VI. évfolyam 1. szám
2006. ősz
Ára: 100Ft
Az izgalmak netovábbja Az érettségi minden ember életében jelentős esemény, egy olyan momentum, amit soha nem felejtünk el. Kinek jó, kinek rossz emlékek jutnak eszébe e szó hallatán. Nekem szerencsém van, mert csak jó emlékeim vannak róla. Aki érettségire készül, javaslom neki, hogy ossza be a tanulnivalót, ne hagyjon semmit az utolsó pillanatra. Fontos az, hogy lelkileg fel legyen készülve, magabiztos legyen és körültekintő. Ha ezeket betartja, akkor tényleg a „jó emlékek” között fog szerepelni a matúrája. Számomra az érettségi a négy év legizgalmasabb eseménye volt, de amikor kiálltam a bizottság elé, minden félelmem elszállt. Ez hihetetlen érzés. Nagyon jól éreztem magam, azon a nevezetes napon, ezt természetesen a tanáraimnak is köszönhetem. Utána a folyosó néma csendjében mindenki izgatottan meséli a vele történteket, egyesek csocsózással, mások pedig fel- alá járkálással vezetik le izgalmakat, és élvezik az utolsó együtt töltött perceket. Az a pár óra gyorsan elszáll, és csak utána jönnek az igazi izgalmak. Ott zakatol a fejekben – hogy vajon felvesznek-e? Jól döntöttem-e az iskolaválasztással kapcsolatban? – Erre a pár kérdésre, és a válaszra még egy hónapot várni kell. De lassan, az az egy hónap is eljön, és akkor minden kiderül. Sok diák arcán az öröm, sokak arcán pedig a csalódottság jelenik meg a ponthatárok láttán. Számomra, az az este szomorú volt, de a gondviselést éreztem benne, és ez megnyugtatott. Akkor már tudtam, hogy februárban nem jól döntöttem, a figyelmem sok másra irányult, és nem figyeltem arra, ami az egész életem egyik legfontosabb döntése lesz. Nem vettek fel. Egy évet veszítettem, vagy nyertem, ki milyen szemszögből nézi. Sok osztálytársamnak sikerült a felvételije, és öröm volt látni az arcukon a boldogságot. Kívánom minden érettségiző diáknak, érje el azt, amit kitűzött maga elé, azt a célt, amit semmi másért nem ad fel. Varga Boglárka
A tartalomból Az izgalmak netovábbja ● Ősz, nem kicsit ● Első versem után ● Régi idők túrái ●Beszámoló a nyári Anglia, Wales, Írország túráról ● Római zarándoklat kerékpárral ● Könyvtári állapotok ● Evezőstúra 2006 ● Spiritus vivificat! ● A cserkésztábor ● A „Váci Olimpia” ● Egy arc az iskolából ● Amire már fölkapjuk a fejünket ● Újabb felkészülés ● Sporthírek ● Egy padon ülve ● A Jamboree ●Emlékezzünk régiekről ● Bemutatkozik a noviciátus ● Aranyköpések ●
2
Váci Piar
Ősz, nem kicsit Három hónap. Ennyi telt el azóta, hogy kipihent ábrázattal besétáltak az épületbe a régi és új tanerők, a régi és új diákok. Azóta minden rendes gimnazista szeme alá visszaköltöztek a kofferek, a napi tíz-tizenkét óra alvást is lecsökkentettük a felére. Az új osztályok tagjai már 10-ből 8 alkalommal eltalálják megszólítani kívánt társuk nevét, a végzősök már szalagavatós lázban égnek és egyetemi nyílt napokra járnak (a remény hal meg utoljára). Néhányan már most elkezdték megalapozni a pótvizsgájukat, mások megkezdték fakultációikat. Zajlik az élet. A vonatok már hozzák a kötelező 5-10-sok perces késést, az időjárás furcsa (Londonban nyílnak a rózsák), de azért a falevelek már megadták magukat. A Nap is csak akkor bújik elő, mikor padjainkban ülve kettős S alakú gerincünk átformálásán dolgozunk. És akkor is csak azért, hogy idegesítsen minket. A melegítést már a radiátorokra bízza. A bevásárlóközpontok a „6 hónap Húsvét-6 hónap Karácsony” elvét követve már szeptemberben ünnepi díszekben pompáztak, sikeresen legyilkolva az ünnepi hangulatot. Sokan a gyógyszeres kezelés határán állnak már az ajándékozás okozta stressztől. Közelegnek az ünnepek. Elmúlt. Elmúlt az ősz. De milyen ősz volt! Új értelmet nyert az évszak! Nyugodtan felejtse el mindenki a közhelyeket az elmúlásról, a megnyugvásról, az álomba merülésről. Nyugalomnak nyoma sem volt itt, ellenben szállóigék sokaságával gyarapodtunk! Ki emlékszik már arra, hogy „Cogito ergo sum”, vagy „Alea iacta est”? „Nem kicsit. Nagyon.” mondá államfőnk, és ezzel ott találta magát a halhatatlanok közt. Sőt, ő lett újsütetű nyelvújítónk is böszmeségeivel! Idén bőven maga mögött hagyta a Lappföldi Mikulást is. Akkora csomagot hozott, amekkorát nagyszakállú még nem hordott a puttonyában. Még a csizmákat se kellett kitenni az ablakba, serények voltak a krampuszok, rossz gyerek nem maradt gumibot nélkül. Bár elmaradt a pelyhes fehér hó, hullott helyette könnygázgránát és gumilövedék. Tereprendezéssel egybekötött büfélátogatás az állami televíziónál. Eső ugyan nem esett Kossuth Lajos kalapjára, de egy kis vízágyúra azért benevezhetett a nagyérdemű. Csak hogy nagyra nőjünk. Gondoskodók a honatyák. Még instrukciókkal is ellátták a vezetésre szoruló népet, nem kell félni, nem fog fájni, de ha mégis, el lehet hagyni a hazát. De ha Mohamed nem is ment a hegyhez, a hegy azért idejött, és megünnepelte helyettünk október 23-át. Magyarok ne zavarjanak. Részükre színezett locsolócsöveket, paprikagázt biztosítunk a főváros különböző pontjain. Megértésüket köszönjük. Hosszú, eseménydús évszak, de remélhetőleg egy csendes, békés advent követi majd, és kellemes, családias ünneplés. Együtt a család, mindenki örül. Az együttlétnek és egymásnak. Meg az ajándéknak. Tagadja az aki álszent. Hátunk mögött hagyjuk szép lassan ezt az évet is. A szilvesztert mindenki úgy tölti majd, ahogy érzi. Lesz aki hangosan, lesz aki csendben, lesz aki eszméletlenül köszönti 2007-et. Fogadalmak. Sablonosak, viccesek, komolyak. Megszabadulni káros szokásoktól: kevesebb tévézés. Felvenni káros szokásokat: több tanulás…J Pásztor Diána 11.c
Váci Piar
3
Első versem után Első versem után azt kezdték el mondani: „Neked költőnek, versírónak kéne menni!” Nem, annyira azért nem vagyok jó. „Neked beszélhet a szép szó!” Gondolkoztam rajtad, Bár nem vagyok színtiszta fajta, Az öcsém a lábamat falja, Az egész világ az én versemet hallja. És most itt vagyok épen, egészségben, Fogy a Rotring ceruzám elejében. És azt kívánom a befejezésben, Hogy te is gondolkozz el egy versecskében. Futterer Anna 5.
„Régi idők túrái” Az idén is meghirdettem a „régi idők túráit”, azaz olyan túrákat, amelyek nem túl hosszúak, de a vonaton töltött éjszakák miatt nagyon fárasztóak. A fáradságot azonban kárpótolják a látnivalók, elsősorban a városok, azon belül is a gyönyörű műemlékek. Az erdélyi túrát az idén sem akartam elhagyni. A prágai túrát – a résztvevők kérésére kétszer is megvalósítottam, így többen el tudtak jönni. A három túra résztvevőinek a száma így sem volt túl nagy. Ugyanakkor mindegyik csoport rendkívüli fegyelemmel viselte a megpróbáltatásokat, semmi kényeskedés vagy egyénieskedés nem volt. A fegyelem azonban nem csökkentette a jó hangulatot. Prágáról elöljáróban annyit meg kell jegyezni, hogy igazi „nyugati” de egyúttal „középkori” város, óriási turistaforgalommal. Bizony sok esetben – például a Károly hídon – kerülgetni kellett egymást. Az „árszínvonal” is nyugati, sajnos így néhány múzeum kimaradt a programból, amit pedig érdemes lett volna megnézni.
Pozsony, Prága I. A július 18-20. között tartott túrán Várgedő Kristóf (9. b), Alpári Bálint (9. a), Csillag Zsófia (9. c), Szarka Sára (9.c), Urbán Gábor (9. a) és Szécsényi Attila tanárjelölt vettek részt. Az első nap korán kellett indulni, de nem sokkal 9 óra után
már Pozsonyban voltunk. Innen mindjárt mentünk Pázmány városába, Nagyszombatba, ahol még sikerült nyitva találnunk a volt jezsuita templomot, amely a mostani egyházmegye székesegyháza. Gyönyörű barokk templom.
4
Váci Piar
Nemrég felállították előtte II. János Pál pápa szobrát. A másik, gótikus templomot is megnéztük, majd sétáltunk a városban, egyéb műemlékeket nézegetve. Ezek közé tartozott a várostorony és a városfal. Az utóbbi igen hosszú darabon épségben megmaradt. Kora délután érkeztünk vissza Pozsonyba – a vonat nem kis késésével. Itt a centrumot kerestük fel, megnéztük (belülről és felülről is) a várostornyot, a várat. A koronázó templomba (Szent Márton dóm) csak kis szerencsével jutottunk be, mert éppen mise volt, annak végén pedig lejárt a látogatási idő (este 6 órakor). Szerencsére a fiatal sekrestyés jóindulatú volt, és pár percre azért még beengedett bennünket. Így meg tudtuk csodálni a gyönyörű gótikus templomot. A nagy melegben felkapaszkodunk a várba is, ahonnan a szép kilátás kárpótolt a fáradságért. Utána sétálgattunk a történelmi jellegű és szépen rendbe tett belvárosban, pihentünk egy parkban. Az állomáson lehetett enni-innivalót vásárolni, de a túra legnehezebb része az volt (és nemcsak ezen a napon), hogy várni kellett a késő este induló vonatra, amellyel hajnalban érkeztünk meg Prágába. Szerencsére helyünk volt, így legalább ülve tudtunk aludni. Prágában még az állomáson „rendbe tettük magunkat”, ami némi mosakodást és reggelizést jelentett, majd nyakunkba vettük a várost. Mivel még viszonylag korán volt, láttuk, amint „ébre-
dezik” a csodálatosan szép város. A belvárosi történelmi negyeddel kezdtük a nézelődést. A templomok egy része már nyitva volt, vagy éppen most nyitott ki. Ekkor már nagyon meleg volt, s ekkor jött a legnehezebb rész: átmenni a turistákkal zsúfolt, gyönyörű szobrairól híres Károly hídon, majd felkapaszkodni a várba, a Hradzsinba. Ennek nevezetességeit két csoportban néztük meg, hogy mindenhová ne kelljen cipelni a csomagokat. A legfőbb nevezetesség a gyönyörű székesegyház, a Szent Vitus templom, de sok más érdekesség is található itt. Az élmények közé tartozik a szép kilátás is. Némi „tévelygés” után megtaláltuk a Loretát, a loretói Casa Sancta teljesen élethű másolatát, amely most igazi kegyhelyként működik. Nagyon szépen helyreállították, de a belépő itt is elég borsos. A nagy hőség miatt délután már csak pihentünk-pihegtünk az állomás melletti parkban, illetve lehetőség volt szabadidős sétákra úgy, hogy a csomagokat addig a többiek őrizték. Nehezen telt el az idő éjjelig, a vonat indulásáig, ráadásul hajnalban Pozsonyban át kellett még szállni – de utána, csütörtök délelőtt szerencsésen megérkeztünk. Mindenki úgy érezte, hogy sokkal több időt töltöttünk távol, mint két napot – ez a vonaton töltött, fárasztó éjszakáknak köszönhető.
Erdély
Az augusztus 1-4-ig tartó túrára előbb elég sokan jelentkeztek, de végül csak Alpári Bálint (9. a),
Gyetvan Renáta (9. b), Szalai Zsuzsanna (10. c), valamint nővére, Szalai Éva jöttek el. Kedden hajnalban indultunk a Keleti pályaudvarról, és Püspökladányban át kellett szállni, hogy déltájban Nagyváradon lehessünk. Csomagjainkat Barhota Irén néninél raktuk el, és iparkodtunk alaposan megnézni a várost. A gyönyörű barokk székesegyházzal kezdtük, majd a park, a palota (kívülről) és a kanonoksor következett. Innen mentünk át Váradolaszi plébániatemplomába, ahol többször vállaltam kisegítő lelkipásztori munkát. Barátom, Kiss Albert esperes-plébános fogadott minket. Megnéztük a templomot, a kriptát, majd a vele való közös program cukrászda látogatással fe-
Váci Piar jeződött be. A plébános úr anyagi segítséget is nyújtott a túrához. A városnézés a belvárossal folytatódott, ahol a török idők után épült barokk, valamint rokokó épületeket, katolikus, ortodox és – és egy végre-valahára visszaadott – görög katolikus templomot néztünk meg. Eljutottunk a várhoz is, ahová még záróra előtt gyorsan be tudtunk menni, de időben kijöttünk, mert – bezárva – nem akartunk ott éjszakázni. Az estét Barhota Irén néninél töltöttük, aki megengedte, hogy ott együnk, és üdítővel kínált minket. Persze, sikerült jól el is beszélgetnünk. Este a lányok meglepetést készítettek: egy cukrászdában vettek egy tortát és gyertyákat, mivel aznap volt Bálint születésnapja. Ezt Irén néni konyhájában ünnepeltük meg, a nehezen meggyújtható, és még nehezebben elfújható gyertyák társaságában. De végül a gyertyák elaludtak, a torta pedig elfogyott. Az éjszaka első része a nagyváradi állomáson, a második része pedig egy Kolozsvár felé zötykölődő személyvonaton telt el. Kolozsvárott reggel várt minket Szász Sándor barátom, akinél csomagjainkat hagyhattuk. Fele-
5
sége, Éva reggelit készített, és lehetővé tette, hogy egy kicsit megtisztálkodjunk. A nap városnézéssel telt el. A város gyönyörű, a hőmérséklet pedig forró volt. A műemlékeket (a barátok temploma, Mátyás király szülőháza, a Szent Mihály templom Mátyás király szobrával, a piarista templom, a Farkas utcai templom, a városfalak, az ortodox katedrális) a hőség ellenére meg tudtuk csodálni. Hála Istennek, a főtér visszakapta jellegét, már csak egy kicsi, és lényegében nem zavaró gödör található ott. A városnézés után Szászéknál ebéd következett, majd a társaság ketté vált: a lányok velem jöttek egy másik ismerősömhöz fürdeni és egy kicsit pihenni, Bálint számára pedig ugyanezt egy másik helyen biztosította Sanyi barátom. A programba – feltételesen – még be volt iktatva egy brassói utazás is, de ezt a társaság nem vállalta, azok sem, akik eredetileg erre is jelentkeztek. Úgy látszik, ebből a „gyűrődésből” két nap is elég volt. Igaz, e két napon a társaság nagyon fegyelmezetten viselkedett, és értékelte a látnivalókat.
Pozsony, Prága II. Erre az útra, amely augusztus 8-10-ig tartott, hat diák jött el: Tachscherer Blanka (10. c), Bicsár Szilvia (9. a), Hámory Zsófia (9. b), Philipp Donát (11. a), Philipp Nóra (9. b) és Koloszár Gergő (11. c). A program hasonló volt az előző prágai túrához. Nagyszombatban ugyanazokat a nevezetességeket néztük meg, viszont ezen a túrán Pozsonyban több időt tölthettünk a Szent Márton székesegyházban, sőt most sikerült lemenni a kriptába, és megnézni – többek között – Pázmány Péter sírját. Mivel most nem volt akkora hőség, több időt tölthettünk sétával a városban, de az állomáson való várakozást itt sem kerülhettük el. Prágát most más útvonalon néztük meg. Villamossal kijutottunk a Bílá Horára, magyarul a Fehérhegyre, ahol annak idején az emlékezetes csatában elbuktak a cseh rendek. Itt most egy impozáns kolostor áll, de sajnos éppen most újítják fel, nem tudtunk bemenni. Egyébként Prágára jellemző, hogy nagyon sok a barokk templom és kolostor, az ősi, román és gót stílusú templomok mellett. A főtéren természetesen ott áll Husz János szobra, de, hála Istennek, gyakori látnivalók a Nepomuki Szent János szobrok is. A híres Ká-
roly híd valamennyi szobrát természetesen nem tudtuk egyenként megnézni, maga a híd azonban impozáns. Az előző túra tapasztalatai alapján a Loretát hamarabb megtaláltuk, a várban pedig ugyanazokat a látnivalókat néztük meg. Délután a zsidó negyedet, a Jozefovot kerestük fel, de a legtöbb látnivalót – a borsos belépők miatt – csak kívülről tekinthettük meg. Annyi módosítást határoztunk el, hogy az éjjel induló vonatról már Brnoban (Brünnben) leszálltunk, hogy már a végállomáson felszállhassunk az Amicus expresszre, a „végleges”
6
Váci Piar
vonatunkra, amely Nagymaroson és Vácott is megáll. Sajnos itt ért egy kis kellemetlenség: az állomáson iszonyú hideg volt, és körülbelül egy óra múlva találtuk meg az eléggé eldugott helyen lévő éjszakai várótermet. De a több mint három órás várakozás itt is eltelt – végre felülhettünk a
vonatra, amely – fáradtan, de nem megtörve – hazarepített minket. Ez a társaság is nagyon fegyelmezetten viselkedett, és értékelte a látnivalókat. Csütörtök délelőtt értünk haza, de itt is úgy éreztük, mintha sokkal hosszabb ideig lettünk volna távol. Nemes György
Beszámoló a nyári Anglia, Wales, Írország túráról Kovács Gergely tanár úr és Lachegyi Máté vezetésével összesen tizenhatan vágtunk neki június 22-én hosszú utunknak, melynek első távja csak Nagykanizsáig tartott, ugyanis másnap kora reggel onnan közelítettük meg a sármelléki repülőteret (köszönet a szállásért Vereb Zsolt atyának). Ez a „nulladik nap” alkalmas volt arra, hogy a tizennégy fős diákcsoport - Bodor Zsuzsanna (10.B), Galbács Anna (10.B), Horgász Nikolett (10.B), Horváth Milán (10.B), Kucsera Lilla (10.B), Kustra Ildikó (10.B), Lachegyi Anna (10.B), Nagy Edina (10.B), Németh Ábel (10.B), Galbács Gergely (11.B), Gerendai Márk (11.B), Hujbert Áron (11.B), Lukács Ferenc (11.B), Soós Árpád (11.B) - összeverődjön, és este közösen hallgassuk meg a tanár úr intelmeit, amelyek saját bevallása szerint nem vesszőparipák. Június 23-án a RyanAir-nek köszönhetően épségben landoltunk a Londonhoz közeli Stansted repülőtéren. Felszerelkeztünk megfelelő
mennyiségű májkrém konzervvel és Bolero italporral (egy igazi piarista diák ezek nélkül már az utcára sem megy ki), és nem haboztunk, rögtön vonatra is szálltunk, hogy belevethessük magunkat London forgatagába. A túra első két napját Londonban töltöttük, és megnéztünk mindent, amire csak időnk futotta. Elsőként a London védjegyének számító Big Ben-t csodáltuk, majd sorjában mindent, ami utunkba esett: a Parlament, Westminster Abbey, Tower. Természetesen számunkra nem csak a legnagyobb nevezetességek számítottak látványosságnak, hanem egész London a maga zsúfolt, ám mégis jól szervezett közlekedésével, az emberek „európaiságával”. Megcsapott minket egy tizennégymilliós város hangulata. Elindultunk szállásunk felé, ám rövid kitérőt tettünk a hastingsi óceénpartra, amely mindenkire nagy hatással volt. Este már elég későre járt az idő, mikor Hastings városkában, az autóút szélén várva fáradtan, éhesen, táskákkal megrakodva meghallottuk a tanár úr füttyét, mely azt volt hivatott jelezni, hogy a szállás a tanár úr által megtaláltatott, a négyfogásos vacsora készen áll, utána forró fürdőt veszünk, majd mindenki pihenőre térhet külön lakosztályában. Rendben, lehet, hogy mégsem ezt jelentette, de annyit mindenképpen jelentett, hogy megvan a szállás. Lepakoltunk és megfőztük az otthonról hozott 75 darab műbeles virslit, majd holtfáradtan aludni tértünk. (Itt kell megjegyeznem, hogy a túránk során minden szállásunk diákszálló, hostel volt, hiszen ezek a legolcsóbbak, ám mégis mindenhol tisztasággal,
Váci Piar renddel, vendégszeretettel találkoztunk.) Másnap elfogyasztottuk az English breakfast-öt, amely mindenki számára ízletesnek és kiadósnak bizonyult, majd ismét a fővárosba utaztunk busszal, majd vonattal. Ismét városnézés: Buckingam Palace, Oxford Street, Hyde Park, Trafalgar Squere, National Gallery, Covent Garden. A megtekintett helyek mindegyikére rá lehetne szánni egy egész napot, ám az időhiány miatt mindenből „csak” ízelítőt néztünk. Étrendünk változatos volt, ha jól emlékszem, aznap kipróbáltuk a „Szardinella növényi olajos felöntőlében” nevű ételt. A harmadik napon felmentünk a hastingsi várromokhoz, az onnan nyíló kilátást nem érdemes részleteznem, az iskola honlapján a fényképek magukért beszélnek. Ezután Canterburybe látogattunk, megtekintettük a gyönyörű katedrálist és a városkát. A katedrális megtekintése magába foglalt egy anglikán istentiszteletet, mely az ottani kórus miatt volt különösen lenyűgöző. A negyedik napon Walesbe indultunk, ám előtte kihasználtuk az utolsó pillanatokat is Londonban: egyesek a természettudományi múzeumot, mások a Szent Pál katedrálist tekintették meg. Sajnos egy kicsit eltévedtünk London tizennégy vonalas metróhálózatában, így a tervezettnél eggyel későbbi vonattal mentünk, de estére szerencsésen megérkeztünk a Llanberis Hostelba. Egy olyan helyre érkeztünk, ami minden tekintetben ellentéte Londonnak: a walesi hegyvidéki tájat a tiszta levegő, a csend, néptelenség jellemzi. Lepakolás után a szálláson focimeccs nézés következett kiegészítve egy remek kellékkel, egy pohár mézes sörrel, ami helyi specialitás. Este a szakácsmester vezényletével babfőzeléket főztünk. Másnap felmásztunk az ország legmagasabb hegyére, a Snowdonra. Amikor elindultunk, még nem is láttuk a csúcsot. Amikor megláttuk, nem hittük el, hogy oda fogunk felgyalogolni… Miután elértük, szigorúan tanulmányi célokkal betértünk egy walesi pub-ba. Este indultunk el Dublinba, a komp hajnali 2.50- kor indult Holyheadből. A kikötővárosban is próbáltunk élményeket szerezni, de csak annyi jutott, hogy megismertük egy kikötői hamburgersütöde részeg szakácsának technikáját. A hajóút Dublinba izgalmasabb volt, már csak azért is, mert a komp, amivel mentünk tizenegy emeletes volt.
7
Hajnali 6.05 re értünk Dublin kikötőjébe. Mivel a fáradtság elhatalmasodott a csoporton, a tanár úr ötletére a vonatbérletre beírtunk egy Dublin-Belfast-Dublin útvonalat, és már meg is teremtettük magunknak a lehetőséget az alvásra… Délután háromkor elfoglaltuk dublini szállásunkat, majd megnéztük a Trinity Collageot, ezután sétáltunk a városban. A vacsora aznap emlékezetesre sikerült, máig sem ettem olyan jó ketchupos rízspépet. Következő napunkat, amely a túra hetedik napja volt, teljes egészében Dublinnak szenteltük: National Gallery, St. Stephen’s Green park, National Museum, St. Patrick’s Cathedral.
A nyolcadik napon Galwalyba utaztunk, amely egy gyönyörű kisváros Írország nyugati szélén. A városkának kellemes hangulata van, nem hagytuk ki a tengerparti sétát (ahol a kagylócskáktól kezdve a döglött fókáig bármit lehet gyűjteni), valamint a publátogatást sem. Este jóízűen fogyasztottuk el tonhalkonzerv vacsoránkat. A kilencedik nap utazással telt: Visszavonatoztunk Dublinba tizenöten, de csak tizennégy vonatbérlettel. Dublinból repülővel Londonba érkeztünk, majd a repülőtéri váróterem kemény és hideg padlóján szundítottunk egyet a Budapestre induló gépbe való beszállásig. A sármelléki repülőtérről Budapestig az egyetlen élményünk a nagykanizsai vécésnéni, aki nyomdafestéket nem tűrő kiselőadást tartott az egyházi iskolák oktatási rendszeréről, megspékelve a reformációról való tudásfoszlányaival. Végezetül a túrán résztvevők nevében szeretném megköszönni a túravezetőnek, Kovács Gergely tanár úrnak, hogy ezekkel maradandó élményekkel tett minket gazdagabbá! Gerendai Márk 12.b
8
Váci Piar
Római zarándoklat kerékpárral A túra résztvevői: Biciklivel Magyarországról Rómába: Hirling Bálint, Hollik Márton, Nagy Tamás, Ocsovai Péter, Frej József, Auróri Balázs, Hiba Antal, Sperling Andor öregdiákok, Kovács András, Péntek Olivér, Tarr Máté diákok; Börzsönyi Eszter, Varga Krisztián külsősök és Untsch Gergely, Endreffy Lóránd, Gutbrod András a kísérőtanárok. Biciklivel Rómából Magyarországra: Auróri Balázs és Hiba Antal öregdiákok, Csabai Barnabás, Szmeskó Balázs, Lukács Ferenc, Sillye Gábor diákok és Untsch Gergely, Juhász Gábor, Csabai János kísérőtanárok. Akik csak Rómában voltak: Csabai János felesége, Angéla, Luca lányuk; Holman Ferenc (rétsági iskolaigazgató), felesége, Szeri Eleonóra és Nóri lányuk; Tihanyi Richárd és Balázs Gábor öregdiákok, Kiss Adrienn, Bicsár Zsófia diákok, és Oroszi Sándor kísérőtanár.
A túra útvonala és programleírása 1. nap: 2006.07.19. (szerda) Dunakeszi - Székesfehérvár - Szabadbattyán (90 km) 2. nap: 2006.07.20. (csütörtök) Szabadbattyán - Siófok - Balatonboglár (75 km) 3. nap: 2006.07.21. (péntek) Balatonboglár - Nagykanizsa (75 km) 4. nap: 2006.07.22. (szombat) Nagykanizsa - Letenye – Cakovec/Csáktornya (Horvátország) GORISNICA (Szlovénia) (91 km) 5. nap: 2006.07.23. (vasárnap) GORISNICA (Szlovénia) - Ptuj - Ptujska Gora - Ponikva - PROSENISKO (65 km) 6. nap: 2006.07.24. (hétfő) PROSENISKO - Celje - Rimske Toplice - Litija - Ljubljana - DRAGOMER (szállás) (108 km) 7. nap: 2006.07.25. (kedd) DRAGOMER - Vrhnika - Postojnska jama - Sezana - VILLA OPICINA (Olaszország, Trieszt) (108 km) 8. nap: 2006.07.26. (szerda) VILLA OPICINA - Trieszt - Duino - Isonzo - szállás a LIVENZA folyó partján (115 km) 9. nap: 2006.07.27. (csütörtök) LIVENZA folyó - Velence (városnézés) - Fusina (kemping Velence mellett) (63 km) 10. nap: 2006.07.28. (péntek) FUSINA - Chioggia - Taglio di Po - LIDO Lido di Nazionale tengerpart (108 km) 11. nap: 2006.07.29. (szombat) LIDO DI NAZIONALE tengerpart - Ravenna (városnézés) LIDO DI DANTE (50 km) 12. nap: 2006.07.30. (vasárnap) LIDO DI DANTE - Classe - Rimini - San Marino - Rimini - MISANO ADRIATICO (122 km) 13. nap: 2006.07.31. (hétfő) MISANO ADRIATICO - Pesaro - Fano (utolsó fürdés az Adrián) FURLO (72 km) 14. nap: 2006.08.01. (kedd) FURLO - Cagli - Scheggia - BRANCA (tökföld) (60 km)
Váci Piar
9
15. nap: 2006.08.02. (szerda) BRANCA - Casa Castalda - Assisi - Santa Maria Degli Angeli Foligno - CASEVECCHIE (disznóól) (66 km) 16. nap: 2006.08.03. (csütörtök) CASEVECCHIE (disznóól) - Spoleto - Terni (vízesés) - RIETI (91 km) 17. nap: 2006.08.04. (péntek) RIETI - Via Salaria - RÓMA (Szent Péter tér) - RÓMA kemping (89 km) 18. nap: 2006.08.05. (szombat) Rómából kiköltözés Bagni di Tivoliba a plébániára Brúnó atyához (magyarul beszélő atya), délután városnézés Tivoliban (Hadrianus villa) 19. nap: 2006.08.06. (vasárnap) Mise a Szent Péter Bazilikában, Angyalvár, Piazza Navona 20. nap: 2006.08.07. (hétfő) Ókori városrész, Viktor Emánuel emlékmű, Laterán 21. nap: 2006.08.08. (kedd) Vatikáni Múzeum és a Vatikán 22. nap: 2006.08.09. (szerda) Vincoliban Mózes, Vittoriában Szent Teréz extázisa szobrok, piarista templom és az anyaház, Il Gesú (A jezsuita templom) és a Szent Lépcső 23. nap: 2006.08.10. (csütörtök) Ostián tengeri fürdő, majd belváros (pl.: Spanyol lépcső) 24. nap: 2006.08.11. (péntek) Szent Pál Katedrális, majd Ostia (tengerpart és rommező) 25. nap: 2006.08.12. (szombat) Ekkor kétfelé vált a társaság: elindult a kerékpáros csapat hazafelé, a többiek pedig Rómában maradtak még 4-5 napot egy piarista szálláson. BAGNI DI TIVOLI - Guidónia - Palambara Sabina - RIETI (69 km) 26. nap: 2006.08.13. (vasárnap) RIETI - Cascate de Marmore - Terni - Spoleto - TEVERONE (partja) (85 km) 27. nap: 2006.08.14. (hétfő) TEVERONE (partja) - Spello - S. Maria d. Angeli - Assisi - Petrignano - PONTE D’ASSI (75 km) 28. nap: 2006.08.15. (kedd) PONTE D’ASSI - Gubbio - Furlo - Fano - Pesaro - MISANO ADRIATICO (117 km) 29. nap: 2006.08.16. (szerda) MISANO ADRIATICO - Rimini - San Marino - Santarcangelo di Romagna - Igea Marina - Cesenatico - Cervia - LIDO di DANTE (112 km) 30. nap: 2006.08.17. (csütörtök) LIDO di DANTE - Ravenna - Porto Garibaldi - Taglio di Po PORTO VIRO (92 km) – ezen a napon az utolsó csoport is hazarepült Rómából. 31. nap: 2006.08.18. (péntek) PORTO VIRO - Chioggia - Malcontenta - Velence - LIVENZA (partja) (130 km) 32. nap: 2006.08.19. (szombat) LIVENZA (partja) - S. Giorgio di Nogaro - Trieszt VILLA OPICINA (115 km) 33. nap: 2006.08.20. (vasárnap) VILLA OPICINA – Sezana (Szlovénia) - Postojna LOG (környéke) (78 km) 34. nap: 2006.08.21. (hétfő) LOG (környéke) - Ljubljana - Zalog - Zidani Most - Lasko CELJE (környéke) (105 km) 35. nap: 2006.08.22. (kedd) CELJE (környéke) - Ptujska Gora - Ptuj - FRANKOVCI (90 km) 36. nap: 2006.08.23. (szerda) FRANKOVCI Csáktornya (Horvátország)- Letenye (Magyarország)- Molnári - NAGYKANIZSA (74 km) 37. nap: 2006.08.24. (csütörtök) NAGYKANIZSA - ZAMÁRDI (94 km) 38. nap: 2006.08.25. (péntek), Kalazanci Szent József ünnepe!!! ZAMÁRDI – Székesfehérvár Budapest - DUNAKESZI (130 km) Untsch Gergely
10
Váci Piar
Könyvtári állapotok Könyvtárunk az iskola újraindulásakor a földszinten működött. A kollégium beindítása miatt, illetve, hogy a könyvtár méltó helyre kerüljön 2005 nyarán a könyveket felköltöztettük az emeletre. Mivel a könyvtárterem ekkor még nem volt kész, ideiglenesen a szomszédos termekben oldottuk meg a könyvek tárolását. Ám hiába készült el az új terem, benne az új bútorzattal, a könyvek jelentős része nem fért el, ezért minél hamarabb neki kellett látni a galéria kialakításához. Ez mára – a korlátok kivételével – megvalósult. Mindeközben helynyerés céljából az alsó szekrényekbe a meglévő hat polc mellé még kettőt illesztettünk be. Ezen túl a könyvtár fejlődéséhez hozzátartozik, hogy november elejétől számítógép és könyvtárprogram is segíti a munkát. Munka pedig van bőven. Bár a szépirodalom és benne a kötelező olvasmányok könnyen kikereshetők, a szakirodalom feltártsága és kereshetősége terén nagy hiányosságok vannak. Először tehát téma szerint szétválogatva kell a polcokra rakni a könyveket. Még mindig vannak olyan termek az iskolában, ahol könyvtári könyvekre lelhetünk, ezeknek a jobb elhelyezését vagy a könyvtárba való beszállítását is meg kell oldani. A program segítségével nekiláthatunk a könyvtár állományának feldolgozásához. A programhoz tartozik egy adatbázis is, ami tartalmazza az 1976 és 2006 között Magyarországon kiadott művek bibliográfiai leírását. Így a könyv címe vagy ISBN száma alapján átemelhetjük a kívánt tételt a saját adatbázisunkba, anélkül, hogy a könyv minden adatát nekünk kellene felvenni. A könyvek felvétele azonban így is eltarthat egy-két évig. Bár még nem beszélhetünk optimális állapotról, a nyitvatartási időt a tarthatatlan minimális felől megpróbáljuk a normális irányába elmozdítani, ami az alábbit jelenti: A nagyszünetek mellett hétfőn és szerdán 11-15 óra (12 órától fél óra ebédszünet), kedden és csütörtökön 13-15 óra között tart nyitva a könyvtár. Köszönöm mindazok segítségét, akik hozzájárultak a könyvtár növekedéséhez. Juhász Gábor
Evezőstúra 2006 Iskolánkban mára már nem csak a tiszaugi állótábor, hanem az evezős túra is hagyomány, ugyanis a vízitúrát idén is megtartottuk, 2006. augusztus 21 és 27 között, immár harmadszor. Az iskola kopott hajóit sem hiába újítottuk fel Nagy Gergely (11.c) édesapja szakmai segítségével: nyáron már a preparált kenukkal indulhattunk a Tiszának. Idén is Kovács tanár úr volt a főszervező, de Szemerédy tanár úr helyett Csorba F. László tanár úr és Váradi tanárnő férje, Váradi István volt a kísérő. Ebben az évben voltunk eddig a legtöbben, szám szerint huszonegyen: Király Eszter (9.a), Tóth Gellért (10.b), Szilágyi Gusztáv (10.b), Szecsei Zoltán (10.b), Szabó András (10.b), Ujszegi János (10.b), Lachegyi Anna (10.b), Körmendi Péter (10.b), Kovács Pál (10.b), Halcsik Attila (10.b), Galbács Anna (10.b), Bodor Zsuzsanna (10.b), Belányi Mátyás (10.b), Nagy Gergely (11.c), Gerendai Márk (11.b), Bartha Edit (11.b), Hujbert Áron (11.b), Ilyés Gábor (12.b) és a három kísérő. Gergelyiugornyán töltöttük az első estét, miután idősebb Ilyés Gábor és Hujbert Tamás tanár úr
Váci Piar
11
elvittek minket és a kenukat mikrobuszaikkal a Tisza-partra. Másnap nekivághattunk a 120 km-es útnak, mely korántsem ment olyan simán, mint az előző években. Természetesen nem a fizikai erőnlétünkkel volt a baj, hanem az időjárással: több nap is szakadt az eső, olyannyira, hogy kényszerű pihenőket kellett tartanunk, s az ukrán határ mentén ez különösen kellemetlen volt, mert csak a bal parton kereshettünk kikötőt. Esténként a MarHAJÓ főnöke, Kovács tanár úr főzött nekünk vacsorát, melyek mindenkinek jól estek a fárasztó evezések után. Az éjszakákat a tábortűz mellett vagy sátrakban töltöttük a vadkempingekben. 26-án a sok móka és kacagás közepette szinte észre sem vettük, hogy megérkeztünk Tokajba, úticélunkhoz (sajnos néhány diáknak korábban el kellett mennie cserkészprogram miatt). Mielőtt elkezdhettük volna a megérdemelt pihenést a táborban és a városban, lebonyolítottuk a Nemes atya által szervezett olimpia kihelyezett túrakenu számát: a győztes páros a Szecsei Zoltán– Kovács Pál kettős lett. Másnap, 27-én az Ilyés–Hujbert szállítórészleg jött értünk, egészségben és boldogan térhettünk haza. Hujbert Áron 12.b
Spiritus vivificat! A lélek az, ami éltet! Róma, az örök város. A harangok Rómába mennek. Minden út Rómába vezet. Idén nyáron a ministránsok útja is Rómába vezetett. A Nemzetközi Ministráns Szövetség (CIM Coetus Internationalis Ministrantium) 5 évente rendezi meg a római Nemzetközi Ministránszarándoklatot. A 2006-os zarándoklat mottója: Spiritus vivificat! A Lélek az, ami éltet! (Jn 6,63). A zarándoklaton Isten Kegyelméből a mi iskolánk tanulói közül is részt vettünk néhányan a Váci Egyházmegye szervezésében. A zarándoklat két kiemelkedő közös programja volt augusztus 1-jén a nemzetközi szentmise a Szent Péter téren, augusztus 2-án pedig találkozás a Szentatyával. Ezenkívül a magyar nyelvű ministránsok közös szentmisén találkoztak augusztus 2-án délután. A magyarországi egyházmegyék ministránsain kívül érkeznek ministránsok a Pozsonyi, Nagyszombati, a Kassai, a Munkácsi, a Nagybecskereki, a Szabadkai, a Gyulafehérvári és a Szatmári Egyházmegyéből. Nemzetünket öszszesen mintegy 1700 ministráns képviselte a zarándoklaton. A zarándoklat programjából nem maradhatott ki Róma nevezetességeinek megtekintése, a közös imádság, valamint az Istennel és az egymással való kapcsolat megerősítése. A nemzetközi találkozó pedig alkalmat adott más országok ministránsaival való ismerkedésre, barátságok szövődésére is. Minden résztvevő kapott egy pólót, egy nyakkendőt (a mi nyakkendőnk narancssárga színű volt), egy sapkát és egy zarándokfüzetet, melyben a főbb programok menete, imák és énekek találhatók. Augusztus 1-jén a délelőtti városnézés után érkezett el a zarándoklat egyik fénypontja: 18 órakor kezdődött a Szent Péter téren a hivatalos program. A többnyelvű közös éneklés és imádság után 19 órakor kezdődött a ministráns találkozó közös szentmiséje, melyet Cristoph Schönborn bécsi bíboros-érsek celebrált. A több tízezres tömeg főként osztrák, német, olasz és svájci ministránsokból tevődött össze, de találkozhattunk svéd, belga, román, luxemburgi, francia és természetesen magyar ministránsokkal is. Másnap reggel folytatódott a Szent Péter téren a közös program. Közös éneklés és imádság vette kezdetét, mely után 10 órakor érkezett a térre XVI. Benedek pápa, hogy köszöntse az összegyűlt
12
Váci Piar
ministránsokat. Különösen nagy élmény volt Krisztus Földi Helytartójával találkozni. És minden magyar ministráns kitörő örömmel fogadta szavait, melyeket magyarul intézett hozzánk: „Szeretettel köszöntöm a magyar híveket, különösen a ministránsokat, akik szép számban vannak jelen és mindegyik egyházmegyét képviselik. Az oltárszolgálat méltó végzése egyben tanúságtétel, apostolkodás. Legyetek Krisztus tanúi mind az oltár közelében, mind a hétköznapok során. Szívből adom apostoli áldásomat mindannyiotokra. Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Délután a magyar ministránsok közös misén vettek részt a Santa Maria degli Angeli templomban. Az utazás fáradalmaival, és a megérkezés örömével, az új barátságok, Róma szépségei; a sok ministráló fiatal, és minden, amit ott tapasztalhattunk, örök életre szóló élményt nyújtottak számunkra, melyet sosem fogunk elfelejteni. Fricz Dóra 11.c
A cserkésztábor 2006-ban került sor a részemről is nagyon-nagyon várt Bujáki nagy-táborra. A tábor területére még mint újonc próbás fiúk és lányok érkeztünk. Persze minden megváltozott! Eleinte számomra is nehéz volt elszakadni az otthon kényelmétől, a puha ágytól és azt hittem a finom ételektől is, de ez a félelmem alaptalan volt, hiszen Márk kiválóan főzött. Az első napon minden kissé különösen zajlott, mindenki mást csinált, ezért lassan haladtunk a táborépítéssel, de az elkövetkező napokban, úgy gondolom, sikerült igazi csapattá és jó barátokká összekovácsolódnunk. Munkánk eredményeként szép és otthonos altábort létesítettünk. Megvolt benne minden szükséges és szükségtelen kényelem. Külön említésre méltó a fürdősátor és a latrina, melyek természetesen a szükséges dolgokhoz tartoztak. A fürdősátor 25-30 zsineg egymás fölött, 4 fa közé kifeszítve, olyan módon, hogy két fa között szabadon maradt egy rész, amit sátorlap fed. A madzagok közé zöld leveles ágakat, gallyakat fűztünk, így alakítottuk ki a zárt helyet. Belül helyezkedtek el az elvezető árkok és ezek fölött a nyersfa deszkák amin állhattunk. Többen készítettünk lavórtartó „háromlábakat” amire a vízzel telt edényeinket raktuk. A tábori latrina (városi mellékhelyiség) kiváló hely volt néhányunk számára az új dolgok kiötléséhez, a „hosszú” elmélkedéshez és az ismerkedéshezJ.
Ez persze néha kisebb összezörrenések okozója lett, de ezt is, mint a többi nézeteltérést, hamar elsimítottuk. A sok munka egy kicsit mindenkit megviselt, de úgy érzem embert faragott belőlünk. A dolgaink megszínesítésére, vezetőink érdekes és nem mindennapi programokat eszeltek ki számunkra. Ilyen volt a kézművesnap, túra, és egy igazán különleges dolog: az ereszkedés. A fáradalmak ellenére, a mindennapi megszokottnak tűnő munka is élménydús volt, hiszen például mikor van lehetősége egy lánynak a városban baltával fát vágni vagy egy fiúnak latrinát építeni…? És mikor történhet olyan, hogy a sátorban böglyöket üldözhet és irthat az ember gyereke, minden veszély nélkül úgy, hogy ennek kárvallottai csupán csak az említett repkedők lehetnek? Különösnek hangozhat, hogy ez élménynek számít, de a táborban mindenki átalakul! Látni és érezni, hogy szavak nélkül is megértjük egymást. Este a tábortűznél ülve kibontakozott mindaz a vidámság, jókedv amit napközben kissé visszafogott a rend és fegyelem (ez nem azt jelenti, hogy napközben nem voltunk vidámak JJ). Kicsit sajnáltam, hogy a lányok feladatai mindig csak a fagyűjtés és a főzés volt, de néha elkéredzkedtem fát vágni
Váci Piar és egyéb hasonló jellegű munkát végezni. Este a lángoló tábortűznél játszva, oldottabb lett a hangulat a fiúk és mi lányok között, ahogy együtt játszottunk. A mindennapi élményeken kívül olyanok is voltak amelyek az ember élete folyamán egyetlen egyszer fordul elő: a Fogadalomtétel. Mi Fogadalomra készülők a tűz mellett maradtunk. A csapatparancsnokunk (Ivony István) elmondta, hogy mi a célja a cserkészetünknek, hogy miért és hogyan kell élnünk mint jó Cserkészek. Fantasztikus volt végignézni a velem egykorú fiatalokat, ahogyan a tűz lobogó lángja és a parázsló facsonkok visszatükröződtek a csil-
13
logó szemeinkben, abban az órában átértékeltem addigi életem és a zavarosnak tűnő emlékekből egyértelmű és konkrét út rajzolódott ki. Éreztem, mi a célom. Tudtam, végig kell gondolnom, hogy képes leszek-e egész életemben ezeket a dolgokat, elveket „szolgálni” és ezek szerint élni. Döntésem egyértelmű volt: IGEN! Eleinte úgy tűnt a cserkészet csupán jó „buli” amiben csak szórakozás van. Rájöttem, hogy nagyon komoly dolog és felelősséggel is jár. Örökké emlékezni fogok arra a tíz napra hiszen megváltozott az életem és én is. Örökké hálás maradok érte. Sógor Gabriella 8.a
A „Váci Olimpia” A hagyományos „olimpiát” az idén nem nyáron, hanem ősszel, a tanítás megkezdése után rendeztük meg, mert így jóval több tanulónk vehetett részt rajta, mintha a nyár közepére tesszük. A hagyományoknak megfelelően a mi diákjaink mellett részt vettek a kolozsvári Báthory István Líceum és a gödi Piarista Szakmunkásképző diákjai. A szervezés munkájának nagy részét a testnevelők, Endreffy Loránd, Szeri Eleonóra, Horváthné Strumm Erzsébet és Szemerédy Koppány végezte. A gödiek vezetője Wagner László testnevelő volt, aki ebben a munkában régóta részt vesz. A fővédnök az igazgató, Nyeste Pál volt, aki mindent megtett, hogy a vendégek jól érezhessék magukat. Nézőként, szurkolóként sok tanár részt vett, többek közt Gutbrod András igazgatóhelyettes, valamint az asztalitenisz versenyeket koordináló Juhász Gábor. A díjazásokról az eseménysor elindítója, Nemes György gondoskodott. A vendégek elszállásolásában, annak szervezésében, illetve a labdarúgás lebonyolításában sok segítséget nyújtott Galaczi Tibor, a népszerű „Tibi bá”. Néhány neve elhallgatását kérő szponzor anyagi segítséget nyújtott ahhoz, hogy ez a rendezvény létre jöhessen.
A kolozsvári vendégek szeptember 7-én, csütörtökön délután érkeztek. Vezetőik Habala Mária és Soós Ilona tanárnők voltak. Ők már az első rendezvénytől kezdve részt vettek a munkában, és vezették a kolozsvári küldöttséget. Több kísérő most – más elfoglaltság miatt – nem tudott eljönni. Szállásuk az „olimpiai faluban”, azaz két tanteremben volt, de természetesen lehetőségük volt mosakodásra, zuhanyozásra. Az érkezés napján, a vacsora előtt az igazgató úr és Nemes György szervező köszöntötte őket, és eligazítást tartott a két napos programról. Az étkezések a kollégium ebédlőjében voltak. A fárasztó út után az első nap a vendégek hamar nyugovóra tértek. A verseny szeptember 8-án, pénteken kezdődött. A borongós idő miatt kicsit féltünk, de az atlétikai versenyek a Reménység Sportegyesület pályáján rendben lezajlottak, csak az eredményhirdetések idején volt némi eső. A lányok versenyében a távolugrásban kilencen indultak. A sorrend a „pontszerzők” között: 1) Király Eszter, 2) Tachscherer Blanka, 3) Tasi Bernadett, 4) Hámory Zsófia, 5) Hámory Dorottya, 6) Katona Dorottya (Kolozsvár) és Reman Kinga (Kolozsvár). A súlylökésben hét résztvevő volt. Az élen a sorrend: 1) Hámory Zsófia, 2) Hamar Csilla, 3) Juhász Júlia, 4) Hirling Nóra, 5) Deák-Sala Júlia, 6) Kovács Judit. A 800 méteres síkfutásban a befutók sorrendje: 1) Király Eszter, 2) Hámory Dorottya, 3) Paulik Emese, 4) Soós Regina. A
14
Váci Piar
60 méteres síkfutás végeredménye: 1) Király Eszter, 2) Tachscherer Blanka, 3) Tasi Bernadett, 4) Paulik Emese, 5) Katona Dorottya (Kolozsvár), 6) Bacsó Szidónia (Kolozsvár). A fiúk versenyében távolugrásban huszonkét (!) induló volt. Az élen állók a következők lettek: 1) Soós Ödön (Kolozsvár), 2) Földváry Gergely, 3) Nagy Róbert (Göd), 4) Szecsei Zoltán, 5) Pordányi Dávid, 6) Varga Árpád (Kolozsvár). A súlylökésben tizenkilenc induló volt. Az éllovasok a következők: 1) Czeher Máté (Göd), 2) Soós Ödön (Kolozsvár), 3) Bera Gergely (Göd), 4) Pápa Dávid, 5) Dányi Gergely (Göd), 6) Telinger István (Göd). Az 1200 méteres síkfutás (17 induló) végeredménye: 1) Szabados Tamás, 2) Pistyúr Bence, 3) Heininger Szabolcs, Erdei Gyula (Kolozsvár), Jámbor Dávid, Varga Árpád (Kolozsvár). A 100 méteres síkfutás (21 induló) végeredménye: 1) Gyurkovics Marcell, 2) Szabó András, harmadik (holtversenyben): Németh Ábel és Soós Ödön (Kolozsvár), ötödik: Szecsei Zoltán, hatodik (holtversenyben): Tóth Csaba (Kolozsvár) és Nagy Róbert (Göd). Atlétikában a gödiek részéről indult még Demeter Zoltán, Albert Dániel, Dobó Márk, Mészáros Gábor, Tánczos Mátyás és Száraz László. Jólesően meg kellett tapasztalnunk, hogy az atlétikai versenyekre szurkolóként igen sok tanár és diák is kijött. A nézők nagy száma jelentősen növelte a verseny értékét és presztízsét, segítette a szolidaritás érzését. Az első versenynap délutánján a labdajátékok kerültek sorra. Ezek színhelye a két tornaterem, valamint a kispályás labdarúgásra kialakított udvar (a sportcsarnokok és a stadion) voltak. Labdarúgásban hét csapat indult. Az első helyet a váci első számú csapat (Seres Csaba, Németh Ábel, Csabai Barnabás, Puskás Zsolt, Kovács Dávid, Szilágyi Gusztáv) szerezte meg, miután a döntőben legyőzte a gödieket (Konorót Gergő, Szegvári Róbert, Csernyánszki Zsolt, Nagy Krisztián, Trampó Péter, Bántó Loránd, Zichy Géza, Varga Zoltán). A harmadik és a negyedik helyet a két kolozsvári csapat szerezte meg, akik a bronzmeccset egymás ellen játszották. A harmadik helyezett Kolozsvár első csapata (Ka-
tona Előd, Asztalos István, Soós Ödön, Varga Árpád, András Lóránt, Fodor Tamás, Balogh Róbert, Rigó Szabolcs, Bánhegyesi Antal), a negyedik helyezett pedig a kolozsváriak második csapata lett. A sok induló miatt már sötétedett, mire eredményt lehetett hirdetni. A fiúknál kosárlabdában négy csapat indult. Az első helyet a kolozsváriak (Soós Ödön, Bánhegyesi Antal, Fodor Tamás, Asztalos István, Balogh Róbert, Varga Árpád) szerezték meg, miután a döntőben diadalmaskodtak a váci első csapat (Gráf Endre, Szántai Tamás, Latinovits Ádám, Tóth Olivér, Glacz Bernát, Szücs Attila) fölött. A bronzmeccset a váciak második csapata (Povazsán Zsolt, Horváth Olivér, Szmeskó Balázs, Róth Kristóf, Dauner Balázs) nyerte a gödiek (Zólyomi Attila, Kovács Kristóf, Országh Gergő, Horváth Zoltán, Bukta Zoltán, Heier Tamás, Boros Attila, Rácz Zsolt) ellen, akik így negyedikek lettek. A lányoknál mind kosárlabdában, mind röplabdában három-három csapat indult. Az aranyérmet kosárlabdában a kolozsváriak (Katona Dorottya, Bacsó Szidónia, Fülöp Tímea, Érsek Dorottya, Köblös Noémi, Simon Mária) szerezték meg, az ezüst a váciak első csapatának (Csabai Viktória, Nagy Beáta, Kollár Kamilla, Osváth Kornélia, Mácsik Viktória, Zajacz Ildikó), a bronzérem a váciak második csapatának (Horváth Luca, Ripszki Zsuzsa, Csillag Zsófia, Szász Erika, Lukács Dorottya, Pásztor Diána) jutott. Röplabdában az aranyérmet szintén a kolozsváriak (Bíró Andrea, Huber Andrea, Kún Nóra, Bacsó Szidónia, Szatmári Zsófia, Réman Kinga, Száraz Liza, Udvar Enikő) szerezték meg, második a váciak első csapata (Dávid Barbara, Szűcs Enikő, Nagy Edina, Tasi Bernadett, Horváth Luca, Kovács Csilla, Horgász Nikolett, Heizel Alexandra), a harmadik pedig a váciak második csapata (Ripszki Zsuzsa, Hamar Csilla, Osváth Kornélia, Szabó Emese, Vincze Judit, Hajdi Nóra, Kucsera Lilla) lett. Az atlétikában és a labdarúgásban is sokan indultak. Azoknak is gratulálunk, akiknek most nem sikerült helyezést elérniük, de sport-
Váci Piar szerű részvételükkel elismerést érdemelnek. Ők is növelték a verseny színvonalát. Külön elismerés illeti a váciakat, hogy négy labdarúgó csapatot is kiállítottak, és az atlétikában is igen sok versenyzőt indítottak. De szintén dicséretes a kolozsváriak teljesítménye, hiszen nem tudtak nagy számú küldöttséggel jönni, és mégis minden sportágban helytálltak, nagyon sokan több sportágban is – eredményesen – szerepeltek. Öröm, hogy a gödiek is szép számban vettek részt. Az első nap, a gazdag és fárasztó program után nyugovóra térhettek a versenyzők. A kolozsváriaknak egy kis városi kimenőt engedélyeztek a tanárnők. Szombaton mind a fiúnál, mind a lányoknál két sportág került sorra. Délelőtt az asztaliteniszversenyt rendezték meg .Itt a testnevelők mellett oroszlánrészt vállalt Juhász Gábor tanár úr a verseny lebonyolításában. Mint a fiúknál, mind a lányoknál volt egyéni és páros verseny is. A fiúknál az egyéni versenyben tizenhárom résztvevő volt. A végeredmény: 1) Gelléri Bence, 2) Rigó Szabolcs (Kolozsvár), 3) Horváth Olivér és Soós Ödön (Kolozsvár)), 5) Varga Árpád és András Loránd (Kolozsvár). A párosban négy résztvevő volt. Az eredmény: 1) Horváth OlivérHorváth Csongor, Rigó Szabolcs-Varga Árpád (Kolozsvár), 3) Soós Ödön-András Loránd (Kolozsvár), 4) Dauner Balázs-Dénes Filip. A lányoknál az egyéni versenyben tizenegy résztvevő volt. A sorrend: 1) Bea Dorottya, 2) Tasi Bernadett, 3) Horváth Luca és Szatmári Zsófia (Kolozsvár), 5) Koós Judit és Barna Zsuzsanna (Kolozsvár). Itt öt páros indult, a sorrend: 1) Bea Dorottya-Horváth Luca, 2) Tasi Bernadett-Kocsis Tímea, 3) Koós Judit-Koós Ágnes, 4) Barna Zsuzsa-Molnár Orsolya (Kolozsvár), 5) Katona Dorottya-Szatmári Zsófia (Kolozsvár). Az utolsó versenyszám szombat délután a sakk volt. Itt köszönetet mondunk Dér Dezső úrnak, aki már régóta segíti sakkversenyeink megrendezését. Most már fia, Dér Ervin, aki sokáig versenyzőként indult, a rendezés munkájában vett részt. Négy kolozsvári fiú mellett a váci intézetet Szalai Zsuzsanna képviselte. Az eredmény: Varga
15
Árpád, Soós Ödön és Rigó Szabolcs (holtversenyben ezüstérmesek), Szalai Zsuzsanna (negyedik) és Katona Előd. Az utolsó este a versenyek után volt egy
kis beszélgetés, majd megint egy kis kimenőre is lehetőségük nyílt a kolozsvári vendégeknek. A vendégpedagógusok a vendéglátóknak ajándékokkal kedveskedtek. Nemes György pedig a vendégpedagógusokat – az olimpia régi munkatársait, valamint a Báthory Líceumot – egy-egy igazi görög vázával ajándékozta meg. Köszönet illeti Dr. Oroszi Sándornét, valamint a konyha többi munkatársát, hogy a vendégek ellátását biztosították. Orosziék az utolsó este egy kis búcsúzóra invitálták a vendégek vezetőit. A visszaindulás vasárnap délelőtt történt. Azzal búcsúztunk, hogy két év múlva újra találkozunk. Adja Isten, hogy így legyen! Az „olimpia” beszámolójához kiegészítőként még annyit írhatunk, hogy a „kihelyezett tagozat”, az evezős túrán volt. A túra vezetői Kovács Gergely és Csorba László tanárok voltak. Itt a résztvevők a túrakenu számban mérhették össze erejüket. A verseny eredménye a következő: 1) Kovács Pál-Szecsei Zoltán, 2) Hujbert Áron-Szilágyi Gusztáv, 3) Halcsik Attila-Belányi Mátyás, 4) Újszegi János-Illyés Gábor, 5) Szabó András-Körmendi Péter. Ők az érmeket és a helyezésekért járó plaketteket már a tanévben, az egyik nagyszünetben vehették át a tornateremben. Gratulálunk nekik is. Öröm volt látni, hogy sokan részt vettek az eredményhirdetésen, és megtapsolták a győzteseket és a helyezetteket. A díjakat a túra két szervezője, Csorba László és Kovács Gergely tanárok adták át. Nemes György
16
Váci Piar
Egy arc az iskolából Sietve pillantok az órára, de már a folyosó végén fel is tűnik Csabai Viki, a 12.C egyik kiemelkedő és színes egyénisége. Lepakolt osztályában, majd folytattuk utunkat a 11. C terme felé s megkezdődött munkám. Kifaggattam mit tesz az iskolában és az iskolán kívül. –Milyen megfontolásból jöttél ebbe a gimnáziumba? Miért ezt választottad? –Vácon ezt az iskolát találtam a legjobbnak, nagyon sok pozitívumot hallottam róla. Természetesen az is fontos volt, hogy egyházi iskolába jöjjek. –Milyen a tanulmányi eredményed? –Nincs hármasnál rosszabb jegy az ellenőrzőmben, négy egész fölött van az átlagom. –Az iskola és a különórák mellett elég kevés idő jut a barátokra és a szórakozásra. Te, hogy oldod meg ezt? –Majdnem minden hétvégét a cserkésztársaimmal töltök, külön programokat szervezünk, táboroztatunk és kisebb-nagyobb gyerekekkel foglalkozunk. A barátaim nagy része cserkész, így majdnem minden hétvégére van kikapcsolódásunk. Sokat túrázunk, amikor csak lehet, kint vagyunk a természetben. Emellett ahogy tudok, időt szakítok azokra is, akik nem tagjai a cserkészcsapatnak, velük is tartom a kapcsolatot s nem utolsó sorban a családomra is figyelek. –Kanyarodjunk vissza az iskolához. Mi a véleményed a tanárokról, diákokról? –Véleményem szerint az itt tanító tanárok emberileg és pedagógiailag is elismertek iskolánkban. Fontosnak tartom azt, hogy a lelkünkkel is foglalkoznak és irányítanak minket, ezt viszont sok iskolában nem tapasztalhatjuk. Néhány új tanárt sajnos nem ismerek, így nem tudok vélemény alkotni róluk. A diákok közül azokról, akiket ismerek, azt tudom elmondani, hogy nagyon kellemes táraság, igazán különlegesek és barátságosak. Az újonnan érkező tanulók pedig remélem, jól fogják érezni magukat itt, és bizonyára kedvüket lelik az órák utáni foglalkozásokon is. –Milyennek tartod az osztályközösséget? –Erre az évre új osztályfőnököt kaptunk, és ez változást hozott az osztály életében. Úgy látom, hogy mostanra kezdünk igazán összekovácsolódni. Ősszel volt osztálykirándulásunk és fantasztikusan éreztem magam, ahogyan remélem, a többiek is. Olyan, mintha egészen más fejezet nyílna meg előttünk, és ezzel a lehetőséggel élni kell. –Mit gondolsz, mi hiányzik az iskolából? Egyáltalán hiányzik-e valami? –Az iskola szerintem határozott fellendülésben van! Régen nem volt farsangi bál vagy különböző koncertek, ezek mind nagyon fontosak és nagyon jónak találom, hogy nem is viszik ezt túlzásba. Ennek ellenére a falakat elég kopárnak látom az osztályokban, a folyosókon, az előadókban. Alig vannak képek, növényekből is több lehetne. –Végezetül még arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen téren szeretnél továbbtanulni? Milyen célt tűztél ki magad elé? –Szociális téren szeretnék elhelyezkedni. Gondolkoztam, hogy tanár leszek, bár lennének feltételeim. Ám mindenképp gyerekekkel szeretnék foglalkozni a jövőben! Sok sikert kívánunk ehhez és köszönjük, hogy válaszoltál a kérdésekre. Fricz Dóra 11.c és Kovács Krisztina 11.c
Váci Piar
17
Amire már fölkapjuk a fejünket Mert az, hogy valaki külföldre megy, még nem elég nagy szám? Ha saját pénzen utazol és végig csak magyarul beszélsz, azt mondom, nem! Vannak persze jobb forgatókönyvek is. De az egy kicsit rázósabb. Ülsz a karattyoló külföldiek között, és próbálod elkapni a beszélgetés fonalát. Ismerős érzés? Ha van rá egy szabad éved, hajrá! De ha csak pár napod van? Na most jön az én verzióm. Utazás ingyen, szállás ingyen és végig angolul beszélhetsz. Étvágygerjesztőnek nem is rossz, ugye? Apropó, a kaja is ingyen volt! Na jó, nem húzom tovább. Ketten, tanárok, Ausztriában töltöttük a huszonharmadiki hétvégét. Erről szeretnék egy kicsit mesélni. Bizonyára többeteknek ismerős a Comeniusprogram. Tavaly diákjaink közül páran már engedtek a csábításnak... Akkor még négy tagállamból állt a csoport: egy osztrák, egy lett és egy norvég iskolával dolgoztunk közösen. Azóta a norvégoktól sajnos el kellett búcsúznunk, mert ők nem kaptak pénzt a folytatáshoz. Mi viszont igen! Hála Salamon Ágota tanárnő pályázatainak, az Unió idén is fedezi programunk költségeit. Azok kedvéért, akik most hallanak először e témáról, röviden elmondanám, hogy ez a nagy közös projekt évi három találkozóból áll. Az első kettőn csak a tanárok vesznek részt. Ekkor beszélik át az otthoni munkatervet, amelyet év közben a diákokkal közösen végeznek el. A harmadikra viszont már jönnek a diákok is. Ezen a nagy közös záró találkozón kerül sor az addigi eredmények bemutatására. Most októberben tehát még csak tervezgettünk. Idei témánk az emberi jogok és a tekintélytisztelet mélységeibe fog „alászállni”. Elfogadsze alapvető személyiségi jogokat? Ezek milyen szerepet játszanak a tisztelet kialakulásában? Egyáltalán mitől lesz valaki tiszteletre méltó? No
persze nem ezekkel a kérdésekkel fogjuk kezdeni, kicsit elméleti lenne, de májusra ide szeretnénk elérkezni. Kiindulópontnak a nemrégiben megjelent Fehér tenyér című magyar filmet választottuk, amely sok jó ötletet adott az előbbi kérdések feldolgozásához. Az ötlet szót itt szeretném kétszeresen is aláhúzni, hiszen ezek csak elkezdeni hivatottak a beszélgetést. A folyó igazi medrét ezúttal nem a tanárok, hanem a közösen végzett csoportmunka fogja kivájni. Ez a közös munka, hogy mindenkinek számít a véleménye, s hogy mindenki lökhet egy kicsit a nagy közös szekéren, számomra a projekt egyik leglelkesítőbb tapasztalata volt (és lesz is). De a cikket mégsem emiatt kezdtem el írni, hanem amit a nyelvről tapasztaltam. Hiszen: mikor adatik meg az életedben az a tapasztalat, hogy a tanult idegen nyelvet tényleg arra használod, amiért tanulod, hogy magas színvonalú kérdésekről fejted ki gondolataidat, s hogy eredeti alkotást hozol létre másokkal együttműködve egy nemzetközi csoportban? Egyszer talán (végül is az EU-ban élünk) ez része lesz mindannyiunk életének. De azoknak a helyzete biztosan előnyösebb lesz, akik ebben egy kicsit már edzették magukat. Azt gondolom, hogy emiatt már tényleg érdemes felkapni a fejünket, és szembesülni azzal a kérdéssel, hogy miért is vállalom a nyelvtanulás fáradalmait. Közvetlen cél a nyelvvizsga és a továbbtanulási pontok. De a CÉL mégiscsak az, hogy megértesd magad másokkal, s nem csak az időjárás vagy a bevásárlás szintjén, hanem kicsit komolyabban, mint szellemi lény nyilvánulj meg, s hogy ez által egy kicsit közelebb kerülj saját identitásod mélyebb megértéséhez és elfogadásához is. Keserű György Sch. P.
18
Váci Piar
Újabb felkészülés A tavaly előadott Trisztán és Izolda című drámát alkotó színjátszó csoport ebben az évben szintén új kihívást vállalt. Ezt a kihívást számos ok és eredmény is bizonyítja. Ezek között szerepel a két diák az előző tanévről Németh Zsófia (Izolda szerepében láthattuk) és Csuzi Márton (Trisztán megtestesítője). Ők nyújtanak segítséget az ifjú színészeknek, különböző feladatokkal és tánccal egybekötve, hogy sikeresen záruljon a tavaszi fellépésünk. Akik pedig kedvet kaptak mindehhez, azok bátran jelentkezhettek a tanév kezdetekor Váradi Ágnes tanárnőnél, aki a színdarab rendezője ebben az évben is. Már októberben elkezdődötek az új darabok próbái. Az idén Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott c. drámára készülünk, az alsóbb évfolyamok pedig Sütő András: Csillagvitéz c. mesejátékát fogják előadni. Trisztán és Izolda drámával elnyert országos ezüstérmes Kavics körnek remélhetőleg most is sikerül elkápráztatnia a közönségét. Kovács Krisztina 11.c
Sporthírek Atlétikásaink ezúttal egy országos bajnokságon csillogtathatták gerelyhajítási tudásukat: Liebhardt Gábor (11.c) csapatban második, egyéniben negyedik lett. Hámori Zsófia (10.b) csapatban és egyéniben is harmadik lett. Evezőseink a diákolimpián produkálhattak: Gerengai Tamás (12.b) és Iker Richárd (9.b) negyedik, míg a Hénap Zsolt (11.a)-Kovács Pál (11.b) kettős a második lett. A Kovács Pál (11.b) –Gerengai Tamás (12.b)–Kovács Sándor (9.b)– Hénap Zsolt (11.a) négyes első helyezést ért el. Hosszútávú evezésben egyénileg Hénap Zsolt (11.a) tizenharmadik, Kovács Pál (11.b) hatodik lett. Hosszútávú párosban ötödik lett a Kovács Sándor (9.b)–Iker Richárd (9.b) kettős. Néhány focistánk a FISEC játékokat is megjárta. Csabai Barnabás (11.b), Németh Ábel (11.b), Rimay István (11.b), Puskás Zsolt (11.b) a teremlabdarúgó válogatottat erősítette Kecskeméten. V.helyezést értek el. Liebhardt Gábor (11.c) gerelyhajításban képviselte a magyar színeket. Hujbert Gellért 8.a
Váci Piar
19
Egy padon ülve Kedvesemnek verset írva, A vállán sírva-ríva, A matekdogát kivívva E verset látom írva. Ezt most jól megfontolom, Ha rájövök, hogy minek írom, Akkor talán majd elmondom… Ó, hiszen már gondolom: Unatkozom… Futterer Anna 5. a
Mi is az a jamboree? Gondolom többeknek ismerősen cseng valamelyest ez a szó. A jamboree világ legnagyobb ifjúsági rendezvénye, melyet az ENSZ után a világ második legnagyobb szervezete, a World Organization of the Scout Movement (WOSM) rendez. Négyévente szervezik, mint a foci VB-t, de többen látogatnak el rá, mint a Szigetre. Az esemény vándorol a földrészek között, bár Afrikában még nem került rá sor. A jamboree szó jelentése egy afrikai törzs nyelvén: „nagy baráti találkozó”-t jelent, de az angol slengben is hasonlót jelent: haverkodás, hepaj. A találkozó ötlete a cserkészet megálmodójától, Bi-Pi-től (Lord Baden-Powell of Gilvell) származik. A rendezvény elindításával azt tűzte ki célul, hogy a világ cserkészei megismerjék egymás kultúráját, szokásait, gondolatait, ízeit. Az első jamboree-t Angliában, a cserkészet szülőhazájában rendezték. Ezt fedett helyen, a londoni Olympic Hallban rendezték. Ezen sajnos a háborúban elszegényedett Magyarország nem tudott részt venni, bár Bi-Pi a vesztes feleket is meghívta. A következő jamboree egy cserkész világbajnokság volt, ahol a magyarok a harmadik helyet érték el. Később azt, hogy a jamboree-k versenyek legyenek, elvetették, mert így csak a futamokra tudtak koncentrálni a cserkészek és nem maradt idő az ismerkedésre. 1933-ban mi is rendezhettünk jamboree-t Gödöllőn, ami olyan jól sikerült, hogy nem negyedik jamboree, hanem magyar jamboree néven került be a köztudatba. A második világháború után a kommunista rezsim kisbaltával, no meg besúgókkal verte szét a Magyar Cserkésszövetséget. Így a magyar szövetség külföldön folytatta a munkát és továbbra is képviselte hazánkat a jamboree-n, bár lényegesen kevesebben mint azelőtt. A jamboree-k történetében is vannak szomorú események, mint a fülöp-szigeteki kontingens repülőgépének lezuhanása az athéni jamboree előtt.
20
Váci Piar
A rendszerváltoztatás után újra kihajtott a cserkészliliom és a szövetségünk is hazaköltözött. Cserkészeink újra mennek a találkozókra. A következő jamboree Angliában lesz 2007-ben. Ami sok minden miatt különleges: ezen ugyanis a cserkészet századik évfordulóját fogjuk ünnepelni. De ez lesz a 21. jamboree és Angliában nagykorúvá ezen életévének betöltése után lesz az ember. A rendszerváltozás óta ezen lesz a legnagyobb magyar részvétel, több mint hatszáz fő. A találkozót válogató és kemény felkészülés előzi meg, mert ez nem egyszerű tábor vagy nyaralás lesz, hanem a cserkészek saját hazájuk hírnevét öregbítik. Ezeken a találkozókon valóban megvalósul a sokak által áhított tolerancia, mert a cserkész minden embert barátjának és minden cserkészt testvérének tekint. Pál Benedek 8. a. az angliai jamboree résztvevője
Emlékezzünk régiekről! Piarista iskolák 1950 és 1989 között A rendszerváltozás után már 16 év eltelt. Az október 23-i forradalom nemzeti ünnep lett, az élet – nagyjából-egészéből – a demokrácia szabályai szerint működik. A régi rendszert is ismerjük – szintén nagyjából-egészéből. Ismerjük a forradalom és szabadságharc előzményeit, az események nagy részét és azok helyszíneit, az utána történt megtorlásokat, ismerjük a Kádár-korszak előbb zsarnoki, majd némi enyhülést hozó időszakát. Itt az ideje, hogy megismerjük azt is, hogy ez alatt az időszak alatt hogyan és milyen területeken működött az Egyház, azon belül pedig kiemelten a Piarista Rend. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat, keretet. Közülük sokan börtönt is szenvedtek 1950-ben pedig – a lehető legbrutálisabb módon „illegálisnak mondott lelkipásztori munka” – megvonták a szerzetesrendek működési enge- miatt. Csak egy részük helyezkedhetett el egydélyét. Ezek után rákényszerítették a történelmi házmegyei keretben. Sokan állami iskolában egyházakra a „megegyezést”. Ennek jegyében tanítottak (és otthon, titokban miséztek – volt, működhetett a plébániai rendszer, korlátozott akinek ebből is baja lett). Mások fizikai munpéldányban megjelenhettek könyvek, folyóiratok kásként helyezkedtek el. Olyan piarista is volt, és hetilapok, működhetett néhány szociális ott- aki tudományos munkát végezhetett. Akik – hon, valamint négy szerzetesrend (a bencések, a amikor még lehetett – külföldre távoztak, azok ferencesek, az iskolanővérek és a piaristák). Ők megalapították például az Amerikai Egyesült működési engedélyt kaptak két-két katolikus Államokban működő provinciát, de máshol is gimnázium működtetéséhez. A lányok számára végeztek hasznos munkát. ez különös hátrányt jelentett, hiszen ők először A piaristák a pesti iskolájuk kellett a kecscsak két iskolába iratkozhattak be, majd később a kemétit kérték vissza. Itt óriási munkába kelszentendrei ferencesek felvettek lányokat is. Az lett kezdeniük, hiszen nagy szükség volt akkori – kommunista alkotmányban is biztosított kollégiumra, amely ebben az intézetben ko– vallásszabadság természetesen nem volt meg, rábban nem működött. (Amíg az „ánti-világhiszen valamilyen módon még azokat is üldöz- ban” sok egyházi iskola volt, nem is volt ték, akik az engedélyezett keretek között gyako- szükség mindenhol kollégiumra.) A kecskerolták vallásukat (pl. templomba jártak, métiek – az akkori nagy szegénység és egyéb gyerekeiket egyházi iskolába íratták, stb.). nehézségek ellenére – megszervezték a kolléDe térjünk rá a piarista iskolákra. Az akkori giumot, amelyet azután fokozatosan csinosítartományfőnök Sík Sándor (költő és egyetemi tottak, később, az enyhülés korában bővítették tanár) volt. Talán az ő személyes érdeme, hogy is. egyáltalán meghagytak egyházi iskolákat. De így Budapesten három évig a régi házunkban is nagyon sok piaristának el kellett hagyni a rendi működhettünk, a Duna-parton. 1953-ban hir-
Váci Piar telen közölte az állam, hogy az az épület nekik kell (egyetem céljára), így három sokkal kisebb ház között kellett választani, ráadásul nagyon rövid időn belül. Így került a Piarista Gimnázium a Mikszáth Kálmán térre, ahol most is működik. Itt 1953-tól 1989-ig négy évfolyamos gimnázium működhetett, két-két párhuzamos osztállyal. 1967-től 1971-ig én is ennek a gimnáziumnak voltam növendéke. Akkor tanítottak azok a tanárok, akiket azóta is emlegetek. (Hegyi tanár úrról írtam is egy cikket ebben az „Emlékezzünk régiekről” sorozatban.) Az intézményi keret bővülését a korlátozó rezsim egészen 1989-ig (sic!) nem engedélyezte. Maradt tehát a minőségi fejlesztés: kiválóan működött a fizikum, a kémiai és biológiai laborok. A technika fejlődésével a piaristák mindig iparkodtak lépést tartani. Ezt diákként is tapasztaltam, fiatal tanárként pedig sokat tanultam idősebb rendtársaimtól. A testnevelés kivételével minden tantárgyat piarista tanár tanította. Később világi lett az ének-zene tanára, valamint egy-két nyelvtanár. Kecskeméten és Budapesten a rendtagok a tanítás mellett már akkor is vállaltak kisegítő lelkipásztori munkát, valamint – szintén az akkori lehetőségek között – végeztek tudományos munkát is. Mivel a cserkész-mozgalmat a rezsim már régen betiltotta, az ilyen irányú hagyományokat az iskola az évközi, és főleg a nyári túrák során ápolta. Rengeteg túra szerveződött, szinte minden osztályban volt két-három nyári túra (csónak, kerékpár, gyalogos túra). A Balatonon az 50es években előbb evezős túrákat szerveztek, majd vitorlásokat építettek. Az egyik a budapesti fizikumban készült, és daruval kellett leengedni. Erről egyik-másik újság is beszámolt, gratulálva a „Mikszáth Kálmán téri gimnáziumban tanuló fiúknak”. Amikor már az ún. szocialista országokba könnyen lehetett útlevelet kapni, akkor szerveztek már külföldi túrákat is, elsősorban a volt Magyarország területén. Sok kerékpáros túra szerveződött a Felvidéken, illetve Erdélyben. Jelenits tanár úr római kerékpártúra tervét már szinte a rendszerváltás hajnalán engedélyezte az állam. De több csónaktúra szerveződött – elsősorban Jelenits István tanár úr jóvoltából – Len-
21
gyelországban is, hiszen ott erre sok alkalmas tó található. Téli túrák is szerveződtek a szlovák és a lengyel Tátrában is. Én diákokkal külföldön először Kassán jártam (miután egy hetet töltöttünk sátorozással a Bükkben). Egészen biztos, hogy ez a város azért nőtt ennyire a szívemhez. Szóljunk az intézményi keretekről is. Kecskeméten a rendház mellett működött az iskola és a kollégium, valamint a plébánia. De azt, hogy egy „kereten kívüli” piaristával lehessen betölteni a plébánosi állást, csak 1980ban engedte meg az állam, addig ott is egyházmegyés pap működött. A budapesti épületben három intézmény is működött, ezért ez jogilag három rendháznak számított, még ha az ebédlő közös is volt. Itt működött ugyanis a noviciátus, amely a rendi szabályok értelmében külön háznak számít, ha elég rendtag él benne a novíciusokon kívül. Szintén itt működött a növendékház (a Kalazantínum), amelyhez az egyszerű fogadalmas növendékek tartoztak, elöljáróikkal és tanáraikkal együtt. Ez volt a rend hittudományi főiskolája is, itt készültek a rendtagok papi hivatásukra. Az első teológiai évek után felvételiztek az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol tanári diplomájukat szerezték. A hittanárok a Római Katolikus Hittudományi Akadémia stúdiumait végezték, tanulmányaikat általában teológiai doktorátussal fejezve be. Voltak olyan rendtagok, akik bölcsészettudományi vagy természettudományi ún. „kisdoktori” fokozatot is szereztek. A régi rendszerben tehát épület szempontjából kettő, valójában (és a jog szerint is) négy ház működött. A budapesti rendházhoz nem tartozott templom, csak egy nyilvános kápolna. Itt tartották a diákmiséket, de voltak szentmisék a hívek számára is. A súlyos korlátozások ellenére a magyar provinciában a rendtagok száma a legnagyobb provinciák létszámával vetekedett. 1989 után új lehetőségek nyíltak. De ez már egy másik történet… Nemes György
22
Váci Piar
Bemutatkozik a noviciátus A most már teljes egészében visszakapott váci épületünkben több intézmény működik. A legfontosabb természetesen az iskola és a kollégium, de itt van a rendház és a noviciátus is. Ideje, hogy a diákújságokban ezek az intézmények is bemutatkozzanak. A noviciátus szó kánonjogi fogalom. A szerzetesnek, mielőtt fogadalmat tenne, ki kell töltenie egy teljes évig az újoncévet, amit az egyházjog kánoni évnek nevez. Ezt nevezzük noviciátusnak. A jelenlegi szabály szerint még ez előtt is le kell tölteniük a jelölteknek legalább egy, ún. praenoviciátusi évet, amelynek helye a szegedi rendház. A noviciátus célja, hogy a jelölt megismerkedjék a piarista szerzetesi élettel, és el tudja dönteni, neki való-e ez az életforma. Ez az időszak tehát próbaidő, de aktív próbaidő. Itt kell beletanulni az imádságos életbe, illetve a szerzetesi jellegű munkákba. Tanítás is van a noviciátusban, a szerzetességgel és a lelkiélettel kapcsolatos bevezető tantárgyakat tanulják itt, valamint a latin nyelvet, és emellett egy modern, nyugati nyelvet (ez időről időre változhat: lehet német, angol, olasz, spanyol). Az olasz vagy a spanyol azért fontos, mert rendünk nagy része ezen a nyelvterületen terül el. A noviciátus önálló intézmény, szakkifejezéssel opus, amely önálló házat is alkothat. Jelenleg a váci rendházban működik. Ennek régi hagyománya van, hiszen az iskolák államosításáig (1948) itt működött, a nagyon szűk keretek között történt újra induláskor (1950) pedig a budapesti rendházban kapott helyet. A rendszerváltozáskor, 1990-ben egy évig csak a noviciátus működött Vácott, majd megkezdődött az iskola szervezése. A noviciátus életéről Lobmayer Imre magisz- kal, egyébként gyalog. Időnként részt veszünk tert kérdezem. vallásos ifjúsági rendezvényeken. Vasárnap, a –Mondj valamit a noviciátus életéről! Mik a kilences mise előtt és után foglalkoznak a minapirendi pontok? nistránsokkal. –Minden nap van reggeli elmélkedés és szentmi- –Mik a terveid? se. Ezzel kezdjük a napot. Reggeli után, a dél- –Ezen mindig gondolkodni kell. Talán azt monelőtti időszakban vannak a tanítási órák. danám, hogy keresem, milyen karitatív feladaEzeknek keretében megismerkednek a rendi tokat végezhetnének még a novíciusok. szabályzattal, a liturgia legfontosabb elemei- –Mik azok a mozzanatok, amikkel jó, ha diákvel, rendalapítónk, Kalazanci Szent József éle- jaink is megismerkednek? tével és a szerzetesség általános történetével. –Erről próbáltam eddig beszélni. A novíciusok Megismerik a szerzetesjog alapfogalmait. Ta- egyébként időnként bizonyos diákprogramoknulják a latin nyelvet, és a már említett modern ban is részt vesznek (pl. lelkigyakorlat, kiránnyelvek egyikét. Ebéd után három óráig sza- dulás). badidő van, utána pedig felkészülés a másnapi –Mit mondanál még el szívesen? tanítási órákra. Vacsora után közösen elmond- –Nagyon szívesen csinálom ezt a munkát, és najuk az esti zsolozsmát. Ezután, jótékonysági gyon fontosnak érzem a jövő szempontjából. szolgálatként a maradékból adnak azoknak a Bár nagyon sok elfoglaltságot jelent a magiszszegényeknek, akik ezt igénybe veszik. A rászo- terség, mégse szívesen mondanék le arról, hogy rulók ilyenkor már gyülekeznek a rendházi emellett diákokat is tanítok. Az iskolával való konyhaablak előtt. A napot közös esti imával élő kapcsolatomat a novíciusok számára is lézárjuk. nyegesnek tartom. –Milyen feladatai vannak még a novíciusokA novíciusmester helyettese Bocsa József nak? házfőnök, aki sokáig magiszter volt. Őt arról –Az ő feladataik közé tartozik a sekrestyében a kérdezzük, hogy mit jelent az, hogy promagiszmásnap reggeli szentmise előkészítése. A fizikai ter, mi a szerepe a promagiszternek. munka is része a felkészülésnek (pl. takarítás, –A promagiszter is magiszter. Csak a szóval már kertrendezés, a szemét elszállítása, stb.). Napi összeolvadt pro praepositioban különbözik tőfél órát sportolással töltenek. Hetente egy nap le. Ennek a praepositionak pedig két jelentése kirándulni megyünk, néha kerékpárral, csónak- van: helyett és –ért. Tehát a promagiszter he-
Váci Piar lyettesíti is szükség esetén a magisztert, például betegség vagy akadályoztatás esetén. de a magiszter mellett is áll, segíti munkáját, részben úgy, hogy bizonyos, a novíciusokkal kapcsolatos feladatokat ő maga végez (bizonyos imádságokon való részvétel, anyagi ügyek, a szabadnap megszervezése, stb.), részben pedig úgy, hogy közösen a magiszterrel beszélgetnek a novíciusokról, imádkoznak értük, megosztják egymással a velük kapcsolatos tapasztalataikat, megbeszélik a felmerülő kérdéseket. Így ketten együtt felelősek a novíciusokért. A novíciusok felnőtt emberek, akik a noviciátus, sőt a tanulmányi idő teljességére valamit feladnak a felnőttségükből, mert tudatosan vállalják, hogy szerzetesek, pap-tanárok akarnak lenni. A jelenlegi noviciusok: Moys Gábor, Molnár Lehel és Moór István. Egy-egy kérdés erejéig szólaltassuk meg őket. –Moys Gábor a váci Piarista Gimnázium tanulója volt. Mi vezetett a rendbe? –Megtetszett a Piarista Gimnáziumban megtapasztalt lelkiség és szellemiség. Ezt szerettem volna tovább adni. Ezért jelentkeztem tanári szakra. A bölcsészkaron a magyar nyelv és irodalom szakot végeztem el, mert úgy éreztem, hogy ennek a keretein belül tudom legjobban megvalósítani szándékaimat. Az egyik tanárnő, Váradi Ágnes tanárnő óráin sikerült közel kerülnöm az irodalomhoz. Azóta elvégeztem az egyetemet, és egy évet tanítottam kanizsai intézetünkben. Ott vált nyilvánvalóvá számomra, céljaimat piarista pap-tanárként hatékonyabban tudom képviselni. Mindeközben megérlelődött bennem a vágy, hogy egész életemmel tegyek személyes tanúságot Isten általam megtapasztalt szeretetéről, és ezt hitelesen tovább
23
is tudjam adni. –Molnár Lehel iskoláit szülővárosában, Seges-
várott végezte. –A papi hivatásról már kisebb koromban gon-
dolkodtam, de akkor még nem volt nagyon erős bennem, sőt a gimnáziumi évek elején el is vetettem. A tanárság viszont vonzott. Az érettségi után mégis a papi hivatás mellett döntöttem, de ebben látensen benne volt a tanári hivatás is. Először Gyulafehérvárra jelentkeztem a szemináriumba, és itt alkalmam nyílt jobban megismerni a tanító rendek életét. Akkor jöttem rá, hogy a pap-tanári hivatást a Piarista Rendben lehet legjobban megvalósítani. Lehet, hogy a „véletlenek” is a piaristák felé irányították a figyelmemet. Társaimmal együtt az újoncév előtt a praenoviciátust végeztem el. –Moór István Szombathelyen, a Bolyai János Gimnáziumban végezte tanulmányait. Téged mi vonzott a rendbe? –Gyerekkorom óta szeretnék pap lenni. Körülbelül kilencedikes koromban gondolkoztam el azon, hogy kaptam talentumokat a természettudományok terén, amikről majd számot kell adnom. Ezt a két elkötelezettséget legjobban egy tanító rendben végzett munka keretében lehet leginkább megvalósítani. A tanító rendeknek az interneten néztem utána, és utána jelentkeztem a piarista novíciusmagiszternél. A vele való beszélgetés, és a váci rendház megtekintése után kértem felvételemet a rendbe. Rendi tanulmányaimat én is Szegeden kezdtem. A gondolatsort azzal kezdtük, hogy megemlítettük, hogy az iskola és a kollégium, valamint a noviciátus mellett kiemelt intézményi szerepe van magának a háznak is. Erről majd a következő számunkban számolunk be. Nemes György
Aranyköpések Murányi Tibor ✗ Gondolatmenet…hol találsz olyat manapság? ✗ Maga azt gondolja? Tud gondolkodni? ✗ Na, hány kétjegyű szám van? Ez már rafinált, valaki már a 17-esnél jár? ✗ Hajtsa le a güzü fejét!
✗ Azt hiszik, hogy valami elvetemült állat vagyok? ✗ Primitív példa következik, ez biztos tetszeni fog maguknak!
Váradi Ágnes tanárnő ✗ Csukjátok már be ilyen levegőt!
24
Váci Piar
Pálfai Remig ✗ Itt volt Bush. Nem tudom észre vették-e? ✗ Biothermikus típus vagyok. ✗ Én is mindig ilyen hajra vágytam, mint a magáé… kinőttem belőle. ✗ Ki nem olvasta el a leckét? Ne! Ne tegyék fel a kezüket, mert öszszeomlok. ✗ Gyógyszeres kezelés alatt állók igazolást hozzanak vagy csökkentsék az adagot. ✗ Minden jó, csak az egész totál rossz. ✗ Tudja mi az a lavór? Mibe hányik bele? ✗ Maga beteg? Mit röhög? Őrizze meg a tekintélyét, hiszen felel.
Dr. Nemes György ✗ Ha a spánielek körbepiszkítják a Dómot, akkor nem a Dómot kell lebontani, hanem a spánielt kell elzavarni, hogy így mondjam. ✗ Tudni illik bizonyos szempontból, irigylem a matematika tanárokat. A diákoknak adnak egy nehéz példát és bizonyítják, hogy hülye vagy. ✗ Ez a néhány ember itt az osztály cefréje. ✗ Ha nem írnám be az elégtelent, ugye bolondnak tartanának… ✗ Egyre vadabbul jön a nap, húzza be a spalettát. ✗ Jöjjön, szabadítsa ki az ellenőrzőjét! ✗ A sarokba állítalak és az a tiéd lesz! ✗ Én is történelmi személy vagyok.
✗ Maga kap egy mínuszt, BUMM! Miért? Visszakérdez? Még egy, BUMM! ✗ A dolgozata egy egész nulla tized. ✗ A leckét nem átugr. Hanem elol.
Albert András ✗ Szóval ifjak, ennek nincs meg van értelme. ✗ Vészhelyzetet szimatol az ember. ✗ Így is ugyanaz jön ki egy jól nevelt példához illően. ✗ ….azt mondtam, ne beszéld a gyereket a hasamba. ✗ Ez csak ilyen megtűrt slendriánság az egyetemi tanárok szerint. ✗ Cintia ne álmodozz, hogy áldjon meg a mennybéli Úristen. ✗ Na most idefigyelsz geometria, a fene a jó dolgodat, az sose nem lesz nulla. ✗ Egy büdös, retkes végeredmény fog kijönni.
Rauscher István tanár úr ✗ Te maradjál csendben!(az osztálynak) ✗ No de elég az hozzá, hogy mondottam vala, hogy olyan gazemberség folyik, hogy inkább tengerbe öntik a búzát, mintsem az éhező embereknek adnák. Ezért mondom azt, ugye, hogy a korotokat irigylem, de a perspektívát mely előttetek áll, azt nem annyira. ✗ Hogy nézel? –Bután. Kovács Krisztina 11.c, Tasi Bernadett 11.c, Hegedűs Máté 11.a, Varga János
Felelős kiadó: Nyeste Pál O. Sch. P. Főszerkesztő: Both Mária Szerkesztők: Pataki Krisztián 11.c Pásztor Diána 11.c Közreműködtek: Dr. Nemes György Sch.P. w Kovács Gergely w Salamon Ágota w Futterer Anna 5. a w Kovács Krisztina 11.c w Keserű György Sch. P. w Pál Benedek 8.a w Juhász Gábor w Fricz Dóra 11.c w Hujbert Gellért 8.a w Hujbert Áron 12.b w Hegedűs Máté 11.a w Varga János wTasi Bernadett 11.c w Sógor Gabriella 8.a w Pásztor Diána11.c w Gerendai Márk 12.b Tipográfus: Pataki Krisztián 11.c w Pásztor Diána 11.c Tördelés:Pataki Krisztián 11.c Lektor: Enyedi Krisztina Megjegyzéseket, hozzászólásokat, híreket és cikkeket az
[email protected] címre várjuk!
