül kapcsolatai

255

358

Júdai szentély Aradnál

22.

III. Adad-nirári nyugati hadjáratai

278

381

Szarvas oltár Beér-sebából

23.

III. Tukultu-apil-ésarra nyugati hadjáratai

315

382

Térképek

r

18

24.

Táblázatok, flnyképek, térképek és sziivegek jegyzike Megközelítő közigazgatási határok az asszír uralom korában III. Tukultu-apil-ésarra uralmának végén 317

25.

Jeruzsálem Hizqija korában

26.

Az asszír birodalom legnagyobb kiterjedése idején

350

27.

A perzsa birodalom legnagyobb kiterjedése idején

434

28.

Júda, a perzsa provincia a többi "folyón túli" provincia közt

440

29.

Júda, a perzsa provincia

442

339

Előszó

Szövegek I. A jeruzsálemi Abdu-Heba amarnai levele II. III. Ramszesz háborúja a tengeri népek ellen III. Részletek a Monolit-feliratból

N. A Mésa-felirat

V. Részletek a Fekete obeliszkről VI. III. Adad-nirári rimái sztéléje VII. A Zákir-felirat VIII. Egy asszír tisztviselő levelezése

IX. Sarrukín leírásai Szamaria elfoglalásáról és újratelepítéséről

65 79

244 269 271 285 289

306 322

X. Szín-ahhé-eríba Kr. e. 701-beli nyugati hadjárata

344

XI. Részletek Assur-ah-iddina vazallusi szerződéséből

355

XII. Részletek a Babiloni Krónikából XIII. Adon király kérése a fáraóhoz

XN. A Mecad Hasavjáhu-i levelekből

363 368 373

XV. Assur-ah-iddina vazallusi szerződése és a Deuteronomium szövege közti párhuzamok XVI. Lákisi és aradi levelek XVII. Kürosz agyaghenger-felirata XVIII. Az elephantinei szentély újjápítéséről folytatott levelezés

377

399 422 445

Minden olyan kísérletnek, amely az ókori Izrael és Júda történetének megírására irányul, elsősorban a bibliai forrásokon kell alapulnia, és szerzőjének a középutat kell választania két szélsőség között. Egyfelől ott vannak azok, akik - általában teológiai alapon - kitartanak amellett, hogy a bibliai források már önmagukban is pontos és hiteles leírását adják a bibliai időknek. Mások viszont úgy tekintik a Bibliát, mint elsősorban népi legendák, csodás történetek, teológiai bölcselkedések és hasonlók gyűj­ teményét, és tagadják, hogy jól hasznosítható történelmi információkkal szolgálna. Felkészültünk arra, hogy ezt a könyvet mindkét csoport ellenségesen fogadja majd: azok is, akik eszmefuttatásunkat túlságosan szkeptikusnak találják, és azok is, akik szerint túlságosan hiszékenyek vagyunk. Egyvalami azonban bizonyos: a bibliai idők vagy bármely más időszak történetének megírása nem egyszerűen a "tények" összegyűjtéséből és időrendbe sorolásából áll. Beletartozik a források elemzésének és értelmezésének fölöttébb szubjektív feladata is olyan különböző forrásoké, amelyek közvetlen módon csak ritkán szolgálnak azokkal az információkkal, amelyekre a történésznek szüksége van. Ezért sok helyet szántunk az Izrael és Júda történetének különböző korszakaira vonatkozó források leírására és annak megmagyarázására, hogy hogyan hasznosítottuk ezeket a forrásokat. A könyv végén az egyes fejezetekhez készült bibliográfiák három kategóriába sorolható műve­ ket tartalmaznak: (1.) a fejezetben felhasznált primer forrásra vonatkozó kiadványok; (2.) olyan szakmai tanulmányok, amelyeken bizonyos fokig a magunk munkája is alapul; (3.) más, a mienktől eltérő álláspontot képviselő kutatók válogatott munkái. Azoknak az olvasóknak, akik részletesebb dokumentációra vágynak, figyelmükbe ajánljuk a szerkesztésünkben korábban megjelent, Izraeli és júdai történelem (Israelite and }udaean History) (1977) című könyvet. Ez a gyűjtemény, amely tizennégy szerző munkáit tartalmazza, az elmúlt század bibliai történelemhez kapcsolódó tudományos vitáinak áttekintését adja, és igyekszik összefoglalni a kutatások jelenlegi állását. Gyakorlatilag tehát bevezetésül szolgál a jelen könyvhöz. Két terminológiai kérdéshez szükséges előre is némi magyarázatot adnunk. A Genesistől a II Királyok-ig terjedő bibliai könyvek (Rút könyvét kivéve) többé-kevésbé folyamatos elbeszélését adják a teremtéstől a babiloni fogságig terjedő időszaknak. Ez a Genesis-II Királyok elbeszélés lesz könyvünk 2-11. fejezeteiben a fő információforrás.

20 Az ókori Izrael és júda története Tisztában vagyunk a Genesis-II Királyok létrejöttére vonatkozó különböző elméletekkel, valamint az ezekhez kapcsolódó olyan kifejezésekkel, mint például a "Pentateuchus", "Hexateuchus", "Tetrateuchus" vagy "Deuteronomiumi történetszemlélet". Itt azonban, figyelembe véve, hogy néhány olvasó esetleg nem ismeri a különböző elméleteket, a bibliai könyvek fenti sorozatára egyszerűen "Genesis-II Királyok elbeszélés"-ként fogunk utalni. A másik terminológiai megjegyzésünk, hogy igyekszünk "Izrael és Júda", nem pedig "Izrael" történetéről beszélni. Persze tudatában vagyunk annak, hogy a Bibliában az Izrael szónak gyakran van mindent magába foglaló jelentése, és hogy egyes bibliai szakaszok Júdát kifejezetten mint Izrael alegységét azonosítják. Bizonyos okokból azonban, amelyeket a harmadik fejezetben ismertetünk, meggyőződé­ sünk, hogy az ótestamentum i időkben Izraelt és Júdát alapvetően különálló egységként fogták fel, és szóhasználatunkkal ezt a tényt igyekszünk tiszteletben tartani. Kettőnknek közös a megközelítésünk Izrael és Júda történetéhez, ami abból is kiderül, hogy az előző könyvet és ezt is együtt készítettük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nézeteink teljesen azonosak lennének. Továbbá - a gyakorlatiasság kedvéért - szükségesnek bizonyult, hogy mindkét könyv esetében felosszuk a munkát. így, bár az I-9. fejezetig terjedő szakasz írása során folyamatosan, minden ponton kicseréltük nézeteinket, és Hayes nagymértékben hozzájárult a munkához, ezek a fejezetek alapjában Miller munkái, és teljes felelősséget vállal tartalmukért. Ennek fordított ja igaz a 10-12. fejezetekre. Miller itt elsősorban a kutatási fázisban vett részt, és Hayes határozta meg, hogya fejezetek milyen irányba mutassanak, tartalmukért ő a felelős. A 13. és 14. fejezet teljes egészében Hayes munkája. Az eredeti kézirat a Bar Kohba-felkelésig terjedt. Végül azonban - tekintetbe véve a terjedelmét - úgy döntöttünk, hogy ezt a kötetet a perzsa időszakkallezárjuk. Reméljük, hogy elkészül a második kötet is, amelynek fókuszában a görög és római kori zsidó és korai keresztény közösségek állnak majd. A bibliai idézetek az Új Katolikus Bibliafordításon alapulnak, kivéve ott, ahol a szerzők saját fordításukat és magyarázataikat mellékelték.

Előszó

a magyar kiadáshoz

Több mint negyedszázada már, hogy ]. Bright alapvető feldolgozásnak számító munkája, az Izrael története először megjelent (Budapest: Református Zsinati Sajtóiroda 1977). Az elismert szakember tollából származó, alapvetően a bibliai historikus hagyományra támaszkodó, részletes jegyzetanyagában az egyes kérdésekről is tájékoztatást adó munka hosszú időn át szolgált útmutatóul a téma iránt érdeklődő olvasóközönség számára. Az első kiadást követő negyedszázadban a műnek több újabb kiadása jelent meg, és növekvő számban láttak napvilágot olyan bibliai atlaszok és enciklopédiák is, amelyek térképekhez és címszavakhoz rendelve tájékoztattak öszefoglaló módon történeti kérdésekről. Ugyanezen időszak alatt forradalom zajlott a közel-keleti régészetben és bibliai történetírásban, melynek eredményeiről a magyarul is megjelent atlaszok és enciklopédiák is számot adnak. Egyes kérdésekről összefoglalók is születtek, különböző együttműkö­ dések és konferenciák eredményeként. Az angol nyelvterületen standard összefoglalónak Miller és Hayes könyve számít. A szerzők megközelítése alapvetően eltér az eddigi feldolgozásokétól. Amint az a címből is kitűnik, a könyv a csak rövid ideig egységes monarchiát alkotó izraeli és júdai területek történetét tárgyalja az ott létrejött államok történeteként, kitekintve az önálló állami létet követő időszakra, Jehud tartomány történetére is a perzsa birodalom keretei közt. Nem foglalkozik viszont a hasonló feldolgozásokban megszokottnak számító témával, a patriarcha-történetek hagyományának történeti szempontú értékelésével. Az említett bibliai elbeszélések ugyanis inkább színhelyük földrajzi és kulturális miliőjének megrajzolása szempontjából nyújtanak értékes forrást, történetileg kevéssé értékelhetők, és (habár erre a korábbi feldolgozások egyre megújuló kísérletet tettek) tartalmuk semmiképpen sem köthető egyetlen korszakhoz. Az elbeszélések alapvetően paradigmatikus jellegűek, az "ígéret földje" elnyeréséről.

Az izraeli törzsek letelepülése, az egységes monarchia időszaka, majd a két állam történetének bibliai elbeszélése a Kr. e. 2. évezred végétől kezdődő történeti hagyományon alapul. Az elbeszélések anyaga, ha csak gyér források alapján is, de összevethető más, külső forrásokból ismert tárgyi vagy írásos adatokkal, s mint ilyen, történetileg értékelhető forrásnak számít. Szerencsére az elmúlt néhány évtized kutatómunkája nyomán a külső források is egyre gazdagodnak. Miller és Hayes munkája a Kanaán területén a

Kr. e. 2. évezred végén létrejött új állam, az izraeli királyság történetét tárgyalja; létrejöttét, virágzását, két részre szakadását, az önálló Izrael és Júda államok történetét, bukásukat, majd pedig lakóik történetét egy hódító világhatalom, a perzsa birodalom keretében. A könyv mind megközelítési módja, mind a benne foglalt tudományos eredmények alapján méltán tarthat igényt arra, hogy újabb évtizedekre útmutatóul szolgáljon a könyvben jelzett korszak iránt érdeklődők számára.

Rövidítések jegyzéke

Piliscsaba, 2003. június 27.

Fröhlich Ida

ABC ABR Ael AjO AGS

AJBA ANET AnSt Ant AOAT AP ARAB ARE ARI AST! AUSS BA BAR BASOR BETL Bib

Assyrian and Babylonian Chronic/es, by A. K. Grayson. Locust Valley, NY.:]. J. Augustin, 1975 Australian Biblical Review Ancient Egyptian Literature: A Book of Readings, by M. Lichtheim. 3 vols. Berkeley and London: University ofCalifornia Press, 1973-1980 Archiv fiá Orient.forschung Assynsche Gebete an den Sonnengott fir Staat und königliches Haus aus der Zeit Asarhaddons und Asurbanipals, by ]. A. Knudtzon. Leipzig: Eduard Pfieffer, 1893 Australian Journal ofBiblical Archaeology Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament, ed. ]. B. Pritschard. 3d ed. Princeton: Princeton University Press, 1969 Anatolian Studies Jewish Antiquities, by Josephus Alter Orient und altes Testament Aramaic Papyri of the Fiflh Century B.C., by A. E. Cowley. Oxford: Clarendon Press, 1923 Ancient Records ofAssyria and Babylonia, by D. D. Luckenbill. 2 vols. Chicago: University of Chicago Press, 1926-1927 Ancient Records of Egypt, by ]. H. Breasted. 5 vols. Chicago: University of Chicago Press, 1905-1907 Assyrian Royal Inscriptions, by A. K. Grayson. 2 vols. Wiesbaden: Otto Harrassowitz, 1972-1976 Annual ofthe Swedish TheologicalInstitute in Jerusalem Andrews University Seminary Studies Biblical Archaeologist Biblical Archaeology Reader Bulletin ofthe American Schools ofOriental Research Bibliotheca Ephemeridum Theologicarum Lovaniensium Biblica

r

24

BJRL BR BTB CBQ CCK CDP CTM EI

GS HAHL HUGA JAKA JASHP IEJ Int lraq JAAR JANES JAOS JARCE JBL JCS JNES JNSL JSOT JSS JTS KS OP Or OTS PEQ RB SAK

SIT TA ThLZ TNAS

IT

RÖVIdítések jegyzéke

Bulletin if the John Rylands Library Biblical Research Biblical Theology Bulletin Catholic Biblical Quarterly Chronicles ifChaldean Kings (626-556 B.C.) in the British Museum, by D. J. Wiseman. London: British Museum, 1961 Catalogue if the Demotic Papyri in the John Rylands Library, ed. F. L. Griffith. 3 vols. Manchester: University Press, 1909 Concordia Theological Monthly Eretz-Israel Gesamnete Studien Handbook if Ancient Hebrew Letters: A Study Edition, by D. Pardee. Chico, Calif.: Scholars Press, 1982 Hebrew Union College Annual Die Inschriften Asarhaddons Königs von Assyrien, by R. Borger. Graz: Archiv für Orientforschung, 1956 Israel Academy ofSciences and Humanities Israel Exploration Journal Interpretation London: British School of Archaeology in Iraq Journal ofthe American Academy ofReligion Journal if the Ancient Near Eastern Society ofColumbia University Journal ifthe American On'ental Society Journal ifthe American Research Center in Egypt Journal ofBiblical Literature Journal if Cuneijörm Studies Journal ofNear Eastern Studies Journal ofNorthwest Semitic Languages Journal if the Study if the Old Testament Journal ifSemitic Studies Journal of Theological Studies Kleine Schriften Old Persian: Grammar, Texts, Lexicon, by R. G. Kent. New Haven: American Oriental Society, 1950 Orientalia Oudtestamentische studien Palestine Exploration Quarterly Revue Biblique Studien zur altdgyptische Kultur Supplement to Vetus Testamentum Tel Aviv Theologische Literaturzeitung Two New-Assyrian Stelae from lran, by L. D. Levine. Toronto: Royal Ontario Museum, 1972 Vetus Testamentum

Rövidítések jegyzéke

War Z4W ZDMG ZDPV

The Jewish War, by Josephus ZeitschnJt für die Alttestamentliche Wissenschaft Zeitschn'ft der Deutschen Morgenliindischen Gesellschaft Zeitschn'ft des Deutschen Paliistina-Vereins

25

r

ELSÖ FEJEZET

A színhely

Az ókori Izrael és júda történetének közvetlen helyszíne az ókori Palesztina, hozzávetőleg a Kr. e. tizenkettedik és negyedik század között. Am ez a történelem, mint minden :nás nép története, csak tágabb földrajzi és időbeli összefüggések keretei közt érthető meg. Palesztina valójában a Közel-Kelet területének csupán kis töredéke, és az ókori Izrael és júda története is csak kicsiny hányada a Közel-Kelet terjedelmes történelmének.

Kronológia A legtöbb nyugati ember számára kevéssé ismert a közel-keleti történelem, ami ráadásul - több okból kifolyólag - meglehetősen nehezen követhető. Ez a történelem hatalmas időszakot ölel át. Kaleidoszkópszerűen változnak a földrajzi kifejezések és helynevek. Emberek és uralkodók tűnnek fel különös hangzású nevekkel, egy időre szerephez jutnak, majd visszaolvadnak a háttérbe. Ahhoz, hogy az ember áttekintést nyerhessen és ezáltal a megfelelő időbeli kontextusában értse meg az ókori Izrael és júda történetét, hasznos lehet, ha a Közel-Kelet régmúltját négy nagy szakaszra osztjuk (a Közel-Kelet történelmének részletesebb leírásához a legkorábbi időktől napjainkig lásd az L táblázatot). Kőkorszak. Egészen kb. Kr. e. 3200-ig nincsenek írásos emlékeink, de a régészeti leletekből kiderül, hogy a Közel-Keleten több százezer évre visszamenőleg éltek emberek. Az írásos forrásokat megelőző hosszú időszakot általában történelem előtti időnek nevezik, és négy főbb "korszakra" osztják: ezek a paleolitikum (csiszolatlan kőkorszak),

mezolitikum, neolitikum (csiszolt kőkorszak) és khalkholitikum (kőrézkor).

Okor. Körülbelül háromezer évet ölel fel ez az első "történeti" szakasz, amely a Kr. e. negyedik évezred vége felé kezdődött a városi központok és az első írásos emlékek megjelenésével. Tovább osztják bronzkorra és vaskorra, a Kr. e. negyedik században ért véget. Klasszikus ókor. Nagy Sándor Kr. e. negyedik századbeli hódításait követően a KözelKeleten a görög-makedón politika és kultúra volt meghatározó. Az elkövetkező körül-

28

Az ókon' Izrael és júda története

I. TÁBLÁZAT. A Közel-Kelet történelmének időrendi áttekintése

(Az itt megadott dátumok csak hozzávetőlegesnek tekintendők, különösen a klasszikus ókort

megelőző időszakokban. Ahol pontosabb dátumokat neveztünk meg a klasszikus korban és azt követően, ezek elsősorban Palesztinára vonatkoznak.) Kőkorszak

Az emberi jelenlét első jeleitől a városok megjelenéséig. Nincsenek írásos források.

Paleolitikum

a kb. Kr. e. 14 OOO előtti időszak

Mezolitikum

Kr. e. 14 000-8000

Neolitikum

Kr. e. 8000-4000

Kalkolitikum

Kr. e. 4000-3200

dkor

A Nílus és az Eufrátesz folyók mentén kialakuló városi központokból származnak az első írásos emlékek. Ez volt az ókori Egyiptom, Mezopotámia és Anatólia birodalmainak időszaka. Izrael és Júda királyságai a vaskorba tartoznak.

Kora bronzkor (KB)

Középső bronzkor (KÖB)

Kr. e. KB KB KB KB

3200-2000 I. 3200-3000 II. 3000-2800 III. 2800-3000 N. (korábban középső bronzkor) 2400-2000

Kr. e. 2000-1550 KÖB I. (korábban KÖB lIA) 2000-1800 KÖB II. (korábban KÖB IIB) 1800-1650 KÖB III. (korábban KÖB IIC) 1650-1550

Késő bronzkor (KÉB)

Kr. e. 1550-1200 KÉB l. 1550-1400 KÉB II. 1400-1200

Vaskor

Kr. e. 1200-332 Vaskor l. 1200-900 Vaskor II. 900-600 Perzsa kor 600-332

Klasszikus ókor Körülbelül egy évezreden keresztül, Nagy Sándor hódításaival kezdődően a Közel-Keleten a görög és latin nyelvet beszélő népek uralták. Hellenizmus

Kr. e. 332-63

Római kor

Kr. e. 63-Kr. u. 324

Bizánci kor

Kr. u. 324-640

Iszlám középkor Palesztina és a Közel-Kelet nagy része Kr. u. 640-re arab uralom alá került. Ettől az időtől kezdve az iszlám és az arab nyelv voltak a térség kultúrájának meghatározó elemei.

29

A színhely

Korai iszlám

640-1099

Omajjád kalifátus

661-750

Abbászida kalifátus

750-969

Fátimida kalifátus

969-1171

Keresztes hadjáratok kora

1099-1260

Mameluk kor

1260-1517

Oszmán kor

1517-1918

Újkor

Az első világháború és az Oszmán Birodalom bukása alakította ki a közel-keleti politika mai színterét. Főbb események voltak Izrael állam megalakulása és az arab nemzetállamok létrejötte.

belü! ezer évben (amelyet a történészek és régészek hellenisztikus, római és bizánci periódusokra osztanak tovább) a Földközi-tenger térsége egységes kultúrának adott otthont, és a Közel-Keletet görögül és latinul beszélő népek uralták.

Iszlám középkor és Újkor. Az iszlám terjedésével a Kr. u. hetedik század elejétől a Közel-Kelet arab uralom és az arab kultúra befolyása alá került. A terület a különböző török, keresztes és mongol hódító inváziók, valamint a modern Izrael államának megalakulása ellenére mai napig is meghatározóan arab.

Izraeliek és júdaiak - a

későn jövők

Izrael és Júda történelmének kezdetét körülbelül kétezer évnyi feljegyzett történelem és igen jelentős kulturális teljesítmények előzték meg. Ebben a korábbi időszakban jelentős irodalmi, technikai és tudományos előrelépések történtek, különösen Egyiptomban és Mezopotámiában. Az ezekből a civilizációkból származó ismert írásos források közé üzleti dokumentumok, királyfeliratok, életrajzi és önéletrajzi elbeszélések, epikus költemények, levelek, szerelmes énekek, bölcsesség-gyűjtemények, teológiai és misztikus írások, himnuszok és imák, sőt még orvosi és ételreceptek is tartoznak. A tudományos és technikai eredmények nemcsak az erődített városok, emlékmű- és házépítészet, szerszámok, fegyverek, házieszközök és ékszerek fejlődésében mutatkoztak meg, hanem a matematika és a csillagászat előrelépésében is. Míg e vaskorszak előtti idők vívmányaira vonatkozó tudásunk nagy része Egyiptomból, Mezopotámiából és Szíriából (elsősorban Eblából és Ugaritból) származik, a palesztinai lelőhelyeken - Megiddóban, Gezerben, Hácórban - előkerült tárgyi leletek azt bizonyítják, hogy Palesztináb,m az izraeliek és júdaiak szintén hosszú múltú és magas színvonalú civilizáció örökösei voltak.

30

Az ókori Izrael és júda története

Eredetük a

késő

bronz- és korai vaskorban

A késő bronzkor folyamán (kb. Kr. e. 1550-1200) Egyiptom volt a Közel-Kelet meghatározó birodalma. Hatalma és befolyása mélyen benyúlt az ázsiai területekre. Palesztina, Izrael és Júda hazája lényegében szintén egyiptomi fennhatóság alá tartozott. Egyiptom fő riválisa az anatóliai központú hettita birodalom volt. A két birodalom a tizenharmadik század második negyedében sikertelenül kísérelte meg egymás rovására kiterjeszteni befolyási övezetét; ezután baráti viszonyt építettek ki egymással (lásd ANET 199-203. ANET = J. B. Pritchard (ed.), Ancient Near Eastern Texts, Princeton, 1992). Az évszázad vége felé azonban a két birodalom gyakorlatilag összeomlott. Az események ezen fordulatát feltehetőleg nagyrészt a korszakból ismert jelentős népességmozgások idézték elő. ~ ~sz~kn~gat:ól é:k.~ző indoeurópai hullám, amelynek az úgynevezett "tengeri népek" IS ~esz:t ke~eztek, kIz.okkente~te megszokott életéből a Görögországtól a Nílus deltájáig tefJedo teruletet. Elkepzelheto, hogy hasonló zavart keltő vándorlási hullám délkeleti irányból is érkezett: sémi törzsek csoportjai a sztyeppékről és az Arab sivatag pereméről. Izrael és Júda eredetének és korai történetének ez a viharos időszak képezi közvetlen hátterét a bronzkor végén és a vaskor elején. A vaskor folyamán új politikai rend alak.~lt ~i Sz~r!a-Pales~tinában, amelyben a helyi szintű szerveződések jutottak érvényre: a torzsl polItIka, a kIs nemzetállamok és kis királyságok. Izrael és Júda királyságai az ennek eredményeképpen kialakuló kora vaskori kis államok közé tartoztak.

Nagy Sándor hódításának hatása A Kr. e. negyedik században Nagy Sándor hódítása jelentős fordulópontot jelölt a Közel-Kelet történetében - a klasszikus ókor végét és a hellenisztikus kor kezdetét a fenti id~rendi felosztás szerint, és különösen meghatározó volt a hajdani Izrael és Júda lakosamak leszármazottaira nézve. Izrael és Júda kora ókori történelme elsősorban a Termékeny Félhold területén bontakozott ki. Nagy Sándort követően történelmük a Földközi-tengeri régióban folytatódik. Ez a változás jelentős kulturális sokkot okozott. . ~ hódító makedónok lenyűgöző kulturális örökséget hoztak magukkal, amely radikalIsan eltért a keletitől. A görögök még később, a hellenisztikus korban is amikor a más civilizációkkallétrejött szorosabb kapcsolat már enyhítette elitizmusuk~t, felsőbb­ r:n~űnek ére~ték ~~gukat a barbároknál, azaz a nem görögül beszélő népeknél. A görogoknek valoban JO okuk volt páratlannak tartani felettébb öntudatos kultúrájukat. Ez a kultúra nagyra becsülte az emberi szabadságot, az oktatás értékét, a realizmust a mŰ~észetben, a párbeszéd, a vita és a független gondolkodás fontosságát, nem is beszélve Joval magasabb színvonalú harcmodoráról és katonai szervezetéről. Ugyanakkor a zsidóság is határozott öntudattal rendelkezett, még a negyedik században is. Elkerülhetetlen volt tehát az ütközés (Zak 9:13) és a szintézis (2Mak 4:13) a két kultúra közt.

Helynevek és az egymást követő domináns ku/túrák A domin.állS. kultúrák váltakozása a hosszú közel-keleti történelem folyamán tükröződik a ,Palesztmal ~~Idrajzi kifejezésekben és helynevekben is. Ez azt jelenti, hogy egy adott varas vagy terulet a múltban a különböző korszakokban más-más neveken volt ismert.

A színhely

31

A legősibb földrajzi kifejezések és helynevek természetesen sémi eredetűek, hiszen a Közel-Kelet népességének zöme - Egyiptomot kivéve - sémi nyelveket beszélt. A "sémi" szó, amely Noé egyik fiának, Sémnek a nevéből származik, rokon nyelvek egy olyan csoportját (nyelvcsaládot) jelenti, amelybe a héber, az arámi, az akkád, az arab és egyéb nyelvek tartoznak. Úgy tűnik, a régi sémi nevek közül sok a klasszikus ókorban is használatban maradt a bennszülött palesztinai lakosság körében, míg az új felsőbb és hivatalnoki rétegek, akik görögül és latinul beszéltek, megváltoztatták vagy módosították nevüket. Még később, az arab terjeszkedés idején sok ősi sémi név került vissza a hivatalos használatba, bár általában eltérő kiejtéssel és helyesírással. Természetesen új, arab nevek is születtek, különösen az új települések, illetve azon helyek esetében, amelyek régi neve már feledésbe merült. Végül a modern Izrael megalapításával az izraeli területen jellemzővé vált a bibliai nevekhez való visszatérés és az arab nevek héberesítése. Röviden, a közel-keleti helynevek általában - és Palesztinában különösen - jól tükrözik a Közel-Kelet történelmének bonyolultságát, és sokkal jobban megérthetőek, ha felismerjük, hogy a névváltozások a feljebb vázolt négy korszakból az utolsó három váltakozásának megfelelően történtek. A II. táblázat a bekövetkezett változásokat ábrázolja. A kötetben a továbbiak során akontextustól függően használjuk a helynevek ősi és klasszikus változatait.

II. TÁBLÁZAT. Ókori nevek - modern nevek ókori név Jeruzsálem Bét-Seán Sekem Rabbat-ammón Akko Somron (Szamaria)

görög-római kori név Aelia Capitolina Szküthopolisz Neapolisz Philadelphia Ptolemaisz Szebasztosz

arab el-Qids Beisán Náblusz Ammán Akka Szebasztije

modern héber

Jeruzsálem Bét-Seán

Akko

Földrajz Az ókori Izrael és Júda történelmének legfőbb színhelye egy kis dombos terület volt, Palesztina középső részének dombvidéke, amely a tengerparti síkság és a Jordán völgyének mélyföldje közt terül el. Az újkorban megszoktuk, hogy Palesztina egészét nevezzük a "Szentföld"-nek, és igaz az is, hogy egyes bibliai szövegek az izraeli törzsek· nek követelték a föld egészét, sőt, még annál szélesebb területet is. Valójában azonban a~ ókori Palesztinát sokféle nép lakta, nem csak Izrael és Júda, és az izraeli és júdai kiralyok csak bizonyos virágzó időszakaikban voltak képesek hatalmukat a dombvidék: n túlra is kiterjeszteni. Bár a közvetlen helyszín a szamariai dombság volt, Izrael és Juda történetét négy nagyobb és egymást átfedő földrajzi egységhez való viszonyában kell szemlélnünk. Ez a négy egység a Termékeny Félhold Egyiptommal, a Földközi-tenger térsége, a Földközi-tenger keleti partvidéke, és természetesen Palesztina egésze.

32

Az ókori Izrael és júda története

33

A színhely

A Termékeny Félhold és Egyiptom Izrael és Júda korai történelme a Termékeny Félhold és környéke, különösen az Egyiptom által jelölt tágabb területen bontakozott ki. A "Termékeny Félhold" modern elnevezés, és azt a területet jelenti, amelyet a legkorábbi ázsiai civilizáció bölcsőjének szokás tartani. Egészen pontosan azt a félhold alakú művelhető földsávot értik ezen, amely a Perzsa-öböl közelében kezdődik, ahol a Tigris és az Eufrátesz folyók a tengerbe ömlenek. Innen a félhold északnyugat felé nyúlik a két folyó és mellékfolyóik medrét és síkságait követve az Anatóliai-fennsík határáig. A földsáv ezután délnyugat felé kanyarodik, magába öleli a Földközi-tenger keleti partvidékét, míg végül a Színai-félsziget pusztaságában ér véget (1. térkép). A Termékeny Félhold, ahogy a név is sugallja, kiemelkedik környezetéből, amely - Egyiptomot kivéve - kevésbé alkalmas vagy kifejezetten alkalmatlan az emberi letelepedésre. Északon és északnyugaton a félholdat hegyvonulatok szegélyezik. Nyugaton a Földközi-tenger ezekkel a hegyekkel közösen zárja a félhold domború oldalát. A homorú oldalt a Színai-, a Szíriai- és az Arab-sivatag északi és nyugati területei határolják. Ezek a területek csak időszakosan lakhatók, és a teve háziasításának elterjedéséig áthatolhatatlan akadályt jelentettek az utazók számára. A tavaszi esők által táplált Tigris és Eufrátesz folyón időszakonként heves áradás vonul végig, ami az életet és a betakarítást egyaránt veszélyezteti. Ugyanakkor széljárta fo-

.

~

Ammán látképe. Ammán látképe arról a hegyről, amelyen az ammóniak fővárosa, az ókori Rab-

bat-ammón helyezkedett el. Az ammóniak emlékét őrzi a modern város, Ammán neve. A város ma körülveszi az ókori település maradványait. A modern város épületei közt központi helyet foglal el a római korból származó színház romja - ekkor a várost Philadelphiának nevezték (vö. II. táblázat). (J. M. Mzller)

1. TÉRKÉP. A Termékeny Félhold és Egyiptom

34

Az ókori Izrael és júda története

Iyósíkságuk (más szóval Mezopotámia, amelynek görög jelentése "Folyamköz") termékeny terület, és öntözőcsatornák segítségével már az ókorban is igen jól hasznosították. Az ókori Mezopotámia közéletét két rivális városállam uralta, amelyekből a késő vaskorban két birodalom született: északon (Felső-Mezopotámia) Asszíria, délen (AlsóMezopotámia) pedig Babilónia. Először az asszír birodalom virágzott fel a Kr. e. nyolcadik és hetedik században, és végül már a teljes Termékeny Félholdat és Egyiptomot magába foglalta. Az asszír birodalom összeomlását a hatodik században egy időre babiloni uralom követte, majd körülbelül két évszázadnyi időre Perzsia emelkedett ki az egész Közel-Keletet uraló hatalomként. Az indo-európai perzsák, akiknek hatalmi központja a Termékeny Félhold iráni fennsíkján helyezkedett el, az addigi legnagyobb kiterjedésű birodalmat hozták létre. Ez a perzsa birodalom kelet felé egészen az Indusig terjedt, északnyugaton Kis-Ázsia görög városállamaiig (magát a görög félszigetet is fenyegetve), délnyugaton pedig Szudánig és Észak-Afrikáig. A Földközi-tenger keleti partvidékétől- amelyet később még részletesen tárgyalunk - délnyugatra feküdt Egyiptom. Bár valójában Afrikához tartozik, és a Termékeny Félholdtól elválasztja a Színai-sivatag, mégis a Termékeny Félhold kiterjesztésének tekinthető közelsége és az ókori történelemben játszott meghatározó szerepe miatt. Hérodotosz, a Kr. e. hatodik századi görög történész a Nílus ajándékának nevezte Egyiptomot (Történelem, 11.5), ami igen helytálló megfigyelés. Az ország a sivatagi homokban kígyózó folyamból tartotta fenn magát, amely közvetlen környezetét gazdag bőséggel ajándékozta meg. A Nílus völgyét nyugaton a líbiai pusztaság határolja, keleten pedig egy sivár fennsík, amelyet megszakít a Vörös-tenger, majd Arab-sivatagként folytatódik. A Nílus, amelyet Afrika szívében egyenlítői esők táplálnak, évenként apadt és áradt, és sokkal kiszámíthatóbb volt, mint a Tigris és az Eufrátesz. Vízszintje mindig júliusban kezdett emelkedni, és késő októberre a folyó menti mezőgazdasági területeket már mind elárasztotta. Januárra a folyó visszatért medrébe, gazdag és termékeny üledéket hagyva maga után. A Nílust hajózni is könnyebb volt, mint a Tigrist és az Eufráteszt, így azon túl, hogy Egyiptomot táplálékkal látta el, szállításra és kapcsolattartásra is használták. Egyiptom mint nemzetközi birodalom csillaga már azelőtt leáldozott, hogy Izrael és Júda királyságai megjelentek a színen. A földrajzi közelségnek köszönhetően azonban Egyiptom folyamatosan részt vett Szíria-Palesztina politikai életében. Emellett hosszú múltra tekintett vissza a terület felett a bronzkorban gyakorolt egyiptomi befolyás - és erről a befolyásról Egyiptom még akkor sem volt hajlandó lemondani, amikor többé már nem volt képes gyakorolni azt. Nagy Sándor hódításait követően, a Ptolemaida uralkodók idején Egyiptom rövid időre ismét felvirágzott mint nemzetközi nagyhatalom. Amint azt a következőkben látni fogjuk, Palesztina elhelyezkedése és az Ázsiát Afrikával összekötő híd ként betöltött szerepe miatt elkerülhetetlenné vált, hogy Izrael és Júda is belekeveredjen a Mezopotámia és Egyiptom közt zajló hatalmi harcokba. Mindamellett - mint azt gondolni lehet - az ókori Palesztina lakóinak kultúrája sok szempontból hasonlított szomszédaikéra, így Mezopotámia és Egyiptom népeiére is. A kultúra alapvető elemeiben - ide tartozik a nyelv, az irodalom, a mitológia és teológia stb. - szorosabb volt a rokonság Mezopotámiával, mint Egyiptommal. Másfelől viszont Egyiptom földrajzi közelsége azt eredményezte, hogy az egyiptomi politikai és kulturális befolyás szintén többé-kevésbé állandó elemévé vált Izrael és Júda történelmének.

35

A színhely A Mediterráneum

Míg a Termékeny Félhold és Egyiptom adta a tágabb földrajzi .~ere~et. Izrael és)~da ókori történetéhez, a klasszikus ókor legfontosabb színtere a Fold~ozl:tenge~, tersege volt (2. térkép). Három népcsoport - a föníciaiak, a görögök és a ~omalak -, jats:otta a főszerepet a Földközi-tenger medencéjének életében és a tengen hatalomert v~vot~ küzdelemben. A föníciaiak és a görögök több év alatt, fokozat~san bontakoz~attak ki kereskedelmi és gyarmatosító tevékenységüket. A görögök, eseteben a makedo~ N~gy Sándor hódí tásai természetesen kivétel t jelentettek ez alol. U gyan~kko,r ~ ,ro,malak "I" "en a keleti Mediterráneumba történő behatolásuk - a nyilt hoditas es ura- k uonos , " l' 'k" h . Ikalmazta'k tevekenysege es po Iti, aja . alom mo' d szere' t a . Mindhárom nagyhatalom . ., , akorolt Izrael és Júda történelmére. A föníCiaiak, akiknek legnagyobb varosal a északra a Földközi-tenger partja m;ntén .a a . k e'sze'ben és gyarmataik egészen Eszak-Afnkalg es az Ibenal felszIgekorai vas or nagy r , . . , , . . . dt k Tengeri birodalmuk - különösen a tizedik szazadtol kezdve - hatalmas . l '1' . ug terje e . ! corra'sa volt Mediterráneumban ku tura IS, terjeszgaz d agsag I '· , és gyarmataik az egész. "a . kedés eszközeiként szolgáltak. Izrael és Júda vlfágzásának ket cs~c~pontJa, Salamo~ es kereskedelmi ~e~ Al1a' b ura. lkodása a Kr. e. tizedik és kilencedik században a föníCiaiak l N'h' t'" ,'k ségében és gazdagságában való részvételük folyománya vo t. e any omClal ,e eny .. " ' l d ' l 'k maga is nagyhatalommá vált. Az észak-afrikai Karthago pe au SI eresen vet, K ' gyarm at . " . te fel a versenyt a rómaiakkal a nyugati Mediterraneum fele~tI uralomert a r: e: ~~~ sodik században, és majdnem sikerült is legyőzniük a rómaiakat a pun (a "fomclal . , név latin megfelelője) háborúkban. ,' .. városállamok szintén széles körben gyarmatosítottak a Mediterraneumban, A gorog . , d ' F'" különösen Anatólia nyugati és déli partjai mentén. A nyolcadik sza~a utan a omciára gyakorolt asszír nyomás előnyhöz juttatta a g~rögöket a f~ldközHen,gen k~.resk~­ delemben. Később, ahogya perzsák nyugat felé terjeszkedtek, es elfoglaltak a .Foldkozi-tenger keleti partvidékét és dél-Anatólia nagy részét, ös.sze~t~özésb~ ker~lt.~k ~z anatóliai partok mentén fekvő görög gyarmatvárosokkal, majd vegu~ n:agat ~ gor~g felszigetet is megtámadták. Röviden tehát a híres mar~thón~ és s~alamls~.1 ~satakra ugy ;ekinthetünk, mint a perzsák és görögök közt a keleti Mediterraneum folatti hatalomert

~::;:el-hegytől

I·; _ _ _.it

fekü~~ek: ural.tá~ .te~ge~t

-.....1. . .&......._.... _.3Il1o_=---

_

Az.(iaiak Egyiptomban. "Ázsiaiak" érkezése a királyi udvarba, egyiptomi szemszö~ből ábr~z~lv~. Kora tizenkettedik dinasztia korabeli festmény III. Khnum-hotep Bem Haszan-belr slrjabol (Minya közelében, Közép-Egyiptomban). (Egypt Exploration Society)

36

Az ókori Izrael és júda története

A színhely

37

folytatott vetélkedés részére. A görög-perzsa hatalmi viszály a zsidó történelem hátterének is meghatározó eleme volt a Kr. e. ötödik és negyedik században. Ez utóbbi egyes aspektusai, különösen a júdai-perzsa kapcsolatok leginkább Perzsiának a Mediterráneum fölötti hatalma megtartásáért vívott küzdelme fényében érthetők meg. Végül Nagy Sándor hódításaival a görögök vették át az uralmat, és nyugati kultúrájuk sebe-

r

sen terjed t kelet felé. A keleti területek közvetlen nyugati uralom alá vonásának és provinciákká való lefokozásának feladata már a rómaiakra hárult, akik a harmadik század végén és a második század elején jelentek meg a keleti Mediterráneumban a pun háborúkat követően. A Kr. e. első század végére Anatólia egésze, a Földközi-tenger keleti partvidéke és még Egyiptom is beolvadt az óriási közigazgatási és kulturális birodalomba, amelynek központja Róma volt több száz mérfölddel távolabb. Ez a helyzet a Kr. u. negyedik századig maradt fenn, amikor a keleti Mediterráneum közigazgatási központja áttevődött Bizáncba (amely hivatalosan görög gyarmat volt).

A Földközi-tenger keleti partvidéke

.~L-§~

-!i.'~~~ 1: :2'~

~- ~

-y

~L ~. .~ ~

~~~~~]j~ 2. TÉRKÉP. A Földközi-tenger térsége

Izrael és Júda történetéhez a Termékeny Félhold és a Mediterráneum adta a tágabb színteret. Ideje most közelebbről megvizsgálnunk a Földközi-tenger keleti partvidékét, azt a művelésre alkalmas földsávot, amely északon a Taurus-hegytől délen a Színaisivatagig húzódik. Nyugaton határa a Földközi-tenger, keleten pedig az Arab-sivatag. Ez tehát a Termékeny Félhold délnyugati szarva, az a terület, ahol a Termékeny Félhold és a Mediterráneum átfedi egymást. A partvidék észak-déli irányban körülbelül hétszáz kilométer kiterjedésű, kelet-nyugati kiterjedése pedig átlagosan 120-170 kilométer közt váltakozik (3. térkép). Ez a tenger és a sivatag közt fekvő földsáv a történelem folyamán szárazföldi hídként szolgált Ázsia és Afrika közt, valamint az Európával fenntartott tengeri kapcsolat központjaként tartották számon. Déli csücske felé haladva, Palesztina területén a földsáv elkeskenyedik, és a szárazföldi híd homokórához hasonló alakot formáz. A fő útvonalak észak-déli irányban szelték át Palesztinát, és négy irányba ágaztak szét. Az északnyugati ág Fönícia kikötői n és Anatólián keresztül Európába tartott. Az északkeleti ág a sivatag megkerülésével Mezopotámiába vitt. A délnyugati ág a Földközi-tenger partja mentén vezetett Egyiptomba és Afrikába. A délkeleti ág az Aqabai-öbölbe, a Vörös-tenger egyik nyúlványába vitt, majd az öböl megkerülésével továbbhaladt Arábiába. A partvidéki terület topográfiája igen változatos, hegyvonulatok és völgyek szabdalj.lk. Négy észak-nyugat irányban elhelyezkedő zóna határozza meg az egész területet. Ezek a legvilágosabban északon jelennek meg, ahol a Föníciai partvidék, a Libanonhegység, a Bekaa völgy és az Antilibanon-hegység alkotja őket. Bizonyos helyeken az észak-nyugati tájolódást megtöri egy-egy nyugat-keleti fekvésű képződmény - ezek adj.lk a terület változatosságát és tagoltságát. Nem találni olyan nagy, egységesítő folyammedreket, mint az egyiptomi vagy mezopotámiai területeken. A mezőgazdasági lehetőségek korlátozottak, és a terület leginkább a kisparcellás gazdálkodásra alkalmas. E két természeti tényező együtt eredményezte a vidék partikularizmusát és regionalizmUS.lt. A helyzet független városállamok és kis helyi királyságok, nem pedig nagy birodalmak létrejöttének kedvezett.

38

Az ókori Izrael és júda története

ANATÓLIA

'? --Al

?

\~;<1:Ar

TAURUSZ-HEGYSÉG

LIBANON-HEGYSÉG ~ BEKAA-HEGYSÉG ~

A színhely 39 A terület kontinensek közti fekvéséböl adódott a lakosság heterogén összetétele és kozmopolitizmusa már az ókorban is, bár az emberek túlnyomó többsége a sémi nyelvcsaládhoz tartozó, egymással viszonylag közeli rokonságban álló nyelveket beszélt. Mindez nem meglepö, hiszen a mediterrán partvidék az Arab-félsziget északnyugati csücske. Ez a formájában leginkább balta fokához hasonlító félsziget az Indiaióceánba nyúlik, elválasztva a Vörös-tengert a Perzsa-öböltöl. Ha kiegészítjük a képet, és Mezopotámia alkotja a balta nyelének illesztési pontját, a Földközi-tenger partvidéke pedig a balta fokának hátsó részét, akkor eredményül az úgynevezett sémi négyszöget,

a sémi népek őshazáját kapjuk. Az ókori dokumentumokban a földközi-tengeri partvidéket vagy annak részeit különböző neveken említik. Ezek a földrajzi elnevezések gyakran az ott élő emberek megnevezésére is szolgálnak. Az arámiak például az a nép, amely Arámban élt, míg Moáb földjének lakóit moábi néven ismerték. Olykor egy adott néva különböző szövegekben különbözőképpen fordult elő. A "kanaáni" elnevezést például egyes szövegekben Palesztina teljes bennszülött lakosságára használják, máshol viszont csak a lakosságot alkotó számos kis csoport egyikére utalnak ezen a néven. Fontos megjegyeznünk, hogy az angolban használatos elnevezések általában a klasszikus ókorban használt alakokból származnak. Alább szerepel néhány fontosabb név rövid magyarázatokkal.

A- ANTI-LIBANON-HEGYSÉG

Relenu és Hurri. A két név korai egyiptomi iratokban bukkan fel, általában a partvidéki területekre használják. Izrael és Júda királyságainak idejére a két elnevezés már el-

• Damaszkusz

vesztette fontosságát. Amurrú (amorita) A Mezopotámiától nyugatra eső terület, amely magába foglalja a Földközi-tenger partvidékét is, a mezopotámiai szövegekben Amurrú (nyugati vidék) néven szerepel. A név különböző variánsai egyiptomi és héber szövegekben is előfor­ dulnak, általában speciális jelentéssel. Az egyiptomi szövegekben például ez a kifejezés feltehetőleg elsősorban egy a Földközi-tenger keleti partvidékének északi részén fekvő kis királyságot jelölt (lásd még Józs 13:4). A bibliai szerzők gyakran utalnak Palesztina bennszülött lakosságára "amorita" néven, amely az "amurrú" héber megfelelője. Kanaán. A Kanaán név Egyiptomtól Mezopotámiáig szintén számos ókori szövegben megtalálható. Az egyiptomi szövegekben a Kanaán elnevezés Egyiptom ázsiai provinciájára utal. A Bibliában Kanaán jelentheti Palesztina egészét a Jordántól nyugatra, a héberek legendás örökségét; ugyanakkor jelenthet ennél szűkebb területet is, elsősor­ ban Palesztina partvidékét. Ennek megfelelően a bibliai szerzők alkalmanként Palesztina teljes bennszülött népességére "kanaáni" néven utalnak (amely felcserélhető az "amorita" elnevezéssel), máskor viszont az amoritákat és a kanaániakat megkülönböztetik Palesztina többi népétől (érdemes összehasonlítani pl. a Gen l2:5-6-ot a Gen 15: l8-21-gyel).

Aqahai-öhöl

", Foruítói jegyzet: ct Biblia héber szövege a nevet emóri alakban említi. A magyar fordításokban luszI1álatos ahk: amorita.

3. TÉRKÉP. A Földközi-tenger keleti partvidéke

40

Az ókori Izrael és júda története

Hatti. Az indoeurópai nyelvet beszélő anatóliai hettiták a késő bronzkorban

erős birodalmat hoztak létre, amely keleten az Eufráteszig, délen pedig a Földközi-tenger keleti partvidékéig terjedt. Az északi parti terület fontos városi központjait még a hettita birodalom felbomlása után is "hettita városok"-nak nevezték (lásd lKir 10:29; 2Kir 7:6). Egyes mezopotámiai szövegekben Hatti néven utalnak az egész partvidéki régióra.

Arám (Szíria). A Földközi-tenger keleti partvidékének nagyjából északi felét a Biblia és egyes ókori szövegek gyakran nevezik Arámnak. Az arámiakra, ezen terület lakóira vonatkozó első vitathatlan utalás egy asszír király, L Tukultu-apil-ésarra (kb. Kr. e. 11151077) egy feliratában fordul elő. Karkemis, Hamát és Damaszkusz fontos arámi városok voltak. A Deuteronomium 26:5 Izrael és Júda őseit mint arámiakat azonosítja, míg más bibliai szakaszok Izsák és Jákob feleségeit és ágyasait nevezik Harrán vidékéről származó arámiaknak (lásd Gen 24; 29-31). A görög Szíria elnevezés a klasszikus korban bukkant fel, minden bizonnyal az Asszíria névből származott, és kezdetben az asszír birodalom megnevezésére szolgált. Később a szó az Eufrátesztől nyugatra fekvő területet jelölte, majd az egész partvidéket, végül pedig a partvidék északi felének belső részét. Ebben az utóbbi értelmében Szíria lényegében azonos Arámrnal; az Arám és "arámi" kifejezéseket a Biblia görög változatai általában Szíriának és "szír"-nek fordítják, a Szent István Társulat fordításában viszont "arámi" szerepel. feltehetőleg a görög phoinix szóból származik (jelentése: bíbor), és a klasszikus korban a partvidék északi part menti területeinek megnevezésére szolgált. Az itt elhelyezkedő jó kikötők - Türosz, Szidón és Büblosz -Iehetővé tették a sémi föníciaiak számára, hogy kiterjedt tengeri és kereskedelmi érdekeltségeket alakítsanak ki a Mediterráneum területén. A Libanon-hegység ugyanakkor némileg elszigetelte a föníciai városokat a belső területek arámi (szír) városaitól. Minden bizonnyal ez a tényező is döntő szerepet játszott abban, hogy a föníciaiak a tenger felé fordultak.

Fönícia. A Fönícia név

feltehetőleg a sémi "nomád" szóból származik. Már perzsa szövegekben is felbukkan t, és később, a klasszikus korban szélesebb körben vált használatossá. A név egészen pontosan a Földközi-tenger keleti partvidékétől keletre és délre eső sivatagos területeket jelölte. Arábia lakóinak egy része (az arábiaiak vagy arabok) igazi nomád volt, mások viszont jobban helyhez kötött életet éltek. A nabateusok arab eredetűek, és azért érdemelnek külön említést, mert komoly szerepet játszottak a sivatagon keresztül bonyolított kereskedelemben. Nagy Sándor hódítása utáni szövegekben fordul először elő a nevük. Fővárosuk Petra volt, és a Dél-Arábiából érkező fontos fűszer- és illatszerútvonalak mentén telepedtek le.

Arábia. Az Arábia elnevezés

Filisztía. A Földközi-tenger keleti partvidékének déli part menti síkságain (körülbelül a mai Tel-Avivtól délre) éltek a filiszteusok. A "tengeri népek" vándorlási hullámával érkeztek ide a bornzkor vége felé, és öt nagyobb városuk volt: Asdod, Asqelón, Eqron, Gat és Gáza. Bár történetileg a filiszteusokat kifejezetten a parti síksággal kell összefüggésbe hoznunk, a klasszikus korban a Filisztia (Filiszteusföld) név általánosabb jelentést nyert, és a Földközi-tenger keleti partvidékének egész déli részére használták. Szíria-Palesztina például annak a római provinciának volt a neve, amely a lejjebb Palesz-

41

A színhely

tina ként leírt terület nagy részét magába foglalta. Röviden tehát a Palesztina elnevezés a Filisztia szóból származik, amely "a filiszteusok földjé"-t jelenti. A Földközi-tenger keleti partvidéke - vagy ahogy mostantól nevezni fogjuk, SzíriaPalesztina - a kontinenseket összekötő szárazföldi hídként aktív kereskedelmi terület volt. Míg azonban lakói jelentős hasznot húztak a kereskedelemből, ennek a haszonnak nagy ára volt. Szíria-Palesztina szinte valamennyi nagyobb hatalmi viszályba belekeveredett, amely az ókori birodalmak közt zajlott. A hadi készültség ára és hiábavalósága, az állandó állásfoglalási kényszer okozta skizofrénia, a vereség kínjai és a hatalmas veszteségek gyakori témái a régió irodalmának, elsősorban a héber Szentírásnak. A vidék építészeti maradványai, műemlékei és feliratai sokszor nem a helyi lakosok alkotásai, hanem a hódítók - a hettiták, asszírok, egyiptomiak, babiloniak, perzsák, görögök és rómaiak - keze munkáját és nyelvét tükrözik.

Palesztina Izrael és Júda történetének még tovább szűkített színtere Palesztina vidéke. Ez a terület viszonylag jól körvonalazható határokkal rendelkezik: északon a Libanon és Antilibanon hegyláncok lába, nyugaton a Földközi-tenger, délen a Színai-sivatag, keleten pedig az Arab-sivatag határolja. Az északi szélesség 31. és 33,30. foka közt fekszik, és területe körülbelül 9500 négyzetmérföld, méretben Belgiumhoz vagy Vermont államhoz hasonlíthatnánk. Topográfiája négy észak-déli zónára osztható, amelyek a fentebb leírt négy zóna folytatásainak tekinthetők. Ezek (1.) a parti síkság, amely a föníciai partvidék folytatása; (2.) Galilea és a középső dombvidék, a Libanon-hegység folytatása; (3.) a Jordán medre, a Bekaa medrének folytatása; (4.) a transzjordániai hegyvidék, az Antilibanon-hegység folytatása (4. és 5. térkép). A vidék jellemzően észak-déli fekvését a Karmel-hegy és a Jezreel (vagy Esdraelon) völgye töri meg, amelyek északnyugat-délkelet irányban párhuzamosak egymással. A Karmel vonulata a középső dombvidék kiszögellése, amely északnyugat felé benyúlik a Földközi-tengerbe. Ezáltal természetes akad:l1yt alkot a parti síkságon, és a part menti forgaImat vagy a hegyi utak közé, kü!önösen Megiddó felé kényszeríti, vagy arra, hogy átpréselje magát azon a néhány száz \ábnyi sávon. amely a Karmel meredek hegyfokát kettéválasztja. A Jezreel völgye viszonvb!, széles és termékeny síkság, ami Palesztina domságokban gazdag területeit osztia ketté. és elválasztja az északi galileai dombságot a délebbre fekvő középső domb-

.'1 jl'irli-síksáX (S/jéla). A palesztinai part egyik jellemző vonása sima, töretlen vonala,

ill1eket csak 01 tengerbe ékelődő Karmel-hegy és a Karmel-hegytől északra fekvő Akkoi.é.lV.H meg. Akko ősi kikötővárosa az öböl északi végében terült el (ellentétben ; i:l\]i. .lmely ma az öböl déli végét uralja), és maga az öböl a Jezreel-völgy északnyu,'''.ct .dkotja. Az Akkoi-öböltől északra a hegyek szinte egyenesen a tengerből emel<';lig hagyva helyet a sík partvidéknek; a hely viszont remek kikötőhelyet je, .,; ukor és klasszikus kor apró, törékeny hajói számára. Olyan kikötők voltak ]<1 yeknek a föníciaiak is jó hasznát vették. A Karmeltől délre a part már soksekély vizet semmi sem óvja a széltől - nem túl kedvező környezet volt

42

Az ókori Izrael és júda története

43

A színhely

ARÁM

DAMASZKUSZ/

Karmel-hegy_...L~

l'

....

\

\

'\

'\

I

I

I

,I

')l)mófüld

o

':;'Omcdl'ld

_-'---L_..L-

LI

"

I I

~tJ

I

LJ

I

-L_I

km

Aqahai-öhöl

4. TÉRKÉP. Palesztina az ókorban

S. TÉRKÉP. Az ókori Palesztina főbb útvonalai és városai

44

Az ókori Izrael és júda története

ez az ókori hajósok számára. A déli part nagy részét ráadásul a parttal párhuzamosan fekvő homokdűnék és alacsony mészkőzátonyok tették megközelíthetetlenebbé. Az Akkonál délebbre fekvő palesztinai kikötővárosok - a legfontosabbak Dór, Joppa, Asqelón és Gáza voltak - egyike sem rendelkezett olyan jó természetes kikötővel, mint Akko vagy az északabbra fekvő kikötővárosok. Nagy Heródes csak úgy tudta megalapítani az ismert tengeri kikötőt, Caesareát Sztratón tornyának Dórtól közvetlenül délre elhelyezkedő régi helyén, hogy mesterséges kikötőt építtetett mólókkal és falakkal. A parti síkság a Karmel-hegytől délre váltakozó szélességű, a hegy tövénél mindöszsze néhány száz méter, míg Gázánál már körülbelül ötven kilométer. A Karmel és Joppa közt, ahol a síkságot Sárónnak nevezték, termékeny a talaj, de mivel az ókorban nem lett megfelelően lecsapolva, igen mocsaras és erdős a terület. Filisztia, az öt filiszteus város fent említett vidéke körülbelül Joppától Gázáig terjedt. Itt a síkság már alkalmasabb volt a mezőgazdasági művelésre, viszont dél felé haladva egyre növekvő szárazság jellemzi, és végül egybeolvad a sivataggal. A Palesztinát átszelő főbb nemzetközi útvonalak egyike, a Via Maris (Tengeri út) a parti síkságon haladt keresztül. Egyiptom felől jött, végigkövette a partot, majd a Karmelnél befelé kanyarodott, és a Megiddói-szoroson át a Jezreel-völgybe jutott. Itt a Transzjordánia, valamint Damaszkusz és Hamát arámi városai felől érkező egyéb fő utak is beletorkolltak, majd északnyugati irányba fordult, és a föníciai partot követve Anatólia irányába indult.

Galilea és a sZLlmariai dombság. A parti síkság és a Jordán völgye közt húzódó hegyvidéket viszonylag alacsony és csipkézett gerincű mészkődombok sorozata alkotja. Alapvetően két fő részre oszlik a terület: (1.) Galilea, a Jezreel-völgytől északra fekvő hegyvidék, és (2.) a szamariai dombság. Utóbbi felosztható (a) az Efraimi-dombságra, más néven Szamariára, amely a Jezreeltől nagyjából Jeruzsálemig terjed, és (b) a Júdaidombságra, amely körülbelül Jeruzsálemtől a Negevig nyúlik. Ezek a nevek bibliai eredetűek, ahol meglehetősen szabadon használták őket. Az Efraim név például egy meghatározó izraeli törzsre utal, amely az ótestamentumi időkben a Jeruzsálemtől északra fekvő hegyeket lakta. Valójában más törzsek is éltek e terület bizonyos részein, például Menase és Benjámin. A Szamaria név ugyanakkor Somron (görögösen Szamaria) városának nevéből származik, amely a kilencedik századtól az északi királyság, Izrael fővá­ rosa volt. Izrael területének magvát a középső dombság ezen északi területe képezte. Tulajdonképpen két Galileát különböztethetünk meg: Felső- vagy Észak-Galilea hullámos vidék, és legmagasabb pontja majdnem eléri az 1300 méter magasságot. AlsóGalilea dombjai valamivel kevésbé szaggatottak, és termékeny völgyekkel tarkítottak. Galilea kívül esett Izrael és Júda területének központi részén, ugyanakkor közel feküdt Föníciához és Szíriához. Ennek megfelelően a föníciai és szíriai városok jelentős befolyást gyakoroltak erre a területre. Josephus, a Kr. u. első századbeli történetíró elmondja, hogy az ő idejében Galileában 204 falu és város volt található (Önéletrajz 245). Másutt némi túlzással a következőket írja erről a vidékről: Ámbár mind a két országrész igen kis terjedelmű, és környékük általában nem zsidó, a galileaiak minden ellenséges támadást visszavertek, mert fiatal koruk óta edzették magukat a

A színhely

45

harcra. Férfiai mindig kitűntek bátorságukkal, és az országban mindig szép számmal akadtak belőlük. Földje kövér, és legelője dús, bőségesen megterem rajta minden néven nevezendő fa, és oly termékeny, hogy a leglustább földművest is munkára serkenti. Ezért van az, hogya lakosok az egész ország földjét megművelik, egyetlen részecskéje sem hever ugaron. Ugyanezért van olyan sok városa is, és termékenysége miatt még a falvak lakossága is mindenütt oly sű­ rű, hogya legkisebb falunak is 1500 léleknél több lakosa van. (A zsidó háború III:41-43) AJezreel (vagy Esdraelon) völgye széles, sík és termékeny terület, amely - ahogy már fel"ebb is jeleztük - választóvonalat képez Galilea és a szamariai dombság közt. A törté~elem során ez a völgy a Mediterráneum és a belső területek közti kapcsolattartás természetes útvonalaként szolgált. Ehhez járult még a termékeny talaj, és így már könnyű me érteni, miért épp ezen a területen vívták a legtöbb harcot az ókori Palesztinában. A v~lgy északnyugati végében fekvő kikötővároson, Akkon kívül egyéb jelentősebb városok voltak Megiddo, Taanák és Bét-Seán. A Jezreel-völgy neve egy azonos nevű kis városéból származik, amely a völgy keleti-középső részén terült el, és különösen fontos szerephez jutott Izrael királyságának idején. Fontos itt megjegyeznünk, hogy egyes bibliai szövegek, amelyek az Akkói-síkságról vagy a Megiddói-síkságról beszélnek, a Jezreel-völgy elnevezést kizárólag a városka közvetlen környékének megnevezésére tartják fenn. A Jezreel-völgytől délre a középső hegyvonulat tovább folytatódik Efraimi dombság vagy Szamaria néven. Ezen a vidéken az egyik legfontosabb város Sekem (Szikem) volt: amely az Ébál-hegy (kb. 1030 méter) és a Gerizim (kb. 966 méter) kettős csúcsa közti szorosnid helyezkedett el. A Sekemtől északra fekvő részt Menase törzséhez számították, és mészkőhegyek és termékeny völgyek jellemezték. A völgyek egyenesen a vidék középpontjához vezetnek, így az könnyen megközelíthető. Ezen a Sekemtől északra fekvő területen három másik fontos város helyezkedett el: Dotán, Tirca és Szamaria. Maga Efraim Sekemtől délre fekvő, széles és dombos terület, ahol a hegyek magassága akár ezer méter fölé is emelkedhet. A Bétél közelében fekvő Dzsebel Aszúr, amit a Biblia Baál-Hácór néven említ, 1110 méter magas. Az ókorban ezen a vidéken nem voltak fontosabb városok, de a Bibliában szereplő városok jelentős hányada itt található, köztük Siló, Micpa, Rámá, Gibeón és Bétél. Efraim déli részén, a Benjámin által elfoglalt területen két kelet-nyugati irányú törésvonal hasít mélyen a dombvidékbe, ezzel természetes utakat biztosítva a nyugati parttól a keleti Jordán-völgyhöz. Nyugatról az Ajjalón völgye (Bét-horoni emelkedőnek is nevezik) Jeruzsálemtől északnyugatra hatolt be a domságba. Kelet felől egy kettős törésvonalból két ősi útvonal alakult ki, amelyek egyike Jerikó környékéről vezetett Gibea és Mikmás közelébe, míg a másik szintén Jerikótól Jeruzsálem felé tartott. A Jeruzsil1emtől nagyjából a Negev-beli Beér-sebáig húzódó Júdai-dombság kevésbé termékeny, szárazabb és egyhangúbb vidék, mint a középső dombság efraimi területei. Ez ugy,lnclkkor nem jelenti, hogy Júda kietlen lenne. A bibliai időkben jelentős részét erdő borította. Emellett akkor is és napjainkban is a kissé szegényes talaj gondos mű­ velése viszonylag jó alapot teremtett a falusi élethez. Ez különösen igaz volt a dombság nyugati lejtőire, amelyek vízzel jobban ellátott területek, és ahol teraszok kiépítésével olívút, gabonát, szőlőt és egyéb jellegzetesen mediterrán terményeket termesztettek. A Júdai-clombsúg főbb városai Jeruzsálem és Hebrón voltak. Egyéb, a bibliai időkben Jelentős vúrosok és falvak Betlehem, Teqóa, Bét-cúr és Debír.

46

Az ókori Izrael és júda története '11'

A színhely

47

Bár a Palesztinát átszelő fő nemzetközi útvonalak elkerülték a középső dombságot, létezett egy másodlagos fontosságú nemzetközi út, amely nagyjából az észak-déli irányú vízválasztót követve Sekemtől Jeruzsálemen és Betlehemen át He.brónba vitt. Ahogy azt már feljebb említettük, a főbb útkereszteződések ott alakultak kl, ahol a nyugaton fekvő part felől a Jordán, azaz kelet felé húzódó völgyek hasítottak a középső dombságba, például Sekemnél, Jeruzsálemnél vagy Hebrónnál.

A Jordán völgye. A Jordán völgye, amely felöleli a Jordán folyót, a Kinnere~-ta:at és a

A jordánfolyó, A Jordán egy szakasza nem sokkal azután, hogy elhagyja a Genezáret-tavat. A folyóvölgy ezen szakasza termékeny, ám ahogy a folyó továbbhalad dél felé, egyre alacsonyabban fekvő és kevésbé megművelhető területekre ér, majd végül a Holt-tengerbe torkollik. (l M Miller)

A nyugati Júdai-dombsággal párhuzamosan halad körülbelül Bét-Horontól Beérsebáig a Seféla (jelentése: alföld) néven ismert elődombság, amely elválasztja a Júdaidombságot Filisztiától. A Sefela kétszeres jelentőségéből fakadóan - mint Júda fő védvonala és mint termékeny, könnyen művelhető terület - gyakran volt a filiszteusok és júdaiak közti konfliktusok forrása. A Júdai-dombság keleti szegélye, amely a dombvidék és a Holt-tenger völgye között fekszik, látványos és felettébb hatékony védelmi vonalat képezett. Ez a vidék "Júda pusztasága", kopár sztyeppék és a Holt-tenger barátságtalan vizére letekintő csupasz sziklák vidéke, barlangoké és üregeké, ahol a banditák és számkivetettek az évszázadok során menedéket leltek, száraz folyómedrek vidéke, amelyeken pusztító haraggal zúdul le idő­ ről időre a nagy esőzések után felgyülemlett víz. Időszakosan állatok legeltetésére is mód nyílt ebben a kietlen pusztában, de az ókorban az idő nagy részében lakatlan maradt. Délen hirtelen ellankásodnak a júdai dombok, majd a Negevbe (szó szerinti jelentése "száraz vidék") olvadnak. A Negev egészen pontosan meghatározva Beér-seba kelet-nyugati irányú teknőjével kezdődik, és QiJdés-Barnéa, a Palesztina legdélibb csücskét jelölő oázis közelében ér véget. A Negev valójában magas fennsík, ahol nagyon kevés a csapadék - épp csak ahhoz elegendő, hogy cserjék és fűfélék megéljenek rajta -, ám ha talaja kellő vízmennyiséghez jut, igen bőséges terményt nyújt. A bibliai időkben a Negevet elsősorban pásztorok használták legeltetésre, bár azokon a helyeken, ahol a természetes források vizet biztosítottak vagy katonai védelemre volt szükség, kialakult néhány állandó település és katonai állomás is. A Negev voltaképpen a keleti sivatag nyúlványa, amely Palesztina déli csücskén végighúzódva eléri a Földközi-tengert és a Színai-félszigetet.

Holt-tengert, a világ egyik legegyedülállóbb geológiai képződménye palesztmal szakaszának ad otthont. Ez az úgynevezett Nagy Hasadék - barázda a földgolyó felszínén, amely a szíriai Amanus-hegységtől az afrikai Malawi-tóig húzódik, és :észe a Vörös-tener is. Ez a mély hasadék, amely a középső dombság és Transzjordáma fennsíkjai köz~i különbséget még tovább növeli, okozza a Palesztinában fellelhető szokatlan topográfiai jelenségeket. A Jordán völgyének bibliai neve Araba (a modern arabban Ghor), bár néhány bibliai szakasz specifikusabban, csak a völgy Holt-tengertől délre eső legalsó csücskére használja. A Jordán forrása a Hermón-hegy lábánál, több mint háromezer méter tengerszint feletti magasságban található az ősi város, Dán közelében. A folyó még akkor is a tengerszint felett marad, amikor Galileába ér. Itt volt található egészen a közelmúltig a Hule-tó, a folyó sodrának útját álló bazaltgát által képződött lagúna, amelybe több patak szállította a környékre régen oly jellemző mocsaras területekről a vizet. A völgy jobb szélén, a folyó Hule-tótól Kinneretig terjedő szakaszán állt a fontos város, Hácór. Hácór jelentősége abban rejlett, hogy a Hamátba és Damaszkuszba vezető főútvonalak találkozásánál állt - ott, ahol a damaszkuszi út átszelte a Jordánt. Hácór alatt a folyó hirtelen aláereszkedik, és a közel húsz kilométerrel arrább fekvő Kinneret-tó már közel hétszáz lábbal a tengerszint alatt fekszik. A számtalan névvel bíró Kinneret '(Genezáreti-tó, Tibériás-tó, Galileai-tó) körülbelül nyolc kilométer széles és húsz kilométer hosszú édesvizű tó, amelyre az ókorban és napjainkban is meghatározó halászati iparág épült. A Jordán völgyének jelentős hányada a Kinneret és a Holt-tenger közé esik. Míg a két állóvíz közti közvetlen távolság körülbelül száztíz kilométer, a folyó e szakasza - rendkívül kanyargós útvonala miatt - ennél háromszor hosszabb. A folyóvölgynek ez a része változó szélességű (átlagban tizenöt kilométer széles) terület, amely termékeny és művelésre alkalmas azokon a szakaszokon, ahol természetes vízforrások találhatók, vagy ahol más vízforrásokból megoldható az öntözés. Ez elsősorban az északi részre, a Kinneret környékére jellemző. Távolabb délre, ahogy a folyó egyre közelebb ér a Holt-tengerhez, a völgy kietlen pusztává változik, és a jerikói források már sivatagi oázis jellegűek. A Holt-tengerhez közeledve a folyóvölgy egyre közelebbről övezi magát a folyót, és markánsabbá válik, sokat veszít magasságából- helyenként akár ötven méternyit is -, majd hold béli tájra emlékeztető, földöntúli látványt nyújtó lapos, szürke márgakősziklákat alkot. Ezek határolják a zort, a bibliai "Jordán büszkeségét", amely ne:n más, mint egy áthatolhatatlan, tüskés bozótsáv a folyó mentén, ahol a bibliai I~okben vadállatok _ többek között oroszlánok - portyáztak. Ezen a folyóvölgyön beIul :ekvő szurdokon való áthaladása miatt a folyó itt nehezen átkelhetővé és öntözésre lenyegében használhatatlanná válik. Gyors folyása és kanyargóssága miatt ugyanak-

48

Az ókori Izrael éJ júda története

kor hajózásra sem alkalmas. Röviden tehát a Jordán-folyó a külvilággal való kapcsolattartást inkább akadályozta, semmint elősegítette volna. Ezen a Kinneret és Holt-tenger közti szakaszon több mellékfolyó csatlakozik a Jordánba. Közülük a legfontosabb a keletről jövő Jarmuk, amely az ókori Básán területének vizét szállítja, és amely közvetlenül a Kinneret alatt ömlik a Jordánba. Szintén jelentős a nyugati irányból érkező Vádi Fara, amely a völgyből az Efraimi-dombsághoz képez bejáratot. A harmadik fontos mellékfolyó a keletről folyó Vádi Zerqa - a bibliai hagyomány szerinti Jabboq folyó -, amely az ókori Gileád területéről szállítja a vizet. A folyóvölgy e szakasza mentén elterülő jelentősebb városok a következők voltak: BétSeán a Jezreel-völgy délkeleti végében; Pella, Szukkót és Adam a keleti parton; végül pedig a számtalan vízforrással rendelkező Jerikó. AJordán a Holt-tenger (a bibliai Araba-tenger vagy Sós-tenger, később Aszphaltitisztó) keserű vizébe torkollik. Ez a tenger valójában nem más, mint egy párolgás útján keletkezett, ásványi anyagokban gazdag vízzel megtöltött, szárazfölddel körülzárt tó. Vizének ásványianyag-tartalma körülbelül huszonöt százalék. A tavat és a belőle nyert sót és aszfaltot az ókorban csodálat övezte, és azokkal sokan kereskedtek. Josephus a következő leírást adja a Holt-tengerről: Vize, mint már említettem, keserű és a növényekre kedvezőtlen. Emellett sűrű, úgyhogy a beledobott legsúlyosabb tárgyakat is felszínen tartja, és akárhogy erősködik az ember, nem egykönnyen merül el benne. így Vespasianus is, mikor a tóhoz érkezett, hogy megtekintse, néhány úszni nem tudó embert hátrakötött kezekkel bedobott a vízbe, és egyszerre csak valamennyien a felszínen úszkáltak, mintha valami szél feldobta volna őket. Ezenfelül csodálatos a tó színeváltozása: tudniillik naponta háromszor változik a felszíne, és csillogva veri vissza a napsugarakat. Számos helyen fekete szuroktömegek buggyannak fel, ott úsznak a vízen, és olyan alakúak és olyan nagyok, mintha fejetlen bikák volnának. A tavi munkások megközelítik és megragadják ezeket a tömböket, behúzzák a bárkákba, s ha megteltek, nem könnyű a szurkot kirakni, mert a rugalmas tömeg beleragad a bárkákba, és csak nők havi vérével vagy vizelettellehet leválasztani, mert csak ezek oldják. Nem csupán a hajóépítésnél használják, hanem gyógyításra is, ezért sok orvosságnak alkotórésze. (A zsidó háború IV:476-81.) A Holt-tenger a Föld legalacsonyabban fekvő pontja, és magassága, valamint partjainak kiterjedése időről időre változik a vízszinttől függően. A vízszint átlagosan 430 méterrel a tengerszint alatt van, és a tó meglehetősen nagy méretű: körülbelül nyolcvan kilométer hosszú, tizenhárom kilométer széles; vízmélysége az északi csücskében kb. 430 méter. Ugyanakkor a tó déli csücske, ami a keleti partból kiszögellő, különös alakú Liszán (jelentése: nyelv)-félsziget alatt helyezkedik el, meglehetősen sekély, alig mélyebb egy-két méternél. Keletről több folyó táplálja a Holt-tengert, ezek közül a legjelentősebbek a Vádi Mudzsib, amelyet a bibliai hagyomány Arnón néven ismer, és a Vádi Hesza, ami feltehetőleg a bibliai Zered pataknak felel meg. A nyugati parton fekszik Én-gedi, egy melegvizű forrás által létrehozott oázis és Maszada, egy hatalmas, magányosan álló hegy, amelyet Nagy Heródes erődítménnyé alakíttatott át, és amelyet az első zsidó háború lázadói végső menedékükként használtak. Itt található Vádi Qumrán is, amelynek közelében a holt-tengeri tekercseket felfedezték. A Holt-tengertől délre tovább folytatódik a Nagy Hasadék. A talaj az Aqabai-öböl irányába gyorsan emelkedni kezd, és legmagasabb pontját, a tengerszint feletti 220 mé-

A színbely

49

tert az öböltől kb. hetven kilométerre északra éri el. Magában az öbölben - a Vöröstenger e keleti kiszögellésében - feküdt Élát, amely Dél-Arábiához és a kelet-afrikai partokhoz szolgált fontos kapuként.

A

Transzjordániai-begység. Az Arab-fennsík pereme szinte teljesen egyenesen, falként emelkedik végig a Jordán völgyének mentén, északon a Hermón-hegytől kiindulva, délen egészen a Vörös-tenger partjáig. A Jarmuk folyótól északra a fennsíkot Básánnak nevezik, viszonylag jó a vízellátása, talaja pedig termékeny. A bibliai időkben kövér teheneiről és vad bikáiról volt ismert. A Jarmuktól délre, nagyjából párhuzamosan az Efraimi-dombsággal feküdt Gileád, egy negyven-ötven kilométer széles földsáv, amely J fennsík peremén húzódott a Jabboq folyó mentén. Kellemes, gazdag v~dék ez, viszonylag sok csapadékkal, amely lehetővé teszi erdők megélhetését, valammt olíva és szőlő termesztését. Gileád hasonló terepen fekszik, mint a Jordántól nyugatra található középső dombság, ezért nem meglepő, hogy a bibliai időkben az efraimi területen élőkkel rokon izraeliek lakták, és hogy az izraeli királyok igyekeztek kiterjeszteni hatJlmukat Gileádra. Ez konfliktusokat eredményezett az ammónia kkal és moábiakkal, Jkiknek szintén voltak területi követeléseik a térségben. Rabbat-ammón, az ammóniak legfőbb városa a sivatag peremén terült el, a Jabboq egy délkeleti ága mellett. A moábiak ugyanakkor a Holt-tengertől keletre eső dombos fennsíkot lakták, amelyen észak-déli irányban végighúzódik egy körülbelül harmincöt kilométer széles művelhető földsáv. Ez a földsáv a Holt-tenger medencéjének rögös lejtői és a sivatag széle közé szorulva helyezkedik el, és a meredek Vádi Mudzsib (Arnón folyó) szakadék osztja ketté. A terület gabonatermesztésre és kecskék, birkák legeltetésére alkalmas. A jelentősebb moábi városok Hesbón, Medeba, Díbón és Kirhareset voltak. A Vádi Heszától (a bibliai Zered?) délre terült el az edómiak földje Boera főváros­ sal. Ez a vidék dél felé haladva egyre szárazabbá válik, ilyen szempontból a Negevhez és Nyugat-Palesztina déli részéhez hasonlít. A bibliai szövegek egy része azt sejteti, hogy Edóm nemcsak a Jordán törésvonalától keletre eső részt jelentette, hanem az utóbbi területre, az Arabától nyugatra is kiterjedt. Az mindenesetre biztos, hogy a Negevet és az attól délre eső területeket lakó ókori népek egy részét edómi eredetűként tartották számon. Később, a görög és római időkben a nabateusok kereskedőbirodalmathoztak létre Transzjordánia déli részében, melynek fővárosa Petra volt. Az edómiak - vagy ahogy J kbsszikus korban nevezték őket, az idumeaiak - eközben az Arabától nyugatra fekvő dél-pJlesztinai vidékre települtek.

Égba;!at. Palesztinában két fő évszak van: a meleg és száraz, csapadéktalan nyár és a hű­ vös tél a Földközi-tenger felől érkező esőkkel. Valamikor októberben esik le az első "korai eső", amely megnedvesíti és ezáltal szántásra és ültetésre alkalmassá teszi a talajt. Ezt követi a növekedés időszaka, amikor a kellő vízmennyiség nagy része a hirtelen lezúduló esőkből származik az északibb éghajlatokra jellemző hosszú, szelíd esőzéssel szemben. jeruzsálemben például az évi 500 mm csapadék (annyi, mint Londonban vagy Párizsban) kö.rülbelül ötven esős nap alatt hullik le, jellemzően decembertől februárig. Az áprilisi és n:aJ,USI "kései esők" segítenek a terménynek elérni a teljes érettséget, és egyben az esőzés veget IS jelentik, bár a Péld 26:1 megemlíti, hogy időnként mekkora káoszt okoz az ara-

50

Az ókori Izrael és júda története

tás idején - kora nyáron - hulló eső. A tavasz kezdetével a növényzet - elsősorban a kevés csapadékú területek téli növényzete - fokozatosan elhal, és nyár közepére beköszönt a teljes szárazság. A nyári aszályban az egyetlen könnyebbséget a jelentős mennyiségű harmat jelenti, ami különösen a parti síkságon és a magasabban fekvő területeken jellemző. A sivatagból érkező délkeleti irányú szél, a száraz és forró sirokkó (vagy hamszin) áprilistól június elejéig, majd szeptembertől novemberig uralja a vidéket. Általánosságban tehát azt mondhatjuk, hogy míg egyes területek csak decembertől februárig jutnak csapadékhoz, Palesztinában az esős évszak októbertől áprilisig tart. A Bibliában említett korai és késői esők valójában kisebb őszi és tavaszi záporok, amelyek megelőzik a heves téli viharokat. Palesztina bármely területén a csapadék mennyiségét több tényező határozza meg, elsősorban a földrajzi elhelyezkedés és a tengerszint feletti magasság. Északabbra és nyugatabbra nagyobb a csapadék mennyisége, míg dél és kelet felé kevesebb, a magasabban fekvő területek ugyanakkor több csapadékhoz jutnak, mint az alacsonyan fekvők. Általában a középső dombság és a Transzjordániaihegység kapja a legtöbb csapadékot, és ezeken belül is északon hull több eső. Felső­ Galileában az éves átlag 1000 mm körüli, az Efraimi-dombságban kb. 700 mm, Jeruzsálemben 600 mm, Hebrónban 550, míg a Negevben, Beér-sebában mindössze 225 mm. A parti síkságon is megismétlődik ugyanez: Akkóban az éves átlagcsapadék 650 mm, Gázában, délen pedig 375 mm, míg a Karmel hegyvidéke évente 875 mm-nyi csapadékot kap. A Jordán völgyében, ahol a Kinneret után a hirtelen szintesökkenés egyre nagyobb szárazsággal párosul, Bét-Seán éves csapadéka 310 mm körül van, Jerikóé 150 mm, a Holt-tengert körülvevő területé pedig kevesebb mint 50 mm. Földmúves-Iegeltetőgazdaság.Palesztina

topográfiája és éghajlata falusi agrár-legeltető gazés életformára tette alkalmassá a területet. Nem voltak a Tigriséhez és az Eufdaságra ráteszéhez vagy a Níluséhoz hasonlítható nagyobb folyóvölgyek, és a palesztinai mezőgazdaságban sosem játszott központi szerepet az öntözés. "Hegyes-völgyes, és az égből várja az esőt" (Deut 11: 11). Ebből következett, hogy a nagy városok ritkaságszámba mentek ezen a vidéken. A bibliai történetek legfontosabb városai kicsik voltak modern vagy akár kortárs egyiptomi és mezopotámiai megfelelőikhez képest. A Biblia és más ókori keleti források is beszélnek a Palesztinában termesztett gabonafélékről: "patakok, vizek és források [földje], amelyn mezőin s hegyein folyók mélységei fakadnak. Búza, árpa és szőlő [földje], ahol füge gránátalma és olajfa terem, olaj és méz földje, ahol minden szűkölködés nélkül eszed kenyeredet, s mindennek bőségét élvezed" (Deut 8:7-9). Többszáz évvel a deuteronomiumi szakasz születése előtt Szinuhe, egy egyiptomi utazó a vidék következő leírását adta:

Jó ország ez..., füge van ott és szőlő. Több a bora, mint a víz. Sok a méze, olaja rengeteg. Fáin mindenféle gyümölcs. Van ott árpa, búza. Nincs határa mindenfajta nyájainak Szinuhe története, in: Dobrovits Aladár (ford.), A paraszt panaszai. 6egyiptomi novellák, Budapest. Magyar Helikon 1963, 25-26. Ha levonjuk ebből a hívő ember lelkesedését és a turista túlzásait, a két bekezdés pontos leírását adja a Biblia korabeli palesztinai mezőgazdaságnak: április és június között

51

A színhely

tt gabonafélék (búza, árpa), a nyári hónapokban érő különböző gyümölcsök, a ara.tovégén és kora ősszel betakarított szőlő és olajbogyó. Ezek a termények adták a táp, . nyar . l' lkozás alapvető elemeIt: a kenyeret, bort es olajat. a A' torkodás _ birka- és kecsketenyésztés - a második legfontosabb eleme volt a . l P:i~ai gazdaságnak, különösen délen és a Transzjordániai-hegységben. A birka és pa esz ., l alkalmazkodott a palesztinai környezethez. Mm . dk ettot - so k ra b ecsu"l' ' k te k h usu kecs ke JO '" , ' .. k . . A [""ld ásodlagos termékeik - gyapjuk, es a kecskek eseteben teJu - mIatt IS. 10 me"II ett . " be' k ' b en, versenges "lk"l l"'m : sztorkodó érdekcsoportok jellemzoen esseg ne u e'l te k muve o es pa " , . . , ás mellett, bár helyenként talalhatunk utalasokat az okon Kelet Hodalmaban a le~:r:;edett földműves és a sátorlakó pásztor életformája közti különbségekre. 1)

l (na, az ellentétekföldje. Nincs talán még egy hasonló méretű terület a Föld színén,

. . Pl ., amelyet akkora topográfiai és éghajlatbeli sokszínűség jellemezne, mmt a esztmat. Hán más helyen fordulhatott volna elő az ókorban, hogy az ember leölt egy oroszlánt ~élen (2Sám 23:20)? Az ország sokszínűségét illusztrá.la~dó, képzel!ük el a k.övetk ő ókori utazást a parti síkságtól Jeruzsálemen át a keletI sIvatagba. Kepzeletbeh utaz~~k a légvonalban kevesebb mint 140 kilométernyi utat azzal kezdi, hogy átvág a tróusi éghajlatú és pálmafákban gazdag parti síkságon. Ezután megmássza a Seféla pöröngyös, alacsony dombjait, kis árpa- és búzatáblák mellett halad el, szőlők, olívaül;etvények, platánok és egyéb fák, valamint cserjések szegélyezik az útját - a táj sokban hasonlít a dél-európaihoz. Amikor utazónk megmássza a Júdai-dombságot, amelynek magasabb pontjai a tengerszint feletti ezer méter magasságot is elérhe~ik, olyan t:rü~et­ re érkezik, ahol nem megy ritkaságszámba egy-egy nagyobb havazás, es ahol a taj kletlenebbé válik, bár helyenként még előfordul egy-egy erdős terület. Ahogy túlhalad Jeruzsálemen, és leereszkedik a szamariai dombság keleti lejtőin, az utazó merőben más vidékre érkezik. A szőlőket, olívaültetvényeket és megművelt földeket kopár vidék (pusztaság) váltja fel, sátoros nomádokkal és kecske- vagy birkanyájaikkal. Pár mérfölddel távolabb utazónk a Jordán völgyébe érkezik, ahol perzselő a nyári hőség, és nehéz a levegő. Lényegében az egész táj kihalt, kivéve Jerikó trópusias, forrásokban gazdag zöld oázisk A Jerikó után következő harminc kilométeren utazónk leereszkedik a Jordán folyóhoz, amely körülbelül a Holt-tengerrel - a világ legmélyebben fekvő pontjával - azonos szinten terül el, majd felfelé indul a Transzjordániai-hegységben. Több mint ezer méter magasra jutva utazónk ismét erdős, megművelt tájakat lát, ahol a fennsíkokon búza és árpa nő. Ez a kelet-nyugati irányú topográfiai és éghajlatbeli sokszínűség hasonló sokféleséggel párosul észak-déli irányban is. Az alpesi időjárású, a tengerszint felett háromeze~ méterrel elhelyezkedő Hermón-hegyet mindössze 210 kilométer választja el a trópuSI éghajlatú Holt-tengertől, amely mintegy 430 méterrel a tengerszint alatt fekszik.

FaQI

Mindennapi élet az ókori Palesztinában Nekünk, mai embereknek nehéz elképzelnünk, hogyan élték és érzékelték az életet Palesztina lakói a régebbi korokban. Mégis meg kell próbálkoznunk ezzel, nehogy a középkori művészek hibájába essünk, akik anakronisztikusan, saját koruk ruháiba öltöztetve és a középkori Európában elhelyezve ábrázolták a bibliai szereplőket. Ebből a

r

52

Az ókori Izrael éJ júda története

szempontból különösen fontos a régészeti kutatás. Az anyagi maradványok, például házak, hivatali épületek, eszközök, fegyverek, cserépedények és pénzérmék mind hozzájárulnak az ókor hétköznapi életének pontosabb megértéséhez. A régészeti kutatás ezen kívül "demokratikusabb" is (lehet), mint az írott források elemzése. Az utóbbiak ugyanis hajlamosak csak a tehetős és művelt rétegek életét bemutatni. A régész ezzel szemben a város szegényebb negyedeiben és a királyi palotákban vagy templomokban egyaránt végezhet ásatásokat. A legfontosabb szempont talán az, hogy az iparosodás előtti Palesztinában az élet ritmusa és menete nagyban függött az ország éghajlati és mezőgazdasági adottságaitól. Összel szántás és vetés, télen metszés, tavasszal aratás, kora nyáron cséplés, a nyár végén betakarítás - ezek voltak a főbb mezőgazdasági munkálatok. A pásztorkodás is beleilleszkedett az élet eme ritmusába. Az esős hónapokban, amikor a vetés növekedett, a pusztaságban lehetett legeltetni; nyáron pedig ott voltak a frissen learatott területek és a cséplés után fennmaradt maradék gabona, amelyet takarmányként hasznosí tottak. Mivel az ételek hűtésére nem volt mód, időszakosan változott a fogyasztható ételek sora. Amikor beértek a gyümölcsök és zöldségek, elfogyasztották azokat, mielőtt tönkrementek volna. Akadtak olyanok, amelyeket valamilyen formában tartósítani lehetett: a szőlőből mazsola és bor készült, a fügét megszárították, az olívából savanyúságot vagy olajat készítettek, a bab és lencsefélék elálltak szárazon is, a gabonamagvakat pedig csak a nedvességtől kellett óvni. A táplálkozás jórészt növényi alapú volt, húst csak különleges alkalmakkor fogyasztottak. Az emberek számára nem volt ismeretlen az éhezés, hiszen olyan csapadékban szegény vidéken éltek, ahol gyakran váltakoztak az esős és a száraz évek. Pusztán az élet fenntartásához is kemény és időigényes munkára volt szükség, és a munka gyümölcse kiszámíthatatlan volt, a bizonytalan időjárási tényezőktől függött. Még ha esett is kellő csapadék, további súlyos veszélyt jelentettek a sáskák és egyéb kártevők. Így már érthető, miért írja a bibliai példabeszéd, hogy az ember tervezhet és dolgozhat ugyan, de a végeredmény Isten kezében van, és miért kapcsolódik a bibliai idillek nagy része a bőség és áldás földművelő, pásztorkodó ábrázolásaihoz. A mezőgazdasági naptár menetét és egyhangúságát ünnepek és rítusok törték meg, amelyek maguk is ezt a menetet tükrözték és támasztották alá. Az év két nagy szakának megfelelően a vallási naptár két fő ünnepi időszakot tartalmazott (Ex 23:14-17). A tavaszi napéjegyenlőséghez közel esett a kovásztalan kenyér ünnepe, amellyel az aratás kezdetét ünnepelték. Ezt követte néhány héttel később az aratás befejeztéről megemlékező aratás ünnepe. Az év legfőbb ünnepe azonban a betakarítás ünnepe volt, amely az őszi napéjegyenlőséghez esett közel. Erre az őszi ünnepre a lakomák, ivászatok, táncolás voltak a jellemző (Bír 9:27; 21:19-23; 1Sám 1). A társadalom meghatározó egysége a falu vagy város volt. A földműves családok kis városokban vagy nyitott falvakban éltek, nem pedig a földjeiken épített házakban. Az aratás idején a családtagok olykor ideiglenes fészerekben laktak a földeken, míg máskor korán reggel kigyalogoltak a földre, majd este hazamentek. A fallal körülvett városokban a lakónegyedek zsúfoltak, szűkösek voltak, a házak szorosan egymásra építve. Az ilyen, néhány száz lakásból álló városokban természetes és elkerülhetetlen volt, hogy mindenki mindenkit ismert. Ez egyenlőség-elvűséget és a közösség fontosságának

A Jzínhely

5]

hangsúlyozását eredményezte, ugyanakkor a társadalmi és gazdasági összetartozás. érzését is növelte. A város fő kapujának udvara adott teret a gyülekezésnek és közösségi életItt ült össze a bíróság, az utcai árusok portékáikat kínál ták, mások beszédet tarne k . . tottak, az idősebbek filozofálgattak és pletykáltak - mindig lehetett társaságra lelm, . vagy csak figyelni a jövő-menő szomszédokat. A mesterségek és a szaktudás jellemzően apáról fiúra öröklődtek. A nagyobb techmkai újítások hiánya azt jelentette, hogya régebbi generációk technikája szinte alig tért el az újabbakétól. Még a papságban való részvétel is családon belül öröklődött. A nagy családot áldásnak tekintették, mivel munkaerőt jelentett, biztonságot nyújtott az egyén jövőj éhez, és garantálta a család nevének fennmaradását. Az orvostudomány kezdetlegessége miatt gyakoriak voltak a fertőzések. A becslések szerint a csecsemőhalandóság akár a negyven százalékot is elérhette, a nőknek pedig körülbelül harminc százaléka halt bele a szülésbe. Az idősek és betegek a család gondjaira voltak bízva. A család volt az emberi jogok és méltóság legfőbb őre. Család nélküli árvának vagy özvegynek lenni nyomorú állapotot jelentett. Bár a nőknek kevés törvényes joguk volt ebben a társadalomban, számos felelősség és feladat terhe az ő vállukat nyomta. Ez derül ki a Péld 31:10-31-ből is, amely a jó feleség jellemzőit írja le, nyilvánvalóan egy gazdag családot mutatva be. Az utazás és más kultúrákkal való kapcsolattartás - legalábbis a hellenizmust megelőző időkben - ritkaságszámba ment. Még a hatalmas és gazdag Salamon sem merészkedett Jeruzsálemtől száz mérföldnél messzebbre. A kommunikáció lassú volt, és még a hadsereg - a társadalom legmozgékonyabb rétege - is legtöbbször gyalogosan közlekedett. A külvilággal való kapcsolatok hiánya azt eredményezte, hogya társadalom hajlott a konzervativizmusra, és gyanakvással fogadott minden külső befolyást.

MÁSODIK FEJEZET

Az eredet problémái

55 Az eredet problémái • l zármazottaié lesz, és hogy ivadékai sokan lesznek. Ábrahám végül állandó tábort o :sHebrón mellett, és két fia született. Az idősebbik, Jismáél lett a pusztai népek ösver'a A kedvenc fiú, Sára egyetlen fia azonban Izsák volt, aki akkor született, a~ikor AZ~a'hám már száz éves, f:les,ége, S~ra ~edi? kilencven éves volt. Ekö:ben Lót, Abrahám egyik unokaöccse a slksag egYIk varos~b~n t~lepedet.~ le (feltehetol: g a H?lt-ten-

közelében), és hajszálon múlott, hogy ket lanyaval egyutt megmenekult, amIkor Isger a környék több városát tűzze l és kénkővel pusztította el. A menekülés közben Lót " k ~z uto'd o kat, elcsa ' b'It.otten , k'et l'anya, h ogy b'Iztosltsa felesé e sóbálvánnyá változott. Lot ták r:Szeg apjukat, és a vérfertőző viszonyból két fiút szültek. Ök lettek az ammomak és a moábiak ősei (Gen 12-22). Amikor Sára 127 évesen meghalt, Ábrahám újra nősült, és második feleségétől, valamint ágyasaitól további gyermekei születtek (Gen 25:1-11). Ezek különböző arab törzsek ősatyái lettek. Ábrahám, mielőtt meghalt volna, 175 éves korában még feleséget szerzett fiának, Izsáknak a Harrán melletti Náhor városában élő rokonaik közül (Gen

A Genesistől a II Királyokig terjedő bibliai könyvek sorban olvasva Izrael és Júda történetének összefüggő elbeszélését adják a legkorábbi időktől kezdve Jeruzsálem Kr. e. 586-os elestéig. AGenesistől Józsuéig terjedő első hat könyv Izrael népének eredetével foglalkozik, és azzal, hogyan jutottak Kanaán földjének birtokába. A történet a teremtéssel kezdődik a Genesis könyvében, és Józsue könyvének végére a nép már letelepedett az "ígéret földjén". Mivel ez az egyetlen olyan ősi forrás, amely közvetlen módon foglalkozik az izraeliek eredetének kérdésével, helyénvalónak tartjuk, hogy fejezetünket a Genesis-Józsue elbeszélés összefoglalásával kezdjük.

A Genesis-Józsue elbeszélés összefoglalása Isten hat nap alatt teremtette a világot, beleértve az összes szárazföldet, tengereket és égi képződményeket, valamint az élővilágot és magát az embert is (Gen 1-2). Az első emberpár, Ádám és Éva az édenkertben éltek. Később Isten engedetlenségük miatt kiűzte őket innen, és elkezdődött a családfájuk, amelyet ősatyák sora vitt tovább. Ezek az ősi alakok általában hosszú életet éltek, Hénoktól kezdve - aki 365 évet élt - Matuzsálemig, aki 969 évesen halt meg. Óriások és "vitézek" is éltek abban az időben a földön, ezek némelyike az istenfiak leszármazottja volt (Gen 2-6). Az emberek bűnei és engedetlensége miatt Isten hatalmas áradással pusztította el az egész emberiséget. Csak Noé és közvetlen hozzátartozói maradtak életben (Gen 6-9). Noé három fiának (Sém, Hám, Jáfet) leszármazottai szaporodni kezdtek, és elvánd0roltak Sineár fóldjére (Alsó-Mezopotámia), ahol óriási torony építésébe kezdtek, amelynek csúcsa az egekig ért volna fel. Hogy az építkezést megakadályozza, Isten elrendelte az emberek többnyelvűségét. Most, hogy többé már nem tudtak szót érteni egymással, Noé fiainak leszármazottai szétszéledtek a világ különböző tájaira. Sém távoli leszármazottai között, a kilencedik generációban élt egy Ábrahám nevű sátorlakó férfi. Ábrahám apja annak idején elhagyta 'a Káldeus Ur városát', hogy Kanaán földjére vándoroljon, de ehelyett végül Harrán közelében telepedett le Felső-Mezopotámiában (Gen 10-11). Apja halála után Ábrahám elvándorolt Harránból Kanaánba. Itt "jövevényként" élt, azaz megőrizte sátoros életformáját, és nem olvadt bele a vidék bennszülött falusi-földműves társadalmába. Isten megígérte Ábrahámnak, hogy egy napon az egész terület az

23-24). . Izsák feleségül vette Rebekkát, és Beér-seba mellett telepedtek le. Rebekka Ikreket szült: Ézsaut és Jákobot. Ézsau lett az edómiak ősatyja (Gen 36), Jákobnak pedig arámi feleségeitől és ágyasai tól tizenkét fia született, akik a tizenkét törzs ősei voltak (Gen 25: 19-35:29). Jákob egyik fiát, Józsefet testvérei rabszolgának adták el, és Egyiptomba vitték. Börtönbe kerülve Józsefről kiderült, hogy ért az álomfejtéshez. Ezzel a képességével visszanyerte szabadságát, és végül a fáraó főintézővé tette egész Egyiptom felett - nála nagyobb hatalma csak a fáraónak volt. Eközben a Palesztinában kitört éhség arra kényszerítette Jákobot és családját, hogy élelmet keresve Egyiptomba vándoroljanak. József segített nekik letelepedni egy Gósen nevű területen. Egyiptomban a tizenkét fivér családja tizenkét törzzsé szaporodott (Gen 37-SO). Végül olyan fáraó került hatalomra, "aki nem ismerte Józsefet", és a hébereket rabszolgává tette. Isten megparancsolta Mózesnek - aki, bár szintén héber volt, a fáraó udvarában nőtt fel, miután csecsemőként kimentették a Nílusból -, hogy vezesse ki népét Egyiptomból, vissza arra a földre, amit odaígért Ábrahámnak. Az Egyiptomból történő menekülést számtalan csoda vette körül, többek közt tíz csapás, amelyeket Isten küldött az országra. A fáraó minden egyes csapás után megígérte, hogy szabadon engedi távozni a hébereket. Isten azonban "megkeményítette a fáraó szívét", aki így meggondolta magát, és mégsem engedte el a hébereket, s ezzel újabb csapást hozott ország~íra. Amikor a hébereknek végül mégis sikerült elszabadulniuk, a fáraó - akinek ismét megkeményedett a szíve - összeszedte csapatait, és a hébereket egészen a Vöröstengerig üldözte. Isten kettéválasztotta a tenger vizét, így a héberek száraz lábbal kelhettek át. Amikor a fáraó és serege nyomukba eredt, Isten a vizeket újra összezárta, és az egyiptomiak elpusztultak (Ex 1-15). A nép több szakaszban tette meg a Kanaánba vezető utat. Isten napközben felhőosz­ lopot vezetett előttük, éjjel pedig tűzoszlopot, amely megmutatta nekik, mikor bontsanak tábort, és hová verjék le sátraikat. Fürjjel és mannával táplálta a népet a pusztas~gban. Három hónap elteltével a nép egy hegyhez ért a Színai pusztájában. A hegy töveben táboroztak, miközben Mózes többször felment a hegy tetejére, és közvetlenül beszélt Istennel, akitől részletes jogi és kultikus útmutatásokat és szabályokat kapott.

Az ókori Izrael és júda története

A Sziklamecset és a Harám el-Halíl mecset. Palesztinában számos, az ősatyákhoz kapcsolódó hely

található, amelyeket a zsidók, arabok és keresztények egyaránt szent helyként tartanak számon. A Sziklamecset (fent) azon a helyen épült, ahol a történet szerint Ábrahám feláldozni készült Izsákot, és ahol Mohamed híres látomását kapta a Paradicsomról. Salamon Szentélye feltehető­ leg szintén ezen a helyen vagy ennek közelében állt. A hebróni Harám el-HaIíI mecset (lent) a hagyomány szerint a híres szikla fölé épült, ahol az ősatyák és feleségeik vannak eltemetve, (Sziklamecset). M, Miller; Harám el-HaIíI mecset: Pictorial Archive)

Az eredet problémái

57

Ezeket azzal ültették át a gyakorlatba, hogy ettől kezdve a népnek kötelessége megtartani őket. A nép még akkor is a hegy lábánál tartózkodott, amikor az első pészahot _ az Egyiptomból való kivonulás első évfordulóját - ünnepelte (Ex l3-Num 10:10). A második év második havának második napján a felhő felemelkedett, ami azt jelentette, hogy ideje továbbindulni. Ismét útra keltek, és végül egy Qí.dés nevű helyre érkeztek a Negev délnyugati részében. Innen tizenkét kémet - minden törzsből egyetküldtek ki, hogy derítsék fel az "ígéret földjét". A kémek visszatérve elmondták, milyen termékeny és gazdag a föld, ám figyelmeztettek, hogya városokat nem fogják tudni legyőzni, és hogy a vidéket óriások lakják. Káleb, az egyik kém arra biztatta a népet, hogy ennek ellenére lendüljenek támadásba, bízva abban, hogy Isten majd nekik adja a földet, ahogy megígérte. A nép azonban elbátortalanodott; Mózes ellen kezdtek szervezkedni, és arra készültek, hogy visszatérnek Egyiptomba. Ekkor megjelent "Isten dicső­ sége" a gyülekezés sátrában, és az istenség megdorgálta népét kishitűségük miatt, majd kijelentette, hogy negyven évig fognak a pusztában vándorolni - azaz egésze'n addig, míg az eset idején jelenlevőket egészen új generáció váltja fel. Csak Káleb és Józsue (az egyik kém, aki Káleb javaslatát támogatta) maradhattak életben és juthattak be Kanaán földjére. Isten rendelkezése után az egyetlen kísérlet, amely az országba dél felől való behatoLísra irányult, vereséggel végződött (Num 10:11-14:45). Qádésből Mózes küldöncöket menesztett Edóm királyához, amikor a negyven év a vége felé közeledett, és engedélyt kért az edómi területeken való áthaladásra, mivel az "ígéret földjét" Transzjordánia felől közelítették meg. A király nemleges választ adott Mózes kérésére. A nép azonban elfoglalt két amori királyságot, a Szíhon és Og által uraltakat, és ezáltal egész Transzjordánia a birtokukba került, kivéve a sivatag peremén fekvő ammoni királyságot és az Arnón folyótól délre eső moábi és edómi területeket. Az újonnan szerzett területet Rúbén, Gád és a fél Menase törzs kapta meg tulajdonául (Num 15-36). Mózes még Transzjordániában megtartotta búcsúbeszédét, amelyben arra szólította fel a népet, hogy ha beléptek az országba, tartsák be a törvényt, és kiűze­ téssei fenyegette meg őket arra az esetre, ha nem tartják azt meg (Deut 1-34). Mózes transzjordániabeli halála után Józsue vette át a vezetést, és szervezni kezdte Nyugat-Palesztina meghódítását. Bár némi katonai stratégiát is alkalmaztak (például kémeket küldtek előre), a Jordánon való átkelés és Jerikó elfoglalása elsősorban csodák :dul kisért rituális cselekedetek voltak. A Jordán visszahúzódott, hogya nép átkelhessen LIJta, ahogy az Egyiptomból való menekülés idején a Vörös-tenger is tette. Amikor ,1 nép Jerikó Lllai körül meghatározott számú kört írva le felvonult élükön a papokkal és ,1 frigyl:H.hval, ahogy Isten elrendelte, a falak ledőltek, és a város a kezükre jutott. Upbb győzclmeket arattak Ajnál, Gibeónban (ahol Isten parancsára megállt a Nap), Llbn.iban, LJkisban, Eglónban, Hebrónban, Debírben és Hácórban, s ezzel lényegében a~ egész területet elfoglalták. Józsue ezek után kiosztotta a Jordántól nyugatra eső teruletet ,1 többi törzs között. Csak a léviták nem jutottak önálló területhez; ők mint paP! törzs ,l többi törzs területein szétszórt városokat kaptak Oózsue 1-24).

58

r

Az ókori Izrael és júda története

A Genesis-Józsue elbeszélés történeti rekonstrukcióra való használatának nehézségei

Az Izrael

eredetéről

szóló Genesis-Józsue elbeszélés rendelkezik olyan vonásokkal és tesz olyan történeti állításokat, amelyeket sok mai történész - és általában sok mai olvasó is - nehezen elfogadhatónak tart.

Ókori történetszemlélet A Genesis-Józsue elbeszélés anyaga olyan történetszemléletet tükröz, amely általános volt ugyan az ókorban, de ma már divatjamúlt, és megkérdőjelezhetővé teszi az anyag hitelességét.

Az "aranykor" fOgalma. Elterjedt gyakorlat volt az ókorban a távoli múltba kivetíteni egy ideális korszakot, amelyben az emberek sajátos körülmények közt éltek, az istenségekkel különleges kapcsolatot tartottak fenn, néha együtt is laktak az istenekkel, és hihetetlenül hosszú ideig éltek. Ez a szemléletmód tükröződik a Genesis első fejezeteiben is, ahol az emberiség ősei paradicsomi állapotok közt kezdik életüket, egy kígyó engedetlenségre kísérti őket, isteni lényekkel házasodnak, szokatlanul hosszú ideig élnek, és világméretű csapást szenvednek el. Az emberi történelem mai felfogása, amely a geológia, a régészet és a paleontológia kutatásain alapul, ettől szögesen eltérő szemléletmódot követ az emberi élet eredetével és korai időszakával kapcsolatosan.

Sematikus kronológia. Szintén

jellemző

az ókori történeti spekulációkra a Genesis-Józsue elbeszélés történeti időrendről alkotott leegyszerűsített felfogása. A Biblia különböző hagyományai - szamaritánus, görög és maszoréta héber - más-más kronológiai felosztást adnak meg. A maszoréta vagy standard héber szöveg például a következő sémákat tartalmazza: (1.) az emberiség őseinek szokatlanul hosszú élettartama négy időszakban rövidült le. A vízözön előtt az emberek kb. kilencszáz-ezer évet éltek. Mahalalél 895, Hénok 365, Lámek 777 éves életkora kivételnek számít. A vízözön után fokozatos csökkenés figyelhető meg Sém hatszáz évétől kezdve Náhor 148 évéig. Ábrahámtól Mózesig az átlagéletkor száz és kétszáz év közt van, Mózes után pedig a mai átlagnak felel meg. (2.) Az egyiptomi kivonulás a teremtés után 2666 évvel történt. Ez megfelel azoknak a leszármazási adatoknak, amelyek a kivonulást a teremtéstől számított huszonhetedik generáció idejére teszik (26 és 2/3 generáció átlagban száz éves generációkkal számolva épp 2666 évet ad ki). A 2666 ezen felül a négyezer év kétharmada. Ha előre számolunk a bibliai szereplőkkel, és olyan kronológiai adatokat veszünk figyelembe, amelyek a későbbi zsidók számára is hozzáférhetők lehettek, arra jutunk, hogy körülbelül a teremtés utáni négyezredik év volt a Szentély Kr. e. 164-es újraszentelésének éve a Makkabeus lázadást követően. (3.) A negyven és ennek többszörösei rendszeresen előfordulnak a Genesis-II Királyok elbeszélésben. Negyven évig vándoroltak például a kivonulást követően a pusztában. A kivonulás és a Szentély Salamon általi felépítése közti időszak a feljegyzések szerint 480 év volt (lKir 6:1). Innentől a babiloni száműzöttekvisszatéréséig ismét 480 év telt el. Mindezen elemekben a történelmi időszakok és kronológia megállapítására használt ókori speku-

Az eredet problémái

59

latív módszerek tükröződnek. A modern történész nem fogadhatja kétkedés nélkül az ilyen sémákat. fő jellegzetesség Izrael eredetének bibliai elamely általában jellemző az ó.kori irodalomra: ~z ember ,dolgaiba. val~ . i beavatkozás hangsúlyozása. A Genesls-Józsue elbeszelesben valoban az Istel11 lsten .' J h b' , de'k és tett a történeti folyamatok menetének elsődleges mozgatoJa. a ve lzonyos ~n . kiválasztott egyénekkel időről időre személyesen beszél. Az emben ügyekben való közreműködéshez tartozott a természetfeletti erő nyilvános demonstrálása: egy nagy vízözön elpusztítja a bűnös emberiséget; a nyelvek összezavarodása szétszórja az embereket a földön; csapások sorozata végül a fáraó seregének vízbe fúlásában éri el tetőpont­ " t és ezáltal a héberek megmenekülnek Egyiptomból; negyven éven át csodálatos ~::detű manna és fürjek teszik lehetővé számukra a túlélést a pusztaságban; rendkívüli események - például Jerikó falának leomlása vagy a Gibeón felett megálló Nap juttatták előnyhöz Józsuét a kanaániakkal szemben; és így tovább. Míg a modern történészek nem vetik el szükségszerűen az emberi történelemben való isteni részvétel gondolatát, a modern történetírás alapfeltevései közé tartozik, hogy a történelem általános ok-okozati összefüggéseit anélkül kell megmagyarázni, hogy a természetes körülményekben beálló rendkívüli változásokra (pl. a Vörös-tenger szétválása vagy a Gibeón felett megálló Nap) vagy bármilyen isteni beavatkozásra hivatkoznánk. Röviden tehát a történészek számára a csodák problémát jelentenek.

A

beri ügyek isteni irányítása. Egy másik

b:s:~ésében,

Lineáris leszármazási rend. További történetszemléleti elem, amely a bibliai

szerzőkre

csakúgy, mint a többi ókori emberre jellemző volt, az a feltevés, hogya világ különböző népeinek eredete egyetlen őstől kiinduló egyszerű lineáris leszármazási renden keresztül magyarázható meg. Ez a felfogás az etnikai csoportokat és kapcsolataikat genealógiai kategóriákon keresztül szemléli. így a Genesis-Józsue elbeszélés Izraelt, Júdát és palesztina, valamint Palesztina körüli szomszédaikat kiterjedt családfákon keresztül mutatja be. Az Izraelen és Júdán belüli törzsi csoportokról hasonló szellemben írnak: tizenkét törzsnek tekintik őket, amelyek Jákob tizenkét fiának leszármazottai. Az antropológiai kutatásokat is figyelembe vevő modern történészek belátják, hogy az egyes népcsoportok kialakulása fölöttébb komplex folyamat, amelyet nem lehet leegyszerű­ sített lineáris családfák segítségével értelmezni.

CJ'akori mesei elemek. Végül számos bibliai elbeszélés, különösen a Genesis-Józsue szakaszban található történetek olyan motívumokra épülnek, amelyek az ókori világban széles körben ismertek voltak. Itt van például a mesemondók kedvenc motívuma, a "vesztes győzelme" (a Hamupipőke-motívum). Az erre az elemre épülő történetek azt mondják el, hogyan fordult meg végül a sorsa valakinek, akinek látszólag semmi esélye sem volt a sikerre vagy győzelemre. Ábrahám, a hontalan; József, a rabszolga, akit Egyiptomban börtönbe vetnek; Mózes, a csecsemő, akit a krokodiloktól hemzsegő Nílusra tesznek ki; a kegyetlen fáraó kezei közt szenvedő héberek - mind úgy jelennek meg, mint vesztesek, akik azonban isteni segítséggel végül győzedelmeskednek és áldást nyernek. A Szodoma és Gomorra története egy másik, a Biblián kívüli irodalomból ismert motívumot idéz: természetfölötti lények érkeznek a városba, hogy próbára tegyék

60

Az ókori Izrael és júda története

a lakosok vendégszeretetét, végül pedig elpusztítják a barátságtalan települést. Összehasonlításképpen megemlíthetjük Philemón és Baukisz görög mítoszát. Az ilyen hagyományos elemek jelenléte a bibliai elbeszélésekben azt valószínűsíti, hogya történeteknek legalábbis egy része pusztán a mesemondó képzeletének szüleménye, ami komoly kérdéseket vet fel történeti megbízhatóságukkal kapcsolatosan.

További

valószínűtlen elemek

A leegyszerűsített kronológián és a csodás eseményeken túl, amelyek önmagukban is problémákat vetnek fel a történész számára a hihetőség terén, léteznek egyéb tényezők is, amelyek megkérdőjelezhetővé teszik a történetek hitelességét. Ezek némelyike a fent említett leegyszerűsítettidőrenden kívül eső kronológiai kérdésekkel függ össze. Jákob például feltételezhetően legalább hetven éves volt, amikor Mezopotámiába indult, hogy feleséget keressen magának. Nem éppen ez az az életkor, amikor az embert romantikus hevület fűti házassági kérdésekben! Simeon és Lévi,Jákob fiai elvileg kamaszként pusztították el Sekem városát (Gen 34). A kronológiától független egyéb problémák is hasonló zavart okoznak: az Exodus 12:37-39 elmondja, hogy hatszázezer katonakorban lévő héber férfi hagyta el Egyiptomot. Ha ehhez hozzáadjuk feleségeiket és gyermekeiket, valamint az "elegy népet", akik állítólag szintén velük tartottak, mintegy két és fél milliós tömeget kapunk. Ennyi ember menete kb. 250 kilométer hosszú sort alkotott volna, és nyolc vagy kilenc napjukba telt volna bármilyen konkrét pont mellett elhaladni. Egy ekkora csoportot megszervezni, majd negyven éven keresztül kordában tartani a pusztai vándorlás során, nem is beszélve a két bábáról, akiknek súlyos nehézségeik lettek volna, ha az összes nővel nekik kell foglalkozniuk (Ex 1:15) - mindezek komolyan elgondolkodtatják a történészt, aki ezeket az adatokat akarná felhasználni. A kritikus történésznek el kell vetnie ezen elbeszélések egy részét vagy egészét, minősítenie kell azokat, vagy pedig akkorára kell tágítania a Biblián kívüli valóságot, hogy mindezek a valószínűtlenségek beleférjenek.

Összetettség és ellentmondások Ahogy arra már a fejezet elején is utaltunk, a Genesis-Józsue szakasz egy terjedelmesebb elbeszélés, a Genesis-II Királyok része, amely a teremtéstől a kiűzetés ig terjedő időszakot öleli fel időrendben. Az irodalmi elemzésből kiderül, hogya Genesis-II Királyok elbeszélés egésze elejétől végéig több komponensből került összeállításra. Más szóval számos, eredetileg önálló elemet (történeteket, dalokat, család fákat, törvénygyűj­ teményeket stb.), amelyek mindegyike saját tematikával és interpretációs problémákkal, valamint más-más történelmi vonatkozásokkal rendelkezik, illesztettek össze egyetlen átfogó szöveggé. Ezeket a különböző elemeket átszerkesztették, így a keletkezett szöveg bizonyos fokig egységesnek és összefüggőnek mondható. így is marad azonban sok oda nem illő elem, amelyek a elmélyült olvasó számára súlyos problémát jelentenek, és amelyek olykor szembetűnő ellentmondásokat eredményeznek. A szövegmagyarázókat az ilyen kérdések és látszólagos ellentmondások már az ókor óta foglalkoztatták. Honnan származott például Káin felesége (Gen 4:17)? Nem teremtenek-e a Gen 4: 17-26 és a Gen 5 család fái feloldhatatlan ellentmondásokat? Abrahám a feleségét, Sá-

Az eredet problémái 61 't két alkalommal mutatta be a húgaként (Gen 12:10-20:20), mindkét alkalommal hara ló kimenetellel, vagy pedig Izsák is ugyanezt tette Rebekkával (Gen 26:1-11)? Vagy SO~leg ugyanannak az eseménynek a variánsaival van dolgunk, esetleg egy gyakori moese ' , m l'rodalmi alkalmazásával? A hé b erek a fáraó tudta nélkül szökte k meg E gYlptomtlVU . ból, sietve és előkészületek. nélkül (Ex 1~:39; 14:5a): Vagy nagyon, IS megterv~ze~t volt . kivonulás, jól szervezett es felszerel t heber katonaI csapatokkal, es csak azutan mdul:ak útnak, hogy az egyiptomiakat megfosztották vagyonuk nagy részétől (Ex 11:1-2; 12:35-36; 13:18b-19)? Milyen törvényeket kapott Mózes a Színai-hegyen: a Tízparancsolatot (Ex 34:28) vagy a Szövetség Könyvét (Ex 24:7), netán a teljes Pentateuchus-beli törvénykezést? Józsue foglalta el Hebrónt az első nyugat-palesztinai invázió során Gózs 10:36), vagy Káleb Gózs 15:13-14), esetleg Júda (Bírák 1:9-1O)? Ha Józsue foglalta el Kanaán egészét, elpusztítva lakóit Gózs 10:40-42), és ő telepítette le a törzseket a számukra kijelölt területeken Gózs 13-22), akkor hogyan magyarázhatjuk meg a Bírák 1 jelenetét, amelyben az izraeliek a kanaániakkal küzdenek? A felületes olvasó talán nem vesz észre ilyen problémákat a szövegben, vagy úgy dönthet, hogy figyelmen kívül hagyja az efféle következetlenségeket és látszólagos ellentmondásokat. A történész azonban nem hunyhat szemet az ilyen problémák fölött. A történésznek általában két választása van, ha az ókori szövegek látszólagosan ellentmondó információkkal szolgálnak. Az egyik lehetőség, hogy megkérdőjelezi a megadott információk egyikének vagy mindegyikének pontosságát. Kiválaszt egy álláspontot, forrást vagy szakaszt a többiek ellenében, vagy esetleg az összeset elveti. A másik lehetőség, hogy elképzel egy olyan helyzetet, amelyben a látszólagos ellentmondás megszűnik ellentmondásnak lenni. Az a történész, aki Hebrón meghódításával kapcsolatban például az első módszert választja, arra a következtetésre juthat, hogya józs 10:36 egyszerűen téved, amikor a város elfoglalását józsuénak tulajdonítja, és feltételezheti, hogy Hebrónt valószínűleg a kálebiek foglalták el, továbbá hogya Bírák 1 szerkesztője júda név alatt a kálebieket értette. Ugyanakkor az a történész, aki a második módszert választja, feltételezheti, hogy Hebrónt többször is meghódították. józsue elfoglalta, majd a bennszülöttek visszafoglalták, majd Káleb is elfoglalta, ezután újra elvesztették, végül pedig Júda törzse hódította meg. Míg az első megoldás azzal jár, hogya szöveg bizonyos szakaszainak történelmi állításait megkérdőjelezzük, a második módszerrel hipotetikus adatokkal egészítjük ki a szöveget. Mindkét eljárás a történész szubjektív értelmezésbeli döntéseit tükrözi.

Népi hagyomány és teológiai célok A Genesis-1I Királyok elbeszélést történeti szempontból értékelve el kell különítenünk egyes alkotórészeket, amelyek összefűzésével a végleges szöveg létrejött, valamint Vd:lgos sá kell tennünk az összeállítást végző ókori szerkesztők érdekeit és szándékait. Az eliíbbiek nagy részét "népi hagyomány"-nak nevezhetjük. .. J\z ókori és modern népek többsége számos népi hagyománnyal (énekek, mondások, ~Ortenctek stb.) rendelkezik, amelyekből kiderül, hogyan jöttek létre ők, intézményeik cs SWLISJ1k, és amelyek együttesen tükrözik a nép önmagáról alkotott képét. A népi ha:rol~cínY()k ezen együttese, amelyet akár a nép "népi történelmé"-nek is nevezhetünk, tJlablnl'tn k 'es k""' "'b an egyes meg h" 'k ' ocentn"us, ozeppontJa atarozo szeme'I ye k'es esemenye


62

Az ókon' Izrael és júda története

álln~k. Érdemes megfigyelni, hogy a Genesis-Józsue egyes szakaszai is egy-egy ku1csfigura (Abrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Józsue) köré épülnek, és különböző dolgok népi magyarázatait adják (miért nincs a kígyónak lába; miért beszélnek az emberek annyi különböző nyelvet; a körülmetélés gyakorlatának eredete; hogyan lettek szentek bizonyos palesztinai helyek; egyes szokatlan személy- vagy földrajzi nevek eredete stb.). E népi magyarázatoknak általános jellemzője továbbá, hogy a körülmények, szokások és intézmények eredetét a messzi régmúltba, az ősök és régi hősök korába vetítik vissza. A Genesis-II Királyok összeállításának és szerkesztésének folyamata minden bizonnyal több lépcsőben és hosszú idő alatt zajlott le. A végső változat alapvetően a babiloni fogság időszakának vagy a közvetlenül azt követő időszaknak a terméke lehet. Ezt több tény is alátámasztja; ezek közül a legnyilvánvalóbb az, hogy Izrael és Júda történetének menete a fogság kezdetével hirtelen megszakad. A fent említett vonás, amely a Genesis-Józsue számos kompozíciós egységére jellemző - azaz hogy a kor szokásainak és körülményeinek eredetét a régmúltba vetítik vissza - a Genesis-II Királyok fogság korabeli és közvetlenül a fogság utáni összeállítóira is jellemző volt. Egyértelmű, hogy ők is úgy tekintettek a pátriárkák, Mózes és Józsue korára, mint ami Izrael és Júda későbbi történelmének szinte valamennyi elemét meghatározta. Ennek megfelelően arról akarták meggyőzni az olvasót, hogy "Izrael" tizenkét, egyértelműen meghatározott törzsből állt már azelőtt, hogy az ősök Kanaánba érkeztek volna, és hogy mindegyik törzs a tizenkét fivér egyikétől származott. Ezekről a korai izraeli törzsekről azt tartották, hogy - néhány félresiklást leszámítva - monoteisták voltak, azaz egyetlen istenben hittek, aki az ősatyáknak és Mózesnek megnyilatkozott. Az izraeliek n1indennapi életét már a királyság előtti korban is az a törvény- és vallási szabálygyűjtemény irányította, amelyet hitük szerint Mózes kapott a Színai-hegyen. Feltevésük szerint Izrael népe Józsue pályájának végére már biztonságban élt Kanaán földjén; a tizenkét törzsből tizenegy számára kialakultak az optimális területi határok, a tizenkettedik törzs, azaz Lévi pedig az ország legfontosabb városaiban telepedett le, ahol papokként szolgálták az egész népet. Röviden tehát a Genesis-II Királyok fogság korabeli és közvetlen fogság utáni összeállítói megteremtettek egy ideális Izraelt, amely létrejöttét követően elfoglalta az őt megillető Palesztinát, és Józsue halálának idejére már le is telepedett és normális életet élt. Ennek megfelelően a bírák kora előtti idő­ szakot Izrael és Júda későbbi történelme szempontjából irányadóként ábrázolták, és azt igyekeztek a fogság korabeli, illetve a fogság utáni közösséggel megértetni, hogy egyetlen reménységük, ha visszatérnek az ősi társadalmi-vallási normákhoz. A modern történészek belátják, hogy a teljes objektivitás megvalósíthatatlan cél a történeti rekonstrukció folyamán. Ennek ellenére - bármilyen megvalósíthatatlan ismégis ez a célja a modern történetírásnak. Mihez kezdjen hát a modern, kritikus szemléletű történész a Genesis-Józsue folklorisztikus anyagaival vagy a fogság korabeli szerzők Izrael eredetéről alkotott idealisztikus nézeteivel? Az ókori elbeszélőket és szerkesztőket nyilvánvalóan nem foglalkoztatta a tárgyilagos tényközlés. Ráadásul nem pusztán arról van szó, hogy el kell dönteni, mihez kezdjen az ember bizonyos, a bibliai szerzők által leírt megkérdőjelezhető elemekkel - népi magyarázatokkal, hihetetlen történeti állításokkal és hasonlókkal. Ugyanekkora problémát jelent az is, hogy az ókoriak gyakran nem számoltak be pontosan azokról a dolgokról, amelyeket a mai történész elengedhetetlennek tart, mivel saját érdekeik és megközelítésük szempontjából ezek nem voltak fontosak. Ki is volt az a fáraó, aki "nem ismerte Józsefet", és mi tör-

Az eredet problémái

63

tént a nemzetközi politikai színtéren a kivonulás idején? Milyen társadalmi-politikai körülmények uralkodtak a kanaániak közt Józsue idején? A modern történész számáaz ilyen típusú adatok alapvető fontosságúak, ám a Genesis-II Királyok összeállíra . tói nak teológiai mondamvalója szempontjából teljesen mellékesek voltak.

A Biblián kívüli történelemmel való kapcsolódási pontok keresése Az a néhány bibliai szöveg, amely a Genesis-Józsue szakaszon kívül ilyen vagy olyan formában Izrael és Júda eredetéről szól, csak kevés vagy semennyi lényegi információval sem szolgál, és gyakran csak tovább bonyolítja a helyzetet. Az I Krónikák például más változatban mondja el Izrael múltját, és semmit sem szól a pátriárkák soráról, az egyiptomi tartózkodásról, a kivonulásról és Kanaán meghódításáról. Maga a GenesisJózsue elbeszélés csak kevésszer utal személyekre vagy eseményekre az Izraelen kívüli történelemből, és amikor ilyen utalások mégis előfordulnak, például az egyiptomi fáraókra vonatkozóan, nevek általában akkor sem szerepelnek. Amikor neveket is megadnak, mint például Abimelek, a filiszteusok királya esetében (Gen 26:1), az említett személyek más forrásokból nem ismertek. Az Izsákkal kortárs filiszteus király említése amúgy is problémákat vet fel, mivel egyéb helyről nincs tudomásunk arról, hogy Kr. e. 1200 előtt éltek volna Palesztinában filiszteusok, azaz jóval később, mint az az időszak, amikor Izsák a bibliai kronológia szerint élt. Másfelől viszont - egy kivételtől eltekintve - a Kr. e. kilencedik század előtt - ami már jóval Dávid és Salamon uralkodása utánra esik - semmilyen Biblián kívüli forrás nem tesz említést Izraelről vagy az izraeliekről. Az egyetlen kivétel a Merneptah-felirat, amely - mint lejjebb látni fogjuk - csak igen korlátozott értékkel rendelkezik Izrael eredetének vonatkozásában. A bibliai Ábrahámot, lzsákot, Jákobot, Józsefet, Mózest és Józsuét semmilyen Biblián kívüli forrás nem említi. Az izraeliek egyiptomi tartózk0dására, a kivonulásra vagy Palesztina elfoglalására sincs utalás semelyik, ezen eseményekkel elvileg kortárs ókori forrásban. Természetesen több kísérlet történt arra, hogy stabil kapcsolódási pontokat keressenek a Genesis-Józsue elbeszélés és a Biblián kívüli forrásokból megismert általános kö~el-keleti történelem között. Sajnos, ezen javasolt kapcsolódási pontok egyike sem állJa meg a helyét az alaposabb vizsgálat során. Az ilyen kapcsolódási pontok közül az alábbiak érdemelnek említést.

Genesis 14 és Mezopotámia történelme

~oltak, akik megkísérelték a Genesis 14-ben szereplő négy keleti királyt azonosítani az

oko r négy ismert uralkodójával, és azt remélték, hogy ez segíteni fog Ábrahám korán~k hozzávetőleges meghatározásában. A huszadik század elejének egyik ilyen népsze-

~~v:~ltevés: vO,lt ~.z,

hogy Am:a~el azonos, I~h.et a hí~es ~abil~ni királlyal, Hammurak ll'" ~ ket nev osszekapcsolasanak filologlal problemaja miatt azonban sosem volt e lokeppen meggyőző ez az elmélet. Vannak emellett történeti problémák is ezzel kapcso ' .. fiorraso ' kb an b'1Zonylte , 'k arra, h ogy H ammu. ' ni . ncs pe'Id'au I a mezopotamlal rab' atban' . I dvalaha IS hadjáratot vezetett volna a palesztinai területre. A Genesis 14-ről tehát . mondhatunk, hogya benne szereplő nevek "hitelesnek hangzanak. " mIn ÖSsze annYIt

Az ókori Izrael és júda története

64

A kivonulás és a természeti csapások Több elmélet született már azzal a céllal, hogy a kivonulással egyidejű csapásokat és egyéb csodás eseményeket kozmikus és természeti katasztrófákként értelmezzék. Volt, aki azt állította például, hogy a csapásokat és a tenger szétválását egy üstökös vagy üstökösök közeli elhaladása okozta a bronzkorban. Hasonló felvetés, hogya kivonulás eseményei az Égei-tengerben a késő bronzkorban végbement vulkanikus tevékenységgel függnek össze, feltehetően azzal a vulkánkitöréssel, amely kb. Kr. e. 1450-ben következett be Théra szigetén. A légkörben szétoszló vulkáni hamu eredményezhette a csapásokhoz kapcsolódó jelenségeket - a sötétséget, a szokatlan csapadékot stb. -, míg a Théra-sziget egy részének elsüllyedése hatalmas árhullámokat okozhatott. Az egyik ilyen árhullám pusztíthatta el az egyiptomi seregeket, ahogy visszacsapódott a Földközi-tenger délkeleti partjainak. Az ilyen elméletek igyekeznek természetes és tudományosan elfogadható magyarázatokat adni a Biblia fantasztikus és csodás mozzanataira. A mi véleményünk szerint azonban ezek a magyarázatok olyan feltételezett eseményeket, a történelemnek olyan katasztrófaközpontú szemléletét és a véletlenek olyan csodás egybeesését tételezik fel, hogy önmagukban több kétkedésre adnak okot, mint azok a talányok, amelyeknek megoldására születtek.

A habiru-elmélet A 19. században Egyiptom el-Amárna közeléből előkerült szövegek, amelyeket először véletlenül, majd ásatások során fedeztek fel, némi betekintést nyújtanak Palesztina társadalmi és politikai életébe a Kr. e. 15. század végén és 14. század elején. Ezek az akkád nyelven, agyagtáblákra írt szövegek, amelyeknek száma meghaladja a 350-et, az egyi ptomi királyi levéltárból származnak. Nagyrészt III. Amenhotep (kb. Kr. e. 14171379) és N. Amenhotep (kb. Kr. e. 1379-1362) fáraóknak írott levelek. N. Amenhotep - a radikális reformer - Ekhnaton néven ismertebb. A levelek nagy része Egyiptomnak alárendelt szíria-palesztinai uralkodóktól származott, vagy az ezekhez az uralko-

Amárnai levél. A több mint 350 ékírásos levél egyike, amelyekre Egyiptom el-Amárna körzetében bukkantak, és amelyek az Kr. e. IS. század végéről, illetve 14. század elejéről származnak. A képen látható levelet, amelynek mérete körülbelül 9 x 14 cm, Abdu Heba,]eruzsálem királya küldte az egyiptomi fáraónak (lásd l. szöveg). (Staatliche Museen, Berlin)

65 . , ..' ókho z írt fáraói levelek m.á~olata . A le~elezésben gyak,on .. utala~ok, tortennek olya? cl k a amelyek a helYI es egYIptomI uralom megkerdo)elezese altal nyugtalansacso~ort~ r v'art okoztak Palesztinában. Az egyik ilyen csoporttal kapcsolatban fordul ot es zurza , b'bl"'b' g . / biru vagy hapiru/habiru név amely kísértetiesen hasonlIt a I lal t rt elő az aplru a ' , " . héber) elnevezésre (lásd 1. szöveg). (azaz h l' a'g valamint az a tény hogy a 15. század végén - 14. szazad ele)en megEz a ason os , ' . .., .. d' .. ' .. k' lás és honfoglalás nagyjából egybeesne a blblIalldorenddel, sok tu ost arO torten Ivonu 'Il' h'b k .. k tetésre vezetett, hogy a habiruk maguk a Józsue vezette megsza o e ere ra a kovet ez . . , ,k 1'1 h k , val az amárnai levelek Biblián kívülI írásos blzonYlte ot szo ga tat atna ' voltak. M as szo .... .. . 'd'" h' ,k . . l' k a'Itali meghódítására és ennek a korulbelulI I elet IS meg atarozza . Pa1esztllla Izrae le ,

Az eredet problémái

I. SZÖVEG. A jeruzsálemi Abdu-Heba amarna i levele A királynak, uramnak, ezt mondjátok: Így szól Abdu-~e~a, a te szolg~d. Uram, a király két lába elé hétszer és még hétszer leborulok. MIt vetettem a kI ra ly: uram ellen? Vádolnak engem a király, uram előtt, azt mondván: "Abdu-Heba fellazadt a ~I­ rá ly az ő ura ellen." íme, ami engem illet, nem apám és nem anyám volt a.z, akI e hel 're hozott engem. A fenséges király karja hozott engem atyám házába! MIért vétke~ék a király, az én uram ellen? Mindaddig, amíg a király, az én uram él: azt fogom mondani a király, az én uram, megbízottjának: ,,~iért ~~dvezel,az aplfuk~ak és ellenkezel a kormányzókkal?" - Es ezért engem ér vad a klfaly, az en uram elott. Mert azt mondják: "Elvesztek, a király, az én uram földje i," engem ér ezért a vád a király, az én uram előtt! De tudja meg a király, az én uram, hogy amikor a ki.rály helyőrséget létesített, Janhamu elvitte az egészet, és .... az íjászok (?) csapataIt .:. Egyiptom országa ... 6 királyom, uram, nincsenek itt helyőrségi csapatok! Há.t VIgyázzon országára a király! Vigyázzon országára a király! A ~irá~y valan;enn y: ~r­ szága fellázadt; Ilimilku miatt a király egész országa elvész. Vlgyazzon hat: klfal: a földjére! Én mindig azt mondom: "Hadd lépjek a király, az én uram SZllle ele, hadd lássam a király, az én uram két szemét." Ám erős velem szemben az ellens~­ gesség, ezért nem léphetek a király, az én uram színe elé. Ha úgy tetszi~ hát.a, kIrálynak, küldjön hozzám helyőrségi csapatokat, hogy színe elé léphessek, es a klfJl~, az én uram két szemét láthassam. Úgy igaz, ahogy a király, az én uram él, hogy amIkor a megbízottak tovább mennek, én azt fogom mondani: "Elvesztek a király földjei! Hát nem hallgattok rám? Valamennyi kormányzó elveszett; a királ~n~k, az ,~? uramnak egyetlen kormányzója sem maradt!" Fordítsa hát figyelmét a kIraly az I)aszokra, és küldjön a király, az én uram íjászcsapatokat, mert a királynak nem n;aradt földje! Az apiruk a király valamennyi földjét kifosztják. Ha még ebben ,az evben íjászok lesznek itt, a király, az én uram földjei sértetlenül megmaradnak; am ha nem lesznek itt íjászok, akkor a király, az én uram földjei elvesznek! A király, az én uram írnokához: így szólt Abdu-Heba, a te szolgád. Szép s~avak­ kal tolmácsold a királynak, az én uramnak. - A királynak, az én uramnak mlllden földje elveszett!

(ANET 487-88)

66

Az ókori Izrael és júda története

Ahogy azonban a régészek egyre több ókori dokumentumot fedeztek fel, az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fenti elmélet a bizonyítékok túlzott leegyszerűsítésén alapul. Megvizsgálva azokat a szövegkörnyezeteket, ahol a habiru név előfordult, kiderül, hogy a habiru eléggé szabadon használt kifejezés volt, amelyet több évszázadon keresztül, széles földrajzi kiterjedésben alkalmaztak a társadalom peremén helyet foglaló különböző személyekre vagy csoportokra - külföldi szolgák vagy zsoldosok, az uralkodó hatalom ellen lázadók és hasonlók tartoztak ide. A kifejezést tehát széles körben használták egy nehezen meghatározható társadalmi rétegre, nem pedig egy bizonyos etnikai vagy nemzetiségi csoportra. Az amárnai habiruk egyszerű azonosítása a Józsue vezette héberekkel ezért meglehetősen valószínűtlen, és a legtöbb bibliai történész elvetette ezt az elméletet. Némi etimológiai kapcsolat mégis lehet a két kifejezés között, és közvetett módon történelmi kapcsolat is elképzelhető. Fontos felidéznünk, hogy a bibliai elbeszélések a pátriárkákat a Kanaán és Egyiptom földjén tartózkodó "jövevények"-ként ábrázolják. Társadalmi státusukat tekintve tehát minden bizonnyal habiruk voltak. Feltételezve, hogya habiru és a héber szavak közt etimológiai kapcsolat áll fenn, a történelmi kapcsolat nem lenne más, mint hogy az izraeliek ősei közül néhányan politikai és társadalmi pozíciójukat tekintve habiruk/héberek lehettek. Ez a lehetséges kapcsolat azonban nem nyújt nagy segítséget, amikor a honfoglalás bibliai elbeszélésének datálásról vagy történeti valóságosságának bebizonyításáról van szó.

A ramszeszi periódus a kivonulás ideje? A Ramszesz név igen népszerű volt a 19. és 20. dinasztiák (kb. Kr. e. 1320-1085) fáraóinak körében. Azt is tudjuk, hogy közülük néhányan jelentős építkezési tevékenységbe kezdtek a Nílus deltájában. így tehát e két dinasztia uralkodását meggyőző háttérnek tekintették az Ex 1:11 szövegéhez, amely azt írja, hogy a héberek Egyiptomban két raktárváros, Pitom és Ramszesz építkezésein dolgoztak. Egyesek egészen pontosan II. Ramszeszt (kb. Kr. e. 1304-1237) nevezték meg mint legesélyesebbet a kivonuláskorabeli fáraónak - ez a magyarázat lehetővé tenné, hogy az izraeliek még időben megérkeznek Palesztinába ahhoz, hogy felkerülhessenek a Merneptah-sztélére (lásd a következő szakaszt). Az egyiptomi történelem és a bibliai elbeszélés közt feltételezett eme kapcsolattal az a fő probléma, hogy nem illeszkedik bele a bibliai kronológiába. A 19. és 20. dinasztia a 14. század végétől a 11. század kezdetéig uralkodott, a bibliai elbeszélés azonban a kivonulást a 15. századra teszi. Természetesen az egyiptomi forrásokban sincs semmiféle utalás arra, hogy az izraeliek Egyiptomban tartózkodtak volna, hogy az építkezéseken dolgoztak volna vagy hogy kivonultak volna az országból. Akárcsak a Genesis 14-beli négy király említése kapcsán, itt is kitarthatnánk amellett, hogy az Ex 1:11-beli megjegyzés "hitelesnek hangzik", és ez megerősíthetné a bibliai elbeszélés történetiségébe vetett bizalmunkat. Ez azonban önmagában kevés ahhoz, hogy a bibliai és egyiptomi történelem közt stabil kapcsolódási pontot alkosson, sőt, ahhoz is kevés, hogya bibliai elbeszélés történetiségének bizonyítékául szolgáljon. Annyit enélkül is el lehet várni az izraeli mesemondóktól, hogy valódi mezopotámiai és egyiptomi neveket és szokásokat ismerjenek és használjanak elbeszéléseikben.

67

.Az eredet problémái

Izrael a Merneptah-sztélén kl dik századot megelőző közel-keleti forrásokban található egyetlen utalás, A II enIce Ire vonatkozik Merneptah fáraó úgynevezett Izrael-sztéléjén olvasható. amey z r a e , '1' I b l:' · o"tödik évében, körülbelül Kr. e. 1230-ban készült a szte e, ame y en a lak d asa Uralo . '11' d'" l'k A . . b lós részben feltehetőleg kitalált győzelmelllek a It ICSO em e et. vegraó resz en va , .' . .. h' nikus szakasz vége fele a feliratban ez ali: so, Im 'd ) ceJ'edelmek le vannak verve, és így szólnak: "Békét!" Egy sem emeli fel a fejét a kiAz (I egen l' . I k' t "k" "I L'b'a el van pusztítva. Hatti békességben van. Kanaan gonoszu I van osztva. lenc lj OZU. I I . ' ... .k I I' I ' k Gezert megragadták Jenoamot nem letezove tette . zrae nepe e puszAskalont eIh urco Ita , , , . ".. , ' agJ'a Hurru Egyiptom özvegyévé lett. Mmden orszag egyesul bekessegben. lItva, nmcsen m . ,. ...'. . .. , AI . Egyl'ptom királya , Merneptah , akt elettel van megaJandekozva, mmt Re, mmFelso- es sodennap, leverte mindazokat, akik vándoroltak. (ANET 378)1 . 's Hurrl'ra vonatkozó utalások között - amelyek ebben az összefüggésben A Kanaanra e . .. .' .. minden bizonnyal szinonim kifejezéseknek tekmthetok - negy nev szerepel. Ketto e~ek " "l 'ól ismert palesztinai városok neve: Asqelón és Gezer. Elképzelhető, hogy Jenoam kozu J h' l'c' I '11 1'1 l' . lS , varos vo It . Az Izrael név előtt azonban a feliraton olyan lerog llaJe a ,ame. y a.. ta. aban népet, nem pedig területet vagy várost jelöl. A felirat tehát egy.~zra.el nevet VISelO .nepcsoport létezését bizonyítja, akik Kr. e. 1230 körül, f~ltehetőleg torzsl .~endszerben eltek Kanaán területén. Ennél többre nem következ~ethetunka felirat alapjan. A Mer?epta~ és Izrael közti találkozást a Biblia nem említi. Am maga az a tény, hogy ez az egyiptomi felirat beszámol egy a tizenharmadik századi Palesztinában jelen lévő, Izrael nevű népcsoportról, fontos adat, amelyhez a következő fejezetben még visszatérünk.

Régészeti megoldások után kutatva Mi a helyzet a tárgyi bizonyítékokkal, amelyek a régészeti ásatások során ke~ültek elő? Lehetséges, hogy ha valamilyen módon ezeket a bizonyítékokat összekomblllálJ~k az írásos anyaggal, akkor azonosíthatjuk a Genesis-Józsue szakaszban leírt esemenyek kulturális-kronológiai hátterét vagy háttereit? Ebben a kérdésben ismét több küIönféle elmélet született, de egyik sem hozott teljes sikert. A tudósok lényegében négyalaphelyzetet vázoltak fel a tárgyi leletek alapján, amelyek segítségével igyekeztek lét~ehoz­ ni azt a hátteret, amely segíthetne megérteni az Izrael eredetére vonatkozó btbhal elbeszélést.

Az amorita·elmélet A középső bronzkor kezdetét (Kr. e. második évezred eleje) Szíria-Palesztinában a k<; rai bronzkor idején virágzó erős városállamok hanyatlása fémjelezte. Hasonló vált~z~­ sok történtek Egyiptomban (I. átmeneti kor) és Mezopotámiában is (az ~n. III. Ur-I.dlnasztia bukása). A városi élet második évezred eleji átalakulását az amon ták (amurruk)

l

Kák usy L'tszló fordítása. 6kon" keleti történeti ebTes/oma/hia, p. 53.

68

Az ókori Izrael és júda története

A Memeptah-sztélé. Ez a több mint két méter magas felirat az egyiptomi Merneptah fár 'k

'_ b 'I ' k (k ao ora o szarmazl b. Kr. e. 1230). A Biblián kívüli források közül ez tartalmazza az Izraelre vonatkozó legkorábbi utalást. A Kr. e. 9. századot megelőző korból ez az egyetlen Izraelre vonatkozó forrásunk. (Egyiptom Múzeum, Kairó)

Az eredet problémái

69

vándorlásainak tulajdonítják, amelyekről először a nagyjából ugyanebből a korból származó mezopotámiai dokumentumok tesznek említést. Ezekre a tárgyi és írásos forrásokra, valamint a középső bronzkor későbbi amorita államainak szövegeire támaszkodva a tudósok az 1930-as években megalkották az úgynevezett amorita-elméletet. Az amorita-elmélet szerint a héber pátriárkák egy nagyobb, a Kr. e. második évezred elején a Termékeny Félholdat felbolygató amorita vándorlási hullám részeként érkeztek Palesztinába, és a pátriárkákról szóló elbeszéléseket ennek megfelelően a korai amoritI társadalom kontextusába kell helyezni. Alapvetően három érvvel támasztották alá ezt az elméletet: (1.) ha Ábrahámot, Izsákot és Jákobot a második évezred elejére datáljuk, ez nagyjából egybevág a Genesis-I Királyok kronológiájáva!. Még pontosabban, .1Z 1Kir 6:1 a kivonulást 480 évvel Salamon szentélyének megépülése előttre teszi, míg az Ex 12:40 elmondja, hogy az izraeliek egyiptomi tartózkodása 430 évig tartott (vö. ezzel szemben: Gen 15:13; Gal 3:17). Ez azt jelentené, hogy Jákob és fiai kb. a 19. század folyamán mentek le Egyiptomba, továbbá azt, hogy a héberek egyiptomi tartózkodása a hikszósz időszakra esett (18. sz. vége-16, sz. közepe), amikor Egyiptomot állítólag idegenek uralták. (2.) Ábrahám Mezopotámiából Kanaánba való vándorlásának, VJlamint Jákob és fiainak későbbi, Egyiptomba történő vándorlásának története akkor nyer értelmet - állítják -, ha a második évezred eleji politikai körülmények fényében szemléljük. (3.) A pátriárkák nevei és a róluk szóló elbeszélésekben leírt bizonyos szokások hasonlítanak a második évezred eleji mezopotámiai szövegekben leírtakhoz, különösen a mári (18. század) és nuzi szövegek (15. század) tartalmához. Ezzel az amorita-elmélettel azonban súlyos problémák vannak. (1.) Az az elmélet, hogya szíria-palesztinai városállamok kora bronzkor végén és középső bronzkor elején történt széthullása egy kiterjedt amurrú vándorlási hullám eredménye volt, maga is csak feltevés, amit egyáltalán nem fogad e! egyöntetűen minden régész és történész. (2.) Míg az amorita-elmélet többé-kevésbé egybevág a Genesis-II Királyok leegyszerűsített kronológiájával, a hozzá kapcsolódó genealógiai adatoknál már problémákat okoz. A Gen 15:16 azt írja például, hogy Egyiptomban négy generáció lakott, és Mózes Jákob negyedik generációs leszármazottai közé tartozik Oákob-Lévi-Amrám-Mózes: Gen 46:8-11; Ex 6:18-20). Ezeket a genealógiai adatokat tehát csak úgy igazíthatjuk az amoritaelmélet kronológiai elvárásaihoz, ha minden egyes generációra száz évet számolunk. Ezen kívül az amorita-elmélet Izrae! őseit hatszáz évvel azelőtt vonultatja fel, hogya közel-keleti forrásokból bármit is hallanánk az izraeliek felő!. (3.) A bibliai, valamint a középső és késő bronzkori mezopotámiai szövegekből ismert nevek és szokások párhuzamai kevésbé tűnnek meggyőzőnek, ha számításba vesszük, hogya szóban forgó nevek és szokások nem korlátozódtak a Kr. e, második évezredre, hanem az első évezredre is jellemzőek voltak. Ez a párhuzamokat lényegében alkalmatlanná teszi arra, hogy bármelyik időszakot a pátriárkák koraként nevezzük meg. (4.) Végül, a bibliai hagyományok sosem hozzák összefüggésbe az ősatyákat az amoritákkal, az arámiakkal viSZont igen ("apám vándorló arám volt", Deut 26:5), és kevésbé közvetlen módon egyéb Ctloportokkal (moábiakkal, edómiakkal, filiszteusokkal) is, akik semmiképp sem l esztehetők a második évezred elejének kontextusába.

70

Az ókori Izrael és júda története

71

Az eredet problémái

A letelepült életmód megszűnése Transzjordániában Az 1930-as években Transzjordánia déli területén végzett régészeti ásatásokból az látszott kiderülni, hogy az ókori Edómban és Moábban kb. Kr. e. 2000 körül megszűnt a letelepedett életforma, amely a Kr. e. 13. században a falusi élet újraéledésével jelent meg ismét. Logikusnak tűnt hát összekapcsolni ezt a 13. századi újraéledést a moábi és edómi királyságok felemelkedésével. Az izraeli kivonulás és Kanaán elfoglalásának bibliai elbeszélései ugyanakkor azt mondják, hogy az izraelieknek a pusztai vándorlás utolsó szakaszában volt dolguk az edómi és moábi királyokkal (Num 20:14-21; 22). Nyilvánvaló következtetés volt hát ebből, hogya kivonulás, a pusztai vándorlás és a honfoglalás legalább a 13. században kellett hogy történjen. Ha a Mózes vezette héberek ennél korábban haladtak volna át Transzjordánián, nem találkozhattak volna Edóm és Moáb királyságaival. Ezt a gondolatmenetet azzal az elmélettel kapcsolták össze (de az sem kizárt, hogy annak hatására jött létre), amely szerint II. Ramszesz volt a kivonulás idején uralkodó fáraó (az Ex 1:11 és a fentebb tárgyalt érvek alapján). Ezzel szemben a transzjordániai terület déli részén folytatott újabb régészeti feltárások megkérdőjelezték a letelepedett életforma 13. századot megelőző eltűnésének elméletét. Bár a kérdéses korszakban - különösen a középső bronzkorban - kétségkívül észrevehetően lecsökken a felszínen talált cserépedények száma, mára úgy tűnik, hogya letelepedett életforma nem szűnt meg, és a 13. században nem következett be a települések kifejezetten ekkorra datálható hirtelen újraéledése.

*

A azokat a lelőhelyeket jelöli, ahol az ásatások kevéssé vagy egyáltalán nem bizonyították, hogy a település a Kr. e, 15, és 13. század közt lakott volt.

13.századipusztÚások A régészeti ásatások azt mutatják, hogy a késő bronzkor vége felé a Jordántól nyugatra széles körben pusztultak el városok. Számos tudós esett kísértésbe, hogy ezeket a pusztításokat a honfoglaló hébereknek tulajdonítsa, és hogy ezt a mozzanatot a Józsue első fejezeteiben leírt honfoglalás-elbeszélések történetiségének alátámasztásaként értelmezze (6. térkép). A régészeti leletek ilyenformán történő felhasználásából három nagyobb probléma is következik. (1.) A tárgyi leletekből nem derül ki egyértelműen, hogy ezeket a városokat egyidejűleg rombolták volna le, vagy hogy egy közös ellenség tette volna ezt. Régészetileg az sem bizonyítható, hogya városok mindegyike valamilyen hadi esemény során pusztult volna el. (2.) Azok a helyek, ahol tárgyi leletek a város késő bronzkori pusztulására utalnak, néhány kivétellel (Lákis, Hácór) nem egyeznek meg azokkal a helyszínekkel, amelyeket a bibliai elbeszélés a Józsue vezette honfoglalással kapcsolatba hoz. (3.) Ugyanakkor azokról a helyszínekről, amelyek a Bibliában a honfoglalás kapcsán említett városokkal azonosíthatóak, általában nagyon kevés vagy semennyi régészeti lelet sem került elő, amelyek azt bizonyítanák, hogy ezek a helyek a késő bronzkorban akár csak lakottak lettek volna, hát még hogy ezen időszak végén elpusztultak volna. A "honfoglalás városai" közül az alábbiak tartoznak ebbe a kategóriába: Arad (a mai Tell Arad), Hesbón (Tell Hisban), Jerikó (Tell esz-Szultán), Aj (et-Tell) és Gibeón (el-Dzsib).

•I

Libna'

I

•\

Lákis Eglón'

"'-'~""l\* Hcbrón Józs, 1-10 i \

,,,,,,,,,,,J

*

Debir

._----,--,,~

I

I I

:\lllll

I ~ ~l)-I"

I

I '

21: I-,~

6. TÉRKÉP. Az izraeliek által a bibliai elbeszélés szerint elfoglalt városok

r

72

Az ókori Izrael és júda története

Ajellegzetes izraeli anyagi kultúra nyomában Egyes állítások szerint Nyugat-Palesztinában az r. vaskorszak anyagi kultúrájának bizonyos vonásai kifejezetten "izraeli" eredetűek voltak. Ha ez igaz, ha jellegzetesen izraeli tárgyi emlékek különböztethetők meg, akkor ebből a régészek - ha felsorakoztatják azokat a helyeket, ahol ilyen leletekre bukkantak - rekonstruálhatnák a korai izraeli települések elhelyezkedését Palesztina területén. A két legfontosabb lelettípus, amelyeket jellegzetesen izraelinek tekintettek, a peremes szélű korsók és a négyhelyiséges házak. E két jellegzetességben azonban nincs semmi kimondottan "izraeli", és az ókori Ammón és Moáb területén, valamint az izraeli letelepedéssel általában kapcsolatba hozott területeken szintén fellelhetőek. Egyértelmű, hogy ezek a tárgyak az r. vaskorbeli Palesztina közös kultúrájának részét képez ték, ezért nem használhatók fel egyes területek, földrajzi egységek vagy történeti korszakok "izraeli"-ként történtő meghatározására. Összefoglalva tehát: míg a Biblián kívüli ókori keleti dokumentumok és a palesztinai régészeti ásatásokon előkerült tárgyi bizonyítékok nagyon hasznosak annak az általános helyzetnek a megértéséhez, amely Izrael és Júda kialakulásának hátteréül szolgált, konkrétan Izrael és Júda eredetének felderítéséhez már nem nyújtottak különösebb segítséget. Ami a Biblián kívüli forrásokat illeti, az egyetlen kézzelfogható bizonyíték egy felirat, amely semmi egyebet nem árul el, mint hogya 13. század vége felé Palesztinában létezett valami, amit Izraelnek neveztek. Ha a hozzáférhető tárgyi bizonyítékokra kellene szorítkoznunk, bizony még ennyit sem tudnánk. Ezért ha Izrael és Júda eredetéről és legkorábbi történetéről bármilyen következtetést kívánunk levonni, kénytelenek vagyunk a bibliai forrásokra, elsősorban a feljebb összefoglalt és tárgyalt Genesis-Józsue elbeszélésre támaszkodni.

73

~~~~

.""

l" tt kell kezdődnie a világ teremtésével, feltételeznie kell egy olyan koraI I~os"zakot,

eze~ r az emberek még hihetetlenül hosszú ideig éltek, az izraeliek egyiptomI kIvonuam,1 o Kr e 15 századra kell datálnia, Kanaán izraeliek általi elfoglalását csodás hólásat a .' . d" ként kell éretlmeznie, és így tovább. , , Itas el szemben _ mint az várható - a modern történészek közül nem ~okan, reszesl. EZl~' n ben ezt a megoldást. Ha a bibliai elbeszélést történetileg megblzhatonak tetik, e'.,ok y' Izrael és Júda eredetének mar ,..onmaga'b an k'le l'egIto , " magyaraza ' tak'en t lOg c ad kwtJu ,es , . ., d" G k l "l , ~l' kkor a történésznek ezek után mar nmcs IS mIt mon ama. ya or atl ag nem Juk ",a, 'bl"b l'lh' tO l d ta mint hogy kitalálja hogyan magyarázza meg a BI la an ta a ato lesz mas a e a a " , . : l' elemeket és általában a nehezen hihető részeket, olyan helyzeteket talalJon d cso aatos II d' k'" '''l .'. el ek elsimítják a "kilógó részeket" és "látszólagos e entmon aso at , es veg~ kl, am Y" te' net tisztázott" változatát BI'bl"lan k'IVU"l"I lorraso c ' k ra epu '''l"' kk l' o erve e es Ilhogya t or " , ,,' lusztrációkkal támassza ala, ahol szukseges.. " . ,. .. H valaki akár csak azzal a szándékkal lát nekI elemezm a bIblIaI szovegeket, hogy , bab 'enetlenségeket tisztázzon, akkor is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy lehetetkIse egy , " h ogy lega l'bb a ne'h'anya'll'lIen u'gy elfogadni a bibliai elbeszélést, ahogy van, anelkul, . " k E ' k' t : . felett szemet hunynánk vagy azokat valahogy kImagyaraznan, z mar csa azer tas,l k d'" l k ", , ". mert nem rendelkezünk a bibliai szövegek egyikéne ere etl)eve sem, csa )0IS Igaz, k l h .. ' val későbbi másodlagos kéziratokkal, amelyek eltérő olvasatokat teszne e eto,ve. A kronológia kérdésében például a történésznek el kell döntenie, hogy a GeneSlS~ Józsue elbeszélés szamaritánus héber, maszoréta héber vagy görög változatát ~ogJ"a kovetni, esetleg a háromnak valamilyen egyvelegét. Egyszóval a kérdés nem mm~lg ~z, hogy történetileg megbízható-e a bibliai elbeszélés, hanem soks~or az, hogy melYik kezirathagyomány és egy adott szakasz melyik kéziratolvasata a hiteles.

Az elbeszélés egészének elvetése Történészi válaszok Izrael eredetének Genesis-]ózsue-beIi elbeszélésére Mivel szinte kizárólag a bibliai elbeszélésre vagyunk kénytelenek támaszkodni, és mivel ez az elbeszélés maga is komoly hitelességi kérdéseket vet fel, milyen álláspontot alakíthat ki a kellőképpen óvatos történész Izrael és Júda eredetével foglalkozva? Alkalmazható-e komolyan vehető módon a Genesis-Józsue elbeszélés a történeti rekonstrukcióhoz? Három lehetőség kínálkozik, amelyek mindegyike fellelhető az Izrael és Júda történetéről szóló mai tankönyvekben.

Vegyük az elbeszélést úgy, ahogy van lehetőség természetesen az, hogy figyelmen kívül hagyjuk a fent említett hitelességi problémákat, hogy nem törődünk a Biblián kívüli "kontroll-források" hiányával, és hogy teljes egészében elfogadjuk a Genesis-józsue elbeszélés történetiségét. Ez a megközelítés volt a leggyakoribb a zsidó és keresztény történelem folyamán, bár a régebbi történészek nyilvánvalóan az ókori keleti szövegek és régészeti leletek nagy részének ismerete nélkül dolgoztak, amelyek a mai tudósoknak viszont rendelkezésére állnak. Ha a történész, aki ezt az álláspontot választja, kész elfogadni a teljes bibliai elbeszélést "úgy, ahogy van", akkor az ezen alapuló történeti áttekintésnek kb. 6000 évvel

Az egyik

A második lehetőség az ellenkező véglet, ha a bibliai elbeszélést a történelmi rekons~­ rukció szempontjából teljesen hasznavehetetlennek nevezzük és elvetjük, és agnosztikus álláspontot foglalunk el Izrael és Júda korai történetére vonatkozóan. Bár ez nagyon biztonságos megoldás, a mi véleményünk szerint ez sem teljes egészében kielégítő, hiszen végső soron mégis vannak bizonyos konkrét bizonyítékok, amelyekkel számolni kell. Először is, nem az a kérdés, hogy megjelentek-e Palesztina területén Izrael és Júd~ nevű, öntudattal bíró csoportok, és itt alakították-e történelmüket, hanem az, hogy mIkor történt mindez, milyen körülmények közt, és hogy pontosan milyen mó~on alakult a történelmük. Már említettük, hogya Merneptah-sztélé tanúskodik egy bizonyos Izrael palesztinai jelenlétéről a Kr. e. 13. század utolsó évtizedeibőI. A Bírák könyvének elbeszéléseihez, amelyeket a következő fejezetben vizsgál unk meg alaposabban, a kora vaskori Palesztina ad történelmi keretet. , Másodszor: nem az a kérdés, hogy a Genesis-Józsue elbeszélés megbízható info,rmáCIÓS forrás-e a történész számára, hanem az, hogy hogyan kell értelmeznünk és mtlyen tÖrténelmi információk nyerhetők belőle. Potenciálisan minden múltbéli dokumentUm - ha megfelelően értelmezik és magyarázzák - tartalmaz hasznos információ~at a történész számára. Legalábbis fenn kell tartanunk a lehetőséget, hogya GeneSlS-

r

74

Az ókori Izrael és júda története

Józsue szakasszal kapcsolatos hitelességi és értelmezési nehézségek ellenére az elbeszélésbe beépített számos régi ének, történet, családfa stb. igenis visszautal és fényt vethet - ha csak közvetetten is - Izrael és Júda történelmének legkorábbi szakaszára. Például a Jákob és az arámi Lábán kapcsolatáról szóló történetek (Gen 29-31), Jákob fiainak aszerinti felsorolása, hogya feleségeitől vagy az ágyasaitól születtek-e (Gen 29:31-30:24; 35:16-20, 23-26), Simeon és Lévi Sekem elleni támadása (Gen 34; 48:22; 49:5-7), Júda vegyes házassága egy kanaánival, és így tovább, a törzsek közti kapcsolatokat tükrözhetik, és esetenként esetleg létező személyeket vagy eseményeket is megörökítenek a királyság előtti időből. A kivonulás-hagyomány valós egyiptomi rabszolgaság emlékét tükrözheti, még ha közvetett módon és későbbi betoldásokkal és túlzásokkal tarkítva is. Az egyiptomi szövegek ugyanis említik, hogy szíria-palesztinai csoportok érkeztek az országba az éhínség idején (lásd ANET 259), és említik az országban élő idegeneket is - néha habiru néven -, akik a fáraó építkezésein dolgoztak. Sietve hozzá kell azonban tennünk: az ilyen szövegek mindössze arra jogosítanak fel, hogy eljátsszunk a gondolattal, hogya fent említett egyiptomi körülmények valamilyen módon kapcsolatban állhattak Izrael és Júda történelmével. Nem szolgálnak azonban olyan adatokkal, amelyek történetileg igazolhatóak lennének.

Kompromisszumos megoldás keresése A harmadik lehetőség, hogy kidolgozunk egy alternatív elméletet Izrael és Júda eredetére vonatkozóan, amely bizonyos fokig a bibliai anyagon alapul, ám mégsem követi pontosan (netán csak távolról követi) a bibliai elbeszélést. Ez nyilvánvalóan kompromisszumos megoldás, és szintén nem tökéletes, különösen módszertani szempontból nem az. A modern elemzések Izrael és Júda korai történetéről azt mutatják, hogy alapvetően négy tényező alakítja ezt a fajta álláspontot. 1. Az egyik tényező természetesen a történész hiszékenységi küszöbe. Vonzó megoldásnak tűnik például, hogy kövessük a Biblia általános cselekményszálát, csak ne a Teremtésnél, hanem valahol később kezdjük, vagy hogy lecsökkentsük az irreálisan nagy számokat, hogy kedvünk szerint kiigazítgassuk a bibliai kronológiát vagy hogy természetes jelenségekkel magyarázzuk a csodákat. Gyakran még a Biblia szempontjából igen konzervatív történészek is úgy kerülik ki a kérdést, hogy a világot vajon tényleg hat nap alatt teremtették-e mintegy hatezer évvel ezelőtt, hogy Izrael történetének tárgyalását Ábrahámmal kezdik (Gen 12). Más történészek a Mózes (Ex 1) előt­ ti időszak egészét nem hajlandók történeti szempontból elemezni. Megint mások kitartanak amellett, hogya legkorábbi pont, ahol már megbízható és elegendő információ áll rendelkezésre Izrael és Júda történelmének kezdetéhez, Józsue és a honfoglalás kora vagy a bírák kora, netalán egy még ennél is későbbi időpont a bibliai elbeszélésben. 2. Egy másik tényező a Biblián kívüli ókori dokumentumokból és régészetből származó adatok. Fontos hangsúlyoznunk, hogya fent leírt különböző elméletek, amelyek a bibliai elbeszélést megpróbálták összhangba hozni a Biblián kívüli tényekkel, kompromisszumokon alapultak. Ez azt jelenti, hogy az összhang megteremtése érdekében elkerülhetetlen volt a Biblia elbeszélésének helyenkénti módosítása. Az amorita-elmélet kedvéért az ősatyákat amoritának nevezték, nem pedig aráminak. A kivonulás időpont-

Az eredet problémái

75

ját a 15. századról áttették a 13. századra, csak hogy egybeeshessen Ramszesz. ural~odá­ sával és a letelepedett életforma eltűnésével Transzjordániában. Annak erdekeben, hogy az izraeli honfoglalást össze lehessen kapcsol ni a palesztinai váro~ok késő bronzkorbeli pusztulásával, nemcsak a bibliai kronológiát kellett mó.dosítan! é~. a ~onf~gla: lásra vonatkozó bibliai elbeszélés egyes mozzanatain változtatn!, hanem. tobbe-kevesbe önkényesen értelmezni az érintett régészeti ~előhelyeke~ ~al~lt lelet:k~t IS. .' 3. A harmadik tényező a bibliai szövegek lfodalomkntikal elemzesenek eredmenyeI. Az irodalomkritikusok - ahogy azt már fentebb láthattuk - különbséget tesznek a Ge. -II Királyok önálló kompozíciós elemei és a teljes, összefüggő szöveg közt. Az alneslS I h" . ' k .. kotórészek - énekek, családfák, történetek stb. - gyakran meg e etosen regIlle tunek hitelesebben hangzanak, mint az összeállítók szerkesztői megjegyzései, és gyakran ~o~f1iktusban állnak az összeállítók történelmi nézeteivel és állításaival. Ez különösen jól érzékelhető - ahogy később látni fo~juk - a Bír~~ könyvéb~n. ~o~ a ~örtén.észek hát akik nagy hangsúlyt fektetnek az lfodalomkntika eredmenyeire, lllkabb blznak :e Ge~esis-II Királyok régi szövegelemeinek és irodalmi rétegeinek hasznosíth~tó~ágá­ ban, mint a végső, megkomponált és erősen átszerkesztett változatban. Pers~e Itt IS leselkedik bizonyos veszély. Az, hogy egy régebbi anyag elkülöníthető a későbbi szerkesztői anyagtól és hitelesen hangzik, még nem jelenti azt, .hogy t~rt~netile~ ~e~b.íz~a~~. Az anyag így is származhat a benne feldolgozott esemenyeknel Joval keso~bl IdoboI, és az is természetesnek tekinthető, hogy egy jó mesemondó szándékosan "hlteles hangzást" ad történeteinek. 4. Végül, a történészek tudatosan vagy öntudatlanul hajlam~sak mo?:lIekre tám,aszkodni. Két ilyen modell - az egyik egy feltételezett közel-keleti kulturahs hagyomanyból, a másik pedig a társadalomtudományokból származik - az ~tóbbi éve~ben komoly befolyásra tett szert a bibliai történészek közt. Az első~ "nomad modell ~nek nevezhetjük. Azok, akik ezt a modellt alkalmazzák, feltételezik, hogy az Arab-Sivatag a történelem folyamán mindig nomád csoportoknak adott otthont, akik lakóterületet és legelőket keresve időről időre megszállták a környező megművelt területeket. Ennek értelmében Júda és Izrael őseiről is azt tartják, hogy nomád csoportokként érkeztek Pa~ lesztinába, fokozatosan letelepedtek a lakatlan vidékeken, és kapcsolatokat építettek kl a bennszülött lakossággal. A kezdeti hódításelmélet helyett tehát ez a nézet a fokozatos beszivárgást és letelepedést valószínűsíti, amelynek során az újonnan érkezett.~~.és a már letelepedett lakosság kapcsolatba került, beolvadt és magába olvasztott. A kulonféle csoportok fokozatos letelepedésének időszakát a konszolidációs időszak követhette, majd végül az újonnan érkezettek kerültek hatalomra a bennszülöttek felett. Ennek az elméletnek a hívei azt állítják, hogya folyamatosságot tükrözi a bibliai hagyományok egy része, különösen a Genesis ősatyákról szóló elbeszélései, az I Bírák "honfoglalás"-hagyományai, valamint a Bírák koráról szóló számos elbeszélés. A második modell Izrael eredetét a késő bronzkori és kora vaskorbeli Palesztinában bekövetkezett belső változások fényében igyekszik értelmezni. E nézet hívei - bár elismerik, hogy az ősök egy része kívülről érkezett - kitartanak amellett, hogy Izrael alapvetően a Kanaán földjén bekövetkezett társadalmi-gazdasági és politikiai zűrzavar eredményeként jött létre: a perifériára szorult és elnyomott elemek felkelésének eredményeként. Az ország heterogén népességének ezen elemei fellázadtak a kanaáni városállamok gazdasági és politikai rendszere és a monarchiális, feudalisztikus államszervezet ellen.

r

76

Az ókori Izrael és júda története

A felkelés a népesség radikális vissza-törzsiesítéséhez és a társadalmi-gazdasági rend átalakulásához vezetett. A végeredmény Izrael lett - egy új vallási-politikai entitás, amelyet a Jahve nevü istenhez f{íződő szövetség jellegü kapcsolata és az osztályok nélküli, egali tárián us társadalmi rend irán ti elkötelezettsége jellemzett.

Ajelen kötetben alkalmazott megközelítés A jelen kötetben alkalmazott megközelítés Izrael és Júda eredetével kapcsolatban talán úgy jellemezhető a legjobban, mint végtelenül óvatos és eklektikus kompromisszumos álláspont, amelyben megtalálható bizonyos fokig a fenti négy tényező mindegyike, valamint jelentős mennyiségü intuitív feltevés. Tagadhatatlan, hogy módszertani szempontból ez sem kielégítő megoldás. A mi véleményünk szerint azonban - figyelembe véve a rendelkezésre álló anyag korlátozott mennyiségét - ez a legtöbb, amit tehetünk. l. Először is igyekszünk mindent megfontolni, amit leírunk. A források, illetve a források hiánya miatt véleményünk szerint egyszerűen lehetetlen Izrael és Júda eredetének a kritikai szellemű történetírás elvárásainak megfelelő, ám mégis magabiztos tárgyalása. 2. A Genesis-II Királyok elbeszélés irodalomkritikai elemzésének eredményei nagyban befolyásoltak minket. Nézetünk szerint az elbeszélés összeállítóinak Izrael eredetéről alkotott képe idealisztikus, és ellentmond a szerkesztő k által az összeállításba illesztett régebbi hagyományok történelmi tanításaival. Azt tartjuk, hogya GenesisJózsue elbeszélés - teremtés, a vízözön előtti ősatyák, a vízözön, az ősatyák második nemzedékének kora, az Egyiptomba való bevándorlás, a tizenkét fivértől származó tizenkét törzs, az egyiptomi kivonulás, a Színai-hegyen kapott teljes vallási és jogi törvénygyűjtemény, a negyven éves pusztai vándorlás, Kanaán csodás meghódítása, a törzsi területek kijelölése, a papi rend és a menedékvárosok megalapítása - mesterséges, teológiai szemszögből készített irodalmi alkotás. A Genesis-Józsue elbeszélésbe bedolgozott egyes régi hagyományok - különösen a Bírák könyve - alapos elemzésének eredményeképp kételkedünk abban, hogya királyság előtti korban létezett volna egy ilyen politikailag és vallásilag egységes, tizenkét törzsből álló Izrael. 3. Ellenkezőleg: a Genesis-Józsue elbeszélés - elsősorban a Bírák könyve ősatyákról szóló történeteinek - alapos irodalomkritikai elemzése szerintünk arra enged következtetni, hogy a később Izrael és Júda királyságát alkotó különféle törzsi csoportokat és nemzetségeket még a sauli királyság megalakulásának előestéjén is etnikai, politikai és vallási sokszínűség jellemezte. Ez továbbá megfelel annak, amit a Biblián kívüli ókori dokumentumokból és régészeti leletekből Palesztina késő bronzkori és kora vaskori helyzetére vonatkozóan megtudhatunk. Abban az időben Palesztina egyfajta "olvasztótégely" volt: sok különféle csoportból állt, amelyek különböző alkalmi jellegű politikai és vallási rendszerekben éltek. Ennek megfelelően az a benyomásunk alakult ki, hogy a későbbi izraeli és júdai királyságok alapját alkotó korai nemzetségek és törzsek ezekből a különféle hátterű és eredetű csoportokból származtak. Bizonyos fokig ők maguk is egyfajta "olvasztótégelyt" alkottak. Ebből következik, hogy Izrael és Júda eredetének kellőképpen átfogó értelmezése a fent

ismertetett elméletek és modellek bármilyen kombinációjánál összetettebb és sokszí-

Az eredet problémái

77

nűb b kell, hogy legyen. Az ősök egy része talán annak az ősi sémi csoportnak volt a tagja, amely az írásos forráso~ által. felölelt időszakban Palesztina területén élt. Lehet,

hogy voltak köztük olyan~k.Is, akik a ~ronzkorb.an fokoz=~osan. teleped.tek le ~z országban, és időszakosan Igenybe vettek Palesztina legelOlt. NemelYIkuk talan az amárn ai levelezésből ismert hűtlen habiruk közé tartozott. Mások esetleg EgYIptomból menekült rabszolgák voltak, vagy vándorló arámiak, akik később letelepedtek az orSZa'g területén . Talán voltak köztük olyanok, akik a tengeri népekkel együtt érkeztek Pahztinába, vagy akiket a tengeri népek által keltett zűrzavar és kényszer a hegyvidékre űzött. Még egyszer: Izrael és Júda eredetére minden bizonnyal nem adható egyetlen helyes magyarázat - számos különféle magyarázat létezik. 4. Ebből következően elutasítunk minden olyan kísérletet, amely Izrael legkorábbi történelmének rekonstrukciójára irányul, és áttekintésünket azon körülmények ismertetésével kezdjük, amelyek közvetlenül a királyság megalapítása előtt uralkodtak a Palesztinában élő törzsek közt. Ehhez a Bírák könyvének elbeszélései szolgálnak számunkra elsődleges információforrásul.

- - -

-----------

Amikor Izraelnek még nem volt királya

79

cl Imére kényszerültek a tengeri népek támadásaival szemben (lásd II. szöveg). Ennek

HARMADIK FEJEZET

Amikor Izraelnek még nem volt királya

A Merneptah-sztélé tanúskodik arról, hogy Palesztina területén létezett egy Izrael nevű entitás a Kr. e. tizenharmadik század utolsó évtizedeiben. Merneptahtól a sauli és dávidi királyság megalapításáig (ez a Kr. e. 1000 körüli időre datálható) körülbelül kétszáz év telt el, amely a késő bronzkor utolsó éveit és a kora vaskor kezdetét jelentette. Ez volt az ún. "bírák kora", amelyet a bibliai Bírák könyve olyan időszakként jellemez, amikor "nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott" (Bír 17:6; 21:25). A harmadik fejezet célja, hogy feltárja az izraeli törzsek helyzetét ebben az időszakban - azaz azokat akörülményeket, amelyekből az izraeli királyság kiemelkedett. Néhány megfigyeléssel kezdjük, amelyek (1.) a késő bronzkori és kora vaskori palesztinabeli körülményekre, és (2.) a Bírák könyvének jellegére és történelmi megbízhatóságára vonatkoznak.

Palesztina a

késő

bronzkor végén és a kora vaskor kezdetén

Az egyiptomi hatalom gyengülése A késő bronzkor az egyiptomi történelemben a "birodalom kora" volt. Különösen III. Thotmesztől (kb. Kr. e. 1504-1450) kezdve egyiptomi fáraók uralkodtak Palesztinában, sőt észak felé egészen az Eufrátesz folyóig vívták hódító harcaikat. Palesztinát helyi vazallus kormányzókkal irányíttatták, akiknek székhelyei az elsősorban a síkságokon (parti síkság, Jezreel völgye) található nagyobb városokban voltak. A középső hegyvidéken alacsony volt a népsűrűség, és ahol előfordultak nagyobb méretű városok, mint például Sekem vagy Jeruzsálem, ezek messzebb feküdtek egymástól, mint a síkságok városai. Az alacsony népsűrűség és a nagyvárosok hiánya feltehetőleg Galileára és Transzjordániára is igaz volt. Egyiptom Palesztina feletti hatalma valamicskét gyengült IV. Amenhotep (=Ekhnaton, kb. Kr. e. 1379-1362) uralkodása alatt. Később Horemheb és a 19. dinasztia első fáraói (különösen I. Széthi, kb. Kr. e. 1316-1304; II. Ramszesz, kb. Kr. e. 1304-1237 és Merneptah, kb. Kr. e. 1237-1228) egy időre visszaállították az egyiptomi befolyást. Merneptah uralkodása után az egyiptomi hatalom ismét gyengülni kezdett - ez alkalommal igen gyorsan -, és a huszadik dinasztiabeli III. Ramszesz uralkodásának idejére (kb. Kr. e. 1206-1175) az egyiptomiak már a saját országuk vé-

f;lytán Egyiptom beleszólása Palesztina ügyeibe

jelentős mértékben csökkent.

II. SZÖVEG. III. Ramszesz háborúja a tengeri népek ellen Ófensége (III. Ramszesz) uralmának nyolcadik éve ... Az idegen országok szigeteiken összeesküvést szőttek. Nagy hirtelen az országokat megsemmisítették és szétszórták a csatában. Egyetlen ország sem maradhatott meg fegyvereik ellenében, Hattitól, Kodétól, Karkemistől, Arzavától és Alasijától kezdve, mert mindegyiket egyazon időpontban vágták el a többitől. Amurrúban egy helyen tábor állott. Annak népét kiirtották, területét pedig olyanná tették, mintha soha nem is létezett volna. Egyre közeledtek Egyiptom felé, miközben előttük már készült a tűz. Szövetségükbe tartoztak a filiszteusok, Tjeker, Sekeles, Denjen és Weses, országaikat egyesítették. Kézre kerítették az országokat egészen a Föld kerületéig, szívükben bizakodva és azt mondva: "Terveink valóra válnak!" A mi istenünk, az Istenek Urának szíve azonban felkészült és készen állt arra, hogy hálóba fogja őket, mint a madarakat.... Megszerveztem Dzsáhinál a határt, és előkészítettem: fejedelmeket, helyőrség-parancsnokokat és ma1]twnukat. A folyótorkolatokat előkészítettem, mint erős falakat, hadihajókkal, gályákkal és parti hajókkal; ezek valamennyien teljesen felszereltek voltak, mert teljes legénységgel láttam el azokat, akik mind fegyverrel felszerel t, jó harcosok. A csapatok Egyiptom válogatott férfiaiból álltak. Olyanok voltak, mint a hegycsúcsokon üvöltő oroszlánok. A harci szekérhad futókból állt, válogatott férfiakból, és valamennyi jó és ügyes szekérharcosból. A lovak testük minden ízében remegtek, készen álltak arra, hogy az idegen országokat patáikkal eltiporják. Én voltam a vitéz Montu, aki szilárdan álltam élükön, hogy láthassák, amint kezem zsákmányt ejt... Azok, akik határaimhoz értek, azoknak magva nincs többé, szívük és lelkük örökre megsemmisült. Azok, akik együtt jöttek a tengeren, a folyótorkolatoknál hatalmas tűz fogadta őket, a parton pedig lándzsák hada vette körül őket. A partra rángatták, körülvették és leverték őket; megölték és egymás hegyére-hátára hányták őket. Hajóikat és javaikat mintha a tenger nyelte volna el. Elértem, hogy az országok többé Egyiptomnak még a nevét se merjék kiejteni; mert ha országukban kiejtik az én nevemet, akkor tűz emészti el őket. Mivel Harah ti trónján ültem és a Varázslat Nagysága volt az én fejemen, mint Ré, nem hagytam, hogy az idegen országok szemet vessenek Egyiptom határaira, hogy ezzel dicsekedhessenek a Kilenc íj előtt. Elvettem földjeiket, határaikat az enyémekhez csatoltam. Fejedelmeik és törzseik dicséretek közepette az enyémek lettek, mert én a Mindenek Urának, az én fenséges, isteni atyám, az Istenek Urának tervei és útjai Szerint járok.

(ANET 262-63)

80

Az ókori Izrael és júda története

Heterogén lakosság Palesztina lakossága a késő bronzkor idején heterogén volt, és a korszak végére egyre inkább azzá vált, ahogy az egyiptomi befolyás enyhülni kezdett, és olyan új csoportok jelentek meg a színen, mint pédául a tengeri népek. A lakosság heterogén jellege már II. Amenhotep fáraó felirataiból kiderül (kb. Kr. e. 1450-1425). Ezek a feliratok a "Retenu"-ból Egyiptomba elszállított foglyokról beszélnek: (Első hadjáratát követően) Ófelsége elért Memphiszbe, szíve örvendezett, a Hatalmas Bika. Zsákmánya felsorolása: marjannu [valószinűleg harcosok egy rendje]: 550; feleségeik: 240; kanaániták: 640; fejedelmek gyermekei: 232; fejedelmek nőnemű gyermekei: 323; midenféle idegen országokból származó nők, akik a fejedelmek kedvencei voltak. 270 ... (Második hadjárata után) Ófelsége elért Memphisz városába, szive valamennyi ország iránt megenyhült, valamennyi föld az ő sarka alatt. A zsákmány listája, amelyet Ófelsége elhurcolt: Retenu fejedelmei: 127; fejedelmek fivérei: 179; apiru: 3600; élő saszú: 15200; kharu [letelepedett nép?]: 36 300; élő negesz [észak-szíriai nép?]: 15070; az összesen annyi mint: 30. 652 .... (ANET245-47.)

Más szövegek további betekintést nyújtanak a vidék körülményeibe, és jól ábrázolják a heterogén lakosságon belül kialakult feszültségeket. Például a 14. századból származó Amárna-levelek, amelyeket Palesztinából írtak az egyiptomi udvarba (lásd I. szöveg), a vazallus kormányzók közti féltékenykedésről, perlekedésekről, politikai ambíciókról és intrikákról tanúskodnak. Bár ezek a vazallusok felelősséggel tartoztak az egyiptomi fáraónak, nem voltak mindig hűségesek. Valószínűnek látszik, hogy némelyikük például együttműködött a helyi lázadókkal és a törvény kitaszítottjaival, akiket ezek a levelek időnként habiru (vagy apiru) néven említenek. Egy késő 13. századbeli szatirikus egyiptomi levél (I. Papyrus Anastasi) a Megiddót övező terület leírásakor beszél a saszú nomádokról, akik ezen a vidéken élnek: A keskeny völgy veszélyes a beduinok miatt, akik a bokrok alatt rejtőznek. Némelyikük négy vagy öt könyök [kb. 2,5-3 méter] magas orrától a sarkáig, arcuk pedig kegyetlen. Szivük nem engedékeny, és nem hallgatnak a hízelgésre. (ANET 477.) I. Tukultu-apil-ésarra asszír király (kb. Kr. e. 1115-1077) egyik feliratában megjegyezte, hogy huszonnyolc alkalommal kelt át az Eufrátesz folyón, hogy csatát vívjon az ahlamúkkal és arámiakkal Szíriában (ANET275). Az ahlamú, akárcsak a saszú, feltehetőleg nomádot, barbárt jelentett, és a felirat zavaros időszakokra céloz, amelyeket népvándorlás és a szövetségi viszonyok változása jellemzett. Bár az asszír uralkodó a szíriai viszonyokról írt, minden bizonnyal Palesztinában is hasonló helyzet uralkodott.

A kora vaskor újfejleményei A régészek a késő bronzkor végeként és a kora vaskor kezdeteként általában a Kr. e. 1200-as évet szokták megjelölni. Bár Palesztina anyagi kultúrájában nem történtek hirtelen változások épp ebben az évben, mégis új történelmi és kulturális szakaszról beszélhetünk, amely ekkortájt vette kezdetét Palesztinában. Már említettük, hogy mintegy két és fél évszázad egyiptomi uralom ért véget ezzel a századfordulóval. Körülbelül ugyanekkor sok régi erődített bronzkori város pusztult el Palesztinában. Közéjük

'k

Izraelnek még nem volt királya

81

AmI or . ott Megiddó, Bét-Seán, Hácór, Tell Abu Havam, Aféq, Gezer, Bét-semes, Tell Belt tartoZ ' k'es o k o k csa k nagy nt . k"an Ismeretese k , es ' semmi. . im és Asdod. Pontos d atumo r-,lIrs zk feltételeZni,. h ogy a pusztltaso " k na k b'arml. k"ozu"k 1ett vo 1na egymas ' h oz - h acsa k okun'ban nem, hogy egy a'l ta l'anosa bb zurzavar " k 'epezte'k, ame Iy a b ronz k or vegl ,. reszet annYI . 11 " I A'k ' . b k" k hl' , . .. _Palesztina egészére Je emzo vo t. ml or a regI ronz on varoso e yen UJ t eSZlrl;ések alakultak ki, elődeiknél általában sokkal kisebbek és jelentéktelenebbek vollepUE zel párhuzamosan feltűnő növekedésnek indultak a falvak a késő bronzkorban tak. . b' z "ru"n lakott területe k en azaz a k'"ozepso"d om b VI'd'k ' Transze en, G a1'1 I ea'b an es kevps e su ' . . , dánia déli részében. Röviden, míg a késő bronzkorban Palesztma egyes egyiptomi ~or nhatóság alá tartozó és elsősorban a síkságokon elhelyezkedő hatalmas városálla;~k uralma alatt állt, addig a vaskorbeli Palesztinát a hegyek közt és síkságokon egyánt megtalálható falvak jellemezték. ar Több tényező vezethetett a falusi települések elterjedéséhez a hegyvidékeken. (1.) Az alföldekre beáramló új csoportok - például a tengeri népek - nyomásának kényszere alatt az emberek elhagyhatták ezeket a területeket, és a magasabban fekvő vidékekre húzódtak, ahol a mezőgazdasági termelés még lehetséges volt, ha nehezebb és kevésbé eredményes is. (2.) Új népek, például az arámiak az országon kívülről akár közvetlenül is a dombvidékre érkezhettek. (3.) Az új technikai fejlesztések - mint például a teraszos földművelés kiterjedt alkalmazása és a vas hozzáférhetőségének növekedése - megkönnyíthették a dombvidéki és galileai erdős területek művelhetővé tételét (lásd Józs 17:18). A vaskori dombvidéki falvak építészeti maradványai érthetően sokkal kevésbé lenyűgözők, mint a bronzkor nagyobb városaié. Ugyanez áll a többi tárgyi leletre, például a cserépedényekre is. Összességében az l-es vaskorból származó leletek a késő bronzkori hagyományok folytatását képviselik, bár a technika és kifinomultság jelentős visszaesése figyelhető meg. A késő bronzkor vége és a vaskor első két évszázada tehát zavaros, nyugtalan időszak­ nak tűnik Palesztina életében. A korszak jellemzői - az egyiptomi fennhatóság megszű­ nése, a már amúgy is heterogén lakosságra nehezedő további nyomás, a régi városállamok közti politikai konfliktusok, amelyek végül sokuk pusztulásához vezettek, valamint a falusi élet fellendülése az addig ritkán lakott területeken - olyan körülményeket sejtetnek, amelyek a társadalmi és politikai struktúrák átalakítását követelték a kisebb egységeket részesítve előnyben. A fennmaradt régi bronzkori városállamok többé nem rendelkeztek hatalommal. Valójában már puszta fennmaradásuk is elismerést válthat ki. A körülmények hatására új világ kezdődött, amelyben a társadalmi kohézió az egyes területek falvain, kisvárosain, nemzetségein és törzsein keresztül nyilvánult meg. Ebben a környezetben jelent meg Izrael a színen. A Bírák könyvének leírása alapján úgy tűnik, hogy az izraeli nemzetségek és törzsek a kora vaskori falvak lakói voltak, és néhány transzjordániai enklávé mellett elsősorban a középső dombvidéken telepedtek le - tehát épp azokon a területeken, amelyek a késő bronzkorban kevéssé voltak lakottak.

A régészet és a korai izraeli törzsek Mig az ókori dokumentumok és a palesztinai régészet sok hasznos információval szolgál a késő bronzkori és kora vaskori Szíria-Palesztinában uralkodó általános körülményekről, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy _ a Merneptah-sztélé kivételével - ezek aBib-

82

Az ókori Izrael és júda története

III. Ramszesz. Ezt a III. Ramszeszről (Kr. e. 1206-

1175) készült szobrot Karnakban fedezték fel, a templom bejáratától keletre állt. Saját feliratai szerint (I. 2. szöveg) Ramszesznek sikerült megállítania a tengeri népek beáramlását Egyiptomba. A megszállók jelenléte szerepet játszhatott abban, hogy a huszadik dinasztia uralmának kezdeti időszakában megszakadt a Palesztina feletti egyiptomi befolyás. (University

0/ Chzágo)

Filiszteus h~rcos .. EZ,en : T~ébáb?1 származó képen egy filiszteus harcos egyiptomi templomi domb~r~uves,abrazolasa ..lath,ato. Feltehetőleg hozzá hasonló harcosok alkották a tengeri népek

megszallo hadanak Jelentos hanyadát. A harcos fejdísze lószőrből vagy tollakból készült m I k" ' erev, or a a u pant, amely Jellemző az egyiptomiak filiszteusokról készült ábrázolásaira. (British

k"

Amikor Izraelnek még nem volt királya

83

lián kívüli források csak a korszak általános körülményeire vetnek fényt, és a korai izrael' törzsekről nem nyújtanak konkrét információkat. Míg például a régészek több olyan ~ora vaskori falu területén végeztek ásatásokat, amelyek kétségtelenül hasonlóak a korai . raeliek által lakott településekre, nem lehet bizonyossággal kijelenteni, hogy az eddig fell~rt bármely törmelékréteg kifejezetten izraeli, bírák korabeli települést képviselne. Esélyes ~elölt a Beitinben (a bibliai Bétél) feltárt egy vagy több L vaskori réteg. Azok a kísérletek, ~melyek Tell el-Fúl kora vaskori maradványait azonosítani próbálják a Bírák 19 Gibeón'á', II vagy az Izbet Szártá-beli maradványokat az lSám 7: 12-ben említett Ebenezerrel, csá~ítóak ugyan, de véleményünk szerint végső soron nem meggyőzőek. Hasonlóképpen - ahogy azt a második fejezetben is megjegyeztük - nem tarthatók fenn azok az állítások, hogy bizonyos kerámiai és építészeti formák (peremes kancsók és négyhelyiséges házak), amelyek a kora vaskor kezdetén jelentek meg Palesztina területén, kimondottan izraeli eredetűek lennének. Az ilyen ál1ításoknak az az alapja, hogy ezek a formák nagyjából az izraeliek színre lépésével egy időben jelentek meg. Ez azonban még nem elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ezeket a tárgyakat kizárólag (vagy akár elsősorban) az izraelieknek tulajdonítsuk. Először is, a kora vaskori Palesztina lakossága igen összetett volt. A középső dombvidék sem volt kizárólag az izraeliek területe a királyság előtti időszakban (lásd például Bír 19:10-15). Másodszor, ezeknek a leleteknek a fizikai jel1emzői közt nincs semmi olyasmi, ami egyértelműen az izraeliekre utalna (szemben például a jebúsziakkal, hivvikkel, moábiakkal és másokkal, akiket a Biblia a bírák idejében Palesztinában elhelyez).

Museum)

A Bírák könyve és a "bírák kora"

A Bírák könyve mint a Genesis-Józsue elbeszélés folytatása Az előző fejezetben tárgyalt Genesis-Józsue elbeszélés - amint ott kifejtettük - részét képezi az Izrael és Júda történetét feldolgozó terjedelmesebb elbeszélésnek, amely az I-II Királyokig folytatódik, és a teremtéstől a babiloni fogságig terjedő időszakot öleli fel. A teljes Genesis-II Királyok szöveg hat részre osztható, amelyek a szöveg összeállítói szándéka szerint hat különböző történeti korszaknak felelnek meg: Genesis 1-11

Minden dolgok kezdete (a teremtéstől Abrahámig);

Genesis 12-50

A pátriárkák (Abrahám, Izsák, Jákob, Jákob fiai, az egyiptomi tartózkodás);

Exodus-Deuteronomium Mózes kora (egyiptomi kivonulás, a Törvény átadása, pusztai vándorlás); JÓzsue

Kanaán elfoglalása, a terület felosztása;

Bírák

a bírák kora;

I Sámuel-II Királyok

A királyság kialakulása, a királyok kora.

84

Az ókon' Izrael és júda története

A Bírák könyve tehát a Genesis-Józsue elbeszélés folytatása, és célja az izraeli törzsek közti viszonyok bemutatása a honfoglalás és a királyság kialakulása közti időszakban. A Bírák könyve bizonyos rendkívüli alakok tetteit elbeszélő történetek és rövid jegyzetek sorozata; hősei azokban az időkben éltek, "amikor nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott (III. táblázat). Ezeket a szereplőket nevezik ítélkezőknek vagy "bírák"-nak. Az olvasónak az a benyomása, hogy egy egységes, tizenkét törzsből álló Izrael felett ítélkeztek/bíráskodtak, akik Jákob tizenkét fiának leszármazottai voltak. Továbbá a rendelkezésre álló kronológiai adatok és a történetek jelen elrendezése azt sugallják, hogy időrendben követték egymást. A Bírák könyvének beszámolója az általában "bírák koraként" ismert időszakról a történészeket hasonló helyzet elé állítja, mint a Genesis-Józsue elbeszélés, amely ennek előzménye. Ez az egyetlen közvetlen forrásunk Izrael és Júda történetének erre a szakaszára vonatkozóan. A Bírák könyvét azonban teljes mivoltában nem lehet tényként elfogadni a történeti rekonstrukcióhoz. Az egyes történetekben felmerülő és a hitelességet kérdésessé tevő részletkérdések mellett a könyv egésze a Genesis-II Királyokból ismert mesterkélt és kevéssé meggyőző szerkesztői eljárásnak a folytatása.

.

A,nzkor

1 aelnek még nem volt királya Z~

A Bírák könyve és a történeti rekonstru

85

k ., CIO

enes és nyolcvanas szám gyakori előfordulása az időrendi adatokban hogy a történeti hagyomány sematikus bemutatásával állunk sze~c: Imezteto Je , . 'kb" I ' , ln Il gye . I'd' k" "Ime'nyekből vagy megmaradt feljegyzese o szarmazo nem pedIg a va o I oru .. " . ben, , ., kk I Hasonlítsuk össze a kovetkezo elemeket. form aclO a.

A húszas,

n~~~1

Otniél bíráskodását negyven év béke követte. Éhud bíráskodását nyolcvan év béke követte. Jábin húsz éven át nyomta el Izraelt. Debóra bíráskodását negyven év béke követte. Gideón bíráskodását negyven év béke követte. A filiszteusok negyven éven át sanyargatták Izraelt. Sámson húsz és még húsz éven át ítélte Izraelt. (Bír 3:11, 30; 4:3; 5:31; 8:28; 13:1; 15:20; 16:31)

A Bírák könyve által nyújtott kronológiai adatok másik problémáj.a, "hogy az évek .. 't tt száma amely magába foglalja a bírák működését és a köztes Idoszakokat, vaosszeSI e , , k d' '(IS' 418)' . t Éli negyven éves bíras o asat am: , es Iamm a ne gyven e'v pusztai vándorlást' . , , .d l feltételez néhány évet Sámuel és Saul működésére, valammt negyve~ evet I?avI ~r~kodására - jóval meghaladja a 480 évet, amely az 1Királyok 6:1 szennt a kIvonulas es Salamon szentélyalapítása közt eltelt. ,,' , Az ítélőkrőljbírákról szóló történeteket a Genesis-II Királyok szerkeszto~ u~ re?dezték el és szerkesztették át, hogy bemutassák: a királyság e1~tti idők~en Cl~hk~s ISmétlődés jellemezte az életet amelynek fő állomásai a hűtlenseg, a csapas, a bunbanat, " : . ,Igy tova'bb Ujra ,. es , Ujra. ,. Ez a teolo'giai modell aposztazla, . ' amelyet a nyugalom, és Ismet a Bírák 2: 11-23 ír le, és amely kisebb változtatásokkal a Bírák 3:7-17:21-ben IS felfedezhető, a következőképpen vázolható fel: Minden egyes, Isten által kijelölt ítélkező vagy bíra uralma alatt a nép hű maradt Jahvéhoz, és békesség uralta az országot. A vezető halála után az emberek azt tették, ami gonoszság az Örökkévaló szemében... Elhagyták Jahv~t, atyáik istenét, aki kihozta őket Egyiptom fö.ldjéről; má~ istenek után mentek, az őket körülvevő népek istenei után, és azok előtt hajoltak meg. jellegzetes 7Jaskori kerámiafajták. Ezek a II. vaskorból származó főzőedények a Seféla-beli Láhávból

kerültek elő. Izrael és Júda királyságának korában minden palesztinai háztartásban megtalálhatók voltak az efféle edények. (Lahav Research Project)

"Jahve haragja felgerjedt hát Izrael ellen, és fosztogatók kezére ~dta őket, aki,k fosztogatták a népet; és az őket körülvevő ellenségeik hatalmába adta oket, hogy mar nem állhattak tovább ellen ellenségeiknek." Amikor a nép felkiáltott, "Jahve megszánta őket a sanyargatóik és elnyomóik okozta nyögéseket hallva."

Az ókori Izrael ésjúda történele

86

Izraelnek még nem volt királya

Jahve bírákat emelt, akik megmentették a népet a sanyargatóik

III. TÁBLÁZAT. A bírák felsorolása Otniél

'L

JImIKor

Megszabadította ' h aralm ,. k"IraI' k k ' • , Izraelt Kusán-risátáim ' a felső-mezopota'ml'al' Aram-na yana ezeboI, es "nyugta volt az országnak negyven esztendeig" (Bír 3:7-11)

Éhud

Felszaba~ította Izraelt a moábi elnyomás alól, és "az országnak nyugta volt nyolcv esztendeig" (Bír 3:12-30) an

Samgár

Egy ösztökével megölt hatszáz filiszteust, és ő is megszabadította Izraelt (Bír 3:31)

Debóra

Unszolá~á;a B~ráq megt.ám~d~a és legyőzte Jábint, Kanaán királyát. Debóráról az áll, .. hogy. profetano h' , volt, , aki "blraskodott ebben az időben a nép felett" . Ja'bl' n a szoveg sz~nnt usz even at kegyetlen módon elnyomta Izrael népét fóvárosából Hácórból (Bir 4-5) ,

Gideón

Megment:tte Izraelt Midjántól, akik hét éve~ át nyomták el az izraelieket (Bír 6-8). "S az orszagnak nyugta volt negyven esztendeig, amíg Gideón volt az élén" (Bír 8:28).

Abimelek ~~deón egyi~ fia. Megölte hetven fiútestvérét, magánhadsereget bérelt a Sekem laká~tol ~apot~ ~enzből, Sekem és Bét-milló valamennyi lakosa fölé királlyá választották, es harom eVlg uralkodott Izrael felett. (Bír 3) Tola

Huszonhárom évig bíráskodott Izrael felett (Bír 10:1-2)

Jáir

H~s~onkét évig bíráskodott Izrael felett, és "harminc fia volt, akik harminc szamárcSIkon nyargaltak, s harminc város fejedelmei voltak." (Bír 10:3-5)

Jefta

,,~~ncstelen és rablásból élő emberek" csapatának vezére volt, mielőtt elfogadta a felkerest,, hogy csatába az ammóni elnyomás ellen. Megegyeztek . k vezesse ' Izraelt , , hogy az ammom~ veresege utan a nép "feje és vezére" maradhat. Hat évig bíráskodott Izrael felett. (Bu 10:6-12:7)

Ibcán

Hét ,évig bírásk~dott ,Izrael fel,e~t, és "harminc fia és ugyanannyi lánya volt; utóbbiakat I~egenbe kuldte es adta ferjhez, fiainak pedig ugyanannyi számú feleséget szerzett es hozta be házába." (Bír 12:8-10)

Élón

Tíz évig bíráskodott Izrael felett (Bír 12:11-12)

Abdón

NYolc évig í~élte. I~raelt, és "negyven fia, azoktól pedig harminc unokája volt, ezek h etven szamarcslkon lovagoltak." (Bír 12:13-15)

Sámson

férfi, aki gúnyt űzött a filiszteusokból, és sokukat megölte abban az I,zraelt uralt~k. Végül foglyul ejtették és megvakították; saját élete ara~ t.obb ml~t haromezer filiszteust ölt meg. "Húsz évig" ítélte Izraelt a filiszteusok napJaiban. (Bu 13-16)

~á.mulatos ~rejű

~d~be~, aml~or

mi'nden napján megmentette őket ellenségeik kezéből."

87

kezébő!... És a bíra

Am valahányszor meghalt egy bíra, újra elfordultak, és még apáiknál is rosszabbul

" " viselkedtek. A fenti modell mögött rejlő alapvető feltételezés az, hogy a Jahve iránti hűség volt eghatáro tényező az ókori Izrael történetének hányattatásai során. Bár az ilyen zó ~:etek teológiailag következetesek és homiletikailag meggyőzőek, a legtöbb történész mégis egyetértene abban, hogy a történele~ folyamatai sokkal összetettebbek annál, mint amit ez a modell megenged. A teológiai elemek közvetítésére felhasznált egyes elbeszélések alaposabb vizsgálatából kiderül továbbá, hogy némelyikük aligha illik bele a modellbe. Az egyik legfeltűnőbb konfliktus az elbeszélések és az általuk illusztrálandó teológiai modell közt az, hogya hősök egy része egyszerűen nem az isten által felszentelt ítélő vagy bíra. Jefta és Sámson története jó példa erre. Samgárról, Anat (szíropalesztinai istennő) fiáról még az is elképzelhető, hogy nem izraeli volt (Bír 3:31). A Genesis-Józsue elbeszélést folytató Bírák könyvének üzenete az, hogy az egymást követő válságok a Jákobtól leszármazott tizenkét törzs politikailag és vallásilag egységes koalícióját érintették, és minden egyes ítélő/bíra e fölött a koalíció fölött gyakorolt hatalmat. A közelebbi vizsgálat azonban kimutatja, hogy az egyes történetekben elmesélt események csak szűk körökről- általában legfeljebb egy-két nemzetségről vagy törzsről- szólnak. Továbbá a törzsek helyzete a valóságban sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint azt a Genesis-Józsue elbeszélés törzslistái sugallják. Ez különösen a Debóra-énekből (Bír 5) válik nyilvánvalóvá - ez az egyetlen hely a Bírák könyvében, ahol egyetlen eseménnyel kapcsolatban nem kevesebb mint tíz törzs kerül megemlítésre. Az ezen a listán említett tíz törzs nevei nem felelnek meg teljes egészében a tizenkét ]ákob-fi neveinek. Emellett az ének egyik fő témája nem a törzsi egység, hanem a megosztottság. Alább még visszatérünk a korai Izrael törzsi helyzetének kérdésére. Egyelőre elég annyit megállapítanunk, hogy az egységes, tizenkét törzsből álló Izrael felett sorban egymás után hatalmat gyakorló ítélők/bírák fogalmának megfelelően feltehetőleg mesterségesen szerkesztették egybe az eredetileg helyi ügyekkel, általában egy-két törzsi csoporttal foglalkozó, és az eseményeket nem feltételenül időrendi sorrendben rögzítő elbeszéléseket.

A Bírák-elbeszélések mint az izraeli törzsek általános helyzetének tükrei a királyság kialakulásának előestéjén Lehetséges tehát különbséget tennünk a Bírák könyvének szerkesztői váza és a könyvbe beépített egyes elbeszélések közt. A váz egy mesterséges és sematikus irodalmi szerkezeté, míg az önálló elbeszélések gyakran hitelesebben hangzanak. Maga az a tény, hogy az egyes elbeszélések alkalmanként a szerkesztőknek a királyság előtti Izrael helyzetéről alkotott sematikus nézeteivel ellenkező módon ábrázolják az ítélőket/bírákat, ~rra utal, hogy az elbeszélések Izrael népi emlékezetében már szilárdan rögzültek, ami-

or a Genesis-1I Királyok korpuszba bedolgozták őket. Természetesen az olyan kijelentések, mint hogy a Bírák könyvének elbeszélései "hiu te k" te Iesebben h angzana k" , vagy h ogy" Izrae I" ' SZl'1'ar d an rogz ··"1 nepi em I'k e ezete'ben mar

88

Az ókori Izrael és júda története

még nem adnak alapot arra, hogy komolyan megbízzunk történetiségükben. Ezek népi legendák, nem pedig levéltári anyagok, és a kutatások azt mutatják, hogy többségük már a Genesis-II Királyok elbeszélésbe való beillesztésüket megelőzően változtatásokon és átformáláson ment keresztül. Nem nagyon különböznek a Genesis pátriárka-elbeszélés~itől, és. a hasonlóságok csak még szembeötlőbbé válnak, ha elismerjük, hogy a Genesls-II Kuályok elbeszélés időrendi felosztása (amelyben a "pátriárkák kora" elkülönül a "bírák korától") maga is része a mesterséges irodalmi szerkezetnek. Más szóval, a Genesis néhány pátriárka-története és a Bírák könyvének ítélőkrőljbírákról szóló elbeszélései közt nem az a lényegi különbség, hogy más-más korból származnak, hanem az, hogy az előbbiek a törzsi és törzsek közti viszonyo kra koncentrálnak (amelyek a pátriárka-alakok, családi hagyományok és család fák által jutnak kifejezésre), míg utóbbiak az egyes vezetőkkel és eseményekkel foglalkoznak. így tehát ugyanabból az okból, amiért elutasítottunk minden olyan kísérletet, amely a Genesis elbeszélései alapján próbálta a "pátriárkák korát", vagy Józsue könyve alapján a "honfoglalás korát" rekonstruálni, nem fogjuk megkísérelni a bírák korának rekonstrukcióját sem a Bírák könyvének elbeszélései alapján. A helyzet azonban több szempontból mégis más a Bírák-elbeszélés esetében. (1.) Az alkotórészek és a szerkesztői kiegészítések közti kontraszt sokkal élesebb itt, mint a Genesis-Józsue elbeszélésben. Az egyes elbeszélések sokkal könnyebben elkülöníthetők az irodalomkritika módszereinek segítségével, és az, hogy ellentmondanak a Genesis-II Királyok szerkesztői történetszemléletének, csak megerősíti azt a tényt, hogy korábbi hagyományokat képviselnek. (2.) A Bírák-elbeszéléseket nem jellemzik a Genesis-Józsuéban oly gyakori csodás események és rendkívüli jelenségek. (3.) Az elbeszélések által sugallt általános társadalmi-politikai körülmények összhangban vannak mindazzal, amit a vaskor kezdetén Palesztinában uralkodó körülményekről tudunk. (4.) Az elbeszélésekben tükröződő helyzet hihető és érthető hátteret nyújt az I-II Sámuelben ábrázolt izraeli királyság kialakulásához. Röviden tehát az a véleményünk, hogy a Bírák könyvét alkotó elbeszélések kísérleti jelleggel kiindulási pontként szolgálhatnak Izrael és Júda történetének tárgyalásához. Bár ezek az elbeszélések sajnos nem nyújtanak alapot az emberek és események részletes történeti sorának rekonstrukciójához, minden bizonnyal viszonylag pontos képet tárnak elénk a korai izraeli törzsek általános szociológiai, politikai és vallási körülményeiről. Következésképp mi is csak ezen az igen korlátozott módon kívánjuk felhasználni őket az itt következő részben. Mi tudható meg belőlük a törzsek közti általános politikai helyzetről, társadalmi szerkezetekről és vallási gyakorlatokról az izraeli királyság megalapításának előestéjén?

Törzsi élet és vezetés

Családok, nemzetségek, törzsek Különböző bibliai szövegek három alapvető társadalmi egységről beszélnek a királyság előtti korban: ezek a család, a nemzetség és a törzs (lásd Józs 7:16-18; ISám 10:20-21). A bibliai anyag alapos vizsgálata az összehasonlító antropológiai kutatás fényében azt mutatja, hogy a család és a nemzetség sokkal inkább meghatározó szerepet töltött be a társadalom szerkezetében, mint a törzs.

'k

A1/1/

or

Izraelnek még nem volt királya

'

89 ,

' d vagy héberül bét ab (az atya háza) a mai nagycsaládnak felelt meg. AltalaA csa la , fi ' . k ft I ' "bb generációból állt (a pátriárka, a felesége vagy feleségei, nős lal es azo e eseban to " k k" , z ó nős fiaik és feleségeik, valamennYI házasulatlan gyerme , uno a es Igy tog:l, ~ és távolabbi rokonokból (nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek), valamint vab I ' . szolgákból és idegenekből. A családban a fő tekintély a pátriárka volt. Feltehealka " mlxo ámiát gyakoroltak, azaz az em b ere k a'I ta I'b a an a nagycsa I'd a on k'lVU"I ro"I h'azaI' , "I '. . I" . I k"otott ., wleg. ke ideálisnak g ennek ellenére va OSZIllU eg az anyai agu e so uno katestverre sadta , 930) Toobb" c'l ' I k.... l • 'ot tekintették (lásd Gen 25:20; 29: - . o szoveg a le testverre otott azassag ' 13:7-14. ) A nagycsa Ia ' d ' . a'I ta I'b ... ssá ról is beszél (Gen 20:8-12; 2Sam tagjai a an k"oze I k k I ' , I "I'" k c I . k' haza g I'd tak egymáshoz, népesebb csa a o na eset eg saJat te epu esu , la UJU IS Ieh etet:. ~:salád egyben a tulajdon birtoklásának, a földművelésnek és az állattenyésztésnek IS alapegysége volt. ...... , " .' . A nemzetség több, egymashoz kozeh teruleteken elo nagycsaladbol allt, amelyeket házasságok kapcsoltak össze, és közös földet műveltek. Mivel az?kon. a tenl~eteken, hol izraeli törzsek telepedtek le a királyság előtti korban, a falUSI és kisvároSI forma a It a jellemző, a falut és a nemzetséget minden bizonnyal nagyfokú hasonlóság jelle:ezte. Tipikus esetben feltételezhetjük, hogy egy-egy falu családjai közös múlttal és közös ősökkel rendelkező nemzetségként működ tek és azonosították önmagukat. A családok házasság útján adták egymásnak lányaikat, és közösen használták a környező földeket és legelőket. A nagyobb városokban és az azokat körülvevő falvakban több nemzetség élhetett együtt. A falvakban és a nemzetségeken belül a kormányzat és az igazságszolgáltatás általában a vének, azaz a családfők kezében volt (lásd Bír 8:16; Rut 4:2; lSám II :3). Hatalmuk és pozíciójuk nem valamiféle választási folyamattól függött, hanem társadalmi státusuk, vagyonuk és presztízsük határozta meg. A vitákat általában a falu kapujában rendezték, és itt hoztak döntéseket is. A falu/nemzetség a kultusznak és vallási életnek szintén fontos egysége volt (lásd ISám 20:6,29). A törzs a klánnál nagyobb és szigorúbban endogám egységet alkotott. A törzsi határok valószínűleg homályosabbak, képlékenyebbek voltak. A bibliai anyagok alaposabb vizsgálata az összehasonlító antropológia kutatásainak fényében azt mutatja, hogy (l.) a törzsi határok és kapcsolatok sokkal bonyolultabbak és képlékenyebbek voltak, mint az a bibliai családfák felületes olvasásából kiderül, és (2.) a törzsekre inkább a területi, mint a leszármazás szerinti összetartozás volt a jellemző. Maguk a bibliai genealógiák a legjobb példa arra, hogya Bírák könyvében ismertetett tizenkét törzsből álló rendszer a történeti valóság leegyszerűsítése. Ezek a genealógiák nem egyeznek meg a tizenkét törzs azonosságát, és még sokkal kevésbé az egyes törzsek összetételét illető­ en. Számos bibliai szakasz utal arra továbbá, hogy a törzsi viszonyok és megoszlások időről időre változtak. A törzsek alapvetően területi jellegét sejteti az a tény is, hogy feltehetőleg több törzsi név eredetileg területi elnevezésként jött létre. így például az Efraim név valószínű­ leg az Efraim-hegy környékén élő emberek megnevezésére szolgált. A Gileád nevet a Gileádnak nevezett vidéken lakó emberekre használták. Ugyanez lehetett a helyzet Júdával és a Júdai-dombvidékkel. A Benjámin név, amelynek jelentése "Dél fia", egyértelrnűen földrajzi elnevezés, amely az északi Efraim nézőpontját tükrözi. A "Benjámin fóldjé"-re, "Júda földjé"-re, "Naftáli földjé"-re való utalások ugyancsak mind földrajzi egységeket jelölnek.

90

Az ókori Izrael és júda története

Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy az ősi Izraelben a törzsnek semmi köze nem volt a rokoni kapcsolatokhoz, vagy hogy kizárólag területi jellegű lett volna. Egy bizonyos törzset alkotó nemzetségek kétségtelenül különleges rokoni kapcsolatot éreztek még ~kkor is, ha ennek oka csak földrajzi közelségükben és közös életformájukban rejlett. Altalában történeti múltjuk is közös volt. így a törzset alkotó nemzetségek gyakran azt tartották magukról, hogy közös ősökkel rendelkeznek, és ezt családfáikban és házasodási gyakorlatukban juttatták kifejezésre. Hogy elhessegessünk minden olyan gondolatot, amely szerint a bibliai törzsek pusztán területi egységek lettek volna, felidézzük azt, hogy a bibliai elbeszélések helyenként utalnak olyan, egy adott törzs területén fekvő városokra és csoportokra, amelyek valamilyen oknál fogva nem tartoztak a szóban forgó törzshöz. Ezt a jelenséget tükrözik például a Bírák 1 meghódítatlan városokról készült listái és az olyan elnevezések, mint például "az amálekiták hegysége" (Bír 12:15), "az arkiták határa" és "a jafletiták határa" Oózs 16:2-3), amelyeket az Efraimhoz és Benjáminhoz tartozó területeken belül fekvő helyekre használnak. Alkalmanként a nemzetségek vagy néha akár egész törzsek is egyik területről a másikra költöztek.

A törzsi vezetés Ahogy arra előzőleg már utaltunk, a királyság előtti korban a politikai szerveződés központjai inkább a falvak és nemzetségek voltak, mint a törzsek, és gyakori utalásokat találunk arra, hogy a falvakat/nemzetségeket egy vénekből álló tanács irányította. Amikor az elbeszélések egy terület vagy egy törzs véneit említik, mint például a Bírák 11, ezek minden bizonnyal egy adott környék faluinak/nemzetségeinek képviselői, akik azért gyűltek össze, hogy bizonyos helyzetekben vagy szükség idején együttesen cselekedjenek. A Bírák elbeszéléseiben több név használatos azokra a személyekre, akik vezető szerepet töltöttek be a vének felett. Az elnevezések közt szerepel az "uralkodó" vagy "tisztségviselő" (szár, Bír 8:14; 9:30; 10:18), "vezető" (káán, Bír 11:6; lásd Józs 10:24, "vezérek") "főnök" (ros, Bír II :8), és "bíra" (sáfet, Bír 2:16 és gyakran egyéb helyeken). Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a "bíra" cím elsősorban a Bírák könyvének szerkesztett szakaszaiban fordul elő, és kevésbé gyakran az eredeti elbeszélésekben. A vezetői típusok sokféleségét találjuk a Bírák-elbeszélésekben is. Vizsgáljuk meg a következőket:

1. Debóra (Bír 4-5), prófétanő, az efraimijbenjámini területen működött, és az elbeszélések szerint egy pálmafa alatt ült, ahol az emberek hozzá folyamodhattak ítéletért (Bír 4:4-5). Ez azt valÓSZÍnűsíti, hogy részt vett a viták elrendezésében és az igazságszolgáltatásban. Ezt összevethetjük azzal a kijelentéssel, hogy Sámuel a fiait, Jóélt és Abíját állította bírának Beér-sebában, akik hagyták megvesztegetni magukat, és eltorZÍtották az igazságot (lSám 8:1-3). A szövegek Debórát mint Báráq és a kanaáni sereg ellen induló csapatok vezérét is ábrázolják. 2. Tola,Jáir, Ibcán, Élón és Abdón vagyonos előkelők voltak számtalan leszármazottai, ami megmagyarázhatja vezető pOZÍciójukat (Bír 10:1-5; 12:8-15). 3. Jiftah Oefta) (Bír 11:1-12:7) és Abimelek (Bír 9) feltehetőleg félhivatásos, katonai jellegű tisztséggel bírtak, és saját magánhadsereggel rendelkeztek (Bír 9:4; 11:3), amelyet a hadjárataik során szerzett zsákmányból és az általuk védelmezettektől kapott

,Amikor Izraelnek még nem volt királya

91

hozzájárulásokból" tartottak fenn. Seregének megfontolt felhasználásával Jiftahnak "ikerült hivatalos státusba emelkednie ("vezető", azaz káán, és "vezér", ros lett) Gileád ~emzetségei felett. Abimelek hasonló pOZÍciót szerzett magának Sekemben és az a~t ~Ö"Ivevő nemzetségek közt - a bibliai elbeszélés szerint a helyi lakók egyenesen "kIraly~:á" választották (Bír 9:~). Bár nyiltan nem írja a s.zöveg, fel:ételezhet~, hogy Báráq ~s rendelkezett már valamilyen zsoldos sereggel, amikor Debora arra biztatta, hogy ta,.' , ' madja meg Siserát (lásd Bír 4:6,10). 4 Éhud (Bír 3:15-30) és Gideón (Bír 6-8) mas vezetO! tipUS t testeslthettek meg: merész férfiak voltak, akik magukhoz ragad ták a kezdeményezést, és önkéntes hadseregeket szerveztek honfitársaikból, hogy az idegen elnyomásnak véget vessenek. Vállalkozásának sikere után Gideónnak állítólag felajánlották a koronát, ő pedig elfogadott valamiféle állandó vezetői tisztséget (Bír 8:22-28). S. Végül megemlítjük Sámsont (Bír 13-16), a hős t, akinek erejéről, a filiszteuso~k:l beni küzdelmeiről és hősies tréfáiról a népmesék emlékeznek meg. A tetteirol '1 h' I •. szem szóló történeteket olvasva nehezen valÓSZÍnűsíthető, hogy bármi yen lvata os vezetol szerepet töltött volna be akár a saját nemzetségén belül is.

Törzsi határok és területek Ahogy már láthattuk, a Genesis-II Királyok végső szerkesztői egy tizenkét törzsből álló szövetséget feltételeztek a királyság előtti korban, és a Józs 13-22 leírja, hogy ez a tizenkét törzs egymással szomszédos területeket birtokolt, amelyek összességében _ egyes kisebb, "még elfoglalandó" területek kivételével- Palesztina egész területét lefedték. AJózsue és Bírák könyveit alkotó szövegek alapos vizsgálata során azonban ettől merőben eltérő kép rajzolódik ki, amely minden bizonnyal jobban megfelel a valóságnak.

Efraim és Izrael törzsei Az első dolog, amit meg kell jegyeznünk, hogy ezek a szövegek (különösen a Bírák könyvének elbeszélései) előszeretettel foglalkoznak Efraimmal és három vele szomszédos törzzsel: a benjáminiakkal, Menase törzsével és Gileáddal. Úgy tűnik, mindhárom törzs valamilyen formában Efraim fennhatósága alatt vagy vele alárendelt kapcsolatban állt. Maga Efraim a szamariai dombságnak a körülbelül Sekem és Bétél közé eső része. A jelek szerint Józsue is - bár ködös és legendás alak - efraimi volt. Józsue könyvében az áll, hogy megkapta örökrészét Efraimban, és ott temették el Oózs 19:49SO;24:29-30). A benjáminiak ("a Dél fiai" vagy "déliek"), akik Gibeával és a környező falvakkal álltak kapcsolatban, egyes szövegrészekben független törzsként szerepelnek, más helyeken a~onban csak úgy említik őket, mint "déli efraimiakat". Míg például aJózs 8:11-20 szennt a Rámá és Bétél közti terület a független Benjámin törzshöz tartozott, a Bírák 4:5 azt írja, hogy "Debóra pálmája Rámá és Bétél között, az Efraim hegyén" volt található. Benjámin Efraimhoz fűződő viszonya időnként minden bizonnyal vita tárgyát képezte, mint azt a későbbiekben látni fogjuk (7. térkép). A]ózsue 1-9-ben leírt honfoglalás-történetek elsősorban a déli Efraimra/Benjáminra vonatkozó helyi aitiológiák. Jerikó Oózs 6) és Aj Oózs 7-8) elfoglalásának elbeszélése a

92

Az ókori Izrael és júda története

'k

Izraelnek még nem volt királya

93

AmI of .. n éken található két jelentősebb tell (Tell esz-Szultán és et-Tell) létezésére ad magyakor Y azzal, hogy pusztu l'asu k at J'ozsuena , k tu l aj'd ollltja " (ez azon b ' "ossz h ang, tot an nmcs a raz a két helyszínen végzett régészeti ásatások eredményeivel, amelyek azt mutatják, ban a romok leginkább a korai és középső bronzkorból valók), Éhud (Bír 3:15-30) hogy ' b'IIB " ' bo ' l ' k S'amue l szmten " ' , Debóra (Bír 4-5 ) a d'l' e I Efralm o enJamm szarmazta. efral-

~i/benjámini volt, aki a térségen b~1ü1 (a ,?ilgá~, Bétél és Micpa ,háromszög :erületén

"k"dött' lSám 7:15-17), Saul pedig benjamin! volt, akI a Benjamm területen fekvő

mU o

•

,

Gi:"eából kormányzott, , Menaséhoz a középső dombság északI része kapcsolódott (kb. Sekemtől észak felé a Jezreel völgyéig), Sekem egyike volt a terület késő bronzkori nagyobb városainak, azokmelvek a kora vaskorban is tovább éltek. A városok minden bizonnyal nem a na k, a } Mena se törzsbeliek kezében voltak; ők a városokon kívül, a környező falvakban éltek. További nagyobb városok, amelyek nem tartoztak Menase törzséhez (a Bírák 1:27-28 szerint) Bét-Seán, Taanak, Dór, Jibleám és Megiddó voltak. Bét-Seán és (a Jezréel-völgyben fekvő) Dór említése azt jelzi, hogya Menase törzsbeli nemzetségek a Jezreel területére is átszivárogtak, ahol keveredtek a galileai-jezreeli törzsi csoportokkal (lásd Józs 17:11-13), Elképzelhető, hogy a Menase törzsbeliek a Jordánon túlra is átjutottak. Mákir nemzetsége például lehetett egy Menase-ág, amely áthatolt Básánba és Felső­ Gileádba (lásd Józs 12:1-6;13:29-31;17:1), Ugyanez történhetett Jáir és Nobah esetében is, bár a rájuk vonatkozó utalások zavarosak (lásd Num 32:39-42; Bír 10:3). Gideón Menase törzsbeli hős volt az Abiezer-nemzetségből, Ofra falujából. Tudjuk róla, hogy önkéntes hadsereget toborzott, és kiűzte a Jezreel-völgyből a midjániakat.

<'I,7;'!!(ilh!! ," "- . . "tell , -nek , szamlt, ' " es BenJamm ,,' t i ' l} lill'A'" J/, A mal et-Tell- az okon AJ romja Jelentos nu etcnck dél,' lcszen " , f'ekSZl, 'k N o h a J'ozs 6-8 a varas ' ' " a J'ozsue vezeteseve " l'er kezo.. elpuszt1tasat n1e~ , 'Il' ,

7. TÉRKÉP. Az Efraim-Izrael törzsek területe

l' cSU o lZracheknck tulajdonítja, a régészeti ásatások kimutatták, hogy a település már jóval ,z lZrachcl'\ Cl",I(Czcse . , elott .. romokban hevert. (J. A. Callaway)

94

Az ókori Izrael és júda története

Hadjáratához saját törzse mellett Ásertől, Zebulóntól és Naftálitól kapott támogatást - azaz három másik olyan törzstől, akik a midjániak által fosztogatott területeken éltek (Bír 6:35; 7:23). Érdekes, hogy az efraimiak - akiket csak akkor szóIítottak harcba, amikor már megkezdődött a csata - szemrehányást tettek Gideónnak, amiért anélkül vállalkozott a küzdelemre, hogy nekik előre szólt volna (Bír 7:24-8:3). Ebből az sejlik ki, hogy az efraimiak úgy érezték, beleszólási joguk van a Menase törzsbeliek cselekedeteibe. Hasonló helyzetet tükröz Efraim Gileádhoz fűződő kapcsolata. Amikor Gileád vénei Jiftah vezetésével megtámadták és legyőzték az ammóniakat, az efraimiak hadrend_ be álltak, átkeltek a Jordánon, és azzal fenyegetőztek, hogy felgyújtják Jefta embereinek házait. Azért sértődtek meg, mert Jefta és a Gileád-beliek nem értesítették őket külön a csata előtt (Bír 12:1-6). Az efraimiak ebben az esetben ismét kinyilvánították, hogy különleges jogot formáinak a Gileád-beliekre. Sőt, az eseményben részt vevő Gileádbeliekről mint efraimi menekültekről írnak (Bírák 12:4), amiből arra következtethetünk, hogy efraimi telepesek lehettek Transzjordánia területén. Az efraimi telepesek transzjordániai jelenléte megmagyarázhatja "Efraim erdejének" 2Sám 18:6-ban történő említését is. A szövegkontextus alapján ez az erdő (lásd 2Sám 18:24-26) minden bizonynyal Transzjordániában terült el, körülbelül az Efraim-heggyel szemközt. Úgy tűnik tehát, hogy a szamariai dombság északi területén egymással laza kapcsolatban álló törzsek egy csoportja létezett, amely Efraim fennhatósága alá tartozott, és amelynek tagjai a Jezreel-völgybe és Transzjordániába is átszivárogtak. Ebben a szövetségben Efraimmal tartott Benjámin (akiket olykor - és feltehetőleg kezdetben is Efraim egy részének tekintettek), Gileád (szoros kapcsolatban Efraimmal, feltehetőleg a Jordánon át keletre elvándorolt efraimi nemzetségek is tartoztak közéjük), Menase, Mákir, Jáir és Nobah (ez utóbbi három ugyanolyan szoros kapcsolatban állt Menasé- ! val, mint Benjámin Efraimmal). Valószínűleg ez a laza törzsi szövetség volt az a királyság előtti "Izrael", amelyre a Merneptah-sztélé utal. A pátriárka-elbeszélések is megerősítenék ezt az elméletet. A Jákobról - más néven Izraelről- szóló történetek (Gen 32:27-28; 35:10) helyszínei elsősorban ezek az efraimi törzsek által birtokolt területek. József és Benjámin Jákob/Izrael legkedvesebb fiaiként szerepel, közülük Benjámin a fiatalabb. Menasét és Efraimot a szöveg József fiaiként azonosítja, ahol Menase az idősebb, de Efraimé az uralkodáshoz való jog (Gen 48). A "József házára" történő alkalmi utalások Józsue könyvében egyértelműen erre a három, egymással kapcsolatban álló törzsre vonatkoznak: Efraim/Benjáminra és Menaséra (lásd Józs 7:14-18). Salamon halála után e három törzs területe alkotja az északi ki· rályság magvát, amelyet váltakozva hol Efraimnak, hol Izraelnek, hol pedig (fővárosa után) Szamariának neveznek. A Bírák 10:1-5-ben és 12:8-15-ben felsorolt legtöbb "kisebb bíra" az Efraim/Izrael ' csoportból származott. Tola Isszakár-beli volt, de az Efraimi-dombságban fekvő Sámirban élt, és itt is temették el (Bírák 10:1-2). Jáir - akárcsak Jefte - Gileád törzsbeli volt, (Bír 10:3-5), Abdón pedig Piratónban élt, "Efraim földjén, az amálekiek hegységén" (Bír 12:13-15). Úgy tűnik, csak Ibcán és Élón származott az Efraim/Izrael csoporton kívülről, de még róluk is valószínűsíthető, hogy ilyen-olyan módon kapcsolatban áll· tak a csoporttal. Élónt például a szövegek szerint Ajjalónban temették el, Zebulón földjén (Bír 12:11-12), viszont a Bibliában ismert egyetlen Ajjalón a benjámini terület délnyugati részén feküdt.

Amikor Izraelnek még nem volt királya

95

Bár az Efraim/Izrael csoport törzsei pontosan azonosíthatók területeikkel, nem feltédezhetjük, hogy ezeken a területeken ők alkották a teljes lakosságot. Bizonyára létezett az ~ adi - nem-izraeli nemzetségek/falvak/törzsek közti szembenállás, ahogy azt például a ~;rák 19:12 említi. Az "izraeli" és a "nem-izraeli" közti határvonal időnként talán csak észen halvány volt, és olyan nehezen meghatározható tényezőktől függhetett, mint az e~ikai vagy kulturális háttér, gazdasági és történelmi körülmények, kultusz, és hasonlók. e Ezek az efraimi/izraeli törzsek a királyság előtti korra vonatkozó bibliai szövegekben központi szerepet követelnek maguknak. A többi törzs a periférián jelenik meg, és általában csak olyankor számolnak velük, ha érdekeik egybeesnek az Efraim/Izrael csoport érdekeivel.

Galilea és aJezreel törzsei A királyság előtti korra vonatkozó szövegekben olykor felbukkanó egyéb törzsek közül több Galileában és a Jezreel-völgyben helyezkedett el. A Józs 19: 10-39 Áser, Zebulón, Isszakár és Naftáli törzsét Galilea nyugati, déli és keleti területeire helyezi, némi átfedéssel a Jezreel völgyébe (8. térkép). A Gen 49:13 és Deut 33:18-19 törzsi mondásai Zebulónt és Isszakárt valahogyan a tengerrel hozzák összefüggésbe, Debóra éneke (Bírák 5: 17b) pedig ugyanezt teszi Áserrel. Ez a három törzs eredetileg partvidéki nemzetség lehetett, amelyek - feltehetően a tengeri népek egyes csoportjainak nyomására (vagy akár velük együtt) - a Galileai hegyvidékre húzódtak. A Bírák 1:30-33 ezekről a Galilea-Jezreelbeli törzsekről azt írja, hogy olyan városok között telepedtek .Ie, amelyek nem az ő uralmuk alatt álltak. A városok, amelyeket a szövegek szerint Aser nem foglalt el, túlnyomórészt parti települések: Akko, Szidón, Ahlab, Akzib, Helba, Aféq és Rehob. Nahalol- Zebulón egyik "meghódítatlan városa" - a Qisón folyó mellett, a mai Haifa közelében feküdt. A másikat, Qitrónt eddig nem sikerült azonosítani. Naftáli két meghódítatlan városa, Bét-semes és Bét-Anát szintén azonosítatlanok. Isszakár neve - amennyiben a skr gyökből származik - olyasmit Jelenthet, hogy "felbérelt". Ez a Gen 49:14-15 mondásával együtt azt sugallhatja, hogy az ls~zakárhoz tartozó nemzetségek nem egyszerűen nem-izraeliek közt éltek a Jezreel termekeny völgyében, hanem munkásként szolgálták is őket. , A,Galilea-Jezreel törzsek két Bírák-elbeszélésben szerepelnek. Mindkettő olyan csatakrol sz~l, amelyeket az Efraim/Izrael csoport tagjai kezdeményeztek, de amelyeket a Jezr:el-volgyben vívtak meg - azon a területen, ahol a Galilea-Jezreel törzseknek vol;ak erdekeltségeik. (1.) Gideón és Ofra támadásának története a midjáni fosztogatók e1eIn a Jez~eel-völgyben, amelyet Áser, Zebulón és Naftáli is támogatott, a Bírák 6:35-ben ovashato f ' '/benJamInI " ,. De b'ora arra b'Iztatta a Naftáli-beli ~désből , " (2)Ad'I' e I eraimi :~~ma~ó Báráqot, hogy támadja meg a Haroset-ha-gojim-beli Siserát. Ez utóbbi epib: Pbr,ozal elbeszélése (Bírák 4) csak Naftálit és Zebulónt említi a csatával kapcsolatn hog " tetni, ar h az " y D eb'ora I'I yen vezeto.. szerepet )atszott az ügyb en, arra enged következnye kb ogy bizonyos fokig az Efraim/Izrael csoport is közreműködhetett az eseméakik ,en, ~ költői változat (Bírák 5) úgy ábrázolja az Efraim/Izrael csoportot, mint atvettek a " szerepet a küz d eIemben. vezeto A G' csop ahlea/Jezreel törzseknek tehát voltak bizonyos közös érdekeik az Efraim/Izrael ' kra sar ka II ta o"ket. Ez a k"" Ontal, ami aIk aIman k'ent k"" ozos va'II a lk ozaso ozosség ge-

96

_

-Az - ókori Izrael es , júda története

----l

l,""l~k

97

, 'lyság bar előtti kortott kifejezésre, tal,an Jezreelkj" törzsek , ml" , mily
.. "k"n 'U 'hn , ,G,""'a A.i"', kö,ö, n,n n k"mtul k fd,'''hm, , /Imd "npmthn" lógiallag, kkor nincs okukn" tődtek volna az gy E ralm még nem volt k/ralya " ' ',

, Ugyana" 'által o bnean IS. " i szovetseg

, Gád 'l Rúbén es , ' l fd"h"n 'g' Dan, 'gállapítam, mive _ különö' hez me t k vagy " ti [,nnh"ö""" n' ln hdy
tum

."n" •

,

',~

t,~ul'

tÖ'~',',

fOl~­ ,i",,,

'Ib~n ut'~', '~~;~'ÖtZ'i {~J' :"~;;~':,gy"",,, "j"I~'0iú-"n,,, k"'~h "U"~'''~:n, '~'''~:k , Slm'~~~:~':l p,b,"n~ I:,:;;:"üi" M';~;~n;mtju~"'~"~';II "ö""f~;fciójub' ;::~Lii'b'n, -"w)e~: dfo~'

n,m tudük mk,g(úb mmum) ,_ kö", a:m",,, ,"Öh'gy , " ,,, "nm", "l",ken, mm "k D,nn, , l 'gy m".k, , P"" ,mi' ltn;::nk mdl," Dán között tartaDl P l és megtelepe k k" ött - a fihsz , l' sd II. szoveg " " n'p' n, D,n"n, , , resve lített tenge A Danuna (vagy , ort életere, , '/'.,raeh csop <e'"'b,n ,m mknn "npmt'I n bp,tn"t, h ' t" ,f",m• mdd". vn-l d,nun, nev , 'u .,bm. y< koml"k ,to, ' k kömtl,n "O I '1=

' Fn

"'n",k ,

13-16-b,n), 'kibb

ABI, 17-18 d' k hngy, '"

ű

.,~'~::lt~;:t~;"ik"f~~~:i:~,';;~PÜl~ ~lni'~n P'~ Jó~u, ,,,n,

•

f'~;"~'l:~;:~i'';,

;';,:;:;; tötZ;i AFöldköú-"n,,, A könyv" hdúl" Mt vn n", nbb Em,;mot (1.)k E,,,,m c . /Benjámmna. ECraim terulet "n gy), ue 19'40-48 'd k'ppen to h t'mm tt határok egy '" , ", ,i,,,,,d'" tub, nn 'ó"u, 16-b,n m
n~""n~

tenger~g.,

kvn" a,~azsbelieketérinte~te

pdd~u ~ kn,;~, d'~:nn'k t"~';,~öbbj, ,~"

J~'~I:l~~'; db"t~I~'::~'(~I~~~ ~~~~~n;:~;::~~t '":~br:~;:~ ~o

' 16) , A, v'lójt l törzséhez. Az anyag e Dán törzsbeh eml ' 't beszéli el, bár ez u incidensre, ame y mM, '8'n dásan , eros ,. ,b"ö"'no vándor asa 'l mint in k'bb , arra az t djuk, hogy , Dán (Bi, 17-18), dlm'k, tölt'nl. M" ,gy P'_ b" nem ,nny." 'gón "ló ltvnnul", kbl vitt'k , ",n" n"úg [og-a dániak Efraim dom . magu l Láis/Dánban "ege l 'tott'd ame y l' dfáktömbdi,k " 'gyik efraimi ',l'dnt "P' " kb,ni",," 3 pot. A pap állítólag papl cOs) hivatalban mara t. átriárka-elbeszelese" (Gen R k 'P ',' " (Bld8, ln,1""ülöuj,k,nt ''Onu,'''' k' "11<",l'"k id"", " ' 'gy"ln , f,nti,k,n.vo, úbén és Gád torzsel a'nya Jákob e so B' 'k-elbeszéles, es a tkozó keves' hagyom bon, Re bin" G,n'''''k' ",m ,mliti ' tl ak Ifa A ,ömi .. "k e vona 13 ," hj" hogy 49'M), A kit 'öm ,gy." t n,m u 'Num," 32 i, Ja',", nyegében semmi. ko nkretumo 'los és ellentmo ndasos. ke adat különösen homa y

~'8Y'k"" D'~L>~ndnd"'""knn"~"~Ö'ben kultu,,~ s~ szentélyből n

"""P'

' • p A Gahlea. Jezree l -VI.déki törzsek 8. TERKE.

VllW~ 'udm'~

~

","I"~,

29:31-3~;

98

Az ókori Izrael és júda története

IADán törzsbeliek Ielfoglalják Láis és Dánnak Ivárosát, nevezik el IBír 18:28-31

I

'kor Izraelnek még nem volt királya

99

;1/111 ranszjordániai hegyekben kaptak földet, körülbelül a Kinneret-tó déli csücskétől az ~nón-folyóig terjedő területen. Míg azonban a Numeri 32 Gádot valamivel délebbre I ez Rúbénnél, Józsue 13 épp felcseréli elhelyezkedésüket. Más forrásokból egyérteli he'Ytovábbá _ bárhogyan helyezkedtek is el egymáshoz képest -, hogy Rúbén és Gád mU voltak egymaguk a nekik "kiosztott" területen. A Bír 5: 17 és 11: 1-12:6 Gileád törne:például a közvetlenül a Jordán-folyótól keletre eső területre helyezi, míg egyes prá~~ ai szakaszokból az derül ki, hogy a Holt-tengertől keletre fekvő terület egésze (bele.e~e az Eleále és Hesbón városoktól délen az Arnónig terjedő részt) moábi fennhatáe~ alatt állt (lásd Iz 15, Jer 48). A 19. századi moábi király, Mésa felirata igazolja az ~t~bbi terület moábi voltát, ugyanakkor megemlíti "Gád embereinek" ottani jelenlétét (lásd IV. szöveg). A Mésa-felirat a gádiakat kifejezetten "Atarót vidékével" hozza öszszefüggésbe, amit a mai Atarus környékével azonosíthatunk, Dhibántól körülbelül tizenöt kilométerre észak-északnyugatra. Végül, egyes bibliai szövegek dáni és rúbéni tevékenységről beszélnek a Jordántól nyugatra. így például aJózs 15:6 (=18:17) említi "Rúben ftának, Bohánnak" a kövét Jerikó közelében, míg a Józs 22 egy régi törzsi konfliktusról beszél, amely állítólag közvetlenül azután alakult ki, hogy Józsue elfoglalta Kanaánt. Ez a konfliktus a Jordán nyugati partján a rúbéniek, gádiak és Menase törzsbeliek által építendő oltár körül forgott. Vonzó megoldás lenne arra következtetni, hogy az elbeszélés valódi történeti alapja _ ha egyáltalán van ilyen - az Efraim/Izrael csoport és Rúbén törzse közti ősi viszály lehetett (lásd még Gen 49:3-4). Talán volt valamilyen összefüggés az itt említett

I ADán törzsbeliek megállnak. Mika házánál.

i és távozásukkor magukkal I'iszik bálványát és lél'ita papját Bír 18:1-27

II

ADán törzsének juttatott terület lózs. 19:40-48 alapján.

'

I

"

oltár és "Rúben ftának, Bohánnak" a köve közt. Mindenesetre a Rúbén és Gád letelepedési helyére vonatkozó homályos és ellentmondásos információk a legjobban talán úgy magyarázhatók meg, ha feltételezzük, hogy ez a két törzs sosem összpontosult egy adott területre, hanem nyájaikkal sokfelé vándoroltak. Ugyanez lehetett igaz egyes más törzsekre is, például a következőkben tárgyalandó qénikre. Ennek értelmében Rúbén és Gád legeltető területei részben átfedhették az Efraim/Izrael csoport birtokát. Az életközösségből fakadó kapcsolatokból időn­ ként származhattak konfliktusok.

_/

"-

'

Júda és a déli törzsek

,

A szamariai dombság déli részén és az ahhoz kapcsolódó területeken (a Seféla, a Negev és a "Júdai-sivatag"), Efraim/Benjámintól hivvi és jebúszi falvak beékelődése által elválasztva élt több törzsi csoport, köztük Júda törzsbeliek, kálebiek, qorahiak, kenizzik, )erahmeéliek, qénik és Simeon-beliek. E déli törzsek korai története két okból is igen nehezen rekonstruálható. (1.) A rájuk vonatkozó bibliai szövegek többsége egy úgynevezett "nagy Júdát" feltételez _ ez a jórészt idealisztikus fogalom azután alakult ki, hogy Júda Dávid idejében vezető szerephez jutott -, és a többi déli törzset Júda alá rendelt. (2.) A déli törzsek a Bírák könyvének elbeszéléseiben nem játszanak jelentős szerepet, a SZöveg _ ahogy azt már feljebb is láthattuk - elsősorban az Efraim/Izrael cso<:'1) km

'----"-_--1.-_-1_----.-1

9. TÉRKÉP. A Dán törzsbeliek vándorlásai a Birák 17-18 alapján

POrtot érintő eseményekkel foglalkozik.

~af

!úda.

A szoros értelemben vett Júda a dombságban, körülbelül Jeruzsálem és e ron közt letelepedett nemzetségekből állt. Ugyanakkor a Genesis-II Királyok szer-

100

Az ókori Izrael és Júda történe~

Inek még nem volt királya

A"tikor~1~z~:a=e~_":-

101

7

7

-'

kesztői

által támogatott tizenkét törzs-séma, az ezt alátámasztó genealógiák (lásd még IKrón 2-5), Józsue könyvének törzsi területfelosztása és a Bírák 1:1-21 rövid honfogl a_ lás-elbeszélése mind egy "Nagy Júdát" feltételez nek, amelynek ideális határai Paleszti. na egész déli részét magukba foglalták az Arabától nyugatra. Ennek értelmében a fenti határokon belül élő számos különböző népességcsoportot - a filiszteusokat, lévitá_ kat és Simeon-belieket kivéve - Júdához tartozóként kezelik. Gyakorlati okokból még Simeont is Júdához tartozónak számítják a törzsi területek kiosztásánál, pedig a tizen. két törzsre alapuló rendszerben önálló törzsként szerepel. A Simeonnak juttatott fal. vak nagy részét Júdának is kiosztották, és valamennyi a Júda számára kijelölt határokon belül helyezkedik el (vö. Józs 15:2-5, 26-32-t Józs 19:1-9-eel) (10. térkép). Itt két bibliai szakasz külön figyelmet érdemel, mivel jelenlegi formájában és kontextusában mindkettő Palesztina déli részének elfoglalásához és benépesítéséhez kapcsolódik. Józs 10:29-42 beszámol arról, hogyan foglalt el Józsue több kulcsfontosságú várost a dombságban és a Sefélában (Libna, Lákis, Eglón, Hebrón és Debír), és azzal a mindent elsöprő áIIítással ér véget, hogy "megverte őket Qldés-Barnéától Gázáig, a Gósentől egész Gibeónig" aózs 10:41). Ugyanakkor a Bírák könyvének nyitó fejezete, amely a különböző törzsek sikereit és kudarcait ismerteti, ahogy Józsue halála után birtokba próbálták venni a számukra kiosztott területeket, leírja, hogy Júda elsőként száII szembe a kanaániakkal, és foglalja el tőlük ugyanezt a déli területet (Bír 1:1-21). A fenti két szakasz eIIentmondani látszik egymásnak abban a kérdésben, hogy mikor és milyen körülmények közt történt meg Dél-Palesztina elfoglalása. Míg az előbbi azt áIIítja, hogy Dél-Palesztinát eredetileg Józsue foglalta el, addig az utóbbi mintha nem tudna Józsue déli hadjáratáról, és Júda és Simeon által kezdeményezett önáIIó tör- , zsi akcióról számol be. Ezen túl a Józsue 10 Józsue déli hadjáratáról szóló elbeszélése ugyancsak eIIentmondani látszik Józsue könyvének előző történetével, amely szerint az izraeliek megnemtámadási szerződést kötöttek a gibeóniakkal aózs 9:3-27). Erről a Józs 1O:29-42-ben leírt problematikus hadi beszámolóról később több szót ejtünk. Egyelőre elegendő annyit megáIIapítani, hogy bár hiteles beszámolónak tűnik, elképzelhető, hogy más történeti kontextusba tartozik. Valószínűleg a Genesis-II Királyok őssze­ áIIítói illesztették be jelenlegi helyére azért, hogy a történetet kiegészítve úgyadhassák ' azt elő, mint az ország Józsue általi kezdeti és teljes meghódítását. A Bírák 1:1-21 némileg hasonló helyzetet mutat be, és szintén egyértelműen feltételezi egy "Nagy Júda" létezését, bár közben Simeon iránti odaadást is színlel. Az alapos vizsgálat során e versekről kiderül, hogy önálló hagyományok rendezetlen gyűjtemé­ nyei, és többségük variáns változatai más helyeken is feIIelhetők. Például az 5-7. versben leírt Adóni-bezeq-történettel párhuzamos a Józs 1O:1-5-ben megtalálható AdóniCedeq-történet. A Hebrón-Debír epizód (10-15. vers; vö. Józs 15:16-19) - ahogy azt lejjebb látni fogjuk - valójában kálebi/otnieli hagyomány. Az Arad körzetében történt qéni letelepedésre történő utalás és Horma nevének magyarázatai (16-17. vers) párhuzamba állíthatók a Num 14:45-ben és 21:1-3-ban található szövegekkel, és még folytathatnánk a sort. Röviden, a Bír 1:1-21 egy "kieszelt" honfoglalási beszámoló, amelyben számos, a különböző törzsi csoportok tetteihez fűződő hagyományt kombináltak, hogy ezzel Dél-Palesztina "Nagy Júda" általi meghódítását sugallják. Ilyen "Nagy Júda" általi hódítás azonban nem történt. Bár Júda talán előkelő helyet foglalt el a dél-palesztinai törzsi csoportok közt (ahogyan Efraim is az északi-középső

-Megiddó

I

RUBÉN és GÁD

~redeti l(lCl;Hörzs

~_-+_""",...; hozzáwtöleges t~rülete

---jr A,,\agy Jódi', amely egyéb törzsi

_---l'-~ __

[

i csoportokat is magába foglaL

i például a kálebieket qorahiakat

~ és simeoniakat ,--._~.~~._~

10. TÉRKÉP. Júda törzsi területe és a nagy Júda

l ...J

102

Az ókori Izrael és Júda története

törzsek közt), a királyság előtti korban a "Nagy Júdá"-nak már maga a gondolata is anakronizmus.

júda a Bírák-elbeszélésekben. Amint arra az előzőekben már utaltunk, Júda és a többi déli törzsi csoport a Bírák könyve elbeszéléseiben igen kevés szerepet kap. Továbbá jó okunk van feltételezni, hogy a könyvben előforduló, Júdára vonatkozó utalások többségét a Genesis-II Királyok összeállítói illesztették a szövegbe azzal a szándékkal, hogy Júdának fontosabb szerepet tulajdonítsanak már a királyság előtti korban is. A Bírákelbeszélések közül mindössze egyetlennek van délről származó hőse. A Bírák 3:7-11 leírja, hogyan harcolt "Otniél, Kenáz fia, Káleb öccse" Kusán-Risatáim, Arám-naharáim (Fels&Mezopotámia) királya ellen. Több tényező is azt sugallja, hogy ez a történet mesterségesen konstruált. (1.) A mezopotámiai elnyomó neve: Kusán-risatáim ("Kusán, a kétszeresen gonosz") írói karikatúrának hangzik. (2.) Biblián kívüli forrásokból nem tu'dunk olyan időszakról a késő bronzkorban vagy kora vaskorban, amikor mezopotámiai uralkodók akár csak hadjáratot folytattak volna Palesztina ellen, nemhogy a fennhatóságuk alá tartozott volna a terület. (3.) A szöveg nem szolgál részletekkel az esetről, és még az állítólagos csata helyszínét sem azonosítja. Röviden tehát arra kell gyanakodnunk, hogy a fenti elbeszélés a képzelet szüleménye, és azzal a céllal alkották, hogy szerepet juttassanak Júdának (a "Nagy Júdának") a Bírák korának eseményeiben. Hasonló okból lehet gyanús Júda említése két másik szakaszban is. A Bír 10:9 azt állítja, hogy "átkeltek az ammóniak a Jordánon, hogy hadakozzanak Júda és Benjámin ellen és Efraim háza ellen, és nagyon szorongatták Izraelt." Ez az állítás a Bírák szerkesztett szakaszában (Bír 10:6-16) fordul elő, amely a hűtlenség-csapás-bűnbánat­ helyreállítás sorrendet követi. Továbbá a Jefta-történet, amely szintén ebben a szakaszban áll, világosan leírja, hogy az ammóniak elleni harc elsősorban Gileádot érintette, és a Jordántól keletre zajlott. Hasonlóképpen a Bír 20:18 elbeszélése is szükségtelenül vonja be Júdát egy efraimi/izraeli belső viszályba. A két fennmaradó utalás Júdára a Bírák könyvében júdai nemzetségekre vonatkozik, akik a dombság nyugati lejtőin telepedtek le, közel a filiszteusokhoz és dániakhoz. A Bír 15:9-11-ben a júdaiak azért panaszkodnak Sámsonnak, mert csak rontott a helyzeten azzal, hogy zaklatta a filiszteusokat. Később, amikor a dániak Láisba vonulnak, a szöveg szerint "Kirját-Jeárimban, Júdában" táboroznak le (Bír 18:11). Ez a két szakasz arra utal, hogy Júda területei a királyság előtti korban észak felé is kiterjedtek, vagy kiterjesztették azokat (lásd még Józs 15:5-11, ahol Kirját-Jeárim a "Nagy Júda" idealisztikus határain belülre esik). Egyéb déli törzsi csoportok. Hebrón városával és annak mezőgazdasági termelést folytató környezetével hozzák elsősorban kapcsolatba a kálebieket, ahogyan a Numeri 13-14 ír róluk. Ezt az elbeszélést, amelyben Mózes kémexpedíciót küld Q3désből, hogy felderítsék Kanaán földjét, szintén úgy szerkesztették át, hogy igazodjon a Genesis-II Királyok összeállítóinak sematikus nézeteihez. A szöveg tehát azt feltételezi, hogy az akcióban tizenkét kém vett részt - mind a tizenkét törzsből egy -, és hogy Kanaán egész területét felderítették. Szerkesztés előtti változatában azonban a történet valószínűleg egy olyan kémakcióról szólhatott, amelyet specifikusan Hebrónba és annak környékéie szerveztek

103

. or Izraelnek még nem volt királya

AmIk 14:22-24), és fő célja az lehetett, hogy igazolja a kálebiek jogát a területhez: (lásd Num , a t Kálebet mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett en,n sZO lgam , , . . ' " (B' Ir "az e b . em arra a földre, amelyre bement, és örökségül bírja azt az o magja eVlSZ , . , k kk gem, a motívum a Józs 14:6-15-ben es 15:13-19-ben Ismet felbuk an. Ugyana or .,' - H ebron ' megh'd' " k'en t 14'24) . Ez15 b - amely Józs 15:13-19 párhuzamos verzloJa o Itola - en . . ,. 1·10BIr '.. repel azaz a N agy Júda", amelybe a káleblek IS beletartoznak. , d torzse s z e , , , " " Ju a, tóbbi kálebiekkelkapcsolatosszöveg-aJozsI5:13-1gesaparhuzamosva1~::t~r UO-lS-ben _ leírja, hogy Otniél, Kenáz. fia, .Ká~~b öcc~.e .~lfog.~alta a He~­ t~~ , délre fekvő Debír városát. Ebből a történetboi mmdossze korulbelul annYit alrontol k eg hogy az otnieliek a Hebróntól közvetlenül délre eső dombságban telapíthatun m , ,.., , le edtek le, elsősorban Debir korny~ken. " . , ., PA bibliai genealógiák egyes elemel ~apcsolatba ~o~zak a kalebleket :s o,tmeheket a hiakkal, kenizzikkel, és Jerahmeéhekkel. így peldaul a N um 32: 12 es Jozs 14:6, 14 q~rlab 'nt a kenizzitára" Jefunne fiá"-ra utalnak, míg a Bír 1:13 (lásd még Bír 3:9) Ka e re m l " '" . , . , "'It Kénáz fia, Káleb öccse"-ként azonosítja, az lKron 2:42 pedig Jerahmeel testatme " kk K ' , í ) , h , ként mutatja be Kálebet. A Gen 36:11 és 15-16 ugyana or enazt es '<9ra ot az vere k " IK' 24243' I' . Ézsau (Edóm) fiai közé tartozó testvérekne neveZI, m.l,g az ,ron:. - . ug~ em Iti Kálebet, mint Hebrón nagyapját és Qorah dédnagyapJat. Nehez eldontem, mihez lehetne kezdeni a fenti szakaszokkal, de ezeken kívül ~agyon kev.eset tu.dunk ~ q~r:­ hiakról, kenizzikről és jerahmeéliekről. E hár~m törzsI csopo:.t mmde~lke ~aloszmu~ le a déli dombság lábainál és a Negevben vandorolt, ahol osszevegyultek es rokom k:pcsolatba kerültek az edómiakkal. lSám 27:10 "Júda Negevjéről" és a "jerahmeéliek Negevjéről" beszél, míg az lSám 30:29 a "jerahmeéliek városait" említi. Qorah és Kenáz Ézsau leszármazottai közt van felsorolva, akit viszont a Genesis 36 azonosít Edómmal. Az lSám 27:10 "a qénik Negevjét" is említi, és az lSám 30:29 beszél a "qénik városairól" (egyes héber és görög kéziratok viszont kenizzitákat írnak qénik helyett), míg a Bír 1:16 az ő lakóhelyükként azonosítja az Arad környéki területet. A Bír 4:11-22 és 5:24-30 viszont Jáéit, asátorlakó qénit egészen északra, a Jezreel völgyébe helyezi. Mózes apósa, akit helyenként Jetrónak (Ex 4:18; 18), máskor viszont Reuélnek (Ex 2:18; Num 10:29) vagy Hobabnak (Bír 4:11) neveznek, qéniként (Bír 1:16) és midjániként (Ex 3:1) egyaránt szerepel. Széles körben elfogadott - és valószínűleg helyes - feltételezés a qénikre vonatkozóan, hogy törzsük tagjai (vagy legalábbis egy részük) vándorl~ fémmunkások voltak, akik különleges kapcsolatban álltak a többi palesztinai tÖ~ZSI csoporttal, és védelmet élveztek közöttük (lásd Gen 4:1-16, ahol Káin jellemzése biZOnyos fokig a qénikre vonatkozhat).

Vallás és kultusz A Genesis-II Királyok összeállítóinak idealisztikus nézetei szerint Izrael tizenegy világi törzsét a vallási gyakorlatban egy tizenkettedik, papi törzs irányította: a léviták. A léViták voltak a bajnokai a nemzeti istenség, Jahve vallásának, amely élesen szemben állt Kanaán bennszülött népeinek vallási hiedelmeivel és gyakorlatával. A szöveg összeállít~l továbbá azt is feltételezték, hogy Sekem és Siló szolgáltak központi kultikus sze~­ telyként mind a tizenkét törzs számára. Józsue a szövegek szerint két alkalommal IS egybegyűjtötte a törzseket Sekemnél, ahol a mózesi törvényhez és szövetséghez kapcso-

104

Az ókori Izrae! és júda története

lódó szertartást tartott Oózs 8:30-35; 24). A gyülekezés sátrát Józs 18:1 szerint Silóban állították fel, és Siló később feltehetőleg politikai központként is szolgált a törzsek számára (lásd például Józs 21:1-2 és 22:12). Ugyanakkor a Bírák könyvének önálló elbeszélései, valamint egyéb bibliai és Biblián kívüli források egészen más helyzetre engednek következtetni. Két elbeszélés ebben a tekintetben különös figyelmet érdemel: a Bír 6-9 Gideónról, Jerubbaálról és Abimelekről szóló elbeszélés-sorozata és az efraimi Míka története a Bír 17-18-ban. A Bírák 6-9 a Gideónra, Jerubbaálra (aki ezekben a történetekben azonos Gideónnal) és Abimelekre vonatkozó hagyományok szövevényes halmaza. A történet Ofra tölgyénél kezdődik, amely Gideón apja, Jóásnak az Abiezer-beli tulajdona volt (Bír 6:11). A Jóás n~v ("Jahve ad" vagy "Jahve adott") Jahve-hívőre utal, és Gideón a szövegek Sze. rint találkozott Jahve egyik angyalával (vagy magával Jahvéval, vö. Bír 6: ll-et Bír 6: 14gyel) a tölgynél, akinek hús-, kenyér- és levesáldozatot ajánlott fel. Majd, hogy emléket állítson az eseménynek, Gideón a történet szerint oltárt épített Jahvénak, és "Jahve Salom"-nak (azaz "az Úr a béke") nevezte el (Bír 6:24). Egy másik jelenetben (Bír 6:25-32) Gideón lerombol egy Baál-oltárt és elpusztít egy Asérát (a női istenséget jelképező szent fa vagy oszlop?), amelyek ugyancsak apja tulajdonában voltak, és oltárt épít Jahvénak "a megerősített hely tetején" (Bír 6:26). Baál oltárának ez az éjszakai lerombolása a város lakóinak ellenállását váltotta ki, ami arra utal, hogy előtte a hely a város szentélyéül szolgálhatott (lásd Bír 6:24). Miután Gideón leveri a midjániakat, éfódot (az istenség szobra? különleges kultikus tárgy?) készít, amit városában, Ofrában állít fel. Az ezt követő Abimelek-epizódban azt olvashatjuk, hogy Sekemben Baál-Berit (a "Szövetség Baálja") egyik templomából hetven ezüstöt vittek el (Bír 9:4), és Abimeleknek adták, hogy magánhadsereget toborozzon. Abimeleket ezt követően királlyá választották "az alatt a magas tölgy alatt, amely Sikemben áll" (Bír 9:6) - kétségtelenül ez is olyan szent hely lehetett, mint az ofrai tölgy. Később, amikor Abimelek megtámadta Sekemet, a "jós-tölgyfa" irányából közeledett (Bír 9:37). A város lakói "az ÉIBerit isten házának várába" (a "szövetség ÉI-je"; Bír 9:46) menekültek. Az efraimi Míka története szerint Míka elvett a Jahvénak szentelt ezüstből, és faragott/olvasztott képmássá alakíttatta Oahve-szobor?). A képpel együtt Míka egy éfódot és terafimot (szobrok? öltözékek? szent maszkok?) is készített, majd mindhárom kultikus tárgya t elhelyezte a valószínűleg elsősorban családi szentélyként használt helyre mint kultikus berendezést. Kezdetben egyik fiát nevezte ki oda papnak. Később fiát egy lévitával helyettesítette, aki a júdai Betlehemből származott. Úgy tűnik, hogya lévita papokat különösen fontosnak tartották, bár azt is meg kell jegyeznünk, hogya "Iévita" ebben a történetben nem egy adott családra utal. Erről a bizonyos lévitáról megtudjuk például, hogy Júda törzsbeli volt. Az elbeszélés egy későbbi pontján a lévitát hangja alapján felismerik (Bír 18:3). Amikor a dániak áthaladtak Efraim területén, elzsákmányolták a kultusztárgyakat, és rávették a lévitát, hogy tartson velük, legyen a papjuk. Emlékeztették arra, hogy jobb egy egész törzs papjának lenni, mint egyetlen családénak (Bír 18:19). A lévitát, akit ezután Dánban helyeztek el a szentélyben, a Bír 18:30 Jónátánként, Gérsom fiaként azonosítja, aki tehát Mózes unokája volt. Papi családfája Dán törzsében egészen a föld fogságáig fennmaradt. Míka képmása - tudjuk meg végül - a dáni szentélyben maradt "mindaddig, míg az Isten háza Silóban volt" (Bír 18:31).

Amikor Izraelnek még nem volt királya

.

,1.05

Kétségtelen, hogy a fenti két elbeszélésben több interpretációs probléma IS a~od.~k. Ta adhatatlan azonban, hogy egy olyan általános vallási és kultikus hely~etet t,u~roz­ e~ ami nagyban eltér a Genesis-II Királyok összeállítÓi által elképzelt es ~ B~rak-el­ ~es~élésekbe is beleszőtt h~lyzettől. Kitartu~~ :ovábbá ame.~le.~t, ~ogy a fenti ket elbe'\' pontosabb képét adja azoknak a vallasI es kultikus korulmenyeknek, amelyek a sz.e es k közt a királyság megalapításának előestéjén uralkodtak. Négy általánosabb .' , k/C I k k" torz se 'll pítást tehetünk ebben a vonatkozásban. (1.) Az Izraeli nemzetsege la va 0m'~~:":koroltvallás és kultusz, illetve Szíria-Palesztina ősi gyakorlatai és szimbolizmuzo ok közös vonással bírtak. Bizonyosan több volt a folytonosság, mint az eltérés. (2.) ~::mos szentély, magaslat, oltár stb. létezett elszórva a nemzetségek között. Némelyik tély természetesen ismertebb volt a többinél, és ennek megfelelően nagyobb volt a szen . 'I ' I'" Lítogatottsága. A bizonyítékok u~yanakkor nem utal~a~ ~rra, ~o?y a k1fa,ys~g e Ottl an létezett volna egy központi kultuszhely, az efraimi/Izraeli torzsek szamara . . sem. kor b (3.) Az elbeszélések azt sem valószínűsítik, hogya kultuszi vezetés egyetlen paP.1 tör~s monopóliuma lett volna. Sőt, úgy tűnik, hogy élénk versengés folyt egyes papi csaladok vagy céhek között. (4.) Végül, bár a Jahve-vallás fontos szerepet játszott a nép életében, úgy tűnik, hogy nem létezett egyetlen egységes, valamennyi törzs től hűséget követelő vallás, amely a vallásos hit és gyakorlat minden más formáját kizárta volna.

Él, Baál ésJahve Az "izraeli" törzsek kultusza és a szíria-palesztinai lakosság vallási gyakorlata közt elvárható bizonyos fokú folytonosság, ha másért nem, azért, mert a törzsek maguk is _ legalábbis részben - a bennszülött lakosság köréből emelkedtek ki. Ahogya bibliai szövegek is elmondják, számos, a bronzkorban már működő szentély maradt használatban a törzsek közt is, és sok esetben minden bizonnyal a korábbi papi családok is szolgálatban maradtak. Több pártiárka-elbeszélés feltehetőleg épp erről a témáról szól. A bronzkori szentélyeknél folytatott vallási gyakorlatot annak bemutatásával legitimálják, hogyarégmúltban Izrael ősei is ezekre a helyekre jártak, sőt némelyiküket ők alapították. Így Ábrahám nevéhez fűződik a sekemi (Gen 12:6-7), bétéli (12:8), beér-sebai (21:33) és a Hebrón közelében fekvő mamréi (13:18) szent hely. Izsák Beér-sebában épített oltárt (26:23-25), Jákob pedig Sekemben (33:18-20) és Bétélben (28:10-22). A Genesis elbeszélései - különösen azok, amelyek a pártiárkákat a régi bronzkori szentélyekkel hozzák összefüggésbe - és maga az Izrael név is arra utal, hogy Izrael legrégibb ősei elsősorban az ÉI nevű istenség hívei voltak (Gen 16:13; 17:1; 21:33; 31:13; 3~:7, 11; 43:14; 48:3). A szövegek szerint Jákob például Bétélben épített oltárt, és azt "EI-Bétél"-nek nevezte el (Gen 35:7, lásd 31:13). Hasonlóképpen, a történet szerint a Sekem város közelében vásárolt területen is oltárt állított, amit "ÉI-Elohé Jiszráél"-nek n:vezett el, ami annyit jelent: "ÉI, Izrael Istene" (Gen 33:20). A Kr. e. 14. és 13. századboi származó szövegekben, amelyeket a szíriai tengerparton fekvő ősi város, Ugarit rOmjai közt fedeztek fel, ÉI a legnagyobb isten, a főistenség a szíriai-palesztinai panteonban. Az évek, az emberiség és a többi isten atyjaként jelenik meg, és általában békesz,erető istenségként ábrázolják. Az ő akarata húzódik meg az isteni és emberi világ t~rtenései mögött, bár alkalmanként az alacsonyabb rangú istenek és istennők zaklatásanak van kitéve. Ebben az utóbbi összefüggésben érdekes megjegyezni, hogy ÉI pat-

106

Az ókori Izrael és júda története Baál. Ez a sztélé a Rász Sámránál végzett ásatások során került elő. Egy kanaáni istenséget ábrázol, aki feltehetőleg Baállal azonosítható. Baál a vihar és eső istene volt, és Szíria-Palesztina területén mindenütt ismerték. Fejékéből elöl két szarv emelkedik ki, valószínűleg a bika szarvait szimbolizálva. A bikát más ábrázolásokon is gyakran kapcsolták ÖSSZe Baál személyével. Bal kezében lándzsát tart, amelynek nyele stilizált fát vagy villámot ábrázol. (Louvre)

Amikor Izraelnek még nem volt királya

107

berendezések közti lényeges különbségekre utalt volna. Ugyancsak alátámasztja a ~o. izraeli vallás és Szíria-Palesztina többi lakójának kultusza közti hasonlóságot abIb~;~i anyag és a Biblián kívüli szövegek vallási és kultikus szóhasználatának párhuzamai. A szíria-palesztinai mitológia egyes elemei - mint például az isten. küzdelme .a káosz kozmikus sárkányával - helyenként a bibliai költészetben i: ~egJ~lenne~. ~Izonyos bibliai szakaszok pedig arra utalnak, hogy egykor magát Jahvet IS mmt az El altal uralt b panteon egyik tagját tartották számon. A Deuteronomium például így ír az nagyob ősi korokról: Amikor a Felséges (Eljón) a nemzeteket elosztotta, amikor Adám fiait szétválasztotta, megszabta a népek határait Izraelt fiainak száma szerint, S az Úr osztályrésze lett az ő népe, Jákob az ő kötélmérte öröksége. (Deut 32:8-9)

riarchális kultusza a Bibliában mindig békés kontextusban fordul elő, ellentétben a Bírák könyvében tükröződő igencsak militáns jahvizmussa1. ,:~lószínűl.~g a t.öbbi szíria-palesztinai istenség is talált magának híveket a királyság elo~tI ~zra:l to:zseI közt - kü!önösen Baál, akit az ugariti irodalomból mint meghaló majd uJraeledo, ugyanakkor Igen férfias és aktív istenségként ismerünk; ő a növényzet, növekedés és az évszakok váltakozásának istene. A Baál-oltárokkal kapcsolatban gyakran említik az Asérát, ami feltehetőleg Baál nőnemű társának szimbóluma. Am természetesen Jahve volt az, aki végül Izrael és Júda nemzeti isteneként kiemelkedett bár a korai izraeliek valószínűleg soha, a tözsi korban pedig egészen biztosan ne~ gyak,o:~ltá~ kizárólago:an a~ ő kultuszát. Azt is valószínűsítenünk kell, hogy Jahve megltelese es kultusza lenyegeben megegyezett a szíria-palesztinai panteon többi istenségeiével. J::f0gy a Jahve-vallás és a Baál-vallás egymással párhuzamosan létezett, és hogy alapvetoen azonos kultusszal és kellékekkel rendelkeztek, például a fent összefoglalt Gideón-történetekből derül ki. Jahve először egy szent tölgynél jelenik meg Gideónnak a családi birtokon. Gideón apjának neve is Jahve-kultuszra utal ("Jóás", jelentése: Jahve ad ~agy ~a~ve. adott). Mégis azt olvassuk, hogy a családnak Baál-oltára és egy ehhez tartozo AseraJa IS volt. Persze lehetséges, hogy csak a későbbi szerkesztő k illesztették be az~ a j:lenetet, amikor Gideón lerombolja a Baál-oltárt és az Asérát, méghozzá azzal a sza?dekkal, hogy a főhőst "ortodoxabb" jahvistának ábrázolják. Azonban ha figyelembe IS v~sszük a Gideón,-történetek átfogó másodlagos szerkesztésének lehetőségét, még akkor IS az a benyomasunk marad, hogy a Jahve és Baál vallásai közti határvonalak igen elmosódottak voltak. A Míka-történetben egy Jahve-szentélyben elhelyezett farag~t~! o~vasztott kép - valószínűleg magának Jahvénak a bálványa - szerepel. Egy Kr. e. keso ktlencedlk vagy nyolcadik századi szöveg, amelyet nemrég a Negev déli részén, Kunttllet Adzsrudnál találtak, Jahvét és az "ő Aséráját" említi. A, régész.eti leletek alapján a kora vaskori Palesztina vallásai és kultuszai nagyjából egyseges kepet mutatnak. Más szóval, ez idáig semmilyen olyan jelet nem találtak amely a korai törzsek idejében és területén létezett templomszerkezetek vagy kultiku;

A Jahve-vallás eredetét homály fedi. A Genesis-II Királyok még végső, szerkesztett formájában is eltérő nézeteket ismertet ezzel kapcsolatban. így a Gen 4:16, amelyet az irodalomkritikusok az úgynevezett "jahvista" forrásnak tulajdonítanak, a Jahve-kultusz gyökereit az emberiség kezdeteire vezeti vissza, más szakaszok viszont Mózeshez kapcsolják Jahve kinyilatkoztatását és kultuszát (Ex 6:3). Több tényező utal arra, hogy a vallás korai formája elsősorban a déli területeken lehetett meghatározó. Mózes Palesztinától délre, Midjánban találkozott először Jahvéval - írja az Exodus 3. A szövegek szerint Mózes midjáni nőt vett feleségül, akinek az apja Jahve-pap volt (Ex 18). Úgy tűnik, hogya midjániak közeli kapcsolatban álltak a qénikkel, akik szintén Dél-Palesztinával hozhatók összefüggésbe, és különleges, védelmezetti státust élveztek az izraeliek közt (lásd példáullSám 15:6; Bír 5:24-30). Végül meg kell állapítanunk, hogy egyes költői szövegek különleges kapcsolatot tételeznek fel Jahve és a déli terület közt, és azt írják, hogy Jahve onnan jön el megsegíteni Izraelt a háborúban: Uram, amikor kijöttél Széirből, És átvonultál Edóm mezein, Megrendült a föld, Vizet csepegtettek az egek és a felhők, Elolvadtak a hegyek az Úr színe előtt, S a Színai az Úrnak, Izrael Istenének színe előtt. (Bír 5:4-5) Eljött az Úr a Színairól, elénk támadt a Széirről, megjelent a Párán hegyről, s megérkezett Meribat-Qádésbe, dél felől, Asdótba. (Deut 33:2)

108

Az ókori Izrael és júda története

Bár a Színai-hegy elhelyezkedése továbbra is bizonytalan marad, a bibliai szövegek következetesen Palesztinától délre vagy délkeletre helyezik el a szent hegyet. A Jahve-vallás minden bizonnyal fokozatosan terjedt el és ismerték el az egyes törzsi csoportok, mindez az egyes helyeken a jahvizmus különböző helyi formáinak kialakulását eredményezhette. Ilyen helyi variánsokra utalhatnak azok a bibliai szakaszok, amelyekben Jahve neve után helynév áll. Így például az 1Sám 1:3-ban található "Jahve Cebaót Silóban", a 2Sám 15:7-ben pedig "Jahve Hebrónban". Egy nem teljesen biztos olvasat szerint a fent említett Kuntillet Adzsrud-beli szövegek talán egy "Szamariai Jahvé"-ra és "Témáni Jahvé"-ra utalnak. Míka - minden bizonnyal más nagycsaládok előkelő családfőihez hasonlóan - Jahvénak ajánlott családi szentéllyel rendelkezett, amelyben egy ideig egyik fia szolgált papként (Bír 17). Gideón története a Jahvekultusz nemzetség- vagy faluszinten történő gyakorlásáról szól (Bír 6:11-32). A törzsi jahvizmussal a dáni szentély és a lévitának az ottani törzsi központban végzett szolgálata kapcsán találkozhatunk (Bír 18). A törzsek fölötti jahvizmusra utalhat Naftáli és Zebulón Tábor-hegynél történő egybegyűlése a prófétanő, Debóra vezényletéve!. Jahvénak Izrael korai költészetében és elbeszélő irodalmában talán harciassága a legfeltűnőbb jellemzője. Tipikusnak mondhatók az Ex 15:1-8-ban található úgynevezett "Tengeri ének" és a Bírák 5-beli "Debóra-ének": Jahve, az isteni harcos dicséretét zengik, akire mindig lehet számítani, és aki közbelép követőinek érdekében. Silóban "Jah. ve Cebaót"-nak nevezték, ami "Seregek Urá"-t jelent (lSám 1:3); a Dávidról és Góliátról szóló történetben pedig Dávid "Jahve Cebaót, Izrael seregeinek Istene" nevében hívja ki az óriást (lSám 17:45). A Bírák-elbeszélések többsége szoros kapcsolatot mutat Jahve és a hadviselés között. Hasonlóképpen azt sugallják ezek a szövegek, hogya törzsek a katonai akciók révén egyesültek a helyi érdekeken túlmutató közös ügy érdekében. Feltételezhető tehát, hogy Jahve elsősorban Izrael háborúinak kapcsán nyerte el a nemzeti istenség státusát. Békeidőben a törzsek erősen rászorultak Baál különböző helyi változatainak segítségére a termékenység biztosításában. Amikor azonban egybegyűltek, hogy hadat viseljenek közös ellenségeik ellen, ismét Jahvéhoz, az isteni harcoshoz fordultak, aki garantálta számukra a győzelmet.

--

Papi családok és házak

109

=-__--------------------------

'k0r Izraelnek még nem volt királya

JI/1I1

Á BLÁZAT. A léviták leszármazási rendje a Genesis-II Királyok szerkesztőiszerint

IV. T

Jákob

I Lévi!

I Merári

\ Kohát

I Gerson

I Amrám

--------~---------,I

""-1

Mózes

Áron

~ Gérsom

Eliezer 3

I

I

Nádáb2

Abíhú 2

Eleázár 3

I

Pinhász I

I

I

Itámár

I

I

Éli

I Hofni

Mirjám

4

I

I Pinhász

I Ikábod

I

I Ahitúb 5

I

I

Cádoq6

Ahimelek

I Ahija

I

Abjátár I

Ahogyan a Genesis-II Királyok összeállítói a számos különféle törzsi csoportot elősze­ retettel sorolták be egy mesterséges tizenkét-törzsi rendszerbe, ugyanúgy a különféle papi csoportokat is igyekeztek Lévi törzsének kategóriájába beilleszteni. Az ebből fakadó "Iévita genealógia" a N. táblázatban látható. Mind a belső ellentmondások (lásd a táblázathoz készült jegyzeteket), mind az Exodus és Numeri könyveiben olvasható, a különböző papi családok közti versengést és konfliktust megörökítő elbeszélések (Ex 32; Lev 10:1-7; Num 11-12; 16) e családfa mesterséges voltát bizonyítják. Maguk a léviták a júdabeli Betlehem városából, Dávid otthonából való helyi papi család lehettek, amely a dávidi dinasztia felemelkedésével vezető szerephez jutott. Megfigyelhetjük, hogya Bírák 17-21-ben szereplő mindkét lévita valamilyen módon kapcsolatban állt Betlehemmel (17:7-8; 19: 1). Továbbá, ahogy azt lentebb látni fogjuk, Dávid az adminisztrációban is gyakran vette hasznát alévitáknak. A Num 26:58-ba beágyazott genealógiai töredék öt, részben a déli dombvidékről

I I

Ez a Genesis-II Királyok különféle szövegei alapján összeállított genealógia, amely több ponton magyarázatra szorul: I A lévitől PIllhiszon át leszármazó vonal az Ex 6:16-25; 18:3-4; Józs 21:1; 22:13; 24:33-ban található. Mirjim~t nem emhtlk ezek a szakaszok, ám az Ex 15:20 alapján készült táblázatban szerepel. Figyeljük meg a Num 26:58 genealogla-tored~ket, amely öt főbb lévita családot (a libni, a hebróni, a mahli, a musi és a qorahi családokat) nevezI meg. , . . Talan nem véletlen, hogy Áron első két fIának (Nádáb és Abíhú) neve szinte tökéletesen megegyezik I. Jerobeam fialnak/le~evel (N,áuJb és Abíja). Áron és Jerobeám egyaránt az aranyborjú pártütő imád~tával áll ö,sszefüggésben. , Eleá Tobb papi személyiség viseli az Eleázár név különféle változatait, többe,k közt Mozes fia, EI.'ezer (Ex 18A), A,ron fia, Ae~ar (Ex 6:23), vagy Eleázár, Abinádáb fia, aki a frigyládát felügyelte, mlUtan vIsszaszereztek a ltltszteusokt~l (lSam 7,1), JI ek szerIIH lIépszerú papi név lehetett (lásd még Ezra 10:18 és 1 Ezsdrás 9:19). Ugyanakkor azzal a lehetoseggelis sz~­ ~~~~;unk kell, hogya Genesis-Il Királyok elbeszélésbe több helyen egy korai Eleázár alakját illesztették be, akit a fngyla~ hOltak összefüggésbe. '_ " volta: P:lpok, akik Józsue és a Bírák könyve szerint Silóban a frigyládát őrizték, Eleázár és ~in~ás,z, A:on f,la é.s u,I:~kaJa találJu~rozs 21: l; 22:13; 24-.33; Bír 20:28). Ahogy az elbeszélés folytatódik az ~ Sámuelben, a fn~ladat meg mtndlg SIloban , ,l nl ekkor már Eli és két tia, Pinhász és Hofili felügyelete alatt. Ebbol bIzonyara arra kovetkeztethetunk, hogy Élt

Az ókori Izrael és júda története

110

Pinhásznak, Eleázár fiának (aki maga Áron fia volt) lehetett a leszármazottja. Mindazonáltal ezt nyíltan sehol nem mondja ki a szöveg. Azt is mérlegelnünk kell továbbá, hogy az Éli név is az Eleázár egy variánsa-e - annak ellenére, hogy más

mássalhangzóval Cájinnal, nem pedig 'aleffel)

kezdődik.

Utóbbi esetben lehetséges, hogy párhuzamos hagyományokkal ál-

lunk szemben - azaz a Mózes, Józsue és bírák idejében a frigyládával feltehetőleg összefüggésbe hozott Eleázár és Pinhász talán nem más, mint a silói Éli és Pinhásl, akiket a Genesis-II Királyok szerkesztői vetítettek vissza a korábbi idószakba.

.\ A fent ábrázolt Éli> Pinhász > Ahitúb > Ahimelek > Abjátár leszármazási vonal az lSám 14:3; 22:9; IKir 2:26-27 alapján készült. Viszont az lSám 14:3, amely Ahitúbot Éli háúval hozza kapcsolatba, a jelek szerint ut61agos szerkesztésen ment keresztül. Véleményünk szerint az eredeti szöveg körülbelül ekképp hangzott: "és Abíja, Pinhász fla, aki Éli fia volt." 6 A 2Sám 8:17 Cádoqot Ahitúb fiaként azonosítja, eszerint tehát ó is Éli leszármazottja - feltéve persze, ha elfogadjuk a fent megkérdőjelezett Ahitúb/Éli-fiak kapcsolatot. Ugyanakkor ez a vers több egyéb okból is problematikus: (a) Ahimeleket Abjátár fiaként azonosítja, nem pedig forditva (vö. ISám 22:9). (b) Az IKrón 6:1-8 másfajta vonalon vezeti vissza

Áronig Cádoq leszármazását, figyelmen kivül hagyva az Éli-papságot. (c) Más bizonyitó értékü sarok, amelyeket a következőkben tárgyalunk, arra engednek kö~etkeztetni, hogy a cádoqiak különálló papi vonalat képviseltek, amely teljesen független volt mind a lévitáktól, mind az Eli-papságtól.

származó papi csoportot ismer el, amelyekről nem tudható bizonyosan, hogya királyság előtti korban lévitának tekintették-e őket. Ez az öt csoport: a libniek, a hebróniak, mahliak (a görög szövegekből hiányzik), musiak (azaz "mózesiek") és qorahiak voltak. Az első két név két déli városnak - Hebrónnak és Libnának - felel meg. Az utolsó kettő olyan papi családokat jelöl, amelyek a bibliai hagyományban máshol is felbukkannak. A Numeri 16 például beszámol egy qorahi felkelés ről, amely a történet szerint úgy végződött, hogy megsemmisültek az isteni közbeavatkozás hatására. A qorahiak azonban mégis újra felbukkannak, például több zsoltárt is nekik tulajdonítanak (Zsolt 42; 44-49; 84-85; 87-88), és a déli Júdában a királyság késői szakaszában való jelenlétükről tanúskodik egy osztrakon, amelyet Aradban, a vaskori szentély bejáratának közelében fedeztek fel. Azok az elbeszélések, amelyekben Mózes papként funkcionál vagy papi ügyekkel foglalkozik, indirekt módon talán a musi (mózesi) ág papi szerepét tükrözik. Ha így van, akkor tovább találgathatunk, és feltételezhetjük, hogya musiak (ahogy az elbeszélések szerint Mózes is) kapcsolatban álltak Qádés-Barnéa ősi szentélyével. Ebből a szempontból különösen figyelemreméltó az Ex 15:22-26, amely szerint a Qádés közelében fekvő Márá volt az a hely, ahol Mózes a törvényt kapta. Arra is felhívjuk a figyelmet, hogya Bírák 17-18 elbeszélésében szereplő lévitát a szöveg Gérsom, Mózes fia közvetlen leszármazottaként azonosítja. A pap a szöveg szerint papi család feje lett, amely Dánban szolgált "egészen az ország fogságának idejéig" (Bír 17:7; 18:30). Az Áron-fiak családja valószínűleg szintén egy önálló papi ág lehetett a királyság előtti korban. Áront igen negatív módon ábrázolják egyes történetek, amelyek L Jerobeám Bétélben felállított szentélye ellen irányulnak. Az Exodus 32 például aposztata papként írja le Áront, aki Mózes távollétében aranyborjút készít, hogy annak hódoljanak. A léviták a történetben szembenállnak Áronnal, és Mózes pártját fogják, majd bosszút állnak mindazokon, akik közreműködtek a borjú-kultuszban. A Leviticus 10: l-7 elmondja, hogyan ölték meg Áron két fiát, Nádábot és Abíhút rituális vétségeik miatt. Érdemes megfigyelnünk, hogy L Jerobeámnak, akit azzal vádoltak, hogyaranyborjakat állíttatott fel Bétélben és Dánban, szintén volt két fia, akiket idő előtt ért a halál. Ezen felül a nevük megfelel Áron tévelygő fiaiénak (vö. a Lev 10:1-ben szereplő Nádábot és Abíhút az 1Kir 14:1-18; 15:25-32-ben említett Nádábbal és Abíjával). Mindez azt sugallja, hogy valamiféle kapcsolat létezhetett az Áron-fiak és a bétéli szentély közt. Azonban az a két elbeszélés, amely rossz fényben tünteti fel Áront, ellentmond a Numeri 17-18-ban szereplő történetnek, amely megerősíti Áronnak és az Áron-fiaknak az izrae-

l ;lmikor Izraelnek még nem volt kirátya

.

111

kultuszban elfoglalt előkelő helyét. Ezen kívül legalább egy forrásré.sz\et fel~etl anI k lehetőségét is, hogy az ároni papság déli eredetű lett volna. Elkepzelheto, hogy na, a . J' ., da aki az 1Krón 12:27 szerint a léviták közt volt, akik Hebrónban csatlaaz aro ll1 oJa , . . . ' , k . k' tak Dávidhoz, ugyanaz a Jójáda, akit a 2Sám 23:20 DáVid egyik tlszt)ene apja ent koz 't Az utóbbi Jójáda, Benája apja a déli ~bceél városból származott. azonasI . ' . 'b .. , ,d . E éb papi ágakkal- mint például az Eli-fiak Silóban, v~gy .No .papJal es a ca oql a negyedik és ötödik fejezetben foglalkozunk. Latlll fogjuk, hogy a Genepapsag .. k apcso lIII' a l"eVI t a . l K' 'lok szerkesztői ezeket a családo k at 'IS meg k"Isere l' te k ossze SIS- I Ifa y ,,, " vonallal, de próbálkozásuk nem eleg meggyozo.

r

'6'! _

Sekem és Siló A Bírák-elbeszélésekből arra következtethetünk, ~ogy az izr~eli törzs tipiku~ szentélye helyi intézmény volt, amely általában egy.va~ k~t ne~ze~~e~et/falut"szolgait, de egykét törzsnél semmiképp sem többet. A Gldeon- es Mlka-tortenetekbol megtudjuk továbbá, hogy akár egyetlen családnak is lehetett saját szentélye,. ~ltár~ és ,;emploma. A Bírák-elbeszélések nem támasztják alá azt a feltevést, hogy a kJralysag elottl korban Sekem és Siló fontos kultikus központ lett volna az izraeli törzsek számára (11. térkép). Sekem. Sekem azon régi bronzkori városok egyike volt, amelyek a vaskorban is fenn-

maradtak; a régészeti kutatás kimutatta, hogy a város nagy templom~al rendelkez.et,t, amelyet a jelek szerint a korai vaskorban is használ~ak. Emellett az Ablmelek-elb,e~zeles említ a városban található egy vagy két, BaáljÉI-bent-nek szentelt templomot (Blrak 9). A közelben de már a városon kívül állt egy szent tölgy, amit felváltva neveznek hol "Móré tölg~é"-nek, hol "jós-tölgyfá"-nak (Gen 12:6; 35:4; Bír 9:37). Ez utó.bbi szent helyre gondolhatott - az Ébál-heggyel és a Gerizim-heggyel együtt - a GenesIs 22 elbeszélője, amikor Mórija hegyvidéki földjéről beszélt (Gen 22:2; vö. Gen 12:6; Bír 7:1, de lásd 2Krón 3: l). Józsue könyvének két szakasza aózs 8 és 24) azonosítja Sekemet a törzsek közös kultuszhelyeként, ám az irodalomkritikusok már régen felismerték, hogy az any~g nagy része - ha nem egésze - másodlagos szerkesztői betoldásokból áll. Az AbImelektörténet tulajdonképpen úgy beszél Sekemről, mint alapvetően nem-izraeli városról. Sekem nek a Józsue 8 és 24 szerkesztői által történő hangsúlyozása feltehetőleg ~e.m annyira a város izraeli törzsek közt játszott szerepét tükrözi, mint inkább a későbbi IZraeli királyságban betöltött funkcióját. Siló. A Genesis-II Királyok összeállítói úgy mutatják be Silót, mint a honfoglalás utá-

a

ni időszakban valamennyi törzs számára fontos vallási és politikai központot ózs 18:1;19:51 ;21:1-2 és a továbbiakban). Ha azonban valóban így lett volna, akkor meglepő, hogy Siló mindössze egyetlen Bírák-elbeszélésben, a Bírák 19-2l-ben fordul elő. Még ennél is meglepőbb a Siló által az elbeszélésben játszott szerep. , A Bírák 19-21 a benjáminiak és a többi izraeli törzs konfliktusáról szól. Az elbeszéles szerint az ellenségeskedés során aháborúhoz összetoborzott többi törzs megfogadta, hogy soha többé nem adják feleségüllányaikat a benjáminiakhoz. Amikor azonban a benjáminiak elvesztik a csatát, meggondolják a dolgot. Így az elbeszélés végén meg-

Izraelnek még nem volt királya 113 or d'ák ]ábés-Gileádot és Silót, hogy a benjáminiaknak feleséget szerezzenek. Jábésta7~ azért tekintették alkalmasnak arra, hogy onnan feleséget vegyenek, mert ea ' ' k "epvlse l'"01 nem vo l ta k' l e~, an;I'k or _Glahogy azt a B'Ir~'k 2112 : el m~gyara~za - a varas lfIik

112

~

jot

J:

_ dal tettek. Hogy Silot mlert tekmtették alkalmasnak már kevesbe vilagos. a taga mat '

A közösség részei ezért így szóltak: "Hogyan tud~~nk fe~eséget s~e;,ez~i azok~a~, a~iknek ~em

Ben;amm asszonyai ugyams elpusztultak. Azutan hozzafuztek: "Az orokresznek enn' egy törzs Izrae Ib"l ' ml' nem adBenjaminénak keII mara d' ma, s nem veszh et kl o,' HISZ nk nekik feleséget lányaink közül." Izrael fiai ugyanis megesküdtek: "Atkozott legyen, aki 1,ltU ' Ifeleséget ad Ben;aminnak," Igy szóltak: "Van az úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendőben Silóban szokás megülni, [amely Bétéltől északra, a BétéIből Szichembe vezető úttól keletre, Lebonától meg délre fekszik]." Ezt tanácsolták tehát Benjamin fiának: "Menjetek és rejtőzzetek el a szőlőkben. Amikor észreveszitek, hogy kijönnek Silóban a lányok a körtáncra, gyertek elő a szőlőkből, ragadjon ki-ki egyet feleségül Siló lányai közül, és térjetek vissza Benjamin földjére. Ha atyjuk vagy testvéreik ide jönnek és panaszt emelnek ellenetek, ezt mondjuk nekik: Bocsássatok meg nekik, hogy úgy vették feleségüket, mint a háborúban. Ha ti magalük adtálük volna őket nekik, akkor ebben az esetben ti vétkeztetek volna." (Bir 21:16-22)

,

tt)

JUto ' tetlenü!

Az elbeszélést úgy szerkesztették át, hogy összhangba kerüljön a Genesis-II Királyok

késői összeállitóinak idealisztikus nézeteivel - ez magyarázza meg az utalást Pinhász bétéli jelenlétére a frigyládával (Bír 20:27-28), ]ábés-Gileád megtámadása után a Silóban felállított táborba való visszatérésre vonatkozó megjegyzést (Bír 21:12), továbbá azt a fölöttébb jogászias megállapítást, mely szerint a silóiak azért nem vádolhatók az

.... I

...

••••

I' - - .... .;

I I

ll. TÉRKÉP. A korai törzsi korszak jelentős kultuszi központjai

i . . . . .,~·;..

~~-,

~'l!c~~«.} . ..tt;; ~

<

, ; " " : - L'Ii::ttr',d • ~. ;~·tf!ll! vt'li/d)'. Késö bronzkori szentély maradványai Tell Balatából (a bibliai Sekem). A szen\tavlS\'ol 'h asználták még. Az előtérben egy törött oszlop alapzata látható. A szentélyt és '1' " r Jan lS U ;\; ,\ls/Io pn ! körülvevő támfalat az ásatást végzők építették a leletek megóvása érdekében. S

(

,",c

. , lii/o)

114

Az ókori Izrae! és júda története

eskü megszegésével, mert lányaikat erőszakkal vették el tőlük. A tudósok már régóta gyanakszanak arra, hogy a konfliktus valójában jóval szűkebb körre terjedt ki - feltehetőleg egy Benjámin és Efraim, esetleg az efraimiak és Gileád városa közti viaskodásrói lehet szó. Könnyen támadhat az a benyomásunk, hogya történet előszerkesztett változatában Silót idegen területnek tekintették. A 21:12-ben található megjegyzés, amelyben az izraeliek visszatérnek a silói táborba a jábés-gileádi csata után, természetesen teljesen érthetetlen ebben a történetben, ahol néhány verssel később "a gyülekezet vénei" elmagyarázzák a benjáminiaknak, hogy hol fekszik Siló - mintha még sosem hallottak volna róla -, majd arra biztatják a benjáminiakat, hogy onnan szerezzenek maguknak asszonyokat. Továbbá még mindig nem kaptunk választ arra a kérdésünkre, hogy miért tekintették Silót alkalmasnak arra, hogy onnan szerezzenek feleséget. Véleményünk szerint igen valószínű magyarázat lehet az, hogya történet előszerkesz­ tett változata nem tartotta Silót az efraimiakjizraeliek számára (vagy bárki más számára, aki az esküt letette) fontos közigazgatási vagy kultuszközpontnak. A silóiakat - annak ellenére, hogy úgy tűnik, Jahve-hívők voltak - minden bizonnyal idegennek tekintették. Később a várost egyértelműen jahvista és izraeli helyként tartják számon a Sámueltörténet silói vonatkozású részeiben (lSám 1-3), amelyekre a következő fejezetben még visszatérünk. Ám ezek a történetek csak tovább bonyolítják a helyzetet, amikor azt álIítják, hogy a gyülekezés sátrán kívül létezett Silóban egy "templom" is (vö. 1Sám 1:7, 24; 2:22; 3: 15), és hogy a templom, amely a frigyládának adott otthont, Éli papi családjának felügyelete alatt állt (lSám 3:3; 4:4).

NEGYEDIK FEJEZET

Az izraeli királyság kezdetei

Körülbelül Kr. e. lOOO-ben egy benjámini férfi, Saul vezetésével létrejött egy. iz~~e1i ki~ rályság, amelynek központja az északi szamariai dombságon - azaz az efraimi-Izraelt törzsek területén - volt. Fő adatforrásunk ehhez az eseményhez továbbra is a Genesis-II Királyok elbeszélés, azon belül is elsősorban Sámuel első könyve, amely Saul halálával ér véget. Bár Saul uralmának végéről csak az 1Sámuel végén értesülünk, már a könyv második fele (a 16. fejezettől kezdve) Dávidra tereli a figyelmet, és az olvasót e~ utóbbi uralkodásának történetére készíti fel, amelyet később a 2Sámuel tárgyal. MI ezért az 1Sámuel 1-15 összefoglalásával kezdjük.

Éli, Sámuel és Saul Sámuel első könyve alapján

ISámue1I-I5 elbeszélésének összefoglalása Sámuelt, egy Ramatáim-cofimból (vagy Rámából?; vö. 1Sám 1:1; 1:19 és 7:17) származó efraimi férfi fiát szülei felajánlották a silói Jahve-szentélyben való szolgálatra. Abban az időben a silói szentély vezetője egy idős pap, Éli volt. Éli két fia, Hofni és Pinhász botrányos cselekedetei miatt azonban Jahve elutasította Éli papi vonalát, és helyette egy másik, akkor még ismeretlen papi családot választott, amelynek a jövőben kellett megjelennie. Erről az isteni szándékról Éli először egy névtelen "Isten embere" által értesült, majd a gyermek Sámuel is megtud ta azt egy álmon keresztül. Amikor Sámuel felnőtt, Jahve vele volt, és ism~rt próféta lett belőle, akinek híre az egész országban elterjedt Dántól Beér-sebáig (lSám 1-3). Eközben az izraeliek és a filiszteusok csatát vívtak Ebenezernél. Éli két fia elesett a küzdelemben; a filiszteusok győzedelmeskedtek, és Jahve frigyládája filiszteus kézre került (1Sám 4). Ameddig azonban a frigyláda a filiszteusok birtokában volt, bármelyik városukban helyezték el, ott a népet járvány sújtotta (feltehetőleg valamilyen fekély vJgy daganat). Végül a papok és jósok vezetésével a filiszteusok fogták a ládát, és "vét:káldozatuk" _ városaik száma szerint "öt arany fekélyforma és öt arany egér" - kíseretében egy két fejőstehén által húzott új szekérre tették, majd útnak indították. A tehenek Bét-scmesbe vitték a szekeret, ahol a frigyláda a léviták felügyelete alá került, és az esemény emlékére emlékművet (nagy követ) emeltek. A frigyládát azonban így is csa-

116

r

Az ókori Izrae! és júda története

pások kísérték, Jahve ugyanis lemészárolt hetven bét-semesi embert, amiért azok belenéztek a ládába. A frigyládát ezért a Kirját-jeárim közelében fekvő Gibeába (jelentése: "a domb") vitték, ahol egy bizonyos Eleázár - egy külön erre a célra felszentelt férfi _ felügyeletére bízták (lSám 5:1-7:2). Sámuel ezután egybegyűjtötte Micpánál az izraelieket, és visszatérítette őket Jahvé. hoz. Amikor a filiszteusok megtud ták, hogy az izraeliek összegyűltek, csatára vonultak fel, mire Jahve "nagy mennydörgést támasztott azon a napon filiszteusok felett, és megrémítette őket, s így ők vereséget szenvedtek Izrael színe előtt" (lSám 7:10). Sámuel az esemény emlékére emlékművet állított, és azt Ebenezernek nevezte el. A filiszteusok által elfoglalt városok visszakerültek Izrael tulajdonába, és a filiszteusok többé nem fe. nyegették Izraelt, amíg Sámuel élt. Sámuel élete fennmaradó részében Rámából ítélte Izrael népét, ahol oltárt épített Jahvénak. Minden évben megtett körútjai során ellátogatott Bétéibe, Gilgálba és Micpába, és ezeken a helyeken bíraként is működött (lSám 7:3-17). Amikor Sámuel megöregedett, két fiát nevezte ki bírának Izrael fölé Beér-sebában. Ök azonban a tiszt. ségüket személyes haszonszerzésre használták fel, megvesztegethetők voltak, és csorbát ejtettek az igazságon (lSám 8:1-3). Izrael vénei végül felkeresték Sámuelt Rámában, és kérlelték, hogy nevezzen ki egy királyt, hogy az fölöttük uralkodjon. Sámuel ellenezte az ötletet, de Jahve arra utasította, hogy ennek ellenére adjon királyt a népnek. Ugyanakkor figyelmeztette őket, hogy jövőbeli királyaiktól számtalan rosszra kell majd szá. mítaniuk (lSám 8:4-9). Sámuel Jahve figyelmeztető szavaival szólt hozzájuk: A következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi, szekereihez rendeli, lovasaivá teszi, s a szekerei előtt futtatja; ezredeseivé és századosaivá teszi őket, velük szántatja meg mezőit, arattatja le vetéseit, készítteti el fegyvereit és szekereit. Lányaitokat kenetkészítőivé, szakácsnőivé és kenyérsütőivé teszi. Szántóföldjeiteket, szőlőiteket, legjobb olajfakertjeiteket elveszi, és szolgáinak adja, Vetéseiteket és szőlőitek termését megtizedeli, hogy azt odaadja udvari tisztjeinek s szolgáinak. Rabszolgáitokat s rabszolgálóitokat, legjobb ifjaitokat s szamaraitokat elveszi, s a maga munkájára fordítja. Aprójószágotokat is megtizedeli, ti pedig rabszolgáivá lesztek. (I Sám 8: 11-17) E figyelmeztetés ellenére a nép ragaszkodott ahhoz, hogy királyt kapjon, Jahve pedig ismét beleegyezett akaratukba, és engedélyezte kérésüket (lSám 8:19-22). Saul, egy Kís nevű gazdag benjámini ember fia magasabb volt társainál, és igen jóképű. Egy alkalommal, amikor elkóborolt szamarait keresgélte, Saul egy faluba érkezett Cúf földjén. Úgy esett, hogy Sámuel épp aznap vezetett áldozati szertartást a faluban - és Jahve egyébként is elárulta Sámuelnek, hogy Saul érkezik majd, és hogy őt keH fejedelemmé (nágíd) felkennie Izrael fölé. Sámuel így is tett, és bizonyos jóslatokkal és utasításokkal bocsátotta útjára Sault: (1.) amikor Saul visszatér Benjámin földjére, találkozni fog két emberrel, akik tájékoztatják, hogy szamarai megkerültek. (2.) Ezután Saulnak Tábor tölgyéhez kell majd mennie; ott három férfival találkozik majd, akik Bétéibe tartanak, hogy ott Isten előtt leboruljanak. Tőlük két kenyeret fog kapni. (3.) Innen Gibeat-Elohimba (Isten dombja) kell mennie, ahol egy filiszteus helyőrség tartózkodik (vagy "kormányzó", esetleg valamilyen filiszteus emlékmű; az 1Sám 10:5-ben szereplő nedb szó pontos jelentése bizonytalan), és ahol Saul egy csapat prófétával fog találkozni, akik a magaslatról jönnek lefelé. A próféták hangszerek zenéjére prófétál-

117

Az izraeli királyság kezdetei

. k majd, mire Jahve szelleme megszállja Sault, és ő is prófétálni kezd. (4.) Miután ez esemény lezajlott, annak jeleként, hogy Isten vele van, Saulnak egy pontosan a a em határozott tettet kell végrehajtania: "vidd végbe, amikre erőt érzel magadban. ~eg nveled van az Isten." (5.) Ezt követően Saulnak Gilgálba kell mennie és hét napot ,ert míg Sámuel meg nem érkezik, hogy áldozatot mutasson ott be (lSám 9:1-10:8). va~l~,imuel jóslatában szereplő első három esemény épp a jóslatnak megfelelően tör, Saul megérkezett Gibeába ("a domb"), és ott prófétált, mire az emberek kérdez'c' 'k k ozt van. A proleta 'c' 'l'as tent. , l. dte' k' Mi történt Kís fi' lava l'~ H'at Sau l'IS a proleta etnl .ez ." , . gtán Saul felment a magaslatra ("Gibea" a görög szöveg szennt). Amikor legkozelebb u l'lkozunk vele, egy nagybátyjával beszélget (lSám 10:9-16). ta ~kkor Sámuel ismét egybegyűjtötte a népet Micpába, és nekifogott, hogy sorsolás 't'án jelöljön ki fölébük királyt. Saulra esett a választás, bár ő elrejtőzött a málhák ~~zt, és valójában nem volt jelen. Amikor rátaláltak és a nép közé állít~tták, ma?a.sabb volt bármelyiküknél, és mindenki csak a válláig ért. Az egész nép felkiáltott: "ElJen a kirúly!" Sámuel elmagyarázta a király jogait és kötelességei.t, eze~et l~írt~ egy könY':'b,e, a könyvet pedig Jahve elé fektette (lSám 10:17-25). Saul vissza tert GIbeaba, ahol vltez férfiak (harcosok) csatlakoztak hozzá, és "ajándékokat" kapott a néptől. Nem élvezte azonban mindannyiuk támogatását. Voltak olyanok is, akik nem bíztak képességeiben: "Hogyan tudna ez majd megszabadítani minket?" - kérdezték, és nem vittek neki ajándékot (lSám 10:26-27). Saulnak hamarosan alkalma adódott bebizonyítani erejét. A Gileádban található Jábés lakói, akiknek városát az ammóniak ostromolták, követeket küldtek Saulhoz Gibdba, és segítségéért könyörögtek. Saul általános seregszemlét hívott össze, és azzal fenyegette meg a népet, hogy levágja annak a teheneit, aki nem jelenik meg. Háromszázezer izraeli és harmincezer júdai férfi gyűlt össze, és Saul vezetése alatt legyőzték az ammóniakat, hatalmas mészárlást rendezve. A győzedelmes sereg visszatért Gilgálba, ahol megerősítették Sault királyi pozíciójában, és áldozatokat ajánlottak fel Jahvénak. Voltak, akik arra biztatták Sault, hogy álljon most bosszút azokon, akik kezdetben nem akarták támogatásukról biztosítani őt, Saul azonban erre nem volt hajlandó (ISám ll).

n~, rom

oo

)"

00

Sámuel ismét a néphez szólt, és hangsúlyozta, hogy ő mint vezetőjük következetesen szolgálta népét, és bolondságnak nevezte elszántságukat, hogy királyt akartak maguknclk. Jahve jóváhagyásának jeleként mennydörgéssel és esővel válaszolt a búcsúbeszédrc. A nép ettől megijedt, mert búzaaratás ideje volt (nyár), amikor Palesztinában szokatlan az eső (lSám 12). Ezt követte egy nagyobb csata a filiszteusokkal, amelyet az robbantott ki, hogy Jónátán vagy Saul (vö. 1Sám 13:3 és 13:4) legyőzte a gebai filiszteus helyőrséget (itt is a nedIJ szó fordításától függ a jelentés). Erre válaszul a filiszteusok harmincezer harci szekerct, hatezer lovast és számtalan csapatot vonultattak fel Mikmásnál. Sok izraeli elreJtőZött. Azok, akik ki mertek állni Saullal egyűtt Gilgálnál, remegve féltek, Saul pedIg eközben hét napig várt Sámuel érkezésére, hogy az áldozatokat mutasson be. Ami~or Sámucl nem érkezett meg a megbeszélt időpontban, attól való félelmében, hogy katonái elhagyják, ha tovább halogatja a cselekvést, Saul maga mutatta be az áldozatokat. Samuel épp akkor érkezett meg, amikor a szertartás véget ért; bűnösnek kiáltotta l Sault, és kijelentette, hogy királyságának vége szakad.

118

. raeli királyság kezdetei

Az ókori Izrael és júda története

.Az IZIh

Azt mondta erre Sámuel Saulnak: "Esztelenül cselekedtél: nem tartottad meg az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet meghagyott neked. Márpedig ha ezt nem tetted volna, az Úr mind_ örökre megszilárdította volna királyságodat Izraelen. így azonban királyságod nem lesz maradandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, s azt rendelte népe fejedelmévé, mivel te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt." (ISám 13:13-14)

Eközben a filiszteusok három csapatban garázdálkodni kezdtek a szamariai dombságon, és ezt egészen addig folytatták, míg Jónátán rajtaütésszerű támadást nem inté. zett a mikmásbeli filiszteus helyőrség (maccáb) ellen. A filiszteusok megfutamodtak, az izraeli fő sereg pedig megragadta az alkalmat, és a dombság egészéből kiűzték őket (lSám 13:3-14:46). Saul ezek után valamennyi ellensége - a moábiak, az ammóniak, az edómiak, a cóbaiak és amálekiek - felett győzedelmeskedett. Uralkodása alatt még többször vívtak kemény csatákat a filiszteusok ellen (lSám 14:47-52). Az amálekiekkel folytatott egyik csata kapcsán Sámuel másodszor is elítélte Sault ha. ragjában. Saul Sámuel parancsára támadta meg az amálekieket, és Sámuel pontosan előírta, hogy az amálekiek közül minden embert és minden állatot meg kell ölni: "férfit s asszonyt, gyermeket és csecsemőt, szarvasmarhát s aprójószágot, tevét és szamarat ' egyaránt" (lSám 15:3). Saul az utasításnak megfelelően meg is ölte valamennyi embert, ám az amáleki királynak, Agágnak és az állatok legjavának megkegyelmezett. Sámuel szörnyű haragra gerjedt, és ismét kijelentette, hogy Jahve megvonta áldását Saul királyságától: "Mivel tehát megvetetted az Úr szavát, azért az Úr is megvetett téged, hogy ne légy tovább király" (lSám 15:23b). Jahve arra utasította Sámuelt, hogy menjen Betlehembe azzal az ürüggyel, hogy ott áldozatot akar bemutatni, és kenje fel királynak egy betlehemi férfi, Jísáj egyik fiát. Sá· muel kiválasztotta és felkente Dávidot, "és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt." Ezzel egyidőben Jahve megvonta Lelkét Saultól, és gonosz szellemet küldött rá, hogy kínozza. Saul elrendelte, hogy keressenek egy ügyes lantjátékost, mert azt remélte, hogy a zene enyhítheti gyötrelmeit. A választás Dávidra esett, aki így az udvarba került, hogy ott Saul zenészeként és fegyverhordozójaként szolgáljon (lSám 16). Ettől kezdve I Sámuel elbeszélésének középpontjában Dávid áll. Alkalmanként Sámuel, Saul és Saul családtagjai is felbukkannak a történetben, de csak mint mellékszereplők. Saul és Dávid közt hamarosan konfliktus keletkezett - tudjuk meg -, és Sámuel másokkal egyetemben segített Dávidnak elmenekülni Saul udvarából (lSám 19:1824). Saul üldözte Dávidot, miközben tovább harcolt a filiszteusokkal (lSám 24:1), míg végül Dávid maga is a filiszteusok táborához csatlakozott (lSám 27:1-4). Az 1Sámuel 28-31-ben folytatódó elbeszélés szerint Dávid még akkor is a filiszteusokkal volt, amikor Saul utolsó csatájában megküzdött velük. Ez a csata, amelyet a Gilboa-hegy közelében vívtak meg a Jezreel-völgy délkeleti csücskében (lSám 28:4; 29: 1, 11; 31:1), Izrael számára katasztrófát jelentett. Az izraeliekre súlyos vereséget mértek, Saul és Jónátán meghalt, és Saul királyságában teljes zűrzavar lett úrrá.

Az I Sámuel-elbeszélés általános jellemző; Mivel Sámuel első és második könyve a Genesis-Bírák elbeszélés folytatása, jogosan számítunk arra, hogya Genesis-Bírákban megfigyelt irodalmi jellemzők jó része itt is

'

119

'1 f' I tő lesz. Az elénk táruló narratíva például összetett: számos, eredeti eg ugget en feJle o~ányt tartalmaz, amelyeknek összedolgozásával és egybefonásával alkották m,e g hagy I . történetet. így tehát, bár a történetben általában megvan a folytonossag, a. Jelen k~gllyan elemek amelyek ezt a folytonosságot megzavarják, és a történe.'sz szá'r . k dna o , , a ~ blémát jelentenek. Például, míg Sámuel szoros kapcsolatban allt E I papi csam. ar~ Piro, . 1Sámuel első fejezeteiben központi szerepet játszik, az 1Sám 4: 1b és 7:2 ládpva , es az '. k f:' I' d' r ' .. . 'kor arról van szó, hogyan vesztették el az Eit-fia a ngya at - te jesen va~ ozt k. tl.m- u al m.ll"·k tUIll a történetből, majd a következő két fejezetben ismét mint központi , . ra l'" I 'k meg újra. Az 1Sám 4:1b-7:2-ből arra következtethetünk, hogy az EItszerep o Je elll . " 'I' I' I ' , . I" tt elvesztették a fngyladat, hogy Samue a szmre epett vo na, mig az , , ' I'le k I " 'k fil" fiak mar aze o lSám 7:3-14 arról számol be, hogy Samuelvezetese alatt haz Izr~e k d egky~zte a IISZelynek eredményeképpen "a filtszteusok meg unyasz o ta ,es nem menteUS O kat, m . " . I k' "bb b . tek többé Izrael területére (vers Ba). Altg ne.hany fejezette . eso. az.~n an ~,z Iz.rae. k ismét elkeseredett küzdelmet vívnak a filtszteusokkal az Izraelt terulet kellos kozeh~ Sámuel még jelen van, és egy Éli-pap is a frigyládával egyűtt (lSám 13:10; 14:3, 18). \ pe~z lSúm 9-10 elbeszélése, amelyben Saul az elveszett szamarakat, keresi, különösen roblematikus az irodalomkritikusok és történészek számára egyarant, amennYiben ~ ~0:5-öt követően lényegében különböző befejezéseket tár elénk: (1.) Saul elmegy GIbeat-Elohimba, ahol egy csapat prófétával egyűtt prófétál. Ha összevetjük ezt a hagyomúnvt ,IZ lSúm 19:18-24-ben található variáns változatával, megfigyelhetjük, hogy az utób'bi szakasz Rúmába helyezi a cselekményt. (2.) Saul azt az utasítást kapja, hogy menjen Gilgálba, és ott várakozzon. Vessük ezt össze az 1Sám 13:8-9-cel, ahol ez a hagyomúnyelem ismét felbukkan. (3.) Saul Gibeába megy, ahol filiszteus helyőrség (?) t,artózkodik, és meg teszi "mindazt, amihez erőt érez" - valószínűleg valahogyan csatara hívja ki a tiliszteusokat (vö. 1Sám 13:2-4). (4.) Saul hazatér (?), ahol beszélgetni látjuk őt egy nagybútyjJval, majd Micpába megy a családjához, és királlyá teszik. A különböző, egymástól független hagyományok, amelyeknek összedolgozásával az I-II Súmuel létrejött, nagyrészt népi legendák. Általában a korszak húrom nagy egyéniségének egyikével: Sámuellel, Saullal vagy Dáviddal foglalkoznak. Előszeretettel magaszt,dj:lk fel vagy ítélik el a szereplő személyeket, hangsúlyozzák a drámai motívumokat, fellelhetők bennük a regényekre jellemző vonások, így például a két magánszemély közti beszélgetés, hiányzik belőlük mindenfajta időrendi keret, és így tovább. Néhány esetben ugyan,lllnak a népi hagyománynak két különböző szereplőhöz kapcsolódó változauival találkozunk. Erre lehet példa a két párhuzamos történet az igaz papról és az ő két mélwlan tiáról. Először Éli az, majd Sámuel (vö. 1Sám 2 és 8). Hasonlóképpen két történet szól egy filiszteus csatáról Ebenezernél: az egyikben Éli és fiai szerepelnek, a nLisikban Súmuel (vö. lSám 4 és 7). Ennél már kevésbé egyértelmű az lSám 13-14, ahol felettébb zavaros információkat találunk arra vonatkozóan, hogy ki és mi robbantotta ki ,IZ ott leírt filiszteusok elleni csatát. Talán Saul támadta meg a filiszteus helyőrséget (11 ai/J) Gib~ánál, vagy a fia, Jónátán támadta a filiszteus tábort (maccáb) Mikm:lsnál, clInclyet Gibeától csak egy völgy választott el? A népi emlékezetben valószínű­ leg két különböző változata maradt fenn egy Gibea/Mikmás közelében történt hősies tamad,\sn.lk, és az lSám 13-14-be mindkettőt belevegyítették. Végül létezik legalább egy ' k 'eso"bb S'aoly an eset, ahol egy eredetileg feltehetően Saulra vonat kozo'h agyomanyt muelnek tulajdonítottak: ez nem más, mint Sámuel (Saul?) születésének és silói felajánp

120

Az ókori Izrael és júda története

lásának lSámuelben leírt története. Két dolog utal arra, hogya történet egy korábbi változata Saulról, nem pedig Sámuelről szólhatott: (l.) a gyermek nevének magyaráza_ ta a huszadik versben inkább a Saul névhez illik, mint a Sámuelhez. (2.) Saul a SZÖVegek szerint élete későbbi szakaszában a silói Éli-papság támogatását élvezte (lSám 14:3 18). Sámuelt viszont - bár ebben a történetben és az lSám 2-3-ban található folytatá~ sában kapcsolatban áll Silóval- semmilyen egyéb elbeszélésben nem hozzák összefi" _ , b S' ug ges e dóval. Mi?dezek mellett - akárcsak a Genesis-Bírákat alkotó anyagok esetében - a régi hagyomanyokat, amelyeknek vegyítésével és egybefűzésével az I-II Sámuel történeti váz létrejött, bizonyíthatóan módosították a továbbadás folyamán, majd a teljes sis-II Királyok szöveg végső szerkesztői még további változtatásokat hajtottak rajtuk végre. Ugyanakkor az I-II Sámuelben ezek a módosítások és a szerkesztési folyamat kissé eltérő irányt vettek. A Genesis-Bírák esetében a fő szándék a korai Izrael idealizálása és a későbbi (vagy ideális) állapotoknak a bírák előtti korra való visszavetítése volt. Az I-II Sámuelben a fő cél a dávidi dinasztia legitimitásának hangsúlyozása (Saul dinasztiájával szemben, amelyet Dávidé felváltott), a jeruzsálemi kultusz jahvista jóváhagyása (szemben a silói kultusszal és az Éli-papokkal), végül pedig - mint az a II Sámuelben nyilvánvalóbbá válik majd - annak igazolása, hogy Salamon jogosan követte Dá~idot a trónon (Dávid valamelyik idősebb fia helyett). Ennek megfelelően három tendencia figyelhető meg a narratívák mai formájában. (l.) Sault lebecsülik, és érzelmileg kiszámíthatatlan jellemnek ábrázolják, akit Sámuel és Jahve egyaránt elutasít. (2.) Dávid felmagasztosul, úgy állítják be, mint Jahve emberét, aki szinte soha nem tett semmi rosszat, és ha mégis, azt kellő bűnbánattal tette jóvá. (3.) Sámuel játssza Jahve szócsövének szerepét, aki végigkíséri az Éli-papok silói hatalomvesztését és Isten kegyének Saulról Dávidra történő átruházását. Hogy ebben a szerepben jelenhessen meg, Sámuelt a szerkesztők több olyan történetbe is "beleírták", amelyekben eredetileg nem szerepelt. Már megemIítettük, hogy Sámuel az 1Sámuel születéstörténetében Sault válthatta fel, és hogy az ezt követő két fejezetben a szerkesztők mesterségesen hozták őt kapcsolatba Silóval. Hasonlóképpen - ahogya kommentátorok gyakran megjegyzikSámuelt valószínűleg Saul nágíddá kenésének 1Sám 9:1-10:16-ban leírt történetébe is utólag írták bele (a történetben eredetileg egy névtelen próféta szerepelt, aki "Cúf földjén" élt), majd ismét szerepeltetik az lSám 11:7,12-14-ben, hogy Saul királyságát megerősítse, illetve az 1Sám 13:8-15-ben, hogy megdöntse azt. Végül meg kell állapítanunk, hogy az I-II Sámuelben az anyag jelenlegi elrendezését bizonyos fokig a Genesis-II Királyok szöveg sematikus szerkezete határozza meg. E munka szerkesztői például úgy tüntetik fel előttünk Sámuelt, mint az utolsó nagy bírát, és Sámuel búcsúbeszéd e az 1Sám 12-ben a bírák korszakának lezárását jelzi, mint ahogy Mózes búcsúbeszéde (lényegében a teljes Deuteronomium) a pusztai vándorlás korát, Józsue búcsúbeszéde pedig aózs 23-24) a honfoglalás és letelepedés korát zárta le. Az lSám 13-14 ezzel szemben Saul uralkodását mutatja be, és mint ilyen, ugyanazt az lfodalmi modellt követi, mint a királyok uralmának később tárgyalandó leírásai. Ezekben minden egyes király uralmának ismertetését formális bevezetővel kezdik, a~ely az ide tartozó kronológiai adatokat tartalmazza (vö. 1Sám 13:1, ahol a szöveg hlbá~, vagy pedig szándékosan meghamisították a benne szereplő adatokat), és a király tettem vonatkozó összefoglaló megjegyzésekkel fejezik be (lSám 14:47-52). A lényeg

Gene~

Az izraeli királyság kezdetei

121

hogy az I-II Sámuel anyagának elrendezése nem feltétlenül az esemé.nY,ek ~alós kroa '1' giai sorrendjét tükrözi. így például Saul ammóniak felett Jábés-Gdeadnal aratott na "o elme _ amely azt is megmagyarázta, hogyan küzdötte le Saul alattva l"ol egy resze" gy~z kezdeti ellenállását _ a Micpa-beli megválasztásáról szóló beszámoló után (lSám n e. _ ) és az uralkodását bemutató szövegrész (lSám 13-14) előtt következik, míg a l7 24 ok felett aratott győzelmének beszámolója távolabbra került, az uralkodásáról l_°l: h lszteus ' , 'l' ' be (lSám 13:2-14:46). A valódi történeti eseménysor azonban epp fordltva lesza o resz . r" t Nem valószínű, hogy Saul seregszemlét tudott volna tartam, vagy hogy csapa~;i::1 'Jábés-GiIeádig eljutott volna még azelőtt, hogy saját benjámini területéről kiűz-

.Z

te volna a filiszteusokat.

Az I Sámuelben található hagyományok szétválasztása Nvilvánvaló, hogy minden olyan próbálkozásnak, amely I Sámuel elbeszélését történ;lmi kutatás céljaira igyekszik felhasználni, azzal kell kezdődnie, hogy megpróbáljuk kibogozni és értékelni a különböző függetl;n ha~ományok,~t" a~elyeknek egybed~l­ gozásával a jelenlegi elbeszélés keletkezett. Am meg ez az elso lepes IS Igen spekulativ, ami nt jelenti, hogy az ebből származó "történeti" következtetések is spekulatív jellegűek lesznek. I Sámuel jelenleg ismert elbeszélésében a régi hagyományok alább következo

to tömbjeit azonosíthatjuk:

A Sámue/-Siló történetek (lSám 1:1-4:1a). Ezek a történetek összefüggésbe hozták a fiatal Sámuelt a silói szentéllyel, ahol Éli, az idős pap és két fia, Pinhász és Hofni szolgáit. Az elbeszéléseket nyilvánvalóan Éli-ellenes szemszögből írták, és a történetek azt igyekeznek hangsúlyozni, hogy az Éli-család hatalomvesztése összhangban volt Jahve abratával, és hogy Éli fiainak botrányos viselkedése eredményezte azt. Ahogy fentebb már említettük, legalább az lSámuel l-ben leírt születési történet eredetileg feltehetőleg Saulra vonatkozhatott, nem Sámuelre.

A fn/;yláda-elbeszélés (lSám 4: 1b-7:2, folytatása a 2Sám 6-ban). Ez az elbe~zéIés azt magyar:lzza el igen fantáziadúsan, hogyan került Jahve frigyládája a silói Eli-papoktól a bét-semesi léviták kezébe, majd onnan Gibeába ("a domb") Kirját-jeárim közelébe, végül pedig Jeruzsálembe. Bár ez a narratíva jól érzékelhetően független a Sámuel-Siló történetektől (Sámuel az előbbiből szembetűnő módon hiányzik), ugyanazt a mindenre kiterjedő alapgondolatot tükrözi. Azt magyarázza ugyanis el, hogy az Éli-család hatalomvesztése, valamint az, hogya frigyláda átkerült tőlük a jeruzsálemi papokhoz, az isteni tervvel összhangban történt. Kétségtelen, hogya jeruzsálemi papok ezt a nézetet vallották. Nem kizárt, hogy a frigyláda-elbeszélésben fellelhető egy szemernyi igazság, az pedig bizonyos, hogy az említett helyek valódi települések voltak (Siló, Aféq, Ebenezer, Bétsemes, a fő filiszteus városok, valamint egy fontos "domb" Kirját-jeárim közelében). A történet azonban valószínűleg mind kronológiailag, mind földrajzilag igen messzire kalandozik el azoktól a valós körülményektől, amelyek között a frigyláda Silóból Jeruzsálembe került. Már említettük, hogy ez a történet ellentmond a Gibea-mikm,á~i Csata lSám 13:2-14:46-ban olvasható beszámolójának, amely azt feltételezi, hogy az EIJ-

122

Az ókori Izrael és júda története

Az izraeli királyság kezdetei

123

család még Saul uralkodása alatt is birtokában voltak a frigyládának. Azt is érdemes megjegyezni, hogya történet szerint az izraeli és filiszteus hadseregek Ebenezernél és Aféqnél táboroznak a csata előtt, melynek során a filiszteusok állítólag magukhoz ragadták a frigyládát. Nem lehet pusztán véletlen egybeesés, hogy az 1 Sámuelben található egyéb hagyományok szintén említik Ebenezert és Aféqet, mint a filiszteusok ellen vívott nagyobb csaták helyszínét, ám ezeket a csatákat egész más kontextusba helyezik. A Sámuel-elbeszélés (lásd lejjebb) például az izraelieknek a filiszteusok felett aratott azon jelentős győzelméről emlékezik meg, amelynek kapcsán Ebenezer a nevét kapta (ISám 7:3-14), míg Saul utolsó filiszteusok elleni csatája - amely Izrael számára csúfos vereséget hozott - azzal kezdődött, hogya filiszteusok Aféqnél táboroztak a Gilboa-hegy közelében (lSám 29:1).

ő királyát. Bár a Sámuel-elbeszélés minden bizonnyal régi hagyományokon alapul, s eket a hagyományokat átdolgozták úgy, hogya Genesis-II Királyok késői szerkeszez 'I tőinek érdekeit szolgálják. Sámulnek mint bírának nevéhez fűződik az Ebenezerne a filiszteusokra mért egyik győzelem; két fia azonban,. akiket ,Beér-~ebában h~l:eze~t bíraként szolgálatba, rossz hírbe keverte őt. Sámuel mmt a ktraly tronra JuttatoJa, eloször úgy jelenik meg, mint aki ellenzi a királyság intézményét: és fig~el~~,ztetl a ~e~et, ho a jövőbeli királyok számtalan módon fogják majd kthasznalm oket. Kesobb az:~ban megtud juk, hogy isteni útmutatásra sorsolással kiválasztja Sault ~ralkodónak, elmagyarázza neki a királysággal járó jogokat és kötelességeket, majd mmdezeket egy könyvben is leírja, amit Jahve elé terít. Végül az lSám 15-ben Sámuel elutasítja Sault, és megjósolja, hogy az isteni kegy Dávidra száll majd át.

A Saul-történetek (ISám 9:1-10:16; 10:26-11:15; 13:2-14:46). Ezek a történetek Saulra kon-

Dá,lid hatalomra jutásáról szóló történetek (ISám 16-2Sám 5:5). A Dáviddal foglalkozó történetek sokszínű gyűjteményével találkozhatunk, kezdve azzal az elbeszéléssel,

centrálnak, és korábbi formájukban alapvetően pozitív fényben tüntették fel mind őt, mind királyságát. A történetek eredeti sorrendje a következő volt: lSám 9:1-10:16 .... 13:2-14:46 .... 10:26-11:15, amely így az eseményeket az alábbi sorrendben ismertette. Az ifjú Saul, aki apja szamarait kereste, találkozott Cúf földjén egy névtelen prófétával. A próféta felkente őt fejedelemmé (nágíd), megjósolt bizonyos eseményeket, amelyek Saul hazatérése során majd bekövetkeznek, és utasította Sault, hogy menjen tovább Gibeat-Elohimba, ahol filiszteus helyőrség állomásozott, és ahol neki meg kellett tennie "mindazt, amihez erőt érez, mert az Úr veled van." A történet az ISám 13:214:46-ban folytatódik a gibeai jelenettel, és ezen a ponton kissé nehezen követhetővé válik, ugyanis észrevehetően egyetlen esemény két változatát sűríti egybe. Az egyik verziónak az az alapfeltevése, hogy Saul támadta meg a filiszteus helyőrséget Gibeánál (lásd főleg lSám 13:4), mire a filiszteusok komolyabb haderőt vonultattak fel Mikmásnál (amit Gibeától egy völgy választ el), és fosztogatni kezdték a környező vidéket. A másik verzió szerint Jónátán hajtotta végre az akciót, viszont ő amikmásbeli filiszteus helyőrséget támadta meg. A végeredmény - feltehetőleg mindkét verzió szerint - az volt, hogy Saul kiűzte a filiszteusokat dél-Efraimból, és Gibeában telepedett le egy kisebb hadsereggel együtt. Így az ISám 10:26-11: 15-ben olvasható történet azzal kezdődik, hogy Saul és serege a helyükön vannak Gibeában, és azt írja le, hogyan reagált Saul a gileádbeli Jábés népének sürgős segítségkérésére. Városuk ugyanis az ammóniak ostroma alatt állt, és már nem tudta volna sokáig tartani magát. Saul nagy sereget toborzott össze (saját katonái mellett), leverte az ammóniakat, és a győzelmet követően Izrael királyának kiáltották ki (vagy megerősítették ebben a pozíciójában). Sámuelt és a Gilgál-epizódot (ISám 10:8; 13:8-15) utólag "írták bele" ebbe az elbeszélés-sorozatba valamikor a továbbadás egy másodlagos szakaszában. Ezen kívül a végleges Genesis-II Királyok elbeszélés szerkesztése folyamán az lSám 13:2-14:46-ban szereplő történet átkerült jelenlegi helyére (ahelyett, hogy az lSám 9:1-10:16 után következne az eredeti sorrend szerint), ahol a Saul uralkodását bevezető formulával kezdődik (ISám 13:1), és további, Saul tetteire vonatkozó megjegyzésekkel zárul (ISám 14:47-52).

A Sámuel-elbeszélés (ISám 7:3-8:22; 10:17-25; 12;15). Ezek a szakaszok összefüggő elbeszélést alkotnak, amelynek főszereplője Sámuel. Az utolsó bíraként ábrázolják, aki Jahve hiteles szócsöve. 6 vezette be Izraelben a királyság intézményét, és ő kente fel Izrael el-

amelyben Sámuel felkeni Dávidot (lSám 16), egészen addig a befejező történetig, amelyben Dávid meghódítja Jeruzsálemet a 2Sámuel 5-ben. Sámuel, Saul és Saulleszármazottai időről időre említésre kerülnek ott, ahol Dávid történetében szerepet játszottak, de ettől eltekintve igencsak a háttérbe szorulnak. A történetek egy része ellentmondásosnak tűnik, más részük pedig ismétlés, ám mindannyiuknak egyetlen közös témája van: Dávid hatalomra jutása és a trónhoz való törvényes joga. Ezeket a történeteket részletesebben az ötödik fejezetben tárgyaljuk, bár elkerülhetetlen lesz, hogy bizonyos mértékig már ebben a fejezetben, Saul uralmának és királysága bukásának elemzésénél is felhasználjuk őket.

Problematikus területek a történelmi rekonstrukciónál Amennyiben a fenti megállapítások akár csak közelítenek a valósághoz, akkor az I Sámuelben található egyik szöveget sem vehetjük szó szerint a történelmi rekonstrukció céljából. Mégis hajlunk arra, hogy közülük sok, sőt talán a legtöbb történet rendelkezik legalább minimális történeti valóságtartalommal. Ám még ez a kevés sem igazolható, és ha valóban így van is, nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy mi a történeti mag és mi a legendás kiegészítés. Sajnos a korszakról nem állnak rendelkezésre Biblián kívüli források, amelyek külső bizonyítékokat szolgáltathatnának. Ráadásul, ahogy azt már feljebb kifejtettük, míg a régészeti leletek hasznosak a kora vaskor általános anyagi kultúrájának és viszonyainak megértéséhez, a történelmi részletek pontosítísához nem nyújtanak segítséget. További probléma az, hogy a Genesis-II Királyok szerkesztőit nem érdekelte anynyira Saul királysága, mint Dávidé. Saul uralkodásáról valójában nagyon keveset tudunk meg, és amit megtudunk, annak jelentős része a Dávidról szóló történetekbe va~ beágyazva. Röviden tehát minden olyan kísérlet, amely Saul hatalomra jutásának és ktrályságának történelmi körülményeit próbálja megmagyarázni, csak találgatásokon alapulhat. Ez nem kevésbé érvényes saját, alább olvasható kísérletünkre sem. Már az sem könnyű feladat, hogy Sault akár csak körülbelül megpróbáljuk időben elhelyezni. Az I-II Királyokban található kronológiai adatok, amelyeket később tárgyalunk majd a hetedik fejezetben, Salamon halálát kb. Kr. e. 925-re (vagy ettől számí-

124

Az ókori Izrael és júda története

tott egy évtizeden belülre) teszik. Azt is megtudjuk, hogy Salamon és Dávid negyvennegyven évig uralkodtak (lKir 2:11; 11:42). A "negyven év" ugyanakkor bizonyára szimbolikus vagy kerekített számnak fogható fel mindkét esetben, amit a Genesis-II Királyok szerkesztői esetleg a pontos adatok helyett adtak meg azok hiányában. Ha Dávid és Salamon uralkodására is kellően hosszú időt számolunk, Saul halála és Dávid királyságának kezdete nem sokkal Kr. e. 1000 után következhetett be. Az egyetlen vers, amely magáról Saulról a legcsekélyebb kronológiai információval szolgálhat, valószínűleg hibás, vagy a továbbadás folyamán szándékos torzításnak esett áldozatul. Az. lSám 13:1 szó szerint így áll: "Saul egy éves volt, amikor királlyá lett, és két esztendőn át uralkodott Izraelen." Nyilvánvaló, hogy mire királynak elismerték, többnek kellett lennie egyévesnél, és a neki tulajdonított tettek alapján arra gyanakodhatunk, hogy két évnél hosszabb ideig uralkodott. Végül, az I-II Sámuelben található szövegek olyan topográfiai kérdéseket is felvetnek, amelyek nagyban befolyásolják a körülmények értelmezését és a leírt események sorrendjét. Különösen problémás a Gibea név, amelynek különböző variánsai a Gibeat, Gébá és Gibeón, és mindegyikük jelentése "domb". Ez a név időről időre a korai bibliai elbeszélésekben is felbukkan. Egyértelmű, hogy több azonos nevű településről van szó, de lehetetlen bizonyossággal megállapítani, hogy hány különböző helyről írnak a szövegek, és hogy melyik bibliai szöveg melyik helyre utal. Kezdő hipotézisként négy Gibeát tételezünk fel a Jeruzsálemtől északra fekvő dombságban. (1.) Pinhász Gibeája (vagy Pinhász-domb), feltehetőleg valahol Siló közvetlen közelében aózs 24:33). (2.) Gibea (vagy "a domb") Kirját-jeárim közelében, ahol a frigyláda-elbeszélés szerint a frigyládát Silóból Jeruzsálembe menet ideiglenesen elhelyezték (lSám 7:1-3; 2Sám 6:1-3). (3.) Gibeón, a hivvi város, amellyel Saulnak állítólag kellemetlen ügyei voltak (2Sám 21), és ahol Dávid csapatai Saul halála után összetűzésbe kerültek ez utóbbi csapataival (2Sám 2:12-17). Az 1Kir 3:4-15 szerint később Salamon Gibeónban mutatott be áldozatot, és itt látta híres álmát. Kirját-jeárim (a mai Deir el-Azar) és Gibeón (el-Dzsib) egy igen jelentős magaslat (a mai Nebi Szemvii) egymással szemben fekvő oldalain helyezkedtek el. A két név között valószínűleg ez lehetett a közös nevező. Nebi Szemvillehetett a Gibea (azaz domb) Kirját-jeárim közelében, Gibeón pedig e dombhoz való közelsége miatt kaphatta a nevét. (4.) Gibea (vagy más változatában Gébá, a mai Dzseba), amelyet helyenként Benjámin Gibeájának/Gébájának, máskor pedig Saul Gibeájának/Gébájának neveznek. Ez a falu kulcsszerepet játszott a Benjáminal folytatott törzsi háborúban (Bír 19-21) és Saul korai háborúiban (lSám 13:2-14:46), majd Saul fővárosává lett (lSám 22:6; 23:19 stb.). Elképzelhető, hogy Gibeat-Elohim ("Isten dombja" az lSám 1O:5-ben) ugyanez a hely volt, vagy még pontosabban talán a domb teteje azon az oldalon, amelyen Gibea/Gébá helyezkedett el (12. térkép). Aféq esetében hasonló helyzettel állunk szemben. Ez a helynév az lSámuelben két különböző összefüggésben fordul elő, és mindkét esetben a filiszteusok táborának színhelye egy-egy nagyobb csatát megelőzően, amelynek során az izraeliek vereséget szenvednek. A frigyláda-elbeszélés szerint a filiszteusok Aféqnél táboroztak azt a csatát megelőzően, amelyben Éli és fiai elestek, a frigyláda pedig a filiszteusok kezébe került. Ez a kontextus továbbá arra enged következtetni, hogya szóban forgó Aféq valahol az izraeli terület és Filisztia határán feküdt. Ugyanakkor az lSám 29:1 szerint a filiszteusok azt a csatát megelőzően táboroztak Aféqnél, amelyben Saul és fia, Jónátán esett el,

125

. aeli királyság kezdetei

Az ~Iz:~=_':"''':'_-----"i\------:--rr--I--------' \

J J

\

I

I

It II

/

II / /

I

]

/{

/ \

(I

\

( \ I \

\

\

\

I )

\

\

\ \

\

\

. I

,

~\

I

/

~

I

/

/1 /

I\

5' N

I

I

I

~

\

~

I

.Q

ul

-1>

uo"

~

.~

:g 1\ G \ /

"'L-

1\

I

J"

)

/ I

I

/

J\

I \

• <:

·ü > ~

I

/

(

\

I

\

'1

I

~ ~

I

:E

I

"

Z

{

I I I \ :; ...

•

Z

O

.J

...,--r:

=

I :0 ul I .... /

l \

""'

~

•

--r:

I

\/0"",

"§" w:::

\

\

"

\

\ \

12. TÉRKÉP. Benjámini települések

...

I

I \.

Az ókori Izrael és júda története

126

ezt az Aféqet pedig a szövegösszefüggés valahová a Gilboa-hegy közelébe helyezi. Az egyik lehetséges és általánosan elfogadott megoldás az, hogy két különböző csatáról van szó, amelyek két különbüző Aféqben zajlottak le. Ahogy azonban már feljebb említettük, mi hajlunk arra, hogy a frigyláda-elbeszélést a fantázia szüleményének és igen elfogult Geruzsálem-párti, Éli-ellenes) beszámolónak tekintsük, amely - még amennyiben a történeti valóságon alapul is - mind kronológiailag, mind földrajzilag jelentős mértékben eltér az események valós rendjétől. Egészen pontosan arra gyanakszunk, hogy a frigyláda-elbeszélés egyszerűen félrevezető módon írja le az aféqi csatát, amelyben az Éli. papok elvesztették a frigyládát, mivel úgy tünteti fel azt, mint korai eseményt, amely még Saul felemelkedése előtt, valahol a filiszteus határ közelében történt. Ennél valósZÍnűbb azonban, hogy ez ugyanaz az aféqi csata volt, amely a Gilboa-hegy közelében zaj. lott le Saul uralmának végén, és amelyben Saul és Jónátán odavesztek. Ez azt jelenti, hogy csak egy Aféqet kell keresnünk az lSámuel elbeszéléseivel kapcsolatosan, és hogy ez az Aféq valahol a Gilboa-hegy közelében feküdt a Jezreel-völgy délkeleti csücskében.

Siló és az Éli-papság Világos, hogy Siló jelentős szerepet játszott Izrael korai történetében; ezt bizonyítja az, hogy újra és újra felbukkan a bibliai szövegekben a kulcsfontosságú helyeken. Siló szerepének milyenségét ugyanakkor nehéz megérteni a Genesis-II Királyok elbeszélés látszólagos összefüggéstelensége miatt. Józsue könyve szerint Izrael népe Silóban gyűlt össze nem sokkal azután, hogy bevonultak az országba, és attól kezdve Siló a törzsek legfőbb politikai és kultuszi központjaként működött. A "gyülekezés sátrá"-t Silóban állították fel, és itt helyezték el a frigyládát is. Eleázár, Áron fia szolgált benne papként, majd fia, Pinhász követte e tisztségben Gózs 14:1; 17:4; 19:51; 22: 13,31-32; 24:33). A Bírák-elbeszélések közül ugyanakkor - egyetlen elszigetelt verset leszámítva, amely valÓSZÍnűleg írnoki betoldás - egyik sem teszi azt a benyomást, hogy Siló fontos politikai és kultuszi központ lett volna a bírák idejében vagy azt megelőzően az izraeliek számára. A szóban forgó vers, a Bír 21:12 a Benjáminnal vívott törzsi háború történetéhez tartozik, és benne az izraeliek Jábés-Gileád megrohamozása után visszatérnek silói táborukba. Viszont - ahogy azt a harmadik fejezetben már megállapítottuk - a törzsi háborúról szóló elbeszélés általános jelentése mintha azt kívánná meg, hogy Siló - bár a Jahve-vallás városa - nemizraeli kultuszi központ volt. így tehát az izraeliek, akik megfogadták, hogy nem adják lányaikat a benjáminiakhoz, arra biztatták a Benjámin törzsbelieket, hogy Silóból szerezzenek maguknak asszonyokat. Jábés-Gileád korábbi, ugyanebből a célból történt megtámadását a szöveg azzal igazolja, hogya jábés-gileádiak közül senki nem volt jelen, amikor a fogadalmat tették. Silóval kapcsolatban azonban nem hangzik el ilyen magyarázat. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy Silót a Bír 21:19 úgy írja le, mintha a Benjámin-törzsbeliek soha nem hallottak volna még erről a településről. Bárhogyan értelmezzük is ezt az elbeszélést, semmiképp sem tűnik összeegyeztethetőnek azzal az elképzeléssel, hogy Siló a korai izraeli törzsek számára fontos központ volt. Nem készíti fel továbbá az olvasót az lSámuel első fejezeteire sem, ahol Élit és két fiát - Pinhászt és Hofnit - egy silói szentélyben látjuk, amint a frigyláda előtt végZIk szolgálatukat (ISám 1:24; 3:3; ugyanakkor a 2:22-ben a "gyülekezés sátrá"-ra is van

127

Az izraeli királyság kezdetei

egy utalás). lSámuel nyitó fejezetei előre sugallják és igazolják Éli papi vo~alán~k bukását - ahogyan azt már megállapítottuk -, a frigyláda-elbeszélés pedig tovabb targyal. hogyan került a frigyláda filiszteus kézre, majd onnan végül Jeruzsálembe. Ennek ~ienére a frigyláda újra feltűnik majd egy Éli-pap kezében Saul uralkodásának idején (lSám 14:3,18). . " . .... Ha a Silóra vonatkozó különféle szakaszokat megpróbáljuk harmoillzalill, koruIbeIül az alábbi helyzetkép bontakozik ki előttünk: Siló nagyon korán az izraeli törzsek fő kultlJsz- és politikai központjává vált (ahogy azt Józsue könyvéből láthatJuk), majd elvesztette jelentőségét (ezt tükrözi a Bírák könyve); rövid időre ismét nagyobb szerepután pedig, mire Saul megjelent a színen, h ez J'utott Éli idejében, a frigyláda elvesztése , ' k Siló már elveszítette gyakorlati funkcióit. Eli és fia, Pinhász Eleázár (Aron fia) fiána , Pinhásznak közvetlen leszármazottai lehettek. Valamikor feltehetőleg építettek a gyülekezés sátra mellé egy templomot is, majd egyik Saullal kortárs leszármazottuk valahogyan ideiglenesen a frigyláda birtokába jutott. Mi azonban felvetünk egy másik verziót is, amely - bár találgatásokon alapul- szerintünk jobban figyelembe veszi a Bírák 19-21 Silóhoz fűződő meglepő hozzáállását, megmagyarázza az I Sámuel első fejezetei nek erős Éli-ellenes elfogultságát, és világossá teszi azt is, hogyan kerülhetett egy Saullal kortárs Éli-pap birtokába a frigyláda. Véleményünk szerint Siló a korai törzsi korszakban a palesztinai dombvidéket tarkító számos helyi szentély egyike volt. Papjai, az Éli-papság jahvisták voltak, és egy Jahve jelenlétét jelképező láda előtt szolgáltak. Saul ideje előtt azonban Siló valószínűleg nem számított különösebben fontos kultikus központnak, sőt az is lehetséges, hogy nem is tekintették kifejezetten "izraelinek". Amikor azután az Éli-papok Saullal kerültek kapcsolatba, és támogatták őt a filiszteusok elleni kezdeti küzdelmeiben, Siló ekkor nemzeti fontosságú szentéllyé vált. Ennek megfelelően a frigyláda is Saul idejében lett az izraeliek számára nemzeti vallási szimbólummá. Az Aféqnél vívott tragikus kimenetelű csata, amellyel Saul birodalma romba dőlt, egyúttal Siló rövid virágzásának végét is jelentette (bár ez nem feltétlenül járt együtt a falu pusztulásával vagy a szentély felszámolásával). Ugyanekkor kezdődött Dávid gyors felemelkedése és a jeruzsálemi kultusz előtérbe kerülése is, amelynek papjai végül Izrael és Júda valamennyi papja feletti tekintélyt követeltek maguknak. A frigyládát Jeruzsálembe szállították (valószínűleg kerülő útvonalon, ami megmagyarázhatja, hogyan került a filiszteusok birtokába a csata közben), ahol ezentúl nemzeti vallási szimbólumul szolgált. Később Jeruzsálemben az egész eseménysorozatot - az aféqi vereség, a silói kultusz hanyatlása é~ a frigyláda Jeruzsálembe szállítása - Jahve akaratának megnyilvánulásaként magyarázták. Ez a nézet tükröződik az lSámuel első fejezeteiben, ahogyan azt már láttuk, valamint a 78. Zsoltárban. Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott. Fogságra ad ta erejét, és ékességét az ellenség kezére. Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen. (Zsolt 78:60-62)

128

Az ókori izrael és júda története

Am József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki, hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte. Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított. Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól, elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt. (Zsolt 78:67-71) Jeremiás életét majdnem kioltotta a feldühödött jeruzsálemi tömeg, amikor a próféta figyelmeztette őket, hogy Isten Jeruzsálemet is elvetheti ugyanúgy, ahogy Silót elvetette Ger 7:12-14; 26:6-9). Még később a Genesis-II Királyok szerkesztői visszavetítették a frigyládát a pusztai vándorlás korára, Silót mint a Józsue korabeli idealizált Izrael kultuszának fő központját ábrázolták, az Éli-papság családfáját pedig egészen Aronig vezették vissza.

A "történeti" Sámuel Sámuel Mózeshez és Józsuéhoz hasonlít abban, hogy - bár a bibliai szövegek Izrael történetének egy kulcsfontosságú fordulópontján központi szereppel ruházzák fel alakja a konkrét történeti tények vonatkozásában igen homályos marad. Valójában három különböző Sámuel bontakozik ki a róla szóla történetekből: Sámuel, a silói pappróféta (lSám 1:1-4:1a), Sámuel, a Cúf földjéről származó helyi "Iátnok" (lSám 9:110:16), végül pedig a rámá-beli Sámuel - az utolsó bíra, aki a királyt trónra juttatta, majd trónjától megfosztotta (lSám 7:3-8:22; 10:17-25 stb.). Ez a hármas Sámuel-kép utólag került bele a történetekbe és helyzetekbe, amelyekben eredetileg nem szerepelt - itt elsősorban az 1Sámuel 1-4 Sámuel-Siló történetei re és a 9:1-10:16 Saul-epizódjaira gondolunk többek között. Sámuel a frigyláda-elbeszélésben egyáltalán nem szerepel, és az 1Sámuel16-ban és folytatásában található, Dávid hatalomra kerüléséről szóló történetekben is alig bukkan fel. Ha tehát mindezeket kihagyjuk, az 1Sám 7:3-8:22; 10:17-25; 12;15 Sámuel-elbeszélései lesznek az egyetlen reménységünk arra, hogy akár csak futó pillantást is vethessünk a "történeti" Sámuelre. Bár ez az elbeszélés-szál - ahogy azt már feljebb megállapítottuk - valószínűleg régi hagyományokon alapul, jelenlegi formájában nagyrészt a Genesis-II Királyok késői szerkesztőinek műve, akik Sámuelt mint az utolsó nagy bírát akarták ábrázolni. Az idealizált ábrázolás sorai közül kibontakozó Sámuel valószínűleg Rámában volt helyi kultuszi vezető dél-Efraim/Benjáminban, és évente körútra járt Bétélben, Gilgálban és Micpában (mindhárom hely igen közel fekszik Rámához). A leírások szerint "ítélte Izraelt", ami talán a szerkesztő kifejezése, és ebben az összefüggésben Debóra juthat róla eszünkbe, akiről szintén azt írták, hogy "Ráma és Bétél között, az Efraim hegységén" ítélte Izraelt (Bír 4:4-10). Az az állítás, mely szerint Sámuel Beér-sebában állítot-

;lz izraeli királyság kezdetei

129

szolgálatba két fiát, akik személyes hasznot húztak tisztségükből, legalább két okból kérdőjelezhető. Először is az erényes idős pap és a két bűnös fiúgyermek motívu111~~al l11ár Élivel kapcsolatosan is találkoztunk. Másodszor, valószínűtlennek tűnik, : egy efraimi helyi papnak egészen Beér-sebáig terjedő befolyása lett volna, a Gene.~:iI Királyok szerkesztői mégis ezt állították Sámuelről. Lehetséges, hogy volt egy SI ásik Beér-seba valahol Rámá közvetlen közelében. Ennél azonban szerintünk való111, U'"bb hogya két Beér-sebában bíráskodó fiúról szóló egész epizód mindössze a szerszlll , ke C7tők által megszépített népi vándormotívum. Ugyanezen az alapon vannak fenntarásaink a filiszteusok felett Ebenezernél aratott győzelem történetével kapcsolatban is. ~tt ugyanis az egész megint csak egy népmese alaposan átszerkesztett változatának tű­ nik, amely eredetileg arról szólt, hogyan kapta nevét Ebenezer ("a segítség köve"). Ugyanakkor az a motívum, hogy Sámuel - bár komoly fenntartásokkal - valamilyen módon közreműködöttSaul Izrael királyává történő hivatalos megválasztásában, majd konf1iktusba keveredett vele, a Sámuelről szóló történetek egyik állandó és nehezen megmagyarázható eleme. A Sámuel és Saul közti konfliktus az 1Sámuel lS-ben is tükröződik (mint utólagos beilllesztés a Saul-történetekbe), valamint az 1Sámuel 16ban (a Dávid felemelkedéséről szóló első történet). Ha feltételezzük, hogy Sámuel Rámá környéki vallási vezetői minőségében - tényleg szerepet játszott Saul királlyá jelölésében, akkor eléggé valószínű, hogy ezt nem saját meggyőződéséből, hanem a tömegek nyomására tette. Saul új státusa csak csökkenthette Sámuel saját vezetői tekintélyét. Abban sincs okunk kételkedni, hogy ami Sámuel részéről kezdetben még csak Saullal szembeni hűvös távolságtartás volt, esetleg rövidesen nyílt konf1iktussá változott. A kettejük közti viszály magyarázata az lehet, hogy Saul két alkalommal is elmulasztotta betartani Jahve Sámuel által tolmácsolt utasításait. Ennek ellenére arra kell gyanakodnunk, hogy többről lehetett szó, mint a rituális előírások aprólékos megtartásáról. Sámuel talán felismerte, hogy a Rámá környékén betöltött kultuszi vezetői státusát is veszélybe sodorta az új király, aki egyre inkább az Éli-papságtól várt támogatást. ta

Saul és az izraeli királyság kezdetei A megfelelő sorrendben olvasott Saul-történetek (lSám 9:1-10:16 ... 13:2-14:46 .... 10:2611:15) az elsődleges információforrásunk Saul hatalomra jutására vonatkozóan, és belő­ lük talán történetileg hitelesebb képet nyerhetünk Saulról, mint a bibliai történelem bármelyik korábbi alakjáról. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a Saul-történeket történelmi forrásként olvashatjuk. Ezekre is érvényes, hogy legjobb esetben is csak a népi emlékezet és legenda keverékéből születtek. Ugyanakkor három mellettük szóló megállapítást tehetünk: (1.) a Sámuel-történetekkel ellentétben például- ahol bármilyen régi ha~ornány maradt is fenn, azt a Genesis-II Királyok késői szerkesztői alaposan átdolgoztak - a Saul-történetekben az utólagos szerkesztés ű elemek viszonylagos bizonyossággal elkülöníthetők, ahogy azt már feljebb említettük. (2.) Ha ezeket az elemeket eltávolítjuk, a fennmaradó szöveg feltűnően mentes a Saul- és királyságellenes elfogultságtól, amely e~ébként az egész I Sámuelt átjárja. Ezeket a történeteket viszonylag korai "északi" szem~zogből írták, és Saulra még mint hősre emlékeztek, királyságát pedig kedvező megítélésen részesítették. (3.) A történetek alapján Sau!ról kialakuló kép egybevág a Sámuel-szöve-

130

Az ókori Izrael és júda története

gekben másutt fellelhető rá vonatkozó alkalmi utalásokkal - itt elsősorban a Dávid Saul uralkodása alatti felemelkedéséről szóló történetekre gondolunk. Az alábbi bekezdések_ ben olvasható annak a Saulnak a jellemzése, aki ezen források egyvelegéből elénk lép.

Saul hatalomra jutása Saul feltehetőleg előkelő és viszonylag gazdag család sarja volt (lSám 9:1-2), és a dér benjámini területen fekvő Szela nevű faluból származott (2Sám 21:14, vö. Józs 18:28~ az 1Sám 1O:2-ben szereplő Zelza talán ennek a névnek egy variánsa). Már említettük' hogy az 1Sám l-ben olvasható történet, amely Sámuel születésének szokatlan körülm~ nyeit írja le, eredetileg esetleg Saulra vonatkozhatott. Ha így van, akkor "királylegen_ dának" tekintendő - nem volt ritka az ókori királyok, különösen dinasztiák megalapítói között, hogy rendkívüli születési körülményeket tulajdonítottak nekik. Saul akkoriban került előtérbe, amikor a középső dombságot a filiszteusok uralták és ,azzal szerzett hírnevet magának, hogya Gibea-Mikmás körzetben megtámadt e~ filiszteus helyőrséget (vagy valamilyen más módon ejtett csorbát tekintélyükön), majd sikeresen kiűzte a filiszteusokat dél-Efraim/Benjáminból. E kezdeti, Saul pályáját megalapozó győzelem részletei az 1Sám 13:2-14:46-ban található elbeszélés irodalmi összetettségéből kifolyólag kissé zavarosak. Ahogy azt már feljebb megállapítottuk, ez az elbeszélés az esemény két változatát sűríti egybe; az egyikben az ifjú Saul, a másikban pedig a fiatal Jónátán szerepel. Az eredmény mindenesetre az volt, hogy Saul - miután kiűzte a vidékről a filiszteusokat - Gibea-Mikmás területén telepedett Ie, és kisebb állandó hadsereggel vette körül magát. Fontos megjegyeznünk, hogy az 1Sám 13:2 nem a gibea-mikmási csata kezdetén fennálló helyzetet írja Ie, hanem - a bibliai elbeszélő stílusra jellemzően - azzal vezeti be a csatáról szóló beszámolót, hogy összefoglalja végkimenetelét: "Választott magának Saul háromezer embert Izraelből. Ezek közül kétezren Saullal voltak Mikmásban és Bétél hegyén, ezren pedig Jónátánnal a Benjámin-beli Gibeában. A nép többi részét elbocsátotta, mindenkit a maga sátrába." Gibea és Mikmás egy meredek völgy (a mai Vádi esz-Szuveinit) egymással szemben lévő oldalain helyezkedtek el, amely a Jordán völgye felől hasít a dombságba. A két település stratégiai fontosságú elhelyezkedése adott lehetőséget a dél-Efraim/Benjámin feletti uralomra. Az északi oldalon fekvő Mikmás a völgytől északra eső területhez ("Bétél hegye"), míg Gibea hasonlóképpen a délre eső régióhoz férhetett hozzá (12. térkép). Ugyanakkor egymástóllátótávolságban helyezkedtek el, így könnyű volt a kapcsolattartás, és együtt felügyelhették a völgyön átvezető utat. Nem meglepő tehát, ha a filiszteusok a két falu egyikében vagy mindkettőben valamiféle helyőrséget hoztak létre, vagy ha Saul - miután elűzte a vidékről a filiszteusokat - ezeket az ikerfalvakat választotta katonai támaszpontjául. Ezt a helyzetet feltételezi a szöveg a jábés-gileádi epizód kezdeténél (lSám 10:2611:15). Saul egy csapat katonával Gibeában tartózkodik, ahol feltehetőleg ő és katonái is ajándékokat kaptak a helyi lakosságtól, akik most tőlük várják a védelmet. Bár a szöveg ezt nyíltan nem fejti ki ilyen részletességgel, implicit módon benne van az 1Sám lO:27-ben. Ez a szövegrész azokat említi, akik a filiszteusok feletti győzelmet csak a szerencsének tudták be, és kételkedtek abban, hogy Saul képes lenne egy komolyabb katonai feladatban is helytállni, következésképp nem voltak hajlandók támogatásukról

.Az IZ. radi királyság kezdetei

131 ,

'

.

. 'tani' Beliál fiai azonban azt mondták: 'Hogyan tudna ez majd megszabadltanI b ztO SI . " . l k t" És megvetették őt, s nem vittek ajándékot neki. Ö azonban úgy tett, mmtha miD e . " haHotta volna. ne~közben a gileádbeli Jábés népe szorongatott helyzetbe került. Az am~ónia.~ ~áhás . 'l vezetésével ostrom alá vették Jábést, és nyilvánvaló volt, hogy a varos rovldesen kJfJkY Amikor a város vezetői békeegyezményért könyörögtek Náháshoz, az teljesítheeles! . , k h k' , 'd' ' k feltételeket szabott: "Ugy szövetséget kötök velete, a lvagatom mm nyaJato , Izrae ' l ne k gya l'azatara , " (IS'am 112) ' teden. bb emét és tehetem ezt egesz : . Eze k utan ~lk Ja sz , k k k"ld k J d' 'G'b 'b " , ' l kói végső elkeseredésükben övete et u te a or anon at I ea a a segitseJabes a . . " ke d I k (l)G'1 'dl k" üket kérve. Több okból IS logikus volt, h.ogy hozzaJu lor u ta. " ,I e~ a Ol.~ ~l' k betöréseit megelőzően az Efraimmal szoros kapcsolatban allo torzsek kob lszteuS o . " tartozt~lk (ezt neveztük korábban Efraim/Izrael csoportnak). (2.) Letezhetett valaml~~I eciális rokoni kapcsolat Gibea és Jábés-Gileád között, ahogy azt a Benjáminnal e e :; törzsi háború beszámolója sugallja (Bír 21:8-12). (3.) Gileádba is biztosan eljuV!v~ annak a híre, hogy Saul legyőzte a filiszteusokat, és kiűzte őket az Efraimi~o~mbs:lgból. Abban reménykedhettek, hogy ez az új izraeli katonai vezető talán o

o

Gileádra is kiterjeszti védeImét. Saul azonnal cselekedett. Levágott egy ökörfogatot, a tetemek darabjait követekkel mindenhová elküldte az országban bevonulási parancsa és egy szigorú fenyegetés kíséretében: "Aki nem vonul ki és nem követi Sault és Sámuelt [a SámueIre való utalás itt minden bizonnyal utólagos betoldás], annak marháival ugyanígy fog történni" (lSám 11:7). Ezek után nem meglepő, hogy hatalmas seregek gyűltek egybe. Saul vezetésével átkeltek a Jordánon, és segítségükkel elérte pályafutása második nagy győzelmét: elő­ ször a filiszteusokat űzte ki a dombságból, most pedig felszabadította Jábést az ammóniak ostroma alól. Ha a fenti értelmezés helyes, akkor Saul alapvetően ugyanolyan típusú vezetőként jelent meg a színen, mint Jefta és Abimelek őelőtte, vagy Dávid utána. Ezek a férfiak vabmennyien önjelölt katonai vezetőként léptek fel, és mindegyikük saját hadsereggel rendelkezett, amelynek segítségével egy adott hely védelmezőjévé/uralkodójává tették nugukat. Jefi:a kiközösített gileádi volt, aki körül "nincstelen emberek" gyűltek össze, és együtt portyáztak (Bírák 11). Később, amikor az ammóni veszély fenyegetett, a gileádiak Jeftához fordultak segítségért. Jefta és emberei a megmentésükre siettek, és leverték az ammóniakat, de csak miután előre megegyeztek, hogy attól kezdve ő lesz Gileád uralkodója: "Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammón fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr, igazán fejetekké leszek" (Bír 11:9). Abimelek Sekem népéhez folyamodott pénzért, amelyből hadsereget toborzott, majd a környék "királyává" tette magát (Bír 9:6). Később maguk a sekemiek idézték elő a bukását is. Dávid - ahogyan azt Lítni fogjuk _ pályája kezdetén a Júdai-sivatagban parancsnokolt egy láza~ó sereget, amellyel a helyi lakosok "védelmezőjeként" léphetett fel, "ajándékokat" gYŰjtött be tőlük, ellenségeik ellen támadásokat indított, végül pedig Hebrónban megszerezte magának a "király" eimét. ." ' Sault szintén megválasztották királynak, feltehetőleg a filiszteusok feletti gyozelm~­ nek fOlyományaként. Az 1Sám 10:20-24 szerint Sault egy népgyűlésen sorsolással va~ lasztották meg Micpában Sámuel felügyelete mellett. Bár nincs okunk kételkednI abban, hogy valóban létezett egy ilyen gyűlés, vagy hogy tényleg a vonakodó Sámuel

132

Az ókori Izrael és júda története

vezette azt, mégis szem előtt kell tartanunk, hogy e szöveg részleteit a Genesis-II Kirá_ lyok szerkesztőinek érdekei alakították, akik a választási folyamatban az isteni útm _ , es's'amue I szerepet' kívánták hangsúlyozni. Különösen túlzónak tűnik az a ki'u_ tatast ' h ogy a k'Ira'I Yt sorsolással választották. Erthető ' Ientes, némi kezdeti ellenállás Saul hoJe_ fitársai részéről, mint ahogy az is érthető, hogy Jábés-Gileádnál aratott győzelme utt népe már egyöntetűbben és lelkesebben ismerte el királyságát. n

izraeli királyság kezdetei

d

o

Saul királyságának kiteryedése Saul "királysága" kezdetben nem volt más, mint dél-Efraim/Benjámin, tehát saját otthom területe, ahonnan kiűzte a filiszteusokat. A jábés-gileádi győzelem után a befolyá_ sa alatt álló terület - azaz az a terület, amit ő tartott katonai ellenőrzés alatt, és ahol a nép tőle várt védelmet - kibővült, és nagyjából az Efraim/Izrael törzsek területével vágott egybe. Továbbra is Izrael (a szó efraimi/izraeli törzsi értelmében) maradt Saul királyságának magva - annak ellenére, hogy uralmának vége előtt jelentős befolyásra tett szert a Jeruzsálemtől délre eső déli dombság nemzetségei és falvai között is. Az ISámuel 15 leír egy Saul által vezetett támadást az amálekiek ellen a Negevben. A történet szerkesztői elmagyarázzák, hogy ezt a tettet büntetésül szánták az amálekieknek, mert az Egyiptomból való kivonulás során bántalmazták az izraelieket. Bárhogyan is történt, az amálekiek állandó gondot jelentettek a déli dombság nemzetségei és törzsei számára (ISám 30:1-3), ami felveti azt a lehetőséget, hogy némelyikük esetleg védelmet kért Saultól az amálekiek ellen - ugyanúgy, ahogy Jábés-Gileád népe is a segítségét kérte az ammóniakkal szemben. Megtudjuk, hogya qéniket előre figyelmeztették a támadás ról annak érdekében, hogy még időben elmenekülhessenek a veszély el~l, továbbá hogy az amálekiek leverése után Saul győzelmi sztélét állított (vagy valamIféle emlékművet, maccébát) Karmelben, egy Hebróntól délkeletre fekvő városban. Az emlékművet feltehetőleg Saul e területre kiterjedő politikai fennhatóságának jeiéül szánták. Később azt halljuk, hogy Saul Dávidot keresve szabadon mozog seregével az egész déli dombságon belül, a helyi lakosoktól pedig a szöveg szerint időről időre tájékoztatást kapott Dávid hollétéről (ISám 23:6-14; 24:1; 26:1). Ezen a ponton érdemes megemlítenünk Józsuénak aJózs 10:29-43-ban leírt déli hadjáratát. A kommentátorok időnként megfigyelték, hogya szakasz egy valódi hadjárat emlékét őrzi, amely a szamariai dombság és a Seféla bizonyos fontosabb városait érintette (Libnát, Lákist, Gezert, Eglónt, Hebrónt és Debírt), ám a hadjárat valójában nem illik a jelenlegi helyére. Ugyanabban a fejezetben korábban már olvastuk például, hogy Józsue megnemtámadási szerződést kötött a gibeóniakkal, majd amikor az amori kiráI~ok szövetsége megtámadta őket, a segítségükre sietett. Mégis úgy tűnik, hogy az állítolag Józsue által vezetett hadjárat során támadás alá vett terület Gibeónt is magába foglalta: "Qádés-Barnéától Gázáig, és Gósen egész földjén Gibeónig" (vers 41). Az olvasó azt is csodálkozva tudja meg, hogy az a Hebrón, amelyet az említett hadjárat során elfoglalt városok közt említenek, négy fejezettel később még mindig az ellenség kezében van aózs 14:6-15). AJózs 1O:29-43-ban minden bizonnyal a Saul dél-palesztinai katonai akcióiról szóló beszámolót helyezték el tévesen. A hódítások összefoglalása a 1O:41-ben - "Qádés-Barnéától Gázáig, és Gósen egész földjén Gibeónig" - jobban illik az egyébként Saullal kapcsolat-

133

,4z londottakhoz, semmint a Józsuérólleírtak közé. Megfigyelhetjük, hogy az ISám ban ~ m szereplő Súr ugyanazon a környéken helyezkedett el, mint Qádés-Barnéa, és hogy 7 15: ~ ISámuel lS-ben, mind a Józsue lD-ben Gilgál tűnik a hadibázisnak. Saulról to~Iilo kifejezetten azt tartja a hagyomány, hogy megszerezte Gibeónt. Gibeón tulajd~n­ v~bb'l a hivvi városok (többek közt KetIrá, Beérót és Kirját-jeárim, lásd Józs 9: 17) egyIke keppen el ek az Ajjalón völgye mentén húzódó, nem-izraeli városokból álló éket alkotvait. am yl . egészen a Jeruzsa'I emto"I'esza kra es 'd'l c kv"o teru"I ete k'19 a k'"ozepso "d ombe re le tak,benyuva , , ' 'db . . . "k I' I' d IS' 1431) E ' ,I (A"alónra a MIkmas-epIzo an IS tortem uta as, as am : . ze k a vasag o~~ J;;uzsálemmel együtt - határt képeztek az északra fekvő Efraim/Izrael és a dérosd bsá bem elhelyezkedő különböző törzsek - így például Júda - közt. A 2Sám It . om .. Izrae ' I'l ura Iom a I'a h ajtotta . -6 vilá gosan arra utal, hogy Saul vo It az, ak'l eI"oszor eze21.1 h' gva'rosokat mintegy buzgólkodva Izrael és Júda fiaiért" (2Sám 21:2). ket a tVVI , " , ..,' , , " .. Érdekes lehet megemhtenünk ebben az osszefuggesben, hogy Saul csaladJat tobb genea 1oglal utalís ' hozza összefüggésbe Gibeónnal (IKrón 8:33-40; 9:39-44), a kettő szo-. .. etartozását ros o s s sugallva z · Továbbá Saul városa, Céla (amelyet feltehetőleg , a mal Hirbet-Sze1:lval azonosíthatunk) földrajzilag igen közel helyezkedett el GIbeónhoz Oózs 18:25-28). Léteznek olyan találgatások, a~elyek szerint S~ul fő,városává te~te Gibeónt. Ennek a1:ltámasztásához azonban nem allnak rendelkezesre kezzelfoghato bIZOn ítékok, és ahhoz, hogy e feltevés megállja a helyét, a Saulról szóló történetekben szer;plő Gibeát több helyütt Gibeónra való utalásként kellene értelmeznünk. Az ls-bóset által Saul halálakor örökölt terület 2Sám 2:8-9-beli leírását - bár Is-bóset ezt a területet nem tudta teljes egészében felügyelete alatt tartani - szintén figyelembe kell vennünk, amikor Saul királyságának és fennhatóságának kiterjedését próbáljuk meghatározni (13. térkép). E szerint a szakasz szerint Is-bóset "Gileád, Gesúr, Jezreel, Efraim, Benjámin és egész Izrael" királyává lett. Azt természetesnek találhatjuk, hogy Gileádot, Efraimot, Benjámint és "egész Izraelt" felsorolják. Jezreel neve sem okoz meglepetést, bár Saul befolyása azon a vidéken inkább csak a völgy délkeleti csücskére korlátozódhatott. A leírásban szereplő egyetlen problémás elem következésképpen az Assurra való utalás. Ezt a kifejezést általában az asszírok ra használják, ami ebbe a szövegkörnyezetbe sehogyan sem illik bele. Egyes ókOrI változatokban Áser olvasható, feltehetőleg az azonos nevű galileai törzsre való utalásképpen, más helyeken pedig Gesúr áll, ami a Kinnerettől nagyjából keletre-északkeletre fekvő hely neve volt. Történelmileg a Gesúr névnek itt több értelme lenne, ha feltételezzük, hogy Saul Transzjordánia északi területeire is kiterjesztette fennhatóságát, Egyetlen szöveg sem hozza azonban összefüggésbe Sault Galileával. Továbbá miért emelték volna ki éppen Áser törzsét mint Is-bóset királyságához tartozó t, és miért hagyták volna ki a többi galileai törzset a felsorolásból? Végül említsük meg, hogya szakasz a déli dombságban semennyi területet nem tulajdonít Is-bósetnek, habár egyértelmű nek tűnik, hogy ezen a vidéken Saul fennhatóságát - legalábbis bizonyos fokig - elismerték. Ezt valószínűleg azzal magyarázhatjuk, hogy Saul halála után a déli dombság igen hamar Dávid kezére került. Ha megpróbáljuk magunk elé képzelni Saul hatalmának kiterjedését, ne egy pontos~n meghatározott határokkal rendelkező, jól szervezett királyságra gondoljunk. A Saul (e.s később Is-bóset) iránti hűség valószínűleg régióról régióra változott. Támogatottságanak legszilárdabb bázisa az Efraim-Benjámin-Gileád terület lehetett. A peremen el0

'

'

134

Az ókori Izrael és júda története

Az izraeli királyság kezdetei 135 helyezkedő vidékeke~ Saul befolyása alig~a le~etett töb~ ~dőszakos betörésekn~l, ameI ek idején csak addIg gyakorolta hatalmat, mIg csapataI Jelen voltak, vagy amIg a heI~i lakosok az egyéb külső fenyegetésekkel szemben az ő védelmére szorultak.

Saul katonai pályája A Saul uralkodása alatti állandó háborúskodást - amelyet lSám 14:47-48 foglal összea 'ent meghatározott terület biztonságának fenntartásához és talán bizonyos mértékű bővítéséhez szükséges katonai tevékenységként kell felfognunk. Egészen pontosan a

következőket olvashatjuk:

~Ieg\édi Jábés-Gileádot az ammóniakkal szemben (Iisd ISám ll)

.\\\:\\\\J:0'\\\{,,\';'\\.\fX~~~~iBES_GILEÁD

~~~~~~~~\~:~~\~\~\\~\:

?

/

'-RABBAT-AMMON Kiűzi a filiszteusokat Efraim' Benjámin déli területéről. és Gibeában hozza létre főhadi­ száiiását (lásd ISám ]3-14)

tI

<:'llmérfűld

-L._ _..l..-_ _I

L . ._ - - ' -_ _

I"

~('km

I

13. TÉRKÉP. Saul nagyobb csatái és királyságának hozzávetőleges kiterjedése

t-liután így Saul megszilárdította királyságát Izraelen, hadba szállt körös-körül annak valamcnnyi ellenségével: a moábiakkal, Ammón fiaival, az edómiakkal, Szóba királyaival s a tllisztcusokkal, és mindenütt, ahova fordult, győzedelmeskedett. Majd sereget gyűjtött, és mq~vertc az amálekieket, s megmentette Izraelt fosztogatóinak kezéből. (lSám 14:47-48) Saul katonai pályájának ez a felettébb pozitív megítélése kissé elüt az I-II Sámuel szövegétöl, amelyet alapvetően Saul-ellenes hangnemben szerkesztettek át. A kontraszt már önmag:lban jelzi a szóban forgó szövegrész megbízhatóságát. Saul uralma alatt a ka to n ,Ji tevékenység mindvégig jelentős szerepet játszott, és ebben a tekintetben általában sikeresnek volt mondható. S'lullegfőbb ellenségei természetesen a filiszteusok voltak. Amint azt az első fejezetben elmondtuk, a filiszteusok a tengeri népek egy csoportját alkották, akik először kora tizenkettedik századi egyiptomi iratokban jelennek meg (ANET262-63). Miután letelepedtek Palesztina délnyugati partvidékén, a szamariai dombság irányában láttak neki befolyásuk és uralmuk kiterjesztésének. Valószínűleg nem állt szándékukban állandó megszállás alatt tartani a dombságot, és megelégedtek azzal, hogy bizonyos helyeken hclyörségeket hozzanak létre, valamint hogy időről időre rablóhadjáratokat Il1dí tsanak (1 Sám 10:5; 13: 17; 14:1). Azt is feltételezhetjük, hogy valamilyen módon szab:l1yozni igyekeztek a környező területen a fegyverek használatát (lSám 13: 19-22). Saul elsö jelentősebb katonai sikere - mint azt már láttuk - a filiszteusok kiűzése volt a középső dombság északi vidékéről. Ez azonban a velük szembeni küzdelemnek sajnos csak ,l kezdete volt. A filiszteusokkal való konfliktus Saul egész uralkodása alatt fo[yt.ltódott (lásd 1Sám 17:1-2; 18:20-30; 19:8), és Saul magj is az ellenük vívott csata közben esett el. A Cób.l, Ammón és Moáb elleni csaták a gileádi (és esetleg gesúri) terület biztonság:lnak fenntartásával voltak kapcsolatban. Cóba feltehetőleg dél-Arámot uralta abban az ldóben, és fennhatósága valószínűleg Transzjordánia északi területeire is kiterjedt. Az .1mmóniak és moábiak természetesen kelet és dél felől voltak szomszédosak Gddddal. Az edómiakkal ugyanakkor Saul a Negevbe és a Júdai-sivatagba tett betöréseI bpcs:ll1 kerülhetett kapcsolatba (és konfliktusba). A csaták nagy része határmenti CSatúClZ:1S, esetleg a rablóhadjáratok által kiváltott átmeneti erőszakkitörés lehetett. Az n,1111denesetre biztos, hogy semmiképpen sem nyilvánvaló határokkal rendelkező, szi~ardan kialakult nemzetek közti nagyszabású háborúskodásra kell gondolnunk. GyaorLltdag semmit sem tudunk ezeknek a különböző "nemzeteknek" a politikai felépí-

136

Az ókori Izrael és júda történek ,

téséről

ebben a periódusban, de valószínűleg nem sokban tértek el SaulIzraelétől: egy alapvetően még nemzetség- és törzsi jellegű társadalom fölébe helyezett, újonnan me _ g alakult, igen laza politikai struktúrával rendelkező "királyságok" lehettek.

Közigazgatás Saul uralkodása alatt a katonai erők irányítása feltehetőleg elsősorban családon belüli feladat volt. Saul fia, Jónátán és nagybátyja, Abnér vezető szerepben jelenik meg: Ahnért a szöveg a hadsereg parancsnokaként mutatJ'a be (ISám 14:50'" 26:5' 2Sám 2'8) . ,annak ellenére, hogya Saul csatáiról szóló történetek mindig magát Sault nevezik me parancsnoknak. Elképzelhető, hogy Abnért valamikor kinevez ték az állandó hadsereg élére, mí'g Saul a csatákban az egyesített állandó és toborzott seregek általános paranc:' nokaként működött tovább. A bibliai szövegek sejteni engedik, hogy Saul mögött a közigazgatási és katonai hivatalnokoknak legalább kis csoportja állt, ám erre vonatkozóan nagyon kevés adat áll rende~kezésünkre. A szövegek .többször utalnak Saul szolgáira ("hivatalnokokra"), de semmIlyen vagy csak nagyon kis különbséget tesznek a katonai és egyéb típusú szolgák közt (lásd ISám 18:5,22,30; 22:6 és így tovább). Az egyik ilyen szolga, az edómi (vagy egyes régi változatok szerint arámi) Doég "Saul pásztorainak felügyelője"-ként szerepel (ISám 21:7, lásd 22:9). Ebből azonban nem kell arra következtetn ünk, hogy Doég feladatköre az állattenyésztésre korlátozódott, vagy hogy akár ahhoz kapcsolódott. Az ókorban - akárcsak ma is - gyakran fordult elő, hogy egy tisztség megnevezése nem felelt meg pontosan a valódi feladatkörnek (példaként említhetjük a brit kormánnyal vagy a pápasággal kapcsolatban a "kamarás" tisztséget). Érdekes lenne találgatásokba bocsátkozni annak kapcsán, hogy Saul tisztviselői közé edómiak is tartoztak, ám figyelembe véve Palesztina lakosságának heterogén összetételét és a korszak kialakulatlan politikai viszonyait, valósZÍnűleg ennek sem kell túl sok jelentősé­ get tulajdonítanunk. Saul állandó zsoldosserege és kialakulóban lévő közigazgatási rendszere anyagi támogatást igényelt. Ez elsősorban az általa védelmezettektől érkező ajándékokból" (lSám 10:27, és vö. ISám 25, ahol Dávid Nábáltól próbál hasonló tá~ogatást szerezni), továbbá háborúk és rablótámadások során szerzett zsákmányból (ISám 15:9) származott. A 2Sám 4:1-4 két Beérótból származó fivérről beszél, akik az Is-bóset szolgálatában álló rablósereg "fővezérei" voltak. Valószínűleg zsákmányszerző fosztogató osztagok vezérei lehettek. Úgy tűnik, hogy az ilyen osztagok és akciók gyakoriak és legálisak voltak a bizonytalan időszakokban.Az amálekiek is rendelkeztek hasonló csapatokkal (ISám 30:1), és - ahogy később látni fogjuk - Dávid és emberei szintén ilyen csoportot alkottak a filiszteusok szolgálatában (ISám 27:8-12). Jóáb még akkor is vezetett Dávid megbízásából fosztogató betöréseket, amikor az már Hebrón királya volt (2Sám 3:22). Az adó mint olyan nem kerül említésre Saul uralkodásával kapcsolatban, bár Sámuel királyságellenes szónoklata egyértelműen utal arra, milyen módokon tehetett szert a király vagyonra és bevételre a kormányzati elvek szerint (lSám 8:10-18). Bár Sámuel beszéde az izraeli királyság későbbi menetét tükrözi, olyasmit állapít meg, amit az ókorban mindenki tudott: a királyság, az adózás és a kötelező katonai szolgálat el·

J1z

137

, aeli kiráb'ság kezdetei :J

IZ~

,

'

'I zthatatlan egymástól. Sokan a Saullal szembenállók közül talán épp gazdasagi va as 'k k" I ' , ' " ' ' ,'" " ll1egfontolásból ellenezte a Ifa ysagot. A Saulnak tulajdonított szavak, amelyekkel a DaVid lfantI sZlmpatlatol probalta e,l, 't ni benjámini támogatóinak belső körét, azt sejtetik, hogy földeket osztott szet ta~tork~' a Halljátok Benjámin fiai! Vajon Jísáj fia [Dávid] fog-e adni mindnyájatoknak koz tU"k . " és szőlőket, és megtesz-e mmdnyáJatokat " d ' d oso kk'a.," ezre ese kk"e es szaza ll1 elO et , , d' k [" I' k' ["" ,," lSáll1 22:7). Az Is-bóset szolgálatában állo rablo~an a ~e~t em I,tett " e~, "l~ve,zere~. a (.. beérótbeli benjámini lakosokként azonosltja. Beerot abeekelodo hlVVI terulet g S7 we ' B" .SZill ' t'en Ben'k' , olt ahonnan kiűzték a k ora'bb'l I ak ossagot:" eerot ugyams egYl varos a v , , , . .. ,. , '. ' ,k' tott osztályrészül' de a beerotlak elmenekultek Getaimba, es ott laknak J.lll1lll na JU ' ,,,, ' h" d , '.. 'yek mind ez ideig" (2Sám 4:2-3). Talan Saul foldosztasI terve uzo ott mlll t Joveven e a hivvi kitelepítés hátterében. , ll1 ~ bibliai hagyományok nem őrizték meg Saul vallási gyakor!atá~ak vagy ~Ivemek 'l leírását. Annyi azonban bizonyos, hogya szövegek mmdveglg hahu Jahveresz etes I'" 'I" , hívőnek ábrázolják, és azt is említettük m~r, hogy szoros kapcs~ at fuzte a SI Ol pa?1 dinasztiához. Az is nyilvánvaló, hogy csatáit Jahve zászlaja alatt vIvta. Olvashattuk peldául, hogya csata idején oltárt épített Jahvénak, és ,hog: ~ölöttébb,nag~gondo,t ford~­ tott a szakrális tisztaságra (ISám 14:31-35). Saul az endon boszorkanynal tett latogatasának valószínűtlenségét az ISám 28:3 bizonyítja: "Saul pedig eltávolította már a halottidézőket s a jósokat az országból" (ISám 28:3, 9). Még Sámuel Saulra vona,tkozó elítélő szavai (ISám 13: 13-14; 15:17-30) - amelyek legalábbis részben a későbbi szerkesztők Saul-ellenes szemszögét tükrözik - sem vádolják őt soha azzal, hogy hűtlen lett volna Jahvéhoz; Sámuel csak azt rója fel neki, hogy pontos utasításait nem tartotta be maradéktalanul. Nem volna helytálló Saul idejében államvallásról beszélni, ám ettől függetlenül kijelenthetjük, hogy uralma és jahvista meggyőződése mind közelebb vitte a jahvizmust az izraeli kultusz középpont jához.

A Saullal szembeni ellenállás Mint minden politikai rendszer esetében, Saul uralkodása idején is voltak olyanok, akik ellenezték hatalomra kerülését. Az ellenállás vezetője Dávid lett, akinek pályájával az ötödik fejezetben foglalkozunk részletesebben. Egyelőre elég annyit megjegyeznünk, hogy Dávid szintén katonai hőstetteivel, Saul szolgálatában álló, filiszteus-verő harcosként került az előtérbe. Később elhagyta Saul udvarát, és a déli dombság peremei mentén megszervezett renegát hadsereg vezéreként működött. Katonái a legkülönbözőbb hátterekkel rendelkeztek. Amikor ezt bátyjaí s apjának egész házanépe meghallották, lementek oda hozzá. Majd köréje sereglettek mindazok, akik szorongatott helyzetben voltak, s akiket adósság terhelt, rr;e g akik szívükben elkeseredtek, s ő lett a vezérük; mintegy négyszáz ember volt vele. (15am 22: l b-3)

A Dávidhoz csatlakozó "elégedetlenek" közt feltehetőleg voltak olyan személye~, akiket Saul megfosztott földjeiktöl. A benjámini támogatókból álló belső köré,nek - es talán másoknak is _ adományozott földeket ugyanis valakitől el kellett vennI. A ben-

138

Az ókori Izrael és júda történek

jáminiak felé kinyilvánított részrehajlásának szintén meglehetett a maga negatív vis sz• hangja. Emellett a nem-izraeli városállamok, így például Gibeón megszállásával természetesen továbbI gyűlölködő ellenségekre tett szert (2Sám 21:1-2).

Saul halála és a korai izraeli királyság összeomlása

Saul utolsó csatája Saul pályája úgy végződött, ahogy kezdődött: a filiszteusok elleni küzdelemmel. A velük vívott végső csatához vezető körülmények nem világosak - az ide vonatkozó szakaszok kevéssé foglalkoznak az általános politikai helyzette!, sokkal nagyobb hangsúlyt kap DávId tevékenységének leírása és az abbéli igyekezet, hogy megmagyarázzák, miért volt ek. kor még a filiszteusokkal szövetségben az izraeliek hadserege helyett (lSám 28-31). A csata színhelye a Jezreel-völgy délkeleti csücske volt, a völgyből kiugró Gilboa-hegy lábánál (ISám 31:1). Ebből arra következtethetünk, hogy a csata tétje a völgy vagy legalábbis annak délkeleti csücske feletti uralom megszerzése volt, ahol - mint a harmadik fejezetben már említettük - a dombságból átszivárgott Menase törzsbeliek is éltek. A völgy fennma-

139

:ó

;lz 'zraeli királyság kezdetei területének nagy része a filiszteusok kezében volt. A szövegek szerint a csata elő,tt ~I­ ra, I S' émben majd Aféqben táboroztak, a harc után pedig Saul lefejezett holttestet Betdau u n , . , .' . h" "1 , b szállították. Amennyiben Saul kl akarta terjesztem az IzraelI fenn atosagot a vo gy Sean a I' h 'f,'" t élkeleti részére, ez nagyban fenyegette a filiszteusok Bét-Seánhoz va o oz~a ere~e . d A . ta tragédiával végződött Saul és az izraeliek számára. A megvert IzraelI sereg a csa , ' fi J'" 'lb . _hegyre volt kénytelen menekülni (ISám 31:1). Saul es harom la - onatan, GI oa . ' ' . 6 . h l' I . 'd:b és Malkisua - mmdannYIan elestek. Saul az ISam 31.3- szennt a a os se Abm a, a tt és kardjába dőlve önként vetett véget életének. A 2 S'am 1: 1- 16 etto"I nemI' . bet k po' "va'ltozatot , ' , ír le amelyben egy amálek!. azt a'II"Itja, h ogy o" h ajtotta vegre a k eképp eIt e r o , , . lemdöfést a sebesült király kérésére. Akárhogyan is történt, ~aul es fiamak h~lttesgye fil' teusok kezébe kerültek, akik Bét-Seán falára tűzték k! a tetemeket. Mmden tel a I ISZ . b' "b' '1 'db l' , I ott is hagyták volna őket elrothadni, ám egy bIzonyos ator Ja es-gI ea e I " ' , bizonnya 1:' fi _ . ki bizonyára még emlékezett arra, hogy Saul a nehez percekben varosa segItsek' k J' b' b ler I a gére sietett - egy ~jszaka~ tá~~dás sor~n megszerezte a holtteste et, Igy azo a es en

tisztességes temetesben reszesultek (ISam 31:11-13). . , " , , " A 2Sám U7-27-ben feljegyzett gyászének talán elárul valamIt Saul nepszerusegerol,

hősiességéről és uralmának jelentőségéről: Megöltek vére nélkül, hősök zsírja nélkül, Jónátán íja sohasem tért vissza, Saul kardja sem jött vissza eredménytelenül. Saul és Jónátán, akik életükben úgy szerették, becsülték egymást, holtukban sem váltak el egymástól. Sasoknál gyorsabbak, oroszlánoknál vitézebbek voltak! Izrael lányai, sirassátok Sault, aki bíborral titeket gyönyörűn ruházott és ruhátokra arany ékszereket rakott. Mint estek el a hősök a harcban! (2Sám 1:22-25a) Ezeket a verseket Dávidnak tulajdonították, és egy másik versszak Dávid Jónátán iránti szeretetéről szól (251:>-27. vers). A dávidi szerzőség azonban nem tűnik valószínűnek,legfeljebb öncélúnak, ha figyelembe vesszük, hogy Dávid Saul és Jónátán halálakor a filiszteusok pártján áUt. Bárki volt is a szerző, a szavai bizonyára számos izraeli érzelmeit tükrözték.

Abnér és Is-bóset A Gilboa-he,gy, A középső dombság egyik nyúlványa, amely átterjed a Jezreel-völgy délkeleti végébe. Saul és Jónátán a Gilboa-hegynél vesztette életét a filiszteusokkal folytatott harcban. (Robert Wright)

A gilboai vereséget követően Saul királyságában eluralkodott a zűrzavar, ami azután ~ár nem szűnt meg többé. Amellett, hogya filiszteusok (Dávidot is beleértve, aki átaUt az ő oldalukra) most szabadon bejuthattak a dombvidékre, Saul utód~i kö.zül ~en­ kl sem volt alkalmas az erős kez ű vezető szerepére. Az ügyek intézését - mmt kIderul-

140

Az ókori Izrael éJ júda története

Abnér vette kézbe. Irányításával a korona Is-bóset fejére került, a királyság közigazga_ tási központja pedig Gibeából a transzjordániabeli Mahanáimba költözött. A trón mögött Abnér maradt mindvégig a valódi vezető. Eközben Dávid - aki Saul uralkodásá_ nak utolsó évei alatt filiszteus zsoldosként szolgált, és pozícióját arra használta fel hogy délen támogatást szerezzen magának - magánhadseregével Hebrónba ment, é: Júda királyának kiáltatta ki magát (2Sám 2:1-4). A Biblia igen keveset árul el Is-bósetről - akit az 1Krón 8:33 és 9:39 Esbaálnak nevez. A 2Sám 2:8, 12 Saul fiaként azonosítja, ám az egyéb Sámuel-szakaszokban sehol nem említik Saul fiai között. Az 1Sám 14:49 felsorolása szerint például Saul fiai Jóná. tán, Jisvi és Malkisua voltak, az 1Sám 31:2 pedig "Jónátán és Abinádáb és Malkisua Saul fiai" haláláról számol be. A 2Sám 2:10 szerint Is-bóset "negyven esztendős volt' amikor uralkodni kezdett Izraelen, és két esztendeig uralkodott." A negyven év termé: szetesen szimbolikus számként értendő, a két év pedig a legjobb esetben is csak durva becslés. Az, hogy Is-bósetet nem említik együtt Saul többi fiával még Saul utolsó csatája kapcsán sem, arra enged következtetni, hogy fiúgyermek helyett inkább unoka lehe. tett, vagy legalábbis kiskorú Saul halálakor. Ez azt is segítene megmagyarázni, hogy miért kerülhetett olyan könnyen Abnér befolyása alá (lásd 2Sám 2:8-9). Is-bóset a Saul által uralt valamennyi terület fölött hatalmat követelt magának (lásd a fenti megjegyzéseket a 2Sám 2:9-re vonatkozóan), a királyság azonban romokban hevert, és Is-bóset még Gibea védelmét sem volt képes biztosítani. Így a közigazgatást feltehetőleg biztonsági okokból költöztették át Mahanáimba. Mahanáim gileádi területen feküdt, a gileádiaknak pedig - ahogy már láttuk - megvolt a maguk oka a Saul háza iránti hűségre. Nyilván Is-bóset is számíthatott sok benjámini rokonának kitartó támogatására, bár ennek ellenére szükségesnek látta a főváros áthelyezését. A 2Sám 3:1 megjegyzi, hogy "hosszú háborúság lett aztán Saul háza és Dávid háza között; de Dávid egyre gyarapodott és erősödött, Saul háza pedig napról-napra gyengült." A szöveg mindössze egyetlen csatáról számol be; ez valamiféle rituális ütközettel kezdő­ dött, amelyet az Abnér által vezett izraeli és a Jóáb vezette dávidi csapatok vívtak meg Gibeónnál (2Sám 2:12-32). Mielőtt fegyverszünetet kötöttek volna, az elbeszélés szerint Dávidnak tizenkilenc embere esett el, valamint háromszáz benjámini, Abnér katonái közül pedig hatvan harcos vesztette életét. Ezzel a csatával kapcsolatban három dolgot fontos megemlítenünk. Először is az a tény, hogy Gibeónnál került sor a küzdelemre, arra enged következtetni, hogy Dávid tette meg a kezdő lépést azzal, hogy áthatolt Is-bóset területére. Másodszor a szövegrész jól illusztrálja, hogy ebben a korban milyen jelentős szerepet játszottak a családi kötelékek a politikai és katonai ügyekben. Abnér Saul nagybátyja (lKrón 8:33) vagy unokatestvére (lSám 14:50) volt, az említett legfontosabb júdaiak: Jóáb, Abisáj és AszáéI pedig Dávid unokaöccsei, nővére, Cerujá fiai voltak (lSám 26:6; 2Sám 2:18; 1Krón 2:13-16; lásd még 2Sám 21:11-et, ahol utalás történik Dávid egy másik unokaöccsére). Abnér a harc közben megölte AszáéIt, s ennek - mint látni fogjuk később komoly politikai következményei lettek. Harmadszor, a beszámoló különbséget tesz a csatában elesett benjáminiak (köztük volt a legtöbb sebesült) és Abnér emberei közt. Valószínűleg itt olyan benjáminiakróllehet szó, akik hűek maradtak Saul házához, és Abnér hivatásos katonái mellett szintén részt vettek a harcban. Az Abnér és Is-bóset közti konfliktus talán elkerülhetetlen volt. Abnér képviselte a háttérben a valódi hatalmat, és Is-bóset bizonyára attól félt, hogy végül magához ra-

"1lllsa•g kezdetel. 141 . aeli klra ~ , d' koronát. Így hát amikor Is-bóset azzal gyanúsította meg Abnert, hogy Saul ga !~: yasával folytat viszonyt, nem pusztán az ágyas jóhíréről.volt ,sz~ (2Sám.3:7-~ 1). egy, ~ mint Saul utódja a királYI háremet is örökölte, ez volt tlsztsegenek egYIk sZlme . "Jogosan erte l me~ h ett.e a t' Is-bos " , ma. Ha tehát Abnér bejutott a harembe, ezt Is-boset ron baiu . 'hez vezető első lépésként. Abnér a vádra dühösen reagált - bar a jelek sze. . . . . l' k h" megszerzese . em tagadta azt -, és tárgyalasokat kezdett DavIddal arrol, hogy az Izrae le ut nn '1 " n ostantól kezdve Is-bóset helyett D"d aVI evezze. seg~t m, ekkor talán már kezdte felismerni Dávid győzelmének elkerülhetetlenségét, és . '. b o'1 te h ette. A' targya I'aso k . .'bner . ddi alkut kötni vele, amíg ezt még h ata Iml' pOZIClO Iovkezett a g " k' .. b h d' d" " "I '." indemellett elsősorban két meglehetosen enyes ugy en ozan o onteseto ." . k'ent k'k"t" sikere '.. .. mElőször is DáVId mmden egyeb mega'11 apo d'ast mege l"ozo" el" so l'epes I o otfuggott. . . ' .... 1 ' 1 'd '. fi l . h Mikál, Saul lánya, akIt meg Saul udvaraban toltott szo ga ata I ejen vett e esete: ~~zakerüljön hozzá (lSám 18:17-27; 2Sám 3:13). Ezt a döntést Is-bósetnek kellett l gUI' l oznia _ legalábbis hivatalosan. Dávid ezért üzeneteket küldött Is-bósetnek, vO na meg 1 . . " . ., . l ekben visszakérte Mikált, Is-boset pedIg - feltehetoleg Abner tanacsara vagy nyoame . •es D'aVI'd tIt . kos szan . d'k . '1 - enge d ett e alro " Y ' nyilvánvalóan mit sem tudva Abner masar
~~

Dávid, Jeruzsálem királya

ÖTÖDIK FEJEZET

143

'I a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szállt", Sault pedíg a Jahve által rá küldött tO osz szellem kezdte kínozni. Amikor felkutatták a vidéket, hogy keressenek egy zeg~n aki játszhatna Saul előtt és enyhíthetné kínjait, ismét Dávidra esett a választás. nes zt , k' h d í került Saul udvarába, ahol a király személyi zenészeként és fegyver or ozoJa ent gyl ált (lSám 16:14-23). Egy alkalommal, amikor az izraeli és filiszteus seregek csatászok~szülve egymással szemben táboroztak, Jísáj elküldte Dávidot Betlehemből a harcra "re hogy ennivalót vigyen bátyjainak. Amikor Dávid a helyszínre ért, egy filiszteus mezo LI az Izrae " I 'I sereg va Iame I'kb' '" , ís Góliát éppen párbajra szólította le YI ator k atonaJat. ~ávid elfogadta a kihívást, megölte Góliátot, és hőssé vált. Saul kideríttette, ki volt az "fi aki megölte az óriást és ,azon a napon egészen maga mellé vette és nem engedaz I JU, ' , e többé visszatérni apja házába" (lSám 17:1-18:2). t Saul udvarában Dávid közeli barátságba került Jónátánnal, Saul fiával. Jónátán Dávidnak ajándékozta a saját köpenyét, páncélját és fegyvereit. Mikál, Saul legidősebb láa szerelmes lett Dávidba. Dávid nagy sikerrel harcolt tovább a filiszteusok ellen, egé~:en addig, míg hősi hírneve már kezdte túlszárnyalni Saulét. Saul ebből kifolyólag több alkalommal is megpróbálta megölni őt. Az egyik ilyen kísérlet kapcsán Saul azt í érte Dávidnak, hogy hozzáadja Mikált azzal a feltétellel, ha Dávid nászajándékként s~áz filiszteus előbőrét adja cserébe. Dávid kétszáz előbőrrel tért vissza, és feleségül veto'

Dávid, Jeruzsálem királya

o

;

o

A Dávid által alapított dinasztia több mint négy évszázadon át uralkodott Jeruzsálemben. Még az után is, hogy Kr. e. 586-ban Jeruzsálemet meghódították a babiloniak, s ezzel véget vetettek a dávidi királyok hosszú sorának, sok jeruzsálemi és júdai (akiknek ! jelentőS része abban az időben külföldön élt szétszórva) továbbra is reménykedett abban, hogy visszatérhetnek még a régi idők, amikor Dávid háza és trónja szilárdan állt. Nem meglepő tehát, hogya bibliai szövegek annyi figyelmet szentelnek Dávidnak, sem az, hogy az ókori júdai szerkesztők igyekeztek őt minél kedvezőbb fényben feltüntetni. A Genesis-II Királyok elbeszélés, amelyet a júdai szerkesztők nem sokkal Jeruzsálem eleste után állíthattak össze, huszonnégy fejezetet szentel Dávidnak, és Jahve kiválasztottjaként, igaz és hű királyként ábrázolja őt. Egy másik terjedelmesebb bibliai elbeszélés, az I-II Krónikák Júda történetét Dáviddal kezdi, és húsz fejezetet szentel uralkodásának. A Krónikák szerzője által bemutatott Dávid maga a hősi ideál, Isten embere, aki semmi rosszat nem tehet. Végül a hagyomány Dávidnak tulajdonítja a Zsoltárok könyvét, amelyben tizenhárom zsoltár kapcsolódik címe alapján Dávid pályájának különböző pillanataihoz.

Dávid a bibliai szövegek tükrében

Dávid a Genesis-lI Királyok elbeszélésben Dávid pályájához a Genesis-II Királyok elbeszélés szolgálhat fő információs forrásunkul. Dávid személyére már az lSám 13:13-14 és 15:27-28 is céloz, ahol Sámuel kimondja, hogy Jahve elutasította Sault és helyette más uralkodót választott Izrael fölé, ám név szerint először csak az 1Sámuel 16-ban bukkan fel. Ettől kezdve egészen addig, amikor Salamon az lKirályok 1-2-ben trónra jut, Dávid szerepel az elbeszélés középpontjában. A róla szóló fejezetet ezért az 1Sámuel 16-1Királyok 2 összefoglalásával kezdjük.

Az lSámuel16-1 Királyok 2 összefoglalása. Miután Sámuel másodszor is elítélte Sault, és kijelentette, hogy Jahve mást választott helyette uralkodóul, Jahve Betlehembe, Jísáj házába küldte Sámuelt, ahol fel kellett kennie a jövőbeli uralkodót. Jahve vezetésével Sámuel felkente Dávidot, bár ő volt Jísáj fiai közül a legfiatalabb (lSám 16:1-13). "És at-

te Mikált (lSám 18:3-30). A Saul és Dávid közti konfliktus végül odáig fajuit, hogy Dávid kénytelen volt elmenekülni Saul udvarából. Menekülésében segítette őt Jónátán, Mikál, Sámuel és Ahimelek, a nóbbeIi pap (lSám 19:1-21:9). Dávid először Ákishoz, Gat filiszteus királyához ment, majd AdulIam környékére. Itt rokonok és mások is csatlakoztak hozzá, akik valamilyen okból szökésben voltak, így Dávid egy törvénytelen sereg vezérévé vált. Amikor Saul megtudta, hogy Dávid ~íIában, az AdulIam környéki városok egyikében tartózkodik, és hadba készült vonulni a város ellen, Dávid embereivel Cíf pusztájába ment. Végül, miután a környéken vándorolva több alkalommal szerencsésen megmenekült Saul elől, Dávid visszatért Ákishoz, és seregét az ő szolgálatába állította. Ákis Dávidnak adta Ciklág városát, és ettől fogva Dávid innen indított támadásokat az amálekiek és egyéb törzsi csoportok ellen a Negevben (lSám 21:9-27:12). Ddvid még Ákis szolgálatában állt, amikor a filiszteusok a Gilboa-hegynél leverték Saul seregét, és megölték Sault és fiait. Dávid és katonái azonban nem vettek részt a csatában, mivel a filiszteusok attól féltek, hogy a harc közben esetleg átálInak az ellenséghez. így Dávid visszatért seregével Ciklágba, ahol megtudta, hogya várost épp akkor támadták meg az amálekiek. Rátörtek az amáleki fosztogatókra, lemészárolták őket, a zsákmányt pedig megosztották Júda néhány vénével. Dávid egy amáleki révén értesült Saul és Jónátán haláláról. Az amáleki azt állította, hogy Saulon ő maga hajtotta végre a kegyelemdöfést. Dávid kivégezte az amálekitát, és egy zsoltárral gyászolta Sault és Jónátánt (lSám 28-2Sám 1). Dávid ezek után seregével elfoglalta Hebrónt és környékét, mire Júda férfiai elébe járultak és királyukká kenték fel. Küldötteket menesztett Jábés-Gileád népéhez, hogy tudomáSukra hozza a történteket. Dávid és Is-bóset katonái között állandó háborúskodás zajlott. Is-bóset Saul fia ekkor Mahanáimból uralkodott Saul királyságának maradványai felett, Dávid pedig eközben egyre jobban megerősödött. Hebróni uralkodása alatt hat fia született, köztük Amnón, Absalóm és Adonija (2Sám 2:1-3:5).

144

Az ókori izrael és júda története

Abnér tárgyalásokat kezdett Dáviddal arra vonatkozóan, hogy az izraeliek Is-bóset helyett neki fogadnának hűséget. Amikor azonban a tárgyalások befejeződtek, Jóáb megölte Abnért. Ezt követően két beérótbeli férfi, rablóbandák "fővezérei" megölték Is-bósetet. Miután Abnér és Is-bóset is meghalt, Izrael vénei felkeresték Hebrónban Dá. vidot, szövetséget kötöttek vele, és felkenték királyukká (2Sám 3:6-5:5). Dávid ezután elfoglalta és fővárosává tette Jeruzsálemet. Királyságát nemzetközi vi. szonylatban Hirám, Türosz királya is elismerte. Több feleséget és ágyast vett magának akik további fiú- és lánygyermekeket szültek neki. Amikor a filiszteusok meghal1ot~ ták, hogy Dávid Izrael királya lett, támadni kezdték, de Dávid legyőzte őket (2Sám 5:6-25). Ezt követően a frigyládát Kirját-jeárimból (lásd 1Sám 7:1-2) egy Gat-beli férfi Obéd-edom házába, majd onnan Jeruzsálembe szállíttatta. Dávid rituális tánca, ame~ Iyet a frigyláda előtt járt, nevetséges volt felesége, Mikál számára. Dávid Mikál meg. jegyzésére indulatosan felelt, Mikálnak pedig élete végéig nem született gyermeke (2Sám 6). Miután Jahve nyugalommal ajándékozta meg Dávidot, és ellenségei többé nem zak· latták, palotát épített magának Jeruzsálemben, majd felmerül t benne, hogy templomot emel Jahvénak. Nátán, a próféta, aki Jahve nevében beszélt, elvetette az ötletet, de megígérte, hogy Jahve minden ellenségét távol tartja majd Dávidtól, és dinasztiája örökké él. Dávid további áldásért imádkozott Jahvéhoz. Dávid minden ellenségét legyőzte: a filiszteusokat, a moábiakat, a cóbaiakat, az ammóniakat, az amálekieket és az edómiakat. Egész Izrael fölött uralkodott, és népe számára igazságot és egyenlőséget biztosított (2Sám 7-8). Saul családi birtokát vissza· juttatta Mefibósetnek, Jónátán sánta fiának, ám a birtok fölé Cibát, Saul régi szolgáját nevezte ki felügyelőnek, és kikötötte, hogy Mefibósetnekjeruzsálemben kell maradnia, hogy továbbra is a király asztalánál étkezzen (2Sám 9). Dávid csapatai - akiket a harcmezőn most már Jóáb vezényelt, míg Dávid Jeruzsálemben maradt - háborúba kezdtek az ammóniakkal. Az ammóni háborúk adták a cóbaiakkal (arámiakkal) vívott csaták és Dávid Batsebával folytatott viszonyának hát· terét. Amikor Batseba teherbe esett, Dávid gondoskodott arról, hogy férje meghaljon, és feleségül vette őt. A csecsemő meghalt, ám később Batsebától született Salamon. Az ammóniakat végül sikerült legyőzni (2Sám 10-12). Amnón megerőszakolta Támárt, a féltestvérét, amiért bosszúból Absalóm, Támár testvére megölte őt. Absalómot Gesúrba száműzték, ám később megengedték neki, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, ahol végül kibékült Dáviddal (2Sám 13-14). Ezt köve· tően Absalóm felkelést vezetett Dávid ellen, amelyet átmenetileg siker koronázott: Dá· vid a Transzjordániában fekvő Mahanáimba menekült, és egy rövid ideig Absalóm uralkodott Jeruzsálemben. Hadseregét azonban leverték, őt magát megölték, és újra Dávid foglalta el a trónt. Absalóm lázadását újabb, kevésbé sikeres felkelés követte, amelyet Seba, egy benjámini kezdeményezett (2Sám 15-20). Dávid egy éhínség kapcsán kivégeztette Saul férfi leszármazottait (2Sám 21:1-14). További háborúkat vívtak a filiszteusokkal (vers 15-22). Dávid hálaadó zsoltárokat éne· kelt, mert Jahve megmentette ellenségei és Saul kezéből (2Sám 22:1-23:7). Jahve megparancsolta Dávidnak, hogy birodalmában végeztessen népszámlálást, majd megbüntet· te, amiért így tett. A büntetés abból állt, hogya királyságot három napon át járvány sújtotta (2Sám 24).

145 Dfti/id, jeruzsálem királya

,'

.. '

A ikor Dávid megöregedett, egészsége romlani kezdett, és uralkodOl teendOlnek volt képes eleget tenni, Adonija foglalta el utána a trónt. Nátán felhívta erre ll1a rnemfigyelmét, és együttesen rávették Dávidot, hogy Salamont Je '1"\' o Je meg uto'd'au I Bats eba ' k .. helyett Salamont a Nátán és Cádoq által vezetett szertartas erete'b en k oroAdoDlJa " oázták királlyá (lKlf 1-2).

,m

, II Kz'ya'l'''ok elbeszélés Dám'dra vonatkozó részeinek jellegzetességei. Három, a Ge.,~ , ; -II Királvok elbeszéléssel kapcsolatos korábbi megállapításunkat kell most Újra , ' I I K'Ifa, oes < 'I oznuok és a Dávidról szóló szakaszra alkalmaznun k . ( 1. ) A G eneSlShaog sU y I ' , b " k"l" b" .. h k elbeszélés szerkesztett szöveg, és a benne e egYItett es egyeszott u on ozo agyoIy~ k amelyek révén a Dávidról szóló rész létrejött, néhány kivétellel leginkább néO , ll1aOV ' k ,,' 'c l' ' k, I' d· k' ot J'ellemezhetőek. Semmiképpen sem eze Ien d"oe k tortenetl le Jegyzese PI egen a e " , ,." ' " , (2) Mind a GeneSlS-II Ktralyok David-feJezetet alkoto egyes hagyomanyok, kent. . . S I ' 'If, I , d edig a szerkesztő k kiegészítései határozottan Dávld- és a amon-parti e ogu too min P " k " 'I '" h ' I , 'ról tanúskodnak. (3.) Nemcsak a szovege osszeva ogatasat es angnemet, 1Jnem ::~k elrendezését is nagyban befolyásolta a késői júdai szerkesztők teológiai meggyő­ ződése. Vizsgáljuk meg most részletesebben egyenként e három megál.lapítást. l. A Genesis-II Királyok elbeszélés Dávid pályájáról szóló szakasza1l1ak szerkesztett 'elle 'e kezdettől fogva szembetűnő. Először azt olvassuk, hogy Dávid zenészként ke~ült ~aul udvarába, hogy játsszon neki, és ezzel enyhítse gyötrődését. Közben Saul megtette fegyverhordozójává is (lSám 16:14-23). Ám ezután megváltozik a helyszín, és Dávidot is~ét otthonában, Betlehemben találjuk, ahonnan apja elküldi, hogy élelmet vigyen Saul seregében szolgáló fivéreinek. Amikor Dávid a harcmezőre érkezik, elfogadja Góliát kihívását és megöli az óriást, mire Saul érdeklődni kezd kiléte felől.

AQ~~

Amikor Saul látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus elé, azt mondta Abnérnek, a ser~g főve­ zérének: "Melyik nemzetségből származik ez az ifjú, Abnér?" Abnér azt felelte: "Eletedre mondom, ó király, hogy nem tudom!" Azt mondta erre a király: "Kérdezd meg, kinek a fia ez dZ itJú!" Ezért, amikor Dávid a filiszteus megölése után visszatért, kezében a filiszteus feJével, Abnér megfogta, s bevitte Saul elé. Saul így szólt hozzá: "Melyik nemzetségből való vagy, ó ifjú?" Dávid azt mondta rá: "Szolgádnak, a betlehemi jísájnak vagyok a fia." (lSám 17:55-58) A Góliát-történetnek legalább három részlete azt sejteti, hogy eredetileg független volt az azt megelőző történet től és az I-II Sámuelben utána következő szövegektől. (a) Ha Dávid korábban Saul szolgálatában állt mint saját zenésze és fegyverhordozója, akkor miért nem volt Saullal már a Góliát-epizód kezdetén, hanem ehelyett otthon Betlehemben? És miért nem tudja Saul, hogy kicsoda Dávid? (b) Az 1Sámuel 17:54 kiJelenti, hogy Dávid Góliát fejét Jeruzsálembe vitte. A 2Sám 5:6-10 szerint azonban Jeruzsálem ekkor még nem volt izraeli kézen. (c) Szemben ezzel a vidám történettel, amely elmeséli, hogyan ölte meg az ifjú Dávid Góliátot, a 2Sám 21:19 Góliát megölését egy másik betleheminek, egy bizonyos Elhánánnak, Jaaré Orgim fiának tulajdonítja. " Az ehhez hasonló ellentmondó részletek mindvégig megfigyelhetők a Dávid pályáJaról szóló lSám 16-1 Királyok 2 szövegekben, és annak tudhatók be, hogya GenesisII Kir:l!Yük elbeszélésnek ez a szakasza - akárcsak az elbeszélés többi része - számos, eredetileg egymástól független hagyományból tevődik össze. A Genesis-II Királyok el-

146

Az ókori Izrael és júda

történe~

beszélés Dávid-fejezetében azonosítható alapvető alkotóegységeket az V. táblázatban foglaltuk össze.

V. TÁBLÁZAT. Az lSámuel16-1Királyok 2 szakasz alapvető egységei lSám 16-2Sám 5

Dávid hatalomra jutásához kapcsolódó történetek gyűjteménye, azóta, hogy Sámuel felkente, jeruzsálemi uralma kezdetéig

2Sám 6:1-23

A frigyláda-elbeszélés folytatása és befejezése; az elbeszélés közpon. ti része az lSám 4:1-7:2-ben található

2Sám 7

Alapvetően

a Genesis-II Királyok elbeszélés szerkesztőinek tollából származó fejezet, amely azt hangsúlyozza, hogy Jahve kiválasztotta Dávidot és dinasztiáját tisztviselőinek

2Sám 8:1-15

Dávid katonai teljesítményeinek és közigazgatási összefoglalása

2Sám 9-20; 1Kir 1-2

Többé-kevésbé folyamatos elbeszélés, amely leírja a különböző problémákat, melyekkel Dávid uralma során szembesült, és elmagyarázza, hogyan történt, hogy Salamon, nem pedig bátyjainak valamelyike követte Dávidot a trónon.

2Sám 21-24

Dávid uralmára vonatkozó vegyes anyag

A népi elemek - mint például az óriást parittyakővel elpusztító fiú (ISám 17) vagy az ifjú hős, aki a teljesíthetetlen próbatételek kiállása után elnyeri a király lányának kezét (lSám 18:20-29) - arra figyelmeztetnek, hogy jórészt legenda jellegű szövegekkel van dolgunk. Ez részben igaz a Dávid hatalomra jutásával foglalkozó történetek gyűj­ teményére is. Kétségtelen, hogy a Genesis-II Királyok elbeszélés Dávid-fejezetét alkotó másik nagyobb egység (2Sám 9-20; IKir 1-2) meglepő módon mentes az egyértelmű­ en legendainak tekinthető elemektől és a nyílt teológiai kommentároktól. Azt a látszatot kelti, mintha olyasvalaki írta volna, aki meglehetősen közel állt a királyi családhoz, és aki elfogulatlanul jegyezte fel életük kedvező és kedvezőtlen fordulatait egyaránt. Az alaposabb vizsgálat során azonban még ebben a forrásban is felfedezhetünk olyan elemeket, amelyek inkább a mesemondó művészi képességeiről tanúskodnak, semmint a történeti valóságról. Az olvasó például magánbeszélgetésekbe hallgathat bele, és ágyjeleneteknek lehet szemtanúja. Az ilyen jellegű információk még az udvarhoz igen közel álló személyek számára sem voltak hozzáférhetők. A legendák és történetek mellett helyenként találkozhatunk különböző műfajokhoz tartozó alkotásokkal, például zsoltárokkal, listákkal és rövid jelentésekkel. Ezek némelyike jogosan lép fel a hitelesség igényével - ilyen például Dávid tisztviselőinek listája a 2Sám 8:16-18-ban. Vannak, amelyek kevésbé meggyőzőek, például a Dávidnak tulaj- ' donított zsoltárok a 2Sám 1:19-27-ben és 22:2-23:7-ben. Végül pedig egyes kulcsfontoSságú szakaszok alapvetően a Genesis-II Királyok elbeszélés késői szerkesztőinek alko-

147 , 'd Jeruzsálem királya , .' amelyeket azzal a céllal illesztettek a szövegbe, hogy Dávid uralmának Izrael törtasal, .. , szem 1'1 I: ll" , 'ben játszott szerepet saJat e etu"k ne k megle e o mo'd on h angsu'l yozza'k . . l h ' , , ' 'S'amue 1 b'ucsu, b etenete doljunk például a II Samue 7-re, a 01 Natan Mozes, Jozsue es G~~eihez hasonló stílusban kinyilvánítja Jahve áldását Dávid királyságára, és ígéretet sze ho y a dávidi dinasztia örökké fog élni. Mint ahogy Józsue búcsúbeszéde a honteSZ,. l' gkorának lezárása vo 1t a szer k "k ' 1(jaro " 'l alk otott le I: II: "b an, vagy eszto Izraelmu logasa 1 aS foga , ' " . 1 ' N " Sámuel utolsó beszede a nagy blrak korat zarta e, ugyanugy atan d'maszt1'k us a~~g: azt tudatja az olvasóval, hogy végre helyére került az igazi király és az igazi diJOS lt, a Nátán jóslata lényegében ugyanazt a dávidi-jeruzsálemi teológiát tükrözi, nas ztl II el. a Zsolt 89-ben és 132-ben találkoz h atunk. Ez a k'Ifa'l' YI teo 1"ogla ad ta a d'aVI'd'I e adm Yt'ínak az alapot arra, hogy örökös jogot formáljon a trónra, és ennek a teológilD.l SZ \ • . ' követelésnek a gyökereit kétségtelenül Dávid uralkodásának idején kell keresnünk. ~, anakkor ennek Nátán jóslatában és a zsoltárokban tükröződő teljes kifejeződése

DavI,

fef:ehetőleg egy későbbi

periódushoz köthető. . 2. Maga az a mód, ahogyan Dávid szert tett az Izrael és Júda fölötti egyesített hat~lomra, továbbá az, hogy Dávid valamelyik idősebb fia helyett Salamon örökölte a királ S:lgot, komoly kétségeket támasztott uralkodásuk - és még tovább kiterjesztve tulajdo~képpen az egész dávidi dinasztia -legitimitásával kapcsolatosan. A fogság korában és a fogság utáni korai időszakban - tehát a Genesis-II Királyok elbeszélés végleges szerkesztésének idején - ez a téma még igen élénken élt. Míg a szöveg júdai szerkesztői Jeruzsálem felvirágzását és Júda és Izrael egyesülését, valamint a dávidi dinasztia újraéledését remélték, más kortársaik - különösen a szamaritánusok - nem kötődtek ilyen erősen sem Jeruzsálemhez, sem Dávid házához. Ennek megfelelően az ISám 162Sám 7 Dávid trónbitorlásának mintegy apológiájaként szolgál, és feladata, hogya hagyomány hitelesítése által legitimálja mind a dávidi dinasztiát, mind Jeruzsálemnek a nép életében és Jahve tervében játszott központi szerepét. Ez a szakasz Dávid isteni kiválaszt:lsának történetével kezdődik, és Jahve azon ígéretével ér véget, hogy Dávid dinaszti,íja örökké szilárdan fog uralkodni Jeruzsálemben. Az a törekvés, hogy Dávid trónbitorlását legitimálni próbálják, ezáltal kiszorítva Saul leszárm.lzottait, különösen nyilvánvaló azokban a szakaszokban, amelyek Jónátán D:lVid iránti mély hódolatát hangsúlyozzák. Gondoljunk csak az ISám 18A-ben leírt jelenetre, ahol Jónátán "levetette felső ruháját, amely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, íját és övét." A szöveg Jónátán cselekedetét tulajdonképpen úgy :lbrázolja, mint a trónhoz való minden jogról való lemondást (lásd még lSám 23:15-18). Jóllehet elképzelhető, hogy Dávid közeli kapcsolatban volt Jónátánnal, itt mégis arra kell gyanakodnunk, hogy ezt a motívumot a hozzánk eljutott hagyo~ányokban szándékosan felnagyították annak igazolása érdekében, hogy végül Dávid es leszármazottai szerezték meg a trónt. Hasonlóképpen azok a szakaszok, amelyek hangsúlyozzák Dávid Saul iránti töretlen hűségét azon az alapon, hogy Saul volt "Jahve,felkentje" (lSám 26; különösen a 9. vers), azt sugallják, hogy ebben a minőségben DaVid fogja átvenni Saul helyét. Lényegében tehát ezek a szövegrészek ugyanolyan feltetlen h'"useget k ' "Ifant, mmt ' ami'l yen h"u D'aVI'd öveteinek meg Dávid és leszármazottai Volt Saulhoz, 3, A D:lvid-fejezetnek nemcsak az összeállítását és hangnemét, hanem elrendezését is a Genesis_1I Királyok szerkesztői által közvetíteni kívánt nézetek határozták meg bizo-

148

Az ókori Izrael és júda

történe~

~yos fokig: A ~I ~~mue1 8 - a~e1y leírja Dávid birodalmát és közli tiszttartóinak listá_ jat - ~lkotJa palyaJa s~,er~es,ztőI szems.zögből történő ismertetésének a tulajdonképpeni magvat. Az ezt megelozo reszek - mint feljebb említettük - elmondják hogyan v t ' D"d h I ' e te at aVI a ata mat Saultól, alapozta meg saját uralmát, hogyan szerezte meg és al k' t otta at 'Jeruzsa'I emet b'Irodalma fővárosává, végül pedig hogyan kapott dinasztiá' a 'II' es , Igeretet " JaI1Veto. ' 'I Az ezt követő részek (a 2Sám 20-24 kivételével, amely kül" Ja b" adast ző Dávid királyságára vonatkozó elemeket tartalmaz, de nem illeszkedik bele a tö~t~ oaVI ura lk odásának kimenetelét és a hatalom Salamonra történő átruh'enet , menete'b e,) D"d sának körülményeit írják le. Nagy vonalakban tehát először a felfelé emelkedő ~za­ d.elmes Dáviddal ismerkedünk meg, majd a politikai és családi gondok által gyötö~~:' vIdda!; először az áldás alatt álló, majd a megátkozott Dáviddal találkozunk. , Az lSámuel 16-1Királyok 2-ben szereplő szövegek Dávid uralkodásának teoló iai ertelmezése szennt történő elrendezése azt jelenti, hogy az így keletkező történet n~m feltétlenül tükrözi az események valós kronológiai sorrendjét. Például Dávid filiszteu_ s~k ell~ni háborúi Jeruzsálem elfoglalása után olvashatók, és ebben az összefüggésben bizonyara az a feladatuk, hogy az Isten által kiválasztott fOvárosban uralkodó, Isten által kiválasztott király katonai sikereit illusztrálják (2Sám 5: 17-25). Mindazonáltal arra kell gyanakodnunk, hogya filiszteusok már az előtt reagáltak Dávid lépéseire, hogy elfoglalta volna Jeruzsálemet, és a kérdéses szakasz a filiszteus háborúk kezdetét valójában inkább Dávid Izrael királyává történő megválasztásával köti össze, semmint Jeruzsálem elfoglalásával (lásd 17. vers). Röviden tehát Dávidnak feltehetőleg már akkor meggyűlt a baja a filiszteusokkal, amikor még Hebrónban uralkodott. Absalóm és Seba lázadásai a Genesis-II Királyok Dávid pályájára vonatkozó fejezetének vége felé olvashatók, így azt a benyomást keltik, mintha ezek az események Dávid uralkodásának viszonylag késői szakaszában következtek volna be - abban az időszakban, amikor Dávid "átok alatt volt". Ennek ellenére logikusabbnak tűnik azt feltételeznünk, hogy Dávid tekintélyének ilyen jellegű megkérdőjelezései inkább korábban fordultak elő, amikor hatalma még kevésbé stabilizálódott. Azt is érdemes megjegye~nünk, hogy amikor Dávid Absalóm elől menekülve Transzjordániába érkezett, SobI, az ammóni Náhás király fia fogadta és támogatta. Az ilyenfajta reakció Náhás halála előtt még reálisnak tűnik, de a halála után, amikor Dávid háborúba kezdett az ammóniak ellen, már teljességgel kizárt (2Sám 10:2-3; 17:27-29). Hasonló a helyzet azzal az epizóddai, amelyben Dávid kivégezteti Saulleszármazottait. Erről az eseményről a 2Sámuel végén található különféle elemek közt olvashat,unk. Dávidnak ezzel a veszéllyel nyilvánvalóan már uralma elején is számolnia kellett. Allításunkat alátámasztandó három további érvet hozhatunk fel: (a) feltehetőleg nem telt el hosszú idő Saul gibeóniak ellen elkövetett vétsége és az éhínség között, amelyet Saul vétségének tudtak be, és amely Dávid tettének ürügyéül szolgált (2Sám 21:1-6), (b) A Dávid és Mefibóset közt történtekről szóló beszámoló arra enged következtetni, hogy ő volt Saul egyetlen életben maradt leszármazottja, a többieket tehát ekkorra már valószínűleg kivégezték (2Sám 9; 21:7). (c) Ugyanakkor a Mefibósettel kapcsolatos rendelkezések már Absalóm lázadásakor hatályban voltak (2Sám 16:1-4).

, 'd Jeruzsálem királya DavI,

149

Dávid uralkodása a Krónikák elbeszélése alapján A Krónikák elbeszél~se Ádámmal ke:dődi~, és Júda, történet~t követi vé?ig egész~n Je'I m pusztulásáig. ValamIvel tovabb VISZI a törtenetet, mint a GenesIs-II Klfalyok , .Kurosz . d ek retumarolIs ' ,,' b ' ' szente,Iy UJ" ruzsa e'I' s mert meg eszarnol, ame I ya"Jeruzsa I emI ee eibesz , , " "'kri' I . , 'sére vonatkozott azutan, hogy a babIlomakat a perzsak valtotta le mint egraeplte " 'IS au I'19 terje 'dn'd" f"bb közel-keleti hatalom (Kr. e. 538). Azonban az Adamto o I osza k'l r~ o el et az lKrón l-9 foglal össze - a krónikás lényegében semmi egyebet nem Je- amte ( mint családfagyűjteményeket,amelyek némelyike a fogság utáni időszakhoz gY:~ol áltat adatokat (lásd például a királyi leszármazottak listáját az lKrón 3:17-24-

~en

vissz,~t~rtek lis,táj~t ~z l~rón 9-ben~. Cs~k helyen~ént fo:duln~k ~Iő

és: fogságból .. nem genealógiai jellegu mformaClo-toredekek a lIstak kozott elszorva (lasd peldaul lKrón 4:38-43; 5:23-26). Az lKrónikák 10 és az azt követő rész tartalma áttedésben van a Sámuel-Királyok könyveivel, gyakran szó szerinti megegyezésekke!. Ez a rész Saul, Gil~oa-heg~i hal~lá­ val kezdődik (vö. például az lKrón 10-et az lSám 31-gyel). A kromkas nYllvanvaloan hozzáférhetett a Sámuel-Királyok szöveghez annak alapvetően mostani formájában, és jelentős mértékben támaszkodott erre a forrásra. Izrael és Júda történetének Krónikák szerinti elbeszélése tulajdonképpen nem más, mint a Genesis-II Királyok elbeszélés idevágó részeinek még inkább átteologizált változata (midrás). A krónikást azonban jobban érdekelték a rituális és vallási vonatkozású dolgok, mint a Genesis-II Királyok szerkesztőit, így különös figyelmet szentelt a jeruzsálemi szentély és személyzete életének és szervezetének. A munka elsősorban a léviták jeruzsálemi kultuszban játszott szerepét domborít ja ki. A krónikás emellett jobban összpontosít a dávidi dinasztiára és Júda királyságára, mint azt a Genesis-II Királyok szerkesztői tették - olyannyira, hogy a Salamon halála után kialakuló északi izraeli királyság ügyeivel jóformán egyáltalán nem foglalkozik. Miután a Krónikák elbeszélése oly nagy mértékben a Sámuel-Királyok szövegen alapszik, annak a történeti rekonstrukció szemszögéből vett korlátait és problémáit is feltedezhetjük benne. Továbbá a Sámuel-Királyok és a Krónikák párhuzamos szövegeinek összehasonlítása kimutatja, hogya krónikás gyakran igencsak szabadon bánt a Sámuel-Királyok anyagáva!. A számokat sokszor eltúlozza, a történetekbe csodás elemeket illeszt be, a vallási vonatkozásokat hangsúlyozza, a nagy hősökre vonatkozó kevésbé tanulságos részek felett elsiklik vagy lecsökkenti azok jelentőségét, valamint hangsúlyozza a negatív hősök gonoszságait. Az a tendenciózus módszer, ahogyan a krónikás a Sámuel-Királyok szöveget felhasználja, különösen nyilvánvaló a Dávidra vonatkozó részekben, aki a krónikás szemében a legnagyobb izraeli hős. Saul és Dávid küzdelmeiről nem találunk részletes leírást, és Dávid korai pályafutása sem kap különösebb szerepet az elbeszélésben. A Krónikák alig említi például, hogy Dávid a filiszteusok szolgálatában állt a gilboai csata idején, hogy I~-bóset uralkodott Saul után, míg meg nem gyilkolták, sem azt, hogy Dávidot először Juda vénei koronázták királlyá, az izraeliek pedig csak később. A krónikás ehelyett azt h~ngsúlyozza, hogy Dávid cikiági, Gilboa-hegyi és hebróni tartózkodása idején széles kO,rű támogatásban részesült, és meghagyja az olvasót abban a hitben, hogy Saul halála Utan a korona gyakorlatilag automatikusan Dávid fejére került (lKrón 10-12).

150

Az ókori Izrael és júda lörténeú

, ~ Króni~ák Dávidról szóló elbeszélésének talán legjellegzetesebb vonása az, hogy DavIdat tartja a Szentély-kultusz, annak személyzete és legfőképpen a Szentéllyel • frigy~á~á~al ka~~solatban áll~ lévi~ák i~azi megszervezőjének (lKrón 15-16; 23-26)~ A kromkas valajaban azt akaqa elhltetm velünk, hogya Szentély egész felépítését DáVId tervezte meg, majd terveit és utasításait továbbadta Salamonnak (lKrón 28-29). Ez szöges ellentétben áll a Genesis-II Királyok beállításával, amely sokkal kevésbé 'ele _ tős szerepet tulajdonít Dávidnak a jeruzsálemi kultusz megszervezésében. Kétség~el n . d 2S' . en, ho~ mIn a, .am 6, mInd az 1Krón 15-16 azt állítja, hogy Dávid vitte a frigyládát]e_ ruzsaiembe, es az 1Sámuelben olvasható történetek is hangsúlyozzák Dávid zenei tehetségét (lásd 1Sám 16-18), ám ettől eltekintve az 1Sámuel elsiklik a jeruzsálemi kultusz főbb vonásainak kialakításában játszott szerepe fölött. Az 1Királyok 6-7 egyértel_ műen Salamonnak tulajdonítja a Szentély építésének megtervezését és kivitelezését. Végül az is megfigyelhető, hogy a Krónikák a Dávid uralkodása alatt felmerült problémákról- a Batseba-ügyről, Absalóm és Seba lázadásairól, az Adónija és Salamon közti konfliktusról - egyáltalán nem beszél. A hatalom Dávid felügyelete mellett, zökke~?~e?tesen k~r~1 át ~a!amo~hoz (lKrón 23:1; 29:22!. Röviden tehát, a krónikás egy folottebb Idealtzalt DavIddaiIsmertet meg mInket, akt nagy harcos volt, aki megalapította a Szentélyt annak vallásos rendjeivel és kapcsolódó intézményeivel együtt, és akInek uralkodása gyakorlatilag elejétől végéig mentes volt mindenféle belső konfliktustól. ,A ,krónikás nyilván hozzáférhetett a Sámuel-II Királyok forrásaihoz, ezekre nagymertekben, ugyanakkor szelektív módon támaszkodott, helyenként viszont beillesztett olyan szövegeket is, amelyeknek nem lelhető fel párhuzamuk a Sámuel-Királyok elbeszélésben. Ez a kiegészítő anyag jórészt teológiai fejtegetésekből áll. Időnként azonban előfordulnak olyan fontosabb elemek, amelyeket a krónikás feltehetőleg egyéb, a rendelkezésére álló forrásokból merített. Dávid kapcsán például a Krónikák különféle listákat közöl: azokról a férfiakról, akik Ciklágban felkeresték Dávidot (lKrón 12:1-7) azokról a férfiakról, akik elhagyták Sault, és Dávidhoz csatlakoztak a Gilboa-hegyi csata idején (lKrón 12:19-22) harcosokról, akik Hebrónba mentek, hogy királlyá koronázzák Dávidot (IKrán

12:23-40) lévita családfőkről, akiknek a frigyládával kapcsolatos és egyéb kultuszi feladatai voltak (lKrón 15:2-27; 23:3-26:32)

katonatisztekről, törzsfőkről, a király kincstárának és vagyonának felügyelőiről, és így tovább (lKrón 27) Miután a krónikás ennyire részrehajlóan használta fel a Sámuel-Királyok forrásait, kom~lya~ felmerül a kérdés a Krónikákban található azon szövegek megbízhatóságát illetoen IS, amelyeknek nem található párhuzamos megfelelője a Sámuel-II Királyok elbeszélésben. Nem pusztán arról van szó, hogy a krónikás vajon hozzáférhetett-e más

Dávid, jeruzsálem királya

.

151

hiteles forrásokhoz, amelyek ma már nem ismeretesek, hanem arról, h.ogy vajon e.zeket a rendelkezésére ál~ó forrásokat ugyanolyan elfogul~ m~do,n hasznalta-e fel, ~I:i~ , ho y ezt a Sámuel-KIrályok anyaggal tette. Azok a hstak peldaul, amelyeket a ,Kr~ " a, kgDávid uralkodásához kapcsol, talán hiteles forrásokból származtak, de valoszInuka leg o I, yan corrásokból II , amelyek a Dávidénál jóval későbbi korszakban keletkeztek.

Dávid és a zsoltárok , , omány Dávidhoz kapcsolja a Zsoltárok könyvét, és valóban hetvenhárom zsol-

A. h agy , E zt a'I ta l'ac l' , t' (a maszoréta héber kéziratban) tartalmazza a lediwl'd k'c' lleJezest. tar Ie na a , . " .

, D' idé"-nak szokás fordítani - tehát azt Jelzik, hogy ezeket a zsoltarokat DavId b an" av . . I d' . dávidi" zsoltárok közül tizenhárom esetében a feltrat azt IS e mon Ja, mlszerez te. A " I'en körülmények között írta vagy énekelte állítólag a zsoltárt (Zsolt 3; 7; 18; 34; 5154; 56-57; 59-60; 63; 142). Ha valóban Dávid által írt zsoltárokkal van dolgunk, akko'r ezek is fontos információforrásként szolgálhatnak életével, sőt nézetelvel kapcsoI tban is. A helyzet azonban sajnos nem ennyire egyszerű. a Először is a ledaúd kifejezés le- prepozíciója többféleképpen is fordítható ("számá" 1'0' la" neki aJ'ánlva" , és így tovább), és ezek már nem feltétlenül utalnak a szerrJ , " ," zőségre. Ugyanakkor a david kifejezés - amit nem is fe.ltétle~?l, k~ll személynévk~nt éttelmeznünk - jelölheti általánosságban véve DáVId dInasztlaJat IS, nem pedig ktfejezetten magát Dávidot (lásd Ezék 34:23-24; 37:24-25). A zsoltárok feli,rataiban szereplő ledi/vid kifejezés tehát jelenthette egyszerűen azt, hogy ezek a zsoltarok vahmIiyen módon a dávidi udvarhoz, a jeruzsálemi Szentélyhez (ami maga volt a dávidi házibpolna), a királyi szokásokhoz vagy egy külön királyi zsoltárgyűjteményhez kap-

;2'

csolódtak. Másodszor, noha Dávid talán valóban különleges zenei tehetséggel bírt, és valószínúleg tényleg volt némi szerepe a jeruzsálemi kultusz szertartásainak és személyzetének kialakításában (lásd 1Sám 16:14-22; Ámósz 6:5), szinte bizonyosnak túnik, hogya zenész és kultuszi reformer Dávid képe csak viszonylag későn jelent meg a júdai történelem folyamán, és valójában kevéssé hasonlított az igazi Dávidra. Már megállapítottuk, hogy ez az egyik eltérés a Krónikák és a Genesis-II Királyok Dávidról alkotott képe közt. Mig ez utóbbi alig szól valamit Dávid és a zene vagy a kultusz kapcsohtáról, addig a krónikás számára ez volt Dávid pályájának legfontosabb eleme. A Zsoltárok végsó szerkesztése a Krónikák idejére vagy még későbbre esik, ezért nem meglepő, hogy Dávid ~l zsoltárok szerkesztők által beillesztett felirataiban olyan kiemelt szerephez jut. Továbbá minél későbbi a változat, annál több Dávidnak tulajdonított zsoltárt találunk. A Holt-tengeri tekercsek közt felfedezett egyik Zsoltár-kézirat (llQPsJ) szer~nt D:lVid 4050 zsoltárt írt, és a szövegben eddig ismeretlen "önéletrajzi ihletésű" dáVIdi ZSOltárok is szerepelnek. Röviden tehát azok a feliratok, amelyek feltételezik, hogya zsoltárokat Dávid írta, és igyekeznek magyarázatát adni azon körülményeknek, amelyek közt ezt megtette, olyan késői kísérleteknek tekintendők, amelyek Dávid életének egyes epizódjaival próbálJ:lk kapcsolatba hozni a zsoltárokban kifejezésre jutó szorongást és bánatot. Ha tudn:lt1k is bizonyítani, hogy Dávid írta a ledavid zsoltárokat, és hogy a feliratok hitelese~, a zso!társzövegekből még így is viszonylag kevés pontos információt kaphatunk DáVId

153 152

Az ókori Izrael és júda története

pályájára vonatkozólag. A zsoltárok költői alkotások, és a legtöbbször metaforikus, tipizáló, általánosító nyelvet használnak, így semennyi vagy csak igen kevés pontos történelmi adattal szolgálhatnak.

A Dávidról szóló bibliai szövegekfelhasználása történelmi rekonstrukcióra Noha a Biblia sokat beszél Dávidról, eddigi megállapításainkból már kitűnhet, hogya rá vonatkozó bibliai szövegek egyike sem felel meg igazán a kritikus történelmi vizsgálódás céljaira. Következésképp, ha a "történelmi Dávidot" akarjuk bemutatni, annak jelentős mértékben szubjektív ítéleteket is kell tartalmaznia - ez alól saját próbálkozá_ sunk sem alkot kivételt. Hasznos lehet ezért, ha már előre azonosítjuk az általunk alkalmazott értelmezési alapelveket. l. Dáviddal kapcsolatos fejtegetéseink elsősorban a Genesis-II Királyok elbeszélésen alapulnak. Ez a szöveg mindenképp elsőbbséget élvez a Krónikákkal szemben a két forrás párhuzamos szakaszaiban. Ám azokat az elemeket is fokozott óvatossággal kell kezelnünk, amelyek csak a Krónikákban lelhetők fel - különöse n ott, ahol jól látható, hogy a krónikás jellegzetes véleményét alátámasztandó iktatták be őket a szövegbe. 2. Bár a Dávidra vonatkozó hagyományok többségükben a Genesis-II Királyok elbeszélésben Dávid-párti júdai körökből származó és a késői szerkesztők által átdolgozott népi legendák, a mi alábbi elméletünk azt feltételezi, hogy ezek közül sok - vagy akár a legtöbb - hagyomány valós történelmi személyeken és eseményeken alapul. Ez a feltételezés nem bizonyítható, és nem állnak rendelkezésünkre Biblián kívüli források, amelyek külső megerősítésként szolgálhatnának. A korszakból származó egyetlen Biblián kívüli dokumentum sem említi például Dávid nevét, és a Dávid uralmára vonatkozó régészeti információk is lényegében azonosak a korai törzsi korszakkal kapcsolatban leírtakkal. Ez annyit jelent, hogy bár az idevonatkozó régészeti adatok hasznosak lehetnek a kora vaskorbeli Palesztina általános életmódjának és anyagi körülményeinek megismerésében, az eddig összegyűjtött leletek nem segítenek a történelmi részletek tisztázásában. Több olyan, a vaskor I. szakaszából származó lelőhelyet tártak fel, amelynek elvileg Dávid királyságához kellett tartoznia (például Jeruzsálem), mégis nehéz lenne teljes bizonyossággal megállapítani, hogy valamelyik padlószint, fal, városkapu vagy bármi más valóban pontosan az ő uralkodásának idejéről származik. 3. Ha feltételezzük, hogya népi hagyományok nagy része valóban az igazságnak leg· alább a csíráját tartalmazza, azzal még csak az első lépést tettük meg. Még ennél is több szubjektivitást igényel a történeti elemek elkülönítése a legendáktól és szerkesztői betoldásoktól. Előrehaladtunkban igyekszünk majd elmagyarázni, miért és hogyan jutottunk bizonyos következtetésekre. Végső soron azonban el kell ismernünk, hogy Dávid· ra vonatkozó alábbi fejtegetésünk nem egyéb, mint "találgatás".

Dávid Saul udvarában Dávid Betlehemből származó júdai volt. Rút könyve egy családfával ér véget (párhuza~a az IKrón 2:9-20-ban található), amely Rútot, a moábit azonosítja Dávid nagyanyJaként. Apja, Jísáj, hol betlehemikén t (ISám 16:1, 18), hol efrataiként (ISám 17:12; lásd

Dá1 l id, Jeruzsálem királya

, Rút 1:2) szerepel. A Dávid-szövegek Jísájra történő gyakori utalásai ~rra engednek e g tkeztetni, hogy egy előkelő betlehemi család feje, esetleg helyi törzsfő lehetett. 'I "'I k kave Betlehem ("Lehem temploma") minden bizonnyal egy helyi szent~ yro a~ta a ~e, Efrata pedig egy meghatározó helyi nemzetség neve lehetett. Az Viszont mar kevesv~t, 'I' o s hogy volt-e bármiféle kapcsolat a Betlehemmel összefüggésbe hozott Efrata be VI ag , . , , ' az egyéb szakaszokban Efraim vonatkozásában említett Efrata (Bir 12:5; ISam 1'·"'1 f . . f neves . ' 1:1; IKir 11:26; Zsolt 132:6) közt. A betl.eheml, efrat~lak va OSZ1~u eg az e ralml e r~, k e Y alcsoportja lehettek, akik valamikor delre vandoroltak. Erdemes megfigyelni, " ' I 'es veru "'k"'l"b 5'lb tala azg északiak mmt "husukro ro esze'I ne kD"d'I2S' aVI ro a am, - en. M'mhogv . I k ' "k f" den~setre a Gen 35:19 és 48:7 azon megjegyzései, ame ye azonosItja az eraimi Efratát Efrata/Betlehemmel, megtévesztőek: a két helyszín nem volt azonos. Aho y feljebb láttuk, a szövegek egymásnak ellentmondó magyarázatokat tartalmazn,lk arr: vonatkozólag, hogy hogyan került Dávid Saul udvarába. Tulajdonképpen három külön történettel állunk szemben, amelyek mindegyike a legendabeli, idealizált Dávid egy-egy meghatározott jellemvonását helyezi előtérbe. Az első történet (ISám 16:1-13) elbeszéli, hogyan választotta ki és kente fel Sámuel az ártatlan pásztorfiút, Dávidot Saul utódjául. A hangsúly itt a szerény ifjún van, akit Jahve kiválasztott, hogy naggyá tegye. A népmesei hangnemnek megfelelően hét idősebb fivér megtekintése után .1 legkisebbre, Dávidra esik a választás, és onnantól új irányt vesz élete. A második történet (ISám 16:14-23) zenészként ábrázolja Dávidot, akit Saul udvarába rendelnek, hogy játékával megnyugtassa a király idegeit. Ez a történet természetesen megfelel annak a hagyománynak, amely Dávidot Izrael zsoltáros hagyományával hozza összefüggésbe. Végül a harmadik történet ( ISám 17) az óriás elpusztítójaként mutatja b.e: ő a naiv és átlagos ifjú, aki épp naivitása és egyszerű hite által volt képes megmenteni Izraelt. Itt és a történet végén ismét igen elterjedt népmesei motívummal állunk szemben: Dávid nagy gazdagságra és hatalomra tesz szert, és elnyeri a király lányának kezét (lásd 25. vers). A 2Sám 21:29 azonban egy Elhánán nevű férfinak tulajdonítja Góliát halálát, ami további intő jel lehet számunkra, hogy az ISámuel 17-ben leírt történet minden bizonnyal nem más, mint kétes történeti értékkel bíró népi hagyomány. Dávid feltehetőleg fiatal hivatásos katonaként került Saul udvarába. Figyeljük meg, hogya fent idézett második történetben Saul fegyverhordozójaként szerepel (ISám 16:21), Mindenesetre azután, hogy Saul szolgálatába állt, hősies és sikeres katonaként szerzett magának hírnevet a filiszteusokkal vívott csatákban (ISám 18:5,30; 19:8). Nem telt el sok idő, és Dávid már nagyobb filiszteus-verő hírében állt, mint maga Saul.

I11

Amikor azonban Dávid a filiszteus megverése után visszafelé tartott, kivonultak az asszonyok Izrael valamennyi városából Saul király elé, énekelve, körtáncot lejtve, ujjongó dobokkal és csögőkkel, s egyre csak ezt zengedezték a játszó asszonyok: "Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret." (ISám 18:6-7) Azon túl, hogy Saul udvarában általános népszerűségnek örvendett, Dávid az ábrázolásokban úgy jelenik meg, mint akinek igen bensőséges viszonya volt Saul saját családjának tagjaival (ISám 18:1-4,20). Megtudjuk, hogy különösen Saul fiához, a trón?r,ököshöz, Jónátánhoz fűzte szoros barátság (ISám 18:1-4,20; 23:16-18). Emellett MIkaI, Saul lánya állítólag szerelmes volt Dávidba, és hozzáadták feleségül (ISám 18:20-27).

155 154

Az ókori Izrael és júda története

Nehéz megmondani, hogyan értelmezendőek azok a szövegek, amelyek ezt a kapcsola_ ' tot hangsúlyozzák. Valószínűleg van némi igazságaiapjuk, bár arra kell gyanakodnunk hogy kissé felnagyították a dolgot annak érdekében, hogy Dávid trónbitorlásá; legitimálják. Ezek a szövegek ugyanis arról igyekeznek meggyőzni az olvasót, hogy (1.) Dávid egyáltalán nem pályázott a királyi pozícióra, (2.) hogy Saul saját fia és lánya nem emelt kifogást az ellen, hogy Dávid kerüljön a trónra, (3.) hogy Dávid gyakorla_ tilag amúgy is családtagnak számított. Meglehet, hogya Mikál és Dávid közti házasságkötést maga Saul indítványozta. Annak alapján azon ban, ahogy a történetet az l Sám 18: 17-19 leírja - jellegzetes népmesei elem, amelyben az ifjú azáltal nyeri el a király lányának kezét (a király áskálódása ellenére), hogy látszólag lehetetlen tettet hajt végre -, arra következtethetünk, hogy igen szabadon kezeli a házasságkötés valós történeti körülményeit. A házasságot valószínű­ leg már az előtt megszervezték, hogy Dávid túlzott népszerűségre tett szert, amiért Saul veszélyesnek kezdte tekinteni őt. Egy felvirágzóban lévő királyi dinasztia lánya és egy - a király tekintélyét még nem egyértelműen elismerő környékről származó - elő­ kelő család sarja közti házasság nagyon is logikus lépésnek tűnik. A bibliai szövegek Dávid katonai sikereit, az emberek közti népszerűségét és Saul családjával kialakított közeli kapcsolatát hangsúlyozzák, ami feltűnő ellentétben áll Saul negatív ábrázolásával. Egyfelől megismerjük a szerény, engedelmes, sőt naiv, de mégis igen sikeres Dávidot. Másfelől előttünk áll Saul, a melankolikus, paranoiás király, aki a saját katonája sikerei miatt kezd gyanakodni. Ezt alátámasztandó a szerkesztők jó irodalmi stílusban, de valószínűleg kétséges történelmi alappal számolnak be Saul személyes gondolatairól és érzéseiről (ISám 18:8-12), elmesélik Dávid megölésére (ISám 18:10ll; 19:8-10) vagy megöletésére (ISám 18: 17-29) irányuló sikertelen kísérleteit, illetve titkos és négyszemközti beszélgetések tartaimát jegyzik le (ISám 18:20-26; 19:1-6), Itt megint csak arra kell gyanakodnunk, hogya bibliai hagyományok általunk ismert változatai túlzásokba esnek. Saul minden bizonnyal valóban irigykedni és aggódni kezdett azt látva, hogy az ifjú Dávid népszerűsége egyre növekszik. Sault magát is katonai sikerei miatt választották királlyá, továbbá ekkor az izraeliek közt még nem szilárdult meg a királyság fogalma, Saul tehát pontosan tudta, hogy minden sikeres és népszerű háborús hős veszélyt jelent - ha nem is csak az ő számára, de ]ónátán trónra kerülése szempontjából mindenképpen. Noha egyfelől jogosan feltételezzük, hogy Saul féltékenysége és a dinasztia megszilárdítására irányuló törekvése szerepet játszhatott a Saul-Dávid konfliktusban, az is érezhető, hogy Dávid ambíciói nem kevésbé játszottak döntő szerepet. Ezt, ha másból nem is, abból sejthetjük, ahogy az I-II Sámuel elbeszélői törekednek épp az ellenkezőjéről meggyőzni minket. Dávid végül elhagyta Saul udvarát, és lázadó sereget szervezett, amely a déli dombság peremén működött. A bibliai elbeszélés narrátora itt is kitart amellett, hogy Dávidot Saul vak gyűlölködése kényszerítette a menekülésre, és hangsúlyozza, hogya sző­ késben Mikál, ]ónátán, Sámuel és a nóbi papok is segítettek neki (ISám 19: ll-23; 20; 21:1-9). Bennünk azonban ismét felmerülhet a kérdés, ahogy Saulban is: vajon nem előre megfontolt lépés volt-e ez Dávid részéről? Ha bármilyen történelmi alapja lehet azoknak a jeleneteknek, amelyekben Sámuel elítéli Sault (lSám 13:8-15; 15:10-31), akkor Dávid talán épp ezek kapcsán ébredt rá: itt az idő, hogy otthagyja az udvart, és hogy Saul királyságával szemben ellenhatalmat hozzon létre.

, 'd jeruzsálem királya DaVI ,

Dávid, a lázadó

" . u d var b'o, l b'lzonyos - pon t os an meghatározhatatlan Dávid eltávozott a kJralYI , ," I'do-t la'zadóként Saul elől menekülve töltött (14. térkép), PalyaJanak ezt u , menn Ylseg S' 19.11 2S' l t' l' a Bár az e fejezeteket alk oto' elb esze'l'ese k 'dőszakát az 1 am . - am argya J ' , ' "", az I I: l 'l .ol tükrözik az események valós kronológiai sorrendjet, megls kJbontakonem le tet enu " ', , b l-Iük az alábbI negy penodus: Zik e o , '

~,1Juta~ ,_

l. Dávid megszökik Saul udvarából (ISám 19:11-21:15).

koO 'ke'n bUJ'dosik és többen csatlakoznak hozzá (ISám 22:1, d II 2, DáVid A u am ornye , 23:14), , 'd ' t CI'ftől , Karmeltől és Máóntól keletre eső pusztában portyázik 3. DaVI es csapa a a (ISám 23:15-26:25), 4, Dávid és hadserege a filiszteusok szolgálatába

szegődik (ISám 27-2Sám l).

Menekülés Saul udvarából

alapvetően négy elbeszélésből ál~.' ~melyekben ~,ikál, Sámuel~ , ", 'b' k k" "l Ahimelek szerepel. A tortenetek elmeselik, hogyan se Jonatan es a no I papo ozu .. "k h'h -bítették ezek a személyek Dávid menekülését Saul udvarából. Va~~ak ~oztu ,I, eto gb k 'Id'ul az a történet amelyben Mikál feltartotta Saul katonaIt, mIalatt DaVId egy e ,pe a , 'kb D' 'd ll' , t abla kon keresztu.ol megszo"k"tt o (ISa'm 19'11-17) . , vagy az , amelYI" en , aVI e atmany k kap Nóbban (ISám 21:1-9), a SámueIre és Jónátánra vonatkozo ~plzod?k ~zonban e~ vésbé tűnnek hitelesnek (ISám 19:18-20:42). Mind a négy törtenet GIbeaban (a ~al Dzseba) vagy annak közvetlen közelében játszódik. Rámá, Sámuel ?ttho?a (a, mal erRám) a domb szemközti oldalán feküdt. Nájót (amelynek pontos J:lentese blzo~yta­ lan) valószínűleg valamiféle tábor lehetett Rámánál. N~bot ,feltehetoleg a.Jer~zsale:­ től északkeletre elhelyezkedő Szkoposz-heggyel azonoslthatjuk, amely mmdossze Az ISám 19:11-21:9

hat mérföldre feküdt Gibeától déli-délkeleti irányban. , .. "lb e esze'l'es (ISa'm 21'10-15) Az ezt koveto . , amelyben Dávid átáll a filiszteusokhoz, , , d' , '''l eg k'et k"l" ere menem teljesen világos, valoszmu u on b"ozo" hagyomány , "keveredesenek .. nye: az egyikben Dávidról és a nóbbeli Ahirnelekről van szo (Itt jegyezzuk m,e g, h~gy a 34 ,zso It'ar fiel'Ira t'b magat), a a n Da'vid Abimelek [=Ahimelek] előtt bolondnak tetteti , 27'

a másik pedig Dávid filiszteusokkal kötött későb?i sz~v~tség~r~1 szó,1 (:S:m e:z~ utána következő részek), A mi feltételezésünk szennt ?avld, Mlka~,~egl:segevelmeg Dákött Gibeából, ellátmányt kapott Nóbban Ahimelektol, akI ,nem Jott ra arra, hogy vid "szökésben van", majd egyenesen Júda törzsi területére mdult.

Dávid Adullamban és környékén ' b ' tán az megszökött az , 'd A SZövegek szerint Saul nem eredt azonna I D aVI nyoma a, mlu , ' n leUdvarból. Dávid eközben szüleit áttelepítette Moábba, hogy nagyobb blztons~gba gyenek, ő maga pedig Adullamba ment (Tell Sejk Madkur a Sefélában; az lSam 22:1-

156

Az ókori Izrael és júda története

Dá1l id. jeruzsálem királya 157 beli jelentése inkább "erőd", mint "barlang"). Itt csatlakoztak hozzá különböző emberek _ rokonok, Saul ellenfelei, és egyéb, különféle okokból bujdosó "szökevények" -, így Dávid rövidesen már kisebb magánhadsereggel rendelkezett (15ám 22:1-2). Ezen a ponton legalább két vallási funkcionárius is csatlakozott Dávid csapatához. Egyikük Gád volt,.a prófét~; .homályos alak, aki st:at~giai t~nács~kkal :átta el Dávid~t (lS 22:5), és aki mmdveglg mellette maradt palyaJa soran (lasd 2Sam 24:11). Gad ám volt az, aki rávette Dávidot, hogy költözzenek el Abdullamból, és táborozzanak inkább Bérét erdejében (bár bizonytalan, hogy hol helyezkedett el ez az erdő, ugyanazon a környéken kellett lennie. Lehetséges, hogya néva mai Kharas nevében él tovább, amely kb. öt mérföldre fekszik Adullamtól/Tell Sejk Madkurtól délkeletre). Az új táborhelynek két előnye is volt: kevésbé volt feltűnő - az ismert erőd helyett erdő -, és Júdának, Dávid saját törzsének területén feküdt. AdulIam ezzel szemben a jelek szerint kívül esett a júdai területeken (lásd ISám 22:5). A másik vallási funkcionárius, aki ekkor csatlakozott Dávidhoz, Abjátár volt - a nóbi papok könyörtelen lemészárlásának egyetlen túlélője. Dávidot ugyanis Nóbban meglátta egy Saul szolgálatában álló edómi, Doég. Doég beszámolt a dologról Saulnak, aki ebből rögtön arra következtetett, hogya nóbi papok összeesküvést szőnek Dáviddal közösen, és elrendelte a kivégzésüket (lSám 22:6-23). Saul végül megtudta, hogy Dávid Adullam környékén tartózkodik egy 1Sám 23:1-5ben elmesélt incidens eredményeképpen. Filiszteus rablók fosztogatták ~íla (a mai Hirbet Qila, szintén AdulIam közelében) lakóinak szérűit, mire Dávid és emberei odamentek, és elűzték a filiszteusokat. Ez merész cselekedet volt, és a szövegből kiderül, hogy Dávid emberei közül néhányan rossz döntésnek tartották. "Ám azok az emberek, akik Dáviddal voltak, azt mondták neki: "Íme, mi itt is félünk, mert Júdában állunk; mennyivel inkább fogunk, ha ~ílába, a filiszteusok csatasorai elé megyünk!" (3. vers). Ezért miután Dávid kiűzte a filiszteus rablókat, már kétszeres veszély leselkedett rá, különösen ha ott akart maradni embereivel ~ílában. A filiszteusok ugyanis még visszatérhettek erősítést hozva magukkal, Saul pedig - aki most már tudta, hol tartózkodik Dávid _ hadjáratot tervezett a város ellen. Sok múlt azon, mennyire bízhat Dávid és

j-Adullám

1.-
~~mel ... 5 ·~kl' CI ag ') Máón _/

'

.... ,

serege Qeíla lakóiban. r J. Saul udl aráhan 2. \legszöklk a nóbi papok segítségéveL

.1. Dálid Adullall1 közelében rejtözködik. Többen csatlakoznak hozzá 'i. Salii megtudla Dál'id tartózkodási helyét. Dávid a Kafl11eliól és \láö ntól keletre fekvó "pusztaságba" menekúl. I 'i. Dálid - Saullal a nyoll1áhan - Akishm. Gat filis/teus uraikodoláhOl nw~\ Akis , Clklá~ I afDsat Jelöh ki Dál id es emberd számara

I

I L

Ú. Dávid a filiszteusokkal Aféqhez vOIlul. ahol

késöhh le gyözik Sault és az izraeli hadsereget. ~lilel a filiszteusok IWIl1 hiznak meg Dávidban. nem engedik. hogy lelük harcoljon ~. Saul és J<jnátán halálat kÓletöen Dávid és emberei Hehrónba vonulnak. ahol a júdaiak királlyá koronázzák ÖL Késöhb Saul me~maradt izraeli királys;iga is uralkodójának fogadja el Dávidot. 8. Dávid het éven át uralkodik llebrönhan. maid elfo~lalia és fóvárosalá teszi leruzs;í!emet.

.- - - - - - -

14. TÉRKÉP. Dávid útja Saul udvarától kezdve Jeruzsálem elfoglalásáig

----.-1

Meg is parancsolta Saul az egész népnek, hogy menjen le hadakozni Qeíla ellen, s zárja körül Dávidot és embereit. Amikor azonban Dávid megtud ta, hogy Saul titokban gonoszat forral ellene, azt mondta Abjátár papnak: "Vedd fel az efódot." Ekkor Dávid így szólt: "Kezébe adnának-e Saulnak engem és a velem levő embereket Qeíla polgárai?" Azt mondta erre az Úr: "Kezébe adnának." Erre Dávid és mintegy hatszáz embere felkerekedett, s kivonult Qeílából és céltalanul hol itt, holott kóborolt. Hírül vitték erre Saulnak, hogy Dávid Qeílából elmenekült, s megmenekült, mire ő elállt attól, hogy oda vonuljon. Dávid aztán a pusztában, védett helyeken húzódott meg. Cíf pusztájának hegységében, a Hóresa hegyen telepedett meg, s áll1b:U Saul mindennap kereste, Isten nem adta kezébe. (1Sám 23:8-14) oo'

Ez

J

SZöveg egyértelművé teszi, hogy Dávid és csapata nem számíthatott ~íla és kör-

nyéke lakosainak támogatására.

158

Az ókori Izrael és júda története

VándorlásCifpusnájában Miután ~ílából is elmenekültek, Dávid és emberei a déli dombság kopár délkeleti lej. tőin kerestek menedéket, elsősorban a Cíf, Karmel és Máón falvak közti területen (a mai Tell Zif, Khirbet el-Kirmil és Tell Main) és a Holt-tenger környékén. Ez a Saul fennhatósága alatt álló terület délkeleti peremét alkotta. Saul Karmelben emlékművet állíttatott magának (ISám 15:12), és - ahogy azt lejjebb látni fogjuk - egyesek, példá. ul Nábál és Máón elismerték Saul tekintélyét vidékük felett. Dávid hadserege ekkor a szövegek szerint hatszáz harcos ból állt, ám ez túlzásnak tűnik. Nehéz belátnunk, hogyan tarthatott volna el ennyi embert a kietlen "pusztaságban" a helyi lakosok támogatása - amiben nyilvánvalóan nem részesült - vagy sikeres rablóhadjáratok nélkül _ ami viszont megint csak nem valószínű, figyelembe véve, hogy Saul szorosan Dávid nyomában járt. A pályájának erre a szakaszára vonatkozó történetek (lSám 23:15. 26:25) épp ezt a két motívumot tükrözi: az egyik, hogy Dávid nem élvezte a helyi lakosok támogatását azokon a területeken, ahol csapatával megfordult, a másik pedig, hogy Saul üldözése elől csak nagy szerencsével tudott megmenekülni. Az erre az időszakra vonatkozó történetek közül háromnak lényegében azonos a menete (lSám 23:19-29; 24 és 26). Mindegyik azzal kezdődik, hogya helyi lakosok (két esetben a cífbeliek) elárulják Saulnak Dávid hollétét. Saul ezt követően nagy hadsereggel érkezik a helyszínre, és úgy tűnik, hogy Dávidot és csapatát egészen biztosan elfogják. Ezen a ponton a három történet szétválik, de a végeredmény mindhárom esetben nagyjából ugyanaz: Saul önként visszavonul, Dávidot és embereit futni hagyja. Az ISám 23: 19-29 szerint Saul azért vonul vissza, hogya birodalmán belül máshol garázdálkodó filiszteusokkal foglalkozzon. Az ISám 24 és 26 mindkét változata olyan jeleneteket ír le, amelyekben Dávid nem hajlandó élni a lehetőséggel, hogy megölje Sault, és ezáltal fejezi ki hűségét "Jahve felkentje" iránt. Saul ennek hatására belátja, hogy félreismerte Dávidot, és visszavonul. Ezek a történetek minden bizonnyal egyetlen esemény három verzióját képviselik; a legmeggyőzőbbnek az ISám 23:19-29-ben leírtat találjuk. A másik kettő stílusát tekintve inkább regényszerű; azok a jelenetek, amelyekben Dávid megkíméli Saul életét, kevéssé hihetőek, annak hangsúlyozása pedig, hogy Dávid hű maradt "Jahve felkentjéhez", igencsak Dávid-parti propagandának tűnik. Az ISám 25:1-42 Nábálról szóló története szintén azt illusztrálja, hogya környék helyi lakosai elsősorban Saultól várták a védelmet, és Dávidot csak nyűgnek tartották. A történet szerint Nábál, a kálebi, akinek sok juha és kecskéje volt, Máónban élt, de gyakran legeltette nyájait Karmel közelében. Egy alkalommal, amikor Nábál Karmelben volt a juhaival, Dávid tíz emberét küldte hozzá a következő üzenettel: Hallottam, hogy nyírnak pásztoraid. Azok velünk voltak a pusztában, sohasem bántottuk őket, sohasem hiányzott semmijük sem a nyájból azon egész idő alatt, amíg velünk voltak Karmelben..,. Nos hát, találjanak ezek az ifjak kegyelmet szemedben: jó napon jöttünk, adj tehát szolgáidnak, s fiadnak, Dávidnak valamit, amit kezed tud. (lSám 25:7-8) Egy szóval Dávid arra utalt, hogy az általa és emberei által nyújtott védelemért cserébe fizetséget vár. Nábál hitetlenkedve felelt: "Ki az a Dávid s ki az a Jísáj fia? Manapság sok olyan szolga van, aki megszökik urától" (lSám 25:10). Amikor Dávid megkapta

159

, 'd, Jeruzsálem királya DaVI

N'b'l k' 'b 'I üzenetét, megismételte állítását, hogy fontos szolgáltatást nyújtott a a na ,es Na a c nyegetőzött, hogy d rasztI'k us I"epesek et lOg c tennI.. aZza I le .

. 'd' en azt mondta: Bizony hiába őriztem mindazt, ami az övé volt a pusztában, úgyDaVI e p p " k . .. S ' , m veszett el mindabból, ami az övé volt - rosszal fizetett ne em a joert. egithogy semmi se , -, h k I' ! id ellenségeit most és mindenkor, ha akár csak egy ferht IS meg agyo regge 19 se Isten Dav , d bba'l , ami az övé," (1Sám 25:21-22) min a " " Abi áil Nábál felesége vette kézbe az ügyet, egy karavánnal ellátmányt Ezt kovetoen g, , .." .. c".. k .. 'k ' " D"d k, ke'tszáz kenyeret ket tomio bort, ot meglozott ost, ot ve a arpa, , k"ldo tt aVI na . , , ' u" köte aszú szőlőt és kétszáz csomó fügét" (ISám 25:18). Most Nabalon volt darat,szaz g I h" . 'I k" "1' k me haragudjon, és nem sokkal ezután meg e etosen rejte yes oru menye a sor, h ogy g b . "I I . k" T' .. . halt. erre megszűnt a szíve do ogl11, s o o yan ett, mtnt a o. IZ nap kozt meg IS ." , I" , U' r halállal SÚj'totta Nábált." (ISám 25:37-38). A törtenet azza er veget, múlva aztan az .. h y Dávid feleségül veszi Abigáilt. ' o~ávid másik feleséget is vett magának erről a körnYé~ről: Ahtn~ámot ~e~reelbol. Valószínűleg csak véletlen egybeesés, hogya neve megegyeZik ~aul egyik fe!.ese,genek nevével (lSám 14:50), mint ahogy az is véletlen..lehet, hogy ~a~~Ja, J~zreel (vo, Jozs 15:5556) ugyanazt a nevet viselte, mint a Jezreel-volgyben fekvo joval Ismertebb Jezreel.

Dávid a jilisneusok kön D' .d valószínűleg belátta, hogy nem menekülhet Saul elől a végtelenségig, ezért vára;~ln lépésre szánta el magát. Csapatával együtt bel~pet Ákis, ,G~t fili~zteus ~i~ál~ának szolgálatába (ISám 27:1-4), Ákis minden bizonnyallsmert~DaVid te~eken~sege..t, es f~l­ ismerte, hogy ezáltal lehetősége nyílhat végleg megosztal11 Sa~1 sora~t. Masfelol pedig Dávid a filiszteus király vazallusaként végre stabil katonai báZ1shoz juthatott ott, ahová Saul keze már nem ért el. Ákis Ciklág városát adta Dávidnak, amelynek pontos fekvése ismeretlen, ám annyi bizonyos, hogy valahol a déli Sefélában vagy a nyugati Negevben - azaz a filiszteusok területét a déli dombságtól elvál~s~tó.határ. közelében.helyezkedett el. Ciklág az ezt követő években mindvégig a dáVidi dtnasztla koronabIr. ' . " '.. ' , toka maradt (ISám 27:5-7). Dávidnak feltehetőleg három módon kellett eleget tenl11e AkiS !fantI kotelezetts~genek. Feladata volt egyrészt a filiszteus határ ezen szakaszán.ak védelme. H: a filiszteusok hadba vonultak, az ő csapataitól is elvárták, hogy a fihszteusok .oldala.n harcoljanak (lásd ISám 29:1-2). Végül pedig rablótámadásokat kellett folytatl11a a fihs~t~usok ellenségei különösen a közeli dombságban és a Negevben fekvő Júda törzsbeh, Jerahmeéli és ~éni falvak ellen, A szövegből megtudjuk, hogy Dávid egy ~v:~ és négy h~n~­ pon át, minden bizonnyal Saul Gilboa-hegynél bekövetkezett halalalg, n:ara~t Ak~s szolgálatában (ISám 27:7), és hogy ez idő alatt mindvégig félrevezette Aktst, es a delebbre fekvő területeken folytatott rablóhadjáratokat. Közben Dávid és emberei feljárogattak és portyázgattak a gessuriták, a gírgasiták és az amálekiek földjén ... egészen Súrig, Egyiptom földjéig. Ha Ákís azt mon,dt~ neki: ,,~ír,e r.o~­ tottál ma?" _ Dávid azt felelgette: "Júda délvidékére, Jerahmeél délvIdekere, ~nJ delvidekére," Férfit és asszonyt nem hagyott elevenen Dávid, s nem vitt be Gatba, mert azt mondta:

160

Az ókori Izrael és júda története

"Hátha azt találják mondani ellenünk: Ezt és ezt tette Dávid." ... Ákis ezért megbízott Dávid. ban, s azt mondta: "Sok rosszat követett el népe, Izrael ellen, s azért az én szolgám lesz örök. re." (lSám 27:8-12)

Ez a szöveg tehát azt állítja, hogy Dávid soha nem fosztogatta a saját népét, mialatt a filiszteusoknál szolgált. Az lSám 30 elbeszélése azt sejteti, hogy Dávid vazallusi szolgála_ tát inkább népe védelmére használta fel, és hogy legalább egy alkalommal megosztotta győzelmi zsákmányát egyes Júda törzsbeli, jerahmeéli és qéni falvakkal. A felsorolt falvaknak (lásd lSám 30:27-31) csak körülbelül a fele helyezhető el némi bizonyossággal a térképen. Azok, amelyeket sikerült azonosítani, Hebróntól délre és délkeletre feküdtek. Amikor a filiszteusok csapatai összegyűltek Aféqnél egy Saul elleni nagyobb csatára készülve, Dávid seregével Ákis oldalán sorakozott fel, hogya filiszteusokkal az izraeliek ellen harcoljanak. A többi filiszteus vezér azonban tartott a "héberektől", és attól féltek, hogya csata közben esetleg átálInak az ellenség oldalára, ahogya héberek a mikmási csatánál tették (lSám 29:1-10; vö. 14:21). Dávidot ezért elküldték a csatatérről, és így megmenekült a rá váró szégyentől, ami minden bizonnyal későbbi felemelkedésének is gátat vetett volna.

Filiszteusok vazallusából Jeruzsálem királya Saul a filiszteusok elleni harcokban tett szert a hírnévre, ahogy azt a negyedik fejezetben láthattuk; királysága képlékeny közigazgatási rendszerrel és határozatlan körvonalakkai rendelkező terület volt, amelynek lakosai Saultól vártak védelmet. A Gilboahegyi filiszteus győzelem és Saul és fiai halála nagy megrázkódtatást jelentett a királyság számára. A filiszteusok természetesen kihasználták a zavaros helyzetet, és sorra fosztogatták az efraimijbenjámini dombság falvait. Is-bóset - feltehetőleg biztonsági okokból - a transzjordániai Mahanáimba vonult vissza, és ezáltal a déli dombság teljes egészében a fennhatóságán kívülre került. Semmi sem akadályozhatta meg, hogy a filiszteusok - pontosabban Dávid, a vazallusuk - elfoglalja a területet.

Dávid, Júda királya Miután Dávid kellőképpen - és a nyilvánosság előtt - meggyászolta Sault és Jónátánt (2Sám 1:1 7-27), ő és követői - "mindenki a maga házanépével együtt" - bevonultak Hebrónba, és elfoglalták a várost a környező falvakkal együtt (2Sám 2:1-3). Most, hogy Hebrón Dávid kezére került, Betlehem pedig Jísáj családjának székhelye volt, Dávid és támogatói a déli dombság két legnagyobb városa felett rendelkeztek szilárd hatalommal. Ilyen körülmények közt "eljöttek Júda férfiai [Hebrónba], és felkenték ott Dávidot Júda házának királyává" (2Sám 2:4). Jóllehet a szöveg nem számol be részletesen az eseményről, két megállapítást így is tehetünk. Először is az a kijelentés, hogy "Júda férfiai" kenték fel Dávidot királlyá, azt sejteti, hogya felkenés ezen a ponton - vagy legalábbis ebben a kontextusban - inkább Dávid királyságának a nép általi formális elismerését szimbolizálta, semmint aZ isteni kiválasztás egy speciális megnyilvánulását, ahogy azt a Sámuel-történetek sugallják, amelyekben a próféta felkeni Sault és Dávidot (lSám 10:1; 16:1-13; lásd még 1Kir

Da,11/'d• Jeruzsálem királya

161 ' ••

. . 2Kir 11:12; 23:30). Ha viszont ez volt a helyzet, akkor fe!tételezh~tjuk, h~gy az k re'szét képezte valamiféle egyezség (sőt talán alkudozás is) a reszt vevo felek ., yetl1 k 'b 1 e ug . 's kötelességeit illetően (lásd lSám 10:25). Másodszor, "Júda" alatt ek on an ogait e , . J' d . d b' J , J' d' t kell értenünk, azaz azt a törzset, amelynek nemzetsegel a u alom VIagat u a , 'k c . ) . m .' 'k' telepedtek le. A " Nagyjúda" tágabb fogalma (lasd harmadi leJezet llld'k kornye en . . .. e D"d hebróni uralkodásának eredményeképpen Jön létre, nem pedig azt megelokább aVI . " királyságához mmtegy alapot adva. zoen: 'd' szöveg szerint hét évig és hat hónapig uralkodott Hebrónban (2Sám 5:4-5; DaVI a . ' d'l' d b' , k" 2'11 ezt lekerekíti hét évre). Ez Idő alatt az egesz e I om sagra es a oraz lKlr . . . , , . k" h I ' S I " S fél a Negev és a Júdal-Slvatag nagy reszere IS IterJesztette ata mat. a amon O nyez e, , a nagyobb birodalom _ Nagy Júda" - alkotta Júda különálló királyhaLtla utan ez " . . , , . k idealizált határait. Ennek megfelelően - ahogy azt a harmadik fejezetben a sagan l' "kJ'd .. 'b e o lyan ,'ll 'tottuk - gyakran előfordul, hogya b'bl" 1 lal genea opa u a torzse meg.,bl api tse'geket és törzseket . ' k "1' 'd l' 'I ' k IS bevesznek akikne teru etei ezen 1 ea Iza t h ataro egye nemze ' közé estek.

1.3 9,

T'

Dávid megszerzi Saul királyságának maradványait Feltételezhetjük, hogy Dávid - legalábbis egy ideig - jó viszonyt tartott fenn a filiszteusokkal, akik nyugaton és északon körbekerítették Saul királyságának maradványait. Dávidnak valószínűleg a moábiakkal is jó, kapcsolatai, volt.a~, é~ talán épp ~z alatt a hebróni időszak alatt kötött szövetséget Náhassal, Ammon klralyaval, Izrael es Saul régi ellenségével is (lSám 11; 2Sám 10:1-2; 17:27). Nem sok~al S~ul ha,~ála utá~ ,Dávi,~ felvette a kapcsolatot Jábés-Gileád népével, eltsmerésében reszesltette oket, amiert hosies bátorsággal megmentették Saul holttestét, ugyanakkor felhívta figyelmü~et arra, hogy a Júda törzsbeliek királyukká választották őt (2Sám 2:4b-7). Az üzenet nytlvánvaló volt: talán nekik is érdemes lenne hűséget fogadniuk előtte. Itt említjük meg, hogy Dávid pályája hebróni szakaszában vette feleségül Maákát, Talmai, Gesúr királyán~k lányát, Absalóm édesanyját (2Sám 3:3). Ha a 2Sám 2:9-ben "asuriak" helyett "gesúnakat" olvasunk, akkor arra következtethetünk, hogy házassága útján Dávid szövetséget kötött velük, azaz egy újabb olyan területtel, amelyre Is-bóset igényt tartott. Végül pedig a 2Sám 2:12-32 elbeszélése arra utal, hogy Dávid a benjámini területre is szemet vetett. Mindezen eseményeket az elbeszélést követő megjegyzés foglalja össze: "Hosszú háborúság lett aztán Saul háza és Dávid háza között, de Dávid egyre gyarapodott és erősödött; Saul háza pedig napról napra gyengült" (2Sám 3:1). így mire Abnér tárgyalásokat kezdett Dáviddal arról, hogy Saul királysága őrá szállna, addigra a királyságnak már csak kis töredéke létezett. Hatékony vezetés és védelem nélkül maradt, és szinte minden irányból Dávid vagy a vele jó viszonyban lévő egyéb hatalma.k vették körül. Ezek után mintegy végső csapásként Abnért és Is-bósetet is meggyilkolták. Az adott körülmények között nem volt meglepő, hogy "Izrael vénei" felkeresték Hebrónban Dávidot és ők is felkenték királyukká. A 2Sámuel 5:3 igen szűksza­ ~úan számol be az esemén;ről: "s Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Ur előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává." A szövetség feltételeiről egyet~ :e n szó sem esik, de feltételezhetjük, hogy adminisztratív ügyeket, azon belül katonai es Jogi kérdéseket érintett. A szöveg szerint a vének "az Ú r előtt" kenték fel Dávidot,

r

162

Az ókori Izrael és júda történele

tehát valószínűleg egy hebróni jahvista szentélyben. Úgy tűnik, hogy Izrael és Júda kü. , lön politikai entitás maradt, így a két állam egységét a király személye testesítette me ' A filiszteusok bizon~ára. érezték, hogy Dávid kezd túlnőni a vazallus-szerepe~: Most, hogy Izrael felett IS hrállyá választották, és feladata lett az izraeliek védelme filiszteusok ellenségként kezdtek tekinteni Dávidra. A 2Sám 5: 17-25-ben leírt két öss~: csapás a filiszteusokkal valószínűleg ebbe az időszakba tartozik, azaz nem sokkal az után történhetett, hogy "a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot Izrael királyáv' kenték" (17. vers). a A két összecsapás helyszíne a Refáim völgye volt - a Sórek völgyének felső ágai, amelyek a Jeruzsálem melletti dombságból ereszkednek le az alant elterülő síkságra. Ez a hely logikus bejárat lett volna a dombsághoz a filiszteusok számára, Dávidnak pedig szükségképpen meg kellett szereznie a területet, ha a filiszteusokat távol akarta tartani Izraeltől. Első győzelmének színhelye, Baál-peracim ismeretlen, bár a Józs 17:15 olyan szövegösszefüggésben utal "a perizzik és refaim földjé"-re, amelyből az Efraimi-ciomi>sághoz való közelségére következtethetünk. Ebben az esetben a Sórek völgyrendszerének valamelyik északi ágáról lehet SZÓ, Jeruzsálemtől északnyugatra. A második győzelem helyszíne mindenesetre Jeruzsálemtől északnyugatra volt. Azt olvashatjuk, hogy Dávid Gebától (valószínűleg Gibeónnak olvasandó) Gezerig űzte a filiszteusokat (2Sám 5:25).

Dávid, Jeruzsálem királya Dávid pályájának legfontosabb lépése kétségtelenül Jeruzsálem elfoglalása volt, és hogy ezt a várost tette meg birodalma fővárosává. Jeruzsálem a régi bronzkori városok közé tartozott, de nem volt különösebben jelentős település. A Bír 1:8 elszigetelt megjegyzése, amely szerint Júda férfiai már valamikor korán elfoglalták Jeruzsálemet, figyelmen kívül hagyható, vagy esetleg a Dávid hódítására vonatkozó, de rossz helyre beillesztett utalásnak tekinthető. Ettől eltekintve minden jel arra utal, Jeruzsálem sem Izraellel, sem Júdával nem állt kapcsolatban, és amikor Dávid elfoglalta, jebúszi kézben volt. A jebúsziak egyike voltak azon különféle népcsoportoknak, amelyek az izraeliek és júdaiak nemzetségeivel együtt a dombságot lakták. Nevük a Jebúsz helynévből származik; Jebúsz Dávid idején Jeruzsálem közvetlen közelében feküdt, de a két település nem volt egymással azonos. A dávidi kor Jeruzsáleme egészen pontosan mindössze Ofelre - a mai Jeruzsálem Templom-hegyétől közvetlenül délre fekvő lejtőre - korlátozódott. A 2Sám 5:6-9, amely beszámol arról, hogyan hódította meg Dávid Jeruzsálemet, majd pedig milyen építkezésekbe fogott a városban, két kulcsfontosságú fogalom bizonytalan jelentése miatt nem teljesen világos, A nyolcadik versben szereplő cinnór szót általában "csatorná"-nak fordítják, mivel a városfal alatti sziklába vésett alagútra utal, amely a falon kívüli Gíhón forráshoz vezetett. A város védői így a városon belülről is hozzáférhettek a forráshoz, a város fő víznyerő helyéhez. Dávid emberei minden bizonnyal felfedezték az alagutat, azon keresztül meglepetésszerűen a városba jutottak, és minden hosszadalmasabb ostrom vagy hadakozás nélkül elfoglalták azt. Más szóval Dávid egy Izrael és Júda között, stratégiai fontosságú helyen elhelyezkedő megrongálatlan, lakott, megerősített várost szerzett magának, amely ideális volt fővárosnak. A 2Sám 5:9b-ben említett Milló talán egy támfalrendszerre utal, amely lehetővé tette számára, hogy a várost az Ofel lejtői felé kibővítse. Később föníciai munkások segítségével palotát épített.

ávid, jeruzsálem királya

163

D Mivel Saul Gibeónt és a hozzá tartozó hivvi városokat is birodalma ré~zévé tette, J:'\em maradt az utolsó, Izrael és Júda területét elválasztó jelentősebb Idegen telepur~zs; középső észak-déli vízválasztó mentén fekvő város kétségtelenül zavarta Saul kiI~;. sá ának egységét. Ugyanebből az okból Jeruzsálem Dávid számára Izrael és .Júda ra ~ \. g közigazgatási központjává vált. A két terület határán helyezkedett el, egYikhez Idea f" IS te korábban semmIlyen . kapcso Iat. T 'bb " 1 egy h egyel d'l' nyu' I " cleova a, mive vanyan sem uz b'l I k 'kk·· .. 1 J 'I 'dh"'·" Il't' küdt és három irány o vö gye vette oru, eruzsa em ve eto es JO vize a assa I rend lkező település volt. e Mí Jeruzsálem egyik előnyének számított az, hogy sem Izraellel, s~m Júdával nem It k~rábban kapcsolata - így például nem adott okot a kettő közti féltékenykedésvo _ Dávid helyesen mérte fel annak fontosságát, hogy Jeruzsálem-központú közigazre tá~át mind Izrael, mind Júda politikai és kultuszi hagyományainak átörökítőjeként, ga, bbá Saul királyságának egyenes folytatásaként ismerjék el. Ennek elérése érdekében :~~alegnyilvánvalóbblépése az volt, hogy a frigyládát, a silói kultusz és az Éli-papság e ré i vallási szimbólumát átszállíttatta Jeruzsálembe, ahol egy külön erre a célra felállíto~t sátorban helyezték el (2Sám 6:17). A frigyláda átszállítása feltehetőleg nem sokkal azután történt, hogy Dávid meghódította Jeruzsálemet; ez a lépés jelezte, hogy Dávid magára vette a "nemzet" kultuszának újdonsült védelmezője szerepét, továbbá szimbolizálta azt, hogy Jeruzsálem mint új vallási központ felváltotta Silót. Azon túl, hogy a frigyládát Jeruzsálembe szállíttatta, és ezáltal hangsúlyozta az Efraim/Izrael és mostani Jeruzsálem-központú királysága közti folytonosságot, Dávid fontos szerephez juttatta kormányzatában a lévitákat, ezáltal utalva a Jeruzsálem-Júda kapcsolatra. Ennek bizonyítékai elsősorban a Krónikák könyvében találhatók, és ebből a szempontból különösen az 1Krón 26:30-32 lehet számunkra fontos, amely egyes hebróni családokat igen komoly közigazgatási tisztségekkel ruház fel: A hebrániak közül Hásabja és testvérei, ezerhétszáz derék férfi, álltak a Jordánon túl, a nyugati oldalon lakó Izrael élén, az Úr valamennyi ügyében és a király szolgálatában. A hebrániak feje, nemzetségeik és családjaik szerint, Jeria volt. .. Kétezer-hétszáz felnőtt korú testvére családfő volt. Ezeket Dávid a rúbenieknek, a gádiaknak és Menase fél törzsének élére állította, Istennek és a királynak minden ügyében. (lKrón 26:30-32) o

Kétségtelen, hogy a Krónikák nem számít a legmegbízhatóbb források közé, különösen amiatt nem, ahogy Dávid és a léviták szerepét idealizálja. Vannak azonban egyéb bizonytékok is, amelyeket figyelembe kell vennünk. l. Ahogya harmadik fejezetben említettük, lévita csoportok már a királyság kialakulása előtt is léteztek. Némelyikük közeli kapcsolatban állt a déli területekkel, különösen Betlehemmel, Dávid szülővárosával (Bír 17:7-8; 19). . 2. A Józsue 21:1-42 és a vele párhuzamos 1Krón 6:54-81 a lévita városok igen sematIkus listáját tárja elénk (lásd lejjebb, 15. és 18. térkép). A lista megfelel a tizenkét törzs rendszerének: a különböző törzsek között egyenlő mértékben negyvennyolc város került kiosztásra. Ha azonban a városok fölrdajzi elhelyezkedését alaposabban megvizsg,áljuk, kiderül, hogy nem sematikusan oszlanak meg, hanem azokon a területeken talalhatóak, amelyekre Dávid Efraim/Izrael és Júda törzsi területein túl kiterjesztette Uralmát. A jelenlegi sematikus lista minden bizonnyal egy régebbi, hiteles listán ala-

164

Az ókori Izrael és júda története

pul, amely azokat a városokat sorolta fel, amelyekböl a léviták az újonnan csatolt területeket irányították. 3. A Gen 49:5-7 a lévitákat heves, ügybuzgó, a többi törzs közt szétszórtan élő e • berekként írja le. Ez az ügybuzgalom valószínűleg a Dávid-ház iránti töretlen hűsé ru jelentette, szétszórtságuk pedig talán részben adminisztratív tevékenységükkel füg ~et .. E G . gOtt ossze. z a enesls-szakasz a simeóniakat is említi jellemzésében a lévitákkal együtt mí~ az 1Krón 4:24-33 (lásd még 2Krón 15:9) azt sugallja, hogy Dávid uralkodása alat; a Slmeón-bellek között népességmozgások fordultak elő. 4. Ahogyan lejjebb látni fogjuk, amikor Salamon halálát követően Izrael fellázadt dávidi királyság .ellen, L Jerobeám egyik dolga volt, hogy új, nem lévita papoka: nevezz~n b (lKIr 12:31). Ha a léviták valóban a Dávid-ház iránti lelkes odaadásukról voltak Ismertek, akkor ez mindenképpen logikus lépésnek számított. Ezen tényezők együttesen jelzik számunkra azt, hogy Dávid nagymértékben támaszkodott közigazgatásában a lévitákra, egy felemelkedőben lévő Júda-beli, elsősorban betlehemi (Dávid szülővárosa) és Hebróni (Dávid első fővárosa) papi csoportra. Az állam al. kalmazottaiként olyan rétegét alkották a közigazgatásnak, amely hű a király személyéhez akitől megélhetésük fügött. A királyságban mindenütt, de különösen a Dávid által csa: tolt nem-izraeli és nem-júdai területeken a rend biztosításának és a rendelkezések betartatásának eszközei voltak. A Simeón-beliek valószínűleg hasonló célokra használhatták. Míg azáltal, hogy Dávid átszállíttatta a frigyládát Jeruzsálembe és közigazgatásában a lévitákat alkalmazta, Saul izraeli-júdai királyságának folytatását sugallta, uralkodása ennél lényegesen többet jelentett. A nemzetségek és falvak számára, akik eddig Sault te· bntették vezérüknek, bizony teljesen új rendszer volt ez, ami javarészt a Jeruzsálem ál· tal betöltött szereppel függött össze. Először is azáltal, hogy Jeruzsálemet Dávid foglalta el hivatásos hadseregével, a vá· ros lényegében koronabirtokká, "Dávid városává" vált. A jeruzsálemiek nem kenték őt fel önként királyukká némi alkudozás után vagy feltételeket szabva. Dávid hódítás ál· tal lett a kirá.lyuk, ők pedig az alattvalói. Ez a fajta királyság egyébként jobban egyezett a Jeruzsálemiek hagyományaival. Jeruzsálem, azon bronzkori városok egyike, amelyek a vaskorban is megmaradtak, hosszú tapasztalattal rendelkezett az önkényes és örökletes uralmak terén. A hasonló múltú többi bronzkori város is - Sekem Megiddó Hácór stb. - végül mind Dávid kezére került. így - míg Efraim/Izrael és Júda nem~etsé­ gei, falvai Dávid királyságának fontos alkotóelemei maradtak, többé már nem ezek vol· tak uralkodásának létfontosságú központjai. Királyságának központja Jeruzsálem volt, amely egyre inkább a régi bronzkori városállamokra kezdett hasonlítani. Továbbá, a frigyláda jelenléte és a lévitáknak szánt közigazgatási szerep ellenére úgy tűni~, hogy Dávid megőrizte a bennszülött jeruzsálemi kultuszt annak helyi papi családjaival együtt, és hagyta, hogya nemzeti kultusz fontos elemévé váljon. A Dávid alatti papi tisztviselők személyazonosságára vonatkozó legfontosabb szakaszok sajnos ?roblémákat okoznak. A 2Sámue18:17 a következő két papot nevezi meg Dávid főpap­ Jaiként: "Cádoq, Ahitúb fia és Ahirnelek, Abjátár fia." Ugyanakkor az 1Sámuel 22-ben olvasható szöveg, amely beszámol arról, hogyan mészároltatta le Saul a nóbi papokat, Abjátárt nevezi meg Ahimelek fiaként, nem pedig fordítva, a papi családot pedig Ahi· túb leszármazottaiként azonosítja. Végül, hogy még közelebb hatoljunk a probléma gyökereihez, az 1Sám 14:3 Ahitúbot Éli házával hozza összefüggésbe. Ezek szerint

első

'l 165 Dávid, jeruzsa'lem k'Irarya tehát Dávid mindkét főpapja, Cádoq és Ahimelek (Abjátár) az Éli-ház papi vonalá~oz tartozott. Mindez igen valószínűtlennek látszik, különösen ha. figyelembe vesszu~ ~ frigyláda-elbeszélést, amely arról igyekszik hosszasan meggyŐzlll mmket, hogy az Ehféle vonal már megszűnt, mielőtt a frigyláda Jeruzsálembe ker~lt v~ln~. t" szövegekből származó információk persze nem feltetlenul osszeegyeztetheA t en I Ih" h Ab ' . Ik' tetlenek. Lehetséges, hogy nemcsak. eg: Ahitúb lét~zett. Az I~ e epze ,eto, ogy ": j~'. . k It egy Ahimelek nevű apja es egy ugyall1lyen nevu fia IS, bar maga Abjatar t"rna vo 'I b I" -bb k még Dávid idős korában is aktív volt (lKir 1:7; 2:26). ,Enne ~zon an v~ OSZ1~u ne "'"k I I'bb's számunkra - hogy az 1Sám 14:3 es a 2Sam 8:17 szovegem a szertunI - ega a I , _, ' ' "d k' -k a'ltoztatásokat haJ"tottak végre feltehetoleg epp azzal a cellai, hogy DaVI et k.esZ to',"" v ' " ' ' I I' k pcsol)"a'k az Eli-féle papi vonallal. Mas szova te ut arra gyana kszun k , főpapJat ossze a " , '. h' t' bikabod fivéré"-re történő utalást utolag Illesztettek be az 1Sam 14.3_.. "' 'I" fi " I h A 2S' hogy az "A I U , l. ' hogy az eredeti szöveg egyszeruen "Ahlja... PInhasz fia, E I la e etett. a~~~:; 8: 17 pedig valahogy úgy hangozhatott, hogy "Cádoq, és Ab!átá~, Ah.imel,ek fia:'. Ha a fenti módon javítjuk ezt a két szakaszt, akkor D:vI~ ket fopa?ja ~ad~q :s "" t' volt- mi pedig feltételezhetjük, hogy Jeruzsálembol, Illetve a kozeh Nobbol , . . I'd k k' . I Ab Ja ar (a Szkoposz-hegy Jeruzsálemtől északkeletre) származó helYI papi csa a ..0 .. at" epvl~ek Két másik szakasz utal arra, hogy Cádoq testesíthette meg a bennszulott JeruzsaIete .' . sa'got Kétségkívül mindkét szakasz meglehetősen homályos, ugyanakkor olyan ml pap . 'k k . C'I ket hoznak összefüggésbe a Dávid előtti Jeruzsálemmel, ab ne nevel a aszeme ye ' ," fi M lk' d et is tartalmazzák. A Genesis 14: 18-20-ban Abraham tizedet Izet" e .Iee eq. 'I ' .. d' t d oq eIem 1 S' I k"' Iya'nak" Itt Sálem minden bizonnyal a Jeruzsa em nev egy roVI Itet neK, a em Ira . . " ' b ' . A Jo' z s 10'1 5 egy bizonyos Adoni-eedeq"-et említ Jeruzsálem kIralyaken t. A .- " , . , formaja. játár ugyanakkor természetesen már jóval korábban csatlakozott DavIdhoz: meg azO

után, hogy Saullemészároltatta a nóbi papokat.

Küzdelem az ellenállókkal Dávid hatalomra kerülésének és a Jeruzsálem-központú közigazgatásnak megvoltak a maga ellenzői. Saul számos körben számított népszerű uralkodónak,. különö~e~ benjámini rokonai között. Ott voltak tehát egyfelől Saul családjának hívei: akik, DavIdot trónbitorIónak tekintették. Emellett a dávidi királyságban Jeruzsálem alt~1 )Jts~ott egyre meghatározóbb szerep más városok és kultuszi központok - például SI:Ó, ,GI~~a és Hebrón _ számára hatalom- és presztízsveszteséggel járt. Az ehdegenedes e.rze.s,et kelthette a régi júdai és efraimi/izraeli hatalmi rendszer hív:iben - ak~k an?~k_Id,ejen maguk "kenték fel" Dávidot - az, hogya közigazgatás ü~yelt mostantol,az UJ fovaros~ ból bonyolították továbbá hasonló hatást válthatott ki a kultusz teren az, hogy , bb .. f' es 'b kell jeruzsálemi-nóbi papság emelkedett hivatalos státusba. E en az ossze ugg en .. k D"d lk d" I kapcsolatmegértenünk két olyan eseményt, amelyet a szovege aVI ura o asava ban említenek: Saul leszármazottainak kivégzését és az Absalóm és Seba által vez:tett aban lázadásokat. Lehetetlen megállapítani, hogy ezek Dávid uralmának mely.szakasz történtek _ tulajdonképpen még azt sem tudjuk, hogy uralk~dása h~ny éVig tarto,tt. Az tűnik valószínűbbnek, hogy valamikor a királysága első éveiben zajlott I~ ez a ket e,semény, amikor Dávid még hatalma megszilárdításán fáradozott, nem p:dlg uralkodasa vége felé, ahogy azt a 2Sámuel szövegeinek jelenlegi elrendezése sugallja.

r

166

Az ókori Izrael és júda lörténete

Saul leszármazottainak kivégzése Dávid egy alkalommal közreműködött Saul több családtagjának kivégzésében. Ezt a 2Sám 21:1-4 elbeszélése szerint azért tették, hogy az országban megszüntessék az berölés vétke miatti terhet és az éhínséget. Természetesen ezáltal megszüntették a ~~­ vid pozícióját fenyegető potenciális veszélyt is. Saul - mint megtudjuk - "Izrael ;Júda fiaiért buzgólkodva" megkísérelte kiirtani a gibeóniakat (2Sám 21:2), és ezzel bi~ zonyára felrúgta a Gibeón és Izrael közti régi szövetségi viszonyt (lásd Józs 9:3-21). E állítólag vérontást eredményezett, amelynek büntetése az éhínség volt. Dávid tárgyalá~ sokat folytatott a gibeóniakkal, majd elrendelte Saul hét fiának és unokájának rituális kivégzését és tetemeik nyilvános közzétételét. "Vette a király Ricpának, Ája lányának két fiát [lásd 2Sám 3:7], akiket az Saulnak szült... meg Mikálnak, Saul lányának öt fiát...; és kiszolgáltat,ta őket a gibeaiak kezébe, s azok fel is akasztották [karóba húzták?j őket a hegyen, az Ur előtt" (2Sám 21:8-9). Bár a legtöbb héber kéziratban Mikál olvasható a második anya neveként, és ezáltal a szöveg öt férfit Dávid korábban elhidegült feleségéhez kapcsol, a férj neve arra enged következtetni, hogya második anya Saul Méráb nevű lánya volt (vö. lSám 18:19-et a 2Sám 2l:8-cal). A szöveg szerint Saul ágyasa, Ricpa fél éven át őrizte a holttesteket, és védte a közszemlére kitett maradványokat a madaraktól és vadállatoktól. Dávid végül engedélyt adott, hogya csontokat Saul és Jónátán exhumált tetemeivel együtt Célában, Saul családi sírjában eltemessék. Elképzelhető, hogya kivégzések idején Dávid egyúttal Saul családi birtokát is kisajátította. Amikor Jónátán sánta fia, Mefibóset (az lKrón 8:34 szerint Meribaál) felbukkant a valahol Transzjordánia területén fekvő Lo-debárban, Dávid visszaadta neki a földet. Azt azonban megkövetelte tőle, hogy onnantól kezdve "a király asztalánál" étkezzen - azaz költözzön Jeruzsálembe, ahol szemmel követhetik ténykedéseit. A földbirtok egy bizonyos Ciba felügyelete alá került, aki Saul házában volt szolga. Neki kellett megművelnie a földet és betakarítania "ura(d) fiának [Mefibósetnekj az eleséget, hogy ellátása legyen" (2Sám 9:1-13).

Absalóm lázadása Feltehetőleg szintén még Dávid uralkodásának kezdetén, de már Jeruzsálem fővárossá tétele után történhetett, hogy Dávid saját fia, Absalóm lázadt fel a király ellen. Ezt egy Seba nevű benjámini által vezetett második felkelés követte. Absalómnak egy rövid idő­ re sikerült is elfoglalnia Dávid trónját Jeruzsálemben, Seba lázadása viszont már kevésbé sikeres próbálkozás volt, amely arra irányult, hogy az Efraim/Izrael területet kivonja Dávid fennhatósága alól. Mindkét lázadás széles körben elterjedt nyugtalanságot és elégedetlenséget sejtet. Absalóm, aki Dávid hebróni uralkodása alatt született, Maáká, egy Gesúrból származó arámi hercegnő (2Sám 3:3) fia volt, és Dávid egyetlen fia, akiről nyíltan megírták, hogy anyai ágon királyi vért örökölt. Apjához hasonlóan (lSám 16:12) Absalóm a szépségéről és személyiségének az emberekre tett hatásáról volt híres (2Sám 14:25). Az Absalóm lázadásáról szóló beszámolót (2Sám 15-19) megelőzi egy elbeszélés, amely azt írja le, hogy Amnón, Absalóm legidősebb féltestvére megerőszakolta Támárt, Absalóm nővérét.

, d Jeruzsálem királya

~m,

167

"

bsal óm bosszút esküdött, megölette Amnónt, majd apja haragjától tartva elmenekult.

~agyapjánálleltm.ened~ket~esúrba?, .és h,áro~ é.vig m.aradt,tá~ol]eruzsálemtől, ~íg vé"I Jóáb közbenjart az erdekeben DavIdnal. David elemte latOl sem akarta Absalomot,

~u k' őbb a két férfi -legalábbis részben - kibékült egymással (2Sám 14:28-33).

amA~snón halála után Absalóm lett Dávid legidősebb életben levő fia.

Egy másik fiv~r, "I'b (2Sám 3:3) sehol nem fordul elő a bibliai elbeszélésekben -lehet, hogy még If~l k~~rában meghalt. Így tehát Absalóm a trónörökös szerepét kezdte játszani, és odaJU figyelt a köznép sére I" mene, panaszaira. Ezek után pedig szerzett magának Absalóm szekereket, lovasokat, s ötven embert fullajtár"elenként aztán felkelt Absalóm, odaállt a kapu bejáratához, minden embert, akik Reg b nJ· nek valamilyen ügye volt, s ítéletért a királyhoz tartott, magához hívott Absalóm és azt mondt.1: "Melyik városból való vagy?" Ha az feleletül azt mond~a: "Izrael egyik törzséből való vagyok, én, a te szolgád," akkor Absalóm azt felelte neki: "Ugy látom, hogy ügyed jó és ., de a király nem rendelt senkit sem, aki meghallgatna téged." Majd azt mondta Á;:::dóm: "Bárcsak engem tenne valaki bíróvá e földön, hogy hozzám jönnének mindazok, akiknek ügyük v,m, én majd igazságosan ítélnék" Sőt, amikor valaki odament hozzá, hogy leborulva köszöntse, ő kinyújtotta kezét, megfogta és megcsókolta. így járt el egész Izraellel, amikor valaki ítélet végett kihallgatás ra jött a királyhoz, s így bujtogatta Izrael embereinek szívét. (2Sám 15:1-6) Az utalás arra, hogy "a király nem rendelt senkit sem, aki meghallgatna téged," a dávidi közigazgatással való elégedetlenség kifejeződése lehet, míg az Absalóm cselszövését támogató számos különféle társadalmi elem arra enged következtetni, hogy az elégedetlenség széles körű volt. Júdaiak és izraeliek egyaránt csatlakoztak a mozgalomhoz. Ráadásul Absalóm támogatói közt olyanok is voltak, akiket egyébként Dávid a saját közeli híveinek tarthatott. Az utóbbiak közé tartoztak például Dávid közigazgatásának fontos tisztségviselői, Ahitófel és egyik unokaöccse, Amásza. A lázadást Absalóm azzal kezdeményezte a bibliai elbeszélés szerint, hogy Hebrónban - Júda szívében, Dávid korábbi fővárosában - királynak kiáltatta ki magát. Ezzel egy időben más nagyobb városokban is közhírré tették királyságát, különösen Efraim/Izrael területén (2Sám 15:7-12). Az összeesküvés déli támogatóinak nagy száma és az északon egyre növekvő izraeli támogatottság arra kényszerítette Dávidot, hogy királyi seregével és zsoldosaival együtt elmeneküljön Jeruzsálemből. Máskülönben fennállt volna annak a veszélye, hogy bekerítő hadmozdulattal foglyul ejtik a városon belül (2Sám 15:13-31). Mielőtt azonban távozott volna, Dávid megszervezte, hogya két főpap, Cádoq és Abjátár a fővárosban maradjanak, és titkos jelentéseket küldjenek neki a fejleményekről. Hátrahagyta tanácsosát, Husájt is, aki beépített kémként Absalóm hívének adta ki magát (2Sám 15:32-37; 17:15-22). A bibliai elbeszélés a köznép eltérő érzelmeit jegyezte fel Dáviddal kapcsolatban, amely híven tükrözi a különböző várható reakciókat. Ciba, a korábban Saul, most pedig Mefibóset tulajdonában levő királyi földek felügyelője például azonnal Dávid oldalára állt, és azzal vádolta saját urát, hogy meg akarja magának kaparintani a trónt. Dávid erre ott helyben kinevezte őt a sauli birtok új tulajdonosának. Simi, Saul házá~ak benjámini tagja átkokat és köveket szórt a menekülő király után, és elítélte őt, amiert elődje családjának vérét ontotta (2Sám 16:5-14; lásd 2Sám 21:1-6). Amikor Dávid

168

Az ókori Izrael és júda történeti

átkelt a Jordánon és Mahanáimba jutott, Transzjordánia több előkelő személyiségének támogatásában részesült (2Sám 17:27-29). Ezek közé tartozott Sobi, az ammóni Náhás király egyik fia, a Lo-debarból való Mákir, aki korábban az ifjú Mefibósetet is bújtatta (2Sám 9:4) és Barzilláj, egy gazdag gileádi, akinek a neve arra enged következtetni, hogy arámi lehetett (lásd 2Sám 19:31-38). Dávid seregei három vezér:)óáb, Abisáj - a királ unokaöccsei - és a Gat-beli Ittáj irányításával vonultak fel (2Sám 18:1-3). Utóbbi a sz;' veg szerint egy hatszáz fős, filiszteus zsoldosokból álló osztag vezetője volt, akik nern_ rég érkeztek családjaikkal Gatból (2Sám 15:18-22). Absalóm ugyanakkor unokatestvérét, Amászát nevezte ki serege parancsnokának. Az Absalómot és Dávidot támogató különböző személyeknek és csoportoknak az áttekintése a következőket sejteti: (1.) A különböző szekcióérdekek, családi kötelékek és személyes konfliktusok még ekkor is meghatározó tényezők voltak, és nehezítették az erős nemzetállam kialakulását. (2.) A Dávid-Saul konfliktus okozta sebek még nern gyógyultak be. (3.) Dávid jelentős mértékben függött a külföldi és nem-izraeli zsoldosoktól hatalmának megerősítésében. A főváros elfoglalását követően Absalóm Ahitófel tanácsára nagy nyilvánosság előtt kisajátította magának Dávid háremét. Ezzel kétségkívül azt kívánta hangsúlyozni. hogy átvette apja helyét, és hogy ez a változás visszavonhatatlan (2Sám 16:15-23). Ahitófel természetesen nagyon vigyázott arra, hogy Absalóm viselkedése ne nyisson alkalmat az államcsíny meghiúsítására. Hiszen Dávid és Absalóm apa és fia voltak, és könynyen el lehetett képzelni, hogy egyszer ismét kibékülnek, ahogya Támár-ügy után is tették. Ahitófel és más, hozzá hasonlóan Absalóm pártját fogó előkelő személyek számára azonban nem volt visszaút. A felkelés sikerére tette fel karrierjét és életét. Ugyanezért volt Ahitófel számára borzasztó csapás, amikor Absalóm nem fogadta meg a tanácsát, hanem inkább Husájra hallgatott, és nem használta ki a lehető legelőnyöseb­ ben a katonai helyzetet a Dávid menekülő seregeire mért gyors támadással (2Sám 17: 1-14). Ehelyett azzal vesztegette idejét, hogy nagy haderőt toborzott, ezzel időt adva Dávid csapatainak arra, hogy összeszedjék magukat. Ahitófel bizonyára érezte, hogy az új kormányban sem az ő szava lesz a döntő, és hogya lázadás amúgy is kudarera van ítélve, ezért öngyilkosságot követett el (2Sám 17:23). A Dávid és Absalóm haderői közti végső összecsapás - mint azt megtudjuk - Gileádban, Efraim erdejében zajlott le (2Sám 18:6). Dávid csapatai, akik már korábban kialakították csatarendjüket, ezzel előnyre tettek szert és győzedelmeskedtek. Absalóm serege - amely főleg izraeliekből és csak kisebb mértékben júdaiakból állt - súlyos vereséget szenvedett, de jóábnak köszönhetően megmenekült a teljes pusztulástól. jóáb ugyanakkor megölte Absalómot - annak ellenére, hogy Dávid korábban parancsba adta, hogy fiával "kíméletesen bánjanak" (2Sám 18:5-16). Absalóm lázadását tehát sikerült leverni, és Izrael és júda rövid időre király nélkül maradt, ám ez nem jelentette azt, hogy Dávidot vissza szerették volna állítani eredeti pozíciójába. Az izraelieknek - és talán a júdaiaknak is - egészen biztosan megfordult a fejében, hogy valaki mást kennek fel királlyá. Mialatt az izraeliek közt még folytak a tárgyalások (2Sám 19:8b-10), a még mindig Transzjordániában tartózkodó Dávid üzenetet küldött Cádoqnak és Abjátárnak, amelyben arra utasította őket, hogy biztassák fel júda véneit: ragadják magukhoz a kezdeményezést, és nevezzék ki újra őt királynak. hiszen egy vérből való velük. Emellett megígérte, hogy életben hagyja Amászát, Ab-

'ávid,jeruzsálem királya

169

D,

seregeinek vezérét - ennek a lépésnek az lehetett a célja, hogy megnyugtassa salo~ zokat, akik Absalómot támogatták, ezáltal jelezve mintegy, hogy kegyelmet kapmin ]~da tehát összegyülekezett Dávid támogatására, és a Jordán egyik átkelőhelyének na,k' lében fekvő Gilgálnál találkozott királyával (2Sám 19: 11-15). kO~iután a júdaiak Dávid mellé tették le voksukat és ~ekilát~ak a királ~ Jeru~sálembe .. 'nő visszaszállításához, az Izraeliek sem halogathattak tova bb adontest. Valaszthattorte "k DaVI " dVIsszatertet, ' " 'h'b ' k'eszu"1 ne k - ame Iyne k . va támogatja vagy po Igar a orura tak. n ;;ésére vajmi kevés esélyük volt. Ezért úgy határoztak, hogy támogatják Dávid meg y . atérését, és ő k'IS eIk"ld u te'k k"ovetel'k et G'I I ga'Ib a.

VIS: 2SámuelI9:16-43-ban leírt gilgáli jelenet a Dávid uralkodását jellemző összeférhelen elemek és belső feszültségek további bizonyítékául szolgál. Az izraeliek fő kül~~ttsége késve érkezett Gilgálba, ~iután D~vi~ot egy e~.ső~orba~ j~daiakból álló csoort már átkísérte a jordánon. Az IZraeliek es Judalak koztl feszultsegek azonnal a felP, sz1Dr e to" rtek-. az izraeli küldöttek azzal vádolták a júdaiakat, hogy elhamarkodottan cselekedtek, és hogy Izrael számbeli fölénye ellenére elsőbbséget élveznek. Az izraeli küldöttek emellett kijelentették, hogy nem a júdaiak, hanem ők tették meg az első lépéseket Dávid királyságának helyreállítása érdekében (2Sám 19:41-43). Gilgálnál Simi is jelen volt, aki a megváltozott körülmények közt már bánta tettét, és ezer benjámini kíséretében felajánlotta Dávidnak hódolatát és támogatását. Még a sánta Mefibóset is eljött Gilgálba, hogy bizonyítsa hűségét. Dávid megkegyelmezett Siminek, Mefibósetnek pedig visszaadta birtoka felét (25ám 19:24-30). Az egész forgatókönyv, amelyben Izrael és júda egymástól függetlenül cselekszik, azt sugallja, hogya két csoport - és talán harmadikként a benjáminiak is (lásd 25ám 19: 1617) - továbbra is különálló egységnek tekintette magát. Ahogyan korábban Dávidot külön kenték fel júda és Izrael képviselői (2Sám 2:4; 5:3), ugyanez történhetett Absalóm esetében is: az izraeliek a jeruzsálembe történő megérkezése után kenték fel királyukká (2Sám 19:10). Most izraeliek és júdaiak egyaránt részt vettek Dávid újraválasztásában.

Seba fe/kelése Nyilvánvaló, hogy az izraeliek sem túl lelkes, sem pedig egyöntetű támogatásban nem részesítették Dávidot. Seba, egy másik benjámini azok közé tartozott, akik ellenezték visszatérését. Elképzelhető, hogy amíg Dávid Gilgálban találkozott az izraeli és júdai vezetőkkel, Seba ezalatt Dávid háza ellen lázított: "Nincs részünk Dávidban, s nincs örökségünk ]ísáj fiában: térj vissza sátraidba, Izrael!" (2Sám 20:1) Bár a szöveg azzal folytatódik, hogy "erre egész Izrael elpártolt Dávidtól és Sebát, Bokri fiát követte," ez nllnden bizonnyal túlzás, mint ahogya 2Sám 19:41-ben olvasható kijelentés is, amely szennt "Izraelnek minden férfia" Dávid elébe ment Gilgálba. Seba kockázatos vállalkozásának ezt követő leírása híveinek meglehetősen korlátozott számára enged követk,eztetni (lásd különösen 2Sám 20:14, ahol úgy tűnik, hogy csak saját nemzetségének tarnogatását élvezi). k ~~után Dávid visszaérkezett jeruzsálembe, sietve cselekedett, hogy kioltsa Seba feleleset . I"ott az meg , k'!te l'Jese d ett vo Ina:" h ogy eros '" varoso k ra ne ta I'a l'Jon, s eI ne me.. .' n11e nekulJön előlünk" (2Sám 20:6b). Dávid eredeti terve szerint Amászának kellett júdai

170

Az ókori Izrael és júda lörténtk

csapatokat toboroznia és megküzdenie Sebával. Amásza azonban addig késlekedett míg túllépte a Dávid által a hadjárat kezdetére megszabott időpontot - ez minden hi: zonnyal azért fordulhatott elő, mert a júdaiak igen lassan reagáltak a hadba hívásra. Bármi volt is a valós ok, mire Amásza felvonult csapataival, addigra Dávid már hiva. tásos katonáira: Abisárra, Jóábra, a krétaiakra és a filiszteusokra bízta az ügyet. Jóáb ezt követően megöl,te Amászát, aki ideiglenesen a hadsereg élén helyettesítette őt, majd a Bét-maaká-beli Abélig (Tell Abil a Jordán folyó forrásánál, Palesztina legészakibb Pont. ján) üldözte Sebát hivatásos ka~onákból és lelkes önkéntesekből álló seregével (2Sárn 20:8-13). Az ostromlott város, Abéllakói lefejezték Sebát, és fejét a falon át kihajítot_ ták a kívül várakozó Jóábnak (2Sám 20:14-22).

Dávid háborúi és királyságának kiterjedése Dávid katonai tevékenységének a 2Sám 8:1-14-ben olvasható összefoglalása emlékeztet Saul hódításainak ISám 14:47-48-beli összefoglalására. Mindkét királynak elsöprő győ­ zelmeket tulajdonítanak; a szövegek szerint minden létező ellenségükkelleszámoltak. Dávid ugyanakkor még Saulnál is sikeresebben stabilizálta és terjesztette ki birodalma határait. Az is valószínűnek tűnik, hogy a nemzetközi politikában valamivel jelentő­ sebb szerepet töltött be. Azt azonban kétségbe vonhatjuk, hogy Dávid valós hatalma akár csak Palesztina egészére is kiterjedt volna, arra vonatkozóan pedig egészen biztosan nem rendelkezünk bizonyítékokkal, hogy befolyása a szomszédos népeknél távolabbra is elért volna. Dávid birodalmának megerősítése és kiterjesztése három lépésből állt: (1.) a filiszteusok visszaszorítása, (2.) határainak kiterjesztése a sauli határokon túlra, és az ezidáig független városállamok csatolása az új határokon belül, valamint (3.) határmenti háborúk és szövetségek a szomszédos királyságokkal.

Afiliszteusok visszaszorítása Dávid már Saul udvarában, hivatásos katonaként híressé vált mint filiszteus-verő (ISám 17-18). Később, miután Hebrónban megalapította saját királyságát, és különösen miután Izrael vénei is királyukká kenték fel, ismét a filiszteusokkal folytat háborút. Filiszteusok vazallusából Júda és Izrael filiszteusokkal szembeni védelmezőjévé lépett elő. Ez adta a hátterét a 2Sám 5:17-25-ben leírt háborúk nak és feltehetőleg a 2Sám 23 filiszteus vonatkozású elemei jelentős részének. Talán később is előfordultak határmenti villongások - a határvonal körülbelül a Sefél a mentén húzódott. Meglepó, hogy 2Sám 8:1 Metegammára utal, amikor arról beszél, hogy Dávid leverte a filiszteusokat. Még az sem világos, hogy helynévként fordítható-e egyáltalán (lásd aZ IKrón 18:1 párhuzamos szakaszát, amely más olvasatot tár elénk).

A királyság kiterjesztése Dávid közvetlen uralmának területe földrajzilag túlterjed t a Saul által uralt területen. A legszembeötlőbb különbség az volt, hogy Dávid birodalma a Jezreel-völgyet és Galileát is magába foglalta. Ezenfelül Dávid a jelek szerint Transzjordániába is kiterjesztette határait, bár az itteni helyzet kevésbé világos. Dávid közvetlen fennhatóság á-

Dávid,jeruzsálem királya

,

171

k 1eghatározásához három szöveg áll a rendelkezésünkre: a 2Sám 24 (=lKron 2l:~­

n;) :eszámolója Dávid népszámlálásáról, a lévita városok listája a Józs 21:l-42-ben, es

2 meg nem hódított városok" listája a Bír 1:27-33-ban. . a "A né számlálás földrajzi kiterjedését a szöveg igen nagy vonalakban, pontatlan~1 ~~­

p ' l leírás nem is teljes egészében érthető. A kérdezőbiztosok TranszJordamamerteO, es, ," ," "b) , , k L l' h I d k ' nál kezdték munkajukat (a mal Vadl Mudzsl , es esza le e a a ta b n az Amon " " a,' "H món-hegy lábánál elhelyezkedő Dán közelében lévő pontlg, majd nyugat ~ge,szFenl '~ Ge~"leán át Szidón és Türosz a föníciai városok irányába folytatták útjukat. tele e so- a I . ' " , , b' " d k' S _l " y másik ága a szöveg szennt Júda NegevJere es Beer-se ara terje t l. ern"" , " . ' 'I A te meres eg " tudunk meg azonban a kHalysag Jordantol nyugatra fekvo centrumaro. mIt ,sem' l ' l' agy legalábbis annak leírása talán k'L' I k"l" "I A nepszam ,1 as v , ueJezetten az o yan u so teru e-

'" tekre ir:1Pyult, amelyeket Dávid utólag é,rített be a blro~alom?a., MéH cl lévi ta városok listáját illetően IS ehhez has?nlo elrr;e~ettel, alltunk elo. Bar,a te"l soro l",IS Je lenlegi formáJ'ában meglehetősen sematikus, a leVita varosok , az ,,,Izrael es , ,,' ntJ" a' n kl'vu"l eső területekre csoportosultak, ugyanakkor valoszlTIuleg meg Jú d a k'ozeppo " ,.. . , Dávid közvetlen fennhatóságának határán belülre e~tek (l 5., terk~p) .. ~egu,1 pedig a BH 1:27-33 olyan városokat sorol fel, amelyeket valamikor az Izraeli kHalysag~oz csatol' ame Iyek bennszu"lött , nem-izraeli lakossága helyben maradhatott. Tobben ezek ta k" am , közül- így Jeruzsálem is - régi bronzkori városállamok, vol,tak, ame~yek, a vaskor Id~jén is életben maradtak - például Bét-Seán, Taanák, Megl~do, Ge~er es ~et-semes. HaJlunk arra, hogy úgy gondoljunk Dávid uralmára, mint amikor az ilyen varosokat a fenti körülmények közt olvasztották be a birodalomba. Az egyetlen, szövegr~sz" amely mást sugall, az IKir 9: 16, amelyben azt olvashatjuk, hogy egy egYlptom,1 fa:ao elfoglalta és felégette Gezert, megsemmisítette lakosságát, majd a romokat lanyanak adta hozom:ll1vként Salamonnal való házasságkötésekor. Ebből arra következtethetünk _ bár ne~1 szükségszerűen -, hogy Gezer csak Salamon uralkodásával vált izraeli tulajdonná. Az cldatok ismeretében túlzás lenne azt állítanunk, hogy a népszámlálásról szóló beszámoló, a lévita városok listája vagy a meg nem hódított települések felsorolása mind lényegében ugyanazokat a határokat tételezik fel, mivel a rendelkezésünkre álló információk egyik esetben sem elég részletesek vagy határozottak ahhoz, hogy ala~os össz.~­ hasonlítást végezhessünk. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogyaharom szoveg kompatibilis, és hogy együttesen rávilágítanak Dávid közvetlen fennhatóságának egyéb forr,ísokból sejthető területi kiterjedésére. Például mindhárom szöveg figyelmen kívül hagyja Filisztiát.

Határ menti háborúk és szövetségi kapcsolatok A fent t:lrt.'Y alt mindhárom, Dávid uralmának kiterjedésére vonatkozó szöveg azt sejtet~, hO(,')' J birodalom Felső-Galileába is átnyúlt, és határa a két föníciai város, Türosz és SZIdón közelében volt. A népszámlálás közben például "bejárták Szidón környékét, aztán oÍtnwntek Tirusz bástyáinak vidékére, majd a hivvik és a kanaániak minden földjére" (2SoÍ m 24:6-7). Dávid föníciaiakkal fenntartott kapcsolatára egyetlen másik utalást találUnk, a 2Sám 5: II egy megjegyzésében, amely szerint "Erre Hirám, Tírusz királya követeket, majd cédrusfát, ácsokat és kőműveseket küldött Dávidhoz, és azok palotát építet-

172

'ávid, jeruZJálem királya

173

~k Dávidnak.:' Csak ta~ál~~t~i tudunk arr~ v~n:tkozóan,ho~ l~h~tett~ kö~vetle~ ~.sz­ t [I"

és Dávidnak a fOUloai teruletekre torteno behatolása es Hiram ajandekai kozott.

sze U;;d Moábhoz fűződő viszonyáról szintén meglehetősen gyér információ áll ren-

*

DamaszkllSZ

SZÍRIA

"

/

* Rabbat-ammón •

/I

<;0 mérfóld

_ _..L-_ _--,-_ _í

L.~-'-

';0 km

(I

I

I

-----.L.-J

15. TÉRKÉP. Dávid királyságának hozzávetőleges kiterjedése, a lévita városok elhelyezkedése

~ezésünkre, ezért csak találgathatunk kielégítő eredmények ígérete nélkül. Létezik del fi lől egy hagyomány, amely szerint maga Dávid is moábi származású volt, továbbá egy e e jegyzésben azt olvashatjuk, hogy szüleit Moábban helyezte biztonságba, amíg ~~:l gelől menekül:. Másfelől a, 2Sám ,8:2 arr.~l számol be, ho~y ~ávid l:~őzte a 'biakat, és különos kegyetlenseggel bant veluk. "Megverte tovabba a moabiakat, s rn:~tetvte őket a földre, s kötéllel végigmérte s?raika; mindig két kötélnyit mért le, az le eiket megölette, a másikat életben hagyta. Igy lettek a moábiak Dávid adófizető e~l áivi" Moáb alatt itt elsősorban az Arnóntól északra fekvő fennsíkot kell értesZünt Maga a valódi Moáb, amely az Arnóntól délre helyezkedik el, az izraeli és júdai ~irályok számára sosem volt könnyen megközelíthető. Még ha Dávid sikeres hadjáratot vezetett is az Arnóntól délre, nemigen lehetett képes állandó ellenőrzése alá vonni a területet. Ebből a szempontból érdemes megfigyelnünk, hogy az Arnóntól délre fekvŐ Moáb nem szerepel a népszámlálásról szóló beszámolóban. Arra a szövegre, amely szerint Dávid 18 OOO edómit mészárolt le a Sós-völgyben, és Edóm egész területén mindenhol helyőrségeket állított fel (2Sám 8:13-14; az "arámiak" helyett inkább "edómiak" olvasandó), az 1Kir 11:15-16 is visszautal. "Amikor ugyanis Dávid Edómban volt és jóáb, a sereg fővezére felment, hogyeltemettesse azokat, akiket megöltek, s Edómban mindenkit fel koncolt, aki férfi nemen volt (hat hónapig tartózkodott ott joáb és egész Izrael, amíg el nem pusztított Edómban mindenkit, aki férfiú nemen volt." Itt ismét jóllátható a túlzó nagyítás, különösen ha Edómot úgy fogjuk fel, ahogyan a modern bibliai atlaszokban általában ábrázolják: Moábtól délre elhelyezkedő terjeszkedő nép Transzjordánia déli részén. Az "Edóm" elnevezés valójában igen nagy vonalakban meghatározott földrajzi fogalom volt, és a bibliai szövegek némelyikében egyértelműen a Holt-tengertől délnyugatra fekvő területre utal (Num 34:3; józs 15:1-4). Hasonló helyzetet tükröznek a Genesis 36 edómi genealógiái, amelyek bizonyos, ezen a területen gyakran megforduló törzseket említenek: a kenizziket, qorahiakat és amálekieket. Végül, bár a Só völgyének földrajzi elhelyezkedése továbbra is bizonytalan; a Beér-seba és a Holt-tenger közt nagyjából félúton fekvő Vádi e1-Milh (=Só völgye arabul) igen esélyes jelöltnek tűnik az azonosításra. Röviden tehát a Dávid által leigázott és helyőrségekkel megerősített Edóm valószínűleg a Holt-tengertől délnyugatra, Dávid királyságának déli határai mentén elhelyezkedő terület lehetett, ahol "edómi" törzsek - például kenizzik és amálekiek - éltek. Az ammóniaké viszonylag kis királyság volt, birodalmuk valójában városállamnak nevezhető, Rabbá központtal (a mai Amman), amely a jabboq felső ágánál elterülő sivatag szélén feküdt. jeftát és Sault egyaránt azért hívták segítségül a gileádiak, hogy l1legvédjék őket az ammóni elnyomástól. Uralkodása kezdetén Dávid szövetséget kö~ott Náhással, Rabbá királyával, amely egészen Náhás haláláig érvényben maradt. Amil Or ~zonban Náhást fia, Hanun követte a trónon, ellenségeskedés kezdődött jeruzsálem es Rabbá közt, amely időről időre kiújult. Általában jóáb vonult az ammóniak elen, míg Dávid jeruzsálemben maradt. Egy ilyen alkalommal történt például, hogy ~lalatt jóáb és csapatai az ammóniakat támadták és Rabbát ostromolták, Dávid a törenet szerint viszonyt kezdett Batsebával (2Sám 11). Rabbát végül elfoglalták, Dávidot

174

Az ókori izrael és]úda történt~

, id. Jeruzsálem királya

a helyszínre hívták, hogya győzelemnekő is részese legyen, az ammóniakat pedig kény.' szerrnunkára fogták (2Sám 12:26-31). Dávid arámiakhoz vagy szíriaiakhoz fűződő viszonyának megértéséhez három bib. liai szakaszt kell elsősorban figyelembe vennünk, méghozzá a 2Sám 1O:6-19-et, 8:3-12_t és az lKir 11:23-25-öt. Az első ezek közül, a 2Sám 10:6-19 szerint Dávid az ammóni háborúk kapcsán találkozott először az arámiakkal.

Xk

rn~sod alattvalói lettek és adót fizettek neki. Ahova csak ment, az Ur mindenütt győ-

DaVI

. 'd . k" t adott DaVI na . ze me .den tehát a második szakasz 3-6. verse a 2Sám 1O:6-1O-ben leírt jelenet kissé leL ' " a d ato k at tar.' RoVI 'd' ett variáns változata. A lennmaradó versek ugyanak k or egeszen UJ ro VI "It lk A 7-8. vers kijelenti,. h ' d . ogy DávI megszerezte az aranypajZSO kat, ame Iye ket mazn . . tal . 'I k . H ad ad ezer k'et varosa , 'b'l o, Beta hb'l o. (vag~: Badad ezer szolgál haszna ta , va I am:n~ bakból) és Bérotájból nagy mennYlsegu bronzot hozott el. A 9-12. versek szennt TOJ Te Tóu) Hamát királya, Hadadezer régi ellensége ajándékok kíséretében Dávidhoz (vagy' 1 ' 1 ' " I 'h küldte fiát, hogy gratu a Jon gyoze me ez. A harmadik vizsgálandó szakasz, az 1Kir 11:23-25 egy Salamon uralkodása alatt Da-

I

Amikor Ammón fiai észrevették, hogy megbántották Dávidot, elküldtek, s felbéreltek a rohóbi arámiak s a szóbai arámiak közül húszezer gyalogost, továbbá Maáka királyától ezer embert és Istóbból tizenkétezer embert. (2Sám 10:6) A seregek a szöveg szerint Rabbá kapujánál csaptak össze, az arámiak megfutamodtak, az ammóniak pedig visszavonultak a városfalon belülre. Ezután Hadadezer (Cóba ki. rálya, bár ez a szakasz nem azonosítja őt ebben a tisztségében), egybegyűjtötte az arámiakat, "a folyón túlról" erősítést hozott, és Helámnál (földrajzi fekvése ismeretlen) sorakoztatta fel seregeit. Dávid támadásba lendült az arámiak ellen, és másodszor is megfutamította őket.

maszkuszban történt eseményről számol be. El1ensé~et tcllmsztatt továbbá neki [Salamonnak] Isten Rázonban, Eljádá fiában. Ez ugyanis me~szökött Adarézertől [Hadadezer], Szóba királyától, a gazdájától, s embereket gyűjtött el-

lene s e rablók vezére lett, amikor Dávid a szóbaiakat megölte. Ezek aztán elmentek Damaszkus;ba, s ott letelepedtek, s őt Damaszkusz királyává tették. Ö Salamon valamennyi napja alatt ellensége volt Izraelnek... (IKir 11:23-25)

Ám a szírek megfutamodtak Izrael színe elől, és Dávid hétszáz szekérharcost és negyvenezer lovast ölt meg a szírek közü!. Sobákot, a hadvezérüket is leütötte, úgyhogy az tüstént meghalt. Amikor aztán látták mindazok a királyok, akik Adarézer fennhatósága alatt voltak, hogy Izrael legyőzte őket, megrémültek és ötvennyolcezer emberükkel együtt megfutamodtak Izrael elől. Aztán békét kötöttek Izraellel és szolgáltak neki, s többé a szírek nem mertek segítséget nyújtani Ammón fiainak. (2Sám 10:18-19) Röviden tehát Dávid a szövegek szerint kétszer is győzelmet aratott az ammóniak megsegítésére érkező arámi zsoldoshadsereg felett, és az incidens azzal ért véget, hogy az arámiak visszavonultak, majd békés viszonyt alakítottak ki Izraellel. A beszámoló egészen logikusnak tűnik, kivéve a harcban állítólag részt vettek eltúlzott létszámát és a záró megjegyzést, amely szerint az arámiak ekkor Dávid alattavalóivá váltak. Ez a befejező megállapítás valószínűleg a szerkesztő betoldása, és egyáltalán nem következik az azt megelőző elbeszélésből. Teljesen ésszerűen hangzik, hogy miután Dávid kétszer is megverte őket, az ammóniak letettek arról, hogy Transzjordánia ügyeibe avatkozzanak. Az azonban már sokkal kevésbé hihető, hogy az arámi városok maguk is Dávid igájába hajtották volna fejüket anélkül, hogy egyáltalán megpróbálták volna megvédeni magukat. A második szakasz, a 2Sám 8:3-12 közeli párhuzamokat mutat a 2Sám 10:6-19-cel, ám a részleteket illetően találhatunk néhány lényeges eltérést, továbbá ez a szöveg még az előző nél is túlzóbb állításokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogya két győzelmet követően Dávid Arám ura lett. Míg a 2Sám 10:6-19 szerint Hadadezer egy bét-rehobi és cóbai szírekből álló sereg vezére, addig a 2Sám 8:3-11 a következőképpen azonosítja őt: "Hadadezer, Rehob fia, Cóba királya." Ebben a második szakaszban nem az olvasható, hogy ő hoz seregeket a "folyón túlról", hogy megerősítse az arámi haderőt Transzjordániában, hanem hogy Dávid támadja meg Hadadezert "mikor elment, hogy hatalmát kiterjessze az Eufrátesz folyó vizéig." Itt is két csatáról esik szó, Hadadezer a másodikhoz erősítést kap, ám így is mindkét küzdelemben Dávid győz. A 2Sám 8:3-11-ben em-

175

~iJV egerősÍtés azonban damaszkuszi arámiak csapata, és megtudjuk, hogy DáVid a ht~tt győzelem után "helytartókat rendelt a damaszkuszi arám~k fölé. Az arámok

Itt ismét azt olvashatjuk, hogy Damaszkuszra nagy kihatással volt Dávid Hadadezer felett aratott győzeIme. A három szakasz mögött meghúzódó történelmi valóság véleményünk szerint nagyjából a következő lehetett: l. Cóba városállama, amely Arám déli részére terjedt ki Saul uralkodása alatt, még akkor is jelentős hatalommal bírt, amikor Dávid megkezdte ammóniak elleni háborúit. Ekkoriban Hadadezer volt Cóba királya. Damaszkusz az uralma alatt állt, és valószínűleg Galileát és Transzjordánia északi részét is saját birodalmához tartozónak te-

I

Ez a homokkőből készült fejszobor ""I ' . , " . valós" (lill! C~ egy ;ImmOnJ uralkodot abrazo!. A mal ~lllll1Clll területéről került elő. Oordan Department of

/!!Ii!liI)1I1

FiI"/llilln)

177

Az ókori Izrael és júda lö

176

kintette. Az ammóniak tőle kértek védelmet Dávid támadásaival szemben, és ő szí sen segített több arámi városból érkező seregeivel. 2. Dáv~.d két. egymást .k?vető ~satá~~n is .legyőzte Hadade~ert; ~z, egyi~ csata Rabbá, kapuja elott zajlott, a maslk pedig Helamnal, valahol Transzjordama területén. Had, dezer a vereséget követően visszavonult Transzjordániából, és a későbbiekben már ne aterjesztette ki hatalmát erre a területre. Ekkor vesztette el Damaszkusz feletti uralrn~ is, bár a jelek szerint ez nem a Dávid elleni háborúban történt. A város egy fosztaga: banda kezére került, akiknek vezére Rezón, Eljádá fia volt. Ez nem feltétlenül rnond ellent a 2Sám 8:6-nak, amely azt állítja, hogy Dávid helyőrségeket helyezett az "arárni Damaszkuszba" - azaz az általánosan Damaszkusznak tekintett terület egy részére. 3. Elképzelhető, hogy Dávid egy adott pillanatban megtámadta Hadadezer birodalmának középpontját is, ám az erre utaló egyetlen adatunk a 2Sám 8:7-8 egy meglehetősen kétértelmű kijelentése. Vajon azt jelenti ez a szakasz, hogy Dávid valóban elfog. lalta Betahot (az lKrón 18:8-ban "Tibhát"-ként szerepel) és Bérotájt; és hol helyezked. tek el ezek a városok? Mindettől függetlenül nincs okunk azt feltételezni, hogy Dávid valóban elfoglalta volna Cóbát vagy leigázta volna magát Arámot. 4. Dávid uralmát Galileára is kiterjesztette, és birodalma északon egészen Türosz és Szidón, a föníciai városok közelében fekvő területekig felnyúlt. Tehát mind Transzjor. dánia, mind Galilea esetében Dávid a cóbai Hadadezer rovására terjesztette ki fennhatóságát. A hamáti Tój, Hadadezer esküdt ellensége természetesen elégedetten fogadta az események ilyen fordulatát. Fiát gratulációk és ajándékok kíséretében Dávidhoz küldte.

Dávid közigazgatása Ahogy azt már az előző fejezetben megállapítottuk, Saul közigazgatási rendszerébe és irányelveibe csak helyenként itt-ott nyerhetünk betekintést; a sauli rendszer jelentős mértékben támaszkodott a családtagokra, és Benjámin törzsét valószínűleg különleges előjogokkal ruházta fel. Dávid ennél némiképp kifinomultabb és hatékonyabb közigazgatást fejlesztett ki, bár az ő esetében sem állnak rendelkezésünkre kellő számban információk. Az eddigiek során már több jellemzőt megemlítettünk. (1.) Jeruzsálem lett a királyság adminisztratív, katonai és kultuszi központja. (2.) Ennek megfelelően erős volt a hajlam az önkényes kormányzásra a régi bronzkori városok hagyományainak szellemében. Dávid királysága - ha nem is saját uralma, hanem csak Salamon idején - kiterjesztett jeruzsálemi városállammá vált. (3.) Dávid kormányzatában nagymértékben függött egyes csoportoktól, amelyek hűsége inkább a király, semmint a nemzetség vagy a törzsi struktúrák felé irányult. Katonai tevékenysége során nagyban támaszkodott a külföldi zsoldosokra, többek közt filiszteus csapatokra. A nemzeti kultusz a jeruzsálemi és a közeli Nób-beli bennszülött papi dinasztiák kezében összpontosult. Az államigazgatás általános adminisztrációs feladatainak ellátásában birodalmában mindenütt, de különösen a külső területeken jelentős mértékben vette igénybe a léviták szolgálatait, akik maguk is Dávid szülőföldjéről származtak; a léviták fizetségüket földadományok formájában kapták meg azokon a területeken, ahol szolgálatot teljesí tettek. A 2Sám 8:15-18 (=IKrón 18:14-17) és a 2Sám 20:23-26 a Dávid uralkodása alatt szolgáló magas rangú tisztviselők egy listájának különböző változatai (VI. táblázat). A 2Sárn

, ruzsá1em királya DáVid,je , eplou Ahl'melek Abj'átár fia" Abj'átár Ahimelek fiá"-ra javítandó, így ban szer " , '" .' 'bb 8: 15-18- ,kerül az ISám 22:20-szal és a 2Sám 20:23-26 párhuzamos resz ev.el : Tova a összhan, gb :'" Susa" ugyanazon titkár nevének különböző változaLllkent, nem .'" savsa es" . "1 k'" SzeraJa,,, b" u me'lyekként értendők Ettől eltekintve a hsta ket va tozata oztJ " , külön ozo sze . . ' , . K . bség az hogy a 2Sám 8:16-18 DaVid fialt papokkent (az l ron Pedig.lenyeges k"l" u on, . . .' ' . '1 egyet len., d' I'Tárókként") azonosJtja, mig a 2Sam 20:23-26 szenntJ va tozat zovege pe 19 "e o j , . k' D' 'd . 18: 17 s I" k' kényszermunka felelőse volt, valammt Irat, a I aVI szeme, 'motISemltJ,a la Ad ora . . , 'aként szolgalt. , . . I u iC k IYI papj ul k t' sztviselők képviselték Dávid közlgazgatasanak a apveto IUn l heta eg eze a I " d '11' Fe te k , ' lIási ü ek felelősei voltak. A "kancellár gondosko ott az a ami '. 't A p.lpO a va gy . . k" . . "I' Cl01. • . UI' d k mentumokról mind a gazdasag, mmd a oZlgazgatas teru eten, feljegyzesekro es o u

-

VI. TÁBLÁZAT. Magas rangú tisztviselők Dávid idején 2Sám 8:16-18 (= 1Krón 18:15-17)

A hadsereg főnöke Jegyző

Papok Titkár A

keretiták és peletiták főnöke

Papok

Jóáb, Cerúja fia Jósáfát, Ahilúd fia Cádoq, Ahitúb fia; Abimelek, Abjátár fia Szerája (Savsá az IKrón 18:16-ban) Benája, Jójáda fia Dávid fiai (JKrón 18:17 Dávid fiairól azt írja, hogy "az elsők voltak, akik a király körül szolgálatot teljesíteltek")

2Sám 20:23-26

Izrael seregének főnöke

Jóáb

A keretiták és peletiták főnöke

Benája, Jójáda fia

A kényszermunka főnöke

Adorám

JegyzŐ

Jósáfát, Ahilúd fia

Titkár

Seva

Papok

Cádoq és Abjátár

Dávid papja

Ira, Jáir családjából

-----------------------

r

179 178

Az ókori Izrael és júda története

míg a titkár valószínűleg a király és az udvar rutintevékenységeit kezelte, és ezen felül talán hozzá tartozott a diplomáciai levelezés is. Annyi nyilvánvaló, hogy Jóáb volt az egész katonaság főparancsnoka, és ezen a tisztségen sem Abnérral, sem Amászával nem volt hajlandó osztozni. A 'keretiták' és 'peletiták' királyi zsoldosok lehettek, a király személyes haderejének tagjai külön parancsnokkal. A két zsoldos csoport nevére nem kapunk magyarázatot. Elképzelhető, hogy krétaiakat és filiszteusokat jelölnek, és az előbbit talán a tengeri népekkel is összefüggésbe hozhatjuk (lásd ISám 30:14). A 2Sám 15:18 a Gat-belieket is Dávid zsoldosai közé sorolja. A "kényszermunkát", amelynek Adorám volt a felügyelője, közhasznú és királyi beruházások kapcsán írták elő (lásd 2Sám 12:31; Bír 1:28, 30, 33, 35). Számos egyéb szöveg említ további tisztviselőket, akik alacsonyabb vagy más jellegű státussal rendelkeztek. Nátán és Gád udvari prófétaként működött (2Sám 12; 24: I l), és Nátán kétségtelenül jelentős befolyással bírt az államügyekben, ahogy azt a Salamon cselszövésében játszott szerepe tanúsítja. A 2Sám 23:8-39 a "három"-ra és a "harmincra" mint különleges, feltehetőleg katonai jellegű csoportokra utal, akik Dávidnál szolgáltak, legalábbis pályája legelején, déli tartózkodása idején. Nem világos, hogy ezeknek a kifejezéseknek milyen jelentést szántak. Lehetséges, hogy második vonalbeli katonai vezetőkre utaltak, akik a király és a hadsereg parancsnoka alatt szolgáltak. A Dávid közigazgatására vonatkozó fenti megállapítások alapjául a Genesis-I Királyok elbeszélés szolgál. A krónikás az idevonatkozó szövegek nagy részét megismétli, majd egy teljes szakasznyi Dávid közigazgatására, a Szentéllyel kapcsolatos terveire és Salamon királlyá választására vonatkozó kiegészítő anyagot közöl (I Krón 22-29). Ha biztosan támaszkodhatnánk erre a kiegészítő anyagra, akkor sokkal többet tudhatnánk meg a Dávid kormányzatát alkotó személyekről, csoportokról és tisztségekről. A szövegre azonban sajnos nem támaszkodhatunk biztonsággal még akkor sem, ha egyes elemeit a Genesis-II Királyok elbeszélés is megerősíti, másokról pedig feltételezhetjük, hogy hiteles forrásokból származnak. Gondoljunk például az IKrón 27:3234-ben olvasható rövid felsorolásra, amely Dávid "kormánya" listájának tekinthető. Jónátán, Dávid atyai nagybátyja tanácsos volt, értelmes és írástudó ember. Ö és Jáhiel, Hakámani fia voltak a király fiai mellett. Ahitófel szintén tanácsosa volt a királynak, az arákita Húsáj pedig a király barátja. Ahitófel után Jójáda, Benája fia és Abjátár következett. A király hadseregének vezére Joáb volt. (lKrón 27:32-34) Ahitófel, Husáj, Abjátár és Jóáb már természetesen mindannyian jól ismertek a Genesis-II Királyok elbeszélés ből. A 2Sámuel 16:23 hangsúlyozza Ahitófel, a király megbecsült tanácsosa szerepét: "Ahi tófel tanácsát ugyanis, amelyet azokban a napok· ban adott, annyira becsülték, mintha Istentől kértek volna tanácsot. Így becsülték Ahitófel minden tanácsát, akkor is, amikor Dáviddal tartott, akkor is, amikor Absalóm' mal volt." A "Jójáda, Benája fiá"-ra vonatkozó utalást helyesen "Benája, Jójáda fiá"·nak kell olvasni, így egybevág a 2Sám 8:16-18 (=IKrón 18:15-17) és 20:23-26 Dávid tisztviselőinek neveit tartalmazó fenn tárgyalt listáival (lásd még 2Sám 23:20 és IKrón 11:22). Jónátán, akit itt Dávid nagybátyjaként említ a szöveg, valószínűleg azonosítható a 2Sám 21:2I-ben Simi (Dávid testvére) fiaként, azaz Dávid unokaöccseként bemutatott

k , , . , k' k 'I . onossaga csa a , I A egyetlen fennmarad o szemely Jehiel, a me szeme yaz , áta nna . z Jo~ "k' előtt volt ismeretes. " d ' b ' nevét és kr onl as, .. ek tűnik hogy Jehiél fontos személyiség volt David u var~ an, IK' ran Val~Szl~U~ 'kás e~ vagy több másik forrásból idézte. Ugyanez lehet ~gaz az h szerepet a rom lt több személyre és csoportra is. Annyi mindenesetre bizonyos, ogy 22-29-be~ felS~:~t is fölöttébb nehéz megbíznunk abb~n az igen alapos~n kIdk~goz~~~ mindeze me . " ndszerben amelyet a KrónIkák ezekben a fejezete en a ., k"zlgazgatasl r e , . 'Id I h t kultusZI es o , felől az adatok nagy része hibásnak tŰnIk; erre pe . ~ e ..e vidnak tula)?omt." E~i helvesen fordítva lenne. Másfelől az elénk tárt ~ult~SZl, es ko~ójád,l, Benaja fia 'ka , . t ke'lten sematikusnak (megfigyelhet)uk peldaul a u"J , . k ' á egesze mes er .. . . k igazgataSI stru tur.... . k 'II do' használatát) és idealizáltnak tumk (gondol)un a ..' t"bbszoroseme a an . , " ". zenket to es o ., k 'h datok összevisszaságát a tizenket torzs semaja Ő abbélt Igye ezetere, ogy az a szer keSZ t szerint rendezze el). . } zsálem királya Dáv/d, eTU

,