ÖNKORMÁNYZATISÁG, EU REGIONÁLIS POLITIKA, INTÉZMÉNYI REFORMOK „Szegedi Folyamat – Európából Európába” projekt a délkelet-európai és a kelet-európai térség demokratikus átmenetének elősegítésére Szeged, 2007. április 22-27. SCSP C-8-9 Egyetemi kurzus „Az önkormányzatok érdekérvényesítése” című előadás Hüvös László önkormányzati képviselő (Szeged)
A politikai intézmények összetett rendszere hívta életre a hivatásszerű érdekérvényesítést. A mai kormányzati rendszerekben több tucatra tehető a szakpolitikai ágak száma, és ebből következően az ezeket üzemeltető apparátus is hatalmas méretűre duzzadt. Amíg korábban egy döntés meghozatalához „elegendő” volt egy-egy tejhatalmú vezetőt meggyőzni, mára rengeteg bizottság, minisztérium, képviselő és szervezet állásfoglalása szükséges. Amennyiben az érdekérvényesítésről beszélünk, első lépésként mindenképpen érdemes tisztázni a fogalmakat. Az érdekérvényesítés egy rendkívül tág fogalom. Természetesen már maga az értelmezése is igen sok vitát vált ki. Az érdekérvényesítés egy adott egyén vagy csoport érdekeiért a közhatalmi döntések befolyásolására tett lépések összességét jelenti. Ez egy „ügyközpontú” megközelítést feltételez, ami lehet egyértelmű célhoz, célcsoporthoz köthető, de lehet elvontabb ügy is, például környezetvédelem. Az érdekérvényesítés elsősorban proaktív jellegű, tehát az érdekérvényesítő szervezet szabja meg, hogy mi kerül napirendre, alakítani kívánja a közbeszédet és a döntéshozást. Célja, hogy elérje az ügy szempontjából kívánatos jövőt. Az érdekképviselet egy beazonosítható kör felhatalmazása alapján végzett érdekvédelmi munka, melynek célja a felhatalmazás teljesítése. Az érdekvédelem felvállalt célcsoport meghatározott érdekeinek védelme, érvényesítése adott körülmények között, ennek megfelelően reaktívabb jellegű. Például a mozgássérültek szempontjainak érvényre juttatása a várostervezési koncepcióban. Célja az adott célcsoport helyzetének javítása vagy megtartása.
A lobbizás az érdekérvényesítés egyik formája, eszköze, amely során kifejezetten a helyi vagy országos politikai döntéshozatalt kívánjuk befolyásolni. Az érdekérvényesítés lehetséges színterei: 1. a helyi közösségi élet (utca, városrész, helyi intézmények) 2. települési (önkormányzati döntések) 3. regionális (térségi együttműködések települések, régiók között) 4. országos (kormányzati, törvényhozás) 5. Európai Unió (Unió döntéshozó szervei) 6. globális (nemzetközi szervezetek: NATO, ENSZ, stb.) A színtereket vizsgálva az 1. és a 6. pont között nyilván úgy érzik, hogy szakadék van; ez azonban nem igaz. A távolság valóban nagy, de az érdekérvényesítés akkor hatékony, ha a lépcsőzetesen egymásra épülő érdekek nincsenek ellentétben egymással, sőt kiegészítik és erősítik egymást. Egy egyszerű példa 1. Egy külső városrész helyi közösségének érdeke, hogy javuljon a kerékpárosok helyzete, mert csak egy elviselhetetlenül nagy forgalmú úton jutnak be a városközpontba. 2. Az önkormányzat érdeke, hogy csökkentse a városrészbe irányuló helyi tömegközlekedés költségeit, tehát neki is érdeke lehet a kerékpárút megépítése.
3. A kistérség érdeke is, mert a környező falvak rá tudnak csatlakozni az új kerékpárútra. Az ott élők könnyebben bejutnak a munkahelyükre, míg a település éttermei, szolgáltatói részesülhetnek a kerékpáros turizmus előnyeiből. 4. A kormány örül, mert csökkentheti a helyközi közlekedés kapacitását, így a támogatását is. 5. Az Európai Unió örül, mert a közlekedésbiztonság javul az EU-ban, ezért még támogatja is.
6. Többen szállnak kerékpárra, tehát kisebb lesz a gépkocsik környezet-szennyezése, az emberek egészségesebben élnek, tehát örül a WHO is. A sikeres érdekérvényesítés feltétele tehát a társadalmi támogatottság lehet, amely együtt járhat a hatalmi erőviszonyok befolyásolásával, olykor megváltoztatásával, ezért is fontos az ügy mögé társadalmi, közösségi erőt állítani. Bármely érdekérvényesítő stratégiának része kell, hogy legyen a társadalmi támogatottság megszerzése – ellenkező esetben az erőviszonyokat csak korrupcióval, zsarolással,
szívességgel
vagy
hasonló
nem
„feltétlenül”
demokratikus
eszközzel
befolyásolhatjuk. Az önkormányzati érdekérvényesítés azonban még számos egyéb kérdést is felvet: •
Mi a közösségi érdek?
•
Mi az önkormányzati érdek?
•
Ki jeleníti meg az önkormányzati érdekeket?
•
Mik jelentik az önkormányzati politika követendő elveit és értékeit?
•
Mekkora a települési érdekszféra?
•
Mi legyen az aktivitás fő irányai?
•
Milyen technikáit és intézményeit hozzuk létre az érdekérvényesítés érdekében?
Mi a közösségi érdek? Nem feltétlenül egyértelmű. Az adott városrész lakosságának egy része azért gyűjt aláírásokat, hogy legyen új bevásárló központ, a másik azért, hogy ne. Mi az önkormányzati érdek? Elméletben ez egy nagyon könnyen megválaszolható kérdés. Nyilván az, amely leginkább szolgálja a közjó ügyét. De, ha részleteiben és a gyakorlatban vizsgáljuk ezt a kérdést, láthatjuk, hogy távolról sem olyan egyszerű megválaszolni ezt. A válasz pedig nem azért nehéz, mert nem tudjuk megmondani valamiről, hogy az jó vagy rossz, hanem azért mert nem szakmai döntéshozók vagyunk, hanem politikusok, akik nem a tények alapján döntenek, hanem az álláspontok között mérlegelnek. Ez pedig nem mindig a legjobb, hanem csak a legelfogadhatóbb megoldáshoz vezethet. Az önkormányzati vezetőnek nincs meg ez a lehetősége, mert egy településen belül eltérő, sokszor egymással is szembenálló érdekeket kell integrálnia városi érdekké. Nem azért nehéz a döntés mert esetleg nagy a tét, hanem azért, mert bizonytalanok az elvárások.
Településen esetlegesen megfogalmazódó érdekek: 1. Vállalkozói érdek – új beruházás, épüljön egy új hulladékégető 2. Lakossági – bárhol máshol, de ne itt: egészségügyi veszélyek, környezetvédelmi szempontok 3. Önkormányzati érdek – új munkahelyek, olcsóbb hulladékkezelés, nagyobb adóbevétel, de a városvezetés elbukhatja a következő választást, mert a lakosság tiltakozni fog Ki jeleníti meg az önkormányzati érdekeket? Alapvetően két megjelenítése lehetséges az érdekeknek. Egyrészről a lakosságot képviselő civil szervezetek, vagy maguk a polgárok tehetik meg, másrészről az önkormányzat választott testülete. Amennyiben ellentét van a kettő között, vagy az adott ügyhöz fűződő kapcsolatában, aligha kerülhető el a konfliktus kirobbanása. A részvételi demokrácia a döntésekbe való beleszólás azok részéről, akiknek ez közvetlen érdekük, akiket a döntés érint. A beleszólás nem alanyi jogosultság, hanem érdekérvényesítő jellegű. A modern demokráciákban jellemzően a civil szervezetek látják el ezt a funkciót, de ilyen minden tudatos állampolgári megmozdulás is, ami petíció, tüntetés, vagy végső esetben akár helyi népszavazás formájában is megjelenhet. Ezen szervezetek legitimitását a siker és az eredményesség adja meg, nem a taglétszáma. A képviseleti demokrácia a döntésekbe való beleszólás az arra jogosultak körében. A jogosultság alanyi jogon jár egy adott közösség tagjainak. A tagok képviselőket választanak e joguk gyakorlására. A képviselők legitimitásukat az arra jogosult tagok révén nyerik. A modern politikai rendszerek alapja: az állampolgárok választójoga. Az egyesületek, szakszervezetek, pártok és más társadalmi szervezetek működése is ezen alapul: a tagok jogosultak a róluk döntő vezetőséget választani és visszahívni. A képviseleti és a részvételi demokrácia egymást kiegészíti, de nem helyettesítheti. Ahogyan a pártok vagy a parlament nem vállalhatják fel a civil szervezetek munkáját, úgy a civil szervezetek sem helyettesíthetik a pártokat és a politikai intézményrendszert.
Mik jelentik az önkormányzati politika követendő elveit és értékeit?
Nincs főszabály, mert minden ország, minden régió, minden város más és más, de nem szülhet minden döntést az alkalom. Fejlesztési koncepciók kellenek. Hol vagyunk most, hová akarunk eljutni, mit kell tennünk ezért, milyen áldozatokkal fog járni, mit nyerünk a végén. Ha nincs koncepció, akkor a társadalmi támogatottság is bizonytalan lesz, hiszen az is alkalomszerűen alakul. Ha van, akkor rögzíthetjük a játékszabályokat, világosak a célok, és a döntéshozás szempontrendszere. Lakossági ellenállás ekkor is lehet, ha már előzetesen is van koncepciónk, de megelőzhetjük bizonytalanba történő a fejes ugrást, könnyebben kezelhetjük a megfogalmazódó ellenérdekeket. Ami talán a legfontosabb, hogy az érdekeink érvényesítéséhez biztos alapot kell kialakítanunk.
Mekkora a települési érdekszféra? Az érdekszféráról földrajzi és politikai szempontból egyaránt beszélhetünk. Földrajzilag pontosan meg kell határozni az érdekszféránk nagyságát, ahol befolyásolni tudjuk vagy akarjuk a döntéseket. Ha túlterjeszkedünk, akkor felesleges egyeztetésekkel fárasztjuk magunkat, ezzel forgácsoljuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, ha szűkre szabjuk, akkor viszont korlátozzuk saját mozgásterünket. A település méretétől, adott régióban betöltött kulturális, gazdasági súlyától függ, hogy földrajzi szempontból meghatározott érdekszférája meddig terjeszkedhet. Politikai értelemben az érdekszféra határai már jóval bizonytalanabbak. Legyen politikai súlyunk a régió döntéshozó szerveiben, hiszen az uniós források felosztásában ez jelentős szerepet játszik. Legyen kapcsolataink a minisztériumokban, hogy a döntések előkészítése során már érvényesíteni tudjuk érdekeinket. Képviselőinken, politikusainkon keresztül legyünk ott a törvényhozásban, hogy a döntések meghozatalát is befolyásolni tudjuk. Európa parlamenti képviselőinken keresztül, vagy lobbi irodákon keresztül legyünk ott Brüsszelben, hogy az Unió minden olyan rezdüléséről tudjunk, amely érinti, érintheti mindennapjainkat. Politikai szempontból tehát legyünk ott minden olyan helyen, ahol ránk vonatkozó döntések születhetnek.
Mi legyen az aktivitás fő irányai? Itt sincs főszabály. Amit az ügyünk megkíván. De soha ne felejtsük el, hogy holnap már más irányra lehet szükségünk, ezért ne spóroljunk a gesztusokkal. Aki ma nem segíthet nekünk, holnap lehet, hogy abszolút döntéshozó lesz egy másik ügyben. Fordítsunk különösen nagy figyelmet
arra, hogy a politikai váltógazdálkodás ne eredményezzen veszteséget a településünknek, mert egy polgármestere öncélú pártpolitikai tevékenységével hátrányt soha nem okozhat a városának. Törekedjünk arra, hogy elveinket természetesen nem feladva, de ésszerű határok között működjünk együtt településünk érdekében politikai ellenfeleinkkel is. Mert a játszótereknek, utaknak, kulturális intézményeknek, kórházaknak nincs politikai hovatartozása. Van vagy nincs? Jó működik vagy nem? E két kérdés merülhet fel. A rendszerváltozás óta eltelt időszak tapasztalatai alapján azok a legsikeresebb és rendszeresen újraválasztott polgármesterek, akik távol tartották magukat a nagypolitika csetepatéitól és városuknak bármilyen ciklus alatt meg tudták szerezni a szükséges forrásokat
Milyen technikáit és intézményeit hozzuk létre az érdekérvényesítés érdekében? A legfontosabb a tervezettség és a profizmus: A nyílt, proaktív érdekérvényesítés sikerének záloga, hogy tudatos, tervezett folyamat legyen, célkitűzéssel, stratégiával és taktikákkal. A folyamat része a szükséges adatok beszerzése megalapozott kutatás révén éppúgy, mint a kommunikáció profi megtervezése. Az érdekek érvényesítésének „művészetét” egyetlen önálló tudományággal sem lehet teljes körűen
leírni,
tudományosan
megvizsgálni.
A
politikatudomány,
a
jogtudomány,
a
közgazdaságtan, a szociológia, a pszichológia, a statisztika, valamint a matematika egyes elemeiből áll össze ezen menedzsment tudományág eszköztára. Amint már az előadásom elején is említettem a politikai intézmények rendszere rendkívül összetett, amely szükségessé teszi a hivatásszerű érdekérvényesítést. Ma már egy döntés meghozatalához nem „elegendő” egy kiskirályt megnyernünk, hanem el kell igazodni a rengeteg bizottság, minisztérium, képviselő és szervezet útvesztőjében. Ehhez profi politikusokra és profi szakemberekre van szükség. Az előbbiekből következően rendkívül összetett a mozgástér, amely a kompromisszumok, kölcsönös alku-pozíciók és hatalmi befolyások bizonytalan egyvelegét eredményezi. Az érdekérvényesítést végző személynek, csoportnak pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy kinél találhat támogatókra, vagy éppenséggel milyen egyéb érdekekkel ütközik. Ehhez fontos megismerni az adott ügy szereplőit, a döntéshozók motivációit, valamint az Európai Unió működési logikáját.
A közpolitikai érdekérvényesítés egyik kulcsszava a kölcsönös bizalom, nélküle az egész tevékenység nem életképes. A döntéshozó bízik a lobbistában, aki őszintén és következetesen tájékoztatja őt egy-egy esetben esetleges döntése szükségszerűségéről és következményeiről. A lobbista
bízik
a
döntéshozóba,
aki
felelősséggel
tájékoztatja
döntése
lehetőségeiről,
körülményeiről és annak hatásairól. A lobbizás legfőbb erőssége a gyorsaság, amely a közvetlen megkeresésnek köszönhető. Minél rövidebb egy kommunikációs láncolat, annál gyorsabb az információáramlás és nagyobb annak hatékonysága. Az érdekérvényesítés ideális szerepe az lenne, hogy olyan információcsere alakuljon ki a törvényhozás és az érdekérvényesítők között, amelynek a végén a lehető legkedvezőbb, legjobb döntés születik, amely a többség érdekeit tartja szem előtt. Egy ilyen rendszerben a jó időben érkező, hasznos információ lehetne az egyetlen fizetőeszköz mindkét fél részéről. Ehhez a tevékenység minél szélesebb körű szabályozása, illetve az etikai normák szigorú betartása és betartatása szükséges. A professzionális érdekérvényesítésnek komoly ára van. Jó szakembereket kell megfizetnünk, költenünk kell a protokollra, a diplomáciára, a kapcsolattartásra, és az erre felállított szerveztek működtetésére. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy ezeket kiiktathatjuk a rendszerből. Ha ugyanis érdekeinket ezek hiányában nem tudjuk érvényesíteni, úgy megspórolunk ugyan kiadásokat, de az elmaradó bevételek a település lakosságát sújthatják. Ezek pedig nagy valószínűséggel mind gazdasági, mind politikai szempontból magasabbak lesznek az esetleges kiadások összegénél. Az érdekérvényesítés lehetséges eszközei: •
Politikusok
•
Lobbisták
•
Települési szövetségek
•
Szakmai szövetségek
•
Civil szervezetek
•
Egyéb cél érdekében használható módszerek, személyek, eszközök
Ezen érdekérvényesítési módszerek sokba kerülhetnek, de ne felejtsük el, hogy fizetnünk mindenképpen kell, vagy a hatékony érdekérvényesítésért, vagy az ennek elmaradásából eredő károkért.
