AZ ISMERETLEN VALAKI -PÁRIZS AZ ŰS KAJÁN BORI IMRE A kérdésről, amelyet mostani értékez letünk* rész tvevđlnek ,a figyelmé~
~
be szeretnek ajánlani, a IVLimo lav Krležáról 1976-1ааn megjelent kг_s no~
nográfiámban már szóltam. Aildkor még mellékes ' К&cLé&ént vetettein fel és tárgyaltam, némely гészdetében a szülkjségesnél élszigeteltebben is a valбban értelmet és magyarázatot adó ikontex гusátбl, az összefüggések természetesnek !Látszó rendszenét ől. Most alkalom kínálkozik, hogy akkori felismeréseinket árnyaljuk, abban a meggy űződésben, hogy ilyen módon a fiatal, a pálya'kezd đ Ivl,iroslav Krleža eszme- és felfogásgömbéjét biztosabban rajzo111atj ,úk meg. KismonográfiárLkban azt állítottuk, hogy Krleža nagy eszmei fordulatának történetét írta meg a Plamen (Láng) cím ű folyóirata negyedik számában közölt Hodorlahomor, Veliki (Hodorlahomor, a Nagy) című elbeszélésében. Azt is jeleztiik, hogy olyan szerepe és jelent ősége volt ennek a novellának az író életm űvében, amilyent Ady Endre köiltészetében Az ős Kaján сámű verse játszott. Emlékeztettürvktehát arra is, hogy az Ady-vers és a Krleža-novella '.kiözött szeiгnbeötlđ egyezések, párhuzamok mutathatбk ki, de érzékeltünk feltűnő különbségeket is a két műben. Azt sem titkoltuk, ihogy гvéleményünk szerint itt ikapcsolattörxéneti értékű „határátlépést" figyeUtünk meg, amib&1 arra Ik ёvetkeztettü.n k, hogy Ady Endre verse egészen közvetleniil hatott Miroslav Krležára. Ezt a hatást tdьbek között a (küzdelem-mоtívuarnban láttuk: ugyanis Krleža novellájának hűse, Peri Or1ié (hogy miért éppen Orliéna'k hívják, azt elsősorban Krleža második Ady-tanulmányának egy +kiroétele magyarázza — abban utal A. G. маtošnalk az „arlovanJe s gromovima" — solás a villámokkal" kifejezésre, méghozzá nagyon jeldemz đ módon a „magános az idegenben" szituációval kapcsolatban) is megküzd a maga „đs Kajánjával", aki a novellában így ;beszél: ~
* Elđadásunkat a Budapesten 1982. december 2-34n megmentiezett Mirosl аv
Krleža Hungarica nevű tudományos értekezleten mutattuk be. :
H1D ,,Én vagyok Hodorlahomor, a Nagy! Szárnyas bikák számlálatlan cxardáit terelték hajcsárjaim, és ezeregy asszony csókja illetett engem! Papjaim a legszebb csiillagakat szedték le nekem az égr б1. Pálmák alatt hallgattam a költđik jajongását. Keresztre feszitettü:k ket, hogy szebben jajongjanaik ..." És megtal áLtuik azt a kérd đ mondatot is, amely, véleményürük szerint, a két m ű között az eszmei kapocs: „Mi az, hogy horvát?" Különben úgy véltüük, hogy a novella közpanti ólménye а Ргizs-mft оsz álhamvadása, hogy azoknak .a legendáknak a h аІыгбІ szól, amelyek a „szent Kelet" kínálta boldogságról beszéltek: „Or1iб Babilonról álmodott — ,idéztük a novellát. —Párhuzamosan azzal a nagy il4úzióval, amely a modern Európa és metropolisai iránt lobogott szívében, heves vágy emésztette a régiségek és a Kelet után is. Szívének egyik fele Európáért vérzett, a másik ped i g Keletért ..." Interpretációnk szerint a pórizs-mítosszal a Kelet-mftasznak is pusztu'lna kellett ebben a Krleža-novell ában. Pero Orlić küzdelme Hodorlahamorral, a halottaiból feltámadt asszír uralkodóval valójában az Cletrđl alkotott polgári il'lúziб kikal vívott csata. Az Élet-ékképzet leplez đdik 1e, amelynek szópségét a Monarchia m űvészvilága igen következetesen Párizsban vólte megtalálni. Orlié is sóvárgósaknak engedelmeskedve ül vonatra, hogy Párizsba utazzék, ott azonban Párizs a csalódás k város ává alakul át, ahonnan Krleža hőse csak dadaista gesztussal tud távozna. Amikor ugyanis az „új Babilonnak" már csak a körvonalai látszattakk, Pero Or1i ć elđvette a revolverét, és mind a hat góly бját Párrizsre l đtte. Problémánk kkörót azonban e pontban ki ''kell szélesítenünk, s részben a korai drámáit, részben a korai versek és szimfóniák „Ismeretlen Valakijének" szecesszi&-expresszioniszti'kus гnotívumát is figyelemre kell érdemesítenünk gppen a novella szempontjából. Itt nem járunk ismeretlen területen, s nem bolyongunk vezet đ nélkül. Többek (között olyan jeles Krleža-+ért đ k tárgyalták az „Ismeretlen Valakinek", a 'kérdését, mint I+vo Frange 1958 ében a Stvarnost i umjetnost u Krležinoj prozi (Valóság és művészet Krleža prózájában) cím ű tanul mányában és Aleksandar Flakernaak az 1963-as „Nepoznat Netko" („Ismeretlen Valaki") című tanulmányában. O Majalkovszkij-analógiáikat mutatott ki, hogy bizonyítsa, itt egy olyan Krleža-anetafaráról van szó, amelyben társadalmi-történelmra események perszanifükálódtak. Branimir Donat pedg, ,aki könyvet szentelt Krleža „költ đra szímházának", tehát a korai m űvek közül a legendáaknalk, az Ismeretlen Valaki kiépzetét negatív ontológiai kategóriánafk mondja, amely szerinte a lehet đ legszorosabb kapcsolatban álla kö1tđ valбságólmény!ével. Ennek az álilít .snaak +a valóság-tartalma viszont csak akkor mutatkozrak meg, ha emdéikeztetünk Danatasak arra az állításáxa, amely szerint a karai Krleža-drámáik rendre a démonnal folytatott harc színpadra vízfái tulajdonképpen, és bennük a reális és az irreá-
~
91
AZ ISMERETLEN VALAKI ...
lis egymásba játszik k. A Krleža-legendáik elemz&i meg nem kerü њeti k ~
az „Ismeretlen Va1aЈki" kérdésének 'legalább az érintését. Beszélnek tehat „romantikus messianizmusról", az „ember szimbolikus tragédiáiról", a „zseni prométheuszi harcáról és vereségér ől", nagy hđsökrбl és anroitévisükről, az Ismeretlenró'1, aki Mate Lon čar szerint a „sćhopenhaueri nagy Semmi"tulajdonképpen. Darko Ga§porovié a Dramatica Krležiana című könyv ben úgy látja, hogy a nagy h ősök egyszerre tailáljáik magukat szemben a tömeggel és önmaguk másik énjével, és ez a anásik énjük az, amely ,megakadályozza éket, hagy elérjék oéljulkat, a csiiltlagókat. Ugyancsak Gašparovi ć jelzi, hogy a Kolumbusz-legend&ban az Ismeretlen nagyon is a Lucifer ismérveit inalj magán, miközben a szerz ő azt is kimutatja, hogy az Ismeretlen alakja nem csupán a legen аákiban talá!lható, hanem a Golgota című Krleža-drámában is reinkarnáládnk. Fagy lengyel kutató, Jolanta Sihowxka, amikor elfogadja, hogy a Krisztussal vitatkozó Arnyék és a Michelangelóval, valamint a Kolumbusszail per1eiked đ Ismeretlen dialógusa valójában egy ember bels ő monológja, akkor azt is állítja, hogy az Arnyék és az Ismeretlen tulajdonikképpen lélekálklap оtokat személyesít meg. Ivo Frangel, a már említett tanu mányában, amely a Minden bitangok nagymestere című korai Krleža-novella elemzése, arra figyelmeztet, hogy az Ismeretlen Valaki motívuma végighalad Mi roslav Krleža első világháborús költészetén is. Aleksandar Flaker pedig a korai szimfóniákban találja meg az Ismeretlen Valaki motívumát. Ivo Frange hét Krlezavers cLmét sorolja fel, s idféz is belőlü k, de jelzi, hogy ezeken kívül is van még ezt a motívwmot hordozó verse a k öltőnek. Íme egy kis csokor ezekből: ~l~
~
~
Novas, akad Nevidljiv je Netko iz svijetloga nebeskog kr čaga lijevao plavu mjese činu po zvjezdanoj tkanini .... (Pjesma) Az éjjel, amikor a Láthatatlan Valaki a fény'l đ égii korsóból szőke ,holdfényt locsolta csillagos szövetre .. . (Dal) o užasni Netko погет u srcu Vašem kipa. (Razdrti psalam) Egy borzalmas Valaki a szíveteklben ás. (Marcangolt zsoltár) Nepoznati Netko donio je Jesen u Sjevernu Sobu. (Jesenja pjesma) Az Ismeretlen Valakis meghozta az őszt az Észajki Szabá ba. (Őszi ének) ~
H1D
92
Ivo Frangг két részletet is icbéz a Rat (Há6orú) cím ű versbő'1, idéz а petak godine hiljadu devet stotina i devetnaeste (Ezerkilencszáztizenikilenc európai n:agypéntekén) cí пnű versbál, utolsó idézete pedig a Pjesma naših dana (Napjaink éneke) cíunű versbál va1ó:
Veliki
ш siti Nitikov koji jade i d с .. . vagy kбvér Senki, .gégéig tбmбtt .. . S valóban: van még Krleb.-vers ebib ől az .id•SszaЈdból, amzelyben az Ismeretlen Valaki nagy ikezdábet űs anatívuana megcsendül: Na strunama sun čane harfe prebire Nevidljivi Netko padnevei stih .. . (Tri pjesirie iz novemгΡbra :godine hiljadu devet stotina i petnaeste) És dalba kezd a Láthatatlan Valaki a húrok Кёzé vágva . (Háram vers ezerk:lencszáztizenöt novemberébál) Az első vers Láthatatlan Valalkige a harmadik költeményben Névtelen Szörnnyé alakul át, akit rettegnek az emberek. Ugyanez az alak a Hiljadu devet stotina i sedainnaesti katoli čki uskrs (Az ezerkilencszáztizenhetedi k katolikus húsvét) című versben a Tisztázarolan Valaki lesz, aki a lírai én lelkiében vá jká1. Aleksandar Flalver is felvonultatja a fenti idézek egy részét tanulmányában, de nyotnatélkosan felhívja a figyelmet a szimfóniákra is. Szerinte apán cí'mwben mar ott van a fenyegetés, „összezúz majd a láthatatlan, sбtét, véres isten", s az észlelet: „itt a Fekete Titok Keze fojtogat". S még inkább féler ősödik a Pán után írottaklban,vgy az Alkony cknúben is. A Flaker idézte sarak .mellé a Pán sz4vegéb đl kiemelhetjük rnég talán a kuilсsfantosságú két sort is, amely a vizsgált képzot jelentéshátterének a teljességét mutatja meg: ~
ne igraj se, radasni Pane, sa demonski гističnim Bo gom ~
. . .
Aleksandar Flaker tanu ~lmányá~ban hivatkozik Kґlezának az 1917. noverinber 7-i naplófeljegyz ~ésére Is: „Dalazim na scenu Veliki Mes"tar. Sve je Ko njegovo. I rakija, i cirkve, i kasarne, i pagr ~bni zavod. On izgovara stihave u rixani đki slobadnaj formi. Zvona. Đ uka mi ka ~e da on u tame liku Velikog Me ~tra vidi Khu.~ena . . ."
AZ ISMERETLEN VALAKI ...
93
„Színre 1ép a Nagymester. Minden az övié itt. A pálinka is, a templom is, a kaszárnya is, a фemetkezés2 vállalat is. A verssorokat szabad ritmusos formában mondja. Harangok. Đ uka azt mondja, hogy a Nagymesterben Khuent látja ..." Am 1918-abál és 1919-1361 soikikal (közvetlenebb uta lásaka is találunk Knleža naplбjban: ~
„T1ko? Nitko. 'ilko? Netiko. Nepoznati Netko. Da 11 on vjerwje? Ne. On sumnja. Ignarabámus? Ne. Sai7nus. Što? Treba htjetá i smjet2 i to је sve . . . Karamazov5tána. Bogotraženje. Bagahuljenje . . ." (2. I. 1918.) „Ki? Senki. Ki? Valaká. Ismeretlen Valaki. Hiv ő ő ? Nem. Ó gyanakvó. Ignarab:mus? Nem. Sc:mus. Mit? Akarni és merni ke11 és ez minden ... Karamazovizmus. Istenkeresés. Istenleáramlás ..." (1918. I. 2.)
A 1eg;e11emzőbb sorák pedig a ,köv$tkez ő+k: „Iznad ovi.h muzliika, salona 2 lirike, kao kuиlise na ~e barbarsІ e zaostalosti, budi !1i se ikad 2tko pojavio, »Netko«, Jedno Lice, Jedan Čovjek, onaj »Netko«, nama nepoz nati »Net;ko«, ne 6i pro,moliti nju5kom iz njihove wtrobe, ne & :niiknuti iz njá:hova mesa 2 sjemena, ne бе biti padreden njihovim prevarama i lažima, ne бе i~mati s njima ni jedne jedine mrve bilo kakve šl;i čnosai jer taj »Neeko« bit бе kamen koj2 je pao u njih:av žabnjak sa jedne -druge planete, tim vodozemcima uprkos i protiv njih, kao stopastotna negacija svega ki mi misle da predstavlja bilo k.akvu žabarsku vr:jednost takozvanádl narodnih, socijalnih i1á moralnih gr2ncipa i ideala . . ." (27. X. 1919.) .
,
„Ha barbár elmaradottságunk diszlеtei, mindeme muzsikaszó, szalonok és lírika fölött valaha is megjelenik valaki, egy »Valaki«, Egy Arc, Egy Ember, akkor az a »Valaki«, a számunkra ismeretlen »Valaki« nem belBelük születik, nem húsudcb бl és magvukban fogantatik, nem fog rajta ámításuk, és az ég világon semmiben sem hasonlít djwk, mert az a »Valaki« .meteorként csapódik posványukba, a csúszómászóik ellenére és e'l,linük, abszolwt tagadásaként mindannak, amit békatávlatukib6d valamiféle népi, szociális vagy erk,ölrsi elveks eszmék értékiének tartanak." (1919. XI. 27.)
Nem kétséges, Miroslav Krleža 1910-es években keletkezett m űveinek fő motívumával állunk szemben. Versek és legendák adják egynnásnak ezt a matívuanot, hogy 1917 után napl бjegyzetéklben, 1919-ben pedig novellákban kapja meg teljes értedlnnét és jelentését. Az is nyilvánvaló,
94
HÍD
hogy nem szigorúan definiált motívumr6l van szó. Szigorúbban meghatározottnák legfeljebb jelentéskeretit tarthatjuk csak. Lényege (az azonos vonások ellenére is) versr đl versre, drámától drámáig változik, a novellákban pedig át is alakul. Szemmel látható az is, hogy a költ đ, tegyük nyomban hozzá, a kezd ő, az első ,műveit alkotó író az ember életét és a világ sorsát befolyásoló, megszabó, abba erász aikosan avatkozó főképpen társadalmi er ők nevét keresi, de testet öltenek természeti er ők is. Ezért gyanakodhatnánk egy egészen differenoiált értelm ű képzetrendszerre e motívwmmad kapcsolatban, ha nem észlelnénk, hogy az élet szecessziбs-szimbolista fagalomköréneJk kifejezésér ől van szó — néha mesterkélten csinált „titakzatossá ~grá1", néha valódi imegnevezhetetlenségr đl beszéShetünk, mert az alkotói kételynek sem egyszer ű, egyoldalú, egyhangú változatát találjwk Krleža „rituális játékaiban", Ikorai legenda-szövegeiben, illetve verseiben. Am mintha Madách Tragédiájának Lucifere lépne fel ismét eredeti szeregéhez nem is nagyon távol es б feladatok elvégzésбre! Ebben a pillanatban három fázisát tapinthatjuk ki az eddig elmondottaik alapján ennek a motívumnak Krleža m űvészete fejl ődéstörtén_ etében: a lírai versekét, majd a lényegében szorosan hozzájuk tapadó két zsenidrámáét (Koltumbus legendáját 1917-b đl és a Michelangelo-legendát 1913-bá1), majd azokat a műveket, amelyek általában a Plamen számaiban jelentek meg, így els ő fikét novelláját és az Ezerkilenszáztizenikilenc európai nagypéntekén cinű, Karl Liebkneeht emlékére írott költeményét. Nos, azt tartjuk, hogy e három fázis közül a anásadiik és a harmadik között jelent ős felfogásbeli-eszmei külö ъbság van, s a harmadiknak megkülönböztető jegyei köžött fedezhetürnk fel Ady-nyomokat. Talán neon is egészen megalapozatlanul azt mondhatjuk, hogy Ady Endre írásai segítették a tájékozódó és gondolkodó fiatal írót, hogy m űveinek Ismeretlen Valakije eszmeileg tartalmassá, konkrét mondanivalót hordozбvá vádfék, absztrakt jellegét elveszítve konkrét ,m űvészi-politikai tartalommal telítđdjiék. Mindezzel együtit pedig, hogy az eredetileg szimbolisztikus-szecessziós módon látott ►képzet ,nyomatékosabban expresszionisztikus ismбrveket öltsön. Adva van benne természetesen а Nrizs- és a Párizs-képzettel nagyon is összeforrt város-képzet, amelyre akkoriban már köznyelvi szinten is aBábel-képzet asszociált. Találó tehát Aleksandar Flaker megállapítása azzal kapcsolatban, hogy az Ismeretlen Valaki művészi léte a városi tematikához kapcsolódik. Formálódását többen is segíthették Krležánál. Antun Gustiá'v Mato is (6 lkülönösképpan), azután Viadiimir Čerina, ahogyan a Janko Palié Kamovr бl írott 1913-as tanulmánya mutatja („Selo je Jasna Poljana, izvor novih krkаna, grad je Pariz, izvor novih dijabolika ...” — A falu Jaszna Polyana, az új kereszténység bölcs ője, a város Párizs, az új satanizmus forrása ... " Ugyanez a Čerina-tanulmánya horvátkérdéssel való összefüggést is megszólaltatja: „Na ~1i smo onoga k pi je najvie mrzio Hrvatsku jer je imao .
„
AZ ISMERETLEN VALAKI...
95
najvise pravo na ti, ljub вći . je kao nitko od svih njeni+h mra ćnih éinova, svih kvoraca i svraka. Našli smo anaga s kojim želimo pro тaivjeti vijek. Evo irvata 'koji je bio Hrvat! Ecce homo! Ecce Harold! Ecce Manfred! Ecce Don Quijote!" — „Megtaláltaik azt, alki Horvátországot legjobban gyűlölte, mert a legtöbb joga volt hozzá, mert jobban is szerette komor fiainál, minden seregélyénél és szarkájánál. Megtaláltuk azrt, akivel le szeretnéruk élni ezt a századot. Itt az a horvát, ajki horvát volt! Ecce homo! Ecce Harold! Ecce Manfred! Ecce Don Quijote!" Természetesen számba kell vinni Ady Endre írásait Fis, amélyekben ugyancsak benne van a nagy kezd őbetűs Váras eszméj+énоk ünneplése és a benne való csalódás gondolata, de ezeken túl azok az orientaliszrtikus nosztalgiák, „ke+leti álmok" is, amelyek az 1919-ben megjelent Krležaírásaknak is jellemz őjük. Természetesen 'kérdésürük bonyolultabb, mint amilyen bonyolultsággal itt és most kifejthetjük, mert például a Hodorlahomor, a Nagy Pero Orli ća igen sok fogódzót kínál az interpretációhoz, azt is, hogy benne aPárizs-vágyat már egészen +korán Musset és Baudelaire versei, a Revue des deux Mondes és a Le Temps rtáplálták, đe a Kelet és Nyugat érzelmi-eszmei ellentiéteire, az ellentétes irányú vonzások problémájára azokban a könyvekben nem talált sem indhdokdt, sem magyarázgatat. Annál inikább erre lelt Ady Endre írásaiban. Több szálat 'kísérhetünk tehát. Véleményünk szerint Krleža novellahőse, Pero Orli ć is elszavalhatta volna az Egy párizsi hajnalon című Ady-verset, s bel őle főképpen az ilyen sorokat: „Szent Napkeletnek mártírja vagyok, Aki enyhüdést Nyugaton keres ..." De emdékeztethetün k azokra az Ady-cikkekre is, amelyek aPárizs-élmény sajáaos devalválбdását, a Párizsban csalódott ember keservét ,fogalanazzák meg, amelyekből Király István gyűjtött egy kis csolr^rraval бt Ady-monоgráfiájában. Az egyik ebből: „Az ám, milyen kicsi falu ez a Párizs, a 'kár Poanáz, akár Érmindszent ..." Amire a Krleža-szöveg igy visszhangzik: „Nema otkrivenja! Sve je to jedno te isto! Budapest i Pariz i Peking i Zagreb! Sve same kasarne i saane taamnice i crkve i sve samo vje čna ljudska glupost! Nema Paariza!" — Nincs felfedezés! Egykutya ez mind! Budapest és Párizs és Peking és Zágráb! Mindenütt csupa kaszárnya és roömlöc és templom és végtelen emberi ostobaság! Nincsen Párizs!" Előbbre lépett Krleža, amikor a Párizsért rajongó fiatalember roörténetébe beleszőtte az asszír király feltámadásáról, a vele való találkozásról és megöletésér đl szóló epizódot, amelyben Ady Endre szellemujjának lenyomatát is meglátni véljük Az ős Kaján című verse kínálta párhuzatnak alapján. Természetesen eszmei alaprajzról van szó, nem pedig részletazonosságrál, +közvetlenül párhuzamba állítható egyezésekr ől, hiszen a vers szükségszer űen tömörít és sejtet, a novella, a próza — ugyancsak szükségszerűen — részletez, szó szerint elbeszél, araég ha +költ ői prózáról van is szó. Aљn a novella +hőse, Pero Orlić, az élső nagyobb „jеlentésé~
HID
96
ben" így beszél töbibelk között önvilágáról az ú+j Babilonba csöppent ősasszír'hoz : „ ... Nigta nismo stvоrili, Vaše Vebi čanstvo, u tib pet hiIljada 1 jeti. Jos§ uvije+k meso z'dereano i koljemo se. Vi ste barem imai ideju! Zjdali ste toranj, da boga srušite! Vi u Bablonu! A mi .nita! Eti! Mi sano nervozni! Ti je sve! Vi ste igrali zvijiezdaana, a mi u fabrikama krepavamo. Vi ste lkmilate bikove gonili, a mi niauzerice nosimi I te'leéake i iivimo u rojnam lancu. Eti! ... Jadni smo mi, i pjesnici nagyi ,gladuju, beskuéni. Sunce mi, (balje je, da opet legnete! Nije, bogioni, taj лa BaЫiion vrijedan hiti prebájene pare, Veli čanstvo! Niti prebijene pare!" „Semmit sem terenхсttünk, Felség, ezalatt az ötezer év alatt. Még mindig húst zabálunk és ölg+üik egymást. Un&k el đat ilegalább egy eszme lebegett! Tornyot éрltettёk, hogy legyđzzé k az Istent! Únöky Babilonban! Mi pedig! Hát igen! Idegesek vagyunk! És ez minden! únök a csillagokkal játszottak., mi meg a gyárakban dögl đdünk. únö'k szarnyas biКákaa űzteik, mi pedig mausereket inog bornyút dpe4ünk és +ra jvonailban ölünk. Hát így! ... Hontálon nyomorultaak vagyunk, Iköltffin k is éheznek. Isteneanre, jobb ha visszafekszik! Ez a mi Babilonunk, eküszöm Felség, egy lyukas garast sem ér! Egy lyukas garast sem!" A végkifejletről szóló szövegrésziben pedig van egy mondat, amely a lehetđ legszorosabban kapcsolja ezt a Krleza-szöveget az Ady-vershez: „Mi az., hogy horvát?" Itt araég az Eiffel-torony töv бben tolongó nép kér&eziy látva fenn a magasban az egy+mássai tusázó Pero Orliéot és az aszszí,r királyt. Krleža ugyan ironikus elsđsorban, de ez az ártania sa j á aos társadahmi-palitikaј-roörténeln i felhangot Ikiölcsönöz a anondataknalk, mint ahogy ilyent kap az Ady-vers tizedik szakasza is, ahogyan Idia Máhály elemezte meggyőzően. Krleža napQáfeljegyzése alapján Miroslav Vaupotié azt állítja, hogy a novella kész volt már 1918. márcáus 1-jén. E szerint tehát 4гtlhető, hogy a Kari Li ebknecht emQékét á dézđ, a nagy forradalanárt snrató versben (amely előbb jelent meg a Plame пbаn, mint a novella) tovább léphetett, anélkül, hogy eltünroette volna az Ady-vers ihilet ő hátterét is: ~
~
~
~
0, veliko Bezg4avo Neki, prokleto ime tvoje, u sve vijeke vjekova! (Veliki petak godiine h'vljadu devet statina i devetna:este) . . .
te nagy Fejetlen Valami , rokozott a te neved, most és örölklkön örök id đlkig! ()‚
. . .
Ez a hangütés, annyi Krleža-m ű (+Láttuk) állandó szerepl őjén k i.jъ iІі megidézésével. A költemény folytatásában azonban egy szakasz kezd&bk, amely tulajdonképpen végsđ Gólja +volt nyomоzáswnknak:
AZ ISMERETLEN VALAKI...
97
U krvavam uzničkom svijevlu crvene pandurske lampe, lto mob hrvatѕki čovje k? Ön hrvatsike guta suze, slanu i goriku sol ... ~
Vérvörös börtöni éjben vérvörös csend őr-lámpák, szegбny horvát rab vajon mit is tehet? Nyeli a horvát könnyet. Sós és Ikeserű álét ...** Egy képzetr&1 van tehát szó, amely mássá lett, miel&vt hasonlftovt volna ősmintájához, Ady Endre verséhez. Egyetlen, ám nagyon jelent ős tényez$ kövevkeztében. Ady Endre „ ős Kajánja" keleti és nemzeti vo&хású egyszerre, s .amikor Krležánál az Ismeretlen Valaki ugyanezeket a vonósakat ölti fel, nyomban egy harmadik is a kevtőhöz ltapcsоlódik: a forradalomé — legalábbis, ami a vers és a novella +körülményeit illeti. A jelentésbeli különbséget pedig ,nyilvánvalóan .a ekét .kérdés falhangzásának id&beli és vérbeli különbsége adja meg. Ady Endre 1907-ben tette fel az & „mit &. . ."6t, Krleža 1919 januárjában a ,mit tehet.. ."-jt. Am mind a ketten dialбgusokat mitikus alakkal, a Pántian emlegetett „démoni misztikus istennel" folytatják. S hogy ez a dialógus egyúttal tusa is -- ez csak rájulk jellemz ő. Az Ismeretlen Valaki , ;tükrében" látszik tehát, hogy amilyen ,módan Miroslav Krleža akkor sorsdöntđnek érzett és hitt kérdésót feltette a Plamenben közzétett írásaiban, úgy csak az kérdezhetett, akinek Ady Endre verse és prózája olvasmánya volt!
** A versidézetek Acs Köroly fordításai.
