„…AZ MAGYAR HÁBORÚN ELMÉLKEDVE ÍRTAM…” Tinódi Lantos Sebestyén
„…AZ MAGYAR ÍRTAM…”
HÁBORÚN
ELMÉLKEDVE
EGY LANTOS KALANDOS ÉLETE – TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN Az 1553-as esztendő őszén egy nagy szürke lovon ülő vitéz kanyarodott a fogadó poros útjára. Az őszes hajú, erős és jótartású úr otthonosan léptetett lován a vásár forgatagában a fejedelmi vitézek és a ki-be járó és nézelődő emberek között. Az ismeretlen
lovas leült
a
csárda előtti
kecskelábú asztal mellett lévő lócára és beszélgetni kezdett egy ifjú legénnyel… Az ismeretlen lovas vitéz nem volt más, mint Tinódi Lantos Sebestyén. Tinódi
születésének
időpontja
bizonytalan. Feltételezhető, hogy valamikor
Ifjú korában vitézként küzdött a török elleni
1515 előtt, 1510 körül született. Azt sem
harcokban Török Bálint oldalán. 1537-38
tudjuk teljes biztonsággal megállapítani, hogy
körül
hol látta meg a napvilágot, de feltételezhető,
keletkezett művében – ’Jáson és Médea’ című
hogy Tinód nevű településen Baranya vagy
széphistóriájának versfőiben – balkezének
Fejér megyében született. Parasztpolgár
nehéz sebét fájlalta. Itt arra utalhatott, hogy
szülők gyermeke volt, kik nagy gondot
Dombóvárnál szabja által veszítette el bal
fordítottak
Sebestyén
kezének három ujját. A vitéz ezután
Pécsett járhatott latin iskolába, ahol zenei
alkalmatlanná vált a katonai szolgálatra,
oktatásban
énekmondónak állt, lantjával harcolt a
fiúk
tanítatására.
is részesült.
Mások szerint
Fehérváron tanult latint, s az egyházi éneklés mesterségére is tanították. A különbözőség oka, hogy a születést más helyre teszik. Vereseiből arra következtethetünk, hogy olvasott ember volt, ismerte Vergilius műveit s korának kedvelt olvasmányait is.
1
hazáért.
Dombóvárott
tartózkodott,
ekkor
„…AZ MAGYAR HÁBORÚN ELMÉLKEDVE ÍRTAM…”
Tinódi Lantos Sebestyén
A vitézi évek után Szigetvárra ment Török
Az országgyűlés után feltehetően Nádasdy
Bálint udvarába, ahol – mint műveiből
birtokain tartózkodott, ebből az időből való
tudjuk – nagy megbecsülésben élt, mint
’Szulimán császárnak Kaszul basával viadaljáról’
udvari íródeák, lantos, s mindezek mellett
című műve.
Török Bálint gyermekeinek nevelője volt. Itt
1548-ban
töltötte életének legszebb éveit. Azonban
tárgyalásokon tűnt fel ismét, ebből az
mindennek véget vetet Buda 1541-es török
időszakából maradt ránk a ’Sokféle részögösről’
csellel történő elfoglalása, mivel ekkor ura is
című verse. Ekkorra már Kassán a város
a törökök fogságba esett. Ezt örökíti meg
kapitányának közbenjárásával házat vásárolt
’Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról’ című
magának. Ebben az időben már nős volt, s
énekében.
öt
Ezek
után
lett
az
ország
a
gyermek
nyírbátori
édesapja.
országegyesítési
A
családi
„riportere”, várról várra járt, hírül adván a
szépségeit
törökkel
gyermekei és felesége örömére gyakorta
vívott
harcok
eseményeit,
s
információkat gyűjtött. 1542-ben
és
(Werbőczy
István
az fokozta, hogy
élet
a lantos
muzsikált. Azonban örök vándor természete,
1543-ban
Imre
s nem elhanyagolhatóan az anyagi szükség is
főispánnál
arra késztette, hogy újra utazzon szerte az
tartózkodott, s írta meg 1543-ban ’Werbőczi
országban. Az ország legtávolabbi pontjaiig
Imrének Kászon hadával kozári mezőn viadalja”
is képes volt elutazni, hogy a születendő
című históriás énekét, melyben az 1542.
krónikájához anyagot gyűjtsön.
fia)
Werbőczy
tolnai
március 25-ei a kozári mezőn lezajlott csatát énekelte meg. Az országot járva lantkísérettel adta elő a saját maga által megzenésített verseit, melyek néha
egyetlen
forrásai
voltak
az
eseményeknek, s a végvári vitézek ebből értesültek a történésekről. Az
1545-ös
esztendő
februárjában
Nagyszombatba utazott Ferdinánd király által hirdetett országgyűlésre, hogy mecénást szerezzen magának, ki pártfogásába veszi. Itt írta meg ’Az szalkai mezőn való viadalról’ című költeményét, s itt ismerkedett meg Nádasdy Tamás országbíróval, akivel haláláig szoros kapcsolatot ápolt.
1546 és 1551 között viszonylagos béke uralkodott az országban, tehát ekkor nem akadt vitézi téma Tinódi számára, ezért régebbi magyar történeteket, vagy külföldi témákat énekelt meg. Azonban az 1552-es török hadjárat témát hozott Tinódi számára,
2
„…AZ MAGYAR HÁBORÚN ELMÉLKEDVE ÍRTAM…” Tinódi Lantos Sebestyén ezért több históriás éneket is írt ezen év
érsek is kézjegyével illette. Az indoklás pedig
eseményeiből. Ezek közül a leghíresebb az
ekképpen szólott: „Neked pedig Sebestyén deák
’Egri vár históriájának summája’, mely a 600
megengedte a természet teremtője, az Isten, hogy az
versszakos ’Eger vár viadaláról való ének’ rövid
éneklés művészetében és a históriáknak magyar
– 115 versszakos – összefoglalása.
nyelven rigmusokban való ékes foglalásával múld
Tinódi
felül a többi korod- és állapotodbeli embereket...”
Lantos Sebestyén
ekkorra már
országos ismertségre tett szert az országban és a végeken. Az 1553-as esztendőben – feltehetően
pártfogója, Nádasdy
Tamás
bíztatására - egy címertervezetet készíttetett Tinódi
s
azt
az
itt
következő
folyamodvánnyal együtt felküldte Bécsbe: „Könyörgök
Felségednek
igen
alázatosan,
méltóztassék Felséged egyéb jótéteményei között ezt a czímert nemességgel egyetemben nekem s összes örököseimnek kegyelmesen adományozni.
Ezt
Felségednek minden hívséggel mindig életemnek végeig tehetségemhez képest megszolgálni igyekezem. Kegyes választ várok Felségedtől. Felségednek alázatos alattvalója Thynodi Sebestyén deák.”
Midőn már Tinódi nemes ember lett kéziratait összeszedvén Kolozsvárra indult, hogy műveit kötetbe foglalva kinyomtattassa. Ezen útjáról említettünk egy epizódot e cikk bevezetésében… Az utazás közben betért Ferdinánd
király
erre
válaszul
„Tinódi
Sebestyén deákot Farkas, Sándor, Károly, Judit és Margit gyermekeivel egyetemben a nem nemes állapotból Magyarország valódi nemeseinek rendjébe és sorába emelte.” Az 1553. augusztus 19-én kelt címeres levelet Oláh Miklós eztergomi
3
régi
ura fiához
Török Jánoshoz, hogy
megénekelje annak egy dévai hősi kalandját, így keletkezett az ’Enyingi Török János vitézsége’ című műve. Debreceni tartózkodása idején született
Jónás
prófétáról
szóló
lírai
önvallomása, melyből csak tíz és fél strófa maradt fenn az utókor számára. Debrecen
„…AZ MAGYAR HÁBORÚN ELMÉLKEDVE ÍRTAM…”
Tinódi Lantos Sebestyén
után egy kis kitérővel eljutott Bethlen Farkas
tudakoztam, sokat is költöttem. Igazmondó jámbor
bonyhai birtokára, ahol ’Az udvarbírákról és
vitézektül, kik ez dolgokba jelen voltanak,
kulcsárokról’ című éneket szerezte. Ezen
érteköztem; sem adományért, sem barátságért, sem
kalandok után érkezett Kolozsvárra, ahol
félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset
pontot
írtam, igazat írtam.”
tett
munkájára,
az és
’Erdéli
história’
személyesen
című
felügyelte
A Cronica volt életének méltó és
művének nyomtatását. Az 1554 tavaszán
szép befejezése. Tinódi 1555 tavaszán még
díszkötésben megjelent kötet a ’Cronica’
egyszer ellátogatott Egerbe, s ez év őszén
címet kapta. A gyűjtemény 21 éneket
Nádasdy Tamás sárvári birtokára utazott,
tartalmaz, melyekhez a hozzájuk tartózó –
utolsó hónapjait itt töltötte, s itt is hunyt el
Tinódi által komponált – dallamok is oda
1556. január 30-án. Perneszich György nevű
voltak nyomtatva.
mű gyakorlatilag
uradalmi tiszttartó így ír erről Nádasdy
feldolgozza az 1541 és 1552 közötti időszak
Tamáshoz intézet levelében: „Tinódi Sebestyén
hadi eseményeit. A művet szerzője „minden
megvetvén már ezt a halandó muzsikát, elment a
rendbéli tudós olvasó jámboroknak” és Ferdinánd
mennybéliekhez, hogy ott az angyalok között
királynak ajánlotta, az utóbbiért A szerző így
sokkal jobbat tanuljon”
A
szól a mű előszavában a kötet céljáról: ”Ez jelönvaló
könyvecskét
szörzeni
nem
egyébért
gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak-, várasokrontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság, üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mimódon ellene
állhassanak
előszóban
és
Tinódi
hadakozjanak”.
Az
továbbá
mű
a
hitelességéről is bizonyságot tesz: „E króni kák munkájában sokat fáradtam, futostam,
Pákozdi Csaba
4
